A TÖBBSZÖRÖSEN ÖSSZETETT MONDATOK

ELEMZÉSE
Többszörösen összetett mondatnak a kettőnél több tagmondatból álló mondatösszetételt
nevezzük.

1. A többszörösen összetett mondat szerkezeti rajza

A többszörösen összetett mondat szerkezetét legkönnyebben szerkezeti ábra segítségével
láthatjuk át, illetőleg írhatjuk le. A szerkezeti ábrát a következőképpen készítjük el.
A többszörösen összetett mondatok elemzésekor először meg kell állapítanunk a tagmondatok
határát, majd meg kell számoznunk a tagmondatokat, méghozzá lineáris sorrendjük szerint.
Például: 1Nem tudom pontosan, | 2hogy mikor érkeznek haza a zenészek, | 3de én már tíz
órakor kint leszek a repülőtéren. A tagmondatokat függőleges vonalakkal választjuk el
egymástól, hogy határaik jól láthatók legyenek.
Megkeressük az első (vagy az egyetlen) főmondatot. A főmondatok számát a szerkezeti
rajzban bekarikázzuk. Példamondatunk első főmondata az 1. számú, Nem tudom pontosan
(azt). Jelölése tehát:

Megkeressük az utalószónak megfelelő mellékmondatot. A mellékmondat jele a szerkezeti

rajzban egy négyzetbe írt sorszám. Esetünkben ez a 2. számú mondat (a mellékmondat): hogy
mikor érkeznek haza a zenészek. Jelölése:

Az alárendelő mondatok mellékmondatainak nyelvtani szerepét, viszonyjelentését a

négyzet alatt jelöljük vagy a mondatrész jelével (állítmány: , alany: , tárgy: ,
határozószó: , jelző: ), vagy nevének kiírásával (pl. állítmányi, alanyi, tárgyi stb.).
Mivel a 2. számú mondat (a mellékmondat) tárgyi alárendelésű, ezért pontos ábrája:

A tagmondatok szerves nyelvtani kapcsolatát az ábrában az összekötő vonal jelöli. Az 1. és

a 2. tagmondat viszonyának rajza a következő:

Ha a főmondathoz több mellékmondat kapcsolódik, vagy ha a mellékmondatnak további

mellékmondata van, a fentiekhez hasonló módon járunk el.
Példamondatunk mellérendeléssel folytatódik (3. tagmondat), ezt kötőszava (de) és jelentése
árulja el. Megkeressük azt a tagmondatot, melyhez a mellérendelt tagmondat tartalmilag és
logikailag kapcsolódik. Ez esetünkben az 1. tagmondat, vö.: Nem tudom pontosan, de én már
tíz órakor kint leszek a repülőtéren.
 Mivel a mellérendelések tagjai egymással egyenértékűek, és az 1. számú tagmondat
főmondat volt, ebből következően a 3. tagmondat is főmondat lesz. Jele:

A mellérendelő tagmondatokat a szerkezeti rajzon a típusnak megfelelő jelekkel kötjük

össze.
A kapcsolatos viszony jele:
Az ellentétes viszony jele:
A választó viszony jele:
A következtető viszony jele:
A magyarázó viszony jele:

Az 1. és a 3. mondat ellentétes viszonyú, ezért ábrájuk:

1 3

A teljes mondat szerkezeti rajza tehát:

1 3

A szervetlenül kapcsolódó tagmondat számát – bekarikázva – a mellé a tagmondat mellé

írjuk, melyhez tartalma szerint kapcsolódik. Például: 1Segíts nekem, | 2kisfiam, | 3mert egyedül
nem bírom megemelni a komódot! Ábrázolva:

1 2

.
2 .
ok

(A mondat szervetlen részeiről l. külön fejezetben.)

2. A többszörösen összetett mondatok alaptípusai

A három tagmondatból álló mondatösszetétel a többszörösen összetett mondatok
legegyszerűbb formája. Ezért a többszörösen összetett mondat alaptípusait úgy kapjuk meg,
ha megvizsgáljuk, hogy három tagmondat hányféle és milyen viszonyban lehet egymással.

