Kertész István

HANNIBÁL

Kocsis Kiadó
Budapest, 2023
 A borítón
Hannibál
mellszobor, ismeretlen művész alkotása
látható

Minden jog fenntartva

ISBN 978-615-6372-71-0

© Kertész István, 2023

© Kocsis Kiadó, 2023
 TARTALOM

BEVEZETÉS.............................................................................. 13

I. HANNIBÁL GYERMEKKORA................................. 17

1. Ez történt Hannibál születésekor............................ 17

2. „Baal kegyeltje”........................................................... 20
3. Kisvárosból nagyhatalom.......................................... 25
4. A karthágói hadsereg.................................................. 33
5. Róma és Karthágó....................................... 42
6. Az első pun háború.................................................... 49
7. Hamilkar színre lep.............................................. 58
8. A zsoldosok lázadása ................................................. 68
9. Hannibál esküje........................................................... 76

II. A TANULÓÉVEK......................................................... 79

1. Hispánia földjén ................................ 79

2. Haszdrubal zászlaja alatt .......................................... 87
3. Róma sem pihen.................... 94
4. A római hadsereg........................................................ 107

5
 TARTALOM

III. HANNIBÁL, A FŐVEZÉR ........................................ 123

1. A csapatok élén........................................................... 123

2. Saguntum ostroma .................................................... 128

IV. ÚTON ITÁLIÁBA......................................................... 135

1. Felkészülés a háborúra.................... 135

2. A hadászati tervezés .................................................... 143
3- Hannibál a kelták földjén ........................................ 144
4. Átkelés az Alpokon .................................................... 152
5. Kérdésekés válaszok ......................... 155

V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK............................................. lói

1. Az Alpoktól délre........................................................ 161

2. Úton az újabb győzelem felé ............................ 168
3. Csata a Trasimenus-tónál.............. ........................... 171
4. A „halogató” dictator............ ................. 178

VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK

HADMŰVÉSZETÉRE ............................................... 187

1. A végzet hatalma............................ 187

2. A cannaei csata ........................................................... 194
3. Róma gyásza................................................................ 200
4. A „Cannae-eszme”.............. .................................... 204
5. „Győzni, azt tudsz, Hannibál... ” ............................. 214

VII. TÚL A CSÚCSON......................................................... 219

1. Árulás és diplomácia............................ 219

2. Harcok Itáliában....................... 226

6
 TARTALOM

3. „Szicíliai vecsemye”.................................................... 233

4. „Hannibál a kapuk előtt!” ........................................ 239
5. Az ifjabb Publius Cornelius Scipio
és taktikai reformja ..................................................... 243
6. A zárófelvonás Itáliában............................................. 252
7. Scipio Afrikában........................................................ 258
8. A zamai csata............................................................... 265

Vili. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL ................................. 273

1. Újra otthon.................................................................. 273

2. Az emigráció évei........................................................ 276

IX. KARTHÁGÓ PUSZTULÁSA ................................... 287

1. . .Karthágót cl kell pusztítani”............................... 287

2. A harmadik pun háború .......................................... 289

X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET...................................................... 293

1. Karthágó másodvirágzása....................... 293

2. A hanyatlás kora ........................................................ 299

IDŐRENDI TÁBLA............................................................... 311

FORRÁSOK JEGYZÉKE...................................................... 313

VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM................................. 315

Négy évtizede elhunyt tanítómesterem,
Hahn István emlékére
 „Mérd Hannibált meg! Hány fontot nyom e büszke vezér ma?
Ennek volt az az Afrika szűk, ami onnan, ahol mór
hab veri és a meleg Nílus fot, az aethiopoknak
népéig terjed, hol más cleföntfajok élnek?
Hispán föld ura lesz, s a Pyrenacusok magas ormán
átjut. A természet havat, Alpest tornyoz elébe:
szirteket áttöret, és a hegyet porlasztja ecettel.
Hódol Itália már, de tovább törtet csak előre.
wMindez semmi se — szól -, ha a Városnak kapuját nem
zúzza be pun seregem, s nem ütök tábort a Suburán!«

És mily végre jutott? ó, hírnév! Megverik őt is...”

(luvenalis, Szatírák IV, 10,147—159)'

1 Ford.: Murakozy Gyula

 BEVEZETÉS

Lukianosz, a Kr. u. 2. századi görög szaríraíró Halottak párbeszé­

dei című művében Hannibál2 és Nagy Sándor vitáznak az Alvilág
bírája, Minósz színe előtt, melyikük volt a nagyobb hadvezér.
Karthágó legendás bajnoka - a műfaj követelményeinek megfele­
lően - önmagát tartja a legnagyobbnak. Érvelése azonban nem

2 A tudományos ismeretterjesztő irodalomban szokásos módon a görög

eredetű vagy ógörög nyelvű forrásokban gyakran előforduló személy- és
tulajdonneveket az akadémiai helyesírási szabály figyelembevételével, a la­
tin elnevezéseket latinos formában írjuk. Például Hatnilkar, Szürakuszai,
Scipio Africanus, Cannae stb. De Hannibál cserében kivétek teszünk. Ez­
zel egyrészt megkülönböztetjük könyvünk főhősét ugyanezzel az elnevezés­
sel bíró honfitársaitól (Hannibál, illetve Hannibál), másrészt alkalmazko­
dunk a magyar nyelvű írásokban gyakoribb névalakhoz. Az idézetekben
a fordító névátírását követjük. Az idézett szövegekben szögletes zárójelbe
zárva és K. L monogrammal közöljük a tartalom értelmezését megköny-
nyítő magyarázatokat. A földrajzi és provincianevek írásánál az előbbieket
az általános nyelvhasználat szerint, utóbbiakat latinos formában említjük:
Afrika, Africa provincia. A 'hellénizmus’, ’hellénisztikus’ szavakat az akadé­
miai szabálytól eltérően é-vel írjuk, mivel a görög eredetiben is T]-t írtak.

13
BEVEZETÉS

sok túlzást tartalmaz, amikor érdemeit öntudatosan felsorolva

röviden összegzi életútját:
„Állítom, hogy azok érdemlik a legnagyobb dicsőséget, akik mint
senkik kezdték, s mégis a legmagasabb polcra jutottak, a maguk ere­
jéből érvényesültek, s bizonyultak méltónak az uralomra. Én keve-
sedmagammal keltem át Ibériába, először mint a bátyám [valójá­
ban sógora-K. I,] alvezére szolgáltam, majdfővezérré választottak,
mert a legkülönbnek ítéltek. Legyőztem a keltibéreket, a nyugati
galatákat leigáztam, átkeltem égig érő hegyeken, bekalandoztam az
egész Pó-vidéket, földig leromboltam töméntelen sok várost, Itália sík
területeit meghódítottam, elértem Rómafőváros elővárosaiba, egyet­
len napon annyi embert öltem meg hogy csak a gyűrűiket vékával
mértük [az író itt a cannaei csatára céloz — K. I.]» s a folyón át
holttetemekből emeltünk hidat. Én mindezt nem mint Ammón állí­
tólagos fia tettem, nem adtam ki magamat istennek..., hanem kö­
zönséges embernek vallottam magam, mégis a legtehetségesebb had­
vezérekkel mértem össze erőmet, és a legharcedzettebb katonákkal
ütköztem meg... vezér létemre egyenlőnek tartottam magamat pol­
gártársaimmal, s mikor visszahívtak, mert óriás ellenséges flotta ha­
józott Líbia [vagyis Észak-Afrika - K. 1.] felé, azonnal engedelmes­
kedtem, visszatértem a magánéletbe, és keserűség nélkül tűrtem,
hogy elítéljenek. ” (12,2.f
Mennyi a valóság mindabban, amit az írói fantázia szerint
Hannibál magától mondott? És mi erről az utókor véleménye?
Kérdések, amikre ez a könyv is választ kíván adni. A hadművé­
szet nem kisebb zsenije, mint Napóleon is elvégezte Hannibál és

3 Ford.: Jánosy István

14
 BEVEZETÉS

Nagy Sándor összehasonlítását. Lukianoszt elsősorban az nyű­

gözte le, hogy a karthágói vezér hazája polgáraként, saját tehet­
sége révén érte el világraszóló harctéri sikereit, szemben a make­
dón királlyal, aki mint istenné emelkedett szuverén uralkodó gyűrte
le a fél világot. Napóleon a két harcos stratégiai teljesítménye közti
különbségtételt tette a mérleg serpenyőjébe, amikor egyik írásában
(Tizenhét megjegyzés a Gondolatok a hadművészetről című könyv­
höz) így nyilatkozott Hannibál Alpokon történt átkeléséről:
„Krisztus előtt 218-ban Hannibál elindult... átkelt az Ebrón és
a karthágói hadsereg által mindaddig nem ismert Pireneusokon. Át­
kelt a Rhőne-on, majd az Alpokon, és első hadjáratában berendezke­
dett a cisalpin [Alpoktól délre élő - K. L] gallok között, akik min­
dig ellenségei voltak a rómaiaknak, néha le is győzték őket, ám
legtöbbször vereséget szenvedtek tőlük, leigázni azonban soha nem
lehetett őket... Semmilyen összeköttetése sem volt Spanyolországgal,
sem Karthágóval. Ez utóbbival csak a Trasimenus- tónál vívott csata
után állította helyre az összeköttetést az Adrián keresztül. Soha na­
gyobb, szerteágazóbb tervet ember nem hajtott végre. Nagy Sándor
vállalkozása sem volt ilyen merész és sokkal könnyebb volt, sokkal
nagyobb esélyei voltak.

Napóleon nem véletlenül dicsérte Hannibált az alpesi áttörésért.

Az ő példáját vette alapul, amikor 1796 és 1800 során az Alpok
hágóin átvonulva vitte seregét Itáliába.
A 19-20. századi porosz-német hadművészeti szakirodalom­
ban Hannibál a cannaei ütközet során elért megsemmisítő erejű

4 Ford.: Perjés Géza

15
BEVEZETÉS

győzelme révén vált példaértékűvé. Amikor pedig Németország

elveszítette az első világháborút, a számúzötten is hazája javát
szolgálni akaró patrióta került a német történetírás homlokterébe.
Hannibál hosszú élete és fennmaradó emlékezete — az első ibériai
győzelmektől a sztálingrádi csatáig, sőt még az 1991-es öböl­
háborúig - nem szűnő érdeklődést váltott ki a történészek és a ka­
tonai vezetők körében. A róla készült számos íráshoz csatlakozik
most ez a könyv. És miközben papírra verjük sorait, megpróbá­
lunk eleget tenni Lukianosz igényeinek:

„Legyen háta történetíró bátor, megvesztegethetetlen, független, a szólás­

szabadság és az igazság barátja,.. Legyen igazságos bíró, jóindulatú
mindenkihez, de egyikféltse részesítse méltánytalan elSnyben. Mint
hazátlan idegennek kell megírnia müvét, aki nincsen alávetve sem
a törvényeknek, sem az uralkodónak. Ne azzal törődjék, mit gondolt
ez vagy az, hanem azt kell megmondania, hogy mi történt.“
(Hogyan kell történelmet írni? 41.)’

5 Ford.: Kapitánfly István

16
 I.

HANNIBÁL GYERMEKKORA

1. Ez történt Hannibál születésekor

A nagy karthágói hadvezér, akinek életútja köré fíízzük a Kr. e. 3.6

század második féle földközi-tengeri világának legfontosabb hadi
eseményeit 247/246-ban látta meg a napvilágot, vagy 248-ban,
esetleg 241-ben. Manapság a történészek többségükben a 247-es
dátum mellett teszik le voksukat, ezt fogadjuk el magunk is.
Több vonatkozásban is sorsfordító volt ez az év - és a rá követ­
kező néhány — az ókori világ történelmében. 247-ben a Karthá­
góval első háborúját vívó Róma seregei a két consuK Numerius
Fabius Butco és Lucitis Caccilius Metcllus vezetésével Szicília szi­
getén harcoltak, és legfőbb ellenfelük, a pun Hamilkar Barkasz,
Hannibál atyja ekkor vette át az ottani karthágói haderő irányítását.
De ettől a hadszíntértől keletre sem honolt nyugalom. Nagy
Sándor egykori birodalmának politikailag széttagolt vidékein a dia-
dokhoszok, a világhódító seregének hajdani parancsnokai mara­
kodtak egymással a területekért. Utóbbiak közül II. Antigonosz

6 Ezentúl, ha másképp nem jelöljük, az ókori eseményekre utaló minden

évszám Kr. e. értendő.

17
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

Gonatasz, Nagy Sándor egykori hadvezérének, a Felszemű (Mo-

nophrhalmosz) Antigonosznak az unokája, aki 276-ra kiteljesí-
retce királyi hatalmát Makedónia felett, eddigre bekebelezte az
országáról délre eső görög anyaország tekintélyes részét. Ám a Bal­
kántól India határáig húzódó hellénisztikus világra mindig a ha­
talmi vetélkedés volt jellemző, és ez most Makedóniát sújtotta.
Az Egyiptomot uraló II. Ptolcmaiosz segítségével ugyanis Anti-
gonosz korinthoszi helytartója, Alexandrosz 247-ben fellázadt, és
a makedón király csak renitens alattvalója halála urán, 246-ban
vehette ismét birtokba Görögország legfontosabb kikötőjét. Utóbbi
esztendő januárjában elhunyt a konfliktus egyik kirobbantója,
az egyiptomi uralkodó, aki életét a Makedónia és az avval szövet­
séges Szclcukida Birodalom elleni küzdelemnek szentelte.
A Szeleukida államot az a Szeleukosz alapította, aki Anti-
gonosz Monophthalmoszhoz és I. Ptolemaioszhoz hasonlóan
maga is Nagy Sándor (III. Alexandrosz) vezérkarának tagjaként
alapozta meg karrierjét. Kis-Ázsia nyugati partvidékétől India
határáig nyúló, három és fél millió km2-re kiterjedő államko­
losszusa a Nagy Sándor-i világbirodalom (kb. 5 millió km2) na­
gyobb részét foglalta magában. Unokája, II. Antiokhosz I. Ptole-
maiosz fiával, 11. Ptolemaiosszal vetélkedett Szíriáért, aki viszont
II. Antigonosszal nem akart osztozni az Égeikum feletti hatal­
mon. A szakadatlan harcok évtizedeken át folytak, csak a szö­
vetségek bomlottak fel, majd alakultak újjá, és a szereplők sze­
mélye változott. 247/246-ban meghalt II. Antiokhosz, akit fia,
II, Szeleukosz követett a trónon, míg az ugyanekkor elhalálozott
II. Ptolemaiosz után is fia, III. Ptolcmaiosz következett az ura­
lomban.

18
 1. Ez történt Hannibál születésekor

Erről - a Nagy Sándor halála (323) utáni — időszakról találóan

állapította meg a Párhuzamos életrajzok szerzője, Plutarkhosz (élt
kb. Kr. ü. 45—120) a következőt:

„... miként Empedoklész egymással érintkező elemei között a viszály

következtében örökös harc és háború folyik) ugyanígy Alexandrosz
utódai kozott országaik közelsége és érdekeik Összeütközése még gya­
koribbakká tette a háborúkat... *
(Démétriosz 5.)7

A viszonylagos békeidő nyugalmát élvező történetíró máig érvé­

nyes és sajnálatosan aktuális értékelést adott az előbb említett há­
borúkról:

„Mert akik kapzsiságának sem tenger, sem hegyvidék, sem lakat­

lan pusztaság nem szab mértéket, s akiknek szenvedélyét nem szo­
rítja korlátok közé az Európát és Ázsiát egymástól elválasztó ha­
tár, hogyan maradhatnának nyugton meglevő javaik birtokában,
és hogyan ne követhetnének el jogtalanságot, ha egymásnak köz­
vetlen szomszédaivá lesznek? Ez nyilván teljesen lehetetlen. Az ilye­
nek állandóan háborúskodnak, mert a cselszövés és az irigység hoz­
zátartozik természetükhöz. A két szót, a háborút és a békét, úgy
használják, mint a pénzt, saját érdekük és nem az igazság szolgála­
tában. ”
(Pürrhosz 12.)

7 Ez és a Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok c. művéből vett többi idézet

Márké Elek fordítása.

19
L HANNIBÁL GYERMEKKORA

Ezek az események azonban csak távoli árnyékot vetettek a Róma

és Karthágó között folyó küzdelemre a Földközi-tenger nyugati
felének uralmáért. Annak a harcnak a győztese csupán évtizedek
múlva vált érdekeltté a keleti mediterrán világhatalmi viszonyai­
nak alakulásában.
Ugyancsak 247-ben történt még valami, aminek hatását a nyu­
gati harcok győztese évszázadok múltán érezte meg igazán. A Kaszpi-
tengertől délkeletre, a mai iráni-türkmén határ közelében, ott,
ahol a Tedzsen felső folyása ered, éltek a nomád párn (görögösen
parnosz) nép harcias törzsei, amelyek a szkíta dzztóÁhoz tartoztak,
ök — fővezérük, Arszakész vezetésével - délkeleti irányú hódítás­
sal elfoglalták az egykori perzsa tartományt, Párthiát, amely a jö­
vendő hatalmas párthus birodalom magterülete lett, a párn nép
pedig felvette a párthus nevet. A Szeleukida államból kiszakadt
régió Önálló élete, az úgynevezett „párthus éra” 247. Niszan hó­
nap (március-április) elsején vette kezdetét, nagyjából az idő tájt,
hogy Hamilkar főparancsnok lett Szicíliában. A Krisztus születé­
sét követő évszázadok során azután a párthusok a rómaiak félel­
metes ellenségeivé nőtték ki magukat.
A jelent és a jövőt befolyásoló súlyos történések közepette látta
meg a napvilágot minden idők egyik legnagyobb katonai géniu­
sza, Hannibál.

2. „Baal kegyeltje”

Hannibál édesanyjának nevét éppúgy nem ismerjük, ahogyan

a karthágói história más neves személyiségeinek feleségei is több­
nyire névtelenül merültek el a feledés ködében. Annál többet tu­

20
 2. „Baal kegyeltje”

dunk viszont: atyjáról, Hamilkar rók De viris illustribus (Híres

férfiakról) címen ismert éle trajzgyuj reményében az 1. századi Cor-
nelius Nepos történetíró elismerően írta szicíliai hadvezér! tevé­
kenységéről:

„...sohasem adott lehetőséget rá az ellenségnek, hogy árthasson a pu­

noknak, sőt épp ellenkezőleg, neki nyílt rá többször is alkalma, hogy
megszorongassa az ellenfelet, és az összecsapásokból mindig ö kereke­
dettfelül.*
(Hamilkar l.f

Nem kevesebbre értékelte őt a nagyjából Neposszal kor társ szicí­

liai Diodorosz sem, aki történeti művében egyenesen a Trója ellen
hajdan együtt vonuló görögök fővezérével, Agamemnónnal ve­
tette őt egybe, és vele kapcsolatban Homérosz Agamemnónról meg­
fogalmazott dicsérő szavait idézte:

„Nagyszerű dárdavető s népének jófejedelme. ”

(Iliász 111,179?

Az idézet első felével Hamilkar közismert katonai tehetségére kí­

vánt utalni a történetíró, míg második része politikai vezető sze­
repére illett. Mert noha nem volt fejedelem, hosszú időn át ő és
hívei határozták meg Karthágó politikáján Személyének jelentő­
sége mutatkozott meg abban is, hogy családja eredetét vagy még

8 Ford.: Havas László

9 .Ford.: Dcvccseri Gábor

21
L HANNIBÁL GYERMEKKORA

az ő, vagy fia, Hannibál életében beleszőtték Karthágó alapítási

mondájába.
Az antik forrásokból kihámozható történet szerint 814 körül
(Vergilius Aeneise alapján viszont a trójai háború feltételezett idő­
pontja, 1250 táján) a föníciai Turosz városában (mai §ür Libanon­
ban) viszály tört ki az uralkodócsaládon belül. Pügmalión király
meggyilkoltatta húga, Elissza vagy Didó férjét, a gazdag Akher-
basz főpapot, hogy megkaparintsa annak vagyonát. Az özveggyé
tett asszony ekkor híveivel együtt először Ciprus szigetére mene­
kült. Magukkal vitték Turosz védő istene, Melkart (Melek Qarthá
= A város királya) kultuszát, mivel Akherbasz ezen istenség papja
volt, és mert meg kívánták őrizni szülővárosuk vallási szokásait.
Ugyanebből az okból a termékenységistennő, Asztarté főpapja és
templomi prostitúciót folytató papnői is csatlakoztak hozzájuk
a szigeten, ahonnan azonban új hazát keresve csakhamar tovább­
vándoroltak. Végül az ókori szerzők által Z/tóének nevezett Észak-
Afrikában telepedtek meg, a csendes és a természet által jól védett
Tuniszi-öböl partján.
A vidék királyától az antik világban közmondásossá váló pun
mraazrággal szereztek földet. Annyi területet kértek tőle ugyanis,
amit egy ökör bőrével bekeríthetnek. Ám az állat lenyúzott bőrét
vékony csíkokra szabdalták, és végül egy városnyi földdarabot ke­
rítettek körül vele. Itt épült fel azután a telepesek idővel nagy
hírnévre szert tett városa, Karthágó (föníciai nyelven Qart-ha-
dasht - Újváros). A libüéi király kárpótlást követelt, és a rossz
üzletet azzal próbálta a maga javára fordítani, hogy feleségül kérte
a szépséges Elisszát. Karthágó királynője azonban nem akart a bar­
bárnak tekintett férfi neje lenni, és önként máglyára vetette magát.

22
 2. „Baal kegyeltje’

Vergilius szerint a fejedelmi asszonyt Didónak nevezték, aki

a Trójából menekülő /te^zzít, a rómaiak Ősatyját híveivel együtt
befogadta, de amikor azok tovább mentek Itáliába, szerelmi bá­
natában öngyilkos lett.
A romantikus história mcilékszálaként született a hagyomány,
miszerint Didónak volt egy Barkasz nevű, fivére. A Barkasz (Vil­
lám) Hamilkar közismert mellékneve volt, amit gyors harcászati
manővereivel érdemelt ki. Akik ezt a mondaváltozatot terjesztet­
ték, nyíltan hirdettek tehát, hogy Hamilkar joggal emelkedett
Karthágó vezetői közé, hiszen őse részese volt a város alapításá­
nak. A melléknevek egyébként sajátos funkcióval rendelkeztek,
mivel a karthágói arisztokrácia tagjai nagyon kevés tulajdonné­
ven osztoztak, cs a gyakori melléknevek megkönnyítették az azonos
ncvuck megkülönböztetését. A tulajdonnevek többnyire vala­
mely istenséghez kapcsolódtak, és bennük igen gyakran fellelhet­
jük a termékenyítő föníciai férfi isten, Baal (a Gazda) nevét, akinek
kultusza Karthágó történelmének az alapítást követő századaiban
vált igen népszerűvé Baal Hammon (a Máglya ura) tisztelete for­
májában.
így Hamilkar (Melkart szolgája) fiainak a Hannibál (Baal ke­
gyeltje), Haszdrubal (Baal az én segedelmem) és Magón (Ajándék)
vallási ihletésű neveket adta. Ezen a néven persze más pun híres­
ségek is ismertek: például második leányának ugyancsak Haszd­
rubal nevet viselő férje Szép Haszdrubalként nyert megkülönböz­
tetést apósa hasonnevű másodszülött fiától. És tudunk a Kopasz
HaszdrubalróJ is, aki 215 során Szicíliában tevékenykedett. Az a
Haszdrubal, akit a források Giszkón fia jelzővel különböztettek
meg névrokonaitól, a második pun háború ibériai hadszínterén

23
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

szerzett érdemeket, és rövid időre, Hannibál távollétében a kar-

thágói állam legbefolyásosabb politikusává emelkedett* A Samnis
melléknevén említett Magón pedig Hamilkar Barkasz egyik leg­
hűségesebb alvezére volt. Mellettük szép számmal tűnt fel a kar-
thágói történések középpontjában több Adherbal, Bosztar, Bo-
miikar, Giszkón, Himilkón, Hannón és Karthalón. Az első pun
háború kezdő éveiben aktív szerepet vitt a harcokban egy Hamil­
kar, aki azonban aligha lehetett azonos Hannibál atyjával, Hamilkar
Barkasszal.
A karthágói alapítási mondába őse révén bekerült Hamilkar
275 körül született, családja az uralkodó elithez tartozott. A 250-es
évek végére már három leánygyermeket mondhatott magáénak.
Ezek közül a legidősebb egy karthágói előkelő, Bomilkar fele­
sége lett, és ő szülte azt a Hannónt, aki 218-ban lovasparancs­
nokként harcolt, és kitüntette magát a cannaei csatában is, míg
Bomilkar maga 215 és 212 között a pun flottát vezényelte. Má­
sik lánya - mint említettük - a Szép Haszdrubal felesége lett,
a harmadik pedig egy numida fejedelem, Naravasz jegyeseként
ismert. A három leánygyermek urán jöttek világra Hamilkar fiai:
talán 247-ben Hannibál, 244 körül Haszdrubal és 241/240 tá­
ján Magón.
Hannibál születésekor már dúlt az a harc, amely első pun há­
ború néven vonult be a történelembe, és amely küzdelcmsorozat
Hamilkar Barkasz hírnevét megalapozta. Karthágó és Róma fe­
szült egymásnak ekkor, mert az a föld, amit a monda szerint
Elissza hívei egykor ökörbőrrel kerítettek körbe, az évszázadok
során a Földközi-tenger nyugati partjainak új hatalmi központ­
jává emelkedett.

24
 3. Kisvárosból nagyhatalom

3. Kisvárosból nagyhatalom

Karthágó alapítási mondája helyesen utalt a település első lakói­

nak egykori hazájára, a föníciai Türosz városára. Türosz, akárcsak
Fönícia többi tengerparti városállama (Büblosz, Szidón, Tripo-
lisz) fejlett kézműipara és távolra ható tengert kereskedelme révén
tett szert nagy gazdagságra már a II. évezredben. A görögországi
akháj államok összeomlása és Egyiptomnak a tengeri népek tá­
madása miatti meggyengülése (13/12. század fordulója) követ­
keztében e terület gazdasági fejlődése még nagyobb lendületet
vett, a kialakult hatalmi vákuumot ugyanis a föníciaiak földközi­
tengeri kereskedelmük javára használták ki. A bíbor festék és bí­
borszövet gyártásáról elhíresült nép - amelynek kercskedőhajói
Héraklész oszlopai, vagyis Gibraltár szorosáig merészkedtek, sőt
olykor még azon túl is - a görög phoinix (bíborfesték, melléknévi
alakban: bíborszínű) szó alapján nyerte el mai napig használt meg­
jelölését: föníciai. Aphoinix kifejezés latin változata volt a puni-
cus (pun), ami egyértelműen Észak-Afrika föníciai eredetű lako­
sait illette.
A cédrusból és mandulafenyőből készült föníciai faáruk, a ki­
váló minőségű szövetek, fajansz- és fémedények, üvegtárgyak, a za­
matos bor, a tengerből kinyert só és a közkedvelt szárított hal
a kereskedők révén eljutottak a Földközi-tenger közelebbi-távo­
labbi vidékeire. Ugyanakkor például a Hispánia déli partvidékén
állóTartésszosz (a Guadalquivir [ókori Baetis] torkolatánál) váro­
sából aranyat, ezüstöt és ónt importáltak a nívós megmunkálr-
ságú hazai fémáruk alapanyagául. A távolsági kereskedelem hoza-
dékakénc közvetítő kereskedelemmel és az áruk raktározásával

25
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

foglalkozó föníciai telepek alakultak ki a tengerhajózási útvona­

lak mentén, szerte a mediterrán partokon, amelyek elsősorban
Türosz lakosait vonzották magukhoz. Ciprus szigetén Kition (mai
Larnaka), Rhodoszon Kameirosz, Krétán Itanosz, Szicíliában Pa-
normosz (mai Palermo), a dél-ibériai atlanti part mentén Gadeira,
amely utóbb Gadész (mai Cadiz) néven vált ismertté, Észak-Afrika
part menti területein Utika, Hippou Akra, Leptisz (Lepkisz) Magna
(a mai Tunézia, illetve Líbia földjén) lettek a kiterjedt föníciai gyar­
matosítás produktumai. A telepeknek ebbe a sorába tartozott a hoz­
zájuk hasonló célokból kiépült Karthágó is, amely később jött létre,
mint például Gadész vagy Utika (mai tunéziai Utique).
A nagy jövő elé néző város a Tuniszi-öböl mellett kinyúló fél­
szigetre települt. A félszigetet a szárazfölddel egy széles földszoros
kötötte össze, amelynek partját alacsony dombok vonulata szegé­
lyezte. Ezek közül délen emelkedett a Bürsza-domb, amelynek
tetején állt Eshmun, a termékenységi és gyógyító isten temp­
loma, valamint a 6. századtól a fellegvár. A fellegvár alatti lanká­
kon magas lakóházakat emeltek, amelyeknek szorgalmas keres­
kedő, kézműves lakói a tengerparton találtak munkát maguknak
A helyiek nyelvén a magaslat elnevezése a 'citadella* jelentésű
szóból származott, amit azután a görögök félreértettek. Mivel az
ógörög biirsza szó bőrt jelent, valószínűleg a föníciai kifejezés
helytelen értelmezése is hozzájárult a már ismertetett alapítási
monda kialakulásához. A Biirsza volt a felsőváros, míg a legré­
gebbi kikötői városnegyed a Kóthón nevet viselte. A fellegvár dombja
mögötti alacsonyabb halmokon épült ki a Megarának nevezett
negyed, amely a gazdag polgárok díszes villáit, palotáit foglalta
magában.

26
 3- Kisvárosiról nagyhatalom

A régészeti leletek tanúbizonysága szerint a 8. század első felé­

ben már biztosan létező település fokozatosan növekedett, A vá­
ros virágzásának csúcspontján, valószínűleg a 3- századvégén nyerte
cl végleges formáját Karthágó délkeleti részén a hadi és a kereske­
delmi kikötő. Ezeket egy körülbelül húsz méter széles csatorna
kötötte össze a nyílt tengerrel. Veszély esetén ezt a csatornát vas­
láncokkal zárták el az ellenséges hajók elől. A négyzet alakú ke­
reskedelmi kikötőt csatorna kötötte össze a kör alakú hadi kikö­
tővel, Utóbbi közepén volt a parancsnoki sziget, ahonnan a flottát
irányították. A szigetet kettős fallal vették körül, és annyira ma­
gasították, hogy a flotta vezérei onnan jól megfigyelhették a ten­
geren zajló eseményeket. Mind a kikötők, mind a sziget oszlopok­
kal szegélyezett hangárokkal voltak körülvéve. A Kr. u. 2. századi
történetíró, Appianosz szerint 220 hajó fért el a hadi kikötőben,
de ezt túlzó becslésnek tartják a régészek. Ugyancsak a hadikikö­
tőben értelmezhették a messzi Szicíliából érkező fényjeleket azután,
hogy Szicília nyugati része is Karthágó birtokába került. Az ókori
távközlésnek ezt az érdekes módszerét a Kr. u. 2, századi hadtör­
ténész, Polüainosz hagyományozta ránk Hadicselek (Sztratégémata)
címen ismert munkájában:

„A Szicíliát ostromló karthágóiak, hogy Libáéból [Észak-Afriká-

ból - K. I.] gyorsan megkapják a szükséges utánpótlást, két darab
egyenlő nagyságú vízórát [klepszüdra - K. L] készítettek, és mind­
kettőre [függőlegesen - K. 1.] azonos köröket rajzoltak ugyanazok­
kal a feliratokkal Az egyikre [mármint körre - K. I.] azt írták,
hogy hajókra van szükség a másikra, hogy aranyra, megint másikra, hogy
ostromgépekre, a következőkre, hogy gabonára, állatokra, fegyverekre,

27
J. HANNIBÁL GYERMEKKORA

gyalogosokra és lovasokra. Miután minden kört ily módon felirattal

láttak el, az egyik vízórát Szicíliában tartották, a másikat pedig
Karthágóba küldték azzal az utasítással, hogy ha fényjelet látnak
gyújtani Szicíliában, a jelre kezdjék a vizetfolyatni a vízórából, és
gondosan figyeljék meg melyik körig ér a víz; amikor a második
fényjelet látják, olvassák el a feliratot, és azonnal küldjék el, amit az
üzenet kér. így a karthágóiak igen gyorsan képesek voltak elküldeni
a háborúhoz szükséges dolgokat. ”
(VI, 16,2. — Polüainoszt c könyv szerzőjének fordításában
idézzük.)

A 19. századi kutató, A. Doux egy különös formájú karthágói

torony romjait vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az vala­
mikor jclzőállomás volt. Ez a megfigyelés jól harmonizálhat Polüai-
nosz tudósításával. Mármost az észak-afrikai Bon-fok és a szicíliai
Granitola-fok között mindössze 138 km a távolság. A Polüai-
nosz-idézetet ugyancsak elemző R. Temple, aki az ókori optikai
lencsék történetét kutatta, a Bon-fok legszélső pontjától Szicília
legközelebb fekvő parti részéig 134 km-t számolt, és a következő­
ket feltételezte: Pantelleria szigete - amely Szicíliától délnyugatra
100 km, Tunézia partjaitól kelette 70 km távolságra van - maga­
san kiemelkedik a tenger szintje fölé. Mivel erről a szigetről jól ki
lehetett venni a Szicíliából, illetve Karthágóból küldött fényjele­
ket - amiket azután innen a megfelelő irányban továbbíthattak —,
itt minden bizonnyal átjátszó állomást állítottak föl. A fényjelek
megfigyeléséhez a teleszkóp korai formáját használhatták Ha mindez
fedi a valóságot, a hadi kikötőbe gyorsan eljuthattak a tengeren­
túli műveletek segítéséhez szükséges információk.

28
 3. Kisvárosból nagyhatalom

A városnak a kikötő felé eső negyedeit a tenger védelmezte,

de persze gondoskodni kellett a terjeszkedő település védelméről
a szárazföld felől várható támadásokkal szemben is. Ennek érde­
kében idővel hármas tagolódású erődrendszert alakítottak ki a külső
ellenség elrettentésére. Legkívülre palánkkal és földsánccal meg­
erősített árkot ástak, amelynek a város felé eső oldalára kőfalat
építettek. Az árok és a kőfal mögé emelték azt az erődrendszert,
amire igazából alapozták a település védelmét. Ez egy tizenhárom
méter magasságú falgyűrű volt, amelyet bástyákkal és tornyokkal
erősítettek meg. Az erőd alsó szintjét 300 harci elefánt befogadá­
sára alkalmas, hatalmas istállóval egészítették ki, és felső szintjén
kialakították ennek a még nagyobb méretű párját, ahol 4000 ló
elhelyezéséről gondoskodhattak. Az erődhöz hozzáépített kaszár­
nyák 20-24 ezer gyalogos és 4000 lovas számára szolgálhattak szál­
lásul.
A biztonságos falak védelmében és a város közvetlen környékén
a Rómával történő első összecsapások idején, a 3. század közepe
táján közel 200 ezer karthágói férfi polgár élt, akik családtagjaik­
kal együtt talán 400-500 ezres népességet alkottak - a modern
becslések szerint. Mellettük rabszolgák, zsoldosok, betelepült
idegenek duzzasztották a létszámot. Ugyanakkor a frissen meg­
hódított területeken 10-15 ezer karthágói polgár telepedett le,
elsősorban Észak-Afrika, Szicília, Szardínia, majd Hispánia föld­
jén. Kanhágótól nyugatra és délre a félnomád mtmidák szállás­
területe húzódott (nagyjából a mai Kelet-Algéria területén), amely­
nek nehezen megbékíthető törzsei hol elfogadták a pun uralmat,
hol pedig lázadtak ellene. Okét, valamint Észak-Afrika libüéiek-
nck (líbiaiak) nevezett őslakóit, a Hamilkar által meghódított

29
T. HANNIBÁL GYERMEKKORA

Ibéria (Hispánia) és az. elődei révén elfoglalt Málta, Nyugat-Szi-

cília, Dél-Szardínia, a Baleárok népességét is beszámítva néhány
millióra tehető azok száma, akik karthágói uralom alatt éltek. Mindez
körülbelül 50 ezer km2-cn terpeszkedő birodalommá állt össze.
Karthágó birodalomcpítő erővé válását az tette lehetővé, hogy
anyavárosa, Tiirosz elveszítette önállóságát. Az Asszír Birodalom
romjain felemelkedő újbabilóni állam ugyanis lendületes hódítá­
sokba kezdett, amelynek egyik eredményeképp királya, II. Nabú-
kudurri-uszur (ur. 604-562) 573-ban, 13 évi ostrom után behó-
doltattaTüroszt. A föníciai város többé nem nyerte vissza önálló­
ságát, egykori gyarmata, Karthágó viszont lehetőséget kapott arra,
hogy önálló karriert fusson be.
A fejlődő városállam gazdaságának alapját elsősorban a közve­
títő kereskedelem jelentette. Az itteni kereskedők a Földközi-ten ­
ger nagy kikötőibe szállították a britanniai ónt, az afrikai aranyat
és elefántcsontot, a Hispániái ezüstöt, a Karthágóban előállított,
messze földön kiváló minőségükről híres kézműipari termékeket,
és a mindenhonnan összevásárolt rabszolgákat. Ugyanakkor nagy
jövedelemre tettek szert azok is, akik mezőgazdasági termelésbe
kezdtek a Karthágó környéki libüéi (észak-afrikai) területeken.
Nagybirtokaikon rabszolgák és alávetett helyi parasztok végezték
a földműves és állattenyésztő tevékenységet. A. kereskedő-kézmű­
ves, illetve a mezőgazdaságban érdekelt legvagyonosabb polgárok
alkották az úgynevezett plutokráciát, a leggazdagabbak alkotmá­
nyos uralmát, amely folyamatosan érvényesült Karthágó törté­
nelmében.
Saját polgárai, valamint a szövetségesek és az alávetettek adói­
ból, vámokból, kikötői illetékből a karthágói állam éves bevételei

30
 3. Kisvárosból nagyhatalom

a 3. század közepére elérték a 2 ezer talantont. (1 talanton/talentum

olyan súlymérték volt, amelynek aktuális mértéke időről időre és
területről területre változott. Sokáig az úgynevezett „szolóni” ta-
lanton volt a legelterjedtebb, ami az ezüstpénz alapanyagául szol­
gáló nemesfém 26,196 kg-nyi súlyát jelentette. Mint pénz 1 ta-
lanton 6000 drakhmávú volt egyenlő.) A 2 ezer talanton 12 millió
görög ^ra^Zwrának vagy ugyanannyi római í&rwnwmak felelt
meg. Az első és második pun háború közötti két évtized során
(238—218), a hispaniai pun birodalom kialakulása és Numidia
egy részének annexiója következtében ez az összeg nagyjából évi
ezer talantonml megnőtt.
A kereskedelmi és katonai expanzió révén hatalmi központtá
váló Karthágóban olyan politikai intézmények alakultak ki, ame­
lyek a leggazdagabb polgárokat vonták be a fontos politikai-gaz-
dasági-katonai döntések meghozatalába. Ezekből a polgárokból
tevődött össze a 300 tagú nagytanács, amelynek egy szőkébb tes­
tületé, a 30 tagú kistanács döntött a legfontosabb kérdésekben.
A meghozott döntések érvényre juttatása az évente választott két
vezető tisztviselő, a két sufet (latin alakja többes számban: sufes)
feladata volt. Tisztségük megnevezése a héber shopet (bíró) szóval
állhatott rokonságban. Görög és római történetírók olykor ki­
rálynak nevezték őket, tekintettel arra, hogy Karthágót törté­
nelme hajnalán királyok kormányozták, és az ő hatalmukat örö­
költe a két sufet. A sufes, a két főpap és száz vezető polgár együtt
alkották a száznégyek tanácsát. Ez ellenőrző és bírói funkciót töl­
tött be. Arisztotelész, aki a 4. században több korabeli állam alkot­
mányát elemezte, az utóbbit Karthágó legtekintélyesebb testületé­
nek nevezte, amelynek tagjai köze csak a legérdemdúsabb polgárok

31
I HANNIBÁL GYERMEKKORA

kerülhettek. Feladatuk volt a civil tisztségviselők ellenőrzése és

a hadvezérek tevékenységének elbírálása.
A férfi polgárok részvételével működött a népgyulés, amely
megválasztotta a sufest és a hadvezéreket, valamint szavazott a tör­
vényekről. Működését azonban korlátozta az a gyakorlat, hogy
ha a kormányzatban valamely ügyről teljes egyetértés alakult ki
a két sufety valamint a kistanács között, akkor vagy meg sem kér­
dezték a népet, vagy csak formálisan vették igénybe szavazatár.
Valódi döntést a népgyűlés csak akkor hozhatott, ha a két sufet
véleménye, vagy a sufis és a kistanács nézetei különböztek. A kar-
thágói alkotmány a kutatókat sok tekintetben a spártaira emlé­
kezteti, amennyiben a pun sufes a két királyra a kistanács a vének
tanácsára, a száznégyek tanácsa pedig az ephoroszok testületével
harmonizált, és a karthágói népgyűlés korlátozott jelentősege
a spártai népgyulés (apella) hasonlóan csekélyebb fontosságával
állt párhuzamban. Egy lényegbevágó különbség azonban fennállt
a két alkotmány előírásai között. Ez pedig a hadsereg irányítását
érintette.
Karthágóban a civil és a katonai szférát teljesen különválasz­
tották egymástól, amennyiben — eltérően a spártai gyakorlattól,
ahol a polgársereget az egyik király vezette, vagy a rómaitól,
amelynél a polgári életet irányító consulok háború esetén hadve­
zért feladatot is elláttak - egy-egy konkrét hadjárat vezénylésére
mindig egy kifejezetten erre a célra alkalmasnak ítélt személyt
neveztek ki. Az ő megbízatása visszavonásig érvényes volt, a polgári
kormányzattól elvileg minden szükséges támogatást megkapott,
idegen államokkal szerződéseket köthetett, amelyek a honi meg­
erősítést követően életbe is léptek. Ugyanakkor nagy kockázatot

32
 4. A karthágói hadsereg

vállalt az, aki elfogadta a hadvezért posztot, mivel kudarc esetén

a száznégyek tanácsa felelősségre vonhatta, sőt ki is végeztethette
őt. így járt például a Karthágó történelmében szerepet játszó szá­
mos Hannón egyike is, akit az első pun háborút (264-241) el­
döntő vesztes tengeri csatája után keresztre feszítettek a száz­
négyek tanácsa ítélete alapján.

4. A karthágói hadsereg

A gyors karthágói terjeszkedés letéteményese a hadsereg volt,

amelynek fejlesztését a növekvő állami bevételek tették lehetővé.
Ellentétben a nemzetiségi összetételét tekintve kevéssé megosz­
tott római katonasággal — amely római és velük szövetséges itáliai
népek fiaiból verbuválódott — ez a sereg különféle etnikumú és
kultúrájú férfiak gyűjtőhelye volt. A - foként a tisztikart alkotó —
karthágói polgárok mellett elsősorban afrikai, hispaniai és kelta (gall)
harcosok gyűltek a pun hadijelvények alá.
Az afrikaiak között az antik történetírók feljegyzései szerint ta­
lálunk libüéi, libüé-Joníciai, numida, mór és gaetulus elemeket.
A sereg magvát a Karthágóhoz közel fekvő észak-afrikai területek
földművelő bennszülöttei adták, akiket az ókori források hol li-
büéieknek (Libyes), hol afrikaiaknak (Afri) neveznek. Nagyobb
részük a görög vagy római nehézfegyverzetü gyalogsághoz ha­
sonló felszereléssel harcolt, ők tették ki a 2] 8-ban Itáliába hatoló
pun sereg gyalogságának több mint felét. Eredetükre nézve ber­
berek voltak, némi fekete beütéssel. Valószínű, hogy a korábbi
időkben általában zsoldosként szolgáltak, míg a Rómával történő

33
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

összecsapások időszakában egy részük katonai szolgálatra kötele­

zett alattvalóként került a seregbe. Kisebb csapataikat olykor
könnyűfegyverzetű előcsatározókként vetették be. Ilyenkor dár­
dát, rövid tőrt és kicsiny, kör alakú pajzsot használtak.
A történetírók által libüé-föniciainak. nevezett népességről meg­
oszlik a történészek véleménye. Még nem eldöntött kérdés, hogy
az észak-afrikai, vagyis libüéi területeken lévő pun városok föní­
ciai eredetű lakóiról, vagy pedig a pun civilizációt átvevő helyi
bennszülöttekről van-c szó. Általában lovas szolgálatot teljesítet­
tek. Felszerelésük a nehézlovassághoz sorolta őket, mivel páncél­
zat cs pajzs védte testüket, és lándzsával törtek ellenfeleikre. Itália
megtámadásakor Hannibál vitt magával ilyen csapatokat. A ber­
ber eredetű numiddk alkották a pun sereg félelmetes erejű köny-
nyűlovasságát. ök szövetséges népként vettek részt a punok há­
borúiban, csapataikat saját fejedelmeik, illetve törzsfőnökeik
vezették. A nagy csatákban — így Cannaenál is 216-ban — a kar­
thágói fővezér által kijelölt parancsnoknak engedelmeskedtek.
Ez karthágói volt — ebben az esetben Hannón vagy Maharbal -
vagy, mint Szicíliában, a libüé-föníciai Muttinész. Kicsiny ter­
metű, izmos lovakkal száguldoztak, nyerget nem használtak,
az állatot a nyakára vetett szíj segítségével irányították. Vállukat
könnyű tunika fedte, és kör alakú bőrpajzzsal védelmezték ma­
gukat. Támadó fegyverük a dárda volt, amiből többet is maguk­
nál tartottak. Másodlagos fegyverként kést vagy rövid kardot
használtak.
A numidáktól nyugatra élő mórok (latin Maurt) zsoldos stá­
tuszban vettek részt a karthágói harci cselekményekben. A ne­
hézgyalogos frontvonal előtti csatározásokban alkalmazták őket

34
 4, A karthágói hadsereg

mint hajítódárdás és parittyás könnyűfegyverzetű gyalogságot.

Ök is berber eredetűek voltak, csakúgy, mint a gaetulusok, akik az
Adasz-hegységben, illetve attól délre éltek. Utóbbiak könnyűlovas­
sága a numidákéhoz hasonló felszerelésben és harcmodorban küz­
dött a karthágóiak zsoldjában.
A hispaniai eredetű katonák között megkülönböztették az ibé-
rekex, keltibérekzt és lusitánohx, A 218 és 201 között lefolyt má­
sodik pun háború előtt az ibérek zsoldosokként vállaltak szolgálatot,
később viszont a punok szövetségeseként harcoltak, annak követ­
keztében, hogy számos törzsük kiegyezett a Hispániában terjesz­
kedő karchágói hatalommal. A Hannibál seregében szolgáló ibérek
három fegyvernem között oszlottak meg. Egyik részük könnyű­
fegyverzetű harcosként vett részt az c lőcs atározásokban, másik
részük nehézgyalogosként szilárdította a harcrendet, míg voltak
olyanok is, akik lovas szolgálatot láttak el. A könnyűgyalogoso­
kat általában eaetrati néven említik a szakirodalomban. Nevüket
a jellegzetesen könnyű, kicsiny hispaniai bőrpajzs (caetra) után
kapták, amit harc közben maguk elé tartottak.
A nehczgyalogosokat viszont ovális alakú, nagy pajzsuk (scu~
tűm) után scutarii néven jelölték. Félelmetes kardjuk nagy hír­
névnek örvendett. Az ibér kardnak, amit utóbb a rómaiak is át­
vettek, két alaptípusát különböztették meg. Az egyik körülbelül
60 cm hosszú, egyenes fegyver, két vágóéllel és egy szúrásra alkal­
mas heggyel. Ennél elterjedtebb volt az a típus, amelyet enyhén
görbére kovácsoltak, és a hegy közelében a hátsó pengét élesre
csiszolták Mindkét típus alkalmas volt szúrásra és vágásra egyaránt.
A kardot rövid tőr egészítette ki. Emellett hajítódárdákat is ma­
gukkal vittek, hogy a karddal megvívott közelharc előtt azokkal

35
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

támadják az ellenséget. Páncélt nem viseltek, csak egy fehér vászon­

tunikát bíborszegéllyel. Fejüket bőrsapka fedte.
Az ibér lovasok zárt rendben harcoltak, fegyverzetük és öltözé­
kük a nehézgyaiogosokehoz volt hasonló, azzal a különbséggel,
hogy scutum helyett többnyire caetra szolgált védelmükül. Ezen­
kívül két hajítódárdájuk és enyhén görbített kardjuk volt. A lova­
sok .némelyike viszont rcaíwramal és páncélzattal jelenik meg
képzőművészeti ábrázolásokon. Az ibér nehézlovasságot számos
vonatkozásban a kelta lovassággal rokonítják a szakértők.
A keltibérek és lusitánok többnyire gyalogos katonaként küz­
döttek. Az előbbiek durva, fekete köpenyt hordtak, amelynek
gyapja a kecskeszőrre emlékeztetett. Könnyű pajzsuk és kétélű
kardjuk volt, amit kiváló minőségű vasból állítottak elő. Viszont
a Cannaenál harcoló keltibér nehézgyalogosok scutarii voltak,
mivel a kelta és ibér nehézgyalogsággal egy frontvonalban csa­
tázva előnyösebb volt egységes fegyverzetet használni. A lusitánok
az előcsatározásokban részt vevő könnyűgyalogosok voltak. Fegy­
verzetüket a caetra, a hajítódárda és a kétélű, egyenes vaskard al­
kotta, fejüket bőrsapka, testüket vászonruha fedte.
Gall, illetve kelta elnevezéssel illették a Pó völgyének lakóit és
liguriai rokonaikat, akik az Appenninck északi hegyei között él­
tek, és a ma olasz Riviérának nevezett területen. A Pó mentén
letelepült gall/kelta népek közül a boiusok és az insuberek képvi­
selték a meghatározó erőt. Zsoldosokként és szövetségesekként
egyaránt számítani lehetett rájuk. Cannaenál Hannibál 16 ezer
nehézgyalogost helyezett el közülük harcrendjében, míg nyolc
ezret tábora védelmére hagyott hátra. Gyalogságuk harcmodor
tekintetében nehézgyalogos szolgálatot látott el, de meglehetősen

36
 4. A karthágói hadsereg

egzotikus felszerelésben. Nadrágot és cipőt hordtak, de deréktól

felfelé mezítelen volt a testük. A kelta gyalogság támadó fegyver­
zetét a hajítódárda és a 75-90 cm hosszúságú vaskard adta ki, két
vágóéllel és szúrásra alkalmas heggyel. Az előkelők alkották a Can-
naenál körülbelül négyezres létszámú kelta lovasság magvát. Bronz­
sisakot, páncélinget, kör alakú pajzsot használtak testük védel­
mére, míg támadásra az előbb leírt kelta kardot és a hosszú lán­
dzsát. Lovaikat rövid sarkantyúval ösztönözték vágtára.
A ligurok, akiket az antik írók sokszor nem különböztettek
meg a keltáktól, majdnem mindig gyalogosan harcoltak. Mint
könnyűgyalogosok, hosszú gyapjútunikát viseltek, valamint kö­
penyt, és a keltákhoz hasonlóan bőrcipőt. Közepes hosszúságú
karddal és kelta pajzzsal szerelték fel őket. Ha zárt alakzatban
küzdöttek, ez volt a fő fegyverük, míg ha a frontvonal előtti elő-
csatározásokban vettek részt, akkor a hajítódárda.
A felsorolt népek mellett más etnikumok is harcoltak a karthá­
gói seregben, noha az előzőekhez viszonyítva kisebb létszámban.
Kiemelkedett közülük a baleári parittyások Hannibállal együtt
Itáliában küzdő, körülbelül ezerfős csapata. Egyértelmű, hogy
ezek a könnyűfegyverzetű gyalogosok zsoldos státuszban vettek
részt a harci cselekményekben. Az ókori történetírók megjegyez­
ték, hogy alkalmazásuk egy korábbi időszakában, amikot még
nem szoktak hozzá a pénz használatához, bort és nőket kaptak
fizetségül. Az 1. században alkotó földrajztudós, Sztrabón Geógra-
phika című művében érdekes információkat adott róluk:

„...öv nélkül mentek harcba, kezükön egypajzzsal s égetett, ritkán kis

vasheggyel ellátott hajítódárdával. A fejük körülpedig... szőrből vagy

37
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

húrbólfont parittyát visznek, a hosszú szíját a messzedobásra, a rö­

vid szíját a közeldobásra és a közepes hosszúságát a közepes távol­
ságra. Ügy gyakorolták magukat gyermekkoruktólfogva a parittyá-
zásban, hogy a gyermekeknek csak akkor adtak kenyeret, ha a célt
a parittyával eltalálták... ”
(III, 5,1.)'°

A baleári parittyások, eltérően az ólomgolyókat alkalmazó rhodo-

sziaktól, kőgolyókat lőttek ki. Ezek súlya általában egy mina (456 gr)
volt, lényegesen nagyobb a mások által használtaknál. A kákából,
szőrből vagy inakból font „szíjakat” vagy a fejük köré csavarták,
vagy egyiket a derekuk, másikat fejük köré, míg a harmadikat
a kezükben vitték. Ha várostromnál vetettek be őket, lövedékeik
halálos veszélyt jelentettek a rések között felbukkanó védők szá­
mára. Nyílt ütközetek során sokszor ők kezdték meg a harcot
a zárt alakzatban, felálló nehézgyalogság előtti térségen. Az álta­
luk kilőtt golyók hatótávolságát, csakúgy, mint az íjászok nyílvesz-
szőiét az antik szakírók 600 lábnyira (kb. 180 m) becsülték.
A baleári és egyéb nemzetiségű könnyűgyalogosok gyakran
működtek együtt a harci elefántok osztagaival. Az eredetileg Indiá­
ban használatos harci elefántok Nagy Sándor hódításai nyomán
kerültek előbb az ázsiai, majd az európai és afrikai államok had­
seregeibe. A világhódító makedón király hada a 326-os Hudasz-
pcsz-folyó (a mai Pakisztán területén) melletti csatában szembe­
sült első ízben az elefántok nagy tömegét mozgósító ellenséggel.
A makedónok ott csak komoly veszteségek árán tudták kivédeni

10 SztralxSnt Földy József fordításában idézzük.

38
 4. A karthágóí hadsereg

támadásukat, miután Nagy Sándor sarlószcrűcn kiképzett kar­

dokkal és fejszékkel felszerelt gyalogosokat küldött rájuk. Ezek
levágták az állatok ormányát, és elmetszették lábinaikat. A diado-
khoszok és utódaik egymás ellen vívott háborúi során az elefán­
tok alkalmazása általánossá vált. Különösen sok szolgált közülük
a Szeleukidák seregeiben. I. Szeleukosz, a Szeleukida Birodalom
megalapítója 305 táján szerződést kötött Chandragupca indiai rádzsá-
val, amelynek értelmében egyes antik források szerint 500, a mo­
dern szakirodalom álláspontja alapján körülbelül 150 harci ele­
fántot kapott. Utóda, I. Antiokhosz 273-ban elefántjai tömeges
bevetésével győzte le a kis-ázsiai keltákat (galatákat), amire emlé­
kezve ütközetét „clcíántcsata” elnevezéssel jegyezte fel a történelem.
A rendkívül jól idomítható indiai elefántokat kölyökkorukban
kezdték betanítani a harctéri tevékenységre. A nyakukban ülő
hajtó irányította őket hegyes ösztökéjével. ö tanította meg állatát
arra, hogy hegyesre csiszolt és vassal bevont agyarát az ellenfél har­
cosának testébe döfje, vagy pedig izmos ormányával levegőbe emelje
a magateheteden embert, hogy azután a gyilkolást a hajtó végezze
cl. Az állatkolosszusok hátára, talán a 3. század elejétől, Pürrhosz
épeiroszi király kezdeményezésére, fából, bőrből cszkábált tor-
nyocskát erősítettek, amelyből 2-4 íjász vagy hajítódárdás röpí­
tette ki halált hozó fegyverét. Az állatóriások fejét és lábát bőr-
pánccl óvta az ellenség fegyvereitől, ezenkívül egy-egy elefántot
íjászok és parittyások 40-50 főből álló védőosztaga vett körül.
Nyílt ütközetben az egész úgy működött, mint a modern idők
háborúiban a gyalogsággal együtt harcoló tankok csatárlánca. A célja
is ugyanaz volt: réseket vágni az ellenség harcrendjébe, és minél
hamarabb kijutni annak hátába.

39
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

A harci elefántokat nélkülöző seregek azzal a sajátos problémá­

val szembesültek, hogy lovaik megbokrosodtak már az ormányo­
sok puszta látványától. Hogy az elefántokat és lovakat egyaránt
felhasználó hadak elkerüljék a hasonló gondokat, ügyeltek arra,
hogy a két állatfaj megszokja egymás közelségét. Ez lehetővé tette
a lovasság és az elefántok szerves harcászati együttműködését. Ké­
sőbbi ütközetek, így a 190/189 során megvívott magnésziai csata
alkalmával például a rómaiakat támadó Szeleukida arcvonal mind­
két lovas szárnyát 16-16 elefánt erősítette.
Az e könyvben tárgyalt időszak egyik kiemelkedő jelentőségű
harci eseménye volt a 217-ben megvívott raphiai ütközet az Egyip­
tomot uraló IV. Ptolemaiosz és a Szeleukida Birodalmat irányító
III. Antiokhosz között. Az egyiptomi had részéről 73 szavannái
elefánt, míg az ellenség oldatáról 102 indiai ormányos vett részt
az összecsapásban. A gázai Övezetben fekvő mai Rafah közelében
lezajlott csatát az egyiptomiak nyerték ugyan, de kisebb termetű
szavannái elefántjaik meghátráltak az amúgy is létszámfölényben
lévő és nagyobb testű indiai fajtestvéreik elől.
A karthágóí seregben a 260-as években kezdtek feltűnni a harci
elefántok. A hajtókát Indiából importálták, majd az ő tapasztala­
taikat átvéve a helybeliek is eltanulták mesterségüket. Az elefán­
tokat főleg Erkreából szerezték be. Az éremábrázolások nyomán
a kutatásban az az elképzelés alakult ki, hogy ezek az állatok a mai
afrikai elefántoknál kisebb termetű, úgynevezett szavannái ele­
fántok (Loxodonta africana) lehettek DNS-vizsgálatok szerint
egy mára kihalt elszigetelt állományhoz tartozhattak Tulajdonsá­
gaik közel álluk a hozzájuk hasonló méretű, igen tanulékony in­
diai elefántokéhoz. Az a tény, hogy a karthágóí védművekhez

40
 4. A karthágói hadsereg

300 férőhelyes elefántistállót építettek, arra mutat, hogy idővel

jelentékeny mennyiségű ormányost alkalmaztak Az átkeléshez
az Alpokon utóbb Hannibál 37 elefántot vitt magával, és ezek
kivétel nélkül épségben vészelték át az út és a téli éghajlat meg'
próbáltatásait.
Érdekes módon Hamilkar és később hírnevét tekintve még őt
is felülmúló fia, Hannibál a szárazföldi csaták és manőverek mes­
tereiként váltak közismertté, noha Karthágó sokáig tengeri hata­
lomként uralta a Földközi-tenger nyugati medencéjét. Szardínia,
Korzika, a Baleárok, Észak-Afrika, Málta szigete és Szicília nyu­
gati része birtokában minden olyan stratégiai szempontból fon­
tos terület az ő uralma alatt állt a 3. század közepén, amelyről
ellenőrzés alatt tudta tartani a nyugati mediterrán vidékeket.
A szardíniái és szicíliai birtokok elvesztése után kárpótlást jelen­
tettek a két pun háború között meghódított hispaniai földek.
Nem véletlenül nevezték a Földközi-tenger nyugati részét Kar­
thágó „zárt tengerének” (maré clausum). A „zárt tengeren” a pun
hajóhad volt az úr. Ennek nagyságát jól érzékeltetik a valószínű­
leg a 3. század végére kiépült hadikikötő impozáns méretei.
Az első pun háború idején 350 hajóra becsülik a karthágói flotta
összerejét. A csatahajók túlnyomó többsége úgynevezett öt evező­
soros gálya (görögül pentérész, latinul quinqueremis) volt. Ez nevét
onnan nyerte, hogy a három szinten egymás fölött kilógó evező­
lapátoknál a felső és középső sorban két-két, míg az alsó sorban
egy evezős ült. Oldalról nézve tehát függőlegesen öt evezőst lehe­
tett látni egymás fölött. E hajókat átlagosan 37 m hosszúra épí­
tették, felfelé szélesedő törzsük 4, illetve a fedélzetnél 5 m széles
volt, merülési szintjük 120 cm körül lehetett. Az evezősorok felső

41
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

szintjén 112, a középsőn 108, a legalsón pedig 50 evezős mun­

kálkodott. Mellettük 30 matróz alkotta a jármű személyzetét.
Békeidőben 40, háború esetén 120 katona teljesített szolgálatot
rajtuk. Utóbb a rómaiak is képessé váltak arra, hogy hasonló ha­
jókból álló flottát építsenek ki - állítólag az első pun háború ide­
jén Szicíliában véletlenül kezükre Jutott karthágói öt evezősoros
tanulmányozása révén. A hadihajók kisebb része olyan három
evezősorosokból állt, amelyek a görög—perzsa háborúk időszaká­
ban terjedtek el a mediterrán tengereken.
összességében elmondható, hogy a karthágói hadigépezet im­
pozáns erőt tudott felmutatni akkor, amikor a 3. század közepe
táján megütközött Romulus kései utódaival.

5. Róma és Karthágó

Röviden tekintsük át, hogyan vette kezdetét az a tragédia, amely

216. augusztus 2-án, a cannaei csatában érte el csúcspontját. Mi­
képp jutottak el addig, hogy olyan elkeseredett ütközetet vívja­
nak meg egymással az egykori szövetségesek, amelynek során
egyetlen napon több római és velük együtt küzdő itáliai katona
esett el, mint amennyi amerikai a modern idők vietnámi háború­
jának többéves harcaiban?
Polübiosz (kb. 200-118) görög történetíró, aki a római Titus
Livius mellett legfontosabb forrásunk a tárgyalt időszak vonatko­
zásában, 508/507-re datálta a Róma és Karthágó között megkö­
tött első szerződést. Ez több mis ténnyel együtt határozott bizo­
nyítéka annak, hogy a későbbi halálos ellenfelek több évszázados

42
 5, Róma és Karthágó

baráti viszonyt rúgtak fel a 3. század közepén. Ókortörténészek

feltételezik, hogy a Polübiosz által említett szerződés, amelynek
megkötése a fiatal római köztársaság kezdő éveinek egyikérc esett,
egy, még a királyok korában megszületett egyezség felújítása lehe­
tett. A 6. században Róma etruszk uralkodói etnikumuk itáliai
hatalmának kiszélesítésére törekedtek. Ezért támogattak minden
olyan, Etruriából kiinduló törekvést, amely a dél-itáliai és szicí­
liai görögség visszaszorítására irányult.
A déli területek görög gyarmatosítása a 8. századtól jelentősen
előrehaladt. Olyan, a tengeri kereskedelemben is érdekelt váro­
sok jöttek létre, mint többek között Szicíliában Szürakuszai,
Dél-Itália nyugati partvidékén, Szardíniával szemben Kümé (la­
tin Cumae). A nyugati mediterrán régióban életre kapó hellén
politikai és kereskedelmi dinamizmus felkeltette az ugyanott ha­
talmi ambíciókat dédelgető Karthágó, és az itáliai hegemóniára
törő etruszkok gyanakvását. A görög előretöréssel szembeni kö­
zös érdek szülhette Róma három utolsó királya, Tarquinius Pris-
cus, Servius Tullius vagy Tarquinius Superbus uralkodása idején
a Karthágóval megkötött első szerződést. Ennek tartalmára csak
következtethetünk annak a megegyezésnek a szövegéből, amely
Tarquinius Superbus 509-es elűzését követően született.
A 6-5. század fordulóján megrendült az etruszk dominancia Itá­
liában. Ennek számos jele volt. Rómában a helyi arisztokrácia ural­
ma váltotta fel az etruszk királyokét, 506-ban a latiumi Ariciánál
Kümé zsarnoka legyőzött egy etruszk sereget, és 474-ben Hierón,
Szürakuszai uralkodója vereséget mért a Campaniára támadó et­
ruszk flottára. Ebben a helyzetben az etruszk hatalmi tömbből
kiszakadó Róma előbb saját integritását kívánta megteremteni,

43
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

majd a maga uralmává átalakítani az etruszkok közép-itáliai he­

gemóniáját. A fiatal köztársaság nemzetközi kapcsolataiban érté­
kes partner lehetett az a Karthágó, amely hagyományosan jó vi­
szonyt ápolt Rómával, és amely az etruszkok után új, erős itáliai
szövetségest keresett. Az 508/507-ben megszületett egyezség
a két állam között elismerte a rómaiak kizárólagos cselekvési sza­
badságát Latiamban, és erősen korlátozta a római kereskedelmet
Észak-Afrika és Szardínia irányában. Azért hiszik többen azt,
hogy ez a megállapodás egy korábbi megújítása volt csupán, mert
az említett feltételek a megelőző időszakban is jól fedték a szer­
ződő felek érdekeit. Rómának nem volt számottevő kereskedelme,
sem hajóhada a királyok korában, és még sokáig azután, míg Kar­
thágó érdekszférája soha nem terjedt ki Közép-Itáliára.
Az 5-4. századtól Róma dinamikusan kiterjesztette hegemóniá­
ját Itália földjén, beleértve Latiumot, majd Etruriát, még később
Campaniát. Karthágó jóindulatú semlegességet tanúsított a ró­
mai előretöréssel szemben, mivel az továbbra sem veszélyeztette
az ő tengeri érdekeltségeit. A két fél közötti harmonikus viszonyt
tükrözte a valószínűleg 348/347-ben megkötött újabb szerződés.
Ez az előbbinél még szigorúbban korlátozta a római kereskedel­
met Afrikával, előírva, hogy azt csak Karthágón keresztül bo­
nyolíthatja le, és megtiltotta a római kereskedők tevékenységét
Hispániában. Ugyanakkor elismerte a Latium felett kialakult ró­
mai fennhatóságot, és nyitva hagyta a lehetőséget Róma további
terjeszkedése előtt. A két állam közötti felhőtlen kapcsolat jele­
ként 343-ban a karthágóiak úgy féjezrék ki jókívánságaikat a sam-
nisok felett aratott római győzelem okán, hogy aranykoronát ado­
mányoztak a capitoliumi Juppiter templomának.

44
 5, Róma és Karthágó

A következő években mindkét államnak súlyos problémákkal

kellett megküzdenie. 340-ben a korinthoszi Timolcón, a kiváló
hadvezér, aki a szicíliai görögök Karthágó elleni harcának élére
állt, a Krimiszosz folyónál megsemmisítette a túlerejű pun hadat.
Ennek következtében 338-ban Karthágó békekötésre kénysze­
rült, és csak a szigetnek a Halükosz (mai Platanij-folyótól nyu­
gatra eső területeit tarthatta meg. Róma ellen viszont 341 -ben
lázadtak föl a latin települések. A római-latin háború a rómaiak
katonai győzelmét követően 338-ban úgy ért véget, hogy Róma
egyenként szerződést kötött mindegyik latin közösséggel. Ezek­
ben a szerződésekben szabályozták a szövetségesek jogait és köte­
lezettségeit, ám korántsem egyenlő mértékben. így érvényesült
az oszd meg és uralkodj (divide et impera) elve, mely a továbbiak­
ban erős akadályt jelentett a Róma elleni összefogást hirdetők
számára. A latin háborút lezáró elrendezés alkotta az itáliai terü­
letek folyamatos meghódításával párhuzamosan kialakuló itáliai
föderáció alapját.
A különböző jogállású szövetségesek felségterületük egyhar-
madát átengedték Róma telepítési akcióinak, ugyanakkor több
olyan jogban részesültek, amelyek addig csak a római polgárok
számára voltak elérhetők. Ennek következtében érdekeltté váltak
Róma további itáliai hódításainak segítésében, és emberanyaggal
is táplálták a Tiberis-parti város (az Urbs) egyre növekvő katonai
erejét. Amikor a 3. század közepén Karthágó és Róma egymás
ellen fordult, utóbbi már 130 ezer km2-nyi itáliai terület talán
3 milliós lakossága - ebből 265-ben 292 334 volt a felnőtt római
férfi polgárok létszáma - politikai-gazdasági életét foglalta egysé­
ges keretbe.

45
1. HANNIBÁL GYERMEKKORA

A 330-as évek elején érvényesülő tendencia - vagyis Karthágó

szicíliai visszaszorulása és Róma itáliai hatalmi helyzetének meg­
szilárdulása - további közeledést idézett elő a két köztársaság kö­
zött. Philinosz 3. századi történetíró, a szicíliai Akragasz (latin
Agrigentum, mai Agrigento) szülötte — akinek az első pun hábo­
rúról szóló, utóbb elveszett művét mind a 2. századi görög Polü-
biosZt mind a római Fabius Pictor (3. század vége) felhasználták
történeti könyveikben — a karthágóiak szemszögéből vizsgálta a tör­
ténelmet. ö, majd nyomában Titus Liviin (élt 59 - Kr. u. 17) azt
állították, hogy 306-ban újabb szerződés született. Ebben Róma
Karthágó érdekszférájának ismerte el Szicíliát, míg Karthágó
Róma hatalmi körzetének Itáliát.
Polübiosz határozottan cáfolta ennek az egyezménynek a létet,
mivel semmiféle dokumentációt nem talált rá nézve, amikor a ca-
pitoliumi Juppiter templomában elhelyezett bronztáblákat ta­
nulmányozva áttekintette Róma beléjük vésett nemzetközi szer­
ződéseit. Mindenesetre, amikor a dél-itáliai görög gyarmatváros,
Tarentum (görög Tarasz, mai Taranto) katonai konfliktusba ke­
rült Rómával a 280-as évek végén, és az épciroszi királyt (Épeirosz/
Ipirosz ma Görögország nyugati tartománya, az albán határtól
délre), Pürrhoszt hívta be Itáliába érdekei védelmében, a Balkán­
ról érkező épeiroszi sereget Róma és Karthágó közős ellenfélnek
tekintette.
A 280 és 272 között zajló tarentumi vagypürrhoszi háború jelen­
tette a fordulópontot Róma és Karthágó viszonyában. A hadiese­
mények kezdeti szakaszában Pürrhosz, aki egy Dél-Itáliát, Szicíliát
és Karthágót is magában foglaló nyugati hellenisztikus birodalom
megalapításáról álmodozott, egymás után két vereséget mért Róma

46
 5. Róma és Karthágó

hadaira. Karthágó ekkor még szolidaritást mutatott. Magón kar-

thágói flottaparancsnok 120 hajóval a Tiberis torkolatához vo­
nult, hogy bajba jutott szövetségesein segítsen. Lehetséges, hogy
ekkor egy új szerződés is született a két állam között. Az Augus-
tus császár idején alkotó történetíró, Pompeius Trogus azóta el­
veszett Világkrónikáját kivonatoló, Kr. u. 2. vagy 3. századi Justi-
nus, amikor erről az eseményről hírt adott, ezt a kommentárt
fűzte hozzá: a punok célja az volt, hogy Pürrhoszt Itáliában tart­
sák - ennek érdekében segítettek a rómaiaknak —, mert tudomást
szereztek arról, hogy az épciroszi király Szicíliát is meg akarja
kaparintani.
A punok gyanúja nemsokára beigazolódott. Az itáliai harcok­
ban a győzelmei dacára erősen megtépázott épeiroszi sereg való­
ban bevonult Szicíliába, és megkezdte egy Kanhágó elleni invá­
zió előkészítését, átmenetileg együttműködve a szicíliai görögség
nagyobb részével. Azonban a sziget görögjei hamarosan érzékel­
ték, hogy Pürrhosz idegen hódítóként bánik velük. Ezért láza­
dozni kezdtek ellene. A király így kénytelen-kelletlen lemondott
Karthágó elleni támadási tervéről, és visszatért Itáliába, hogy leg­
alább a Rómával szembeni diadallal kárpótolja magát. De ott is
kudarcot vallott. A 275-ös beneventumi csatában Manius Curius
Dentatus római hadvezértől vereséget szenvedett, és örökre el­
hagyta Itáliát. A tarentumi háborút Róma nyerte meg.
A légiók a Pürrhosz elleni háború során ismerkedtek meg a harci
elefántokkal. A velük szembeni küzdelem nehézségeit a saját káru­
kon tapasztalták meg. 280-ban Hérakleiánál (mai lucaniai Poli-
coro), 279-ben pedig az apuliai Ausculumnál (mai Ascoli Satriano)
veszítettek csatát az elefántok sokaságát felvonultató ellenségtől.

47
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

Végül 275 során győzelmet arattak a samniumi Beneventum

(mai Benevento) közelében. Ekkor a hosszú lándzsával felfegy­
verzett katonákat vezényelték ellenük, akik eredményesen ejtettek
súlyos sebeket a dühödt állatokon.
272-ben a Tarentum citadellájába bevonuló római helyőrség
tagjai meglepetten fedeztek fel egy közeledő pun hajóhadat.
A karthágói magyarázat, miszerint segíteni jöttek szövetségeseik­
nek, senkit sem nyugtatott meg. A bizalmatlanság évről évre nö­
vekedett a korábban egymást támogató két hatalom között.
Róma története folyamán első ízben helyezett cl helyőrséget egy
hegemóniáját kényszerűen elfogadó távoli városban. De ezzel
még nem érte be. Tarentum megbízhatatlannak vélt családjait
Rómába deportálták. Többek között így került gyermekkorában
a Tiberis partjához az első ismert római költő, Livius Andronicus,
aki utóbb latinra fordította az Odüsszeiát.
A rómaiak megkülönböztetett figyelmét Tarentum iránt a vá­
ros stratégai fekvése indokolta. Innen ellenőrzés alatt lehetett
tartani a Tarentumi-öböl vizét, amelyen keresztül Szicília és az
adriai partok kikötői könnyen elérhetők voltak akár hadi-, akár
kereskedőhajók számára. Fontosak voltak a városból kifutó ten­
geri és szárazföldi utak a dél-itáliai görög gyarmatvárosok megkö­
zelítése miatt is. Nem véletlen, hogy a korábbi évszázadokban
Tarentum vállalta magára az ottani görögség védelmét, és ezzel
együtt a dominanciát is felettük Most Róma vette át ezt a szere­
pet. Dél-Itália görög városait olyan partnerekként integrálta szö­
vetségi rendszerébe, akik háború esetén hadihajókkal vesznek
részt a katonai erőfeszítésekben (socii navales = hajós, értsd: ten­
geri szövetségesek).

