A MÁDYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A

KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI
4.

i . .
Bcrlász Jenő

AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁR
KÉZIRATTÁRÁNAK ÁTALAKULÁSA

B U D A P E S T , 19 fi 7
 A MAGYAR TUDOMÁNYOS A K A D É M I A
KÖNYVTÁRÁNAK KIADVÁNYAI
4.

B e r1á s z Jenő

AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁR
KÉZIRATTÁRÁNAK ÁTALAKULÁSA

B U D A P E S T . 1957
 Különlenyomat

a Magyar Könyvszemle 1957. évi 3. számából

K i a d á s é r t felelős az A k a d é m i a i K i a d ó i g a z g a t ó j a

43430/57 A k a d é m i a i N y o m d a , B u d a p e s t , V . , Gerlóczy u t c a 2. — Felelős v e z e t ő : B e r n á t G y ö r g y

 A közelmúlt években az Akadémiai Könyvtár kézirattára nagy átalakulá-
son ment keresztül. Az új elhelyezésben és berendezésben megmutatkozó
külső változás tényei könyvtárosaink és kutatóink körében már közismertek.
Annál kevésbé ismeretesek azok az újítások, amelyek a kézirattár egész belső
rendjének (szervezetének, rendszerének, konzerváló, tároló, feldolgozó és
gyarapító tevékenységének) átalakulásához vezettek. Ezekről a vonatkozá-
sokról tájékoztatást adni annyival inkább szükségesnek látszik, mivel ilyen
átfogó jellegű, a kézirattár-gondozás minden részletére kiterjedő reformra
közgyűjteményeinkben még nem történi kísérlet.
Az ú j kézirattári rend létrehozása 1948 — 1949 fordulóján kezdődött.
Kiinduló pont az akkori főkönyvtárnoknak és munkatársainak az a felis-
merése volt, hogy a kézirattár az Akadémiához méltatlan, elhanyagolt álla-
potban van, s ezt okvetlenül meg kell változtatni. E z t még 1949 elején
nyomon követte a teendők körvonalazása ; a felállított program elsősor-
ban ú j kézirattári helyiségek és új berendezés létesítését tűzte ki, ezt
követően pedig a g y ű j t e m é n y megőrzését és tudományos használható-
ságát biztosító olyan ú j rend kialakítását, amely messzemenően megfelel
a korszerű kívánalmaknak. 1 Az egyes feladatok részlettervei a teendők
logikus sorrendjében szakaszosan készültek el. Hasonlóképpen részletekben,
évek folyamán került sor e terveknek az Akadémia támogatásával történő
megvalósítására.
Beszámolónkban először a régi kézirattár hagyományos helyzetét,
rendjét és működését m u t a t j u k be, mint az újító törekvések indítékait, és
csak ezután térünk r á a v é g r e h a j t o t t reformok részletes ismertetésére

I.

1. A kézirattár 1949 decemberéig a könyvtár d u n a p a r t i főraktárának

első udvari benyílótermében volt elhelyezve, ugyanott, ahol 18ü5-ben, a palo-
t á b a való beköltözéskor helyet kapott. Ez a helyiség hosszú téglalap alakú,
1 2 , 5 x 4 , 3 in alapméretű, mintegy 5 m magas szoba három ablakkal. Főbejá-
rata a könyvtárból, mellékbejárata az egykori főtitkári hivatalhoz vezető,

1
A k ö n y v t á r ú j j á s z e r v e z é s é n e k terveit K E R E S Z T U R Y D e z s ő f ő k ö n y v t é r n o k e g y
belső tanácsarió t e s t ü l e t k ö z r e m ű k ö d é s é v e l d o l g o z t a ki. A t a n á c s n a k G Y Ö R K Ö S Y A l a j o s ,
M O R A V E K E n d r e , N Y X R E Ő I s t v á n ós Í S I M O N Y I D e z s ő v o l t a k t a g j a i . A k é z i r a t t á r i r e f o r m -
t e r v e k elkészítésében cikkíré) is részt v e t t .

3
t a v a l y lebontott romantikus csigalépcső előteréből nyílt. A terem sem raktár-
n a k , sem munkahelynek nem volt alkalmas ; többnyire nappal is villany-
fényre szorult, és télen-nyáron egyaránt hűvös, huzatos volt ; az 1940-ben
bevezetett központi fűtés nem m ű k ö d ö t t kielégítően. 2
A berendezés rendkívül igénytelen és ijesztően zsúfolt volt. A falak
mentén köröskörül 4,80 m magas, n y i t o t t , polcos, festett faállványok sorakoz-
t a k , amelyek még a múlt század hetvenes éveiben készültek, s hasonlóak
voltak a könyvtárbeli állványokhoz. A zsúfoltságot az okozta, hogy a század-
forduló után lassanként a terem közepét is beállványozták : a hossztengely
m e n t é n további két állványsort helyeztek cl úgy, hogy egyik sor az udvar,
másik sor a f ő r a k t á r felé nézett. 3 A felső polcokat csak létrával lehetett elérni.
Az összes férőhely legutoljára mintegy 340 polcméter volt. 4
A kéziratanyag teljes egészében ezeken a n y i t o t t állványokon volt
elhelyezve, ugyanolyan módon, mint a könyvek : kötetek és kötegek álló
helyzetben sorakoztak egymás mellett. Még a legbecsesebb kincsek, a közép-
kori magyar nyelvemlékek és a latin kódexek sem jelentettek kivételt. Portól,
illetéktelen kezektől és egyéb veszélyektől semmi sem védte az anyagot.
Egyetlenegy egészen jelentéktelen befogadó képességű zári tere volt csak a
kézirattárnak : egy régi, valószínűleg X I X . század eleji kovácsolt vasláda.
E b b e n őrizték az A R A N Y - és PETŐFI-leveleket s még n é h á n y elsőrangú értéket.
A láda kézirattári használata valószínűleg H U N F A L V Y Pál főkönyvtárnoksága
idején kezdődött. 5
2. A. kéziratok felállítási rendszere is könyvtári m i n t a után igazodott :
az anyag tudományszakok szerint volt csoportosítva. 1949-ben még csaknem
érintetlenül fennállt az a szakrendszer, amelyei a kézirattár múltszázadi két
érdemes rendezője, R Ó M E R Flóris és -JAKAB Elek hozott létre. A rendszer
t e r v é t R Ó M E R dolgozta ki, s kisebb részben ugyanő valósította meg 1861-
1871-ig terjedő kézirattárossága idején. Munkáját 1876-tól J A K A B Elek foly-
t a t t a , s 1891 végén fejezte be. R Ó M E R és J A K A B rendszerüket 16 főszakra,
osztották, m é g p e d i g : 1. Magyar nyelvtudomány, 2. Magyar és latin kódexek,
3. Népköltészet és színművészet, 4. Magyar irodalom (levelezés), 5. Könyvészet,
6. Magyar irodalom (Régi és újabb írók művei), 7. Vegyes, 8. Történelem, 9.
Egyház és bölcselem, 10. Orvostan, 11. Mennyiségtan, mértan, építészet, 12.
Természet-, ásvány- és vegytan, 13. Ipar, kereskedelem, gazdaság, 14. Hadtudomány,
15. Jogtan és 16. Oklevélgyűjtemény című szakra. Kél szakcsoportot, a Törté-
nelmet és a J o g t a n t további alszakokra tagolták. A Történelemnek 10 al-
szakját (Oklevéltan, Címertan, Genealógia, Pecséttan, Régészet, Éremtan,
Naplók, Chronologia, Statisztika és Földrajz), a J o g t a n n a k 5 alszakját (Álta-
lános jogtan, Politika, Országgyűlés, Vármegye, Város) a l a k í t o t t á k ki. Eszerint
t e h á t a rendszer összesen 36 szakból állt. További tagolás adódói 1 a nagyság
szerinli csoportosításból. .Minden szak — az alszakok is — elvileg 4 (folio,

2
A k é z i r a t t á r h e l y i s é g é t H U N F A L V Y P á l f ő k ö n y v t á r n o k 1 8 6 8 . évi j e l e n t é s e e m l í t i
Akad, Ért. 1868. 34. 1. — A k ö z p o n t i f ű t é s r ő l . Akad. Ért, 1941. 136. 1.
3
Az e r e d e t i b e r e n d e z é s e l k é s z ü l é s é r ő l 1. J A K A B E l e k n e k a K ö n y v t á r i B i z o t t s á g -
h o z i n t é z e t t , 1879. j a n . 2 3 - á n k e l t j e l e n t é s é t : A k a d é m i a i L e v é l t á r (jele e z u t á n : A L )
1022/1879. — A t e r e m k ö z e p é n álló u t o l s ó á l l v á n y o k a t T Ö K Ö K P á l k é z i r a t t á r o s s á g a
i d e j é n , a z 1930-as é v e k b e n h e l y e z t é k el. (GYÖRKÖSY A l a j o s s z í v e s közlése.)
4
1948. évi f e l m é r é s ü n k a d a t a .
5
Jelentés a M. Tud. Akadémia Könyvtárának 1898. évi működéséről. Magy.
K ö n y v s z l e . 1898. 193. 1.

