A római jog

A római jog fogalma

A jog fogalma:
- norma agendi,
- facultas agendi.
A római jog:
- ius civile, ius Quiritium,
- ius Romanorum, ius Romanum.
- Tágabb értelemben: a középkori és újkori továbbélés
figyelembevétele.
- Szűkebb értelemben: római magánjog (ius privatum
Romanum).
A római jog jelentősége napjainkban
Miben segít a római jog ismerete?
- Bevezetés a jogi tanulmányokba,
- a jogi dogmatika alapjainak elsajátítása,
- a jogászi gondolkodás fejlesztése,
- a római jogi terminológiák mai használata,
- a modern jogi problémák jobb megértése,
- védekezés a túlzott specializáció és a jogpozitivizmus
ellen,
- a külföldi jogrendszerek megismerése,
- ius commune Europaeum alapjainak megértése.
 A római jog oktatása
Római jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék,
oktatókkal, az oktatás menetével és a vizsgával
kapcsolatos információkat ld. itt:
https://www.ajk.elte.hu/szervezetek/romai-jogi-es-
osszehasonlito-jogtorteneti-tanszek
 Az institúció-rendszer
Gaius: Institutionum commentarii IV

de rebus de
de personis
actionibus

dologi jog öröklési jog kötelmi jog

(2, 1–96) (2, 97 – 3, 87) (3, 88–225)

Iustinianus, Institutiones seu Elementa

contractusok quasi delictumok quasi

contractusok delictumok

Napjaink institúció-rendszere

eljárásjog személyi dologi jog kötelmi öröklési

jog jog jog
A pandektarendszer
a magánjog általános
része
(a személyi joggal
együtt)

a dologi jog

a kötelmi jog

a családjog

az öröklési jog
A római államformák és a római jog
változásai
Államformák:
1. Királyság (regnum), Kr. e. 753–510.
2. Köztársaság (libera res publica), Kr. e. 510 – Kr. e. 27.
3. Principátus, Kr. e. 27 – Kr. u. 284 .
4. Dominátus, 284 – 565.

Római jog:
1. Civiljog egyedüli érvényesülése, Kr. e. IV. századig.
2. Civiljog és a praetori jog párhuzamosan, Kr. e. III – I. sz.
3. Civiljog és a praetori jog összeolvadása, Kr. u. I – II. sz.
4. Császári kor joga, Kr. u. III – VI. sz.
 A római jog korszakai a jogtudomány
fejlődése alapján
1. Archaikus jog (Kr. e. 753 – Kr. e. III. sz.):
kezdetleges, a paraszti gazdálkodás joga.
2. Préklasszikus jog (Kr. e. III. sz. közepétől – Kr. e. I.
század végéig): fejlett magán- és közjog.
3. Klasszikus jog (Kr. e. I. sz. végétől – Kr. u. III. sz.
közepéig): a magánjog intézményeinek aprólékos
kidolgozása.
4. Késő császárkor joga (Kr. u. III. sz. közepétől – Kr.
u. VI. sz.): vulgárjogi gondolkodás előtérbe kerülése
(a posztklasszikus és a iustinianusi jog).
 A királyság államszervezete
1. Rex: a teljes végrehajtó hatalom (imperium) birtokosa,
legfőbb bíró, hadvezér és pap. Vö. praefectus urbi,
interrex.
2. Senatus: a király tanácsadó szerve, az állami felségjog
hordozója („öregek tanácsa”).
3. Comitia curiata: főleg szakrális feladatai voltak.
Eredetileg csak a patríciusok, később a plebeiusok is
részt vehettek rajta. A hadi beosztás első alapja.
A korai köztársaság államszervezete 1.
senatus
- külpolitika és hadügyek meghatározása,
- államháztartás ellenőrzése,
- szakrális szféra ellenőrzése,
- közigazgatás (és igazságszolgáltatás) ellenőrzése,
- a magistratusokon keresztül a belpolitika alakítása.

