Műhely 46
A jánoshalmi palánkvár Pánya István
A jankováci palánk története
területe nyugat felől
A Duna–Tisza közének közepén, az Illancs lankás
buckái között található a Bácska legészakibb telepü-
lése, Jánoshalma. Itt állt az Alföld egyik kevéssé is-
mert török vára, a jankováci palánk.
Csőszapától Jankovácig
Jánoshalma története az Árpád-korig nyúlik
vissza. Régészeti kutatások igazolták a település
környékének lakottságát, azonban az itt létezett
település(ek) nevét oklevelek hiányában nem is-
merjük. A tatárjárás idején a Homokhátság, s azon
belül az Illancs környékének legnagyobb része el-
néptelenedett. A 13. század közepén ismét behívott
17. századi érmek s letelepített kunok Jánoshalma területén is szál-
a palánk környezetéből lásokat alakítottak ki. A rendelkezésre álló adatok
jobbra szerint az egyik ilyen helység Jankószállás, a másik
Középkori kard pedig Csőszapa volt. Utóbbi neve a kunok történe-
markolattöredéke tével foglalkozó történészek és nyelvészek szerint
a vár környezetéből a török eredetű csősz~csausz ’hírnök’ kifejezésből
származik. Annak ellenére, hogy Csőszapán ku-
nok éltek, a település nem tartozott a kun szék-
szervezethez, azon belül is a Csertán-, vagy Halas-
székhez. A késő középkortól a kora újkorig, azaz a
török terjeszkedésig Bodrog vármegye része volt.
A mohácsi csatát követő időszakban a Duna–
Tisza köze déli és középső része néhány évtized
alatt elnéptelenedett. A középkori magyar lakos-
ság a hadjáratok idején eltűnt, a szerencsésebbek
északabbi vármegyékbe költöztek, a szerencsétle-
nebbek rabláncon a Török Birodalom rabszolgapi-
acaira kerültek. A 16. század közepétől a magya-
rok helyére a török hódítókkal balkáni eredetű,
rác-vlah népesség érkezett. Az új lakók a török
adóösszeírások szerint rövidebb-hosszabb ideig
laktak egy-egy településen, ezt követően tovább-
álltak és új, lakatlan településeket szálltak meg.
Csőszapát ezekben a jegyzékekben „Csőszapa azaz
Jankószállás”, később pedig Jankó, vagy Jankovác
 A jankováci palánk története 47 Műhely
néven találjuk meg. Előbbi elnevezés arra utalhat,
hogy Jankószállás elnéptelenedése után területe
Csőszapához került.
Jankószállás területén az 1570-es török adó-
jegyzék szerint 50 család élt, s a jegyzékben talál-
ható nevek alapján (pl.: Radoszav Radics, fia Jovan,
Milos Radoje, Radul Radoszav, Radics Janity,
Ognan Vukics, testvére Vujcse stb.) legnagyobb ré-
szük délszláv volt.
A Duna–Tisza köze településeinek életében a 15
éves háború (1591–1606) okozott visszafordíthatat-
lan károkat. A törökök segédcsapataiként szolgáló
krími tatárok a Bácskában, Zombor környékén ál-
lították fel téli szállásaikat. A környékbeli rác-vlah
lakosságú falvakat, illetve az északabbra található
magyar lakosságú településeket folyamatosan zak-
latták, lakóik közül sokakat elhurcoltak rabszolgá-
nak. Csőszapa és a körülötte fekvő falvak lakói is később, 1630. április 30. körül Hasszán budai beg- 17. századi puska kovaköve
hátrahagyták lakóhelyeiket és valószínűleg délebb- lerbég panaszkodott Eszterházy Miklós nádornak
re költöztek, a krími tatároktól távolabbi, békésebb a Homokhátságon garázdálkodó végváriakról,
területre. 1598-ban Pállfy Miklós országbíró, fő- akik közül néhányan Mehmed szegedi szandzsák-
kapitány előbb erővel próbálta a rácokat rábírni bég fogságába estek. „A hozzá küldött rablók be-
arra, hogy hódoljanak be Rudolf császárnak. Mivel vallották neki, hogy a füleki kapitány engedélyt
célját nem érte el, a rácokat megpróbálta diplomá- adott nekik a portyázásra. Békeszándékokkal telve
ciai eszközökkel megnyerni. 1598. április 10-én arra számított, hogy az értelmes és békeszerető ná-
tizenhat, öt nappal később pedig további huszon- dor nem engedi meg és nem tűri az ilyen eseteket.”