4
quarto, octavo, duodecimo), gyakorlatilag azonban többnyire csak három
(folio, quarto, octavo) nagyságcsoportra oszlott. 6
Ez a rendszer a következő felszázad folyamán lényegében változatlan
maradt. A második világháború végéig négy kézirattáros követte egymást
a g y ű j t e m é n y kezelésében ( H E I N L E I N I s t v á n 1905-től 1915-ig, M É S Z Ö L Y
Gedeon 1916-tól 1922-ig, F Ó G E L József 1 9 2 2 - t ő l 1 9 2 6 - i g és T Ö R Ö K P á l 1 9 2 6 -
tól 1943-ig), 7 de a hagyományos keretet egyikük sem bontotta meg. Legfeljebb
annyi történt, hogy időnként — a szükséghez képest — egy-egy ú j szakkal
toldották meg az eredeti sorozatot. így j ö t t létre századunk húszas-harmincas
éveiben a Pályaművek, a Könyvtári iratok, a Képek és az Irodalmi Levelek
című pótszak. 8
Ami a kéziratoknak a szakokon belül való elrendezését és tárolását illeti,
R Ó M E R és J A K A B módszere az volt, hogy ugyanazon szerző kéziratait előbb
szakok, aztán nagyság, végül tárgy szerint csoportosították, az így nyert
csoportokból adódó iratcsomókat pedig kötegekké formálták. A nagy terje-
delmű kéziratos művek általában külön kötegekbe kerültek, a n é h á n y lapos
analekták és levelek ellenben többnyire tömegesen, gyakran százas csomók-
ban alkottak egy-egy köteget. Ha azonos szerzőtől származó vagy tárgyilag
összetartozó analektákból (kiskéziratokból) nem telt ki egy csomó, akkor
különnemű kéziratokat foglaltak egy kötegbe. Ebből azonban sok zavar
származott, mert az ilyen faseiculusokat nehéz volt közös cím alá vonni,
már pedig a katalogizálás — mint látni lógjuk — sommásan történt.
Az ilyen módon kialakított egyes kötegek — homogén és heterogén
t a r t a l m ú a k egyaránt - rögzített, zári egységek ; feldolgozás u t á n t e h á t a
bennük levő kéziratok rendje és száma nem volt megváltoztatható. Kivételt
eredetileg csak a 16. szak, az oklevél-gyűjtemény jelent. Ebben módosítható
a rend. Az egyes oklevéltartó dobozokba bármikor be lehet illeszteni vala-
mely ú j szerzeményű darabot, mivel az egész szak egyetlen összefüggő soro-
zatot alkot. Itt ugyanis rendező elvként kizárólag az időrend (az oklevelek
kelte) szerepel, tekintet nélkül a személyi és tárgyi vonatkozásokra. Később
hasonló mozgatható rend szerint alakították ki a fent említett Irodalmi
L.evelek c. szakot.
E n n e k az elrendezésnek gyengéit a használat hamar m e g m u t a t t a , úgy-
hogy 1905 után, főleg a különnemű analektákat tartalmazó kötegeken belül
számottevő átrendezést kellett végrehajtani. A renrl egészének megváltoztatá-
sára azonban nem került sor. 9
6
Jelentés a .1/. Tud. Akadémiai kézirattár bevégzett rendezéséről. T e l j e s e b b szöveg :
Akad. Ért. 1892. 1 3 2 - 1 3 9 . 1., k i v o n a t o s s z ö v e g : Magy. Könyvszle. 1891. 3 1 5 - 3 2 2 . 1.
7
L. a Magy. Tud. Akadémiai Almanach megfelelő évi k ö t e t e i t .
8
A Pályaművek c. s z a k n a k csak a z a n y a g a g y ű l t össze, d e k é z i r a t t á r i feldolgo-
z á s á r a n e m k e r ü l t sor. Az egyes d a r a b o k a f ő t i t k á r i h i v a t a l e r e d e t i jelzeteivel v o l t a k
e l l á t v a , k é z i r a t t á r i jelzetet 1952-ig n e m k a p t a k . — A Könyvtári iratok n e v ű s z a k t u l a j d o n -
k é p p e n n e m a k ö n y v t á r i i r a t o k a t öleli fel, h a n e m csak a k ö n y v t á r i a d m i n i s z t r á c i ó egyes
s e g é d k ö n y v e i t ( n ö v e d é k n a p l ó k a t , olvasó ós kölcsönző n y i l v á n t a r t á s o k a t s t b . ) . A k ö n y v -
t á r i i r a t t á r 1896 ó t a s z a b á l y s z e r ű e n i k t a t o t t , é v e n k é n t k ü l ö n c s o m a g o k b a n (dobozok-
ban) t á r o l t , a k é z i r a t t á r i s z a k r e n d s z e r e n k í v ü l álló a n y a g . — Az Irodalmi levelek c. szak
t a r t a l m a s e m felel m e g a n e v é n e k . L e g n a g y o b b r é s z t vegyes t u d o m á n y t ö r t é n e t i levele-
zések a n y a g á t t a r t a l m a z z a .
0
A JAKAB-féle feldolgozás első b í r á l a t á t 1. Magy. Könyvszle. 1898. 194. 1. E z e n -
kívül igen é r d e k e s H E I N L E I N I s t v á n idevágó n y i l a t k o z a t a M E L I C H J á n o s f ő k ö n y v t á r n o k -
hoz i n t é z e t t , 1944. n o v . 5-én k e l t levelében : A k a d é m i a i k é z i r a t t á r (rövidítése a k ö v e t -
k e z ő k b e n : A K ) I r o d a l m i levelek.

5
 3. Az ilyen módon elrendezett és felállított anyagról .JAKAB Elek két
katalógust készílett : egy szakrendit és egy betűrendest.
A szakkatalógus szakonként a felállítás rendjében tartalmazza a k a t a -
lógus-lapokat. Minden kötegről vagy kötetről egy-egy lap tájékoztat nagyon
hiányosan és következetlenül. Az egyes lapok a raktári jelzeten kívül csak
elnagyolt címleírást adnak, legtöbbször csupán a szerzőt és címet tüntetik fel,
a kutatást érdeklő többi fontos adatot részben vagy egészen elhagyják.
Hasonlóképpen ki nem elégítők az analekta-csomók és a leveleskötegek lapjai ;
az előbbiek csak összefoglaló címen, részletezés nélkül vannak felvéve, az
utóbbiak pedig csak a levélíró és a címzett nevét, a levélváltás évét vagy éveit
és a levelek darabszámát tüntetik fel, de korántsem mindig. Voltaképpen
tehát ez a katalógus — bár főkatalógusnak volt szánva — inkább csak leltári
nyilvántartás céljára volt alkalmas, semmint az anyagban való tájékozódásra. 1 0
.Még szerényebb igényről tanúskodik az eredeti betűrendes katalógus,
mivel — mint másodrendű segédlet — még a szakkatalógusnál is vázlatosabb
címleírást adott . n Érthető tehát, ha már századunk elején felmerült a kívánság,
hogy egy teljesen új betűrendes katalógus készüljön, olyan, amely az egyes
kötegekről és kötetekről nemcsak egyetlen címfelvételt n y ú j t , hanem annyit,
amennyi a b e n n ü k foglalt kéziratok száma. Csakis ezzel a második, 1905 és
1 9 1 5 között H E I N L E I N István által elkészített katalógussal jutott a kézirattár
olyan a p p a r á t u s birtokába, amely a rendszeres kutatást lehetővé tette, s
amelyet érdemes volt folytatni. S valóban, ez a folytatás szüntelenül t a r t o t t
egészen a legutóbbi évekig. 12
Szerkezetileg ez a katalógus két önálló részből áll: egyik rész a szűkebb
értelemben veit kéziratanyag (kötetes kéziratok és analekták) mutatója,
másik a levélgyűjteményé. Az oklevélgyűjteményről úgy látszik szintén
külön katalógust akartak készíteni, de erre nem került sor. A lapok — negyed-
rét alakú ( 2 1 x 1 8 cm méretű) merített fehér papiroslapok — könyvszerűen
felállított dobozokban v a n n a k elhelyezve. Az egész katalógus 72 dobozt
tölt meg. 13 A felvételek zöme kéziratos, kisebb része, amely az 1 9 3 0 - 1 9 5 0 -
es években készült, gépírásos.
A szak- és betűrendes katalógus mellett a HEiNLEiN-időszakban készülő-
ben volt egy h a r m a d i k katalógusfajta, — időrendi katalógus is —, de félbe-
maradt. Csak az analekták egy része került feldolgozásra.
4. A kézirattár gyűjtőköre 1948-ban csakúgy, mint korábban bármikor,
meglehetősen határozatlan volt. Szükségszerűen következett ez abból, hogy a
gyűjtemény m i n d létrejövetelét, mind gyarapodását legfőképpen ajándéko-
zásoknak köszönhette. DÖBREXTEinck és ToLnvnak az akadémiai gyűjte-
mények szervezését elindító buzgólkodásától kezdve egész a X I X . század

111
A JAKAB-féle s z a k r e n d i k a t a l ó g u s m i n d m á i g h e l y r a j z i k a t a l ó g u s g y a n á n t szol-
g á l a régi s z a k c s o p o r t o k h o z .
11
A JAKAB-féle b e t ű r e n d e s k a t a l ó g u s m á r m i n t e g y 40 óv ó t a h a s z n á l a t o n k í v ü l
á l l . M e g t a l á l h a t ó : A K Ms. 334 j e l z e t a l a t t .
12
A k a t a l ó g u s egyes rétegei a u t o g r á f i a a l a p j á n k ü l ö n b ö z t e t h e t ő k meg. A lapok
ó r i á s i t ö b b s é g é t HEINLEI.\ t c s a k n e m r a j z o l t b e t ű s , s z é p í r á s a teszi f e l i s m e r h e t ő v é .
A MÉSZÖLY á l t a l készített lapok szálkás folyóírásúak. F Ó G E L úgy látszik n e m katalogi-
z á l t , m e r t t ő l e s z á r m a z ó k a t a l ó g u s l a p o t n e m t a l á l t u n k . T Ö R Ö K P á l ós a n e g y v e n e s é v e k -
ben mellette dolgozó SCHILLER P á l n é többnyire írógéppel katalogizáltak ; lapjaik p i r o s -
f e k e t e í r á s n a k . L!)4í)-ben W E Ö R E S S á n d o r r a l i s m é t k é z z e l í r t u k a f e l v é t e l e k e t ; g é p p e l
c s a k 1951-től k e z d v e d o l g o z t u n k .
13
1 9 4 8 - b a n m é g csak 54 v o l t a k a t a l ó g u s d o b o z o k s z á m a .

6
végéig egymást érték azok a tudós társasági felhívások, amelyek hol nyelv-
emlékek, hol meg általában kézírásos régiségek felkutatására és beküldésére
serkentették a hazafias társadalmat ; e felhívások nyomán szinte szakadat-
lanul áradt az Akadémia felé a sok különféle régi írás. Nemcsak szellemi
alkotás számba menő írások és kulturális életünk alkotó személyiségeitől
származó levelek fordultak elő, vagyis olyan emlékek, amelyek a kézirat
fogalmi körébe tartozóknak tekinthetők, hanem mindennemű irományok :
oklevelek, országos iratok, hatósági és hivatalos akták, gazdasági és pörös
iratok, számadások, jelentéktelen személyektől származó missilisek, sőt
olykor egész családi levéltárak is.14 Az Akadémia a fiatal intézmények mohó-
ságával mindent elfogadott és bekebelezett gyűjteményébe. Ebből az követ-
kezett, hogy a kézirattár túllépte a kéziratgyűjtemény h a t á r a i t : a különböző'
családi és köziratok sokasága miatt félig-meddig levéltárrá alakult. Ebben a
felemás fejlődésben csak a X X . század eleje hozott fordulatot. Ekkorig ugyanis
egyrészt lelohadt a nagy nemzeti gyűjtőláz, másrészt az Akadémián is be-
látták, hogy nem minden irat kézirat, és a kézirattár gyűjteményéből (1902-
ben) nagy mennyiségű aktaanyagot a d t a k át az Országos Levéltárnak. 1 5
Hogy az Akadémia kézirattára a X I X . században is megőrizte rendel-
telésszerű gyűjteményi jellegét, az nem a n n y i r a tudatos gyarapító tevékeny-
ségén, mint inkább a nagy főúri mecénások könyvtárajándékain és az elhunyt
akadémiai tagok kézirathagyatékain múlt. Az előbbiek XVII. századi írók és
XVIII. századi tudósok közzétételre szánt, de nyomtatásban meg nem jelent
műveivel, az utóbbiak pedig a X I X . századi írói és tudományos műhely
mindenfajta termékével újból meg újból jelentékenyen megerősítették az
akadémiai gyűjtemény kézirattári „ p r o f i l j á t " .
Tervszerű gyarapítás nyomai a kézirattár múltjában nem igen figyel-
hetők meg. Nemcsak a szükséges költségkeret hiányzott ehhez, amely állandó,
széleskörű kézirat vásárlásokat lett volna lehetővé, hanem a programalakító
gondolat is. Több mint egy évszázad múlt el anélkül, hogy rendtart ésszerűen
tisztázódott volna : mit kell gyűjtenie a kézirattárnak és hogyan.
5. Az idők folyamán jobbára nemzeti ajándékként összegyűlt értékes
kéziratanyag kezeléséről a következőket lehet megállapítani. A múltszázadi
gondozás sok jó szándékot, figyelemre méltó áldozatkészséget, de kevés érzéket
és hozzáértést m u t a t o t t . Valószínűleg H U N F A L V Y főkönyvtárnok érdeme,
hogy a kézirattár az Akadémiától jelentős anyagi támogatást nyert a kéz-
iratok megóvását szolgáló tékák költségeire. í g y vált lehetővé, hogy a J A K A B
Elek-féle rendezés általános állományvédelemmel j á r h a t o t t együtt. Minden
kéziratcsomó szakiparos által készített könyvtáblaszerű, szalagokkal össze-
köthető borítólapot k a p o t t ; ez nemcsak az összekeveredés és szétszóródás,
hanem a gyűrődés, beszakadás, bepiszkolódás és egyéb rongálódás ellen is
védelmet n y ú j t o t t a gyűjteménynek. Nem volt szerencsés a romlásnak indult
darabok megjavítására irányuló törekvés. Szakszerű könyvtári konzerválásról
vagy restaurálásról akkoriban még a fejlettebb kultúrájú országokban sem igen
lehetett szó, annál kevésbé nálunk. A századfordulóig végzett e nemű munkák
mindmáig elrettentő példái a kegyeletnélküli irat - és kötéskezelésnek. Beszakadt

14
I l y e n v o l t pl. a BossÁNYl-család l e v é l t á r a , a m e l y n e k e g y része s z é t c s o p o r t o -
s í t v a m a is g y ű j t e m é n y ü n k b e n v a n . Magi). Könyvszle. 1891. 318. 1.
15
Az Ó r s z . L e v é l t á r n a k 1902. Apr. 2 8 - á n á t a d o t t i r a t o k j e g y z é k é t 1. A K K ö n y v -
t á r i i r a t o k c. s z a k c s o p o r t b a n 18. j e l z e t a l a t t .

