AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ A VERDUNI VÉRSZIVATTYÚIG

A balkáni háború következtében újból felizzott az elégedetlenség a Monarchia által 1908-ban

elfoglalt Bosznia-Hercegovinában. A nyugtalanító helyzetre a bécsi kormányzat ötlete az volt,
hogy a tisztelet nyomatékosításának érdekében az 1914. júniusi hadgyakorlatát Boszniában rendezi
meg.
A trónörökös Ferenc Ferdinánd személyes jelenlétével akarta éreztetni a helyzet fontosságát.
Ezt a helybéli titkos földalatti szervezetek kihívásként értelmezték és merényletet terveztek a
trónörökös ellen. Ezek a nacionalista militáris szervezetek, mint pl. a Fekete Kéz, az Egyesülés
vagy halál, valamint az Ifjú Bosznia jó kapcsolatot ápoltak Szerbiával és Oroszországgal. 1914.
június 28-án, egy szerb diák Gavrilo Princip merényletet követ el, és meggyilkolta a szarajevói
katonai parádén Ferenc Ferdinándot és feleségét Chotek Zsófiát. Az első merénylő Nedeljko
Čabrinović (szerb feliratú) gránátot dobott a konvoj felvezető autójára, de mivel célt tévesztett, a
második merénylő Gavrilo Princip két pisztolylövéssel oldotta meg a helyzetet. A merénylők a
Fekete Kéz nevű titkos szervezet tagjai voltak, akik jó kapcsolatot ápoltak az Egyesülés vagy halál
nevű szerb nacionalista párttal, aminek vezetője Danilo Ilić volt. 1915. februárjában kivégzik, a
többi merénylő börtönben fejezi be életét. A soros fintora, hogy pont Ferenc Ferdinánd volt az, aki
ellenezte a monarchia expanziós politikáját.
A merénylet hírére Budapesten és Bécsben is fellángoltak a szerbellenes indulatok, éppen ezért
néhány politikus a Szerbiával való gyors leszámolást szorgalmazta, még mások óvatosságra intettek.
Gróf Tisza István miniszterelnök határozott nemet mondott a meggondolatlan lelkesedésre, mivel
tudta, hogy a magyar-román határ sebezhető, és hogy a román politika csak a kellő alkalomra vár,
hogy Erdélyt birtokba vehesse.
A bécsi politikusok kíváncsian várták Berlin véleményét. A németek háborúval kapcsolatos
véleménye 1914. tavaszán megváltozott, ugyanis elfogadták Helmuth von Moltke vezérkari főnök
javaslatát, miszerint Németország számára az erőviszonyok az 1914-es évben a legkedvezőbbek és
innentől fogva az idő múlásúval csak rosszabbak lesznek. Moltke a századforduló vezérkari
főnökének Alfred von Schlieffen tervei alapján úgy képzelte, hogy Németország pár hét alatt
elfoglalja Franciaországot, ez alatt a Monarchia feltartóztatja a lassan felfejlődő Oroszországot.
Egyidejűleg végeznek Szerbiával, majd együttesen Oroszországgal és így befejezik a háborút. A
Berlinből kapott harcias válasz megerősítette a háború bécsi híveit, ráadásul Tisza Istvánt is
megnyugtatták a németek, hogy Románia sakkban tartására szövetséget kötnek Bulgáriával.
Ilyen előzmények után a Monarchia 1914. július 23-án 48 órás ultimátumot küldött Szerbiának,
mely a merénylettel kapcsolatos követeléseket tartalmazott. Szerbia miután konzultált
Oroszországgal, visszautasította a Monarchia követelését, amit viszont Bécs tartott
elfogadhatatlannak.
Így 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezt a hadüzenetet sorra követte a
többi, így pár nap alatt ténnyé vált a világháború. Augusztus 1-én a németek az oroszoknak, 3-án
pedig a franciáknak üzent hadat. Mivel Németország a semleges Belgiumon keresztül támadta
meg Franciaországot, az angolok hadat üzentek Németországnak 4-én. 5-én a Monarchia üzent
hadat az oroszoknak, 6-án pedig Szerbia Németországnak. 12-én Anglia és a franciák üzentek
hadat a Monarchiának, 23-án pedig Japán a németeknek. Augusztus 2-án Törökország
szövetséget kötött Németországgal, 5-én lezárta a Boszporuszt az Antant csapatai előtt , majd
október 28-án ő is belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán. A háború kezdetén a
szemben álló felek mintegy 10 millió katonával rendelkeztek, mindkét vezérkar saját haderejében
bízva néhány hónapos küzdelmet és gyors győzelmet ígért katonáinak.
Nyugati front: a német hadvezetés a Schlieffen-terv alapján, augusztus 4-én hatalmas erőkkel
támadást indított a semleges Belgiumon át Párizs elfoglalására. Szeptember 3-án a Marne folyónál
nagy francia ellenállásba ütköztek, (marne-i csata szept. 5-10.) mindkét fél beásta magát, álló
háború alakult ki, így a németek és a franciák terve is romba dőlt.
Keleti front: az oroszoknak a vártnál gyorsabban sikerült mozgósítani csapataikat, így a németeknek
már augusztus közepén erősítést kellett küldeni, így a nyugati frontról irányítottak át csapatokat. A
németeknél a 8. hadtest parancsnokának Paul von Hindenburgnak a tannenbergi csatában (aug.
28-30.) sikerült bekeríteni a 2. orosz hadtestet, majd az 1. orosz hadtest ellen fordult, és érzékeny
csapást mért rájuk a mazuri tavaknál (mazuri csata szept. 6-15.) Galíciában az osztrák-magyar
haderőnek sikerült feltartóztatniuk az oroszokat, akik Przemyśl váránál bekerítettek 120 000
zömében magyar katonát ,akik 1915. márciusában megadták magukat.
A balkáni fronton a Monarchiának sem sikerült Szerbia gyors lerohanása, így itt is álló háború
lett.
A nyugati fronton 1914 őszén a németek megpróbáltak kijutni a La Manche csatornához, hogy
akadályozzák az angolok tengeren történő utánpótlását (versenyfutás a tengerhez). Az angolok
kivédték a támadást, így itt is álló háború alakult ki.
1915-16-os év az ellenség kivéreztetéséről szólt. 1915 májusában a magyaroknak Gorlicénél
sikerült áttörni az orosz frontot és 150km-rel visszaszorítani az orosz csapatokat.
Ugyancsak 1915. májusában Olaszország belépett a világháborúba az Antant oldalán, ugyanis
az angolok és franciák ígéretet tettek, hogy győzelem esetén az olaszok megkapják Dél-Tirolt,
Triesztet, az Isztriai-félszigetet, Dalmáciát és Albánia egy részét.
1915. nyarán hatalmas erőfeszítésekkel a Monarchiának sikerült megállítani az olasz előretörést az
Isonzó-menti csatákban (doberdói-hadszíntér).
1915. szeptemberében Bulgária belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán, a
Monarchiával közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót és Albániát.
1915. októberében a semleges Görögországban francia és brit csapatok szálltak partra
Szalonikinél.
Az 1915-ös év a központi hatalmak fölényével zárult.
1916. február 21-én a német haderő ostrom alá vette Verdun erődjét, arra számítva, hogy
sikerül gyorsan elfoglalni. Tervük azonban nem sikerült, a véres küzdelem egészen decemberig
tartott, melynek során több mint 1 millió ember vesztette életét. Ezt az akciót nevezték verduni
vérszivattyúnak.