Kócos és a Réka macskái
Amikor Réka a négy Ahogy Vahur a Zavaros
folyóból álló városban lakott,
akkor nagyon szeretett volna
egy cicát. Amikor Réka a négy
folyóból álló városban lakott,
akkor Réka még kicsi volt, és
cica sehol sem volt a
láthatáron.
Kutya ellenben igen,
mert Apu azon a nézeten volt,
jobb, ha a zavaros szándékú
emberek kívül időznek a
kapun. Az idők Aput igazolták,
mert amíg kutya volt a kapun
belül, addig a Zavaros
Szándékú Emberek kivétel
nélkül a kapun kívül időztek.
Véletlenül sem belül, ahol Apu
loncsos kuvasza acsargott.
Valami azt súgta nekik, hogy
jobb, ha az Apu loncsos
kuvasza és köztük legalább
egy vaskapu a térelválasztó.
Ha valami nem súgta volna,
akkor az Apu loncsos kuvasza
megsúgta volna. Az Apu
loncsos kuvasza nem volt egy
szószátyár lény, de bizonyos
dolgokat nagyon pontosan el
tudott magyarázni a Zavaros
Szándékú Embereknek.
Az Apu loncsos
kuvaszát Vahurnak hívták, ami
odáig rendben volt, hogy
kuvasz, de onnan már nem,
hogy szuka. Márpedig a Vahur
apakutyanév. De valamiért
nem ez aggasztotta a Zavaros
Szándékú Embereket.
Az Apu Vahur nevű
loncsos kuvasza később
született Rékánál, de hamar
nagyobb lett nála, és akkor
már nem volt jó mulatság
Rékának a Vahur. Egyéves
korában Vahur egyik napról a
másikra rájött, mekkora
hatalom ő. A kicsit kevesebb,
mint egyéves Vahur szótlanul
figyelte, amint a vaskapu
túloldalán a Zavaros Szándékú
Emberek uszítják és hergelik
őt. Egyéves korában aztán
ráérzett az erejére és a
fogsorában rejlő hatalomra.
Onnan kezdve ahogy
megérezte a Zavaros
Szándékú Emberek szagát a
kapu túloldalán, azonnal hörgő
és üvöltő dorgálásba fogott.
macska Apu környezetében
Szándékú Embereket dorgálta,
nekirontott a vaskapunak, ami
vészesen ingott és vadul
döngött. Dorgálás közben
Vahur olykor kijutott az
utcára. A Zavaros Szándékú
Emberek ilyenkor sikoltozva
könyörögtek Apunak, hogy
fékezze meg a kutyát. A
Zavaros Szándékú Emberek
előtte a kölyök Vahurt
hergelték abban a hiszemben,
hogy ha az nem látja őket,
akkor védve vannak. Amikor a
Zavaros Szándékú Emberek a
kölyök Vahurt hergelték, akkor
valahogy nem jutott eszükbe
arra kérni Aput, hogy fékezze
meg őket.
Vahur kitűnő házőrző
volt, de Réka meggyőződése
szerint játszótársnak azért
túlzás. Vahurnak ellenben
Réka jó játszótárs lett volna.
Sőt Vahurnak Réka jó
játékszer lett volna. Ez a
felállás Rékának nem volt jó
mulatság. Réka úgy volt vele,
hogy egy cica kicsi, ölbevehető
és puha, tehát egy cica volna
Rékának a jó mulatság.
Vahur viszont nem
akart cicát a háznál. Vahurnak
az a felállás tetszett, hogy ő az
egyetlen szőrös lény a háznál.
Vahur nem akart konkurenciát.
Ezért amikor Apu cicát hozott
a házhoz, azt Vahur rövid úton
szétszerelte. A szétszerelt cica
romjai fölött csöppet elidőzött,
azután villámgyorsan
eltüntette a cica megmaradt
alkatrészeit is. Amikor ezzel
végzett, akkor ártatlan pofát
vágott és segített Apunak
keresni a cicát. Vahur szeme
ilyenkor azt mondta, hogy
nahát, milyen alaposan el tud
kóborolni egy ilyen kicsi cica.
Vahur az ügy érdekében
hatalmas álnokságra volt
képes. Vahur ilyenkor egyetlen
loncsos, fehér, harminckilós
hazugság volt.
Amikor Apu már a
Falapokból Épült Házban
lakott, akkor tovább húzták a
macskák, amiket Rékának
hozott. De nem mindegyik. A
jobbára fogyóeszköznek
számított.
A farágcsálék-lapokból
összerótt házba először
Nagymama adott kismacskát
Rékának. Ez a cica egy fekete,
sovány, ördögpofájú cica volt.
Nem mondhatnánk, hogy
girhes, de azért Zsupán
úgylehet fintorgott volna rá.
Zsupán hatalmas kandúr volt,
és az ő idejében
macskászatilag nagy rend
honolt Nagymamáék
városában. De ez sokkal az
ördögpofájú cica előtt történt,
és még annál is többel Kócos
születése előtt. De valamivel
kevesebbel Mióka születése
előtt. Mióka Kócos előtt
született, de sokkal Réka után.
Réka macskái az időben
cikcakkban helyezkedtek el.
Az ördögpofájú cica a
Falapokból Épült Ház
műhelytraktusában
rendezkedett be. Először úgy
gondolta, hogy az emeleten, a
lakásban rendezkedik be, de
Apu egészen másképp
gondolta. Rövid, célratörő vita
után már az ördögpofájú
fekete cica is másképpen
gondolta. A rövid, célratörő
vitában sokat segített Apunak
az ördögpofájú fekete cica
grabanca. Apu egyik legfőbb
érve a vitában éppen a
grabanc volt. Apu grabancon
kapta az ördögpofájú fekete
cicát, levitte a
műhelytraktusba, és ezzel a
vita lényegében el is dőlt.
Amikor Réka Apunál
járt a farágcsálék-lapokból
összerótt házban, akkor sokat
dédelgette az ördögpofájú
fekete cicát. Kikanalazta a
cicát a polcok alól, és először
leszedegette róla a
gyaluforgácsot és a fűrészport.
Az ördögpofájú fekete cica
rendesen nem tűrte a szőrén a
gyaluforgácsot és a fűrészport,
de a dédelgetés elől első
körben mindig meglépett, és a
búvóhelyül kiszemelt sutok és
zugok Apu műhelyében
fűrészporral és gyaluforgáccsal
belepettek voltak. Így az
odabújt cica is szükségképpen
fűrészporral és gyaluforgáccsal
belepett lett. A dédelgetésre
elővett cica eleinte nagyon
sajátosan nézett ki.
Réka a dédelgetést
másképp képzelte, mint az
ördögpofájú fekete cica. Réka
cicadédelgetészeti elvei az
ördögpofájú fekete cica
meglátása szerint akkoriban
inkább a macskanyavarásra
hasonlítottak. Réka nagyon
sokat kellett hajkurássza az
ördögpofájú fekete cicát, ha
dédelgetni akarta.