2.1. Három tagmondat lehet lineáris felépítésű, ilyenkor a tagmondatok között mellérendelő
viszony áll fenn. Ezen belül két altípus fordulhat elő:
a) Az első tagmondat kapcsolatos mellérendelő viszonyban van a másodikkal, a második meg
(ugyancsak kapcsolatos mellérendelő viszonyban) a harmadikkal: (1) 1Az idő közben
megenyhült, | 2az ereszről csurdogált a víz, | 3az udvaron tócsák gyűltek (Móricz Zs.).
Ez az altípus így foglalható képletbe:

(1) 1 2 3
 b) Két tagmondat egymással szorosabb mellérendelő összetételt (tömböt) 1 alkot, s közösen
állnak mellérendelő viszonyban egy harmadik tagmondattal: (2) 1Toldi nem futott el, || 2csak
felállott szépen, | 3S a bikát bevárta az utcaközépen (Arany J.); (3) 1Vagy bolondok vagyunk, |
2
s elveszünk egy szálig, || 3Vagy ez a mi hitünk valóságra válik (Ady E.).
Képletük – a szorosabb összetartozást zárójellel érzékeltetve – a következő:

(2) 1 2 3

(3) 1 2 3

Az 1. mondatösszetétel-típus a szintagmacsoportok közül a szintagmasorral vethető egybe.

2.2. A tagmondatok kapcsolata lehet alárendelő, hierarchikus (vagy részben hierarchikus

is). A három tagmondatból álló összetett mondat hierarchikus felépítésének több típusa van.
a) Két tagmondat egymással mellérendelő viszonyban áll, s nekik közösen van alárendelve
egy tagmondat. Itt szintén két altípust különítünk el:
– A két mellérendelt tagmondatnak mint főmondatnak azonos módon van alárendelve egy
tagmondat mint mellékmondat: (4) 1Mikor a hőmérséklet 0 fok alá süllyed, | 2akkor fagy meg a
víz, | 3azaz akkor keletkezik a jég.
Képlete – az alárendelő tagmondat alsóbb szinten való elhelyezésével – a következő:

(4) 2 3

1
időh.

– A két mellérendelt tagmondatnak mint főmondatnak különböző módon (más-más

mondatrész értékében) van alárendelve egy tagmondat mint mellékmondat: (5) 1Margit úgy
állott ott, kitárt karokkal és elnyílt szemmel felfelé nézve, | 2olyan szép volt és szent, | 3hogy
szerettem volna kezet csókolni neki (Török S.).
Képlete:

(5) 1 2

3
állaph.-fokh.

b) Két tagmondat egymással mellérendelő viszonyban áll, s egyiküknek alá van rendelve
egy tagmondat mint mellékmondat: (6) 1A kisfiú magas gyermekszéken üldögélt, | 2és így a
legjobb igyekezettel sem tudta elpalástolni, | 3hogy a bal térdén háromszögletű lyukat tépett
valami kiálló szög (Török Gy.); (7) 1Nem tudhatom, | 2hogy másnak e tájék mit jelent, | 3nekem
szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa (Radnóti M.).
Képlete:

1
A tömb a többszörösen összetett mondatoknak olyan részlete, mely viszonylagosan önálló alakulat a
mondategész és a tagmondat között. A tömb állhat egyetlen tagmondatból vagy több tagmondatból. Ezek vagy
mellérendelő (lásd a 2. és a 3. példamondatot), vagy alárendelő felépítésűek, például: Az ember önmagánál
mindig többre becsüli azt, | amit alkotott || s minden alkotásában arra törekszik, | hogy önmagát is megalkossa,
újra és tökéletesebben (Karinthy Frigyes).
(6) 1 2

3
tárgyi

illetve:

(7) 1 3

2
tárgyi

c) Egy tagmondatnak mint főmondatnak két tagmondat mint mellékmondat van

alárendelve, mindkettő azonos módon. A két mellékmondat mellérendelő viszonyban áll
egymással: (8) 1Gregorics Pál egyszerűen pénzzé fordította mindenét, | 2hogy egy bankba
tehesse, | 3és odaadhassa a fiának (Mikszáth K.).
Képlete:

(8) 1

2 3
célh. célh.