7
vagy szétszakadozott kéziratlapokat házilag vastag papíroscsík ráragasztá-
sával vagy kasírozással igyekeztek megmenteni. A b a j az volt, hogy ezekhez a
műveletekhez enyvet használtak ragasztószerül, ami többé-kevésbé haszna-
vehetetlenekké t e t t e a „restaurált" darabokat. A kisebb kárból nagyobb kár
származott. A kasírozás vagy papiroscsík alól kiszorult enyvréteg ugyanis
összemocskolta, összekeményítette, részben olvashatatlanná tette a kézira-
tokat. 1 6
De nemcsak a kézirattáros t e t t csupa jó szándékból efféle kárt, h a n e m a
könyvkötő is, ha bekötésre vagy átkötésre kopottas, szakadozott kódexeket,
egyéb kéziratos könyveket a d t a k át neki. Az ilyen restaurálás rendszerint a
történeti kötések lefejtésével, ú j divatos díszítésű kötéstáblák felrakásával,
sőt, sok esetben a kódex lapjainak széles kerületben való körülvágásával, a
lapszélek aranyozásával vagy „márványozásával" járt. 1 7 A legsajnálatosabb
az, hogy az efféle károk főleg éppen a XVI-XVII. századi anyagot érték ;
a XVIII— X I X . századi kéziratok és kötések, mint — akkori felfogás szerint —
különösebb gondozást nem érdemlő darabok, elkerülték a kártevő j a v í t á s t .
A századforduló után a kézirat kezelés tekintetében is megváltozott a
helyzet. Egyre i n k á b b összeszűkülő költségfedezet, majd teljes fedezethiány
s ebből eredően növekvő igénytelenség, szegényesség jellemzi a kilencszázas
évekbeli állapotokat. A két világháború időszakában — beleértve a húszas-
harmincas éveket is — teljesen megszűnt a korábban szokásos gondozás és
minden velejáró jó és rossz. A szakiparossal végeztetett küttetésnek és téka-
készíttetésnek e b b e n az időszakban éppoly r i t k á n találjuk nyomát , mint a
házi javítgatásnak. A feldolgozott gyarapodás csomagoló-vagy ú j s á g p a p í r b a
göngyölgetve, zsineggel átkötve került a raktári polcra, esetleg hulladék-
dobozokból házilag összeállított tékák vagy kiselejtezett könyvtáblák között.
Amely kézirat, kötés vagy téka pedig a hosszas használat következtében
elszakadt, elrongyolódott vagy bármiképp megrongálódott, az úgy is maradt ;
rendbehozására nem került, minden bizonnyal nem is kerülhetett sor. 18
ö. A kézirattári teendők között a g y ű j t e m é n y használatának megin-
dulása óta fontos szerepük volt bizonyos adminisztratív feladatoknak is. llven
volt az új szerzeményű anyag állománybavétele, valamint a kutatókiszol-
gálás és kölcsönzés.
Az állománybavétel eredetileg a k ö n y v t á r általános növedéknaplójában
történt. 1870-ben n y i t o t t a meg H U N F A L V Y főkönyvtárnok a különálló kézirat-
t á r i növedéknaplót. A naplózás igen egyszerűen f o l y t : a szerzeményezés
keltének és m ó d j á n a k , valamint a szerzett kézirat címének megjelölésén
kívül egyébre n e m terjedt ki, de még az idevágó adatok sem mindig voltak
kielégít ők. A szerzeményezés módjáról pl. legtöbbször csak annyit jegyeztek
fel, hogy a kéziratot az Akadémia titkári hivatala a d t a át a kézirattárnak, de
a felajánló személy neve s egyéb a d a t a i rejtve m a r a d t a k . A beírások szerint
az évi gyarapodás meglehetősen csekély volt : 1870 és 1907 között csak 5 — 6,
1908 és 1917 k ö z ö t t 1 4 - 1 8 , 192G és 1940 között átlag 30—32 tétel. 1918-tól
1925-ig a n y i l v á n t a r t á s t messzemenően elhanyagolták, úgyhogy rengeteg

16
A j a v í t ó m u n k á k r ó l m a g a J A K A B E l e k is m e g e m l é k e z i k : A .1/7 T. Akadémia
kézirattárának ismertetése. B p . 1892. 42. 1.
17
L e g k i r í v ó b b p é l d á i e n n e k a z Érsekvjvári-codex és a Gzech-codex ( K I N I Z S I N É
MAGYAR B e n i g n a i m á d s á g o s k ö n y v e ) .
1B
Ezeket a nyomokat alább ismertetendő állománygondozásunk m á r nagy-
részt eltüntette.

8
naplózatlan anyag gyülemlett fel ; ezt a mulasztást a második világháborúig
csak kis részben sikerült jóvátenni. 1 9
A kézirathasználatról nem naplót vezettek, hanem abécó-rendes nyilván-
t a r t ó könyvet. H e l y b e n k u t a t á s t és kölcsönzést egyképpen ebben jegyeztek fel.
A fennmaradt kötetekből kitűnik, hogy a kézirattár kutatóforgalma igen
lassan növekedett. 2 0 A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a helyben
kutatók és kölcsönzők száma együttvéve évente átlag 100 fő körül mozgott,
századunk első két évtizedében ez a szám visszaesett 25—50 főre, és csak
1930 t á j á n ugrott fel 400 —500-ra, m a j d 1936 és 1942 között 1000—1200-ra.
A használt kötegek száma kétszerese-háromszorosa volt a kutatók számának. 2 1

Az itt felvázolt körkép 1948 októberében, amikor a kézirattár felügyeletét

átvettük, természetesen nem vált egyszeriben ilyen világossá. Ez annál
kevésbé volt lehetséges, mivel a gyűjtemény T Ö R Ö K Pálnak 1 9 4 3 - b a n tör-
t.ént halála óta gazdátlan volt, sőt a második világháború utolsó éveiben
és azt követően is jó darabig elcsomagolva f e k ü d t különböző rejtekhelyeken.
A kicsomagolás és helyre rakás csak 1948 n y a r á n ment végbe. 22 Hosszú hónapok
múltak el, amíg az első ismerkedés lezajlott : a mélyebb megismeréshez, a
részletekben való tájékozódáshoz pedig évek kellettek. Amikor a reform első
terve elkészült, ebbe nem igen lehetett általánosságokon kívül egyebet fel-
venni. Csak azt t u d t u k , hogy ú j helyiségre, ú j berendezésre és felszerelésre, ú j
rendszerezésre, új katalógusra, új kezelési eljárásokra, új adminisztrációra
van szükség, de hogy ez az ú j rend részleteiben milyen legyen, s hogy a fela-
datok milyen sorrendben valósuljanak meg, azt csak lépésről lépésre sikerült
1 isztázni. 23

II.

1. A kézirattár megújulásának első alapvető ténye alkalmas helyiség

biztosítása volt. Erre a célra sikerült megszerezni a palota l. emeleti délre néző
udvari szárnyát, a főtitkári hivatal történelmi múltú helyiségeit. I t t három
egymásba nyíló, összesen 1 8 , 8 X 9 , 4 m. alapméretű szoba állt rendelkezésre,
tehát kb. háromszor akkora terület, mint a régi kézirattáré. Az alapterület
növekedésével azonban nem értük be, a teret magasságban is kihasználni
igyekeztünk: elhatároztuk a több mint 5 m magas szobák északi felének födém-
mel való kettéosztását. A gondolat N Y I R E Ő Istvántól eredt, s az ő irányításával

19
M i n d e z e k r e n é z v e 1. a z 1870-ben m e g k e z d e t t n ö v e d é k n a p l ó t .
20
A K K ö n y v t á r i i r a t o k c. s z a k 19/1 és 19/2 sz. k ö t e t .
21
Vö. az Akad. Ért. és a Magy. Könyvszle. k ö t e t e i b e n k ö z z é t e t t k ö n y v t á r i jelen-
tésekkel.
22
E z t a m u n k á t G Y Ö R K Ö S Y A l a j o s és M O B A V E K E n d r e v é g e z t é k el. R ó l a 1 9 4 8 .
a u g u s z t u s 5-én k e l t j e l e n t é s ü k s z á m o l b e . A K K é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k .
23
A k é z i r a t t á r vezetésével 1 9 4 8 őszén K E R E S Z T U R Y Dezső f ő k ö n y v t á r n o k cikk-
írót b í z t a m e g . M u n k a t á r s u l u g y a n e k k o r H A R T A Y Aliszt r e n d e l t e m e l l é , 1 9 4 9 - b e n p e d i g
H A R T A Y gyakori betegeskedése miatt W E Ö R E S Sándort. 1 9 5 0 nyarától SCHER Tibor
k ö n y v t á r v e z e t ő H A R T A Y Aliszt á l l í t o t t a a k é z i r a t t á r é l é r e . A v e z e t é s t 1 9 5 8 j a n u á r j á b a n ,
K O V Á C S Máté a d m i n i s z t r a t í v igazgatósága idején ismét szerző v e t t e á t . A m u n k a -
t á r s a k s z á m a a z ó t a h o l k é t , h o l h á r o m fő.

