a pénz kialakulása

A pénz kialakulásának története Az ókori görögök úgy gondolták, hogy a pénznek három fő
funkciója van. Lehet értékmérő, csereeszköz és a vagyon tárolására is alkalmas. Ez a mai napig
így van. A pénz kialakulásának 4 szakasza:
Előszőr árupénz volt. A termelés hatékonyabbá válásával keletkező árufelesleget igyekeztek
elcserélni olyan dolgokra, amivel nem rendelkeztek. Később a direkt cserét felváltotta, hogy a
felesleget egy a nép által kitüntetett szereppel bíró dologra cserélték. Ez lehetett pl. kagyló,
gyöngy, prém, só vagy más olyan dolog, ami önmagában is értékkel bírt. A későbbiekben ezt a
tárgyat cserélték a számukra szükséges dologra. A munkamegosztás elterjedésével egyre nőtt az
igény a cserékre, így alakultak ki a piacok.
Ekkor kezdett el elterjedni az aranypénz. A sokféle árupénz használata után egyre inkább
elfogadottá vált az nemesfémek (arany, ezüst, réz) használata. Az ókori Mezopotámiában kr.e.
3000 körüli időszakban a fizetéseket meghatározott súlyú ezüsttel, az úgynevezett sékellel
bonyolították le. A kínaiak kerek alakú rézpénzt használtak, aminek a közepén egy négyszögletű
lyuk volt. A lyukra azért volt szükség, mert így fel lehetett fűzni a pénzt egy zsinórra, és így
könnyebb volt szállítani több érmét.
A mai pénzérmék ősei ismereteink szerint először Kis-Ázsiában jelentek meg kr.e. 640-630
között arany és ezüst ötvözetként, melynek neve elektron volt. Ezeknek a fő előnye az volt, hogy
tartósak voltak, nehéz volt hamisítani és önmagukban is volt értékük. A pénzérme ötletét a
görögök, majd a a rómaiak is átvették, elterjesztve azt egész Európa területén.
3, Az arany és pénzhelyettesítők korszaka A kereskedőknek néha annyi fémpénzt kellett
szállítaniuk, hogy egyszerűbb megoldást kerestek. Így született meg Kínában a 8. század körül az
első papírpénz, ami igazából egy váltó volt. Ezek általában Kína csak bizonyos tartományaiban
voltak érvényesek. Nem sokkal később azonban megszületett az első, egész Kína területén
érvényes, a mai papírpénzhez talán a legjobban hasonlító bankjegy, amelynek arany és ezüst
fedezete volt. A 13. században Kubláj kán majd utódai fedezet nélkül nyomtattak papírpénzt. Ez a
pénz értékének a csökkenését eredményezte, azaz ugyanannyi pénzből már kevesebb árut lehetett
vásárolni. Ez volt a történelem során az első infláció. Európában az ipari forradalom miatt
robbanásszerűen megnőtt a termelés, a bányák nem tudtak elég aranyat biztosítani, szükség volt
más megoldásra a kereskedelem lebonyolításához. Ekkor alakult ki a váltó. Ez egy „fizetési
ígéret”, amit a kereskedő bocsátott ki az áru átvételekor, majd, ha értékesítette az árut, akkor a
termelőnek odaadta a váltó értékét aranyban. Ezzel a váltó érvényét vesztette. A váltó a modern
pénz előfutára. Lényege, hogy hitelnyújtással keletkezik, és a hitel visszafizetésével megszűnik. A
forgalomban levő sokféle váltó egy idő után átláthatatlanná vált. Nehéz volt kiszűrni a hamis,
fedezet nélküli váltótkat. Ekkor alakultak meg a bankok, akik a saját bankjegyeiket forgalmazták a
váltó helyett. A bankjegy beváltása könnyebbnek bizonyult, mivel a bankok több ember pénzét
őrizve aranykészletet halmoztak fel, és biztosabb fizetőnek számítottak. Így nagyobb volt az
esély, hogy a hitelező hozzájut az aranyához. A bankjegykibocsátás az 1800–as évek kezdetén
még nem okozott nagyobb problémát, mert ekkor a bankjegyek értékösszege Európa teljes arany
és ezüst készletének csak kevesebb, mint a felét tette ki. Az áruforgalom jelentős
megnövekedésével párhuzamosan a pénzintézetek egyre több bankjegyet hoztak forgalomba,
többet, mint amennyi arannyal rendelkeztek. Ez azt jelentette, hogy olyan hitelt nyújtottak a
bankok, melynek már nem volt meg a fedezete aranyban. A bankjegyek kibocsátásával és
elfogadásával létrejött a belső érték nélküli pénz, és a pénzforgalom lényegét tekintve elszakadt az
aranytól. Szemben az árupénzzel, a belső érték nélküli pénz önmagában értéktelen papírdarab. A
vele szemben megnyilvánuló általános bizalmon és a társadalmi közmegegyezésen múlik, hogy
pénzként elfogadják. A társadalmi közmegegyezés kialakulását általában törvényes garanciák
segítik elő. Hamarosan minden országban kiemelkedett egy bank, amit az állami hatalom
felruházott a bankjegynyomtatás jogával Ez lett az ország jegybankja vagy központi bankja.
Svédországban jött létre az első központi bank a 17. században, míg Kínában a kormányok és
vállalkozók által kibocsátott papírpénzek hosszú évszázadon keresztül versengtek egymással, és
egészen a 20. század közepéig egymás mellett léteztek, egészen addig, amíg 1948-ban ott is
megalapították a központi bankot. Az országok egészen az első világháborúig biztosították az
aranyra vállthatóságot, majd a hadi költségek miatt kibocsátott plusz papírpénzek miatt ezt
megtagadták. Addig azonban a valuták mögött lévő aranyfedezet segítette a világgazdaságot.
1971. óta nincs valódi aranyfedezet a devizák mögött.
4, A modern pénz időszaka A mai kor pénzének fedezete az az áru- és szolgáltatásérték, amit az
adott gazdaság előállít, illetve nyújt egy adott időszak alatt. A pénzteremtés a bankrendszer
segítségével történik, jellemzően hitelteremtés, hitelnyújtás útján, ezért is tekintjük a modern
pénzt hitelpénznek. A modern pénz lényege a társadalmi bizalom, amelyet törvényes garanciák is
elősegítenek. Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank (azaz az ország jegybankja vagy központi
bankja) hozza forgalomba a törvényes fizetőeszköznek számító forint bankjegyeket és érméket. A
fizetések lebonyolításához azonban nem szükséges a készpénz jelenléte, sőt napjainkban a
pénzforgalom döntő része bankszámlák közötti műveletek formájában zajlik. Az informatika
fejlődésével megjelent az elektronikus pénzforgalom, ahol a pénz legnagyobb része már csak
elektronikusan van nyilvántartva és a felhasználása is csak elektronikusan történik, bankkártya,
vagy bankközi utalások által.