A FOGALMAZÁS FŐ RÉSZEI

CÍM

BEVEZETÉS-BEVEZETŐ RÉSZ

Ebben a részben leírjuk:

- a történet előzményét,
- bemutatjuk a szereplőket,
- az esemény helyét, idejét,
- vagyis megközelítjük azt a témát amiről írni szeretnénk.

FŐRÉSZ-TÁRGYALÁS

Ebben a részben részletezzük azt, amire már a bevezetésben is utaltunk. Ez a fogalmazás

legterjedelmesebb része.

Újabb bekezdésekre tagoljuk ha:

- új szereplő jelenik meg,

- valamilyen fordulat áll be az eseményekben,
- változik a helyszín vagy az idő.

BEFEJEZÉS-BEFEJEZŐ RÉSZ

Ebben a részben:

- lezárjuk az írásunkat egy mozzanatsorral,

- véleménnyel,
- érzelmeink kifejezésével,
- tanulsággal.

Hibák a fogalmazás írásakor, amiket igyekezz elkerülni:

- Az írásod nem a címről szól.

- Helytelenül tagoltad a fogalmazásod, vagy valamelyik rész hiányzik.
- A mondataid nem kapcsolódnak egymáshoz.
- Valamit túlságosan részletezel.
- Lényeges mozzanatokat kihagysz.
- Nem írsz választékosan, mindig ugyanazokat a szavakat használod.
- Unalmas a fogalmazásod.
A Pál utcai fiúk

könyvismertetés

Molnár Ferencnek (1879-1952) 29 éves korában, 1970-ben jelent meg A Pál utcai fiúk című
regénye. Az író a regénybeli grundnak a közelében lakott. (Budapest, József körút 83.)

Az ifjúsági regényének témáját saját gyermekkorának emlékeiből merítette, szereplőit élő

figurákról, barátairól, osztálytársairól mintázta a Lónyay utcai Református Gimnáziumból.

Molnár Ferenc eredeti neve ? Neumann Ferenc 18 éves koráig. A ?Molnár? felvett, ún. írói név.
Az egyik kedvenc nagybácsi foglalkozása volt a molnárság.

Az ötödök osztályos diákok számára fontos olvasmány Molnár Ferenc regénye. Művét 1907-ben
adták ki, és több nyelvre is lefordították. Azóta már elmondhatjuk, igazi világsikert aratott ez az
ifjúsági regény.

A cselekmény a századforduló körüli években játszódik a Ferencváros és Józsefváros környékén

Budapesten.

A regény a Pál utcai fiúk életét mutatja be, és megtudhatjuk, mi az a gittegylet, hol van a grund,
és részesei lehetünk a nagy harcnak, melynek tétje a játszótér birtoklása. Az író csak azoknak a
figuráknak ad keresztnevet, akiket egészen közel hoz olvasóihoz: Boka János, Nemecsek Ernő,
Geréb Dezső, Áts Feri. A mellékfiguráknak csak egy-két tulajdonságát mutatja be.

A regény szomorúan végződik, mert az egyik főszereplő meghal, és a gyerekek is hiába

küzdöttek egymás ellen életre-halálra, mert a grundot beépítik.

A regény fiúkról szól, de a lányok is szívesen olvassák, mert legalább odaképzelhetik magukat az
izgalmas eseményekbe. Az utolsó oldalak olvasásához oda lehet készíteni a papírzsebkendőt.

Felemelő élményben lesz része mindenkinek, aki el szeretné olvasni ezt a regényt.
Boka János

leírás

Tizennégy esztendős kamasz fiú. Arcán kevés nyoma van még a férfiasságnak. Ragyogó fekete
szeme tűzként lobogott. Hangja mély volt, szelíd és komoly. Megfontolt, társainál érettebb.
Ritkán beszélt ostobaságot. Kerülte a verekedést, az ítélkezést. Okos, kimért legény volt. Már
gyermekkorában látni lehetett rajta, hogy becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállni a
nagybetűs életben. Igazi római jellem.

Rokonszenves, szeretettel néztek mindig rá társai. Igazságszerető, megveti a hazugságot. Híven

őrködött Nemecsek betegágya mellett.

Nemecsek Ernő

leírás

Kis, szőke hajú fiú volt Nemecsek. Jelentéktelen, sovány, gyönge gyerek. Csendesen követte az
utasításokat, félénk, de nem gyáva, mégis – közlegény-.

Mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott. Senki sem törődött vele. Nemecseket
az író Feiks Jenőről mintázta meg. Az író szomszédjában lakott a József körúton, lakótársa volt a
párizsi diáktanyán, útitársainak egyike New Yorkban, a ?száműzetésben?. Festőművész, grafikus
volt, gyermekkönyveket illusztrált.