9
készültek el az átépítési tervek is. 24 Az építkezés mintegy félévig (1949 tava-
szától őszéig) t a r t o t t . Aovember végén vettük át a galériával bővült ú j helyi-
ségeket, és decemberben költöztettük át a kéziratanyagot.
Ebben a f o r m á b a n azonban az átépítés nem volt teljes. A következő
években még kétrendbeli kiegészítő építkezés történt. 1950-ben az első terem
benyílójában egy páncélajtóval záródó tűzvédelmi kamra épült a kódexek
és más nagyértékű kéziratok számára, 1953—1954-ben pedig a három helyiség-
ből álló szobasor kiegészült egy negyedik ( 5 , 6 x 9 , 4 méretű) ugyancsak galé-
riásán kiképzett szobával. 25
Az új helyiségekben férőhely, világítás és fűtés tekintetében egyaránt
kedvezően alakult a helyzet. A termek olyan jelentékeny befogadóképességűek,
hogy bennük nemcsak a kézirattár k a p o t t megfelelő, új otthont, hanem a régi
könyvgyűjtemény két csoportja, a régi magyar könyvtár és az ősnyomtat-
v á n y o k is.26 A megvilágítottság szintén kielégítő ; az ablakok mellett — b á r
az udvar magasan zárt — derült időben télen-nyáron villany nélkül lehet
dolgozni. Xem így a galériákon és az alattuk lctő alkóvokban ; itt mindenhol
4 — 8 mennyezeti világítótest ad f é n y t . A termek hőmérséklete nyáron 18—25
C°-nál nem magasabb, de ősszel' 10—12 C°-ig lehűl. A fűtés kezdetben
cserépkályhával t ö r t é n t , csak 1950- 1951 fordulóján vezették be a köz-
p o n t i fűtést. 2 7
Az 1949. évi építkezést követően a berendezés került napirendre. Ezt is
elég gyorsan sikerült megvalósítani. Az 1950. és 1951. költségvetési évben
— két galériarész kivételével — mindhárom helyiség teljesen új berendezést
k a p o t t . A bútorokat is A Y I R E Ő I s t v á n tervezte klasszicizáló stílusban, s részint
kisiparosok, részint bútorgyárak készítették el diófából műipari kivitelben. 2 8
A f a l a k mellé 2,80 m magas, részben v a g y egészen üveges a j t ó j ú , zárt szekrények
kerültek, a szobák középső részére pedig 2,30- 2,50 m hosszú, 0,75 m széles
asztalszekrények. A mozgatható polcokkal ellátott szekrények átlag 0,40 m
mélyek. -Négy szekrény közép magasságú része katalógusfiókok számára van
kiképezve.
Mivel az ú j helyiségek nemcsak raktárnak voltak szánva, hanem kutató-
teremnek és tisztviselői munkaszobának, sőt bizonyos mértékig múzeumnak
is, az anyagot befogadó bútorzatot egyéb berendezési tárgyakkal is ki kellett
egészíteni : kutatóasztalokkal, íróasztalokkal és kiállítási tárlóval. Ezek
hasonlóképpen művészi kivitelben, a szekrényekével egyező stílusban készültek.
A tűzbiztos k a m r á t 1953-ban hét db 1,70 m magas, 1 m széles, 0,60
m mély vaslemez-szekrénnyel rendeztük be. Az utólag épült negyedik szobába
a z o n b a n sajnos mindmáig nem sikerült új bútorzatot készíttetni.
2. A berendezkedés után elérkezett a belső reformok megindításának
ideje is. Mindenekelőtt a leonzerválási és restaurálási munkálatokat kellett

24
N Y I R E Ő I s t v á n 1949-től 1952-ig k ö n y v t á r u n k b a n a k ü l ö n g y í í j t e m é n y e k osztá-
l y á n a k vezetője volt. E z az osztály h á r o m c s o p o r t b ó l állt : a k é z i r a t t á r b ó l , a régi k ö n y -
v e k g y ű j t e m é n y é b ő l és a keleti k ö n y v t á r b ó l .
25
Az 1953 n y a r á t ó l 1954 őszéig t a r t ó építkezések a l a t t a k é z i r a t t á r k é n y t e l e n
v o l t ú j helyiségeiből kiköltözködni, és a p a l o t a I I I . e m e l e t é n , a kiállítási t e r m e k b e n
szállásolni. A k i k ö l t ö z é s t a m e n n y e z e t s z e r k e z e t é n e k kicserélése t e t t e szükségessé.
26
Ma m á r ezt a z elhelyezést s z o r o s n a k érezzük, s a h e l y p r o b l é m a előreveti á r n y é k á t .
27
C s u p á n u g y a n e k k o r szerelték fel a k ö n y v t á r b a n a t e l e f o n t is s z á m o s mellék-
á l l o m á s s a l . 1948-ban a k ö n y v t á r n a k m é g c s a k 1 t e l e f o n á l l o m á s a v o l t .
28
A berendezés legművészibb d a r a b j a i t , a k u t a t ó t e r e m és a lépcsősszoba a l k ó v j á -
n a k szekrényeit n é h a i J U H Á S Z L a j o s m ű a s z t a l o s m e s t e r k é s z í t e t t e .

10
megkezdeni. Ennek érdekében elvi és gyakorlati tartalmú programot dolgoz-
tunk ki az elhanyagolt, megrongálódott vagy részben tönkrement kéziratok
papíranyagának és kötésének kijavíttatására, illetőleg a nagyobb terjedelmű
kötetlen kéziratos művek beköttetésére. .Javaslatainkat az Akadémia illetékes
tényezői elfogadták, és 1951-ben 50 000, 1952-ben pedig 24 000 Ft. hitelt
bocsátottak rendelkezésünkre. 29
A munkálatok a kódexeknek és a XVI — XIX. század legértékesebb
emlékeinek javításával kezdődtek. Elsősorban az elszakadt, elrongyolódott,
szúrágta, penészes és bemoeskolódott történeti értékű kötéstáblák kitiszto-
gatásáról, reparálásáról és helyreállításáról volt szó, s egyidejűleg új egész-
vagy félbőrkötések készíttetéséről. A nagyobb szakértelmet és történeti-
iparművészei i ismereteket kívánó munkákat S A S V Á R I Dezsővel, az Országos
Széchényi Könyvtár restaurátorával végeztettük el. 1951 elejétől 1952 végéig
mintegy 450 db. száz évesnél régibb kötés kijavítására, illetőleg helyreállítá-
sára és kb. 200 új, nagyobbára félbőr stílkötés elkészíttetésére került sor.
Az utóbbiak között szerepeltek a magyar irodalom- és tudománytörténet
klasszikus nagyságainak, CsoKONAinak, BACSÁNYinak, VERSEGHYnek,
JvAZiNczYnak, a K I S F A L U D Y a k n a k , KöLCSEYnek, B E R Z S E N Y I n e k , V Ö R Ö S -
MARTYnak, SzÉCHENYinek, ARANYnak és másoknak művei. Könyvtárunknak
ezek a nagybecsű emlékei — 80—100 éves várakozás után — csak most
nyerték el azt a védelmet és a megbecsülésnek azt a külső formáját, ami belső
értékükhöz valamennyire méltónak tekinthető. S most jutottunk el odáig,
hogy kódex- és nyelvemlék-gyűjteményünk minden darabját védőtokkal
tudtuk ellátni.
Papiroskonzerválás és -restaurálás tekintetében is szép eredményeket
sikerült elérni. Itt elsősorban ismét S A S V Á R I Dezső, másodsorban I I A S Z X O S N É
S Z Ő L L Ő S Ilona tudására és ügyességére támaszkodtunk. S A S V Á R I a mállott és
elrongyolódott papirosok kezelésében tűnt ki acetylcellulózzal végzett tartó-
sító eljárásával és preparált hártyapapirossal végzett kasírozó technikájával.
H A S Z N O S N É a háború alatt szinte teljesen tönkrement levelesanyagunk
különleges módszerű letisztogatásával, kisimításával és összeragasztásával
végzett mintaszerű munkát. 8 0
A muzeális jellegű kéziratos emlékek jókarba helyezését a kizárólag
tudományos jelentőségű forrásanyagról, jobbára a X I X . század második
felében élt tudósok és írók kéziratairól való gondoskodás követte. A feladat

29
L . a k é z i r a t t á r 1952. évi j e l e n t é s ó t : A K k é z i r a t t é r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k .
30
A h á b o r ú s s é r ü l é s e k e t s z e n v e d e t t l e v ó l a n y a g (SZÉCHENYI I s t v á n l e v e l e i n e k
e g y c s o m ó j a ) f ö l d d e l és t r á g y á v a l s z e n n y e z e t t , n e d v e s s é g t ő l szét m á l l ó , s z a k a d o z o t t -
g y ű r ö t t állapotban volt. A konzerválás-restaurálásnak tehát egészen rendkívüli feladatai
voltak. Olyan kezelést kellett alkalmazni, a m e l y a szennytől, gyűrődéstől, elrongyolódás-
tól o l v a s h a t a t l a n n á t e t t szöveget o l v a s h a t ó v á teszi, u g y a n a k k o r a z o n b a n tekintettel
a r r a , h o g y a levelek k é k f é m e s t i n t á v a l í r ó d t a k mellőzi a s z o k á s o s vizes m o s á s t é s
az írás halványsága miatt a h á r t y a p a p í r o s s a l való á t r a g a s z t á s t is. A k ö v e t e l m é -
n y e k n e k e g y ö t f á z i s ú e l j á r á s s a l s i k e r ü l t e l e g e t t e n n i . I. l é g m e n t e s e n z á r t g á z o s í t ó l á d á -
b a n 24 ó r á s f e r t ő t l e n í t é s é t h e r b e n p á r o l o g t a t o t t s t e r o g e n o l l a l ; 2. a v a s t a g s z e n n y -
r é t e g m e c h a n i k u s l e v á l a s z t á s a és p u h a k e f é v e l v a l ó p o r t a l a n í t á s ; 3. a g y e n g ü l t p a p í r o s
s z á r a z v e g y t i s z t í t á s a f e h é r k e n y é r b é l b e g y ú r t t r i c h l o r e t y l é n , k r é t a p o r , n i p a g i n és n á t r i u m -
h y p o c h l o r i d a n y a g o k k a l k ü l ö n b ö z ő k e v e r é s i a r á n y s z e r i n t ; 4. a z éles g y ű r ő d é s e k e l t ü n -
t e t é s e kissé n e d v e s í t e t t ós s z á r a z s z í v ó p a p í r o k k ö z ö t t i s i m í t ó p r é s e l é s s e l 40 C°-ra f ű t ö t t
p r é s g é p b e n ; 5. a s z a k a d á s o k ö s s z e f o g á s a é s a p a p í r e l r o n g y o l ó d o t t r é s z e i n e k k ö r ü l -
szegése s z ü k s é g s z e r i n t l á g y í t o t t , t ö m í t e t t , s z í n e z e t t Mowilith a l a p ú m ű a n y a g o l d a t t a l ,
végül n é h á n y órás hideg simító préskezelés.