d) Egy tagmondatnak mint főmondatnak két tagmondat mint mellékmondat van

alárendelve, mégpedig különböző módon. A két mellékmondat között nincsen közvetlen
viszony: (9) 1Akinek életét van miért félteni, | 2Ha e tájt kerüli, | 3nagyon bölcsen teszi (Petőfi
S.).
Képlete:

(9) 3

1 2
alanyi felt. tárgyi

Ez a mondatösszetétel-típus a szintagmabokorral vethető össze.

e) Az egyik tagmondatnak mint főmondatnak alá van rendelve egy másik tagmondat mint első
szintű mellékmondat, s ennek mint főmondatnak ismét alá van rendelve egy tagmondat mint
második szintű mellékmondat: (10) 1A hold olyan szépen tűzte a templom kopasz tornyát, |
2
hogy [Lajos] búcsúzóban valami meghatót szeretett volna csinálni, | 3amiről soká
megemlegessék (Németh L.); (11) 1Akire az intéző azt mondja, | 2hogy ez az ember pedig
nélkülözhetetlen a gazdaságban, | 3hát az nélkülözhetetlen (Szabó P.).
Képlete:
(10) 1 (11) 3

2 1
fokh. alanyi

3 2
minj. v. értj. tárgyi

Ez a mondatösszetétel-típus a szintagmaláncra emlékeztet.

A háromnál több tagmondatból álló mondatösszetételek mind visszavezethetők ezekre az
alaptípusokra.

3. A közbeékelődéses mondatok
A többszörösen összetett mondatok elemzése nem mindig egyszerű, hiszen olykor egy-egy
mondatot többféle közbeékelődés szakít meg. (12) 1Nem jó, | 2ha az, | 3ki a szövétneket tartja,
| 2egyszersmind az utat keresi (Eötvös J.). (13) 1A túlhajtott ellenőrzésnek az az eredménye
mindenesetre megvan, | 2hogy az emberek, | 3mihelyt nem tudják magukon valamelyik
felügyelő tekintetét, | 2abban a pillanatban megállnak (Illyés Gy.). (Mindkét esetben
beékelődött a 3. tagmondat a 2. tagmondatba.)
Az elemzési segédkönyvek az ilyen mondattípusokat sokféleképpen nevezik: beékelődéses,
közbeékelődéses, megszakításos stb. mondattípusnak.
Könyvünk leginkább a beékelődéses vagy közbeékelődéses jelzőt javasolja. A
megszakításos elnevezés azért nem szerencsés, mert egy összetett mondat szerves
tagmondatait nem csupán a mellékmondatok szakíthatják meg, hanem szervetlen részek is:
indulatszók (Fiatalságunk évei, haj, messze szálltak!), megszólítások (Most pedig, barátaim,
rátérünk a lényegre) és egyéb szervetlen közbevetések is (Mert nem kell [mily sajnálatos!] a
háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos); a kérdésről lásd bővebben A mondattól
elkülönülő szervetlen előrevetések, közbevetések és hátravetések c. fejezetben); ezek
problémája azonban nem azonosítható a gyakorlókönyvekben szereplő megszakításos
mondatrendű típusokéval.
A közbeékelődés ábrázolására nincs szabály. Egyesek a mondatábrázoláskor egyáltalán nem
jelölik a közbeékelődést, vö. például a (14), (15), (16), (20), (21), (24) mondatok ábráival.
Mások annak a mondatnak a jelét (a kört vagy négyzetet), amelyikbe beékelődött a
mellékmondat, alul nyitva hagyják, például:

(12) 1

2
alanyi

3
alanyi

Lehetséges azonban a beékelt mondatot háromszöggel kapcsolni a főmondathoz vagy a

relatív mellékmondathoz, például:
(13) 1

2
minj.

3
minj.

A többszörösen összetett mondat egy (vagy több) tagmondatát több közbeékelődés is

megszakíthatja.
(14) 1A Szilágyi-emléknél, | 2ahol a pálya nagyon hirtelen fordul, | 1a nő, | 3amint a
bambusszal kormányzott, | 1a bot végével megütötte János halántékát (Gábor A.).

(14) 1

2 3
értelmező helyh. komplex idő- és állapoth.

