Hirosima és Nagaszaki bombázásának társadalmi és gazdasági hatásai

1.A legtöbbször emlegetett és leginkább releváns következménye az atomtámadásoknak az ugye a

kapituláció, de ez nem teljesen igaz, legalábbis nem közvetlenül ugyanis egy, hogy nem Hirosima volt
az első bombával sújtott város, előtte már régóta folyamatosan bombázták a japán nagyvárosokat.
Illetve a hadsereg elég közönyösen fogadta a hírt, és továbbra is elszánt marad. Viszont a
Szovjetunió hadat üzen Japánnak és villámgyors győzelmeket aratnak, ami aggasztja Trument ezért
Amerika újabb atomtámadást hajt végre, Nagaszaki ellen. A második város pusztulása után sem adja
fel a hadsereg. a döntést végül a császár hozza meg, és megadja magát az Amerikaiaknak és, amikor a
néphez szól akkor a szovjet támadásról viszont egy szót sem szólt, gondolta jobb ha csak az
atombomba ereje kényszeríti térdre az országot. Japánban a hangulat nagyon nyomott és hatalmas
harakiri hullám indul.
Az atombombának több mint 200 000 áldozata van. A túlélők pontos száma nem ismert, de
akár százan is lehettek, akiknek nem csak a fizikai sérülésekkel a nem a pszichés hatásokkal is meg
kellett küzdeniük, amik az egész országra kihatással volt. Egyébként ebben a második világháborút
követő zaklatott lelki világú Japánban alakult ki az, anime is és rengeteg műben feltűnik az
atombomba gombafelhője, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él a japán társadalomban a
nukleáris csapás okozta sokk.
2. Viszont annak ellenére, hogy ezek a területek gyakorlatilag megsemmisültek, pár éven
belül megindultak az újjáépítési munkálatok. 1946-ra eltakarították az összes törmeléket és
épületmaradványt. 1947-re a városba visszavezették az áramot, vizet, szennyvizet. Ezután kezdődtek
meg a házak, üzletek, stb. felépítése. Hirosima nem csak, hogy rekordgyorsasággal újjáépült, hanem
alig 10 év alatt visszanyerte a háború előtti gazdasági színvonalát szinte a nulláról újrakezdve.
3. 1947-ben Hirosima polgárai „Soha többé Hirosimát!” jelszóval tartották meg Béke-
ünnepségüket, ami a város legnagyobb ünnepe. 1949-ben a kormány a Béke és az Emlékezés
Városává nyilvánította Hirosimát. A lakosok száma 1960-ra érte csak el a háború előtti lélekszámot,
II. János Pál pápa 1981-ben meglátogatta az Atombomba Emlékmúzeumot, ahol beszédet mondott a
Béke emlékparkban összegyűlteknek. A város egyik nevezetessége is a háborúhoz köthető,
azAtombomba-dóm.
A Békevilágtanács 1978-ban augusztus 6-át, a Hirosimai atomtámadás napját A Nukleáris
fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. Hirosima és Nagaszaki lakói pedig újra
és újra minden évben megélik az ártatlan áldozatokért érzett gyászt és elkeseredettséget és próbálják a
világ figyelmét felhívni, hogy az eredetileg békés célokra kikísérletezett atomenergia veszélyes
fegyver felelőtlen államfők kezében. A leszerelés témája egyre többször merül fel konferenciákon. A
teljes körű atomcsend-egyezményt 1996 óta 166 állam írta alá, köztük öt atomnagyhatalom, amelyek
kötelezték magukat, hogy megtiltanak mindenféle kísérleti robbantást.
.A legtöbbször emlegetett és leginkább releváns következménye az atomtámadásoknak az ugye a
kapituláció, de ez nem teljesen igaz, legalábbis nem közvetlenül ugyanis egy, hogy nem Hirosima volt
az első bombázott város, előtte már folyamatosan bombázták a japán nagyvárosokat.
Illetve a hadsereg a hír hallatán még mindig elszánt marad, viszont a második atomtámadás, oka főleg
a szovjet támadás volt, ami kvázi elvette volna Amerikától Japán térdre kényszerítésének a dicsőségét,
de a Japán hadsereg sokáig nem adja fel, még a második város pusztulása után sem, végül a császár
hozza meg a döntést és megadja magát Amerikának és a népnek a szovjet támadásról egy szót sem
szól. Japánban a hangulat nagyon nyomott és hatalmas harakiri hullám indul.
Az atombomba túlélőinek pontos száma nem ismert, de akár százan is lehettek, akiknek nem
csak a fizikai sérülésekkel a nem a pszichés hatásokkal is meg kellett küzdeniük, amik az egész
országra kihatással voltak. Egyébként ebben a zaklatott lelki világú Japánban alakult ki az, anime is és
rengeteg műben feltűnik az atombomba gombafelhője, ami jól kifejezi, hogy milyen mélyen benne él
a japán társadalomban a nukleáris csapás okozta sokk.