Az olasz fasizmus kialakulása, gyökerei és ideológiája

Olaszország az első világháború után a győztesek oldalán állt, azonban nem kapták meg a
titkos szerződésben nekik ígért területeket, többek között Dalmáciát és Albániát sem. Ennek hatására
a háborús áldozatok értelme megkérdőjeleződött az olasz társadalomban.

A háború utáni kiábrándulást fokozta a gazdasági visszaesés, az infláció, a munkanélküliség és

az országot sújtó nyomor. A helyzetet tovább nehezítette a frontvonalról hazatérő katonák, akik
nehezen tudtak visszailleszkedni a mindennapi életbe. Mindennapossá váltak az utcai harcok,
északon gyárfoglaló, míg délen földfoglaló mozgalmak alakultak. A fennálló problémákat az egymást
sorra váltó kormányok nem tudták megoldani. Ezek hatására a tömegek szimpatizálni kezdtek a
kibontakozó szélsőséges politikai csoportokkal, akik gyors és radikális megoldást ígértek a
problémákra. A legjelentősebb szélsőjobboldali pártot Benito Mussolini hozta létre.

Mussolini az első az európai vezérek listájában. 1983-ban Észak-Olaszországban született,

szegény családba. Édesapja kovács, édesanyja pedig tanító volt. Fiatalkorban nem volt jó
magaviselete, kisebb botrányai ellenére, azonban 18 évesen tanítói diplomát szerzett. Munkát
viszont csak nehezen talált és nőügyei miatt azt is elvesztette, későbbiekben a politika jobban
érdekelte. Szocialista újságíró lett, az 1912-től az Avanti pártlap főszerkesztője, azonban az Olasz
Szocialista Pártból kizárták, mert követelte a háborúba való belépést. Mussolini annak érdekében,
hogy hitelét ne veszítse el 1915-1917 között a fronton szolgált, később súlyos sérüléssel szerelt le.

A háború után megalapította saját mozgalmát, amely már nacionalista elveket hangoztatott,
ezt 1921-től Nemzeti Fasiszta Pártnak nevezték. A „fasci” szó az ókori római hatalmi jelvényre, egy
vesszőnyalábra utal. A párt programjában jelentős szerepet kapott a nacionalizmus, illetve egy nagy
Olasz Birodalom ábrándja. Céljai közé tartozott többek közözött a rend megteremtése, a nagytőke
korlátozása és egy erős állam kiépítése. Ennek érdekébe létrehozták a párt fegyveres alakulatát,
akiket feketeingeseknek neveztek. Jelképük a fekete ing, karszalag és derékszíj volt. Kezdetben
fasiszta gyűléseket védtek, később föld és gyárfoglalókat kezdtek verni, megalázni és meggyilkolni. Az
1921-es választások előtt több mint száz halottat eredményeztek az erőszakos fellépések. A
tömegeket Mussolini azzal nyugtatta, hogy színileg elítélte az erőszakos cselekményeket. Hívei ebben
az időszakban kezdték „Duce” -nak, vezérnek hívni. Fontos megemlíteni, hogy Mussolini rendkívül
értett a tömegekhez, emiatt az emberek hittek és bíztak benne, ezt kihasználva manipulálta őket a
későbbiekben. Az első olyan politikus volt, aki tudatosan használta propaganda céljára a plakát, a
sport és a film lehetőségeit. Önmagáról szívesen alakította ki a tévedhetetlen, a népe javáért dolgozó
vezér képét.

1921-től élesedett a harc a kommunista és a fasiszta fegyveres csoportok között.

Országszerte jelen voltak, a naponta kirobbanó utcai verekedések, illetve gyilkosságok. A bizonytalan
politikai helyzetet kihasználva Mussolini 1922 októberében a feketeingesekkel erődemonstrációként
bevonult Rómába, itt komolyabb ellenállásba nem ütköztek. Ekkor III. Viktor Emánuel király felkérte
Mussolinit a kormányalakításra, kinevezte miniszerelnökké. 1922-től koalíciós kormány alakult ki
Olaszországban. Ez a szélsőjobboldali politikai mozgalom mintegy húsz évig megtartotta a hatalmát,
egészen a második világháborúig.
 Miniszterelnökségé elején Mussolini alkotmányosságról beszélt, azonban a fasiszta
erőszak tovább folytatódott. 1926-ban a parlament megszavazta a rendeleti kormányzást, a pártokat
és a szakszervezeteket betiltották, míg 1928-ban a parlament önmagát oszlatta fel. Ezzel
megkezdődött a fasiszta diktatúra kiépítése. A Parlament helyére névleg a Fasiszta Nagytanács került.
Megszűnt a többpártrendszer, illetve a sajtószabadság, a civil szervezeteket betiltották. A
szakszervezetek helyét a korporációk váltották fel ezek a dolgozók és munkáltatók közös
érdekképviseleti szervezetei voltak, a fasiszta párt irányításával működtek, ezzel elvesztették a valódi
érdekvédelmi funkciójukat. Az állam totálissá vált, ahol csak egy szűk kör érvényesült, ellenőrző
szerepe erős volt, a hatalmi ágak szétválasztása egyáltalán nem érvényesült. Mussolini az Államot
tekintetet elsődlegesnek, ennek rendelt alá mindent, többek között az egyént, aki az államot
szolgálta.

A diktatúrát csekélyen korlátozta azonban, hogy a király a helyén maradt. Az 1870-óta tartó
konfliktust az egyházzal végül Mussolini rendezte. 1929-ben konkordátumot kötött, ahol biztosította
a létrejövő Vatikán állam függetlenségét. Cserébe a pápa elismerte az olasz államot és Rómát
Olaszország fővárosának.

A fasiszta rendszer elnyomásban tartotta a társadalmat, azonban jelentős gazdasági fejlődést

eredményezett. Reformokba kezdtek, államosításokat hajtottak végre, útépítésekbe kezdtek,
kiterjesztették az állami gondoskodást, fejlesztették az infrastruktúrát. Mindez pozitív képet
eredményezett az európai közvéleményben, feledtetve ezzel az egypártrendszert, a cenzúrát, a
kezdődő internálásokat és Mussolini vezérkultuszát. Az olasz fasizmus mintául szolgálta a később
kialakuló egyéb szélsőséges rendszereknek, köztük a német nemzetiszocializmusnak.

Mussolini mediterrán nagyhatalommá akarta tenni Olaszországot, eszményképe a Római

Birodalom volt. Gyarmatbirodalmat akart építeni Afrikában. Fiumét 1924-ben szerezte meg. A
nyugati Nagyhatalmakkal jó viszony ápolt, később azonban az afrikai terjeszkedés sértette a brit és
francia érdekeket, ezért Olaszország már inkább Németországhoz közeledett.

A párt egy ideológia mentén létezhetett, melyet egy erős hadsereg támogatott. A
fasizmus azonban nem volt egységes ideológia. Állandó elemei közé tartozott a tömegek
megnyerése, hatalom megszerzése, állam szerepének elsősége, a vezérnek való engedelmesség és a
nacionalizmus. Szociális ígéretei tették népszerűvé, ezeket azonban csak részben valósította meg.
Kezdetben nem volt fajelmélete, igaz nem volt jelentős zsidó kisebbség sem az országban.

Források:
Történelem 11. Kiadó: Szt. István Társ.
https://zanza.tv/tortenelem/jelenkor-europa-es-vilag-ket-vilaghaboru-kozott/diktatorok-i
https://hu.wikipedia.org/wiki/Olasz_fasizmus
https://hu.wikipedia.org/wiki/Benito_Mussolini