Michael Weiss, Hassan Hassan - Az Iszlám Állam

AZ ISZLÁM ALLAM
MICHAEL WEISS - HASSAN HASSAN
ISZLÁM ÁLLAM
A terror hadserege belülről
h v g 0 könyvek
A fordítás alapja:
Michael Weiss & Hassan Hassan: ISIS: Inside the Army of Terror. First
published by Regan Árts, New York, 2015. All rights reserved.
Copyright © 2015 Michael Weiss & Hassan Hassan
Fordította:
© Nagy Marcell (1-7. fejezet), 2015
© Takács Zoltán (8-14. fejezet), 2015
Szerkesztette: dr. Szőllős Péter
Lektorálta: dr. Kesperger István - dr. Wagner Péter
Szak nyelvileg lektorálta: Márton fi Attila
Borítóterv: 'lábak Miklós
Köszönet Csordás Gábornak a Czeslaw Mítosz-költemény fordításának

ren d elkez és linkre bocs átásáért.
HVG Könyvek
Kiadóvezető: Budaházy Árpád
Felelős szerkesztő: Koncz Gábor
ISBN 978-963-304-299-1
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukál:
adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel
- elektronikus, fényképészeti úton vagy más m ódon - a kiadó engedélye
nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015

Felelős kiadó: Szauer Péter
www.hvgkonyvek.hu
Nyomdai előkészítés: Kedves László
Nyomás: mondAt Kft.

Felelős vezető: Nagy László
Amynek és Ólának,
akiknek több türelmük volt az Iszlám Államhoz
(és persze hozzánk),
mint bármely más feleségnek lenne
TARTALOM
ELŐSZÓ 9
1. AZ ALAPÍTÓ ATYA 19
A dzsitiád és Abu-Muszab al-Zarkávi
2. A MÉSZÁROSOK SEJKJE 40
Al-Zarkávi és az al-Káida Irakban
3. ELSZABADUL A POKOL 61
Az Iraki Iszlám Állam létrejötte
4. A KÁOSZ MESTEREI 69
Irán és az al-Káida
5. ÉBREDÉS 90
Az irakiak szembcszállnak az Iraki Iszlám Állammal
6. AZ AMERIKAI KIVONULÁSUTÁN 106
Az ISI és el-Máliki az Egyesült Államok jelenléte nélkül
7. EL-ASZAD KETTŐS JÁTÉKA 124
Szíria és az al-Káida
8. ÚJJÁSZÜLETÉS 140
Az ISI Abu-Bakr al-Bagdadi alatt
9. AZ ELÁRULT FORRADALOM 159
A dzsihád elérkezik Szír áöa
10. MEGTÉRTEK ÉS „ÖTCSILLAGOS DZSIHÁQISTÁK” 183
Az ISIS harcosainak rövid bemutatása
11. ATWITTERTÖLAMőftflG 202
Az új mudzsaliedír tcburzása
12. KÜLÖN UTAKON 212
Az al-Káida elszakad az ISIS-től
13. A SEJKEK HANYATLÁSA 235
A2 ISIS beoivasztja a torzsákét
14. EL-DAULA 246
Az alvósejtek iszlám „állama"
UTÓSZÓ 275
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 283
JEGYZETEK 286
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 320
ELŐSZÓ
2011 végén Abdel-Azíz Kuvan arra kérte szíriai nagybátyját, hogy

hozza össze Rijád el-Aszaddal, a szíriai légierő tábornokával, aki
a Bassár el-Aszad rezsimjéből dezertált egyik első magas rangú
tiszt volt. Abdel-Azíz 16 éves kamasz volt ekkor. Bahreinben élt,
de csatlakozni akart a szíriai fegyveres ellenálláshoz. Mivel szülei
megtiltották, hogy menjen, úgy döntött, többé nem kéri ki a véle
ményüket semmiről.
2012 elején Isztambulba repült, ahol más külföldi harcosok
útját követve buszra szállt, és 13 órát utazott a déli határon fekvő
Reyhanli városáig. Átlépve a szír határt, Aleppó tartományba ér
kezett, amely az el-Aszad-ellenes felkelők kezén volt. Abdel-Azíz
néhány hétig mérsékelt frakciók oldalán harcolt, ám ezeket kor
ruptnak és sikertelennek találta. így más iszlamista brigádok
hoz csapódott: először az Ehrár es-Sám csoporthoz csatlakozott,
majd átállt a Dzsabhat an-Nuszrához, amely később az al-Káida
szíriai szervezeteként vált ismertté. Abdel-Azíz bátorságát és hit
buzgalmát mindenütt elismerték, ám ő maga nem találta meg
iszlamista harcostársaiban azt, amire számított. Mivel a családja
10 Az iszlám Állam
is igyekezett rábírni, hogy térjen haza, 2012 végén visszautazott

Bahreinbe.
Ahogy hazaért, anyja elkobozta az útlevelét. „Amikor Bahrein-
ben kimegyek az utcára, úgy érzem, mintha börtönben lennék -
mondta nekünk Abdel-Azíz egy évvel később, sóvárogva idézve
fel a szent háborúban töltött időt. - Vagy mintha megkötöztek
volna. Ügy érzem, hogy valaki folyton figyel. Ez a világ számomra
semmit sem ér. Szabad akarok lenni. Vissza akarok menni Szíriá-
ba. Az élet értelme az, ha feláldozhatom magam.”
Abdel-Azíz családja az 1980-as években költözött Kelet-Szíriá-
ból Bahreinbe. A szülei rendes életre nevelték. „Az apja jól bánt
vele - emlékezett vissza az egyik rokona. - Semmiben sem szenve
dett hiányt, mert az apja azt akarta, hogy sokra vigye.” Abdel-Azíz
„csendes, finom lelkű” fiú volt, és „mindig férfiként viselkedett” -
mondta a rokon.
Abdel-Azíznak három hónapjába telt meggyőzni az anyját,
hogy adja vissza az útlevelét. Három nappal később Szíriába távo
zott. Itt az Iraki és Levantei Iszlám Állam (Islamic State of Iraq
and ash-Sham, ISIS)1nevű szervezethez csatlakozott, amely a leg-
fegyelmezettebb, legolajozottabban működő szíriai dzsihádista
csoportnak tűnt.2 Abdel-Azíz azt mondta, hogy szíriai „testvérei
vel” Skype-on tartotta a kapcsolatot, és az ő tanácsukra már Bah-
reinben eldöntötte, hogy az ISIS-hez csatlakozik. Korábbi, hasonló
iszlamista csoportoknál szerzett tapasztalata segítette abban, hogy
felvegyék a szervezetbe, ahol amúgy is sok volt a külföldi harcos.
Abdel-Azíz karrierje gyorsan ívelt felfelé: kezdetben az ISIS
emírjei és más felkelő csoportok közötti összekötőként dolgozott,
majd a főnöke megbízásából üzeneteket és szóbeli megállapodá
sokat továbbított futárként. Miután 2014 nyarán az ISIS egy vil
lámháborúban hatalmas területeket foglalt el Szíriában és Irakban,
Abdel-Azízt rendfenntartó tisztté nevezték ki. Három települést
bíztak rá a szíriai-iraki határ közelében fekvő el-Bukemál város
Előszó 11
térségében, amely már korábban is kapuként szolgált a két ország

között olyan külföldi harcosok számára, mint ő maga.
Az ISIS-ben Abdel-Aziz új dolgokat tudott meg önmagáról.
Rájött, hogy erőszakos, brutális és kegyetlen. Megtudta például,
hogy képes levágni az ellenségei fejét. Szabijaként, szex rabszolga
ként az otthonában tartott egy jazidi lányt, akit jutalmul kapott,
mert a szír határ mellett fekvő iraki Szindzsár-hegynél részt vett
a pesmergával és más kurd milíciákkal vívott ütközetben. Az ISIS
propagandamagazinja, a Dábek szerint a Szindzsárnál zsákmá
nyolt szexrabszolgák egyötödét az ISIS vezetői között osztották
szét, akik azt csináltak velük, amit akartak, a többit a tisztek és a le
génység kapta. Abdel-Azíz is így jutott hozzá a hadizsákmányhoz.
Abdel-Azíz mutatott egy fényképet a lányról. A tízes évei végén
járhatott; egy hónapot töltött Abdel-Azíznál, utána megkapták az
Iszlám Állam más parancsnokai.
Úgy tűnt, hogy Abdel-Azíz össze tudja egyeztetni a nemi erő
szakot a kegyes muszlint férfi erkölcsi kötelességeivel. Pedig egy
harcostársa szerint a hírek alatt mindig letakarta a tévé képernyő
jét, hogy ne lássa a bemondónők arcát. Szívesen idézgette a Ko
ránt és a hadíszokat (közléseket), a Mohamed prófétának tulajdo
nított szóbeli tanítások gyűjteményét, és magasztalta az el-Daulá\,
azaz az „államot” - ahogy az ISIS nevezte az elfoglalt területeket.
Amikor megkérdeztük, mit tenne, ha apja a Dzsabhat an-Nuszra
tagja lenne, és találkoznának a harctéren, habozás nélkül azt felel
te: „Megölném. Abú Ubajda [a Próféta egyik társai szintén harc
ban ölte meg az apját. Ha valaki kezet emel az el-Daulára, annak
levágom a kezét.” Abdel-Azíz a bahreini hadseregben és a bizton
sági szerveknél szolgáló rokonait istenteleneknek tartotta. Mind
ezt azért, mert Bahrein akkoriban tagja volt a több nemzetből álló
koalíciónak, amelyet az Egyesült Államok vezetett az ISIS ellen.
Mielőtt csatlakozott volna a szíriai dzsihádhoz, Abdel-Azíz
teológiát hallgatott Szaúd-Arábiában, de alig egy évet végzett el.
12 Az J szidni A11cini
Bahreinban kibukott a középiskolából, így Medinába utazott,

hogy saríát, iszlám jogrendet tanuljon. Egy rokona szerint az isko
lában kerülte azokat, akiknek a hite nem volt elég mély, és barátai
jórészt a szélsőségesek közül kerültek ki. Hamarosan úgy beszélt,
mint a dzsihádisták, sokszor szónokolt az Afrikában, a Közel-Kele
ten és a Délkelet-Ázsiában élő muszlimok elnyomásáról.
Metamorfózisa a szíriai csatamezőn is folytatódott. A nyol
cadik abásszida kalifa, al-Mutaszim billáh nyomán a nevét Abu
al-Mutaszimra változtatta. Al-Mutaszim kalifa hadjáratot vezetett
a bizánci sereg ellen, miután a bizánciak jnzultáltak egy asszonyt;
Abdel-Azíz azzal büszkélkedett, hogy az abásszida kalifához ha
sonlóan meg fogja védeni a kiszolgáltatott szíriai és iraki muszli-
mokat. Hiába nevezték ki rendfenntartó tisztnek a hátországba,
igyekezett visszakerülni a frontvonalba. „Képtelen vagyok nyűgöd -
tan ülni - mondta. - Azért jöttem Szíriába, hogy mártír legyek, ez
az egyetlen célom.'’
Abdel-Azíz álma 2014. október 23-án teljesült. Dajr ez-Zaur
város el-Hevíka negyedében a rezsim orvlövészének golyója meg
ölte.
Szokás, hogy a harcosok végrendeletet írnak, mielőtt csatlakoz
nak egy csoporthoz. Abdel-Azíz az anyjának írt. „Jól tudod, és a
televízióban is látod, hogy a hitetlenek és ráfidák [lenéző kifeje
zés a síitákra] kifordultak önmagukból: elnyomják, megölik, kí
nozzák a muszlírnokát, meggyalázzáka tisztességüket. Istenemre
mondom, hogy már nem tudom tovább nézni, hogyan ölik halom
ra muszlim nővéreimet és fivéreimet. Nem ülhetek tétlenül, ami
kor segítségért fohászkodnak, de senki sem siet hozzájuk. Olyan
akarok lenni, mint al-Mutaszim billáh. Ha a mennybe jutok, Mo
hamed próféta (béke legyen vele) oldalára, esedezni logok, hogy
halálod után megbocsássa a bűneidet.”
E IC S7 Q 13
2014 júniusának közepén az ISIS elfoglalta Moszult, az iraki

Ninive tartomány székhelyét. A világ döbbent értetlenséggel fo
gadta a történteket. Az Abdel-Azízhoz hasonló harcosok hirtelen
akkora területhez jutottak a Közel-Keleten, mint Nagy-Britannia.
Az ISIS alig ezer katonája játszva foglalta el a közép-iraki várost
a 30 ezer, amerikaiak által kiképzett iraki katonától és rendőrtől,
akik kereket oldottak, és több tízmillió dollár értékű amerikai
Humvee harci terepjárót és Abrams harckocsit hagytak hátra.
Vajon miféle terroristák harcolnak tankkal? Mi az ISIS: terrorista
szervezet vagy hadsereg?
Öt hónappal azelőtt, hogy Moszul elesett, Barack Obama elnök
interjút adott a The New Yorker magazin újságírójának, Dávid
Remnicknek. Ebben az ISIS-t „amatőr terrorista bagázsnak” titu
lálta. Csakhogy ez az amatőr bagázs hamarosan eltörölte a m o
dern szíriai és iraki nemzetállam közel egy évszázados határát.
Az ISIS szándékai szerint ezzel a fizikai és szimbolikus tettel véget
vetett a brit-francia gyarmati egyezménynek, amely az I. világ
háború óta alakítja a Közel-Kelet határait. A térképen többé nem
látszik a nyugatiak keze nyoma, és az országok helyét egyetlen kali-
fátus veszi át. Abu-Bakr al-Bagdadi azt mondta, hogy ha a musz-
limokelég erősek, a Kalifátus eljut Spanyolországig, és meghódítja
Rómát.
Ez a könyv a szerzők személyes élményein alapul. Egyikük Szíriá

ban, a határ menti el-Bukemálban született, amely régóta az Irak
ba tartó - és újabban onnan útnak induló - dzsihádisták gyüleke
zőhelye. A másik .szerző újságíróként az aleppói el-Báb városából
tudósított a megszületni látszó független, demokratikus szír civil
társadalomról; a terület ma az Iszlám Állam irányítása alatt áll, és
sári a-törvények kormányozzák. A könyv célja, hogy megválaszol
jon egy egyszerűnek tűnő kérdést, amely 2014 nyarán és őszén
14 Az Iszlám ÁNain
annyi hírműsorban felmerült: honnan jön az Iszlám Állam, és ho

gyan tudott ilyen rövid idő alatt ekkora rombolást véghezvinni?
A kérdés érthető, hiszen a világot megdöbbentette a sokkoló pro
paganda, amelyet az erőszakos fotók és videofelvételek, valamint a
nyugati túszok - az amerikai James Foley-val kezdődő - lefejezése
tett nyomatékossá. De a kérdés egyszersmind meglepő is, hiszen
az Egyesült Államok az elmúlt évtized nagyobb részét az Iszlám
Állam különféle formái elleni harccal töltötte: az ellenség kezdet
ben az Iraki al-Káida (AQI) volt, majd a Mudzsahedin Tanács
adó Testület, később az Iraki Iszlám Állam (ISI) lett. És mégis, az
ISIS létrejöttére úgy reagált a világ, mint ha a vietkong 1985-ben,
új zászló alatt felvonulva elfoglalta volna Délkelet-Ázsia egyhar-
madát, és ezt az előrenyomulást a Reagan-kormány és a CNN a
semmiből megszületett gerillacsapat támadásaként tálalta volna.
Pedig ha van Amerika számára ismerős ellenfél, az az ISIS.
Ez a totalitárius, teokratikus ellenség azonban ma is sok szem
pontból rejtélyes, és számos vonását félreértik. A szervezet ideo
lógiájáról, háborús stratégiájáról és belső dinamikájáról vita zajlik
azokban az országokban, amelyek elhatározták, hogy elpusztítják.
Vajon több vagy kevesebb-e az ISIS, m int a részeinek összege?
Időt nyert vagy időt veszített-e a hét hónap során, amióta több
állam összehangolt légicsapásokat indított ellene? A szíriai és iraki
szerepvállalás fényében mennyire realisztikus Obama elnök dek
larált célja, hogy „térdre kényszerítse, majd elpusztítsa” az ISIS-t?
Beigazolódhat-e León Panetta volt védelmi miniszter sejtése, hogy
a közel-keleti felfordulás 30 évig tart majd, Észak-Afrikára is át
terjed, sőt a nyugati világ sem marad ki belőle, ahogyan ennek
talán előszele volt a 2015. januári és novemberi párizsi merénylet?
Könyvünk első része azzal foglalkozik, hogy mi az iszlám Állam
raa, hogyan jött létre, és miként változott meg az elmúlt évtized
során. Az első fejezetek az ISIS korábbi formáinak komplex tör
ténetét tekintik át, és olyan egykori amerikai katonai hírszerzők
Él űér t 15
kel, antiterrorista szakértőkkel és nyugati diplomatákkal készített

interjúkon alapulnak, akik felkutatták és megsemmisítették az
al-Káida iraki ügynökeit.
Az ISIS nem más, mint a legújabb front a nemzetközi dzsihá-
dizmus régi, vérre menő belső vitájában. Ennek a vitának pedig
az a tétje, bogy miként és főleg ki ellen kell vívni a szent háborút.
Vajon jogos célpontnak tekintendők-e a síiták, az alaviták és egyéb
vallási kisebbségek, vagy meg kell őket kímélni az amerikaiak és
„cionista-keresztes” szövetségeseik elleni harc érdekében? A fana
tikus álláspontot Abu-Muszab al-Zarkávi, az Iraki al-Káida jordá-
niai születésű alapítója képviselte a vitában, a mérsékeltebb állás
pontot mentora és névleges feljebbvalója, Oszáma bin Láden tette
magáévá. Az al-Káida és az ISIS közötti, az utóbbi időben látvá
nyossá vált törés azonban azóta formálódott, hogy al-Zarkávi és
bin Láden 1999-ben először találkoztak Afganisztánban. Amíg
szövetségesek voltak, hozzájárultak Trak széteséséhez, lángra lob-
bantották a síiták elleni erőszakot, véres veszteségeket okozva az
amerikai és a velük szövetséges csapatoknak. Ez az, ami az elmúlt
évtizedben összekapcsolta a konfliktust az iráni és szíriai rezsimek
célkitűzéseivel, amelyek nélkül aligha lehet megérteni az ISIS-t.
Bár nem tudjuk, hogy a dzsihádista mozgalom mely szárnya lesz
végül a győztes (és hogy lesz-e győztes egyáltalán), az elmúlt év
ben kitört testvérháború minden bizonnyal befolyásolja, hogy
a Nyugat miként harcol a terrorizmus két arca ellen.
A könyv következő részében a szíriai forradalom gyökereivel
foglalkozunk. Bemutatjuk, hogy az el-Aszad-rczsim, amely hosszú
ideig bújtatta és támogatta a szomszédságában zajló al-Káida-
terrort, majd a harcok kitörése után úgy állította be, mintha maga
lenne az áldozat, valójában saját kezűleg ültette el a terrorizmus
magját Szíriában. Legvégül megvizsgáljuk a mai Iszlám Állam és
az al-Bagdadi-rezsim működését, amelyről aktív vagy azóta már
halott ISIS-kaíonákkal, kémekkel, alvóügynökökkel és áldozataik-
16 Az Iszlám Állam
kai készült interjúkból alkotunk képet. Részletesen leírjuk, ho

gyan váltak az ISIS legfontosabb toborzó- és szervezőirodájává
a börtönök. Akár szándékosan, akár nem, de tény: a közel-keleti
börtönök éveken át „terrorakadémiaként” működtek, ahol szélső
ségesek találkoztak, terveket szőttek, képezték magukat, és új har
cosokat toboroztak.
Az ISIS terrorista szervezet. De annál sokkal több: bűnszö
vetkezet, amely a szürkegazdaság olyan, évtizedek óta virágzó
szektorain élősködik, mint az olaj- vagy a fegyverkereskedelem.
Mindemellett hagyományos hadsereg is: képes olyan katonai erő
megszervezésére és felállítására, amelynek egyes professzionális
vonásai még az amerikai hadsereget is meglepték. Az ISIS titkos-
rendőrsége beépül a rivális szervezetekbe, maga mellé állítja a tag
jait, harccal vagypuccsal átveszi felettük az irányítást és elhódítja
a területüket. Az ISIS továbbá tökéletesen működő propaganda
gépezet: üzenete célba talál, és a közösségi média segítségével
könnyen toboroz új tagokat. Végül, de nem utolsósorban, az ISIS
olyan ellenség örököse, amely már jóval az al-Káida előtt létezett.
Vezetőinek jelentős része Szaddám Húszéin hadseregében vagy
biztonsági szerveinél szolgált. Bizonyos értelemben a szekuláris
Baasz-párt tért vissza Irakba az iszlám fundamentalizmus leple
alatt - ami nem annyira paradox, mint első pillantásra tűnik.
Ami talán a legfontosabb: az ISIS elhitette az üldözött iraki
szunnita kisebbséggel és a talán még szerencsétlenebb sorsú Szí
riái szunnita többséggel, hogy menedéket nyújt olyan ellenségek
kel szemben, mint a hitetlen Amerika, az istentelen Öbölállamok,
a Szíriái alavita nuszajri (keresztény) diktatúra, a „ráfida” (síita)
iráni elnyomás és az iraki rezsim. Mint minden összeesküvés-
elméletben, ebben a bizarr geopolitikai helyzetben is benne rejlik
az igazság csírája, amikor az ISIS az ellene szövetkező globális sátá
ni hatalmakról beszél. A Szíriái légierő egy légtérben repül az ame
rikaival, és ugyanazokat a célpontokat bombázzák Kelet-Szíriá-
Előszó 17
bán - noha az amerikai kormány váltig állítja, hogy el-Aszadnak

nincs jövője Damaszkuszban. Irakban az ISIS elleni harcban ma
olyan, Irán által kiképzett síita milíciák lépnek fel az iraki had
sereg előőrseként, amelyeket Amerika részben terrorista szerveze
teknek bélyegzett, hiszen amerikai vér szárad a kezükön. Ez.cket
a milíciákat az az Iráni Forradalmi Gárda irányítja és támogatja,
amelyet Amerika szintén terrorista szervezetnek tart. És bár a
milíciák vallási alapú tisztogatást követnek el a szunnita falvak
ban, ahogyan erre az Amnesty International és a Humán Rights
Watch felhívta a figyelmet, az amerikai vadászrepülőgépek indi-
rekt légi támogatást nyújtanak számukra. Bármi is Washington
valódi szándéka, az érdekszövetség gyanúja Amerika és a tömeg
gyilkos szíriai, valamint iráni rezsim közöli lehetetlenné teszi,
hogy az ISIS árnyékában élő szunniták a saját kezükbe vegyék a
sorsukat (ahogyan az például az iraki Ébredés mozgalom során
történt). Akik megpróbálkoznak az ellenállással, azokat kegyet
lenül lemészárolják; másokat beszippant a szervezet, és hűséget
fogadnak a mészárosoknak.
Az ISIS-1 a közvélemény egyszerre misztifikálja és alábecsüli.
A kegyetlen és ördögi szervezet kiradírozta a modern nemzet-
állami határokat, és a rég elveszett iszlám birodalom örökösének
nyilvánította magát. Megváltozott formában született újjá a régi
ellenség, elszántan arra, hogy tovább folytassa a véget nem érő
háborút.
1
AZ ALAPÍTÓ ATYA
A dzsihád és Abu-Muszab al-Zarkávi
„Muszlinok, siessetek az országotokba! Igen, ez a ti országotok.