(15) 1Macskaházy, | 2ki célját, | 3midőn Völgyesy távozott, | 2elérve gondolá, | 1újra
nyugtalanná lett (Eötvös J.).

(15) 1

2
ért.

3
időh.

Külön gondot okoz és megnehezíti az elemzést az, ha a közbeékelődés közvetlenül a

kötőszó után történik.
(16) 1Kirándulást terveztünk, | 2de | 3mivel | 4akiket meghívtunk, | 3nem jöttek el, | 2lemondtunk róla.

(16) 1 2

3
okh.

4
alanyi

A kötőszónál történő közbeékelődésre az egymást követő két (vagy több) kötőszó

figyelmeztet.
Nem mindegy azonban, hogy milyen két kötőszóról van szó.
 Összetett mondatokban a következő kötőszók kerülhetnek egymás mellé: mellérendelő +
mellérendelő, alárendelő + mellérendelő, mellérendelő + alárendelő és alárendelő +
alárendelő.
A felsorolt típusok közül soha sincs közbeékelődés mellérendelő + mellérendelő
kötőszónál, például: (17) Az idő megjavult, de mégse megyünk el; (18) Nem törődtek velem,
és ezért sokat sírtam.
Alárendelő + mellérendelő kötőszó többnyire tömbhatáron fordul elő, például: (19)
1
Kirándulást tervezünk; | 2ha | 3azonban | 2esik az eső, | 3nem megyünk el.

(19) 1 3

2
felt.

Gyakori (de nem kivétel nélküli) a közbeékelődés mellérendelő + alárendelő

kötőszónál, például:
(20) 1Milyen volt szeme kékje, | 2nem tudom már,
3
De | 4ha kinyílnak ősszel az egek, |
3
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme szinére visszarévedek (Juhász Gyula).

(20) 2 3

1 4
tárgyi felt.

(21) 1Az emberek itt csoportokban éltek, | 2s | 3aki mindjárt az első napokon nem
ismerkedett, | 2az később már kialakult kis társaságokkal találja szembe magát, | 4amik már
csak önmagukkal vannak elfoglalva, | 5és a kintrekedttel nemigen törődnek (Gábor A.).

(21) 1 2

3 4 5
alanyi minj. v. értj.

Előfordul azonban az is, hogy nincs közbeékelődés, csupán azért kerül mellérendelő és
alárendelő kötőszó egymás mellé, mert két azonos szerepű alárendelt mondat kapcsolódik
egymáshoz és természetesen a fölérendelt taghoz is (a kötőszók tehát külön irányba
mutatnak), például: (22) 1Megmondtam, | 2hogy nem fogjuk meglátogatni, | 3és hogy ne is
keressen.

(22) 1

2 3
tárgyi tárgyi
 (23) 1Imponált neki ez a fiú, | 2akiről semmit sem tudott, | 3de aki igen határozott lépésekkel
tudott az események között megjelenni (Gábor A.).

(23) 1

2 3
értj. értj.

Majdnem mindig közbeékelődés van alárendelő + alárendelő kötőszó esetén, például:

(24) 1Egészen bizonyos, | 2hogy | 3ha szövetkezeti alapon vennénk át a csahosi pusztát, | 4s úgy
gazdálkodnánk, | 2sokkal jobban tudnánk boldogulni, | 5többet tudnánk termelni (Szabó P.).

(24) 1

2 5
alanyi alanyi

3 4
felt. felt.

(25) 1Haladni csak úgy lehet, | 2ha | 3míg egyik lábunkkal előre lépünk, | 2a másikat helyén
hagyjuk (Eötvös J.).

(25) 1

2
feltételes módh.

3
időh.

4. A többszörösen összetett mondatok elemzésének egyéb problémái

4.1. Tagmondatok elmaradása. A többszörösen összetett mondatokból néha kimarad egy
tagmondat.
A tagmondatok kiesése történhet nyom nélkül. Például: Riadtan nézett szét, honnan
származhat a csodálatos hang. A mondat eredeti formája a következő lehetett: Riadtan nézett
szét, hogy lássa, honnan származhat a csodálatos hang. A főmondathoz tehát kapcsolódott
eredetileg egy célhatározói alárendelt mondat, s ehhez egy tárgyi alárendelés: (26) 1Riadtan
nézett szét azért, | 2hogy lássa azt, | 3honnan származhat a csodálatos hang.
(26) 1

2
célh.