48
 6, Az első pun háború

Dél-Itália római hegemónia alá vonása alapvetően változtatta

meg Róma és Karthágó viszonyát. Veszélyes közelségbe került
ugyanis a Szicíliában terjeszkedni kívánó pun állam, és az ek­
korra a Pó-völgyi területek kivételével egész Itáliát hatalma alatt
tartó Róma érdekszférája. Most már aligha tehetett bármelyikük
olyan külpolitikai hatású lépést a Meditcrráneumban, amely a má­
sikra közvetlen vagy közvetett hatást ne gyakorolt volna. Ráadá­
sul a római kormányzat bölcsen belátta, hogy a frissen pártfogásba
vett dél-itáliai görögök csak akkor fognak hűségesek maradni, ha
tekintetbe veszik alapvető gazdasági érdekeiket. Ezek viszont el­
sőrendűen a tengerhez kötötték őket, lévén többnyire élénk ke­
reskedelmi forgalmat lebonyolító kikötővárosok Ugyanakkor ma­
gában Rómában is egyre izmosodott a kereskedők, pénzemberek,
vállalkozók társadalmi csoportja, az úgynevezett lovagrend. Kö­
vetkezésképp mind új szövetségesei, mind saját üzletemberei ér­
dekei már nem engedték meg, hogy a nyugati földközi-tengeri
kereskedelem előnyeit egyoldalúan Karthágónak engedjék át. Mindez
előbb bizalmatlanságot szült az egykori szövetségesek között, utóbb
a másiktól való kölcsönös félelmet. A hatalmak egymással szem­
ben érzen kölcsönös félelmei pedig idővel gyűlöletbe csapnak át,
és általában háborús konfliktusban robbannak ki.

6. Az első pun háború

„Baal kegyeltje", Hannibál háború közepette fogant, hogy azután

egész életét maga is a hadak istenének szentelje. Születése előtt 17 esz­
tendővel, 264-ben érett meg a hazája és Róma között támadt

49
1. HANNIBÁL GYERMEKKORA

gyűlölet arra, hogy hadba sodorja és a Földközi-tenger nyugati

vidékeinek uralmáért megmérkőztesse Karthágó és Róma népét.
Az ellentétek Szicília körül éleződtek ki. Az történt, hogy 289-
ben elhunyt Szürakuszai ura, Agathoklész, aki 322-ben szerezte
meg ott a hatalmat, és 304-ben vette fel a királyi címet a hellé-
nisztikus uralkodók mintájára, ö a karthágóiak kérlelhetetlen
ellensége volt, és 310-307 között egy afrikai invázió révén súlyos
veszteségeket okozott a punoknak. A 4/3. század fordulóján ha­
tározott kísérletet tett a dél-itáliai görögség feletti fennhatóság
megszerzésére, és rövid időre uralma alá vetette Bruttiumot. Ha­
lála azonban véget vetett Szürakuszai nagyhatalmi törekvéseinek
Katonai sikereit elsősorban nagy létszámú zsoldoshadának kö­
szönhette. Ebben szolgáltak a Mamertinusok, vagyis „Mars fiai”,
ahogy magukat campaniai zsoldosai nevezték. Utóbbiak uruk
halála után bevették magukat a Szicília északkeleti csücskén tele­
pült Messzana (mai Messina) városába. Innen kiindulva azután
rablóportyákat vezettek a környékbeli görög helységek ellen, sőt
egyszer még a bruttiumi Rhégiont is feldúlták Fosztogatásaiknak
II. Hierón, Szürakuszai új királya vetett véget, aki sereget vezetett
ellenük és ostromgyűrűbe fogta Messzanác.
A szorongatott zsoldosok kénytelenek voltak külső segítség
után nézni. Több lehetőség közül választhattak Egyrészt fordul­
hattak a sziget nyugati részét birtokló punokhoz, akik uralmi
körzetük kiszélesítésére törekedtek és ebben legnagyobb ellen­
felük éppen Szürakuszai volt. De kérhették Róma segítségét is,
hiszen itáliai szülőföldjük ekkorra már betagolódott az ottani
szövetségi rendszerbe, ök azonban a létező legrosszabb megoldást
választották Mivel nem tudtak egymással megegyezésre jutni,

50
 6. Az dső pun háború

mind a karthágóiakhoz, mind pedig a rómaiakhoz segélykérő kül­

döttséget menesztettek. A punok gyorsan csapatokat küldtek a vá­
ros felmentésére, de a rómaiak sem tétlenkedtek.
A lezajlott éles vita után végül a törvényhozó nép­
gyűlés elé utalták az ügyet. Ez, a római polgárokat lakóhelyi kör­
zeteik (tribusok) szerint magában foglaló, úgynevezett comitia tri-
buta, azután törvényt hozott arról, hogy a Mamertinusokat meg
kell segíteni. Rómában a beavatkozást ellenzők attól tartottak,
hogy általános háborúba sodródhatnak Karthágóval. Ez ellenke­
zett a hagyományos, noha egyre inkább homályba merülő baráti
tradíciókkal, a Szicíliát karthágói érdekszférának elismerő szerző­
déssel, ha az egyáltalán létezett, és azzal fenyegetett, hogy a flot­
tával nem rendelkező Róma esetleg vereséget szenvedne egy fegy­
veres konfliktusban. Ugyanakkor nem hagyhatták számításon kívül,
hogy a Szicíliát Messzanától északra, Dél-Itáliától elválasztó ten­
gerszoros mindössze 4 km széles. Kiváltképp a dél-itáliai birtokai­
kat féltő befolyásos senatori nemzetségek - mint például a cam-
paniai eredetű Atiliusok vagy a samniumi származású Otacihusok
— emlegették azt, hogy a pun hajóhad a Messzanai-szoros elzárá­
sával mekkora karokat okozhat, és még egy Itáliát veszélyeztető
szárazföldi inváziót is elősegíthet. (E nemzetségek tagjainak be­
csületére legyen mondva, hogy fontos posztokat vállaltak a nem­
sokára kirobbanó harcokban is.) Végül a háború mellett agitáló
politikai vezetők - egyebekben a dús zsákmány ígéretével — meg­
győzték a népgyűlést a beavatkozás szükségességéről.
Előbb egy kisebb létszámú római sereg érkezett Mcsszanához.
A Mamertinusok ettől bátorságra kapva kiverték a város fellegvárá­
ból az oda időközben magát befészkelő pun helyőrséget, és helyükbe

51
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

a rómaiakat hívták be. A kudarc miatt elkeseredett punok kivé­

geztek saját vezérüket, majd a szürakuszaiakkal megegyeztek ab­
ban, hogy közösen űzik ki a szigetről a Mamertinusokat és a római
harcosokat. Hannón karthágói hadvezér a megegyezés nyomán
bevette Agrigentumot, majd Hierónhoz csatlakozva ostromolni
kezdték Messzanát. Ugyanekkor a pun flotta megpróbálta elzárni
a szűk tengerszorosban a Szicíliába igyekvő római consul, Appius
Claudius Caudex csapatszállító hajóinak útjár. Az itáliai szövet­
ségbe csak nemrég felvett socii navales azonban közbeléptek, és
a két légióból álló római had partra szállhatott Messzana közelé­
ben. Nem sokkal ezután a consul vereséget mért az egyesült pun—
szürakuszai haderőre, és Rómával megkötendő békeszerződést
kényszerített ki II. Hieróntól.
Szürakuszai egészen a hannibáli háborúig hűséges szövetségese
maradt Rómának, és ebben több szicíliai görög város is követte
példáját. Karthágó viszont nem törődött bele abba, hogy Róma
immáron Szicíliában is megvetette a lábát. Kezdetét vette a 264-
től 241-ig tartó első pun háború, az ókori világ egyik leghosszabb,
folyamatos harcokat hozó és még csak átmeneti fegyverszünetek­
kel sem megszakított összecsapása.
Hogy Hamilkar Barkasz mit tett a háború 247-et megelőző
időszakában, nem tudjuk. Az viszont bizonyos, hogy a hadisze­
rencse addig váltakozva látogatta a harcoló feleket. 262-rc a római
sereg kezére került Agrigentum, viszont a pun hadiflotta sikeres
portyákkal pusztította az itáliai tengerpart településeit. Csakhamar
két dolgot is be kellett látnia a római államvezetésnek. Az egyik
tény, amit tudomásul vettek, az volt, hogy nem számíthatnak rövid,
korlátozott hatósugarú háborúra. Pedig egy ideig ebben remény­

52
 6. Az első pun háború

kedtek, és ezért Appius Claudius Caudcxnck Messzanánál aratott

győzelme után nem engedélyezték, hogy diadalmenetet tartson.
Nem akarták provokálni a karthágóiakat. Az eseményeknek eb­
ben a szakaszában avval is megelégedtek volna, ha Karthágó le­
mond Itália megközelítéséről. Az ellenség azonban kitartott szicí­
liai hódító tervei mellett. A másik konzekvencia ebből következett.
Ha a megalkuvás nélküli harcot meg akarják nyerni, hajóhadat
kell építeniük.
A rómaiak által vezetett itáliai föderáció sokoldalú hatékony­
ságát mi sem bizonyítja.jobban, mint hogy alig két hónap lefor­
gása alatt Ostia (Róma kikötője a Tiberis torkolatánál), Antium
(mai Anzio), Neapolisz (latin Neapolis, mai Nápoly) és más szö­
vetséges városok közreműködésével 100 öt evezősoros és 20 há­
rom evezősoros hadihajót számláló flottát hoztak létre. Kezdeti
kudarcok urán 260-ban a római hajóhad megszerezte első győzel­
mét. Gaius Duillius consul a Messzana közelében fekvő északi
kikötő, Mülai (mai Milazzo) előtt szétverte a karthágói flottát.
A győzelem titka egy technikai találmányban rejlett. Ez volt
a holló (corvus). Tekintettel arra, hogy a rómaiak nem rendelkez­
tek kellő számú harcedzett matrózzal, esélyük sem volt arra, hogy
a tengeri csaták hagyományos taktikai elemeinek alkalmazásával
győzzék le ellenfelüket. A megszokott taktikai manőverek egyike
az volt, hogy a hajó orrára a tenger szintje alatt felerősített bronz­
vagy vassarkantyúval oldalba kapták és meglékelték az ellenséges
járművet. Egy másik hatékony támadási mód az volt, hogy a hajó
nagy lendülettel a szemközti gálya mellé siklott, miközben az el­
lenség felé eső oldalán bevonták az evezőket. A szembenálló hajó­
testhez súrlódó saját gálya teste vagy ércből készült sarkantyúja

53
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

eltörte a másik hajó oldalt kilógó evezőit, és ezáltal megbénította

annak mozgását. Ezekhez a manőverekhez összeszokott és gya­
korlott legénység kellett volna, a rómaiak tehát kénytelenek vol­
tak valami mást kitalálni. Hajóik tatjára 7-8 m magas cölöpöt
állítottak, amihez kötéllel egy körülbelül 12 m hosszú csapóhidat
erősítettek. A híd végét vassal nehezítették, alul pedig hegyes, csőr­
szerű vaskampóval látták el, amitől a szerkezet a holló csőréhez
hasonló alakot vett fel. Innen kapta a latin corvus nevet. Az elkép­
zelés az volt, hogy az ellenség gályája mellé evezve a csapóhidat
hirtelen leeresztik, annak vasnehezékkel ellátott, kampós végét a meg­
támadott hajó fedélzeti deszkájába akasztják, és az így keletkezett
átjárón átrohanva, kézírásában elfoglalják az ellenség járművét.
Vagyis a tengeri ütközetet némiképp a szárazföldi csatákhoz te­
szik hasonlatossá. A terv bevált, és Duillius lett az első római
hadvezér, aki tengeri győzelme elismeréseképpen nyerte el a dia­
dalmenet megtartásának jogát.
A Kr. u. 2. századi római történetíró, LuciusAnnaeusFlorus nem
titkolt lelkesedéssel emlékezett vissza erre az eseményre:

„De még az ütközet is milyen csodálatosan zajlott le, amikor a vil­

lámgyors sasmadarakra emlékeztető ellenséges naszádoknak nekiló­
dultak a mi nehézkes és lassú hajóink!Mit sem használt a punoknak
tengerészeti tudományuk: hiába fordították más irányba az evező­
ket, és hiába akarták kikerülni színlelt meneküléssel bárkáink acél­
orrát. A mieink ugyanis kivetették rájuk azokat a vascsáklyákat és
azokat a rendkívül erős harci szerkezeteket, amelyeket a csata előtt
az ellenség sokszor kinevetett, s így az ellenfelet valósággal szárazföldi
háborúra kényszerítették. Róma győzelmet aratott, és azután tartotta

54
 6. Az első pun háború

meg első tengeri diadalmenetét, miután a Lipari-szigeteknél [Szicí­

liától északra fekvő szigetcsoport — K. I.] a karthágói flotta egy része
elsüllyedt, a másik pedig megfutamodott. Olyan nagy volt az öröm,
hogy Duillius hadvezér nem érte be az egy napig tartó győzelmi fel-
vonulással hfinem egész életében — valahányszor lakomáról hazatért -
fáklyalángot gyujtatott, és megfiivatta ajuvolákat, mintha csak min­
dennap diadalt ült volna. ”
(Róma háborúi II. 2.f

A Duilliustól vereséget szenvedő flottaparancsnok, Hannibál ek­

kor még megúszta büntetés nélkül, de amikor ismét legyőzték,
ezúttal Szardínia partjainál, a karthágói kormányzat keresztre fe­
szít tét te. Magán Szicília szigetén sem alakultak jól az események
a punok szemszögéből. Aulus Atilius Calatinus, a 258-as esz­
tendő egyik consufyt erélyes csapások sorozata révén a sziget leg­
nyugatibb csücskébe, a Hérakleia (mai Eraclea Minoa) - Panormosz
(mai Palermo) vonal mögé szorította vissza a karthágói csapa­
tokat, miközben elfoglalta egyebek közt Henna és Kamarina vá­
rosát.
256-ban tovább romlott a karthágóiak helyzete. A rómaiak
egy 250 csatahajóból, plusz szállítóhajókból álló flottát vontak
Össze azzal a céllal, hogy 500 lovast cs 15 ezer gyalogost tegyenek
partra Észak-Afrikában. Karthágót saját földjén szándékoztak
térdre kényszeríteni. A punok természetesen ezt meg akarták aka­
dályozni, és ennek érdekében 350 hadihajót küldtek ki a tengerre.
A két flotta összecsapása a dél-szicíliai Eknomosz-hegyfoknál zajlott

11 Florust Havas László fordításában idézzük

55
1. HANNIBÁL GYERMEKKORA

1c. A Marcus Atilius Regulus és Lucius Manlius Vulso consulok

vezette római hajóhad ezúttal is győzött. 64 hajót sikerült közel­
harcban megszerezniük, több mint harmincat pedig elsüllyesz­
tettek. A tengeri diadal eredményeképp római inváziós erő szállt
partra Karthágótól mindössze négynapi járóföldre.
Ha Hamilkar ekkor már el is érte huszadik életévét, nem való­
színű, hogy fontos katonai beosztásban lett volna. A fenyegető
veszély nagyságát viszont minden bizonnyal átérezte ő is. Baal Ham-
mon isten azonban ez egyszer még meghallgatta a punok könyör­
géseit. A tengerentúli hadviselésben járatlan rómaiak komoly
utánpótlási gondokkal küzdöttek. Ráadásul Manlius Vulso eltá­
vozott a flottával, és a magára maradt Atilius Regulus nem bizo­
nyult túlságosan találékony hadvezérnek. A karthágóiak görög
zsoldosokkal erősítették meg hadukat, fővezérnek pedig megnyer­
ték a spártai származású Xanthipposzt. ö 255-ben a Karthágótól
nyugatra folyó Bagradasz síkságán ütközött meg a rómaiakkal.
100 harci elefántja és nyolcszoros túlerőben lévő lovassága ellen
Regulusnak az a szerencsétlen ödete támadt, hogy gyalogságát
egy tömör phalanxba vonta össze. (A római hadművészetet ké­
sőbb mutatjuk be, elöljáróban csak annyit jegyezzünk meg, hogy
a gyalogság egymással együttműködő, önálló taktikai alegységekre
oszlott. Regulus most ennek előnyeiről mondott le.) A punok
harci elefántjai és gyors lovas osztagai könnyű győzelmet arattak
a nehézkes gyalogos phalanx felett. Csak kétezer római harcosnak
sikerült elvergődni a tengerpartra, ahol a mai Tunézia területén
fekvő Aszpisz (a római Clupea) közelében felvette őket az oda­
érkező római hajóhad. De ezek végzete is beteljesedett. A Szicília
délkeleti partján lévő Kamarina irányába haladó flotta ugyanis

56
 6. Az első pun háború

szörnyű viharba került. A hajók háromnegyed része, körülbelül

280 gálya elsüllyedt, és a tengerbe veszett 25 ezer tengerész, vala­
mint 70 ezer evezős.
A rómaiak tehát hatalmas veszteségeket szenvedtek el, hiszen
egy időben semmisült meg szárazföldi és tengeri haderejük. Ám
ez sem törte meg őket. Noha az állam bevételei csak a 190-es
évekre fogják elérni azt a szintet (2 ezer talantori), amit Karthágó
évi jövedelme ez idő tájt már elért, az itáliai szövetség jól műkö­
dött. A föderáció anyagi és élőerőforrásai messze felülmúlták a pu­
nok lehetőségeit. Három hónap leforgása alatt 220 új római hadi­
hajót bocsátottak vízre, és 80 ezer újoncot képezrek ki tengeri
szolgálatra. A versenyfutást az idő, a termelési kapacitás és az ember­
utánpótlás terén egyre inkább Róma fölénye jellemezre. Ezen az
átmeneti pun sikerek sem változtattak. 249-ben Pubiius Claudius
Pulcher consul a mindössze hat évvel korábban újjászervezett flot­
tát is elveszítette két csatában, de Karthágó képtelen volt megfele­
lően kihasználni győzelmeit.
Miközben Róma, mint a sárkány, amelynek levágott feje he­
lyére új nő ki, minden kudarc után új erőre kapva folytatta har­
cát, a punok anyagi erőforrásai fokozatosan elapadtak. 250 körül
arra kényszerültek hogy az egyiptomi uralkodótól, II. Ptolematosz-
tól 2 ezer talanton kölcsönt kérjenek. Miután kérésüket elutasí­
tották, nem maradt pénz sem a tartalékba helyezett 170 öt evező­
soros gálya mobilizálására — miközben a rómaiaknak mindössze
20 csatahajójuk maradt sem a Szicíliában harcoló zsoldosok
kifizetésére. Utóbbi körülmény szomorú következményeképp
248-ban a szicíliai főparancsnok, Karthalón zsoldosai fellázad­
tak. És noha a lázadók szigorú büntetésben részesültek - sokukat

57
í. HANNIBÁL GYERMEKKORA

lakatlan szigetekre deportálták, a vezetőket pedig őrizet alatt

Karthágóba küldték —, a zsoldosok békétlensége tovább tartott.

7. Hamilkar színre lép

Most jött el az a pillanat, amikor a jövőt formáló nagy egyénisé­

gek közül az egyik, Hamilkar a történelem színpadára lépett, míg
a másik, az ő fia, Hannibál valószínűleg megfogant, és még ab­
ban az évben világra jött. Elérkezett ugyanis a 247-cs esztendő.
A parányira zsugorodott szicíliai pun felségterület megszálló csa­
patainak főparancsnoki tisztét Hamilkar vette át. Ö azután egé­
szen a háború befejezéséig megtartotta ezt a pozícióját. A törté­
nészek úgy vélik, feleségét nem vitte magával a harctérre — ez
nem volt szokás a karthágóiaknál -, viszont több alkalommal is
hazalátogatott. Ezen rövid, otthon eltöltött időszakok gyümöl­
cseiként születtek meg fiai, sorrendben Hannibál, Haszdrubal és
Magón.
Karthágó külpolitikáját mindig az határozta meg, hogy a leg-
gazdagabbakból álló vezető réteg melyik szárnya volt képes adott
helyzetben érvényesíteni akaratát. A libüéi területeken kialakított
mezőgazdasági nagybirtokok urai elsősorban Észak-Afrika minél
nagyobb körzetei feletti uralom kiterjesztésére törekedtek, míg
ezzel az agrárius csoportosulással szemben állt a kereskedelemből
és kézműiparból vagyont szerzettek köre. Az ide tartozók a ten­
geri expanziót támogatták, és tengerentúli földek megszerzését
ambicionálták Hosszan tartó háborús erőfeszítések közepette egy­
általán nem volt közömbös, hogy ezek a hatalmi csoportosulások

58
 7. Hamilkar színre lép

egyetértettek-e a fő célokban, vagy pedig szabotálták egymás te­

vékenységét.
Valószínűsíthető, hogy kinevezése idején Hamilkar már a ke­
reskedő-kézműves vagyonos réteg egyik vezető politikusa volt.
A hagyományos történészi értékelés szerint karrierje kezdetétől
szemben állt későbbi vetélytársával, a „Nagy” Hannónnal, akit az
agráriusok vezérének tartanak Noha újabban ezt többen két­
ségbe vonják, az mindenesetre fontos lehetett Hamilkar számára,
hogy időről időre hazalátogasson, és híveitől egyrészt információ­
kat szerezzen a honi állapotokról, másrészt pedig megbeszéljék
a követendő politikai lépéseket. Erre annál is inkább szükség volt,
mert folyamatos ember- és pénzutánpótlás nélkül semmi esélye
sem maradt a győzelemre.
A kisgyermek Hannibál tehát csak ritkán láthatta édesapját. Ez
azonban nem jelentette azt, hogy ne fordítottak volna nagy gon­
dot a nevelésére. A felnőtt Hannibálról köztudott volt, hogy fo­
lyékonyan beszélt görögül. Elképzelhető, hogy tanítómestere, a spár­
tai Szósziilosz már kora gyermekkorában belécsepegtette a hellén
kultúra tiszteletét és élvezetét. Ez a derék ember, aki maga toll for­
gató is volt, később elkísérte tanítványát a Róma elleni háborúba,
amelynek történetét megírta. Ez a mű sajnos éppúgy nem ma­
radt fenn, mint egy másik, Hannibálhoz hűséges művelt görögé,
a szicíliai Kaié Aktéból származó Szilénoszé. A spártai tanítótól a
fogékony gyermek a katonai mesterségről is sokat hallhatott. Nyi­
ladozó értelmével nyilván felfogta, hogy atyja hazája egyik leg­
fontosabb vezéri posztját tölti be, és mint a legtöbb fiúgyermek,
valószínűleg ő maga is nemzőjét tekintette példaképének. Aligha
tévedünk, ha úgy hisszük, a csaták iránti vonzalom igen korai

59
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

életszakaszban gyökeret vert benne. Ezt a hamar felébredt érdek­

lődést azután a hispaniai harcmezőkön kielégíthette, és a megszer­
zett gyakorlati katonai tudással együtt hatott oda, hogy még a nagy
ellenfél, Róma történetírója sem tagadhatta meg tőle csodálatát.
Cornelíus Nepost idézzük, akinek atyjáról alkotott jó véleményét
korábban már megismerhettük:

„A karthágóí Hannibál, Hamilkarfia —ha igaz, amiben senki nem

kételkedik, hogy a római nép vitézségben az összes nemzetet felül­
múlta — katonai hozzáértésben tagadhatatlanul annyira fölötte állt
minden más hadvezérnek, mint amennyire a római nép bátorság
dolgában mindegyik nemzetet maga mögé utasította. Mert vala­
hányszor megütközött népünkkel Itáliában, mindannyiszor ö hagyta
el győztesen a csatamezőt.n (Hannibál 1.)

Talán az sem véletlen, hogy Hannibál a görög műveltséget éppen

spártai közvetítéssel szívta magába. A görög katonaállam harci
hagyományait és tapasztalatait megtestesítő zseniális zsoldosvezér,
Xanthipposz 255-ben, a Bagradasznál olyan győzelmet aratott
a rómaiak felett, amire a punok már régóta áhítoztak. A Kr. u. 4/5.
századi római katonai szakíró, Publius Flavius Vegetius Renatus
A hadtudomány foglalata (Epitoma rei militaris) című munkájá­
ban nem is mulasztotta el megemlíteni, hogy a karthágóiak harci
taktikájukat részben a spártaiaktól sajátították el:

„De a leghasznosabb alapelv, és a győzelmet leginkább szolgálja, ha

a hadvezér a sorok mögött... a legválogatottabb gyalogosokat és lova­
sokat készenlétben tartja, egyeseket a szárnyak körül, másokat a derék­

fű
 7. Hainilkar színre lep

had tájékán, hogy amikor az ellenség hevesen támad, hirtelen előre­

törve és az elesettek helyeit betöltve akadályozzák meg az arcvonal
áttörését, és fokozva a harckészséget, törjék meg az ellenfel támadó
kedvét. Erre elsőnek a lakóniaiak (spártaiak)jöttek rá, őket utánoz­
ták a karthágóiak, majd később a rómaiak is székében alkalmazták. ”
(111,17.)n

A vcgetiusi szövegben közök taktikai alapelv egyik legtökélete­

sebb gyakorlati megvalósítása utóbb Hannibál cannaei csatájá­
ban következett be. Ott a gyalogos arcvonal szárnyain elhelyezett
afrikai gyalogság hajtotta végre a karthágói centrumon már-már
áttört római gyaloghad kétoldali bekerítését, együttműködve az
ellenség üldözéséből visszatért lovassággal. Persze addig még
hosszú időnek kellett eltelnie. Egyelőre nem a gyermek Hanni­
bál, hanem atyja vitézkedett a csatatéren.
Hamilkar, amikor a 264 óta tartó háború 18. esztendejében
átvette Karthalóntól a szicíliai hadszíntér irányítását, ott lázongó
zsoldosokat örökölt, a három evvel korábban még 30 ezres sereg
mindössze 10 ezer gyalogost és néhány száz lovast számláló mara­
dékát. Ehhez jött még a pun kézen maradt két nyugat-szicíliai
kikötő, Drepanon (mai Trapani) és Lilübaion (mai Marsala) ösz-
szesen 10 ezer fös helyőrsége. Ugyanakkor a hátország anyagi
erőforrások hiányában nem ígérhetett hathatós segítséget. Dre­
panon Lilübaiontól északra, a 751 m magas Erüx (Monté San Giu-
liano) lábánál épült, délnyugatra az ekkor már hét esztendeje a ró­
maiak kezén lévő Panormosztól. Lilübaion, amelynek neve talán

12 Ford.: Várady László

61
1. HANNIBÁL GYERMEKKORA

összefügg a Libüé földrajzi elnevezéssel, Drepanontól délre, Észak-

Afrika (Libüé) partjaitól csupán 140 km távolságra feküdt. A vá­
ros arab eredetű modern elnevezése, Marsala a középkori arab
hódításra emlékeztet, és arra, hogy a település a Szicília és Afrika
közötti tengeri összeköttetés biztosítása szempontjából stratégiai
jelentőségű volt az ókorban és a középkorban is. Mindkét várost
erőteljesen ostromolták a rómaiak, de egyelőre eredménytelenül.
Mit tehetett ilyen körülmények között Hamilkar? Feltétlenül
stabilizálnia kellett a maradék szicíliai pun bázisok helyzetét, úrrá
kellett lennie zsoldosai lázadásán, és bízni abban, hogy vagy a nyug­
talan Pó-völgyi kelták, vagy az itáliai föderáció tagjai esedeges
forrongásukkal megosztják Róma katonai erejét. A zsoldosokkal
kezdte. Mint azt a középkori bizánci történetírótól, ZónarasztéA
tudjuk, a legbékétlenebbeket vagy levágatta, vagy a tengerbe do­
batta. Ezután sikeres tengeri rablóportyát indított az Itália dél­
nyugati csücskében lévő Locri, majd Bruttium tartomány többi
part menti települése ellen. Ezzel egyrészr zsákmányszerzés volt
a célja, másrészt pedig az itáliai szövetségi rendszer destabilizá-
lása. Majd a rá jellemző gyorsasággal és kiszámíthatatlansággal
- ami utóbb meghozta neki a Barkasz (Villám) melléknevet -
partra szállt a Panormosztól nyolc kilométer távolságra, észak­
nyugati irányban emelkedő Heirkté közelében. E nehezen meg­
közelíthető hegyen (mai nevén Monté Pellegrino) rendezte be táborát.
A punok által elfoglalt terepet Polübiosz részletesen leírta:

„Heirkté lényegében egy köröskörül meredek sziklafalakkal övezett hegy

amely az itt található síkságból magasan kiemelkedik. A rajta lévő
fennsík átmérője nem kevesebb száz sztadümnál [1 sztadion = 600 láb,

62
 7. HamiIkar színre lép

vagyis az ókori vidékeken eltérő számítás szerint általában 177,6

és 185 m közötti hossz - K. L], és ez a hegycsúcsokkal övezett terü­
let legelőnek és szántóföldnek egyaránt alkalmas... A síkságnak
a tenger és a szárazföldfelé néző oldalát egyaránt meredek, járhatat­
lan sziklafalak Övezik, s a közbeeső lejtőket nagyon csekélyfáradság­
gal szintén járhatatlanná lehet tenni. A hegyen külön még egy szik­
lacsúcs is emelkedik, amely nemcsak fellegvár, hanem kiváló őrhely
is, ahonnan az egész lentfekvő területet át lehet tekinteni. Ezenkívül
innen ellenőrizhető az a Drepanából (Drepanon) és lálübaionból
Itáliába vezető tengeri úton igen fontos szerepet játszó öböl is, ahol
mindig bőségesen elegendő ivóvíz akad... Ezen a helyen ütötte fel
tehát táborát Hamilkar, s ez bizony minden jel szerint rendkívül
kockázatos vállalkozás volt, hiszen sem valami közelfekvő szövetsé­
ges városra, sem bármiféle egyéb támogatásra nem számíthatott,
mert mindenfelől az ellenség vette körül. Mindamellett itt tanyázva
rendkívül megnehezítette a rómaiak helyzetét, és számukra állandó
fenyegetést jelentett.”
(156.P

A rómaiak minden évben két consuli sereget küldtek Szicíliába,

ami négy darab, egyenként nagyjából ötezer töt számláló légió­
ból és ugyanannyi itáliai szövetséges harcosból, vagyis körülbelül
40 ezer emberből állt. (A consulok mindegyike két légiót vezé­
nyelt.) E haderő zömét Drepanon és Lilübaion ostroma, illetve
Panormosz védelme kötötte le. így hiába voltak számbeli fölényben,
a rómaiak nem sokat tehettek Hamilkar ellen. Ezt kihasználva

B Ha másképp nem jelöljük, Polübioszt Muraközy Gyula ford ításában idézzük

63
1. HANNIBÁL GYERMEKKORA

a pun vezér ismételt zsákmányszerző portyákat indított az itáliai

tengerpartnak a Kümé és a Neapoliszi-öböl környékén fekvő te­
lepülései rovására. A rablások hozadékából azután sikerült is kielé­
gítenie zsoldosai anyagi követeléseit, és a kedélyek végre megnyu­
godtak. A rómaiak ellenintézkedés gyanánt a nyugati és déli itáliai
partok védelmére saját és szövetséges polgáraik telepeit (coloniá-
kát) hozták létre. Ezekben az években épült ki az etruszk partok
mentén Alsia és Fregenae, délen pedig Brundisium (mai Brindisi).
Ugyancsak a zsákmányszerzés vezérelte a karthágói sereget más
hadszíntéren is. A „Nagy” Hannón numida területekre támadt,
és elfoglalta, majd kifosztotta Tebesztét (latin Thevcste, modern
Tebessa) a mai Algéria földjén, Karthágótól délnyugati irányban,
260 km távolságra. Az állam pénzügyi nehézségeit persze még ez
a nagy hatósugarú akció sem oldotta meg. A libüéi lakosságra
ezért újabb, rendkívül súlyos adókat vetettek ki. Ez többletbevé­
telt hozott, de a jövőre nézve kockázatos intézkedésnek bizo­
nyult. A libüéiek ugyanis egyre nehezebben viselték el a rájuk
nehezedő elnyomást, és az első pun háború után kitört zsoldos­
lázadás során aktívan támogatták a felkelőket. Az valószínűnek
látszik, hogy Hannón és Hamilkar zsákmányoló portyáit a két
hadvezér összehangolta és egyeztette utóbbi ritka hazautazásai
egyikén. Már csak ezért sem tűnhetett később illuzórikusnak
a zsoldoslázadáskor megszületett kormányzati elhatározás, hogy
ők kerten egymással együttműködve vessenek véget a felkelésnek.
A szicíliai harcok elhúzódása végső konzekvenciájában nem
sok jóval kecsegtette a karthágóiakat. A Drepanonra és Lilü-
baíonra gyakorolt római katonai fenyegetés nem csökkent, annál
inkább fogyatkozott a punok katonai ereje, elsősorban a helyze­

64
 7. Hamilkar színre lép

tűkkel csak átmenetileg kibékülő zsoldosok tömeges dezertálása

nyomán. Hamilkar joggal gondolhatta úgy, hogy egy látványos
akcióval megújíthatja serege harci kedvét, és legalább Drepanon
térségében csökkentheti a város veszélyeztetettségét. 244 ravaszán
vagy nyarán hajóra rakta csapatait, és az ellenség elől rejtve Erüx-
höz hajózott. Az Erüx magaslata Drepanontól északra emelke­
dett a tenger fölé. Alul, a hegy peremén kicsiny város települt,
amely szintén az Erüx nevet viselte (mai Erice). Ezt a rómaiak
249-ben foglalták el, és ennek birtoklása stratégiai előnyhöz jut­
tatta őket Drepanon közelében. Most Hamilkar rajtaütésszerű
támadással bevette a kisvárost, lakóit Drepanonba vitette, és a fa­
lak mögé saját harcosait telepítette. Ugyanakkor a hegy csúcsa és
egyik nyúlványa a rómaiak kezén maradt.
Ám sem korábban Heirkté, sem Erüx megszerzése nem be­
folyásolta jelentősen a harci cselekményeket. Hamilkar nem tu­
dott számottevő erősítéshez jutni otthonról, és a karthágóí hajó­
had sem volt képes kihasználni az Erüx megszerzéséből fakadó
előnyöket. Róma bezzeg annál hatékonyabb volt. 242 végére
a leggazdagabb polgárok önkéntes kölcsönakciója eredménye­
ként egy körülbelül 200 hadihajóból és nagyobb számú szállító­
hajóból álló újabb flottát bocsátottak vízre. Az új hajók építésé­
nél állítólag azt a karthágóí öt evezősorost vették minta gyanánt,
amely a „Rhodoszi” melléknévre hallgató, Hannibál nevű flotta­
parancsnoké volt, és amely 249-ben áttört ugyan a római bloká­
don Lilübaionnál, de végül a rómaiak fogságába esett. Ha meg­
gondoljuk, hogy addig Róma körülbelül 700 hajóját veszítette cl
az ellenség és az időjárás csapásai következtében, csak elismeréssel
adózhatunk Romulus népe vasakaratának és szervezőkészségének.

65
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

Ezt önmagában nem ellensúlyozhatta Hamilkar hadvezér! tehet­

sége és találékonysága.
Az „igazság pillanata” 241. március 10-én jött el. A Caius Luta-
tius Catulus consul és helyettese, Publius Valerius Falto praetor ve­
zette római hajóhad a Drepanon kikötőjével szemben fekvő Aigousz-
szai (latin Aegacesj-szigeteknél szétverte a sok Hannón egyike
által irányított pun flottát. A rómaiak elfogtak vagy elsüllyesztet­
tek 120 öt evezősorost, és foglyul ejtettek 10 ezer embert. Han­
nón mindössze 50 hajóval tért vissza Karthágóba, ahol elérte őr is
a vesztes hadvezérek végzete. A száznégyek tanácsa ítélete alapján
keresztre feszítették.
Az ismételt tengeri vereséget követően ugyanaz a helyzet állt
elő, mint 256-ban: a rómaiak előtt megnyílt az út az észak-afrikai
partraszálláshoz. Egy ilyen végzetes fenyegetés árnyékában a kar-
thágói kormányzat megbízta Hamilkart a béketárgyalások meg­
indításával. A pun vezér Lilübaion helyőrségének parancsnokát,
Giszkónt küldte Catulushoz, hogy a békefeltételeket átvegye.
A római részről javasolt szerződést Polübiosz ismertette:

„Róma és Karthágó között a baráti szövetség a következő feltételek

teljesítése esetében jöhet létre, abban az esetben, ha ezeket a római
nép is jóváhagyja. A karthágóiaknak egész Szicíliát el kell hagy­
niuk. Semmiféle háborút nem indíthatnak Hierón ellen, és nem
támadhatnak rá fegyveres erővel sem Szürakuszaira, sem Szüraku-
szai szövetségeseire. A karthágóiak kötelesek valamennyi hadifoglyot
váltságdíj nélkül visszaadni a rómaiaknak. A karthágóiak kötelesek
a rómaiaknak húsz év leforgása alatt 2100 euboiai talantont kitevő
kártérítéstfizetni. ” (1,62.)

66
 7» Hamilkar színre lép

Ezeket a feltételeket a római népgyűlés túlságosan enyhéknek ta­

lálta. Ezért nem ratifikálták a szerződést, hanem kiküldtek egy
tíztagú bizottságot a helyzet tanulmányozására. Ennek javaslatára
a békeszerződés szöveget kiegészítették azzal a kikötéssel, hogy az
Itália és Szicília között fekvő szigetekről is le kell mondania a pun
államnak, vagyis katonáit ki kellett vonnia az Aegates- és a Lipari-
szigetekről. A pénzügyi feltételeken is szigorítottak. A hadi kár­
térítés összegét 3100 talantonra emelték. Ebből 1000-et azonnal
ki kellett fizetni, a többit pedig húsz év helyett tíz év alatt kellett
törleszteni. Az utóbbi változtatásoknak két oka lehetett. Egyrészt
az azonnali fizetés kényszerével meg akarták fosztani Karthágót
attól a lehetőségtől, hogy új hadat gyűjtve folytassa a háborút;
másrészt pedig a római állam terhein kívántak könnyíteni azáltal,
hogy a gyorsabban befolyó pénzből visszafizethessék a polgárok­
tól felvett kölcsönöket.
Hannibál végre hosszabban élvezhette atyja társaságát. Hamil­
kar ugyanis visszatért Karthágóba, míg a Szicíliában maradt zsol­
dossereg hazaküldését Giszkón szervezte. A Rómával megkötött
békeszerződés azonban békétlenséget szült a pun állam székváro­
sában. A zsoldosoknak sokhavi járandóságukkal tartoztak, és a ve­
reség mellett ez is rontotta a Szicíliában rekedt katonák hangulatát.
Forrtak az indulatok, és ezt egyelőre Giszkónnak kellett kordá­
ban tartania, ö, valószínűleg helyesen, úgy döntött, hogy kisebb
csoportokban küldi el a zsoldosokat. Abban bízott, hogy ezeket
Karthágóban kifizetik, majd szélnek eresztik, mire a következő
transzport odaérkezik. így elkerülhető lesz, hogy az elégedetlen­
kedő harcosok nagyobb zűrzavart keltsenek, csedeg inzultálják
a főváros lakosságát. A kormányzat azonban nem fizetett, és az egyre

67
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

növekvő létszámú zsoldoshad - amint az előrelátható volt — kez­

dett komoly biztonsági problémákat okozni. Mármost nehéz el­
dönteni, hogy azért nem fizették ki nekik elmaradt zsoldjukat,
mert nem volt miből — a rómaiak által tett módosítások a béke­
szerződésen nyilván növelték a pénzügyi krízist vagy Hannón,
az észak-afrikai területekért felelős fővezér ily módon akarta diszk-
reditálni Hamilkart, akiben ekkor már vetélytársat látott. A ha­
gyományos történészi értékelés az utóbbi véleményt vallja, de
újabban a kutatók inkább azt hiszik, hogy valóban nehezen tud­
ták volna kielégíteni a követelődzőket.
Csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy az első pun háború befe­
jeztével csak Róma számára értek véget a harcok. A legyőzött és
megalázott Karthágóra még újabb csapások vártak

8. A zsoldosok lázadása

A kisgyermek Hannibál kötekedő és brutális zsoldosokról hallha­

tott odahaza, majd azt is megtudhatta, hogy atyja ellen a száz­
négyek tanácsa vizsgálatot indított. Hiába, nem volt jó dolog
vesztes háború fővezérének lenni. Még a kereszthalál réme is kí­
sértett. Hogy kik ítélkeztek Hamilkar fölött, nem tudni. Csak
annyi bizonyos, hogy végül felmentették Nem is érdemelt volna
büntetést, hiszen őt nem győzték le, csak éppen nem kapott tel­
jesíthető feladatot. A fennálló körülmények között nem tarthatta
meg Szicíliában Karthágó pozícióit. Meg aztán ismét szüksége
lett a hazának hadvezéri tehetségére. Ugyanis nemsokára kitört
a zsoldosháború.

68
 8. A zsoldosok lázadása

Miután Karthágó városában tűrhetetlenné vált a belbiztonsági

helyzet, a kormányzat felszólította a zsoldosokat, vonuljanak a dél­
nyugatra fekvő Szikkába (mai El Kef Tunéziában). Mindenkinek
adtak egy aranyat, hogy amíg a zsoldot meg nem kapja, abból
élelmezze magát. A katonák engedelmeskedtek, de a várt zsold
helyett Hannón érkezett hozzájuk, és megkísérelte rávenni őket
arra, hogy elégedjenek meg egy erősen lecsökkentett összeggel.
Hannón az életét kockáztatta azzal, hogy maga ment a lázongók
táborába. Ezért talán igazat adhatunk D. Hayosnak., amikor úgy
gondolja, egyszerűen nem állt rendelkezésre a szükséges pénz.
Az ibér, kelta, ligur, baleári és észak-afrikai (libüéi) zsoldosok kü­
lönböző nyelveken beszéltek, de egységesen gondolkodtak: ők
bizony alamizsnával nem érik be. Kiváltképp a libüéi katonák há-
borogtak. Ezek szívből gyűlölték Hannónt, akit a népükre nehe­
zedő adóterhek értelmi szerzőjének tekintettek A pun vezérnek meg
szerencséje volt, hogy menthette a bőrét. A húszezer fös sereg ugyanis
megindult Karthágó felé. A gyűlölt várostól 25 kilométerre fekvő
Tunisz (mai Tunis) környékén vertek tábort, ahonnan kényelme­
sen ellenőrizhették a fővárosba vezető utakat. A lázongás lázadásba
csapott át.
Az események eldurvulása arra késztette a karthágói kormány­
zatot, hogy minden pénztartalékát mozgósítva összeszedje a zsol­
dosok elmaradt juttatását. A pénzzel Giszkónt küldték Tunisz­
hoz, de már késő volt. A libüéi Mathósz, az itáliai oscus származású
Spendius és a kelta Autaritosz — a zsoldosok választott vezérei -
úgy döntöttek, hogy' nem alkudoznak tovább. Giszkónt és kísé­
retét foglyul ejtették, és a lázadókhoz csatlakozott libüéi napszá­
mosok és szegényparasztok révén 70 ezer fővel gyarapodó haddal

69
I. HANNIBÁL gyermekkora

(amennyiben Polübiosz adata helytálló) nyűt háborút kezdtek

Karthágó ellen.
Így aztán hiába fizették ki a zsoldosokat, a punok újabb csaták
nehézségeivel találták szemben magukat. Most derült ki, hogy
mennyire ostoba politikát folytattak a körülöttük élő afrikai né­
pesség tekintetében. Ellentétben a bölcs rómaiakkal, akik az Itáliá­
ban legyőzött népek és városok többségét általában a kölcsönös
előnyök figyelembevételével integrálták szövetségi rendszerükbe
- és ennek következtében társadalmi modelljüket is sikeresen fo­
gadtatták el új szövetségeseikkel a karthágóiak megmaradtak
gyűlölt és idegen elnyomóknak. Ennek itták meg ekkor a levét.
A fegyveres tömeg három részre oszlott. Egy részük Tuniszban ma­
radt, hogy elzárja Karthágótól a szárazföld belsejét, míg két cso­
portjuk ostromgyűrűbe fogta Útikat és Hippou Aktát, a Karthá­
gótól nyugatra fekvő legfontosabb kikötőket, és azzal fenyegetett,
hogy siker esetén blokád alá veszi a fővárost is.
Hannón, aki Hamilkar szicíliai megbízatásának lejártával egye­
düli aktív fővezére maradt a pun seregnek, 241-240 telén felkészült
arra, hogy felvegye a harcot a lázadókkal. 240 tavaszán a Karthá­
góhoz közelebb lévő Utika felmentésére indult 1.5 ezer katonával,
köztük frissen toborzott zsoldosokkal és karthágói polgárokkal,
valamint száz harci elefánttal. Hadmozdulata azonban nem járt
sikerrel, sőt seregét Utika és Hippou Akta között elvágták Karthá­
gótól. A kialakult kényszerhelyzetben a pun kormányzat reakti­
válta Hamilkart. Ö is zsoldosokból és polgárokból álló sereget
kapott a keze alá, és Hannónnal egyenrangú fővezéri megbízatás
birtokában Utika felmentésére indult. Hannibál tehát nem so­
káig élvezhette édesapja társaságát.

70
 8. A zsoldosok lázadása

Hamilkar a rá jellemző energikus hadvezetéssel hamarosan fel­

mentette Útikat — ami Hannón hadát is kiszabadította szorult
helyzetéből —, majd visszahódította az észak-afrikai hátország na­
gyobb területeit. Sikerei következtében most a lázadók élelem- és
emberanyagforrásai kerültek veszélybe. Ekkor Tuniszból Spen-
dius és Autaritosz vezérlete alatt sereget küldtek ellene. Ez a had
a hozzá folyamatosan csatlakozó numiddk és libüéiek jóvoltából
egytc növekedett, és emiatt a punok szorult helyzetbe kerültek.
De a bátrakat segíti a szerencse. Naravasz, a Karthágó-barát nu-
mida törzsfő 2000 lovassal a punok mellé állt. Ez némileg kiegyen­
lítette az esélyeket, és Hamilkar, a gyors döntések embere, nem
habozott. Naravaszt megtette vezértársának, és egyik leánya kezét
is néki ígérte. Együtt azután lecsaptak a lázadókra, és szétverték
hadukat. Hamilkar, hogy ne növekedjék tovább a zsoldosok gyű­
lölete népével szemben, foglyait elengedte, és aki akart, ezentúl az
ő hadijelvényei alatt harcolhatott tovább. Közben Hannón sakk­
ban tartotta a Hippou Aktát ostromló Mathószt és a Tuniszban
maradt zsoldos erőket.
Mindezek a harci cselekmények persze nem légüres térben zaj­
lottak A nemrég még ellenséges Róma is odafigyelt a történé­
sekre, noha maga sem élvezhette gond nélkül a punok felett ara­
tott háborús győzelmét. 241-ben ugyanis a rájuk kivetett súlyos
adók miatt a dél-etruriai Falcrii (mai Civita Castellana közelé­
ben) város környéken élő faliscusok fellázadtak és végül csak két
consuli sereg bevetésével tudták leverni őket. Ez a kellemetlenség
némi együttérzést kelthetett az Urbs népében, de az empátia mel­
lett saját érdekeik is azt kívánták, hogy a pun állam minél hama­
rabb legyen úrrá belső nehézségein. A rómaiak attól tartottak

71
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

hogy a végsőkig kimerült Karthágó majd képtelen lesz kifizetni

a rá kirótt hadisarcot. És az sem állt érdekükben, hogy Észak'
Afrikában hatalmi vákuum keletkezzék. Könnyebbnek látták
megtalálni a modus vivendit egy legyőzött és szerződésekkel féken
tartott hatalommal, mint államot szervezni képtelen társadal­
makkal, amelyek állandósítanák Szicíliától délre a politikai bi­
zonytalanságot. Hasonló ok miatt kezdtek aggódni Szardínia
sorsáért is. Ott a Karthágó szolgálatában álló zsoldosok szintén
fellázadtak, és elfoglalták a szigetet. Szardínia stratégiai jelentő­
sége vetekedett Szicíliáéval, és később Róma nem véletlenül dön­
tött a terület megszerzése mellett.
A római állam tehát nem támogatta a karthágói zsoldosláza­
dást, sőt annak gyors végét remélte. Nem így saját és szövetséges
polgárai, akik jó üzleteket köthettek az élelemhiánnyal küzdő
zsoldosokkal. Itáliai kereskedőhajók jelentek meg Észak-Afrika
partjainál, és jó pénzért mindennel ellátták a lázadókat, amire
azoknak szükségük volt. A pun kormányzat kénytelen volt fel­
lépni ellenük. Több mint 500 itáliai kereskedő került a tengeri
őrjáratok sikereinek köszönhetően karthágói fogságba. Róma
erőtlenül tiltakozott emiatt, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy az
elfogott üzletembereket szabadon engedjék. A pun kormányzat
nyilván nem akart újabb konfliktust provokálni. A senatus baráti
gesztusként fogta fel Karthágó nagyvonalúságát, és 2700 hadi­
foglyot váltságdíj nélkül visszaeresztett Afrikába. Ugyanakkor meg­
tiltotta, hogy itáliai polgárok a lázadókkal üzleteljenek.
Hamilkar hadi sikerei és az utánpótlási nehézségek miatt meg­
kezdődött a zsoldossereg felbomlása. A harci morál csökkent, a de­
zertálok száma megemelkedett. A vezérek sajátos módon próbál-

72
 8. A 'zsoldosok lázadása

rak úrrá fenni a nehézségeken. A korábban őrizetbe vett Giszkónt

és még 700 pun foglyot gyalázatos kínhalállal sújtották. Kezüket
levágták, lábukat eltörték, és a vérző testeket árokba dobálták Úgy
gondolták, hogy a közösen elkövetett, égbekiáltó gaztett után min­
denki belátja, csak egyetlen út áll előttük, a megalkuvás nélküli
harc. Amikor Hamilkar minderről tudomást szerzett, ő is legyil-
koltatta az elfogott zsoldosokat.
Az ismételten fellángolt kegyetlen küzdelem mindkét oldalon
a maradék erő mozgósítására ösztönzött. Hamilkar azt ajánlotta
Hannónnak, hogy egyesítsék seregeiket, és együtt vonuljanak
a lázadók ellen. Hannón kitért a kérés teljesítése elől. Magatartá­
sának pontos okát nem ismerjük, de sok történész hatalmi félté­
kenységet sejt a háttérben. A kormányzat ekkor — a népgyűlés
támogatásával — egyedülálló döntést hozott. Egyetlen ember lássa
el a fővezéri teendőket, és hogy az az ember ki legyen, azt maga
a hadsereg döntse el: Hamilkar vagy Hannón. A katonák válasz­
tása Hamilkarra esett. Ettől kezdve Hamilkart és Hannónt ellen­
felekként ábrázolták az ókori források.
239-ben - a pun haderő egyesítése ellenére - ismét a zsoldo­
soknak kezdett kedvezni a hadi szerencse. Elesett a korábban fel­
mentett Utika, és Hippou Akta is a lázadók kezére került. A zsoldo­
sok hamarosan Karthágót vették ostrom alá. A nagyváros azonban
bevehetetlennek bizonyult. A tenger felől állandó utánpótlást
kapott, amiben Róma és Hierón, Szürakuszai ura is segítőkészen
vett részt. Utóbbi felhagyott a punokkal szembeni ellenségeske­
déssel, mivel belátta, a rómaiak vetélytárs nélküli mediterrán uralma
véget vetne az ő városa számára kívánatos hatalmi egyensúlynak.
Hamilkar pedig, aki bízott a főváros ostromának kudarcában,

73
I. HANNIBÁL gyermekkora

egyre nagyobb libüéi területeket vett uralma alá. Sikeres akciói

során nagy segítségére volt Hannibál nevű alvezére - természete­
sen nem kisgyermek fiáról van szó - és Naravasz, a numida vezér.
Amint az előrelátható volt, a zsoldosok hamarosan abbahagy­
ták Karthágó reménytelen ostromát. Spendius és Autaritosz egy
nagyobb haddal Hamilkar nyomába eredt, míg Mathósz Tuniszt
tartotta. 238 kora nyarán jutottak cl az események a végkifejle­
tig. Hamilkar ügyes taktikával tőrbe csalta egy Fűrésznek neve­
zett borotva alakú hegygerincnél a zsoldossercgec, és teljesen kör­
bezárta a lázadókat. Ezek a kínzó élelemhiány miatt már saját
rabszolgáikat kezdték megenni, mire úgy döntöttek, tárgyalnak
a megadásról. Spendius és Autaritosz vezetésével ríz vezérüket el­
küldték Hamilkar táborába. Ott a pun főparancsnok felajánlotta,
hogy ha seregükből tíz túszt választhat, akkor a többiek bántatia-
nul elvonulhatnak A zsoldosvezérck ebbe örömmel belementek,
nem sejtve, hogy saját halálos ítéletüket mondták ki. Hamilkar
ugyanis a közmondásos pun ravaszsággá járt cl. Kijelentette,
hogy ők tízen lesznek a túszok, és lefogatta őket. Ezt követően
körülzárta a vezérei nélkül maradt zsoldossereget, és lemészárolta
katonáit. Most már csak Mathósz Tuniszban tanyázó hada állt
a béke útjában. Hamilkar és alvezére, Hannibál ellenük vonul­
tak Ami ezután történt, azt Polübiosz így írta le:

„Hannibál a város Karthágó felé eső oldalán, Hamilkar pedig vele

szemben vezette az ostromot. Közben Spendiust és többi foglyukat
odahurcolták a falak alá, s az ellenség szeme láttára keresztre feszí­
tették őket. Mikor azonban Mathósz észrevette, hogy Hannibál meny­
nyire elhanyagolja a szükséges éberséget, rátámadt táborára. Itt sok

74
 8. A zsoldosok lázadása

karthdgóit megölt, mindnyájukat kikergette sáncaikból, poggyászu­

kat elzsákmányolta, ezenfelül még élve elfogta Hannibált, a vezérü­
ket is. Hannibált tüstént Spendius keresztjéhez hurcolták, és miután
kegyetlenül megkínozták, Spendius holttestét levéve a keresztről, erre
a még élő Hannibáltfeszítettékföl, továbbá a legelőkelőbb karthágói
foglyok közül harmincat mészároltak le Spendius holtteste mellett,
így a végzet mintha szánt szándékkal lehetővé tette volna mindkét
félnek, hogy a bosszúban túltegyenek egymáson. A két tábor között
olyan nagy volt a távolság, hogy Barkosz túl későn értesült a védő­
sereg kitöréséről, és a közbeeső terep nehézségei miatt sem tudott si­
etve odavonulni, hogy segítséget nyújtson. ” (1,86.)

A gyors győzelem reménye, amely már csak karnyújtásnyinak tűnt

a punok előtt, tovaszállt. Hannibál seregének maradéka Karthá­
góba menekült, hogy az ottani védelmet erősítse. A nagyvárosban
riadalom támadt a gyászos hírekre, és összeült a nagytanács. Fel­
kérték a még mindig nagy tekintélynek örvendő Hannónt, hogy
vállalja el egy gyorsan összetákolt új hadsereg vezetését. Ezzel
a haderővel és 30 tanácsnok kíséretével Hannón Hamilkarhoz
vonult. A tanácsosok rávették Hamilkart arra, hogy tegye félre
korábbi ellentétüket, és Hannónnal együttműködve próbálja vég­
leg megsemmisíteni a lázadók hadát. Hamilkar hajlott a jóra, és
kettejüknek egyesült erővel sikerült 238 őszére végleg leverni a lá­
zadást. Az elfogott Mathószt diadalmeneti látványosságként hur­
colták Karthágóba, majd kivégezték így ért véget a zsoldosháború,
amely három évig és négy hónapig tartott.

75
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

9* Hannibál esküje

A harcok végeztével Hannón visszavonult a magánéletbe, Mamii­

kat azonban támogatóinak egyre gyarapodó táborával azon kez­
dett munkálkodni, hogy életet leheljen állama halódó gazdaságába.
Úgy tűnik, hogy az új anyagi erőforrások megteremtése végett
előtérbe helyezte Szardínia visszaszerzését és Hispánia meghódí­
tását. Utóbbi terület déli, atlanti partján Gadész, a Baetis torko­
latától délkeletre, valamint más föníciai alapítású települések már
régóta függő helyzetben voltak Karthágótól. A folyóvölgyekkel
átszelt, jó mezőgazdasági feltételeket nyújtó, fémekben gazdag és
sűrű népességet eltartó Ibériai-félsziget a punok által jól ismert
lehetőségeket tartogatott a jövőre nézve. Ha Hamilkar levonta az
első pun háború tanulságát, hogy csak a rómaiakéhoz mérhető
erőforrások birtokában szállhat szembe sikeresen az itáliai nagy­
hatalommal, akkor itt volt a megoldás kulcsa. Elveszítették Szicí­
liát. Ez nagy csapást jelentett a karthágói kereskedelemre. De ha
visszaállítják uralmukat Szardínián, és megszerzik Hispániát, akkor
megint a nyugati mediterrán vidékek legfőbb kereskedőnépe lesz­
nek. És akkor revansot vehetnek Rómán. Ezért 237 elején Hamil­
kar agitációba kezdett annak érdekében, hogy sereget vezethessen
Hispániába.
Persze a Róma és a zsoldosok ellen viselt háborúk után újabb
katonai erőfeszítéssel megterhelni a társadalmat nem volt túlsá­
gosan népszerű elgondolás. Még akkor sem, ha a távolabbi ki­
látások szebb jövőt ígértek. Nagy vita támadt a kormányzat és
a népgyűlés berkein belül Hamilkar javaslatáról. A népszerű arisz­
tokrata ifjú, a Szép Haszdrubal azonban őt támogatta, és ez javára

76
 9. Hannibál esküje

látszott billenteni a mérleg nyelvét. Ellenfelei ekkor hírcsztclni

kezdték róla, hogy a fiatalemberrel homoszexuális kapcsolat köti
össze, ez az alapja szövetkezésüknek. Hamilkar válasza méltó volt
szilárd jelleméhez, de eszességéhez is. Másodszülött leányát nőül
adta Haszdrubalhoz. Ezzel a lépéssel nemcsak a rosszindulatú plety­
kának vetett véget, hanem élete végéig hűséges segítőtársra is szert
tett.
A Hispánia elözönlésére szőtt terv megvalósításának előkészü­
letei közben újabb csapás sújtott Karthágóra. A szardíniái lakos­
ság által elüldözött zsoldosok Róma védelmét kérték, és ez igen
rosszul érintette a sziget visszafoglalására készülő punokat. Kö­
vetséget küldtek Rómába, és emlékeztették a senatust arra, a béke­
szerződés elismerte Karthágót Szardínia birtokosának. Annál is
inkább bizakodtak a senatus megértésében, mert a zsoldoslázadás
idején tapasztalhatták a rómaiak segítőkészségét. Róma azonban
ezúttal nem mutatott megértést. A punok Szardínia visszaszerzé­
sére irányuló katonai erőfeszítéseit a békeszerződés megszegése­
ként értékelték, és deklarálták a háborút Karthágó ellen. Mint
már említettük, ráébredtek a sziget stratégiai jelentőségére, és azt
most már a maguk javára kívánták kamatoztatni.
Karthágó nem volt abban a helyzetben, hogy egy Róma elleni
újabb háborút vállalhasson. Ismét követséget menesztettek a Tibe-
ris partjához, kérlelték a rómaiakat, legyenek belátással, de nem
értek el eredményt. A korábbi békeszerződést megroldották azzal
a záradékkal, amely újabb 1200 talanton sarcot rótt ki a karthá-
góiakra, és kötelezte őket arra, hogy mondjanak le Szardíniáról.
Magatartásuk indoklására a rómaiak azt a nyilvánvalóan álságos
érvet hozták fel, hogy a zsoldosháború idején a karthágóiak itáliai,

77
I. HANNIBÁL GYERMEKKORA

köztük római kereskedőket ejtettek fogságba. (Holott - mint

említettük - ezt az ügyet akkor barátságosan zárták le.)
A bizonytalan kronológia szerint talán 237 márciusában zajlott
le Róma és a punok említett konfliktusa, és rá egy hónapra vette
kezdetét Hamilkar hispaníai expedíciója. Karthágó hadikikötőjé­
ben körülbelül 20 ezer harcos, 3 ezer ló és egy csapat elefánt várt
kihajózásra, amikor a parton megjelent Hamilkar akkor kilence­
dik életévét már valószínűleg betöltött fiával, Hannibállal az olda­
lán. Nepos Hannibálról írt rövid életrajza szerint idősebb korá­
ban a nagy hadvezér így emlékezett vissza az ekkor történtekre:

„Atyám, Hamilkar... amikor én még csak kilencéves apró gyermek

voltam, áldozatot mutatott be a legjobb és leghatalmasabb Juppiter-
nek [vagyis pun megfelelőjének, Boái HammonntAa — K. I.], köz­
vetlenül az előtt, hogy hadvezérként elindult Karthágóból Hispániába.
A szent szertartás közben megkérdezte tőlem, nem mennék-e el vele
együtt a táborba. Én szives örömest elfogadtam a hívását, sőt még kér­
tem is, hogy ne habozzon magával vinni. Atyám így válaszolt: »Meg-
teszem, ha szavadat adod rá, hogy megteszed, amit tőled követelek.«
Erre odavezetett az oltárhoz, amelynél az áldozat bemutatását elren­
delte, a többieket eltávolította, engem pedigfelszólított, hogy kezemet
az oltárra téve esküdjem meg rá, hogy sohasem fogok a rómaiakkal
barátságra lépni Én ezt az apámnak tettfogadalmamat mind a mai na­
pig megtartottam, és senkinek sem szabad kételkednie benne, hogy éle­
tem hátralevő részében hasonló lélekkelfogok cselekedni ” (Hannibál 2.)

Hannibál ilyen előzmények után elhagyta szülőföldjét, és követte

atyját Hispániába. Gyermekkora ezzel véget ért.

78
 II.

A TANULÓÉVEK

1. Hispánia földjén

Hamilkar 237 tavaszán érkezett Gadészba. Az ezután történtek­

ről Diodórosz adta a viszonylag legrészletesebb tájékoztatást. Ő Ga-
dészt Gacleira néven említette, és kiemelte, hogy a föníciai település
a lakott világ szélén, az Ókcanosz partján található, cs jó kikötő­
vel rendelkezik. Mivel ez idő tájt még tartotta magát az a nézet,
hogy Héraklész oszlopain (Gibraltár) túl a Világóceán hömpö­
lyög, keleten pedig, a Föld másik végén India nyúlik félszigetként
a Világtengerbe — ezért is hitte Nagy Sándor, hogy képes meghó­
dítani a világot a punok vállalkozását még valódi méreteinél is
nagyobb szabásúnak ítélték. A fővezér nem csak fiát vitte magá­
val a nagy kalandra. Maga mellé vette vejét is, a Szép Haszdru-
balt, és megtette triérarkhosszá, vagyis flottaparancsnokká. Lehet­
séges, hogy a tengeri vezetővé történt kinevezés révén egyúttal
rábízta az Afrikával való kapcsolattartás feladatát is. Erre utalhat
az, hogy később Haszdrubalt küldte vissza a fekete kontinensre
a lázadó numidák leverése végett.
Hispánia földjének déli és keleti partvidékén forgalmas váro­
sok virágoztak, köztük sok föníciai és görög település. A régiók

79
II. A TANULÓÉVEK

közül kitűnt termékenységével a Bactis déli medencéje, és a fél­

sziget keleti szélén, a Náo-foktól a Pireneusokíg húzódó úgyneve­
zett levantei part. A Náo-fbk az Alicantei- és a Valenciai-öböl vizét
választja el egymástól, Ibiza szigetével szemben. Egészen természe­
tes, hogy a pun hódító tevékenységnek is ezek a régiók voltak a prio­
ritást élvező célpontjai.
Az Ibériai-félsziget népei közül délen és keleten éltek az ibérek,
a lusitánok nyugaton, nagyjából a mai Portugália területén, a kel-
tibérek a Tagus (mai Tajo) folyón túli fennsíkokon, a kantaberek
(latin Cantabrí} és mások az északi hegyvidéken. Ezek a népek
számos helyi etnikumra oszlottak, amelyek gyakran szerepelnek
majd a pun, illetve a római megszállók elleni harcokban. Ilyenek
voltak a Baetis völgyében élő turdetanusok, a Duris (mai Duero)
környéki vakkaioszok (latin Vaccaeí), délnyugaton a bastetanusok,
míg a keleti part mentén a constentanusok és az edetanwok.xí>
Hamilkar a bázisaként használt Gadészból először északi irány­
ban mozdult. Ott kellemetlen szomszédság gyanánt barátságta­
lan ibérek éltek, akik Gadésszal sem ápoltak jó kapcsolatokat, ök
a pun sereg érkezésében akut veszélyt láttak, és felkészültek a fegy­
veres harcra. Diodórosz Tartészioi összefoglaló néven említette a szó­
ban forgó vidék lakosait, mivel az egykor virágzó város, Tartésszosz
környékén (a mai Huelva közelében) éltek. Gadésztól északnyugatra,
100 kilométernyire, a manapság Rio Tinto néven ismert folyó
mentén voltak azok a bő hozamú ezüst- és rézbányák, amelyeken
egykor Tartésszosz gazdagsága alapult, és amelyektől a pun fővezér

14 A görög forrásokban gyakrabban szereplő népneveket görögös, a többie­

ket latinos formában írjuk.

80
 1. Hispánia földjén

joggal remélhette, hogy kiaknázásuk révén könnyebben kifizet'

hetik a rómaiaknak járó hadisarcot.
Az első összecsapás az ibérek és a tartésszosziak serege ellen nem
volt kockázatmentes. Az ellenség ugyanis keltibér zsoldosokat fo­
gadott fel, akiket egy bizonyos Isztolatiosz és annak fivére veze­
tett. Hamilkar egy véres ütközetben felmorzsolta az ellene vonult
hadat, és a kelribér vezérek maguk is elestek a harc során. A meg­
vert ellenség katonái közül 3 ezret besorozott saját seregébe. Ezzel
a nagyvonalú eljárással is érzékeltetni akarta, hogy megegyezésre
kész és nem engesztelhetedcn hódítóként lépett az ibériai földre.
Győzelmét követően Hamilkar a 400 km hosszan elnyúló Bacris-
völgy felsőbb szakasza és az azzal szomszédos felföldek felé fordí­
totta figyelmét. A Sierra Moréna (a római idők Mons Marianusa)
és az oretanusok lakta körzetben fekvő Castulo város (mai spanyol
Linares közelében) környéke gazdag volt ezüstbányákban. A zsák­
mányra éhes pun sereg ezért ide vonult, pontosan ugyanazon cél­
kitűzés jegyében, mint ami korábban Tartésszosz felé vonzotta
katonáit. Egy helyi fönök, Indortész toborzott sereget ellene. En­
nek létszámát Diodórosz 50 ezer főre becsülte, de ha hiteles is ez
az adat, nem sokáig tükrözte a valóságot. Ugyanis a sebtében össze­
szedett hadinép egy része még az összecsapás előtt dezertált. A két­
ségbeesett Indortész serege maradékával egy dombtetőre vonult,
ahol azonban Hamilkar gyűrűt vont köréjük. Az éj leszálltával
a bekerítettek megkíséreltek kitörni, de kudarcot vallottak. Maga
Indortész is fogságba esett. Hamilkar nem kegyelmezett. Meg
akarta mutatni, milyen sors vár azokra a vezetőkre, akik nem
egyeznek ki vele, hanem az ellenállást választják. Indortész sze­
meit kivájatta, a megvakított ember testét megcsonkíttatta, majd

81
II. A TANULÓÉVEK

keresztre feszíttette. A több mint tízezer hadifoglyot viszont sza­

badon eresztette. így kívánta mindenki tudomására hozni, hogy
nem ellensége Ibéria népének. Diodórosz — aki sok esetben Polü-
biosz adataira támaszkodon - a továbbiakban is hangsúlyozta,
hogy Hamílkar váltakozva alkalmazta a harc és a diplomácia esz­
közeit az ibériai városokkal szemben, mindig az adott helyzetben
szükséges módszert választva,
A 237/236-ban megkezdett hispaniai harcok néhány esztendő
leforgása alatt nagy sikereket hoztak Hamilkarnak. Ö ezeket ha­
zája javára kamatoztatta a zsákmány túlnyomó részének Karthá­
góba juttatásával. Erről írta Nepos:

„Hamilkarpedig amikor átkelt a tengeren és megérkezett Hispániá­

ba, a szerencse oltalma alatt nagy tetteket vitt végbe, és leigázta
a leghatalmasabb és legharciasabb népeket; egész Afrikát bőven ellátta
lovakkal, fegyverekkel, hadifoglyokkal és pénzzel." (Hamilkar 4.)

A geográfus Sztrabón a Baetis-völgy turdetanusok által lakott vi­

dékének mesés gazdagságáról részletes beszámolót hagyott ránk
Ebből idézünk:

„Amellett, hogy az említett vidék bőven el van látva annyi minden

jóval, a lehető legnagyobb csodálattal lehet megemlékezni ércek­
ben való gazdagságáról is, mert Ibéria egész területe tele van ezek­
kel, földje azonban nem mindenütt bőven termő és gazdag, leg­
kevésbé ilyen az ércekben bővelkedő vidék. Ritka eset, hogy valahol
mindkettő bőven van, de különösen ritkán fordul elő, hogy ugyan­
azon vidék kis területen mindenfele ércben bővelkedjék. Turdétania

82
 1. Hispánia földjén

és a vele szomszédos vidék semmi kívánnivalót nem hagy hátra,

ha ezt az előnyét akarjuk dicsérettel kiemelni. Mert egészen mosta­
náig sem arany, sem ezüst, sem réz, sem vas sehol a föld kerekségén
nem található olyan nagy mennyiségben és olyan jó minőségben. ”
(III, 2,8.)

Még ha Sztrabón esetleg túlzásba is esett lelkendezésével, abban

bizonyosak lehetünk, hogy a punok jelentős erőforrások birto­
kába jutottak, amikor uralmukat erre a régióra kitérj észtért ék.
Ilyen körülmények között eléggé hihetőnek tűnik az a híradás,
miszerint 231-ben a rómaiak követeket küldtek Hamilkarhoz,
hogy megtudakolják, mik a céljai Hispániában. Azt a választ kap­
ták, hogy a rómaiaknak járó jóvátételt akarja összeszedni. Ez a fe­
lelet megnyugtatta a rómaiakat, és nyitva hagyta a lehetőséget a pu­
nok további területszerzéséhez.
Hamilkar tisztikarában karthágói előkelők és a Karthágóval
szövetséges afrikai városállamok föníciai eredetű arisztokratái
teljesítettek szolgálatot. A Samnis melléknevet viselő Magon —
utóbb Hannibál egyik leghűségesebb harcostársa a második pun
háborúban — is inkább Itáliában végrehajtott dicső tetteinek
helyszínéről kaphatta melléknevét, semmint esetleges idegen szár­
mazása okán. Ezek az emberek szorosan kötődtek vezérükhöz,
és otthoni rokonaik révén szilárd politikai bázist teremtettek
a Barkida családnak. Az általuk is biztosított hazai támogatás a
Hispániából Karthágóba áramló rendszeres bevételekkel együtt
folyamatosan növelte Hamilkar és családja tekintélyét. Nyilván en­
nek tudható be, hogy ez idő tájt nem volt más hadszíntér! parancs­
noka a karthágói seregeknek. Ez persze azzal a kötelezettséggel is

83
II. A TANULÓÉVEK

együtt járt, hogy Hamilkarnak oda kellett figyelnie, mi zajlik az

afrikai hátországban.
Hogy pontosan mikor történt, nem tudjuk, de híre érkezett
Ibériába annak, hogy a numidák egy része fellázadt. Hamilkar
ekkor vejét, Haszdrubalt küldte Karthágóba, hogy az Ő nevében
vegye át az ottani haderő feletti parancsnokságot. Haszdrubal
nyilván sokat tanult apósától a hispaniai harcok során, cs most
kamatoztathatta katonai tapasztalatait. Naravasz népe, a masszü-
lioszok (latin Massyli) most is a punokat támogatták, és Haszdru-
balnak sikerült döntő ütközetben leverni a lázadókat. Nyolcezer
numida harcost mészároltak le, és kétezret ejtettek fogságba.
Haszdrubal dicsőségben furödve tért vissza Hamilkarhoz, és az­
zal a jóleső tudattal, hogy tovább növekedett az őt családjukba
fogadó Barkidák hazai presztízse.
Az egyértelmű honi támogatás még energikusabb lépésekre
sarkallta Hamilkart. A cél a Felső-Bactis völgyének szilárd birtok­
lása volt. A 3. század második feléből származó régészeti leletek
arra mutatnak, hogy a punok pártfogásával jelentős urbanizációs
tevékenység bontakozott ki ezen a területen. Mindennek betető­
zéseképp a Náo-foktól délre eső tengerparton a karthágói fővezér
megalapította Akra Leuké (Fehér Erőd) nevű városát. Ezt a jelen­
tékeny településsé növekedett helységet a rómaiak utóbb Lucen-
tumnak (ez a Leuké név latínosított formája lehetett) nevezték,
míg ma Alicante néven ismert - noha ezt az azonosítást egyes
történészek a meggyőző helyi régészeti bizonyítékok hiánya miatt
kétségbe vonják. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az új város
lett a hispaniai pun felségterület hatalmi központja. Gadésszal,
Maiakéval (mai Málaga), Abdérával (mai Adra közelében), Masz-

84
 1. Hispánia földjén

tiával (mai Cartagena) és más kisebb föníciai és szövetséges ki­

kötőkkel együtt Akra Leuké szavatolta a délkeleti ibériai pattvidék
biztonságát, és ezzel együtt az Észak-Afrikával kialakított tengeri
összeköttetés zavartalanságát. A települést Gadészból és a félsziget
egyéb föníciai helységeiből érkezett lakosokkal, megbékélt benn­
szülöttekkel és karthágóiakkal népesítették be. Utóbbiak alkot­
ták a kormányzó elitet.
Akra Leuké lokalizálása minden bizonnyal helytálló, viszont
még több vita alakult ki egy másik település, Hcliké pontos he­
lyéről. A 229 késő őszén Hamilkar által ostrom alá vett város vagy
a római kori Iliéivel (mai Elchc), vagy a modern Elche de Sierrá-
val azonos (ókori neve nem ismert). Az előbbi 21 kilométernyire
fekszik Alican tétól, az utóbbi viszont több mint 100 kilométerre.
Mindkét város lehet az antik történetírói forrásokban szereplő
Hetiké. Az első variáció nehézsége, hogy óvatlan dolog lett volna
Akra Leukét az ellenséges érzületű Helikéhez ilyen közel felépí­
teni. Ha viszont Elche de Sierra mellett tesszük le a garast, akkor
az a probléma, hogy nagyon vad vidéken fekszik, és igen sok gon­
dot okozhatott a megközelítése egy sereg számára.
Akárhol is volt Heliké, Hamilkar fontosnak tartotta birtoklá­
sát, ezért támadást intézett ellene. Diodórosztól tudjuk, hogy
a vállalkozást aligha vélte túlságosan veszélyesnek, mivel fiait,
Hannibált és Haszdrubalt is magával vitte. Hadd „szagoljanak
puskaport” a fiúk Mivel közelgett a tél, és az ostrom sikeres be­
fejezése nem ígérkezett nehéz feladatnak, hadereje nagyobb részét
a harci elefántokkal együtt visszaküldte Akra Leukéba. Mint ha­
marosan kiderült, ezúttal nem járt el eléggé körültekintően. Nagy
sereggel az ostromlott városhoz érkezett ugyanis az orisszoszok

85
II. A TANUI.ÓÉVEK

(valószínűleg azonos a más forrásokban örenznaro^nak nevezett

néppel) királya. Csalárdul úgy tett, mint aki a punokkal kíván
szövetségre lépni, de valójában éppen ellenkező szándékkal jött.
Egy alkalmas pillanatban azután megtámadta a gyanútlan pun
hadat, és súlyos veszteséget okozva megfutamította azt Ami ezután
történt, arról Diodórosz és a Kr. u. 2. századi görög történetíró,
Appianosz eltérő tudósítást adott.
Diodórosz szerint Hamilkar fiait és barátait egy másik úton
küldte Akta Leuké félé, rejtve az ellenség elől, míg ő, magára vonva
az üldözők figyelmét, egy széles folyó irányába menekült. Ami­
kor már majdnem utolérték, lovával a folyó habjai közé vetette
magát, és ott lelte halálát. Az egyiptomi Alexandriában született
görög történetíró, Appianosz (kb. Kr. u. 95—165) ezt másképp
tudta, és a Kr. u. 1. századi római katonai szakíró, Frontinus is Hadi­
cselek című munkájában ezt a változatot vette át. Most Appianoszt
idézzük:

.. ürügyet teremtett magának (Hamilkar), hogy távol legyen a ha­

zájától, alkalma volt nagy tetteket végrehajtani, és népszerűséget is
szerzett magának... Ez egészen addigfolytatódott, míg az ibér ural­
kodók és törzsfok lassanként összefogtak ellene, és megölték a követ­
kezőképpen. Fával megrakott szekerekkel vonultak fel, amelyek elé
ökröket fogtak be, ők maguk pedig teljes fegyverzetben követték
a szekereket. Ezt látva az afrikaiak [vagyis a punok - K. I.] har­
sány nevetésben törtek ki, nem ismervén fel a hadicselt. Amikor
azonban a közvetlen közelükbe értek, az ibérek felgyújtották a sze­
kereket, úgy, hogy az ökrök még eléjük voltak fogva, és az ellenség
közé hajtották azokat. Az afrikaiakat összezavarta a tűz, amit az

86
 1. Hispánia földjén

összevissza rohangáló ökrök minden irányban elvittek. Miután csata­

soruk ígyfelbomlott, az ibérek nekik estek, és legyilkolták Barkaszt és
még sokakat, akik a segítségére siettek. ”
(Ibéria története [Ibériké] 5,17-2L15)

A tragédia 229 decemberében vagy 228 januárjában ment végbe.