11
i t t túlnyomó részben egyszerű félvászonkötések készítéséből állt, de a köttetés-
sel mindig együtt j á r t a régi, gondatlanságból vagy szakszerűtlen gondozásból
származott papiroskárok kijavíttatása is. Ebben a munkálatban három-négy
jónevű kisiparos könyvkötőt foglalkoztattunk. Erős ütemű dolgoztatással
két év alatt (1951-ben é*s 1952-ben) mintegy 1200 kéziratos művet k ö t t e t t ü n k be.
Széleskörű restaurálási-köttetési programunk végrehajtásával aránylag
rövid idő alatt sikerült az előző korok legkirívóbb mulasztásait helyrehozni,
hibáit kijavítani és az előállt károkat részben orvosolni. A következő években
az idevágó teendőket többnyire csak szűkebb keretek között és lassúbb ütem-
ben lehetett folytatni, súlvt vetve az ú j szerzemények karbahelyezésére
is. 31
A kéziratállomány f e n n t a r t á s á t célzó munkákat 1952-től kezdve kiegé-
szítettük a kéziratok t a r t a l m á n a k , szövegének fennmaradását biztosítani
hivatott mikrofényképezéssel. A mondott évben a Műszaki Dokumentációs
Központ fotólaboratóriumában készíttetett 31 000 felvétellel megvetettük
filmarchívumunk alapját. 1953 óla ez a munkálat k ö n y v t á r u n k saját laborató-
riumában folyik. 3 2
3. Az a szempont, amely a restaurálást-köttetést reformjaink előterébe
állította, ti. a kedvező lehetőségeket kínáló pénzügyi helyzet, a belső meg-
újulásnak egy másik területén, a szerzeményezésben is cselekvésre sarkallt.
G y ű j t e m é n y ü n k gyarapodása régóta pangott. A vásárlások — amelyek
különben a régebbi időkben sem játszottak fontosabb szerepet — az első világ-
háború óta szinte teljesen megszűntek, úgyhogy a szaporulat egyetlen forrása a
véletlenszerű ajándékozás maradt. A kulturális felelősségérzet csökkenésével
és a társadalom elszegényedésével azonban ez is mind szórványosabbá és jelen-
t éktelenebbé vált. Igazán nagyszerű a j á n d é k az utolsó félszázadban csak egyet-
lenegy akadt: az 1927. évi VioYÁzó-örökség kódexgyűjteménye. A kézirat-
t á r átvételekor úgy látszott, hogy a második világháború az ajándékozás
hagyományos szokását is megszüntette : 1943 és 1949 között gyűjteményünk
egyáltalán nem gyarapodott. 3 3
1950 n y a r á n illetékes akadémiai tényezők figyelmét felhívtuk a vásár-
lásokon alapuló szerzeményező tevékenység bevezetésének és rendszeressé
tételének jelentőségére. A * megértés első jele 1000 F t . rendes és 5000 Ft.
rendkívüli hitel folyósítása volt ; az utóbbit P A P P Viktor ADY-gyűjteményé-
nek megszerzésére kaptuk. Kezdeményezésünk azonban csak a következő
évtől, 1951-től kezdve öltött komoly méreteket. Ekkor már több mint 60 000
F t . állt rendelkezésünkre, s ezáltal olyan értékeknek jutottunk birtokába,
mint ADY E n d r e 600 db-ból álló levelezése (az ún. mindszenti levelesláda),
S Z I N N Y E I Ferenc irodalomtörténeti forrásgyűjteménye, a L Á N Y I Eleonora-
kódex, egy XVLI. századi szlovák nyelvű herbárium stb. Ez évi szerzeményi
statisztikánkban 50 kéziratos könyv, 689 levél és 122 analekta megvásárlásáról
számolhattunk be. Számottevő vásárlási hitellel és szép sikerrel folyt a gyarapítás
a következő években is. A k ö n y v t á r évi költségvetési keretéből 1952-ben
8500, 1953-ban 44 800, 1954-ben 32 600, 1955-ben 17 900, 1956-ban 21900
F t . - o t kaptunk. E n n e k az ellátottságnak köszönhető, hogy 1952-től 1956-ig
31
K ö l t s é g v e t é s ü n k 1953-től 1956-ig é v e n t e 26 140, 11 700, 16 000, 16 000 F t .
v o l t ; r e s t a u r á l t a t o t t , illetőleg b e k ö t t e t e t t a n y a g u n k p e d i g 200 — 360 k ö t e t k ö z ö t t m o z g o t t .
32
A f o t ó l a b o r a t ó r i u m és m i k r o f i l m t á r a k ü l ö n g y ű j t e m é n y e k o s z t á l y á n a k leg-
fiatalabb csoportja.
33
A K 1870 1949. évi n ö v e d é k n a p l ó .

12
összesen mintegy 500 kötetnyi kézirattal és közel 14000 levéllel és analektával,
évente tehát állag 100 kötettel és 2 800 kis egységgel gyarapodott a gyűjte-
mény. 3 4
A vásárlások által ilyen módon megindított nagyarányú állományfej-
lesztéshez egyéb tényezők is jelentékenyen hozzájárultak.
A legfontosabb ezek közül azoknak az irat- és kéziratgyűjteményeknek
a kézirattárba való bekebelezése volt, amelyek 1950 előtt különféle sajátos
rendeltetésű akadémiai szervek és intézmények keretébe tartoztak. Ilyen volt
az Akadémia Széchenyi-múzeumának, Vörösmarty-szóbájának és Goethe-szobá-
jának muzeális értékű kézirat- és levélanyaga, továbbá a Történelmi Bizottság
eredeti és másolati forrásgyűjteménye, végül a főtitkári hivatal és a könyvtár
adminisztratív irattára. Mindezek átvételére az Akadémiának állami intézmény-
nvé válása adott alkalmat 1950-ben ; a tudós társaság szervezetének és szék-
háza belső rendjének átalakulásával ugyanis e g y ü t t j á r t az addig különböző
helyiségekben őrzött anyagoknak egy helyre való összevonása. Ez a központi
gyűjtőhely természetesen csak a legnagyobb állandó gyűjtemény, a kézirattár
lehetett.
Számottevő gyarapodást hoztak kézirattárunknak egyes külső, az Aka-
démiával csak laza kapcsolatban álló vagy tőle teljesen független intézmények
helyzetében, működésében előállt változások is. A szabályozott intézmények-
nél gyűjtemény részlegek váltak feleslegesekké, a megszűnt intézményeknél
az egész gyűjtemény gazdátlan lett. Az ilyen szabaddá váló anyag rendszerint
valamely országos közgyűjteménybe került, olykor az Akadémiai K ö n y v t á r
kézirattárába is. A ránk szállt efféle örökségek közül legnagyobb és legérté-
kesebb a Kisfaludy Társaság i r a t t á r a és irodalomtörténeti kézirat gyűjteménye,
amelyet a nagymúltú társaság 1952 m á j u s á b a n történt feloszlásakor a d o t t át
a vele mindenkor szoros kapcsolatban állt Akadémiának. 3 5 Régi intézményes
kapcsolatnak köszönhetjük a széphalmi KAznsrczY-múzeumban f e n n m a r a d t
Kazinczy—Becske-levelesláda megszerzését is 1952-1953-ban. Ez esetben a
múzeum felett felügyeleti jogot gyakorló Népművelési Minisztérium rendelte
el a kiállítási célra szükségtelen anyag á t a d á s á t . A harmadik nagyobb ajándék-
g y ű j t e m é n y t , Szilády Áron hagyatékát Bács-Kiskun-megye levéltárától
kaptuk 1952-ben Kecskemétről a levéltár gyűjteményének rendezése kapcsán,
a Levéltárak Országos Központja rendeletéből. 3 8
Végül meg kell említeni, hogy új életre kelt ezekben az években a magán-
ajándékozás is. írók, tudósok, műgyűjtők ismét komoly értéket képviselő
kéziratanyaggal gazdagították gyűjteményünket. 1 9 5 1 - b e n K O D Á L Y Zoltán

34
K i e m e l k e d ő j e l e n t ő s é g ű v á s á r l á s a i n k : 1952-ben PÁKH A l b e r t l e v e l e z é s e és
k i s e b b í r á s a i , HATVANI* L a j o s l e v e l e z é s e ; 1 9 5 3 - b a n k é t X V . s z á z a d i l i v r e d ' h e u r e , e g y
X V I . s z á z a d i PARACELSUs-kőtettel k o l l i g á l t s e b é s z i t á r g y ú k é z i r a t , gri L Á Z Á R J á n o s
X V I I I . s z á z a d i e r d é l y i k ö l t ő l e v e l e s k ö n y v e , g r . T E L E K I László levelei a n e g y v e n n y o l c a s
emigrációból, T Ó T H Lőrinc epigrammák JIÓRICZ Zsigmond leveleinek egy csomója ;
1 9 5 4 - b e n B E T H L E N Miklós ö n é l e t í r á s á n a k e g y k ö z e l e g y k o r ú p é l d á n y a , K E M P B L E N
F a r k a s személyi iratai, S P L É N Y I Lajos-levelek, P E T Ő F I Zoltán-levelek, E Ö T V Ö S J ó z s e f
j e g y z ő k ö n y v e i , A D Y E n d r é n é C s i n s z k a v i s s z a e m l é k e z é s e i ; 1955-ben E Ö T V Ö S L ó r á n d
e m l é k e k , MÓRA-levelek és e g y BARTÓK-kézirat ; 1 9 5 6 - b e n JÓSIKA Miklós-levelek, JÓKAI-
k é z i r a t o k J Ó K A I N É X A G Y B e l l a h a g y a t é k á b ó l , MIKSZÁTH-levelek, L U K I N I C H I m r e l e v e l e -
zése ós G Á L O S R e z s ő h a g y a t é k a .
35
A T á r s a s á g f e l o s z l á s á t k i m o n d ó 1952. m á j u s 18-án k e l t j e g y z ő k ö n y v e t I. A K
kézirattári adminisztratív iratok.
36
AK kézirattári adminisztratív iratok.

13
egy régi daloskönyvet, Y I N C Z E Géza Ady-em)ékeket, ö z v . B A L Á Z S Béláné
férje kéziratait, ZOLNAI Béla a t y j á n a k f i n n szótári céduláit, 1953-ban G Y U L A Y
Ágost A R A N Y J á n o s népdalgyűjteményét, H A R S Á N Y I Móric Goethe-gyűjte-
ményét, 1955-ben a D O M A N O V S Z K Y - C s a l á d DOMANOVSZKY Sándor kézirati
hagyatékát, özv. S Z E K F Ü Gyuláné férje hátrahagyott írásait ajándékozta a
kézirattárnak. Y O I N O V I C H Géza hagyatéka pedig 1952-ben örökségként szállt
az Akadémiára. 3 7
Kézirattárunk anyagának ez a korábbi gyarapodások méreteit messze
felülmúló s minőségi tekintetben is kiváló gazdagodása nagy részben tudat os,
szervezett m u n k a eredménye.
A m u n k a elvi alapját a gyűjtemény jellegének és a gyűjtés céljainak tisztá-
zása alkotta. E b b e n kézirattárunknak idők folyamán kialakult karaktere, tör-
ténetisége volt a kiindulópont. Értelmetlen kísérlet lett volna egy olyan g y ű j t e -
ménytípus kialakítására törekedni, amelynek nincs semmilyen előzménye,
amely nem szerves folytatása a réginek. Szem előtt kellett azonban t a r t a n i
azt is, hogy a régi gyűjtemény nem okszerű megfontolások alapján, h a n e m
többnyire csak tiszteletre méltó gyűjtőszenvedélyből jött létre. Szükségszerű
volt tehát egy olyan szerzeményezési programot kidolgozni, amely a kézirat-
t á r n a k , mint intézménynek a rendeltetésére általában, és saját kézirattárunk-
nak, mint akadémiai gyűjteménynek a hivatására különösen figyelemmel van.
í g y jött létre hosszas megfontolások u t á n kézirattárunk ,,profiljának" az a
megfogalmazása, amely szerint gyűjt eményíink tárgya mindennemű t u d o m á n y -
és irodalomtörténeti írásos emlék, főtekintettel az Akadémia tagjainak műkö-
désére. 38 Eszerint gyűjtőkörünkbe t a r t o z n a k a tudomány bármely területén
— elsősorban azonban a humaniórákban — és az irodalomnak bármely ágában
alkotott írásművek terjedelemre való tekintet nélkül; ezenkívül az alkotómunka
előkészítő termékei: kézzel vagy írógéppel írt jegyzetek, másolatok, kivonatok,
vázlatok, fogalmazványok, bibliográfiák, összegyűjtött nyomtatványrészletek
és nyomtatványkivágatok, sokszorosítványok, facsimilék, metszetek, rajzok,
fényképfelvételek stb. : hasonlóképpen a szellemi alkotómunkát kifejtő személyek
magán feljegyzései, naplói, levelezései (szakmai, baráti, családi levelezések),
valamint életükre és működésükre tájékoztatást nyújtó bárminemű írott vagy
képes emlékek (személyi okmányok, expediált hivatalos iratok, fényképek,
névjegyek stb.) ; egyszóval : tudósok és írók szellemi hagyatéka a legtágabb
értelmezésben. Mindez többé-kevésbé összhangban van gyűjteményünk e d d i g i
jellegével, és lényegében megegyezik általában a kézirattárak gyűjtőtevékeny-
ségével.

