III.2.2.6.

CSERZŐANYAG TARTALMÚ DROGOK

HAMAMELIDIS FOLIUM - nagylevelű csodamogyoró levél

HAMAMELIDIS CORTEX - nagylevelű csodamogyoró kéreg
Hamamelis virginiana L. (Hamamelidaceae)

A nagylevelű csodamogyoró Észak-Amerikában honos, a bennszülött indiánok kedvelt

gyógynövénye volt. A 18. századtól Európa szerte dísznövény, termesztik is. Bokortermetű,
lombhullató, virágait télen hozza. A kéreg 1,5-2 mm vastag, vályus, vagy csöves. A sárgás-
vörösbarna külső kérget szürkésbarna, lenticellás para borítja. Belső oldala hosszant csíkolt.
Összehúzó, keserű ízű. A levelek zöld vagy zöldesbarna színűek, gyakran töredezettek. A
levéllemez széles tojásdad vagy visszás tojásdad, a levélváll ferde és aszimmetrikus, a levélcsúcs
kihegyezett, ritkán tompa. A levélerezet a fonáki oldalon erősen kiemelkedik, az oldalerek ívesen
futnak. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a Hamamelidis folium hivatalos nagylevelű
csodamogyoró levél néven. Porpreparátumában hullámos sejtfalú epidermiszsejtek, csillag alakú
fedőszőrök figyelhetők meg, melyek 4-12 egysejtű, alapjuknál kapcsolódó ággal rendelkeznek. Az
ágak vastag falúak, gyakran barna színű tartalommal rendelkeznek. Vastag falú rostok, kalcium-
oxalát hasábkristályokat tartalmazó kristálytartó sejtsorok, kősejtek, magányos kalcium-oxalát
hasábkristályok is megfigyelhetők.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A csodamogyoró jellemző tartalomanyagai a cserzőanyagok. Különlegességük, hogy a

galluszsav/digalluszsav nem glükózhoz, hanem hamamelóz (=hidroximetilribóz) cukormolekulához
kapcsolódik. A kéreg 10 % körüli mennyiségben tartalmaz hamamelitannin származékokat (mono-,
és digalloil-hamamelóz), galluszsavat, kevés illóolajat. A levéldrog 3-10 % cserzőanyagot
(hamamelitanninok), proantocianidineket, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. (III.2.88. ábra).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv legalább 3 % pirogallolban kifejezett cserzőanyagtartalmat kíván
meg. Meghatározása bőrporos-spektrofotometriás módszerrel történik.
III.2.88. ábra Hamamelitannin (digalloilhamamelóz)

Alkalmazás

Polifenol tartalma miatt mind a kéreg, mind levél kivonata adsztringens, gyulladáscsökkentő,
hemosztiptikus enyhe bőrsérüléseknél, lokális bőr- és nyálkahártya-gyulladásoknál, visszérnél,
aranyérnél. Belsőleg nem specifikus hasmenésnél használják. Enyhe gyomorirritációt okozhat.

ALCHEMILLAE HERBA - réti palástfű virágos hajtás

Alchemilla vulgaris L. s.l.
(syn. Alchemilla xanthochlora Rothm.) (Rosaceae)

A réti palástfű taxonok többsége európai flóraelem, amelyek hegyi réteken, magasabb tengerszint
felett fekvő legelőkön, lápréteken teremnek. Kisebb állományokban előfordulnak a Zempléni
hegységben, a Bükkben, a Kőszegi- és Soproni-hegységben. Magyarországon a nemzetség minden
faja védett növény.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a virágzáskor gyűjtött föld feletti rész hivatalos Alchemillae
herba néven, amely megnevezése ellenére gyakran csak leveleket tartalmaz.
A palástfű gyökértörzzsel rendelkező évelő növény. A levelek kerekek vagy vese alakúak, ujjasan
karéjosak, fogas élűek. A virágzat többé-kevésbé elágazó; az apró virágok zöldessárgák. Termése
aszmag. Porpreparátumában vékony, egysejtű, kihegyesedő és részben ívesen hajlott szőrök
láthatók, melyek alapja gödörkésen vastagodott. Apró rozetta kristályok és öblös-hullámos falú
epidermisz sejtek is jellemzőek, melyek oldalfala egyenlőtlenül, gyöngyfüzérszerűen vastagodott.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Az Alchemillae herba jellemző vegyületei a cserzőanyagok (5-8 %), melyek a hidrolizálható

ellagitannin csoportba sorolhatók (agrimoniin, pedemkulagin) (III.2.89. ábra). Kis mennyiségben
flavonoidokat, keserűanyagokat tartalmaz.

