A rendszerváltozás

Pozsgay Imre az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte az addig hivatalos

ellenforradalom helyett. Ezután kerülhetett sor Nagy Imre újratemetésére, ami a

rendszerváltozás szimbolikus eseménye lett (1989. június 16.).

Itt mondott beszédével vált országosan ismert politikussá a Fidesz (Fiatal Demokraták
Szövetsége) vezetője, Orbán Viktor. Az ellenzéki csoportok létrehozták az Ellenzéki
Kerekasztalt, amely tárgyalásokat kezdett az MSZMP-vel. Az így létrejött Nemzeti
Kerekasztalon kialakult megállapodásokat az Országgyűlés törvényesítette:

Szinte teljesen átírták az alkotmányt: kiiktatták belőle a szocializmusra és a párt uralmára

vonatkozó részeket. Létrehozták az Alkotmánybíróságot a jogszabályok
alkotmányosságának vizsgálatára.

Bevezették a többpártrendszert és szabad választásokat írtak ki. Átírták a büntető

törvénykönyvet, törölve a politikai bűncselekményeket.

Közben az állam és a párt reformerői is lebontották a diktatúrát: Tárgyalások kezdődtek a

szovjet csapatok kivonásáról.

Megnyitották a határt (vasfüggöny), ezzel lehetővé vált a keletnémet menekültek szökése,

ami felgyorsította a német rendszerváltást is. Ebben nagy szerepe volt az akkori
külügyminiszternek, Horn Gyulának.

Az MSZMP megszűnt, helyette létrejött a Magyar Szocialista Párt (MSZP), amely azonban
örökölte az állampárt szervezeteit és vagyonát. 1989. október 23-án kikiáltották a harmadik
magyar köztársaságot. Megkezdődött a választási küzdelem, de már nem a volt állampárt és
az ellenzék között, hanem az ellenzék fo ereje, az MDF és az SZDSZ között:

Az SZDSZ a Fidesszel népszavazást kezdeményezett a Munkásőrség feloszlatásának, az

MSZMP munkahelyekről való kivonulásának, a pártvagyonnal való elszámolásnak és a
köztársasági elnök választásának tárgyában Az első három kérdés a népszavazás
időpontjára eldőlt, a Nemzeti Kerekasztalon ezekről megállapodás született. Az utolsó volt
hivatott megakadályozni, hogy még az országgyűlési választások előtt közvetlen
elnökválasztáson MSZP-s politikus (Pozsgay) győzzön. A népszavazás minimális
többséggel sikeres volt: a köztársasági elnök választását az országgyűlési választások
utánra halasztották. Az 1990-es választásokat ennek ellenére az MDF nyerte: Antall József
alakíthatott koalíciós kormányt (az MDF mellett a Független Kisgazdapárt és a
kereszténydemokrata Néppárt részvételével). Az ország jobb kormányozhatósága
érdekében megegyezett az SZDSZ-szel a kétharmados tör törvények csökkentéséről.

az SZDSZ jelöltje, Göncz Árpád lett az Országgyűlés által választott Cserébe az SZDS
köztársasági elnök. Ősszel lezajlottak az önkormányzati választások is, helyi szinten is
teljessé téve a rendszerváltást. 1991-ben kivonultak a szovjet csapatok, Magyarország
teljesen függetlenné vált.
Ennek köszönhetően csatlakozhatott a NATO-hoz (1999), majd az EU-hoz (2004).

A független magyar államiság megünneplésére kétszer is sor került: 1996-ban a honfoglalás

millecentenáriuma (1100 éves évfordulója), 2000-ben pedig az államalapítás milleniuma
(1000 éves évfordulója) kapcsán.

Gazdasági szerkezetváltás

☐ A rendszerváltást kiváltó tényezők között fontos szerepe volt a tervgazdaság válságának.

A gazdasági növekedés lelassulása után a jóléti kiadásokat külföldi kölcsönből

tartották fenn, így az állam adósságspirálba került. Az innováció alkalmazása elmaradt, ezért
az ipar termékszerkezete elavult, struktúraváltásra volt szükség.