Mindannyiunkat meghat a regény igazi hőse, a kis Nemecsek nemes, önfeláldozó viselkedése és
fájdalmas halála. Neki a grund nem egyszerűen játszóhely volt, hanem ? ahogy ő sokszor mondta
? a HAZA. A csata legveszélyesebb pillanatában érkezett meg betegen, lázasan. Láztól és
elszántságtól fűtött kis testében felfokozódott az erő, s leterítette a hatalmas Áts Ferit.

Így a kis Nemecsek naggyá vált az olvasók szemében.

A többi Pál utcai és a fűvészkertiek

leírás

A regény szereplőit olvasás közben ismerhetjük meg. Boka Jánost és Nemecsek Ernőt az író is
sokkal részletesebben mutatja be, mint a többieket. De kik is azok a többiek?

Csele végtelenül csinos, piperkőc fiú, úgy is nevezi az író, hogy gigerli.

Csónakos gyerekes, vidám, kedves fickó, füttyei sokatmondóak. Örömében vagy

meglepetésében egyaránt óriásiakat füttyent. Csöppet sem félős.

Weisz és Richter a polgári milliőből kikerülő fiúk. Jómódúak, nagyvárosiak, öntudatosan

polgárok.
Csengey a legjobb tanuló, ő ? az első pad első?. Abban az időben tanulmányi eredmény szerint
ültek sorban a diákok az osztályban.

Kolnay Pál és Barabás nem szeretik a konfliktusokat, inkább elfutnak, mintsem vállalják a
próbatételeket.

Geréb az áruló fiú, igyekszik befolyásolni társait. Cselének is, mint az ördög, suttogta fülébe a
csábítás igéit a ?törökmézesnél?. Féltékeny. A Boka?Geréb konfliktus nem a három szavazattal
kezdődik, hanem a törökmézesnél, az einstand után. Gyanúsan viselkedik. Amikor rájön arra,
hogy árulásával mit követett el, megpróbál mindent megtenni azért, hogy hibáját jóvátegye.

Benne sokkal több volt a vér, a vakmerőség. Nem tetszett neki Boka csöndes, okos, komoly
természete. Geréb magát sokkal különb legénynek tartotta.

A Pál utcaiak ellenfelei a vörösingesek voltak, élükön a két Pásztorral. Molnár Ferenc Pásztor
Árpádnak a nevét is megtartotta, persze nem tudjuk, hogy az ifjabb vagy az idősebb Pásztor volt?
e. Pásztor Árpád író volt, gyermekkönyveket is írt.

Ők a kisebbekkel szemben erőszakoskodók voltak, de egyikük sem javíthatatlan, elvetemült. A

legjobb futók. Lehajtott fővel jártak mindig, komoran és szúrósan néztek. Napbarnított, fekete
fiúk voltak, soha senki nem látta őket nevetni. Fenyegetően viselkedtek a gyengébbekkel
szemben.

Wendauer, a legkisebb vörösinges, polgári származású.

Áts Feri szép, vállas, barna fiú. Pompásan illett rá a bő, vörös ing. Ez valami harciasságot adott a
megjelenésének. Rettenetes fiú, híre járt, hogy kicsapták a reáliskolából. Erős gyerek volt,
hihetetlenül merész. De volt a szemében valami kedves és megnyerő. A vörösingesek vezére. Áts
lenézi Gerébet, aki elárulja saját csapatát, és megveti, amikor megtudja, hogy lefizeti a grund
őrét. Igazságos vezér, az einstand miatt büntetést ró ki a Pásztorokra. Őszinte sajnálatot érez
Nemecsek iránt, amikor kiderül, hogy a kisfiú megbetegedéséhez neki is köze van.

A regény cselekményében felnőttek is szerephez jutnak.

Csetneky úr öntudatos, rátarti, fővárosi hivatalnok, aki ruháit Nemecsek szabónál varratja. Nem
törődik mások érzéseivel, ridegen követeli ruháját, pedig tudja, hogy milyen tragédia előtt áll a
család.

Rácz tanár úr szigorú tekintetű, következetes tanár. Fenyegető mondataitól megrémültek a

gittegylet tagjai.

Geréb apja jól öltözött, szakállas úr, nagy, fekete galléros felöltőben. Fekete körszakálla volt,
szemüveget viselt. Világ életében becsületes ember volt, érdekli fia sorsa.

