Források, bibliográfia, hivatkozás, plágium

1. Források
A forrás legyen elérhető, hozzáférhető (pl. értsük a nyelvet, tudásszintünknek
megfelelő)

A szakirodalom: minél újabb + megbízható

• Naprakész tudományos eredmények

• Bibliográfiája alapján a korábbi tanulmányok is megismerhetők
• Megfelel a tudományos kutatás követelményeinek
• Hiteles adatokra épül, hiteles forrásokat dolgoz fel
• A korábbi kutatási eredményeket figyelembe veszi

Hogyan lehet könnyen, gyorsan és viszonylag biztosan megítélni, hogy egy publikáció
tudományos igényű-e?

• Van bibliográfia – a téma korábbi kutatási eredményeit ismeri a szerző

• Vannak hivatkozások (idézetek, láb-, végjegyzetek) – a tudomány addigi
eredményeit figyelembe veszi
• Ki a szerző? – tanulmányainkból ismert, végzettség, munkahely (egyetem,
kutatóintézet, múzeum stb.) más publikációi is vannak
• Hol jelent meg? – szakfolyóirat, elismert kiadó tudományos tematikával
• Ha digitális – milyen intézmény honlapján jelent meg
• Interneten tájékozódni

2. Bibliográfia
Elnevezések: Könyvészet, Szakirodalom, Felhasznált irodalom,
o Különválasztva:
▪ Elsődleges irodalom, Másodlagos irodalom
o Elsődleges források, Másodlagos szakirodalom
Sorrend: a szerzők vezetékneve szerint abc-ben, nem kell megszámozni! Se gombóc,
se nyuszifül nem kell!

Az egyes művekre vonatkozó teljes adatsort tartalmazza – hitelesség + megtalálható

legyen mások számára is.
Könyv, monográfia:

1. Szerző vezeték- és keresztneve (ha az adott nyelven nem ez a szokásos

sorrend, a vezetéknév után vessző),
2. Megjelenés évszáma [utána kettőspont],
3. A könyv címe (dőlt betűkkel) [utána pont],
4. A megjelenés helye (város) [utána vessző],
5. A kiadó neve [utána pont]

Bonnefoy, Y. 1981: Dictionnaire des Mythologies. Paris, Flammarion.

Bowers, Fabion 1974: Japanese Theatre. Rutland, Vermont & Tokyo, Charles E. Tuttle Company.

Brandon, James R. 2009: Kabuki’s Forgotten War 1931–1945. Honolulu, University of Hawai’i Press.

Csoma Mózes 2013: Korea: Egy nemzet, két ország – a közös gyökerektől. Budapest, Napvilág Kiadó.

Gernet, Jacques 2001: A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris.

Hughes, Christopher W. 2009: Japan’s Remilitarization. London, The International Institute for
Strategic Studies.

Ihara Toshirō 伊原敏郎 1933: Meiji engekishi 明治演劇史 [Meiji színháztörténet]. Tokyo, Waseda
Daigaku Shuppanbu.

Jamadzsi Maszanori 1989: Japán történelem és hagyományok. Budapest, Gondolat Kiadó.

Kang, Man-gil 2005: A History of Contemporary Korea. Folkestone, Global Oriental.

Kim, Chang Rok é.n.: Characteristics of Japanese Imperialism. h.n., k.n.

(é.n. = év nélkül, h.n. = kiadás helye nélkül, k.n. = kiadó nélkül – azaz, ezek az adatok nincsenek
megadva a kiadványban!)

Lattimore, Owen 1962: Nomads and Commissars: Mongolia Revisited. New York, Oxford University
Press.

Lie, John 1998. Han Unbound. The Political Economy of South Korea. Stanford, Stanford University
Press.

Martin, Dan 1997: Tibetan Histories. London, Serindia Publications.

Oh, John Kie-chiang 1999: Korean Politics. Ithaca–London, Cornell University Press.