Alig létezett magántulajdon, és alacsony szintűek voltak a lakossági megtakarítások is, így a
fejlesztést a tőkehiány is nehezítette. Mivel a válság egyszerre sújtotta az összes szocialista
országot, az addigi biztos piacok is összeomlottak, amelyeken ráadásul mostantól a nyugati
termékekkel is versenyezni kellett. A fenti okok miatt az 1990-es években Magyarországon
gyors privatizációra került sor a külföldi tőke bevonásával.

Még 1989-ben hozott törvények biztosították a vállalkozás szabadságát és a magántulajdon

biztonságát.

A privatizációs bevételek kezelhetővé tették a magyar államadósságot. A külföldi befektetők

fejlesztéseivel versenyképes árucikkeket kezdett termelni a magyar ipar. A korábbinál sokkal
jobban megnyíltak az európai és észak-amerikai piacok Ennek nyomán Magyarország
integrálódott az európai gazdaságba, és 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.

A gazdasági rendszerváltás szükségszerű volt, de negatív következményekkel is járt.

A magyar gazdaság kettős természetű. Egymás mellett létezik a jórészt külföldi

piacra termelő, külföldi tőkével és technológiával üzemelő fejlett ipari és szolgáltatási szektor
magyar beszállítói körrel, ill. a hozzá képest szerényebb termelékenységű, mert kevesebb
tőkével rendelkező és fejletlenebb technológiát alkalmazó hazai kisvállalati szféra.

A privatizáció során megszűnt majdnem egymillió munkahely. A képzetlen vagy rosszul

képzett munkaerőre azóta sincs szükség, sokan már sokadik generációs munkanélküliek.

A nemzetközi (elsősorban ázsiai) verseny egész Európában fenyegeti a jóléti állam

rendszerét: az adók és járulékok magas szintje drágábbá teszi a termelést, ezért a vállalatok
azt részben külföldre telepítik, ezzel tovább növelik az európai munkanélküliséget és a jóléti
állam terheit.
Társadalmi következmények

A rendszerváltás során a szocialista tervgazdaság megszűnése alapvető változásokat

eredményezett a társadalom szerkezetében is. A privatizáció eredményeképpen újra
megjelentek a tulajdonosi rétegek: a gazdasági elit és a vállalkozó középosztály. A kárpótlás
eredményeképpen a termelőszövetkezetek felbomlottak, a termo föld magántulajdonba
került. A paraszti kistermelés azonban nem elég nyereséges, megkezdődött a
földkoncentráció.

A korábban államosított lakásokat a bérlők megvehették, ezzel uralkodó vált a

lakás-magántulajdon.

A veszteséges vállalatok felszámolásával és a nyereségesek korszerűsítésével újra

megjelent a munkanélküliség, ami elsősorban a szakképzetlen, ill. versenyképtelen
szakmákkal rendelkező munkásokat sújtotta. A formálódó új társadalomszerkezetet
alapvetően az iskolázottság, és az ezzel szorosan összefüggő jövedelmi viszonyok alapján
szokás leírni.

A felemelkedő elitbe az új magánvállalatok vezetői és tulajdonosai, ill. az értelmiség felső

rétege tartozik. (A legtöbb nagytulajdonos nagyvállalati vezetőből kedvezményes
részvényvásárláson keresztül vált azzá.)

A középrétegekhez sorolhatók a vállalkozó és alkalmazottként dolgozó értelmiségiek, a

kisvállalkozók, a szakképzett alkalmazottak, a szakmunkások és az öregségi nyugdíjasok
zöme.

A lecsúszó, szegény rétegek közé az alacsony jövedelmű parasztok, a szakképzetlenek

(utóbbiak jelentős része akár generációk óta munkanélküli), valamint a kis nyugdíjasok
tartoznak. A szegénység kockázata különösen nagy a képzetlenek, a sok gyereket nevelők
és a cigányok között.

☐ A társadalmi helyzet és a jövedelmi viszonyok regionálisan is nagy eltéréseket mutat nak.

☐ A városokban, és különösen Budapesten nagyobb arányban élnek fiatal és iskolázott
emberek, több a munkalehetőség és magasabbak a jövedelmek, mint a falvakban.

Az ország nyugati részén fejlettebb a gazdaság, több a munkalehetőség, így alacsonyabb a

munkanélküliség és magasabbak a jövedelmek, mint keleten.