A Ph.Hg.VIII. legalább 6 % pirogallolban kifejezett cserzőanyagtartalmat kíván meg.

Meghatározása bőrporos-spektrofotometriás módszerrel történik.
III.2.89. ábra Agrimoniin

Alkalmazás

A tradicionális gyógyászatban nőgyógyászati megbetegedésekben, gyomor- és bélbántalmakban,

gargarizátumként, valamint bőrkiütések kezelésére alkalmazzák. Felhasználása cserzőanyag
tartalmán alapul és a hagyományos alkalmazások tapasztalataira épül. Hasmenés, bélhurut esetén
forrázatot készítenek (2-4 g drogból 200-250 ml vízzel készült kivonat). Huzamos, nagyobb
dózisban való alkalmazását kerülni kell (nyálkahártya irritáció, gyógyszerek, ásványi anyagok
felszívódásának gátlása miatt). Nőgyógyászati betegségekben való értékét ez ideig nem igazolták.

GALLA - gubacs

Quercus infectoria Olivier (Fagaceae)

Cserzőanyagtartalmáért már az ókorban is gyógyászati célra használt drog a Törökországban és más

kisázsiai országokban honos Quercus infectoria hajtásairól gyűjtött kóros kinövés. A gubacsdarázs
(Cynips gallae tinctoriae Olivier, Cynipidae) peterakását követően a fejlődő lárva szövetburjánzást
idéz elő, buzogányfej alakú- és egyes kalcium-oxalátot, kősejtgyűrűt tartalmazó parenchimatömeg
alakul ki, amely különösen magas (50-70 %) cserzőanyagtartalmat halmoz fel.
Gubacskivonatból tintát állítottak elő, az eljárást már az egyiptomiak is ismerték. Vas sók
kimutatására gubacskivonattal átitatott papírt használtak (Plinius feljegyzése).
A gubacs gömbölyű, vagy körte alakú, 1-2,5 cm átmérőjű, kemény, szürkészöld, tompa dudoroktól
egyenetlen felszínű.
A Galla folyamatosan hivatalos drog volt a nemzeti gyógyszerkönyvekben. Napjainkra elvesztette
jelentőségét; monográfiája nem szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A Galla a legmagasabb cserzőanyagtartalmú drogunk. Hidrolizálható típusú gallotannin tartalma

50-70 % is lehet. Fő komponensek az 1,2,3,6-tetra-O-galloil-glükóz és az 1,2,3,4,6-penta-O-galloil-
glükóz (III.2.90. ábra). Mintegy 3 % szabad galluszsavat és metadigalluszsavat, 2 % ellágsavat,
glükózt, keményítőt, kevés illóolajat is tartalmaz.

III.2.90. ábra Pentagalloil glükóz

Alkalmazás

A Galla drognak napjainkban nincs gyógyászati jelentősége. Hagyományosan toroköblögető

szerként 1 %-os oldatban, töményebben fogínyecsetelésre, helyi vérzéscsillapításra használták.
A gubacsból az iparban csersavat (Acidum tannicum) állítanak elő.

QUERCUS CORTEX – tölgyfakéreg

Quercus robur L. kocsányos tölgy

Q. petraea (Matt.) Liebl. kocsánytalan tölgy

Q. pubescens Willd molyhos tölgy (Fagaceae)

A hazánkban honos legelterjedtebb tölgyfajok általában nagytermetű, lombhullató fák. Az
alacsonyabb régiókban Európa nagy részén elterjedt Quercus robur élőhelyei hazánkban napjainkra
jelentősen beszűkültek. A Quercus petraea középhegységeinek és dombvidékeink erdőalkotó fafaja.
A molyhos tölgy előfordulása szintén gyakori. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a természetes
állományokból gyűjtött fiatal ágkéreg hivatalos Quercus cortex néven. Az un. „tükörkéreg” 1-3 mm
vastag, lapos vályú vagy cső, néha görbült lemezdarabokból áll. Külső felülete sima, fénylő, ezüstös
szürke, néha kissé repedezett. Rostos törésű, fanyar, összehúzó ízű. Porpreparátumában jellemzők a
háncsrostcsoportok, a hozzájuk kapcsolódó vékonyfalú, rekeszekre osztott rostok kalcium-oxalát
egyes kristályokkal, valamint a kősejtcsoportok. A kéregparenchima sejtek kalcium-oxalát
buzogányfej alakú kristályokat tartalmaznak.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A tölgyfakéreg magas cserzőanyagtartalmú drogunk. A 8-20 % hatóanyag nagyobbrészt

