nyelvtörténet korszakai

1. Ősmagyar kor: /Kr.e. 1000-Kr.u.896/

- nyelvemléktelen korszak
- ekkor alakultak ki a rövid magánhangzókhoz a hosszú
magánhangzók
- legtöbb szófaj már az alapnyelvekben is létezett
- szóalakokban számos változás ekkor ment végbe
- ekkor alakultak ki az összetett múltidők
- Mondatok körében legfontosabb átalakulás

főnév+bővtmény+ige
főnév+ige+bővtmény ebben a korban lett
2. Ómagyar kor: /891-1526/
- írásos nyelvemlékek
- kiteljeseddett a hosszú magánhangzók rendszere
- Névutószerkezetből kialakulnak a határozóragok (-ba; -be)
- Rendszerré szerveződtek az igekötők

3. Középmagyar kor: /1526-1772/

- alig történt hangtani változás
- Oszmán-török hatás érvényesülése
- visszaszorul az LY használata
- több nyelvjárés kettős hangzói ekkor jöttek létre
4. Újmagyar kor: /1772-1920/
- Kezdete Bessenyei György: Ágis tragédiája
- magyar nyelv megújításának kezdete
- Egységes válás korszaka, irodalmi nyelv és a köznyelv
létrejöttének ideje
- 1832.: Az első általános helyesírási szabályozás
5. Legújabb Magyar kor: /1920-napjainkig/
- A magyarság tömegesen került kisebbségi helyzetbe
- Kulturális központok kerültek határon túlra
(Kolozsvár, Nagyvárad)
- 20. század végén az elektronikus kommunikáció
megjelenésével a nyelvhasználatban újabb szinttér jelent
meg
közös térbe kivitt gondolatok nyelvi
megformálása