három rác-vlah település képviselői szerződésben Nem sokkal később, 1630 júliusában a végváriak
fogadtak hűséget a császárnak. Az első szerződés újból lecsaptak Jankovácra. Hasszán budai begler-
aláírói között szerepeltek a „Jankoy ráczok” is. A bég levélben ecsetelte a károkat a nádornak: „…a
szerződés szövegéből kiderül, hogy ígéretüket ab- rablók [végváriak] ismét kibontották zászlóikat,
ban az esetben vállalták volna, amennyiben lakó- trombitájukkal és dobjaikkal a Jankofce palánk alá
helyükre vissza tudnak költözni. Jankó/Jankovác vonultak, ahol a külvárost felégették, a várbéliek
később újratelepült, azonban az említett szerződés állatait és az összes lovait elvitték. Nemrégiben a
utóéletéről, az abban foglalt ígéret betartásáról nógrádi katonák megtámadták a palánk közelében
nincs adatunk. fekvő Szentiván és Mátéház falvakat, melyekből 140
Számunkra azonban érdekesebb, hogy a állatot hajtottak el Fülek és Szécsény irányába.”
jankováci, s tőle délre, a mai Madaras és Katy- 1640 áprilisában Musza budai beglerbég levél-
már közötti madarasi palánkvár ekkoriban, a 17. ben adta elő Eszterházy Miklós nádornak, hogy
század elején épült fel. A palánkban szolgáló ka- „amikor Belgrádba küldte a béke tiszteletben tartá-
tonákról sajnos nem maradtak fenn török zsold- sára vonatkozó parancsát, a jankováciak azt pana-
listák, így nem tudjuk, hogy pontosan hány fő szolták neki, hogy 200-300 végvári lovas csapdába Kuruc buzogány
szolgált a kisméretű erődítményben. A török és
magyar levelezésekből azonban érdekes részletek
derülnek ki a mindennapi életükről. 1626. júliusá-
ban Eszterházy Miklós nádor levélben kereste meg
Mehmed budai beglerbéget, mivel a török végvá-
riak határsértéseket követtek el a királyi Magyar-
ország ellen. Július 28-án a beglerbég válaszában
felhívta a nádor figyelmét arra, hogy a magyar
végváriak betörtek a hódoltságba: „Néhány száz
lovas katona zászlókkal a Bácskában fekvő, a pa-
disah tulajdonát képező Jankovácz vár alatt gyü-
lekezve, egy embert levágtak s a várparancsnok két
fiát elfogták; de az egyikkel is beérvén, a másikat
200 ezüst gurus, 80 pár csizma, 80 pár papucs és
3 díszes turbán áráért szabadon bocsátván, amazt
[Balassa]Gyarmath várában elzárták.” Négy évvel
 Műhely 48 A jankováci palánk története
csalta a katonáikat, és 23 jankováci katonát, köztük
az ottani agát is. Egyeseket meggyilkoltak, másokat
elraboltak”. Evlia Cselebi 1664–1666 körül járt a te-
lepülésen, ahol megtekintette a palánkvárat. „Szép
és erős építkezésű építmény. Összesen 200 vitéz ka-
tonája van. Azalatt, még mi ott vendégek voltunk,
Felső-Magyarország Szendrő várából 500 hitetlen e
vár tövébe jött és ott lesben állott. A várban levő 200
vitéz kiment az 500 ellen, és az ellenségtől 50 fejet és
70 foglyot hoztak, továbbá 100 lovukat elvették, és
ezért nagy vígságot ültek”.