37
A K 1951 1 9 5 6 . évi n ö v e d é k n a p l ó . Y O I N O V I C H G é z a h a g y a t é k a s z á l l o m á n y i
örökösödéssel a m a g y a r állam birtokába j u t o t t ; az állam a z u t á n az örökséget az Aka-
d é m i á n a k a d t a á t . — T u d o m á n y t ö r t é n e t i g y ű j t e m é n y ü n k m e l l e t t 1952 ó t a a k t u á l i s
é r d e k ű t u d o m á n y o s k é z i r a t g y ű j t e m é n y ü n k is k i a l a k u l ó b a n v a n a z A k a d é m i a á l t a l
jutalmazott értekezésekből s f ő k é p p e n a kandidátusi és doktori disszertációkból. Ezeknek
egy-egy p é l d á n y á t az A k a d é m i a osztályai, illetőleg a T u d o m á n y o s Minősítő B i z o t t s á g
m e g ő r z é s r e k é z i r a t t á r u n k n a k a d j a á t . A d i s s z e r t á c i ó k s z á m a e z i d ő s z e r i n t 460, a p r e m i z á l t
d o l g o z a t o k é 450 k ö r ü l v a n .
38
Sokkal s z ű k e b b volt ennél az a profil, a m e l y e t 1953-ban a k ö n y v t á r u n k a t
a k k o r i b a n i g a z g a t ó d i r e k t ó r i u m s z a b o t t m e g . E s z e r i n t k é z i r a t t á r u n k csak t u d o m á n y -
t ö r t é n e t i a n y a g o t l e t t v o l n a h i v a t o t t g y ű j t e n i , m í g az O r s z á g o s S z é c h é n y i K ö n y v t á r
k é z i r a t t á r a c s a k i r o d a l o m t ö r t é n e t i a n y a g o t g y ű j t h e t e t t v o l n a . E z t az e l h a t á r o l á s t a z
é l e t n e m i g a z o l t a , s m i n d k é t k ö n y v t á r a z ó t a is s a j á t t ö r t é n e l m i m e g h a t á r o z o t t s á g a i
szerint gyűjt.

14
 Bizonyos tekintetben azonban éles vonalat húztunk kézirattárunk
m ú l t j a és jövője közé : töröltük gyűjtőcéljaink közül az úri. archivaliát. Sem
okleveleket, sem regisztrálúrába tartozó iratokat (aktákat), som irodalmon
és t u d o m á n y o n kívül álló személyek leveleit nem szándékozunk t ö b b é
gyűjteni. 3 9 Mindazt, ami ebből a körből kézirattárunk birtokában van, t o v á b b
nem fejlesztendő, lezárt részlegnek t e k i n t j ü k , amely valamikor esetleg ki-
cserélhető lesz az Országos Levéltárban előforduló, regisztratúrába nem tar-
tozó kéziratokkal. 4 0 Kivételnek e tekintetben csak saját intézményi levéltárain-
kat (az Akadémia főtitkári iratait és az Akadémiai Könyvtár iratait), valamint a
Kisfaludy Társaság levéltárát tekintjük, mint par excellence tudomány- és
irodalomtörténeti archívumokat, amelyek a legszorosabb belső kapcsolatban
vannak kézirattárunk állományával.
A szerzeményezés alapelveinek tisztázásával párhuzamosan kialakí-
t o t t u k a szervezett gyűjtés módszereit is. A megoldás logikusan következett a
g y ű j t ő k ö r megfogalmazásából. H a akadémikusok s egyéb tudósok és írók
hagyatékaival kívánjuk gyűjteményünket gyarapítani, akkor legcélszerűbb
minden alkalommal, valahányszor egy-egy szellemi jelesünk elhal, az u t á n a
m a r a d t kéziratokat és levelezést az örökösöktől megszerezni. Valóban ez
lehetne a legbiztosabb gyarapítási mód. Á m a megoldás komoly nehézségekbe
ütközik. Könyvtárunk nem igen tehet kezdeményező lépéseket az örökösök
felé, mivel — tapasztalat szerint — azok az elhalt tudós vagy író hagyatékáért
általában olyan anyagi ellenszolgáltatást kívánnak, ami a könyvtári költség-
vetésből nem f u t j a : maga az Akadémia pedig csak egészen kivételes esetekben
j u t t a t fedezetet az ilyen nagyarányú vásárlásokra. így aztán a rendszeres
gyűjtés többnyire meghiúsul, s fennmarad a veszélye annak, hogy a hagya-
tékok évek, évtizedek múlva kegyelettelen kezekbe kerülve, szétszóródnak,
megsemmisülnek. 4 1
E nehézségek ellenére megvalósítottuk és állandóan gyakoroljuk a meg-
vásárolható kéziratok szervezett felkutatását. Nemcsak személyes kapcsolatok
révén, hanem időnként újsághirdetések közzététele által is igyekszünk tudo-
mány* és irodalomtörténetünk még lappangó értékeit feltárni és nemzeti
kinccsé tenni. 4 2
4. Az 1950-ben megindult rohamos állománygyarapodás elkerülhetet-
lenné t e t t e a kézirattár új rendszerének kialakítását. A fő kérdés az volt :
hogyan illesztessenek be a kézirattár keretébe a vásárlás vagy ajándékozás
ú t j á n szerzett nagy hagyatékok, elsősorban az Akadémia egyes szerveitől

39
H o g y ki t e k i n t h e t ő í r ó n a k , s z a k í r ó n a k , t u d ó s n a k , a r r a n é z v e régebbi a n y a g
e s e t é b e n S Z I N N Y E I J ó z s e f : Magyar írók élete és munkái. I — X I V . k. B p . 1891 —1914.
c. m ű v é t t e k i n t j ü k m é r t é k a d ó n a k ; ú j a b b e r e d e t ű a n y a g n á l pedig G U L Y Á S P á l : Magyar
írók élete és munkái. I —VI. k. B p . 1939—1943. c. m ű v é t , a VÁNYI F e r e n c á l t a l szerkesz-
t e t t Magyar Irodalmi Lexikont (Bp. 1926.) ós m á s ú j a b b k e l e t ű l e x i k o n o k a t , v a l a m i n t
saját k ö n y v t á r u n k cédulakatalógusát.
40
L e v é l t á r i a n y a g o t m á r az e l m ú l t é v e k b e n is a d t u n k az Országos L e v é l t á r n a k .
Ilyenek voltak : KÖVESLIGETI Román Ferenc ügyvédi irattára, a KAZINCZY — B E C S K E -
c s a l á d (KAZINCZY F e r e n c e t n e m érintő) p ö r ö s i r a t a i ós a b u d a p e s t i SzÉCHENYl-szoborra
t ö r t ó n t országos g y ű j t é s iratkötegei.
41
V I K Á R Béla kéziratos h a g y a t é k á n a k egy részét pl. é v e k k e l e z e l ő t t e g é s z e n
v é l e t l e n ü l a z s i b v á s á r t é r e n f e d e z t ü k fel. Vö. A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k . 1955.
42
Ú j s á g h i r d e t é s e k e t t e t t ü n k közzé pl. M I K S Z Á T H K á l m á n és M Ó R I C Z Z s i g m o n d
m é g l a p p a n g ó leveleinek ós k é z i r a t a i n a k f e l k u t a t á s á r a , h o g y a k t u á l i s a k a d é m i a i k u t a t ó -
célokat k ö z v e t l e n ü l t á m o g a t h a s s u n k .

15
és a Kisfaludy Társaságtól örökölt különféle, részben nem is kézirat jellegű
s többnyire igen nagy mennyiségű a n y a g o t felölelő állagok ?
Az, hogy a regisztratúra-jellegű levéltári anyag (a főtitkári, a k ö n y v t á r i
és a Kisfaludy Társasági irattár) a kézirattár anyagával semmiképpen n e m
elegyíthető, nem volt kétséges. Rögtön eldöntöttük, hogy ezek az állagok
corpus separatumAiéuX lesznek kezelendők a kézirattár mellett, vagyis gyűj-
teményünket ezután szabatosan kézirattárnak és levéltárnak kell nevezni.
.Nehezebb volt elhatározni, mi t ö r t é n j é k a többi, kifejezetlen kézirati
gyűjteménnyel. Legegyszerűbb az lett volna, ha az elődök példájára az egész
anyagot beolvasztjuk a szakrendszerbe. A szakrendszer azonban a maga idejé-
ben sem volt szerencsés megoldás, mivel mesterkélten alkotot t keretek kedvéért
széttépte a természetes úton, egy-egy személy tudományos irodalmi működé-
séből létrejött kéziratcsoportok összefüggését. A korszerű levéltári rendezés
alapelve, a proveniencia szerint való anyag-együtt-tartás feltétlen alkalmazást köve-
tel a kézirattári gyakorlatban is. I)e hogyan lehessen ilyen új rendet teremteni?
Hogyan egyeztessük ezt össze a fennálló szakrendszerrel; j á r j u n k el úgy, m i n t
a könyvtárak teszik : bontsuk lel a régi szakcsoportosítást, s alakítsuk át az
egészet egy modern igényű rendszerré? Ez is elhibázott lépés lett volna. Nem-
csak az tartott vissza bennünket ettől, hogy a szándékolt célt az anyag eredeti
összefüggéseinek megállapíthatatlansága miatt általában úgysemértük volna
el, hanem az is, hogy kegyelettelen és történetietlen cselekedetnek éreztük az
elődök m u n k á j á n a k fel forgatását.
.Magától adódott az a megoldás, hogy a régi szakrendszert, mint a kéz-
i r a t l á r kialakulásának tiszteletre méltó történeti emlékét érintetlenül fenn kell
t a r t a n i , de le kell zárni, nem szabad t o v á b b építeni ; másfelől ugyanakkor el
kell kezdeni egy ú j , a proveniencia elvén alapuló szakokra nem tagolt kor-
szerű rend kialakítását. Elhatároztuk tehát, hogy ezentúl a kéziratok szerze-
ményi eredete lesz az irányadó szempont az anyag elrendezésében, felállításában
és feldolgozásában. Egy-egy személy által létrehozott vagy gyűjtött kéziratok
- ideértve intézmények gyűjteményeit is — egymástól többé el nem szakít-
hatok, hanem együvétartozásuk sértetlen fenntartásával rendezendők,
raktározandók és katalogizálandók. Akár t ö b b száz tételből álló hagyatékról,
a k á r csak néhány darabból álló gyűjteményről lesz is szó, az mindig önálló
szerzeményi k e r e t k é n t lesz kezelendő.
Az új rend a raktári felállításban a következőképpen valósult meg.
A szakrendszer feladásából logikusan következett a numerus eurrens-alapon
való raktározás. Nyitott volt azonban a nagyságkérdés : milyen nagyság-
csoportokban legyen az anyag felállítva? Két szélső megoldás állt előttünk :
a korszerű k ö n y v t á r i és a korszerű levéltári eljárás. Ismeretes, hogy a könyv-
t á r a k centiméternyi nagyságkülönbségek figyelembevételével állítják össze a
polcsorokat. A levéltárak ezzel szemben csak kétféle szabványmérettel dolgoz-
n a k : a kisebb f o r m á j ú (XVI XVII. századi) a k t á k számára alkalmas
36 cm magasságú fasciculussal és a nagyobb formájú (XVIll —XIX. századi)
a k t á k tárolására szükséges 42 cm magasságú fasciculussal. A kézirattár
számára egyik eljárást sem találtuk megfelelőnek : a levéltárét azért nem,
mert a kéziratok n e m szabvány méretűek, mini az akták, hanem cédulanagyság-
tól ívnagyságig terjedhetnek ; a k ö n y v t á r i eljárást pedig azért nem, mivel
ú j rendszerünk korlátai között nem lehet mindenféle nagyságú kéziratokból
egész polcsorokat összeállítani. így j u t o t t u n k arra az elhatározásra, hogy két
sajátszerű nagyságcsoportot létesítünk : egyet a kis- és középnagyságú, s egyet