hidrolizálható gallo-és ellagitannin (tellimagrandin, veszkalin, kasztalagin), kisebb részt kondenzált
katechintípusú, de jellemző a komplex cserzőanyagok előfordulása is. A hatóanyagtartalom jelentős
mértékben függ a növényfajon kívül a gyűjtés idejétől, a kéreg korától is. Cserzőanyagok mellett
jellemző anyagcseretermékek a drogban a triterpén származékok és fitoszterolok. A VIII. Magyar
Gyógyszerkönyv legalább 3 % pirogallolban kifejezett cserzőanyagtartalmat kíván meg.
Meghatározása bőrporos-spektrofotometriás módszerrel történik.

Alkalmazás

A tölgyfakéreg adsztringens hatását már az ókorban ismerték, főzetének gyógyászati alkalmazása

azóta töretlen. A hagyományos felhasználás belsőleg hasmenés és az emésztőtraktus gyulladásos
betegségei, külsőleg hámló, gyulladt bőrfelület kezelése. Fitoterápiás alkalmazása napjainkban is
nagyrészt a tradicionális felhasználáson alapul, amit a cserzőanyagokkal kapcsolatos farmakológiai
ismeretek támasztanak alá. A gyulladt nyálkahártyán/bőrön védőréteget képeznek a fehérjék és
cserzőanyagok komplexképzése eredményeként, csökkentve ezzel a szekréciót, gátolva a toxinok
felszívódását. Ezzel mérséklik a hasmenést. Alkalmazása belsőleg akut hasmenésben ajánlható
legfeljebb néhány napig (3 g/nap) forrázatként vagy főzetként. Gyulladásos bélbetegségben kerülni
kell alkalmazását. Külsőleg borogatásra használják, de nem alkalmazható kádfürdőzésben vagy
nagy területű bőrsérülés kezelésére.
LYTHRI HERBA - réti füzény virágos hajtás

Lythrum salicaria L. réti füzény (Lythraceae)

A réti füzény vizek, nádasok szélén előforduló, vízkedvelő, 80-100 cm magas, évelő faj. Korábban
takarmány- és festőnövényként is használták. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben virágos hajtása
Lythri herba néven hivatalos. Levelei lándzsásak, az alsók örvösek, a felsők átellenesek. Virágzata
szárcsúcsi tömött fűzér, élénk ibolyáspiros színű virágokkal. Dísznövényként is termesztik.
Porpreparátumában jellemzőek az egy- vagy kétsejtű, finoman gödörkés- és vastag falú fedőszőrök,
vékony falú fedőszőrök, a kalcium-oxalát rozettát tartalmazó parenchimasejtek és a gyengén
szemcsés felszínű exinével rendelkező pollenszemek. Az epidermiszsejtek nagyméretűek,
sokszögletesek, erősen hullámos falúak.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A réti füzény jelentős hidrolizálható típusú (ellagitannin) cserzőanyagot tartalmazó drog. Egyéb
tartalomanyagok közül flavonoidok (C-glikozid vitexin, izovitexin) és triterpének (urzolsav,
oleanolsav) jelentősek. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv 5 % pirogallolban kifejezett
cserzőanyagtartalom követelményt ír elő. Meghatározása bőrporos-spektrofotometriás módszerrel
történik.

Alkalmazás

A népgyógyászatban évszázadok óta alkalmazzák. Külsőleg toroköblítésre, fertőtlenítésre,

sebkezelésre; belsőleg hasmenés, gyomornyálkahártya-gyulladás kezelésére. Fitoterápiás
alkalmazása is a cserzőanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismereteken és hagyományos
felhasználáson alapul. Klinikai vizsgálatokat ezideig nem végeztek. Fehérjékkel való
komplexképzés eredményeként a bélnyálkahártyán képződő védőréteg csökkenti az irritációt, a
szekréciót, mérsékli a hasmenést. Ajánlottnál (3 g/nap, forrázat) magasabb dózisban, vagy huzamos
ideig tartó alkalmazása székrekedést okozhat és gátolja a gyógyszerek, ásványi anyagok
felszívódását. Ellenjavallatai megegyeznek más cserzőanyag-tartalmú drogokéval.
COTINI FOLIUM - cserszömörce levél