comitia comitia comitia concilium

curiata centuriata tributa plebis
(calata) (katonai századok (területi alapon)
alapján)

- magistratus maiores - magistratus - határozata

- felhatalmazás adása minores plebiscitum,
megválasztása,
főhatalom megválasztása, - Kr. e. 287-től az
- törvényhozás,
gyakorlására (később - törvényhozás, egész populus
hadüzenet és békekötés
censori hivatal - szövetség kötése Romanusra
jóváhagyása,
viselésére is), külföldi államokkal, vonatkoznak a
büntetőbíráskodás
- szakrális feladatok. - törvénykezés nem határozatai.
államellenes és főbejáró
bűncselekmények politikai ügyekben.
esetében.
A korai köztársaság államszervezete 2.
(magistratusok)
consul
- imperiummal rendelkezett,
- végrehajtó hatalom,
- bírói, hadvezéri jogkör.
quaestor
- consulok beosztottja
pénzügyekben,
- az államkincstár és a
levéltár felügyelete.
praetor
- imperiummal rendelkezett,
- peres jogszolgáltatás,
- a consul „helyettese”.
aedilis curulis
- középületek felügyelete,
- rendészeti jogkör,
- piacfelügyelet,
- nyilvános játékok
megrendezése.
aedilis
(plebejusi)
- plebejus templomok őrei,
- levéltár, pénztár kezelése.
censor
- nincs imperiuma,
- polgárok összeírása,
- senatorok névjegyzéke,
- erkölcsrendészet,
- állami javak felügyelete.
tribunus plebis
- concilium plebis (majd a
senatus) összehívása,
- vétójog,
- ius auxilii refugium.
 A principátus államszervezete 1.
1. Princeps (princeps senatus):
- tribunicia potestas (sérthetetlenség, népgyűlés és senatus
összehívásának joga, vétójog),
- imperium proconsulare (provinciák kormányzása),
- imperator,
- pontifex maximus.
2. Magistratusok (többségük továbbra is működött)
3. Népgyűlések (formális lett a szerepük)
4. Senatus:
- az állami szuverenitás hordozója,
- megválasztja a magistratusokat (Kr. u. 14-től),
- törvényhozás joga,
- Itáliát és a senatusi provinciákat kormányozta,
- felügyelte az államkincstárt,
- büntetőügyekben fellebviteli fórum.
 A principátus államszervezete 2.
(császári főhivatalnokok)
1. Praefectus praetorio:
- A császári testőrség parancsnoka,
- törvénykezési hatáskör egész Itáliában,
- ítélkezési jogkör a provinciai helytartóktól fellebbezett
ügyekben,
- általános rendelkezések kibocsátási joga.
2. Praefectus urbi:
- imperiummal felruházott polgári főhivatalnok,
- közrend fenntartása,
- bíráskodás Rómában és határtól 100 méteres körzetben,
3. Egyéb kormányzást szolgáló hivatalok:
- a princeps saját kancelláriája (Claudius),
- consilium principis (Hadrianus), császári tanács,
- aerarium Saturni, fiscus Caesaris, pénzügyi igazgatás.
 A késő császárkor államszervezete
(Tetrarchia, Diocletianus)
1. Császár (Augustus), két főcsászár:
- törvényhozás,
- igazságszolgáltatás,
- teljes végrehajtó hatalom,
- az államvagyon tulajdonosa.
2. A központi kormányzat:
- magister officiorum (kb. főudvarmester),
- quaestor sacri palatii (kb. főkancellár),
- comes sacrarum largitionum (kb. pénzügyminiszter).
3. Területi polgári igazgatás:
- négy praefectus praetorio,
- egy-egy praefectus urbi (továbbá vicariusok),
- helytartók (proconsules, consulares, praesides, correctores).
Az archaikus Róma normarendszere
1. Mos (mores maiorum):
- erkölcsi normák önálló rendszere,
- szokás,
- szokásjog.
2. Fas:
- az isteneket nem sértő magatartások (pl. dies fasti),
- később a vallási normák összessége,
- ius sacrum, majd ius divinum.
3. Ius:
- forum Romanum konkrét helye (in ius vocatio),
- az iniuria ellentéte,
- elvont alanyi jog, tárgyi jog.
 A ius szó jelentései a római jog
forrásaiban (kivonatos jelleggel)
Ius: Ianus-arcú (kettős) fogalom; ahogy a magyar jog, úgy a
fejlettebb római ius, vagy éppen a ném. Recht, az ol. diritto, a fr.
droit, a sp. derecho, a port. direito szavak etc. egyaránt jelölik az
alanyi és a tárgyi jogot (↔ angol jogi nyelv: law és right).
Főbb római jogi jelentései:
1. a régi római jogi nyelvben többek között az a hely, ahol a
praetor jogszolgáltató tevékenységet végzett (vö. pl.: in ius