3
tárgyi

Mivel a célhatározói alárendelt mondat kimaradt, így az eredetileg tárgyi alárendelt mondat
vált célhatározói jellegűvé.
Lehetséges azonban, hogy az eredeti mondat a következő lehetett: 1Riadtan nézett szét, azt
keresve, | 2honnan származhat a csodálatos hang.
Máskor, bár kiesik egy tagmondat, megmarad a nyoma, s egy kötőszó képviseli az egész
tagmondatot, például: amikor a hasonlító – főleg módhatározói – mellékmondatba
beleszövődik egy másik alárendelt mondat. Ilyenkor a mint kötőszó tulajdonképpen egy
önálló tagmondatot képvisel, például: (27) Dénes tréfálkozva megjegyzi, hogy úgy viselkedem,
mint [az,] aki hosszas lábadozás és tépelődés után feladja magát a rendőrségen (Karinthy
Frigyes); (28) Jancsi gazdája [úgy] bőg, mint [az,] aki megbőszült (Petőfi S.); (29) Érzem,
hogy a gyomrom felkavarodik, mint [akkor szokott,] mikor tengeribetegség vesz erőt az
emberen (Zalka M.); stb. A kiesett mellékmondatot természetesen nem elemezzük, lásd (29)
1
Érzem, | 2hogy a gyomrom felkavarodik, | 3mint mikor tengeribetegség vesz erőt az emberen.
Ábrázolva:

(29) 1

2
tárgyi

3
módh.

4.2. A mondattól elkülönülő szervetlen előrevetések, közbevetések és hátravetések.

Problémát jelent a mondattól elkülönülő szervetlen közbevetések, hátravetések és
előrevetések elemzése és ábrázolása is.
A mondattól elkülönülhetnek szavak, szintagmák és mondatok. Az elkülönülést a beszédben
szünettel, a beszédsebesség és a hangmagasság megváltoztatásával, írásban a közbevetés és
hátravetést vesszővel (vesszőpárral), gondolatjellel (gondolatjelpárral) és zárójellel, az
előrevetést vagy vesszővel, vagy kettősponttal jelöljük.
Elkülönülhetnek a mondat szerves és szervetlen részei is.

A szerves részek lehetnek szabad bővítmények, mellérendelő szerkezetek tagjai, szabad bővítményt kifejező
mellékmondatok és mellérendelő mondatok. Példák a mondat szerves részeinek az elkülönülésére. (30)
Körülvették a budit, és – tisztes távolból – szidalmakat szórtak rá (Örkény I.); (31) A nyelvőrködésre való hajlam
meglehetősen általános, főképpen laikusok körében (Kovalovszky M.); (32) Aztán ivott, szomjasan, sokat
(Szabó M.); (33) Felragyogtatta régi – sokáig nélkülözött – művészi erényeit; (34) Akkoriban anyámmal
Karlovy Varyban – Goethe kedvelt Karlsbadjában – nyaraltam (Szabó M.); (35) Ezt a munkáját a beszélő – vagy
a felolvasó – sok aprósággal segítheti (Deme L.); (36) Hosszú volt a nyár és száraz (Szabó P.); (37) Az ágyon
heverve egy ideig eljátszogatott a kutyával, aztán – minthogy vasárnap volt, s az eső már csak lassan szemezett
– kettesben sétálni mentek (Déry T.); (38) Makra nem volt szép fiú (ő egyenesen rondának tartotta magát), de
vonzó és feltűnő jelenség lévén, buktak rá a nők (Kertész Á.).

