A tündérek

Amikor még kicsi voltam anyukám sokszor mesélt egy mesét a Naptündérről és a
Napkirályról, amikor nem tudtam aludni. Így szólt a mese:
Történt egyszer nagyon régen, amikor még a Hold és a Nap helyett a tündérek
világították be az éjjelt és a nappalt, hogy a Holdkirály és a Napkirálynő szerelembe esett és
született kettő ikergyermekük. Az egyiknek Csillag volt a neve, mert olyan fényesen világított
éjjel-nappal, ahogy egyik tündér se, míg a másik gyermek csak éjjel világított, mint apja, ezért
Mécses lett a neve.
Egy nap mérhetetlenül rossz dolog történt, mivel a jégmanók elcsenték a tündérek
fényét, mert a Jégkirálynő szörnyű, halálos betegségben szenvedett, amit csak a
fénytündérek fénye tudott meggyógyítani. Mindenkinek a fénye elveszett, mindenhol
sötétség volt. Az emberek kétségbe estek, a növények nem teremtek és nagy éhínség tört ki
a Földön. Azonban Mécses hirtelen elkezdett nappal világítani. Amennyi energiát csak tudott
a növények növesztésére szentelt.
Mécses úgy érezte, hogy ő a felelős a történtekért, ezért azonnal cselekednie kellett. A
Jégkirálynőtől vissza akarta lopni a fényt, ami egyedül lehetetlennek tűnt, mivel a
Jégkirálynőé volt az egész Északi sarkkör és a jégmanók is megnehezítették volna a dolgát.
Végül Csillagtól kért segítséget, hogy véghez vigye a küldetést, de Csillag ellenkezett.
-Nem mehetünk el, túl kevesen vagyunk. Gondolj bele, hogy mekkora pusztítást végeztek a
manók, amikor idejöttek!
-Inkább meghalok, minthogy félelemben és sötétségben éljek. Ez így nem élet!
- Nem is kell neked sötétségben élned, hiszen még világítasz, nem úgy, mint én!
-Biztos irigy vagy rám, mert nem vették el a teljes fényemet!
-Ez nem igaz! Ennek az lesz a vége nővérem, hogy meghalsz és apánknak megszakad majd a
szíve. Tudod, hogy a kapcsolatotok nagyon őszinte. Apu soha nem fog többet benned
megbízni, ha elmész. A saját családod fog ebbe belerokkani.
-Nem, ha segítesz. Érzem, hogy nekem kell megmentenem a tündéreket.
-Emlékezz vissza, mit tanultunk történelemből, amikor a Tűztündér meg akarta menteni a
királyságot és meghalt, mert olyan makacs volt, hogy nem mérte föl a túlerőt. Nővérkém ne
légy te is ilyen felelőtlen! Ha elindulsz szólok apánknak, hogy elmentél és annak nem lesz jó
vége!
-Kérlek tartsd ezt titokban, ha már neked nincsen ehhez merszed. Eleve mire is neveltek a
szüleink? Arra, hogy üljünk ölbe tett kézzel? Szerintem nem! Az nem az én problémám, hogy
a húgom túl félénk. Így nem lehet élni! Nem hiányoznak a kalandok?
-Nekem igenis tele van izgalommal az életem!
-Dehogy!
- Emlékszel, amikor megvédtük magunkat egy kicsi gyerektől, mert begyűjtötte a
fénytündéreket, vagy amikor titokban elmentünk a rétre nektárt lopni a méhektől? Az mi
volt, ha nem kaland?
- Húgocskám, ha nem akarsz, akkor ne gyere, de én elmegyek. Kérlek ne mond el apánknak!
-Nem fogom, de figyelmeztetlek, hogy apa nem fog többé megbízni benned!
Végül Mécses elindult az Északi-sark felé. Nagyon fújt a szél és Mécses
meggondolatlanul nem vitt magával meleg ruhát, így lassan szárnya megfagyott és a két
méteres hóban nem tudott járni. Nappal elkezdett világítani és a jégmanók megtalálták.
Eközben a király és a királynő észrevette, hogy nincs otthon Mécses és rögvest
Csillaghoz rohantak, hogy tudja-e hol van a nővére. Csillag végül bevallotta, és a szülei
nagyon kétségbe estek.
Csillag titokban a nővére után repült, de nem találta őt sehol. Elrepült a Jégkirálynő
palotájába és az ablakon keresztül észrevette nővérét, ahogy a jégkirálynő mellet áll egy
jégtömbbe fagyva. A hollók hallották Csillag aggódó hangját, így megkérdezték miért aggódik
a hercegnő. Csillag elmondta és a hollók örömest segítettek a hercegnőnek. Az egyik holló
elcsalta a manókat, fagylaltot adott nekik. A másik két holló pedig a Jégkirálynő haját kezdték
el tépni, míg Csillag elvitte a nővére jégbefagyott testét. Sikerrel jártak volna, ha a Holdkirály
nem lép be a palotába, mivel ekkor a Jégkirálynő olyan méregbe gurult, hogy elvette
varázslatos erejével Mécsest és a jégtömböt és darabokra törte Mécsessel együtt.
Ekkor aztán a Holdkirály akkora dühbe gurult, hogy hirtelen elvette a Jégkirálynőtől az
összes fényenergiát, úgy, hogy ebbe a királynő menten belepusztult.
Végül a Napkirálynő, a Holdkirály és Csillag felköltözött az égre bánatukban, és a mai
napig is ott világítanak a többi fénytündérrel.

Kedves Tanárúr!
Múlt héten sajnos lebetegedtem, ezért hiányoztam, így nem tudtam megkérdezni Öntől,
hogy a mindennapi veszekedést hogy érti, mert ez a történet nem biztos, hogy mindennapi.
Pont emiatt írtam oda, hogy Anyukám mesélte a történetet, mert így talán hétköznapibbnak
tűnik a mesém. Valójában én találtam ki!
Lászlófi Sára