vocatio, in iure cessio, in iure eljárás);
2. ius mint valamely magatartás jogszerűsége ↔ iniuria;
3. tárgyi jog, azaz jogszabály;
4. alanyi jog, azaz jogosultság;
5. a császárkorban: jogtudósi jog ↔ császári jog.
 A ius civile szó jelentéstörténete a római jogtól napjainkig
1. Eredetileg (és elsődleges jelentésében később is): a római polgár(ok
saját) joga (ius Quiritium), ill. Róma mint eredetileg városállam saját
jogrendszere.
2. Préklasszikus kor: ius civile ↔ ius praetorium szembeállításban a
szigorú, merev, ősi jog mint ius strictum, szembeállítva a hatékony,
rugalmas, méltányos joggal (ius aequum).
3. Klasszikus kor: ius civile mint ius privatum ↔ ius publicum.
4. Középkor: a római jog mellett a kánonjogot is magában foglaló ún.
közös jog: a ius commune egyik összetevőjeként maga a római jog (a
ius commune fogalma egyébként a szakirodalomban vitatott).
5. Újkor: a ius civile lényegében a magánjogot jelenti (vö. ném.
Zivilrecht-Privatrecht; ol. diritto civile-diritto privato; fr. droit civil-
droit privé).
Vö. azonban az angol jogi nyelvvel, amelyben a civil law kifejezés
elsődlegesen ma is a római jogot jelenti.
 A ius praetorium fejlődéstörténetéből
• Kr. e. 367: leges Liciniae Sextiae: a praetori tisztség felállítása; a
praetor polgári ügyekben végez peres és peren kívüli
jogszolgáltatást inter cives, ill. bocsát ki edictumokat.
• Kr. e. 242: a praetor peregrinus tisztségének felállítása, aki
elsősorban inter cives et peregrinos jár el a ius gentium alapján. (Az
inter cives eljáró praetor pedig: a praetor urbanus.)
• Kr. e. II. század közepe: lex Aebutia de formulis: a praetor
peregrinus által kidolgozott perrendet civiljogi erőre emelte, tehát a
római polgárok egymás közötti jogvitáiban is alkalmazhatóvá tette,
pontosabban – legalábbis bizonyos igények tekintetében –
megengedte a formuláris eljárás igénybevételét (civiljogi
eljárásokként elismerve azokat római polgárok között) a régi
civiljogi (legis actiós) perek helyett.
• A Kr. e. I. században a praetori jog már a civiljoggal egyenrangúnak
tekinthető jogtagozódási kategória; Cicero korában már lex
annuának nevezték (az edictum időbeli hatálya: 1 év).
• A császárkorban megkezdődik a civiljog és a praetori jog
összeolvadásának bonyolult, több évszázados, a szaktudományban
sokféleképpen tárgyalt folyamata; e distinkció helyét a klasszikus
jogban a ius privatum – ius publicum szembeállítása veszi át (ld.
ehhez alább).
 A ius praetorium meghatározásai a
forrásokban
• Papinianus: „Ius praetorium est, quod praetores
introduxerunt adiuvandi vel supplendi vel corrigendi
iuris civilis gratia propter utilitatem publicam.” = „A
praetori jog az a jog, amit a praetorok vezettek be a
civiljog kisegítése, kiegészítése vagy kijavítása
céljából, közérdekből.”
• Marcianus: „Nam et ipsum ius honorarium viva vox est
iuris civilis.” = „Ugyanis maga a ius honorarium a
civiljog élő szava.”
• NB. A ius honorarium tágabb fogalom, mint a ius
praetorium, nem csak a praetori jogot foglalja magában,
hanem az aedilis curulis ediktumainak és a provinciai
ediktumnak az anyagát is.
• Az ediktumok anyagát Kr. u. 130 körül, Hadrianus
császár megbízásából Salvius lulianus, az egyik
legnagyobb római jogtudós rendszerezte. Az így
elkészült mű lett az Edictum Perpetuum.
 Az aequitas és a ius naturale
Aequitas (kalon kai dikaion):
• az archaikus jogban: polgárok közötti jogegyenlőség,
• a préklasszikus korban: bonum et aequum, objektív bona fides,
ius aequum.
• Vö. a méltányosságal.
Ius naturale (physei dikaion):
• Eleinte az aequitas értelmében használták.
• Cicero hozta kapcsolatba az értelemmel (ratio).
• Gaius (Kr. u. II. század vége): az ember természetes
értelmén (naturalis ratio) alapul.
• Ulpianus: olyan életviszonyokra vonatkozó jog, amelyek az
embernek az állatokkal való közös természetéből erednek.
• Gaius: „civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest”.
 A ius gentium