Nemecsek szülei szegény, egyszerű emberek voltak, akik sok bajon, viszontagságon, búbánaton
mentek már keresztül. Végtelenül szerették gyermeküket, mindent megpróbáltak megtenni érte.
Ernő édesapja szabómester, éjt nappallá téve dolgozott, édesanyja pedig vigyázta gyermeke ?
álmát?.
A Pál utcai fiúk

elbeszélés

Egy szép tavaszi napon a Pál utcai fiúk gyűlést tartottak a grundon. A közgyűlésen Nemecsek
elmondta, hogy látta Áts Ferit, amint ellopta a zászlót. Ennek következtében másnap haditervet
készítettek, amiben az fogalmazódott meg, hogy este nyolckor találkoznak a fiúk, Boka,
Csónakos, Nemecsek. Boka aggódott, mert Nemecsek késett. Mikor odaértek a vörösingesek
szigetére, egy cédulát hagytak maguk után, amire ez volt írva: ?Itt jártak a Pál utcai fiúk!? Ezt
észrevették a vörösingesek, és a betolakodók keresésére indultak. Bokáéknak bujkálniuk kellett,
és közben a kis szőkének kétszer kellett vízbe bújnia. Később nagy nehezen meg tudtak szökni a
fiúk. A gittegyletet feloszlatták, de mivel maradt gitt, így az nem szűnt meg teljesen. Nemecseket
a délutáni gyűlésen árulóvá nyilvánították, mert hirtelen elrohant, pedig csak Bokához szaladt. A
grund megvédésére nagyon jól felkészültek a fiúk: Janó árkot ásott, a srácok meg szétosztották a
terepet. Később kiderült, hogy Geréb az áruló, erről Geréb apja is tudomást szerzett. Gerébnek
először nem bocsátották meg tettét, de napok elteltével igen. A harcra hadüzenetet is küldtek.
Két nappal ezután megtörtént a csata. A Pál utcaiak becsületes harcban nyertek, és ezt Nemecsek
Ernő hőstettének is köszönhették. A csata végén a vörösingesek letették a fegyvert, és Ernőt
Boka kapitánnyá avatta. A kis legény már nagyon lázas volt. Az orvos megvizsgálta őt. Az
édesapja érdeklődött az állapota után, de a válasz nem volt biztató. A fiúk Boka kíséretével
megérkeztek Nemecsekékhez. Barabás és Kolnay még most is veszekedtek, mert Barabás leült
egy székre, de Kolnay is éppen oda szeretett volna ülni.

Boka rájuk szólt, hogy hagyják már abba. Közben kijött az orvos a beteg kisfiú szobájából, s
megmondta, a kis szőke legényke meghalt. Ezután mindenki szomorúan ment haza.

Másnap kiderült, hogy a grund helyébe emeletes házak épülnek.

A grund

leírás

A grund egy üres telek volt. A palánkja a Pál utca felől húzódott, a két oldalát egy-egy ház
határolta.

Hátul egy másik telekkel volt szomszédos. Itt egy fűrésztelep gőzgépe működött. A végében állt
a fűrészgép háza. Szinte mindig hallani lehetett a sivítását, és látni a kis kémény pöfögését.

A Pál utcai fiúk birtokukba vették a farakásokat. Vagy ötven-hatvan utca keletkezett a kockába
tornyozott farakásokból. Nem volt könnyű ebben a labirintusban eligazodni. Janó, aki a telepen
élt kis kunyhójában, őrizte a fát, hogy el ne lopják, fel ne gyújtsák.

A Pál utcaiak Boka parancsára vagy öt farakásra erődítményt építettek. Ezek voltak a védelmi
pontok. Folyamatosan őrizték és építgették a váraikat.

Indiánosdit játszottak, és mindent megtettek, hogy megvédjék másoktól a grundot. Számukra ez

volt a minden, mint a felnőtteknek a haza, a szabadság.
Elloptam a Pál utcaiak zászlaját

naplóbejegyzés

Nekünk is kell egy hely, ahol labdázhatunk. A grund mindenkié, de ezek a Pál utcaiak azt hiszik,
hogy csak az övéké. Ma ott jártam a grundon. Úgy gondoltam, megmutatom nekik, hogy akár
erővel is el tudjuk tőlük venni ezt a helyet.

Könnyen bejutottam a fűrésztelep felől. Felmásztam arra a farakásra, amelyiken ott állt az egyik
erődítményük a zászlóval. Már éppen indultam volna lefelé, amikor meglátott az a kis szőke fiú,
a Nemecsek. Úgy megijedt a látványomtól, hogy hanyatt-homlok elmenekült. Fogtam a piros-
zöld zászlójukat és eljöttem.

Amilyen gyávák, most aztán önként átadják a grundot.

1889. április 3.

