standardizált tesztek segítségével) és a kognitív képességek, neuropszichológiai

működés (pl. téri-vizuális feldolgozás) teljesítmények vizsgálata.

Nemverbális intelligenciatesztekkel, globális mentális működést.

figyelembe kell venni a gyermek szociális és kulturális hátterét, az abból jövő

mintákat.

fontos elkülöníteni a nyelvi fejlődés normál variációit, szenzoros vagy motoros

zavart, az intellektuális képességzavart, neurológiai zavarokat és a nyelvi

képességek visszaesését vagy elvesztését.

Komorbiditás: Társulhat (gyakran előfordul) más idegrendszer-fejlődési zavarral

például artikulációs zavarral, figyelemhiányos/ hiperaktivitás zavarral, specifikus

tanulási zavarral (legyakrabban olvasászavarral) és autizmus spektrum zavarral.

Gyakori a társulás a szociális (pragmatikai) kommunikáció zavarával és a

mozgáskoordináció fejlődési zavarával.

Prognózis: Rendszerint felnőttkorban is fennmarad a nyelvi zavar. A nyelvi profil

(erősségek, gyengeségek) a fejlődés során változhat. Az iskolai nehézségek általában

tartósak, és legsúlyosabban az olvasást, az írott nyelvhasználatot és az idegen nyelv

tanulását érintik. A receptív nyelvi zavarok prognózisa általában rosszabb,

veszélyeztetettebbek az intelligenciaszint csökkenése szempontjából.

Terápia:

fontos szerepe van a logopédiai (beszéd-és nyelvi) terápiának és tanácsadásnak,

kiegészülhet az osztálytermi munka során biztosított pedagógiai támogatás

különböző formáival (pl. speciális oktatási módszerek, logopédiai osztályban

történő elhelyezés),

illetve a mentálhigiénés gondozással, a pszichológiai terápiával