Bevezetés a gyógypedagógiába

A WHO egészség fogalma

• „Az egészség a teljes testi, mentális és szociális jóllét állapota, és nem csupán betegség- vagy
fogyatékosság-nélküliség.” (I. Egészségfejlesztési Konferencia, Ottawa, 1986) Az egészség
fogalma a köztudatban a betegségek hiányát, ezzel együtt jó szellemi és fizikai állapotot
jelent.
• Az egészséget döntően befolyásoló genetikai, környezeti, gazdasági és társadalmi hatások
felismerésével tudatosult az a tény, hogy az egészség már nem csupán a betegségek hiányát,
hanem annál lényegesen szélesebb témakört ölel fel.
• Az egészség fogalmát az 1986-ban Ottawában tartott I. Egészségfejlesztési konferencia az
alábbi módon fogalmazta meg:
• „Az egészség a teljes testi, mentális és szociális jól-lét állapota, és nem csupán betegség- vagy
fogyatékosság-nélküliség.”

Betegség
• Az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek.
• A betegség legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint az egészség ellentéte. A testi – lelki
– szellemi egyensúly felborulása, amely akadályozza a beteg élőlény életfolyamatait,
mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. A betegség lehet
örökletes, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. Ezenkívül lehet pszichoszomatikus,
vagyis lelki eredetű is. A betegségek leküzdésével, illetve a tünetek enyhítésével az
orvostudomány foglalkozik.
• A betegség a társadalmilag elfogadott egészségképtől való olyan eltérés, ami csökkenti az
élettartamot vagy rontja az életminőséget (azaz halált vagy funkciózavart, és/vagy fájdalmat
okoz), és amit az egyén vagy a környezete észlel (beleértve az ellátórendszer, a diagnosztikai
eszközök észlelését is).
• Ezen meghatározás szerint kultúrkörönként változhat az, hogy mit tekintenek betegségnek és
mit nem. Az elfogadott egészségképtől való eltérés azt is jelenti, hogy az egyén, illetve a
társadalom tenni is akar valamit ellene. Ebben az értelemben betegség olyan állapot, ami
rendelkezik azzal a képességgel, hogy valamilyen a gyógyításra vagy a megelőzésre irányuló
egészségügyi tevékenységet indítson el.

2013. évi LXII. törvény

a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény
„a) fogyatékos személy: az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi,
kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen
halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a
hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja;”