Jöjjetek hozzánk, mert Szíria nem a szíriaiaké, és Irak nem az
irakiaké volt!” Az Ibrahim kalifaként uralkodóvá választott Abu-
Bakr al-Bagdadi 2014. június 28-án, a ramadán első napján ezek
kel a szavakkal jelentette be az Iraki és Levantei/Szíriai Iszlám
Állam, az ISIS végét, és az Iszlám Állam megszületését.
Al-Bagdadi a moszuli al-Núri nagymecsetben szónokolt. Csa
patai néhány nappal korábban vonták ellenőrzésük alá a várost.
Bár maga is iraki volt, al-Bagdadi megszüntette saját állampolgár
ságát, sőt az összes állampolgárságot. Kinyilvánította, hogy sem a
muszlim nemzetállamok, sem a világ országai nem léteznek töb
bé. Csupán egyetlen országot ismert el: az Iszlám Államot. Az em
beriséget két részre osztotta: az elsőbe tartoznak „a világ musz
linjai és a mudzsahedin [a szent harcosok]”; a másodikba pedig
„a zsidók, a keresztesek és csatlósaik”.
A feketébe öltözött al-Bagdadi a középkori al-Abbász kalifa örö
kösének és elődje, Abu-Muszab al-Zarkávi zászlóvivőjének nyil
vánította magát a szószékről. Al-Zarkávit ugyanaz a forradalmi
hevület fűtötte, mint al-Bagdadit, és szintén hatalmas tisztelettel

övezte a mecsetet, ahol al-Bagdadi most bejelentette, hogy 11 év
vel a sötét terv megszületését követően létrejött az Iszlám Állam.
A fiú, aki a jordániai Zárkából érkezett
Zár ka poros kisváros, Ammántól, a j ordán fővárostól mintegy

40 km-re északkeletre fekszik. Mielőtt leghírhedtebb fia felvette
volna a város nevét harci névként, két dologról volt nevezetes. Az
egyik liturgiái, a másik humanitárius jellegű: a Bibliában Zarka
volt a színhelye Jákob küzdelmének Istennel, napjainkban pedig
itt található az er-Ruszeifa, az első jordániai palesztin menekült-
tábor.1Ahmed Fedíl Nezál al-Helájlah - ezen a néven született
al-Zarkávi - azonban nem a hazátlan nép, hanem a Báni Hasszán
törzs tagjaként látta meg a napvilágot. A Jordán Hasemita Király
ság iránt közismerten lojális beduin törzsszövetség a Jordán folyó
keleti partján élt. Al-Zarkávi apja mukhtar, falusi elöljáró volt, aki
a közösség felhatalmazásával helyi vitákban döntőbíráskodott -
fia ezzel szemben inkább a viták kirobbantásában jeleskedett.
Al-Zarkávi gyenge tanuló volt, arabul szinte úgy írt, mint egy fél
analfabéta.2 1984-ben meghalt az apja, ő maga kibukott az iskolá
ból, és bűnözésre adta a fejét. „Nem erős volt, hanem vakmerő” -
idézte fel később al-Zarkávi egyik unokatestvére a The New York
Timesmk. Ivott és alkohollal kereskedett, egyesek szerint lányokat
futtatott.3Börtönbe először drogcsempészet és nemi erőszak vád
jával került.4
Umm-Szájel, al-Zarkávi anyja aggódott, hogy a fia egyre mé
lyebbre süllyed az alvilági létben, ezért beíratta az ammáni al-
Husszain Ben Ali-mecset vallási kurzusára.5Ez az élmény döntő
nek bizonyult a fiatalember számára. A bűnözést illetően a vallási
A z alapiló atya 21
iskola valóban jelentős hatást ért el, bár korántsem úgy, ahogyan
Umm-Szájel remélte.
Al-Zarkávi a mecsetben megismerte a szalafizmust, azt az irány
zatot, amelynek jelenlegi formája a Mohamed próféta teológiai
tisztaságához és hagyományaihoz való visszatérést hirdeti. A szala-
fisták szerint a nyugati típusú demokrácia és a modernitás nem
csak alapvetően összeegyeztethetetlen az iszlámmal, de az arab
civilizációk legfőbb bemocskolója is, amely illegitim, „hitetlen”
rezsimeket hozott létre Egyiptomban, Jordániában, Szíriában és
Irakban. A szalafízmus legszélsőségesebb változatai a dzsihádb
mellett kötelezték el magukat. A szó arab jelentése „küzdelem”,
de értelme összetett; 1979-ben, amikor a Szovjetunió megszállta
Afganisztánt, a kifejezés elsődleges értelme a „fegyveres ellen
állás” lett.
A terrorizmus „keltetője” : Hajatahád
Hajatabád város Pakisztánban, Pesavárhoz közel fekszik. Itt kezdő

dik a Haibár-hágó, amely számos hadsereg számára jelentett át
kelési lehetőséget Afganisztán felé - majd menekülőutat vissza
felé. A város az 1980-as évek végén a szovjet-afgán háború, majd
a kivonulás Casablancájává vált: a városban hemzsegtek a terve
ket szövögető katonák, kémek, kereskedők, bűnözők, csempészek,
menekültek, zugárusok, veteránok és önkéntes szent harcosok.7
Itt ütötte fel a főhadiszállását Oszámabin Láden is, egy milliár
dos szaúdi gyáriparoscsalád sarja, aki szervezete, az al-Káida meg
alapozásán ügyködött, és tagokat toborzott. Bin Láden mentora
ebben az időben Hajatabád egyik vezető íszlamista teoretikusa,
egy palesztin férfi, Abdalláh Azzám volt. Azzám 1984-ben ki
adott egy könyvet, amely az afgán mudzsahedin manifesztumává
vált. Ebben azt állítja, hogy a muszlimoknak közösségi és szemé

lyes kötelességük, hogy száműzzék a szent földjeikre betolakodó
hódító, megszálló hadseregeket. Azzám a szovjetellenes harcot
nem csupán az afgánok, hanem minden muszlim kötelességeként
nevezte meg - ebben nyilván közrejátszott, hogy az izraeli meg
szállás alatt álló Palesztinából származott. Azzám - Al-Bagdadi
évtizedekkel későbbi felhívásához hasonlóan - az egész világ mu-
dzsahedinjeit hadba szólította a közös ellenség ellen. Bár nem ér
velt kimondottan a nemzetek felett átívelő kalifátus létrehozása
mellett, úgy vélte, hogy a valódi iszlám állam Afganisztánban, a
kommunista rendszer hamvain jöhet létre. Végül is az afgán há
ború még purista eszméken alapult: nem fertőzték meg versengő,
gyakran paradox ideológiák, ahogyan az később a palesztin kér
déssel történt, amely olyan eszméken alapult, mint Jasszer Araíát
szekuláris nacionalizmusa, vagy Carlos, a Sakál leninista terro
rista mozgalma.
Amikor Azzám Pesavárba tette át a székhelyét, bin T.áden-
nel gyámolítani kezdték az „arab-afgánokat”, ahogyan a külföldi
mudzsahedint nevezték maguk között. A mudzsahedin alig várta,
hogy bekapcsolódjon a szent háborúba, de fogalma sem volt, ho
gyan kezdje. Azzám és bin Láden ezért megalapította a Mokteb
el-I Iedemátot, más néven Összekötő Irodát, amelynek főhadi
szállása bin Láden otthonában volt. Ha Azzámot Marxhoz, a filo
zófushoz hasonlítjuk, aki kidolgozta a forradalmi harc elveit, és
megmutatta a szükséges lépéseket, akkor bin Láden lett Engels, a
mágnás, aki állta a költségeket, amíg mestere világmegváltó gon
dolatokat rótt a papírra.8
Ebben a dzsihádista központban mintegy 3000 arab-afgán for
dult meg, akik ételt, pénzt és hajlékot kap Lak, és megismerték a
különös, nyelvileg is sokszínű Észak-nyugati Határvidék tarto
mányt. Az Összekötő Irodába számolatlanul ömlöttek a dollármil
liók.-1A pénzt jelentős részben bin Iádén és Azzám szerezte, más
Az alapító atya 23
része a szaúdi kormányon keresztül érkezett, amellyel bin Léden,

köszönhetően a család építkezésivállalkozás-birodalmának, közeli
kapcsolatot ápolt. A világ legveszélyesebb terroristái bin Láden és
Azzám patronálásával itt tettek szert a legértékesebb tőkére: kap
csolatokra.10
Azzám fénye azonban elhomályosult, amikor bin Láden a dzsi-
hádista égbolt egy másik fényes csillagának, Ajmen ed-Deváhiri
egyiptomi sebésznek a bűvkörébe került. Ed-Deváhiri 1980 nyarán
három hónapig a pakisztáni Vörös Félhold orvosaként dolgo
zott, és Afganisztánban is többször járt, hogy első kézből tapasz
talja meg a háborút. Az évtized végére azzal szerzett nemzetközi
ismertséget, hogy egyike lett a száz vádlottnak, akiket az Anvar
Szadat egyiptomi elnök meggyilkolásában való bűnrészesség
miatt vetettek börtönbe és kínoztak meg.11 Ő maga a Dzsamat
al-Dzsihád, azaz a Dzsihád csoport emírje volt, és puccsra készült
Kairóban, hogy iszlám teokráciát hozzon léire.12
Szabadulását követően, 1986-ban visszatért Pesavárba, és amel
lett, hogy a Vörös Félhold kórházában dolgozott, újjáalakította az
al-Dzsihádot. Szalafista elvei időközben még szélsőségesebbek
lettek: magáévá tette a takfirizmus gondolatát, ami más musz-
límok eretnekség vádja miatti kiközösítését és gyakran végül ha
lálos ítéletét jelenti. Amikor összebarátkozott bin Ládennel, az
összeütközés Abdalláh Azzámmal elkerülhetetlen volt, hiszen
az utóbbi hevesen ellenezte a muszlint testvérháborút. Számá
ra a dzsibádizmus célpontja a hitetlen és korrupt nyugati világ
volt, amelybe értelemszerűen Izrael is beletartozott. Ed-Deváhiri
és Azzám megvetették egymást, és folyamatos versengésben áll
tak bin Láden figyelméért és kegyéért. De legfőképpen persze
a pénzéért.
1989. november végén Azzám és két fia meghalt, amikor egy
mecset felé tartottak, és az út szélén elrejtett bomba a levegőbe
röpítette a gépjárművüket.13(Különböző teóriák a KGB-t, a szaúdi
24 A z Iszlám Állam
hírszerzést, a CIA-t, binLádent és/vagy ed-Deváhirit sejtették a me

rénylet mögött.11) Éppen egy hónap múlva Azzám egy másik fia,
I lódéi fa Azzám a pesavári repülőtérre ment egy csoport főként
Jordániái arab-afgán elé, akik csatlakozni akartak a Vörös Had
sereg elleni harchoz - bár a szovjet hadsereg két hónappal később
örökre kivonult az országból. Az újonnan érkezettek között ott
volt al-Zarkávi.5
Ahol a terroristák tanulnak
1989 tavaszán Abu-Muszab al-Zarkávi Hajatabádból keletre, az

afganisztáni Hoszt városába indult, és éppen idejében érkezett,
hogy lássa a Vörös Hadsereg kapitulációját.16Bár a szent háborúról
lekésett, nem tért vissza Jordániába, hanem 1992 végéig az Észak
nyugati Határvidéken maradt, és hasznos ismeretségekre tett szert
a szovjet invázió utáni Afganisztán sorsának alakítói körében.1'
Közöttük volt a szeptember 11-ei terrorakciók kiötlőjének, Háled
Sejk Mohamednek az öccse, valamint Mohamed Sebána, az al-
Bunián al-Marszusz (Legyőzhetetlen hit) című dzsihádista folyó
irat kiadója.1* Hiányos arabtudása ellenére al-Zarkávi azért vál
hatott a lap szerzőjévé, mert közkedvelt hitszónok hírében állt.19
Al-Zarkávi itt találkozott leendő sógorával, Szaláh el-Hámival, a
jordániai palesztin újságíróval, aki korábban Ab dal láb Azzámnak
és az Összekötő Iroda kiadványának, az al-Dzsihád folyóiratnak
dolgozott.211El-Hámi Hosztban egy aknarobbanás során elveszítette
a fél lábát; és úgy meséli, hogy kórházi lábadozásakor, al-Zarkávi
látogatása során, egyszer kifakadt, hogy a sérülés miatt nem fog
magának feleséget találni.21 Al-Zarkávi ekkor ígérte neki feleségül
az egyik nővérét a hét közül. Az esküvőre Pesavárban került sor,
és 2006-ig itt készült az egyetlen ismert felvétel al-Zarkáviról: az

Iraki al-Káida propagandavideóján a feketébe öltözött parancsnok
úgy lő a gépkarabéllyal, akár Rambo.22
El-Hámi szerint Al-Zarkávi írásai zömmel a szovjet-afgán há
ború veteránjaival készült interjúk voltak, akiknek a dicsfényé
ből így a szerzőnek is jutott.23 Esténként a Koránt igyekezett me
morizálni.
El-Hámi néhány hónappal később visszatért Jordániába az új
feleségével. Sógora azonban Afganisztánban maradt, hogy részt
vegyen a kitörő polgárháborúban, amelytől az ország sorsa füg
gött. Al-Zarkávi Gulbuddin Hekmaíjar pastu hadúr oldalára
állt, aki kis megszakításokkal végig Afganisztán miniszterelnöke
maradt, amíg csak az előrenyomuló tálibok el nem söpörték a
rendszert.24 Hekmatjar ekkor Iránba menekült, al-Zarkávi pedig
abbahagyta a háborús történetek írását: elhatározta, hogy most ő
következik, főbb kiképzőtábort megjárt az afgán-pakisztáni ha
tár közelében; volt a Szada el-Meláhim („A csata visszhangja”)
táborban is, amely kizárólag az al-Káida elit katonái számára állt
nyitva.25 Itt képezték ki a World Trade Center elleni két támadás
kiötlőit, Ramzi Juszefet és Háled Sejk Mohamedet. Loretta Napó
leoni Insurgent Iraq: Al-Zarqawí and the New Generation (Fel
lázadt Irak: Al-Zarkávi és az új generáció) című könyvében azt
írja, hogy Nászer Ahmed Nászer Abdalláh el-Bahri, bin Láden
egykori testőre szerint a Szada el-Meláhim táborban három sza
kaszból állt a kiképzés és oktatás.2®Az első volt a „kísérletezés
időszaka”, amely 15 napig tartott, ezalatt a harcost „fiziológiai
és morális kifárasztásnak” vetették alá - azzal a nyilvánvaló cél
lal, hogy elkülönítsék az igazi harcosokat a nyámnyila alakoktól.
A második szakaszban „katonai felkészítés” zajlott, amely „45 na
pig tartott, és a jelöltet először könnyűfegyverek kezelésére, majd
vállról indítható légvédelmi rakéták használatára és térképészeti
ismeretekre oktatták”. A harmadik, utolsó szakasz a „gerillahábo

rú és taktikai képzés” ideje volt, amelyben katonai, elméleti isme
reteket oktattak. A kiképzőtábor valódi „terroristaakadémia” volt.
Hazatérés
Amikor al-Zarkávi 1992-ben visszatért Jordániába, azonnal a ki

rályság titkosszolgálata, az Általános Hírszerzési Igazgatóság
(Dairat al-Muhábarát al-Ammah) őrizete alákerült.27A hatóságot
aggasztotta, hogy a visszatérő arab-afgánok az országon belül
keresnek maguknak ellenséget. Ez a vélekedés nem volt alaptalan,
és a félelmek 1993-ban be is igazolódtak, amikor a jordán-izraeli
béketárgyalásoktól feldühödött iszlamisták a Jordán Királyság
ellen fordultak, és új szervezeteket alapítottak: ilyen például a
Dzsais Mohamed („Mohamed Hadserege”) vagy az el-Haseika
(„A Jordániái afgánok”).28
Al-Zarkávi sem kapcsolódott vissza a civil életbe. Újra fel
vette a kapcsolatot Abu-Mohamed-el-Makdiszivel - a Jordá
niái palesztin szalafitával Hajatabádban találkozott, ő volt, aki
korábban beajánlotta Sebána folyóiratához. El-Makdiszi nem
sokkal azelőtt gyűlölködő, Nyugat-ellenes írást adott ki „Demok
rácia - a vallás” címmel, amelyben szembeállítja a „pogányok”
politikai gazdaságtanát Allah isteni törvényével. Ettől fogva al-
Zarkávi és el-Makdiszi együtt járták az országot, és rögtönzött
előadótermekben agitáltak a kormány Izraellel és az amerikai
imperializmussal szemben tanúsított engedékenysége ellen.w
Viszonyuk hasonló volt, mint bin Ladené és Azzámé: el-Makdiszi
pedáns tudós volt, aki éles hangon ostorozta a politikai elit vélt
gyengéit; al-Zarkávi vonzotta a tömegeket, ám hiányzott belőle a
valódi intellektus.30„Egy pillanatig sem éreztem, hogy kiemelkedő
elme lenne” - mondta róla évek múlva Mohamed ed-Duveik,

al-Zarkávi ügyvédje.31
El-Makdiszi létrehozott Jordániában egy dzsihádista sejtet,
amelynek a Báját el-Imám (Az imám fogadalma) nevet adta. En
nek al-Zarkávi is tagja lett. A sejt első otthoni terrorista próbálkozá
sa látványos kudarccal végződött. Az öbölháború végén a vissza
vonuló iraki hadsereg jelentős mennyiségű fegyverzetet hagyott
hátra, amely később megjelent a kuvaiti feketepiacon. El-Makdi-
szi egy ideig a Perzsa-öbölben élt, így rendelkezett a beszerzéshez
szükséges kapcsolatokkal. Taposóaknákat, páncéltörő rakétákat
és kézigránátokat vásárolt, majd a fegyvereket Jordániába csem
pészte egy későbbi terrorcselekményhez. El-Makdiszi a csempé
szett holmit először al-Zarkávinak adta, majd mindent visszakért;
al-Zarkávi engedelmeskedett, csupán két bombával nem tudott
elszámolni, amelyekről azt állította, hogy „a cionisták által elfog
lalt területeken használták fel öngyilkos merényletekben”.32
Mivel nyilvánvaló volt, hogy a jordán titkosszolgálat a nyo
mukban van, és tudnak a fegyvervásárlásról, a két terrorista
megpróbálta elhagyni Jordániát.33 1994 márciusában a jordán
titkosszolgálat lerohanta al-Zarkávi házát, megtalálta az elrejtett
fegyvereket, és letartóztatta az összeesküvőket. Al-Zarkávit az
ágyában érte az akció. Megpróbálta megölni az egyik rendőrt és
azután saját magát, de egyik sem sikerült neki. Illegális fegyver-
tartással és terrorista szervezethez tartozás vádjával állították
bíróság elé.54
Al-Zarkávi és el-Makdiszi elhatározta, hogy a tárgyaláson a vád
lókat fogják vádolni - ahogyan azt ed-Deváhiri tette Egyiptomban.
Ostorozták a bíróságot, az államot és a monarchiát, hogy vétenek
Isten és az iszlám törvényei ellen. Haféz Amin bíró elmondta,
hogy a Báját el-Imám vádiratot nyújtott be a bíróságnak, amelyben
azzal vádolták az igazságügyet, hogy „a Szent Korán tanításaival
ellentétesen cselekszik”. Felszólították továbbá Amint, hogy ju t
28 Az Iszlám AJlam
tasson el egy üzenetet magához Húszéin királyhoz, akit szentség-

töréssel vádollak.35 Al-Zarkávi ekkoriban inég tapasztalatlan volt
el-Makdiszihez képest, és szinte eltörpült a tudós árnyékában, aki
a tárgyalást propagandaeseménnyé alakította. 1994-ben mindket
tőjüket 15 év börtönbüntetésre ítélték, és a szigorúan őrzött siva
tagi börtönbe, a Szuákába szállították.36
„A börtön volt az iskolája”
A börtönben töltött idő al-Zarkávit még céltudatosabbá, kegyet

lenebbé és elszántabbá tette.37Az, hogy a Báni Hasszán törzs tagja
volt, fogolytársai fölé helyezte; lassan el-Makdiszinél is nagyobb
befolyásra tett szert, aki persze sütkérezett a fényében. A jordán
börtönökben - és általában a világ börtöneiben - még nagyobb
súllyal esnek latba a szabad világban kialakult privilégiumok és
hierarchia. Al-Zarkávi a manipulálható vagy korrupt őrök se
gítségével arra használta a befolyását, hogy megerősítse a Báját
el-Imámhoz tartozó elítéltekből álló frakcióját. Az embereinek
nem kellett rabruhát hordaniuk és részt venniük a reggeli sorako-
zón a börtönudvaron.38 Ahogy az egyik börtönorvos elmondta,
„egyetlen szemvillanásával elérte, hogy a követői azt tegyék, amit
ő akar”.39
Nem számított, hogy erőszakra vagy érvekre volt szükség,
al-Zarkávi a saját iszlamista interpretációját akarta egyeduralko
dóvá tenni, és magának szánta a legfőbb bíró szerepét.40 Akiket
nem kedvelt, azokat megverte, mint például a Szuáka magazin
jának egyik szerzőjét, aki őt kritizáló írásokat jelentetett meg.41
Egy másik fogoly, Abu-Duma elmondta, hogy al-Zarkávi egyszer
rajtakapta, amikor „egy pogány könyvet”, a Bűn és bűnhődést
olvasta. Attól kezdve al-Zarkávi folyamatosan a sarkában volt, és
Az átépítő atya 29
ellenőrizte, hogy nem foglalkozik-e profán orosz irodalommal.

