Általános (kognitív és affektív) pszichológia

A pszichológia két fontos területe a kognitív és az affektív pszichológia.

A kognitív pszichológia a mentális folyamatokkal, beleértve a gondolkodást, a
memóriát, a figyelmet és a nyelvet foglalkozik.
Az affektív pszichológia pedig az érzelmekkel és az érzelmek kognitív
folyamataival foglalkozik.
A kognitív és affektív pszichológia együttesen segíthet megérteni az emberi
viselkedést és mentális folyamatokat.

A kognitív pszichológia az emberi gondolkodás és megismerés alapvető

mechanizmusait vizsgálja. Ez magában foglalja a figyelem, a percepció, a
memória, a gondolkodás és a nyelvészeti folyamatok tanulmányozását. A kognitív
pszichológusok különböző kísérleti módszereket és modelleket használnak annak
érdekében, hogy feltárják, hogyan működik az emberi elme, és hogyan alakítja
megértésünket és viselkedésünket.

Az affektív pszichológia főként az érzelmekkel foglalkozik, és azt vizsgálja,

hogyan befolyásolják az emberi viselkedést és mentális állapotokat. Az érzelmeket
kognitív folyamatok is kísérik, például az értelmezés, az értékelés és az emlékezés.
Az affektív pszichológusok különböző módszereket alkalmaznak az érzelmek és az
érzelmi folyamatok tanulmányozására, például az önbeszámoló technikákat és a
fiziológiai méréseket.

Az affektív tudomány kézikönyvében 6 területet sorolnak fel a leggyakrabban

tanulmányozott affektív jelenségek közé:
1. emóció (érzelem): agyi, vegetatív és viselkedéses válaszok összehangolt,
viszonylag rövid epizódjai, amelyek serkentik az organizmus válaszát egy
külső vagy belső jelentős eseményre

2. érzés, érzet: az emóciók szubjektív reprezentációja, amely az érzelem

bármely komponensét tükrözheti. Általában az érzelem kellemes-
kellemetlen voltát emeli ki.

3. hangulat: diffúz affektív állapot, amely az érzelemnél gyakran kisebb

intenzitású, ám hosszabb ideig tart; rendszerint nem kapcsolódik koherens
mintázatba szerveződő érzelemkifejezésekkel, és néha nyilvánvaló ok nélkül
jelenik meg

4. attitűd: értékelő viszonyulást jelent egy tárggyal (személy, fizikai tárgy,

társadalmi intézmény, csoport, eszme) kapcsolatban, viszonylag tartós belső
reprezentáció

5. affektív stílus: viszonylag stabil diszpozíciók, amelyek arra indítják a

személyt, hogy adott tárgyakat, személyeket, jelenségeket bizonyos érzelmi
minőségek szerint és/vagy affektív dimenziók mentén észleljen és
válaszoljon rájuk

6. temperamentum: olyan meghatározott affektív stílus, melynek genetikai

alapja van, időben stabil jellemző és az élet során korán (csecsemőkorban)
tetten érhető.
Oatley és Jenkins (1996/2001) a hangulatzavarokat (depresszió, mánia) és a
szorongásos zavarokat is az affektív jelenségek spektrumába sorolja, ám a BNO-10
(1995/1996) és DSM-IV (1994/1997) meghatározása szerint ezek affektív
rendellenességek. Ezek az affektus szabályozásának zavarát jelentik, melyek
hetekig, hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhatnak.

Az affektus kifejezés (a pszicholódiában) magába foglalja az érzelmek, érzések,

hangulatok és affektív reakciók teljes panorámáját.

A kognitív folyamatok és az érzelmek kölcsönhatása nagyban meghatározza,

hogyan értelmezzük és reagálunk a környezetünkre.

A kognitív pszichológia az emberi megismerés tanulmányozását állítja előterébe,

azt kutatja hogy az ember mint élőlény hogyan képezi le a világot, mi módon látja,
miként éli meg azt. A világról milyen reprezentációt hoz létre.

A kognitív és affektív pszichológusok közös célja az emberi elme működésének

felderítése és a pszichológiai intervenciók fejlesztése a mentális egészség javítása
érdekében.