A mondattól elkülönülő szervetlen részek nem grammatikai, hanem kommunikatív,

jelentéstani kapcsolatban vannak csak a mondattal, ilyenkor a közbevetés, a hátravetés és az
előrevetés gyakran a szerzőnek, a szöveg alkotójának a mellékes megjegyzéseit fejezheti ki,
vagy lehet a cselekményt továbbvivő fő résszel szemben a közönséghez fordulás eszköze is.
A szervetlen részek kifejezhetik a beszélő közléssel kapcsolatos érzelmeit (szerencsére,
sajnos, ne adj Isten!, jaj! stb.), értékelhetik a közlés valóságtartalmát (igaz, valóban, lehet,
láthatóan, kétségkívül, ha hiszed, ha nem, úgy hiszem, ha igaz stb.); vonatkozhatnak a
gondolatok megformálására (röviden szólva, egyszerűen stb.), a közlés eredetére (azt
mondják, a szóbeszéd szerint, úgy hírlik, mint kiderült, mint értesültem stb.), a közölt
esemény előfordulására (megesik, szokás szerint stb.); lehet figyelemfelhívó szerepük
(hallod, látod, apropó, elnézést stb.). Általában nem a mondat valamelyik elemére
vonatkoznak, hanem a közlés egészére vagy egy darabjára (ilyenek a megszólítások is).
Formájukat tekintve gyakran főmondatjellegűek.
Példák szervetlen közbevetésekre és hátravetésekre. (39) Az idegennek meg – a
községházán őrzött feljegyzés úgy tanúsította – „eredeti foglalkozása: pék” (Lengyel J.);
(40) Amikor ilyen lelkiállapotban vagy – megjegyzem: minden ok nélkül – én téged, szegény
barátom, legújabb elmeszüleményemmel szórakoztatlak… (Kosztolányi D.); (41) A nyáron is
– ugye papa? – bejött két párizsi (Kosztolányi D.); (42) A farmerok, úgy tudom, beperlik
Micket (Déry T.); (43) Énrám meg időközben mégis ragadt egy kicsi a görögből, lassanként a
gimnáziumi klasszikus emlékeim is előjönnek (szegény Patzeller tanár úr, vagyis Pacal, forog
a sírjában), kisegítenek, hát így-úgy elcsevegünk (Karinthy Ferenc); (44) S ez azért érdemel
minden további kommentár nélkül figyelmet, mert – tessék figyelmesen meghallgatni! – ez a
lemez a legtöbbet talán éppen a fiataloknak mond ifjúságról, életről, szerelemről, fájdalomról
(Pesti Műsor); (45) Nos Andris még nincs négyéves, de az utóbbi hónapokban – ahogy
mondani szokták – kezdi érezni az erejét; (46) Ami – valljuk meg őszintén – kissé váratlan
ajánlat; (47) Julit, aki ebben a pillanatban lépett a szobába, mint már említettem, még
lánykorából ismertem (Déry T.). (A kérdésről lásd még a bevezető szavak és kifejezéseknél.)

A mondatszerkezettől elkülönülő szervetlen részek

Önálló mondatok és különféle Megszólítások Indulatszók
(mondatértékű) szerkezetek
Előrevetések vitán kívül, apropó, mindent összevetve, Péter, gyere ide! Jaj, elszakadt a kötél!
kétségkívül, mellesleg, jobban mondva
Közbevetések mint említettem; azt mondják; ne adj’ Kérlek, Péter, gyere ide! A könyvemet, jaj,
isten!; látod; ha hiszed, ha nem otthon felejtettem!
Hátravetések mint említettem, úgy hiszem Mit csinálsz most, Miklós? Elfelejtettem, jaj!

A mondathoz kapcsolódó szervetlen részek ábrázolását úgy javasoljuk megoldani, hogy a

szervetlen részt vagy tagmondatot karikával jelöljük, s a mellé a mondat mellé rajzoljuk,
amelyhez a jelentése kapcsolódik: (48) 1Annyit ő is megértett, | 2hogy a megnehezült világban
mégiscsak könnyebb vidéken meglenniük, | 3mint abban a fenenagy fővárosban, | 4ahol | 5–
úgy hírlik – | 4a betevő falatért az utolsó szál ingét kell néha odaadnia az embernek (Bárány
T.).
(48) 1

2
tárgyi

3
has. határozói

4 5
minőségjelzői

Az ábrázolás arra utal, hogy az 5. tagmondat a 4.-hez kapcsolódik, abba ékelődik, a kapcsolat
azonban szervetlen