Még egy kioktató levelet is írt neki, amelyben Dosztojevszkij ne
vét „Doszejefszkinek” betűzte. („A levél olyan rossz arabsággal
volt megfogalmazva, mintha egy gyerek írta volna” - idézte fel
Abu-Duma.42) Mivel al-Zarkávi a vitákban nem tudott kitűnni,
edzeni kezdett, a testépítéshez az ágy keretét és kaviccsal töltött
olajoskannákat használt.43 Ugyanakkor az őrökkel nem mindig
találta meg a közös hangot. Többször összeszólalkozott velük,
ilyenkor megverték, ami kifejezetten imponált azoknak, akik ve
zetőjükként tekintettek rá. Egyszer nyolc és fél hónapra magán
zárkába zárták.44
Al-Zarkávi a börtönben túlnőtt el-Makdiszin, és emíri címet
kapott.45 El-Makdiszi később azt állította, hogy a titulust ő maga
adományozta al-Zarkávinak. A tudós-mentor támogatta parancs
nok-védencét, hogy ne csak fizikailag, hanem ideológiailag is fej
lődjön; a két férfi fatvákat, azaz vallási állásfoglalásokat szerkesz
tett, amelyeket azután feltöltöttek az internetre.46 Ezek némelyike
Bin Láden figyelmét is felkeltette, aki a két jordániai perét ko
rábban nagy figyelemmel követte Pakisztánból.47„Richard”, a Pen
tagon egykori magas rangú terrorelhárítója szerint (rá e könyv
ben nem valódi nevén hivatkozunk) al-Zarkávi a börtönben lett
igazán nagy játékos.43 Olyan volt, mint Whitey Bulger, a bostoni
maffiafőnök, akit „mi tettünk be az amerikai büntet és-végrehaj
tás Harvardjára - kezdetben tehetséges, de alacsony IQ-jú bű
nöző volt, aki rendelkezett néhány jól működő anyagi forrással.
Mire kijött a hűvösről, annyira komoly figura lett, hogy csinált
magának egy bandát, és négy-öt évig ő volt a király Bostonban.
Ugyanez történt al-Zarkávival. A börtön volt az iskolája.” Húsz
évvel később Abu-Bakr al-Bagdadi ismételte meg a mutatványt;
róla több, az ISIS-hez tartozó) elítélt állította, hogy óriási vezetői
és manipulációs képességgel irányította az amerikai hadsereg által
fenntartott dél-iraki tábor, a Camp Bucca őreit.
Al-Zarkávi végül büntetésének csupán a töredékét ülte le, m i

vel Húszéin jordán király halála után fia, II, Abtlullah, a nyugati
stílusú reformer megbékélést hirdetett a Muszlint Testvériség, a
jordán parlament legnagyobb ellenzéki tömörülése iránt. 1999
márciusában az új király általános amnesztiát rendelt el 3000 fo
goly számára. Ez nem vonatkozott azokra, akik gyilkosságot, nemi
erőszakot vagy hazaárulást követtek el; ugyanakkor kiszabadult
számos olyan iszlamista, akik nem követtek el terrorista cselekmé
nyeket a királyság ellen.4*Közéjük tartozott al-Zarkávi is.
Találkozás bin Ládennel
Al-Zarkávi 1999 nyarán elhagyta Jordániát, majd újra Pakisz

tánba ment, hogy ott folytassa, ahol évekkel azelőLt abbahagyta.50
Pesavárban rövid időre letartóztatták, és nyolc napot töltött fog
dában, mivel lejárt a vízuma.51 Az útlevelét azzal a feltétellel kapta
vissza, ha azonnal visszatér Jordániába, ám ő inkább átszökött az
afgán határon, és egy Kabultól nyugatra fekvő falu dzsihádista
vendégházában szállásolta el magát.52A területen Gulbuddin Hek-
matjar volt az úr.
Al-Zarkávi Kandahárban, a tálibok de facto fővárosában talál
kozott először Oszáma bin Ládennel. A találkozó nem sikerüli
túl jól. Bin Láden gyanakodva szemlélte ajordánokat, akikről úgy
sejtette, a jordán titkosszolgálatnak dolgoznak. A puritán szaúdi
zavarónak találta al-Zarkávi tetoválásait, amelyek még azelőtt
készültek, hogy kegyes hívővé lett volna, és amelyeket a börtön
ben sikertelenül próbált meg sósavval eltüntetni. De ezeken felül,
bin Ládent főleg al-Zarkávi arroganciája és merevsége sértette.
A megbeszélésen ed-Deváhiri is jelen volt, és egyetértettek abban,
hogy al-Zarkávit nem szabad felvenni az al-Káidába.53
A z alapító atya 31
Ellenségek - közel és távol
1996-ban bili Láden fatvát adott ki „Dzsihád a két legszentebb

városunk földiét megszálló amerikaiak ellen” címmel. Ez a két
város Mekka és Medina volt Szaúd-Arábiában, ahol az amerikai
hadsereg az öbölháború óta állomásozott. A fatva Azzám és ed-
Deváhiri szentháború-értelmezését kovácsolta egybe: ahogyan
Afganisztánban, az al-Káida itt is kinyilvánította, hogy a muszlint
földet elfoglaló hitetlen megszálló ellen ragad fegyvert. A „meg
szálló” azonban ezúttal olyan muszlint kormány kérésére és egyet
értésével érkezett, amellyel korábban a szovjetek ellen maga bin
Láden is együttműködött.
Az 1990-es evek elején az al-Káida a Közel-Kelet és Afrika szá
mos országában sújtott le amerikai katonákra, Jementől Szaúd-
Arábián át Kenyáig és Tanzániáig.54A szervezet akkor úgy döntött,
hogy a „távoli ellenség” ellen vív dzsihádot, de célpontjai közé tar
toztak azok a muszlimok is, akik együttműködtek a demokratikus
szuperhatalommal. Azzal, hogy al-Zarkávi a terroristaharcot im
már Jordániában, kizárólag muszlint célpontok ellen akarta foly
tatni, áttért a „közeli ellenséggel” szembeni harcra. Más szavakkal:
az lett az álláspontja, ami ed-Deváhirié volt egy évtizeddel koráb
ban. A nézetkülönbségnek egyszerre voltak generációs és ideoló
giai okai. Al-Zarkávi a kuffár („hitetlen”) fogalmát szigorúbban
értelmezte, ide sorolta a síitákat és azokat a szunnitákat is, akik
nem követték szóról szóra a szalafista előírásokat. Bin Láden ezek
kel a vallási irányzatokkal nem foglalkozott. Nyilván azért sem,
mert a saját anyja szíriai alavita volt - vagyis maga is egy síita
szektához tartozott.
A nehéz kezdést követően a két dzsihádista rájött, hogy kényte
lenek együttműködni. Ebben feltehetően döntő szerepe volt Szaif
el-Adelnek, az al-Káida biztonsági főnökének és a „címjegyzék
pragmatizmusnak”, vagyis annak, hogy kapcsolatokért cserébe
a dzsihádisták még az ideológiát is hajlandóak voltak egy időre

félretenni. Al-Zarkávi ebben az időben kiterjedt levantci kapcsolat-
rendszerrel rendelkezett, cl-Adél pedig meggyőzte bin Ládent,
hogy ez hasznos lesz az al-Káida számára. Az ismerősök egyike
volt Abu-Mobamed eJ-Adnáni, az ISIS mai hivatalos szóvivője.55
A Tavhíd vál-Dzsihád
Al-Zarkávi 2000-ben létrehozott egy kiképzőtábort a harmadik

legnagyobb afganisztáni városban, az iráni határ mellett fekvő
Hcratban. A tábor létesítéséhez az al-Káida pénzét használta fel,56
állítja Nada Bakos volt CIA-elemző;57 becslései szerint bin Láden
„kölcsön” formájában 200 ezer dollárt adott al-Zarkávinak. Az
összeg az al-Káida lehetősegeihez képest aprópénz volt. „ügy tá
borhoz nem is kell más, mint egy telek, néhány súlyemelőrúd meg
férfiak, akik AK-47-esekkel rohangálnak - mondja »Richard«, a
Pentagon korábbi tisztségviselője. - Ez nem professzionális, de
még csak nem is katonai alapkiképzés volt. A herati gyakorlatozás
arra kellett, hogy kiderüljön, ki alkalmas a harcra.”58
Al-Zarkávi főleg palesztin és jordániai újoncokat hozott a csa
patba, amelyet Dzsund es-Sámnak („Levante katonái”) nevezett el,
jóllehet a terrorista sejt később azon a néven vált ismertté Irakban,
amelyet a tábor bejárata feletti felirat hirdetett: „Tavhíd vál-Dzsi-
hád” („Egyistenhit és dzsihád”).36Ahogyan a neve utal rá, a Levante
Katonáit Izraelben, Palesztinában, Jordániában és más arab álla
mokban végrehajtandó terroristacselekedetekre toborozták, hogy
az uralkodó rezsimeket megbuktassák.66 A táborban kiképzett
katonák némelyike később valóban részt vett terrorakciókban.61
Ilyen volt Laurence Foley-nak, az Egyesült Államok Nemzetközi
Fejlesztési Hivatala (United States Agency fór International Dcvc-
Az al ap ító atya 33
lopment, US AID) ammáni munkatársának meggyilkolása, vagy

egy figyelemfelkeltő 2004-es merényletterv: vegyi fegyverekkel
töltött bombák robbantak volna a j ordán miniszterelnökség, a tit
kosszolgálat székháza és az amerikai nagykövetség közelében. Ha
a merénylet sikerül, a jordán hatóságok szerint 80 ezer ember hal
hatott volna meg; a félresikerült támadásért al-Zarkávi magára
vállalta a felelősséget, de tagadta, hogy vegyi fegyvereket használt
volna.®
A Dzsund es-Sám exponenciálisan nőtt, ami nagy benyomást
tett el-Adelre, aki havonta ellátogatott Heratba, hogy jelentést
tegyen bin Ládennek.6' Bin Láden véleménye al-Zarkáviról las
san megváltozott. 2000 és 2001 között az al-Káida vezetője állító
lag többször is visszarendelte al-Zarkávit Kandahárba, hogy az
bejátot, hűségesküt tegyen, ami a teljes értékű al-Káida-tagság
előfeltétele volt.64 Al-Zarkávi azonban ezt mindannyiszor eluta
sította.66 „Sosem dicsőített mást, mint a Prófétát. Ilyen volt Abu-
Muszab jelleme, nem hallgatott senkire, mindig azt tette, amit he
lyesnek gondolt”65 - mondta egy egykori társa. Akár a gőg, akár
a nézetkülönbség volt az oka, al-Zarkávi egészen 2004-ig megtar
totta a két lépés távolságot az al-Káidától, és viszonyuk inkább
a kölcsönös függésen, mint a szimpátián alapult.67
Az Anszár el-lszlám
Al-Zarkávi egyik herati embere a jordán Abu-Abder-Rahmán

es-Sámi volt, áld azt a feladatot kapta, hogy Iránon keresztül
Észak-Irakba utazzon, és a félautonóm iraki Kurdisztánban (ame
lyet ekkoriban nemzetközi repüléstilalmi övezet védett Szaddám
légierejétől) létrehozzon egy Talibán-stílusú helyi csoportot.60 Az
es-Sámi által életre hívott, Dzsund el-lszlám dz.sihádista csoport
az északi hegyvidéken elfoglalt egy 500 km2-es területet, és m int

egy 200 ezer lakost vont az irányítása alá, akiket eltiltott az alkohol
tól, a zenétől és a műholdas televíziótól.
A szeptember 11-ei merénylet és az amerikaiak afganisztáni
inváziója után a Dzsund el-lszlám egyesült egy másik terroris
ta szervezettel, és felvette az Anszár el-lszlám nevet/9Az újonnan
létrejött konglomerátumnak két ellensége volt: a Baasz-párti re
zsim Bagdadban, valamint a Kurdisztáni Hazafias Unió, amely
nek vezetője, Dzsalál Talabáni később a Szaddám utáni Irak elnö
ke lett.™
2003. február 3-án, néhány héttel az iraki háború kitörése előtt
Colin Powell amerikai külügyminiszter az ENSZ előtt kijelentette,
hogy az Anszár el-lszlám által uralt észak-iraki terület bizonyítja
az al-Káida és Szaddám kapcsolatát.71 Powell azt állította, hogy az
500 km 2-es területen al-Zarkávi és cinkosai ricint és más vegyi
fegyvert állítanak elő, al-Zarkávi pedig - akire a miniszter tévesen
palesztinként utalt - hónapokat töltött egy bagdadi állami kórház
ban gyógykezelésen, mivel állítólag egy afganisztáni légitámadás
során elveszítette az egyik lábát, és protézist készítettek számára.
Miután az amerikai csapatok megszállták Irakot, hozzáfértek iraki
titkosszolgálati forrásokhoz, valamint számos iraki hírszerzőt ki
hallgattak, Powell beszédének számos részletéről bizonyosodott
be, hogy valótlanság. De már a Bush-kormányban sem mindenki
hitt Powellnek. „1998-99 körül hallottunk először al-Zarkáviról -
mondja »Richard«. - Jól ismertük. Amikor kifüstölték Afganisz
tánból, egyre durvább figura lett. Azt ugyan nem tudtuk, hogy
Irakba készül, mi azt feltételeztük, hogy visszatér Jordániába. De
ami az iraki »vendégeskedését« illeti, az aligha történt úgy, ahogy
a kormány előadta - valószínűleg az egész csak Dick Cheney kép
zeletének terméke volt.”72
Tény, hogy al-Zarkávi Kurdisztánba küldte es-Sámit és több,
Heratban kiképzett katonát, de kapcsolata az Anszár el-lszlám-
Az a l a p í t ó at ya 35
mai nem volt olyan szoros, mint ahogyan azt az Egyesült Államok
bemutatta. Az együttműködés ugyanazon „a címjegyzék-prag
matizmuson” alapult, ami al-Zarkávi és bin Léden kapcsolatát jel
lemezte. „A dzsihádista szövetség gerince a barátság és az isme
retség, nem egy konkrét tagnyilvántartás, ami felsorolja, hogy lei
minek a tagja - mondja »Richard«. - Vegyük például azt, hogyan
fonódik össze mostanában az ISIS a többi szír iái terroristacsoport
tal! Az Anszár el-lszlám azért adott al-Zarkávinak menedéket [az
iraki] Kurdisztánban, mert ismerték és tisztelték. Nem szabad
elfelejteni, hogy al-Zarkávi mindig könnyen kötött szövetséget
különböző bűnöző vagy törzsi szervezetekkel.”73
Valójában az történt, hogy az Egyesült Államok és a NATO
afgan isztáni hadműveletében al-Zarkávi herati táborát a Nyugat
által támogatott Északi Szövetség ostromolta meg. Al-Zarkávi
Kandahárba menekült, ahol a koalíciós légicsapásokban elszenve
dett kisebb sérüléseiből gyógyult fel. De nem veszítette el a lábát;
mindössze a bordáját törte el, legalábbis ezt állítja Ijád Tubeiszi,
egy Heratban kiképzett önkéntes. Ezután al-Zarkávi mintegy 300
katonával Irán felé vette az irányt.74 Egy hétig Zahedánban la
kott, majd a régi barát, Gulbuddin Hekmaljar védőszárnyai alatt
Teheránba ment. Al-Zarkávi őt még a pakisztáni Északnyugati
Határvidékről ismerte.
Núr Ad-Dín: a régi dicsőség emléke Irakban
Al-Zarkávi környezetének egy tagja szerint „Irakban Abu-Muszab

új küzdőteret talált a dzsihád számára: azt remélte, hogy amikor
az afganisztáni háború véget ér, közvetlenül konfrontálódhat az
amerikaiakkal, és a Mindenható Isten erőt ad neki, hogy Irak
dzsihádista vezetője legyen... Ezt a tervet forralta éveken át.”73
36 Az fszlám Állam
Szaif el-Adel, az al-Káida biztonsági főnöke, aki al-Zarkávi fel

vétele mellett lobbizott, később azt állította, hogy al-Zarkávi kifeje
zetten a régmúlt idők iszlám dicsőségének helyreállítása miatt
tette át a székhelyét Irakba: „Azt hiszem, hogy az Afganisztáni
Iszlám Emirátus bukása után amiatt költözött Irakba, amit Núr
ad-Dínről és Moszulból indított hódító hadjáratairól olvasott.”76
Núr ad-Dín Mahmúd Zangi a 12. században Aleppó és Moszul
uralkodója volt, és a II. keresztes háború hőseként ünnepelték;
tönkreverte a frank csapatokat Dél-Törökországban, Anliochiá-
ban pedig legyőzte a keresztény Rajmund herceget. Núr ad-Dín
később úgy egyesítette Szíriát, hogy feleségül vette a damaszkuszi
atabég lányát, és vazallusát, a dzsihádisták által máig tisztelt kurd
katonai vezetőt, Szaladint megtette Moszul urának. Mielőtt el
indult volna a II. keresztes háborúba, Szaladin az al-Núri nagy
mecsetben tartott szónoklatot. Al-Bagdadit éppen ez ösztönözte,
hogy itt tartsa 2014. június 28-ai beszédét. Ezzel nemcsak az ISIS
alapító atyjának, al-Zarkávinak rótta le a tiszteletét, hanem azt is
sugallta, hogy Aleppó és Moszul hamarosan újra egyesül a helyre
állítandó iszlám kalifátus fekete lobogója alatt.
Terrorizmus iráni védőszárnyak alatt
A következő egy évben al-Zarkávi Iránban és Észak-Irakban élt,

de az egész régióban sokat utazott. Dél-Libanonban felkeresett egy
palesztin menekülttábort, ahol tagokat toborzott gyorsan növekvő
dzsihádista szervezetébe, Irak középső és északi részein pedig
végiglátogatta a szunnita többségű területeket.77 Sádi Abdalláh,
bin Láden volt testőre később azt állította a német hatóságoknak,
hogy al-Zarkávit Iránban egy rövid időre letartóztatták, majd sza
badon engedték - ezt a kijelentést jordán tisztviselők megerősítve
látták egy 2003-as hivatalos iráni látogatás során.78 Al-Zarkávi

Szíriában is járt, itt a jordán titkosszolgálat feltételezése szerint
közreműködött a Foley-gyilkosság előkészítésében, el-Aszad biz
tonsági szolgálatainak hallgatólagos támogatása mellett.79
Az iraki háború előestéjén íródott jordán titkosszolgálati ak
ták azonban egészen más színben láttatják al-Zarkávi terrorista
cselekedeteinek állami támogatását, mintahogyan azt Powell be
mutatta. A jordánok szerint az Egyesült Államoknak nem Bag
dadra kellett volna figyelnie, hanem Teheránra. Egy magas rangú
jordán hírszerző tiszt 2006-ban a következőket nyilatkozta a The
Atlantic magazinnak: „Többet tudunk al-Zarkáviról, mint ameny-
nyit ő tud saját magáról. Biztosíthatom, hogy soha, semmilyen
kapcsolatban nem volt Szaddámmal. Irán más helyzet. Az iráni
kormánynak van egy eltökélt szándéka: ellenőrizni akarja Irakot.
Ennek a politikának az érdekében al-Zarkávit is támogatták. Ez
azonban taktikai, nem pedig stratégiai szövetség volt... A kezde
tekben, amikor al-Zarkávi az Anszár el-Iszlám erőivel harcolt,
automata fegyvereket, egyenruhákat és katonai felszerelést adtak
neki. Most szemet hunynak a tevékenysége fölött, ahogyan általá
ban az al-Káidáé felett is. Az irániak számára Irak az Amerika elle
ni harc színtere. Ha az amerikaiak egyszer elhagyják az országot,
al-Zarkávit ól és társaitól is meg fognak szabadul ni.”sw
Ez a történet legalább három szempontból érdemel kitüntetett
figyelmet.
Először is, al-Zarkávi nem sokkal később lángba borította Ira-
kot, de elsősorban az ország síita többségét gyilkolta és üldözte;
ezzel polgárháborút akart kirobbantani, amelyben a szunniták
végre megszerzik a hatalmat Bagdadban, és helyreállítják Núr
ad-Din dicsőségét.
Másodszor, beigazolódott, hogy Irán csakugyan próbált meg
szabadulni al-Zarkávi iraki tanítványaitól: a Forradalmi Gárda
a jól képzett és felfegyverzett iraki síita milíciákkal szárazföldi
műveletet indított az ISIS ellen, iráni vadászrepülők pedig a be

számolók szerint az ISIS állásait bombázták Irakban,
Harmadszor, Irán pontosan úgy támogatta al-Zarkávi 2001-
2002-es tevékenységét, ahogyan azt a Bush-kormányzat Szad-
dám rezsimjéről állította: Teherán taktikai szövetséget, entente
cordiale-t hozott létre az al-Káidával. Érdekes egybeesésként ezt
al-Zarkávi harcostársa, az ISIS jelenlegi szóvivője, Abu-Mohamed
el-Adnáni is elismerte egy Ajmen ed-Deváhjrinek küldött üzene
tében 2014 májusában, néhány hónappal azután, hogy az al-Kái-
da formálisan is bejelentette a szakítást egykori fiókszervezetével.
El-Adnáni szerint az ISIS ed-Deváhiri és más dzsihádisták iránti
tiszteletből „nem támadta a ráfidákat, azaz hitetleneket Iránban...
Éveken át visszafojtotta a haragját, és eltűrte, hogy mivel nem tá
madja az országot, a legádázabb ellenségével, Iránnal való együtt
működéssel gyanúsítsák. Hagyta, hogy a hitetlenek biztonságban
éljenek, mert engedelmeskedett az al-Káida parancsának, és bizto
sította az utóbbi érdekeit és utánpótlási útvonalait Iránban, A tör
ténelem emlékezni fog arra, hogy Irán rengeteget köszönhet az
al-Káidának.”fil
Al-Zarkávi és bin Láden ugyan nem kedvelték egymást, és nem
is bíztak egymásban, de együttműködésük közös célon alapult:
nehéz helyzetbe akarták hozni az Egyesült Államokat és szövetsé
geseit Irakban. Ed-Deváhiri már 2002 októberében megjósolta a
háborút, és azt állította, hogy annak célja nem a demokrácia ter
jesztése lesz, hanem az, hogy kiiktassa Izrael állam katonai ellen
zékét az arab és az iszlám világban.82
Egy evvel később bin Láden az al-Dzsazírán sugárzott közlemé
nyében Irak népéhez szólt, és arra intett, hogy egy ősi iszlám fő
várost hamarosan megszáll az ellenség, és bábkormányt alakít,
hogy „megágyazzon Nagy-Izrael létrejöttének”.83 A keresztes-zsi
dó összeesküvés centruma Mezopotámia lesz, de az egész Közel-
Keletre kiterjed. Bin Láden városi hadviselést és „mártírságot”
- öngyilkos merényleteket - ajánlott védekezésül, és a világ összes

muszlimját felhívta - az Összekötő Iroda napjai óta nem látott
módon hogy csatlakozzon a harchoz.*4Bin Láden ugyanakkor
váratlan fordulattal zárta a közleményt. Azt mondta, hogy az ame
rikaiak elleni harcban Szaddám Húszéin Baasz-pártjának „szo
cialista hitetlenjeivel” is megengedett a szövetség. A dzsihádistákat
arra bátorította, hogy a „távoli ellenség” legyőzése érdekében kös
senek szövetséget a „közeli ellenség” maradványaival, amíg meg
nem lehet szerezni az iszlamizmus végső győzelmét.85 Az iszla-
mista-Baasz-párti együttműködés következményei végzetesnek
bizonyultak, és hatásuk máig érezhető.
2
A MÉSZÁROSOK SEJKJE
A[-Zarkávi és az al-Káida Irakban
„A korrupt rezsimek és a terroristák egymáson élősködnek -

mondja Emma Sky, az amerikai hadsereg brit tanácsadója Irak
ban kapcsolatuk igazi szimbiózis.” Még a legyőzhetetlen sereg
hírében álló ISIS is nagyobb mértékben támaszkodik furcsa ideo
lógiai szövetségesekre és közvetítőkre, mint ahogyan elismeri.
Amikor az Egyesült Államok megszállta Irakot, al-Zarkávi a kö
zeli ellenség, Szaddám Húszéin Baasz-párti rezsimjének roncsai
ban találta meg leglelkesebb támogatóit. Napjainkban az Iszlám
Állam gyors előrenyomulása Észak- és Közép-Irakban szintén je
lentős mértekben köszönhető a szervezet gyakorlatias, a haszon
érdekében kötött szövetségeinek.
A mészai nsok sejkje 41
Szaddám szelleme újra kísért
Az amerikai csapatok Irak megszállásának első hónapjaiban meg

tapasztalhatták, hogy bin Láden kiszabadította a palackból a láza
dás szellemét.1 Szaddám Húszéin nem hitte el, hogy az am eri
kaiak megtámadhatják Bagdadot. Felkészült azonban egy másik
eshetőségre: arra, hogy vagy a síita többség, vagy a kurd kisebbség
robbant ki felkelést.2 Az öbölháború végén amerikai bátorításra
mindkét népcsoport fellázadt, amit a rezsim, Amerika félrenézése
mellett, brutálisan vérbe fojtott. Mivel a forradalom eshetőségének
még az írmagját is ki akarta irtani, Szaddám az elkövetkező évtize
dekben megerősítette földalatti ellenforradalmi apparátusát, és a
hagyományos katonai arzenálját is bővítette. Megnövelte magán
hadserege, a Fidáijín Szaddám létszámát, és több zsoldos milíciát
is létrehozott.3 Michael Gordon és Bemard Trainor tábornok a
második öbölháború történetéről szóló könyvükben (The End-
game [Végjáték]) leírják, hogy az iraki kormány az amerikai csapa
tok érkezése előtt „a paramilitáris csapatok számára búvóhelyek
és fegyverraktárak hálózatát hozta létre, ahol többek közt házi
készítésű robbanó eszközök készítéséhez szükséges anyagokat tá
roltak. .. Gyakorlatilag ellenforradalmi stratégiával próbálták ki
iktatni azt, amit Szaddám a legjelentősebb, hatalma elleni fenyege
tésnek tartott.”4
Erről a stratégiáról először Derek Harvey katonai hírszerző írt,
aki Ricardo „Rick” Sanchez tábornok 7. Többnemzetiségű Össz-
haderőnemi Alkalmi Harci Kötelékében (Combined Joint Task
Force) szolgált.5Harvey megértette, hogy az ellenállás a régi rezsim
szerves részvételével zajlik, nem csupán arról van szó, hogy né
hány katona „elszigetelt utóvédharcokat” folytat, mint azt Donald
Rumsfeld védelmi miniszter állította.
Harvey becslése szerint azzal, hogy Paul Bremer, az ideiglenes
koalíciós kormány vezetője egyetlen tollvonással feloszlatta az
42 Az Iszfám Állam
iraki hadsereget, Szaddám másik magánhadseregének, a Külön