Bejegyezte: Á. F.
A vörösingesek között jártam

elbeszélés leírással

A vörösingesek voltak nekünk, a Pál utcaiaknak az ellenfelei. Nekik is volt játszóhelyük, ők a

szigeten töltötték idejüket, rabló-pandúrt szoktak játszani.

A füvészkertet nagy fal vette körül, de hátul csak deszkakerítés. Ezen másztunk át, hogy titokban
juthassunk be. Már sötét volt, félelmetesen susogtak a fák lombjai. A torkunkban dobogott a
szívünk. Semmit sem láttunk, de a szigetre vezető hidat kivilágították, őrök álltak rajta.

A bokrok mellett négykézláb mászva indultunk, de éles füttyszót hallottunk. Azt hittük,
észrevettek bennünket, de később kiderült, csak őrségváltás történt. Óvatosan haladtunk tovább.
Úgy hallgatóztam a földre tett fülemmel, mint az indiánok. Jött is a füvészkert őre, de tőle nem
féltünk.

Ennek ellenére bementünk a várromba. Ott megtaláltuk a vörösingesek fegyverraktárát. Először

el akartuk vinni hadizsákmánynak, de aztán csak szétszórtuk a lándzsáikat, hogy lássák, itt is
jártunk.

Aztán, amikor tiszta volt a levegő, négykézláb lementünk a tópartra. Megtaláltuk a csónakot, és
átvontattuk a híddal szemközti partra. Nemecsek sajnos beleesett a vízbe, amikor be akart szállni
a csónakba. De azért mentünk tovább. Szerencsésen átértünk. Én vigyáztam a csónakra, amíg
Boka és Nemecsek eltűntek a bokrok között a szigeten. Később elmesélték, hogy a sziget
közepén lévő tisztáson van a vörösingesek főhadiszállása. Ott guggolt az áruló Geréb is Áts Feri
mellett. A vörösingesek szerettek volna labdázni valahol, ezért akarták a grundot. A megbeszélés
után mindannyian elmentek, hogy elvigyék a fegyvereiket. Ezt az időt használta ki Boka, és
feltűzte a cédulát a fára, majd eloltotta a vörösingesek lámpáját.

Nagy csörtetésre lettem figyelmes. Készen álltam a csónakkal az indulásra. Boka és Nemecsek
beugrottak, de a ladik félig a partra futott, így ki kellett szállni és megtolni. Sajnos addigra a
vörösingesek észrevették a levelet, és keresni kezdtek bennünket. Végre elindultunk. Gyorsan
áteveztünk a partra, de az őrszem meglátott bennünket. Lélekszakadva menekültünk, egyenesen
be az üvegházba. Itt biztonságban éreztük magunkat, csak féltünk, hogy ránk ne zárják az ajtót.
Nemecsek a nagy sötétben segíteni akart, hogy lássunk is valamit, öngyújtót gyújtott. Boka
hirtelen kiverte a kezéből, de üldözőink meglátták a fényt, és már hallottuk is a kavicson ropogó
lépteket. Boka az ajtó mögé bújt, én egy pad alá, Ernő az aranyhalas medencébe, mert már úgyis
vizes volt. A vörösingesek nem találtak ránk, azt hitték, már kimentünk innen.

Az üvegházból a hátsó kerítéshez futottunk. Ott észrevettük, hogy jönnek utánunk és

felmásztunk a fára. A vörösingesek azt hitték, hogy már kimentünk, és két idegen fiú után
vetették magukat.

Mi lemásztunk a fáról, át a kerítésen, és végre kint voltunk az utcán.

Későre járt, alig vártam, hogy hazaérkezzek.

Az én barátom Boka lenne

leírás

Ha a Pál utcai fiúk című regény szereplői közül barátot kellene választanom, akkor Boka Jánost
választanám.

Boka komoly, megfontolt diák. Ő a Pál utcai fiúk vezetője. Előrelátó, igazi kis hadvezér. Magas
beosztása nem teszi elbizakodottá. Nem zsarnokoskodik, inkább védelmezi, óvja kis csapatát.
Erős az igazságérzete, hiszen magát is megbünteti, amiért az ajtót nyitva felejtette.
Példamutatóan bátor.

Inkább felnőttes a viselkedése, de azért mégis gyerek. Ujjai örökké tintásak. Határozott fiú, tudja,
hogy számítanak rá a többiek. Kedves és érző szívű, ha a helyzet úgy kívánja, bár erre ritkán van
alkalom.

A regényben hatalmas próbát kell kiálljon, és ő a többiekkel együtt hőssé válik.

Szeretném, ha hozzá hasonló tulajdonságaim lennének.

