Potenciális természetes növényzet – Tüxen eredeti koncepciója új

kihívások szolgálatában
Potential Natural Vegetation – the original concept of Tüxen in the service of new
challenges

Somodi Imelda1*, Bede-Fazekas Ákos1,2, Gyalus Adrienn1,3, Halassy Melinda1, Konrád Krisztina
Dóra1,3, Vörös Márton1,3, Molnár Zsolt1
1
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót
2
ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Környezet- és
Tájföldrajzi Tanszék, Budapest
3
Biológia Doktori Iskola, Biológiai Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
*
Előadó szerző: somodi.imelda@ecolres.hu

A potenciális természetes növényzet (Potential Natural Vegetation, PNV) fogalmát Tüxen

vezette be 1956-ban. Habár Tüxen eredeti keretrendszere koherens és javarészt ma is érvényes,
a koncepciót az idők során sok kritika érte. Ugyanakkor ezek többségében az eredeti szöveg
félreértelmezéséből adódtak. Kutatásunkban felderítettük a félreértelmezések gyökereit és
megbizonyosodtunk róla, hogy a problémák többsége az eredeti koncepciót nem érinti.
Az eredeti kerethez képest egyetlen módosítást javasoltunk, ahhoz, hogy biztosítsuk az
időközben lezajlott ökológiai paradigmaváltás melletti érvényességet. Eredetileg a PNV egy
helyszínhez egyetlen ott túlélésre képes növényzeti típust jelentett. Ma már tudjuk, hogy egy
adott helyen – még azonos környezeti feltételek mellett is – több növényzeti típus is önfenntartó
lehet, tehát azonosítható PNV-ként. Ez a változtatás lehetővé teszi, hogy az alternatív stabil
állapotok és a növényzet elterjedésében rejlő sztochaszticitás is tükrözödjön a PNV-ben. Ezt a
keretrendszert többrétegű potenciális természetes növényzetként (multiple PNV; MPNV)
vezettük be. Az MPNV így egy régi fogalom olyan, legtöbb, eredeti jellemzőt megtartó
változata, amely hozzá tud járulni a mai ökológiai kihívások megoldásához: a fenntartható
élőhely-helyreállításhoz, valamint az éghajlatváltozással való megküzdéshez. Példákat
mutatunk arra, hogy az MPNV felhasználásával hogyan optimalizálható a restaurációs cél
kijelölése, az éghajlatváltozás hatásának mérséklése és várható hatásainak felmérése.

The concept of Potential Natural Vegetation (PNV) was introduced by Tüxen in 1956. Although
Tüxen’s original framework remains largely valid and coherent to this day, the concept has
faced criticism over time. These critiques largely arose from misunderstandings of the original
text. In our research, we have examined the roots of these misunderstandings and confirmed
that the majority of the issues do not apply to the original concept. In comparison to the original
framework, we propose only one modification that ensures its relevance with regard to the
ecological paradigm shift that has taken place over time. Originally, PNV referred to a single
vegetation type capable of surviving in a given location. We now know that – even under the
same environmental conditions – multiple vegetation types can sustain themselves in that
location and thus be identified as PNV. This modification allows for the reflection of both
alternative stable states and stochasticity inherent in vegetation patterns. We have introduced
this framework as Multiple Potential Natural Vegetation (MPNV), which revives an old concept
capturing most of its defining characteristics. MPNV can serve as an excellent tool in
addressing today's ecological challenges, such as sustainable habitat restoration, climate
change. We provide examples of how the utilization of MPNV can optimize the designation of
restoration goals, mitigate the effects of climate change, and assess its expected impacts.

77