leges Köztársasági Gárdának, a Muhábarátnak (ez a titkosszol
gálatok összefoglaló neve), a Fidáijín Szaddámnak és más, álla
milag finanszírozott milíciáknak 65-95 ezer iraki katonája lett
munkanélküli. Az elbocsátott katonák jelentős része a megszállók
kal szembeni ellenálláshoz csatlakozott, amelynek létszáma még to
vább nőtt azokkal, akiket az invázió hátrányosan érintett, például
azért, mert azoknak az ellentmondásos, a kormányzó pártot ki
szorító intézkedéseknek hatálya alá estek, amelyeket Bremer Bag
dadba érkezése után tíz nappal jelentett be.*
Ennél is több baj forrása volt az, hogy az Irak elleni ENSZ-
szankciók megkerülésére Szaddám kiterjedt szürkegazdaságot
hozott létre. Ennek a hallgatólagos állami támogatással működő
bűnszervezetnek az élére alelnökét, Izzat Ibrahim el-Dúrit állítot
ta. El-Dúri a szúfi Neksbandi rend tagjaként - amely az első isz
lám kalifa, Abu-Bakr közvetlen leszármazottjának tartja magát - a
déli Szaláh ed-Din tartományban, a Szaddám szülőhelyéhez, Tik-
rithez közeli el-Daurban látta meg a napvilágot. Kapcsolatai ré
vén a politikus az ország szunnita vidékein bármit el tudott érni.
Alelnökként arra is képes volt, hogy szúfi szövetségeseivel nagy
mennyiségű titkosszolgálati és hadseregből származó fegyvert
halmozzon fel. Ez az etnikai jellegű védszövetség később a Szad
dám 2006-os kivégzését követően létrehozott Neksbandi Rendi
Férfiak Hadseregének (Dzsais Redzsál et-Teríka en-Neksbandija)
alapjául szolgált, amely az iraki lázadás egyik legerősebb szunnita
szabadcsapata lett, és 2014-ben az ISIS-t segítette Moszul elfogla
lása során.
El-Dúri tapasztalt orgazda volt; korábban jövedelmező autó
csempész-hálózatot üzemeltetett, amely európai luxusmodelleket
juttatott Irakba a jordán iái Akaba kikötőjén keresztül. Harvey
szerint el-Dúri integrált vállalkozási hálót üzemeltetett. Ez azt
jelenti, hogy maga birtokolta a műhelyeket, ahol a csempészett
A mészárosok sejkje 43
gépkocsikat javították, valamint autóbombák előállításához is biz

tosította a hátteret, amelyek később óriási vérveszteséget okoztak
az Irakban állomásozó amerikai csapatoknak.
A háború előtt Szaddám más eszközöket is felhasznált a forra
dalom megakadályozására. Rendszerére hajlamosak vagyunk sze-
kuláris rezsimként gondolni, de ez csak egy ideig volt igaz. Az
első öbölháborút követően igyekezett felfegyverezni országát a
hatalmát potenciálisan fenyegető külföldi fundamentalisták, pél
dául iráni mullahok és a vallásos belső ellenzék ellen. Iszlamizál-
ta a rendszert, az iraki zászlóra felírta az „Allah akbar” („Isten
a leghatalmasabb”) mondatot, és a saría-törvénykezésen alapuló
drasztikus büntetéseket vezetett be: a tolvajok kezét megcsonkítot
ták, a katonai szolgálatot elkerülök és katonaszökevények fülét
levágták - hogy utóbbiakat ne lehessen összekeverni az irak-iráni
háború megbecsült veteránjaival, a csonkolt személyek homlokára
forró vassal keresztet égettek.7
Az államilag irányított hitéletnek az volt a másik célja, hogy
elterelje a figyelmet a nemzetközi szankcióktól sújtott gazdaság
gyenge teljesítményéről. A rezsim betiltotta a nők munkavállalá
sát, hogy így csökkenjen az egyre növekvő munkanélküliségi rá
ta.* Szaddám emellett útnak indította az „Iszlám Hit Kampánya”
(al-Hamla al-ímánija) mozgalmat, amely a rezsim elitjének Baasz-
párti ideológiáját és az iszlamizmust ötvözte. Ennek a hittérítő
propaganda-hadjáratnak a szervezője az autócsempész politikus-
caporegime, el-Dúri volt.
Az Iszlám Hit Kampánya, nem meglepő módon, olyan szörny-
szülött lett, amely a vallás erőszakos terjesztését és a maffiagazda
ság érdekeit szolgálta. Az újsütetű iraki hívek egy részét az állam
fizette be a haddzsra, az éves mekkai zarándoklatra, másokat ingat
lannal, készpénzzel vagy - természetesen - drága autókkal veszte
gettek meg.9A mozgalomnak azonban volt egy akaratlan mellék
hatása, bár - ahogy egy Irakban szolgáló amerikai hírszerző tiszt,
44 A : IS/lám Aifam
Joel Rayburn ezredes megjegyzi az ország történetéről szóló köny

vében - ez a mellékhatás egyáltalán nem volt váratlan. „Szaddám
azt hitte, hogy az iszlamista iskolákat elkötelezett Baasz-hívőkkel
töltheti fel, akik a mecsetben is hűségesek maradnak az állam
hoz, így a rezsim egyszerre figyelheti meg és manipulálhatja az
iszlamista mozgalmat. De éppen az ellenkezője történt: a m e
csetekbe küldött tisztviselők nagy része már korábban sem volt
túl lojális a rendszerhez, és amikor megismerték a szalafista taní
tásokat, sokan hűségesebbek lettek a szalafizmushoz, mint Szad-
dámhoz.”10
A program résztvevői, Rayburn szerint, gyakran érezték úgy,
hogy bűnbánatot kell tanúsítaniuk a múltbeli bűneikért, így nem
terjesztették tovább az Iszlám Hit Kampányának ideológiáját, ha
nem ellene, végső soron a rezsim ellen fordultak.11 A „szalafista-
baaszisták” némelyike később szerepet vállalt az amerikaiak által
támogatott iraki kormányban, de a szíve mélyén Amerika-ellenes
terrorista maradt. Ilyen volt Heláf ei-Olaján12, Szaddám hadsere
gének magas rangú tisztje, aki a Szaddám utáni iraki parlament
egyik szunnita iszlamista frakciója, az el-Teváfok vezetője lett.
Mahmúd el-Meshedáni példája pedig már az amerikai invázió
előtt megmutatta, hogy fordult visszájára a Hit Kampánya: mivel
lelkes szalafista lett, és megtámadta a mozgalomért is felelős rend
szert, bebörtönözték.13 (El-Meshedáni 2006-ban az iraki parla
ment elnöke lett, egy évvel azelőtt, hogy el-Olajánnal érintettnek
bizonyultak egy gyilkos bombamerénylet szervezésében - ami az
iraki parlament ellen irányult.)
„A Hit Kampányát nem pusztán azért hozták létre, hogy a Baasz-
párt néhány tagja hetente egyszer hittanórára járhasson, és aztán
felmondja a leckét - mondta nekünk Harvey, aki egy évtizeden
át vizsgálta az iraki lázadás résztvevőit és okait. - Az volt a fő cél,
hogy a titkosszolgálat beépüljön az iszlám hittudósok soraiba, és
olyan vallási vezetőket nyerjen meg az együttműködésnek, mint
A mész ár osok sEj kj e 45
Hárít el-Dári.” A prominens szunnita vallási vezető el-Anbár tar

tományból származott, és a Muszlim Hittudósok Társaságának
(Hajjat al-Uláma al-Muszlimín) elnöke volt. „Még Abdalláh
el-Dzsenábi is az iraki titkosszolgálat ügynöke volt - mondja
Harvey a falludzsai Mudzsahedin Sára Tanács (Madzslisz Sura
el-Mudzsáhedín fi el-Irák) egykori felkelő vezetőjéről bár ő
eredetileg nem volt szalafista, ahogy hittük, csupán szúfi, aki kap
csolatban állt el-Dúrival és a Neksbandi Renddel. Félreértettük
el-Dzsenábit: mint kiderült, nem vallási fanatikus, hanem arab
nacionalista volt. Bennük pedig az a közös tulajdonság és egyesítő
elv, hogy a törzsük, a klánjuk és önmaguk érdekét minden más
fölé helyezik. A szunnita arab identitás, az elveszett hatalom és
presztízs iránti sóvárgás robbantotta ki a szunnita felkelést. Ezt
sokan még ma is elfelejtik. De nem a síiták: ők pontosan értik,
miről szólt az egész.”14
Az amerikai inváziót követően el-Dúri és a baaszista hálózat
egy része Szíriába menekült, ahol Bassár el-Aszad rezsimje fogad
ta be őket. Noha el-Aszad apja, Háfez évtizedeken át Szaddám
ellensége volt, Bassár úgy ítélte meg, hogy a menekültek jól jöhet
nek, ha káoszkeltésre, terrorcselekményekre van szüksége, netán
keresztbe akar tenni Bush iraki nemzetépítési kísérletének. Ami
el-Dúrit illeti, az ő célja az volt, hogy az iraki és szíriai Baasz-pár-
tokat nemzetek feletti konglomerátumban egyesítse. Ezt el-Aszad
nemcsak elutasította, hanem egy ideig - el-Dúrié ellenében - sa
ját, alternatív Baasz-pártot is finanszírozott Irakban. (Szíria volt,
ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, az iraki baaszista és al-Káida-
terrorizmus egyik fő állami szponzora.)
Szaddám, Aszad, al-Zarkávi és bin Láden jól tudták azt, amit
az Egyesült Államoknak óriási vér áldozat árán kellett megtanul
nia: a bagdadi demokratikus kormányokra leselkedő legnagyobb
veszély nem a dzsihádizmus vagy az elbocsátott Baasz-párti légió,
hanem a szunnita bosszúvágy.
A szunnita arabok legfeljebb 20%-át teszik ki Irak lakosságának,

míg a síita arabok mintegy 65%-ot képviselnek. A népesség többi
részét szunnita kurdok (17%), valamint kisebb keresztény, asszír,
jazidi, szunnita és síita tiirkmén közösségek alkotják. Szaddám év
tizedeken át olyan szektariánus klientúrarendszert működtetett,
amelyben egy kisebbség élvezett előnyt az elszegényedett, apatikus
többséggel szemben. Az első öbölháborút követően George Bush
ezért nem erőltette a teljes iraki rezsimváltást, csupán egy Ameri
ka érdekeinek megfelelő elitcserét akart elérni.15 Ez azonban nem
sikerült. Bush hiába bízott abban, hogy a Kuvaitban elszenvedett
vereség nyomán baaszista puccs vet véget Szaddám hatalmának,
és reformokra nyitottabb, a Nyugat számára is elfogadható diktá
tor kerül a helyébe.16
A demokrácia erőszakos terjesztése felborította az iraki hata
lom demográfiai egyensúlyát, és lerombolta azt, amit a legtöbb
szunnita születési előjogának tekintett.’7 Könyvében Reyburn egy
iraki szunnitát idéz: „Először senki nem harcolt az amerikaiak
ellen; sem a Baasz-párt, sem a hadsereg, sem a törzsek. De ami
kor az amerikaiak [2003 júliusában] megalakították a Kormány
zótanácsot tizenhárom síita, de alig néhány szunnita taggal, az
emberek azt kezdték mondogatni, hogy az amerikaiak a síiták
kezére akarják átjátszani az országot. Ezért kezdődött a harc, ezért
szövetkeztek a törzsek az al-Káidával.” Az elbocsátott szaddámis-
ták, akik visszatértek Eul’rátesz menti városaikba és falvaikba,
örömmel fogadták az al-Káidát: a szövetségest látták benne, amely
elűzi az amerikaiakat, és visszaadja a kezükbe a hatalmat. Csak
hogy a dzsihádistáknak egészen más terveik voltak Irakban.
A íiiészárösok sejkje 47
Al-Zarkávi a világ ellen
2003. augusztus 7-én Abu-Muszab al-Zarkávi kimutatta a foga

fehérjét Irakban. Szervezete, a Tavhíd vál-Dzsihád bombamerény
letet hajtott végre a bagdadi jordán nagykövetség ellen. (Al-Zarká-
vi ez esetben is saját kormányát tekintette fő célpontjának.) Alig
egy héttel később újabb robbantást szervezett, ezúttal a bagdadi
ENSZ-képvíselet ellen. Egy 26 éves marokkói, Abu-Oszama el-
Magrebi a gépkocsijába rejtett pokolgéppel hajtott bele az iraki kü
lönleges ENSZ-megbízott, Sérgio Vieira de Mello dolgozószobája
alatti falba.18 A robbanásban de Mello és huszonegy munkatársa
életét vesztette, és további kétszázan megsebesültek. Al-Zarkávi
deklarálta, hogy a támadás személyesen de Mello ellen irányult,
aki „Amerika, a keresztesek és a zsidók csatlósa volt”. Ebbe a „csat-
lósságba” az is beletartozott, hogy a diplomatának jelentős szerepe
volt abban, hogy a (keresztény) Kelet-Timor függetlenné vált a
(muszlim) Indonéziától - ez azonban nem tántorította el al-Zar-
kávi egyes nyugati dicsőítőit attól, hogy a terrorista merényletet
„antiimperialista” tettként értelmezzék.19
Al-Zarkávinak számos segítője volt. „A baaszisták közreműköd
tek az ENSZ elleni robbantásban és más, 2003-as öngyilkos me
rényletekben - mondta Harvey. - A merénylők biztonságos búvó
helyei olyan telkeken voltak, amelyek közvetlen szomszédságában
a Különleges Biztonsági Szolgálat emberei laktak.” A Különleges
Biztonsági Szolgálat a háború előtti Irak leghatalmasabb bizton
sági apparátusa volt, a Különleges Köztársasági Gárdát és a Kü
lönleges Erőket is felügyelte. Harvey szerint al-Zarkáviék tőlük
kapták az autókat, amelyeket átalakítottak az öngyilkos merény
letekhez; sőt ők szállították az öngyilkos merénylőket is. „Erről
azért tudunk ilyen sokat, mert a merénylők egyike nem halt meg,
őt ki tudtuk hallgatni, és visszafejtettük a szálakat.”20
48 bz Iszlám Afiam
2003 októberére bin Léden felhívása beérett. A külföldi mu-

dzsahedin, nem kis részben a szocialista hitetlenek szervezésének
köszönhetően, csak úgy özönlőit Irakba. A szaddámisták koráb
ban egy sor egérutat - titkos folyosót - hoztak létre, amelyeken
át a külföldi harcosok Irakba érkeztek a közel-keleti vagy észak
afrikai terrorista sejtekből. „A dzsihádisták legalább három éven
át, de néhány esetben még hosszabb ideig, kapcsolatban álltak a
Különleges Biztonsági Szolgálattal és iMohamed Hairi el-Berhávi
tábornokkal - mondja Harvey. - Ő felelt a kiképzésükért. A kap
csolat azért is volt fontos a titkosszolgálat számára, mert úgy vél
ték: ha a terroristákon tartják a szemüket, akkor nem kell aggód
niuk, hogy ellenük fordulnak.”2'
El-Berhávit Dávid Petraeus tábornok, a 101. légi szállítású had
osztály akkori parancsnoka nevezte ki moszuli rendőrfőnöknek.
Petraeus meg volt győződve róla, hogy el-Berhávi kényszerűség
ből, és nem önként állt a „sötét oldal” mellé. Harvey ezzel nem
ért egyet: „Amikor el-Berhávi a rendőrségnek dolgozott, akkor az
al-Káidába szervezte be családi kapcsolatait. Aztán a moszuli rend
őri erőkhöz, végül az Ébredés (al-Madzslisz al-Vatani li-Szahvat
al-Irák) kialakuló helyi tanácsaiba. Törzsi perspektívából ez volt
a legokosabb, amit tehetett: ez a taktika szolgálta a gyarapodást.”
Gyilkosságok: célkeresztben a síiták
2003 és 2005 között a zarkávisták kisebbségnek számítottak az

iraki terroristák között. A washingtoni elemzőintézet, a James -
town Alapítvány szerint az Egyesült Államok által szunnita arab
ellenállóként azonosított terroristák mindössze 14%-a tartozott
al-Zarkávi hálózatához.22 Ez a kontingens azonban felülreprezen
tált volt a médiában: egyrészt, mert Colin Powell kitüntető figyel
A i ti dsz áru sok sejkje 49
met biztosított al-Zarkávinak, másrészt, mert al-Zarkávi emberei

voltak felelősek az iraki öngyilkos merényletek - a legnagyobb
véráldozattal járó erőszakos cselekmények - 42%-áért.
Abban a hónapban, amikor a Tavhíd vál-Dzsihád felrobbantot
ta a jordán nagykövetséget és a bagdadi ENSZ-képviseletet, a síita
Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának feje, Mohamed
Bákir el-Hakim ajatollah is gyilkosság áldozata lett.23 A merénylet
hez használt járművet al-Zarkávi apósa, Jászín Dzsáríd vezette.24
A támadás a Nadzsaf közelében fekvő Ali Imám-mecsetnél, a síita
iszlám egyik legszentebb helyénél történt, és körülbelül száz áldo
zatot szedett Al-Zarkávi nem csinált titkot abból, hogy engesztel
hetetlenül gyűlöli az Irak többségét kitevő síitákat.
2004 januárjában a kurdok kezére került egy levél, amelyet állí
tólag al-Zarkávi írt bin Ládennek. Al-Zarkávi ebben részletesen
leírja ördögi tervét. A síitákat a leghatalmasabb akadálynak, álnok
kígyónak, ravasz, gonosz skorpiónak, kémkedő ellenségnek, bárki
életét kioltó méregnek nevezi. Mint írja: „aki figyelmesen szem
lél, látja, hogy a síita iszlám a ránk leselkedő legnagyobb veszély,
a valódi kihívás”.25 A síitákat sír- és bálványimádóként, valamint
többistenhitűként gyalázza.
A népirtásra való l'elbujtást valódi népirtás követte. Al-Zarkávi
nak a kezére játszott az iraki politikai átalakulás egyre komolyabbá
váló problémája is, nevezetesen az, hogy az állami intézményeket
soviniszta síita politikusok, sokszor egyenesen az Iráni Iszlám
Forradalmi Gárda kémjei vagy ügynökei vonták ellenőrzésük alá.
Al-Zarkávi gyűlölt ellenségeinek egyike a Badr hadtest, az Iraki
Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának fegyveres testületé
volt - a politikai párt már elnevezésével is homeinista gyökereire
utalt.26 Azzal, hogy odacsapott a szunnitákkal kegyetlenkedő Badr
hadtestnek, al-Zarkávi lángoló hadszíntérré változtatta a súlyos
társadalmi feszültségekkel küzdő Irakot. „A Badr hadtest tagjai
levetették síita ruháikat, és helyettük felöltötték a rendőrség és
a hadsereg egyenruháját - írta. - Az embereiket az intézmények

élére ültették, hogy a haza és a polgárok védelmének örve alatt
megkezdjék a szunnitákkal való leszámolást.”27
Aí-Zarkávi polgárháborús receptje az volt, hogy addig támadja
a síiták „vallási, politikai és katonai szervezeteit, amíg ki nem mu
tatják a foguk fehérjét a szunniták felé. Ha sikerül becsalogatnunk
őket a szektariánus háború arénájába - írja azzal felébresztjük
az alvó szunnitákat, akik végre felismerik a rájuk leselkedő halálos
veszélyt, amelyet az áruló kutyák jelentenek.”28
Szíriái és iraki kampánya során az ISIS hasonlóan szektariánus,
végítélet-hangulatú nyelvezetet használt, és hivatalos propagan
dája vállaltan idézte fel al-Zarkávi stratégiáját: azért támadja a síi
tákat, hogy (túlzott) ellenreakciót váltson ki, ami a szunnitákat
aztán az ISIS védőszárnyai alá tereli. 2014 júniusában, amikor az
ISIS elfoglalta a tilcriti volt amerikai kiképzőközpontot, a Camp
Speichert, al-Bagdádi dzsihádistái azzal büszkélkedtek, hogy 1700
síita iraki katonát mészároltak le, akik megadták magukat. Le
het, hogy ez a szám eltúlzott, de nem jelentősen: a Humán Rights
Watch szerint a tömeges kivégzésnek 770 áldozata volt.29 Moszul-
ban az ISIS a város elfoglalásának napján lerohanta a Bádus bör
tönt, és mintegy 1500 foglyot hurcolt el. Egy közeli sivatagos terüle
ten küíönválogatták a szunnitákat, a keresztényeket és a síitákat. Az
első két csoportot elszállították, a síitákat megalázták, kirabolták,
majd egy szakadék szélén felsorakoztatták.3(>A foglyokat az után
lőtték le, miután bemondták, hogy hányadikak a sorban.
Lefejezés a televízió képernyőjén
Al-Zarkávi más szempontból is úttörőnek bizonyult: a tömeg

kommunikációban ő honosította meg a szélsőséges erőszakot.31
Ahogyan ma az Iszlám Állam, úgy ő is perverz vonzalmat érzett
a lefejezés iránt, és gátlástalanul kihasználta a felé irányuló nyu
gati médiafigyelmet. Feltehető, hogy az amerikai Nicholas Berget
személyesen fejezte le 2004-ben. Az erről készült videó bejárta az
internetet és az egész világot. A gyomorforgató jelenet minden
apró részletének jelentése volt.
Az Iszlám Állam legutóbbi amerikai áldozataihoz - James Foley-
hoz, Steven Sotloffhoz és Peter Kassighoz - hasonlóan Berg is
narancssárga kezeslábast viselt, mint a guantánamói foglyok. Öt is
arra kényszerítették, hogy letérdeljen, és mondja el a nevét, majd
fogvatartói szónoklatot tartottak, és kést illesztettek a torkához.32
Berg esetében a lefejezés teljes aktusa látható a videón, míg az
ISIS, minden bizonnyal a további médiamegjelenés érdekében,
magát a vérfürdőt rendszerint nem mutatja be. Emellett Berg
testét már az előtt felfedezték, a családját pedig értesítették, hogy
a videó napvilágra került volna.
A Dzsihád hangja, a szaúdi al-Káida állal jegyzett online folyó
irat 2004. augusztus-szeptemberi számában megjelent egy cikk,
amely a lefejezés gyakorlatát dicséri. Szerzője, Abder-Rahmán ibn
Száléin es-Sameri egy egyiptomi férfi zarkávisták általi meggyil
kolásáról beszél: „Óh, Abu-Muszab al-Zarkávi, gyilkosok sejkje,
Allah segedelmével járd tovább az utadat! Allah vezetésével har
colj tovább az egyistenhitűekért a bálványimádókkal szemben, a
dzsihád harcosainak támogatásával számolj le a kollaboránsokkal,
a hipokritákkal és az engedetlenekkel... [a szaúdi király] egyetlen
katonájának se kegyelmezz!” Al-Zarkávi ebben az időben kapta
a „mészárosok sejkje” nevet.
52 l\7. Is/Mm Állam
AL-Zarkávi alkalmazásában állítólag csak három ember állt,

