A reneszánsz művészet leginkább a 14- 16. századra jellemző.

Itáliából, Firenzéből indult ki innét

terjedt el Európa többi országába. Jelentése az ókori római és görög művészetek újjászületésire utal. A
korszak ideológiája a humanizmus volt, ezért a művészetben is nagy szerepet töltött be az
emberközpontúság.

A festészetnek kedvelt témája volt a realisztikus emberábrázolás, ebben az időben egyre

elterjedtebbé váltak a portréfestmények. Azért, hogy a képeik élethűek legyenek a festők elkezdték
egyre alaposabban tanulmányozni a test anatómiáját és az arányokat. A művészek egyre több és
élénkebb színt használtak képeiken. Az embereken kívül gyakran ábrázolták a természetet is. Képeiken
gyakran jelenítettek meg fákat, folyókat, sziklákat akár csak háttérként is. Ebben az időben alakult ki a
perspektivikus ábrázolás is, igy a képeken a dolgokat jobban el tudták helyezni. Híres reneszánsz festő
volt például Leonardo da Vinci, aki megalkotta a Mona Lisát.

A szobrászatban is az emberábrázolás volt a legelterjedtebb. A szobrok sokszor ábrázoltak bibliai

alakokat, eseményeket, de az ókori mitológiából is gyakran merítettek ihletet. A szobrászok is
törekedtek az anatómiai pontosságra és az arányosságra így lettek műveik egyre valósághűbbek.
Ebben a korban készült Dávid szobra, amit Michelangelo készített, aki a reneszánsz egyik leghíresebb
szobrásza volt.

A reneszánsz az építészetben is elterjedtté vált. A gótika függőleges tagolásával ellentétben itt a

vízszintes tagoláson volt a hangsúly ezt párkányokkal és díszes ablakkeretekkel jelölték. Megjelentek
az oszlopokon nyugvó boltívek és a nyitott csarnokok vagy galériák. Sokszor építettek még az ókori
korra jellemző kupolákat is. Az épületeket stukkókkal, rózsaalakú elemekkel és gyermekszobrokkal is
gyakran díszítették. Épületdíszitésnél kedvelt volt még a színes vakolatrétegből mintákat kikaparni,
ezek általában természeti elemek például virágok vagy levelek voltak. Ekkor épült például a Hofburg, a
Sárospataki vár, Mátyás király Visegrádi palotája és a velencei óratorony is.

A reneszánsz korában a nemzeti nyelvű irodalom népszerű volt. Fontos volt a harmónia és az
arányosság is. Gyakori műfaj volt a komédia, a tragédia, a dráma és a szonett. Ekkor írta meg Dante az
Isteni színjátékot és Shakespeare is ennek a kornak volt jelentős írója.

A reneszánsz a középkort meghatározó túlvilágra tekintő életszemlélet helyett inkább az evilági életre
és annak szépségeire koncentrált