Cotinus coggygria Scop. (Anacardiaceae)

A cserszömörce dél-eurázsiai flóraelem. Őshazája a mérsékelt égöv melegebb zónái, Európától

Kínáig. Magyarország az előfordulás északi határát jelenti. Dunántúli Középhegységben, Balaton
felvidéken, Dél-Dunántúlon tömegesen fordul elő. Meszes dolomit kopárok karaktercserjéje.
Termesztik is. A levéldrog kerül felhasználásra. A levelek ősszel színváltásra hajlamosak.
Gyógyászati célra zöld, nyári leveleit gyűjtik. A levelek hosszúak, széles oválisak, vagy fordított
tojásdadok, ép szélűek, tompa csúcsúak, kopaszok, esetleg a fonákjukon pelyhesek. Szagtalan,
jellegzetesen összehúzó ízű.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Jellegzetes hatóanyagai a cserzőanyagok, melyek döntően hidrolizálható gallatanninok. További

tartalmi anyagai közül jelentősek a kvercetin-, kempferol- miricetin-glikozidok és antocián
származékok.

Alkalmazás

Szeszes illetve vizes kivonatait torok-, szájnyálkahártya-, íngyulladásoknál alkalmazzák

gargarizálószerként. Aftáknál ecsetelőszerként, foghúzás után vérzéscsillapításra is használják.
Hazánkban kifejlesztett készítménnyel (szájvíz) klinikai vizsgálatokat is végeztek és igazolták
kedvező, a betegség tartamát jelentősen csökkentő hatását, illetve bizonyították antibakteriális
aktivitását 102 baktériumtörzsön.
EPILOBII HERBA - kisvirágú fűzike virágos hajtása

Epilobium parviflorum Schreb. (Onagraceae)

A kisvirágú (apróvirágú) fűzike és rokonfajai (E. montanum L., erdei fűzike) E. roseum Schreb.,
rózsás fűzike; E. collinum S.G. Gmellin, dombi fűzike; E. hirsutum L., borzas fűzike virágos hajtása
gyakran együtt képezi az Epolobbii herba tradicionális drogot, amely jelenleg nem hivatalos
gyógyszerkönyvekben. A drog nem tartalmazza a nagyvirágú fűzike (E. augustifolium L. =
Chamaenerion augustifolium (L.) Scop.) herbáját. A fűzikék nedves helyeken, mocsarak, vizek
mentén, ligeterdőkben, ártéri gyomtársulásokban gyakoriak. Évelő, lágy szárú növények. A szár
felegyenesedő, a levelek lándzsásak, alsók és középsők átellenesek, a felsők váltakozó állásúak,
bozontos-gyapjasak. Laza, fürtös virágzatúak, a virágok szabadszirmúak, négy csésze és négy
halvány rózsaszín sziromlevéllel. Toktermése hengeres, sokmagvú. A fajok megkülönböztetése
mikroszkópos vizsgálattal lehetséges (szőrképletek, rafidok, stb. alapján).

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A kisvirágú fűzike ható- és tartalomanyagai csak részben ismertek. Jellemző a flavonoidok

(kvercetin-, kempferol-, miricetin-glikozidok), gallotanninok, β-szitoszterol és származékai
(észterek, glükozidok). Összflavonoidtartalma 0,3-0,5 %.

Alkalmazás

A fűzikéket a tradicionális gyógyászatban a prosztata jóindulatú megnagyobbodásában

alkalmazzák. Korai stádiumban lassítja, esetleg megállítja a folyamatot. Preklinikai vizsgálatok
gyulladáscsökkentő és antiandrogén hatását igazolták.
SANGUISORBAE RADIX - őszi vérfű gyökér

Sanguisorba officinalis L. (Rosaceae)

Az őszi vérfű az északi féltekén világszerte elterjedt. Hűvösebb területeket, nedves réteket kedveli.
Drogként a földalatti részt használják, amely hengeres gyökértörzsből és járulékos gyökerekből áll.
Színe barnásvörös, néha csaknem fekete, a gyökértörzs keresztirányban repedezett, a járulékos
gyökerek csíkozottak. Jellemző, erősen összehúzó ízű.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Az őszi vérfű gyökér cserzőanyagtartalmú drog, hatóanyagai többnyire hidrolizálható galluszsav

származékok. Különleges fenoloidja a szanguiszorbinsav, amelyből hidrolízissel szanguiszorbinsav-
dilakton keletkezik. A szanguiszorbinsav 3 molekula galluszsav oxidatív kapcsolódása útján
képződik (III.2.91. ábra).