• Háború és béke joga (ius belli ac pacis): hadüzenet,

békekötés követküldés.
• Koinon dikaion: valamennyi poliszban érvényesülő
jog.
• Praetor peregrinus: valamennyi népnél, államban
érvényesülő jog.
• Gaius: alapja a naturalis ratio, olyan jog, amellyel
minden nép él.
• Filozófiai és jogi kategória.
 A principátus jogrendszeréhez
(Ius privatum és ius publicum)
• Ulpianus (D. 1, 1, 1, 2) a következőképpen határozza
meg a ius privatum és ius publicum fogalmát:
„Huius studii duae sunt positiones, publicum et
privatum. Publicum ius est quod ad statum rei
romanae spectat, privatum quod ad singulorum
utilitatem…”
• Vagyis a jogtudománynak két ága van, a közjog és
a magánjog. Közjog az, amely a római államra
vonatkozik, a magánjog pedig az, amely az
egyének érdekére.
• Az elhatárolás alapját az utilitas publica és az
utilitas privata szembeállítása képezi.
 A ius egyéb kategóriái
• Ius cogens (kényszerítő jog) – ius dispositivum (megengedő jog,
ius permittens).
• Ius universale (egy állam egész területére kiterjedő jog) – ius
particulare (csak bizonyos vidékeken érvényesülő, résszerű jog).
• Ius generale (egy jogrendszeren belül általános jelleggel
érvényesülő jog) – ius speciale (különös szabályok különleges
szabályozást igénylő életviszonyokra, pl. actiones adiectitiae
qualitatis).
• Ius commune (a jog rendszerint alkalmazandó szabályai) – ius
singulare (kivételes szabály, pl. beneficium, privilegium),
• Ius primarium (elsődleges jog) – ius subsidiarium (kisegítő jog).
• Ius divinum (isteni jog) – ius humanum (emberi jog).
• Ius scriptum (előírt formában, írásban rögzített jogszabályok, pl.
törvény, császári rendelet) – ius non scriptum (íratlan formában
keletkezett jog, pl. consuetudo, de a praetori edictum is).