Gyakran előfordult, hogy a kisebb török helyőr-
ségek katonái összeverődtek, és magyar városokat
sarcoltak, fosztogattak. Kecskemét város jegyző-
könyvében 1679. március 8-án verses formában fel-
jegyezték, hogy szabadkai, szegedi, paksi és janko-
váci katonák a városba érkeztek:
„Szabadka-szegedi nagy fekete dandár,
Jöve nagy seregvel mint egy falka madár,
Mind az egyes fákat kipusztítják immár,
17. századi vas és kő Nyolcvan fertály árpát elvisznek, higgyed bár,
ágyúgolyók a palánk Hej, ha láttad volna, szinte estve felé
területéről Az favágatóra minkánt jőnek elé,
Vágják, törik az fát, mindenik emelé,
A palánk ábrázolása
Mikoviny Sámuel
10 szekér kár fáját az bíráknak tevé,
térképén Jankói és paksi Bajazid agával,
Jönnek nagy csoporttal, három nagy zászlóval
Jól megrakodának zabbal és árpával
De jól nem lakának az város borával,”
A hódoltság területén az idézett rajtaütések,
cselvetések – melyek hol a végvári magyarok, hol
pedig a törökök győzelmével értek véget – rend-
szeresek voltak. Azok a bizonyos törökök azonban
rendszerint igen ritkán voltak „valódi”, anatóliai,
rumáliai stb. származásúak. Az alföldi palánkvárak
katonaságának legnagyobb része balkáni, délszláv
eredetű volt, de előfordult közöttük néhány musz-
A palánk környezetének lim hitre tért magyar is. Így volt ez Jankovácon is,
domborzati viszonyai ahol katolikus keresztény délszláv lakosság élt a 17.
században, a palánk fennállása idején.
Magyarokról nincsenek adatok, ha éltek is
helyben, elenyésző számban lehettek. Jankováctól
északra fekvő Halas volt a legközelebbi magyar
lakosságú település, melynek lakói nem csak adót
fizettek az oszmánoknak, hanem munkát is kellett
végezniük. A Duna menti falvakkal ellentétben,
melyeket hajóvontatásra köteleztek a törökök, a
halasiaknak a szabadkai, bajai és a jankováci pa-
lánk javítási munkáiban kellett közreműködniük.
A vár története valamikor a felszabadító hábo-
rúk idején ért véget. Valószínű, hogy 1686 őszén,
Buda visszafoglalása után hagyták el és rombol-
ták le a jankováci katonák. A település lakossá-
ga a háborús években lecsökkent, majd a kuruc
háborúk idején hagyták el a rácok és költöztek
délebbre, Szabadkára, Bajára és a környékbeli
településekre. Az 1731-ben magyarokkal újrate-
 A jankováci palánk története 49 Műhely
lepülő Jankovácon a vár helyét művelésbe vették
és az egykori palánkvár emléke feledésbe merült.

A palánk
A jankováci palánkvárról jelen pillanatig csu-
pán egyetlen ábrázolást ismerünk. Mikoviny Sá-
muel 18. század első harmadában Solt vármegyéről
készült térképén szerepel a négyzetes alakú, sarka-
in kör alakú védőművekkel épült „jankói” erődítés.
A helyi hagyományok szerint a török erődítmény
a település északkeleti végén, az „uraság utcájának”
(Orczy u.) végén található magaslaton, az ún. Ep-
reskert nevű helyen állt. A török hódoltság után az
Orczy családhoz került Jankovácról több térkép is ké-
szült, melyen ezt a délnyugatról és északkeletről vize-
nyős, mocsaras térséggel szegélyezett dombot uradal-
mi gyümölcsösként (prunetum dominale) jelölték.
