Szavak és tettek

Gyakran hallani olyan hangokat, akik úgy gondolják, hogy kizárólag a tetteink számítanak,
és a mondataink csak üres szavakat tartalmaznak valódi érzelmeket nem, vagy csak alig
tükröznek.
Az emberi kapcsolatainkban mindkettő megnyilvánul, vannak akik inkább verbálisak, míg
vannak olyanok is akik inkább cselekedeteikkel fejezik véleményüket és érzéseiket. Vajon
függetlenek lehetnek-e egymástól? Véleményem szerintem nem, mert hogyha szavahihetőek
akarunk maradni, ahhoz az is hozzátartozik, hogy a cselekedeteink nem mennek szembe az
általunk elmondottakkal. Mindkettőt megelőzi egy gondolat, ami alapján úgy döntöttünk,
hogy kimondjuk vagy megtesszük azt az adott dolgot, amit éppen kigondoltunk. Nem
lehetnek egymástól függetlenek, tükrözniük kell a másik tényezőt. A szó elszáll, az írás
megmarad, mondja a mondás, amely hűen reprezentálja, hogy a tetteink mégis csak
markánsabbak mint a mondataink. Az nem vitás, hogy a szavaknak is komoly hatásai vannak
a társas kapcsolatokban, de a cselekedeteink, és a megtörtént események még inkább
megerősítik a kezdetben még üresnek tartott szavakat is. Szerintem érdemes megfigyelni,
hogy miben befolyásolják gondolkodásunkat a szavak is miben a tettek. A maradandó
emlékeket okozó szavakat gyakran évek múltán is halljuk magunkban, míg egyes ominózus
esetek egyenesen beleégnek a retinánkba. Mindkettő tud bántó lenni, de boldoggá is tud tenni
egyaránt, tehát nem vonatkoztathatóak el egymástól.
Az emberi természet része mindez, de felelősek vagyunk azért, hogy helyesen használjuk
őket, mert különben olyan károkat is tudunk magunknak és másoknak okozni, amelyeket
sohasem fogunk tudni megbocsátani.