Erdős sztyepp élőhelyek szerveződése a Kárpát-medencétől

Mandzsúriáig
Forest-grassland coexistence from the Carpathian Basin to Manchuria

Tölgyesi Csaba1*, Bátori Zoltán2, Bede-Fazekas Ákos3,4, Török Péter5, Kröel-Dulay György4,
Erdős László4,5
1
MTA-SZTE Lendület Alkalmazott Ökológia Kutatócsoport, Szeged
2
Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, Szeged
3
Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Környezet és Tájföldrajzi Tanszék, Budapest
4
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót
5
Debreceni Egyetem, HUN-REN Funkcionális és Restaurációs Kutatócsoport, Debrecen
*
Előadó szerző: festuca7@yahoo.com

Erdős sztyepp zónának hagyományosan egy klimatikus meghatározottságú, 4,7 millió km2-es
területet tekintünk a Kárpát-medencétől Kelet-Ázsiáig, melyen fás és gyepes élőhelyfoltok
mozaikos elrendeződésben koegzisztálhatnak. A zonális állományok mellett lokális környeze-
ti paraméterek függvényében extrazonális megjelenéseket és edafikus típusokat is ismerünk. E
fragmentált koncepciót továbbfejlesztve egy hierarchikus modellsorozatot állítottunk össze,
mely figyelembe veszi az átlagos klíma mellett a klimatikus variabilitást, geomorfológiát,
talajtani viszonyokat, herbivóriát, tűzviszonyokat és különféle feedback mechanizmusokat a
hagyományos erdős sztyepp előfordulások teljes területén és azon túl is. Modellünk jelentős
előrelépést jelent az erdős sztyeppek elsődleges vagy másodlagos megítélése kapcsán. Például
számos területen az őshonos megaherbivorok eltűnése miatt záródó erdőket tekintjük célálla-
potnak, míg a nyíltabb fiziognómiát másodlagosnak. Modellünk alapján azonban ez utóbbi
állhat közelebb a természeteshez, míg a zárt szálerdők inkább másodlagosak. Hasonlóan
újraértékelendők a hemiboreális zóna másodlagosnak tekintett, erdős sztyepp fiziognómiájú
állományai, mivel az emberi hatás inkább a herbivorhiány miatti záródás reverziójának,
mintsem degradációnak tekinthető. Modellünk komplex erdős sztyepp értelmezése lehetővé
teszi a restaurációs célállapotok és élőhelykezelési beavatkozások flexibilisebb tervezését,
illetve szükségessé teszi az erdősítési és erdőfelújítási irányelvek dinamikus újragondolását.

Traditionally, the forest-steppe zone is considered a climatically determined, 4.7 million km2
area from the Carpathian Basin to East Asia, characterized by the co-existence of forest and
grassland patches in a mosaic pattern. Local environmental factors can give rise to extra-zonal
forest-steppe occurrences and various edaphic types. We improved this fragmented, rigid
interpretation by developing a hierarchical model series that considers mean climate, climatic
variability, geomorphology, soil, herbivory, fire regime and feedback mechanisms in the forest-
steppe zone and beyond. Our model greatly improves our understanding of the primacy of
forest-steppes. For example, closed-canopy forest physiognomy is often the end-result of the
extirpation of megaherbivores, yet we consider the forest as the natural state of the vegetation.
Our model suggests that a more open, forest-steppe physiognomy better suits the natural state,
while the closed-canopy forest is secondary. Likewise, many hemiboreal forests are thought to
be secondary due to partial forest clearing, however, the anthropogenic impact is more a
reversal of the vegetation to the previous, herbivore-determined open state than a degradation
process. Our unified, multi-driver interpretation of forest-steppes allows for a more flexible
planning of restoration targets and habitat management strategies, and offers alternatives for
current unsustainable afforestation and forest maintenance approaches.

91