Babits Mihály

1. Életrajz
a. Született1883 nov. 26.: Szekszárd
b. Meghalt 1941
c. Regények, műfordítások, költő
d. Mélyen vallásos család
e. Tanulmányai:
i. Budapest, Pécs
ii. Bölcsész kar
f. 1908-ban ismertté tette nevét az irodalmi életben: A Holnap öt versét közölte.
g. Itáliába utazik 1908-ban
h. 1913: A gólyakalifa
i. A nyugat fő munkatársa
j. 1921-ban összeházasodik Tanner Ilonával (Török Sophie művésznév)
2. Irodalmi jelentősége
a. A Nyugat első nemzedékének tagja
b. Műfordításai:
i. Dante: Isteni színjáték
ii. Szophoklész:
1. Oidipusz király
2. Oidipusz Kolonoszban
iii. Shakespeare: A vihar
iv. Baudelaire versek
v. Edgar Ellen Poe elbeszélései
c. Értekező prózái:
i. Petőfi és Arany
ii. Az irodalom halottjai
iii. Az ifjúVörösmarty
iv. A férfi Vörösmarty Poeta doctus
3. Verseskötetei  Agnoszticizmus: a világ objektív
a. Levelek Iris koszorújából (1909) megismerése nem lehetséges
i. In Horatium  Szerteágazó bölcsészeti tájékozódás:
ii. A lírikus epilógja görög természetfilozófia, panteizmus,
iii. Fekete ország életfilozófiák (Nietzsche,
b. Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) Schopenhauer, Freud)
i. Esti kérdés
c. Béke és háború között (1911-’13)
Eltávolodik a szimbolista és szecessziós
d. Recitatív (1916)
versnyelvtől, a képviseleti költészetet
i. Húsvét előtt
elvető esztétizmustól, az
e. Nyugtalanság völgye (1920)
individualizmustól. Megjeleni az etikai
f. Sziget és tenger (1925)
látószög: a közösség nevében való szólás
g. Az Istenek halnak, az ember él (1929)
vállalása
i. Cigány a siralomházban
h. Versenyt az esztendőkkel (1933)  A próféta szerep megjelenése
i. Mint különös hímondó  Az egyén szerepe – a
hagyományátadó költői szerep
 ii. Csak posta voltál
i. Újabb versek
i. Ősz és tavasz között Egzisztenciális fenyegetettség,
ii. Balázsolás szembenézés az egyéni elmúlással

Poéta dictus: olyan költő, aki a költészetet

tudományos alapossággal ismeri és műveli. Gyakran merítve ihletet a kulturális élmény- és
ismeretanyagokból, mitológiai történelemből

Jónás könyve
 Műfaja: elbeszélő költemény
 A Nyugat 1938. szeptemberi számában jelent meg
 Mély katolikus hite, „írástudóként” társadalmi felelősségének tudata szólásra kényszerítette.
Így került egyre közelebb a prófétaszerep vállalásához, még ha értette is annak 20. századi
abszurditását.
 Parafrázis: [átír egy történetet] miközben visszanyúl a bibliai hagyományokhoz, egyben újra
is értelmezi a bibliai történetet
 A négyrészes elbeszélő költemény egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz,
elbeszélő keretbe foglalt, nagyszabású lírai önvallomás is
 A küldetéstudat emelkedett pátosza mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is

Ellentétek
Babits
 Jónásnak több gyarló hibája van
 Fél a prófétai szereptől
 Nem hallgatnak Jónásra a niniveiek
 Jónás azt akarja, hogy pusztuljon el
a város
Ószövetség
 Az emberek hallgatnak Jónásra
bűnbánatot tartanak
 Jónás maga kéri, hogy dobják vízbe
 Prófétizmus hangsúlyozott

Kettős példázat Jónás könyvében

 Jónás előbb megfutamodik, majd kevélynek, hiúnak mutatkozik, félti saját tekintélyét
 Jónástól idegen a küldött szerepe (“Rühellé a prófétaságot”)

 Először megtagadja az ige hirdetését, majd a maga igazában konokul

szembehelyezkedik Istennel, képtelen azonosulni a kiválasztottságával – súlyos
tehernek érzi – szabadulni akar tőle.

Szabadulás a prófétai szereptől

 Indítékai:
o az elbeszélői hang távolságtartása, ironikus volta miatt értelmezhetők
gyávaságként vagy megfutamodásként,
 o de értelmezhetők belső szükségleteinek, nyugalmának és személyiségének
megőrzési szándékaként is
Jónás tisztában van a tőle idegen szerepvállalás következményeivel – a
küldöttség esetleges fenyegetettséggel jár

Jónás alakja:

 Mindebből fakad, hogy figurája szerencsétlen, gyenge és nevetséges, ugyanakkor

nagyon is szánalomra méltó és esendően emberi.
 A bibliai Jónással összehasonlítva alakja lefelé stilizált.
 Egyrészt belátja, hogy nem térhet ki a feladat elől, és maga is szenved a bűntudattól.
 Másrészt a cetben bűnhődve, később mintegy újjászületve az engedelmesség
kényszerét érti meg. (Bár a szereppel magával ekkor sem azonosul.)

Formai:

 Jónás a költői én alteregója, a modern alkotó belső vitájának kivetítése

 Jónás nem szakrális bibliai hős, hanem esendő ember, aki először saját magát védi.
 A sivatagban azt is be kell látnia és megértenie, hogy a jónási nézőpont korlátolt és
kicsinyes az Úr szándékához, értékrendjéhez képest.
 a szólás erkölcsi kötelesség, de az ítélet az Úr kezében van.
 tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől
 A költemény ironikus-komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van
 A stílus emeltebb, patetikus jellegét – a választott témának megfelelően – elsősorban a
nyelv bibliai ódonsága adja. Főleg a nyelvi archaizmus¸ teremti meg ezt a régies
színezetet. Igen bőven találhatók elavult múlt idejű igealakok.
 Jónás csak emberközelből emberközelbe lát. Nem képes az isteni tökéletesség és terv
távlatából értelmezni a dolgokat.
 Perlekedése és bosszúvágya miatt az önérzetében sértett Jónás maga is bűnössé válik.
 A tökpéldázat épp azt világítja meg számára, hogy küldetéstudata elszakadt a megbízó
tervétől.
 Az ember feletti szempontok nem lehetnek nyilvánvalóak az ember számára. A
küldöttnek nem feladata a büntetés, csak a közvetítés: „Te csak prédikálj, Jónás, én
cselekszem.”
(tankönyvi táblázat) (Kárpáti táblázat)

Jónás imája:

 Egy évvel a Jónás könyve megjelenése után keletkezett. És 2 nagy oldalból áll
 1-2. sor: az ószövetségi Jób könyvére utal „atyámfiai hűtlenül elhagytak, mint patak, amint
túláradnak medrükön a patakok” Jób az igaz ember ártatlanságának tudatában panaszolja a
barátok hűtlenségét.
 E/1.-ű megszólalása egyértelművé teszi, hogy Babits Jónás alakjában önportréját rajzolta
meg.
 fohász – a régi hang megtalálásának vágya
 A lírai én helyzete a beszéddel azonosul, a beszéd pedig az élet helyett áll.
↓
A vers a nyelvet, a költői beszédet teszi a létezés alapjává. A beszélő saját létét a nyelv
függvényének állítja.
 Innen nézve a Jónás könyve a hang megtalálásának, a hagyomány beszédének
allegóriájaként is olvasható.
 A vers az allegória feloldása, a költői „maszk” levetése.