16
a nagy magasságú kéziratok számára. A k e t t ő közötti h a t á r t 29 — 30 cm-ben
állapítottuk meg, kb. a régi k v a r t alak felső határánál. Mindkét nagyság-
csoport számára külön számsort t a r t o t t u n k fenn.
A gyakorlati elrendezés és tárolás ezek szerint t e h á t a következőképpen
történik. A megszerzett hagyatékot vagy g y ű j t e m é n y t — ha rendezetlen
állapotban van — műfaji, ezen belül t a r t a l m i és alaki szempontból csoporto-
sítjuk. Először elkülönítjük a kéziratokat a levelektől, azután az előbbieket
tárgyi alapon, az utóbbiakat levélírók szerint elrendezzük. A nagy terjedelmű,
homogén műveket vagy beköttetjük, vagy tékázzuk, a kisebb terjedelmű
művekből pedig csomókat, kötegeket alkotunk, s ezeket tékába foglaljuk.
A leveleket minden esetben tékázzuk vagy dobozoljuk. A tékán belül levő
heterogén anyag önálló részeit borítékokba r a k j u k ; egyes kisebb tanulmányo-
kat vagy összetartozó bármilyen jegyzet anyagot éppúgy, mint az egyazon
levélírótól, egyazon címzetthez intézett leveleket. Az ilyen módon tárgyilag
logikus rendbe rakott anyagot — ideértve a levelek csomóit is —, ha formailag
szükséges ós tartalmilag lehetséges, 30 cm-en aluli és felüli csoportba osztjuk.
Végül az így kialakuló két kötegsort külön-külön folytatólagos számozással
l á t j u k el. '
A hagyatéki vagy gyűjteményi keretbe nem tartozó, darabonként szer-
zeményezett szórvány-anyaggal kétféleképpen járunk el. A nagyobb terje-
delmű kötetes vagy beköthető kéziratokat önállóan, külön szám alatt állítjuk
be a numerus currens-sorba. Az egylapos vagy n é h á n y lapnyi terjedelmű
kiskéziratokat (analektákat), magános leveleket és magános képeket azonban
nem illesztjük be a számsorba sem egyenként, sem csomóba gyűjtve, hanem a
jól bevált régi gyakorlat szerint, egy-egy, a számsoron kívül álló, nyitott soro-
zatban (Vegyes analekta, Vegyes levelestár, Vegyes képgyűjtemény) helyezzük
el. Ezekben a vegyes eredetű gyűjteményekben az egyes darabok nincsenek
sorszámokkal jelölve, hanem ábécé-rendben sorakoznak, s így közéjük az új
szerzemények bármikor besorolhatók. Az egyedi jelzet szerepét a betűrenden
belül a szerzői név, illetve a tárgyi címszó tölti be.
Ü j rendszerünket — csakúgy, mint többi reformunkat — hosszabb
ideig ( 1 9 5 3 - 1954) t a r t ó kísérletezés u t á n alakítottuk k i ; megvalósításához
csak 1955-ben fogtunk hozzá, felhagyva a régi szakrendszer toldozgatásával.
5. Rendszerünk kialakulásával párhuzamosan elkészítettük kézirat-
tárunk új katalógusát is. Alapelgondolásunk itt is az volt, hogy a régi kataló-
gust, mint a szakrendszer anyagának mutatóját a maga egészében fenntart-
juk, és csak az új gyarapodás számára készítünk új elvek, új formák, új fel-
vételi szabályok szerint új katalógust.
Először a címleírást és a katalógus f o r m á j á t reformáltuk. Kiindulási
alapul az Országos Széchényi Könyvtár címleírási szabályzatát vettük, de
szem előtt t a r t o t t u n k más, nyomtatásban megjelent külföldi katalógusokat is.
A több oldalról leszűrt tanulságokat, valamint s a j á t rendszerünk szükség-
leteit. mérlegelve, hosszabb ideig t a r t ó kísérletek után 1954-ig sikerült olvan
katalogizálási szabályzatot készítenünk, amely a legszélesebb körben öleli
fel a vonatkozó kérdéseket. 4 3

43
1956 n y a r á n a l k a l m u n k volt s z a b á l y z a t u n k a t a z Országos Széchényi K ö n y v t á r
k é z i r a t t á r á n a k v e z e t ő i v e l részletesen m e g t á r g y a l n i , ós sikerült közös e l h a t á r o z á s r a j u t n i
egy, a k é z i r a t g y ű j t e m é n y e k h a s z n á l a t á r a k i a d a n d ó á l t a l á n o s jellegű s z a b á l y z a t t e k i n t e -
t é b e n . E z a s z a b á l y z a t valószínűleg m á r a közeljövőben m e g j e l e n i k .

17
 Sokkal hamarabb, már 1951-ben tisztázódott a katalógus új formájúnak
kérdése. Erre a katalógusszekrények tervezése adott alkalmat. A megoldásnak
kettős iránvító szemponthoz kellett igazodnia : egyrészt a kézirat katalogi-
zálás sajátos szükségéhez, amely a nemzetközi méretű lapnál nagyobb formát
kíván, másrészt a kalalógus anyagául kiválasztott cellkarton-ív maradék-
l a l a n felosztásának követelményeihez. így adódott a 1 4 , 5 x 1 0 cm-es forma,
amely — tapasztalásunk szerint — minden tekintetben jó megoldás. 44
Az új katalógus írását 1954-ben kezdtük el, — sokszorosításra nem lévén
módunk — írógéppel. Ezzel az eljárással természetesen sok időbe kerül a
melléklapok és utalók elkészítése, de sokkal inkább biztosítható az olvasható-
ság és csinosság. Rendszerét t e k i n t v e , az ú j katalógus eltér a szokásos típusok-
tól. Kísérlet a külföldön jól bevált szótárkatalógus meggyökereztetésére. Tulaj-
donképpen a szerzői és tárgyi katalógus egyesítéséből származik. Egyetlen
betűrendbe állított cédulasorban egyszerre keresheti a k u t a t ó a kéziratokat
címük és t a r t a l m i vonatkozásaik szerint. A tárgyszóanyagot tartalmazó
lapok a kézirat által tárgyalt tudományágról, lényeges személyekről, tárgyak-
ról, földrajzi nevekről, történeti kor- és időszakokról adnak utalásokat magukra
a kéziratokra. Efféle vezérszók a l a t t , mint .Népköltés, Finn-ugor nyelvészet,
Romantika, Török-kor, Sóbányászat, Erdély (XVII sz.), Dunai hajózás ( X I X .
sz.), Akadémia, Wittenberg stb. útbaigazítást kapunk a tárggyal foglalkozó
kéziratokról. B á r az eligazításnak ez a módszere nyilván nem ér fel a tizedes
osztályozás n y ú j t o t t a lehetőségekkel, tudománytörténeti gyűjteményeknél --
aminők általában a kézirattárak — elegendőképpen t á m o g a t j a a k u t a t á s t .
Katalógusrendszerünk újszerűsége más tekintetben is kifejeződik.
A b b a n ti., hogy mindennemű gyűjteményrészleg anyagát felöleli. A régi
kézirattári katalógusok rendesen t ö b b párhuzamos részből álltak. Az ú j o n n a n
feldolgozott anyagra nézve n á l u n k nincs többé külön kézirat i és levélkata-
lógus, vagy a képes ábrázolások katalógusa, hanem csak egy általános katalógus
van, amely m i n d e n gyűjteményféleségről tájékoztat. Ügy véltük, ha már
a m ú g y is elkerülhetetlen adottság, hogy minden témának régi és új katalógus-
b a n kell utánanézni, sőt a régi katalógusban két helyen is kell keresgélni, —
a k k o r legalább az ú j szerzeményű anyag adatait lehessen egy helyen feltalálni.
Katalógusunk ennek a gyakorlati célkitűzésnek a szülötte. 4 5
Helyrajzi katalógus helyett egyelőre könyvformájú nyilvántartást
vezetünk.
Ami végül katalogizálási munkánk előrehaladásának ütemét illeti,
erről tájékoztatásul csak annyit, hogy három kézirattárosunk évente átlag
8000—9000 kézirattári egységet (javarészben leveleket és analektákat)
dolgoz fel. 46
0. Az új szerzeményű a n y a g feldolgozása katalogizáláson kívül lel-
tárba vételt is jelent. Az előbbi a k u t a t á s t , az utóbbi a g y ű j t e m é n y megőr-
zését segíti.

44
E z a m e g o l d á s N Y I R E Ő I s t v á n t ó l ered.
45
A k a t a l ó g u s - k i a l a k í t ó m u n k á b a n elsősorban C S A P O D I Csaba, a régi k ö n y v e k
g y ű j t e m é n y é n e k v e z e t ő j e n y ú j t o t t e l m é l e t i és g y a k o r l a t i segítséget.
46
L. az 1955. ós 1956. évi j e l e n t é s e k e t , A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k .
I t t kell m e g e m l í t e n i , h o g y a kéz i r a t k a t a l o g i z á l á s s a l p á r h u z a m o s a n folyik a r o p p a n t
g a z d a g s még teljesen kiaknázatlan t u d o m á n y t ö r t é n e t i anyagot tartalmazó főtitkári
l e v é l t á r c é d u l a - i n d e x é n e k elkészítése. E h h e z a név- és t á r g y m u t a t ó h o z é v e n t e m i n t e g v
8 0 0 0 cédula készül.

18
 1870 óta változatlanul egyazon kezdetleges növedéknapló volt használat-
ban. Nyolcvan óv múltán, 1951 elején t e t t ü k félre ezt a szinte történelmi
ereklyévé váll naplót , s n y i t o t t u n k ú j a t . E b b e n két fontos újítást vezettünk be :
egyrészt igyekeztünk pontosan feltüntetni a gyarapodás darabszámát, más-
részt minden fontosnak vélt szerzeményezési adatot feljegyezni kívántunk :
az eladó, ajándékozó, letéteményező személy nevét ós lakcímét, esetleg a
korábbi tulajdonosok nevét éppúgy, mint a vételárat. A dolog eleinte nem ment
simán ; különösen sok nehézségbe ü t k ö z ö t t a mennyiségek számbavétele.
Amikor pl. ládányi terjedelmű hagyatékokat vettünk át, pontos a d a t o k a t
nem lehetett megállapítani ; ez csak jóval később, a rendezői és katalogizá-
lási munkák elvégzése során derült ki. De különben sem lett volna kielégítő
olyan naplóbejegyzés, amely csak összegezve tűnteti fel valamelyik n a g y
hagyaték vagy gyűjtemény d a r a b s z á m á t ; hiszen a helyes állomány nyilván-
t a r t á s n a k részletesen kell számot adni minden tételről. Erre pedig a növedék-
napló — amelybe a pénzügyi szervek előírása szerint azonnal a beszerzéskor
kell a birtokba vett anyagot bevezetni — nem n y ú j t o t t módot. így került
sor —• az Országos Széchenyi K ö n y v t á r p é l d á j á r a — 1953-ban egy második
állománynyilvántartó, az ún. leltári napló megnyitására, s ebben az ú j o n n a n
katalogizált kéziratoknak cím szerint, a leveleknek relatio és darabszám szerint
való felsorolására.
Növedéknaplózási munkánk egyik fontos ténye volt 1952-ben annak a
nagy mennyiségű kéziratanyagnak utólagos állományba vétele, amely 1918
és Í925 között gyülemlett fel ajándékokból és letétekből, s amely eddig az
időig számbavételien ül hevert.
7. A kézirattár védelme, gyarapítása és feldolgozása mellett sort kellett
keríteni a használat szabályozására is. F ő törekvésünk a helyben k u t a t á s n a k
mindenképpen való megkönnyítésére és a kölcsönzés korlátozására irányult.
A régi kézirattár sötét, zsúfolt, levegőtlen helyiségében a k u t a t ó k nem igen
kívántak dolgozni ; 1949-ben sokszor hetekig nem volt egyetlen vendégünk
sem. A nevesebb kutatók (akadémikusok, egyetemi tanárok) úgy látszik a
legrégibb idők óta kölcsön vehették a kéziratokat. Ebből folyólag azonban
— mint utólag kiderült — igen sok kár származott, Az évekre szóló kölcsön-
zések következtében fontos kéziratok kallódtak el, s csak nagyritkán
kerültek vissza gyűjteményünkbe, sokszor idegenek vagy antikváriumok
révén.
Az ú j kézirattári kutatóhelyiség megépülése után elérkezett az ideje a
kölcsönzés megszorításának.. A tudósoknak kijáró kedvezményt nem volt
könnyű megszűkíteni; évek kellettek hozzá, amíg közönségünket sikerült
helybenkutatásra szoktatni. A k u t a t ó t e r e m megnyitása (1951. február) óta
szemmelláthatólag nőtt a belső forgalom, és csökkent a kölcsönzés. Az évi
kutatólétszám 1954-ig 100-ról 1500-ra, a használt anyag mennyisége 3000-
ről mintegy 5000 — 6000 egységre emelkedett. Ezzel szemben az évi kölcsön-
zések száma 1000-ről kb. a felére esett; megjegyzendő, hogy kölcsönzés ekkori-
ban már csak intézmények részére volt lehetséges. 1955 őszén megpróbáltuk
még szűkebbre vonni a korlátokat. Azóta jobbára már csak a b u d a p e s t i
nagykönyvtáraknak és múzeumoknak kölcsönzünk ; az 1956. évi kölcsön-
zések száma csak 15 volt. A belső használatról, a kölcsönzésekről nyilván-
tartókönyvet vezetünk. 4 7