aki tudott számítógépes vágószoftverekkcl bánni, és jól ismerte
az akkori, internetes technológiát.33Az ISIS radikálisan továbbfej
lesztette al-Zarkávi médiaismereteit, és közösségi médiás csator
nát, valamint hírfolyamot indított. A visszataszító gyilkosságok
képei mindkét esetben elérték a kívánt célt.
Számos dzsihádistának volt ellenére, hogy al-Zarkávi muszli-
mokat gyilkolt, még ha síitákról volt is szó. A volt mentorból, el-
Makdisziből al-Zarkávi nyílt kritikusa lett. Jordániái börtöncellá
jából levelet írt egykori védencének: „A mudzsahedin tiszta kezét
nem mocskolhatja be a védett nép vére”3'1- írta. Bruce Riedel, a
CIA elemzője szerint ez nem feltétlenül volt őszinte vélemény:
a levél napvilágra kerülése után nem sokkal el-Malcdiszi szabad
lábra, majd házi őrizet alá került.35 F.z pedig dzsihádista körökben
azonnal elindította a szóbeszédet, miszerint el-Makdiszi al-Zarkávi
elleni kritikáját a jordán titkosszolgálat mondta tollba - vagy szer
kesztette át - a terroristák elleni pszichológiai hadviselés céljából.
Al-Zarkávi azt állítja, hogy egykori tanárának szavai mélyen
megindították (állítólag sírt, amikor a levelet olvasta), azonban
a Tavhíd vál-Dzsihád muszlimok elleni aggressziója el-Makdiszi
tanácsa ellenére sem csökkent, sőt al-Zarkávi arra kérte el-Makdi-
szit, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel írjon hasonló fatvá-
kat. Manapság el-Makdiszi az Iszlám Államot deviánsnak titulálja,
kritizálja a nagy nyilvánosságot kapó atrocitásokat és azt, hogy az
Iszlám Állam elidegenedett a helyi lakosságtól és a Szíriában har
coló fegyveres csoportoktól. Az Iszlám Állam azonban továbbra is
igyekszik megnyerni el-Makdiszi híveinek szimpátiáját. A kutató,
Michael W. S. Ryan megjegyzi, hogy az Iszlám Állam propagan
damagazinjának, a Dábeknek az első száma hosszú írásban fog
lalkozott a miilat Ibrahimmal, azaz Ábrahám útjával, ami nem
véletlenül egy 1984-ben kiadott el-Makdiszi-írás címe is, amely
akkoriban a mudzsahedint Afganisztánba csábította.36
Al-Zarkávi vonzereje
Az amerikai biztonsági cég> a Blackwater, 2007-ben került a nem

zetközi figyelem középpontjába, amikor emberei 17 iraki civilt
gyilkoltak meg a nyugat-bagdadi Neszúr téren.37 Ám a cég már
három évvel azelőtt is bekerült a hírekbe, amikor az iraki el-An-
bár tartományban az embereit meggyilkolták az iszlamisták, és a
holttestüket fejjel lefelé lelógatták egy vasúti hídról. Falludzsa ne
ve altkor, ahogyan ma is, amerikai katonák ezreinek - és az iraki
civilek tízezreinek - egyet jelentett a földi pokollal.
Az eredeti terv szerint a 2003-as inváziót követően Falludzsá-
ban és el-Anbár tartomány fővárosában, Ramádiban jelentős szá
mú amerikai katona állomásozott volna. Az amerikai csapatok
azonban olyan könnyen nyomultak előre az országban és foglalták
el Bagdadot, hogy ez megváltoztatta a terveket. Az amerikai jelen
lét így éppen azokban a városokban lett szimbolikus, amelyek a
szunnita ellenállás melegágyává váltak. Az előrelátásnak ez a hiá
nya visszatekintve egészen megdöbbentő, főleg, hogy az Eufrátesz
völgye - Derek Harvey szavaival - nemcsak a szunnita népesség
bázisa, de a Baasz-párt melegágya is volt.38
Amikor az amerikai csapatok közeledtével az iraki vezérkar el
hagyta Bagdadot, Udaj és Kuszaj Húszéin, Szaddám fiai, el-Anbár
tartományba menekültek. Váil Eszám szerint, aki palesztin újság
íróként beépült az egykori baaszistákból, Muhábarát- és Köztársa
sági Gárda-tagokból verbuválódott falludzsai ellenállásba, „a har
cosok nem Szaddámért, hanem az iszlámért és a szunnitákért
harcoltak*'.39 Az amerikai hírszerzés feltételezése szerint Nicholas
Berget Dzsulánban, Falludzsa északnyugati részén fejezték le, ahol
a Tavhíd vál-Dzsihád az egyik első katonai bázisát létrehozta.40
Falludzsa visszafoglalására 2004 tavaszán történt az első pró
bálkozás. A hadművelet, amelyet, szerencsétlen módon, Ope-
ration Vigilant Resolve („körültekintő megoldás hadművelet”)
névre kereszteltek, gyakorlatilag összeomlott. A Bush-kormányzat

iraki terveihez tartozott, hogy a lehető leggyorsabban visszaadják
az ország szuverenitását és kormányzását az irakiaknak. Ez azon
ban azzal is járt, hogy a háborúból alig kikászálódott országnak
magának kellett volna felelnie a közrendért. Az irakiak ezt nem
akarták és nem is tudták volna megtenni, így az amerikai tenge-
részgyalogságnak kellett harcba szállnia. Megpróbáltak ugyan egy
helyi, irakiakból álló hadtestet létrehozni Falludzsában, de a kísér
let kudarccal végződött: a különítmény feloszlott, és 70%-a átállt
a felkelők oldalára.
Az amerikaiak Predator drónokkal végrehajtott légicsapások
kal harcoltak a zarkávisták ellen el-Anbárban.41 A hadműveletet
a Stanley McChrysta! vezérőrnagy vezette Összhaderőnemi Kü
lönleges Hadműveleti Parancsnokság (joint Special Operations
Command, JSOC) indította a baladi légibázisról. A támadásokban
- a JSOC szerint - az ellenállás „tizennégy vezetője közül” 2004
szeptemberéig hattal végeztek, köztük aí-Zarkávi legújabb „spiri
tuális vezetőjével”. A Tavhíd vál-Dzsihád szervezeti struktúrája
azonban a heves légicsapások ellenére érintetlen maradt, sőt a cso
port megerősödött, és a bombázások következtében népszerűbbé
vált. A harc - amely az első falludzsai csata néven vált ismertté -
bebizonyította, hogy a belföldi és a külföldi felkelők összefogása
egy szuperhatalmat is képes nehéz helyzetbe hozni. McChrystal
úgy vélte, hogy al-Zarkávi és csoportja nagyobb fenyegetést jelent,
semhogy lekicsinylőén „a volt rezsimhez tartozó elemeknek”
lehetne nevezni - ezt a véleményt megerősítette, hogy 2004 ok
tóberében al-Zarkávi végre megtette, amit négy évvel korábban
visszautasított: hűségesküt fogadott bin-Ládennek.42
Mivel ebben az időben al-Zarkávi otthonosan mozgott a pszi
chológiai hadviselés és a propaganda területén, úgy döntött, hogy
az al-Káida vezetőjének tett hűségesküjét nyilvánossá teszi.43Mind
ez két héttel azután történt, hogy Donald Rumstéld kijelentette:
nem hiszi, hogy al-Zarkávi és bin Láden szövetségre léptek volna

(cáfolva ezzel Colin Powell egy évvel korábbi, az ENSZ előtti ki
jelentését),
A jordán dzsihádista hűségesküje után a Tavhíd vál-Dzsihád
nevét Tanzím Káadat al-Dzsihád fi Biládra változtatták. Ez azt
jelenti: „al-Káida a két folyó földjén’, és amit Washington „Iraki
al-Káidára” rövidített. Míg tehát Irakba érkezésekor al-Zarkávi
csupán az al-Káida szövetségese volt, a háború első évét követően
bin Láden helytartójává lépett elő, aki azért harcol, hogy a szaúdi
milliárdos hadserege uralhassa Mezopotámiát.44
Nem kellelt sokat várnia, hogy a fogadalmát a harctéren is
megerősítse. Egy hónappal a bej át után, 2004. november elején
megkezdődött a második falludzsai csata. Ez a hadművelet elho
mályosította az előzőt: tíz amerikai zászlóalj, köztük két tengerész
ezred és több száz iraki katona vett részt benne. Utóbbiaknak
elsősorban az volt a feladatuk, hogy felderítőként lehetséges cél
pontokat azonosítsanak. A hadműveletet F/A-18 Hornét típusú
vadászbombázók támogatták, amelyek a város környékén egyton-
nás bombákat juttattak célba.43
Az amerikai tengerészgyalogosok borzalmas kegyetlenkedések
nyomaira bukkantak. Találtak egy naptárt, amelyik a videóra rög
zített lefejezések dátumait mutatta. Olyan elrabolt személyeket
azonosítottak, akiknek levágták a lábát. A városban három kínzó -
kamrát fedezlek fel, továbbá egy bombagyárat, ahol információt
gyűjthettek arról, hogy honnan érkeztek a külföldi harcosok: egy
zsákmányolt GPS szerint a tulajdonosa nyugatról, Szíria felől
lépett be az országba.46
A kéthetes intenzív városi harc és a légicsapások során a fallu
dzsai háztartások mintegy ötödé, körülbelül 10 ezer ház pusztult
cl. A város sivár, emberi életre alkalmatlan tájjá változott - nem
mintha sokan maradtak volna ott. Falludzsa lényegében kiürült,
már a harcok kezdete előtt százezrek menekültek az ország más
vidékeire. Az amerikai csapatok által 2004-ben megölt felkelők

körülbelül negyede - 8400-ból 2175 - a második falludzsai csatá
ban vesztette életet.47 Ennek azonban relatíve nagy ára volt: a har
cokban 70 tengerészgyalogos halt meg, 651-en megsebesültek, és
az anyagi kár is jelentős volt.
Bár Amerika taktikai győzelmet aratott, ennek hosszú távú
hasznát szinte elsöpörte, hogy a propagandaháborút a felkelők
fölényesen megnyerték. A dzsihádisták és Baasz-pártiak számára
a falludzsai csata nem Waterloo volt, hanem Dunkerque: így leg
alább szét tudtak szóródni Közép- és Észak- Irak más vidékein, pél
dául Moszulban, ahová a hadsereg szerint al-Zarkávi is menekült
a hadművelet első napját követően. Bin Láden is kihasználta az
alkalmat, hogy a vereségből győzelmet kovácsoljon: kijelentette,
hogy találkozott a csata „mártírjaival”, és Falludzsa pusztulásáért
egyedül Bush elnököt tette felelőssé. Kinyilvánította, hogy Ame
rika „totális háborút visel az iszlám ellen”, a zarkávisták pedig
„a hívők közösségének történetét új, dicső lappal gazdagították”.48
Az a kötelék, amely bin Láden számára eleinte csak a kapcsola
tok, al-Zarkávi számára pedig a pénz miatt volt fontos, most nyílt,
kölcsönösen elismert együttműködéssé változott. Az al-Káida veze
tőjének korábban komoly kételyei voltak a helytartó arroganciája
és szektariánizmusa miatt, de ezek a kételyek lassan elpárologlak,
ahogy al-Zarkávi egyre nagyobb erkölcsi győzelmeket aratott a
„távoli ellenségen”. 2004 decemberében bin Láden meleg hangú
üzenetben fogadta al-Zarkávi hűségesküjét.45' „Nemes fivérének”
nevezte a jordánt, és felszólította a dzsihádista csapatokat, hogy
„al-Zarkávit egyöntetűen fogadják el az Iraki al-Káida emírjének”
Ez a cím azonban nem fedte egészen pontosan a valóságot,
mivel al-Zarkávi olyan operatív hatásköröket kapott, amelyek
messze túlmutattak Irak területén, más arab államok mellett egé
szen Törökországig terjedtek.30 Bruce Riedel szerint az al-Káida
egyes ideológusai ekkor kezdtek lelkesedni al-Zarkávi fanatikus
A [íies7 árosuk sejkje 57
síitaellenességéért, noha ezt a lelkesedést az al-Káida legfelső ve

zetése hivatalosan nem osztotta (és később kritizálta is).GI Egy
szaúdi ideológus azért dicsérte al-Zarkávil, mert az a síiták tör
ténetét a muszlim világ elleni folyamatos árulásként jellemezte,
amelynek eredete egészen a mongol invázióig vezethető vissza -
ez a hírhedt invázió okozta Bagdad pusztulását. Ennek az elkép
zelésnek az alátámasztására al-Zarkávi a 13. századi iszlám teo
lógust, Ibn Támíjál, a szalafizmus „keresztapját” idézte, aki azt
mondta: „óvakodjatok a síitáktól, harcoljatok ellenük, mivel ha
zug népség!”52 A modern kontextusban az amerikaiak és az őket
háttérből irányító „zsidók” lettek a mongolok. Al-Zarkávi így lett
egy 700 éves hagyomány, az iszlám ellenállás örököse.53 Ebben
a világképben egy muszlimnak a tauhíd, vagyis a monoteizmus
három követelményének kell megfelelnie: imádkozzon Istenhez;
csak Istenhez imádkozzon; a hite legyen igaz. A középkorban
Ibn Támíja a tauhíd alapján közösítette ki a síitákat és a szúfikat,
akiknek a szertartásai és hite - például az imámok tisztelete - sze
rinte nem csak Isten dicsőségét szolgálja.
De Riedcl szerint al-Zarkávit nemcsak Ibn Támíja örököseként
tisztelték, hanem kiváló stratégának is tartották, aki megásta a
csapdát a nyugati hitetleneknek.51 Tömegekkel hitette el, hogy az
Egyesült Államok és európai szövetségesei, az ENSZ és a síiták
uralta iraki kormány, a régi összeesküvés folytatói, és céljuk, hogy
az iszlám világ 1,3 milliárd szunnitáját megfosszák a jogaitól.55
Szaúdi csodálója szerint al-Zarkávi „olyan képességekkel bír, ame
lyeket az elme el sem tud képzelni. Már egy évvel az Irak elleni
invázió előtt felkészült az amerikaiak elleni harcra. Táborokat léte
sített, fegyvereket halmozott fel”56, és harcosokat toborzott a ré
gióból, Palesztinától Jemenig.
Napjainkban az Iszlám Állam hasonló hangnemben ír a Kö
zel-Keletre váró civilizációs fordulatról. A Dábek minden száma
ugyanazzal az al-Zarkávi-idézellel kezdődik: „A szikra itt, Irak-
58 Az Iszlám Afiam
bán lobbant lángra, és a tűz - Isten engedelmével - itt csap ma

gasra, hogy elégesse a kereszLes hadakat Dábekben.” A Dábelc el
nevezés a mai Aleppó vidékére utal, amely az Iszlám Állam fontos
védőbástyája, a szervezet terjeszkedésének bázisa. „A Malahem [a
nyugati világ armageddonjához hasonlít] eseményeiről szólva egy
hadísz említi ezt a vidéket - írja a Dábek folyóirat. - A muszlimok
és a keresztesek egyik legnagyobb csatája Dábek közelében fog
bekövetkezni.”
Más szavakkal: al-Zarkávi úgy tervezte, hogy a következő csap
dát Észak-Szíriában állítja az amerikaiaknak.
A szunnita háromszög
Miután az iszlám ista milíciák szétszéledtek Falludzsából, al-Zar-

kávi apokaliptikus ideológiájának szikrája lángra lobbantotta
lrakot, különösen ott, ahol amerikai csapatok állomásoztak, így
az Amerika-ellenes hangulat eleve erős volt, A lázadás egyik köz
pontja a bagdadi Bérgyilkosok Kapujától, a Zöld Zóna bejáratától
északra, a Tigris folyóval párhuzamosan húzódó Haifa út volt.57
Ez a „babilóniai Champs-Élysécs” a szunnita jogfosztottság szim
bóluma lett, hiszen luxusvilláiban addig a Szaddám-rezsim jól
fizetett eliLje é lt5*
Mivel az átmeneti kormány alatt sokan elveszítették a munká
jukat, és a kormányzó párt háttérbe szorítása következtében állást
sem kaptak, ezek az emberek előbb-utóbb a felkelők karjaiban kö
töttek ki. (Nem sokat segített a helyzeten, hogy Irak átmeneti mi
niszterelnöke ekkoriban az a szunniták által is tisztelt Ajád el-Ávi
volt, aki a Baasz-p áriból érkezett, de székül ári s síitaként hátat for
dított a pártnak.) Gordon és Taylor felidézi, hogy a felkelők az út
mellett maradt, „működésképtelen amerikai Bradley harcjármű
A mész ár osok sejkje 59
25 mm-es ágyújára fekete Tavhíd vál-Dzsihád-zászlót lógattak. Az

utat felügyelő Első Lovashadosztály katonái a Haifa utat »kis Fal-
ludzsának« és »Bíborszív« sugárútnak nevezték az érdeméremről,
amelyet az egység 800 katonája közül 160 kapott meg 2005-ben,
amikor kivonultak a területről. El-Dorában [egy másik bagdadi
negyedben, ahol a felkelők nagy számban voltak jelen] egy másik
zászlóalj tanúja volt, amint a második falludzsai csatát követően,
a januári választások előestéjén, a szunniták tclegraffitizték a fala
kat »Nem, nem, el-Ávj, igen, igen, Zarkávi« feliratokkal.”59
Mőszül eleste(i)
Az invázió első napjaiban, amikor Petraeus tábornok 101. légi

szállítású hadosztálya biztosította Moszult, úgy tűnt, hogy Irak
második legnagyobb városa viszonylag stabil helyzetben van. Ez
azonban illúziónak bizonymit. Al-Zarkávi az ellenállás egyik leg
fontosabb fészkévé tette a várost, amely a második falludzsai csata
első napjaiban a felkelők kezére került.
Ninive tartomány székhelye mindig a szunnita ellenállás me
legágya volt, hiszen lakossága nagy része Szaddám híveihez és a
szalafistákhoz tartozott. Szaadi Ahmed Pire, a Kuidisztáni Haza
fias Unió moszuli biztonsági főnöke szerint a városban a munka-
nélküliség a 75%-ot is elérte, így sokan már 50 dollárért is haj
landóak voltak terrorista merényletekre vállalkozni. A korábbi
harcokhoz hasonlóan, a helyi iraki rendőrség és hadsereg felszí
vódott, laktanyáikat szinte ellenállás nélkül foglalták el vagy rom
bolták le a felkelők. Moszul olyan gyorsan esett el, hogy Derek
Harvey gyanúja, mely szerint az amerikaiak által kinevezett rend
őrfőnök, Mohamed Hairi el-Berhávi kettős ügynök volt, megerő
södni látszott.60
De akár alvóügynök volt el-Berhávi, akár nem, a zarkávisták

nem könnyítették meg azoknak a moszuliaknak a dolgát, akik
meggyőződésből akartak szövetségre lépni az amerikaiakkal. Kü
lönösen kegyetlenül bántak azokkal az iraki katonákkal és rend
őrökkel, akik nem tették le azonnal a fegyvert: egyszer egészen
a kórházig követtek egy sebesült őrnagyot, végül ott fejezték le.
Falludzsához hasonlóan, csak az amerikai hadsereg és fegyverzet
elöntő fölénye miatt tudták visszafoglalni a városi a Baasz-párt és
az al-Káida gépfegyverekkel és gránátvetőkkel fel fegyverezett csa
pataitól. Az amerikaiakat az Iraki Különleges Rendőrségi Kom
mandó egy jól kiképzett kontingense is segítette.
Egy évtizeddel később a történelem megismételte önmagát. Al-
Zarkávi hívei és a Baasz-párti el-Dúri-féle Neksbandi Hadsereg
újra lángra lobbantotta a sokáig tetszhalottnak tűnő felkelést, és
Moszul újra elesett. Csakhogy ezúttal már nem volt ott az ameri
kai hadsereg, amely visszafoglalhatta volna a várost. Az Iszlám
Állam alig egy hét alatt tarolta le Moszult, és a dzsihádisták máig
ellenőrzésük alatt tartják.
3
ELSZABADUL A POKOL
Az Iraki Iszlám Állam létrejötte
Al-Zarkávi titkos stratégiája nagyban támaszkodott egy Marat

al-Tawahhush (A harc szabályai) című, 2004-ben az interneten
felbukkant írásra, amely egyszerre volt a kalifátus létrehozásának
kézikönyve és ideológiai kiáltványa. Szerzője, Abu-Bakr Nádzsi,
haditervet dolgozott ki arra, hogy miként lehetne egyes ellensé
ges államokat, az ő szavaival: „rettegés és kimerültség útján” meg
gyengíteni. A terv lényege, hogy az Egyesült Államokat proxy
háború helyett közvetlen hadviselésbe kell kényszeríteni a Közel-
Keleten. Ha a mudzsahedin kezétől amerikai katonák veszítik el
életüket a harcmezőn, véli Nádzsi, altkor a szuperhatalom legyőz
hetetlenségének mítosza szertefoszlik. A muszlimokba bátorsá
got önt, hogy kárt okoznak a gyenge és erkölcsileg romlott Ame
rikának, és ez a bátorság, a szent földjeik elfoglalása miatt érzett
düh vei keveredve, dzsihádot robbant ki. Nádzsi a kulturális és gaz
dasági létesítmények (például kőolaj - és földgázkitermelők és -tá
rolók ) és az Egyesült Államokkal szövetséges, „hitetlen” rezsimek
elleni támadást is sürgette. „Ha az emberek látják, hogy a katonák
fejvesztve menekülnek - írja -, anarchia és káosz uralkodik el a vi
62 A z Uz l á m Állam
déken, és megszűnik a közbiztonság. Az egyéb célpontok és a ható

ság elleni támadásokban az emberek ereje végleg elfogy.”
Nádzsi Egyiptomot hozta fel példaként, de közvetetten Irakra is
utalt, ahol, mint írta, meg kell szilárdítani a dzsihádista győzelmet,
hogy az „a szomszédos országokra is kiterjedhessen”. Egy az Isz
lám Államnak dolgozó imám szerint Nádzsi könyve az Iszlám Ál
lam tartományi vezetői és a fontosabb tisztségek várományosai
között is népszerű, többek közt azért, mert elmagyarázza, hogy a
lefejezés nemcsak megengedett, de Isten és a Próféta által is java
solt eljárás.
Az Iszlám Állam számára az írás legfontosabb érdeme, hogy
elválasztja egymástól a dzsihádot és más vallási ügyeket. Nádzsi
egy ponton arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy „könyvekből”
nem könnyű a fiatal mudzsahedin számára megérteni a dzsihád
igazi lényegét. „Aki részt vett a dzsihádban, az tudja, hogy az sem
mi más, mint erőszak, kegyetlenség, félelemkeltés és vérfürdő. De
a dzsihádról és a harcról beszélek, nem pedig az iszlámról, mert a
kettőt nem szabad összekeverni... Ám a harcot csak akkor vív
hatjuk meg, és akkor léphetünk előre, ha meggyilkoljuk vagy leg
alább hontalanná tesszük az ellenséget...”
Bojkott: a szunnita passzivitás
Ahhoz, hogy al-Zarkávi elérje a célját Irakban, előbb el kellett bán

nia a síitákkal és az amerikaiakkal, a szunnitákat pedig minden
eszközzel el kellett tántorítania a demokratikus iraki kormányban
való részvételtől. A Baasz-párt és a zarkávisták kampányt indítot
tak, amely arra buzdította a szunnitákat, hogy maradjanak távol
a 2005. januári iraki választásoktól. A terv működött: Közép-Irak
legfontosabb tartományában, el-Anbárban a szunnitáknak mind
Elszabadul a pokol 63
össze 1%-araent e] szavazni.1Az eredmény káosz lett, amit al-Zar-

kávi egy évvel korábbi levelében megjósolt. A választásokat a síita
párt elsöprő fölénnyel nyerte meg, és az Ed-Dava párt jelöltje, Tbrá-
him el-Dzsaafari lett a miniszterelnök, akinek a kampányát Irán
több millió dollárral támogatta. Az ő kormánya írta meg Irak új
alkotmányát, meghatározva ezzel az ország háború utáni sorsát.
Ez a bojkott lett a szunnita ellenállás csúcsa, de, paradox módon,
ezen a ponton kezdett csökkenni az ellenállás népszerűsége is,
hiszen az Iraki al-Káida ekkor vált kisebbségből többséggé.
A szavazófülkékben elért síita győzelem időben egybeesett
több, „síita” célpontra mért támadással, amelyek közt állami intéz
mények és az iraki biztonsági erők létesítményei voltak. 2005.
február 28-án a Bagdadtól délre fekvő Hilla városában több mint
120 ember vesztette életét egy öngyilkos merényletben.2 A síita
többségű településen felrobbant bomba épp az iraki biztonsági
erőkhöz jelentkező fiatal férfiakat ölte meg. A stratégiai fekvésű
Telafer határvárosban, amely Irak kapuja volt a Szíriából érkező
dzsihádista harcosok számára, az al-Káida etnikai tisztogatást
rendezett. „Játszótereket, iskolákat, focipályákat támadtak meg” -
idézi fel Herbert „H. R.” McMaster tábornok. Egy különösen el-
borzasztó esetben szellemi fogyatékkal elő lányokat - az egyik 3,
a másik 13 éves volt - használtak fel arra, hogy bombát robbant
sanak egy rendőrségi toborzóirodán.3
A sivatagi véderő
Az iraki katonai helyzet javulása kezdetben improvizáción ala

pult - olyan, Irakban állomásozó, helyi parancsnokok innovatív
gondolkodásának köszönhetően, akik felismerték, hogy a „szívért
és észért” folytatott háborút nem a Zöld Zónában vagy a Pentagon
64 Az Iszia hí Állam
bán ücsörgő stratégák fogják megnyerni. A szunnita lázadás kéz-

deti sikerét részben az okozta, hogy az amerikaiak nem értették:
a szunnita Irak legfontosabb társadalmi osztályával, a törzsek
kel kell egyetértésre jutniuk. A kormányzó párt háttérbe szorítása
a törzseket is súlyosan érintette, hiszen Szaddám, ismerve az ősi
család- és törzsszövetségek fontosságát, rájuk alapozta az állami
lag működtetett hűbéri rendszert. A törzsek el-Dúri védőszárnyai
alatt csempészhálózatokat üzemeltettek, a gazdaság szürkezónájá
ból éltek.
Maguk a törzsek is próbálkoztak azzal, hogy meggyőzzék a koa
líciós erőket: velük ki lehetne fogni a szelet a felkelés vitorlájából.
A befolyásos £1-Bu Nimr törzs egy sejkje már 2003-ban felaján
lotta az Iraki Kormányzótanácsnak és az Ideiglenes Koalíciós
Hatóságnak, hogy segít felállítani a határőrséget, amelyre akkor
nagy szükség lett volna; az ajánlatot a vezérkari főnökök számára
az év októberében készült feljegyzés is megörökíti. „A törzsek ve
zetői - akik közül sokan még mindig kulcspozíciókat foglalnak el
a helyi hatóságokban - egyre inkább késznek tűnnek arra, hogy
együttműködjenek a koalícióval, amennyiben megtarthatják vagy
helyreállíthatják a befolyásukat a Szaddám utáni Irakban - így a
feljegyzés. - Ha azonban nem járnak sikerrel, elképzelhető, hogy
más eszközökhöz folyamodnak: párhuzamos kormányzati struk
túrát vagy biztonsági szervezeteket hoznak létre, szövetségre lép
nek a koalíció ellenségeivel, illetve bűncselekményekkel biztosítják
a maguk és a törzsük jólétét, biztonságát.”4 A feljegyzést semmi
lyen reakció nem követte.
Üjra bebizonyosodott, hogy al-Zarkavi járatosabb az iraki társa
dalom rejtelmeiben, mint az Ideiglenes Koalíciós Hatóság vagy az
amerikai hadsereg. „Al-Zarkávi és iraki segítői pontosan tudták,
miért fontosak a törzsek, igy ők együttműködtek velük - mondta
Derek Harvey. - így tudták az ellenőrzésük alatt tartani el-Anbárt
és az F.ufrátesz folyó völgyét.”5
El szabadul a pokol 65
Csakhogy al-Zarkávi elkövette azt a végzetes hibát, hogy az al-

