Most már legalább ismersz – avagy szerelmeslevél egy

hitetlennek

Nem gondoltam volna, hogy viccnek veszed levelem.

Igaz, nem jól mutatom ki szeretetem.
Mindenhol csak is téged kereslek,
Rád nézek, de beszélni még sem merek.

Óh, hogy megnyugodtam mikor rám nem került gyanú,

De, hogy nem vetted komolyan, az érzés savanyú…
Költő nem vagyok, csak igazán szűkszavú,
E szerelem nem igazán derűs sorsú.

Dühít, hogy nem nagyon próbáltál megkeresni,

Versemmel nem akartalak félre vezetni.
Elvisz a bánat, könnyeim kezdenek esni,
S zápor ként fognak engemet eltemetni.

Ezzel a levéllel megígérem,

Minden betűtípust elsajátítok érted.
Szeretném, hogy megértsd, tényleg szeretlek téged
Egy biztos, nem könnyen vallom be kilétem.

Rímmel és verssel fogok veled játszadozni, (új)

Elbűvölve nézlek majd téged fáradozni.
S talán majd egy tavaszi nap fogunk találkozni
Lehet messze van, de addigra fel tudom vállalni.

Elismerem majd előtted, hogy szeretlek.

Gyöngéden átkarollak ahogy szétesek

Hisz tudom, hogy válaszod mi lesz…

Ezek a versek szörnyűek, de remélem átjön a lényeg.

Ebben a versben van egy-két hazugság, de a legnagyobb
köztük az első sor.
És itt a link, ami a múltkor nem működött. Egy lejátszási
lista, amit neked készítettem, tele olyan dalokkal, amik
rád emlékeztetnek. <3

https://youtu.be/V-_O7nl0Ii0?si=034S8z4CdY-aXgKN

https://www.twitch.tv/videos/1974059756?
t=00h03m50s