A számunkra a Hispániái események tekintetében iránytűként szol­
gáló D. Hoyos hajlik arra, hogy Hamilkar Elchc de Sicrra kör­
nyékén vívta meg utolsó csatáját, és a folyó, amelybe belefulladt,
esetleg a Scgura volt. S. Láncéi magyarul is megjelent Hannibál-
könyvében a Júcar vizére gondol. Ezzel kapcsolatban eléggé nagy
a bizonytalanság, csakúgy, mint a Hamilkar haláláról szóló hír­
adások hitelességében. A történészek az ökörfogatok által végre­
hajtott halálos cselvetés históriáját hiteltelennek tartják — D. Hoyos
kevésbé határozottan, míg S. Láncéi kategorikusan elveti a törté­
netet. Lehetséges, hogy igazuk van, de nem biztos. Hannibál, aki
szemtanúja lehetett a történéseknek, a második pun háború so­
rán, 217-ben maga is alkalmazott hasonló cselt, amelynek segít­
ségével kitört a Fabius Maximus csapatai által körülvett Casili-
numból. ö kétezer marha szarvára erősítretett rőzsckötcgckct, és
azokat éjszaka meggyújtva kergette a megvadult állatokat a római
őrszemek közé.

15 Hahn István és Forisck Péter fordítása.

87
[1. A TANULÓ ÉVEK

2. Haszdrubal zászlaja alatt

Hamilkar halálakor Hannibál már erősen közeledett huszadik élet­

évéhez, de természetesen a körülbelül 40 esztendős Haszdrubal,
a fiatalember sógora volt az első számi! várományosa a nagy had­
vezér halálával megüresedett fővezéri posztnak. Hamarosan őt is
választotta parancsnokának a hispaniai haderő, és utóbb Karthá­
góban ezt a döntést hivatalosan megerősítették. Az új főparancs­
nok nem késlekedett sokáig alkalmasságának bizonyításával. 50 ezer
gyalogost, 6 ezer lovast és 200 harci elefántot számláló hadával
a gyászhír kézhezvétele után azonnal bosszúhadjáratba kezdett.
Mivel nem vett részt Hamilkar balul végződött akciójában, való­
színű, hogy a sereg zömével ő felügyelte a pun fennhatóság alatt
lévő területeket. H. H. Scullard feltételezi, hogy a Gadésztól ke­
letre fekvő — eddig pontosan nem lokalizált — Lascuta városka
lehetett az elefántok fő elhelyezési körlete. Ugyanis itt verték azt
a korabeli bronz pénzérmét, amelynek előoldalán Héraklész kép­
mása, hátoldalán pedig egy elefánt képe látható. Ha ez a feltéte­
lezés megállja a helyét, akkor az sem kizárt, hogy Haszdrubal is
itt tartózkodott, és innen indult az orisszoszok ellen.
A revansra vágyó karthágói had előbb Akra Leukéba érkezve
kiegészült az ottani erőkkel, majd az Anas (mai Guadiana) felső
folyása felé indult. Haszdrubal ott ütközött meg az önnzöxz^kal,
és mint Diodórosz írta, „mindenkit megölt, aki felelős volt Hamil­
kar megfutamításáért”. Ezután 12 várost hajtott pun uralom alá,
és hódításainak megszilárdítása érdekében nőül vette egy ibériai
fejedelem leányát. D. Hoyos feltételezi, hogy Hamilkar lánya,
akivel korábban összeházasodott, vagy elhunyt eddigre, vagy el­

88
 2. Haszdrubal zászlaja alatt

váltak, mivel a karthágóiak nem éltek többnejűségben. A katonai

sikerek és az ügyes házassági diplomácia együttesen kettős ered­
ményt hoztak Haszdrubal számára. Egyrészt a karchágói felség­
terület tovább nőtt Hispániában, másrészt szövetségeseinek száma
is jelentősen gyarapodott. Utóbbiak elismerték őt szlratégoszautok-
ratómsül^, vagyis Ibéria teljhatalmú fővezérének Figyelemre méltó,
hegy Diodórosz, amikor ezt a görög szakkifejezést használta,
ugyanazt a titulust alkalmazta, mint amit 337-ben Nagy Sándor
atyja, II. Philipposz kapott a korinthoszi szövetségtől. Az egy év­
vel később meggyilkolt makedón király, majd világhódító fia an­
nak idején a perzsák elleni háború vezetésére nyertek megbízatást
ezzel a címmel. A szóhasználat ékes bizonyítéka annak, hogy a tör­
ténetíró igen nagyra értékelte I laszdrubal presztízsét. Megjegy­
zendő, hogy utóbb Hannibál is hispaniai asszonyt választott magá­
nak, nyilvánvalóan ugyancsak a politikai haszonszerzés reményében.
228 végen vagy 227 elején Ibéria új fővezére rövid látogatást tett
Karthágóban. Van olyan ókori híradás, amely szerint Hannibált is
magával vitte volna, vagy már előbb haza küldte, részben hogy a fia­
tal férfi megismerkedjék a honi viszonyokkal, részben azért, hogy
ne gátolja őt jelenlétével a hispaniai ügyek önálló vitelében. Törté­
nészek újabban elvetik ezt a verziót, és úgy vélik, Hannibál folya­
matosan Hispániában tartózkodott, bírva sógora teljes bizalmát.
Livius magyar nyelven is megjelent történeti művében (A vá­
ros alapításától — [Ab Űrbe condita]) olvassuk: Haszdrubal 224-
ben szólította fel a karthágói kormányzatot arra, hogy - a római
író szerint korábban hazaküldött - Hannibált engedjék vissza az
Ibériai-félszigetre. Az igény nagy vihart kavart a tanácstagok között.
Hannón, a lassan notóriusan Barkida-ellenesnek ítélt politikus,

89
II. A TANULÓÉVEK

állítólag meggyanúsította Haszdrubalt azzal, hogy ugyanolyan ter­

mészetellenes szexuális vágytól hajtva kívánja Hannibál társaságát,
mint amilyennel korábban Hamilkar szemelte ki őt harcostár­
sául. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha Hannibált visszaküldik
Hispániába, nem ellenőrizhetik cselekedeteit. Félő, hogy olyas­
mibe rángatja bele az államot, ami végzetes következményekkel
járhat Karthágóra nézve. De a többség nem hallgatott rá, és telje­
sítették Haszdrubal kérését.
Valójában minden bizonnyal azoknak a történészeknek van
igazuk, akik ezt a sztorit tendenciózus kitalálásnak minősítik Ök
azt hiszik, hogy Hannibált 224-ben vagy valamikor azon év kö­
zelében Haszdrubal lovassági parancsnoknak nevezte ki, és egy­
úttal megtette helyettesének is. Amikor aztán hosszú idő eltelté­
vel a történelmi emlékezet csak a 224-es évszám fontos mivoltát
őrizte meg, akkor biggyeszthették hozzá a visszatéréséről szóló
történetet, és az ekörül keletkezett állítólagos vitát. Mindezt per­
sze a később bekövetkezett események ismeretében tehették hi­
szen a Róma ellen vívott vesztes háború utólag igazolni látszott
Hannón érvelésének igazát.
228-ban vagy 227-ben Haszdrubal feltehetően azért utazott
Karthágóba, hogy tájékozódjék az ottani állapotokról, és meg­
erősítse a Barkida családdal szimpatizáló politikai tömörülés be­
folyását. Távolabbi elgondolása az volt — és ezt tettei bizonyítják
majd —, hogy Hispániában tovább terjessze ki a pun fennhatósá­
got, és megszilárdítsa annak szerkezeti elemeit. Ehhez minden­
képpen szüksége volt a hazaiak folyamatos támogatására.
Van olyan történészi elképzelés, amely szerint Hamilkar utód­
jának az volt a végső célja, hogy egy Karthágótól lényegében fug-

90
 2. Haszdrubal zászlaja alatt

geclen, hellénisztikus jellegű államot hozzon lécre a meghódított

ibériai területeken. Ehhez látnak érvet abban, hogy a pun főváros­
ból történt visszatérése után megalapította Üj-Karthágót. Ez a vá­
ros a régi Masztia helyén (mai Cartagena) épült, Akra Leukétól
100 kilométerre déli irányban, a Földközi-tenger partján. Négy
dombra települt, amelyek a biztonságot nyújtó kikötő fölött ma­
gasodtak. A nyugati oldalon fekvő dombra emelték Haszdrubal
citadelláját és palotáját. A várost északról egy széles lagúna szegé­
lyezte, amit csatorna kötött össze a tengerrel. A vidék természet­
földrajzi jellemzői meglepő hasonlóságot mutattak azzal a hely-
lyel, ahová Karthágót építették hajdan a monda szerint Elissza
követői. Akár a tengerhajózás vagy a kereskedelem, akár a halászat
szempontjait figyelembe véve nehéz lett volna ennél ideálísabb tere­
pet választani az új város számára. Ráadásul keletre jó hozamú
ezüstbányák kínálták kincseiket. Mindezek után már csak az a kér­
dés, miért kapta Haszdrubal alapítása az Uj-Karthágó elnevezést.
A jelek szerint e névadással a pun hadvezér a régen kialakult gya­
korlatot követte. Magában Észak-Afrikában, Karthágótól 80 kilo­
méterre, a Hamammet-öböl partján állt Ncapolisz (mai Nabeul),
amelynek görög névjclcntcse Új-Város, ami pun nyelven Quart-
hadasht (mint Karthágóé). Egy másik tengerparti Neapolisz a ró­
mai korban a Macomades nevet kapta az eredeti pun Maqoum-
hadasht után, aminek jelentése: Új-Hely. A hellénisztikus korban
pedig az jött szokásba, hogy a közel-keleti államok makedón ere­
detű uralkodói ősi makedón városnevekkel ruházták föl alapítá­
saikat, ezzel is jelezve az általuk képviselt nép dominanciáját az adott
területen. A Szeleukidák Szíriában Európosz, Edessza, Perinthosz,
Palesztinában Dión és Pclla, vagyis makedón elnevezésű városokat

91
II. A TANULÓÉVEK

alapítottak Haszdrubal ezeket az előzményeket vehette figyelembe,

amikor városának az Uj-Karthágó nevet adta. Ezzel a névadással
pedig nem a fennhatósága alá került terület önállóságát — amint
azt néhány történész feltételezi hanem épp ellenkezőleg, az anya­
városhoz és annak népéhez való tartozását akarta kifejezni.
226-ban (Láncéi) vagy 225-bcn (Hoyos) római küldöttség ér­
kezett Haszdrubalhoz. Róma nemrég vívta meg - az Adria hajó­
zását biztosítandó — első illír háborúját, és ekkor éppen a Pó völ­
gyéből Itáliát veszélyeztető kelták ellen készülődött. Ezekről és az
ezeket követő római katonai lépesekről a későbbiekben számolunk
be. Most legyen elég annyi, hogy Tarentum, Szicília és Szardínia
területét légiók szállták meg, ami annak a jele, hogy az Urbs
kormányzata nem volt biztos abban, nincsenek-e a punoknak
ellenséges terveik. A római követek és Haszdrubal gyorsan tisz­
tázták a helyzetet. Róma megnyugodhatott, hogy a punoknak
nem áll szándékukban háborút kezdeni ellenük Hogy ez a ve­
szély a későbbiekben is minimálisra csökkenjék a felek megkö­
tötték az úgynevezett Ebro-szerződést. Ez kimondta, hogy a kar­
thágói érdekszféra Hispániában nem terjedhet túl az Iberosz (latin
[H] berus, mai Ebro) vonalán. A szerződéssel a rómaiak elérték,
hogy a punok és a békétlen kelták nem léphettek kapcsolatba
egymással - ez Észak-Itália biztonságát fenyegette volna -, és
szavatolták Hispánia északkeled kikötővárosa, a görög Emporion
(mai spanyol Ampurias) függetlenségét is. Ezzel a várossal a ró­
maiak jó viszonyt ápoltak és onnan figyelemmel kísérhették a pu­
nok további lépéseit. A szerződés létrejötte után a rómaiak ki­
vonták csapataikat Szardíniáról, és Itáliában vetettek harcba őket
a kelták ellen.

92
 2. Haszdmbal zászlaja alatt

Haszdrubal könnyen belemehetett a szerződés aláírásába,

minthogy Új-Karthágót a pun terjeszkedés északi határául ki­
jelölt folyótól 350 kilométernyi távolság választotta el, zömmel
olyan terület, amely még meghódításra várt. Tudta, sok víznek
kell még lefolynia az Ebrón ahhoz, hogy ez a megállapodás valódi
korlátot emeljen a karthágói ambíciók elé. Ambíciónak pedig
nem vök hiányában. Diodórosz szerint, hogy felülmúlja Hamil­
kart, még egy várost alapított, de a történetíró ennek nevét vagy
helyét nem említette. Azt viszont megírta, hogy a fővezér 60 ezer
gyalogosból, 8 ezer lovasból és 200 harci elefántból álló sereget
gyűjtött, és ezzel kezdett a hispaniai pun felségterület további
növeléséhez.
Az ókori történetírói források olykor zavaros adataitól — Hoyos
szerint például Appianosz összetévesztette az Ebrót a lagosszal
[latin Tagus, a mai Tajo] — arra lehet következtetni, hogy Haszd-
rubal a Tagosz mentén Közép-Hispaniáig terjesztette ki a karthá-
gói fennhatóságot. Nagy vonzerőt jelenthetett számára a Tagosz
és más lusitániai folyók aranya, és a lehetőség, hogy barátságos
viszonyt alakítson ki a Tőletűm (mai Toledo) környékén élő kar-
petanoszok (latin Carpetani) és más ibériai néptörzsek vezetőivel.
Ez mind neki, mind később Hannibálnak megkönnyítette sere­
geik feltöltését jó katonaanyaggal. 221-re Haszdrubalnak sikerük
uralma alá szerveznie Hispánia mintegy 24 ezer km2-nyi terüle­
tét. Ez nagyobb volt, mint az észak-afrikai pun felségterület, bele­
számítva Karthágót is.
A sors azonban nem adta meg Haszdrubalnak a folytatás lehe­
tőségét. A katonai és diplomáciai lépéseiben egyaránt sikeres had­
vezér-politikus 221 szeptemberében vagy októberében gyilkosság

93
II. A TANULÓÉVEK

áldozata lett. A történéseket Appianosz így adta elő Ibéria törté­

nete című munkájában:

„...amikor Haszdrubal Ibéria karthágói uralom alatt álló részét

irányította, egy vadászat alkalmával titokban meggyilkolta őt egy
rabszolga, akinek urával korábban Haszdrubal hatalmaskodása vég­
zett. Hannibál rábizonyította a bűntettet, és szörnyű módon halálra
kínoztatta. Ezután a hadsereg hadvezérré kiáltotta ki Hannibált,
jóllehet még túlságosan fiatal volt, azonban nagy népszerűségnek ör­
vendett, és a karthágói szenátus [vagyis a nagytanács - K. L] is
egyetértett a választással. ” (8,28-29-)

3. Róma sem pihen

Az első pun háború és az azt követő zsoldoslázadás évei átmene­

tileg meggyengítették Karthágót, de a punok felett diadalmas­
kodó Róma sem pihenhetett babérjain. Sőt érdekes fejlemény­
ként Hispánia jelentős területeinek megszerzése révén a vesztes
fél kezdett erősödni, miközben a győztes egyre nagyobb nehézsé­
gekkel kényszerült szembenézni. Először államszervezési gondok
kezdtek nyomasztani a római kormányzatot, de ezeket - jórészt
a hellenisztikus világ gyakorlatának tanulmányozása segítségével -
megoldották Mivel Szicília egy részén, valamint Szardínia és Kor­
zika szigetén római uralom alakult ki, ezen tengerentúli területek
felett nem biztosíthatták a római dominanciát az Itáliában szoká­
sos módon. Mint említettük, az Appennini-félszigeten a rómaiak
egyenkénti szerződéseket kötöttek az általuk legyőzött népekkel

94
 3. Róma sem pihen

és városokkal, azoknak különféle jogi státuszt juttatva. Az így lét­

rehozott itáliai föderáció úgy garantálta Róma uralmát, hogy
eközben számos előnnyel is szolgált a szövetségeseknek Hogy ez
mennyire hatékony szisztéma volt, azt világosan bizonyították az
első pun háború eseményei. Itáliában tehát inkább szövetségesek,
semmint alattvalók megszerzésére törekedtek. A tengerentúli te­
rületeken azonban alattvalók megszerzése volt a cél.
A háborúban Rómát segítő Szürakuszai és a római csapatokat
segítségül hívó Messzana szövetséges besorolást kapott, amit szer­
ződéssel pecsételtek meg. Viszont azok az ugyancsak Rómával együtt
a punok ellen fellépő szicíliai városok, mint Szcgcszta, Kenturipa
és mások nem köthettek szerződést az itáliai hatalommal. így
adómentességüket és egyéb kedvezményeiket bármikor megvon­
hatták. A sziget háromnegyed része pedig adófizetésre kötelezett
körzetté vált. Az ottani városok évi bevételük 10 százalékát fizet­
ték adóban, cs a belső területek zömét római állami földdé (ager
publicus) nyilvánították. Ezt a földet római és helyi polgárok bérel­
hették az államtól, és a pénzügyi haszon a háború miatt megterhelr
államháztartás javát szolgálta. Hasonló fejlemények következtek
be Szardínián és Korzikán. Utóbbi 238-ban jutott a rómaiak ke­
zére. 227-ben ezeket a területeket tartománnyá (provincia) alakí­
tották. Szardínia és Korzika tartomány, valamint a Rómával szövet­
séges régió kivételével megszervezett Szicíliaprovincia élére egy-egy
főtisztviselőt, pratton neveztek ki helytartónak. A tartományok
közigazgatásának és adórendszerének kialakításában a rómaiak az
egyiptomi Ptolemaioszokés az ázsiai Szdeukidák módszereit vették át.
Itt megjegyzendő, hogy miközben a keletről, a 4. század végé­
től a Szeleukida Birodalomba tagolódott Föníciából évszázadokkal

95
II. A TANULÓÉVEK

korábban érkezett karthágóiak csak laza kapcsolatot tartottak

fenn eredeti hazájukkal, és minden erővel a Földközi-tenger nyu­
gati vidékeire koncentráltak, addig Róma igyekezett egyre erőtel­
jesebben tájékozódni a keleti hellenisztikus világ irányában. 306-
ban kereskedelmi egyezményt kötött a három kontinens (Európa,
Ázsia és Afrika) kereskedelmét koordináló rhodoszi köztársaság­
gal; 273-ban barátsági szerződést írt alá a ptolemaioszi Egyip­
tommal; 266-ban szövetségre lépett az illír partvidéken fekvő
balkáni várossal, Apollóniával (mai Poian Albániában); 237-ben
felvette a kapcsolatot II. Szeleukosszal, a Szeleukida Birodalom
uralkodójával. A diplomáciai offenzíva kereskedelmi expanziót
vont maga után, amit idővel katonai akciók követtek
De a 230-220-as években Rómának meg nem a Közel-Keleten
voltak az ellenségei. Modern fogalmak szerint Horvátország, Bosz­
nia-Hercegovina és Észak-Macedónia, valamint Albánia tenger­
parti területein éltek az illírek, akiknek főbb népcsoportjai: a dal­
maták, histriaiak, libumusok elsősorban tengeri kalózkodásból
tartották fenn magukat. Sekély merülésű, mindössze egyetlen evező­
soros, gyorsjáratú vitorlásokkal cikáztak az Adrián, és hajóik he­
gyesre vasalt orrával éppúgy legázolták a zsákmányul kiszemelt vízi
járművet, amint azt a II. világháború rombolói tették a megtáma­
dott tengeralattjárókkal. A legvadabb néptörzsről /íéwmznak elne­
vezett kalózhajók martalócai elsősorban emberrablásra szakosodtak,
hiszen előkelő foglyaikért busás váltságdíjat kaphattak, a köztendűc-
ket pedig eladhatták rabszolgának. Persze a kifosztott gályák által
szállított portékát sem vetették meg. Gyászos tevékenységük miatt
az 5. századi Athén polgárai körében szállóigévé vált a mondás vala­
milyen kockázatos vállalkozás esetén: az Adriára hajózol.

96
 3. Róma sem pihen

Az évszázados veszedelem a 230-as évekre tovább nőtt. Az illír

kalózállam új királynője, Tcuta kiterjesztette uralmát két görög
tartományra, Épeiroszra és Akarnaniára. 230-ban pedig az épei-
roszi Phoiniké városából (romjai a mai albán Finiq községnél)
illír kalózok hajóztak ki a tengerre, és római kereskedők gályáit
fogták cl. Számos kereskedőt fogságba vetettek, néhányat meg is
öltek, és gazdag zsákmányt ejtettek. Rómában hatalmas felhábo­
rodást keltett a gaztett híre. A senatus a tekintélyes plebejus Co­
runcanius nemzetség két tagját, Gaiust és Luciust küldte a király­
nőhöz, követelve, hogy torolja meg a római nép méltóságán esett
sérelmet. A követek egyik őse, Tiberius Coruncanius annak ide­
jén vitézül harcolt az Itáliába betörő Pürrhosz ellen, és a nemzet­
sége nevét viselő követek sem voltak bátorság híján. Nem is le­
hettek. Róma ez idő tájt körülbelül 270 ezer polgárából egyes
számítások szerint 1.9 ezren tartoztak a vállalkozók, pénzemberek,
kereskedők társadalmi csoportjához, az úgynevezett lovagrendnszL.
ők annak fejében engedték át a senatori rendnek a politikai irá­
nyítást, hogy az viszont következetesen képviselte az ő érdekeiket
is. Hát most irt volt az ideje a határozott cselekvésnek.
A királynő éppen a dalmát partok előtt emelkedő Issza szigetét
ostromolta, amikor a Coruncanius fivérek megjelentek színe
előtt, és előadták küldetésük célját. A továbbiakról ismerjük meg
Polübiosz beszámolóját:

„ Teuta egész tárgyalásukfolyamán nyilvánvaló lenézéssel és rendkívül

elbizakodottan hallgatta szavaikat. Mikor mondanivalójukat be­
fejezték, közölte velük, hogy ami országát illeti, ö a maga részéröl
mindent elkövet annak megakadályozására, hogy a rómaiakat az

97
II. ATANUI.ÓÉVEK

illírek részéről bármi jogtalanság is étje, viszont az egyes emberek

esetében nincsen olyan törvény, amely a királyt arra kötelezné, hogy
megtiltsa az illíreknek a tengeri kalózkodást. Szavaival a fiatalabb
római követet annyira felingerelte, hogy azjogos, bár itt semmikép­
pen sem helyénvaló indulattal eltelve, kijelentette: »Nálunk, rómaiak­
nál, Teuta, igen tiszteletreméltó hagyomány, hogy az egyes embere­
ket értjogtalanságokért az állam vesz elégtételt, és szolgáltat igazságot
annak, aki jogtalanságot szenvedett el Nekünk tehát —folytatta -
fiitett szándékunk téged arra kényszeríteni, hogy megváltoztasd a
törvényt, amely az illír királynak az alattvalóival szembeni maga­
tartását szabályozzak E merész szavakra a királynő asszonyi módon
annyira felháborodott, hogy minden józanságát elvesztette, és olyan
dühroham vett rajta erőt, hogy a népekjogát semmibe véve, a hazá­
jukba elindult követek után embereket küldött, azzal a paranccsal,
hogy öljék meg azt, aki ilyen arcátlan módon beszélt előtte. Mikor
ennek a merényletnek a híre Rómába megérkezett, itt akkora felhá­
borodás támadt a királynő gaztette miatt, hogy tüstént háborús elő­
készületekbe kezdtek, légiókat soroztak, és egy hajóhadat isfelszerel­
tek.” (II, 8.)

Róma darázsfészekbe nyúlt, amikor 229 késő tavaszán elkezdte

Teuta megbüntetésére azt a harcot, amely első illír háború néven
vonult be a történelembe. Az illír csapatok éppen további nyugat­
balkáni területeket ostromoltak, és Épeirosz és Akarnania után
Epidamnoszt (mai albániai Durrcs) és a Korfu szigeti Kerkürát
akarták elfoglalni. Ezek a települések az ugyancsak veszélybe ke­
rült Apollóniával egyetemben a Balkán két legnagyobb görög város­
szövetségének segítségéért folyamodtak.

98
 3. Róma sem pihen

A megszólított tömörülések, az óitól szövetség és az akhájföde­

ráció olyan városállamok koalíciójaként jöttek létre, amelyek egy-
magukban nem tudták volna hosszú távon megőrizni független­
ségüket. Ezért a két szövetségi rendszerbe tömörült városok inkább
önként lemondtak állami szuverenitásuk egyes elemeiről, és azo­
kat a közösen választott föderatív szervekre — szövetségi tanács,
népgyűlés - ruházták át. így az erős monarchiákkal szemben ki­
szolgáltatott helyzetben lévő városállamok viszonylag eredménye­
sen őrizhették meg önálló cselekvési lehetőségeiket - miközben
a közös irányító intézmények elismerésével önmaguk korlátozták
cselekvési szabadságukat. Az aitól szövetség elsősorban a Korin-
thoszi-öböltől északra fekvő területek kisebb városait és falusias
jellegű településeikkel az állami fejlődés útját csak megkezdő tar­
tományi kormányzatait fogta egységes politikai szervezetbe. Kö­
vetkezetesen ellenállt a makedón királyok azon törekvésének, hogy
egész Görögországra kiterjesszék hatalmukat. 258-ra már a gö­
rögség egyik meghatározó politikai szervezőerejévé vált.
Az akháj szövetség Kasszandrosz és II. Antigonosz makedón
uralkodók fegyvereinek áldozata lett a 4/3. század fordulóján.
De 281/280-ban újjászerveződött, és hamarosan magában foglalta
a Korinthoszi-öböltői délre fekvő Akhaia tartomány nagyobb vá­
rosait. 251 és 218 között Sziküón, Korinthosz, Megara, Argosz és
Megalopolisz is csatlakozott hozzá. A szövetség szorosan együtt­
működött a ptolemaioszi Egyiptommal annak érdekében, hogy
megakadályozzák Makedónia görögországi terjeszkedését. Ez a jó
viszony Egyiptom és az akhájok között akkor szakadt meg, amikor
a spártai reformerkiráíy, III. Kleomenész az akhájok rovására akarta
kiterjeszteni Spárta uralmát. Ekkor az akhájok ősi ellenségeikkel,

99
ÍI. ATANL'LÓÉVEK

a makedónokkal léptek szövetségre, és 224-ben koalíciót alkot­

tak Spárta ellenében. így kiéleződtek az ellentétek a két város­
szövetség között is, mivel az aitólok inkább Spártával szimpatizáltak,
és kapcsolataik erősen megromlottak az akhájokkal és a makedó­
nokkal. Ez a körülmény néhány év múlva az aitólok és Róma
közeledéséhez vezetett.
Az akháj és attól szövetség 229-ben még képes volt összefogni
egymással az illír terjeszkedés ellen, amely mindkettőjüket fenye­
gette. Az ostromlott Kerküra felmentésére akháj flotta indult út­
nak, ám ezt Paxosz szigeténél az illírek megtámadták, és teljesen
megsemmisítették. A kalózok nem számoltak viszont a rómaiak­
kal. Gnaeus Fulvius Centumalus consul parancsnoksága alatt
nem kevesebb, mint 200 hadihajó érkezett Kerkürához. Az illí­
rek által időközben elfoglalt várost már nem tudták megmenteni,
de erődemonstrációjuk mégis megbontotta az ellenség sorait.
A Korfut megszálló illír had fővezére ugyanis az onnan 13 km-rc
fekvő Pharosz szigetének fejedelme, Démétriosz volt, aki Teuta
alárendeltségébe tartozott, ö örömmel csatlakozott a rómaiak­
hoz, és átadta nekik a rábízott területet. A továbbiakban azután
hasznos tanácsokkal is szolgált új szövetségeseinek, akik meglehe­
tősen járatlanok voltak még a Balkán ügyeiben.
A római flotta Korfu szigetétől régi szövetségesük, Apollónia
irányába hajózott. A város közelében már partra szállt ekkorra
a másik consul, Lucius Postumius Albinus által vezetett száraz­
földi sereg, 20 ezer gyalogossal és 2 ezer lovassal. Ez a had Brundi-
siumból jött, átkelve az Adrián. Megérkezésére az illírek felhagytak
Apollónia ostromával. Kombinált tengeri-szárazföldi akcióik ré­
vén hamarosan a rómaiak kezére került az Ottan tót-szoros keleti

100
 3. Róma sem pihen

partvidéke. Mivel a 75 km szeles és 978 m mély tengerszoros al­

kotta az Adria és az Ión-tenger közötti átjárót, az adriai kereske­
delem fő ütőerét, és az ott fosztogató illír kalózok elveszítették
szárazföldi bázisaikat, nagymértekben megnőtt a térség hajó for­
galmának biztonsága< A sikeres római előnyomulás hatására 228
tavaszán Teuta békét kért és kapott Rómáról. Területei nagyobb
részét a pharoszi Démétriosznak adták, aki cserében vállalta, hogy
ellenőrzi Teuta további tevékenységér.
Annak az óvatosságnak a jegyében, ami ez idő tájt külpolitiká­
ját jellemezte, Róma az első illír háború lezárulását követően kö­
veteket küldött az attól és az akhdj szövetséghez. Megnyugtatta
a két koalíció vezetőit afelől, hogy Rómának nincsenek hatalmi
ambíciói a Balkánon, csupán a kereskedelem biztonságáról kí­
vánt gondoskodni - ez viszont mindannyiuk közös érdeke. A ró­
mai diplomácia - noha diplomatái nem voltak mai értelemben
vett hivatásos politikusok - mindig képes volt megfelelő szemé­
lyeket mozgósítani. A senatusi tagság és a fontos megbízatásokkal
együtt járó tisztségek az arisztokrata nemzetségeken és azok ve­
zető családjain belül nemzedékekről nemzedékekre szálltak át.
Az ifjakat úgy nevelték, és olyan családi tradíciókkal ismertették
meg, ami felvértezte őket a szükséges tudással és felelősségérzet­
tel. Az ily módon kiválasztott férfiak megalkuvás nélkül képvisel­
ték hazájuk érdekeit. Most ők nyugtatták meg az aitólokat és az
akhájokat, akiknek ekkor még következetes makedónellenes maga­
tartásában látták a balkáni erőegyensúly biztosítékát. Ugyanezt
a gesztust viszont nem gyakorolták azzal a Makedóniával szem­
ben, amelyről tudták, hogy túlságos megerősödése Róma veszé­
lyes szomszédjává teheti. A jövő a római lépést igazolta. Hiszen

101
II. A TANULÓÉVEK

a hannibáli háború idején Makedónia majd ellenségként száll

harcba, míg az aitólok Róma barátaiként. Az azt követő újabb
háborúk során pedig már az itáliai hatalom szövetségeseiként
fognak küzdeni az akhájok is.
Az illír probléma tehát viszonylag gyorsan megoldódott. An­
nál több gondot jelentett viszont a Pó-völgyi kelták viselkedése.
Még 285-ben történt, hogy Pürrhosz későbbi legyőzője, Manius
Curius Dentatus leverte az Itália belsejébe betörő senonokax., és
területüket, az úgynevezett ager Gallicust (’gall/kelta föld’) állami
közös földdé nyilvánították. Az intézkedés évtizedekig tartó bé­
két hozott. Megváltozott viszont a helyzet azután, hogy 236-ban
a bojusok, akik a későbbi római települési Bononia (mai Bologna)
környékén éltek, Alpokon túli kelta rokonaik támogatását él­
vezve megtámadták a korábbi senon szállásterületen épült Arimi-
numot (mai Rimini). Ezt a települést római és velük szövetséges,
úgynevezett latin jogú polgárok számára alapították, akik vállal­
ták, hogy a kapott föld fejében katonailag védelmezik lakóhelyü­
ket és mögöttes területeit. Mosr római csapatokat kellett ide ve­
zényelni, hogy a kelta rablókat visszaverjék.
A 230-as évek végére szemmel láthatóan megszaporodtak
Róma biztonsági problémái. Adriai kereskedelme veszélybe ke­
rült, és most északról fenyegették az általa vezetett itáliai föderá­
ció épségét. Mindeközben pedig a nemrég mcglcckéztetett Kar­
thágó új erőre látszott kapni, és komoly teret nyert Hispániában.
Nem csoda, hogy a senatus egyik szemét a punokon kényszerült
tartani. Ilyen körülmények között érthető igazán, hogy 231-ben,
majd már a közelgő kelta háború előestéjén, 226/225-ben diplo­
máciai úton igyekeztek bizonyos korlátok közé szorítani előbb

102
 3. Róma sem pihen

Hamilkar, majd Haszdrubal hispaniai aktivitását. Valószínűleg

a 231-es követjárással egybekötve kötöttek szerződést a kelet-ibé­
riai várossal, Saguntummal (mai Sagunto Valencia tartományban).
Ez is a karthágóiakkal szembeni óvintézkedések része lehetett,
mivel a település az Ebróról délre, a pun ellenőrzés alatt álló régió
közelében állt.
Nyugat felől átmenetileg bebiztosítva magát, Róma figyelmét
a keltákra összpontosíthatta. Ezeknek legfontosabb népei közül a
taurinusok a mai Torino környékén, az insuberek a modern Lom­
bardia és Piemout vidékén, a cenomanusok a Pó és a Garda-tó
közötti területen és a lingonok az ager GallicustóX északra cső föl­
deken éltek. Ebből a kelta tengerből egyedül a cenomanitsok nem
tápláltak ellenséges érzületet a római néppel szemben,
A kelta betörés veszélye indokolhatta, hogy 232-ben Gaius
Flaminius néptribunus törvényjavaslatot terjesztett a népgyűlés
(comitia tributa) elé arról, hogy a senonok hajdani földterületét
kizárólag tősgyökeres római polgárok között osszák fel. A poli­
tikus nyilván ágy gondolta, hogy a földdel megajándékozottak áj
telepeket (coloniákat) alapíthatnak ott, amelyek hatékonyan ké­
pesek megvédeni a kelta szállásterületektől délre eső vidékeket.
Abban bízott, hogy a harcban jártas polgártársai majd sikerrel
állnak ellen a várható gall rohamoknak. A rómaiak így reagáltak
a bojusok 236-os, Ariminum elleni támadására. A kelták viszont a
római népgyűlés határozatára válaszoltak egy alaposan előkészí­
tett katonai akcióval.
A bojusok, az insuberek, a taurínusok és a lingonok szövetségre
léptek egymással, és 225-ben rátörtek Etruria gazdag zsákmányt
ígérő városaira. Hadinépük - az Alpokon túli kelták hozzájuk

103
II. ATANUI.ÓÉVEK

csatlakozó harcosaival együtt - 50 ezer gyalogost és 20 ezer lovast

számlált. Róma felkészült a fogadásukra.
Polübiosz adatai szerint a rómaiak 209 200 gyalogost és 15 300
lovast mozgósítottak; ehhez jött a bármikor behívható katonák
létszáma, vagyis 500 ezer gyalogost és 58 ezer lovast tudhattak
még szükség esetén mobilizálni. E roppant nagy mozgósított, illetve
mozgósítható haderőből 325 300-an voltak római polgárok, míg
az itáliai szövetségesek összesen 457 200-an. Mindez azt jelen­
tené, hogy Rómának 782 500 harcos állt rendelkezésére. Ez sok­
kal nagyobb tömegű emberanyag, mint amilyent valaha ki tudott
állítani akár Karthágó, akár a legnagyobb hcllénisztikus állam,
a Szeleukida Birodalom. Azonban Polübiosz adataival elővigyá­
zatosan kell bánni. A hivatalos vagyonbecslési (census) listák sze­
rint a polgárjoggal rendelkező felnőtt férfiak, tehát a hadra fog­
ható római polgárok létszáma 273 ezer volt. Következésképp a nem
mozgósított hadkötelesek esetében a történetíró túlbecsülte a ró­
mai polgárok arányát. Mármost akár túlzottak Polübiosz adatai,
akár nem, az bizonyos, hogy Róma páratlan lehetőségekkel ren­
delkezett a katonaállítás terén, és ez az előnye markánsan meg­
mutatkozott a következő nagy háborúk - elsősorban a Hannibál
ellen vívott harcok - során. A kelták az etruriai Clusium (mai
Chiusi) városát támadták meg először, pedig a rómaiak arra szá­
mítottak, hogy 236-hoz hasonlóan ismét Ariminum lesz a cél­
pontjuk. Ebben a hitben egyik omr»/jukar, Lucius Aemilius Pa-
pust haddal oda küldték, míg egypraeton. a seregével az Etruria
belsejébe vezető út védelmére rendeltek a biztonság kedvéért.
Óvatosságuk nem volt hiábavaló, mert a kelták végül ezt a had­
erőt támadták meg. Csakhogy itt a rómaiak komoly létszámbeli

104
 3. Róma sem pihen

hátrányban voltak, és súlyos vereséget szenvedtek. Hatezer em­

berük odaveszett. A praetori sereg teljes megsemmisülését csak az
akadályozta meg, hogy Aemilius Papus az események hírére gyors
menetben oda vezényelte katonáit, és még meg mdta menteni
maradékukat. A kelták ekkor nyugat felé elvonultak, hogy aztán
a tengerpart mentén északra haladva visszatérjenek hazájukba.
Csakhogy a Haszdruballal folytatott eredményes tárgyalás és az
Ebro-egyezmény megkötése következtében felszabadult szardí­
niái csapatok a másik consul, Gaius Atilius Regulus vezényletével
nem sokkal azelőtt partra szálltak, és most északról fenyegették az
ellenséget. A Tclamon-hegyfok közelében a két consul i sereg ha­
rapófogóba zárta a kelta hadat, és véres ütközetben szétverte.
A vad összecsapásban 40 ezer támadó esett el, köztük Concolita-
nus (Konkolitanosz), a kelták egyik királya, míg egy másik kelta
fejedelem, Anéroesztész önkczével vetett véget életének. Noha Ati­
lius Regulus is életét vesztette, a levágott kelták nagy száma és a csa­
tában ejtett 10 ezer fogoly bőven kárpótolta a rómaiakat.
A győzelem alaposan megnövelte a légiók harci kedvét, és a kö­
vetkező esztendőben bevonultak a bojusok szállásterületére. Fenn­
hatóságuk elismerésére kényszerítették ezt a népet, de csak néhány
évre sikerült őket féken tartani. Amikor majd 218-ban Hannibál
leereszkedik az Alpokból, a bojusok elsők között fognak csatla­
kozni hozzá. 223-ban Gaius Flaminius consul, aki néptribunus-
ként a kelta terület egy részének római polgárok közötti felosztását
javasolta, és akit emiatt a római történetírás a kirobbant háború
fő okozójának tartott, az insuberek ellen indított hadjáratot.
A későbbi római colonia, Placentia (mai Piacenza) közelében üt­
között meg az ellenséggel, és sikerült győzelmet aratnia, noha az

105
II. A TANULÓÉVEK

létszámfölényben volt. A római vezér eltökéltségét mi sem bizo­

nyítja jobban, mint hogy seregét a Pónak háttal állította föl, és
a folyó hídjait felégettette. így katonái csak a győzelem és a halál
között választhattak Nem csoda, hogy az arisztokrácia körében
népszerűtlen Flaminiust majd a Hannibál elleni háború során is
consulká választják. Mert ugyan politikusként nem kedvelték, de
hadvezéri tehetségét akkor még elismerték.
222-ben került pont a háború végére. A két consul, Gnaeus
Cornclius Scipio Calvus és Marcus Claudius Marcellus - utóbbi
majd ötszörös co«r«/ként lesz a hannibáli háború kiemelkedő ró­
mai hérosza és egyben hősi halottja - folytatták az insuberek el­
leni harcot. Ellenfeleikhez 30 ezer kelta fegyveres csatlakozott,
akik a Rhöne völgyéből érkeztek Észak-Itáliába. Scipiónak sike­
rült bevennie az insuberek egyik fontos települését, Acerraet (mai
olasz Pizzighettonc), míg Marcellus Clastidiumnál (mai Castcggio)
ütközött meg az ellenséggel. A személyes bátorság tekintetében
páradan Marcellus párviadalban megölte a kelták vezérét, és szét­
verte seregüket. Ezután északra vonult, és seregét egyesítve con-
sultársa hadával, együtt elfoglalták Mediolanumot (mai Milano).
Az insuberek letették a fegyvert, de néhány esztendő elteltével - a boju-
soIÁigl hasonlóan - majd ismét felveszik Hannibál oldalán.
A kelták és a rómaiak közötti következő nagy erőpróba a 218-
ban kezdődő második pun háború lett. Abban a kelták zöme Róma
ellenségeinek számát gyarapította. De a légiók kiállták azt a pró­
bát is. Az ókori világ sorsát hosszú időre alapvetően meghatározó
háború eseményeinek bemutatása előtt most ismerkedjünk meg
Róma hadseregével.

106
 4. A római hadsereg

4. A római hadsereg

A 3. század elejére, Itália nagy részének meghódítása során ala­

kult ki a római szárazföldi hadviselésben az a nehézgyalogságra
alapozott taktika, amely csak a második pun háború idején ment
át átmeneti reformon, és amely meghatározó jellegér egészen Ma-
rius és Julius Caesar koráig megőrizte. E taktika kialakulásának
rövid történetét fogjuk felvázolni.
Mint az eddig már többször idézett Diodórosz írta, a rómaiak
olyan tanulók voltak, akik mindenben felülmúlták tanítómeste­
reiket. így történt ez a phalanx harcászattal is, amit az etruszkok­
tól vettek át, és amelyet azután - részben az etruszkok rovására is —
tovább tökéletesítettek. Az etruszk királyok terjesztették el Rómában
a vas használatát, és a 7-6. század fordulójától, a Tibcris-parti
városban megalapított uralmuk idejére tehető a plebejusok tö­
meges bevonása is a hadseregbe nehézfegyverzetű gyalogosként.
Ennek a vasfcgyverekkel harcoló nehézgyalogságnak a taktikai
alakzataként állt fel a phalanx, az a tégla alakú csatarend, amelynek
mélysége általában nyolc sor volt, szélessége pedig, amely jóval
meghaladta a mélységét, a benne tömörült katonák létszámától
függött.
A phalanx a görög hadművészetben érte cl leglátványosabb ered­
ményeit. A 490. évi marathóni csatában a perzsák fölött győztes
görög phalanx szélessége 1600 métert tett ki. Az alakzatban a har­
cosok jobb kezükben fogták lándzsájukat, míg bal karjuk a paj­
zsot tartotta, amelynek belső oldalán fogantyú szolgált a kéz ujjai-
nak beillesztésére. Minden katona a pajzsával önmagát védte, de
a mellette balról küzdő bajtársa jobb oldalát is. Ennek következtében

107
II. A TANULÓ ÉVEK

az egyén nemcsak a saját, hanem társa biztonságáén is felelt. Ez

a felállás jól illett a görög társadalom, elsősorban a demokrácia,
kollektív szellemiségéhez. A phalanx katonái összehangolt és jól
begyakorolt manővereikkel, az első sorok előrenyúló lándzsa­
erdőjével, valamint a hátrább elhelyezkedők tolócrejével félelme­
tes nyomást tudtak gyakorolni az ellenségre. Főképpen a phalanx
jobb szárnyán küzdő, magasabb harcértékű fegyveresek - ide
a legjobbakat állították, mivel őket jobbról már nem védte senki
— tevékenysége révén érték el sikereiket.
A római phalanxban használt támadó fegyver a hosszú döfő­
lándzsa, latin nevén a hasta volt. A védőeszközök, vagyis a sisak és
páncélzat minősége az 5- századtól kezdve, amikor a római polgá­
rokat ingatlan vagyonuk alapján osztályokba (dómokba) sorol­
ták, aszerint változott, hogy a saját költségükön felfegyverkező
katonák melyik vagyoni osztályba tartoztak Idővel elkülönült
egymástól a phalanx három rétege. A legelső rétegben harcoltak
a javakorabeliek, a másodikban a legfiatalabbak, míg a harma­
dikban a legidősebbek. Az első rétegben, vagyis a legelöl harcoló­
kat principes (elsők), a középen elhelyezkedő második réteg kato­
náit az általánosan használt támadó fegyverről hastati (hastatusok),
végül a leghátul tömörült legidősebbeket, mivel a phalanx har­
madik rétegét alkották, triarii (harmadikok) névvel illették. Ez
volt a római phalanx eredeti felállása.
Az etruszk királyok elűzését követően Róma földszerző hábo­
rúkat kezdett a környező népekkel szemben. A phalanxnak gya­
korta hegyes-völgyes terepen kellett megküzdenie a győzelemért.
Ilyen körülmények között csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy
a hosszú lándzsa helyett sokkal hasznosabb a közelharcban a rö-

108
 4. A római hadsereg

videbb hajítódárda, amelyből többet is magukkal vihettek. Ezért

a phalanx első két rétegét /v/Zummal, vagyis rövid hajítódárdával
szerelték fel, és csak a harmadik rétegben harcoló triariusok (tria-
rü) tartották meg lándzsájukat, ök a harcászati tartalék szerepét
töltötték be, és általában csak akkor avatkoztak harcba, amikor az
ellenség a phalanx első két rétegét hátrálásra kényszerítette. Ilyen
esetben viszont a hosszú lándzsa igen alkalmas volt a támadó el­
lenség visszauzésére.
A római phalanx ezen második változata is tovább alakult az
idők folyamán. Kiderült ugyanis, hogy a legifjabbak, részben ke­
vesebb tapasztalatuk, részben nagyobb lelkesedésük és becsvágyuk
okán, sokkal lendületesebben rontanak az ellenségre, mint leg­
elöl harcoló idősebb bajtársaik. Ezért a phalanx első két rétegét
felcserélték, ezután a legfiatalabbak töltötték meg az első sorokat,
és csak utánuk következtek a java korabeliek. A triariusok marad­
tak eredeti helyükön, leghátul. Ezzel a római nehézgyalogos pha­
lanx elérte azt a formáját, ami már nem változott, cs amely ké­
sőbb egy új taktikai formációnak, a manipulumak adta át a helyét.
Mint látjuk, az a különös helyzet állt elő, hogy a phalanx egyes
rétegeinek megmaradt hagyományos elnevezése többé nem tük­
rözte sem a valóságos fegyverzetet, sem a csatarendben elfoglalt
pozíciót. Hiszen legelöl harcoltak a hastatusok (hastati)^ immár
hasta nélkül, pilummal, míg mögöttük sorakoztak fel a princep-
sek (principes), akiknek neve „elsők” volt, de gyakorlatilag „máso­
dikoknak” kellett volna őket nevezni. Egyedül a triariusok (tria-
rii) helye és fegyverzete maradt változatlan.
Újabban érdekes magyarázatot fűznek a gyalogos korosztá­
lyok sorrendjének felcseréléséhez. Azt feltételezik emögött, hogy

109
II, A TANULÓÉVEK

a rómaiak a phalanx harcosainak az egyéni virtus érvényre jutta­

tását hangsúlyozták a görögöknél megvalósult kollektív hősiesség
helyett. Ez tükröződött abban a gyakorlatban is, hogy a nehéz­
gyalogság előtti téren, semmiféle szabályszerű mértani alakzatot
nem alkotva, 1200 könnyúgyalogos sorakozott fel a csaták kez­
detén. Őket a második pun háború idejétől tWíZemek nevezték,
mivel gyors (velox = latin ’gyors’) akciókra voltak képesek köny-
nyebb védő és támadó felszerelésük révén. Ütközetek alkalmával
előcsatározással, olykor lesből támadással igyekeztek zavart kel­
teni az ellenség soraiban. A zsákmányszerző portyákon is ők vet­
tek részt leggyakrabban.
Mivel a velitest a fiatalabb és szegényebb polgárok alkották,
számukra a virtus bizonyítása igen fontos volt polgári és katonai
karrierjük szempontjából egyaránt. Ennek az igénynek felelt meg,
hogy az egyéni dicsőség megszerzésére nekik volt legnagyobb esé­
lyük, hiszen ők találkoztak elsőként az ellenséggel. Polübiosz sze­
rint a katonai kitüntetések rendszere ezt, a személyes küzdelem
révén elért dicsőséget jutalmazta;

„A katonának, aki ellenséget sebesitett meg, egy dárdát adtak; a ka­

tonának, aki lesújtott és fegyvereitől megfosztott egy ellenséget, egy
kupát adtak, ha gyalogos, és díszes lószerszámot, ha lovas volt...
Ezeket nem kapja meg az a katona, aki szabályos alakzatban
vagy várostrom alkalmával sebesét meg vagy foszt meg fegyvereitől
egy ellenséget, de azok igen, akik portya alkalmával vagy hasonló
körülmények között, amikor nem kényszerülnének egyéni harc­
ba bocsátkozni, önként és egyéni akaratból vállalják a veszélyt."
(VI, 39,3-4.)

110
 4. A római hadsereg

Az 5/4. század fordulója mind a görög, mind pedig a római világ­

ban változást hozott a gyalogos harcászat terén. A kisebb megsza­
kításokkal 431 és 404 között tartó összgörög összecsapás, a pelo-
ponnészoszi háború során az athéni hadseregben megjelentek
a thrák hadművészet hatását mutató közepes fegyverzetű gyalo­
gosok, a könnyű pajzsukról (pelté) elnevezett peltasztészek. Ezzel
megszűnt a hopliták> a nehézfegyverzetű gyalogosok egyeduralma
a csatatereken. Másfelől a 401/400-ban lezajlott perzsa polgár­
háború görög zsoldos résztvevői, akiket többek között a történet­
író Xenophón irányított, egy alkalommal kisebb taktikai alegysé­
gekre osztották a phalanxoc. Az őket üldöző perzsa sereg elől
a Fekete-tenger déli partvidéke felé vonuló görögök — őket még a
II. Artaxcrxcsz ellen lázadó és az összecsapások során elesett kirá­
lyi herceg, az ifjabb Kürosz fogadta föl - egy magas hegylánchoz
értek. Ennek gerincén helybéli kolkhosz harcosok sorakoztak,
hogy elreteszeljék a tengerhez vezető utat. Ekkor Xenophón ja­
vaslatára a hopliták a phalanxot hadoszlopokra bontották, ame­
lyek egymással együttműködve képesek voltak megmászni a me­
redek hegyoldalt, és áttörni az ellenség vonalát.
A 4. század folyamán azután a thebai Epameinóndasz (meg­
halt 362-ben) tovább formálta a phaianx harcászatát azáltal, hogy
harcrendjét egy alaposan megerősített támadó és egy gyengébb
védekező szárnyra osztotta, és a támadó szárnyat használta csata­
döntő erőnek. A modern katonai szak nyelv ezt úgy fogalmazza
meg, hogy a támadás fő irányába koncentrálta csapásmérő csapa­
taik A klasszikus phalanx hagyományos harcmodora, az Epamei-
nóndasz által először kipróbált egyoldali szárnytámadás és a thrák
típusú közepes fegyverzetű gyalogság alkalmazása végül együttesen

111
II. A TANULÓÉVEK

érvényesült a makedón hadművészetben, amely II. Philipposz,

Nagy Sándor atyja (ur. 360/359-336) katonai reformjai révén
vált meghatározóvá a hellén térségben. Ezt a támadásban ered­
ményesen felhasznált lovas erő hatékonyan egészítette ki. Nagy
Sándor a perzsák elleni nagy csatáiban sikeresen alkalmazta atyja
hadművészeti újításait, minden alkalommal arcvonala jobb szár­
nyának adva a támadó feladatot.
Érdekes módon a 4/3. század fordulóján politikailag megszi­
lárdult hellénisztikus világban fokozatosan visszaállt a frontális
támadásra alapozott taktika, és ezzel együtt a nehézgyalogság do­
minanciája a lovasság rovására. Ez jellemezte akár Pürrhosz, akár
a makedónok harcmodorát, hogy csak a rómaiak fő ellenfeleit
említsük az általunk tárgyalt korszakban. Más típusú fejlemé­
nyek jellemezték viszont a punok hadviselését. Erős lovasságuk
— amely a fénykorát Nagy Sándor idején élő makedónokéhoz
volt mérhető - lehetővé tette az ellenség szárnyainak kétoldali
rohamozását, kiegészítve az ezt támogató gyalogos haderővel.
A karthágóiak és a hellénisztikus államok részéről később be­
következő katonai kihívásokra Róma-egyelőre más ellenfelekkel
szemben már kipróbált — taktikai reformmal készült fel, amely
a görögökhöz hasonlóan szintén a phalanx kisebb alegységekre bon­
tásán alapult. Ennek a reformnak a kezdetei valamikor a 4. szá­
zad elején, a samnisok vagy a kelták elleni háborúk során realizá­
lódtak. Itália hegyekkel és folyóvölgyekkel tagolt, olykor nagy
szintkülönbségű terepein nehezen lehetett a harcoló gyalogos
négyszögek, vagyis a phalanxok fegyelmezett rendjét megőrizni.
A római hadvezérek itt sokszor hasonló problémákkal szembesül­
tek, mint Xenophón harcosai a kolkhoszokkal történő összecsapás

112
 4. A római hadsereg

alkalmával. A megoldást is Xenophónhoz hasonlóan képzelték el:

önállóan mozgatható, ugyanakkor egymással jól együttműködő
kisebb taktikai alakulatokba kell szétosztani az egységes phalanxba
tömörült nehézgyalogságot.
A római taktikai reformot szükségessé tette a terepadottságok
mellett egy másik tényező is: az Itáliára törő kelták sajátos harc­
modora. Az 5/4. század fordulójától kezdve Róma seregei több­
ször is vereséget szenvedtek az ék alakban felfejlődő, jól páncélo­
zott kelta lovasságtól, amelynek lendületes első rohama gyorsan
rést vágott nchézgyalogos phalanxukba.
Mindezen okok miatt következett be a taktikai megújulás. En­
nek azután a sorozatos hadisikcrck következtében akkora jelentő­
séget tulajdonítottak, hogy megvalósítását a római történeti ha­
gyomány a legendákkal átszőtt életű hadvezér, Marcus Furius
Camillus tevékenységéhez kötötte - valószínűleg helytelenül.
Camillus 401 és 381 között hat ízben töltötte be a consuli jog­
körrel felruházott katonai tribunus tisztségét, egy olyan korszakban,
amikor a belső és külső problémák miatt nem lehetett megtartani
a szokásos évenkénti consulválasztást. Ezenkívül a legendák sze­
rint ötször, valójában valószínűleg csak kétszer (396 és 389 során)
viselte a dictator hivatalát is. Ez, mint köztudomású, hat hónapra
korlátlan hatalommal az állam élére állította a kiválasztott poli­
tikust, akit egyben a hadsereg fővezérévé is nyilvánítottak. A ki­
emelkedő pályát befutó Camillust, akinek sikerekben gazdag élet­
útját az antik utókor képzelete még a valósnál is fényesebbre csiszolta,
a Hannibált legyőző Publius Cornelius Scipio Africanus előképe­
ként ábrázolta a római történetírás. A dolog érdekessége, hogy
mindkettőjük nevéhez fűződött taktikai reform. Hogy ezt Scipio

113
II. A TANULÓÉVEK

miképp valósította meg, azt a második pun háború eseményeivel

együtt fogjuk ismertetni.
A Camillus nevéhez kötött újítás lényege az volt, hogy a ko­
rábban egységes phalanxot kisebb, 120 fős négyszögekre, úgy­
nevezett manipulusokri bontották föl. (A kifejezés a manus = 'kéz
jelentésű szóból eredt: „maroknyi csapat”.) Légiónként, amely
a hadsereg legnagyobb szervezeti egysége volt, 3000 nehézgyalo­
gos szolgált. A fejlődés tetőpontját elérő római phalanx egyes ré­
tegeinek hagyományos elnevezését megőrizve a manipulusok há­
rom, egymás előtt elhelyezkedő rétegben álltak fel. Az első réteg
négyszögeit hastatus, a másodikét princeps, a harmadikét pedig
triarius manipulusoknak nevezték. Utóbbiak létszáma az első két
réteg manipulusainak a felét, mintegy 60 embert számlált. Mind
a három rétegben 10-10 manipulus harcolt, tehát az első kettő­
ben összesen 1200-1200 katona, míg a harmadikban 10-szer 60,
vagyis 600. Ez összesen 3 ezer nehézgyalogost jelentett, akiket
általában kiegészített még 1200 könnyűfegyverzetű harcos (vetí­
tés) és 300 lovas.
A manipulusok három rétegének kialakult, korosztályok sze­
rinti sorrendjét: legifjabbak, középkorúak, idősek indokolhatta
avelites helyzetével kapcsolatban már említett logika. A phalanx-
szál szemben a kevesebb katonát magukban foglaló nehézgyalo­
gos manipulusok nagyobb teret engedtek a személyes harci eré­
nyek érvényesítésének Erre legtöbb esélyük a legelső rétegben küzdő
hastatusoknak volt, akik alkalmanként, speciális helyzetben a csata­
sorból kiválva egyéni összecsapásokba bonyolódhattak. Mivel fia­
talabbak voltak a mögöttük sorakozó princepseknél, aktívabban
törekedtek azoknak a kitüntetéseknek, jutalmaknak a megszerzé­

114
 4. A római hadsereg

sere, amiket utóbbiak már korábban kiérdemelhettek. Mindezzel

összhangban a legidősebbek, a triariusok helyezkedtek el leghá­
tul. ők hosszú pályájuk során már kivívták a társadalom elisme­
rését, kiválóságuk újbóli bizonyítására nem volt szükség. Ráadá­
sul a triariusok között szolgáló családfők a törvények szerint atyai
hatalmuk alatt álló fiaik megszerzett kitüntetéseit — azok egyéb
javaival együtt - a magukénak is mondhatták. Járulékos haszna
volt manipulusaik hátravont helyzetének, hogy így kisebb veszte­
séget szenvedtek cl az összecsapásokban. Közülük sokan fontos
közéleti feladatokat láttak el békeidőben, tömeges elvesztésük
veszélyeztette volna a társadalmi stabilitást.
A három rétegre tagolt római nehézgyalogság manipulusai úgy
álltak csatarendbe, hogy a manipulusok között a saját szélessé­
güknek megfelelő nagyságú térközt hagytak, és ugyanilyen térköz
választotta el egymástól az egyes rétegeket is. A princepsek mani­
pulusai úgy helyezkedtek el, hogy a hastatus manipulusok mögött
felállva fedezzék az azok közötti térközöket. A triariusok hasonló­
képp az előttük lévő princeps manipulusok közötti rések mögött
álltak fel. Ily módon egy sakktáblaszerű felállás alakult ki, amely­
ben a manipulusok feleltek meg az azonos színű kockáknak, azzal
a különbséggel, hogy a kockák sarkai nem érintkeztek egymással.
Amikor a rómaiak megtámadták az ellenséget, először a hastatus
manipulusok nyomultak előre. Ha rohamuk eredményes volt, akkor
a harcászati siker elmélyítése érdekében a princepsek manipulusai
is megindultak, és benyomulva a harcoló hastatusok manipulusai
közötti térközökbe, ők is harcba bocsátkoztak az ellenféllel. Leg­
többször mát ez az együttes támadás meghozta a döntő sikert,
hiszen az erősödő nyomás elől az ellenség hátrálni kényszerült.

115
U. A TANULÓÉVEK

Ebben az esetben a triariusoknak nem is kellett beavatkozniuk

a küzdelembe. Másként alakult viszont a helyzet akkor, ha a has­
tatus manipuhaok támadását visszaverték, Ekkor a hastatusok nem
fordítottak hátat az előrelendülő ellenségnek, nem kerestek zava­
rodott futásban menedéket, hanem bízva a jobb folytatásban,
higgadtan behátráltak a várakozó princeps manipuhaok közötti
szabad területre, és eközben egy pillanatra sem hagytak fel a harc­
cal. Az ellenséges katonák így részben pihent római csapatokkal
és az első két vonal egyesült erejével találták szemben magukat.
Ez sok esetben az ütközet fordulópontját jelentette. A légionáriusok
visszaűzték a győzelmében már-már biztos ellenséget. Igen ritkán
azonban az is előfordult, hogy még a hastatus és princeps manipu-
tusok egyesített vonala sem tudta féltartóztatni a szemből jövő
támadást. A pánik viszont ekkor sem tört ki. A triariusok négy­
szögei, nagyobb térközöket nyitva egymás között, széthúzódtak,
és a hastatus és princeps manipuhaok az így megnyílt területre
hátráltak. A rendkívül tapasztalt és az ellenség támadását hosszú
lándzsáikkal eredményesen elhárító íráriíöí^kal megerősített végső
védővonal azután rendszerint visszaverte az ellenséget.
A manipulus taktika révén a római nehézgyalogság képessé vált
gyorsan reagálni az ellenség manővereire, és hatékonyan megoldani
a terep egyenetlenségei által támasztott problémákat. További előnyt
jelentett a phalanxra épülő harcmodorral szemben az a körül­
mény, hogy - mint említettük - a kisebb létszámú manipulusok-
ban a katonák sokkal inkább érvényre juttathatták egyéni képes­
ségeiket, katonai szakmai képzettségüket. De nagy előny rejlett
az egymással együttműködő csatavonalakban is. Ezek mobilitása
lehetővé tette, hogy menekülés nélkül visszavonuljanak, önálló,

116
 4. A római hadsereg

olykor az ellenség bekerítését célzó manővereket hajtsanak végre,

az elfáradt harcosokat frissekkel váltsák föl. A phalanx esetében
viszont a harcba bocsátkozott első sorok mögött nagy mélység­
ben tolongó nehézgyalogosok (hopliták, nevüket kerek pajzsuk­
ról = hoplon kapták) fő feladata az volt, hogy folyamatosan elő­
retolják társaikat, és egyben támasztékot adjanak nekik. A 190-es
magnésziai csatában, ahol a Szeleukida haderővel a rómaiak és
szövetségeseik ütköztek meg, az előbbi sereg phalanxát 32 soros
mélységben állították föl. De a nagy melység nem ellensúlyoz­
hatta a manipulus taktika előnyeit. 255-ben a Bagradasználés 2ló­
ban Cannaenál - mindkét esetben a rómaiak önként mondtak le
az általuk kifejlesztett taktika alkalmazásáról - a légiók saját
kárukon tapasztalhatták a phalanx felállás hátrányait.
A phalanx és a manipulus taktika különbözőségéből adódtak
a velük vívott ütközetek fő jellegzetességei. Mindkét harcmodor
esetében a csatadöntő elem a nchézgyalogosok összecsapása volt.
Ha phalanx phalanxszal ütközött meg, általában - noha kivételek
mindig akadtak - a küzdelem hamarabb eldőlt, mint ha az egyik
fél manipulusokban állt volna föl. Ennek fő oka az volt, hogy
a phalanxban nem volt lehetőség a csatasorok egymást váltására,
és ha egyszer az elöl harcolók megfutamodtak, az egész alakzat
összeomlott. Ebből az is következett, hogy a győztes fél vesztesége
a — meglehetősen bizonytalan — statisztikák szerint 5 százalék kö­
rül mozgott, míg a legyőzőiteké sem haladta meg a 14 százaiékor.
Vagyis a vesztesek hamar megfutottak, és a győztesek nem tudták
eredményesen üldözni őket.
A rómaiak által vívott csatákban a győztes veszteségei ugyan­
csak 5 százalékra tehetők, de a legyőzőiteké sokkal nagyobb volt.

117
U. ATANUI.ÓÉVEK

Polübiosz szerint a második pun háborút végleg eldöntő zamai

ütközetben (202 során) a karthágóiak 20 ezer halottat veszí­
tettek, és majdnem ugyanennyien estek közülük fogságba. Ha­
sonlóan alakult a veszteségek aránya Cannaenál, csak ott éppen
a rómaiak hátrányára. Igaz, a cannaei összecsapásban Hannibál
serege 11 százalékos veszteséget - egyes források szerint 5700
halottat — volt kénytelen elkönyvelni, de a rómaiaknak okozott
kár is meghaladta az adagos mértéket, hiszen körülbelül 50 ez­
ren estek el a harcmezőn. A maniptdusokkal vívott csaták azért
okoztak súlyosabb veszteséget a legyőzötteknek, mert ezekkel
a taktikai alegységekkel sikeres bekerítő műveleteket lehetett
végrehajtani - csakúgy, mint azt Hannibál tette gyalogsága fél­
hold alakzatával Cannaenál.
A manipulusokra épített gyalogsági harcmodor viszont csak
szemből támadó és hagyományos felszereltségű. ellenség esetében
volt igazán hatékony. Ha azonban elefántok tömegével kellett
megütközni, mint például Pürrhosz seregével a 280-as hérakleiai
csatában, vagy kétoldali erőteljes szárnytámadást kellett elszen­
vedni egy vegyes gyalogos-lovas haderőtől, mint utóbb Hannibál
katonáitól Cannaenál, akkor a manipulusok nem tudtak meg­
felelő ellenállást kifejteni.
A római nehézgyalogos fegyverzete két hajítódácdából, a tria-
rius esetében egy hosszú lándzsából állt, valamint vaskardból,
amely idővel az ibériai, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas kard
mintájára készült. Utóbbit a jobb vállra függesztve hordták.
A hastatusok és princepsek által használt nehézpilum egy kör vagy
négyszög alakú, 120-140 cm hosszú fanyélből készült, amely­
re a nyél közepén szögekkel egy ugyanolyan hosszúságú, horgas

118
 4. A római hadsereg

végű vashegyet erősítettek. Ezt nagyon hamar az úgynevezett

könnyűpilwn váltotta föl, amely Polubioszt a vadászgerelyre em­
lékeztette A védőfegyverzet legfontosabb részeit a bronzból készí­
tett sisak — leggyakrabban magas boltozata, sisakforgóval, nyak­
védővel és lehajtható arcvédővel - és a testpáncél Jelentette,
amely vagy egymásba fűzött vasgyűrűkből álló páncéling volt,
vagy kicsiny és vékony bronzlemezekből összeállított pikkely­
páncél. Magas rangú katonák olykor bronzvértet viseltek, amely
a férfitest Izomzatút mintázta. A pajzs (scutum) félhenger alakú
védőfegyver volt, amely két, enywel összeragasztott deszkából
készült, amit vászonnal, majd külső felületén borjúbőrrel fed­
tek be. Hossza átlagban 120, szélessége pedig 76 cm volt. Felső
és alsó S'zxgélyét vassal erősítették meg, hogy felül felfogja a
kardcsapásokat, alul pedig ne kopjon cl, amikor leteszik a föld­
re. Közepén vasdudor emelkedett ki, amely olykor támadófegy­
verként szolgált, hiszen általa földre lehetett lökni az ellenfelet.
A nehézgyalogosok egységes fegyverzete csak a vagyoni hely­
zet függvényében beszerzett védőfelszerelés minőségében külön­
bözött.
A már említett könnyűgyalogosokról (velites) Polübiosz ezt írta:

„A legfiatalabbak a parancs szerint kardot, könnyű hajítódárdát és

kerekpajzsot viselnek... Ezenkívül egyszerű, sima sisakkal is ellátják
őket. Néha farkasbőrt tesznek a sisakra: ez védelmet is nyújt, ésfel­
ismerhetővé is teszi őket, úgyhogy az egyes osztagok parancsnokai jól
látják, hogy embereik erősen küzdenek-e vagy sem. A hajítódárda
fanyele általában két könyök hosszú és egyujjnyi vastag, vashegye egy
tenyérnyi hosszúságú, és olyan vékony heggyel van ellátva, hogy az

119
II. A TANULÓÉVEK

első hajítás után szükségszerűen elhajlik —így az ellenség nem tudja

visszahajítani. ” (VI, 22.)16

A lovasság Polübiosz szerint görög mintára volt felszerelve. Fém­

ből készült, kör alakú pajzs, bronzsisak, lábvért és hosszú szúró­
lándzsa alkotta fegyverzetét. A római polgár 46 éves koráig volt
hadköteles. Ha lovas szolgálatot látott el, akkor tíz esztendeig, ha
gyalogosat, húsz évig állt a haza rendelkezésére.
Mint korábban írtuk, a légió volt a hadsereg magasabb egysége.
Elnevezése a legere = 'összegyűjt’, 'kiválaszt’ jelentésű latin igéből
származik. Ez alapesetben 1200-1200 hastatusból és princeps-
ből, valamint 600 triariusból, vagyis összesen 3 ezer nehézgyalo­
gosból, 1200 könnyűfegyverzetű gyalogosból és 300 lovasból te­
vődött össze, összesen tehát 4500 katonából, valamint tisztjeikből.
A légió az említett nehézgyalogosok 120, illetve 60 fós négyszögeire,
a manipulusokxz. oszlott. A manipulus két centuriábéA állt (cen­
tiem = száz), és eredeti jelentése „század”, noha a hastatusok és
princepsek centuriái csak 60, míg a triariusoké mindössze 30 em­
bert foglaltak magukban. Szükség esetén megnövelték a centu-
riák, illetve manipulusok létszámát. A cannaei csatában részt vevő
légiók például 5300 fős egységek voltak. Ez valószínűleg úgy ala­
kult ki, hogy a 300 lovas és a 600 triarius mellett 1520 könnyű­
fegyverzetű, valamint 1440-1440 hastatus és princeps harcolt
légiónként. Ebben az esetben a hastatus és princeps manipulusok
létszáma 144, ccnturiáiké pedig 72 fő volt. A 300 fényi lovassá­
got 10 darab egyenként 30 fés alegységre, úgynevezett turmán

16 Hahn István fordítása.

120
 4. A római hadsereg

osztották. A szövetségesek csapatai a légiókhoz hasonló létszám­

mal csatlakoztak. Ez azt jelenti, hogy a légiós létszámot megdup­
lázva kapjuk meg egy római had aktuális erejét.
A hadsereg vezetési struktúrája a következőképpen működött:
a tipikus római sereg két légióból állt, és - mint említettük -
nagyjából ugyanannyi, olykor több szövetségesből. Élén általá­
ban a consul állt, néha egy praetor (a consul bírói hatalommal fel­
ruházott helyettese). Ha két consuli sereg egyesült, akkor a consu-
lok egymást naponta váltva viselték a főparancsnoki tisztséget.
Minden consul mellett tevékenykedett egy quaestor> aki a sereg
pénzügyeit intézte, és felelt a logisztikáért, vagyis az utánpótlás
megszervezéséért. A légiókat a katonai tribunusok vezényelték, míg
a szövetségeseket az élükre állított elöljárók (praefecti sociorum).
Utóbbiak római polgárok voltak, míg az alájuk rendelt szövetsé­
ges csapatokat saját tisztjeik irányították.
A katonai tribunusok száma légiónként hat volt. A népgyűléscn
minden esztendőben 24 katonai tribunust választottak a négy
légióhoz. A hat tribunus közül kettő vagy három legalább tíz évet
szolgált már, a többiek pedig ötöt - valószínűleg a lovasságnál. Ha
egy évben négy légiónál többet alkalmaztak, akkor a vezető tiszt­
viselők feladata volt az, hogy ezen magasabb egységek számára
még légiónként hat-hat katonai tribunust kijelöljenek Mind a nép­
gyűlési választás, mind pedig a kijelölés esetében döntő súllyal esett
latba a katonai tapasztalat, és a korábban már bizonyított alkal­
masság. A cannaei csatában részt vevő 48 katonai tribunus felét
például a consulok jelölhették ki részben egykori tribunusok, rész­
ben más magas tisztségek korábbi betöltői közül. (Livius szerint
a 8 légió 48 katonai tribunusából 29-cn estek el az ütközet során.)

121
II. A TANULÓÉVEK

A tribunusok taktikai és adminisztratív felelősséget viseltek.