Káida trilhataimát fullasztó dzsihádista kormányzás bevezetésére
használta fel. A törzsek idegenkedtek a 7. századi polgári törvény-
könyvtől. Az sem volt ínyükre, hogy a jelentős részben külföldi
dzsihádisták úgy viselkedtek velük, mint a gyarmatosító hatalmak,
amelyek ellen elvileg harcoltak. A törzsek üzleti vállalkozásait el
lehetetlenítették vagy elvették, a csempészetet a saját monopóliu
mukká akarták tenni, és az al-Káida a zsákmányolt javakat olyan
vehemenciával őrizte, mint egy maffia. A piac lefölözése érdeké
ben a gyilkosságtól sem riadtak vissza.
Az al-Káida 2005-ben meggyilkolta az El-Bu Nimr törzs egyik
sejkjét. Adam Such őrnagy, aki az 1. Tengerészhadosztály alá ren
delt 555. Különleges Műveleti Csoport parancsnoka volt, ezt az
alkalmat igyekezett kihasználni arra, hogy a szervezetet kifüstölje
az egyik legfontosabb bázisterületéről. A törzsek tagjaiból milíciát
toboroztatott, amely az el-anbári Hit város közelében járőrözött -
utóbb, 2014-ben, az Iszlám Állam ezt a stratégiailag fontos várost
is elfoglalta. Az ötlet azonban minden erénye ellenére sem lehe
tett tartósan sikeres. A területen nem volt olyan állandó amerikai
katonai jelenlét, amely arról biztosította volna a törzseket, hogy
nem egyszeri akcióról, hanem olyan, hosszú távú együttműködés
ről van szó, amely végleg távol tartaná az al-Káidát. Viszont ma
ga a tény, hogy az irakiak hirtelen szükségét érezték az amerikai
jelenlétnek, érzékelteti, hogy a dzsihádisták eljátszották a kezdeti
bizalmat.
A helyzet hasonlóan alakult Káim városában is, amelyet al-Zar-
kávi geostratégiai okokból az Eufrátesztől nyugatra fekvő emírsége
székhelyévé tett. A szunniták és beduinok lakta város el-Bukemál
közelében, szintén az Irakot Jordániával összekötő főút mellett
fekszik. Itt találhatóak a Közel-Kelet legnagyobb foszfátbányái,
és a föld alatt kiterjedt tárnarendszer húzódik, amelyen keresztül
emberek és fegyverek áramolhattak ellenőrizetlenül.6
66 hí iszlám Állam
Az amerikai tengerészgyalogság 2005 szeptemberében be

vonult Káimba, majd rajtaütött az Eufrátesztől nyugatra fekvő
al-Káida-bázisokon. A hadsereg erődített, betonból készült ellen
őrzőpontokat emelt, hogy megelőzzön egy esetleges dzsihádista
felkelést, és jelezze, az amerikai jelenlét hosszú időre szól. Adam
Such hiti tapasztalataira épitve szövetséget kerestek a káimi tör
zsekkel.7 Néhányuk már annyira meggyűlölte az al-Káidát, hogy
magától fegyvert ragadott a zarkávisták ellen: a tengerészgyalogo
sok olyan szövetségesre leltek az Álbu Mahel törzs által létrehozott
Hamza zászlóaljban, amely ugyanolyan elszántsággal irtotta a dzsi-
hádistákat, mint ők maguk.8
A korrupció melletti másik ok, amiért az iraki biztonsági erők
nem tudtak vagy nem akartak szembeszállni az al-Káidával, az,
hogy állományuk jelentős része síita származású volt, akiket nem
motivált a szunnita vidéken folyó harc, ahol gyanakvással vagy
megvetéssel kezelték őket. A szunnita törzsi vezetőknek azonban
nem voltak ilyen megkötöttségeik. Az volt az egyetlen céljuk,
hogy felszabadítsák a területeiket a dzsihádistáktól, akik kezdet
ben Amerika-ellencsségük miatt népszerűek voltak, de aztán ha
mar meggyűlölték őket. A káimi programból kikerült szunnita
önkéntesekből zászlóaljat alakítottak ki, amelynek a Sivatag Védői
nevet adták. A név dagályosnak tűnhet ugyan, de mindenképpen
találó, hiszen a 2005. decemberi választást megóvta a terrorista
szabotázsoktól.
2006-ra Káimban radikálisan csökkent az incidensek száma.
A siker ellenére az amerikai csapatok nem értették meg, hogy a
törzseket nem a hazafiság fűti, és csak a saját közösségük békéje és
nyugalma fontos nekik, nem az egész országé. Az önkéntesek har
mada elhagyta a szervezetet, miután közölték velük, hogy a Sivata
gi Véderő nem helyi rendvédelmi szerv, hanem nemzeti hadsereg,
amely az országban máshol is bevethető.9
El szabadul a pokol 67
Ennek ellenére, az iraki parlamenti választás váratlanul pozi

tív fejleményeket hozott. A biztató előzmények közé tartozott,
hogy dr. Mohamed Mahmúd I.atif, a körözött felkelővezér úgy
döntött, együttműködik az amerikaiakkal. Mivel megértette,
hogy a januári alkotmányozó nemzetgyűlési választás bojkottja
Irak sorsának alakításától fosztotta meg a szunnitákat, nem fo
gadta el al-Zarkávi véleményét, hogy az új kormányt továbbra is
ellenezni kell.10 Ráadásul személyes politikai ambíciói is voltak: a
parlamenti választásokat megelőzően szövetséget kötött a ramá-
di törzsi sejkekkel, akik csatlakoztak az al-Káida elleni harchoz,
és támogatták az amerikaiakat. A Sivatagi Véderőhöz hasonlóan
azonban a ramádi törzsek is garanciát kértek arra, hogy az al-Kái
da kiűzése után el-Anbár tartomány biztonságának irányítása az
ő kezükbe kerül.
Az amerikaiaknak ez ellen nem volt kifogásuk, így létrejött az
El-Anbári Népi Tanács. Az új szervezet ösztönözni akarta a szun
niták csatlakozását az iraki rendőrséghez, aminek egyik első lé
péseként a rendőrség tagfelvételt tartott egy környékbeli üveg
gyárban; a toborzáson több száz szunnita jelent meg.11A friss erő
azonnal al-Zarkávi dzsihádistáinak célpontjává vált. A toborzás
negyedik napján öngyilkos terroristák bombát robbantottak az
üveggyárban.12 A merénylet 60 iraki és 2 amerikai életét követel
te. Az al-Káida totális harcot hirdetett a tanácshoz csatlakozó el-
anbári sejkek ellen, majd a robbantást követő hetekben egyenként
levadászta őket. Latif, hogy ne kerüljön a terroristák hálójába, el
menekült Irakból, a tanács pedig túl gyengének bizonyult ahhoz,
hogy szembeszálljon al-Zarkávi terrorgépezetével, így néhány hét
múlva feloszlott.13
Az amerikai hadseregnek további két évre volt szüksége ah
hoz, hogy a Hitben, Kaimban és Ramádiban bekövetkezett esemé
nyekből okulva változtasson a stratégiáján. A látszólag spontán,
megjósolhatatlan törzsi felkeléseknek ugyanis volt logikájuk, ám

ennek megértéséhez figyelembe kellett venni a törzsi viszonyokat.
A törzsek évszázadokon át azzal biztosították a túlélésüket, hogy
pragmatikus megegyezésre törekedtek a terület legerősebbnek
tűnő hatalmával. Ezt tették Szaddámmal, ezt tették al-Zarkávival,
és készen álltak arra, hogy az amerikaiakkal is szövetséget kös
senek. Noha az Egyesült Államokra távolságtartással tekintettek,
a hadseregét elég erősnek ítélték ahhoz, hogy velük együtt szán
janak szembe a közös ellenséggel. „Volt egy tengerészgyalogos
századosom - idézte fel egy magas rangú volt amerikai katonai
vezető -, aki sziú származású volt. Nem ismerte el-Anbárt vagy
1rákot, de a terepen azonnal vágta, hogy mi a helyzet a törzsi viszo
nyokkal. Az irakiak látták, hogy érti, ki kicsoda, és tisztelték érte.”
Derek Harvey egyenesen azt állítja, hogy ha értjük az iraki tör
zsek dinamikáját, megérthetjük az egész országot. „A rezsimnek
számos olyan eleme volt, amelyről nem tudtuk, hogyan működik.
Irakban például sokszor nem az az igazi főnök, akinek a legma
gasabb a pozíciója, hanem a névleges helyettese, vagy annak a
helyettese. És nem csak Szaddám idejében nem volt világos, ki
hozza a döntéseket, ez az Iszlám Államra is jellemző manapság.
Informálisan a törzsek professzionális - és néha vallási - szervező
désein múlt minden, ami az országban történt. Az volt a baj, hogy
nekünk fogalmunk sem volt, ki mit csinál.”
4
A KÁOSZ MESTEREI
Irán és az al-Káida
Az iraki szunniták hasonló tanulási fázisokon mentek keresztül,

mint az amerikai hadsereg. Miután addigi politikai teljesítményük
kimerült a 2005. januári választás katasztrofális bojkottjában,
ráeszméltek, hogy nem szabad ugyanazt a hibát elkövetniük a de
cemberi szavazás során. Ez a felismerés mélyreható változásokat
eredményezett. Decemberben Ramádiban a szunniták mintegy
80%-a adta le a voksát, míg januárban ez a szám mindössze 2%
volt.1A választás eredménye így még nagyobb csalódást keltett:
csekély különbséggel ugyan, de ismét a síita politikai tömb végzett
az élen. Ez számos szunnitában keltette azt a benyomást, hogy
al-Zarkávi összeesküvés-elmélete életre kelt, és Irán Amerikával
szövetkezve próbálja távol tartani a szunnitákat, Bagdad jogos
urait a hatalomtól.2
A decemberi választásokon tanúsított szunnitaaktivitás más,
nem kívánt mellékhatással is járt: mivel a nacionalista, mérsékelt
felkelők közül sokan letették a fegyvert, hogy a politikai poron
don próbáljanak szerencsét, az Iraki al-Káidának egyre nagyobb
lett a befolyása a felkelők között.'1
Kanan Makiya a Baasz-korszak Irakjáról írt, Cruelty and Si-

lence (Kegyetlenség és csend) című könyvében már 1993-ban na
gyon sötéten látta az ország Szaddám utáni jövőjét „Ha Szaddám
eltűnik a hatalomból, az országon pillanatokon belül a teljes lét
bizonytalanság lesz úrrá. A politika fő mozgatórugója a szunnita
félelem lesz, hogy a síiták az iszlám nevében valamire készülnek
ellenük. Minél erősebb lesz a síitaöntudat, a szunnita kisebbség
annál elszántabban fog harcolni, hogy Irakban ne jöhessen létre
az iszlám köztársaság. A szunniták a saját végítéletüket látják a
síita iszlám államban - és valójában lényegtelen, hogy tévednek-e
vagy sem.”4
Al-Zarkávi választást kínált a szunnitáknak: vagy ti gyilkoltok,
vagy titeket ölnek meg. Tudta azonban, hogy az Iraki al-Káida
népszerűsége előtt jelentős akadály tornyosul: az irakiak külföl
di dzsihádista hadseregnek tekintik a szervezetet. Először tehát
„irakizálnia” kellett a szervezetét. Al-Zarkávi 2006 januárjában
bejelentette a Madzslisz Sura el-Mudzsáhedínfi el-Irák (Iraki Mu-
dzsahedin Tanácsadó Testület) megalakulását. A szövetség kezdet
ben bat különböző szalafista csoportot tömörített, amelyek közül
öt helyi, iraki emberekből állt. Az Iraki al-Káida volt az egyetlen
kívülről származó csoport, noha az irányítást továbbra is kézben
tartotta. Ennek az új marketingfogásnak, ha úgy tetszik, újramár-
kázásnak, a sikeréhez hozzájárult az, hogy az újonnan megvá
lasztott iraki kormány autoriter, soviniszta módon kormányzott.
Irán meghosszabbított karja - a síita milíciák
Ma, amikor a világ az Iszlám Állam térnyerését cs az ellene in-

•lilolt amerikai kampányt figyeli, könnyű elfelejteni, hogy alig
m 8 . 1 meri kai hadsereg hasonlóan jelentős terrorista
A káosz mesterei 71
fenyegetést látott a testes, demagóg síita hitszónokban, Mukta-

da asz-Szadrban. Muktada apja a köztiszteletben álló Mohamed
Szadik asz-Szadr volt, akit Szaddám titkosszolgálata gyilkolt meg
1999-ben.
Fiának minden esélye megvolt arra, hogy alacsony rangú síita
vallási vezetőként élje le az életét. Egy szegény, túlzsúfolt észak
kelet-bagdadi nyomornegyed vezetője lett, amelyet kezdetben
Szaddámvárosnak, az inváziót követően pedig Szadrvárosnak
neveztek. Nem sokkal a rezsim bukása után saját paramilitáris
alakulatot hozott létre.5 A Dzsais el-Mahdit (Mahdi hadsereg) a
Hezbollah (Isten pártja) iraki megfelelőjének szánta - a Hezbol-
lah Irán által támogatott libanoni paramilitáris alakulat, amely
régóta egyensúlyoz az Egyesült Államok által terroristának bélyeg
zett szervezet és egy nemzetközi legitimitást élvező politikai párt
képe között. Tagjai ott ülnek a libanoni kormányban, és titkos, de
jelentős befolyást élveznek az ország elvileg független titkosszol
gálatában és fegyveres erőiben is. A Hezbollah kiváló modell
nek tűnt arra, hogy Irakban is létrejöjjön egy hasonló, terrorista
„árnyékállam”.
Más hadurakhoz hasonlóan, al-Szadr sem tűrte a riválisokat.
Mivel az amerikaiak egyelőre nem léptek fel ellene, iráni segít
séggel saját klientúrát épített. Az amerikai katonák dühösen és
megdöbbenéssel fogadták az amerikai-iráni szunnitaellenes össze
esküvésről szóló legendákat, hiszen a saját bőrükön tapasztalták,
hogy Irán valójában mindent megtesz annak érdekében, hogy
megkeserítse az amerikaiak életét Irakban. A 2004. augusztusi
nádzsefi csata, lényegét tekintve, Amerika és az iráni elit katonai
alakulat, a Forradalmi Gárda - Kudsz Erők háborúja volt, amelyet
utóbbi az iraki síita milíciákkal vívatott meg (ezért is hívják az
ilyen típusú összeütközéseket proxy háborúnak).6 A harcot iráni
oldalról az a Sejk Anszári koordinálta, aki az amerikai titkosszol
gálat szerint a Mahdi hadsereg harci műveleti tevékenységének
72 Az IszJám Állam
vezetője volt Nádzsefben. Anszári a Kudsz Erők 1000. osztályát

vezette Iránban, amely az ország Irakban folytatott hírszerzési te
vékenységéért felelt.7
Irán iraki hegemóniája jóval a rezsimváltás előtt kezdődött.
A nyolc évig tartó, pusztító iraki-iráni háború következtében az
Iszlám Köztársaság több százezer, Szaddám elől menekülő iraki
síita menedékévé vált. Amikor Szaddámot megfosztották a hatal
mától, a száműzöttek jelentős része hazatérhetett Irakba. A szü
letőfélben levő demokrácia a síiták kezére játszott, akik végre po
zíciókat szereztek abban a politikai és paramilitáris apparátusban,
amelynek infrastruktúráját a Baasz-párt idején, csendben, titok
ban építették ki.
Az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa az iráni titkosszol

gálat és Mohamed Bákir el-Hakim közös kreálmánya volt.8Fegy
veres szárnya, az al-Zarkávi által gyűlölt Badr hadtest Irán ötö
dik hadoszlopaként működött Irakban.9 „A síiták már jóval az
amerikai invázió előtt elkezdték aláásni Szaddám rendszerét, ám
később kénytelenek voltunk szembesülni azzal, hogy a demokrati
kus Irak megteremtéséi ugyanilyen elszántsággal akadályozzák” -
mondta Jim Hickey tábornok, annak a 4. gyalogoshadosztálynak
az egykori parancsnoka, amely 2003-ban elfogta Szaddámot.111
A hadműveletben a tábornoknak jelentős szerepe volt.
Az amerikaiak érkezésekor kitört, Teheránból irányított sza
botázs- és terrorkampánynak a Kudsz Erők feje, Kasszem Szu-
lejmáni dandártábornok volt az irányítója. Ő közvetlenül Irán
legfelső vezetőjének, Ali Hámenei ajatollahnak tartozott beszámo
lással. Egy korábbi CIA-tiszt úgy írja le az azóta vezérőrnaggyá
előléptetett Kasszem Szulcjmánit, mint „a legbefolyásosabb ka
tona az egész Közel-Keleten, bár a legtöbben még a nevét sem
hallották”.’1
A káosz mestprei 73
Amikor Dávid Petraeus az Irakban állomásozó amerikai csa

patok vezetője lett, volt alkalma alaposan megismerkedni Szulej-
mánival. Petraeus „a rossz megtestesítőjének” nevezte Szulejmá-
nit, és azon töprengett, figyelmeztesse-e Busht, hogy „Irán Irakban
háborút visel az Egyesült Államok ellen, és erre a kormánynak
minden rendelkezésre álló nyilvános és kormányzati eszközzel
reagálnia kell”. Petraeus szerint Irán „nemcsak befolyásolásra tö
rekszik Irakban, hanem olyan szövetségeseket keres, akik harcba
bocsátkoznak ellenünk. Az a célja, hogy elvonja a figyelmünket,
amíg Irán tömegpusztító fegyverre tesz szert, és a Mahdi had
sereg felkészül arra, hogy az legyen a szerepe, mint Libanonban
a Hezbollahnak.”12
2007-ben egy rajtaütésben Kerbalában öt amerikai katona halt
meg. A támadást az Aszáib Ahl cl-Hak (Igazak Tömörülése) ügy
nökei követték el - ez a Mahdi milícia egyik alegysége volt, amely
asz-Szadr és Irán támogatásával működött. Az iráni kapcsolatra
nemcsak az volt a bizonyíték, hogy a Kudsz Erők képviselője,
aki a kerbalai iráni konzulátuson dolgozott, röviddel a rajtaütés
előtt elhagyta állomáshelyét, hanem Kaisz el-Hazali, az Aszáib
Ahl el-Hak egyik vezetője is elismerte, hogy Irán állt a rajtaütés
mögött.13
Szulejmáni helyettese az Amerika elleni támadások szervezé
sében Abu-Mahdi el-Mohandesz, egy iraki állampolgárságú férfi
volt, aki Iránban élt, és az F.gvesült Államok kuvaiti nagykövetsé
gének 1983-as felrobbantásához is köze volt. El-Mobandeszből,
a Badr hadtest katonájából hamar a Kudsz Erők tisztje lett, még
mielőtt az iraki parlament tagjává választották.14 Ő is létrehozott
egy „különleges egységet” - ezzel az eufemizmussal az amerikaiak
a szadrista szakadár milíciákat jelölik -, amelyet Katáib Hezballáh-
nak nevezett, és szintén az amerikai erőket támadta.
Szulejmáni a ’90-es években meglehetősen sok időt töltött az
zal, hogy megkísérelje lezárni az Afganisztánból Iránba vezető
drogcsempészútvonalakat; a következő évtizedben pedig az iraki

fegyverimporttal foglalkozott. Megbízta el-Mohandeszt, hogy
Irakba juttassa a háború során használt talán legpusztítóbb fegy
vert: az ütőtányéros aknának (Explosively Formed Penetretor,
EFP) nevezett út menti bombákat. Amikor egy ilyen akna fel
robban, a robbanástól a bomba rézháza megolvad, és olyan folyé
kony fémlövedéket képez, amely áthatol az acélon és a páncélon,
beleértve a harckocsik falát.15Az amerikai hadsereg adatai szerint
2006 utolsó negyedévében ez az eszköz okozta a koalíciós erők
emberi veszteségének 18%-át. Az aknát Iránban gyártották, és a
Badr hadtesttel együttműködő iráni ügynökök csempészték Irak
ba. „Perzsa bombának” is nevezték, mivel a síita milíciák használ
ták. 2007 júliusában az amerikai veszteségek kétharmadát ezek a
síita milíciák okozták. Petraeus a következőket írta Róbert Gates
amerikai védelmi miniszternek: „a Mahdi hadsereg hosszú távon
komolyabban veszélyezteti Irak biztonságát, mint az al-Káida”. Ez
volt az oka annak, hogy számos katonai szakértő is amellett kar
doskodott, hogy a várható diplomáciai tiltakozás ellenére is le kell
bombázni az Iránban működő akna- és robbanóanyaggyárakat.
Attól függetlenül, hogy Petraeus végül mit mondott az elnöknek,
tény: Irakban Amerika háborúban állt Iránnal.
2006 végén a McChrystal tábornok vezette JSOC letartóztat
ta Mohszeni Csidzaril, a Kudsz Erők hadműveleti és kiképzési
főnökét, valamint a Kudsz Erők bagdadi és dubaji képviselőit.
(Csidzari az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának
üléséről távozott, amikor egy amerikai drón észlelte.) A Kurdisz-
táni Regionális Kormány fővárosában, Erbilben végrehajtott
rajtaütés során megkísérelték elfogni Mohamed Ali Dzsafaari
dandártábornokot, egy magas rangú Kudsz-vezetőt, ám helyet
te öt alacsonyabb rangú iráni tiszt esett fogságba.15Az „iráni be
folyásszerzés elleni küzdelem” végül olyan sok energiát emésztett
fel, hogy McChrsytal parancsnoksága megosztotta a feladatot:
A k á o s z m e s t e i ei 75
a 16. számú alkalmi harci kötelék foglalkozott az Iraki al-Káidával,