Tőkei Ferenc 2009: Kínai mesék és drámák: Nem mindennapi történetek. Budapest, Magiszter
Társadalomtudományi Alapítvány.

Yang Kuifu 杨魁孚 (ed.) 1995: Zhongguo shaoshu minzu renkou 中国少数民族人口 [A kínai nemzeti
kisebbségek lélekszáma]. Beijing, Zhongguo Renkou Chubanshe.

Egy tanulmány, ami egy könyvben (tanulmánykötet, konferenciakötet, lexikon,

enciklopédia stb.) jelent meg
 6. Szerző vezetékneve és keresztneve,
7. Megjelenés évszáma [utána kettőspont],
8. A tanulmány címe [utána pont],
9. In: [kettősponttal],
10. A kötet szerkesztőjének vezetékneve és keresztneve, utána ed., vagy eds.,
vagy szerk. [utána kettőspont],
11. A könyv címe (dőlt betűkkel) [utána pont],
12. A megjelenés helye (város) [utána vessző],
13. A kiadó neve [utána vessző],
14. Az oldalszámok (pp. vagy o.), ahol a tanulmány található [utána pont].

Birtalan Ágnes 2004: A Föld és a Víz gazdaszellemeinek kultusza a nyugat-mongóliai zahcsinoknál. In:
Birtalan Ágnes (szerk.): Helyszellemek kultusza Mongóliában. Budapest, Új Mandátum, pp. 51–68.

Engelhardt, Ute 2000: Longevity Techniques and Chinese Medicine. In: Kohn, Livia (ed.): Daoism
Handbook. Leiden–Boston–Köln, Brill, pp. 74–108.

von Falkenhausen, Lothar 1999: Su Bingqi and Xia Nai. In: Murray, Tim (ed.): Encyclopedia of
Archaeology. The Great Archaeologists. Santa Barbara, ABC-CLIO Inc., Vol. II, 591–614.

Farkas Ildikó 2016: Modernizáció tradícióval – A japán példa. In: Salát Gergely–Szilágyi Zsolt (szerk.):
Kulturális hagyomány a modern Kelet-ázsiai államban. Budapest, L’Harmattan, pp. 213–229.

Fehér Judit 1994: A buddhista középút filozófiája. Buddhapálita: Múlamadhjamakavritti. In: Fehér
Judit (szerk.): Tibeti buddhista filozófia. Budapest, Balassi Kiadó, pp. 7–58.

Fehér Judit 1995: A korai madhjamaka buddhista logika és előzményei, Nágárdzsuna: Vigraha-
vjávartaní. In: Fehér Judit–Horváth Z. Zoltán (szerk.): Buddhista logika. Budapest, Balassi Kiadó, pp. 9–
60.

Gladney, Dru C. 1988: Clashed Civilizations? Muslim and Chinese Identitites in the PRC. In: Gladney,
Dru C. (ed.): Making Majorities. Constituting the Nation in Japan, Korea, China, Malaysia, Fiji, Turkey
and the United States. Stanford, California, Stanford University Press, pp. 106–131.

Hirakawa Sukehiro 2007: Japan’s Turn to the West. In: Jansen, Marius B. (ed.): The Cambridge History
of Japan. Vol. 5. The Nineteenth Century. Cambridge, Cambridge University Press, pp. 432–498.

Katō Shūichi 加藤周一 1991: Meiji shoki no hon’yaku. 「明治初期の翻訳」 [Fordítás a korai Meiji-
érában]. In: Katō Shūichi 加藤周一 – Maruyama Masao 丸山真男 (eds.): Hon’yaku no shisō 翻訳の思
想 [A fordítás az eszmetörténetben] (Nihon kindai shisō taikei 日本近代思想体系15.) Tōkyō, Iwanami
Shoten, pp. 342–380.

Kósa Gábor 2013: A konfucianizmus. In: Kósa Gábor–Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori
Kínában. Budapest, Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, pp. 38–121.

