Európa tájai, domborzati jellemzői

Európa földtani felépítése tarka. Ősföldek, röghegységek, fiatal, gyűrt lánchegységek és

feltöltött alföldek egyaránt megtalálhatók a területén.
Ősföldek
A kontinens magját a Balti-pajzs adja, amely több milliárd éves kőzetekből áll. Fő kőzete a gránit.
Ércekben nagyon gazdag.

Röghegységek
Röghegységei az óidőben keletkeztek: pl.: Skandináv-hegység, Skócia és Írország
röghegységei.
Szintén az óidőben jött létre: a Francia-középhegység, a Német- és a Lengyel-középhegység,
a Cseh-medence peremhegységei, az Urál-hegység.

Fiatal gyűrt lánchegységek

Eurázsiai-hegységrendszer tagjai tartoznak közéjük: Pireneusok, Alpok, Kárpátok,
Dinári-hegység, Appenninek.
A magashegységekben az állattartás különleges fajtája a havasi pásztorkodás. Ennek keretében
az Alpokban elsősorban szarvasmarhát, a Kárpátokban pedig juhot tenyésztenek.
A hegységek gyors vízfolyásainak energiáját vízerőművek révén hasznosítják.

Feltöltött alföldek
A Kelet-európai-síkság Európa területének közel felét adja. Az északi területeit a jég alakította.
Közép-Európa jelentős részén nagy kiterjedésű alföldek húzódnak: északon a Germán–
Lengyel-alföld, déli részén pedig a Kisalföld és az Alföld.

Utak kereszteződésében
Közép-Európa fontos tranzittérség. A tranzit szó jelentése: átmenő, két ország közt egy harmadik
országon keresztül lebonyolódó forgalom. Itt találkoznak ugyanis a kontinens északi-déli, illetve
nyugati-keleti részét összekötő fő közlekedési útvonalak. A hegységekben különösen fontos szerepe
van a hegyvonulatokkal párhuzamosan futó völgyeknek és a hegyláncokat keresztező hágóknak.