míg a 17. számú alkalmi harci kötelék Szulejmáni embereire és
a különleges egységekbe telepített ügynökeire vadászott.
Az amerikaiak felfedezték, hogy a két ellenséges erő egyes ese
tekben együttműködött egymással. Szulejmáni időről időre segí
tette az al-Káidát, mivel Teherán mindent előnyösnek tartott, ami
növelte a káoszt, a pusztulást, és gyorsította az amerikaiak iraki
kivonulását, 2011.-ben az amerikai pénzügyminisztérium szank
ciókkal sújtott hat, Iránban elő al-Káida-ügynököt, akik Iránon
keresztül juttattak Irakba Pakisztánból és Afganisztánból pénzt,
üzeneteket és embereket. Dávid S. Colién, a Terrorellenes és Pénz
ügyi Hírszerzési Államtitkárság (Under Secretary of Terrorism
and Financial Intelligence) vezetője ekkoriban a következőt nyilat
kozta: „Irán a terrorizmus legnagyobb állami szponzora az egész
világon. Lelepleztük Irán és az al-Káida titkos megállapodását,
amelynek alapján pénzügyi források cs ügynökök akadálytalanul
áramolhattak a perzsa állam területén.17Ez is bizonyítja, hogy Irán
korábban még nem látott módon támogatja a terrorizmust.”18
Ryan Crocker korábbi bagdadi amerikai nagykövet 2013-ban
elmondta a The New Yorkemek, hogy egy évtizeddel korábban
az amerikai hírszerzés igazolta az al-Káida iráni jelenlétét. Ez
önmagában nem nagy felfedezés, hiszen láttuk, hogy al-Zarkávi
maga is Iránba menekült, miután egy évvel korábban elhagyni
kényszerült Kandahárt. (A Londonban megjelenő Asharq al-
Awsat című szaúdi újság szerint Szulejmáni 2004-ben azzal büsz
kélkedett, hogy al-Zarkávi és az Anszár el-Iszlám számos határát
kelőn keresztül szabadon utazhatott Iránba - sőt a Forradalmi
Gárda mehráni kiképzőközpontjában al-Zarkávi még kiképzést is
kapott.) Crocker azt is hozzátette, hogy 2003-ban Iránban az al-
Káida Szaúd-Arábiában található nyugati célpontok elleni táma
dásra készült. A nagykövet nyilván megbízható iráni forrásokkal
rendelkezett, hiszen Irán csendben asszisztált ahhoz, hogy Ame
76 A z [sziani Állam
rika száműzze a tálibokat Afganisztánból - az „ellenségem ellen

sége a barátom” logikája ebben az esetben is gyümölcsözőnek
bizonyult. Amikor Crocker az iraki invázió évében Genfbe utazott,
és megkísérelte meggyőzni az irániakat, hogy állítsák le a Perzsa
öböl térségében az amerikaiakra leselkedő al-Káida-terrorakció
kat, a kérését elutasították. 2003. május 12-én Rijádban autóba
rejtett pokolgépek és kézifegyverek segítségével három lakópark
ellen történt támadás. A merényletekben több tucat lakó, köztük
kilenc amerikai vesztette életét. „Az al-Káida Irán védőszárnyai
alatt készítette elő a támadást” - mondta az exdiplomata a The
New Yorkerntk.
Eközben az új iraki kormány támogatásával létrejönni látszott
az a szadrista árnyékállam, amelytől a szunniták annyira retteg
tek. 2005 decemberében az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb
Tanácsa vette át a belügyminisztérium irányítását, amely 16 ezer
fős alakulat felett rendelkezett.19 A leköszönő belügyminiszter
az a szunnita Feláh Nakíb volt, aki nagybátyjával, Anán Tábet-
tel közösen, a Szaddám utáni idők amerikai bábáskodás mellett
létrehozott első iraki rendvédelmi erőit, a különleges rendőrségi
kommandókat és rendészeti dandárokat kovácsolta össze. Nakíb
aggódott, hogy Irán ötödik hadoszlopa veszi át az iraki nemzeti
rendőrség irányítását. „Vagy megállítjuk őket, vagy odaadjuk Irakot
Iránnak - mondta állítólag George Casey-nek. - Más út nincs.”20
Az üj miniszter Baján Dzsabr lett, aki szintén tagja volt a Forra
dalom Tanácsának, de az amerikaiak kevésbé tartották szélső
ségesnek, mint a párt más tagjait. Az amerikaiaknak sikerült el
érniük, hogy Tábet maradjon a belügyminisztérium alá rendelt
fegyveres erők feje, amivel Dzsabr teljhatalmát próbálták meg
visszafogni,21 Ez azonban Dzsabr számára nem jelentett problé
mát: meg sem kísérelt együttműködni Tábettel, a hierarchiát
megkerülve a hozzá lojális Badr hadtestet és a Mahdi hadsereg
milicistáit állította a rendfenntartó erők helyébe. 2005. december
A ká os z m e s t e r e i 77
15-én, amíg a szunniták a szavazóurnákhoz járultak - sokan közü

lük életükben először vettek részt demokratikus választáson a
Nyugat-Bagdadban járőröző brigádok fenyegetően rótták az utcá
kat, és síita dalokat énekeltek.22 A belügyminisztérium egyenru
hája a hivatalosság és sérthetetlenség látszatát kölcsönözte a szek
tariánus halálbrigádoknak.
Az egyik legveszedelmesebb alakulat a Badr által irányított,
farkasok Brigádjának nevezett különleges rendőri kommandó
volt. Az iraki civil szervezet, a Emberi Jogok Iszlám Szervezete
szerint a belügyminisztérium huszonhat esetben élt vissza a le
tartóztatottak jogaival, ebből hat halállal végződött. A visszaélések
nagy részéért a moszuli Farkasok Brigádja volt a felelős. A bagda
di amerikai nagykövetség egyik téljegyzése szerint a civil szervezet
„olyan visszaélésekről számol be, m int a sokkoló használata, a
gyanúsítottak fellógatása hátrakötözött csuklójuknál fogva, a le
tartóztatottak emberi ürülékkel borított pincékben tartása vagy
a verés".23
Más iraki kormányszervek is a síita szektariánusok irányítása
alá kerültek, például az egészségügyi minisztérium, amelynek he
lyettes vezetője, Hákim ez-Zemíli a Mahdi hadsereg embere volt.24
Ebben az időben a mentők nem betegeket, hanem fegyver ekel
szállítottak, a szunniták kénytelenek voltak elhagyni Bagdadot, ha
orvosi kezelésre volt szükségük, mert a kórházak az ő számukra
kivcgzőhdyként szolgáltak.25
Az iraki miniszterelnök, Ibráhim el-Dzsaafari saját titkosszol
gálatot hozott létre, a Nemzetbiztonsági Ügyek Államtitkárságát.
Vezetőjének azt a Serván el-Váilit nevezte lei, aki a Mahdi had
seregnek szivárogtatott információt az amerikai csapatmozgások
ról, a szadristákkal pedig hasznos adatokat közölt az iraki közleke
dési szektorról, különösen a légi közlekedésről. A Mahdi hadsereg
így a civil hatóságok és az amerikaiak orra előtt azt tudta meg
tenni Bagdadban, amit a Hezbollah Bejrutban: magához ragadta
a legnagyobb polgári repülőtér és a kapcsolódó intézmények irá

nyítását. Átvette a vámhatóság vezetését, a Iégimarsallprogram
irányítását, sőt még a takarítócéget is, amelynek dolgozóit a szad-
risták meggyilkolták, hogy maguknak teremtsenek munkahelyet.
Az Iránból érkező repülőgépek gyomra fegyvereket rejlett, a m i
líciák pedig naprakész információt kaptak a szunnita vezetők uta
zásairól, ami, nem meglepő módon, emberrablásokhoz és gyilkos
ságokhoz vezetett.26
Azt, hogy a romokon létrejövő állam a szunniták számára
a rettegés országa volt, mi sem illusztrálja jobban, mint az el-
Dzsádríja bunker esete. Ez a börtönépület a Zöld Zónától délre
fekszik, az ún. különleges kihallgatóegységét egy bizonyos Basír
Naszr el-Vandi vezette. A közismert nevén „Ahmed mérnöknek”
hívott férfi korábban a Badr hadtest magas rangú hírszerzője volt,
majd Hádi el-Amerihoz hasonlóan átvezényelték a Szulejmáni-
féle Kudsz Erőkhöz. Amikor az amerikai katonák végre bejárást
kaptak a börtönbe, 168 bekötött szemű foglyot találtak, akiket
hónapok óta egyetlen, fekáliával és vizelettel borított, túlzsúfolt
teremben tartottak fogva.27
Szinte minden fogoly szunnita volt. Sokukon látszottak kínzás
nyomai - néhányan olyan rossz állapotban voltak, hogy a Zöld
Zónába kellett szállítani őket orvosi kezelésre. Mivel a börtön a
belügyminisztérium irányítása alatt állt, Baján Dzsabr magyaráz
kodásra kényszerült. Azt állította, hogy sohasem járt a börtön
ben, és egy sajtótájékoztatón tagadta az emberi jogi visszaéléseket.
Szerinte csupán „a legveszélyesebb terroristákat” őrizték az in
tézményben, és a kíméletes bánásmódot azzal az crw el támasz
totta alá, hogy „senkit sem fejeztek le vagy öltek meg”.28 Dzsabr
elődje, Feláll Nakíb néhány háztömbnyire lakott az el-Dzsádríja
bunkertől. Azt állította, hogy gyakran látott menlőkocsikat érkez
ni a börtönbe, illetve távozni onnan. Mint mondta, úgy gondolta,
hogy a mentők foglyokat szállítottak.2*
A káosz ints terei 79
„Az iraki háború Irán javára borította fel a regionális egyen

súlyt - mondta Emma Sky, az amerikai hadsereg egykori tanács
adója. - Az arab világban rengeteg szóbeszéd kering arról, hogy
Amerika és Irán titkos alkut kötött, és az Egyesült Államok Irán
nak ajándékozta Irakot.” Ez a vélekedés az egyik fő ok Sky szerint,
ami a szunnitákat az Iszlám Állam karjaiba taszította.
Aki gazdagabb lett bin Ládennél
2006-os amerikai adatok szerint az Iraki al-Káida és más szun

nita felkelőcsoportok évente 70-200 millió dollár bevételre tettek
szert bűnözőtevékenységből.30 Laith Alkouri, a Flashpoint Part-
ners védelmi cég al-Káida-szakértője szerint al-Zarlcávi bűnözői
múltja nyilvánvalóan rányomja a bélyegét arra, hogyan viselke
dik terrorista hadúrként. „Az al-Káida nem ismert lehetetlent, ha
pénzszerzésről volt szó: fegyvert lopott az amerikai hadseregtől,
amelyet azután továbbadott más felkelőknek, túszokat ejtett, és
váltságdíjat követelt értük. Betörtek magas rangú iraki katonai
vezetők házába, és a saját otthonaikban vallatták őket. Azt köve
telték, hogy adják meg más katonatisztek címét és telefonszámát.
Az áldozatok közül sokan nagyon gazdagok voltak, és a család-
juk fizetett. Ha mégsem, az al-Káida a saját otthonukban végzett
velük.”31
2005 és 2010 között az Al-Káida költségvetésének mindössze
5%-át tették ki az Öböl menti államokból és kétes közel-keleti
„jótékonysági” szervezetektől származó jövedelmek.32 A Szaláh
ed-Din tartománybeli baidzsi olajfinomítóból csempészett olaj
tartotta jól al-Zarkávit és embereit.33
A Pentagon alá tartozó Védelmi Hírszerző Hivatal (Defense
Intelligence Agencv, DIA) 2006-os értékelése szerint a rendelke
80 bi Iszlám Állam
zésünkre álló hiányos adatok tükrében is megállapítható, hogy

a felkelők bevételei messze meghaladják a kiadásaikat”.34 Ebben
az évben az Iraki al-Káida jövedelmei már meghaladták a Pakisz
tánban működő vezetéséét, így Oszáma bin-Láden abba a kényel
metlen helyzetbe került, hogy kénytelen volt pénzt koldulni kellet
lenül viselkedő alárendeltjétől.55
A hierarchiában elfoglalt, elvben alacsonyabb pozíciója nem
tántorította el al-Zarkávit attól, hogy akár felettesei utasításaival
szemben is a maga útját járja. 2005 júliusában levelet kapott ed-
Deváhiritől, aki testvéri jótanács formájában kérte, hogy hagyja
abba az iraki síiták mészárlását.36Az egyiptomi azt javasolta, hogy
az Iraki al-Káida hármas stratégiát kövessen. Eszerint először is az
a legfontosabb, hogy száműzze az amerikai megszállókat. Másod
szor hozzon létre iszlám emirátust Irak szunnita régióiban; har
madszor pedig innen indítson terrortámadást más arab rezsimek
ellen. Ed-Deváhiri azt tanácsolta al-Zarkávinak, hogy „ne kövesse
el újra a tálibok tévedését”57 Szerinte a Talibán azért omlott Ösz-
sze, mert a kandahári és dél-afganisztáni régióban erős volt, de az
ország többi részét elhanyagolta.
Ed-Deváhiri, ha csak taktikai okokból is, de eljátszott a dzsi-
hádista nacionalizmus gondolatával, hogy - legalábbis taktikai
céllal - a „parazita”, külföldi szervezet ne idegenedjen el az irakiak
tól. Ebben a helyzetben ed-Deváhiri volt a türelmes stratéga, al-
Zarkávi pedig a forrófejű harcos, aki egyszerre akarta az összes
harcot megvívni, £s ed-Deváhiri úgy vélte, hogy van egy ellenség,
amellyel - legalábbis, egyelőre - nem szabad felvenni a harcot: ez
pedig Irán.3S
Mivel ed-Deváhiri attól tartott, hogy Teherán válaszul kemé
nyen odacsap az al-Káida provokációira (ahogyan ez az amerikai
beavatkozást követően is megtörtént), azt tanácsolta al-Zarkávi-
nak, hogy „most, az amerikai támadás össztüzében, mi és Irán
ne ártsunk egymásnak".5S>Ezt a 2005 júliusában írt levelet vissza
tükrözi az, amit Abu-Mohamed el-Adnám, az Iszlám Állam szó

vivője mondott 2014 májusában: „Irán rengeteget köszönhet az
al-Káidának”.
A levelet nem a nagy nyilvánosságnak szánták, és amennyire
tudni lehetett, az al-Káída főparancsnoksága nem fogadta egy
öntetű lelkesedéssel mezopotámiai emírjének ezen megnyilvánu
lását. A kritikus részeket a CIA hozta nyilvánosságra, hogy elmé
lyítse a szakadékot a mészárosok sejkje és a közép-ázsiai vezérkar
között.4ÜEnnek meg is lett az eredménye.
2006. február 22-én négy, az iraki belügyminisztérium egyen
ruháját viselő al-Káida-merénylő több bombát robbantott a sza-
marrai el-Aszkari mecsetben, a síita iszlám egyik legjelentősebb
szentélyében, ahol a tizenkét, köztiszteletben álló imám közül
kettőnek található a sírja.
A mecsetet Kr. u. 944-ben alapították, majd a 19. században
átépítették. A 20. században egészítették ki gyönyörű aranyozott
kupolájával. Irak síita alelnöke, Adél Abdul Mahdi a történteket
már a bombamerénylet napján szeptember 11-hez hasonlította.41
Ali el-Szísztáni nagyajatollah békés tüntetésekre szólította fel a
híveket, és beszédében arra is utalt, hogy ha az iraki biztonsági
erők nem képesek megóvni a szent helyeket, akkor a síita milíciák
nak kell kézbe venniük az önvédelmet.42 Egy iraki civil szervezet
arról számolt be, hogy a merényletet követően több száz rémült
síita család hagyta cl Bagdadot.43 Az amerikai erők eközben „Jus-
titia mérlege” néven műveletet indítottak, hogy elejét vegyék egy
esetleges, szunniták elleni bosszúhadjáratnak.
Az el-Aszkari mecsetben történt merénylet után a nemzetkö
zi közvélemény is megértette al-Zarkávi szándékát, és rádöbbent
arra, amit az irakiak immár három éve tudtak: Irakban polgár-
háború zajlik.44
El-Szísztáni önmérsékletre való felhívását sem a szadristák, sem
az irániak által irányított különleges egységek nem hallották meg.
82 A? iszlám AHam
A szunnita foglyokat továbbra is villanyfúróval és villanyveze

tékekkel kínozták, majd a holttesteket a Tigris folyóba dobták.'1’
A Mahdi hadsereg ellenőrzőpontokat állított fel el-Gezálíjában.46
Ez a stratégiai jelentőségű város a Bagdadból el-Anbárba vezető
főút mellett fekszik. Egyenruhás iraki rendőrök megállították az
arra járó gépkocsikat, és ellenőrizték az utasok papírjait; ha szun
niták voltak, akkor előfordult, hogy a hivatalosnak látszó eljárás
végére nyomuk veszett.47 Ez volt a vallási tisztogatás szadrista
receptje.
Ám a szunnita felkelőket sem kellett félteni.48 Az al-Káida és
a többi felkelőcsoport, amelyek némelyike később az al-Káidához
csatlakozott, borzalmasabbnál borzalmasabb eszközökkel próbálta
elűzni Amíríja Ealludzsából a síitákat.19A szadristák elszigetelték
a Bagdadtól keletre fekvő, szunnita többségű kisvárost, az után
pótlási útvonalakat részben lezárták. Gyilkosságokat és emberrab
lásokat követtek el, amelyekben az új miniszterelnök, a szinten az
ed-Dava párthoz tartozó Núri el-Máliki rendőrsége és hadserege
is cinkosuk volt, hiszen a hatóságok legalábbis szemet hunytak a
kegyetlenségek felett. Erről bagdadi látogatását követően Stephen
Hadley, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadója titkos feljegy
zést írt Bush elnöknek, amely később nyilvánosságra került.50
„A [Mahdi] hadsereg által elkövetett gyilkosságokon túl szá
mos jel utal arra, hogy a síiták hosszabb távon sem készek arra,
hogy a hatalmukat megosszák. Ide tartozik, hogy a szunnita terü
leteken akadoznak a közszolgáltatások; a miniszterelnöki hivatal
minden erejével igyekszik megakadályozni a síita célpontok elle
ni támadást, de a szunniták elleni erőszakot támogatja; az iraki
hadsereg felekezeti alapon menesztette legkiválóbb tábornokait,
és igyekszik minden minisztériumban fenntartani a többségi be
folyását.”5’
Al-Zarkávi halála
A koalíciós erők a második falludzsai csata óta hiába keresték

al-Zarkávit. Bruce Riedel szerint az iraki hadsereg több ízben is
elfogta az al-Káida-vezért, ám ők nem tudták, ki került a fogságuk
ba. Egyszer állítólag az amerikaiak is elkapták. Ha ez igaz, akkor
ez azt jelenti, hogy tőlük is sikerült megszöknie.52 A JSOC és a
brit Különleges Légi Szolgálat (Special Air Service, SAS) al-Zar-
kávi alárendeltjein keresztül, al-Káida-közkatonák kapcsolati
hálójának feltérképezésével igyekezett megtalálni, ezért az embe
reit 2006 tavaszától fogva módszeresen kezdték begyűjteni.53 Egy
rajtaütés során az amerikai kommandók találtak egy vágatlan pro
pagandavideót, amelyen al-Zarkávi gépkarabéllyal hadonászik.
Ebben a műveletben a csoport Abu Greib-i vezetőjét is elfogták.
Ő és más foglyul ejtett al-Káida-középkáderek részletesen leírták
az amerikaiaknak a dzsihádista hálózat felépítését, és elárulták al-
Zarkávi spirituális vezetőjének, Abder-Rahmannak a nevét. Már
csak vissza kellett fejteni Rahmán kommunikációját al-Zarkávi -
val, amely futárokon keresztül bonyolódott. Az amerikaiak rá
jöttek, hogy az ellenség mindvégig az orruk előtt volt: al-Zarká-
vi Bagdadtól északkeletre, Hibbebben rejtőzködött, mindössze
21 lcm-re a Balad légibázistól, a JSOC főhadiszállásától.54
2006. június 7-én egy amerikai dión megfigyelte, ahogy Rah
mán kapcsolatba lép al-Zarkávival. Aznap kora este egy F-16-os
repülőgép egy 220 kg-os, lézervezérlésű bombát dobott a célpont
ra, amelyet egy másik, műholdról irányított bomba követett.
Al-Zarkávira iraki katonák találtak rá.55 Még élt, de halálos sérü
léseket szenvedett; akkor halt meg, amikor McChrystal emberei
a helyszínre érkeztek. A jordán hírszerzés, amely korábban azt
állította, hogy többet tud al-Zarkáviról, mint saját maga, részben
magának tulajdonitotta a felfedezés dicsőségét.^
Az al-Káida vezérkara dicshimnuszban részesítette a halott

al-Zarkávit, akit életében távolságtartással kezelt.57 „Lovag volt,
a dzsihád oroszlánja”, értékelte át véleményét bin Láden, vissza
menőleg. Korábbi intelmei ellenére hirtelen úgy tűnt, hogy he
lyesli az al-Zarkávi által elkövetett tömeggyilkosságokat a síiták
ellen, akik lepaktáltak a „keresztesekkel”.
Az al-Káida új háborús stratégiája
Al-Zarkávi halála aligha jelentette az Iraki al-Káida végét. A Mu-

dzsahedin Tanácsadó Testület, amely azért jött létre, hogy a zöm
mel külföldiekből álló vezetőséget elfogadtassa az irakiakkal, egy
újabb külföldi emirt választott az élére: az Egyiptomban született
Ajjúb el-Maszrit, akit a mozgalomban Abu Hamza al-Muhádzsir-
ként ismertek.55
El-Maszri személyes kapcsolatban állt ed-Deváhirivel és al-Zar-
kávival. Az 1980-as években csatlakozott a dzsihádista mozgalom
hoz.59 Ugyanabban az évben utazott Afganisztánba, mint al-Zar-
kávi, akivel az al-Káida kiképzőtáb órában találkozott. Amikor
al-Zarkávi 2003-ban Irakba ment, el-Maszri is vele tartott.
El-Maszri megbízatása az volt, hogy részben folytassa al-Zar-
kávi örökségét, részben szakítson vele. Az irakizáció programját
például továbbvitte, és 2006 októberében bejelentette, hogy szer
vezete csatlakozik az. iraki iszlamista ellenállási mozgalmak szö
vetségéhez, az Iraki Iszlám Államhoz (ISI).60A szövetségnek főleg
Ninive, el-Anbár és Szaláh ad-Din tartományban voltak területei,
de olyan vidékeken is jelen volt, ahol a szunniták kisebbségnek
számítottak, például Bábel, Vászit, Dijála, Bagdad és Kirkuk tarto
mányokban.61 Utóbbi olajban gazdag, egykor kozmopolita város
volt, amelyet Szaddám „arabizált” az 1980-as években, a lcurdok
pedig máig „Jeruzsálemüknek” tekintik. Az ISI akkori vezetője,