Csata a grundon

egy homokbomba elbeszélése

Ott kergetett bennünket a szél a grundon. Napközben csak a fűrészgép visítását lehetett hallani,
de délután benépesült a telek, megérkeztek a gyerekek.

Egy nap vödörben vizet hoztak, és kezdték a homokszemeket egymáshoz terelni. Nem tudtuk, mi
készül, és izgatottan tűrtük, hogy vízzel keverjenek össze bennünket. Szorgos kezek jó erősen
meggyömöszöltek, megpaskoltak és görgettek, majd egymás mellé állították az elkészült
gombócokat. Egyre csak szaporodott a sok homokgömb. Estére befejezték a munkát a fiúk.
Elosztottak bennünket a farakások tetejére. Itt töltöttük az éjszakát. Hideg volt egy kicsit, mert
vizes voltam, ez a víz nem folyt át rajtam, mint az eső.

Másnap rengeteg gyerek jött. Azt kiabálták, hogy: előre, hurrá!

Azt sem tudtam, most mi lesz. A napsütésben jobban éreztem magam. Néhány homokszem már
levált rólam, de nem bántam, menjenek, ha úgy akarják.

Ahogy így gondolkodtam, egy erős kéz megragadott, jól meglódított, és már repültem is.
Felkavaró érzésben volt részem. Kiláttam a Pál utcára, ahová eddig még sosem… Aztán hirtelen
egy vörös ingen landoltam.

- Aúúúú – ordított az ing gazdája, és elterült a földön.

Ezt azért igazán nem akartam. De már nekem sem volt időm több, mert darabokra estem. Még
hallottam, hogy nagy az ujjongás:

-Győztünk, győztünk.

De másnap hiába vártam a gyerekeket, helyettük gépek jöttek meg felnőttek, akik furcsa
eszközöket cipeltek magukkal.
Látogatás Nemecseknél

elbeszélés leírással

Ernő nagyon beteg volt. Szerettem volna tenni valamit érte, de csak az jutott eszembe,
meglátogatom, hátha jobb kedve lesz tőle.

Elindultam hát a Rákos utcai kis ház felé. Lépteimet szaporáztam, aztán meg-megálltam. Nem
tudtam eldönteni, örömet okozok-e vagy csak zavarok, ha odamegyek.

Aztán mégis bementem. Csendesen kopogtam, illendően köszöntem. Nemecsek bácsi nyitott
ajtót. Megcsapott a gőz. Éppen vasalta a készülő ruhát a szabómester.

- Gyere csak, fiacskám, Ernő nagyon beteg, de azért biztos örül neked – mondta.

Bevezetett a szobába, ahol az én kis szőke barátom feküdt. Arca sápadt volt és beesett, nagyon
lesoványodott. Lázrózsák égtek rajta. Szemét hol becsukta, hol kinyitotta. Szólni nem bírt, csak
intett a kezével. Odaültem az ágya szélére és üdvözöltem. Megkérdeztem, hogy van, de válasz
nem érkezett. Jobbnak láttam hát elköszönni. Nemecsek anyukája mosolyogni próbált, de láttam,
hogy csak miattam teszi, mert a sírás fojtogatja.

Halkan csukódott be mögöttem az ajtó. Körülnéztem, hogy merre is induljak, mert a szívemet
szorította a szomorúság, és az én szemem is megtelt könnyekkel.
Nemecsek példaképpé válik

- vélemény -

Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének főszereplője Nemecsek Ernő.

A gittegylet tagja és a Pál utcaiak játszótársa. Mindenkinek szüksége van rá, ő a közlegény, de
nem becsülik meg. Nemecsek Ernő azonban bebizonyítja, különb a többieknél.

Többször ruhástól kerül vízbe. Először nevetnek rajta, de azért senki sem cserélne vele. Még a
vörösingesek is elismerik bátorságát. Nemecsek nem magyarázza meg cselekedeteit, félre is értik
viselkedését. Ő tudja, mikor mi a dolga, mit kíván tőle a sors. Meg akarja menteni a grundot.
Nem vitázik, amikor kisbetűkkel írják a nevét, de nagyon fáj neki. Geréb apukájának sem vallja
be, hogy a fia áruló, mert szíve mélyén érzi, hogy nem viselné el az igazságot.

Betegen is megmenti a csatát, mert nem számít, hogy közlegény, teszi, amit a szíve diktál.

Halálos ágyánál felvonul szinte az összes szereplő. Ki szeretetből, ki magát szégyellve próbál
megbocsátást kapni a kis szőke fiútól.

Példaképpé emelkedik a regény végére őszintesége, bátorsága, kötelességtudata és hűsége miatt.