Szabó Sándor 2005: A Halhatatlanokról szólófeljegyzések és a halhatatlanság-keresés filozófiai, vallási

és tudományos háttere a kora középkori Kínában. In: Hamar Imre–Salát Gergely (szerk.): Kínai filozófia
és vallás a középkor hajnalán. Budapest, Balassi Kiadó, pp. 137–189.

Tanulmány, ami egy folyóiratban jelent meg:

 15. Szerző vezetékneve és keresztneve,
16. Megjelenés évszáma [utána kettőspont],
17. A tanulmány címe [utána pont],
18. A folyóirat címe (dőlt betűkkel),
19. Évfolyam száma (ha van) [utána vessző] és azon belül a füzet száma [utána
vessző],
20. Az oldalszámok, ahol a tanulmány található [utána pont].

(A folyóirat szerkesztőjét, a kiadás helyét és a kiadót nem kell megadni!)

Doma Petra 2013: Az Idegen vonzásában: Sadayakko és Matsui Sumako színészi (ön)definíciója a
nyugati és a japán színházművészetben. Theatron 12. évf. 4., pp. 74–91.

Erkes, E. 1931: Spuren chinesischer Weltschöpfungs-mythen. T’oung Pao Vol. XXVIII, pp. 355–368.

Facius, Michael 2012: Japanisch – Kundoku – Chinesisch. Zur Geschichte von Sprache und Übersetzung
in Japan. Geschichte und Gesellschaft Vol. 38, No. 2, pp. 217–242.

Farkas Ildikó 2012: Kitalált, felújított vagy valódi hagyományok? Gondolatok a japán modernizáció
kérdésköréhez. Távol-keleti Tanulmányok 1–2., pp. 79–98.

Liu Yan 刘岩 2011: Zhongguo kaoguxue de dangdai fansi – Yi ge kaoguxue lilun de shijiao 中国考古学
的当代反思 – 一个考古学理论的视角 [Kortárs gondolatok a kínai régészetről: egy régészetelméleti
szemszög]. Nanfang Wenwu 南方文物 No. 2, pp. 25–37.

Mártonfi Ferenc 1971: A kínai szófaj kérdéséhez: A szófaj mint különös. Magyar Filozófiai Szemle 1–2.,
pp. 242–257.

Pang, Tatjana A. 1994: ‘Classification’ of the Xibe Shamans. Shaman Vol. 2, No. 1, pp. 61–66.

Szabó Balázs 2015: Bevezetés a szamurájok oktatásába: Yamaga Sokō Bukyō shōgakuja. Távol-keleti
Tanulmányok 2., pp. 27–49.

Tucci, Guiseppe 1956: The Symbolism of the Temples of Bsam-yas. East & West Vol. VI, No. 4, pp.
279–281.

Uray-Kőhalmi Katalin 2000: A mandzsuk nyolczászlós hadserege. Új Keleti Szemle 2. évf. 1, pp. 5–7.

Wakabayashi, Bob Tadashi 1984: Katō Hiroyuki and Confucian Natural Rights, 1861–1870. Harvard
Journal of Asiatic Studies Vol. 44, No. 2, pp. 469–492.

Más, nem publikált, de hozzáférhető anyag

• A rendelkezésre álló adatokkal kiegészítve

Avar Ákos 2013: A legelőre alapozott mongol állattartás vizsgálata – az állateltartó képesség
függvényében. (Szakdolgozat. Gödöllő: Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi
Kar.)

Hoppál Krisztina 2015: A Római és a ’Kínai Birodalom’ egymásról alkotott birodalomképének

összehasonlító elemzése az írott források és a régészeti leletek tükrében. (Ph.D. dissz., ELTE)

Nagy Zoltán 2017: Tényleg csak a barátság? A konfliktus és a terepmunka. (Előadás az MTA BTK
Néprajztudományi Intézet A néprajzi terepmunka kérdései című konferenciáján, 2017. február 10-én.)
Internetről letöltött anyagok
Papíralapú publikáció internetes hozzáféréssel:
A publikáció adatai az előzőekben bemutatott rendszer szerint, kiegészítve az
internetes adatokkal és az utolsó megtekintés vagy a letöltés dátumával:
Dawa Norbu 1991: China’s Dialogue with the Dalai Lama 1978-90: Prenegotiation Stage of
Dead End? Pacific Affairs Vol. 64, No. 3, pp. 351–372. (http://www.jstor.org/stable/2759468
(Linkek egy külső oldalra), letöltés: 2018.01.09.)