Ok osztották be a frissen sorozottakat, vettek esküt tőlük, és so­
rolták a gyalogságot négy kategóriába (hastatus, princeps, triarius
és velites). Feleltek továbbá a katonák kiképzéséért, egészségéért,
harckészségcért, a táborhely kiválasztásáért és a fegyelmi vétségek
megtorlásáért. Szolgálatukat párokra osztva látták cl úgy, hogy
mindegyik pár két-két hónapon át vezette a légiót, miközben
a többiek a consul kíséretében tartózkodtak Ott elsősorban a ve­
zér és a csapatok közötti kommunikáció biztosítását végezték.
A manipulusokat a centuriók (századosok) vezették, akiket a ka­
tonai tribunusok válogattak ki a legtapasztaltabb harcosok közül.
Minden manipulusnak két centuriója volt, mivel a manipulus
egy első és egy második centuriából tevődött össze. Az első cen-
turia parancsnoka, a centurio prior irányította az egész manipu-
lust. Mindegyik centurio mellett volt egy úgynevezett optio (a latin
optare = "kiválasztani* igéből), aki a helyetteseként működött. Ö volt
a centuria szállásmestere is.
A 300 fős lovasságot tíz alegységre osztották (turmae), amelyek
élén a decurio (tizedes) állt. A decuriók helyetteseit is o/£w%nak
nevezték A szövetséges csapatok katonai struktúráját még sok
tekintetben homály fedi. A római praefectusok a katonai tribün u-
sokéhoz hasonló feladatot láttak el irányításuk terén.
A pun és a római nagyhatalom újabb összecsapásának előesté­
jén mindezt meg kellett tudnunk arról a haderőről, amellyel vég­
sőkig elszánt ellensége, Hannibál készült megütközni.
 m.

HANNIBÁL, A FŐVEZÉR

1. A csapatok élén

Hamilkar Barkasz fia a húszas éveinek közepén került a Hispánia

jelentős részét megszállva tartó karchágói haderő élére. Livius, ami­
kor történeti művével idáig ért az események ismertetésében, némi
ambivalenciával értékelte személyiseget. Mint római hazafi, számos
tekintetben elítélte hazája egykori halálos ellenségét, de mint a tör­
ténelmet jól ismerő tudós ember, elismerését sem tagadhatta meg tőle:

,yt legnagyobb merészséggel vállalta el a veszélyesfeladatokat, s a ve­

szélyben a legnagyobb lélekjelenlétet tanúsította. A fáradtság nem
tudta kimeríteni testét, vagy legyőzni lelkierejét. Egyformán tűrt hő­
séget ésfagyot, s az evés és ivás mértékét a természetes szükséglet s nem
az élvezetvágy szabta meg számára. Ébrenlétének és alvásának ideje
sem a nappalhoz és az éjszakához igazodott; azt az időt szánta pihe­
nésre, amelyjeladatainak elvégzése után megmaradt, de ezt sem igye­
kezett puha fekhellyel, csenddel kellemessé tenni. Sokan és gyakran
látták, amint köpennyel betakarózva az őrállások közt, a pusztaföl­
dön aludt. Ruházata semmivel sem volt feltűnőbb, mint bajtársaié,
fegyverei és lovai azonbanfigyelmet keltettek. A lovasok és gyalogosok

123
ni. hannibAl, a fővezér

között egyaránt a legkiválóbb volt; elsőnek indult harcba, s ő hagyta

el legutolsónak a csatát. Eférfi ily kiváló erényeit igen nagy hibák
ellensúlyozták: embertelen kegyetlenség, még a punoknál is szokatlan
álnokság, az igazságérzetnek, a jámborságnak, az istenek jeleimé­
nek, az adott szó hűségének s a vallásos érzésnek teljes hiánya. Ennyi
bún és erény lehetőségét hordva magában, három évig szolgált Haszd-
rubal főparancsnoksága alatt, és semmit sem mulasztott el abból,
amit egyjövendő nagy hadvezérnek tapasztalnia és tennie kelL "
(XXI, 4,5-10.)”

Hogy Livius szubjektív ítélete Hannibál jámborságát és szava­

hihetőségét illetően sok negatívumot sorolt fel, az részben a ró­
maitól teljesen idegen karthágói szokásoknak szólt, részben pedig
annak volt betudható, hogy a római történeti hagyomány sötét
színekkel ecsetelte azt az embert, aki annyi szenvedést zúdított
Itáliára. A hannibáli háború valóban fordulópont volt Róma tör­
ténetében, hiszen több mint négyszáz itáliai települést sújtó pusz­
tításai nyomán éleződtek ki a belső társadalmi ellentétek, és rob­
bantak ki a 2. század végén annak a polgárháborúnak a véres
küzdelmei, amit A. J. Toynbee igen szellemesen „Hannibál kései
bosszújának" nevezett. Ez indokolja a Livius sorain az elismerés
mellett is átsütő gyűlöletet, amelyet erősített a polgárháborús idő­
szak római történetírásának befolyása is. Ugyanennek tudható be
a történetíró következetlensége. Hiszen a vallásos érzést hiányolja
abból a férfiból, aki az ő leírása szerint is atyjának tett gyermek­
kori esküjéhez híven harcolt a rómaiak ellen, és aki az itáliai had-

17 Liviusc Muraközy Gyula fordításában idézzük.

124
 1, A csapatok élén

járat előkészületei közepect időt tudott szakítani arra, hogy Ga-

dész Melqart-remplomában fogadalmat tegyen az istennek
A Hannibálról adott jellemzés vegén azt olvashatjuk, hogy
a „fiatalember három évig szolgált Haszdrubalparancsnoksága alatt”.
Sok történész úgy gondolja - mint említettük hogy valójában
hosszabb időről van szó. Livius szerintük helytelenül állította,
hogy hatalomátvétele után Haszdrubal Karthágóba küldte vissza
Hannibált. Ez a vélemény valószínűleg helytálló.
221 -ben Hannibál már nős volt. A Sierra Moréna ezüstbányász
városából, Castuíóból szerzett magának hispaniai feleséget. Az elő­
kelő származású asszonyt Silius Italicus, Kr. u. 1. századi költő Pu-
nica című eposzában Imiikének nevezi, és a poéta szerint ő 220-ban
fiúgyermeket szült férjenek Ezek az adatok azonban bizonytala­
nok, mivel más forrás nem erősíti meg őket, és a (H) miike név
is inkább pun eredetűnek tűnik. A Barkidák pozíciója Hispániá­
ban nem csak a házasság révén erősödött. A lassan férfikorba érő
két fivér, Haszdrubal és Magón jelenléte és sikeres, felelősség­
teljes katonai aktivitása, valamint egy Hannón nevezetű unoka­
öcs hasonló tevékenysége növelte a család tekintélyét a hadseregben.
Ez pozitívan hatott a Barkidák honi megítélésére is. Karthágóban
tovább erősödött azok tábora, akik Hannibált látták a jövő embe­
rének, és bíztak abban, hogy kiköszörüli az első pun háborúban
elszenvedett csorbát. Valószínű, hogy Hannibál és hazai támoga­
tói szorgalmazták valamikor 218 körül az általunk már ismertetett
karthágói kereskedelmi és hadi kikötő kiépítését, felismerve a flotta
fejlesztésének fontosságát a szárazföldi had növelése mellett.
Az új hispaniai főparancsnok számára világosan rajzolódott ki
az elsőrendű cél: lehetőség szerint az Ebróig kiterjeszteni a pun

125
III. HANNIBÁL, A FŐVEZÉR

dominanciát, részben erőszakkal, részben szövetségkötések révén.

Ezáltal újabb fontos fémlelőhelyek, ezúttal vasban gazdag hegy­
ségek kerültek kezébe, és behódoltak a Tagosz középső folyásától
a Duris vonaláig terjedő vidék jó katonaanyagot adó népei. Per­
sze mindez nem ment véres harcok nélkül. Ostrommal sikerült
bevennie Helmantiké/Szalmantiké (mai Salamanca) városát.
A Helmantiké/Szalmantiké birtoklásáért folyó küzdelem érde­
kes epizódjáról olvashatunk a hadicselek történetének színes
csokrát összegyűjtő Polüainosznál:

„Hispániában Hannibál ostrom alá vette Szalmantiké nagyvárost. De

a harcok kezdetén ajánlatot tett: félbehagyja az ostromot, ha a város­
lakók átadnak neki 300 ezüst talantont és300 túszt. Miután ajánla­
tát visszautasították, zsákmányra éhes katonáit ráeresztette a telepü­
lésre. A megrettent »barbárok« ekkor azt kérték tőle, adjon nekik egy
óra haladékot, hogy asszonyaikkal együtt, ingóságaikat, fegyvereiket és
rabszolgáikat hátrahagyva eltávozhassanak. Az asszonyok és férjeik
ezután elindultak, de a nők köpenyük ráncai közé kardot rejtettek.
Miközben pedig Hannibál katonái a várost dúlták, az asszonyokfér­
jeik után kiáltottak, és átadták nekik a kardokat. Néhány nő maga is
fegyvert ragadott, és aférfiakkal együtt afosztogatókra támadt. Ily mó­
don sokat megöltek, másokat menekülésre kényszerítettek, és maguk
egy tömegben áttörtek az ellenség sorain. Ezt látva Hannibál megcso­
dálta a szalmantikéi asszonyok bátorságát, lemondott a vidék megszál­
lásáról, és visszaadatta férjeik ingóságait. ” (7,48.)

Ez a történet, amennyiben hitelesnek fogadjuk el, Hannibál más

alkalmakkor is bizonyított nagyvonalúságát mutatja. Ha az őt

126
 1. A csapatok élén

magát jellemző erényeket, főleg a hősiességet ellenfeleinél is meg­

tapasztalta, akkor visszafogta kegyetlenségre hajló indulatait. Jó­
val Szalmantiké ostroma urán, a 209. esztendő dcl-itáliai harcai
során történt az ugyancsak Polüainosz által leírt eset:

„Amikor a [Hannibál seregében szolgáló — K. I.J numidák átadták

Hannibálnak Flavus [Caius Decimius Flavius katonai tribunus -
K. I.J holttestét, akit a csatában öltek meg, és azt javasolták, hogy
csonkíttassa meg, ő ezt visszautasította, Inkább dicsérte a férfit, mint
jó hadvezért, és a temetésre történő szokásos előkészítés után a testet
Rómába küldte. Ezzel a rómaiaknál nagy tetszést aratott 38, 1.)

Szalmantiké esetében engedékenységéi politikai megfontolások is

indokolhattak. Mint azt házasságkötése jelezte, szükségét érezte
hispaniai szövetségesek megnyerésének. Ha nyugodt hátországra
vágyott hódításai közben, akkor még olyan gesztusokat is hasznos­
nak gondolhatott, mint a megbocsátás a hős asszonyokkal büszkél­
kedő városnak. Bezzeg egészen más arcát mutatta meg Arbukalé
(maiToro) elfoglalását követően. Amikor az utóbbi településtől elve­
zette seregét, igen veszélyes helyzetbe került. Polübiosz szerint ekkor
mutatta meg Hannibál igazán, mit tanult elődeitől a harcmezőn:

„...a karpetanoszok, az itt lakó legerősebb néptörzs támadt rá, akik­

hez a szomszédos törzsek is csatlakoztak. Ezeket elsősorban olkadesz
menekültek tüzelték harcra, de a Helmantikéből elmenekült védők is
bosszúra ingerelték őket Ha ekkor a karthágóiak arra kényszerül­
nek, hogy az ellenséggel nyílt terepen ütközzenek meg, feltétlenül ve­
reséget szenvednek. Hannibál azonban bölcsen úgy döntött, hogy

127
in. HANNIBÁL, A FÖVF.ZÉR

visszafordul; rendkívüli előrelátással megszervezett módon vonult visz-

sza a Tagosz folyó túlsó partjára, és az ellenséget ott késztette csatára,
ahol a folyón át lehetett kelni. A küzdelemben annyi előnyt jelentett
neki a védővonalként használtfolyó és a mintegy negyven elrfántjának
harci ereje, hogy minden előzetes várakozásra rácáfolva, végül is ő ma­
radtfelül a harcban. Amikor ugyanis a barbárok egyszerre több helyen
megpróbáltak átkelni a folyón, többségüket már a partraszállás köz­
ben megsemmisítették, ugyanis az elefántok, a parton le- ésfelvonulva,
minden, a túlsó partra érkezett katonára rá tudtak támadni. Sok bar­
bártpedig akik úszva akartak átkelni afolyón, a lovasok Öltek meg...
Végül aztán Hannibál kelt át katonáival a folyó másik partjára, ahol
megtámadta és menekülésre késztette a barbárok itt várakozó, mintegy
százezerfonyi haderejét Ezen győzelme után az Ebro folyó [értsd Ta­
gosz — K. I.] túlsó partján lakók közül senki sem mert szembeszállni
vele, a saguntumiak kivételével * (III, 14,2—9.)

2. Saguntum ostroma

A Haszdruballal megkötött Ebro-szcrződés hosszú időre meg­

nyugtatta a rómaiakat, akiket amúgy is lefoglaltak a Pó-völgyi
keltákkal lezajló Összecsapások. De Saguntumból baljós híreket
kaptak. A város környékén veszélyes szomszédok mozgolódtak,
akik immár a karthágóiak fennhatósága alatt álltak. A falakon
belül kiéleződött a vita Róma és a punok hívei között, és min­
dennek tetejébe Hannibál látványosan tört előre északi irányban.
Vajon megall-e az Ebrónál? Kötelezőnek tartja-e magára nézve
a rómaiak és Haszdrubal egykori megállapodását? Nem avatke-

128
 2. Saguntum ostroma

zik-e be a saguntumi belviszályba? Ezek mind olyan kérdések vol­

tak, amelyekre határozott és gyors választ akartak kapni. Ezért
a sikeres hadjárata után Új-Katthágóba visszatérő Hannibált 220
végén már egy kéttagú római küldöttség várta. Publius Valeríus
Flaccus és Quintus Baebius Tamphilus személyében tapasztalt
politikusok próbálták kipuhatolni Hannibál szándékát. A köve­
tek közül az előbbi valószínűleg azonos volt a 227-es év consutyi.-
val, az utóbbi pedig korábban praetori tisztséget töltött be. Most
azt követelték, hogy Hannibál erősítse meg Haszdrubal ígéretét:
nem kel át az Ebrón. Ugyanakkor felszólították a pun vezért arra,
hogy vegye figyelembe, Saguntum római védnökség alatt áll.
Hannibál azonban úgy vélte, egy szuverén államot képvisel.
Nem ismerte el Róma jogát arra, hogy korlátozza az ő cselekvési
szabadságát. Noha bizonyos önmérséklettel, de még mindig az
első pun háború győztesének pozíciójából tárgyaltak vele, és Ő
a hispaniai erőforrások birtokában egyáltalán nem érezte olyan
gyengének hazáját, hogy ezt megengedje. Ezért aztán az Ebrót,
mint a rómaiak által óhajtott demarkációs vonalat meg sem em­
lítette, viszont méltatlankodott a római követek saguntumi tevé­
kenysége miatt. Ezek ugyanis, mielőtt őt felkeresték volna, Sa-
guntumban jártak, és ott erőszakosan felléptek a Róma-barát
párt érdekében. Magatartásában volt logika. Hiszen ha tőle az
Ebro-vonal tiszteletben tartását követelik, akkor milyen jogon avat­
koznak be az attól délre fekvő Saguntum ügyeibe? Valószínűleg
ekkor még egyik fél sem akart háborút, de álláspontján sem óhaj­
tott változtatni. Erre mutat, hogy Róma követei ezután Karthá­
góba hajóztak, és ott ugyanazokat a követeléseket adták elő. Az ot­
tani tárgyalások részletei nem ismeretesek, de nyilván Hannibál

129
III. HANNIBÁL, A FŐVEZÉR

véleményét tekintették mérvadónak a hazaiak is. Annál inkább

ezt tették, mert a fővezér egy üzenetben a karthágói kormányzat
beleegyezését kérte a Saguntum elleni fellépéshez. Mivel a karthá­
gói politikát a Barkidák hívei uralták, természetesen szabadkezet
kapott. 219 májusában Hannibál ostrom alá vette Saguntumot.
A karthágói sereg egyszerre három oldalról támadta meg a fa­
lakkal körülvett várost. A leghevesebb támadás azt a szakaszt érte,
ahol egy széles völgy egyszerre nagyobb számú falrörő kos beveté­
sét tette lehetővé az ostromlók számára. A faltörő kos egy áll­
ványba foglalt ércvcgű, olykor 30 méter hosszú gerenda volt,
amely köteleken csüngött alá. Ezt a szerkezetet a fal közelébe tol­
ták, a gerendát pedig — amelynek ércfcjc gyakran kost formázott
(innen az elnevezése) - kilendítették az ingához hasonlóan.
A többször egymás után a falnak csapódó gerenda kosfeje aztán
előbb-utóbb áttörte a falat. Saguntum ostrománál a faltörő ko­
sok védelmét úgynevezett „teknősbéka” segítségével oldották
meg. Ez azt jelenti, hogy a gerendát tartó állványt felülről nyerges
vagy lapos tetővel védték, alul pedig kerekekkel látták el. így
könnyen a fel közelébe tolhatták, és a kezelő személyzetet is meg­
védhettek az ellenség nyilaitól, parittyaköveitől és hajíródárdáitól.
Hannibál fakörő kosai szorgalmasan döngették a falat, ám so­
káig eredménytelenül. A kudarc oka az volt, hogy éppen itt, a ter­
mészet által nyújtott csekélyebb védelem miatt az erődrendszert
sokkal vastagabbra és magasabbra építették, mint a falgyűrű többi
szakaszán. Emiatt a punok sáncépítéshez kezdtek. Földből magas
sáncot akartak emelni a falak köré, amelynek tetejéről egyrészt
hajítófegyverekkel irthatták az ellenséget, másrészt létrák alkal­
mazásával a falak mögé juthattak. Csakhogy Saguntum védői

130
 2. Saguntum ostroma

felismerték a veszélyt, és heves nyíl- és parittyazáporral, valamint

váratlan rajtaütésekkel igyekeztek meggátolni a sánc befejezését.
A saguntumiak egyik kitörése alkalmával heves közelharc támadt,
amelyben Hannibál vitézül verekedett. Egy ráhajítoct dárdáról
ő maga is megsebesült, és rövid időre kivonta magát a küzdelem­
ből. Mire sebe begyógyult, a sánc is elkészült a város körül. Min­
denfelől működésbe léptek a fal törő kosok, és mivel a védősereg
létszáma sokkal kisebb volt, mint a támadóké, a punoknak több
helyen sikerült lerontani a falat, és a keletkezett réseken át be­
hatolni a városba.
Ezzel új szakaszához ért a küzdelem. Most már a házak közötti
szűk utcákon folyt a vér. A saguntumiak égő hajítódácdákkal
próbálták visszaűzni a támadókat. Ezeknek a dárdáknak a fenyő­
fából készített nyele gömbölyű volt. Erre erősítették a három láb
(nagyjából 90 cm) hosszú vashegyet ott, ahol a gömbölyű nyél
négyszögletűvé vált. A fa és a vas találkozásánál szurokba mártott
kócot csavartak a fegyverre. Ezt meggyújtották, majd a lángoló
dárdát az ellenségre hajították. Mivel a szűk helyen nagy tömeg
zsúfolódott össze, majdnem minden dárda embert talált. A ször­
nyű pusztítás megingatta az ostromlókat, és a fellelkesült védők
kiűzték őket a városból.
A mészárlásban rövid szünet állt be. Az ostromlottak Róma
felmentő hadában reménykedtek, de hiába. ATiberis menti hal­
mok népét másik háború foglalta le. Illíria felől gyűltek a fellegek.
Az a pharoszi Démétriosz, aki a 228-as első illír háború után
Róma szövetségeseként ügyelt a renitens Teuta királynő kalóz­
népére, feleségül vette az egykori illír király, Agrón özvegyét, Tti-
teutát. Ezután Agrón fivérével, Szkerdilaidasszal együttműködve

131
III. HANNIBÁL, A FŐVEZÉR

felosztották egymás közön Illíria azon vidékeit, amelyek nem élvez­

ték a rómaiak barátságát és védelmét. Ráadásul 221-ben V. Phi-
lipposz lett Makedónia királya, aki a Balkán alávetését tűzte ki
céljául. Ö összefogott azzal az akháj szövetséggel, amely elődje
idején Spártával szemben Makedóniával szövetkezett, és 220-ban
együttesen rátámadtak az aítól liga városaira. Ezzel kitört görög
földön az úgynevezett szövetséges háború.
A pharoszi Démétriosz az új helyzetet kihasználva ekkor olyan
illír területekre támadt, amelyek Rómával álltak baráti viszonyban.
Emellett kalózhajói is módszeresen kezdték fosztogatni az Adria
kereskedőit, mintegy újjáélesztve a tíz evvel korábbi anarchikus ál­
lapotokat. A Hannibál vészjósló tevékenysége miatt amúgy is inge­
rült rómaiak nem hagyhatták, hogy az Adriai-tenger kikerüljön
felügyeletük alól. Ezért nagyjából Saguntum ostromának kezdeté­
vel azonos időben római csapatok szálltak partra Illíriában, és kez­
detét vette a második illír háború. Ez a küzdelem nem tartott so­
káig. A két consul, Ludus Aemilius Paullus és Marcus l.ivius
Salinator erélyes hadvezetéssel gyorsan megtörték Démétriosz ellen­
állását. Viszont Saguntumra nem juthatott kellő figyelem.
Az elhúzódó városostrom lehetőséget adott néhány nyugtalan
ibér törzsnek, köztük a karpetanoszoknak arra, hogy lázadást szít­
sanak karthágói elnyomóik ellen. Emiatt a sebesüléséből felépült
Hannibál hadereje egy részével a lázadók leverésére indult, és az
ostrom folytatását Maharbalra bízta, a magát a későbbi, Róma
ellen vívott háborúban többször is kitüntető lovasparancsnokra.
Az újult erővel fellobbanó küzdelem során a punok egy magas,
kerekekkel mozgatható ostromtorony védelmében az erőd egy
kiválasztott pontjára összpontosították figyelmüket. A torony

132
 2, Saguntum ostroma

egymás fölé emelkedő szintjeiről nyíl- és kőhajítógépek zúdítot­

ták lövedékeiket a falak védőire. Amikor pedig az ostromtorony
közelében emelkedő falrészt teljesen megtisztították az ellenséges
katonákról, 800 afrikai harcos csákánnyal a kezében elkezdte az
crődszakasz ledöntését. Mivel az erődítményt terméskövekből épí­
tették, amiket nem mész, hanem agyag apasztott egymáshoz, a csá­
kányok csapásai alatt hamarosan beomlott a fal.
A betóduló támadók ismét utcai harcok elé néztek, de okultak
előző kudarcukból. Egy magaslatra hajítógépeket vonszoltak fel, és
azok lövedékeivel árasztották cl az utcákat, mintegy utat törve csa­
pataiknak. A védők kénytelenek voltak visszavonulni a megerődí­
tett belvárosba. Ám most már nem lehetett menekvésük. Az ost­
romló sereg fegyveresei oda is betörtek, és elvágták a menekülés
minden útját. A saguntumiak végső kétségbeesésükben tömegesen
vetettek véget életüknek, önként vetve magukat a mindenütt fel­
lobbanó lángokba, és sokan legféltettebb kincseiket, életük munká­
jának gyümölcsét dobták a tűz martalékául. De a fosztogató győz­
tesek így sem maradtak zsákmány nélkül. A foglyul ejtett férfiakat
ugyan legyilkolták, de a nőket és gyermekeket rabszolgának adták el.
És persze elvittek minden mozgathatót, amit a lángok megkíméltek
Saguntum ostroma 219 végén vagy 218 elején ért véget. A város
elestének híre megrázta Rómát, ahol úgy értékelték az eseményt,
hogy súlyos sérelem érte a római nép méltóságát a védnökségü­
ket élvező település elpusztításával. Ezért amint a hajózási idény
218-ban elkezdődött, Polübiosz szerint a következő történt:

rómaiak a Saguntumot ért szerencsétlenség hírére azonnal sietve

követeket küldtek Karthágóba, azzal a megbízatással, hogy közöljék

133
111. HANNIBÁL, A FŐVEZÉR

a karthágóiakkal, miszerint két lehetőség között választhatnak.

Az egyik az, hogy vállalják és elismerik azt, milyen szégyenletes cse­
lekedetet követtek el, és mekkora kárt okoztak; míg ha a másik lehetősé­
get választják, ez aztjelenti, hogy súlyos megpróbáltatások elviselésére és
könyörtelen küzdelemre kell felkészülniük. Mert vagy szolgáltassák
ki Hannibált és tanácsadóit a rómaiaknak, vagy pedig vállalják
a háborút. Amikor aztán a római követek megjelentek a karthágói
tanács előtt, és elmondták a rájuk bízottakat, a karthágóiak nem
csekély felháborodással vették tudomásul, hogy a rómaiak ilyen, el­
lentmondást nem tűrő módon kényszerítik őket a lehetőségek közötti
választásra... ” (III, 20,6-9.)

Ezt követően vita bontakozott ki a követek és a tanácstagok kö­

zött az Ebro-egyczményről és Saguntum státuszáról, valamint
arról, mindez miképp egyeztethető össze a 241-ben a két hatalom
között létrejött békeszerződés szövegével. Polübiosz erről tudó­
sítva felsorolta a Róma és Karthágó között korábban megkötött
szerződéseket - ezeket már ismertettük majd így folytatta:

.. .A rómaiak a karthágóiak érvelésére egyetlen szóval sem válaszol­

tak, hanem a legidősebb küldött kitárta a tanács tagjai előtt tógája
öblét, mondván, hogy ebben egyarántfelkínálja nekik a békét és a há­
borút, és azt teszi le elébük és hagyja itt, amelyiket óhajtják. Amikor
az egyik karthágói sufetfelszólította, hogy azt hagyja itt nekik, amit
akar, a követ úgy válaszolt, hogy akkor a háborút hagyja itt. Erre
a karthágói tanács tagjainak többsége azt kiáltotta, hogy Ők maguk is
erre gondoltak. Ezt követően a római küldöttek eltávoztak a tanács
épületéből.”(III, 33,2—4.)

134
 IV.

ÚTON ITÁLIÁBA

1. Felkészülés a háborúra

Hannibál már fcrfikorban volt atyja halálakor is, de azokkal az

értékekkel, amelyek kora legnagyobb hadvezérei közé emelték,
tökén t Haszdrubal vezérsége idején gyarapodott. Amikorra meg­
gyilkolt sógora utódaként átvette a hispaniai pun csapatok feletti
parancsnokságot, akkorra életkorát és katonai képességeit te­
kintve egyaránt érett férfiúként vállalta magára az elkövetkező két
évtized történelmi színielőadásának főszerepét. Vele született és való­
színűleg spártai nevelője révén is inspirált kiváló stratégiai és tak­
tikai érzéke az Ibériai-félsziget bennszülött törzsei elleni harcokban
csiszolódott olyan tanítómesterek irányítása alatt, mint Hamil­
kar, majd Haszdrubal. A nyílt küzdelem elől sokszor kitérő, a ge­
rillaharcot szívesebben vállaló ibérekkcl szemben csak rugalmas
hadvezetéssel volt reménye a sikerre. Ekkor sajátította el a terep­
viszonyok adta lehetőségeket jól kihasználó, az ellenség meglepetés­
szerű lerohanásának eszközét gyakorta alkalmazó, a mozgékony
seregrészekkel bekerítést kierőszakoló harcmodort. És elsajátította
azt, amit/. Keegan a katonai parancsnok Öt alapvető kötelessége­
ként (imperatívuszaként) határozott meg.

135
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

Az antik meg a modern hadtörténet és hadelmélet kiváló szak­

értője azon imperatívuszokat, vagyis parancsolóan fontos tennivaló­
kat sorolta fel, amelyek a hadvezérre a fegyveres harc előkészítése
és sikeres lebonyolítása közepette vártak. Ezek közül az első a kap­
csolattartás a parancsnok és katonái között. Ezt Keegan a hasonlóság
imperatívusza címszó alatt elemezte, mivel a legjobb hadvezérek
önmaguk és közvetlen környezetük között egyfajta hasonlóságon
alapuló köteléket hoztak létre. Olyan munkatársakkal, alvezérek-
kel vették körül magukat, akik osztoztak az ő harci erényeikben,
és akik ezen értékeket eredményesen közvetítették harcosaik felé.
Az angol kutató Wellington! és Grantet említi pozitív példaként,
ellentétben Nagy Sándorral, aki szerinte túlságosan becsvágyó,
noha katonai képességeik tekintetében minőségi parancsnoki
gárdával működött együtt. Számára a másik végletet Hitler jelen­
tette, aki „legközelebbi híveit a talpnyalás próbájával válogatta ki".
Hannibál e tekintetben bizonyosan megfelelt a Keegan által
támasztott követelménynek. Mellette olyan kiváló főtisztek telje­
sítettek szolgálatot, mint öccse, Magón, aki majdTrcbiánál (olasz
Trebbia, a Pó bal oldali mellékfolyója) a döntő csapást méri az
ellenségre, unokaöccse, Hannón, Cannaenál (a település maradvá­
nyai Apulia tartományban) a numida lovasság parancsnoka, Haszd­
rubal (nem azonos az Öccsével), a hadsereg ellátási szolgálatának
feje, Cannaenál a kelta és ibér lovasság vezére, valamint az emlí­
tett Hannónnak alárendelt lovasparancsnok Maharbal, aki már
érdemeket szerzett Saguntum ostrománál is. Rajtuk kívül a tör­
ténetírók elismeréssel említették Karthalónt, aki a cannaei csata
után kétezer római menekülőt fogott el, Giszkónt, aki Cannae előtt
csatlakozott Hannibálhoz és Himilkónt, a görög alapítású Petélia

136
 1 < Felkészülés a háborúra

(romjai Crotone közelében) megostromlóját. A fővezér ilyen fér­

fiak közvetítésével érintkezett harcosai tömegével, és formálta
a maga képére hadseregét.
Az előzőből következett a második, a meggyőzés imperatívusza.
A parancsnoknak fel kell mutatnia személyiségét csapatai előtt,
meg kell találnia azokat a szavakat, amelyekkel céljai mellé állít­
hatja őket. Keegan Montecuccolit, a Habsburgok szolgálatában
álló 17. századi zsoldosvezért idézi, amikor a meggyőzés négy alap­
érvét felsorolja: a) A hasznosság érve - nyilvánvalóvá kell tennie
harcosai számára, hogy csak két választásuk van, a győzelem vagy
halál; b) a vereség szégyenétől való félelem felerősítése; c) a gaz­
dagság és presztízs iránti vágy felélesztése, amit a győzelem révén
realizálhatnak; d) a bizalom felkeltése — a vezér tréfálkozzon em­
bereivel, legyen okos és szellemes, így növelheti katonái belé he­
lyezett bizalmát, de önbizalmukat is. Plutarkhosznak a cannaei
ütközet előzményei közt előadott anekdotikus jelenete tanúsítja,
Hannibál ennek az erénynek sem volt híjával:

„.,. (Hannibál) néhány vezértársával együttfellovagolt egy szelíd lej­

tésű domb tetejére, onnan nézte a csatarendbenfelsorakozott ellensé­
get. Amikor egy Giszkón nevű, vele egyenrangú vezértársa, csodála­
tosnak mondta az ellenség nagy számát, Hannibál komoly arccal így
szólt hozzá: »Elkerülte valami a figyelmedet, Giszkón, ami még en­
nél is csodálatosabb." Majd amikor a karthágói megkérdezte, mi az,
így válaszolt: »Az> hogy ebben a nagy sokadalomban nincs egy lélek
sem, akit Giszkónnak hívnak.« A tréfás megjegyzés váratlanul érte
mindnyájukat, és hangos nevetésrefakadtak, és amikor lefelé mentek
a dombról, Hannibál tréfás megjegyzését elmondták mindenkinek,

137
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

akivel szembetalálkoztak. Erre sokat nevettek, s a Hannibál környe­

zetében levők sem tudták visszatartani a nevetésüket. Ez a látvány
nagyban növelte a karthdgóiak bátorságát, mert arra gondoltak, hogy
csak az ellenség nagyfokú és alapos megvetése indíthatta vezérüket
ilyen tréfára és hangos nevetésre szemtől szemben a veszéllyel." (Fa-
bius Maximus 15.)

A harmadik a szankció imperatívusza. Ez nem szorul bővebb ma­

gyarázatra. A jó hadvezérnek tudnia kell, mikor büntessen kemé­
nyen, és mikor jutalmazzon bőkezűen. Hannibál könyörtelenül
járt el Saguntum népével szemben, mert az ellenállt neki. Példá­
nak ott volt előtte Hamilkar, aki annak idején az ibériai törzsfő­
nök, Indortész megcsonkított testét feszíttette keresztre. A rabolt
javak egy részével Hannibál a karthágóí kincstárat gyarapította,
valamint katonáit jutalmazta. Hadd tapasztalják harcosai, mik az
eredményes hadviselés előnyei. Amint viszont Szalmantiké eseté­
ben láttuk, tudott megbocsátó is lenni, ha az ellenség erényeinek
elismeréséről és az azzal együttjáró politikai haszonszerzésről volt szó.
A cselekvés imperatívusza a jó hadvezér negyedik alapvető köte­
lessége. Csata vagy hadmozdulat előtt alaposan át kell tekintenie
a helyzetet, és pontosan tisztáznia kel! magában azt is, mit akar
tenni. A parancsnok tetteinek alapeleme a tudás és a látás. Az iga­
zán hatékony parancsnokiás a részletes és sajátos tudásból nő ki:
az győz, aki ismeri az ellenség erejét, hollétét, állapotát, képessé­
geit és szándékait. A látás nem más, mint a valós idejű tudás,
az aktuális valóság felismerése. Keegan szerint ez sokszor hiányzott
Nagy Sándornál, aki elmerült a kézitusában, és Hitlernél, aki az
eseményektől elszigetelve, távolról igyekezett irányítani, a II, vílág-

138
 1, Felkészülés a háborúra

háború vége felé már nem is létező haderőket. Hasonló problémák

akadályozták az I. világháború úgynevezett „kastélytábornokait ”
is az eredményes hadviselésben, hiszen ők sokszor a hadszíntértől
messze eső palotákból vezényelték le az ütközeteket. Keegan Julius
Caesar, Wellington, Grant, Montgomery gyakorlatát tartja pél­
damutatónak. ök elfogadták, hogy a parancsnok helye olykor
a főhadiszálláson, a térképasztal mellett van, de más alkalmakkor,
így válság idején, a csapatok élén kell lennie, ahol azonnali dön­
téseket hozhat az események közveden szemtanújaként.
Egy több szerző által jegyzett katonai szakkönyv: Ütmutaió a győ­
zelemhez. 25 hadászati stratégia, az ókortól napjainkig is kiemeli
a felderítés fontosságát mind az ókor, mind a későbbi korszakok
harcászatában. (A fordító helytelenül a hadászati stratégia kifeje­
zést használta a könyv címében az eredeti angolban lévő kulcsfon­
tosságú] taktika [key tactics] helyett.) Részlet a műből:

,A harctéri győzelem kivívásában fontos szerepe lehet annak, ha si­

kerül információhoz jutni az ellenségről, különösen a szándékait és
lehetőségeit illetően. Polübiosz görög történetíró azt tanácsolta egy
hadvezérnek, hogy tanulmányozza ellenségének hajlamait és jelle­
mét«, Szun-Ce szerint pedig »ha ismerjük az ellenséget, és ismerjük
magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe...«
.. .A felderítés az a megismerési folyamat, amelynek során olyan
létfontosságú információhoz lehet jutni az ellenség erejét és elhelyez­
kedését illetően, amely alapján kikövetkeztethetőek az ellenség leg­
valószínűbb lépései. A hírszerzés a stratégia szintjén is működik: ha­
táskörébe tartozik az adott csatatér szempontjából döntő feltételek
-például a környezet, a topográfia és az időjárási minták—megismerése

139
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

mint nz ellenség politikai, katonai és ipari terveire vonat­

kozó információk megszerzése.”

Hannibálnak c tekintetben sem kellett szégyenkeznie. Mindig

arra törekedett, hogy a valós idejű tudás birtokában legyen. Ehhez
igénybe vette azokat az eszközöket, amik a rómaiak számára is
ismertek voltak, és amiket számos ellensége, elsősorban Scipio
Africanus is előszeretettel alkalmazott. A tudás megszerzésének
alapvetően két fő módszere létezett: a stratégiai és a taktikai hír­
szerzés. Előbbi tartalmazta a diplomáciai kapcsolatok kihasználá­
sát információszerzésre, a határerődök figyelő szolgálatának meg­
szervezését, adatgyűjtést a külkereskedelmi hálózat révén, alkalmi
katonai expedíciók indítását addig ismeretlen területekre, dezin-
formácíók terjesztését, dokumentumok elfogását cs az ellenséges
erők tagjaival történő informális kapcsolat felvétel esetleges hoza­
dékit. Mindez általában a konfliktusok kezdete előtti felderítést
szolgálta. Az ellenségeskedések megkezdése után viszont megnőtt
a taktikai hírszerzés jelentősége. Ennek szolgálatában álltak a köz­
vetlenül a haderő előtt tevékenykedő felderítők, akiket a római
források procursatores néven említettek. Aztán távolabb is mű­
ködtek felderítő csapatok, a latin nyelvű történeti irodalom explo-
ratoresnek nevezte őket. Az előző kettő tevékenységét egészítették
ki a titkos ügynökök, kémek, latinul speculatores. (A görög forrá­
sok mindhárom felderítő típusra a kataszkopoi kifejezést használ­
ták.) Természetesen Jól hasznosítható hírforrást jelentettek a ha­
difoglyok, a menekültek és az ellenséges sereg dezertőrei, valamint
a jól megfizetett helyi informátorok. Mindezeket a stratégiai és
taktikai hírszerzési lehetőségeket Jól ismerte és alkalmazta Han­

140
 1. Felkészülés a háborúra

ni bál is. Az Alpokon történő áthatolás előkészületeit leírva Polű-

biosz nem mulasztotta el megjegyezni róla:

rendkívüli gondossággal mérlegelve kezdett bele hatalmas vállal­

kozásába. Mert először is gondos felderítő tevékenység segítségével
tájékozódott arról, hogy mennyire termékenyek azok a vidékek, ame­
lyeken át akar vonulni, s hogy mennyire elszánt ellenségei az itt lakó
törzsek a rómaiaknak. Arról is gondoskodott, hogy itt lakó, a helyi
viszonyokat jól ismerő útikalauzokat biztosítson magának, akiknek
segítségével leküzdheti az út legnehezebb szakaszait, és akiket ugyan­
azok a politikai célok vezérelnek, és ugyanazok a remények töltenek
el, mint őt magát. ” (III, 48,9—11.)

Az ellenség helyzetének és valószínű szándékának felderítése nél­

kül sem a trebiai, sem a trasimenusi ütközetben felállított csapda
nem működött volna a Róma elleni háború során, mint ahogy
mindezt megelőzően nem tudott volna átkelni a Rhodanuson
(mai Rhóne) sem. Éppen az aktuális tudás megbízható birtoklása
iránti igénye volt a záloga legnagyobb hadisikereinek Ugyanakkor
éppen felderítő tevékenysége hiányosságai miatt következett be
egyik legtragikusabb baklövése. Amikor 207-ben öccse, Haszdru­
bal Itáliába érkezett, Hannibál elmulasztotta a vele való kapcso­
latfelvételt, a hadi helyzet gondos felderítését, és ez fivére életébe,
serege megsemmisülésébe került. Ez a hiba komolyan közreját­
szott az itáliai hadjárat végső kudarcában.
Végül ötödikként Keegan kiemeli a példamutatás imperatívu­
szát.. A hadvezér személyes példamutatása a nehézségek és a csaták
veszélyeinek elviselésében és tudatos vállalásában elengedhetetlen

141
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

feltétele a harci sikernek. Polübiosz a cannaei csatáról tudósítva

élénk színekkel festette a bekerített rómaiak és a iájuk támadó
kanhágóiak véres közelharcát. Eközben hangsúlyozta azt a tényt,
hogy mindkét had fővezére belevetette magát a küzdelem forga­
tagába:

„Luciusnak [Aemilius Paullus consul — K. L] sikerült mind ez idáig

életben maradnia, noha kezdettőlfogva ajobb szárnyon tartózkodva
egy ideig maga is részt vett a lovasok küzdelmében, mivel azonban
hű akart maradni buzdító szavaiban kifejezett ígéretéhez, hogy
maga is ott vesz majd részt az összecsapásban, ahol a leghevesebben
folyik a küzdelem, amikor világossá vált előtte, hogy a mai napon
zajló ütközetet elsősorban a gyalogság harca dönti el, a csatasoron át
a harctér közepére vágtatva maga is szembeszállt az ellenséggel, részt
vett a közelharcban, és igyekezett lelket önteni katonáiba, a végsőkig
való kitartásra buzdítva őket. Éppen így tett Hannibál is, aki a küz­
delem elsőpercétől kezdve serege e részénél tartózkodott." (III, 116,1—5■)

Hannibál tehát minden vonatkozásban megfelelt azoknak a kö­

vetelményeknek, amiket az ókor és a modern idők szakirodalma
egyaránt a kiemelkedő hadvezérek elé állított. A hadtudomány
18-19. századi porosz klasszikusa, Kari von Clausewitz (1780-1831)
öt alapelv eredményes megvalósítását tekintette a harci siker fő
zálogának: a legnagyobb energia bevetése, a döntő pontra kon­
centrálás, a hadmozdulatok gyorsasága, az ellenség meglépésé és
sikeres üldözése. Csatáinak elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy
ezekkel az alapclvekkel Hannibál is tisztában volt. Kiválóan fel­
készült hadvezérként kezdte el a Róma elleni háborún

142
 2. A hadászati tervezés

2. A hadászati tervezés

Serege megindulása előtt azonban aprólékos tervezőmunka várt

Hannibálra. Hiszen ő hiába volt kész a nagy feladat végrehajtására,
haderejét és hátországát is készültségbe kellett helyeznie. A kar-
thágói háborús hangulatot az oda küldött saguntumi zsákmány
meglehetősen feilelkesítette. Ezt fokozandó 16 ezer tapasztalt
harcosát Hispániából Afrikába küldte, és magát a fővárost 4 ezer
fős afrikai helyőrséggel erősítette meg. Ugyanakkor 15 ezer kato­
nát rendelt magához Afrikából. Ezzel a haderőcserével egyrészt
biztosította politikája honi támogatását, másrészt friss csapatok­
kal válthatta fel leharcolt egységeit.
Miközben a leírt módon gondoskodott az afrikai hátország
nyugalmáról, intézkedéseket foganatosított arra az esetre, ha ő
maga elhagyná Hispániát. Idősebb öccsét, Haszdrubalt kinevezte
helyettesének, és megbízta Hispánia felügyeletével. 21 harci ele­
fántot is juttatott neki, míg sajátmagának 37-et tartott meg. Utóbb
ezek vele együtt keltek át az Alpokon. A legnagyobb hispaniai
tengeri bázison, Uj-Karthágó kikötőjében 32 öt evezősoros és 5 há­
rom evezősoros hadihajó horgonyzott teljes legénységgel, vala­
mint 18 öt evezősoros és 2 négy evezősoros teljes személyzet nél­
kül. Ezeket Haszdrubal alá rendelte. A tengeri erőviszonyok
egyébként nem voltak túlságosan kedvezőek Karthágóra nézve.
Észak-Afrika partjainál mindössze 55 gályából álló hadiflottát tud­
tak szükiég esetén harcba küldeni. Ezek száma a Hispániában
lévőkkel/együtt is messze alulmúlta a 220 öt evezősorossal rendel­
kező római hajóhadét. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy Hanni­
bál csak a szárazföldön tudta elképzelni Itália megtámadását.

143
IV. ÜTŐN ITÁLIÁBA

Az általa tervezett támadási útvonalról árulkodik, hogy ügynö­

köket küldött a nyugati Alpokba és Észak-Itáliába azzal a feladat­
tal, puhatolják ki az ott élő kelták hangulatát, mit tennének, ha
haddal vonulna át területükön. Nyilvánvaló, hogy utazók, keres­
kedők, szicíliai görög barátai, köztük a történetíró Szilénosz, ele­
gendő információval szolgáltak a rómaiak katonai előkészületei­
ről is. Ezek a sikertelen karthágói követjárás után nagymértékben
előrehaladtak, mivel a 218. március 15-én hivatalba lépett két
consul, Pubíius Cornelius Scipio (Hannibál későbbi legyőzőjének
atyja) és Tiberius Sempronius Longus azonnal megkezdte seregei­
nek felállítását. Hannibál május végén vagy június elején döntött
úgy, hogy Új-Karthágóból megindul az Ebro felé.

3. Hannibál a kelták földjén

Mint bevezetőnkben említettük, maga Napóleon nyilatkozott

Tizenhét megjegyzés a Gondolatok a hadművészetről című könyv-
hoz néven ismert írásában rendkívül dicsérően Hannibál alpesi
útjáról. A továbbiakban főként azt követjük nyomon, miért vá­
lasztotta a karthágói hadvezér az Alpokon történő átkelést Róma
elleni háborúja megindításához, hogyan írták 1c útját az antik
történetírók, és mi az, amit mindehhez ma hozzátehet az ókor­
tudomány.
A 218-tól 201-ig tartó úgynevezett második pun háborúban
Hannibál elsőrendű stratégiai célja Róma nagyhatalmi pozíciójá­
nak megszüntetése volt, közelebbről a Tiberis-parti város által veze­
tett itáliai föderáció felhőm lasztása. Ezt követte volna az első pun

144
 3. Hannibál a kelták földjen

háború folyományaként Róma által Karthágótól elvett területek

visszaszerzése. E stratégiai cél elérése érdekében a háború had­
színteréül Itáliát kellett választania, és erőinek lehetőség szerinti
koncentrálásával ott mérni csapást ellenfelére. Tehát ekkor reális
célként fel sem merült benne Róma városának fizikai megsemmi­
sítése. Csupán az előző háború tapasztalatai alapján az ellenség­
nek az övét jóval meghaladó erőforrásait óhajtotta alaposan le­
apasztani szövetségi rendszere szétverésével. Ezzel szemben Róma
Afrikába kívánta visszaszorítani a karthágói ambíciókat, és azokat
ott is csak erősen korlátozott mértékben hagyta volna megvalósí­
tani. Ehhez viszont nem csupán Itália biztonságáról és Hannibál
leveréséről kellett gondoskodnia, hanem magát Karthágó városát
is közvetlen fenyegetésnek kellett kitennie: Vagyis mindkét fél
alapvető célja a másik erőforrásainak minimális szintre történő
zsugorítása volt.
A vázolt stratégiai célok indokolták a szembenálló felek által
kidolgozott taktikát. A mai Spanyolország területén állomásozó
Hannibál összpontosította legütőképesebb csapatait, és legfőbb
gondja az volt, hogyan juttassa el ezeket az ellenség földjére. Mi­
vel Szardínia és Korzika szigete, valamint Szicília nagyobb része
római kézen volt, és egy itáliai partraszállást a tengerpartra épített
római települések (coloniák) földjükért katonai szolgálattal tar­
tozó lakói is megakadályozhattak - nem beszélve a rómaiak túl­
erejű hajóhadáról -, maradt egyedüli megoldásként a szárazföldi
menetelés. Csakhogy a Hispániából a mai Franciaországon keresz­
tül, a Földközi-tenger partvidékén át vezető hadiutat az ellenség
könnyen lezárhatta - amint azt meg is tette Scipio consul serege.
Hannibálnak más megoldáson kellett törnie a fejét. így született

145
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

meg az elképzelés, amelynek jegyében a pun fővezér 218 késő

tavaszától vagy kora nyarától, Űj-Karthágóból elindulva öt cs fél
hónap alatt mintegy 1600 kilométert tett meg katonáival, míg­
nem ugyanazon év telén kijutott a Pó völgyébe.
A rómaiak stratégiája más taktikát követelt, ők megosztották
erőiket, és egy sereget Lucius Manlius Vutso ^raeíorral az élén a Pó
völgyébe vezényeltek, hogy a csak nemrég levert keltákat elriasz-
szák a lázadástól, így biztosítva észak felől Itália békéjét. A két
consul közül Publius Cornelius Scipiót Hannibál ellen küldték,
míg társa, Tiberius Sempronius Longus Szicília szigetére vonult,
hogy adandó alkalommal átkeljen Afrikába, és saját földjén tá­
madja meg Karthágót, összesen tehát hat légiót mozgósítottak,
és ezeket három, Itália megközelítése szempontjából fontos terü­
letre telepítették.
A pun sereg és vele párhuzamosan a római had manőverei fel­
vetették az időtényező fontosságát. Hannibálnak előbb kellett
Itáliába érkeznie, mintsem Sempronius Longus átkelhetett erői­
vel Észak-Afrikába. A karthágói vezér előtt az a féladat állt, hogy
az általa ismeretlen terepen, elszakítva utánpótlás-bázisaitól és
vállalva a télire forduló időjárás veszélyeit, minél gyorsabban el­
érje a Pó völgyét. A tervezést az tette nehézzé, hogy a gyorsaság és
a hatékonyság követelménye némileg ellentmondásban állt egy­
mással. Ha nagyobb sebességgel akart haladni, inkább kisebb,
könnyebben mozgatható sereggel kellett elindulnia, ha viszont
átütő erejű első csapást akart mérni az ellenségre, akkor az teljes
hadserege bevetését igényelte. A dilemmát a rómaiakról érkező
hírek oldották meg. Amíg azt hitte, hogy esetleg mindkét consuli
hadat ellene küldik, a hatékonyságot helyezte előtérbe. Hiszen

146
 3. Hannibál a kelták földjén

egy megsemmisítő erejű vereséget merni a felfegyverzett római

élőerő kétharmadára bonyodalommentessé tehette volna a be­
hatolást Itáliába és feleslegessé az alpesi úr kockázatát. Most azon­
ban a kérdés eldőlt. A gyorsaság követelménye vált meghatározóvá.
Amikor tehát Hannibál eldöntötte, hogy az Ebro, majd a Pire-
neusok vonalán áthatolva, a Rhóne völgyén át, az Alpok hágói
fele fog haladni, az időtényezőt messzemenően figyelembe véve
határozott a rendelkezésére álló katonaság felhasználásáról. Polü-
biosz és nyomában Livius szerint összesen 90 ezer gyalogossal és
12 ezer lovassal rendelkezett. Ugyanakkor ugyanezek a történet­
írók azt közölték olvasóikkal, hogy a Pireneusokon 50 ezer gya­
logossal és 9 ezer lovassal kelt át, majd a Rhőne-on 38 ezer gyalo­
gossal és 8 ezer lovassal, és végül Itáliába 20 ezer gyalogossal és
6 ezer lovassal érkezett meg. Polübiosz az utóbbi számot - de ta­
lán a többit is - magából a Hannibál által később a Kiotón (mai
olasz Crotone) közelében, a Lakinioni-hegyfoknál álló Héra (Juno)-
templomban elhelyezett feliratból vette, amely szöveg részletesen
felsorolta az Eszak-Afrika és Hispánia között mozgó pun haderő
létszámadatait. A kérdés az, hogy Hannibál eltúlozta-e feliratá­
ban hada létszámát, vagy pedig ilyen mértékű veszteséget volt
kénytelen elszenvedni.
Minden bizonnyal valami egyéb történt. A helyettesének és
Hispánia felelős parancsnokának kinevezett Haszdrubak, idősebb
öccsét nem hagyhatta katonaság nélkül. Ezért 15 ezer embert bo­
csátott rendelkezésére az Ibériai-félsziget békéjének megőrzése és
alkalomadtán onnan érkező utánpótlása megszervezésének céljából.
Ez azt jelentette, hogy Új-Karthágóból már csak 87 ezer fős sereg­
gel (77 ezer gyalogos és 10 ezer lovas) indulhatott Északkelet-Hispania

147
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

meghódítására. Az újabb harcok körülbelül 7 ezer fényi veszte­

séggel jártak Az Ebrótól északra megszerzett területek megszállá­
sát és a nehézpoggyász nélkülözhető részét Hannón nevű alvezé-
rére bízta, és egy 10 ezer gyalogosból és 1000 lovasból álló sereget
adott alá. Mivel hispaniai szövetségesei közül többen, főleg a kar-
petanoszok kedvetlenül viselték a nehéz terepen vívott harcok vi­
szontagságait, 10 ezret hazaengedett azzal a kikötéssel, hogy szük­
ség esetén újra fegyverbe szállnak. A maradék 59 ezres katonaságot
— amelyet legmegbízhatóbb és legnagyobb harcértékú csapatai
alkottak - három oszlopba sorolta, és adtatok velük a Pireneusok
vonulatán.
Ha figyelembe vesszük, hogy az Észak-Afrikában maradt 20 ezer
fós haddal együtt Hannibál és vezérkara Összességében 122 ezer
embert tartott fegyverben, akkor elmondhatjuk, hogy az akkori
világ legnagyobb mobilizált seregét vetették harcba Róma ellen.
A nagy ellenfél — 6 légiójával és a szövetségesek kontingenseivel —
mindössze 71 ezer emberrel rendelkezett. P. A. Brunt számításai
szerint 27 ezer római polgárt és 44 ezer itáliai szövetségest mozgó­
sítottak.
Csak összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a kö­
zel-keleti világ két nagyhatalmának 219 és 217 között tartó, úgy­
nevezett negyedik szíriai háborúit IV. Prolemaiosz egyiptomi és
III. (Nagy) Antiokhosz Szeleukida király vívta egymással. A Dél-
Szíria birtoklásáért folyó harc döntő csatája 217-ben zajlott le
a Gázától délre fekvő Raphiánál. Az összecsapás során alkalma­
zott elefántokról már említést tettünk. Ebben az ütközetben An­
tiokhosz 62 ezer gyalogost és 6 ezer lovast vetett be, míg ellenfele
50 ezer gyalogost és 5 ezer lovast. Az egyiptomiak, győztek, de

148
 3. Hannibál a kelták földjén

mire Róma és Karthágó háborúja véget ért, addigra Egyiptom

ereje is aláhanyatlott. Számunkra az események pillanatnyi ta­
nulsága az, hogy a Raphiánál megütköző seregek összlétszáma
— 123 ezer fö — csak ezer emberrel haladta meg a karthágói fegy­
veres erő nagyságát. Az pedig az újabb pun háborúra történő fel­
készültség eltérő színvonalát jellemzi, hogy a harcokra tudatosan
készülő Hannibállal szemben a gyakorlatilag szinte kimeríthetet­
len emberanyaggal rendelkező rómaiak 51 ezerrel kevesebb férfit
szólítottak fegyverbe. Hannibál tehát joggal bízhatott a győze­
lemben, ha gyorsan és határozottan cselekszik.
Dél-Galliában függetlenségükre kényes, ezért mind vele, mind
a rómaiakkal szemben barátságtalan kelta törzsek fogadták. Rus-
cíno (mai Perpignan) közelében ajándékokkal kellett rávennie
törzsfőnökeiket arra, hogy serege vonulását ne zavarják fegyveres
akcióikkal. Közeledett a nyár vége, és ha még abban az esztendő­
ben Itáliába akart érni, kerülnie kellett a felesleges konfliktusokat.
A Rhőne alsó folyása felé menetelt, és mire augusztus közepe felé
a folyót leküzdötte, 12 ezer gyalogossal és 1000 lovassal fogyat­
kozott meg hadinépc - noha csak akkor vállalta a harcot, amikor
az elkerülhetetlen volt. Az átkelést az ott élő kelta nép, a latin
nyelvű források által Volcae néven említett harcias bennszülöttek
próbálták megakadályozni. Hannibál végül úgy küzdötte le őket,
hogy unokaöccse!, Hannónt egy lovascsapattal északabbra küldte.
Azok éjszaka, az ellenség elől rejtve átjutottak a túlsó partra, és
váratlanul rátámadtak a keltákra. Hannibál ezzel egy időben meg­
kezdte az átkelést, és a két tűz közé szorult Volcae ellenállása meg­
tört. Az átkelés valahol a mai Avignon környékén zajlott le. Ezáltal
a modem fogalmak szerinti Perpignan-Narbonne-Montpcllicr-

149
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

Avignon vonal mentén vonuló sereg sikeresen kerülte ki Cornelius

Scipio Masszilia (mai Marseille) közelében várakozó és összecsapásra
kész hadát. Fennmaradt a remény arra, hogy időben Itáliába érjenek,
és még mindig rendelkezzenek olyan erővel, amely megfelelő mér­
tékű kiegészítés után sikerrel mérhet csapást a Róma vezette koalícióra.
A Rhöne-on történő átkelést követően 38 ezer gyalogos és 8 ezer
lovas, valamint 37 harci elefánt és nagy tömegű málhásállat vá­
gott neki a folyótól keletre kanyarodva az Isara (mai lsére) völgyébe
vezető útnak Az úti célként kijelölt völgyben az aUobroxok kelta
népe élt, és a trónért éppen hatalmi villongás folyt két fivér kö­
zött. Hannibál bölcsen az idősebb oldalán avatkozott a polgárhá­
borúba, és miután győzelemhez segítette, cserében élelmiszert és
meleg ruházatot kapott katonái számára. Az észak-itáliai bojusok
követei a főnök, Magilus vezetésével ugyanezen a vidéken talál­
koztak Hannibállal. Tőlük hasznos információkat nyert egyrészt
arról, miképp hatolhatnak át az Alpokon, másrészt számára ked­
vező hírt kapott a Pó völgyében kirobbant kelta lázadásról.
Megtudta, hogy a rómaiak a Pó két oldalán 6-6 ezer római és
szövetséges telepessel két coloniát hoztak létre, Placentiát (mai
Piacenza) és Cremonát (ma is ez a város neve Lombardia tarto­
mányban). Céljuk ezzel a keltákkal szembeni védekezés volt és
Itália biztonságának erősítése. A bojusok, akik csak az alkalomra
vártak, hogy a rómaiak által rájuk kényszerített békét megtörjék,
az insuberekkel összefogva megtámadták a két települést, és lakói­
kat elűzték. Azok Mutina (mai Modena) falai közé menekültek,
de a kelták ezt a várost is megostromolták Foglyul ejtettek egy
volt consuk és kétpraetort, majd súlyos veszteséget okoztak a Mu­
tina felmentésére érkező Manliuspraetor hadának

150
 3. í Tanúitól a kelták földjén

Itt tartottak az események Észak-Itáliában, amikor három

nappal a punok átkelése után Publius Comelius Scipio is a Rhöne-
hoz érkezett. Eddig azt remélte, hogy utoléri és csatára kénysze­
rítheti Hannibált, de csupán ellenfele elhagyott táborhelyét ve­
hette szemügyre. A Pó völgyéből érkező szomorú hírek és Hanni­
bál azon nyilvánvaló szándéka, hogy az Alpokon áttörve készül
Itália megtámadására, gyors cselekvésre késztették. Hada zömét
öccse, Gnaeus Comelius Scipio vezetésével Hispániába küldte.
Azt remélte, hogy nemcsak a karthágóiak utánpótlását vághatja
el, hanem az Ibériai-félsziget erőforrásainak egy részét is megsze­
rezheti a punoktól, ö maga pedig serege kisebb hányadával vissza­
tért az Appennini-félszigetre, hogy az ellenség elől lezárja Itália
belsejét. A történészek váltakozóan ítélik meg eljárását. Van, aki
szerint hibázott, amikor lebecsülve a karthágói fenyegetést nem
sietett teljes erejével Itália védelmére. Mások viszont bölcsességét
dicsérik, mivel nemcsak a védekezésre volt gondja, hanem az el­
lenség elszigetelésére is. Ebben a kérdésben nehéz állást foglalni,
mivel két veresége is bizonyította utóbb, hogy nem tudta haté­
konyan védelmezni Itália belsejét. Ugyanakkor döntése kétség­
kívül nagy szerepet játszott a hispaniai pun hatalom megrendíté-
sében.
Publius Comelius Scipio elhatározásának helyességén vitatkoz­
nak Azt viszont, amit ezután Hannibál tett, egyértelműen a had­
történet legkiemelkedőbb akciói között tartják számon.

151
IV. ÜTŐN ITÁLIÁBA

4. Átkelés az Alpokon

Az allobroxok földjéről az élelemmel és ruházattal jól ellátott pun

sereg Polübtosz szerint „tíznapos menetelés során mintegy nyolszáz
stadionnyi [kb. 148 km - K. I.] távolságot tett megafolyó mentén,
majd elindultfolfolé, az Alpok gerincefelé... "Láncé! úgy véli, hogy
a tíznapos út kezdőpontja a mai Pont-de-FIsére, végpontja pedig
Pontcharra (franciaországi település lsére megyében) volt. Ezután
kilenc napon át tartó hegymászás vette kezdetét az Isére-be délről
csatlakozó Arc völgyén felfelé, a mai francia-olasz határ irányába.
Közben állandó fegyveres összecsapásokra kényszerültek az ellen­
ségesen viselkedő hegylakókkal. Az útvonal általunk közölt re­
konstrukciója a valószínűség határán belül mozog, de korántsem
tekinthető bizonyítottnak. Sajnos az antik források csak abban
egyeznek, hogy a punok az lsére völgyéből indultak az Alpok meg­
hódítására, és a mai Torino környékén érték cl a Pó síkságát.
A karthágói had kínkeserves menetét drámai mondatokkal
ecsetelte Livius:

„A punok helyzetét egyszerre súlyosbította az ellenség és a kedvezőt­

len terep. S hevesebben tusakodtak egymással, mint az ellenséggel,
mert ki-ki azon igyekezett, hogy minél előbb kijusson a veszélyes
helyzetből A sereg vonulását foként a lovak veszélyeztették, mert
a zűrzavarosán felharsanó, az erdőkből és völgyekből megerősödve
visszazengő kiáltozásoktól megrémülve megbokrosodtak, s ha ütés érte
őket vagy megsebesültek, úgy megvadultak, hogy roppant vesztesége­
ket okoztak emberekben és mindenféle málhában. Sok embert— köz­
tük katonákat is — maga a tömeg taszított le a meredek szakadékok

152
 4. Átkelés az Alpokon

közt vivő útról a feneketlen mélységbe. Főként azonban a málhds

állatok gurultak le görgeteg módjára, terhűkkel együtt.” (XXI, 33,5—7.)

Appianosz sem fukarkodott a Hannibál előtt tornyosuló nehézsé-

gek felsorolásával. Ö hasonló hagyományanyagra támaszkodha­
tott, mint az c könyv mottójaként idézett római költő, luvcnalis
(kb. Kr. u. 55-130). Mindketten említették az ecet állítólagos fel­
használását a hegyi sziklák szétverésénél:

„Amikor megérkezett az Alpok hegyeihez és nem talált sem átjárót,

sem felfelé vezető utat (a lejtők igen meredekek voltak), bátran meg­
mászna a hegyeket, de közben sokat szenvedett a mély és hideg hótól.
Fákat vágatott és elégettette őket, a hamut vízzel és ecettel keverte
össze, majd a sziklákat ily módon meggyengítvefémkalapáccsal össze­
zúzottá. így készített utat, amit most is használnak a hegyekben, és
Hannibál átjárójának nevezik. Amikor élelme fogyni kezdett, sie­
tősenfolytatta útját, s még akkor is észrevétlen maradt, amikor meg­
érkezett Italiába. Alig hat hónappal azután, hogy Ibériából elindult,
nagy veszteségeket szenvedve, a hegyekből leereszkedett a síkságra. ”
(A hannibáli háború 4.)™

Polübiosz újabb részletekkel szolgált:

„A kilencedik napon végül Hannibálfeljutott a hágóhoz Itt két na­

pig időzött, egyrészt, hogy a fáradt katonák kipihenhessék magukat,
másrészt hogy bevárják a lemaradtakat... A hegyeken már igencsak

18 Ford.: Forisek Péter

153
IV. ÚTON ITÁLIÁBA

megnövekedett a hótakaró, mert közeledett a Fiastyúk lenyugvása...

Másnap aztán felkerekedtek, és megkezdték a leereszkedést. Eköz­
ben, néhány elszigetelt rajtaütést nem számítva, már nem nagyon
kellett tartaniuk ellenséges támadástól, de a terep nehézségei és
a nagy hó miatt nem sokkal kevesebb embert veszítettek, mint a fel­
felé vezető úton... Ugyanis egészen szokatlan és váratlan helyzetbe
kerültek. Tudniillik az elmúlt télről itt maradt hórétegre terült rá az
új hótakaró, amely még puha volt és nem eléggé vastag úgyhogy
könnyen belesüppedt a lábuk. De ha a lábuk ezen áthatolva ránehe­
zedett az alsó hórétegre, azon már nem tudtak állva maradni, ha­
nem mindkét lábuk kiszaladt alóluk, és éppúgyfelbuktak, mint az,
aki sík vidéken sáros, csúszós talajon próbál járni... Hannibál...
ezután megparancsolta embereinek, hogy vágjanak utat a hegy­
oldalba, és azok súlyos nehézségek közepette végre is hajtották ezt
a feladatot. Egy nap elegendő volt ahhoz, hogy megfelelő lejáratot
készítsenek.,. Ezután... három napig tartó keserves munka után
sikerült az elefántokat is lejuttatniuk... Végül Hannibál, amikor
már egész hadereje ismét együtt volt, folytatta a leereszkedést, és az
előbb említett nehezen járható helyről három nap alatt lejutott a sík­
ságra... Új-Karthágóból az út öt hónapig tartott, az Alpokon való
átkelés pedig tizenöt napig." (III. 53,9-56,3.)

Mint az idézett szövegből kitűnik, Hannibál serege 218 októbere

utolsó napjaiban érte el az Alpoknak azt a hágóját, amelyen az
átkelést végrehajtották. Ugyanis a Fiastyúk (Pléiaszok) csillagkép
november elején tűnik el szemeink elől, és ez az ókoriak számára
csalhatatlanul jelezte a tél beálltát. Az átkelés legnehezebb szaka­
sza tehát a legzordabb időjárási körülmények között ment végbe.

154
 5* Kérdések és válaszok

A mediterrán embernek szokatlan hideg ugyancsak megvisel­

hette a pun sereget, amelyben ráadásul - mint tudjuk - az expe­
díció útnak indulása előtt részleges állománycserét eszközöltek.
Az Észak-Afrikából érkezett harcosok addig nemigen láttak ha­
vat, és nehezebben viselték még az edzett európainak is szokatla­
nul kemény megpróbáltatást. Mindezt számításba kel) vennünk
ahhoz, hogy megértsük, miért került az Alpokon való átkelés újabb
20 ezer ember életébe.
De melyik hágón kelt át Hannibál? Az átkelés helye a Mont-Cenis
térsége volt, ebben egyetért a magyar nyelven évtizedekkel ezelőtt
megjelent két Hannibál-könyv szerzője, W. Hoffmann és S. Láncéi
is. Utóbbi részletezi a problémát: három hágó jöhet számításba,
a Kis-Mont-Cenis, a Clapier és a Savine-Cochc. Ezek mind­
egyike körülbelül 2500 méter magasságban húzódik. Egy klasz-
szikus műveltségű orvos, a régészet iránt szenvedélyesen érdek­
lődő Marc-Antoine de Lavis-Trafford (1880-1960) volt az, aki
topográfiai nyomozást indított annak kiderítésére, hogy melyik
hágó felel meg az antik leírások által ránk hagyományozott kép­
nek Végül a 2482 méteres magasságban található Savine-Coche
mellett döntött. Elképzelése olyannyira elnyerte a tudomány el­
ismerését, hogy 1961-ben a Savine-Coche-t „Lavis-Trafford-átjáró”-
ra keresztelték át.

5. Kérdések és válaszok

A zordon hegyek között a fagyos tél alaposan megviselhette Hanni­

bál hadinépét. Felvetődik a kérdés, miképp vészelték át a nagy hide­
get. Értékes információ számunkra az az adat, hogy az allobroxűk

155
rv. ÚTON ITÁLIÁBA

kelta népe öltözékkel látta el a pun sereget, ókori irodalmi és

tárgyi emlékek alapján tudunk következtetéseket levonni arra
nézvést, miféle ruhadarabokkal szolgálhattak a derék kelták a di­
dergő hegymászóknak. A kelták téli öltözékét főként római forrá­
sok alapján ismerjük, hiszen egyrészt a rómaiak hódították meg
utóbb Galliát, a kelták fó lakóhelyét, másrészt a császárkor évszá­
zadaiban a római katonák is igénybe vették nyugat-európai szol­
gálati helyeiken a hideg ellen védelmet nyújtó ruhadarabokat.
A kelták télen hosszú, térdig, olykor bokáig érő, általában bőr­
ből készült nadrágot, úgynevezett bracái viseltek. Ez olyannyira
elterjedt volt, hogy' az Alpokon túli Galliát a rómaiak Gallia bra-
cata néven emlegették nadrágot hordó keíta/gall lakói után. Ne­
héz gyapjúszövetből varrták a birrust. Ez egy csuklyával ellátott,
kétoldalt félkör alakú kabát volt, amelyet elöl csat fogott össze, és
amely a nyakat egy V alakú kivágás révén szabadon hagyta. Sötét
gyapjúszövetből készült az úgynevezett cucullus, csuklyás, ujjat­
lan felsőkabát, amely nagyjából mellközépig ért. Elöl lukakba
fűzött zsinórok fogták össze a két szárnyát. Pelerinszerű katona­
köpeny volt a gyapjúiról varrt sagum.
Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a kelta ruhák némi
módosítással részeivé válhattak a római divatnak is. Például a ca-
racallus a birrus romanizált változata volt. Ez a csuklyás, ujjatlan
felsőkabát vastag gyapjúból készült. Olykor bokáig érő hosszú­
ságúra szabták. Marcus Aurelius Antoninus (ur. Kr. u. 211-217)
császár annyira kedvelte ezt a viseletét, hogy erről nyerte alatt­
valóitól a Caracalla nevet.
Ilyen vagy ezekhez hasonló ruhával ellátva hatoltak át Hanni­
bál harcosai az Alpok meredélyein, megcáfolva a régi tévhitet,

156
 5» Kérdések és válaszok

miszerint az Alpok hegylánca természetes védővonalként óvhatná

meg Itáliát az északnyugatról behatolókkal szemben. Ha az em­
berek nagyobb csoportja át is tudott törni a zordon hegyek kö­
zött* miképp sikerülhetett ez a harci elefántoknak? Hogyan tör­
ténhetett, hogy egyetlen ormányos sem hullott el útközben?
Ez a kérdés még a ruházat problémájánál is jobban izgatta az
utókor képzeletét. Olyannyira, hogy a 20. században többen elefánt­
háton próbáltak Hannibál nyomában átjutni az Alpokon. A ne­
ves utazó, útleíró és költő, az USA-beli Richard Halliburton (éh
1900-1939) a párizsi állatkertben bérelt egy Dolly nevű elefán­
tot, és a svájci Martigny-ból 1935 júliusában elindulva, elcfánthá-
ton átkelt a Nagy-Szent-Bernát-hágón, majd Torino környékén
érte el a Pó síkságát. Dicsőségét honfitársa, Jack (John Parsons)
Wheeler is megirigyelte. Az 1944-ben született kalandor és ku­
tató, aki emellett az emberi szabadságjogok elkötelezett harcosa
lett - mint interjújában közölte, nem kis részben a 12 éves korá­
ban az 1956-os magyar forradalomról hallott hírek hatására -,
egy újságíró kérdéseire válaszolva így számolt be 1979-cs elefánt­
kalandjáról:

„Kérdés: Ön ismét bejárta Hannibálnak az Alpokon át elefántokkal

megtett útját Vita folyik arról, hogy ö melyik utat választotta. Mi az
ön véleménye? Milyen volt az útja?
Wheeler: Ha olvasta Polübiosz és Livius leírását az útról, teljesen
világos, hogy a különböző követelményeknek csak egyetlen átjáró fe­
lel meg. Valószínű, hogy Hannibál ennél az átjárónál táborozott.
Mivel emberek ezrei voltak vele, az nem lehetett valami szűk hasa-
dék, hanem nagy teret kellett engednie, ahol a sereg tábort üthetett.

157
IV. ÚTON ITALIÁBA

/z egész Alpokban csak egyetlen hágófelel meg ennek a követelmény­

nek: francia neve Col du Clapier. Ezt mostanra már elfeledték, de
vezet át rajta egy régi római út, ami mára eltűnt. Szóval ezen vittük
át az elefántokat. Mi teljesen meg voltunk győződve arról, hogy ez
volt Hannibál útvonala.
Kérdés: Egy turistacsoport kelt ott át?
Wheeler: Ó, nem. Ez egy magánexpedíció volt, csak én és egy má­
sik személy.
Kérdés: Értem. Ezek szerint ön két elefántot vitt magával?
Wheeler: Igen, kettőt. De soha többé nem teszek ilyet.
Kérdés: Miért?
Wheeler: Mert ez az egész túlságosan veszélyes az elefántoknak.
Az átjáró egy gyalogátjáró; nem igazi út, és a hegyoldalba vágták
bele. Voltak időszakok, amikor egészen az ösvény szélén kellett gyalo­
golnunk (a leesés valódi veszélyével), úgy hogy az elefántok és a mere­
délypereme közé szorultunk, vagy pedig az állatok alig tudtak haladni.
Majdnem megbokrosodtak. Ha az elefánt megvadul, az tönkreteheti
az egész napodat. Ráadásul az itáliai oldalon volt egy földcsuszam­
lás, és kénytelenek voltunk lépésről lépésre, lassan vezetni az elefánto­
kat. Ezért én ezt nem ismételném meg mert nem akarok megölni egy
csodálatos állatot. Az nem érné meg. De kivételes élmény volt életem
részévé tenni a történelem egyik legnagyobb kalandját - azt, ahogy
Hannibál az elefántjait átvezette az Alpokon. “

Az elefántük ókori vonulását tehát sikerült a modern utókornak

reprodukálnia, még ha nem is pontosan az újabban a tudomá­
nyos közvélemény által elfogadott útvonalon. Nem volt ez más­
képp a hadseregekkel sem. Ugyanis a későbbi korokban is bebi-

158
 5. Kérdések és válaszok

zonyosodott az Alpok csekély haszna az Appennini-félsziget

hatékony védelme szempontjából. Napóleon, akinek a karthágói
vezért dicsérő szavait már idéztük, 1796-os első itáliai hadjárata
során az Alpok és az Appenninek érintkezési pontján kelt át, hogy
Piacenzánál küzdje le seregével a Pót. Ugyancsak az Alpokon át,
a Nagy-Szent-Bernát-hágón keresztül vezette hadát az 1800-as
hadjárat idején, amelyet a győzedelmes marengói csatával fejezett
bú Ez az ütközet újra Napóleon kezébe adta Itáliát. Ha valaki.,
hát a franciák császára tudta értékelni Hannibál hadi tettét.
Az ókori makedón főváros, Pella romjai

A Tuniszi-öböl látképe

I
 Hispánia meghódítása

Szicília az 1. pun háború vegén

Hp;ónkin

J*aniHinost A^Mlnimnii M<i‘aic

• Solus Kepbaodioo Jtóortion." T1J^nw «*wwmw* Lü«c:
< tyíjl^^^Sígflsla
Kai’sn KnlíA'Có ’lWgiin
TI -irmai
.......... * »Petia
•Entota Tauromenron
ÓUi

Salinui Anvripn.
Amóim. * , .••'Irannii
• línnu>npa
ima • -
K; aklciB Minda • K»M:<C4 MurganlHii Katar*}
llnibMwau

Akragan* Lantinál*
[kaomusí
, * fytegani Miibltia

•
Neűtcn
Xaira/ina * •

^ >,4 K<:rrh»;/I Ilit i>ilnlnm :iz 1. pun hfiliorü v$|*fli

HnniAHlj

Szicília az /. pun háború végén

A Karthágói tiirodalom területi változásai

zl Mediterráneum

III
 A zsoklosháború

IV
 Hannibál átkelése az Alpokon

VI
Hannibál átkelése a Rhodanuson

Vll
 A trasimenusi csata

A cannaei csata

VIII
A föníciai és a görög gyarmatosítás

A zamai csata

IX
 Hannibál itáliai hadjáratai

XII
 Scipio Africanus
Maior mellszobra

Hamilkar Barkasz képmása

Hannibál esküje

XIII
 Magón a karthágói tanács
tagjai elé szórja a Cannaenál
elesett római lovagok
aranygyűrűit

Hannibál, háttérben
az égő Karthágó

XIV
Scipio Africanus Muior beveszi Üj-Karthágót

VN
 V.