A térképek alapján a gyümölcsöskert egy nagyjából építkezések során. Feltételezhető, hogy a palánkot az Az erődítmény területe egy
230×230 méteres, négyzet alakú területrészt foglalt egykori Csőszapa falu középkori temploma köré épí- 18. század végi térképen
magában. A 19. század második felére a gyümölcsös tették, s a templomot részben a környék megfigyelé-
megszűnt, s a helyét az egyre terjeszkedő Jánoshalma sére, részben pedig vallási célra használták fel. A már
foglalta el a 20. század első felére. A 20. század elején említett szentkirályi palánknál a középkori Szentki-
csupán néhány telket mértek itt ki, a század második rály falu körtemplomával tehették ugyanezt. Sajnos a
felére azonban a területe teljesen beépült. A magas- beépítés miatt a temető korát csupán próbaásatással
lat központi részén az Orczy-Hajnald-Epres-Hold lehetne egyértelműen meghatározni.
utcák által képzett négyzet alakú térrész található. A palánkvár területén Trillsam Márton 1960-
Számos mendemonda kering mai napig a települé- as és 1980-as évek közötti gyűjtéseit kivéve célzott
sen a földmunkák során megtalált régi kemencékről, régészeti kutatások nem történtek. A Kecskeméti
cseréptöredékekről és földbe mélyített gabonatároló Katona József Múzeum 2020 nyarán kezdte el a te-
vermekről is. Építkezések során számos középkori rület vizsgálatát fémkeresős múzeumbarátok be-
és kora újkori/török kori lelet került itt elő. Az Epres vonásával. A palánk feltételezett helyének környe-
és a Hold utca sarkán található telken vastárgyak- zetében elterülő kertek és szántók vizsgálata során
kal (fegyverek, lószerszámok) teli pincét találtak, az jelentős mennyiségű középkori és török kori (köz-
Orczy-Hajnald-Előd utcák találkozásánál levő telke- tük mázas török és Felső-Magyarországról szár-
ken pedig embercsontok kerültek elő. A talajmunkák, mazó metélt-mázas magyar) cseréptöredék, illetve
illetve építkezések idején különféle vastárgyakat, kő- különféle méretű ólom muskétagolyó, puskából
ből és vasból készült ágyú/muskétagolyót, patkót, il- származó kovakő került elő. A kutatás várhatóan
letve igen sok török kori cseréppipát találtak. A leletek 2021 nyár végén zárul le, s addigra pontosabb ké- A palánk feltételezett
nagy része sajnos elkallódott, s csupán egy kis része pet alkothatunk az egykori jankováci palánkról. ❦ kiterjedése légifelvételen
jutott el Trillsam Márton rajztanár, lelkes helytörté-
nész révén a jánoshalmai Helytörténeti Gyűjtemény-
be, ahol többségük ma is szabadon megtekinthető.
A fenti adatok alapján feltételezhető, hogy a vár
felhagyása után megmaradt, összerogyott palánk te-
rületén az Orczy család gyümölcsöst alakított ki. E
lap hasábjain (a 2017/6. számban) bemutattuk a Du-
napataj keleti felén, Szentkirály pusztán létezett tö-
rök palánkvárat, melynek 16. század végi pusztulása
után a töltésfalai még a 19. század elején is megvoltak.
Valószínű, hogy a 17. század végén elhagyott és fel-
gyújtott jánoshalmi palánk föld-fa szerkezetű kerítő-
falai is fennmaradhattak a 18. század második feléig,
és alkalmasak lehettek az újonnan létrehozott gyü-
mölcsös fáinak bizonyos fokú védelmére a fiatal fák
kérgét és rügyeit kedvelő vadak (főként a vadnyúl)
ellen. Fentebb szó volt arról, hogy az Orczy-Hajnald-
Előd utcák találkozásánál számos sírt tártak fel az