III.2.91. ábra Szanguiszorbinsav

Alkalmazás

A tradicionális gyógyászatban az őszi vérfű összehúzószer (gyomor-, bélvérzés),

gyulladáscsökkentő. A fitoterápiában cserzőanyagtartalma miatt egyéb cserzőanyagtartalmú
drogokra vonatkozó indikációval alkalmazzák: hasmenés csillapítására, bőrgyulladások lokális
kezelésére. Fehérjékkel való komplexképzés eredményeként a nyálkahártyán képződő védőréteg
csökkenti az irritációt, a szekréciót, gátolja a toxikus anyagcseretermékek, exogén toxinok
feszívódását, antibakteriális hatású. Ajánlottnál nagyobb dózisban való alkalmazása székrekedést,
nyálkahártya irritációt okozhat és gátolhatja a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását.
AGRIMONIAE HERBA - közönséges párlófű virágos hajtás

Agrimonia eupatoria L. (Rosaceae)

A közönséges párlófű Európában – az északi területet kivéve – változatos termőhelyeken: erdők

szélén, tisztásokon, réteken gyakori. Észak-Amerikában, Ázsiában is honos. Évelő, lágy szárú
növény. Drogként virágos hajtását használják, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Agrimonii herba
néven hivatalos. A drog szárrészei szögletesek, szőrösek, a levelek szórt állásúak, szárnyasan
összetettek. Az egyes levélkék tojásalakúak, fűrészesek, szárnyas erezetűek, sötétzöldek, fonákon
világosabbak, molyhosak. A virágok öttagúak, sziromlevelei sárgák, szív alakúak. Kesernyés,
összehúzó ízűek. Porpreparátumában számos hosszú, egyenes, vagy ívelt egysejtű fedőszőr
figyelhető meg, melyek vastag falúak, göcsörtös, néha spirálisan mintázott felszínűek. Buzogányfej
és oszlop alakú kalcium-oxalát kristályokat tartalmazó perenchima töredékek és ovális-kerekded
pollenszemek is jellemzőek.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A közönséges párlófű levele nem hidrolizálható (katechin típusú) cserzőanyagokat tartalmaz. A

szárrészekben gallotanninok előfordulását is leírták. További tartalomanyagai flavonoidok, triterpén
származékok. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv az Agrimoniae herba drogban legalább 2 %
pirogallolban kifejezett cserzőanyagtartalmat kíván meg. Meghatározása bőrporos-
spektrofotometriás meghatározással történik.

Alkalmazás

A népgyógyászatban a párlófüvet hasmenés csillapítására, epeutak megbetegedéseiben alkalmazták.

Gyógyászati felhasználása napjainkban is nagyrészt a tradicionális felhasználáson alapul, amit a
cserzőanyagokkal kapcsolatos farmakológiai ismeretek, preklinikai vizsgálatok támasztanak alá.
Fehérjékkel való komplexképzés eredményeként a nyálkahártyán képződő védőréteg csökkenti az
irritációt, a szekréciót, gátolja a toxikus anyagcseretermékek, exogén toxinok felszívódását,
antibakteriális hatású. Külsőleg gargarizálásra, gyulladt bőr lemosására alkalmazzák.
Ajánlottnál magasabb dózisban való alkalmazása székrekedést, nyálkahártya irritációt okozhat és
gátolhatja a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását.
TORMENTILLAE RHIZOMA - vérontófű gyökértörzs

Potentilla erecta (L.) Raeusch. (syn. P. tormentilla Stokes) (Rosaceae)

A vérontófű eurázsiai flóraelem. Kaszálókon, hegyi réteken, lápréteken az Északi-középhegységben