Liu, Siyuan 2006. The Impact of Japanese Shinpa on Early Chinese Huaju. (PhD dissz.,
University of Pittsburgh, online elérhetőség: http://d-
scholarship.pitt.edu/9876/1/SiyuanLiuDiss2006.pdf, utoljára megtekintve: 2017.07.25.)

Nozaki Yoshiko–Selden, Mark 2009: Japanese Textbook Controversies, Nationalism, and

Historical Memory: Intra- and Inter-national Conflicts. The Asia-Pacific Journal – Japan Focus
Vol. VII, No. 24, pp. 1–26. (http://apjjf.org/-Yoshiko-Nozaki--Mark-Selden/3173/article.pdf,
utolsó megtekintés: 2018.02.04.)

Ha csak interneten hozzáférhető:

Ne csak a link szerepeljen, hanem a tanulmány szerzőjének a neve és a mű
címe is, a honlap működtetőjének megnevezésével, az utolsó megtekintés
vagy a letöltés dátuma:
A japán külügyminisztérium honlapja 2015a, Ministry of Foreign Affairs of Japan: Japan–Republic of
Korea (Basic Data) 2015. március 5. (http://www.mofa. go.jp/region/asia-paci/korea/data.html, utolsó
megtekintés: 2016. június 27.)

A japán külügyminisztérium honlapja 2015b, Ministry of Foreign Affairs of Japan: Proposal of Referral
to the International Court of Justice. 2015. július 30. (http:// www.mofa.
go.jp/a_o/na/takeshima/page1we_000065.html, utolsó megtekintés: 2016. március 27.)

Mongol Statisztikai Hivatal honlapja. (http://www.1212.mn/statHtml/statHtml.do?orgId=976–

tblId=DT_NSO_1001_021V1–conn_path=I2, utolsó megtekintés: 2017. május 26.)

Változatok a bibliográfiai leírásra:

Főleg az írásjelek használatában sokféle szokás létezik

Legfontosabb a következetesség, a kiadás helye és a kiadó sorrendje lehet

fordított is.
Farkas Ildikó. (2016). „Modernizáció tradícióval – A japán példa.” In: Salát Gergely–Szilágyi Zsolt
(szerk.): Kulturális hagyomány a modern Kelet-ázsiai államban. Budapest: L’Harmattan, pp. 213–229.

Gernet, Jacques. (2001). A kínai civilizáció története. Osiris, Budapest.

Pang, Tatjana A. (1994). „‘Classification’ of the Xibe Shamans.” Shaman Vol. 2, No. 1, pp. 61–66.
3. Hivatkozás
Egyértelműen, világosan, élesen el kell különülnie, hogy mi az, ami másoktól
származik és mi az, ami saját kutatási eredmény! = plágium elkerülése!!!

Többféle formátum, manapság legelterjedtebbek:

1. A legegyszerűbb:
A bibliográfiában megtalálható a teljes adatsor, a dolgozatban:
Az előbb bemutatott 3 fő kiadványtípus esetében azonos módon:
Csak szerző, évszám és a konkrét oldalszám szükséges:
▪ Könyv: Gernet 2001, pp. 20–22 (vagy 20–22. o.)
▪ Cikk könyvben: Farkas 2016, p. 223 (vagy 223. o.)
▪ Cikk folyóiratban: Doma 2013, pp. 76–80 (vagy 76–80. o.)
▪ Internetes anyag: Nozaki–Selden 2009, p. 19.
▪ Csak internetes: Mongol Statisztikai Hivatal adata …

