Az év kezdetén
Kérjünk az Úr Jézustól új szívet
S gazdag életet,
Hogy tudjunk adni… adni
Tiszta szeretetet.
Egy kevés szívesség,
Hidd el oly sokat ér!
A lélek tőle felüdül,
S a szív újra remél.
Életünk még boldogabb lesz
Mint volt a tavaly,
Csak legyen szívünk tiszta… jó,
Legyen az Krisztusi.
Óhajom
Szeretném, ha nagy fa
lennék
a kertedben, Istenem,
ágaimmal, betakarnám
aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a
sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől
talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram,
célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni,
Segíts engem Istenem.
Egy szív
Egy szív értem dobogott,
Egy szívnek nagy fájdalma
volt.
Egy szív engem hőn
szeretett,
Egy szív érettem megrepedt.
Egy szívben az irgalom élt,
Egy szív szerette a szegényt,
Egy szívben nem volt
semmi folt,
E szív, Jézusom szíve volt.
Túrmezei Erzsébet
MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS
TANÍTVÁNYÁNAK?
Tiszta szemre, úgy nézni
és úgy látni,
Ahogyan Isten látja a világot.
Benne már az új teremtést csodálni,
Mit igéjével elrejtetten alkot.
Nyitott szívre: szeretni, átölelni
Világunk, mint Isten öleli át…
Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…
Megbocsátani, mint Ő megbocsát.
Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.
Túrmezei Erzsébet
Mindig csak adni
Az öreg kút csendesen adja
Vizét… így telik minden napja.
Áldott élet ez! – fontolgatom.
Csak adni, adni minden napon!
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben!
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek… tükre rám ragyog:
„Hiszen a forrás nem én vagyok,
Árad belém! Csak továbbadom
Tisztán, vidáman és szabadon.”
Hadd éljek ilyen kút életet!
Osszak áldást és szeretetet!
Nem az enyém. Krisztustól kapom
Egyszerűen továbbadhatom.
Jézus bennünk -Pecznyik Pál
Most mi vagyunk Jézus szeme,
meglátja a bűn hatalmát,
elnyomott szegények felett,
keményszívűek uralmát.
Most mi vagyunk Jézus szája,
ajkunk által most Ő beszél,
szavát viszi a Szentlélek,
Sebesebben, mint földi szél.
Most mi vagyunk Jézus keze,
megsimogat, könnyet töröl,
mellé áll, akit bántanak,
meg inti azt, aki pöröl.
Most mi vagyunk Jézus lába,
az Ő földi lába helyett,
viszi lelki éhezőknek,
az égi lelki kenyeret.
Most mi vagyunk Jézus szíve,
megszán sántát, bénát, vakot,
így ahol Őt befogadják,
bánat helyett, öröm van ott.
Jézus így szolgál mibennünk,
amíg mennyből vissza nem tér,
lám így lehet az életünk,
itt a földön templom, szentély.