és a Dunántúlon gyakori, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon ritka. Évelő, lágyszárú növény,
alacsony termetű, heverő vagy felegyenesedő szárú. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben
gyökerétől megfosztott, szárított gyökértörzse hivatalos Tormentillae rhizoma néven.
A gyökértörzs hengeres, 6-8 cm hosszú, 2-3 cm vastag, fás, gyökérrostokkal borított göcsös, olykor
elágazó, rajta több szármaradvány is lehet. Kívül sötétbarna, belül vérvörös. Szagtalan, erősen
összehúzó ízű. Porpreparátumában diagnosztikai értékűek a kalcium-oxalát rozettakristályok, a
vörösbarna cseranyagot tartalmazó paranchimasejtek, a szűk üregű, vermes-gödörkés vastagodású
trachea csoportok, az elliptikus keményítőszemcsék.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A vérontófű gyökér 15-20 % cserzőanyagot tartalmaz. Ezek többnyire kondenzált, nem

hidrolizálható katechin egységekből felépülő polimerek (katechol-dimerek, -tri, és -tetramerek).
Hosszabb tárolás során flobafénekké alakulhatnak. Cserzőanyagainak másik csoportja
hidrolizálható és kevert típusú (agrimoniin = dimer ellagitannin, ellagsav, katechol-gellát) (III.2.92.
ábra). További tartalomanyagai közül fontosabbak a jellegzetes triterpének (tormentillasav és
kinovasav glikozidok), kávé-, kumársav származékok, kevés illóolaj.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv legalább 7 % pirogallolban kifejezett cserzőanyag tartalmat kíván
meg. Meghatározása bőrporos-spektrofotmetriás módszerrel történik.
III.2.92. ábra Agrimoniin

Alkalmazás

A vérontófű az ókor óta megbecsült gyógynövény. A népgyógyászat teáját egyéb cserzőanyag

tartalmú drogokhoz hasonlóan hasmenésben, gyomorpanaszoknál illetve gargarizumként
alkalmazza. Napjaink fitoterápiában való alkalmazása cserzőanyag tartalmán, azok fehérjékkel való
reverzibilis komplexképzésén alapul. Védőréteget képezve a gyulladt nyálkahártyán (gyomor-, bél-,
garat-nyálkahártyán) csökkenti a szekréciót, a gyulladást, a toxinok felszívódását, mérsékli a
hasmenést. Mindezt klinikai vizsgálatok is alátámasztják. Kívánatosnál (4-6 g/nap forrázatként)
nagyobb dózisban illetve tartósan alkalmazva gyomorirritációt okozhat és gátolhatja a gyógyszerek,
ásványi anyagok felszívódását.

RATANHIAE RADIX - ratanhia gyökér

Krameria triandra Ruiz et Pavon (Krameriaceae)

(syn. Krameria lappacea (Domb.) Burd & Simp., Caesalpiniaceae)

A perui-bolíviai Kordillerák magas, terméketlen nyúlványain honos Krameria triandra cserje

gyökérágait Európában a 18. századtól használják a gyógyászatban (A növény nemzetség nevét
Kramer magyar orvos-botanikusról kapta). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Ratanhiae radix
néven hivatalos. Napjainkban gyakran helyettesítik a vérontófű gyökérrel (Tormentillae rhizoma). A
Ph.Hg.VIII.-ban a drogból készült (70 % etanol) tinktúra is hivatalos. A drog 15-20 cm hosszú
gyökérág darabokból áll, amelyek kemények, fásak, igen szívósak, nehezen törhetők, hajladozók,
hengeresek és kevéssé ágaznak el. 1-2 cm vastagok. Parájuk sötét barnásvörös, sima, esetleg
repedezett, néha pikkelyekben leválik. A kéreg vöröses színű, a farész szíjácsa világosabb, gesztje
barnásvörös színű. A farész a drog fő tömegét teszi ki. Erősen összehúzó ízű. Porpreparátumában
sötétbarna flobafént tartalmazó parasejtek, vastagodott falú rostok figyelhetők meg. A
háncsparemchina sejtjei kalcium-oxalát oszlopkristályokat és mikrokristályokat tartalmaznak. Az
edénytöredékek vermes-gödörkés sejtfal-vastagodásúak, a tracheidák töredékei réses-gödörkésen
vastagodottak. Összetett keményítőszemek jelenléte is megfigyelhető.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A ratanhia gyökér 10-15 % kondenzált, nem hidrolizálható típusú cserzőanyagot tartalmaz.

Összetevői procianidinek (65 %) és prodelfinidinek (35 %). 2-14 flavonol egység kondenzációjával
keletkeznek. Tetramer szerkezetek teszik ki a cserzőanyagtartalom túlnyomó részét. Jellemző
tartalomanyagok a két fenilpropán egységből keletkező benzofuranoidok (ratanhiafenol) is.
 A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv legalább 5,0 % pirogallolban kifejezett cserzőanyagtartalmat
kíván meg. A Ratanhiae tinctura pirogallolban kifejezett cserzőanyag tartalma 1,0 %.
Meghatározása bőrporos-spektrofotometriás meghatározással történik.