AZ ELSŐ GYŐZELMEK

1. Az Alpoktól délre

A pun sereg Alpokon történt áttörésének hírére a senatus vissza­

rendelte Szicíliából Sempronius Longus consul hadát. Feladata az
lett, hogy Publius Cornelius Scipióval együttműködve, aki újjá­
szervezte Manlius kelták által szétvert légióit, együtt akadályozzák
meg Hannibál behatolását Itália belsejébe. A pun vezér számítása
tehát bevált: Észak-Afrika és Karthágó megmenekült a közveden
római támadás veszélyétől. Az idővel való versenyfutást Hannibál
nyerte meg.
A Pó síkságára érkezett punok létszámban erősen megfogyat­
kozott hadinépe - húszezer gyalogos és hatezer lovas - először
a taurinusok szállásterületét szállta meg. Mivel ezek ellenségei
voltak a velük szövetséges insubereknek, Hannibál megtámadta és
elfoglalta fővárosukat, Taurasiát (mai Torino). A legyőzőitekkel
nem bánt kesztyűs kézzel, ami arra intette a szomszédos törzse­
ket, hogy jobb lesz hozzácsadakozniuk. A kelták jelentős részét
azonban elvágták tőle a rómaiak. A punok az insuberek által lakott
vidéken, Mediolanum (mai Milano) környékén ütöttek tábort,
amikor hírt kaptak arról, hogy Scipio, be sem várva consultársa

161
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

érkezését, Piacén tiánál átkelt a folyón, és előretolt osztagai már

a közelükben járnak, Hannibál joggal vélte úgy, hogy egy gyors és
látványos győzelem sok viszontagságon átesett katonái harci ked­
vét éppúgy feltüzelheti, mint a Pó környékén élő, fcgyverfogásra
mindig kész keltákét. Ezért visszahívta a Rómával szövetséges te­
rületeket dúló Maharbalt és ötszáz numida lovasát, akiknek spe­
ciális feladatot szánt a tervezett összecsapásban. Ezután beszédet
intézett harcosaihoz.
Hannibál serege többnemzetiségű volt, amint azt a karthágói
hadsereg összetételének ismertetésekor részleteztük. Már ez a tény
is nehezíthette a katonák megszólítását. Ezenkívül nagy tömeg­
hez kellett eljuttatni szavait mindenfele technikai segédeszköz
nélkül. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, miképp tart­
hatott hatásos szónoklatot az ütközet előtt. G. Daly úgy gon­
dolja, hogy először vezérkarát hívta össze. Beszédét ennek tagjai­
hoz intézte, miközben tolmácsok fordítottak azoknak a zsoldos
vagy szövetséges főtiszteknek, akik nem értették a föníciai nyelvet.
A beszéd elhangzását követően ezek a magas rangú vezetők is­
mertették mondanivalója lényegét alárendeltjeikkel, akik azt to­
vábbították a csapatoknak. További problémát jelent annak meg­
fejtése, vajon a történetírók műveiben közreadott beszéd az írók
részéről kitalált, úgynevezett fiktív szónoklat csupán, vagy pedig
hiteles szemtanú által lejegyzett szöveg. S. Láncéi nem tartja lehe-
tedennek, hogy a Polübiosznál csak megkurtított, de Liviusnál hosz-
szabb változatban olvasható beszédet Hannibál valamelyik történet­
írója hagyományozta az utókorra, aki fiiltanúja volt az eseményeknek.
Beszédében Hannibál „végsőkig kegyetlen és gőgös w^ö’-nek ne­
vezte a rómaiakat, amely „a maga szabta határokat maga sem tartja

162
 1. Az Alpoktól délre

tiszteletben1’. Az Ebrót jelölték ki a Hispániái pun uralom északi

határvonalának, de most Saguntumért akarnak bosszút állni. „Hát
Saguntum a Hiberusnál [Ebrónál — K. I.] van?” — hangzott el
a költői kcrdcs. A rómaiak elvették Szicíliát és Szardíniát, most
pedig Hispániára fáj a foguk. És ha innen kivonulunk, akkor Afri­
kába jönnek át - érvelt a pun fővezér. Majd beszéde utolsó szaka­
szában a OTcggyőzér imperatívusza jegyében ezt mondta:

„Sehol semmi nem marad a miénk, csak az, amit fegyverrel védel­
mezünk meg. Ők lehetnekfélénkek és gyávák, mert van menedékük;
őket, ha megfutamodtak, a biztos és békés utak segítségével saját or­
száguk oltalmazza meg. Nektek azonban hőssé kell válnotok, s mivel
semmi reményünk, hogy a győzelmen vagy a halálon kívül más ki­
utat találhatunk, vagy győznötök kell, vagy — ha a szerencse nem
pártol benneteket — inkább harc, mint futás közben fogadnotok
a halált. Ha ezt jól szivetekbe vésitek, ha szilárdan él bennetek az
elhatározás, akkor, még egyszer kijelentem: tiétek lesz a diadal!... ”
(LiviusXXI, 44,8-9.)

A karthágóiak és a rómaiak között az első ütközet a Pó két északi

mellékfolyója, a Ticinus (maiTicino) és Sesia között, valahol a mo­
dem település, Lomello közelében zajlott le. Az összecsapás szinte
véledenül kezdődött. Scipio könnyűfegyverzetű, dárdavető gyalog­
sággal és lovasosztagokkal vonult ki táborából, hogy felderítse az
előtte fekvő terepet. Beleütközött azonban a hasonló céllal és szin­
tén lovasokkal előnyomuló Hannibálba. Utóbbi nehézlovas cent­
rumával megfutamította a dárdásokat, majd ádáz közelharcba ke­
veredett a Scipio által vezényelt ellenséges lovassággal. A küzdelem

163
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

addig tartott, amíg a két szárnyon bevetett numidák be nem ke­

rítették a rómaiakat. Akkor ezek megfutamodtak, és a sebesült Sci-
piót állítólag csak alig tizennyolc esztendős fia, Hannibál későbbi
legyőzője mentette meg merész közbelépésével a fogságba eséstől.
Veresége után Scipio serege gyors ütemben visszavonult Pla-
centiához, és lerombolta azt a hidat, amelyen korábban átkelt
a Pón. Megvert hadából kétezer gyalogos és kétszáz lovas kelta
azonnal átállt Hannibálhoz, majd a bojusok követei is megérkez­
tek a pun fővezérhez, és szövetséget kötöttek vele népük nevében,
így, miközben a megfélemlített és megfogyatkozott rómaiak a
Trebia keleti partján (ez a folyó déli irányból, Placentiánál ömlött
a Póba), dombos területen megerődített tábort építettek, és ab­
ban húzták meg magukat, a tömegesen csatlakozó keltákkal kö­
zel negyvenezer főre kiegészült pun badinép tőlük nem túlságo­
san messze ugyancsak letáborozott. Hannibál harcosai bárkákból
összetákolt pontonhídon keltek át a Pó déli partjára. Scipio hely­
zete azonban nemsokára jobbra fordult, mivel megérkezett consul-
társa, Longus hadserege, és csatlakozott hozzá.
A lélekszámúkat tekintve egyenlő erejű ellenfelek elképzelései
eltértek egymástól. Az afrikai és hispaniai összeköttetéstől pilla­
natnyilag elvágott karthágóiak nekik kedvező terepen minél
gyorsabb győzelem kicsikarásában reménykedtek. Abban bíztak,
hogy Itália belsejébe behatolva újabb szövetségesekre és ezzel
együtt elegendő élelmiszerre tesznek szert, a tengerpartra kijutva
pedig a pun flotta révén utánpótláshoz jutnak. A rómaiak szá­
mára viszont az volt a legfontosabb, hogy a pun betörés elől le­
zárják Itália belsejét. Kétségkívül indokolt volt Scipio azon elgon­
dolása, hogy rendezkedjenek be aktív védelemre, és csak olyan

164
 1. Az Alpoktól délre

terepen és körülmények között vállalják a csatát, amik a rómaiak­

nak kedveznek.
Ekkorra már 218 decemberének vége felé jártak, és a consul
tudta, ha most elkerülik a megütközést, akkor kora tavaszig időt
nyerhetnek a hatékony ellencsapáshoz. Csakhogy Longus, aki
eddig még nem tapasztalta meg Hannibál fegyvereinek élét, mél­
tatlannak ítélte a csata halogatását. A Ticinusnál elszenvedett ve­
reséget vezértársa ügyetlenségének, nem pedig az ellenség erejé­
nek tulajdonította. Várható volt, hogy azon a napon, amikor őrá
esik majd az egyesült had vezénylésének a joga, vállalni fogja az
ütközetet.
Hannibál pontosan ebben bízott. Elhatározta, hogy kicsalo­
gatja a rómaiakat táborukból, és ráveszi őket arra, hogy sík terü­
leten vegyék fel vele a harcot. A rá jellemző találékonysággal járt
cl ezúttal is. Egyik zsákmányoló csapatának azt a feladatot adta,
hogy törjön rá a Rómához hűséges anomanusok falvaira. Ezek
a bajba jutott kelták persze a rómaiak segítségét kérték, akik po­
litikai okokból azt nem tagadhatták meg. A fosztogatókra tá­
madó és túlerőben levő légionáriusok könnyen szétkergették a
martalócokat, és ez tovább növelte Ixrngus önbizalmát. A kar­
thágói hírszerzés nyilván jól működött, mivel Hannibál tudta,
melyik napon vezeti Longus a római sereget. Polübiosz szerint ez
éppen a téli napfordulóra, tehát 218. december 21-re vagy 22-re
esett. Éjjel szakadt az eső, megduzzasztva a Trebiát, reggeltől meg
havazás kezdődött. Mintha még az időjárás is Hannibált pártfogolta
volna.
A pun vezér terve eddigre készen álla Átcsalja a rómaiakat a Tre-
bián, azután az ott elterülő síkságon - ahol lovassági fölényét jól

165
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

kihasználhatja velük szemben — csatára készteti őket. A kiszemelt

sík terepet egy mély vízmosás szántotta át, amelynek medrét sűrű
tövisbozót nőtte be. Oda öccse, Magón vezérletével ezer gyalo­
gost és ugyanannyi lovast rejt el, és adott jelre ezeknek kell majd
hátba támadniuk az ellenséget. Ezért az ütközet előestéjén ezt
készítette elő. Mint Polübiosz közölte:

„Miután a katonák elfogyasztották vacsorájukat, Hannibál magá­

hoz szólította Magónt, aki korára nézve még meglehetősen fiatal
volt, ennek ellenére azonban eleven harci szellem tüzelte, hiszen kis­
kora óta katonának nevelték... M (III, 71,6.)

Hannibál tudatta Magónnal a számára kiszabott feladatot. Öcs-

cse, aki az előbbi idézet tanúbizonysága szerint hozzá hasonló
neveltetésben részesült, és a harci erényeknek sem volt híján, ez­
után maga választotta ki legbátrabb harcosait az akcióra.
A csata napján, kora reggel, Hannibál parancsára nutnida lo­
vasok keltek át a Trebián, és megrohamozták a római tábort.
Longus ellenük küldte lovasait és hatezer könnyűgyalogost. Em­
berei rövid közelharc után elkergették az amúgy sem túlságosan
nagy elszántsággal küzdő numidákat, akik az előre eltervezett
taktikának megfelelően visszavonultak a túlsó partra. Longus erre
riadóztatta egész hadát, és megparancsolta katonáinak, hogy kel­
jenek át a folyón. Mivel az ellenség támadása váratlanul érre őket,
a rómaiaknak még arra sem maradt idejük, hogy megreggelizze­
nek. Ezzel szemben a karthágóiak előrelátó parancsnoka minden­
ről előre gondoskodott. A rómaiakra ráküldött numidáknak ma­
gas jutalmat ígért siker esetére, és miközben azok akciója zajlott,

166
 1 > Az Alpokról délre

többi harcosát megreggeliztctte. Mint Polübiosztól tudjuk: „Köz­

ben a karthágóiak jól teleették és teleitták magukat a sátraikban,
a lovaikat isfelkészítették, a tüzek mellett olajjal kenték be testüket,
és afegyvereiket is rendbe hozták. "Ezek a friss és kipihent katonák
ütköztek meg nemsokára az éhes és a megáradt folyó jeges vizétől
dermedt római sereggel. Utóbbi, mihelyt átvergődött a Trebia
túlpartjára, csatarendbe állt. Ugyanezt tették a karthágóiak is.
A punoknál húszezer gyalogos alkotta a centrumot, a tízezer
fényi lovasság pedig fele-fele arányban a két szárnyra vonult A csata­
rend előtt nyolcezer könnyűgyalogos, úgynevezett „clőcsatározó”
csoportosult, a két szárny előtt a harci elefántok helyezkedtek el.
'Fizenhatezer római és húszezer szövetséges gyalogos nézett szembe
velük, valamint mindössze négyezer lovas. Elsőként a szárnyak
összecsapása következett be, és amint az várható volt, a rómaiak
mindkét szárnyon visszaszorultak. Lovasságuk és könnyűgyalog­
ságuk nem csupán létszám, de fegyverzet tekintetében is előnyte­
len helyzetben volt, mivel a numidák első támadásakor hajítódár­
dáik zömét már felhasználták. A nehézgyalogos manipulusok
viszont sikeresen nyomultak előre, és minden bizonnyal áttörtek
volna, ha a két szárnyon győztes ellenséges lovasság és Magón
lesben álló csapata körbe nem keríti őket.
Véres mészárlás vette kezdetét, amiből mindössze tízezer ró­
mainak és a két consulrwk sikerült kitörni, ők Placentia felé vo­
nultak vissza. Hannibál seregéből főleg kelták estek el, mivel
a menekülő rómaiak az ő hadsoraikon vágtak át, és elpusztult egy
kivételével az összes elefánt. Polübiosz szerint az ormányosok
nem annyira az ellenség fegyvereitől, mint inkább a zord időjárás
következtében hullottak el.

167
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

2. Úton az újabb győzelem félé

A trebiai csata után Hannibál váltságdíj nélkül szabadon engedte

az ellenfél seregében harcoló itáliai foglyokat. Szándéka nyilván­
való volt: a maga ügyének kívánta megnyerni őket. Ezt megerő­
sítette azzal, hogy általuk üzente honfitársaiknak, az ő számukra
akarja visszafoglalni a rómaiak által elvett földjeiket. Egy váratlan
fejlemény még növelte is azt a reményét, hogy sikerrel járhat a római
szövetségi rendszer fellazításában: a Placentiához közeli Clasti-
dium falut (mai Casteggio kisváros) és teli gabonaraktárát átadta
neki a település parancsnoka, a brundisiumi Dasius. Mivel Brun-
disium Rómával szövetséges colonia vök, a pun vezér kiváltképp
örült ennek az árulásnak, vélvén, hogy az egy általános Róma-
ellenes hangulatot fejez ki.
Azt viszont tapasztalatból tudta, hogy csak azok a népek csat­
lakoznak hozzá, amelyeknek képes megszállni a szállásterületét.
A kelták viselkedése megtanította erre. Emiatt mindenképpen
déli irányban kellett továbbvonulnia. Annál inkább ezt kellett ten­
nie, mivel Gnaeus Cornelius Scipio, az általa kétszer legyőzött
Scipio consul fivére leverte Hannónt és az azzal szövetségben har­
coló ilergészekcz, elfoglalta az Ebro és a Pireneusok közötti tenger­
partot, és behatolt Hispánia belsejébe. Emiatt onnan egyelőre
nem várhatta öccse, Haszdrubal támogatását. Miután hadát to­
vábbi kelta fegyveres csapatokkal megnövelte - ezek a zsákmány
reményében csatlakoztak hozzá 217 késő tavaszán körülbelül
50-60 ezer emberrel megindult Etruria felé.
Clastidium pun kézre kerülése egyébként nem csupán az ott nyert
gabonával gazdagította Hannibált. Az ellenség gyakorlatának

168
 2. Ütőn az újabb győzelem felé

gondos megfigyelése mindig jellemezte őt, mint ahogy a készség is,

hogy hasznosítsa tapasztalatait. A római hadsereg utánpótlása
élelemmel és felszereléssel úgy történt, hogy először kialakítottak
egy operációs bázist., ahonnan a sereg minden szükséges dologgal
ellátva akcióra indult. Az ellenséges erők közelébe jutva azután
létrehoztak egy taktikai bázist, s ott hagyták a fegyveres összecsa­
pásnál nélkülözhető felszerelést, olykor például az ostromgépeket
és az élelem egy részét. Innen biztosíthatták a szükséges utánpót­
lást. Mivel a Hannibállal 218 telén megküzdő két consuli sereg
Placenria körzetéből indult harcba, nyilván ez a város volt a ró­
maiak operációs bázisa, míg a tőle nem messze fekvő Clastidium
szolgált taktikai bázisként. A punok vezére most közelről tanul­
mányozhatta a római hadsereg logisztikai (utánpótlási) szisztémá­
ját, vagyis egy olyan gyakorlatot, amit ő is alkalmazhatott. Rá­
adásul harcászati tervei elkészítése közben, e rendszer ismeretében
következtetéseket vonhatott le a római bázisok elhelyezkedéséről.
Róma is megtette a szükséges lépéseket. A március idusán (15-én)
hivatalba lépett consulok a tavasz kezdetén északra vonták erőiket.
Gaius Flaminius az etruriai Arretium városa (mai Arczzo), Gnaeus
Servilius Geminus az umbriai Ariminum colonia irányába vezette
seregét. Céljuk az volt, hogy az Appenninek hágóit védelmezve
vágják el Hannibál útját Itália belseje felé. A karthágói zseni
azonban ezúttal is túljárt ellenségei eszén.
Felismerve ellenfelei szándékát, Hannibál elhatározta, hogy
a rómaiak számára nem várt útvonalon vezeti hadinépér a hegy­
láncon ár. Ezzel a manőverrel stratégiailag fenyegetett helyzetbe
akarta hozni a karthágói sereghez közelebb állomásozó Flaminius
légióit. Polübiosz szerint a felderítési adatok gondos ősszegyűj-

169
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

tése és mérlegelése után - a helybéliek információira támaszkod­

va - úgy döntött, hogy elkerüli azokat az utakat, „amelyek nemcsak
hosszúak, hanem az ellenség számára teljesen ismertek voltak.” (3, 78, 6.)
Újabban Nick Fields a trasimenusi csatáról írott könyvében
próbálta rekonstruálni Hannibál választott útvonalát. Ö úgy gon­
dolta, hogy a pun vezér 217 késő tavaszán valószínűleg a Passo
della Porretta elnevezésű, 932 méter magasan húzódó szoroson
vágott át az Appennineken. Ott fiit manapság a 64. számú állami
út Bologna és Pistoia között. A szakirodalom által alternatívaként
említett másik lehetséges útvonal a 903 méteres magasságban
fekvő szoros, a Passo della Futa, a mai Firenzuola közelében. Bár­
melyik szoros volt az Appennineken történő áttörés konkrét he­
lye, a lényeg az, hogy a karthágói sereg elérte az Arnus (mai Arno)
medencéjének felső részét.
Ezt a területet mocsár fedte, és az átvonulást rajta keresztül
megnehezítette, hogy a megolvadt hó miatt az Arno kiöntött.
Négy nap és három éjszaka vergődött át Hannibál megviselt hada
az ingoványon, mígnem Faesulae (mai Fiesole) mellett letáboroz­
hatott. A viszontagságos úton a pun vezér szemgyulladást kapott,
és jobb szemére megvakult. Ezenkívül az emberekben és a málhás
állatokban keletkezett veszteség sem volt elhanyagolható. Viszont
a karthágóiak előtt nyitva állt a termékeny Etruria (nagyjából a mai
Toscana tartomány).
Hannibál ekkor szorgos adatgyűjtésbe kezdett. Liviustól érte­
sülünk a következőkről:

„Előreküldött kémeitől megbízható híradást kapott arról, hogy a ró­

mai sereg Arretiumfalai alatt tartózkodik. Ezután rendkívüli gond­

170
 3. Csata a Trasimenus-tónál

dal igyekezett kipuhatolni a consul terveit és hangulatát, a tájfekvé­

sét és útjait, hogy hol lehet könnyen utánpótlást szerezni, s minden
egyebet, amit hasznos volt megtudnia. ” (XXIII, 3, 1—3.)

A nyert információk birtokában a karthágói vezér Etruria déli

tájai felé vezényelte hadát. A mai Arezzo és Sicna között húzódó
Chiana-völgybe nyomult, azt a látszatot keltve, hogy Rónia lesz
a végcélja. Valójában ezzel a manőverrel csupán csatára akarta pro­
vokálni Flaminiust.

3. Csata a Trasimenus-tónál

Flaminius ekkor úgy döntött, hogy consultársa légióit be sem várva

próbálja megállítani Hannibált. Abban bízott, hogy Gnaeus Ser­
vili us Geminus is időben elindul Ariminumból, és akkor egyesült
erővel legyőzhetik a pun sereget. Ezzel akaratlanul is ellenfele ke­
zére játszott. A karthágóiakat ugyanis Etruria városai zárt kapuk­
kal és harcra kész védőkkel fogadták. Eszük ágában sem volt el­
árulni Rómát, hiszen az inváziós seregben tömegével tűntek fel
azok a kelták, akik néhány éve még őket akarták megfosztani ja­
vaiktól. Ezzel a tényezővel korábban Hannibál nem számolt, és
most evvel szembesülve kénytelen volt lemondani az etruriai város­
lakók remélt támogatásáról. Annál sürgetőbb lett viszont számára
ismét valamilyen látványos hadisikert felmutatni.
Az antik források szerint nem volt nehéz dolga. Flaminiusnak
igen negatív volt a megítélése, mivel benne látták a néhány évvel
ezelőtti kelta háború kirobbanásának okozóját. Azt terjesztették,

171
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

hogy az ő kelta földeket érintő coloniadapixási programja keserí­

tette el az ott élőket olyannyira, hogy fellázadtak Róma ellen.
Sőt, átmeneti pacifikálásukat követően, miatta csatlakoztak Han­
nibálhoz is. Az ellenszenves jellcmiajz kiegészítéseképp egyoldalúan
rossz hadvezérnek mutatták be, akivel Hannibál könnyen elbánt.
Valójában egykori győzelme Placentiánál a kelták felett éppen
hogy vezéri kvalitásait igazolta. Mint ahogy az is tehetsége mel­
lett szólt, hogy ilyen vészterhes időkben éppen Őt küldték Han­
nibál ellen. De ha Flaminius jó hadvezér volt is, élete utolsó csa­
tájában hibázott, és tragikusan elbukott.
Hannibál, aki kikövetkeztette ellensége szándékát, alapos fel­
derítő tevékenység után úgy határozott, hogy a Trasimenus-tónál
csalja csapdába és semmisíti meg egy rajtaütéssel a rómaiakat. Ez
a tó Umbria tartományban fekszik. Kiterjedése 128 km2, legna­
gyobb mélysége 7 méter. Északi partja mentén, egy völgyben hú­
zódon a Róma felé vezető út. A völgyet kétoldalt vele párhuza­
mosan futó, meredek dombok övezték, melyeken túl egyrészt egy
magas, nehezen megmászható hegylánc, másrészt azzal szemben
maga a tó vize határolta be a tájat. Mint Polübiosz írta:

„Hannibál áthaladt ezen, a tó partjával párhuzamosan fiitó úton,

majd az ibér és az afrikai csapatokat felküldve, megszállta a me­
netirányt keresztező hegyeket, megparancsolva nekik, hogy ott fint
verjenek tábort. A menet élén haladó baleáriakat és lándzsátokat,
egy széles kanyart véve velük, a völgy jobb oldalát határoló dombsor
mögé bújtatta el. Ugyanígy vezette körbe balfelé a lovasokat és a kel­
tákat, úgy rendezvén el hadsoraikat, hogy teljesen megszállják a he­
gyek és a tó között húzódó út bejáratát. Hannibál, miután az éj­

172
 3. Csata a Trasimenus-rónál

szaka folyamán végrehajtotta ezeket az előkészületeket, úgy hogy

a völgyet lesben álló csapatokkal vette körül, nyugodtan várakozott,
kondién pedig a nyomában haladó Flaminius mindent elkövetett,
hogy minél hamarabb utolérje a karthágói sereget. ” (III, 83,1-6.)

A harcra készülődő hadak parancsnokait eltérő szándékok vezé­

relték taktikájuk megválasztásánál. A rajtaütéshez Hannibál ren­
delkezésére nagyjából 50-55 ezer katona állt, akik közül 20 ezren
voltak tapasztalt veteránok és 25 ezren Gallia Cisalpinából (Al­
pokon inneni Gallia a mai Észak-Olaszországban) verbuvált kel­
ták Flaminius serege körülbelül 25 ezer főt számlált. Noha a Tra-
simenus-tónál Hannibál hada volt a népesebb, a rómaiak számára
viszont a háború egészét tekintve sokkal bőségesebb emberanyag­
forrás kínálkozott. Ezt a tényt a kelta törzsek elleni háború kap­
csán már elemeztük. Az is ellensúlyozhatta a római sereg létszám­
hátrányát, hogy Hannibál harcolt idegen földön, kapcsolatai Kar­
thágóval átmenetileg megszakadtak, és korlátozottak voltak az
utánpótlási lehetőségei is. Ilyen körülmények között a pun vezér­
nek óvakodnia kellett a súlyos veszteségek veszélyét hordozó össze­
csapásoktól, míg a rómaiak joggal számíthattak esetleges veszte­
ségeik gyors pótlására. Ezért aztán Hannibál arra kényszerült, hogy
óvatos, a nyílt harcot lehetőség szerint elkerülő taktikát alkalmaz­
zon. A nemsokára bekövetkező ütközet egyik elemzője, Szun-Ce
és az osztrák örökösödési háború hőse, Móric szász herceg elmé­
letét idézte, akik szerint a győzelem kivívásának leghasznosabb
módszere a csaták elkerülése. Mint Szun-Ce A háború művészete
című, magyar nyelven is megjelent művében olvashatjuk: „A jók
legjobbika küzdelem nélkül hódoltatja meg az ellenséges sereget. ”

173
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

Mindezt figyelembe véve teljesen érthető, hogy a karthágóiak

parancsnoka úgy kívánta meggyengíteni Róma haderejét, hogy az
minél kevesebb katonájának életébe kerüljön. Amint azt még az oly­
kor vele szemben kifejezetten ellenséges ókori szerzők is kiemel­
ték, Hannibál szellemi képességeinek magas nívója - Publius
Cornelius Scipio Africanus megjelenéséig - egyedülállónak bizo­
nyult. Hamilkar fia számára a hadvezetés a türelem és a gondos
tervezés dolga volt. Harctéri gyakorlatában a felderítés, a termé­
szeti tényezők lehetőség szerinti kihasználása, az éghajlati változá­
sok megfigyelése egyaránt fontos szerepet játszottak. Ezt egyesí­
tette az atyja és sógora mellett elsajátított taktikai eszközökkel,
amelyek közül az ellenség csapdába csalogatása és lesből történő
megtámadása tökéletesen érvényesük a Trasimenus-tónál.
A római consul ezzel szemben egészen másképp gondolkodott,
ö a harc megvívásának „nyugati módját” választotta. Hány Side-
boltom összegezte a hadművészeti szakirodalomban elterjedt né­
zetet, amely szerint a háború lefolytatásának „nyugati módja”
a nyílt, döntő jelentőségű ütközetre való törekvés, amelynek célja
az ellenség megsemmisítése. Ezt elsősorban a szemből támadó
nehézfegyverzetű gyalogsággal hajtják végre. A csatát a felkészült­
ségen és a fegyelmen alapuló bátorság érvényre juttatásával nye­
rik meg. Evvel a megállapítással összhangban írta Jón E, Lendon
a „nyugati módon” harcoló rómaiakról: „Az a hadvezetés, amely a
csata elkerülésére irányult, ellentétes volt a virtus hagyományos ró­
mai etikájával, és azt, aki így tett, gyávasággalgyanúsították. ” Len­
don véleményének igazságát aztán a II. pun háború 217. évi tör­
ténései igazolták. Ekkor Quintus Fabíus Maximus dictaton az
összecsapásokat elkerülő taktikája miatt Halogatónak csúfolta és

174
 3. Csata a Trasimenus-tónál

gyávasággal rágalmazta meg a római közvélemény. A rá aggatott

csúfnév: a 'halogató’ jelentésű Cunctator az általa betöltött tiszt­
ség megjelölését szolgáló szó: a dictator gunyoros nyelvi elferdíté­
seként jött létre.
Az előzőekből következett, hogy különbözött egymástól a szem­
benálló vezérek elképzelése a bekövetkező csata megvívásáról.
A pun parancsnok haditervc a cselvetésen alapult, míg ellenfeléé
a nyílt küzdelem vállalásán. Ennek megfelelően, míg Hannibál
az ütközet előtti éjszakát nyugodt várakozással töltötte, biztos lé­
vén abban, hogy másnap a rómaiak bevonulnak az ő csapatai ál­
tal bekerített tó menti völgybe, addig Flaminius közvetlenül a víz
közelében vert tábort, készen arra, hogy a reggel bcköszöntével
utolérje a meggyőződése szerint Rómát fenyegető ellenséget.
A mindkét föl által várt reggel újabb szakmai vélekedések sze­
rint 217. június 21-én virradt fel. Ovidius epikus költeménye
szerint viszont 217. június 22. volt a csata napja:

„Flaminius neked és Trasimenuspartja tanú rá,

hogy jelet a kegyes ég szárnyasok által is ád.
Kérded, e könnyelmű vereségnek napja melyik volt?
Nyolc nappal van a hó vége előtt ez a nap. ”
(Fasti VI,765-768.)V)

Néhány hadtörténész szerint azonban a római naptár itt körül­

belül egy hónapot tévedhetett, ök inkább a május végi időpontot
tartják valószínűnek a későbbi történések fényében. A történetírók

19 Ford.: Gaál László

175
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

által említett sűrű köd is inkább illik a tavasz, semmint a nyár

időjárásához. Ugyanis a jeles napon sűrű köd takarta be a Trasi-
menus-tó északi partján húzódó völgyet. De bármikor is zajlott
le az ütközet, az a nap Róma gyásznapja lett.
Az ütközet frissebb elemzését elvégző Fields fontos, általános
érvényű megállapításokat tett arról, milyen feltétetek teljesülése
vezethet a lesből végrehajtott támadás teljes sikeréhez. Mindezt an­
nak tudatában foglalta írásba, hogy a gondos felderítést elmulasztó
rómaiakkal ellentétben Hannibál aprólékosan felmerte a terepet,
és a természetföldrajzi viszonyok alapos ismeretében tervezte meg
támadását. Fields kifejtette, hogy a lescsapda felállítójának két
alapvető feladata a lesállás helyének és a lestámadás idejének pon­
tos megtervezése. A lesből való rajtaütés konkrét célpontjának
kiválasztásánál olyan helyet kell kiszemelni, ahol az ellenség vár­
hatóan felvonul, szűk területen összezsúfolódik, de mégis elegendő
a tér ahhoz, hogy a lesből támadók érvényre juttathassák morális
és materiális fölényüket. A lesből támadók ennek közelében tud­
janak az ellenség elől rejtve felkészülni úgy, hogy miközben őket
nem látják, ők maguk jól megfigyelhessék ellenfeleik mozgását.
Az is nagyon fontos, hogy a lesállás helyéről gyorsan elérhessék
a rajtaütés színterét, és a megtámadottak elől lezárják a menekü­
lés útját. Magát a lestámadást akkor kell végrehajtani, amikor azt
a gyanútlan ellenség legkevésbé várja, és a támadás leendő áldo­
zatai már a rajtaütésre kiszemelt területen vannak
A trasimenusi csata lefolyása ezen elvek alapján zajlott. Hanni­
bál a lestámadást egy sík területen hajtotta végre. Ezt a Malpasso-
medencével azonosítják, amely a mai Borghetto falu és a Perugia
tartományban fekvő Tuoro sül Trasimeno városa között húzódik.

176
 3. Csata a Trasimenus-cónál

Itt, a tóval szemben a magaslatok félköre egy természetes amfiteát­

rumot formázott, és a hely természeti adottságaival ideális terep
volt az akció végrehajtásához. A karthágói vezér afrikai és ibériai
veteránokat helyezett el a hegynyútványon, ahol ma Tuoro sül
Trasimeno fékszik ök zárták el a rajtaütés helyének keleti kijára­
tát. A medence nyugati bejárata közelében ibériai és numida lo­
vasok helyezkedtek el, készen arra, hogy mihelyt a rómaiak ott
átvonultak lezárják azt. A medencét félkör alakban övező erdős
magaslatokon könnyűfegyverzetűek, gyalogos és lovas kelták he­
lyezkedtek el, várva a támadásra félszólító parancsot. Ez akkor
következett be, amikor a római élcsapatok rátámadtak a Tuoro
hegynyúlványt megszállva tartó afrikai és ibériai veteránokra, és
a légionáriusok zöme az említett Malpasso-medencébcn zsúfoló­
dott össze. Ekkor vált teljessé a Hannibál által felállított kelepce.
Flaminius attól tartott, hogy a karthágóiak nem akarnak majd
összecsapni vele, és úgy vélte, semmiféle váratlan ellencsapástól
nem kell félnie. Ezért menetoszlopba fejlődött seregével, min­
denféle aggály nélkül rákanyarodott a tó északi partjára. Eköz­
ben elmulasztotta az előttük fekvő vidék alapos félderítését. Ez
lett a veszte. Mert amint hadoszlopának vége is elérte a vízpartot,
a hátuk mögül elővágtatott a pun hadinép lovassága, a partra le­
futó völgyekből a rómaiakra rontottak az ott megbúvó gyalogo­
sok, a bokrok közül repkedni kezdtek a parittyagolyók, nyílvesz-
szők, hajítódárdák, és szemből rájuk törtek a Hannibállal maradt
fegyveres osztagok. A légionáriusok kipróbált vitézsége csődöt
mondott a minden irányból támadó ellenséggel szemben. A kes­
keny úton összezsúfolódva egymást akadályozták a közelharcban,
míg a ravasz Hannibál harcosai kényük-kedvükre kaszabolták őket.

177
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

Nem volt menekvés, csak a tó felé. A mély víz azonban nem sok
katonának nyújtott menedéket. Még a jó úszókat is lehúzta ne­
héz páncélzatuk, hiszen arra sem maradt idejük, hogy felszerelé­
süktől megszabaduljanak. Flaminius és 15 ezer embere elesett az
összecsapásban. Csak hatezren tudtak elmenekülni, a többiek fog­
ságba estek.
Míg a naprakész információkkal rendelkező Hannibál csap­
dába csalt ellenfele fölötti nagy győzelmét ünnepelhette, addig az
Ariminum környékét megszállva tartó Servilius Geminus consul
csak arról értesült, hogy Flaminius összecsapni készül Hannibál­
lal. Azonnal tudta, hogy consultársának gyors segítségre van szük­
sége. Ezért Gaius Centenius parancsnoksága alatt 4 ezer lovast
haladéktalanul útnak indított, és hada többi részével maga is sze-
delődzködni kezdett. Amikor Hannibál tudomást szerzett a ró­
mai lovasok közeledéséről, Maharbalt ellenük küldte lovassága
egy részével és könnyűgyalogosokkal, ők aztán rövid időn belül
szétverték Centenius kicsiny seregét.
Ily módon egy fél hét leforgása alatt megsemmisült vagy fog­
ságba esett a mobilizált római had jelentős része. Hannibál hadi­
népe mindössze 2 ezer, zömmel kelta eredetű harcossal lett csak
szegényebb. Róma közvetlen veszélybe került.

4. A „halogató” dictator

Valamikor még ez év júniusában egy 70 hadihajóból álló pun

flotta indult el, majd érkezett hosszú út után az etruriai partok­
hoz, Pisa közelében. De akkorra Hannibál diadalittas serege már

178
 4. A „halogató" dictator

a félsziget túloldalán, az Adria mentén menetelt. Nyilvánvalóan

kommunikációs zavar uralkodott az otthoniakkal való kapcsolat­
tartásban. A zavar oka minden bizonnyal az lehetett, hogy csak
a Hispania-Eszak-Afrika útvonalon, vagyis nagy kerülővel érkez­
hetett meg Kanhágóba a ricinusnál és Trebiánál aratott győzel­
mek híre. D. Hoyos szerint Hannibál a flotta segítségét kérhette
egy Róma elleni támadáshoz vagy legalábbis blokádhoz. Mire
azonban elképzelése realizálódhatott volna, kiderült, hogy Etru-
ria városai hűségesek maradtak Rómához. Az is valószínűtlennek
látszott, hogy az Arno mocsarain átvergődő sereg egy ilyen meg­
próbáltatás után képes lehetett volna az Urbs körülzárására. Mindez
arra ösztönözte Hannibált, hogy inkább keletre vonuljon, és a közép­
itáliai Picenumot meg Apuliát végigdúlva haladjon tovább dél
felé. Mivel Dél-Jtália főként görögök által lakott települései ke­
rültek legkésőbb római fennhatóság alá — a Pürrhosz elleni há­
ború folyományaként —, elsősorban ott remélt eredményeket az
itáliai föderáció fölbomlasztásában.
Útközben hatalmas zsákmányra tett szert, amit részben had­
járata céljára tartalékolt, részben pedig katonái között osztott
szét. Ez az eljárása nagyban hasonlított ahhoz, amit Saguntum
lerombolása után tett. Kegyetlensége is hasonló volt. Sok férfit
legyilkoltak a Rómával szövetséges települések polgárai közül.
Most már nem sokat ért az a propagandája, hogy ő a Róma által
elnyomott itáliaiak megsegítésére jött az Appennini-félszigetre.
Viszont katonái is, lovai ís kipihenhették a csaták fáradalmait, és
új erőre kapva készülhettek a jövő kihívásaira. Hogy minél job­
ban megfeleljenek a föladatnak, a zsákmányolt római fegyvereket
nehézfegyverzetű gyalogosai között osztotta szét. Láncéi szerint

179
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

elsősorban a nehéz római pajzsról, a rcMíaMíról lehetett szó, amely

jobban védte a harcos testét, mint a sokkal kisebb caetra (a pun
seregben használatos, 30-90 cm átmérőjű kerek pajzs).
Mivel az Etruria partjainál cirkáló 70 hajós pun flottát a 110
gályát számláló római hajóhad visszakergette Észak-Afrika vizeire,
és a Hispániában proconsuli felhatalmazással működő Gnacus Cor-
nclius Scipio hajói az Ebro torkolatánál legyőzték Haszdrubal
flottáját, Hannibál továbbra is csak saját magára számíthatott és
arra, hogy látványos győzelmekkel folytatja sikersorozatát.
A rómaiak sem kevésbé elszántan készültek megtorolni az egy­
más után elszenvedett három vereséget. Miután felmérték az em­
beranyagban, ingóságokban és nem utolsósorban verhetetlensé-
gük hitében keletkezett károkat, a helyzet komolyságához illő
eljáráshoz folyamodtak. Hat hónapi időtartamra, az év decembe­
réig terjedő megbízatással dictatoni. választották Quintus Fabius
Maximus Verrucosust. A politikus onnan kapta Verrucosus mellék­
nevét, hogy orrán hibircsók nőtt {verruca = ’bibircsók’). ö lett
a hadak fővezére (magisterpopuli = a hadra fogható nép főparancs­
noka), a helyettese pedig Marcus Minucius Rufus (magister equi-
tűm = a lovasság parancsnoka). Mindkét főtisztviselő nagy tekin­
télynek örvendett korábbi tevékenysége révén. Fabius Maximus
addig két ízben volt consul, és 233-ban sikerrel harcolt a ligurok
ellen. Az antik történetírás a konzervatív arisztokraták közé sorolta
az ekkor már idős államférfit, akit puritán erkölcsi elvei és mély
vallásossága miatt különös tisztelet övezett. Helyettese 221-ben
töltött be consuli tisztet. Dictatort— amint azt Camillus kapcsán már
megjegyeztük - az állam rendkívüli vészhelyzetében választottak.
Kezében összpontosult a legfőbb hatalom (imperium summum).

180
 4. A „halogató” dictator

Új tisztségében Fabius Maximus bátorító beszédet intézett

a fegyverbe szólított polgárokhoz. A konzervatívok körében Fla-
miniusról kialakult becsmérlő értékelés jegyében az istenek iránti
kegyelet elmulasztásával vádolta a harcban elesett consult, és első­
sorban ennek a körülménynek tulajdonította a trasimenusí tragé­
diát. Némi populizmussal dicsérte viszont a légiók hősies helytállá­
sát, ezzel mintegy levéve vállukról a vereség terhét. Szónoklata így
javított valamit a sereg önbizalmán. Ugyanakkor arra is ügyelt,
hogy kiemelje, ő nem osztozik elődje vétkeiben. Ezt bizonyí­
tandó, felajánlotta az isteneknek az itáliai háziállatok egy évi tel­
jes szaporulatát, és megfogadta, hogy győzelem esetén zenei és
színházi előadásokat fog tartatni, pontosan 333 ezer sestertius,
valamint 333 és cgyharmad denarius költséggel. (A denarius 4,55 gr
súlyú ezüstpénz volt, és ennek negyedét érte a sestertius. Viszont
az eseményről tudósító Plutarkhosz itt pontatlanságot követett
el, mivel a denariust csak később, 211 vagy 209 során kezdték cl
gyártani.) A dictatomak azonban egyéb elképzelései is születtek
a győzelem elérésére.
Fabius Maximus nagy stratéga volt. Miután áttekintette a ko­
rábbi eseményeket, levonta azok tanulságait. Belátta, hogy nyílt
ütközetben kevés esélye lenne Hannibállal szemben. Ezért sereg­
vezetését az alábbi megfontolások irányították: A pun vezérnek
gyors és átütő sikerekre van szüksége, és az ő elődeinek seregük
vezénylésében éppen az volt a fő hibájuk, hogy a csaták vállalásá­
val lényegében az ellenség kezére játszottak, ö nem fogja ezt
a baklövést elkövetni. Ehelyett arra összpontosít, hogy az Itáliát
fosztogató punokat állandó zaklatással megzavarja az élelemszer­
zésben, olykor még azon az áron is, hogy magukat a helybelieket

181
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

kényszeríti a termés elpusztítására. így nemcsak Hannibál ellátási

gondjait növeli, de az ellenfelet állandó figyelésre, mozgásra kény­
szerítve fizikailag és mentálisan is kifárasztja. Mivel Karthágóból
vagy Hispániából nem érkezett uránpódás, a rómaiak viszont min­
dennek bővében voltak, ez a macska-egér harc idővel felemészt­
heti a pun had energiáját. Akkor kell majd lecsapni rájuk.
A római dictator halogató taktikája azonban nem keltett rokon-
szenvet sem közvetlen környezetében, sem a közvéleményben.
Hogyan, meddig tűrjék az ellenség rablásait? A történettudo­
mány jelenlegi álláspontja szerint mintegy 400 itáliai település esett
a háború áldozatául. Ráadásul ezek egy részét maga a falvak népe
vagy Fabius Maximus katonasága pusztította el. Nem csekély kár
esett tehát javakban, és a dictator népszerűségi indexe rohamosan
romlani kezdett. Itália-szerte azon gúnyolódtak, hogy ő nem is
dictator, hanem Cunctator. Hivatalos melléknevére utalva (Ver-
rucosus) most kezdték úgy vélni, hogy ő is csak egy bibircsók a
római méltóság arculatán. Még helyettese, Minucius is gúnyolódott
rajta, amint azt Plutarkhosz életrajzi művében olvashatjuk:

„Minuciust mindinkább elragadta vakmerősége és gőgje, gúnyolódott

a magaslaton való táborozáson, amelyet a dictator csak arra használ
fel, hogy katonái, mint valami szép színházi látványosságot, nézzék
Itália felgyújtott városait s feldúltföldjét, Fabius barátaitól Minu­
cius azt kérdezte, vajon a dictator az égbe akarja-e vezetni hadsere­
gét, mivel aföldrol, úgy látszik, már lemondott, s kődbe, fölhők közé
kívánja-e burkolni embereit, hogy így meneküljön az ellenség elől.
Amikor barátai mindezt elmondták Fabiusnak, s azt tanácsolták neki,
hogy a szégyent merész haditett végrehajtásávalfeledtesse el, így szólt:

182
 4. A „halogató* dictator

»Ha ezt tenném, ha gúnytól és gyalázkodástól félve megváltoztat­

nám elhatározásomat, még annál is gyávább lennék, mint amilyen­
nek tartanak. A haza miatt érzettfélelem nem szégyen, de méltatlan
lennék magas hivatalomhoz, ha megrettennék emberek véleményé­
től, rágalmaiktól és becsmérlésüktől, s ily módon rabszolgája lennék
azoknak, akik felett uralkodnom kell, és akik ostobaságának gátat
kell vetnem.« ” (Fabius Maximus 5.)

A dictator amúgy is csökkenő presztízsét Hannibál még tovább

rontotta egy ravasz intézkedéssel. Meghagyta ugyanis zsákmá­
nyoló katonáinak, hogy Fabius Maximus birtokait hagyják ép­
ségben. Ezzel megerősítene azt a terjedő gyanút, hogy ellenfele
valójában az ő cinkosa. A római főparancsnok erre a nemtelen el­
járásra ugyanolyan egyenesen és méltósággal reagált, mint Minu-
cius gúnyolódására. Megkímélt birtokait ugyanis fiával eladatta,
és a kapott pénzen fogságba esett rómaiak szabadságát váltotta meg.
Példaszerű eljárása azonban nem nyugtatta meg a közvéle­
ményt. Ekkor négy légiója közül kettőt átadott Minuciusnak,
kapjon esélyt helyettese a tőle állandóan számon kért aktivitásra.
Megint clvszerűcn cselekedett, de ennek római vér lett az ára.
Minucius ugyanis hebehurgyán összecsapást vállalt Hannibállal,
és rajtavesztett. Csak a dictator gyors segítségnyújtása mentette
meg csapatait a teljes megsemmisítéstől. Ezt és a Minuciusra
nézve negatív többi híradást némi gyanakvással kell fogadnunk,
tekintve, hogy a római történetírás őt is a Flaminiushoz hasonló
népszerűség-hajhászó politikusok közé sorolta, és kellő rosszin­
dulattal bánt emlékével. Ezen nem segített az egy év múlva Can-
naenál elszenvedett hősi halála sem.

183
V. AZ ELSŐ GYŐZELMEK

Még Minucius gyászos leszereplése előtt történt, hogy a bal­

szerencse és Hannibál ravaszsága együttesen újabb csapást mért
Fabius Maximus tekintélyére. A pun fővezér a latiumi Casinum
(mai Cassino) városába kívánta vezetni seregét, tekintve, hogy az
a vidék igen gazdag zsákmányt ígért. A felfogadott kalauzok azon­
ban valami félreértés folytán a campaniai Casilinumba (a mai
Capua területén) irányítottált a hadinépet. A hely, ahová véletle­
nül keveredtek, valóságos csapdának bizonyult. Ugyanis hegyek
által körülvett mocsaras síkságra értek, amelynek csupán egy szűk
kijárata nézett a tenger felé. Ez lett volna a menekülés egyetlen
útja, de a punok nyomában haladó Fabius Maximus azt azonnal
lezárta 4 ezer oda vezényelt nehézfegyverzetűvel. Ugyanakkor ka­
tonái megszállták a síkságot szegélyező magaslatokat is. A szokat­
lan helyzet miatt Hannibál most először érezhette magát olyan
kelepcében, amilyent ő szokott állítani másoknak. Első haragjá­
ban keresztre feszíttette a szerencsétlen útikalauzokat, de termé­
szetesen ez még nem oldotta meg a gondjait. Amikor haragja el­
csitult, kidolgozta a menekülési tervet. Talán az a kép is felmerült
emlékezetében, ahogy atyja csapatai annak idején szérfutotcak
a hispaniaí támadók égő szekerei elől. Ebben nem lehetünk bizo­
nyosak, az viszont tény, hogy ő is valami hasonló megoldáson
törte a fejét. Ami ezután történt, arra Plutarkhosz a tanúnk:

„A zsákmányolt marhákból mintegy kétezret összetereltetett, és mind­

egyik állat szarvára gally- és rőzseköteget köttetett, majd megparan­
csolta, hogy éjszaka, adott jelre ezeket gyújtsák meg, és az állatokat
hajtsák a magaslatok felé, az ellenség által megszállt szorosokba. Mi­
alatt parancsát végrehajtották, hadseregével elindult, és a sötétség

184
 4. A „halogató” clietat&r

leple alatt előrenyomult. Amíg gyenge volt a rőzsekötegek lángja,

a marhák lassan haladtak előre a magaslatok felé... De amikor a
láng elérte az állatok szarvát, és az eleven hús égni kezdett, a fájda­
lomtól megvadulva fejüket rázták, egymást borították lángba, és
nagy összevisszaságban rohantak a dombok felé. Közben lánggal
égett a homlokuk és farkuk, úgyhogy felgyújtották az erdőt is, s ez
a magaslati őrhelyükön állomásozó rómaiaknak félelmetes látványt
nyújtott. Azt képzelték a lángokról, hogy kezükben fáklyát tartó em­
berek rohannak fiiéjük, és bekerítik őket mindenfelől Ezért nem
mertek őrhelyükön maradni, hanem visszavonultak a táborba a fii­
haderőhöz, s a szorosokat feladták. Hannibál könnyűfegyverzetű
csapatai azonnal megjelentek, és elfoglalták a szorosokfeletti magas­
latokat. így aztán a karthágói hadsereg, sok és nehéz zsákmányával
együtt, nyugodtan áthaladt a szorosokon. ” (Fabius Maximus 6.)

Fabíus Maximus népszerűtlen taktikája és casilinumi kudarca,

ahol elszalasztottá az ellenség megsemmisítésének lehetőségét, oda
vezetett, hogy 217 végén a legtöbb római fellélegzett, amikor le­
járt a hivatali ideje. Nem értékelték azt a körülményt, hogy a há­
ború kezdete óta ő volt az egyetlen római vezér, akit Hannibál nem
tudott legyőzni. Ezért elhatározták, hogy 216-ra ismét consulokat
választanak, és egy addig soha nem látott, óriási haderőt bocsáta­
nak rendelkezésükre azzal a feladattal, hogy verjék szét Hannibál
seregét.
 VI.

CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK

HADMŰVÉSZETÉRE

1. A végzet hatalma

217-216 telét a karthágóiak inváziós hada az apuliai Gerunium

városa közelében töltötte. A vidéket már végigrabolták, és az sem
enyhítette hosszú távon élelmezési gondjaikat, hogy Cannae (mai
Canne az Aufidus déli partján) közelében elfoglaltak egy római
élelmiszerraktárt. A kelták, újabb zsákmányolás! lehetőség híján,
elégedetlenkedni kezdtek, amihez az is hozzájárult, hogy ember­
életben eddig őket sújtotta a legnagyobb veszteség. Arra a hírre
pedig, hogy fivére, Gnaeus sikerein felbuzdulva a római kor­
mányzat Publius Cornelius Scipiót is Hispániába küldte friss csa­
patokkal, a pun sereg ibériai harcosai is nyugtalanná váltak. Han­
nibál kritikus helyzetbe került, és ha egy Fabius Maximushoz
hasonló kaliberű és elképzelésű ellenfélre akad, 216-ban elveszít­
hette volna a háborút csatában elszenvedett vereség nélkül is. A vég­
zet azonban másképp akarta.
A rómaiak eltökélték magukat egy döntőnek szánt összecsapás­
ra. Alighogy Fabius Maximus 217 decemberében megvált hiva­
talától, az év korábbi szakaszában regnáló consulok visszavették
a fegyverben álló csapatok feletti vezénylést. Servilius saját katonáit

187
Ví. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

kapta vissza, míg a Trasimenus-tónál elesett Flaminius helyére

választott Marcus Atilius Regulus egy újjászervezett sereget ka­
pott keze alá. Ezzel az összesen 4 legiónyi haderővel folytatták
Hannibál nyugtalan ítását célzó műveleteiket abban a szellemben,
ahogyan azt korábban Fabius Maximus tette.
A 216-os esztendő kora tavaszán - consuli megbízatásuk meg­
szűntével —proconsuli jogkör birtokában folytatták tevékenységü­
ket (a proconsul olyan hivatalnok - rendszerint korábbi consul-, aki
consuli hatalommal vezet egy tartományt vagy' hadsereget). A cél
az volt, hogy a márciusban hivatalba lépő új consulok kellő időt
nyerjenek friss csapatok toborzásához. Ezek, Lucius Aemilius Paul-
lus és Gaius Terentius Varró több hónapot töltöttek azzal, hogy
fejenként 2-2 légiót szervezzenek, és csak a Cannaenál lezajló üt­
közet előtt egy héttel egyesítették erőiket részben egymással, rész­
ben aproconsufok hadaival. így gyűlt össze az addigi római történe­
lemben páratlan létszámú, hatalmas hadsereg, amely 8 légióból állt,
légiónként - ezúttal a megemelt létszámú manipulusok miatt -
5300 gyalogossal és 300 lovassal, valamint 5 ezer szövetséges gya­
logossal és 600 lovassal. Ha hitelt érdemlő ez az adat - az erről
lezajlott történészi vitákat összegző G. Daly szerint igen -, akkor
a rómaiak Cannaenál összesen 87 200 harcost mozgósítottak. Ve­
lük szemben Hannibál mintegy 40 ezer gyalogost és 10 ezer lo­
vast tudott felvonultatni. A tényleges összecsapásban római oldalon
ennél 10 ezer, a punok részéről pedig 8 ezer gyalogossal kevesebb
vett részt, mivel ezek az erők az Aufidus túloldalán lévő táborokat
védelmezték.
A korántsem ellentmondás nélküli hagyomány szerint Cannaenál
a két consul közül Terentius Varró viselte a csata napján a fővezér-

188
 1. A végzet hatalma

séget. Ö úgynevezett homo novus (’új ember) volt, ami azt je­
lenti, hogy elsőként viselt családjában magasabb állami tisztséget,
218-ban /wrtodcént szolgálta hazáját. Livius szerint egy hentes fia­
ként látta meg a napvilágot. Öt csakúgy, mint Flaminiust vagy
a szintén plebejus származású Minuciust - mint említettük - a kon­
zervatív római történetírás negatív személyiségként értékelte. Eb­
ben elsősorban Livius a „ludas”, aki Polübiosz mellett sokat merí­
tett a római polgárháborús korszak történetírói: Coelius Antipater,
Valerius Antias és Claudius Quadrigarius műveiből. Ezek a histo­
rikusok a Gracchusok eltiport népmozgalma után ellenségesen
írtak az úgynevezett népi politikusokról, akiket a hagyományos
értékek lábbal tipróinak és tehetségtelen hadvezéreknek ábrázol­
tak. Tőlük indult ki az a tendencia, amely szerint a cannaei gyá­
szos vereségért is elsősorban Terentius Varró volt a felelős. Ugyan­
akkor az ezeknél jóval később alkotó Appianosz szerint Cannaenál
a másik consul, Aemilius Paullus vezette a római hadat. (Daly
alighanem joggal véli azt, hogy teljesen mindegy, kit tekintünk
formális fővezérnek a csata napján, mivel mindkét consulmeg akart
ütközni az ellenséggel, csupán a helyszín megválasztásában voltak
eltérő véleményen.) Aemilius Paullus 219-ben már volt ezen tiszt­
ség birtokában, és eredményesen harcolt az illír kalózok ellen.
A két consul közötti különbségtétel Polübiosz csataleírását is jel­
lemzi. A görög történetíró, miután a 2. század közepén Rómába
került, tagja lett a Kardiágót 146-ban leromboló Publius Comelius
Scipio Aemilianus Africanus Minor belső körének Mivel patró-
nusa a Cannaenál hősi halált halt Aemilius Paullus unokája volt
(örökbefogadás révén került a Scipiók közé), a hozzá fűződő szo­
ros kapcsolat sem engedhette, hogy ne Varróra hárítsa a vereség

189
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

ódiumát. Leírása szerint az ütközet előtt Aemilius Paullus bírálta

a csata kiválasztott helyszínét, mondván, hogy a széles síkon az
ellenség jól kihasználhatja lovassági fölényét, míg Varró ezt meg­
gondolatlanul visszautasította. Ezért nála is Varró a bekövetke­
zett tragédia tö felelőse. Ezután az események csak még inkább
kiemelték Aemilius Paullus nagyságát azzal, hogy míg vezértársa
megmenekült, ő tusázva elesett a harcban.
A cannaei csata leírása tehát nem mentes szubjektív elemektől,
ugyanakkor azonban a hitelesség számos jegyét is magán viseli.
Az elsőrendű informátorként értékelt Polübiosz egyik fő forrása
a római senator, Quintus Fabius Pictor volt (kb. 270-200, görög
nyelvű írásai nagyrészt elvesztek), a cannaei csatát követően jósla­
tért DeJphoiba menesztett küldöttség tagja, aki görögül megírt
történeti művében ismertette a hannibáli háborút is. Ugyancsak
az eseményekkel kor társ történetírót használt fel a görög nyelven
író Lucius Cincius Alimentus (kb. 250-208, írásainak csak töredé­
kei maradtak fenn) személyében, aki 210/209-ben praetoikwx.
szolgált Szicíliában, és utóbb Hannibál fogságába esett. Ezek mel­
lett ismerte Szószülosz és Szilénosz műveit is, vagyis olyan króni­
kásokét, akik Hannibál közvetlen környezetéhez tartoztak. Rá­
adásul Polübiosz utalt arra, hogy az egykori események számos
résztvevőjével, illetve azok közeli leszármazottjaival sikerült be­
szélnie, ily módon első kézből is szerzett megbízható értesülése­
ket. Mindezt megfontolva lényegileg hitelesnek fogadhatjuk el
a cannaei csata Polübiosz által adott leírását, amit Livius néhány
ponton hasznos információkkal egészített ki.
A cannaei összecsapás helyszínéről napjainkig folyó vitában
legtöbben J. Krotnaycr véleményét fogadják el Szerinte a. csata az

190
 1. A végzet hatalma

Aufidus (mai Ofanto) jobb pariján, a cannaei magaslattól (Monté

di Cannc) keletre eső síkságon zajlott le, Cannae városa közelé­
ben. Hannibál 216. augusztus 1-jén, a folyó bal partján állította fel
seregét megütközésre készen. A rómaiak azonban nem fogadták
el a kihívást. Ehelyett másnap kora reggel átkeltek a túlpartra, és
ott sorakoztak föl, most már elszánva az összecsapásra. A római
vezérek eljárásának több oka lehetett. Az egyik talán az volt, hogy
bal parti táborukat hátrahagyva 10 ezer katonát rendeltek annak
őrzésére. Ezzel arra kényszerítették Hannibált, hogy tábora vé­
delmére ő is 8 ezer embert hagyjon a folyó azon oldalán. Tekin­
tettel a csatára készülő rómaiak jelentős számbeli fölényére, ez
Hannibál számára jelenthetett nagyobb hátrányt. A másik oka az
lehetett, hogy a jobb part talaja egyenetlenebb volt, mint a másik
oldalé, következésképp némileg kedvezőtlenebb lovas manőverek
végrehajtására.
Hannibált az újonnan választott hadszíntér sem hozta zavarba.
A rómaiakhoz hasonlóan ő is az Aufidus jobb partjára vonult, és
az északkeleti irányban félsorakozó ellenséggel szemben a síkság
délnyugati részén állította harcrendbe embereit. lehetséges, hogy
harcrendje elhelyezésénél figyelembe vette az uralkodó szélirányt
és a talaj száraz, homokos jellegét. A csata idején ugyanis a szél
a rómaiak arcába fújta a felkavart homokot. Hannibál híres volt
igen hatékony felderítő tevékenységéről, így nyilvánvalóan tisztá­
ban volt a természetföldrajzi viszonyokkal éppúgy, mint a római
sereg állapotával. Erről írta Livius, hogy „...az ellenséges sereg hely­
zetét minden tekintetben éppen olyan jól ismerte, mint a magáét;
tudta, hogy viszálykodó vezérek állnak az élén, s hogy a seregben
a katonák csaknem kétharmada újonc... ”

191
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

Mint az idézetből is kitűnik, az aktív felderítésnek nagy szerep

jutott az ütközet előkészítésében. A római történetíró szerint ez­
úttal a római vezérek sem hanyagolták el ezt. Ök is az utak álla­
potának gondos kipuhatolása után követték Hannibált Cannae-
hoz. Tehát nem követték el azt a hibát, ami egy esztendővel ko­
rábban a felderítést elhanyagoló Flaminius vesztét okozta. Polü-
biosztól azt is megtudhatjuk, hogy a rómaiak az Aufidus jobb
partján, az ellenségtől körülbelül 8 kilométerre ütöttek tábort.
Ez az információ azért fontos, mert beláthatjuk, ebben a hely­
zetben mindkét fél jól megfigyelhette a másikat. Figyelemmel
követhették a másik oldal csapatainak mozgását, és képet nyer­
hettek azok harcképességéről. Ez többek között azért is alakul­
hatott így, mert mindkét seregben szolgáltak kelták, a punoknál
lényegesen többen, mint a rómaiaknál. A Hannibál alárendelt­
ségébe tartozó kelták közül a vezér parancsára többen elvegyül­
tek vízvétel és más alkalmak során a másik oldalon tevékeny­
kedő honfitársaik között. így testközelből szerezhettek be fontos
adatokat.
Livius információja szerint ez idő tájt lepleztek le Rómában
egy karthágói kémet, aki két esztendőn keresztül működött
a városban anélkül, hogy felfedezték volna. Most aztán levágott
kézzel távozhatott onnan. Működött tehát a pun hírszerzés,
amit a katonai, köztük a kelta felderítők jelentései és az ellenség
táborából érkezett dezerrőrök vagy a hadifoglyok vallomásai lát­
tak el további értékes felvilágosításokkal. Hannibál dolga az volt,
hogy a helyes következtetéseket vonja le mindebből a szükséges
tennivalók vonatkozásában. A bizánci Zónarasz (1074-1159
után) szerint a harcmező talajáról hozzá érkező jelentés arra ser­

192
 1. A végzet hatalma

kerítette a találékony hadvezért, hogy felszántassa a földet, így

aztán még több homokot zúdított a szél a rómaiak arcába.
Legértékesebbeknek azonban azok az értesülései bizonyultak,
amelyek a római sereg összetételére vonatkoztak. Követendő tak­
tikáját ugyanis a római harcrend ismeretére alapozta* Ennek sé­
mája adott volt: a centrumban helyezkedett el a nehézgyalogság,
a két szárnyon a lovasság, a frontvonal előtt pedig a könnyugya-
logság. A nchézgyalogság nagy létszámbeli fölényben volt a kar-
thágóiakkal szemben - körülbelül 60 ezer az afrikaiakból, hispa-
niaiakból és keltákból verbuvált 40 ezer ellen és logikusan azt
a feladatot szánták nekik, hogy áttörjék a punok gyalogos vona­
lát. Csakhogy ennek a felállásnak akadt két gyenge pontja, ami
a pun vezér előtt sem volt titok.
Az egyik abból adódott, hogy a római oldalon küzdő polgári és
szövetséges lovasság az ellenfelénél lényegesen kisebb harci erőt
képviselt - körülbelül 5 ezren a kétszeres létszámfölényben lévő
ibér, kelta és numida lovassággal szemben. A másik gyengeség
a római nehézgyalogság összetételéből fakadt. Amint az a hagyo­
mányokból következett, annak közepét a korábbi évek során már
harci tapasztalatokat szerzett négy légióval töltötték fel. Ezeket az
előző év egyik consulya, Gnaeus Servilius Gcminus és a korábban
Fabius Maximus dictator helyetteseként működő Marcus Minu-
cius Rufus vezette. Ugyanakkor a két szélén az arra az esztendőre
választott consulok, Lucius Aemilius Paullus és Gaíus Terén tius
Varró újonc légiói sorakoztak. A római harcrend tehát gyengébb
lovas erői és tapasztalatlan nehézgyalogos légiói miatt a szárnya­
kon volt elsősorban sebezhető. A vázolt gyengeségeket használta
ki az összecsapás során Hannibál.

193
VI. CANNAEÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

2. A cannaei csata

A csatára a jelet római oldalon a vörös jelzőzászló (vexillum) fel­

vonása adta meg. Ez a fővezér sátránál történt. 216. augusztus
2-án az antik szerzők többsége szerint a ceremónia Terentius Varró
sátra mellett zajlott le, mivel úgy vélték, ő volt aznap a kijelölt
főparancsnok. Nem sokkal ezelőtt a katonai tribunusok átvették
a parancsokat, hogy azokat továbbítsák csapataiknak. A consulok
felöltötték skarlátvörös harci köpenyüket, majd lóra ülve a csata­
rendben kiválasztott helyükre kaptattak. Aemilius Paullus a jobb
szárny polgárlovasságának élére állt, a bal szárnyon felfejlődő
szövetséges lovasság pedig Terentius Varró vezénylete alá került.
A nehézgyalogság alkotta a centrumot. Jobboldali egységei Aemi­
lius Paullus, a baloldaliak pedig Terentius Varró légióihoz tartoz­
tak. Középre estek Servilius Geminus és Atilius Rcgulus, vagyis
az előző év consuljaimí/L légiói. Utóbbiakat a hajlott kora miatt
Rómába visszahívott Regulus helyett Minucius Rufus irányí­
totta. A római sereg egyik gyengesége - amivel, mint tudjuk,
Hannibál is tisztában volt - abban rejlett, hogy éppen az újon­
nan toborzott Légiók kerültek a nehézgyalogos alakzat két szélére.
Pedig az már Homérosz korában is nyilvánvaló volt, hogy a harc­
rend közepére kell helyezni a csekélyebb harccrtékű erőket. Ami­
kor a költő a Trója alatt az ellenséggel megütközni készülő akhá-
jok hadiszemléjét írta le, az agg és tapasztalt Nesztór seregének
felállását dicsérően ismertette:

„ö a lovast lóval, szekerével előre vetette,

hátra pedig sokjó gyalogos daliát igazított,

194
 2. A cannaei csata

hogy harcuk bástyája legyen, s a középre az alját,

hogy ki nem óhajt tán, kénytetve az is hadakozzék. "
(Iliász 17,297-300.)

A centrumban elhelyezkedő nehézgyalogos manipulusok a szo­

kásosnál zártabb alakzatban fejlődtek fel, aminek következtében
minden egyes manipulus mélysége nagyobb lett, mint a széles­
sége. Ezáltal elvesztek a manipulus szisztéma kipróbált előnyei,
a rugalmasság és a nagyobb ellenálló képesség. Viszont a tömö­
rebb és mélyebb, lényegében egy óriási phalanx alakját öltő gya­
logos harcrend nagyobb átütőereje ellensúlyozhatta ezeket a hát­
rányokat. Ráadásul a formáció — dacára a szokásost kétszeresen
meghaladó létszámnak - így mégsem volt szélesebb, mint azok­
ban a korábbi esetekben, amikor két consuli sereg, vagyis négy
légió együtt vonult csatára. Ez megkönnyítette a vezénylést és az
egységek közötti kommunikációt. A vezérek szándéka nyilván­
valóan az volt, hogy hamarabb törjék át Hannibál gyalogos cent­
rumát, mintsem a két szárnyon létszámát és harcértékér tekintve
fölényben lévő ellenséges lovasság legyőzhetné a római és szövet­
séges lovasságot. Tervüket a trebiai tapasztalatokra alapozták,
mert noha ott vereséget szenvedtek, nehézgyalogságuk fölénye
mégis egyértelműen bebizonyosodott. A harcrend elé - szokás
szerint - könnyűgyalogságot vezényeltek A velites mellett szüra-
kuszai zsoldban álló krétai íjászok és dárdások sorakoztak fel,
hogy elsőként fogadják az ellenség csapásait.
Hannibál éppen ellenkező tervet dolgozott ki, mint ellenfelei,
ö is könnyűgyalogosokat vont előre. Baleári parittyásokat és zöm­
mel mór, kisebb részt keltibér és lusitaniai dárdásokat. Összesen

195
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

körülbelül 8 ezer embert. A főszerepet azonban serege szárnyai­

nak szánta. Gyenge centrumával akarta kelepcébe csalni a rómaia­
kat, és gyalogsága legütőképesebb csapataival, valamint lovas erői­
vel a szárnyakon lecsapva kétoldali bekerítéssel megsemmisíteni
az ellenséget. Elgondolása hasonlított a mararhóni csatában győz­
tes Miltiadészéhez. De míg hellén elődje pusztán gyalogosokat
vetett be a perzsák ellen, addig ő gyalogos-lovas kombinált ma­
nővert szándékozott alkalmazni. Ebben különbözött a spártai Xan-
thipposztól is, aki 255-ben a Bagradasz folyónál viszont kizárólag
lovassággal kerítette be a rómaiakat.
Vázolt elképzelése jegyében bal szárnyán Haszdrubal — a had
ellátási szolgálatának feje — vezetésével 2 ezer ibér/hispán és 4 ezer
kelta, jobb szárnyán pedig 4 ezer numida lovast csoportosított. Utób­
biak főparancsnoka Hannibál unokaöccse, Hannón, helyettese
pedig Maharbal volt - noha van olyan forrás, amely szerint Ma­
harbal vezette a numidákat. A centrumban kelta és hispaniai ne­
hézgyalogosok alkottak előrcdomborodó félhold alakját öltő csa­
tarendet. Élükön maga Hannibál állt és öccse, Magón. A félhold
két végpontján afrikai (libüéi) veterán gyalogosok gyülekeztek.
Ezek egyik parancsnoka lehetett a libüéi-föníciai eredetű Motto-
nész (Muttinész), aki utóbb átpártolt a rómaiakhoz. (Daly fel­
tételezte, hogy Fabius Pictor informálódott a dezertált főtisztről
a csata részleteiről. Ez lehet az oka annak, hogy a Fabius Pictorra
támaszkodó Polübiosz nagy figyelmet szentelt az afrikai gyalog­
ság teljesítményének)
A Hannibál által kitalált nehézgyalogos formáció célja az volt,
hogy a római manipulusok nagy erejű támadását aktív elhárító
harccal fékezze le. Az ellenséget lassítsa le előnyomulásában, és a fél­

196
 2. A cannaei csata

hold alakzat - saját rugalmasságát kihasználva - akkor se bomol-

jon fel, ha az előredomborodó ív a légionáriusok csapásai alatt
kiegyenesedik, majd behorpad. Hannibál evvel meg akarta aka­
dályozni azt — amiben egyébként a rómaiak reménykedtek -,
hogy a centrumban gyors áttörést érjenek el a légiók. A két szélen
elhelyezett afrikai gyalogságnak a haditerv aapján csak a meg­
felelő pillanatban volt szabad beavatkozni a küzdelembe. A fővezér
szerint erre akkor kerülhetett sor, amikor a római előnyomulás
már-már áttöréssel fenyegetett. Ekkor a zsákszerűén beöblösödő
kardrágói centrum peremén elhelyezett afrikai csapatok kétoldali
támadással zúdulnak rá az előretört római hadsorokra, és bekerí­
tik őket. Hannibál úgy vélte, hogy eddigre a két szárnyon kiala­
kult lovascsatát is megnyeri, és akkor a győztes lovasság beteljesíti
a rómaiak körülzárását. Az események őt igazolták.
A csata a két sereg könnyűfegyverzetű gyalogosainak összecsa­
pásával vette kezdetét. Mivel modern kísérletek szerint a nehéz­
gyalogosok hajítódárdáinak hatótávolsága maximum 30 méter
volt, az clőcsatározásokban használt könnyebb dárdákat ennél
nagyobb távolságra lehetett hajítani. A nyilak valódi hatékony­
sága körülbelül 135 méterig érvényesült, míg a parittyáké talán
180 méterig. A hajítófegyverek után a kard és tőr került elő,
egyeseknél a lándzsa. A könnyűgyalogság kézitusájával nagyjából
egyidejűleg indította támadásra lovasságát Haszdrubal, akinek
ellenfele az Aemilius Paullus vezette polgár lovasság volt. Mivel
az egyik oldalról a folyó, a másikról pedig a viaskodó gyalogosok
korlátozták a lovasok küzdőterét, az ütközetben nem a szokásos ma­
nőverek, hanem a könyörtelen közelharc dominált. A számbeli túl­
súlyban lévő hispaniai és kelta lovasok fokozatosan visszaszorították,

197
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

majd elűzték a rómaiakat. Időközben a könnyűgyalogság csatáro­

zása alábbhagyott, és megritkított soraik a szárnyakra húzódtak
vissza. Ezt követően a római nehézgyalogság a centrumban rá­
rontott a kelta és hispán/ibér gyalogosok előre domborodó fél­
holdjára. Itt is kíméletlen küzdelem kezdődött. Mindkét fél dere­
kasan verekedett, de amint az várható volt, a légionáriusok tömött
csatasorai idővel benyomták az ellenség ívelt harcrendjét. Az előbb
egy szintre került az egész arcvonallal, majd tovább hátrálva be is
horpadt Polübiosz drámai tömörséggel írta le mindezt és az ezután
bekövetkező eseményeket:

„Az ibér és kelta harcosok egy ideig sikeresen megőrizték harcrendjü­

ket, és elszántan harcoltak a rómaiak ellen, végül azonban a hatal­
mas létszámú ellenséges sereg meghátrálásra kényszerítette őket, és
lassan megkezdték a visszavonulást, miközben csatasoruk félhold
alakú rendje is fiibomlott. Az őket teljes lendülettel üldöző római
manipulusok könnyen áttörték az ellenség arcvonalát, mert itt a kel­
ták kis mélységben sorakoztakfel, míg maguk a rómaiak a szárnyak­
ról tömegesen középre nyomultak, ahol a küzdelem zajlott, és itt
torlódtak össze. A szárnyakon és középen ugyanis nem egyszerre kez­
dődött meg az ütközet, mert a félhold alakú pun csatasor középen
beöblösödött, ezért a szélén álló csapatok jóval a szárnyak előtt áll­
tak. Így azután a rómaiak is, a kelták példáját követve, a csatasor
közepe táján csoportosultak, és olyan mértékben törtek előre, hogy
mindkét oldalon az afrikai nehézfigyverzetüekkel kerültek szembe.
Tehát a karthágóiak közül a jobb szárnyon állók balra, a bal szár­
nyón állókjobbra kanyarodva rontottak rá a rómaiakra, mert a hadi
helyzet alapján világosanfelismerték, hogy mit kell tenniük. Ezáltal

198
 2. A cannaei csata

pedig megvalósult Hannibál haditerve, vagyis hogy a kelták és afri­

kaiak elleni harc közben túlságosan is előretört rómaiakat a karthá-
góiak sikeresen körülzárták középen. * (III, 115,5-11.)