47
L. a megfelelő évi j e l e n t é s e k e t , A K k é z i r a t t á r i a d m i n i s z t r a t í v i r a t o k .

19
 8. Kézirattárosi munkánknak az elmúlt években kiegészítő részévé
vált a g y ű j t e m é n y t érintő adminisztratív ügyek irodai kezelése is. Ez az igazgatói
ügyvitelnek 1952—1953 fordulóján végrehajtott racionalizálásából eredt.
Azóta a k ö n y v t á r egyes osztályai — közöttük a kézirattár is — igazgatói
rendelkezés és irányítás mellett részben maguk l á t j á k el a hivatalos levelezés-
sel járó t e e n d ő k e t . Ebből a működésből folyólag külön kézirattári irattár
van kialakulóban.

Íme, e l ő t t ü n k állnak a n n a k a széleskörű reformnak az eredményei,

amelyeket számos tárgyi és személyi nehézség ellenére el lehetett érni. A meg-
mutatkozó előnyök ebben a pillanatban talán még nem túlságosan jelentősek,
de talán n e m tévedünk, ha feltesszük, hogy szerencsés körülmények között
magasbaívelő fejlődéshez segíthetik a nemzet legdrágább szellemi kincseinek
tekintélyes részét őrző gyűjteményt. 4 8
BERLÁSZ .1 E N Ő

BERLÁSZ J E N Ő , REORGANISATION D E R HANDSCHRIFTENABTEILUNG D E R

BIBLIOTHEK DER UNGARISCHEN AKADEMIE D E R WISSENSCHAFTEN
Anlage, E i n r i c h t u n g und V e r w a l t u n g d e r n a c h 1805 eröfi'neten H a n d s c h r i f t e n -
a b t e i l u n g v e r a l t e t e weitgeliend wátirend d e r letzten J a h r z e l m t e n . I m Jahxe 1949 e n t -
schloss die L o i t u n g d e r Bibliothek die g r ü n d l i c h e R e o r g a n i s a t i o n d e r ganzen A b t e i l u n g .
E i n e a u s f ü h r l i c h e U b e r s i c h t ü b e r die Eri'olge dieser R e o r g a n i s a t i o n zu geben ist d e r
Zweok dieser B e r i c h t e s .
Die Reorganisatiorisarbeit w u r d e m i t B a u u n d E i n r i c h t u n g m o d e m e r L o k a l i t á t e n
begonnen. l m G e b á u d e d e r A k a d e m i e w u r d e n f ü r die Zwecke d e r H a n d s c h r i f t e n a b t e i l u n g
drei M a g a z i n r á u m e g e b a u t , die zugleich als Studien- u n d D i e n s t r á u m e dienen u n d m i t
e i n e r feuersicherer S e h a t z k u m r n e r v e r s e h e n sind.
I n d e r z w e i t e n Phase d e r A r b e i t w u r d e f ü r die R e s t a u r i e r u n g unt! K o n s e r v i e r u n g
d e r beschádigten H a n d s o h r i f t e n gesorgt. E s w u r d e P a p i e r m a t e r i a l u n d k ü n s t l e r i s c h
wertwoller L e d e r e i n b a n d von T a u s e n d e n b e s c h á d i g t e r H a n d s o h r i f t e n mit A n w e n d u n g
m o d e m e r physikochemischer Verfahren verbessert.
Der S a m m e l k r e i s d e r A b t e i l u n g w u r d e prinzipiell festgelegt. A u f g a b e d e r A b t e i l u n g
i s t demgemáss : d i e h a n d s c h r i f t l i c h e n D o k u m e n t e d e r e i n h e i m i s c h e n W i s s e n s c h a f t s -
u n d L i t e r a t u r g e s c h i c h t e , besonders a b e r d i e H a n d s o h r i f t e n d e r Mitglieder d e r U n g a -
r i s c h e n A k a d e m i e z u s a m m e l n u n d b e w a h r e n . Ausser d e n s t r e n g g e n o m m e n e n h a n d -
schriftlichen W e r k e n gehören auch d i e v e r s c h i é d e n e n N e b e n p r o d u k t e d e r geistigen
A r b e i t , wie No t i z e n , Auszüge, K o p i e n , e r s t e E n t w ü r f e , A u s s c h n i t t e aus D r u c k s a c h e n ,
Stiche,, Z e i c h n u n g e n , P h o t o s , Faksimiles étc. z u m S a m m e l k r e i s d e r Abteilung. E b e n s o
w e r d e n die A u f z e i c h n u n g e n p r i v a t e r N a t ú r , wie T a g e b ü c h e r , K o r r e s p o n d e n z e n v o n
G e l e h r t e n und S c h r i f t s t e l l e r , als wie a u c h alle a u f i h r Leben u n d T a t i g k e i t bezüglichen
s c h r i f t l i c h e n o d e r bildlichen D o k u m e n t e g e s a m m e l t . A r c h i v m a t e r i a l ( U r k u n d e n , A k t é n )
b l e i b t a b e r a u s d e m S a m m e l k r e i s ausgesohlossen.
N a c h d e r g e n a u e n B e s t i m m u n g des S a m m e l k r e i s e s f o l g t e die K l a r l e g u n g d e r
m e t h o d i s c h e n S a m m e l a r b e i t . Wesentlich ist in diesem Bereich d i e A u f s p ü r u n g d e r v e r -
b o r g e n e n H a n d s o h r i f t e n langst v e r s t o r b e n e r h e r v o r r a g e n d e r V e r t r e t e r des geistigen
L e b e n s , gleiehwie die, d u r c h V e r m i t t l u n g d e r A k a d e m i e vollzogene, s y s t e m a t i s o h e
E r w e r h u n g des H a n d s c h r i f t n a e h l a s s e s v e r s t o r b e n e r A k a d e m i k e r .
Als eine b e d e u t e n d e R e f o m ist auch die r.eue A n o r d n u n g d e r H a n d s c h r i f t e n -
a u f s t e l l u n g zu b e t r a c h t e n . Das Wesentliche in dieser A n o r d n u n g ist, dass d a s n e u e

48
Sokszoros kísérleti s z á m l á l á s r a t á m a s z k o d ó n e m r é g i b e n v é g z e t t becslés s z e r i n t
k é z i r a t t á r u n k á l l o m á n y a — b e l e é r t v e a z 1950-ben b e k e b e l e z e t t g y ű j t e m é n y e k e t is —
m i n t e g y 14 000 k ö t e t (köteg) n a g y o b b k é z i r a t o t és m i n t e g y 76 000 a n a l e k t á t , levelet é s
o k l e v e l e t t a r t a l m a z . A r e n d e z e t l e n k i s e b b - n a g y o b b c s o m a g o k s z á m a 567. A f ő t i t k á r i ,
a k ö n y v t á r i és a K i s f a l u d y - T á r s a s á g i i r a t a n y a g összesen k b . 150 000 aktából áll.

20
Materiül — a b w e i c h e n d v o n d e r hisherigen P r a x i s , die den einzelnen W i s s e n s c h a f t e n e n t -
sprecbonde F a e h g r u p p e n bildon Iie3s — n a c h d e m P r o v e n i e n z p r i n z i p d e r Archiven
in e r w e r b u n g s g e m a s s e n G r u p p é n (ohne jedocli <lie E i n h e i t d e r A u t o r e n n a o h l a s s e u n d
d e r S a m m l u n g e n zu s t ö r e n ) verteilt u n d m i t l a u f e n d e n N u m m e m v e r s é h e n wird.
Z u r F ö r d e r u n g d e r F o r s c h u n g s a r b e i t w u r d e ein n e u e r K a t a l o g e r r i c h t e t . F r ü h e r
s t a n d d e n Forsehern n u r ein A u t o r e n k a t a l o g z u r V e r f ü g u n g . J e t z t w e r d e n die n e u e n
E r w e r b u n g e n n i c h t n u r n a c h A u t o r o n , s o n d e m aucli den T h e m e n g e m á s s (Wissens-
gebiet, G e g e n s t a n d , Person, geographische N a m e n , Z e i t a l t e r usw.) in e i n e m Kreuz-
k a t a l o g v e m r b e i t e t . S t a t t verschiedener a l p h a b e t i s c h e r , chronologischer Sach- u n d
S o n d e r k a t a l o g e (von H a n d s c h r i f t e n , Briefen, Bildern) gibt es j e t z t n u r einen K a t a l o g
d e r ü b e r alle nötige D a t e n eine leichte O r i e n t i e r u n g e r m ö g l i c h t .

21
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK
KIADVÁNYAI

[1.] H a r a s z t h y G y u l a : A 130 éves Akadémiai Könyvtár. B p . 1956.

2. B rlász J e n ő — S z a k m á r y n é N é m e t h M á r i a : A Magyar Tudományos Akadémia
Könyvtárának múltja és jelene. Bp. 1956.

3. Csapodi C s a b a : A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. B p . 1957.

i. Berlász J e n ő : Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása. B p . 1957.

A hasonló címen közzétett, aktuális jellegű és többnyire periodikusan m e g -

jelenő, de sorozati s z á m m a l el n e m l á t o t t sokszorosított k i a d v á n y o k ( l ' j a b b
külföldi beszerzések. A Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a működése, bibliográfia.
T á j é k o z t a t ó a k ü l f ö l d i t u d o m á n y o s a k a d é m i á k m ű k ö d é s é r ő l . Az a t o m e n e r g i a
békés felhasználása, bibliográfia. R á d i ó a k t í v izotopok, stb.) nem t a r t o z n a k a
fenti n y o m t a t o t t k i a d v á n y s o r o z a t b a .