Alkalmazás

A perui vagy vörös ratanhia gyökeret az amerikai bennszülöttek fogtisztításra alkalmazták. Az

európai népgyógyászatban adstringensként igen kiterjedten alkalmazzák főleg a sztomatológiában.
Szájvizeknek csaknem állandó alkotórésze. Egyéb cserzőanyagtartalmú drogokhoz hasonlóan
használták hasmenés ellen is. Napjaink fitoterápiában való alkalmazása is cserzőanyag tartalmán,
azok fehérjékkel való komplexképzésén alapul. Védőréteget képezve a gyulladt nyálkahártyán
csökkenti a szekréciót, a gyulladást, a toxinok felszívódását, mérsékli a hasmenést, antimikrobiális
hatású. Mellékhatásai, ellenjavallatai megegyeznek egyéb magas cserzőanyagtartalmú drogokéval.

VACCINIAE MACROCARPI FRUCTUS - nagybogyós áfonya termés

Vaccinium macrocarpon Aiton (Ericaceae)

A nagybogyós áfonya az Egyesült Államok északi részén és Kanadában őshonos, a tőzeglápot és a

magaslati erdőket kedvelő növény. Ma már Észak-Amerika több államában és Nyugat-Európában is
termesztik. A lassan növő cserje levelei a fekete áfonyáéhoz hasonlítanak, termése zöldes bogyó,
amely éréskor megpirosodik. A gyógyászatban termését hasznosítják. Friss léként, vagy szárítva,
kapszula, tabletta formájában kerül forgalomba. Gyógyszerkönyvekben nem hivatalos.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A nagybogyós áfonya termés hatásáért felelős vegyületei a növényvilágban nem széleskörűen

előforduló trimer és dimer A típusú proantocianidinek. Az áfonyában is kimutatott B típusú
származékok a vizsgálatok szerint nem rendelkeznek a baktériumadhéziót csökkentő hatással.
További jellemző tartalmi anyagok a kvercetin glikozidok, rezveratrol, urzolsav, citrom- és almasav,
cukorszármazékok (III.2.93. ábra).
III.2.93. ábra Nagytermésű áfonya trimer A-típusú proantocianidin hatóanyaga

Alkalmazás

A tőzegáfonyát és készítményeit húgyuti fertőző betegségek megelőzésére, az egészséges

vizeletürítés fenntartására, visszatérő húgyuti fertőzések esetén a gyógyszeres kezelés kiegészítésére
használják. Gátolja az E. coli baktériumok megtelepedését, szaporodását a húgyutakban,
antibiotikum-rezisztens baktérium törzsek kialakulását.

BISTORTAE RHIZOMA - kígyógyökerű keserűfű gyökér

Persicaria bistorta (L.) Samp.

(syn. Polygonum bistorta L.) (Polygonaceae)

A kígyógyökerű keserűfű Európában gyakori, hazánkban védett növény. Vízparton, üde réteken
megtalálható, 30-120 cm magas faj. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben jelenleg nem hivatalos, az
Európai Gyógyszerkönyv VI. kiadása Bistortae rhizoma néven a járulékos gyökerektől megtisztított
gyökértörzset tette hivatalossá. A gyökértörzs mintegy 10 cm hosszú, 1 cm átmérőjű, sokszorosan
görbült, hosszant ráncolt. Számos gyökércsonkot visel. Erősen összehúzó ízű.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog 15-20 % cserzőanyagot tartalmaz, melyek nem hidrolizálható, kondenzált proantocianidinek

(cinkonainok). Kémiai szerkezetük analóg a számos más gyógynövényben (Cinhona, Kandelia,
Uncaria fajok) megtalálható fenilpropanoidokkal szubsztituált proantocianidinek szerkezetével.
Tárolás során flobafénekké polimerizálódhatnak. Speciális szerkezetű triterpének és antrakinon
származékok is előfordulnak. Az Európai Gyógyszerkönyv 3 % pirogallolban kifejezett
cserzőanyagtartalmat kíván meg.

Alkalmazás

Megegyezik más cserzőanyagtartalmú drogok felhasználásával.