A római nehézgyalogság szorult helyzetét súlyosbította az a körül­

mény, hogy a numidák is megfutamították a szövetséges lovasságot.
Livius szerint itt az történt, hogy a harc kezdetén ötszáz numida le­
szállt a lováról, és a megadás jeleként a Rómával szövetséges lova­
sok elé vetette fegyvereit. A szövetségesek tisztjei utasították őket,
hogy vonuljanak a római bal szárny mögé, és ott telepedjenek le.
Amikor azonban azon az oldalon is tetőfokára hágott a küzdelem,
és emiatt senki sem figyelt a „foglyokra”, a numidák elővették ru­
hájuk alá rejtett kardjukat, és hátba támadták ellenfeleiket. A hit­
szegő támadás megpecsételte a szövetséges lovasság sorsát A római
bal szárny összeomlott. Haszdrubal ekkor visszahívta a közelharc­
ból a numidák^., és a centrumból menekülő légionáriusok üldözé­
sére küldte őket, ö maga pedig hispaniai és kelta lovasaival újabb
gyűrűt vont az egyre fogyatkozó római gyalogság köré. Feltételez­
hető, hogy a serege bal szárnyán tartózkodó Terentius Varrót a me­
nekülő szövetséges lovasság tömege magával ragadta, és ennek, nem
pedig valamiféle gyáva megfutamodásnak köszönhette életét. Vele
együtt körülbelül 5-10 ezer katona hagyta el épségben a csatateret.
Aemilius Paullusnak kisebb szerencséje volt, ö - mint azt ko­
rábban Polübiosztól idéztük - a jobb szárnyról a centrumban küzdő
harcosaihoz lovagolt, és a lankadókat buzdítva maga is belevetette
magát a küzdelembe. Amikor helyzetük végképp reménytelenné
vált, ő és közvetlen kísérete lováról leszállva, gyalogosan csatázott
addig, amíg a túlerő le nem gyűrte őket. Amikor Hannibálnak

199
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

jelentették, hogy a római lovasok a consul parancsára gyalogosan

folytatják a harcot, állítólag ezt mondta: „Sokkaljobban szeret­
ném, ha mindjárt megkötözve adná a kezembe őket. ” Ezzel érez­
tette, hogy most már biztos a győzelemben. Várakozása nemsokára
beteljesedett. A kettős gyűrűben vergődő római manipulusok ka­
tonái hamarosan elhullottak vagy foglyul estek. Holtan maradt
az Aufidus síkságán Aemilius Paullus is, bátor harcosainak zömé­
vel együtt. Sorsában osztozott Servilius és Minucius, valamint
a két hivatalban lévő consul quaestora., I.ucius Atilius és Lucius
Furius Bibaculus is. összesen 80 senator és egykori főtisztviselő,
valamint rengeteg lovag esett a vad mészárlás áldozatául. Arany­
gyűrűiket néhány héttel később a fővezér öccse, Magón szórta
Karthágóban a nagytanács tagjainak lába elé. Hannibál vesztesége
6 ezer fő alatt maradt, akik közül 4 ezren kelták voltak.

3. Róma gyásza

A cannaei tömegmészárlásból népes katonai kísérettel elmene­

kült az életben maradt consul, Terentius Varró. Erkölcsi és kato­
nai szempontból azonban ennél is fontosabb volt, hogy négyezer
nehézgyalogos és kétszáz lovas zárt csatarendben tudott kitörést
végrehajtani az ellenséges acélgyűrűből, ők négy katonai tribu-
nus vezetésével bántatlanul eljutottak az apui iái Canusiumba (mai
Canosa di Puglia), ahol a lakosság barátságosan fogadta őket.
A hagyomány szerint egy Busa nevű asszony még élelmet és pénzt
is osztott szét közöttük, amiért a háború végeztével senatusi kö­
szönetnyilvánításban részesült.

200
 3. Róma gyásza

A menedékre lelt kicsiny sereg haditanácsán a katonai tribu-

nusok közül kettőt választottak fővezérnek: a történelmi érde­
mekkel bíró Claudius nemzetségből Appius Claudius Pulchert és
a Hispániában hadakozó korábbi constd, Publius Cornelius Scipio
hasonnevű fiát. Utóbbi — mint már írtuk — a 218-as, Ticinus
melletti összecsapás során bátor közbelépésével mentette meg sú­
lyosan sebesült atyját a fogságba eséstől. Ezúttal is hírnevéhez
méltóan látta el feladatát.
Történt ugyanis, hogy a vele együtt Canusiumba érkezett arisz­
tokrata ifjak egy része teljesen reménytelennek látta a hadihelyze­
tet. ők Lucius Caccilius Metellus javaslatára elhatározták, hogy
elhagyják Itáliát, és valamelyik szomszédos országban telepednek
le. A javaslattevő ekkor már halott atyja korábban kétszeres con­
sul volt és az I. pun háború aktív résztvevője. Hőstettei miatt
a család tekintélye kétségen félül állt, ami erős hátteret biztosított a
javaslattevőnek. Ám amikor Publius Cornelius Scipio trihunus
erről tudomást szerzett, kivont karddal rontott be Metellus szál­
lására, és Livius szerint a következő szavakkal zúdította dühét
a kishitűekre:

„Igaz telkemre esküszöm, hogy a római nép államának ügyét cserben

nem hagyom, s nem tűröm, hogy bármelyik római polgár cserben­
hagyja. S ha eskümet szántszándékkal megszegném, a Legjobb és
Leghatalmasabb Juppiter küldje rám, házamra, családomra, vagyo-
nomra a legiszonyatosabb pusztulást. Felszólítalak téged, Lucius
Caecilius s mindnyájatokat, akik itt vagytok: mondjátok utánam az
esküt, s aki nem akar esküdni, tudja meg, hogy az ő vesztére vontam
ki kardomat!” (XXII. 53,3-13.)

201
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

Scipio bátor fellépése megtette hatását. A korábban kétségbeesett

ifjak szívébe elszántság költözött, és a maradás mellett döntöttek.
Mint ahogy a vereség miatti gyász is a további ellenállásra vezérlő
dühhé változott Róma népében. Nemsokára a fővárosba érke­
zett Terentius Varró, aki a vele együtt megmenekült katonaságot
egyesítette a Canusiumból jött sereggel. A cannaci vereség miatt
gyászban álló polgárok nem tettek szemrehányást a tzww/nak,
nem gondolkodtak úgy, mint a punok, akik korábban kereszt­
halállal sújtották vesztes vezéreiket. Ehelyett megköszönték neki,
hogy annyi veszedelem közepette is volt lelkiereje katonái mara­
dékát hazavezetni és készen állni a további küzdelemre. A kor­
mányzat az elesettek hozzátartozóinak mindössze harmincnapi
gyászidőt engedélyezett, nehogy bárkit is elvonjon fájdalma a köz-
ügyektŐl.
A hannibáli háború címen ismert írásában Appianosz így fes­
tette le Róma gyászát és készülődését a jövő harcaira:

„Amikor a Városban hírül adták a vereséget, az emberek az utcán

jajveszékeltek rokonaikat emlegetve, és önmagukat siratták, hogy ha­
marosan az ellenség keze közé kerülnek. Az asszonyok a gyermekek­
kel a templomokban könyörögtek, hogy legyen vége a Várost sújtó
csapásnak. A magistratusok áldozatokkal és imádságokkal engesztel­
ték az isteneket, hogy ha valami haragot táplálnának irántuk, elé­
gedjenek meg azzal, ami már megtörtént... Nyolcezer rabszolgát
felszabadítottak a gazdájuk hozzájárulásával, elrendelték, hogy
a Városban mindenki fegyverzetet és hajítófegyvereket készítsen, és
még bizonyos számú szövetségest is összegyűjtöttek. Claudius Marcel-
lust, aki Szicíliába készült hajózni, a Hannibál elleni háborúra irá-

202
 3. Róma gyásza

nyitották át. MarceUus a hajóhad egy részét átadta tiszttársának,

Furiusnak, és azt a részt Szicíliába küldte, ö maga összegyűjtötte
a felszabadított rabszolgákat, és annyi római polgárt és szövetségest,
amennyit csak tudott, összesen tízezer gyalogost és kétezer lovast... "
(A hanmbáli háború 27,115-117.)®

A polgárok lelkiállapotát jellemzi az a mód, ahogyan visszautasí­

tották Hannibál ajánlatát a fogolycseréről. A pun vezér tíz római
hadifoglyot küldött a Városba, hogy a senatus tagjaival közöljék
a foglyok kicserélésével kapcsolatos feltételeit. Amint azt Livius-
tól tudjuk, a feltételek meghatározták, hogy az egyenlő számú
foglyok kölcsönös átadása után a még karthágói kézen maradia­
kért mennyit kell fizetni: Egy római harcos szabadon engedéséért
300, egy szövetségesért 200, egy rabszolgáért pedig 100 denariust
követeltek. Elindulása előtt ez a tíz ember megesküdött arra,
hogy amennyiben a senatus nem fogadja el Hannibál feltételeit,
azonnal visszatérnek a pun táborba.
A büszke senatus elutasította a karthágói javaslatokat. A fog­
lyoknak így esküjük értelmében cl kellett hagyniuk Rómát, tik­
kor megrendítő jelenetek játszódtak le az őket marasztaló család­
tagok és az esküjükhöz ragaszkodó férfiak között. Végül nyolcán
visszatértek Hannibálhoz, ketten azonban nem. Ezek azt mond­
ták, hogy őket már nem köti esküjük, mivel az ellenséges tábor­
ból elindulva valami ravasz ürüggyel még visszamentek, majd azt
követően csatlakoztak a többiekhez. Vagyis eleget tettek esküjük­
nek, hiszen akkor visszatértek rabtartóikhoz.

20 Ford.: Forisek Péter

203
VI. CANNAE ÉS HATASA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

Polgártársaik mély megvetéssel vették tudomásul ezt a római

jellemhez méltatlan, hitszegő magatartást. Állítólag a senatus is
foglalkozott ügyükkel, és csak csekély szavazattöbbséggel állt cl
attól, hogy erőszakkal vitesse vissza őket. A hagyomány szerint
ezt a két embert annyira meggyűlölte a nép, hogy végül mind­
kettő önkezével vetett véget életének.
Mint ez az epizód is mutatta, Róma készen állt a további har­
cokra. A cannaei vereség megalázta, de nem törte meg. Ezt azután
a háború további eseményei igazolták.

4. A „Cannae-eszme”

A cannaei csata fogalommá vált a hadtörténetben. Valahányszor

sikerült teljesen megsemmisíteni a bekerített ellenséget, a 19- szá­
zad óta rendszerint ezt az összecsapást emlegették példa gyanánt.
Levonták a tanulságot is: A cannaei győzelmet, a taktikai be­
kerítés iskolapéldáját olyan karthágói sereg harcolta ki, amely
hajlékony és erős szárnyai révén képes volt bekerítést eredmé­
nyező átkaroló manőver végrehajtására, viszont az ellenfél, amely
ilyen szárnyakkal nem rendelkezett, képtelennek bizonyult ezt
megakadályozni. A rómaiak vereségének valódi oka tehát a szár­
nyak gyengesége és merevsége volt, nem pedig az elfogult antik
történetírásban felmerült vád: Varró állítólagos hadvezér! alkal­
matlansága, aki a nehézgyalogságot túlságosan nagy mélységben
tömörítette. Hagyományosan felállított római sereggel ugyanis
Róma más hadvezére sem tudta legyőzni Hannibált a korábbi
ütközetekben.

204
 4. A „Cannae-eszme’

Ebben a helyzetben a rómaiak számára csak egy taktikai re­

form jelenthetett megoldást, olyan reform, amely szárnyak felőli
csapások végrehajtására teszi alkalmassá harcrendjüket. Nem vé­
letlen tehát, hogy a római vezérek Cannae után sokáig kerülték
a nyílt ütközetet Hannibállal, amíg végül egy nagy stratéga, a ké­
sőbbi Publíus Comelius Sdpio Africanus Maior 210 után, a hispa-
niai harcokban egy új, alkalmasabb taktikával lépett színre. Ez
volt a cohors-taktika, amelynek kialakulásával később foglalkozunk.
A cannaci csatának azonban volt egy távolabbra sugárzó, köz­
vetett hatása is a hadművészet történetére. A porosz Kari von
Clausewitz — akiről korábban már szó esett - A háborúról című
művével alapozta meg a modern hadtudományt, ö még úgy
vélte, hogy az ókori csaták nem sok tanulsággal szolgálhatnak
a későbbi korok hadvezérei számára. Ezért a cannaci ütközettel
sem foglalkozott, viszont egy ponton mégis hozzájárult ahhoz,
hogy ez az összecsapás megmozgassa az ő tanain felnőtt po­
rosz-német tisztikar fantáziáját. A német nagyvezérkar 1903-ban
adta ki a Csatasiker (Dér Schlachteifidg) című dokumentumot,
amiben Clausewitz említett könyvéről ez a megállapítás található:

„Ami müvének tartós értéket kölcsönöz, az a megsemmisítés eszméjé­

nek (Vemichtungsgedanke) hangsúlyozása, amely mindent áthat,
így valójában Clausewitznek köszönhetjük, hogy egy hosszú béke­
időszakon át az igazi háború elképzelése a porosz tisztikarban élő
maradt."

A „megsemmisítés eszméjét”Alfréd Gráfvon Schlieffen (1833-1913)

kapcsolta össze a cannaei csata elemzésével. 1891 és 1906 között

205
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

ő vök táborszernagyi rangban a német vezérkar főnöke, aki töb­

bek között kidolgozta azt a róla elnevezett tervet, amelynek alapján
Németország az I. világháború kezdetén, Belgium semlegességét
megsértve megtámadta Franciaországot. Cannae című tanulmá­
nyában fejtette ki azt a nézetét, hogy az ellenfél teljes megsemmi­
sítését előidéző — vagyis a dausewitzi elgondolást maradéktalanul
megvalósító — első történelmi példa a cannaei ütközet volt a maga
jól felismerhető taktikai elemeivel. Az a nyilvánvaló tény, amit
Appianosz is közölt, hogy összesen közel kétlegiónyi római ka­
tona vágta át magát a vereség után az ellenség gyűrűjén, kevéssé
befolyásolta véleményét.
Azt maga Schlieffen is elismerte, hogy Hannibál cannaei dia­
dala az újkorban általánosan elfogadott elvek ellenkezője szerint
született meg:

„Clausewitz azt tanította, hogy az ellenséggel szembeni koncentrált

támadás nem illik a gyengébbhez, míg Napóleon azt, hogy a gyen­
gébb nem hajthat végre bekerítést egyszerre mindkét szárnyon. A gyen­
gébb erőkkelfelsorakozó Hannibál azonban a szokások ellenére, kon­
centráltan ténykedett, és nem csupán a két szárnyon, de még az ellenség
hátában is bekerítést hajtott végre. ”

Miben látta a német táborszernagy a punok sikerének kulcsát?

Tanulmányában Hannibál taktikai alapeszméjének azt tartotta,
és ebben igaza volt, hogy gyengébb erőkkel, vagyis a hispaniai és
kelta gyalogság félhold alakzatával fogta fel a rómaiak túlerejű
centrális támadását, miközben ő maga az elhárító harc tévén nyert
időt kihasználva a két szárnyon győzelmet aratott. Ezután a fél­

206
 4. A „Cannae-eszme*

hold alakzat szélein felállított afrikai gyalogság, valamint a harc­

rend szárnyain győztes lovasság bevetésével kétoldali bekerítést
hajtott végre az ellenség előrenyomuló gyalogsága körül. Ennek
nyomán írta Schlieffen:

„ Csak ha az átkarolás kétoldali, amint az Leipzignél, Gravelotte-nál

és Sedannál történt, akkor vezet, vagy legalábbis vezethet a támadás
az ellenséges sereg teljes bekerítéséhez.”

Az idézetben említettek közül a Leipzignél lezajlott csata nem más,

mint az 1813-as lipcsei „népek csatája”, ahol Napóleon vereséget
szenvedett a szövetségesektől. Gravdotte és Sedan az 1870/1871-cs
francia-porosz háború porosz győzelemmel véget érő két ürkcize-
ténck helyszíne volt.
Schlieffen Napóleon és az idősebb Moltke (1800-1891, tábor­
nagy, 1857 és 1888 között a porosz-német vezérkar főnöke) több
ütközetét is elemezte. Ennek során hangsúlyozta, hogy a can-
naci sémát, ha nem is tudatosan, de ők is alkalmazták. Természe­
tesen eközben alkalmazkodtak a modern idők követelményeihez:
„A hiányzó Haszdrubalt (vagyis Hannibál bal szárnyi lovasságát)
olykor egy természeti akadállyal vagy egy semleges állam határával
pótolták. ”
Tehát e kiváló hadvezérek az ellenfelet alkalmanként nem két­
oldali bekerítéssel bénították meg, hanem csupán az egyik szár­
nyon hajtottak végre átkaroló műveletet, mivel a másik oldalon
természeti vagy politikai okok következtében amúgy sem volt
mozgásterük az ellenséges erőknek. Ilyen szituáció persze csak
a modern időkben keletkezhetett, amikor már nem százezer alatti,

207
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

hanem a milliót megközelítő vagy éppen meghaladó létszámú

hadseregek csaptak össze a harctereken. így aztán Hannibál tak­
tikai manővere az új- és legújabb korban már hadműveleti, majd
stratégiai szinten valósulhatott meg.
Afelől napjainkban is vita folyik, hogy vajon Schlieffen a győ­
zelem kivívásának minden esetben használható receptjét akarta-e
a szakirodalomban „Cannae-eszme”-ként (Cannac-Gedanke) em­
legetett elgondolás kimunkálásával közreadni, vagy csupán bizo­
nyos taktikai alapcivek, mint a mozgékonyság, a szárnycsapásokra
és a teljes bekerítésre való törekvés hasznára kívánt rámutatni -
amely elveket a konkrét körülmények figyelembevételével kell át­
ültetni a gyakorlatba.
Jevgenyij Andrejevics Razin magyarul is megjelent hadtörténeti
művében az első megállapítás mellett tört lándzsát, egyúttal éle­
sen bírálva Schlieffent, aki szerinte:

„... tagadta a hadművészetfejlődését. Reakciós, régi, metafizikus szem­

lélete alapján a hadművészet elveit örökérvényűeknek és változatla­
noknak tartotta... Támadás a szárnyakon — Schlieffen szerint ez
a győzelem receptje a korszerű háborúban is. így változtatta sab­
lonná a harci tapasztalatokat. ”

Ezzel szemben kiegyensúlyozott véleményt fogalmazott meg a Wehr-

macht főtisztje, Bemd Freytag von Loringhoven egy SchliefFenről
szóló könyvhöz 1920 során írt előszavában. Szerinte a Cannae-
tanulmány „egy kifejezett didaktikai mű" (eme ausgesprochene
lehrschrift) a „Cannae-eszme” gyakorlati megvalósításához - de
„eltekintve a Cannae-eszme erős hangsúlyozásától, Schlieffen nem

208
 4. A „Camiae^eszme*

volt sematikus. Tudatában vök annak, hogy a háborúban sokféle

eszköz vezet a célhoz”.
A Wehrmacht tábornoka, majd a NATO közép-európai erői­
nek főparancsnoka volt FerdinandMaria von Senger undEtterUn.
ö viszont egy 1963-ban megjelent tanulmányában azt az állás­
pontot képviselte, hogy Schlicffcn pusztán kiemelten fontos tak­
tikai elemekre óhajtotta nyomatékosan felhívni a figyelmet, és
nem kívánt győzelmi receptet előírni. Hasonló megállapításra
jutott a Magyar Királyi Hadilevéltár főigazgatója, Lukács Béla
egy 1940-ben publikált írásában. Az akkor elérhető szakiroda­
lomra és az antik forrásokra hivatkozva állította:

. .Schlieffén a cannaei csatában is vezéri teljesítményt lát és nem

receptet. Schlieffen tanításában csak egy receptre akadunk, amelyet
ő Moltke nyomán állandóan hangsúlyoz, és ez így hangzik: »nem egy
módszer, nem egyetlen eszköz, hanem sok...« kell a győzelemhez.

A magyar szakértő azt is jogosan hangsúlyozta - amit SchliefFcn

figyelmen kívül hagyott hogy Hannibál Cannaenál nem sem­
misítette meg Róma katonai potenciálját:

„ Ugyanis az a sereg, melyet Hannibál megvert, nem képviselte az

ellenség haderejét, sem magát az államot, mert Rómának fegyverben
álló 18 légiója közül csak 8 légió vett abban részt. ”

Schlicffen tehát helytelenül tekintette Cannaet megsemmisítő erejű

győzelem helyszínének, ráadásul a Lukács által említett „vezéri
teljesítmény’’ hangsúlyozásával súlyos elméleti hibát követett el:

209
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

a „zseniális” Hannibállal szemben Terentius Varró, a. Cannaenál

vesztes csatát kiprovokáló consul hadvezér! gyengeségét jelölte
meg a karthágói győzelem legfőbb okaként. Pedig nem Varró
maradt alul Hannibál ellenében, hanem a római hadsereg szen­
vedett vereséget a karthágóitól. Mint ahogy a háborút később
eldöntő 202. évi zamat ütközet során sem Hannibál hadvezért
talentuma mondott csődöt, hanem ekkor már a római hadsereg
volt lényegesen hatékonyabb korábbi önmagánál. De erre még
visszatérünk akkor, amikor Cannae közvetlen hadművészeti ha­
tását tárgyaljuk. Igazat kell adnunk Kati Christmek, amikor ezt írta:

„...a német militaristákra Cannae egy végzetes igézetet gyakorolt,

mivel e vonatkozásban a hadvezér Hannibál izolált apoteózisa hát­
térbe szorította azt a puszta tényt, hogy Róma és nem Hannibál
nyerte meg a II. pun háborút. “

Ehhez a gondolathoz kapcsolható Lukács Béla írásának néhány

figyelemre méltó mondata:

„Nem kisebbíti Schlieffén magas értékű személyiségét és tanulmányát,

ha őt, Loringhoven megállapítása nyomán, a megsemmisítési gondo­
lat nagy és lelkes pedagógusának nevezzük. Napóleon és Clausewitz
után csakis ez a tér maradt számára a béke éveiben. De amit e téren
alkotott, az sajátosan és eredetien az övé. Nem firmát és rendszert
tanított, hanem a feltétlen győzelemre törekvő lelket nevelte bele né­
pének minden fiába. így lett Schlieffen »nem fogalom, hanem a né­
met vezérkar, a német katona és a német nép fejében és szívében
lüktető élet« (Seeckt vezérezredes szavai). ”

210
 4. A „Cannae-csame”

A SchliefFen által kimunkált „Cannae-eszme” hosszú időre a had­

művészet egyik vezérmotívuma lett, és ennek hatására Hannibál
a német nülitarizmus példaképévé vált. Az általa szerkesztett Han-
nibál-könyv egyik fejezetében Kari Christ helytállóan állapította meg:

„Félreismerhetetlen tény, hogy az adott korszak tapasztalatainak,

érzelemszabta döntéseinek, politikai reményeinek és körülményeinek,
kategóriáinak, normáinak és értékítéletének kölcsönhatása, valamint
a Hannibál nevével összekötött történelmi kérdések értékelése, kivált­
képp Németországban, mindig szorosan kapcsolódtak egymáshoz "

A „géniusz" misztifikálása, amely a történelmi személyiség fogal­

mának helytelen felfogásában gyökerezett, és végül tragikus mó­
don a Hitler-imádatban csúcsosodott ki, nagymértékben megta­
lálható SchliefFen Hannibál-értékelésébcn. Ez azután közvetlenül
hatott a német történészek egész sorára. E megállapítás igazolása­
ként néhány példa: Az I. világháború idején O. Viedebandt így
fogalmazott nacionalista gőggel fűszerezett tanulmányában:

„d cannaei csata a katonai géniusz diadala a nehézkes középszerűség

stratégiája felett; hiszen Hannibál az apuliai síkságon Varróval, Paul-
lusszal és Serviliusszal nem kevésbéjátéklabda gyanántjátszadozott,
mint a mi Hindenburgunk a cár generálisaival Poroszország, Lengyel­
ország és Oroszország harcmezőin, ”

A németek vereségével végződött világégés után G. Egelhaafezt

írta az elveszített II. pun háborút követően eszméihez még min­
dig hűséges Hannibálról 1922-ben megjelent könyvében:

211
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

„Nem tévedek, ha úgy vélem, ő azaz ember, aki egész erejét hazájá­
nak szentelte, és nekünk, németeknek ma megmutathatja, mi az,
amit tennünk lehet, és ami minket megerősíthet. ”

Hans Delbrück hadtörténeti művében Hannibál „Titanentum”-áról

írt, a filozófus Oswald Spengler pedig a „gránitemberről”. Kar­
thágó hősének cannaei csatája végül a második világháborús Német­
ország pusztító hadjáratainak eszményképévé vált. Hitler, ezúttal
„nagyvonalúan” eltekintve Hannibál sémi származásától, ilyen
szellemben nyilatkozott:

„A világtörténelemben eddig mindössze három megsemmisítő erejű

ütközet volt; Cannae, Sedan és Tannenberg csatája. Büszkék lehe­
tünk arra, hogy ezek közül kettőt német hadvezérek vittek győze­
lemre. Ezekhezjönnek most sikerrel megvívott ütközeteink Lengyel­
országban, Nyugaton és Keleten. Az összes többi üldözését csata,
Waterloo is...” (Asztali beszélgetések, 1941. augusztus 9—11.)

A Hitler által utolsóként említett tannenbergi csatát Hindenburg

nyerte meg 1914 augusztusában a 2. orosz hadsereg körülzárása
és felmorzsolása révén. Hasonló szellemben nyilatkozott a Führcr
néhány nappal később:

„Ha valami jót akarunk kívánni a német népnek, kívánjuk, hogy

15-20 évenként viseljen háborút." (Uo., 1941. augusztus 20.)

A Hitler által „kívánt jó” szerencsére nem az ő óhaja szerint teljese­

dett be. Mert ellenkező előjellel idézte fel Cannae csatáját a német

212
 4. A „Canna.e-eszn.ie"

vezértábornagy, Friedrich Wilhelm Ernst von Paulus (1890-1957).

O vezérelte a 6. hadsereget, amely Sztálingrádot ostromolta. (Ér­
dekes a ncvbcli hasonlóság a Cannaenál csatát és életét vesztő
római consul, Aemilius PaullusszaL) 1942. november 19-cn sere­
gét egyszerre több oldalról szovjet ellen támadás érte. Első segéd­
tisztje, Wilhelm Adam ezredes emlékirata magyar nyelven Nehéz
elhatározás címmel jelent meg. A segédtiszt így emlékezett vissza
arra a jelenetre, amikor parancsnokával a hadihelyzetet bemutató
térkép előtt álltak:

„... vörös vonaljelezte a térképen az ellenség arcvonalát. A 6. hadse­

reg bal szárnya előtt és a 3. román hadsereg előtt, valamint a 4. pán­
célos hadsereg jobb szárnya előtt szovjet csapatösszevonások voltak
bejelölve. Paulus tábornok egyik kezét az ellenség északi, a másikat
déli csapatösszevonására tette, majd egymás irányába tolta két kezét,
mintha egy harapófogót csukna össze. Ami így a harapófogó két ága
közé került, az mi voltunk: a 6. hadsereg...
..,Paulus végre megtörte a hallgatást: ».. .Márpedig ebben elvér-
zunk. S még nem is ez a legrosszabb. Sztálingrád Cannaevá válhat
a 6. hadsereg számárad

Hogy ebben az esetben nem csaltak a német tábornok clőcrzctei,

azt egy másik írásmű bizonyítja. Sztálingrádot 180 napon keresz­
tül védte Vaszilíj Ivanovics Csujkov tábornok (1900^-1982) a 62. szov­
jet hadsereg élén. Hasonló szerepet vállalt, mint Cannaenál Han­
nibál nehézgyalogságának félhold alakzata. Vagyis gyengébb erőkkel
vívott elhárító harcot a túlerejű ellenséges támadással szemben.
Eközben viszont három szovjet front (hadseregcsoport) időt nyert

213
VI. CANNAF. ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

a felvonuláshoz cs a németek teljes bekerítéséhez. Nos, Csujkov

sem volt járatlan a történelemben. Az évszázad ütközete című
könyvében írta le a sztálingrádi csata történetét, amely a remény­
telen helyzetbe került német erők 1943. február 2-i kapitulációjá­
val végződött. Műve utolsó fejezetének^ XX. század Cannaeja cí­
met adta.
Hannibál Cannaenál alkalmazott taktikájának tanulságai a ha­
gyományos szárazföldi ütközetek gyakorlatában a közelmúltig nem
merültek feledésbe. 1991. január 16. és február 28. között zajlott
az úgynevezett öbölháború. Ennek során a Herbert Norman
Schwarzkopf Jr. USA-beli tábornok (1934-2012) vezette koalí­
ciós haderő hajtotta végre a Sivatagi Vihar néven clhírcsült döntő
támadást Irak csapatai ellen, és szabadította fel az ellenség által
megszállt Kuvaitot. Az eseményeket feldolgozó dokumentumfilm
kommentálásakor a tábornok visszatekintett a cannaei csatára, és
részletezte, hogy a rendelkezésére álló csapatokat cs harceszközö­
ket miképp vetette harcba Hannibál egykori elképzeléseinek fi­
gyelembevételével.

5. „Győzni, azt tudsz, Hannibál...”

Livius híres története szerint Hannibál a cannaei csata után pihe­

nőt rendelt elcsigázott harcosainak. A lovasparancsnok Maharbal
azonban elébe járulva mást tanácsolt.

„Hogy megtudd — mondta —, mit nyertél ebben a csatában, öt nap

múlva a Capitoliumon kell ebédelned! Kövess engem, én majd elöre-

214
 5. „Győzni, azt tudsz, Hannibál.,.

megyek a lovassággal, hadd higgye az ellenség mielőtt még odaérkez­

tél volna, hogy Rómában vagy!
Hannibál azonban túl derülátónak és nagyszerűnek vélte a tervet
ahhoz, hogy azonnal elfogadja. Ezért aztfelelte Maharbalnak, hogy
szándéka dicséretet érdemel, de ilyen elhatározás mérlegeléséhez időre
van szükség.
— Valóban úgy van — szólt erre Maharbal —, hogy az istenek nem
adnak meg mindent egy embernek. Győzni, azt tudsz, Hannibál, de
a győzelmet kihasználni nem tudod!
S általános vélemény, hogy ez az egy nap késlekedés mentette meg
Rómát és a birodalmat." (XXII, 51,1—4.)

A vita immár évszázadok óta tart arról, vajon Maharbalnak igaza

volt-e, és Hannibál valóban reális történelmi esélyt szalasztott-e
cl, amikor nem vonult azonnal Róma ellen. Alexander Demandt:
Ungeschehene Geschichte (Meg nem történt történelem) című mű­
vében arról elmélkedett, mi lett volna, ha különféle sorsfordító
történelmi események más eredménnyel zajlanak le, mint ahogy
a valóságban végbementek. Első példája azt vitatta, mi történt
volna, ha Marathónnál a perzsák győznek, míg utolsó vizsgált esete
azt firtatta, mi lett volna, ha sikerül a Hitler ellen 1944 júliusá­
ban végrehajtott merénylet. Többek között spekuláció tárgyává
tette azt is, mit idézett volna elő, ha Hannibál Róma ellen vonul.
Ezzel kapcsolatban kétféle álláspont érvényesült és érvényesül
napjainkban is a történészek kozott. Az egyik szerint Cannae után
a legrövidebb időn belül Róma ellen kellett volna vonulnia, és a
körülzárt várost békekötésre kényszerítenie. Ez visszajuttatta volna
Karthágónak az első pun háborúban és azt követően elveszített

215
VI. CANNAE ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI KOROK HADMŰVÉSZETÉRE

területeit, valamint megfoszthatta volna Rómát legtöbb itáliai

szövetségesétől, esetleg csak Latiam és Etruria földjén maradt
volna meg domináns szerepe. Napóleon, Montgomery tábornok,
valamint egy sor történész, újabban Dexcer Hoyos fejtett ki ilyen
nézeteket.
Az ellentétes vélemény első markáns megfogalmazója Montes-
quieu volt. A rómaiak nagysága és hanyatlása című munkájában
megítélésünk szerint helyesen írta a következőket:

„Azt hiszik, hogy Hannibál nagy hibát követett el, amikor a cannaei
csata után nem vette ostrom alá Rómát. Igaz, hogy a városban akkor
nagy volt az ijedelem, de ha a csőcselék ilyen esetben csak gyengeségét
érzi, a harcos nép megdöbbenése viszont hamar bátorsággá változik.
Hannibál nem járt volna sikerrel... Valójában épp Hannibál hódí­
tásai miatt kezdett megfordulni a hadiszerencse. Itáliába Hannibált
nem Karthágó elöljárói küldték: s nagyon kevés segítséget kapott, ta­
lán az egyik párt féltékenysége, talán a másik párt túlzott bizalma
folytán. Míg hadserege együtt maradt, mindig legyőzte a rómaiakat,
de mihelyt helyőrségeket kellett hagynia a városokban, meg kellett
védenie szövetségeseit, ostromokat kellett kezdenie vagy éppen meg­
akadályoznia, erői nagyon szétforgácsolódtak, és apránként elveszí­
tette hadserege nagy részét.u

Montesquieu (1689-1755), a francia felvilágosodás nagy alakja

tömören és találóan foglalta össze a hannibali hadjárat gyenge
pontjait, amik miatt Róma végső győzelme aligha lehetett kétsé­
ges. Nyilvánvalóan maga a pun fővezér is tisztában volt lehetősé­
gei korlátáival, amikor úgy határozott, nem vonul Róma ellen.

216
 5.«Győzni, azt tudsz, Hannibál,

Könyvünk előző részeiben mi is hangsúlyoztuk az emberanyag és

financiális források terén megmutatkozó római fölényt, ami év­
ezredek távolából immár világosan mutatja, hogy a végső győze­
lem nem lehetett Hannibálé. így vélekedett Serge Láncéi is Han­
nibálról írt könyvében.
Lehetséges persze, hogy Maharbal egyáltalán nem mondta
a Liviusnál olvasható szavakat. Vagy — mint néhányan gondol­
ják — nem Cannae után, hanem korábban, a Trasimenus-tónál
aratott győzelmet követően vetette fel a Róma elleni támadás öt­
letét. Ám hogy az anekdota fennmaradt, és utolsó mondata Han­
nibálról szállóigévé vált, azt bizonyítja, már az antik utókor is
elgondolkodott azon, vajon Hannibál jól tette-e, hogy nem vo­
nult Róma ellen.
 VII.

TÚL A CSÚCSON

1. Árulás és diplomácia

Miután katonái kipihenték a cannaei győzelem fáradalmait, a pun

fővezér Észak-Apulia, Dél-Samnium és Campania területére ve­
zette csapatait. Megjelenése több várost arra késztetett, hogy át­
álljanak hozzá. Apuliában Árpi (romjai a mai Foggiától északra),
Salapia (a mai Salpi falunál) és Aecae (mai olasz Troia), Samnium-
ban Compsa (romjai az Aufidus forrásvidékén) hagyta el a rómaiak
szövetségét, és mindezt megkoronázta Capua (a mai Santa Maria
Capua Vetere falu helyén) átállása. Ez a település azóta, hogy az
etruszkok valamikor 600 körül megalapították, mindig Campa­
nia központjának számított. Az etruszkok itáliai hegemóniájának
megszűnése után a szomszédos oscusok uralma alá került, majd
a 4. századról jutott Róma érdekszférájába. 338-tól Róma szövet­
ségese lett, és a 312-ben közte és az Urbs között kiépített út,
a Via Appia révén szoros politikai-gazdasági kapcsolatot épített
ki Itália fővárosával. A cannaei vészhírre azonban Capuában elő­
retört a Karthágó-barát csoport, és a várost átadták Hannibálnak.
Még Capua átállása előtt történt, hogy nem sikerült viszont
a punoknak megnyerni Neapolist, Campania legnagyobb kikötőjét,

219
VII. TÚL A CSÚCSON

holott Hannibál ravasz tervet dolgozott ki a város elfoglalására.

IJvíus írta a karthágói fővezérről:

„Neapolis határába érve a numidák egy részét, ahol lehetett, lesbe-

lyekre bújtatta — mert arrafelé sok mélyút és rejtett völgyhajlat
akad—, a többieknek pedig meghagyta, hogy a földekről összeszedett
zsákmánytfeltűnő módon tereljék maguk előtt, s így lovagoljanak el
a város kapujáig. Minthogy látszólag kevesen és rendetlen menetben
vonultak, a városból egy lovascsapat kitörést intézett ellenük; ezt
a szándékosan meghátráló numidák maguk után csalogatva, tőrbe
csalták és bekerítették, s egy lélek sem menekül meg közülük, ha
nincs ott a közelben a tenger, s nem pillantanak meg egészen közel
a parthoz néhány hajót, többnyire halászbárkákat, amelyek az úszni
tudókat kimentették. De a harcban így isfogságba került vagy elesett
néhány előkelő ifjú... Hannibál az ostromtól mégis visszariadt,
megpillantva a városfalait, melyek az ostromlóknak vajmi kevés si­
kert ígértek.” (XXIII, 1,5-10.)

Az idézet utolsó mondata meggyőző bizonysága annak, hogy

a pun sereg a cannaei győzelem után sem lehetett képes Róma
eredményes mcgostromlására. Hiszen az Urbs védműveínek el­
lenálló képessége nyilvánvalóan felülmúlta Neapolisét. Polüai-
nosz esetleg érdekes információval egészíthette ki Livius tudósítá­
sát akkor, amikor egy valószínűleg Neapolis partjainál lezajlott
eseményt mesélt cl:

„Hannibál kereskedőhajókat küldött oda római zászló alatt. Amikor

a polgárok megpillantották a római zászlót, kimentek a partra, hogy

220
 1, Árulás és diplomácia

üdvözöljék a rómaiakat. De csapdába estek, és lemészárolták őket."

(6, 38, 10.)

Nos, ha a kommentárok szerzőinek igazuk van, és valóban Nea-

polis ostromának epizódjáról van szó, Hannibál akkor sem lehe­
tett elégedett cselvetése eredményével. Az embcrvcsztcscg elle­
nére a város hű maradt Rómához.
Eközben Hannón egy kisebb sereggel Lucaniában és Bruttóim­
ban portyázott, hogy ott is bomlassza az itáliai föderációt. Sikerült
is elfoglalnia Krotónt és Lokroi Epizephüroit (mai Izxrí) a brut-
tiumi tengerparton, ami lehetővé tette a közvetlen tengeri Össze­
köttetés megteremtését Karthágóval.
A hadizsákmány egy részével a pun fővárosba érkező Magón,
Hannibál öccse a magával vitt kincseken kívül részletes infor­
mációkkal is szolgált az otthoniaknak. Ez növelte a harci kedvet
és a kormányzat segítőkészségét. Elhatározták, hogy Magónt
Hispániába küldik 12 ezer gyalogossal, 1500 lovassal és 20 harci
elefánttal, hogy segítsen bátyjának, Haszdrubalnak a Scipiók se­
rege elleni harcban. Azt is eldöntötték, hogy Szardínia vissza­
szerzésére felállítanak egy harmadik hadsereget, magának Han­
nibálnak pedig 4 ezer numida lovast, 40 harci elefántot és ezer
talanton ezüstöt küldenek. Az a körülmény, hogy gyalogság he­
lyett pénzt küldtek Itáliába, arra utal, hogy Hannibálnak sike­
rült a felügyelete alá vont dél-itáliai területeken csapatokat tobo­
roznia. Egyes jelek arra is utaltak, hogy a szicíliai Szürakuszaiban
a közeljövő esetleg politikai fordulatot hozhat, amint az Capuá-
ban már megtörtént. A mérleg nyelve Karthágó felé látszott bil­
lenni.

221
VII. TÚL A CSÚCSON

Egy Róma számára váratlan fejlemény tovább rontotta Romu-

lus népének helyzetét. Korábbi fejezeteink egyikében röviden már
vázoltuk a görög anyaország politikai viszonyait. Ott Makedónia
erőfölényének ellensúlyozására szolgált a két legnagyobb város­
szövetség, az aitói és az akhdj föderáció. A politikai kapcsolatokat
bonyolította, hogy c két koalíció általában ellenségesen viszo­
nyult egymáshoz, miközben Makedónia is fenyegetést jelentett
számukra. Amikor azonban Spártában III. Kleomenész személyé­
ben szociális reformokra készülő király került hatalomra, az akhájok
összefogtak Makedóniával, és szétverték Kleomenész seregét. Ezt
követően javult a kapcsolat az akhájok és Makedónia között, ami­
nek az lett a vége, hogy 220-ban közösen hadat indítottak az aitó-
lok ellen. így tört ki az úgynevezett szövetséges háború.
A küzdelmek 217-ben értek véget, amikor híre jött a rómaiak
trasimenusi vereségének. Ekkor a status quo alapján a felek békét
kötöttek, és úgy határoztak, hogy Itáliára fordítják figyelmüket.
Belátták ugyanis, hogy az ottani események a Balkán sorsára is
kihatnak majd. V. Philipposz, Makedónia királya Cannae után
úgy találta, kedvező lenne céljaira Hannibált is felhasználni.
Ezért 215-ben követeket menesztett hozzá, akik a pun fővezérrel
szerződést írtak alá. Ennek értelmében elhatározták, hogy V. Phi­
lipposz fegyverrel segíti Hannibált Itália meghódításában, és min­
den ingó és ingatlan zsákmány az Appennini-félszigeten a puno­
kat illeti meg. Azután viszont a karthágóiak segítik V. Philipposzt
a görög anyaország alávetésében, és akkor minden zsákmány a
makedón királyé lesz majd.
Az egyezményt megerősítés céljából Makedóniába visszavivő de­
legáció azonban a rómaiak fogságába került. Emiatt a makedón

222
 1. Árulás és diplomácia

fegyveres akciók is egy évvel később kezdődtek csak meg, és a ró­

maiak is felkészülhettek azok fogadására. Sőt Róma 212/211-ben
szövetségre lépett az aitól ligával Makcdónia ellen. A szerződés zá­
radéka kimondta, hogy a makedónéi lenes harchoz mindazon álla­
mok csatlakozhatnak, amelyek az aitólok barátai. így aztán illírek,
pergamoniak és más hellenisztikus erők egy olyan erős koalíciót
hoztak létre, amely teljesen lekötötte V. Philipposz energiáin Ez az
oka annak, hogy Róma elkerülte a kétfrontos harcot, és a 215-től
205-ig húzódó úgynevezett első makedón háború, anélkül ért veget,
hogy bármelyik fél komolyabb károkat okozhatott volna a másiknak.
A tenger baj közepette a rómaiak stratégiát váltottak. A nem­
sokára elpártoló Szicília és a punok által megszállt Hispánia tér­
ségeire fordították katonai erőfeszítéseik javát. Itáliában pedig
arra szorítkoztak, hogy az Appcnnini-fclszigetre vezető száraz­
földi és tengeri utak elzárásával próbálják elszigetelni Hannibált,
és megakadályozni saját szövetségeseik elszakadását. Belátták,
hogy Fabius Maximusnak volt igaza, amikor dictatwfcÁM nem
vállalta a nyílt összecsapást Hannibállal Óvatosságát, amit ko­
rábban éles gúny tárgyává tettek, most isteni adományul kapott
bölcs előrelátásként értékelték. Úgy gondolták, hogy akkor lesz
jó kézben a hadvezetés, ha az ő mértéktartását párosítják a leg­
vakmerőbb római hadvezér, Marcus Claudius Marcellus harcos­
ságával. Utóbbi azzal szerzett hírnevet magának, hogy 222-ben
párviadalban ölte meg az insuberek vezérét. Mondták is az emberek,
hogy Fabius Maximust tekintik a pajzsuknak, míg Marcellus lesz
a kardjuk 214-ben őket, kettőjüket választották conra/nak, azután
209-ben Fabius Maximus ötödször, Marcellus pedig 210-ben ne­
gyedszer, 208-ban meg ugyancsak ötödször nyerte cl ezt a tisztséget.

223
VII. TÜL A CSÚCSÖN

Két félelmetes ellenfele erényeit sokra tartotta Hannibál is.

Ám Fabius Maximust becsülte többre. Állítólag ezért mondta
azt, hogy jobban fél tőle, aki nem akar harcolni vele, mint Mar-
ccllustól, aki viszont akar.
Az Itáliában elszigetelt karthágói had egyre nehezebben jutott
élelmiszerhez. Emiatt ereje fogyott, és ez bátorítólag hatott a ne­
kik ellenálló és ugyancsak sok nélkülözést megért Róma-barát
városok lakosságára. A drámai, helyzetet jól szemlélteti Sztrabón
egyik története, amely a Praeneste (mai Palcstrina) polgárait sújtó
éhínséget írta le:

„540praenestéi, -mikor a hatalma tetőpontján álló Hannibál ostro­

molta őket, oly sokáig ellenállt, hogy amikor az éhínség miatt egy
egérnek 200 drakhma volt az ára, az eladó éhen halt, a vevő azon­
ban életben maradt. Mikor Hannibál azt látta, hogy afalak közelé­
ben kerekrépát vetnek, természetesen csodálkozott kitartásukon, mint­
ha azt remélnék, hogy ellenállhatnak addig míg a répa beérik... ”
(Geőgraphika 5, 4, 10.)

A cannaci csatát követő esztendőkben a hadihelyzetet a követke­

zők jellemezték: Itáliában macska-egér harc folyt a döntő össze­
csapást kerülő római és az ottani városok barátsága, valamint az
élelem megszerzése érdekében manőverező karthágói csapatok kö­
zött. Az Appcnnini-félszigeten kívül eső területeken mindkét fél­
nek része lett sikerekben és kudarcokban egyaránt.
Szardínia szigetét a punok nem tudták megszerezni, Hispániá­
ban pedig a Scipiók egyre eredményesebben szorították vissza
a karthágói erőket. Az ottani előnyomulást segítette a római üz­

224
 1. Árulás és diplomácia

letemberek egy részének áldozatkészsége is. Ezek a katonai szol­

gálat alóli felmentésükért cserébe vállalták, hogy a tengeren át
élelemmel és felszereléssel látják el a Scipiók sereget, az áruk el­
lenértékének kifizetésére pedig haladékot adnak az államnak.
Mindez közrejátszott abban, hogy 214 és 213 során római győ­
zelmek születtek az Ebró tói délre eső ibér földeken. Ezek a hadi­
sikerek meghozták gyümölcsüket a diplomácia terén is. A római
vezérek szövetséget kötöttek Szüphaxszal, aki a numidák egyik,
Karthágóval szemben ellenséges törzsének volt a fejedelme. Ez
bel ha borút robbantott ki a numidák között, amit végül a punok­
hoz húzó másik fejedelem, Gala fia, Masszinissza nyert meg. Viszont
így is sikerült elvetni az egyenetlenség magvát az addig jobbára
Karthágót támogató numidák között. A harctéri és diplomáciai
eredmények megkoronázásaképp 212-ben Saguntum is római kézre
került.
Eközben viszont Szicíliában Róma számára kedvezőtlen válto­
zások következtek be. Sziirakuszaiban hatalomváltás történt, mi­
vel elhunyt Róma régi barátja, II. Hierón király, ö az első pun
háború idejétől hűséges szövetségese volt az itáliai nagyhatalom­
nak, és 215 során, 92 esztendős korában érte a halál. Trónját ek­
kor 15 éves unokája, Hierónümosz örökölte. A fiatal uralkodó az
itáliai események hatására, egyéves országlását követően szövet­
ségre lépett Hannibállal. Uralma azonban rövid életű lett. Né­
hány hónap múltán ugyanis meggyilkolták Róma-barát oligar­
chák. De ezek kormányzata sem tartott sokáig. Azt Hannibál
párthívei döntötték meg Hippokratész és Epiküdész vezetésével.
A példa aztán ragadósnak bizonyult. Több szicíliai város is szakí­
tott Rómával. Ezzel megnyílt annak lehetősége, hogy Hannibál

225
VII. TÚL A CSÚCSON

a szigeten keresztül folyamatos kapcsolatot tartson fenn Karthá­

góval.
Komoly veszélybe kerültek a már ismertetett római stratégiai
célok. Ezért az Itáliából Szicíliába érkező Marcellus ostrom alá
vette - egyelőre sikertelenül - Szürakuszait. Egyrészt a város eré­
lyesen védekezett, másrészt Bomilkar vezérlete alatt pun hadihajók
érkeztek Szürakuszai közelébe, megakadályozva a rómaiak ten­
geri blokádját. 213 tavaszán Róma szempontjából tovább rom­
lott a helyzet. Himilkón irányításával 28 ezer katona és 12 harci ele­
fánt szállt partra Szicília déli részén, és a sziget fontos területeit
vették fennhatóságuk alá. (Utóbb Himilkón részt vett Szüraku­
szai védelmében is, de 212-ben pestis végzett vele.)
Ezekben az években Makedónia királya is közvetett veszélyt
jelentett Róma számára, ö Illíria nyugati vidékén hódított, a ró­
mai érdekszféra köziében. V Philipposz kiterjesztette hadműve­
leteit az Apollóniától északra fekvő területekre, de arra már nem
jutott elegendő harci ereje, hogy közvetlen segítséget nyújtson
Hannibál itáliai tevékenységéhez.

2. Harcok Itáliában.

A fentiekben vázolt események közben folyamatosan folytak az

összecsapások Itáliában Hannibál és a római harctéri parancsno­
kok között.
Hannibál első jelentékeny itáliai kudarca Marcellus nevéhez
fűződött. Két esztendővel Szicíliába történő átkelése előtt, 215-
ben ő akadályozta meg, hogy a punok elfoglalják Dél-Itália egyik

226
 2. Harcok Itáliában

legfontosabb városi centrumát. Nolát (Nápolytól 25 km-re, a Capuá-

ból a mai Nocerába [ókori Nuceria] vezető út mentén). A merész
római parancsnok Neapolisból érkezett katonaságával a városba.
Ott a zömmel samnis eredetű lakosság nagy része már azt fontol­
gatta, hogy megadják magukat Hannibálnak. A római történet­
írás szerint az emberek hangulatát főképp egy Banrius nevű vete­
rán harcos hajlította a punok felé. Ez, a rómaiakkal szövetségben
küzdő férfiú kitüntette magát a cannaei csatában. Sok ellenséget
sikerült megölnie, mielőtt nyílvesszőktől és dárdáktól súlyosan meg­
sebesítve eszméletét vesztette. A győztes karrhágóiak az elesettek
holttesteinek összeszedése közben akadtak rá, és csodálkozva ész­
lelték, hogy még életben maradt. Lassan eszmélő testét Hannibál
elé vitték, akiről tudták, hogy a bátorságot még az ellenfélnél is
magasra ércékeli. Jól gondolták. A punok fővezére szabadon en­
gedte és gazdagon megajándékozta foglyát, ráadásul a vendégbarát­
jává fogadta. A Nolába, hazájába visszatérő Banrius persze hála­
telt szívvel emlékezett Hannibálra, és mindent megtett azért, hogy
honfitársait a punok oldalára térítse.
Marcellusnak tudomására jutott ez az eset, és elhatározta, hogy
a valósággal „nemzeti hősként” ünnepek Bán ti üst Róma hívévé
részi. Amikor egy alkalommal találkoztak, megkérdezte tőle, mintha
nem tudná, hogy ő-c az a vitéz, aki Cannaenál saját testével fogta
fel az Aemilius Paullusnak szánt nyílvesszőket, és akiről Rómá­
ban többet beszélnek, mint bárki másról? Bantius igenlő válasza
után Marcellus szemrehányást tett, miért nem adott módot már
előbb a rómaiaknak arra, hogy megfelelően kimutathassák hálá­
jukat. Ezután egy értékes harci mént és nagyobb pénzösszeget aján­
dékozott neki. Marcellus gesztusa meghatotta az öreg harcost, és

227.
VII. TÚL A CSÚCSON

ettől kezdve nem akadt a városban nála nagyobb híve a rómaiak­

nak. Még abban is segített, hogy lelepleződjenek Hannibál ottani
hívei.
így jutott a római parancsnok tudomására az is, többen arra
készülnek, hogy széthoidják a légiók felszerelését, mihelyt ő kivonul
a városból a punok ostromló hada ellen. Emiatt a település belse­
jében sorakoztatta harcrendbe katonáit, a csapatok felszerelését pe­
dig a falak közelében halmozta fel, megtiltva a polgároknak a fa­
lak megközelítését.
Ezeknek az intézkedéseknek a következtében teljesen elnépte­
lenedtek a meredeken kiemelkedő városfalak és bástyák. Ez azt
a hitet keltette Hannibálban, hogy a védők végzetesen elhanya­
golták erődeik felügyeletét. Mivel mindig is az azonnali kezde­
ményezés híve volt, parancsot adott gyors támadás indítására.
Még azt is elmulasztotta az ellenség remélt meglépése érdekében,
hogy csapatait a csatarendben megszokott helyükre vezényelje.
Marcellus csak erre várt. Mihelyt a punok a falakhoz értek, ki­
nyittatta a hozzájuk legközelebb álló kaput, és legjobb lovasai élén
rájuk rontott.
Alighogy elkezdődött a közelharc, egy másik kapun át római
gyalogosok özönlöttek ki. A meglepett Hannibál ekkor ellenük
irányította csapatai felét, de egy újabb kapun keresztül friss ró­
mai alakulatok törtek ki, és támadták oldalba az ostromlókat.
A megzavarodott és komoly veszteségeket elszenvedő karthágóiak
bőrüket mentve menekültek megerősített táborukba. Marcellus
diadalittasan tért vissza Nolába, azzal a számára jóleső érzéssel,
hogy sikerült megtépáznia Hannibál legyőzhetetlenségének nim­
buszát.

228
 2, Harcok Itáliában

A sikeres akciót követő időszakban megindult a Nolában ma­

radt punbarát elemek üldözése. A római vezér hetven embert le­
fejeztetett, másokat bíróság elé citált. Mivel Hannibál számára
igen fontos volt, hogy a hozzá húzó itáliai polgárokat megvédje,
és ezáltal újabb híveket szerezzen, ismét a város ellen fordult. Se­
regét felvonultatta a falak előtt, és megpróbálta kierőszakolni a nyílt
ütközetet Marcellusszal. Aki azonban — minden harciassága elle­
nére — sokat tanult Fabius Maximus óvatosságából. Nem vállalta
a döntő összecsapást, ehelyett a kivárás álláspontjára helyezke­
dett. Amikor felderítői jelentették, hogy Hannibál seregének na­
gyobb részei szerte a vidéken az őket sújtó élclcmhiány enyhítése
érdekében falvakat fosztogatnak, rajtaütött a Nola előtt marad­
iakra. Sikerült is ezek között derekas pusztítást véghez vinnie. En­
nek következményeként a város megmaradhatott Róma oldalán.
Ráadásul a háború folyamán először fordult elő, hogy a karthágói
seregből csoportos dezertálás történt: 300 Hispániái és numida lo­
vas átszökött a rómaiakhoz.
Hannónt eközben legyőzte Tiberius Sempronius Gracchus
prozwHWí/Beneventum (mai Benevento) közelében. Hannón aCarn-
paniát meghódítani akaró Hannibállal szerette volna egyesíteni
seregét, de most kénytelen volt visszatérni Lucaniába. Maga
Hannibál is lemondott Campania teljes meghódoltatásáról, és
Apuliába vonult vissza. Ott töltötte 214—213 telét, majd a Ta-
rentumi-öböl környékének alávetésére indult. Hosszú harcok
árán, 213-212 telén árulók segítségével elfoglalta Tarentumot,
de a fellegvár a rómaiak kezén maradt.
A Hannibáli háború című könyvében Appianosz részletezte
a Tarentum sorsát befolyásoló árulás történetét:

229
VII. TÚL A CSÚCSON

„ Tarentumot, amit római helyőrség tartott megszállva, Konóneus

árulta el a következőképpen. Konóneusnak az volt a szokása, hogy
vadászni járt, és mindig vitt valami ajándékot Liviusnak, a helyőr­
ségparancsnoknak, ezért jó ismeretségbe került vele. Amikor a há­
ború kiterjedt arra a vidékre is, Konóneus azt mondta, hogy éjszaka
kell indulnia vadászni, és még az éjjel hazahozza a zsákmányt. így
hát éjszaka is kinyitották számára a kapukat, ő maga pedig meg­
egyezett Hannibállal, hogy katonákat kap, akik közül egyeseket a
közeli bozótosban rejtett el, másoknak pedig megparancsolta, hogy
kis távolságból kövessék öt, ismét másoknak pedig hogy vele tartsa­
nak. A ruhájuk alatt mellvérttel és karddal legyenekfelszerelve, felül
pedig vadászruhát öltsenek magukra. Azután rudakra helyezett egy
vadkant, és éjszaka a kapukhoz érkezett. Amikor az örök szokás sze­
rint kinyitották a kaput, a Konóneusszal érkezettek azonnal meg­
ölték a kapuőröket, és akik követték, sietve berontottak velük együtt.
A bozótosból elöjövöket is beengedték, és megnyitották a kapukat
Hannibál előtt. Ó pedig amint megérkezett, a város többi részét is
gyorsan elfoglalta, és miután megnyerte magának a tarentumiakat,
ostrom alá vette a fellegvárat, amit még a rómaiak tartottak meg­
szállva. ..
.. .A rómaiak, akik a fellegvárat tartották, körülbelül ötezren vol­
tak. A tarentumiak közül is csatlakoztak néhányan hozzájuk, és
a metapontumi római helyőrség parancsnoka is megérkezett az ot­
tani őrség felével. Bővében voltak a hajítófegyvereknek és a hadigé­
peknek, amelyekkel könnyen távol tarthatták a falaktól Hannibált.
Azonban Hannibál is bővében volt ezeknek... Egy alkalommal...
...a rómaiak közül néhányan a falakról botokra tekert kócot és szur­
kot dobáltak a hadigépekre, mások pedig kirohantak a várból, ésfel­

230
 2. Harcok Itáliában

gyújtották azokat. Ezt követően Hannibál lemondott erről a vállal­

kozásról, és ostromsánccal vette körül a várost, a tenger felé eső részt
kivéve, ott ugyanis ez nem volt lehetséges... ” (VII, 133-137)

Az eseményeket ugyancsak ismertető Polübiosz elbeszélésében

Nikón és Philémenosz, helybéli arisztokraták álltak az árulók élén.
A fellegvár parancsnoka a források szerint Gaius vagy Marcus
Livius Macatus volt, aki a pun támadásra virradó éjszakát állító­
lag mámorba fulladó lakomázással töltötte. Nemtörődömsége is
közrejátszott abban, hogy városa idegen kézre jutott, csupán a fel­
legvárat sikerült megmenteni 209 során aztán a rómaiak ismét
birtokukba vették Tarentumot, hála Fabius Maximus bátorságá­
nak, aki a szárazföld és a tenger irányából roham oztatta meg ka­
tonáival a falakat, valamint ravaszságának, amelynek segítségével
ezúttal ő használta ki egy áruló jelentkezését.
Plutarkhosz a sikeres római ostrom és Fabius Maximus ünnep­
lésének leírását követően ezt jegyezte meg:

„Mint mondják, az odasiető Hannibál mindössze negyven stadium-

nyira volt Tarentumtól, amikor a város elesett, s erre nyílt őszinteség­
gel megegyezte: »Lám, a rómaiaknak is van Hannibáljuk, mert
Tarentumot ugyanúgy veszítettük el, mint ahogyan megszereztük.«
Baráti körben ekkor ismerte be először, hogy már régóta tudta, meny­
nyire nehéz, de most már belátja, teljességgel lehetetlen meghódítani
Itáliát a rendelkezésre álló eszközökkel...
... Tarentum helyőrségének parancsnoka,... Livius bevette magát
a fellegvárba, s onnan nem tudták kiűzni. Mindaddig ott maradt,
amíg a rómaiak ismét úrrá nem lettek a tarentumiakfelett. Fabius

23]
VII. TÚL A CSÚCSON

ünneplése nagyon zokon esett Liviusnak, s ezért irigységből és becs­

vágyától hajtva kijelentette a szenátusban, hogy Tarentum visszafog­
lalása nem Fabiusnak, hanem neki köszönhető. Fabius erre nevetve
megjegyezte: »Igazad van, mert ha te nem veszítetted volna el a vá­
rost, én sem foglalhattam volna el.«" (Fabius Maximus 23.)

Tarentum eieste 212-ben súlyosan érintette Rómát. Viszont Han­

nibál déli hadjáratát kihasználva a rómaiaknak sikerűit visszafog­
lalni az északabbra fekvő Casilinumot és Árpit. A háború isten­
asszonya váltakozva osztotta kegyeit, de 212 nyarára már Hannibál­
nak hódolt Bruttium, Lucania cs Apulia nagyobb része. Dél-Itáliát
az a veszély fenyegette, hogy teljesen pun uralom alá kerül, és ez
még jobban növelte a szicíliai események fontosságát. Hiszen ha
Szicília és Dél-Itália, vagyis az úgynevezett Magna Graecia (Nagy
Görögország) területe egybefüggően Hannibálnak hódol, akkor
az nagyban növeli az esélyét a Róma vezette szövetségi rendszer
végleges felbomlásának. Ez indokolta a karthágói kormányzat
növekvő háborús erőfeszítéseit is, amelyek keretében - mint em­
lítettük- 213 tavaszán Himilkón partra szállt Szicília déli részén
25 ezer gyalogossal, 3 ezer lovassal és 12 harci elefánttal. De a ró­
maiak is megtették a szükséges lépéseket.
213 és 211 között proconsuli felhatalmazás birtokában Marcus
Claudius Marcellus irányította Róma szicíliai hadjáratát. Erre az
időszakra a római államhatalom már igyekezett összes erőit moz­
gósítani a háború sikeres befejezése érdekében. 212-ben 25 legio
állt fegyverben és ugyanolyan létszámú szövetséges katonaság.
Még 213-ban 50 hadihajóval Bomilkar is a rómaiak által fenye­
getett Szürakuszai segítségére sietett, de végül harc nélkül meghát­

232
 3. „Szicíliai vecsernye*

rált a kétszeres túlerejű római flottával szemben. 212-re bezárult

Marcellus ostromgyűrűje Szürakuszai körül.

3. „Szicíliai vecsernye”

212 nyarától 211 tavaszáig húzódott a küzdelem Szürakuszai be­

vételéért. Ezt az erődítésekkel körülvett nagyvárost a szárazföld
felől csak dombokkal és mély völgyekkel átszegdclt terepen lehe­
tett megközelíteni. A város védelmének műszaki irányításáért a ma­
tematika, fizika és csillagászat híres tudósa, Arkhimédész felelt,
ö a falakra kő- és nyílhajító gépeket szereltetett.
Ezek a szerkezetek alkották az ókor „tüzérségét”. Lényegük az
volt, hogy a hadmérnökök olyan nagyságú és rugalmas erejű íjat
kísérleteztek ki, amelyet közönséges emberi erővel már nem lehe­
tett kifeszíteni. Ennek az íjnak a két karját, amelyet általában vas­
tag fából faragtak ki, beépítették egy gerendázatba. Ez a gerendá-
zat az úgynevezett feszítő szekrény, amelyet egymással párhuzamos
két vízszintes és négy merőleges gerenda oszt három részre. A kér
szélső részbe ágyazták az íj karjait, míg a középső részen, a két kar
találkozásánál nyúlt előre, a feszítő szekrényre merőlegesen a nyíl­
pályát tartalmazó hosszú kilövő deszka. A kilövő deszka közepén
hosszanti vajat futott végig. Ebbe csúsztatták bele a nyílvesszőt.
A kilövő deszkát ellátták egy mozgatható horoggal, amelybe az íj
húrját akasztották. A húr női hajból vagy állati ínból készült hen­
geres fonással. Az íjat azután egy tekerő szerkezet (motolla) segít­
ségével megfeszített állapotba hozták, majd a húrt eleresztve ki­
lőtték a nyílvesszőt. Tehát a helyzeti energia a tekerő szerkezettel

233
vn. TÜL A CSÚCSON

megfeszített íjhúrban halmozódott fel, és az íjhúr eleresztése kö­

vetkeztében alakult át mozgási energiává. Ezért is nevezték ezt
„tekerős tüzérségnek”.
Az ilyen típusú hadigép elnevezése görögül katapeltész (mivel
a belőle kilőtt nyílvessző átütötte a pajzsot \pelté\), latinul pedig
catapulta volt. Természetesen méretük a legkülönbözőbb lehe­
tett. A kisebbeket egy, a nagyobbakat két állvány tartotta. Ezek az
állványok rövid faoszlopok voltak, amelyek körül a gépet forgatni
lehetett, ily módon megoldva az irányzás problémáját. Az egy-
oszlopos nyíllövőveí 7-8 fokos, a kétoszlopossal 2 fokos emelke­
déssel lehetett lőni. A gépek kaliberétől függően 69-138 cm
hosszú és 25-200 dekagramm súlyú nyílvesszőket lőttek ki 350 mé­
ter körüli távolságra.
Némi átalakítással, többek között azzal, hogy az íjhúr közepére
fémgyűrűt erősítettek, a kilövő deszka hátsó végét pedig a földre
támasztották, az ilyen szerkezet alkalmassá vált kőgolyók kilövé­
sére is. Ekkor azonban az íjhúrt a fémgyűrű miatt laposra kellett
fonni. Az így kialakított kőhajító gép görög elnevezésepalintonon
volt, míg a rómaiak ballista néven említették. A kőhajító szerke­
zet sokkal súlyosabb volt, mint a catapulta, mivel egyrészt erő­
sebb íjkarokat, másrészt nagyobb méretű feszítő szekrényt kellett
ácsolni hozzá. A gépezet könnyebb mozgatása érdekében olykor
kerekeket is szereltek az állványzatra. A ballista néhány kilós, de
akár 1 talanton súlyú lövedéket is képes volt kilőni 200-800 mé­
ter körüli távolságra, a lövedék nagyságától függően. A kilövés
általában 45 fokos szögben történt.
Az ostromlók és az ostromlottak egyaránt alkalmazták az is­
mertetett hadigépeket, de újított Arkhimédész is, meg a rómaiak

234
 3. „Szicíliai vccsernye”

is. A kiváló tudós találékonyságára kiváltképp akkor volt szükség,

amikor Marcellus a tenger felől intézett támadást Szürakuszai
erődítményei ellen. A római vezér ugyanis öt evezősoros hadiha­
jói közül nyolcat párosával egymáshoz erősírtetett úgy, hogy egy­
mással érintkező belső oldalaikon az evezőket bevonták. Ezekre
az óriási „katamaránokra” úgynevezett szambük&xx. (latin sambuca)
állítottak, és a falak közelébe úsztatták őket. A szambüké igen el­
més szerkezet, arra való, hogy a bástyák tetejére juttassa a katoná­
kat. Legfontosabb eleme a négylábnyi szélességű létra volt, ame­
lyet olyan magasra készítettek, hogy róla a bástyákra lehessen jutni.
A létra két oldalán védőkorlát óvott az ellenség hajítófegyvcreitől.
Ezt a létrát a falak közelébe érve a hajók legénysége csigákra szerelt
kötelek segítségével — amiket az árbocokhoz erősítettek - a ma­
gasba emelte. A szambüké tetején bárom katonát tartott három,
korláttal védett kis emelvény. Ha ők megtisztították a bástya ve­
lük szemközti részét az ellenségtől, akkor a létrát biztonságosan a fái­
hoz támasztották, és a többi harcos sorban felmászhatott a magasba.
Arkhimédész kiváló védekezést talált ki az úszó létrákkal szem­
ben. Hatalmas darukat állított a megtámadott falrészek mögé, és
ezek kosarába 10 ralanton (kb. 260 kg) súlyú köveket és ólom­
tömböket rakatott. Amikor a szambükéket szállító hajók a szá­
mukra szükséges távolságra megközelítették a falakat, a darukat
a járművek irányába fordították, és súlyos rakományukat a ma­
gasból a gályákra zúdították. Ezek aztán egyre-másra zúzódtak
szét a súlyok csapásai alatt.
De a rómaiak hajói ellen mást is alkalmazott a tudós görög.
A 12. századi bizánci polihisztor, lóannész Tzetzész ókori forrá­
sok alapján a következőről tudósított:

235
VII. TÚL A CSÚCSON

„Amikor MarceUus nyillövésnyi távolságra hátrált hajóival (a város­

falaktól), az öreg (Arkhimédész) egy hatszög alakú tükröt szerkesz­
tett, és a tükör méretétől függő távolságban további négyszögletű
tükröket állított fel, majd egyfajta forgópánttal beállította a dőlés­
szögüket. Ennek köszönhetően az üveg (itt tükröt kell érteni) fóku­
szálta a nap sugarait, amikor a nap delelöre hágott, függetlenül attól,
hogy nyár volt, vagy kemény tél. Ezek után, miután a sugárnyalábo­
kat a hajókra irányították, hatalmas lángok csaptak fel belőlük, és
noha nyillövésnyi távolságban voltak, porrá hamvadtak. így talál­
mányának köszönhetően az öregember diadalmaskodott Marcellus
felett. ” (Khiliadesz 11,35.)

R. Temple A kristálynap című könyvében (fordította Cserna

György) idézte ezt a szöveget, majd arról írt, hogy több korábbi
kísérletező kedvű műszaki szakember urán a görög mérnök, loan-
nisz Szakasz foglalkozott Arkhimédész „halálsugarával”. Elmélete
szerint a hellén fizikus tükröket tartó katonákat sorakoztatott fel
Szürakuszai falainál, és így lobbantotta lángra a római hajókat.
Tükrök gyanánt nagy, sík, fényesített rézpajzsokat használhatott,
amelyek így síktükrökké váltak. Persze az elmélet próbája a gya­
korlat. A nem hivatalos első kísérletek során Szakasz rézhátú és
könnyű fémkeretbe erősített tükröket alkalmazott. Ezekkel ki­
sebb hajómodelleket gyújtott fel. Majd Temple könyvének 323.
oldalán ezt olvashatjuk a bizonyítási eljárás sikeréről:

„A hivatalos kísérletet 1973. november 6-án, egy szélcsendes, több­

nyire derült napon tartották a Kepal-öbölben (Szkaramagasz-Athén
Tengerészeti Bázis) a Görög Haditengerészet közreműködésével A het­

236
 3. „Szicíliai vecsernye’

ven tükröt ugyanekkora számú tengerész kezelte 55 méterre a cél­

ponttól, amely egy kis, 2,3 méter hosszú, szurokkal befedettfahajó
volt. A hajó pár másodperc elteltévelfüstölni kezdett. A kísérlet átütő
sikerrel zárult. ”

Arkhimédész leleménye és Szürakuszai körültekintő védelmi in­

tézkedései sem tudták azonban megakadályozni a rómaiakat a vá­
ros bevételében. Marcellus alvezére, Titus Quinctius Crispinus
szétverte Himilkón seregét, amelyet tizedelt a pestis is. Maga a pun
parancsnok is a járványnak esett áldozatul. Bomilkar flottája, mint
említettük, harc nélkül visszavonult, és a magára maradt város­
ban a Róma-barát ellenzék végül megnyitotta Marcellus előtt
a kapukat. A bevonuló római katonák kifosztották a várost. Ark­
himédész is a bosszúért lihegő légionáriusok áldozata lett. Halá­
láról több történet maradt fenn. A legismertebb szerint éppen
mértani ábrákat rajzolt kertje homokjába, amikor a katonák be­
rontottak házába. Amikor rátámadtak, csak ennyit mondott: „Ne
zavarjátok a köreimet. ”Miután e szállóigévé vált mondat elhang­
zott, a felbőszült rómaiak meggyilkolták.
A szicíliai fejlemények visszahatottak a karthágói politikai élet
alakulására. A pun székvárosban mozgolódni kezdtek a Barkidák
régi ellenfelei. Ök elérték, hogy a Hannibállal szemben ellenséges
érzelmeket tápláló Hannón vegye át a szigeten maradt karthágói
csapatok vezénylését.
A könyvünkben tárgyalt események idején számos Hannónnal
találkoztunk, és fogunk még újabbakkal is. Ezért jó lesz felidézni,
kik kapcsolódtak ezzel a névvel a pun háborúk történéseihez:
264-ben egy Hannón nevű vezér, bizonyos Hannibál fia foglalta el

237
VH. TÜL A CSÚCSON

Agrigentumot. 241 során Hannónnak hívták azt a flottaparancs­

nokot, aki az I. pun háború döntő csatájában vereséget szenve­
dett az Aegates-szigeteknél a rómaiaktól, és akit emiatt keresztre
feszítettek Karthágóban. A „Nagy” melléknévvel megtisztelt Han­
nón Hamilkar politikai ellenlábasa, az I. pun háborút követő
zsoldoslázadás idején a hadsereg egyik vezetője volt. Hannibál meg­
bízásából 218-ban egy másik Hannón vette át az Ebrótól északra
fekvő területek ellenőrzését. 212 során egy újabb Hannónnal ta­
lálkozunk, aki részt vert a Capua környéki harcokban. Miután
208-ban Hannibál idősebb öccse, Haszdrubal elhagyta Hispá­
niát, egy Hannónt küldtek az ifjabb öcs, Magón megsegítésére.
Ez a Hannón idővel fogságba került, és Rómába hurcolták. Ugyan­
csak Magón harcostársa volt az a Hannón, aki 206-ban részt vett
az Ibériai-félszigeten szétvert karthágói haderő újjászervezésében,
de a rómaiakról vereséget szenvedve elmenekült. A lovasság al-
vezérekent harcolt egy másik Hannón, aki 204-ben elesett az Észak-
Afrikában partra szálló Scipio Africanusszal vívott csatában. Nem
tévesztendő össze vele az a Hannón, aki egy Hamilkar fia volt,
és mint négyezer numida lovasparancsnoka ütközetet veszített
Scipio Africanus és Masszinissza serege ellenében. Egyes ókori
források szerint ott életét vesztette, mások úgy tudták, hogy fog­
ságba esett.
A Szicíliában, Szürakuszai eleste után parancsnoki posztot nyert
Hannón hamarosan összetűzésbe került az ott állomásozó pun
lovasság vezérével, a Hannibál megbízottjaként működő Mutti-
nésszel. A tény, hogy ilyen viszály egyáltalán kirobbanhatott, már
önmagában mutatta Hannibál tekintélyének megrendülését. A pa­
rancsnokok közötti ellentétek - mint már annyiszor ez előtt és

238
 4. „Hannibál a kapuk előtt!'

ezután - katasztrófához vezettek Miután Hannón leváltotta Mur-

tinészt, és saját fiát nevezte ki helyébe, a megbántott lovasvezér
alárendeltjeivel együtt átpártolt a rómaiakhoz. Ráadásul harc nél­
kül átadta nekik a déli tengerpart legnagyobb kikötőjét, Agrigen-
tumot. Hannón Karthágóba menekült. Ezzel egyszer és minden­
korra véget ért a Szicília feletti pun uralom.