2. Az első előforduláskor kiírják a teljes adatsort, a továbbiakban az 1.

szerint. Ha ragaszkodnak ehhez a módszerhez, legjobb a legvégén beírni,
különben mindig figyelni kell, mikor volt az első, ha változtatunk a
szövegen, ezt is figyelni kell
▪ Első alkalom: Engelhardt, Ute 2000: Longevity Techniques and
Chinese Medicine. In: Kohn, Livia (ed.): Daoism Handbook.
Leiden–Boston–Köln, Brill, p. 99. (csak az adott helyen
hivatkozott oldalszám kell)
▪ További alkalmakkor: Engelhardt 2000, p. 102.

3. Első előforduláskor kiírják a teljes adatsort, a továbbiakban a cím rövidítve

▪ Első alkalom, mint a 2. esetben,
▪ További alkalmakkor, pl.: Engelhardt: Longevity Techniques p.
102.

4. Gyakran használnak latin rövidítéseket, pl., ugyanazon mű ugyanazon

oldalára: ibid. („ugyanott”), ugyanarra a műre: op. cit. („idézett mű”),
ugyanazon szerző más művére: idem („ugyanő”), stb. Ez szintén veszélyes,
 mert bizonytalan, mire vonatkozik, ha új hivatkozásokat szúrunk be
később!

5. Bármelyiket alkalmazzuk, legfontosabb a következetesség!

A hivatkozás, idézés fajtái

• Szószerinti idézés – idézőjelek használata (magyar idézőjel: „xxx”) (angol:

“xxx”) és az idézett szöveg pontos helyének megjelölése, hogy
visszakereshető, ellenőrizhető legyen: XY szerző Z c. művének hányadik
oldala, a hivatkozás korábban leírt módszereinek egyikével.
• Egy álláspont (amivel egyet értünk, vagy éppen nem) stb. összefoglalása – XY
szerző Z c. művének xx-xx oldalai.
• Utalás egy adatra – XY szerző Z c. művének hányadik oldala.

4. Plágium

Plágium az, amikor más szerző gondolatait, eredményeit a forrás korrekt feltüntetése
nélkül a sajátunkként tüntetünk fel. Az ilyen helyzet kerülendő, súlyos
következményei lehetnek. Az egyetemünkön enyhébb esetben korrekcióra,
súlyosabb esetben a szakdolgozat visszavonására kerülhet sor. A plágium miatt
visszavont dolgozatok esetében az érintettnek teljesen új dolgozatot kell készítenie.

Mely esetek minősülnek plágiumnak:

o Ha szerző nélküli írásokat idézünk akár szó szerint, akár tartalmilag. Ez
a veszély különösen internetes források esetén áll fenn. A legtöbb
népszerű internetes információs portál és az online lexikonok (pl.
Wikipedia) általában nem tüntetik fel a szerzőket. Ha alapos
megfontolás után ilyen forrásokra hivatkozunk (azaz megbízunk azok
hitelességében), a fentebb megfogalmazott módon hivatkozzunk rájuk
is.
o Ha szó szerinti idézetnél elmulasztjuk kitenni az idézőjeleket és a
szerző nevét.
o A módszerek (tesztek, kérdőívek) elsődleges forrását is fel kell
tüntetni, mivel ezek az eszközök is más személy szellemi termékei.
o Ha más munkákból származó ábrák, illusztrációk, táblázatok vagy
bármely grafikus elem forrását elmulasztjuk megjelölni.
Egy kutatási munka esetében természetes, hogy mások (olvasott, hallott) gondolatai
hatnak ránk, formálják saját gondolatainkat. Természetes az is, hogy felhasználjuk
ezekből azokat, amit fontosnak tartunk.

Két dologra kell figyelni:

• Jól használjuk fel mások, már korábban megszületett gondolatait,

• Adjuk meg a hivatkozást, forrást a dolgozat kellő helyén.