4. „Hannibál a kapuk előtt!”

Szürakuszai élésre óriási fordulatot hozott a háború menetében.

Elszakadt az a kapocs, amely a Dél-Itáliában harcoló Hannibált
Észak-Afrikával összekötötte. És bár a szigeten még néhány évig
fel-fellángolt a küzdelem parazsa, a végső kimenetel nem lehetett
vitás. Szicília végleg Róma kezére került. Még Szürakuszai ostro­
mának kezdetekor Hispániában is nagy római győzelem szüle­
tett. A Scipiók birtokába jutott Saguntum, amely a fő katalizátor
szerepét töltötte be a második pun háború kitörésében. Úgy tűnt,
diadalt arat az új római stratégia, amely Szicíliára és Hispániára
összpontosította a katonai erőfeszítéseket. És Hannibál számára
hátrányosan alakult a helyzet Itáliában is.
212-ben, mint már beszámoltunk róla, árulás révén a punok
kezébe került Tarentum, csupán a fellegvárat tudták a rómaiak
megtartani. De ezt a karthágói sikert egy sokkal méretesebb vesz­
teség követte. A rómaiak sorra vették vissza elpártolt szövetsége­
seik városait Samniumban és Apuliában, majd rátámadtak Capuá-
ra is. Hannón, aki utánpótlást akart vinni a városba, mielőtt azt
a légiók teljesen körülzárták volna, Beneventum közelében - ahol

239
VII. TÚL A CSÚCSON

immár másodízben szenvedett vereséget — elveszítette táborát

és összes felszerelését. 211-ben az előző év kér consufya, Quintus
Fulvius Flaccus és Appius Claudius Pulcher megkezdte Capua
ostromát. Ebben az időben csak Itáliában 16 római légió állt
fegyverben: kettő a Pónál, kettő-kettő Etruriában és Rómában,
négy Apátiában és hat Campaniában. Utóbbiakból négy roha­
mozta Capuát. Ez óriási erőfölényt jelentett Hannibállal szem­
ben. Egyre jobban kiütközött a kanhágói hadvezér vállalkozásá­
nak kalandor jellege. Villámháborús elképzelései nem váltak valóra,
az elhúzódó háború viszont kedvezett a Róma javára megmutat­
kozó reális erőviszonyok érvényesülésének.
211 tavaszán Hannibál tett meg egy kétségbeesett kísérletet
a hadiszerencse megfordítására. Leggyorsabb és legürőképesebb
csapataival Capua felmentésére indult. Az erős ostromgyűrűt azon­
ban képtelen volt áttörni, és sok embert is veszített. Mivel azon­
ban tudatában volt annak, mennyire diszkreditálhatja ügyét,
ha legfontosabb itáliai szövetségesét cserbenhagyja, váratlan hú­
zásra szánta el magát. Megindult Samniumon keresztül Róma
irányába. Azt hitte, hogy a légiók majd abbahagyják Capua ost­
romlását, és Róma védelmére sietnek. Tévedett. A senatus átlátott
szándékán, és noha Flaccust 15 ezer katonájával visszarendelték
a Tiberis-parti városhoz, vezértársa nyugodtan folytatta az ost­
romot.
Hannibál 3 mérföldnyire (majdnem 5 km-re) a városfalaktól
ütött tábort, és lovasaival egészen a Porta Collináig, Róma egyik
városkapujáig nyaigalt. A kelták 387-es betörése óta ellenség soha
nem járt ilyen közel a falakhoz. El is terjedt állítólag a lakosok
között a rémes hír: „Hannibál a kapuk előtt (Hannibál ante portás)!”

240
 4. „Hannibál a kapuk előtt!1

De nem volt mitől tartaniuk az erős falak és a nagyszámú kato­

naság védelme alatt.
Néhány kisebb jelentőségű összecsapás után a karthágói sereg
visszatért Bruttiumba, felhagyva Róma zaklatásával, és sorsára
hagyva Capuát. Néhány történész úgy véli, Hannibál addigra
már elegendő zsákmányt gyűjtött össze, és talán abban is bízott,
hogy a rómaiak időközben másik hadvezérüket is visszahívják
Capua alól. Amikor azonban reményei nem teljesedtek be, sok­
kal észszerűbbnek látta, ha zsákmányával visszavonul a biztonsá­
gosabb déli régióba. Az ostromlott város pedig megnyitotta ka­
puit a légiók előtt.
A visszanyert Capua büntetése súlyos volt, és a többi hűtlenné
lett település számára is tanulságos. Vezetőit kivégezték, a polgá­
rokat sújtó rendelkezéseket Livius részletezte:

„A környéke miatt, amely Italiának közismerten minden terményt

legbővebben termő területe volt, megkegyelmeztek a váratnak, hogy
legyen valamilyen szálláshelye azoknak, akik környékét művelik.
S hogy megfelelő számú legyen a népesség, visszatartottak benne igen
sok itt lakó szabadost, szatócsot és kézművest. A teljes földterület és
a hivatalos épületek a római nép tulajdonába kerültek. Egyébként
úgy döntöttek: Capua csak annyiban legyen város, hogy lakók népe­
sítik be, de nem lehet állami léte, senatusa, népgyűlése, vezetőtestü-
lete, s a tömeg éljen benne minden nyilvános tanácskozási jog min­
den elöljáróság nélkül. Tagjait ne fűzze össze semmilyen kapcsolat,
s ne legyenek képesek közösséggé alakulni. Az igazságszolgáltatás
intézésére minden évben egy elöljárót küldenek hozzájuk Rómából"
(XXVI, 16,7-11.)

241
vn. TÚL A CSÚCSON

Számítások szerint az árulása miatt megbüntetett Tarentum és

Capüa mintegy 50 ezer lakója veszítette el néhány évtizedre pol­
gárjogát. Az elrettentés példaértékűnek bizonyult. A kialakult
politikai légkörben nem termett babér a punok fővezérének. Pe­
dig harci erényei továbbra is érvényesültek. Polüainosz számolt
be egy sikeres cseléről a campaniai mezőkön, sajnos sem az ese­
mény dátumát, sem a helyszínét nem említve:

„Campaniában Hannibál a következőképp múlta felül csatában

a rómaiakat. Egy vihar idején Hannibál elrendelte: »Ha a csatajel
felhangzik, menjetek ágyba; amikor visszavonulótfújunk, támadja­
tok, « Körülbelül két óra múlva csatajelet fuvatott. Az elinduló ró­
maiak fegyverbe álltak. Miután a megfelelő ideig várt, Hannibál
visszavonulásra adott jelt. A viharos időjárástól és alvatlanságtól
szenvedő rómaiak visszavonultak, és lefeküdtek aludni. Hannibál
erre rájuk támadt, és lemészárolta őket. ” (6, 38, 4.)

ksa az ilyen apró részsikerek nem befolyásolták döntően az ese­

ményeket. Hannibál még hosszá évekig bolyongott fogyatkozó
hadi népével Itália déli területein. A rómaiak azonban már csak
mérsékelt figyelemmel kísérték tetteit. Szicília után Hispániá­
ban akarták dűlőre vinni a dolgokat, hogy azután minden erővel
Karthágóra ronthassanak 211-ben Hannibál Róma kapuja előtt
állt, a következő években viszont a vereség kapuja tárulkozott ki
előtte.

242
 5. Az ifjabb Publius Cornelius Scipio és taktikai reformja

5. Az ifjabb Publius Cornelius Scipio és taktikai reformja

211-ben, az Itáliában és Szicília szigetén aratott sikerek szomorú

ellentéteként súlyos kudarcok érték Rómát az Ibériai-félszigeten.
Ott a két Cornelius Scipio, Publius és Gnaeus hadaival három
karthágóí sereg vette fel a harcot. Az egyiket Hannibál idősebb
öccse, Haszdrubal, a másikat a legfiatalabb testvér, Magon, míg
a harmadikat egy másik Haszdrubal vezette. Öt Giszkón fiaként
jegyzi a történelem. Lehetséges, hogy Hamilkar ama egykori al-
vezérének a fiáról van szó, akit annak idején a lázadó zsoldosok
kegyetlen kínzások után kivégeztek. A három katonai vezető kö­
zül vitán felül az utóbbi volt a legtehetségesebb. Ö előbb Magón­
nal együttműködve Publius Scipiót verte meg, majd Magón és
a másik Haszdrubal segítségével Gnaeus Scipio seregére mért sú­
lyos csapást. A két Scipio életét veszítette, csapataik szétszóród­
tak. A római erőket a megsemmisítéstől csak az mentette meg,
hogy a Barkida fivérek erős féltékenységet éreztek náluk sikere­
sebb vezértársuk iránt Azon az alapon, hogy az Ibériai-félszige­
tért már évtizedek óta az ő családjuk viseli a felelősséget, előjogo­
kat követeltek maguknak, holott a gyakorlatban egyenrangúak
voltak. A viták megmérgezték a légkört, egyenetlenséget szültek
a harci cselekmények irányításában, és ez lehetővé tette a rómaiak­
nak azt, hogy elkerüljék hispaniai katonai potenciáljuk teljes fel­
morzsolását.
Róma kormányzata egyedi megoldással reagált a helyzetre.
Tekintettel a hispaniai veszteségek nagy arányára, az ott harcoló
csapatok utánpótlásának nehézségeire és a számukra kevésbé is­
mert terület természeti akadályaira, a népgyűlésre bízta, válassza ki

243
vn. TÚL A CSÜCSON

a megfelelőnek ítélt hadvezért. A nép választása a hősi halált

halt Publius Cornelius Scipio hasonnevű fiára esett. Ez, az akkor
25-26 esztendős férfiú lesz majd az a római hadvezér, áld 202-ben
a zamai csatában legyőzi Hannibált, és akit Észak-Afrika meghódí­
tójakén t az Africanus melléknévvel lógnak megtisztelni honfitársai.
A Scipio család kitűnősége a Ticinusnál lezajlott összecsapás­
ban megmentette sebesült atyját attól, hogy az ellenség fogságába
essen. A cannaei csata utolsó fázisában három katonai tribunus
társával, 4 ezer gyalogos és 200 lovas élén kitört a bekerítésből,
és embereit az apuliai Canusium biztonságos falai mögc menekí­
tette. Érdemei elismeréseképpen - noha minden fontos állami
tisztség betöltéséhez legalább tízéves katonai szolgálat teljesítése
volt az alapfeltétel - 213-ban aedilissT& választották.
Frissen elnyert hivatala nagyban növelte társadalmi presztízsét.
Mint arisztokrata nemzetségből származó férfiú jogosult lett ele­
fántcsontból készült szék (az egykori királyi trónus köztársaság­
kori felidézése) használatára. Kötelességei közé tartozott Róma
élelmiszer-ellátásának, a vásárok lebonyolításának és az ünnepi já­
tékoknak a felügyelete. Sok kiemelkedő politikus e tisztség ered­
ményes betöltésének köszönhette népszerűségét és ragyogó karrier­
jét. Utóbb ezek közé tartozott Julius Caesar, 211 során pedig az
édesapját gyászoló Scipio.
Most a hazáért elesett atyja és nagybátyja iránti tiszteletből, és
mert az Ő érdemeit is nagyra tartották, megkapta a hispaniai fő-
vezérséget. Ttt^eríwwmal, vagyis csak a legfelsőbb tisztviselőket meg­
illető hatalommal és proconsuli jogkörrel ruházták fel, anélkül, hogy
az előírt főhivatalokat (consul, praetor) korábban betöltötte volna,
ó azután nem is élt vissza a nép bizalmával.

244
 5. Az ifjabb Publius Cornelius Scipio és taktikai reformja

Friss erőkkel az Ibériai-félszigetre érkezve összeszedte a szétszó­

ródott római csapatokat, és csakhamar ismét hadra foghatóvá tette
őket. Mivel ily módon összegyűjtött hadinépének jelentős része
a korábbi években a két Scipio alatt szolgált, ezek a katonák benne a
családi hagyományok folytatóját látták, egykori tisztelt parancs­
nokaik szeretni való utódát. A történészek gyakran kiemelik an­
nak fontosságát, hogy Hannibál hosszú évekig együtt harcolt se­
rege zömével, és emiatt közte és harcosai között szoros, bensőséges
kapcsolat alakult ki, ami azután a harctéri sikerek egyik biztosí­
téka len. Ezzel szemben a rómaialtnál - ritka kivételtől eltekintve -
évente váltották egymást a vezérek. Scipio esete a kivételek közé
tartozott. Személyében a veteránjai és újoncai által egyaránt tisz­
telt és szeretett főtiszt került a hispaniai sereg élére. Ráadásul mind­
ehhez hozzátehetjük, hogy egy katonai zseni.
Merész, váratlan manőverei éppúgy meg tudták lepni az ellen­
séget, mint ahogy azt Hannibál is oly gyakran tette. Eme ké­
pességének első jeleként 209-ben váratlan rohammal bevette a
Barkida Haszdrubal gondjaira bízott Új-Karthágót. A punok leg­
jelentékenyebb ibériai támaszpontján hatalmas zsákmány ju­
tott a kezére fegyverben, mindenfele felszerelésben, élelmiszer­
ben, aranyban és ezüstben. Mindez a kincs olyan időszakban került
a birtokába, amikor a római kormányzat kereskedő társaságok
hiteibe nyújtott szolgáltatásait kényszerült igénybe venni az után­
pótlás biztosítására. A sikernek egyéb jó hatásai is voltak. Egyrészt
nőtt a karthágói vezérek között amúgy is meglévő feszültség, ugyan­
akkor erősen csökkent a félsziget néhány népében a punok iránti
hűség érzése. Másrészt meg Scipio időt nyert ahhoz, hogy új tak­
tikai elképzeléseket dolgozzon ki a jövő ütközeteinek eredményes

245
VII. TÚL A CSÚCSON

megvívására. A Barkida Haszdrubal a mai Kasztília földjén, Ma­

gón a Gibraltári-szorostól nyugatra, a másik Haszdrubal a lusita-
nok szállásterületén állomásozott, anélkül, hogy összehangolt tá­
madást terveztek volna a rómaiak ellen. Ez juttatta lélegzetvételnyi
időhöz Scipiót.
A római hadvezér levonta az addigi csaták tanulságait. A légiók
nem tudtak ellenállni az ellenség számycsapásainak, ráadásul Hispá­
niában a manipulusok ék alakban felfejlődő bennszülött gyalog­
sággal néztek szembe, amely a szúrásra és vágásra egyaránt alkal­
mazható, félelmetes ibér kardokkal harcolt. Az ibérek gerilla típusú
hadviselése is gyakorta okozott gondot a rómaiaknak, akik a nyílt
ütközetekhez szoktak. Mindezen problémák együttes orvoslására
volt szükség.
Az említett tényezők két irányban vetették fel egy taktikai re­
form szükségességet. A veszedelmesen támadó ék, a gyalogsággal
kombinált ellenséges lovasság rohama, a kiváló minőségű ibér
kard és a szárnyak felőli erőteljes csapások elleni védekezés céljá­
ból kívánatossá vált a taktikai koncentráció megvalósítása. Ezt úgy
akarták elérni, hogy három manipulus összevonásával egy erősebb,
nagyobb ellenálló erejű nehézgyalogos alakzatot, cohorsot hoztak
létre. Ugyanakkor a cohors, mint a manipulusnft. háromszor erő­
sebb alegység, esetenként önállóan is képes lehetett kisebb jelen­
tőségű harci feladatok végrehajtására, mint például az ellenség
lesből történő megtámadására vagy egy stratégiailag föntos pont
őrzésére. Nyílt összecsapásban viszont a szárnyakra vezényelve al­
kalmazni lehetett az ellenfél szárnytámadásának kivédésére. Meg­
felelő hadvezetés mellett tehát a cohors egy másik követelménynek
is eleget tehetett, és ez a stratégiai szétosztás volt. Scipio elgondo­

246
 5* Az ifjabb Pubiius Cornelius Scipio és taktikai reformja

lásának lényege: a cohors észszerű, olykor megleperésszerű fel­

használása.
Első nyílt hispaniai csatájában, 208 során Baeculánál (valószínű­
leg a mai Bailén) Scipio még nem alkalmazta a Harcokat, csu­
pán kiegészítő feladatot bízott rájuk. Ezt az ütközetet a Barkida
Haszdrubal kezdeményezte, aki Új-Karthágó elvesztését akarta
valam iképp helyrehozni. Baecula valahol a Baetis völgyébe vezető
út torkolatánál feküdt, környékén dús hozamú ezüsrbányák vol­
tak. A város melletti síkság alkalmas helyet kínált a csatára. Az üt­
közet előtt Scipio két cfl/wnot alakított ki. Az egyikét a völgyszoros
bejáratának ellenőrzésére rendelte, a másikat a városból a föl­
dekre vezető út biztosítására. Magában a nyílt ütközetben, Han­
nibál cannaei győzelmének tanulságait levonva, új típusú harc­
rendet alakított ki. Nchczgyalogságát nem a centrumban, hanem
a két szárnyon helyezte el, hogy legütőképesebb csapataival fogja
fel az ellenség szárnycsapását. A centrumban viszont a gyengébb
harcértékű, főleg szövetséges csapatokból álló könnyű gyalogság
cs lovasság számára azt a feladatot adta, hogy elhárító harccal fog­
ják fel az ellenség túlerejű támadását, időt nyerve a szárnycsata
megnyeréséhez.
Az ütközet lefolyásáról Polübiosz adott részletes leírást:

«...(Scipio) miközben serege zömét csatára készen visszatartotta

a táborban, a könnyüfegyverzetüeket és a válogatott gyalogos csapa­
tokat rohamra indította a dombok ellen, azzal a paranccsal, hogy
támadják meg az ellenség őrállásait, A. karthágói vezér egy ideigfigyelte
az ott megindult küzdelmet, de amikor látta, hogy a bátran támadó
rómaiak milyen nehéz helyzetbe hozták saját embereit, kivonult

247
VII. TÚL A CSÚCSON

a táborból seregével amelyet véleménye szerint könnyen védhető

dombsor mellett akartfelsorakoztatni. Ugyanekkor azonban Scipio
is etöreküldte valamennyi könnyűfegyverzetű katonáját, hogy nyújt­
sanak segítséget a már harcban állóknak, s míg seregefelével, ame­
lyet eddig készenlétben tartott, a dombsort megkerülve rátámadt
a karthágóiak bal szárnyára, a sereg másik felének megparancsolta,
hogy hasonló módon igyekezzék az ellenség jobb szárnyát bekerí­
teni......... A rómaiak,... még mielőtt a karthágói csapatok elfoglal­
hatták volna helyüket a szárnyakon, nemcsak hogy ellenállás nélkül
el tudták foglalni az egyik magaslatot, de közben a menekülő kar­
thágói csapatokra is rátámadtak, amelyek még saját csatasoruk ki­
alakításával voltak elfoglalva. így az egyik szárnyon álló karthágóia-
kat, akik útjukat akarták állni, lekaszabolták, azokat pedig, akik
a másik szárnyon éppen felsorakozni igyekeztek, menekülésre kény-
szerítették. .. .Haszdrubal... lemondott arról, hogy a végsőkigfoly-
tassa a küzdelmet. Magához vette hadipénztárát, összegyűjtötte az
elefántokat és a menekülők közül annyit, amennyit tudott, majd
elindult a Pireneusz-hegység hágói és az ott lakó gallok területefelé... "
(X,39, 1-10.)

Scipio taktikája bevált. Haszdrubal vereséget szenvedett, és úgy

döntött, hogy maradék 15 ezer emberével és harci elefántjaival
csatlakozni próbál Itáliában harcoló bátyjához.
A következő nagy ütközetet Scipio a másik Haszdrubal ellen
vívta, akihez kisebb sereggel csatlakozott Magón, Hannibál öccse
is. Erre a viadalra 206-ban került sor a Baetis völgyében fekvő
Ilipa (mai spanyol Alcalá dél Rio) közelében. Itt a pun oldalon
Livius szerint körülbelül 50 ezer gyalogos és 4500 lovas állt harcra

248
 5- Az ifjabb Publius Comelius Scipio és taktikai reformja

készen, míg a római had létszáma kisebb volt nagyjából 10 ezer

fővel. Polübiosz a pun gyalogság létszámára 70 ezres adatot kö­
zölt, de ez valószínűtlennek tűnik. A számbeli hátrányt súlyos­
bította az a körülmény, hogy Scipio seregének majdnem a fele
hispaniai szövetségesekből rekrutálódott. Ezeknek a hűsége azon­
ban ingatagnak bizonyult már több esetben is. A kiváló taktikai
érzékkel megáldott Scipiónak most valami meglepően újat kel­
lett kitalálnia a siker érdekében. Ezt azután meg is tette kannibált
ravaszsággal.
Úgy döntött, hogy - harci gyakorlatában először - a szárnya­
kon coAorrokba vonja Össze a nehézgyalogság manipulusAit. így
akarta kihasználni utóbbiak nagyobb taktikai koncentrációját.
Meglepte más módon is ellenfelét. Ugyanis napokon át - valódi
szándékát álcázva — csak színlelte azt, hogy csatázni akar. Haszd-
rubalt óvatossá tették Scipio addig elért sikerei, ezért arra várt,
hogy a rómaiak támadjanak. A tómai sereg azonban napokig
csak mímelte a támadást. Reggelente kivonult a csatatérre, kiala­
kította korábban szokásos harcrendjét: középen a nchézgyalogos
manipulusok, míg a szárnyakon a szövetségesek és a lovasság,
majd idővel visszatért táborába. Ez a tevékenység ugyan tartós
feszültségben tartotta a punokat, akik elbizonytalanodtak a ró­
maiak valódi szándékát illetően, viszont lehetőséget adott nekik
arra, hogy megfigyeljék Scipio katonáinak elhelyezkedését a csa­
tarendben. Haszdrubal azután megfigyeléseinek figyelembevéte­
lével készült fel a várható összecsapásra.
Végül eljött a nap, amikor Scipio valóban támadott. A két fél
lovassága kezdte meg a harcot, és ami ezután következett, azt Livius
írásából idézzük fel:

249
VII. TÚL A CSÚCSON

«... mikor a csatasorok már nem voltak messzebb egymástól ötszáz

lépésnél, Scipio visszavonulótfúvatott, a sorok megnyíltak, középen
befogadták valamennyi lovast és könnyűfegyverzetű katonát, akiket
azután két részre osztva a tartaléknál, a szárnyakon helyezett el.
S mivel most már ideje volt elkezdeni az ütközetet, parancsára
a csatasor közepét alkotó hispanok lassú lépésben vonultakfel, ö maga
pedig a jobb szárnyról — mert ennek a vezetését vette át -futárt kül­
dött Silanushoz és Márciushoz [Marcus lunius Silanus és Lucius
Március Septimus, Scipio alvezérei - K. I.]; térjenek ki seregszár­
nyukkal balfelé,... s kezdjék meg a harcot a könnyen mozgó gyalogos
és lovas kötelékekkel az ellenség ellen, mielőtt a csatasorok középen
összecsapnának. így azután széthúzták a seregszárnyakat, s mindkét
oldalon három-három gyalogos cohorsszal, három lovasosztaggal s raj­
tuk kívül a könnyűfegyverzetűekkel támadtak gyors menetben az
ellenségre, míg a többiek rézsútos vonalban követték őket. Az arc­
vonal közepe behorpadt, mert itt a középen a hispanok hadijelvényei
lassabban nyomultak előre... n (XXVIII, 14,3—18.)

Tehát mi is történt? Scipio az előző napok során Haszdrubal által

megfigyelt csatarendben vonult fel, majd adott jelre, a centrum­
ból a lovasok és a könnyűfegyverzetűek a jobb és bal szárny tar­
talékvonalába húzódtak, és a helyüket hispaniai szövetséges har­
cosok foglalták eL A nehézgyalogos manipulusok ezzel egyidejű­
leg a két szárnyra meneteltek, és ott cohorsokba olvadtak össze.
A gyengébb harcértékű hispaniai szövetségesek a centrumban si­
kerrel tartóztatták fel az ellenséget, miközben arcvonaluk a punok
nyomása alatt behorpadt. Hasonló helyzet állt elő, mint Canna-
enál, ahol a római nehézgyalogos centrum késztette hátrálásra

250
 5. Az ifjabb Publius Corneiius Scipio és taktikai reformja

a pun oldalon küzdő hispaniai és kelta gyalogságot. És pontosan

Hannibál ottani eljárását követve, Scipio is a középen lefogott el­
lenséges támadás közepette a szárnyakra összpontosított. És a szár­
nyakon a nehézgyalogság új alakzatai, a coAonok győzelmet arat­
tak. Mindkét pun szárnyat szétverték, és sikerüket a tartalékban
lévő lovasság és könnyűgyalogság kétoldali támadása tette teljessé.
Ilipánál Scipio a cannaei sémát alkalmazta: feltartó művelet
középen, és a legértékesebb harci erővel, a coóorrokba szervezett
nehézgyalogsággal lesújtani a szárnyakon. Itt Hannibál igazi ta­
nítványaként cselekedett. Mivel jó hadvezér volt, tudta, hogy a can­
naei tragédiából sokat lehet tanulni, ö azután Hannibál taktiká­
ját az ellenség megtévesztése révén tette még sikeresebbé. Hiszen
több napon át csak színlelte a támadási szándékot, és ezzel fárasz­
totta az ellenséget. Ráadásul az ütközetet hagyományos felállás­
ban kezdte el, majd az ellenfél számára meglepetésszerűen változ­
tatta meg csatarendjét. Ország-világ megtudhatta, a rómaiaknak is
van Hannibálhoz mérhető hadvezérük.
A Haszdrubal ellen aratott ilipai győzelem után Hispánián
kívül keveset hallunk a fotonokról. Itt az idősebb Cato arat
majd néhány diadalt ezekkel az új típusú alegységekkel. A 2. szá­
zad legjelentősebb ütközeteit azonban a rómaiak mind Makedó­
niában, mind Kis-Ázsiában phalanx felállású és arcból támadó
seregek ellen vívták. Ezekben a csatákban a manipulusok begya­
korolt manőverei továbbra is hatásosaknak bizonyultak. De Ju-
gurtha, majd a kelták és germánok mozgékony, „szabálytalanul”
verekedő hadai a 2. század végén, az 1. század folyamán szükségessé
teszik majd a cohors taktika egyeduralmának kialakulását a ró­
mai harcászatban. Ebben rejlik az ilipai ütközet hadtörténelmi

251
VII. TÚL A CSÚCSON'

jelentősége, amely a cannaei csata közvetlen hadművészeti hatá­

saként értékelhető.
Ilipa után a punok már nem akadályozhatták meg a rómaiak
hispaniai uralmának kiteljesedését. Giszkón ha, Haszdrubal vissza­
tért Karthágóba, Magón pedig előbb a Baleárokra hajózott, majd
átkelt Itáliába, hogy Liguria hegyvidékén kezdjen partizánharcot
a rómaiakkal. A diadallal Rómába vonuló Scipiót rendkívüli ér­
demeire tekintettel 205-re consullá választották, noha még sem
az előírt életkort nem érte el, és a hivatali ranglétra alsóbb fokait
sem járta végig, ö azután Szicíliába ment, és felkészült arra, hogy
Karthágót saját földjén támadja meg.

6. A zárófelvonás Itáliában

Capua elestér követően, és azután, hogy a samnisok 210/209 so­

rán föladták a rómaiak elleni harcot, Hannibál csupán Lucania,
Apulia és Bruttium területén folytathatta tevékenységét. De még
ott is csak átmeneti sikereket könyvelhetett el. 209-ben, amikor
öccse elvesztette Új-Karthágót, őt Tarentum birtoklásától fosz­
tották meg a rómaiak. Állítólag ekkor mondta azt alvezéreinek,
hogy nincs többé esélye Itália meghódítására. 208-ban még ara­
tott néhány kisebb jelentőségű győzelmet. Veszteségeket okozott
egy Locri ellen vonuló római seregnek, és egy Lucaniában fekvő
magaslaton vívott közelharc során lesből támadó könnyűgyalo­
gosainak sikerült megölni az akkor ötödször amsuAá. választott
Marcus Claudius Marcellust, Nola és Szürakuszai hősét. Plutar-
khosz a Marcellusról készített életrajzban dicsérőleg emlékezett

252
 6. A zárófelvonás Itáliában

meg az ellenfelét megfelelő végtisztcsségben részesítő pun vezér­

ről:

„Hannibál a többiekkel nem sokat törődött, de amikor értesült róla,

hogy Marcellus elesett, odasietett a dombra, megállt a holttest mel­
lett, s hosszú ideig szemlélte Marcellus hatalmas termetét és arcvoná­
sait; nem ejtett egyetlen dicsekvő szót sem, semmi jelét nem adta,
örül-e a látványnak, hogy ilyen tettre kész és veszélyes ellenfele elesett...
.. .elvette gyűrűjét, a holttestet illendőképpen felntvataloztatta, és a neki
járó tiszteletadással elhamvasztatta. A hamvakat ezüst urnába he­
lyezte, arany koszorút tett rá, és elküldtefiának. ”
(Marcellus 30.)

Ezek a csetepaték azonban lényegesen nem módosítottak Hanni­

bál elszigetelt helyzetén. Gsak akkor csillant fel számára némi
remény, amikor 207-ben Ilire jött annak, hogy Haszdrubal mara­
dék hadával Itáliába indult.
Hannibál öccse nagyjából bátyja útvonalát követve vonult Itá­
lia félé. Galliában telelt, majd kora ravasszal kelt át az Alpokon.
A rómaiak felkészültek arra, hogy a két testvér találkozását meg­
akadályozzák. Eszak-Itáliát hat légió védelmezte, Capuától délre
hét legio állomásozott Bruttium irányában, hogy Hannibál moz­
gását korlátozza, míg két légiót tartalékba helyeztek. Az arra az esz­
tendőre választón két consul közül Marcus Livius Salinator 219-
ben már betöltötte ezt a posztot, míg társa, Gaius Claudius Nero
részt vett Capua bevételében, és Marcellus alvezéreként is szol­
gált. Mindkettőjüknek megvolt tehát a harci tapasztalata, és mint
kiderült, dacára ellenséges viszonyuknak, ezúttal jól együttműködtek

253
vn. TÚL A CSÚCSON

egymással. Livius Salinatort most északra, kollégáját pedig délre

szólította a kötelesség. Nekik jutón a feladat, hogy megakadá­
lyozzák a két pun sereg egyesülését.
Haszdrubalnak sikerült korábban a Pó síkságára érkeznie, mint­
sem azt ellenségei gondolták. Ott azután nagyszámú keltát foga­
dott fel seregébe. Ezután viszont szükségtelenül, ráadásul eredmény­
telenül megostromolta Placentia erődjét, ami által a rómaiak időt
nyertek előkészületeik pontosítására. Ami az erőviszonyokat illeti,
Hannibálnak még volt 20-25 ezer katonája, és ha ezekhez Haszd­
rubal körülbelül 30 ezer főnyire növelt hada csatlakozik, az való­
ban erőteljesen növelte volna a punok esélyeit.
Haszdrubal Placentia alól Ariminum felé indult. Egyúttal le­
velet küldött bátyjának, amelyben Umbria tartományt jelölte
meg találkozásuk színhelyéül. Mivel a két testvért ekkor mintegy
4-500 kilométernyi távolság választotta el egymástól, a kérés,
hogy Hannibál vonuljon elé, teljesen indokolt volt. Ráadásul se­
regeik sikeres egyesülése esetén használhatták volna az Ariminu-
mot Rómával összekötő utat, a Via Flaminiát, ami komoly stra­
tégiai fenyegetést jelenthetett a Tiberis-parri városra.
Csakhogy Claudius Ncro emberei elfogták a Haszdrubal leve­
lét vivő négy kelta és két numida lovast, ök előzőleg egészen a lu-
caniai Metapontumig (mai Metaponto) jutottak, de miután nem
találták Hannibál katonáit, visszafordultak. Ekkor kapták el őket.
A consul a levél olvastán azonnal megtette a szükséges intézkedé­
seket. A dokumentumot elküldte a rínáíamak, és természetesen
consultársa is értesült a fejleményekről. Ö maga a római városi
légiókat a Via Flaminia mentén fekvő Narniába (mai Narni) ren­
delte, és a hadából kiválogatott 6 ezer gyalogossal és ezer lovassal

254
 6. A zárófelvonás Itáliában

erőltetett menetben Livius Salinator táborához vonult. Hannibál

figyelemmel tartását alárendeltjeire bízta.
Manőverét Claudius Nero Hannibál elől rejtve, a legnagyobb
titoktartás mellett hajtotta végre. Még arra is volt gondja, hogy
a vele együtt távozó harcosoknak hamis úticélt adjon meg, ne­
hogy bármi is kiszivárogjon tervéről. Katonáinak azt mondta,
hogy a közeli lucaniai várost akarja elfoglalni, ehhez veszi igénybe
őket. Ráadásul éjszaka indult útnak, azután had inépével Pice-
num felé vette az irányt. Közép-Itáliának ez a vidéke keleten az
Adriával, északon Umbriával érintkezett. Miután gyorsmenetben
vonuló harcosaival végre pihenőhöz jutott, felfedte előttük valódi
tervét: Livius Salinator táborához eljutva kell megállítaniuk Haszd-
rubal seregét.
Hivatali társa sem tétlenkedett, hanem aktívan segített az el­
lenség megtévesztésében. Ti tus Livius szerint:

. .parancsot köröztetett, hogy tribunus a tribunust, centurio a cen-

túriét, lovas a lovast s gyalogos a gyalogostfogadja be sátrába; ugyanis
nem nagyobbithatják meg a tábort, nehogy az ellenség észrevegye
a másik consul megérkezését. S a sok ember azért isfoga szűk helyen
összeszorulni, mivel Claudius (Nero) erre a vállalkozásra úgyszólván
semmit se hozott magávalfegyverzetén kívül... " (XXVII, 46,1—2.)

Haszdrubalt erősen nyugtalanította, hogy bátyja felől semmilyen

hírt nem kapott, és kémlelőket küldött szerte a környékre. Ezek
persze nem találták Hannibál várt csapatait, viszont hoztak neki
egy számára igen nyomasztó hírt: Livius Salinator táborában ket­
tős kürtszót hallottak. Ez egyértelműen jelezte, hogy mindkét

255
VII. TÚL A CSÚCSON

consul jelen van. Haszdrubal ekkor elhatározta, hogy az éjszaka

folyamán elindul déli irányba, Hannibál valószínű tartózkodási
helye felé.
Hoyos és más történészek értetlenül állnak a karthágóiak fel­
tűnő hanyagsága előtt. Ha Hannibál nem is volt képes áttörni
a légiók alkotva vesztegzáron, legalább felderítőket küldhetett
volna öccse felkutatására és a kapcsolat felvételére. Haszdrubal­
nak pedig nem lett volna szabad egyeden, ráadásul a terepviszo­
nyokkal nem ismerős maroknyi üzenetvivő csapatra bízni az
egész expedíció sorsát. Római ellenfeleik - mint láttuk - sokkal
talpraesettebbeknek bizonyultak.
A kétségbeesett Haszdrubal elhaladt Ariminum mellett, és át­
kelt a Metaurus (mai Metauro) folyón. A rómaiak azonban Sena
Gallica (mai Senigallia) térségében csapdát állítottak neki, és üt­
közetre kényszerítették. A 207. június 22-én lezajlott csatában
Livius Salinator vállalta a szemtől szembeni harcot a punokkal,
míg Claudius Nero - karthágói „recept” szerint — megkerülte
ellenfelét, és hátulról csapott le. Haszdrubal hadát szétverték,
csak serege kisebb része menekült meg, de az is szétszóródott.
Livius írta le az összecsapás drámai végkifejletét, és eközben érté­
kes információkkal szolgált a harci elefántokkal kapcsolatban:

„Az elefántok közül többet öltek meg saját hajtóik, mint az ellenség.
A hajtők ácsvésöt és kalapácsot tartottak maguknál. Ha a hatalmas
állat megvadult és saját csapataikra rohant, a hajtó a vésőt odaillesz­
tette a füle mögé, pontosan a nyakszirthez, amely a fejet és a nyakat
összeköti, s egyetlen, a tőle telhető leghatalmasabb csapással bele­
ütötte. Ezt a leggyorsabb kivégzési módot, amelyhez akkorfolyamod­

256
 6. A zárófclvonás Itáliában

tak, ha már nem volt semmi remény, hogy a roppant állatokat irá­
nyítani tudják, először Hasdrubal alkalmazta, az a hadvezér, aki
— mint már eddig is annyiszor — most is különösen kitüntette magát.
Ö tartotta a küzdőkben a lelket, egyszersmind a veszélyt is vállalva
velük együtt, ő lelkesítette őket, hol korholással, hol kéréssel, ha már
elfásultak, s fii akarták adni a harcot, ő szólította vissza a megfista-
modókat, s nem egy helyen ő újította meg a márfeladott küzdelmet.
Végül, mikor a hadiszerencse kétségtelenül az ellenség felé hajolt,
hogy ne élje túl a hatalmas sereget, amely öt nevében bízva követte,
megsarkantyúzva lovát egy római cohors közepébe vágtatott. Itt esett
el harc közben, méltónak bizonyulva atyjához Hamilcarhoz és báty­
jához, Hannibálhoz " (XXVII, 49, 1—4.)

K háború során Róma eddig három consul\ix. és ugyanannyi pro-

consulfa. veszítene el a harcmezőkön, Hannibál, mint említettük,
amikor tehette, tisztelettel bánt ellenségei holttestével. A trasime-
nusi viadal után Flaminius, a cannaei csatát követően Aemilius
Paul!us, 208-ban pedig Marccllus tetemének adta meg az illendő
végtisztességet. A rómaiak nem így jártak el Haszdrubal földi ma­
radványaival.
A sok kudarc és szenvedés felkorbácsolta bennük a karthá-
góiak és föleg a Barkidák elleni gyűlöletet. Mintha már ismerték
volna azt az igazságot, amit Cicero másfél száz évvel később mon­
dott ki: „Fegyverek között ugyanis hallgatnak a törvények. ” („Inter
arma enim silent leges.”) Utóbb ez a mondás úgy módosult a köz-
tudatban, hogy „fegyverek közi hallgatnak a Múzsák” (inter arma
silent Musae). ök levágták Haszdrubal fejét, és azt küldték Hanni­
bálhoz veres mementó gyanánt. Két afrikai foglyot is a gyászoló

257
VII. TÜL A CSÚCSÖN

vezér táborába menesztettek, hogy legyen, aki elmondja neki,

miképp érte el öccsét a végzet. Ezzel a karthágóiak itáliai had­
járata valóban elveszítette minden esélyét a sikeres befejezésre.

7. Scipio Afrikában

Publius Cornelius Scipio 205-204 folyamán - consuli éve letelté­

vel, proconsuli felhatalmazással — inváziós sereget gyűjtőn Szicíliá­
ban, és annak szállítására alkalmas flottát épített ki az itáliai váro­
sok közadakozásából. 204 nyarán azután 35 ezer fős hadával
kihajózott Lilübaion kikötőjéből, hogy meghódítsa Észak-Afri-
kát. Utika közelében szállt partra, és a várostól keletre húzódó
földnyelvre vezette hadinépét, hogy ott teleljenek át. Karthágó­
ban a katonai irányítás élén álló Haszdrubal, Giszkón fia és a vele
szövetséges numida fejedelem, Szüphax ekkor seregeikkel lezár­
ták a földnyelv kijáratát, majd tárgyalásokat kezdtek Scipióval az
esetleges békekötésről.
A karthágóiak feltételeit Szüphax terjesztette Scipio elé. Ezek
azt tartalmazták, hogy a rómaiak vonuljanak ki Afrikából, cseré­
ben a punok is elhagyják Itáliát. Kimondatlanul az is ott volt
a feltételek között, hogy Hispániát is feladják, vagyis elfogadják a
Scipio győzelmei miatt ott már kialakult állapotokat. A római
vezér úgy tett, mintha komolyan érdekelt lenne a béketárgyalá­
sokban, valójában viszont csak az időt húzta. Az átmeneti fegy­
verszünetet arra használta fel, hogy elaltassa ellenfelei éberségét,
és kémek kiküldésével információkat szerezzen táboraik elhelyez­
kedéséről és őrizetéről. 203 kora tavaszán azután váratlanul lecsapott

258
 7. Scipio Afrikában

a nutnidák táborára. A rajtaütést a Szüphax által elűzött és ezért

most a rómaiakkal szövetséges másik numida fejedelem, Masszi-
nissza hajtotta végre Scipio Gaius Laclius nevű alvezérével együtt.
Amikor ott teljessé vált a zűrzavar, Haszdrubal táborát maga Scipio
rohanta le.
Miközben Hannibál a virtuális börtönének tekinthető Brurrium-
bán vívta mindennapi csatáit az élelemért, addig Karthágó az af­
rikai területeinek biztonságáért aggódhatott. Haszdrubal kudarca
Utikánál keserű tanulsággal szolgált: a punoknak csak egy igazi
hadvezérük van, Hannibál. Érett a helyzet arra, hogy a végső harc­
ban őt állítsák a védelem élére. Haszdrubal azonban kért és ka­
pott még egy esélyt. Polübiosz szerint 30 nap alatt friss csapatokat
toborzott - egy körülbelül 30 ezres sereget és a tengerparttól
120 kilométernyire, a szárazföld belsejében ütközött meg Scipió-
val. Ez a csata az úgynevezett Nagy Mezőkön (latin Campi Magni)
zajlott le.
A szárnyakon Masszinissza numida lovasai és Scipio római lo­
vassága legyőzte a Szüphax oldalán küzdő numidákat, illetve a kar­
thágói lovasságot. A centrumban viszont Haszdrubal nemrég fel­
fogadott keltibér csapatai masszív ellenállást tanúsítottak, és utolsó
leheletükig küzdöttek Utóbbiak eltökéltségét az motiválta, hogy
népük hivatalosan a rómaiak szövetségese volt, így elfogarásuk
esetén nem várhattak kegyelmet. Emellett a környéket sem is­
merték, így nem bízhattak a menekülésben sem. Kitartásuk lehe­
tővé tette, hogy Szüphax viszonylag csekély veszteséggel vissza­
vonulhasson országába, és Haszdrubal is Karthágóba menthette
emberei egy részét. De Szüphax végül fogságba esett, és területeit
Masszinissza vette uralma alá.

259
VII. TÚL A CSÚCSON

Ami Haszdrubalt illeti, róla Polübiosz és I.ivius nem adott több

információt. Appianosz szerint 202-ben öngyilkosságba mene­
kült. Karthágó pedig felkészült a várható ostromra. Appianosz
úgy tudta, hogy Hannibál unokaöccse, Hannón len az új fővezér.
Ezt a híradást vitatják a történészek. Azonban bárki is vette át
Haszdrubal elárvult pozícióját, a karthágóí kormányzat utolsó két­
ségbeesett lépésként hazahívta Hannibált és Magónt.
Scipio eközben elfoglalta a Karthágótól nem messze fekvő Tu­
niszt, és a közvetlen fenyegetés hatására a punok azonnali béke­
tárgyalásokat kezdtek. Scipio ezúttal igen kemény feltételekkel
állt elő. Azt követelte, hogy a karthágóiak adják vissza a foglyo­
kat, szökevényeket, szökött rabszolgákat, mondjanak le Hispániá­
ról, vonuljanak ki Itáliából, Galliából, az Itália és Afrika között
lévő valamennyi szigetről, húsz hajó kivételével valamennyi gá­
lyájukat adják át a rómaiaknak, végül fizessenek ötezer ralanton
jóvátételt. A punok látszatra hajlottak a feltételek elfogadására,
ezért ideiglenes fegyverszünet jött létre addig, amíg követeik Ró­
mában tovább tárgyalnak a békéről.
Valójában ezúttal a karthágóí békcszándék nem volt őszinte.
Csak addig akarták a fegyvernyugvást, amíg Hannibál és Magón
megérkezik. Abban bíztak, hogy seregeikkel kiegészülve képesek
lesznek legyőzni Scipiót. Az antik források ellentmondanak egy­
másnak a további fejleményeket illetően. Csak annyi bizonyos,
hogy a pun követek végleges megegyezés nélkül hagyták el Ró­
mát, és eközben Hannibál serege partra szállt Észak-Afrikában.
Magón viszont már nem tudott segíteni hazáján. Ö a liguriai har­
cok során súlyosan megsérült, és meghalt, mielőtt hazatérhetett
volna.

260
 7, Scipio Afrikában

A történetíró Livius drámai erővel fektette írásba Hannibál

itáliai búcsúját. Előbb a pun fővezér állítólagos szavait idézte, majd
még kommentárt is főzött hozzájuk:

„»Most már nem burkolt módon, hanem nyíltan hívnak vissza azok,
akik tiltakozásukkal már régebben is meg tudták akadályozni, hogy
nekem utánpótlást és pénzt küldjenek. Ezért hát Hannibált nem
a római nép győzi le, amelyet már annyi csatában kaszabolt le és
Jutamitott meg, hanem a carthagói senatus [értsd: a 300 tagú nagy­
tanács - K. 1.] gáncsoskodása és irigysége...«
.. .Azt mondják, az a száműzött, akinek el kell hagynia hazáját,
ritkán vág szomorúbb arcot, mint Hannibál, mikor eltávozott az
ellenség földjéről. Gyakran tekingetett vissza Italia partjaira, kár­
hoztatva istent és embert, s átkot szórva magára és sajátfejére, hogy
katonáit a cannaei győzelem után mégazon véresen nem vezette Róma
ellen. Scipiónak volt bátorsága Carthago ellen nyomulni, noha mint
consul Italiában nem is látta az ellenséges pun sereget; ő pedig aki
több mint százezer harcost semmisített meg Trusumenusnák Cannae-
nál, ő Casilinumnál, Cumae és Nóta környékén pazarolta el erejét.
Ilyen vádaskodások és panaszok közepette hagyta elparancsra az oly
sokáig megszállva tartott Italiát. “ (XXX, 20,1—9.)

Hannibál hada Karthágótól délkeletre, Hadrumetum (mai tuné­

ziai Sousse/Szúsz) közelében ért partot, 203 őszén, majd egyesült
Magón maradék seregével. Scipio Utika melletti táborában ma­
radt - Karthágótól körülbelül nyolc kilométerre —, talán még bí­
zott a békés megoldásban. Hannibál megérkezése újult remény­
séggel töltötte el a háború folytatásának híveit, akik abban bíztak,

261
VII, TÚL A CSÚCSON

hogy egy csatában elért győzelemmel Karthágó számára kedve­

zőbb békét köthetnek a rómaiakkal, mint amilyenről eddig tár­
gyaltak. Ezért minden támogatást megadtak a legendás vezérnek
ahhoz, hogy megfelelő haderőt gyűjtsön Össze. Hannibál karthá­
gói polgárokat sorozott be, zsoldosokat fogadott fel, és numida
szövetségesei is küldtek lovasokat. Ezek létszáma viszont cseké­
lyebb volt, mint amennyivel Scipio rendelkezett Masszinissza jó­
voltából. Csapatukat a fogságba esett Szüphax rokona, Tükhaiosz
vezette.
Még 203 vége felé vagy 202 kora tavaszán történt, hogy a Scipio
hadinépét élelemmel ellátó római teherhajók közül többet a vi­
har partra sodort körülbelül 30 mérföldnyire Karthágótól. Mivel
a pun fővárosban gondot okozott az élelmiszerhiány, a nagytanács
úgy döntött, hogy az időközben Itáliából visszatért flottaparancs­
nokot, Haszdrubalt (nem tévesztendő össze Giszkón havai) küld­
jék ki a hajók elfogására. Miután ez megtörtént, Scipio követek
révén tiltakozott a fegyverszünet megsértése miatt. Tiltakozását
azonban elutasították, sőt a követeit visszaszállító hajót pun gá­
lyák lesből megtámadták, és majdnem elfogták Scipio azonnal
megtorolta a sérelmet, és pun városokat támadott meg. Érett a végső
összecsapás a korszak két legjelesebb hadvezére között.
Ezt az összecsapást, azonban megelőzte egy érdekes találkozó
a két hadvezér, a pun fővárost közelről fenyegető Scipio és a ha­
zája védelmére elszánt Hannibál között. Erről az eseményről a tör­
ténetíró Polübiosz adott részletes leírást, ö a görögországi akháj
szövetség egyik vezető politikusaként, az úgynevezett III. makedón
háború (171-167) során Rómával szemben Makedóniát támo­
gatta. A római győzelmet követően túsz lett a Tiberis-parti város­

262
 1. Scipio Afrikában

bán. In felfigyeltek műveltségére, és Karthágó későbbi lerom-

bolója, az ifjabb (Minor) Publius Comelius Scipio Aemilianus
Africanus a barátságába fogadta. Ez lehetővé tette számára, hogy
megismerkedjék a Comelius Scipiók történeti hagyományaival,
a római történelem számos fontos dokumentumával cs utóbb
magával Karthágóval is. Ugyanis részt vett a III. pun bábuban
(149-146). 118-ban hunyt el 82 esztendős korában. Történeti
könyvei hasznos forrásai tárgyalt korszakunknak. így valószínű­
leg nagyjából hitelesnek fogadhatjuk el tudósítását Hannibál és
Scipio egymás közti tárgyalásáról, ahol a pun vezér megpróbálta
újabb harc helyett diplomáciai eszközökkel rendezni Róma és
Karthágó viszályát:

Hannibál: „Most átkeltem Afrikába, hogy veled, egy rómaival tár­

gyalástfolytassak, amelytől a magam és a karthágóiak megmaradása
is függ. Ezért kérlek, gondolkozz mindezen, és ne válj túlságosan el-
bizakodottá, hanem dönts ahhoz az emberhez hasonlóan, aki a je­
lenlegi körülmények között a lehetséges jó megoldások közül is min­
dig a legjobbat, a rossz lehetőségek közül pedig mindig a legkevésbé
rosszat választaná. Melyik értelmes ember vállalkozna saját elhatá­
rozásából egy olyan összecsapásra, ami most reád vár? Hiszen ha győzöl,
akkor sem gyarapítód különösebb mértékben sem a saját, sem a ha­
zád dicsőségét, ha viszont az ütközetben vereséget szenvedsz, akkor
saját hibádból teljesen tönkreteszed azt a dicsőséget és hírnevet, ami
eddig személyedet övezte... Ezennelfelajánlom, hogy mindazon terüle­
tek, amelyeknek tulajdonjogát eddig vitássá tettük, vagyis Szardínia,
Szicília és Ibéria kerüljenek a rómaiak tulajdonába. Ezenfelül a kar­
thágóiak megígérik, hogy ezután nem kezdenek háborút a rómaiak ellen

263
vn. TÚL A CSÚCSON

ezeknek a visszaszerzésére, s ezenfelül még valamennyi Itália és Afrika

közöttfekvő sziget is legyen a rómaiaké. Egy ilyen szerződés meggyő­
ződésem szerint a jöbŐben a karthágóiaknak a legnagyobb biztonságot
jelentené, és ez lenne a legdicsőbb neked és a rómaiaknak is... "(XV,7.)

Válaszában Scipio leszögezte, hogy az Ibéria és Szicília birtoklásáért

lefolytatott háborúkat nem a rómaiak, hanem a kanhágóiak kezd­
ték, az istenek tehát igazságosan döntöttek akkor, amikor Rómának
adták a győzelmeket. Arra is rámutatott, hogy miközben ő Afri­
kában sorra aratta diadalait, Karthágó arra kényszerült, hogy haza­
hívja Hannibált. A hadiszerencse alakulása következtében a pu­
nok egy olyan békeszerződés megkötését kérték, ami részben azt
is tartalmazta, amit most Hannibál felajánlott. És mi lett ennek
a szerződésnek a sorsa? A punok az első adandó alkalommal meg­
szegték. Majd így folytatta:

„Amikor polgártársaid esdeklő könyörgésük révén elérték, amit kí­

vántak, ügyfordultak ellenünk, mint legelkeseredettebb ellenségeink.
Ezek után csak akkor tudnánk újra megtárgyaltatni a szerződés
ügyéta római néppel, ha abban a korábbinál sokkal szigorúbb felté­
teleket szabnánk meg, mert ha követeléseinken valamit enyhítenénk,
akkor senki sem lenne hajlandó egy ilyen javaslat megvitatására.
És mi a tárgyalásunk eredménye? Az, hogy vagy beleegyeztek, hogy
mi szabadon döntsünk népetek és városotok sorsáról, vagy pedig az
előttünk álló ütközetben győzelmet arattok felettünk. ” (XV, 8.)

A csatatér közelében lezajlott tárgyalás tehát nem sok választást ha­

gyott Hannibálnak: győzzön a harcban, ha képes rá, vagy törőd­

264
 8. A zamai csata

jön bek a feltétel nélküli megadásba. Hannibál ezúttal is hű ma­

radt gyermekkori esküjéhez: a csatát választotta.

8. A zamai csata

202 nyarán vagy őszén zajlott le Zama mellett - Karthágótól dél­

nyugatra 110 kilométernyi távolságban (mai tunéziai Szeba Biar
vagy Dzsáma közelében) - a mediterrán világ jövőjét hosszú időre
meghatározó ütközet. Akárcsak Cannae esetében, a csata leírása
most is alapvetően Polübiosz érdeme. Tőle tudjuk, hogy mindkét
hadvezér igyekezett hasznosítani azt a rengeteg tapasztalatot,
amelyet a háború folyamán szereztek. Taktikai elképzeléseik, ame­
lyeket már csapataik elhelyezése is jól szemleltet, valóságos mes­
terművek. Mint két nagy tudású sakkozóé, feszült egymásnak a két
férfi elméje a zamai sakktáblán.
Mindkét seregben nagyjából 40 ezer harcos készült az ütkö­
zetre, de Scipio először volt abban a helyzetben, hogy nem kellett
ellenfele lovassági fölényével számolnia. Ellenkezőleg, a szárnyakon,
Masszinissza numidáinak köszönhetően most övé volt a lovas túl­
erő. Következésképp elhárító harcra sem kényszerült a centrum­
ban - nem úgy, mint Baeculánál vagy Ilipánál. Sokkal inkább az
általános támadás gondolata foglalkoztatta. Ezért nagy átütő erejű
nchézgyalogságának manipulusasx. a harcrend közepén helyezte
el. Mivel azonban számított az ellenség harci elefántjainak táma­
dására, a manipulusck hármas vonalát nem a szokásos sakktábla­
szerű felállásban állította csatasorba, hanem egymás mögé. így utcák
nyíltak a római alegységek között - ezeket oldalirányú mozgással

265
VII. TÜL A CSÚCSON

tágítani vagy szűkíteni lehetett szükség szerint —, amelyeken ke­

resztül a várhatóan nagy létszámban rohamozó afrikai elefánto­
kat nagyobb veszteség nélkül engedhették át.
Természetesen a középen megvívni szándékozott hagyomá­
nyos közelharc nem kívánta meg a manipulusok összevonását co-
Zwrokba. Az első sor nehézgyalogos alakzatai közötti térközöket
könnyűfegyverzetű harcosaival töltötte ki. Nekik kellett megkez­
deni a küzdelmet, és az volt a feladatuk, hogy amennyiben az
elefántok vagy az ellenséges gyalogság támadása miatt hátrálásra
kényszerülnének, akkor részben a harcrend mögé vonuljanak
vissza, részben viszont a szárnyakon támogassák a lovassági roha­
mot. A római jobb szárnyat Masszinissza numida lovasai alkot­
ták, míg a bal oldalon Gaius Laelius itáliai lovassága sorakozott
fel. A centrumot maga Scipio vezényelte.
Hannibálnak alkalmazkodnia kellett az új helyzethez, vagyis
ahhoz, hogy ezúttal nem rendelkezett erős lovassággal. Ezért azt
tervezte, hogy a két szárnyon elcsalogatja az ütközet színteréről az
ellenség lovasait, és ezzel időt nyer a centrumban elkezdődő gya­
logos összecsapás megnyeréséhez. Harcrendje elére 80 elefántot
állított. Ezek mögé, a centrumban helyezte el 12 ezer gyalogos zsol­
dosát. Ezt a ligurolAtól, baleárok\>ó\ és mórok'bíA álló soknyelvű
alakzatot a gyalogság második vonala követre. Ebben az előzőnél
nem sokkal erősebb második vonalban karthágói polgárok és li-
büéiek (észak-afrikaiak) küzdöttek. Mögöttük körülbelül 200 mé­
ternyi távolságban állt fel a pun had legértékesebb része, a Hannibál
irányításával Itáliából visszatért veteránok serege. A bal szárnyon,
Masszinissza lovasaival szemben a hozzá hű numida, míg a jobb
szárnyon a karthágói lovasság tömörült. Ennek a lovas erőnek kcl-

266
 8. Azamai csata

lett rövid közelharc után, színlelt meneküléssel maga után csalnia

az ellenséges lovasságot, és ezzel időt hagyni Hannibálnak a gya­
logos csata megnyerésére. Az utóbbi sikeres végrehajtását szol­
gálta a gyalogság több vonalban történő elhelyezése.
A pun fővezér úgy tervezte, hogy a harci elefántok támadásával
szétzilálja a rómaiak elöl harcoló manipulusait, és ha ez megtör­
tént, akkor szakaszosan veti be gyalogosai két elülső vonalát. El
volt szánva arra, hogy szükség esetén zsoldosait is feláldozza a si­
ker érdekében. Ezért megparancsolta, hogy a zsoldosok - helyü­
ket el nem hagyva - mindent tegyenek meg a római gyalogság
támadásának megállításáért. A második vonal csak akkor avat­
kozhatott a harcba, ha a zsoldosok megtettek kötelességüket. Ez
esetben Ők mélyíthettek cl a zsoldosok harcászati sikerét. Ha min­
den elgondolásai szerint alakul, akkor veteránjait csak a végső győ­
zelem küszöbén veti be.
Mindkét haditerv alaposan átgondolt tervező munka eredmé­
nye volt. Ha külön-külön vizsgáljuk őket, mindkettőt pozitívan
értékelhetjük. Csakhogy a sakkal ellentétben a harcmezőn ritkán
születik döntődén. Mint látni fogjuk, végül is olyan, szinte vélet­
lenszerű mozzanatok döntötték el a csata kimenetelét, amelyekre
a haditervek kidolgozásánál senki sem számíthatott.
Először a két sereg egymás ellen felsorakozó numida lovasai
csaptak össze, majd Hannibál parancsára megindultak a harci
elefántok. Ám egy váratlan esemény mindjárt felborította számí­
tásait. Az elefántok egy része ugyanis megriadt a két táborban
felharsanó és rohamra buzdító csatakürtök hangjáról, és ahelyett,
hogy a rómaiak nehézgyalogsága ellen vágtatott volna, balra ka­
nyarodva megfordult, és szétzavarra a karthágói oldalon harcoló

267
VII. TÜL A CSÚCSON

numida bal szárnyat. Az elefántoknak így csak egy része érte el

a római hadsorokat. Ezeknek a feltartóztatására könnyűfegyver-
zetűek húzódtak előre, és sok állatot megsebesítettek. Ugyanak­
kor az elefántok is nagy pusztítást vittek véghez közöttük. Végül
csak kevés ormányosnak sikerült elérnie a nehézgyalogos alegysé­
geket, de ezek - a terveknek megfelelően - utcákat nyitottak előttük,
és hagyták, hogy elszáguldjanak a csatatérről. Az elefántroham
tehát visszájára fordult, hiszen nemcsak hatástalan volt a rómaiak­
kal szemben, hanem kárt okozott még a saját haderőben is.
Itt megjegyzendő, hogy antik szakírók, köztük Arisztotelész is,
gyakran emlegették, hogy az elefánt roppant eszes, de túlságosan
érzékeny és csekély fájdalomtűrésű állat. Bátran ront az ellenségre,
sebesülése következtében azonban megvadul, és saját gazdáira je­
lent halálos veszélyt. Mint azt a Barkida Haszdrubal szerencsétlen
itáliai csatájánál tapasztalhattuk, a punok emiatt azonnal megölték
sebesük ormányosaikat. Az elefántok veszélyes hangulatváltozá ­
sára utalt a Kr. u. 2/3. század fordulóján élt Cla-udius Aelianus, aki
történeti anekdotái egyikében a 275-ös beneventumi ütközetről
írt. Ekkor az épeiroszi király, Pürrhosz veszített csatát a római
Manius Curius Dentatus ellenében. A színes történet szerint a ró­
maiak tudatában voltak annak, hogy az elefántok mennyire ije­
dősek, ezért egy disznócsordát tereltek Pürrhosz állatóriásai elé.
Az ormányos kolosszusok állítólag megrémültek a sivalkodó ser­
tésektől, és elmenekültek. (Az esemény hihetőbb változata sze­
rint - mint már említettük — a hosszú döfőlándzsát használó lé­
gionáriusok harcoltak eredményesen az állatóriások ellen.) A harci
elefánt tehát kétélű fegyver volt, amely Zamánál a punokra ütött
vissza.

268
 8. Azatnai csata

A pun bal szárny összeomlása láttán Laelius, a római bal szárny

parancsnoka azonnal rárontott a karthágói lovasságra, és amikor
az megfutamodott, Masszinissza osztagaival együtt üldözőbe vette
őket. így Hannibálnak az az elképzelése, hogy az ellenséges lovas­
ságot kivonja a harctéri összecsapásból, megvalósult, viszont ele­
fántjai messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az ütközet következő szakaszában a lényegében érintetlen ró­
mai nehézgyalogság megtámadta a zsoldosok alakzatát. Itt véres
közelharc bontakozott ki, amelyben a zsoldosok hosszú ideig de­
rekasan helytálltak. A túlerő azonban fokozatosan legyűrte őket.
Ekkor a mögöttük sorakozó második vonal segítségét kértek, de
az Hannibál utasításának megfelelően nem mozdult. A zsoldo­
sok rádöbbentek arra a szomorú tényre, hogy őket áldozatul dob­
ták az ellenség elé. Nagy részük abbahagyta a légionáriusok elleni
küzdelmet, és maga is dühödten a tétlen karthágói-libüéi gyalog­
ság ellen fordult. Rövid, de heves közelharc után ez a második
pun csatavonal is összeomlott. Úgy tűnt, Hannibál a gyalogos csa­
tát is elveszítette.
A rögtönzés karthágói nagymestere azonban most sem adta fél.
Az első vonalakból megmenekült harcosait a veteránok harcrend­
jének jobb és bal szárnyára rendelte, és ezáltal olyannyira meg­
nyújtotta arcvonalát, hogy az bekerítéssel fenyegette az előretört
hastatus manipulusokax. Ám amilyen gyorsan és hatékonyan rea­
gált Hannibál a harci helyzet változásaira, éppoly rugalmasan ve­
zette Scipio is a saját seregét. A római vezér felismerte a fenyegető
veszélyt. Azonban túlságosan előretörő A«jí»ft«ainak megsegíté­
sére nem küldhetett ki princepseket, mivel a harcmezőn véres hul­
lahegyek és mindenfelé eldobált fegyverek tették lehetetlenné

269
VII. TÜL A CSÚCSON

a gyors előrehaladást. Ezért kürtszóval visszahívta hastatusait, és

amíg azok elhelyezkedtek frontvonala közepén, addig megtisztít-
tatta a csapatai előtti térséget a hulláktól és minden egyéb aka­
dálytól. Ezt követően ő is meghosszabbította arcvonalát úgy, hogy
princepsát és rrámwrait a szárnyakra rendelte. Ilyen előkészületek
után került sor az ütközet harmadik, és mint kiderült, immár
sorsdöntő fázisára.
A két gyalogság közelharca elkeseredett küzdelmet hozott. Mind­
két föl végső tartalékait mozgósította. Hannibálnak csak az adhatott
esélyt, ha hamarabb győzi le a rómaiakat, mintsem azok lovassága
visszaér a csatatérre. Erre azonban nem volt remény. Az elhúzódó
gyalogsági ütközetnek az itáliai és a velük szövetséges numida
lovasság megjelenése vetett véget, ök hátulról támadták meg
Hannibál csatavonalát, amely most hasonló sorsot szenvedett,
mint amilyen a lómaiakat Cannaenál érte. Állítólag a pun had 20 ezer
katonája maradt a csatamezőn, és majdnem ugyanennyien estek
fogságba, míg a rómaiak mindössze 1500 katonát veszítettek.
Hannibál elismerte vereségét, és néhány emberével Hadrume-
tumba menekült. A második pun háborút Róma nyerte meg.
Nemcsak a zamai ütközetre, de az egész második pun háború
lefolyására és következményeire nézve is igen találóak azok
a mondatok, amelyekkel Polübiosz vezette be a közel két évtize­
des küzdelmet lezáró csata ismertetését:

„...A karthágóiak puszta fennmaradásukért és Afrika sorsáért har­

coltak, a rómaiak pedig az egész földkerekség fölötti teljes hatalo­
mért és uralomért. Aki ezt végiggondolja, aligha maradhat közöm­
bös a történtekkel szemben: mert soha nem fordult még elő, hogy

270
 8. A zárnál csata

kardosabb seregek, sikeresebb és tapasztaltabb hadvezérek alatt, ma­

gasabb célért küzdöttek volna, mint ahogy akkor történt! Aki felül­
marad a csatában, arra nemcsak az Afrika vagy Európa feletti hata­
lom reménye várt, hanem az emberiség látókörében levő minden
lakott területfeletti uralom lehetősége is. A valóság hamarosan iga­
zolta ezeket az elképzeléseket... "
(XV.Pfr1

Zamat győzelmét és a Karthágóra rákényszerített békefeltctdck

kihirdetését követően Publius Cornelius Scipio diadalittasan tért
vissza Rómába. Míg a vereséget szenvedő Hannibál örült, hogy
elmenekülhetett, őt népe hálája és ünneplése fogadta. Livius így
adott hírt erről:

„Miután a szárazföldön és tengeren helyreállt a béke, katonáit ha­

jóra rakta, s átkelt... Szicíliába. Innen katonái nagy részét hajókkal
küldte tovább, maga pedig Itálián keresztül, szárazföldön folytatta
útját Rómafelé, amely nem kevésbé örvendett a békének, mint a győ­
zelemnek; közben tiszteletére nemcsak a városokból tódultak ki az
emberek, de tömegesen sorakoztakfel az utak mentén aföldművesek is,
és ő minden idők legfényesebb diadalmenetében vonult be a Városba...
Hogy Scipiót az Africanus melléknévvel először saját katonái szere­
tett vagy a nép kegye tüntette-e ki, vagy... közvetlen környezetének
a hízelgése ajándékozta-e meg vele, azt a források alapján nem tud­
tam biztosan eldönteni. De az biztos, hogy ő volt az első hadvezér,
akit az általa legyőzött nép nevével tiszteltek meg. ” (XXX, 45,2—7.)

21 Ford.: Hahn István

271
 V1IL

A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

1. Újra otthon

A vesztes csatát követően karthágói küldöttek érkeztek a Tuniszba

vonuló Scipióhoz, hogy meghallgassák békefel tételeit, és kérjék
jóindulatát. A római ezúttal már keményebb feltételeket szabott,
mint 203-ban. A háborús kártérítést a kétszeresére, 10 ezer tálán-
tonra növelte, amit 50 év alatt kellett Rómába eljuttatni, és a ki­
fizetést azonnal meg kellett kezdeni. Tíz hajó kivételével át kellett
adni az egész flottát, valamint az összes harci elefántot is. A fog­
lyokat és dezertőröket ki kellett szolgáltatni: utóbbiak közül a la­
tinokat lefejezték, a rómaiakat keresztre feszítették, a többieket
eladták rabszolgának, Karthágónak a jövőben tilos volt Afrikán
kívül hadat viselnie, és Afrikában is csak Róma engedélyével.
Minden Afrikán kívüli területéről le kellett mondania, és még
afrikai birtokaiból is át kellett adnia azokat, amelyekre Masszinisz-
sza igényt tartott. Többé nem toborozhattak a pun hadsereg szá­
mára kelta és ligur zsoldosokat. Viszont Karthágó városát nem száll­
ták meg római csapatok, a pun köztársaság megőrizhette állami
szuverenitását, és megtarthatta afrikai szövetségeseit, mint ami­
lyen Utika is volt. Miután 201 elején a sorolt feltételek alapján

273
VIII. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

megkötött békeszerződést Rómában ratifikálták, Scipio - Livius

szerint - a pun flotta 500 különféle típusú járművét kivontatta
a tengerre, és a városlakók gyászára felgyújtana őket.
A háborút követő első esztendők homályban maradtak Han­
nibál életútját illetően. Az bizonyos, hogy sem a rómaiak nem
kérték kiadatását, sem a karthágói kormányzat nem vonta őt fe­
lelősségre a vereség miatt. Hoyos elképzelhetőnek tartja, hogy
egészen 199-ig megtarthatta fővezéri posztját. Ez a 199-cs esz­
tendő markánsan mutatott rá a pun állam gazdasági nehézségei­
re, ami a háborús veszteségek és főleg az elharapódzó korrupció
miatt kritikus helyzetet teremtett. A Rómába küldött rendes évi
törlesztőrészlet, 200 talanton mintegy 25 százalékos súlyhiáuyt
mutatott, és a karthágói követek kénytelenek voltak pénzt köl­
csönözni a deficit pótlására. A pénzromlás mértékében a felelős
kormányzati tisztviselők közösségellenes magatartása játszhatta
a legnagyobb szerepet. Önző, szűk látókörű emberek alkották a pun
arisztokrácia zömét, akik éppúgy loptak és csaltak, mint amikor
még győzelemre állt az állam Róma ellenében. A vereség után per­
sze csökkent a nyerészkedés lehetősége, de erre is találtak megoldást.
Még egyet csavartak a közembereket nyomasztó adóprésen. A 199
után egyre romló karthágói közállapotok arra sarkallták a köz­
élettől visszavonult Hannibált, hogy újra sorompóba álljon. 196-
ra az állam élén álló két sufet egyikévé választatta magát.
Mint fötisztvisclö, Hannibál élvezte a köznép támogatását, ami­
kor erélyes intézkedésekkel igyekezett véget vetni a korrupció­
nak Egy durva kalkuláció szerint ekkor körülbelül 1400-1500 ta­
lanton lehetett Karthágó éves bevétele, és a hadisarc évenkénti
összege, a 200 talanton ennek tekintélyes részét tette ki. Bizony,

274
 1- Újra otthon

különadót is kellett kivetnie ahhoz, hogy ez az összeg összejöjjön.

Minden bizonnyal a libiiéi alattvalók és az alávetett városok pol­
gárai fizették meg ennek az árát. Mert magában Karthágóban
Hannibál nem veszített népszerűségéből. A gazdasági intézkedé­
sek hatékonyaknak bizonyultak, amit az is mutat, hogy a Bürsza-
domb déli lejtőin új városnegyed építésébe kezdett. Sikerei és
a köznép körében élvezett közszeretet felkeltették az arisztokrácia
egy részének gyűlöletét Megrágalmazták Rómában avval, hogy
új háború kirobbantására törekszik.
A római kormányzat érzékenyen reagált a vádakra. A második
pun háború hatalmas csapást jelentett Itália gazdaságára. Mo­
dern számítások szerint — amelyek feltételezték a kiadások és
a bevételek egyensúlyát - az állam összesen 286 millió denariust
költött el a következő megoszlásban (a megadott számok millió
denariusban értendők): a sereg zsoldjára 180, a szövetséges csa­
patok ellátmányára 36, szárazföldi szállításra 15, fegyverekre 20,
a hajóhadra és tengeri szállításra 35- Az évi átlagos hadikiadás
három és félszeres nagyságú volt az első pun háborúhoz viszo­
nyítva. A bevételekre becsült 286 millió denarius az alábbi össze­
tevőkből alakulhatott ki: a polgárok adója 65, a Szicíliára és
Szardíniára kivetett tized 24, kikötői és egyéb vámbevételek 10,
hadizsákmány 65, a szentélyek kincsei 5, kölcsönök, adományok
és különadók 117-
Ez lett volna a helyzet, de valószínűbb, hogy a költségvetés
mérlege negatív volt. Ráadásul az áhított béke ezután sem követ­
kezett be. V. Philipposz makedón király Róma afrikai harcai kö­
zepette megegyezett a Szeleukida III. Antiokhosszal abban, hogy
egymás között osztják fel Egyiptomnak a Nílus völgyén kívül

275
VIII. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

fekvő birtokait. Ezután Philipposz rátámadt azokra a hellénisz-

tikus államokra és városszövetségekre, amelyek az első makedón
háború idején Róma partnereiként harcoltak őellene. Ezek Ró­
mától kértek segítséget. Jellemezte a társadalmilag veszélyesen
ingatag helyzetet, hogy 201 őszén a római népgyűlés nem szavazta
meg a makedónok elleni harc megindítását. Ilyesmire már ember­
emlékezet óta nem volt példa, és markánsan mutatta a köznép
kimerültségét. Csak miután 200 tavaszán Makedónia további pro­
vokatív lépéseket tett, vált elkerülhetetlenné az újabb háború.
Ez második makedón háború néven vonult be a történelembe, és
197-ben ért véget Róma és hellén szövetségesei győzelmével.
Egy esztendő múlva Titus Quinctius Flamininus proconsul ki­
hirdette a görög államok függetlenségét, és megkezdték a Bal­
kánról a légiók kivonását. A római külpolitika egyértelműen bé­
két akart. De III. Antiokhosz félreértette a helyzetet. Úgy vélte,
a balkáni hatalmi vákuumot az ő birodalmának kell kitöltenie,
így Róma, nem sokkal azután, hogy V. Philipposz Makedóniájá­
nak — a veszedelmes szomszédnak - a nagyhatalmi státuszát meg­
szüntette, egy másik közeli ellenséggel kényszerült szembenézni.
Ilyen körülmények között igazán nem hiányzott egy újabb konf­
liktus Karthágóval. Ezért 195-ben egy háromtagú küldöttséget
menesztettek oda, és vádat emeltek Hannibál ellen.

2. Az emigráció évei

Mivel nyilvánvaló volt, hogy élete veszélyben forog, Hannibál pénzt

vett magához, és titokban elhagyta Karthágót. Thapszoszba (mai

276
 2. Az emigráció évei

Ras Dimas Tunéziában) menekült, ahol már várta őt egy jól fel­
szerelt hajó. Ezzel Ccrcina (mai tunéziai Bordj el Marsa) szigeté­
hez utazott, ahol készleteket vett fel. (Egy hagyomány szerint
Odüsszeusz itt találkozott hajdanán az egyszemű Polüphcmosz-
szal, a Küklópsszal.) A megérkezése hírére összeverődött embere­
ket kénytelen volt félrevezetni, mivel félt attól, hogy ottlétének
hírét gyorsan eljuttatják Karthágóba. Ezért azt mondta, hogy hi­
vatalos küldetésben Türoszba utazik. Azután lakomára hívta
őket, megkérve a hajók kapitányait, hogy vitorláikat szereljék le,
nehogy a tűző napon kelljen mulatniuk. Amikor vendégeit el­
nyomta a mámor, gályájával gyorsan odébbállt. Mire a sziget ha­
jósai magukhoz tértek, felvonták leszerelt vitorláikat, és mobili­
zálni tudták hajóikat, ő már messze járt. így aztán menekülésének
híre is későn érkezett Karthágóba, és ő biztonságban érhette el
Türosz városát. Innen nemsokára a kis-ázsiai Epheszoszba uta­
zott, hogy találkozzék III. Antiokhosszal.
A Szeieukida uralkodónak erre az időre átmenetileg sikerült
a birodalomalapító Szeleukosz korát visszaidéznie. Thrákiától In­
diáig neki hódolt a keleti világ nagy része. Most pedig felcsillant
előtte a lehetőség, hogy Karthágót is a maga oldalára állíthatja.
Nagyszabású terven dolgozott. Miközben követei a római kor­
mányzat képviselőivel tárgyaltak azzal a céllal, hogy Rómával el­
ismertessék ázsiai és európai hódításait, valójában magát Rómát
akarta megfosztani nagyhatalmi állásától. Vágyás ugyanazt tűzte
ki céljául, amit korábban l lannibál. így aztán gyorsan megértette
egymást a király és az emigráns hadvezér.
Közös elképzelésük lényege az volt, hogy Rómát hatalmas el­
lenséges koalíció szorításával toppantják össze. Egy patkó alakját

XT7
VHI. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

öltő szövetségi rendszer létrehozásában gondolkodtak. Ennek

első tagjai az aitólok lehettek, akik eddig mindig a rómaiak olda­
lán harcoltak, de jutalmuk elmaradt. Csalódottságukban most
III. Antiokhosztól remélték a szebb jövőt. A patkó azután Thrá-
kia, Kis-Azsia, Fönícia és Szíria érintésével a király birodalmának
népeit fogta volna össze, majd folytatódott volna a rokoni ka­
poccsal a Szeleukidákhoz kötött Egyiptommal. (Antiokhosz egyik
leányát V. Ptolemaiosz vette nőül.) A patkó szára nyugat felé Kar­
thágó bevonásával hosszabbodhatott, majd a mindig forrongó
Hispánia Róma ellen lázadó bennszülötteivel ért volna véget. E stra­
tégiai ívből két nyíl irányult volna Róma szíve felé. Hannibál
100 hadihajót, 10 ezer gyalogost és ezer lovast kért a királytól,
hogy ezzel a haderővel előbb Karthágót lazítsa tel, majd annak
seregével kiegészülve ismét Itália földjére vigye a háborút. Ugyan­
akkor Antiokhosznak Thrákiába kellett volna vezetnie hadát, hogy
ő onnan fenyegesse Itáliát. Ez volt a terv, de a bekövetkező ese­
mények igazolták Hérakleitosz megállapításának igazságát: „Két­
szer nem léphetsz ugyanabba a folyóba. ” Hannibál ezúttal nem
jutott cl Itáliába.
194 őszén Hannibál egy Arisztón nevű tiiroszi kereskedőt
küldött ügynökeként Karthágóba, hogy ott titokban ismertesse
terveit híveivel. A küldetés azonban nem maradt titokban, és a
pun állam kormányzata azonnal riadóztatta Rómát. Utóbbi ez­
után már erős bizalmatlansággal tárgyalt a Szeleukida királlyal,
és egyre inkább — noha kelletlenül — készült az újabb háborúra.
Antiokhosz pedig Arisztón küldetésének kudarcából azt a hely­
telen következtetést vonta 1c, hogy Hannibál fölött már eljárt az
idő. Ezután kizárta őt az államügyck intézéséből, és a nemsokára

278
 2. Az emigráció évei

bekövetkező katonai konfliktusban csak epizódszerepet juttatott

neki.
192-ben tört ki Róma és a Szcleukida Birodalom között az
úgynevezett szíriai háború. Ennek elején IIT. Antiokhosz hadi­
tanácsot hívott össze a görögországi Demetriaszban (a mai Volosz
közelében). Hosszú szünet után erre meghívást kapott Hannibál
is, aki az elsők között szólalt fel. Szemrehányást tett a Szcleukida
királynak amiatt, hogy nem bocsátotta rendelkezésére a kért had­
erőt, így most nem a rómaiak védik saját földjüket, hanem Antin-
khosznak kell a görög területek védelmére gondolnia. De ha már
így alakult a helyzet, sürgősen cl. kell nyerni V, Philipposz make­
dón király támogatását. Ezután felemlítette, hogy Ihoasz, az aitó-
lok követe, amikor Antiokhoszt rávette, vonuljon Görögországba,
fő érveként V Philipposz Róma elleni érzelmeit hozta fel. Azt
mondta, hogy a megalázott makedón uralkodó tombol tehetet­
len dühében, és alig várja, hogy bosszút állhasson legyőzőin. Hát
most itt az alkalom Philipposz bosszújára. Állítsa tehát Antio-
khosz maga mellé a makedónok királyát, és működjön együtt az
ő korántsem gyenge haderejével, amely néhány évvel korábban
egymaga is dacolt a rómaiakkal. Kettőjük seregei ellen nem győzhet­
nek a légiók. Vagy ha Philipposzt nem sikerül megnyerni a Róma
elleni háborúhoz, akkor legalább Szclcukosz, Antiokhosz hadával
Thrákiában tartózkodó fia, kezdje meg a makedón határvidék
pusztítását. Ebben az esetben a makedónok kénytelenek lenné­
nek saját országukat védelmezni, és nem mehetnének a rómaiak
segítségére. Antiokhosz flottája pedig, akár sikerül megszerezni
Philipposz közreműködését, akár nem, hajózzon ki a tengerre.
Egyik része álljon készenlétben Korfu mellett, hogy megakadályozza

279
VUJ. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

a rómaiak átkelését az Adrián, másik része közelítse meg Dél-Itá-

lia partjait, hogy egy itáliai partraszállás esetén azt segíteni tudja.
Hannibál kétségkívül hasznos tanácsai azonban süket fülekre
találtak. 111. Antiokhosz egyik baklövést a másik után követte el.
V Philipposzt teljesen magára haragította azzal, hogy a 197-es
künoszkephalai csatában a rómaiak kezétől elesett makedón har­
cosok holttestét maga temettette el. Emiatt a makedón királyt
hála helyett a megalázottság érzése kerítette hatalmába, és azon­
nal Róma pártjára állt. De nem ez volt Antiokhosz egyetlen ku­
darca. Veje, az egyiptomi V. Ptolemaiosz a háború első hírére
felajánlotta segítségét Rómának, és szinte versengve az itáliai nagy­
hatalom kegyeiért, ugyanezt tette a numidák uralkodója, Masszi­
nissza, majd a rémült Karthágó is. Mint mondani szokás, az volt
a „hab a tortán”, hogy ebben a számára fokozatosan romló hely­
zetben Antiokhosz 191-ben feleségül vette egy khalkiszi polgár
leányát, és a mézeshetek élvezetével töltötte el azt az időt, amelyet
erélyes hadműveletekkel kellett volna hasznosítani.
A rómaiak ezzel szemben fokozott harctéri aktivitással egyre-
másra aratták győzelmeiket. A hadszíntér hamarosan Kis-Ázsiába
tevődött át Európából. Ott azután 190 végén vagy 189 januárjá­
ban III. Antiokhosz csatát veszített a lüdiai Magnészia közelében.
A háború 188-ban Róma teljes győzelmével ért véget. Hannibál,
minden idők egyik legkiemelkedőbb harctéri parancsnoka, egy
hajóraj irányításával vehette csak ki részét a küzdelemből. A har­
cokat 188-ban lezáró apameiai békekötés után a Szeleukida ál­
lam területe erősen megcsonkult. Apameia, az antik Szíria máso­
dik legnagyobb városa az Oroncész (mai Nahr el Assi) középső
folyása menten (mai szíriai Ka’alat el Medik) feküdt. Az ott meg­

280
 2. Az emigráció évei

kötött békeszerződés szerint megmaradt birodalmából III. Antio-

khosznak ki kellett űznie Róma ellenségeit. Hannibál így ismét
földönfutóvá lett.
Élete további hányattatásairól ellentmondó információk ma­
radtak ránk. Egyes források szerint a Fekete- és Kaspi-tenger kö­
zött húzódó Arméniába menekült, ahol Artaxiasz király szívesen
fogadta. Új oldaláról bemutatkozva az uralkodó megbízásából
ő készítette cl az új főváros, Artaxata terveit. Mások viszont úgy
tudták, hogy Kis-Ázsiából Kréta szigetére hajózott.
Itt, Gortüna (mai Agioi Deka falu) városában húzta meg ma­
gát. Pihenni akart, és időt nyerni új tervek kovácsolásához. Ma­
gával hozta még mindig tekintélyes vagyonát, remélve, hogy azt
politikai céljaira tudja majd felhasználni. Hamarosan észrevette
azonban, hogy a helybéliek kiszimatolták, mennyi arany és ezüst
van a birtokában. Ekkor elhatározta, hogy túljár az eszükön.
Nem akarta ugyanis, hogy pénze és ő maga is a szigetlakók zsák­
mányává váljon. A hatvanadik életéve küszöbén még mindig
nem volt híján a ravaszságnak és a cselekvőképességnek. Hogy
elaltassa a krétaiak éberséget, ólommal töltött meg nagy, kétfiilű
kancsókat, legfelül pedig aranyat és ezüstöt szórt az ólomra. Eze­
ket az edényeket azután Artemisz istennő templomában helyezte
el, mintha az istenség védelmére bízná minden kincsét. Ugyan­
akkor arany- és ezüstpénzeit a házában álló üreges bronzszob­
rokba rejtette. A krétaiak persze gondosan vigyázták ezután az
Artemisz templomában lévő „kincseket”, és nem törődtek Han­
nibállal, aki nemsokára, vagyonostul továbbállt.
Új úticélja Bithünia lett. Ez a kis-ázsiai állam a Márvány- és
a Fekete-tenger déli partvidékén terült el (a mai Törökország földjén).

281
VIII. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

Királya, I. Prusziasz Müszia tartomány birtoklásáért elkeseredett

háborút vívott Pergamon urával, II. Eumcncsszel. Mivel Perga­
men Róma legrégebbi kis-ázsiai szövetségese volt, Hannibál jó
alkalmat látott arra, hogy katonai szolgálataival legalább közvetve
ártson ősi ellenségének. Tragikomikus fordulat, hogy a bithüniai
uralkodó is flottát bízott rá. A Márvány-tengeren kellett megküz­
denie a pergamoni hajóhaddal. Még egyszer utoljára módja nyílt
megmutatni, milyen páratlan tehetség lakozik benne. Kőhajító
gépek alkalmazásával mérges kígyókkal megtöltött cserépedénye­
ket lövetett át II. Eumenész vezérhajójára, amivel akkora zűr­
zavart idézett elő, hogy a pergamoni flotta elmenekült. Ez az epizód
azonban nem tudta a hadiszerencsét Bithünia oldalára állítani.
183-ban Pergamon megnyerte a háborút.
Még ugyanebben az esztendőben Titus Quinctius Flamininus
vezetésével római küldöttség érkezett a bithüniai udvarba. Ami­
kor Flamininus megpillantotta a király vendégszeretetét élvező
Hannibált, azonnal a kiadatását követelte. Ezt a király, a vendég­
jogra hivatkozva, megtagadta, de ahhoz hozzájárult, hogy maguk
a rómaiak fogják el Hannibált. Az életében fenyegetett, ekkor
már 60. életévén is túljutott száműzött végső kétségbeesésében
egy Libüssza nevű faluba menekült, ahol házat tartott fenn. Min­
den eshetőségre felkészülve úgy rendelkezett, hogy az épület min­
den részén legyen kijárat. Ha megtámadják, el tudjon menekülni.
Ami ezután történt, azt Cornelius Nepostól idézzük fel:

„Amikor a római követek megérkeztek, és kíséretükkel körülvették

a házat, az ajtónálló szolga kitekintve jelentette Hannibálnak, hogy
a szokásosnál többfegyveres mutatkozik odakint. Az megparancsolta

282
 2. Az emigráció évei

a legénynek, hogy járja körbe valamennyi kaput, és tüstént közölje

vele, hogy minden oldalról egyformán körülkerítették-e a házat.
A szolga gyorsan beszámolt a helyzetről, és jelentette, hogy minden
kijárat el van zárva, a karthágói megértette, hogy ez nem véletlenül
történt, hanem öt keresik, és nem hagyják tovább életben. De hogy
ne más kénye-kedve szerint kelljen megválnia életétől, emlékezve
hajdani vitéz tetteire, bevette a mérget, amelyet mindig magánál
hordott.
így pihent el hetvenedik évében (valójában a hatvannegyedikben
- K. I.] ez a rendkívül bátorférfiú, aki oly sok különféle feladatot
véghez vitt.”(Hannibál, 12-13.)

Nepos leplezetlen sajnálkozással írta le, miképp távozott az élők

közül „ez a rendkívül bátor férfiú”. A Neposnál több mint száz
esztendővel később alkotó Plutarkhosz nem kisebb rokonszenv-
vei emlékezett a pun hősre. Fiami ninusról készített életrajzában
szégyenletesnek ítélte azt a módot, ahogyan a római követ halálba
kényszerítette az akkor már Rómára semmiféle veszélyt nem je­
lentő idős katonát. Flaminínus oktalan bosszúvágyával Scipio
Africanus Maior nagyvonalúságát állította szembe, aki egyébként
Hannibállal azonos évben hunyt el:

„Mikor ezt a szenátusnak jelentették, sokan gyűlöletesnek tartották

Fitos túlbuzgó és kegyetlen eljárását, hogy Hannibált, ezt az öreg
számyaszegett és megtépázott madarat... megölte anélkül, hogy erre
bárki megkérte volna, merő dicsvágyból... Emlegették Scipio Africa­
nus elnéző és nemes magatartását is... Mondják, hogy amikor...
Epheszoszban ismét találkoztak [valószínűleg 195 során — K. I.],

283
VIH. A SZÁMŰZÖTT HANNIBÁL

és séta közben Hannibál mindjárt azt a helyet választotta, amely

rangjánálfogva nem öt, hanem a római hadvezért illette volna meg
Scipio ezt ráhagyta, és tovább sétált vele; majd amikor a hadvezé­
rekről kezdtek beszélgetni, és Hannibál kijelentette, hogy Alexand-
rosz (Nagy Sándor) volt a leghatalmasabb hadvezér, utána Pürrhosz
következik és a harmadik ö saját maga, Scipio csendesen elmosolyo­
dott, és így szólt: »És ha én nem győztelek volna le?« »Akkor, Scipio
— válaszolt Hannibál —, nem harmadik, hanem első hadvezérnek
tettem volna magamat.«”(Flamininus21.)

Ügy tűnik, ahogy távolodott időben annak a sok szenvedésnek az

emléke, amit a római népnek egyik legnagyobb ellensége, Han­
nibál okozott, ágy vált az ő személye a rómaiak által mindig sokra
értékek katonai erények megtestesítőjévé. így a korábbi gyűlöle­
tet idővel egyfajta tisztelet érzése váltotta föl. A Kr. u. 2-3. szá­
zadi Héródianosz magyar nyelven is megjelent művében: A Ró­
mai Birodalom története Marcus Aurelius halálától megemlítette,
hogy Septimius Severus császár (ur. Kr. u. 193-211) „A hadvezé­
rek közül leginkább a római Sullát [dictator 82-79 - K. I.] és a pun
Hannibált magasztalta, és ezeknek a képmásait és szobraitfelállít­
tatta.” (IV, 8,5..>22
A Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörésekor elhunyt természet­
tudós, az idősebb Plinius szerint Libüssza közelében még látható
volt a Hannibál földi maradványai fölé emelt halotti domb. Ké­
sőbb a Hannibál emlékét ápoló Septimus Severus ezt állítólag
márványlapokkal fedte be.

22 Ford.: Fehér Bence és Kovács Péter

284
 2. Az emigráció évei

A tisztelet azonban sokáig együtt élt a gyűlölettel. Az augustusi

„aranykor” költője volt Quintus Horatius Flaccus (ék 65—8), aki
még megélte a római polgárháborúk végső szakaszát. Azt az idő­
szakot, amit a közvélemény összekapcsolt a hannibáli háború
szörnyűségeivel, és ami a történész Toynbee szerint „Hannibál
kései bosszúja” gyanánt sújtott le. A költő már a béke áldásai kö­
zött alkotta írásait, és az elődök dicső tetteinek felidézésével akarta
jobb belátásra bírni az akkortájt elpuhultnak ítélt ifjúságot.
Az énekek harmadik könyve 6. verse a legyőzött Hannibált is meg­
említette Róma legnagyobb ellenfelei között:

„Nem ily szülőktől lett tunya nemzedék

öntözte meg pún vérrel a tengerárt!
Nem ily fiák verték le Pyrrhust,
Antwchust s Hannibált, az ádázt.

De munkaedzett, fold rögeit törő

harcos parasztok..,

Horatius verse bizonyítja, hogy Karthágó hőse a pun város pusz­

tulása után sem nyerte el a rómaiak bocsánatát. Ahogy a lerom­
bolt és átokkal sújtott Karthágó földje is csak utóbb települt be
ismét. Mert Hannibál halálát követően közel négy évtizeddel ké­
sőbb elpusztult Karthágó is.

23 Ford.: Lator László

285
 IX.

KARTHÁGÓ PUSZTULÁSA

1. „...Karthágót el kell pusztítani”

Hannibál végzete így teljesedett be. Karthágóé azonban meg vá­

ratott magára. 151 -ben a pun állam kifizette a rá kivetett 10 ezer
talantonnyi hadisarc utolsó részletét is, ami egyúttal azt jelen­
tette, hogy többé nem kellett túszokat küldenie Rómába. Az ad­
dig időről időre a Tiberis-parti városba érkező és ott tartott kar­
thágói előkelők biztosítékot jelentettek nemcsak az éves részlet
törlesztésére, hanem arra is, hogy az afrikai főváros nem kezd
Róma-ellenes akciókba. Most megszűnt ez a helyzet, és félő volt,
hogy a fellélegző Karthágó megint gondot okoz a jövőben. Ró­
mában már a 150-es évek elején gyökeret vert a bizalmatlanság.
Az agg korára is változatlanul igen aktív és punellenes numida
király, Masszinissza újabb és újabb területeket ragadott el magá­
nak Karthágó birtokaiból. Utóbbi ismételten kérte Róma igaz­
ságtevését, de a rómaiak minden esetben Masszinisszának adtak
igazat.
Ez az eljárás növelte a Róma-ellenes hangulatot; ami akkor há­
gott a tetőfokára, amikor a 80. életéve felé közeledő Marcus Por-
cius Cato vezetésével senatusi küldöttség érkezett Karthágóba.

287
IX. KARTHÁGÓ PUSZTULÁSA

A bizottság kijelentette, hogy csak akkor hajlandók a punok leg­

újabb panaszaival foglalkozni, ha azok is, meg Masszinissza is meg­
fogadják, akármi lesz a római döntés, annak alávetik magukat.
Mivel eddig soha nem nekik adtak igazat, a karthágóiak érthe­
tően nem fogadták el ezt a feltételt. A küldöttek ekkor visszautaztak
Rómába, és Cato ingerülten beszámolt honfitársainak a tapaszta­
latairól. Elmondta, hogy dacára eddig elszenvedett két háborús
kudarcának, az afrikai állam megint a gazdasági felvirágzás álla­
potába került. Polgárai dúskálnak a földi javakban, miközben
Róma sok lakója szükséget szenved. Karthágó, amíg fennáll,
mindig veszélyt fog jelenteni az itáliai köztársaság biztonságára.
Állítólag ettől kezdve minden szónoklatát ezzel a mondattal fe­
jezte be: „Egyébiránt az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusz­
títani. ”
Számos, Karthágótól független oka is volt annak, hogy Cato
gyűlölete termékeny talajra talált Rómában: 154-ben fellázadtak
az Ibériai-félsziget lusitan lakói. 151-ben az ekkorra már római
uralom alá került Makedónia utolsó királya, a megölt Perszeusz
fiának adta ki magát egy Andriszkosz nevezetű adramüttioni kéz­
műves, és Philipposz néven felkelést szervezett az Észak-Balká­
non. 149-ben a római gyámságot kibírhatatlannak ítélő akháj
városszövetség is fegyvert fogott az elnyomó hatalom ellen. Róma
kezdte elveszíteni türelmét, és egyre hevesebb gyűlölettel csapott
le már a lázadás gyanúja miatt is. A nagyvonalúság - amint azt
Róma korábbi történelme bizonyította - az erősek jellemzője. De
Rómát ekkor már belülről is válság marcangolta.
Vagyoni censusnsk. (vagyonbecslésnek) alávethető, és ezáltal be­
sorozható férfi polgárainak létszáma drámaian lecsökkent. 164-ben

288
 2. A harmadik pun háború

337 022, míg 136-ban már csak 317 933 ilyen polgárt vehettek
lajstromba. A tömegek elnyomorodása miatt gyengült a hadsereg
ereje, és egyre nehezebbé vált a rabszolgák féken tartása. A nehéz­
ségekkel küzdő kormányzatnak csak ürügy kellett ahhoz, hogy
a nem kis mértékben Hannibál egykori pénzügyi reformjainak
betudhatóan ismét gazdag Karthágó zsákmányul ejtésével vala­
mit enyhítsen gazdasági problémáin.

2. A harmadik pun háború

151/150-ben Karthágólxíl száműzték a nuinidabarát politikai cso­

portosulás vezetőit, és miután Masszinissza ezt hadjárattal torolta
meg, a pun állam fegyvert fogott*. A fegyveres konfliktus balsiker­
rel záródott a punok számára. Ráadásul Róma az engedélye nél­
kül lezajlott rövid háborút a 201-cs békeszerződés megszegésének
tekintette, és 149-ben hadat üzent Karthágónak. így vetre kezde­
tét a harmadik pun háború. Az afrikai nagyváros megrettent a ró­
mai fenyegetéstől, és öttagú követséget menesztett a re»«ftwhoz.
ök teljes megadást ajánlottak föl, de a rómaiak nem ismertek
könyörületet. Közöltek, hogy a légiók már útban vannak Afri­
kába. Ha a punok békét akarnak, küldjenek 300 túszt Rómába,
és a karthágói kormányzat kövesse a sereggel oda érkező consulok
utasításait.
Miután a túszokat átadták a rómaiaknak, a két consul, Manius
Manilius és Lucius Március Censorinus először azt követelte,
hogy a karthágóiak adják ár a városban felhalmozott összes fegy­
verüket. Jellemző Karthágó még mindig jelentős erejére, hogy

289
IX. KARTHÁGÓ PUSZTULÁSA

200 ezer kézifegyvert és 2000 hajítógcpet szolgáltattak ki a rómaiak­

nak. De ezzel nem vásárolták meg a békét. A fegyvereitől meg­
fosztott pun főváros lakóit - vélvén, hogy teljes a kiszolgáltatott­
ságuk - a consulok felszólították: rombolják le ősi településüket,
és a tengerparttól tíz mérföldre, a szárazföld belsejében építsenek
új lakhelyet maguknak. Ez nyilvánvalóan teljesíthetetlen követe­
lés volt, és római részről csak ürügy a teljes leszámolásra. Karthágó
kétségbeesett polgárai a végső ellenállást választották.
A halálra szánt emberek elkezdtek fegyvereket gyártani. Na­
ponta 100 pajzs, 300 kard és 500 dárda készült, és a nők levágott
hajának felhasználásával kötélzetet fontak a hajítógépeknek. Há­
rom esztendőn át húzódott Hannibál népének élet-halál harca.
Végül győzött a túlerő. 146-ban a cannaei csatában elesett Aemi­
lius Paullus unokája, a Scipiók által adoptált Publius Cornelius
Scipio Aemílianus bevette a várost, életben maradt lakóit rab­
szolgának adatta el, épületeit földig romboltatta. A dicsőségének
hódoló rómaiaktól elnyerte az Africanus Minor (Ifjabb Afrikai)
melléknevet, hogy ezzel különböztessék meg a zamai győztes Scipio
Africanustól.
O azonban nem volt maradéktalanul boldog az ősi ellenségen
aratott győzelemtől. A történetíró Polübiosz társaságában szem­
lélte Karthágó pusztulását, amikor Appianosz szerint ez történt:

„Amikor Scipio még egyszer végigtekintett ezen a városon, amely

alapítása óta hét évszázadon át virágzott, oly sok országnak, sziget­
nek és tengernek ura volt, fegyverekben és hadihajókban, harci ele­
fántokban és gazdagságban a leghatalmasabb birodalmakkal is ver­
senghetett, de felülmúlta ókét elszántságban és merészségben (hiszen

290
 2. A harmadik pun háború

népe hajóhadától ésfegyvereitől megfosztva is három éven átállta az

ostromot és éhínséget) — könnyekrefakadt, és hangosan siratta az el­
lenség balvégzetét. Ezután hosszas töprengésbe merült; elgondolko­
zott városok, népek és birodalmak végzetének elkerülhetetlenségén,
Trójának — az egykor oly büszke városnak — pusztulásán, az asszír,
a méd s a hatalmas perzsa birodalom bukásán és Makedónia dicső
államának megsemmisülésén. Végül — talán szándékosan, talán csak
amúgy véletlenül — a nagy költő szavai hagyták el ajkait:

Eljön a nap, mikoron megszentelt fiion elvész

és Priamosz meg népe a jógerelyes Priamosznak...
(Ihász VI, 449-450.)

Polübiosz nyíltan megkérdezte tőle (megengedhette magának, hiszen

nevelője volt egykor), mire céloz ezekkel a szavakkal; ö pedig nem
habozott a saját hazáját megnevezni, mondván, hogy annak sorsát
félti, amikor minden emberi dolog múlandóságát látja."
(Libya története I32.)24

A Római Birodalom pusztulásának virtuális képe nem zavarta meg

Scipiót abban, hogy szabad táblást engedélyezzen katonáinak a romba
dőlt városban. Az ellenség fő fészkének további sorsát ugyancsak
Appianosz örökítette meg:

„A senatus a legtekintélyesebb senatorokból álló tíztagú bizottságot

küldött a helyszínre, hogy Libya helyzetét Sápiéval együtt a római

24 Ford.: Hahn István

291
IX. KARTHÁGÓ PUSZTULÁSA

érdekeknek megfelelően rendezzék eL A bizottság utasította Scipiót,

hogy rombolja le, ami csak maradt Karthágóból, és megtiltották, hogy
bárki újra megtelepedjen ezen a területen. Átkot mondtak különösen
a Byrsa környékére és a Megarának nevezett területre, de azt nem
tiltották meg, hogy bárki e földre lépjen. Úgy döntöttek továbbá,
hogy valamennyi várost le kell rombolni, amelyik kitartott az ellen­
ség mellett. ”
(Libya története 135JP

25 Ford.: Pacay-Horváth András

292
 X.

„ÚJ NAP, ÚJ ÉLET”

1. Karthágó másodvirágzása

Hemingway öreg halászát minden reggel ez, a fejezetcímben sze­

replő gondolat töltötte el új reménységgel. Karthágó földjén az
újjáéledés reménye a lerombolást követő egy évszázad múlva tel­
jesedett be. Plutarkhosz Julius Caesarr6\ készített életrajzában ol­
vashatjuk a nagy államférfiról:

„A személyes biztonság megőrzésére legjobb eszköznek a nép rokon-

szenvét tartotta. Ezért ünnepségek tartásával és ingyen gabonaosztás­
sal továbbra is a nép kegyét kereste, katonái részére pedig új telepes
városokat [coloniákat - K. L] alapított. Ezek között a két legjelen­
tősebb Karthágó és Korinthosz volt. A véletlenfolytán ezt a két várost
a múltban egy időben foglalták el és semmisítették meg [146-ban -
K. I.], j most egyszerre alapították újra őket. (Caesar 57.)

Caesar meggyilkolása évében, 44-ben, majd Marcus Antonius

irányításával háromezer itáliai városi és vidéki szegényt meg ki­
szolgált katonát telepítettek a Colonia lulia Carthagp névvel alapí­
tott városba. A régi helyén épült új település alapítója nemzetsége,

293
X. „ÚJ NAP, ÚJ fr.ET”

a gens HJúlia nevének felvétele révén hirdette ezután a hódító

Római Birodalom és örökös dictaton dicsőségét. Róma első csá­
szára, OctavianusAugustus uralkodása idején (Kr. e. 31 — Kr. u. 14)
nagyszabású építkezések és tömeges betelepítések Észak-Afrika
legszebb és legélhetőbb lakóhelyei közé emelték az immáron lulia
Concordia Carthago néven elhíresült várost. Augustus nem vélet­
lenül emelte be a település új elnevezésébe az ’egyetértés’, összhang’
jelentésű latin kifejezést: Concordia. Ezzel akart utalni békeptog-
ramjára, a megvalósítani kívánt pax Homand-ra. (római béke),
amely birodalomszerte a római császár hatalmának elismerésére
ösztönzött. E program megvalósításának eszköze volt a behódolni
kényszerült népek és területek integrálása. A legyőzött Karthágó
új neve ezt az akaratot sugározta, valamint az óhajt, hogy emel­
kedjenek felül a múlt sérelmein, és a régi ellenségek építsék közö­
sen az új jövőt.
A korszak kiváló költője, Publius Vergilius Maró (élt 70-19)
Aeneis című eposzában a császári politikával összhangban idézte
fel az ősi mítoszt: A római nép ősatyja, Venus istennő fia, Aeneas
az akhájok által felgyújtott kis-ázsiai Trójából Itália felé mene­
külve, híveivel együtt Karthágóba vetődött. Ott az épülő-szépülő
város szorgos népe ejtette ámulatba:

„... Építményeik Aeneás csak nézi; hol egykor

Viskók: most élénk nyüzsgés, kapuk és köves uccák.
Jár-kel a tyrusi nép fürgén: egy rész falat épít,
Várat emel, másnak kősziklát tol keze közben,
Vagy házhely-kijelölni von épp körülötte barázdát...

294
 1. Karthágó másodvirágzása

.. .Aeneás míg ezt lenyűgözve csodálja

S csak nem bír eltelni a látvánnyal sehogyanse,
Jő a királynő egyszeresük, Didó, a világszép,
S szentélyébe belép ifjak népes seregével...
...tgy jár-kel Didó is övéi között mosolyogva
S kormányzásra okít és sürgeti közben a munkát.
Majd a magas trónszékre, az istennő küszöbénél,
Templomi boltja alatt, testőrök közt letelepszik.
Ott törvényt, jogot alkot, igazsággal megítéli,
Vagy sorshúzással, kire mennyi dolog nehezedjék... ”
(Aeneis I. 421^25, 494-508)*

Karthágó, tnajd a „világszép” királynő látványa természetesen meg-

igézte Aeneast, akit azonban az isteni akarat tovább űzött Itália
partjaihoz. Ott kellett új hazára lelnie. Hiába csábította őt mara­
dásra a város, az elpusztult Trója után a kivirágzó élet földje, és
hiába marasztalta Didó forró szerelme. Az elhagyott királynő ön­
kezével vetett veget életének, és tragikus sorsa az olvasókat Kar­
thágó drámai végzetére emlékeztette. De emlékeztette másra is.
Arra, hogy egykor ott Aeneas barátságos fogadtatásban részesült.
Róma és Karthágó ősi alapítói között nem a gyűlölet vert eket,
hanem a szeretet hídja épült. És a költő ihletett leírása a hajdani
szorgos városépítőkről nyílt utalás volt jelenkorának újjáéledő
Karthágójára is.
Ez a Karthágó a hellenisztikus városépítészet szabályai szerint
fejlődött. Egymást derékszögben metsző utak hálózata szőtte be,

16 Ford.: Lakatos István

295
X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET"

melyeket díszes épületek szegélyeztek Űj formát kaptak az egy­

kori közélet színhelyei: a Bürsza csúcsán, Esmun, a punok gyó­
gyító istenének a harmadik pun háború végén leégett temploma
körzetében felépült Juppiter, Juno és Minerva szentélye, amely
a római Capitoliumon álló építményt utánozta; a tengerhez kö­
zel, a korábbi piactér (agara) helyén alakították ki a római min­
tájú fórumát. Azután létrehozták a közigazgatás, művelődés és
gazdasági élet azon színtereit, amelyek a Birodalom egyetlen
nagyvárosából sem hiányozhattak; épült curia (a városi közigaz­
gatás centruma), basilica (olyan épület, ahol a bírói és gazdasági
ügyleteket bonyolították le) és több közfürdő. Utóbbiak közül az
Antoninus Pius (ur. Kr. u. 138-161) idején épített létesítmény
romjai elkápráztatták e könyv szerzőjét is. Hadrianus császár (ur.
Kr. u. 117-138) készíttette el azt a vízvezetéket (cementbe ágya­
zott ólomcsövekből), amely a thermák működtetéséhez szükséges
vizet szállította. Ugyancsak Antoninus Pius nevéhez fűződött egy
olyan hatalmas amfiteátrum felépítése, amely méreteit tekintve
vetekedett a római Colosseummal.
A császárkor kezdetén a provinciákat két csoportra osztották
A 22 tartományból 12-ben hadsereg állomásozott, és ezeket a po­
litikai és/vagy gazdasági szempontból legértékesebb területeket
az uralkodó által kinevezett tisztviselők kormányozták A mara­
dék 10 provincia élére a senatus jelölt ki helytartót. A tartomá­
nyok ezen csoportjához tartozott Africa provincia, amely az egy­
kori karthágói állam központi részeit foglalta politikai keretbe
a mai Kelet-Algéria, Tunézia és Líbia tengerparti területein. A pro­
vincia urbánus központja az a Karthágó volt, amely a fővároshoz
hasonlítható ékkövévé vált a Római Birodalomnak. A Kr. u. 3.

296
 1. Karthágó másodvirágzása

századi Héródianosz 1. Gordianus császár (ur. Kr. u. 238. már­

cius-április) ottani látogatása kapcsán írt erről:

„... Carthagóba ment, amely olyan nagy és népes város volt, hogy úgy
érezhette magát, mintha Rómában volna. A város ugyanis gazdag­
ságban, lakosa számában csak Rómától marad el, és az egyiptomi
Alexandriával vetélkedik a második helyért." (VII, 6, 1.)

Az említett császár vagyonos afrikai nagybirtokos volt, akit Maxi-

minus rrhrax (ur. Kr. u. 235-238) nevezett ki Africa provincia
helytartójának. 238. március 19-én a császári adópolitika ellen
lázadó helyi agrárius elit kiáltotta ki őt és fiát ellencsászárrá. Ezután
átmeneti időre Karthágóba tették székhelyüket. A szomszédos
Numidia helytartója, Capellianus azonban ellenük vonult. A fiú
a csatában elesett, Gordianus pedig öngyilkosságot követett el.
Magát Maxim inus Ihraxot saját katonái az év májusában meg­
ölték. Ebben az esztendőben nem kevesebb, mint hat császára
volt Rómának, akik közül az első öt erőszakos halállal végezte.
Maximinusszal és az őt követők végzetét hozó gyászos esemény­
sorozattal vette kezdetét a Birodalomban a katonacsászárok kora.
Az az időszak, amelyet a helyi légiók által kikiáltott uralkodók
egymás elleni harca és ennek folyományaként állandó belső anar­
chia jellemzett. Ezzel megkezdődött Karthágó hanyatlása is.
A római kori Karthágó fejlődésének gazdasági alapját a keres­
kedelem képezte. A jól védett Tuniszi-öbölből kihajózva kereskedők
sokasága használta ki a Szicília és a római kikötő, Ostia földrajzi
közelségéből adódó előnyöket. (Azokat a körülményeket, ame­
lyek napjainkban az Eszak-Afrikából kiinduló illegális migrációt

297
X. „ÚJ NAP, ÚJ F.LF.T’

segítik) Gabonát, építőanyagként felhasználható színes köveket,

márványt, ébenfát, elefántcsontot, a bányákból előkerülő külön­
féle fémeket és rabszolgákat vittek a gályák Európába; valamint
a helyi kézműipar hagyományos termékeit: bíborfcstéket, remek
színekben pompázó ruházatokat és üvegárukat. Persze a kézműves
műhelyek és az elárusítóhelyek gondoskodtak a hazai áruellátás­
ról is. A kereskedők által importált drágaköveket ékszerészek dol­
gozták fel, a táplálkozási igények kielégítését a bor és a növényi
olaj behozatala segítette. A város környékén virágzó gyümölcsö­
sök és veteményesek - amelyek annak idején az idősebb Cato
irigységgel vegyes gyanakvását is felkeltették — részben exportra
termeltek, részben a növekvő létszámú honi népesség számára.
Ezekre az évszázadokra is jellemző lehetett az a régi eset, amelyet
Plutarkhosz a Karthágó elpusztítására buzdító Marcus Porcius
Cato Maiorról írt életrajzában említett:

. mint mondják, Cato a szenátusbanjól kiszámított mozdulattal

egy líbiaifügét ejtett kifelhajtott tógája ráncai közül, s amikor meg­
csodálták, hogy milyen nagy és szép, csak annyit mondott, hogy az
a föld, amely ilyen gyümölcsöt terem, háromnapi hajóütra van Ró­
mától, ” (Marcus Cato 27.)

A lüktető gazdasági élet és a nyomában járó folyamatos fellendü­

lés hozadéka volt, hogy Septimius Severus, aki afrikai származá­
sával is dicsekedett, az itáliai városokéval azonos jogokkal ajándé­
kozta meg Karthágót. A negyedmilliósra duzzadt lakosság jóléte
odavonzotta az alapító itáliaiak polgártársai mellett a szomszédos
észak-afrikai területek lakóinak egy részét és a jó lehetőségekre

298
 2. A hanyatlás kora

mindig fogékony görögöket. Az így kialakult vegyes etnikumú

népesség társadalma egyre jobban hasonult a Római Birodalom
más vidékein élőkéhez. Ennek egyik következménye az lett, hogy
az általánosságban érvényesülő jelenségek, mint például a keresz­
ténység térnyerése és e vallás híveinek üldözése, Karthágót sem
kerülték el.

2. A hanyatlás kora

A. Severus-dinasztia malma (Kr. u. 193-235) a hadsereg növekvő

politikai befolyása jegyében teremtett átmeneti nyugalmat a Ró­
mai Birodalomban. Ez csapott át azután a katonacsászárok korá­
nak politikai anarchiájába. Az események sodrában felerősödtek
a centrifugális erők, amelyek az Itálián kívüli területek fokozatos
önállósulásához vezettek. Ez Karthágó vonatkozásában először
a vallási életben mutatkozott meg.
Ebben a városban és környékén a latin nyelvű, nyugati keresz­
ténység vált népszerűvé a Kr. u. 2. század végétől. Itt született és
halt meg Tertullianus egyházatya (élt kb. Kr. u. 160-225), aki írá­
saiban a visszatérést hirdette az őskeresztények aszkéziséhez, buz­
dított a világi hatalommal való szembenállásra, a mártíromság
vállalására, és akinek tanítása elsősorban a társadalom alsó rétegei­
ben vált népszerűvé. Ugyancsak Karthágóval nőtt össze Cyprianus
(Szent Ciprián) élete és munkássága (élt kb. Kr. u. 190/200-258).
ö Kr. u. 249 és 258 között volt a város püspöke. Tevékenysége
időben egybeesett a római államhatalom által kezdeményezett
keresztényüldözéssel. Ezért írásaiban keményen fellépett a császár
isteni tiszteletben való részesítése ellen. Élesen elítélte az eretnekséget

299
X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET”

és a pogány kultuszokat, dicsérte a mártíromság vállalását, és vé­

gül ő maga is vállalta a mártírhalált. Későbbi utóda Karthágó
püspöki székében Kr. u. 313-tól Donatus lett. A róla elnevezett
keresztény szekta hívei szembenálltak az államhatalommal ki­
egyező egyházi hierarchiával. Azt hirdették magukról, hogy ők
alkotják, az igazi vallási közösséget, mert közöttük nincsenek bű­
nösök, míg bűnös tagjai miatt a katolikus egyház már nem te­
kinthető Krisztushoz hű intézménynek.
Az említett egyházatyák fellépése sajátosan tükrözte az észak­
afrikai területeken erősödő ellenérzést az amúgy is gyengülő állam­
hatalommal szemben és a vágyat arra, hogy önálló életet kezdje­
nek. I. Gordianus és fia sorsa, majd előbbi unokája, UI. Gordia-
nus (ur. 238—243/244) rövid uralkodása azonban felfedte a helyi
erők politikai és katonai gyengeségét.
Súlyosan kezdte fenyegetni Karthágó biztonságát és gazda­
sági életét a katonacsászárok idején a római államban dúló belső
anarchia, ami felbátorította a határokhoz közel élő nomád népe­
ket az állandósuló támadásokra. Délről előretörtek a sivatagi
törzsek, aminek hatására a 3. század folyamán a karthágótak
addig sok hasznot hozó szaharai kereskedelme fokozatosan el­
sorvadt.
A Diocletianus (ur. Kr. u. 284-305) által létrehozott tetrarchia
(négyes uralom) csak viszonylag rövid ideig tartó stabilitást ho­
zott. Ennek során a Birodalom feletti hatalmat két Augustus (ő maga
és barátja, Maximíanus [ur. Kr. u. 286-305 és 307-308]) és két
Caesar (az előzőek alcsászárai: Galerius, Augustus rangban Kr, u.
305—311 és Constantius, Augustus rangban Kr. u. 305—306) kö­
zött osztották meg. Már a hatalom megosztás puszta ténye világo­

300
 2. A hanyatlás kora

san jelezte, hogy a Római Birodalom irányításában utat kellett

engedni a lokális érdekeknek
A hatalom felosztása hatékonyabbá tette a kormányzást, vi­
szont megnövelte a hadsereg és az államapparátus személyi állo­
mányát. Az államigazgatási reform és a négy uralkodó székhelyein
végrehajtott építkezések óriási összegeket emésztettek fel. Ezek
előteremtése érdekében megnövelték a városi és vidéki lakosság
adóterheit, ami szociális nyugtalanságot idézett elő. Az általá­
nossá váló elégedetlenség egyik megnyilvánulása volt Donatus
említett mozgalma. Azután a tctrarchia részesei és utódaik meg
azok hívei egymás ellen fordultak. A hatalmi vetélkedés kirobba­
násának közvetlen oka az volt, hogy Diocletianus Kr. u. 305-ben,
idős kora miatt visszavonult a közéletből, és ugyanezt tette Maxi-
mianus is. Ez kikezdte a Diocletianus által létrehozott tctrarchia
szilárdáságát.
A kiújuló belső harcok egyik áldozata Karthágó lett. Ebben
a városban hirdette ki magát császárnak Lucius Domitius Alexan­
der. 6 volt az észak-afrikai tartományokat összefogó nagyobb
közigazgatási egység (dioecesis) vezetője. Ez Kr. u. 308-ban tör­
tént. Azonban néhány éven belül összeütközésbe került Maximianus
fiával, Maxentiusszal. Maxentius még Kr. u. 306-ban államcsíny­
nyel szerezte meg a fennhatóságot az adóterhek miatt forrongó
Itália felett, ahol a fellázadt testőrgárda tagjai császárrá kiáltot­
ták ki. Ezután legyőzte, foglyul ejtette és kivégeztette II. Severust
(ur. Kr. u. 306-307), a nyugati, így az afrikai területekért is fele­
lős Augustusi. Utóbbi még Maximianustól örökölte ezt a meg­
bízatást. Az eluralkodó anarchiát jellemezte, hogy Severus ha­
lála urán három Augustusa (a rövid időre visszatérő Maximianus,

301
X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET"

Maxentius és Galerius [Diocletianus vcjc]) és két Caesarja (Maxi-

minus Daia [Galerius unokaöccse] és Constantinus [Constantíus
fia]) volt a Birodalomnak
Severus kiiktatását követően Maxentius érvényesíteni kívánta
hatalmát Észak-Afrikában is. Tette ezt annál inkább, mert ez a terület
kulcsszerepet játszott Róma gabonaellátásában. Ezért Kr. u. 310-ben
megostromolta Lucius Domitius Alexander székhelyét, Karthá­
gót. A Kr. u. 4. századi, latin nyelvű történetíró, Aurelius Victor
erről írta:

„Ez idő tájt a punok földjének praeföctusa [valójában vicariusa -

K. I.], Alexander tört eszelősen a hatalomra, pedig egyszerű panno­
niul parasztszülőktől származott, és már igen élemedett korú volt,
ráadásul csak szedett-vetett hadseregre, és még csak közepesnek is alig
mondhatófegyverzetre támaszkodhatott. Természetes, hogy elég volt
a zsarnoknak [vagyis Maxentiusnak - K. 1.] néhány cohorsot kül­
denie, és Rufius Volusianus testőrparancsnok mega többi tiszt gond
nélkül elbánt vele. A győzelmet követően az embertelenül vad és bű­
nös vágyaitól méginkább elvetemült Maxentius elrendelte, hogy ra­
bolják ki, pusztítsák el és gyújtsák föl Karthágót, Africa legpompá­
sabb városát, amelynek az egész világról csodájára jártak... *
(Történelem dióhéjban 4O.fö

A súlyos károkat szenvedett városra kikötőjének lerombolása je­

lentette a legnagyobb csapást. A kereskedelmet és kézműipart,
a lakosság fö megélhetési forrását tönkretévŐ fegyveres konfliktus

27 Ford.: Patay-Horváth András

302
 2, A hanyatlás kora

növelte az államhatalommal szembeni elégedetlenséget. Ezt para­

dox módon tnég Galériás Kr. u. 311-ben kiadott rendeleté is
erősítette. Ez a rendelkezés megengedett vallássá nyilvánította az
addig üldözött kereszténységet. A keresztények szabad vallásgyakor­
lása pedig utat engedett Donatus ellenzéki mozgalmának.
Maxentius Kr. u. 312-ben vereséget szenvedett Constantinus-
tól, akit ezután a senatus elismert rangidős Augustusnak. A Biro­
dalom nyugati felére terjedt ki hatalma, míg a keleti részeken
sógora, Licinius uralkodott. Ettől kezdve I. (Nagy) Constantinus
(ur. Kr. u. 306-337) és Licinius (ur. Kr. u. 308-324) osztoztak az
állam vezetésen. Ellenfeleik vagy természetes, vagy erőszakos ha­
lállal végezték. Kr. u. 324 során Constantinus és Licinius csatá­
ban döntötték el, melyikük legyen az egész Birodalom császára.
Constantinus győzött, és egy év múlva összehívta Nikaiában (mai
Iznik Törökországban) az egyetemes zsinatot. Közvetlen célja ez­
zel a keresztény egyház - mint új közösségszervező erő - félhasz­
nálása a centrifugális hatások ellen és a dogmatikai egység meg­
teremtése volt. Elfogadták azt a dogmát, hogy az Atyaisten, Fiú­
isten (Krisztus) és a Szentlélek egyetlen isten háromságot alkot.
A Constantinus uralma alatt megszületett politikai és az ahhoz
társuló vallási egységesülés jótékony hatása megmutatkozott
Karthágóban is. A császár újjáépíttette a kikötőt, és felújíttatta
a megrongált épületeket. Az általa alapított új keleti főváros,
Konstantinápoly (Bizánc) gabonaellátásáért ez idő tájt Hannibál
egykori otthona és annak környéke felelt.
Az erőskezű Constantinus országlását követően három fia osz­
tozott a hatalmon, ök részben egymással, részben az afrikai szegény
agrárius rétegek (összefoglaló nevükön: circumcelUók = „raktárak

303
X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET”

körül kódorgók”) forradalmi mozgalmával és a galliai hadsereg

lázadásával hadakoztak a Kr. u. 337 és 361 közötti években. Észak-
Afrikára kevesebb figyelem irányult, amit a berber törzsek arra
használtak fel, hogy hódítsanak a Karthágótól keletre fekvő föl­
deken.
I. Valentinianus (ur. Kr. u. 364-375) uralkodása idején újabb
veszélyt jelentett Firmus, mór törzsfőnök felkelése, őt a császár
Mauretania (a mai Marokkó és Nyugat-Algéria területén) vezé­
révé (dux) nevezte ki. Ám a donatisták és a circumcclliók támo­
gatásával fellázadt az uralkodó ellen. ’lheodosius - a későbbi csá­
szár apja - Karthágóból vette fel ellene a harcot, és csak nagy
nehézségek árán tudta leverni, Kr. u. 373/374 során. A legyőzött
Firmus öngyilkossággal vetett véget életének, de a sikeres római
hadvezér sem élte túl ellenfelét. Ugyanis a császár felségárulás
vádjával perbe fogatta, és Karthágóban fejét vétette.
Az egymást váltó uralkodók erőfeszítései a Birodalom hatá­
raihoz sodródó népek — gótok, quadok, alánok, frankok, aleman-
nok - pacifikálására és a helyi lázadások leverésére felemésztették
az állam erőforrásait. Az utolsó olyan császár, akinek még si­
került egybetartani a Római Birodalmat, 1. (Nagy) Iheodosius
(ur. Kr. u. 379—395) volt. Fiai, Honorius (ur. Kr. u. 395-423) és
Arcadius (ur. Kr. u. 395-408) uralma idején az állam végleg két
részre oszlott. Előbbi a Nyugat-római, utóbbi a Kelet-római Bi­
rodalom császára lett. Honoriusnak részben a britanniai légiók
által kikiáltott ellencsászárral, részben pedig a Pannóniára törő
hunokkal gyük meg a baja, miközben a Rajna mentén burgun-
dok, Hispánia déli részén a keleti germánok csoportjához tartozó
vandálok telepedtek meg.

304
 2. A hanyatlás kora

A Nyugat-római Birodalom társadalma fokozatosan barbari-

zálódott, amit az is jelképezett, hogy hadseregének főparancsnoki
tisztségét a vandál származású Stilicho töltötte be. Ö a barbárok
betörései miatt állandósuló veszélyt az e népekkel kötött egyez­
ményekkel igyekezett csökkenteni, és azzal, hogy egy részüket
befogadta katonai szolgálatra. Észak-Afrikában azonban katonai
fellépésre kényszerült. Firmus Öccse, Gildo ugyanis követte báty­
ját a lázadásban. Gildót I. Theodosius nevezte ki az észak-afrikai
tartományi seregek fővezérévé. Mint ilyen, a donatisrákkal rokon­
szenvezett. A Birodalom kettészakadása után nem Honoriusc,
hanem Arcadiust fogadta el urának, ami miatt a római senatus
közellenségnek nyilvánította. Amikor pedig lezáratta a karthágóí
kikötőt, és ezzel útját állta a Rómába irányuló gabonaszállítás­
nak, Stilicho hadat küldött ellene. Kr. u. 398-ban Gildo veresé­
get szenvedett, és fogságba esett, ahol megfojtották. Ez a siker
sem változtatott azonban a Nyugat-római Birodalom szétesésé­
nek veszélyén. Mivei a császár Stilichót tette felelőssé a többi ne­
gatív fejleményért, megölette a hadvezért.
A forrongó és számos nehézséggel küzdő, barbarizálódó nyu­
gat-római állam alattvalóiként Karthágó polgárai — korábbi el­
lenzéki magatartásukkal ellentétben - érdekeltekké váltak a gaz­
dasági lehetőségeket nyújtó császári hatalom támogatásában. Noha
ez a hatalom egyre gyengült, valamennyire mégis képes maradt
biztosítani a földközi-tengeri kereskedelem fennmaradását. A vá­
rosi elit és a császár egymásra utaltságának következménye az lett,
hogy az uralkodók már a Kr. u. 4. században és a következő év­
század elején számos kedvezményt juttattak Karthágónak. Új hely­
tartói palotát építtettek, és többek között templomot emeltettek

305
X. „ÚJ NAP, ÚJ ÉLET’

Cyprianus püspök vértanú halálának helyszínén. De a vandál

támadás előestéjén TIT. Valentínianus (ur. Kr. u. 425-455) fallal
vétette körül a várost, ami előre jelezte a rövid életű fellendülés végét.
A keresztény író, masszilíai presbiter, Salvianus (élt kb. Kr. u.
400—468/470) De gubematione dei (Isten világkormányzatáról)
című művében még az utolsó békés korszakát élő Karthágó képét
festette olvasói elé, amikor ottani látogatása tapasztalatai nyomán
ezt írta:

„Ennek a térségnek sok városa közül egy van, melyet a többi urának
és mintegy anyjának tekinthetünk; ez Róma örök vetélytársa, amely
egykorfegyvereivel és vitézségével, mostpedigpompájával és méltósá­
gával küzd az elsőségért. Karthágóra gondolok, Rómánk legfélelme­
tesebb ellenfelére, mondhatnám úgy is: Afrika Rómájára. Ebben
a városban megtalálhatjuk az állami intézményeket, a kormányzat
különböző szerveit; megvannak közszolgáltatásai, iskoláiban vala­
mennyi, szabad emberhez méltó ismeret, minden filozófiai tanítás
otthonra talál. Innen kormányozza helytartóságát Afirica procon-
sulja, akit hatalma alapján valóságos consulnak is nevezhetnénk... "
(7,67-68.)™

Karthágó megjelölése „Afrika Rómája’-ként sajnálatos módon

negatív értelemben is indokolttá vált. Mert az észak-afrikai metro­
polisz rövidesen éppúgy a barbárok támadásának esett áldozatul,
mint Róma maga. Utóbbit Kr. u. 410-ben Alarich, a vizigótok

28 Idézet Hahn István - Máté György: Karthágó c. könyvéből, Hahn Ist­

ván fordítása.

306
 2. A hanyatlás kora

királya feldúlta és kifosztotta. A nyugati vagy vizigótok a Dnycsz-

tet vidékéről, a hunok nyugati irányú előretörése miatt érkeztek
a Birodalom al-dunai vidékére, és nyertek katonai szolgálat válla­
lása fejében letelepedési engedélyt. Azonban a hivatalukkal vissza­
élő, korrupt római tisztviselők méltánytalanságai miatt összetűzésbe
kerültek a császári hatalommal. Kr. u. 378 során Hadrianopolis-
nál (Drinápoly, mai török Edime) csatát nyertek Valens (ur. Kr. u.
364—378) ellen, aki maga elesett az ütközetben. Kihasználva az
államirányítás sorozatos kudarcait, a vizigótok a Kr. u. 5. század
elején már Itáliában követeltek földet. Ez vezetett Róma kirablá­
sához. Végül Alarich utóda, Athaulf Dél-Gallia és Nyugat-Hispa-
nia területén telepítette le népét. A pillanatnyi lélegzetvételhez
jutó Nyugat-római Birodalom gyakorlatilag hamarosan Itáliára
és az alpesi tartományokra zsugorodott. Mert néhány év múlva el­
veszett Észak-Afrika Is.
III. Valentinianus „erős embere” a hadsereg főparancsnoka,
Flavius Actius volt, ö hatalmi harcba keveredett Bonifatiusszal,
Africa dioecesis helytartójával. Állítólag emiatt hívta be Bonifatius
a vandálokat Afrika földjére - ezt történészek vitatják. Az tény, hogy
Kr. u. 429-ben a vandál király, Geiserich (ék Kr. u. 389?-477)
seregével partra szállt az afrikai kontinensen, és megkezdte az ot­
tani római felségterületek elfoglalását. Hódításait hat évvel ké­
sőbb a császár elismerte. Ez persze nem jelentette azt, hogy a van­
dálok lemondtak volna a további területszerzésről. Kr. u. 439
során Geiserich egy váratlan támadással bevette Karthágót, és afri­
kai állama fővárosává tette.
Az ezt követő időszakban a vandál uralkodó eredményes kato­
nai műveletek révén megszerezte Észak-Afrika Gibraltárig nyúló

307
X. „ÚJ NAP, ŰJ ÉLET”

területeit, Szardíniát, Korzikát és Szicília egy részét, majd Kr. u. 455.

június 2-án elfoglalta Rómát. Hadinépének kétheti szabadrablást
engedélyezett az Urbsban. (Megtette azt, amit birodalmi fővárosa,
Karthágó leghíresebb szülöttje, Hannibál annak idején nem tu­
dott.) Kr. u. 468-ban a Karthágói-öbölbcn legyőzte a kelet-római
(bizánci) császárság hadiflottáját is.
Geiserich saját népe arisztokráciája mellett támaszkodhatott
a hivatalos egyházzal szembenálló helyi keresztényekre, például a
donatistákra, a római uralomból kiábrándult alsóbb néposztá­
lyokra, így a circumcelliókra, valamint a germánok és a kelet-rómaiak
felé irányuló kereskedelem városi haszonélvezőire, a kereskedők,
iparosok, hajósok rétegére. Ezért állama közigazgatási rendszeré­
ben sok mindent alkalmazott a rómaiak gyakorlatából. Ezenkívül
fővárosát a Rómából rabolt műkincsekkel ékesítette fel, hogy ez
is sugározza a világ felé politikai hatalmát.
A római Karthágót a vandál Karthágó váltotta tehát. Itt egy
évszázadon keresztül pislákoltak még a Rómában lassan kihunyó
antik civilizáció fényei. Ám úgy tűnt, hogy ezek új tápot kapnak
akkor, amikor a Kelet-római Birodalom utolsó kiemelkedő csá­
szára, Justinianus trónra lépett. Kr. u. 527 és 565 közé cső ural­
kodása idején Belisarius nevű hadvezére kiváló képességeinek is
betudhatóan sikerült uralmát elfogadtatnia az egykori Római Biro­
dalom nagyobb részén. Kr. u. 533-ban Belisarius elfoglalta Karthá­
gót, majd a vandál királyság többi területét is.
A Belisarius által sikerre vezetett ostrom során súlyos sérülése­
ket szenvedtek a város építményei, köztük a kikötői berendezések is.
A Konstanrinápolytól messze eső Karthágóra a frissen szerzett tar­
tományok megtartásáért zajló harcok közepette kevés figyelem ju­

308
 2. A hanyatlás koca

tott a császári udvarból, ami akadályozta a szükséges újjáépítést.

Ez a körülmény a romló külpolitikai helyzettel együtt a társada­
lom egzisztenciális lesüllyedéséhez, majd a lakosság lélekszámá-
nak radikális csökkenéséhez vezetett. Karthágó már jelentéktelen
településsé zsugorodott az idő tájt, amikor elérte az arab bódítás.
Kr. u. 698-ban a város arab kézre jutott, és római kori épület­
maradványai az ezt követő évszázadokban máig vonzó turista­
látványossággá váltak,
A modern Tunézia fővárosának közelében, napjainkban is sé­
tálhatunk a romok között, és elmélkedhetünk az emberi lét és
alkotásai múlandóságán. De vigaszként felidézhetjük Hannibál
képét és máig élő hírnevét. Azét az emberét, aki megtette hazá­
jáért, amit lehetett, és megkísérelte megtenni a lehetetlent is.
 IDŐRENDI TÁBLA29

814 Karthágó alapítása a hagyomány szerint

508/507 Róma és Karthágó szerződése
348/347 Róma és Karthágó szerződésének megújítása
280-272 Róma és Pürrhosz háborúja
275 k. Hamilkar Barkasz születése
264-241 Az I, pun háború
260 A római flotta győzelme Mülainál
256 A római flotta győzelme az Eknomosz-hegyfóknál
255 Római vereség a Bagradasz-folyónál
247 k Megszületik Hannibál, Hamilkar a karthágói fő­
vezér
241 A római flotta győzelme az Aegatcs-szigcteknél
241-238 A karthágói zsoldosok lázadása
237 Hannibál esküje, Hamilkar Hispániában
235-222 Róma harca a keltákkal
229/228 Hamilkar halála, Haszdrubal a fővezér
229-228 Róma L illír háborúja
226/225 Az Ebro-szerződés

29 Ha másképp nem jelöljük, minden évszám Ke. e. értendő.

311
IDŐRENDI TÁBLA

221 Haszdrubal halála. Hannibál a fővezér

220-217 A görög szövetséges háború
219 Hannibál beveszi Saguntumot. Róma II. illír há­
borúja
218-201 AII. pun háború
218 Hannibál átkel az Alpokon. Csata a Ticinusnál
és Treb iánál
217 Flaminius veresége a Trasimenus-tónál. Fabius
Maximus a dictator
216 Ütközet Cannaenál
215-205 Az L makedón háború
211 Marcellus beveszi Szürakuszait, Róma és az aitó-
lók szerződése
209-206 Scipio győzelmei Hispániában
207 A Barkida Haszdrubal halála a Mcraurus-folyónál
202 A rómaiak győzelme Zamánál
200-197 AII. makedón háború
196 Hannibált sufetié választják
195 Hannibál keletre menekül
192—188 Róma és III. Antiokhosz háborúja
188 Az apameiai béke
183 Hannibál és Scipio halála
171-167 A III. makedón háború
149-146 AIII. pun háború
146 Karthágó lerombolása
44 Karthágó betelepítése
Kr. u. 2-3. század A római kori Karthágó fénykora. Karthágó ke­
resztény központ
Kr. u. 439-533 Karthágó az észak-afrikai vandál királyság fővá­
rosa
Kr. u. 533 Belisarius elfoglalja Karthágót
Kr. u. 698 Karthágó az arab hódítók kezén

312
 FORRÁSOK JEGYZÉKE30

Appia nos: Róma története. Osiris Kiadó, Bp., 2008. Szcrk. Németh
György, Ford. Hahn István és mások.
Aurclius Victor, Sex tus: Rövid könyv az imperatorok életéről és erköl­
cseiről, Attraktor, Máriabcsnyő, 2020. Ford. Sólyom Márk.
Uő. Történelem dióhéjban. In: Németh György (szerk.): Ércnél ma­
radandóbb,.. A görög és római történelem forrásai. Corvina, Bp.,
1998.
Diodorus ofSicily I-X1I. The Locb Classical Library, London, 1957.
Ford, Walton, E R.
Flórus, Lucíus Annaeus: Róma háborúi. Európa Könyvkiadó, Bp.,
1979. Ford. Havas László.
Frontin: Kriegslisten lateinisch und deutsch von Gerhard Bendz. Aka-
demie-Verlag, Berlin, 1963.
Héródianosz: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálá­
tól. Osiris Kiadó, Bp., 2005. Ford. Fehér Bence és Kovács Péter.
Homérosz: Iliász, Odüsszeia, Homéroszi költemények. Magyar Heli­
kon, Bp., 1974. Ford. Devecseri Gábor.

30 A jegyzék összeállításánál a magyar nyelvű fordításokat részesítettük előny­

ben

313
FORRÁSOK JEGYZÉKE

Horatius Flaccus, Quintus összes versei. Corvina Kiadó, Bp., 1961.

Ford. Lator László és mások
lustinus, Marcus lunianus: Világkrónika. Helikon Kiadó, Bp., 1992,
Ford. Horváth János.
Livius, Titus: A római nép története a Város alapításától V—XLV. Európa
Könyvkiadó, Bp., 1969-1976. Ford. Muraközy Gyula.
Lukianosz összes müvei. Magyar Helikon, Bp., 1974. Ford. Bollók
János és mások.
Nepos, Cornclius: Híres férfiak. Európa Könyvkiadó, Bp., 1984.
Ford. Havas László.
Ovidius, Publius Naso: Római naptár. Fasti. Helikon Kiadó, Bp.,
1986. Ford. Gaál László.
Pcrsius és luvenalis: Szatírák. Európa Könyvkiadó, Bp., 1977. Ford.
Muraközy Gyula.
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Magyar Helikon, Bp., 1965-
Ford. Máché Elek.
Polübiosz történeti könyvei I-II. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllö,
2002. Ford. Muraközy Gyula és mások.
Pólyáén us: Stratagems ofWar I-VIII (Greek and English). A rés Pub-
lishers, Chicago, 1994. Ford. Krentz, P. - Wheeler, Everett L.
Szun-ce: A háború művészete. Helikon Kiadó, Bp., 2018. Ford. To­
kaji Zsolt.
Sztrabón: Geógraphika. Gondolat, Bp., 1977. Ford. Dr. Földy József.
Vegetius, Flavius Renatus: A hadtudomány foglalata c. művének
részletét Varady László fordította, 1. Hahn István (szcrk.): A had­
művészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1963,
751-865. Ugyanott Polübiosz-fordítások Hahn Istvántól, 430-451.
Vergilius, Publius Maró: Aeneis. Európa Könyvkiadó, Bp., 1962.
Ford. Lakatos István.
 VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Adcock, F. E.: The Greek and Macedónián Art ofWar. University of

(Kalifornia Press, Berkcley-Los Angeles-London, 1957-
Austin, N. J. E.-Rankov, N. B.: Exploratio. MiUtary and Political
Intelligcnce in the Román Worldfrom the Second Punic Wzr to the
Battle ofAdrianople. Routledge, London-New York, 2004.
Briscoe, J.: The Second Punic War, in: G4H (Cambridge Ancient
Hisiory). Cambridge University Press, Cambridge, 19892, VIIL
44-80.
Campbell, D. B.: Ancient Siege Warfare. Persians, Greeks, Carthagi-
nians andRomans 546-146 BC. Osprey Publishing, New York,
2005.
Christ, K. (hrsg.): Hannibál. (Wege dér Forschung CCCLXXI).
Wissenschaftliche Buchgescllschaft, Darmstadt, 1974.
Clausewirz, Cári von: A háborúról. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2013.
Cuomo, S-: Technology and Cultwre in Greek and Román Antiquity
Cambridge University Press, Cambridge, 2007.
Daly, G.: Cannae. The Experience of Battle in the Second Punic War.
Routledge, London-New York, 2006.
Erdkamp, P; A. Companion to the Román Army. Wiley~Blackwell,
Oxford, 201L

315
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Flower, H. L (ed,): Ihe Cambridge Companion to the Román Repub-

lic. Cambridge University Press, Cambridge, 2004.
Forsythe, G.: A Critical History ofEarly Romé. From Prehistory to the
First Punic War. University of California Press, Berkeley-Los An­
geles*-London, 2006.
Fields, N.: laké Trasimene 217 BC. Ambush and annihilation of
a Román army. Osprey Publishing, Oxford, 2017.
Frank, T.: Román Imperialism. Macmillan, New York, 1929.
Garnsey, P. D. A-Whittaker, C. R.: Imperialism in the Ancient
World. Cambridge University Press, Cambridge, 1978.
Goldsworthy, A.: The Punic Wars. Cassell&Co, London, 2000.
Goldsworthy, A.: A római hadsereg története. Alexandra Kiadó, Pécs,
2004.
Hahn István (szeck.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai
Kiadó, Budapest, 1963.
Hahn István-Máté György: Karthágó. Corvina Kiadó, Budapest,
1972.
Hanson, V. D.: Makers ofAncient Strategy. From the Persian Wars to
the Fali of Romé. Princeron University Press, Princeton-Oxford,
2010.
Heuss, A.: Dér erste punische Krieg und das Problem des römischen
Imperialismus. Wissenschaftlichc Buchgesellscliaft, Darmstadt,
1970.
Hitler, A.: Asztali beszélgetések. Monológok a vezéri főhadiszálláson
1941-1944. Ármádia Kiadó, Budapest, 1999.
Hoffmann, W.: Hannibál, Gondolat Kiadó, Budapest, 1971.
Hoyos, IX: Hannibals Dynasty. Power andpotitics in the western Me-
diterranean, 247-183B.C. Roudedgc, London-NewYork, 2005.
Hoyos, D. (ed.): A Companion to the Punic Wars. Wiley-Blackwcll,
Oxford, 2011.
Johnson, R.-Whitby, M.-France, J.: Útmutató a győzelemhez. 25 ha­
dászati stratégia az ókortól napjainkig Athenaeum, Budapest, 2011.

316
 VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Kecgan, J.: Maszk. A parancsnokiás álarca. A hadvezért mesterség

Nagy Sándortól napjainkig. Aquila Könyvkiadó, Budapest, dátum
nélkül.
Kertész István: Hellénisztikus történelem. História Könyvtár Mono­
gráfiák 13, szerk. Ghtz Ferenc, MTA Történettudományi Inté­
zete, Budapest, 2000.
Kertész István: A cannaei csata és hatása a hadművészet fejlődésére.
In: „Emberek és eszmék”. Tanulmánykötet Vadász Sándor születés­
napjára. Eger, 2001, 69-81.
Kertész István: A görög—római hadművészet fejlődése a trójai hábo­
rútólJulius Caesar koráig. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2017-
Kromayer, J .-Veith, G.: Schlachten-Atlas zűr antikén Kriegsgcschichte,
Wagner, H. & Debcs, E., Leipzig, 1922.
Kromayer, J.-Veith, G.: Heerwesen und Kriegfiihrung dér Griechen
und Römer. Becksehe Verlagsbuchhandlung, München, 1928.
Kromayer, J.-Veith, G.: Antiké Schlachtfelder. Bausteine zu einer an­
tikén Kriegsgeschichte III: halién und Afrika. Weidmannsche
Buchhandlung, Berlin, 1912. Ugyanennek IV kötete: Schlacht­
felder aus den Pcrserkriegen, aus den spáteren griechíschen Geschi-
chte und den Feldzügen Alcxandcrs und aus dér römischen
Geschichte bis Augustus. Weidmannsche Buchhandlung, Berlin,
1924-193L
Kühnel, H.: Bildwörterbuchder KleidungundRüstung. Alfréd Kröner
Verlag, Stuttgart, 1992.
Láncéi, S.: Hannibál Osíris Kiadó, Budapest, 2005.
Len dón, J. F,.: Soldiers and Ghosts. A History ofBattle in Classical
Antiquity. Yale University Press, New Haven-London, 2005.
Le Glay, M.-Voisin, J. L-Le Bohec, Y.: A History ofRome. Blackwell
Publishers, New Jersey, 1996.
Lukács Béla: Hadászati megsemmisítés problémája Cannae, Clau-
scwitz és Schlieffen nyomán. Magyar Katonai Szemle X. 1940,
319-334.

317
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Marsden, E. W.: Greek and Román Artillery Historical Dcvelopmcnt.

Clarendon Press, Oxford, 1969.
Marsden, E. W: Greek and Román Artillery. Technical Treátises,
Clarendon Press, Oxford, 1971.
Maurer, R.: Politische Geschichte des römischen Reiches von dér Griiu-
dungRoms bis zum Ende dér Republik I. Péter Láng, Bern-Frank-
furt am Main—New York—Paris, 1988.
Montesquicu: A rómaiak nagysága és hanyatlása. Magyar Helikon,
Budapest, 1975.
O’ConnelI, R. L.: The Ghosts of Cannae. Hannibál and the Darkest
Hour ofthe Román Republic. Random House, New York, 2010.
Parker, H. M. D.: The Román Legions. Arcs Publishers Inc., Chicago
1985 (az 1923-as első kiadás javított reprintje).
Razin, J. A.: A hadművészet története 7. A háború rabszolgatartó kor­
szakának hadművészete. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1959.
Rázsó Gyula (szerk.): A hadművészet középkori és újkori klasszikusai.
Zrínyi Kiadó, Budapest, 1974.
Roberts, A. (ed.): Great Commanders oftheAndent World1479BC-
453 AD. Quercus, London, 2011.
Roth, J. P.: The Logistics of the Román Army at War (264 B.C.—A.D.
235). Brill, Leidcn-Boston-Köln, 1999.
Sabin, Ph.: The Face of Román Battle. Journal ofRomán Studies XC
(2000), 1-17.
Sabin, Ph.—Wees, van Hans-Whitby, M. (eds.): The Cambridge His-
tory of Greek and Román Warfare I: Greece, the Hellenistic World
and the Rise ofRome és II: Romejrom the Laté Republic to the Laté
Empire. Cambridge University Press, Cambridge, 2007.
Scharf, A.: Dér Ausgangdes tarentinischen Krieges als Wendepunkt in
dér SteUung Roms zu Karthágó. C. Schünemann Verlag, Rostock,
1929.
Scullard, H. H.: The Elephant in the Greek and Román World. Thames
and Hudson, Cambridge, 1974.

318
 VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Scullard, H. H.: Scipio Africanus: Soldier and Politician. Cornell

University Press, Ithaca, 1970.
Scullard, H. H.: Carthage and Romé, in: CAH (Cambridge Ancient
History). Cambridge University Press, 19892, VII/2. 486-569.
Scullard, H. H.: The Carchaginians in Spain. in: CAH. Cambridge
University Press, 19892, VIII. 17—43.
Scullard, H. H.: A History ofthe Román World 753 to 146 BC Routlcdge
Classics, London-New York, 2013.
Sidebottom, H.: Ancient Warfare. A Very Short Introduction. Oxford
University Press, Oxford, 2004.
Southern, R: TheRomán Army A History. 753 BC—AD 476. Amber-
ley Publishing, Gloucestershire, 2014.
Temple, R.: A kristálynap. Az ókor technikai csodáinak újrafelfedezése.
Alexandra, Pécs, 2004.
Toynbee, A. Hannibált Legacy I-IL Oxford University Press, lko­
don, 1965-
Warmington, B. H.: Karthágó. Gondolat Kiadó, Budapest, 1967.
Warry, ].: A klasszikus világ hadművészete. Getnini Kiadó, Budapest
1995.
 Felelős kiadó Kocsis András Sándor,
a Kocsis Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója

www.kocsiskiado, hu

Szerkesztő Szálé László

Korrektor Török Mária
Tördelő Veres Ildikó
Borítótervező Csorba Vera

Készült az Aduprint Kft.-ben

Felelős vezető dr. Tóth Zoltán