Abu-Omár al-Bagdadi Irakban született, és bár a Mudzsahedin
Sára Tanács megszavazta a vezetőjének, videó- vagy hangfelvéte
len ebbéli tisztségében soha nem bukkant fel, feltehetően bizton
sági okokból.62 Egyesek abban is kételkedtek, hogy egyáltalán léte
zik - mígnem holtteste igazolta, hogy valós személyről volt szó.
El-Maszri azonban mást gondolt a terrorizmus céljáról, mint
elődje. Megválasztása után az amerikai csapatok elfogták az
al-Káida délnyugat-bagdadi vezetőjét, aki kihallgatásakor elmond
ta, miben különbözik a két vezető: míg al-Zarkávi messiásnak
tekintette magát, akinek meg kell védenie a szunnitákat a síiták
ellen, el-Maszri exportálni akarta a terrort, vagyis számára Irak
csupán állomás volt a „nyugati ideológia elleni harcban”.63 Ebből
a szempontból el-Maszri stratégiája ed-Deváhiriéhez állt közel.
„Kívülről jött, ed-Deváhiri és bin Láden akarta, hogy ő legyen az
iraki emberük - mondta Joel Rayburn. - De aztán összeállt al-Bag-
dadival, aki iraki szalafista volt: így dolgozott együtt a kívülálló és
a bennfentes. Al-Bagdadi bírta a helyiek támogatását, és el-Maszri
volt a mudzsahedin ideológus, aki felügyelte.”61 Az Iraki al-Káida
ezáltal sikeresebben manőverezhetett az iraki politikai harcokban,
ahol nem mindig az a főnök, aki annak látszik.
Az el-Maszri-al-Bagdadi kettősnek politikai céljai is voltak.
Az egyiptomi biztosította a külföldi harcosok folyamatos utánpót
lását, így az irakinak nem kellett nyíltan elkötelezni magát az
al-Káida mellett, hiszen máskülönben elveszítette volna a szunni
ta támogatókat, akik azt hitték, hogy nacionalista jellegű dzsihá-
dot harcolnak. Mindketten iszlám emirátust akartak létrehozni az
amerikaiak és síiták uralta Irak romjain, vagyis a köztük levő kü
lönbség hangsúlybeli volt.65 Ahmed Hásem hadtörténész szerint
az Iraki Iszlám Államhoz csatlakozott szunnita csoportok jelentős
része elégedetlenkedett, mivel „Irak felszabadítását akarták elérni,
nem pedig egy iszlám állam létrehozását”.66
86 Az Iszlám ANam
Ráadásul, ahogy Laisz Alhúri fogalmazott, az Iraki Iszlám

Állam elsősorban olyan „puha célpontokra” csapott le, m int az
iraki hadsereg laktanyái vagy a síita vallási vezetők. „Ez elsősorban
az al-Káidával még nem szövetkezett szalafistacsoportoknak szóló
marketingüzenet volt - mondja Alhúri. - Azt jelen tette, hogy »Mi
vagyunk az egyetlen csoport, amelyet a világ dzsihádistái legitim
ként fogadnak el. Ti napról napra gyengültök - miért nem csat
lakoztok hozzánk?« A Dzsais cl-Iszlámi azonban elutasította a
csatlakozást fés a mai napig megtartotta a függetlenségét]. Erre
válaszul el-Maszri és al-Bagdadi még jobban felerősítették a pro
pagandahadjáratot. Végül úgy döntöttek, hogy a velük nem szövet
kező dzsihádistákat megölik, és elfoglalják a területeiket. Olyan
volt az egész, mint egy maffíaháború.”-’7
Az Iraki Iszlám Állam valódi államként kezdett viselkedni:
a Mudzsahedin Súra Tanács átalakításával árnyékminisztériumo
kat hozott létre, egyebek mellett a mezőgazdaság, az olajügyek
és az egészségügy számára. Államépítésbe fogott, legalábbis ezt
a látszatot keltette. El-Maszri megerősítette bin Ládennek tett
esküjét, amelyet az a rendkívül vitatott lépése követett, hogy hűsé
get fogadott al-Bagdadinak is, ezzel azonban az újonnan létrejött
ernyő szervezet magasabb szintre került a hierarchiában, mint az
Iraki al-Káida. Ez a dzsihád világában körülbelül ahhoz hasonló
tett, mint ha az ember szeretőt tartana, akit azután a második fele
ségeként mutatna be az első feleségének.
El-Maszri kettős játékot űzött: úgy akart az Iraki al-Káida emír-
je maradni, hogy közben szabadon mehessen a saját feje után.
Csupán 2014 elején derült ki, hogy al-Bagdadi államépíLő törek
vései és el-Maszri ISI-nek tett hűségesküje milyen jóvátehetetlen
törést okoztak. Az ISIS ekkor szakított formálisan is ed-Deváhiri-
vel. 2014 májusában ed-Deváhiri éles hangvételű nyilatkozatot
adott ki, amelyben egy ismeretlen eredetű forrásra hivatkozva
al-Bagdadit és el-Maszrit „futóbolondoknak” nevezi.68 Ha az

al-Káida valaha is hasonlóan vélekedett al-Zarkáviról, azt nem
hozta volna nyilvánosságra.
Autóbombák - újratöltve
Az ISI megerősödésével párhuzamosan a gépjárművekbe rejtett

bombákkal (vehicle-borne improvised explosive device, VBIED)
elkövetett támadások is egyre gyakoribbakká és kiszámíthatatla
nabbakká váltak. Jessica Lewis McFate, az Institute fór the Study
of War Irakkal foglalkozó elemzője szerint az ISIS azért tűnik ma
is erősebbnek, mint amilyen valójában, mert az ilyen fajta eszkö
zökkel rendkívüli szakértelemmel bánik. A VBIED-knek ugyanis
nemcsak pusztító erejük jelentős, de pszichológiailag is megviselik
az ellenséget. „A támadások gyakran történnek ellenőrzőpontok
nál - mondja Lewis. - Az autóbombákkal vagy öngyilkos merény
letekkel sokszor válaszcsapást akarnak provokálni, vagy feszült
séget szítani. Ha például az ISIS felrobbant egy VBIED-t valahol
Bagdadban vagy az Eufrátesz folyó völgyében, azzal valószínűleg
azt akarja megtudni, hogyan reagálnak az iraki biztonsági erők és
a síita milíciák támadás esetén.”
El-Maszri 2006-tól kezdve ilyen támadásokra specializálódott
Bagdadban és térségében. A bagdadi „övezetben”, azaz a fővárost
körülvevő városokban és falvakban később több olyan műhelyre
bukkantak, amelyben az autókat öngyilkos merénylethez alakí
tották át. Ezen a területen, egészen a felkelés kirobbanásáig, az
Egyesült Államok csekély' erőket állomásoztatott.
Az ISI Bagdadot és a környékét hat zónára osztotta, amelyből
öt a város körül helyezkedett el. Minden zónának megvolt a maga
emírje. A JSOC egy rajtaütés során olyan digitálisan tárolt in

formációknak került a birtokába, amelyekből kiderült, hogy az
egyik emír, Abu-Gezván, el-Tármíja 30 ezer lakosa felett rendel
kezett, továbbá észak-iraki al-Káida-sejteket is irányitott, köztük
olyanokai, amelyek nőket és gyerekeket toboroztak öngyilkos
merényletekhez.69
Abu-Gezván jól ismerte az amerikai és iraki őrjáratok moz
gását is, tudta, hogyan kerülje el őket, és miként állíthat nekik
csapdát. A The Wall Street Journal beszámolt arról, hogy 2007
februárjában „gépkocsiba rejtett pokolgép hatalmas robbanása
rázta meg a laktanyát el-Tármíjában. A detonáció nyomán beton-
és üvegdarabok szóródtak szét a környéken. A következő négy
órában a kis helyőrség katonái az életükért harcoltak a felkelők
70-80 fős túlerejével szemben.”70 (Az ISIS a közelmúltban szintén
autóba rejtett bombákkal támadta el-Tármíját: 2014 júniusában
az iraki biztonsági erők több magas rangú tisztviselőjének a házál
és a Szunnita Ébredés mozgalom egyik volt törzsi vezetőjének ott
honát robbantotta fel.)
Az Abu-Gezván „miniemirátusának” működéséről szerzett in
formációk arra utalnak, hogy az ISI nem csupán terrorista cselek
mények bázisaként használta el-Tármíját, hanem az államépítés
modelljévé is tette.71 „Mi irányítjuk az egész kerületet, az emberek
ügyeit és a közszolgáltatásokat. A mi bizottságaink működtetik a
bátyám, Abu-Bakr kerületét” - mondta Abu-Gezván, nem kevés
önelégültséggel. Az al-Káida irányítása alatt álló el-Tármíja ebből
a szempontból az Anszár el-Iszlám által, az iraki Kurdisztánban
uralt 500 km2-es területhez vagy az ISIS által irányított kelet-szí-
riai Rákká tartományhoz volt hasonló. Abu-Gezván még járműve
ket is biztosított a kerület számára. Az iraki hadseregtől megszer
zett, az ISI céljaira átalakított fehér Nissan teherautóját saját maga
vezette. Egy komphajóval is rendelkezett, amelyre egy Tigris folyó
menti víztározónál tett szert.
Abu-Gezván tevékenysége arra a riasztó trendre is felhívta

a figyelmet, hogy az ISI harcosai gyakran visszaeső bűnözők vol
tak. Abu-Gezvánt korábban letartóztatták a koalíciós erők, és
ugyanez áll Mázin Abu-Abder-Rahmánra, aki nem sokkal azelőtt
szabadult az egyik legnagyobb amerikai börtönből, az iraki Bászrá-
ban működő Camp Buccából.72 (A börtön egy amerikai tűzoltóról
kapta a nevét, aki 2001. szeptember 11-én, a New York-í ikertor
nyok mentésekor vesztette életét.)
A Camp Bucca, akárcsak a Szuáka fegyintézet, ahol korábban
al-Zarkávi raboskodott, börtön és egyben terroristaképző iskola
is volt. Az iszlamista rabok nemcsak saját eszmetársaiknak pré
dikáltak, hanem köztörvényes bűnözőket is igyekeztek megtérí
teni. Sokukat a vallás nem is érdekelte börtönbe kerülésük előtt,
de szabadulásukkor már sokszor erőszakos fundamentalistaként
távoztak. Rahmán nemcsak a saríáról tanult Camp Buccában, de
az al-Káida bombagyárosaival is összebarátkozott, így az ameri
kai fogságból a gépjárműbombák szakértőjeként távozott.73 Az
al-Káida egy tagja később felidézte, hogy Rahmán a szabadulása
után a börtönben létesített kapcsolatai segítségével hozta létre
saját dzsihádista sejtjét a Bagdad-övezet északi részén.
Michael Gordon és Bemard Trainor szerint „Rahmánnak és
két társának két napjába telt, hogy a bázisként használt el-tármíjai
farmon összerakjon egy autóbombát... A kocsikat egy ademíjai
parkolóból lopták, és plasztikbombát vagy házilag barkácsolt rob
banószert rejtettek beléjük. A támadás előtti estén az autót vissza
vitték Bagdadba, éjszakára egy parkolóban vagy egy garázsban
hagyták, reggel pedig a merénylő elvitte a célhoz, és a levegőbe
röpítette.”74
Az Iraki al-Káida alapítóját a JSOC főhadiszállásától, a Balad
légibázistól 21 km-re azonosították, majd ölték meg. Az egyik
legjelentősebb bombakészítő üzem a Camp Victorytól 65 km-re
északra működött, szintén háborítatlanul.
5
ÉBREDÉS
Az irakiak szem beszállnak
az Iraki Iszlám Állam m al
„Az El-Anbári Ébredés története igencsak szomorú - mondta 2014

végén az iraki kormány egy korábbi magas rangú tisztségviselője.
- Az al-Káida ellen harcoló irakiakat a saját kormányuk hagyta
cserben. Igaz, sokukat ölte meg az al-Káida, de olyan is van, akit
az iraki erők tartóztattak le. Ha a bagdadi kormány nem változtat
sürgősen a hozzáállásán, kétlem, hogy az emberek újra kockára
tennék az életüket, és fellázadnának az ISIS-szel szemben.”1
Ezzel a gondolattal sok olyan iraki szunnita is egyetért, akivel
interjút készítettünk. Hogy megértsük, mi az alapja ennek a véle
ménynek, érdemes áttekintenünk az Ébredés mozgalmának kez
detét, amely, mint annyi szerencsés felfedezés, szintén a véletlen
nek köszönhető.
Ébredés 91
Szahva
A Sivatagi Véderő program rövid életű, de hasznos tapasztalat volt

az amerikaiak számára, mert megmutatta, hogy lehetséges szövet
ség létrehozása a ramádi törzsekkel. 2006-ra azonban az al-Káida
újra megerősödött el-Anbár tartomány székhelyén.
A dzsihádisták nagyon az elemükben érezték magukat Ramádi -
bán, és mérnöki pontosságú, szinte felfedezhetetlen robbanóesz
közökkel kezdték támadni az amerikai és iraki erőket. Például
körfűrésszel kihasítottak egy nagyobb aszfaltdarabot az útból, alá
üreget ástak, amelyben robbanóanyagot rejtettek el, majd a felü
letet visszaaszfaltoztálc. Az avatatlan szemnek úgy tűnt, mintha
az úthoz hozzá sem nyúltak volna - aztán a bomba felrobbant,
tönkretett egy Bradley harcjárművet vagy Abrams harckocsit, és
megölte vagy megnyomorította a benne ülőket. A bombakráterek
jelentős infrastrukturális károkat is okoztak, tönkretették a szenny
vízvezetéket, és elöntötték a várost szennyel.
A ramádi tartományi kormányzat, Irakban megszokott módon,
kettős könyvelést vezetett: egyrészt igazolta a bagdadi kormány
felé, hogy ellátja a feladatát, másrészt együttműködött az al-Káidá-
val, amely megvesztegette vagy megfélemlítette az iraki bizton
sági erőket és a közigazgatást. Ehhez a gyilkosság mellett a másik
legnyomósabb érvet is bevetették: az olajcsempészetből származó
jövedelmüket.2 Ramádiba az észak-iraki Baidzsi olajfinomítójából
érkeztek a lopott olajszállítmányok, amelyeket az iraki feketepia
con értékesítettek újra. Ez a rendszer hosszú éveken át működött
a törzsek és a szaddámisták között, de kiderült, a város új uraival
nehezebb volt együttműködni.
Az al-Káida középkori törvényeket vezetett be a városban.
Ahogy ma az Iszlám Állam katonái, úgy a dzsihádisták is azt a nőt
erőszakolták meg 2006-ban, amelyikhez kedvük támadt. A törzsi
vezetőket hezitálás nélkül elrabolták vagy megöltek: az el-Bu Aata
és az el-Bu Dijáb törzsek egy-egy sejkjét már meggyilkolták, és

azokra is hasonló sors várt, akikről az al-Káida azt feltételezte,
hogy részi kérnek a virágzó háborús gazdaságból.3
Ramádi népe lassan a terroristák ellen fordult. A lakosság éj
jeli őrjáratokat szervezeti, amelyekhez az áldozatok családtagjai,
iraki rendőrök és rivális felkelők is csatlakoztak.4 A Tuver el-An-
bár, azaz „el-anbári forradalmárok” zászlaja alatt polgári ellenállás
bontakozott ki. Ebből fejlődött ki a Szahva, azaz az „Ébredés” moz
galma. Ramádiban a Szahva olyan sikeresnek bizonyult, hogy az
al-Káida még egyezkedni is megpróbált vele.
Ramádiban az történt másként, hogy amikor az amerikai és ira
ki csapatok elfoglalták a várost, a rendőrség nem a központban,
hanem a város körüli törzsi területeken tartott toborzást - mint az
üveggyári esetből kiderült, a város központjában tartott toborzás
ki volt szolgáltatva egy esetleges támadásnak.5 Mivel az Ébredést
igyekeztek vidékre koncentrálni, a folyamatosan növekvő ellen
állási mozgalom annyira megerősödhetett, hogy már hivatalos
támogatást is érdemelt, és kölcsönös bizalom jött létre az ameri
kaiak és a törzsek között. Az amerikaiak egyik legfontosabb törzsi
szövetségese az a karizmatikus Abdel Szetár el-Rísávi volt, akinek
a házát az amerikaiak korábban kétszer is lerohanták, mivel azzal
gyanúsították, hogy pénzügyi kapcsolatban áll az iszlamistákkal.
Most a jól felfogott önérdek és a pragmatizmus arra ösztönöz
te el-Rísávit, hogy szövetségre lépjen az ellensége ellenségével/’
„Olyanok hívnak teára, akik nyilvánvalóan kapcsolatban állnak
az ellenállókkal”7- mondta egy amerikai hadnagy 2005-ben Tela-
ferban George Packer újságírónak egy hasonló esetről, amikor
H. R. McMaster hasonló stratégiával próbálta visszaszerezni a vá
ros feletti ellenőrzést. El-Rísávi az egyik legfontosabb szövetséges
nek bizonyult, akit az Egyesült Államok Irakban szerzett.
Az al-Káida azért nem tudta aláásni az Ébredés mozgalmát,
mert a törzsek elégedetlensége egyre terebélyesedett. El-Rísávi
Ébreit és 93
a fivérével Létrehozta az El-Ariban Vésztanácsot, amely 17 olyan

törzset képviselt, amelyek hajlandóak voltak együttműködni a
koalíciós erőkkel az al-Káida ellen. A tanács hamarosan újabb ta
gokkal bővült, és az El-Anbári Ébredés nevet vette fel.8 El-Rísávi
irányítása alatt 2006 októberében 400 főt toboroztak az iraki
rendőrség számára, majd novemberben további 500-at. El-Rísá-
vi azonban azzal is tisztában volt, hogy az újoncok nem lesznek
képesek rögtön rendet teremteni: a jelölteket jordániai kiképzésre
kell küldeni, és ezt az időszakot az al-Káida minden bizonnyal
megpróbálja majd kihasználni. EL-Rísávinak sikerült meggyőznie
el-Máliki kormányfőt, hogy olyan ideiglenes paramiliLáris erők
létrehozását engedélyezze, amelyek a rendőrök távollétében rendé
szeti és védelmi feladatokat látnak el. Ezzel megszülettek a Vész-
helyzeti Reagálási Egységek, amelyeket már nem a korrupt és in-
kompetens új elit irányított, hanem olyan törzsi vezetők, akik az
iraki hadseregben szolgáltak, és ismerték a hadviselést. 2007 végé
re a reagálási egységeknek mintegy 2000 tagjuk volt.9
Az Egyesült Államok szerette volna állandósítani az efféle ideig
lenes megoldásokat, ezért új rendőrségi épületeket húztak fel
Ramádi körzetében. Ez a törzsek számára megnyugtatóan hatott
- hiszen úgy érezhették, hogy az új iraki rendvédelmi szervek
hosszú ideig velük maradnak -, az iszlamista felkelők elszántságát
viszont csökkentette. A város körüli VBIED-merénvletek száma
4
radikálisan csökkent. A siker láttán el-Rísávi túlzott önbizalom

mal kezdett nyilatkozni, ezt pedig az amerikaiak örömmel hall-
gatták.11„Esküszöm Istenre, hogy ha jó fegyvereket, jó járműveket
és elegendő támogatást kapok, visszakergetem az al-Káidát Afga
nisztánba”11 - mondta a The New York Timesnak. Nyilván hason
lóan nyilatkozott Bush elnöknek is, akivel annak 2007-es bagdadi
látogatása során találkozott. De el-Rísávinak nem lett módja el
kergetni az al-Káidát Irakból. Néhány nappal az elnökkel történt
találkozása után a dzsihádisták meggyilkolták.12
94 Az Isztam Állam
Az El-Anbári Ébredés mozgalmat az jellemezte, hogy olyan

pragmatikus szemléletű iraki parancsnokok irányították, akik ha
kellett, szövetségre léptek bárkivel, aki előző nap még a felkelők
szekerét tolta. A 2005. decemberi választás beigazolta, hogy bizo
nyos szunnita terroristák készek az iraki politikai rendszerbe való
betagozódásra - őket nem kellett elfogni, sem megölni.
A brit Graeme Lamb altábornagy, a koalíciós erők főparancs
nokának, Casey tábornoknak a helyettese régóta azon a vélemé
nyen volt, hogy idő kérdése, és a szunniták, valamint a mérsékel
tebb dzsihádisták a koalícióhoz fordulnak az al-Káida túlkapásai
ellen. A kérdés az volt, hogy kivel szabad szövetséget kötni, és ki az,
akinek már túl sok van a rovásán. Világos, hogy az al-Káida tagjai
szóba sem jöhettek, de mi a helyzet az Iraki Iszlám Állam ideológiai
lag „rugalmasabb” tagjaival? Lamb találkozott az Anszár esz-Szun-
na egyik emírjével, akiről úgy tűnt, hajlandó lenne szembeszállni
az al-Káidával. Az emír szerint a külföldi megszállók ellen lehet
és kell is harcolni, de az Irakra leselkedő legközvetlenebb veszély
el-Maszri és al-Bagdadi fejlevágó, erőszaktevő bandája. „Három
és fél éven át figyeltük az amerikaiak tevékenységét el-Anbár-
ban - mondta Lambnek. - Arra jutottunk, hogy ők nem jelentenek
fenyegetést a hitünkre és az életünkre. Az al-Káida viszont igen.”13
Amerikai csapateró'sítés
Az amerikaiak azt akarták, hogy az al-Káida elleni népi felkelés

szilárd bázissal rendelkezzen.14 Ehhez azonban elengedhetetlen
volt, hogy megnöveljék az Irakban állomásozó hagyományos fegy
veres erők létszámát. A 2007-es iraki csapaterősítésről és annak
belpolitikai ellentmondásairól sokat és sokan írtak már. A csapat
erősítést Petraeus tábornok felügyelte. Bush elnök azt a döntést
Ébredés 95
hozta, hogy az Irakban állomásozó amerikai csapatokat öt har

coló dandárral, mintegy 30 ezer fővel kell megerősíteni, és új mű
veleti stratégiát kell kidolgozni. Az új stratégia értelmében nem
csak az al-Káidával, hanem az állami hátterű síita milíciákkal és
az irániak által támogatott csoportokkal is le kell számolni, mert
jelentős biztonsági kockázatot jelentenek az amerikai csapatok és
szunnita civilek számára, akiknek a támogatására szükség van.
Nem véletlen, hogy ezt a stratégiát azok dolgozták ki, akik a végre
hajtásáért is feleltek.
A felkelők elleni műveletek új harci szabályzatát Petraeus és
a tengerészgyalogosok parancsnoka, James Mattis altábornagy
jegyezte. A 282 oldalas COIN doktrína (nevét a counterinsur-
gency, „felkelésellenes” szó rövidítéséből kapta) vázolta azt a stra
tégiát, hogy miként lehet egy maoista stílusú gerilla-hadviselésre
jellemző ellenállást úgy letörni, hogy az együttműködő helyi kö
zösségeket szembefordítják a felkelőkkel - gyakran idézett maois
ta metaforával szólva: hogyan lehet a tengert a halak ellen fordíta
ni. Katonai és civil eszközök használata mellett a COIN a 20/1000
bűvös arány alkalmazását javasolta - vagyis hogy húsz katona jus
son minden ezer civilre. (A katonák körébe az iraki hadsereg és
rendőrség tagjail is beleértették.)15
A szunnita törzseket nem kellett meggyőzni arról, hogy a saját
érdekükben harcolniuk kell az al-Káida ellen - ezt ők egy ideje
már bátrabban és nagyobb sikerrel tettek, mint az iraki hadsereg.
Petraeus ezt pontosan tudta, hiszen korábban ő maga irányította
az iraki biztonsági erők kiképzését, amelynek sikerességét az in
kompetencia és a korrupció hátráltatta. A kadétok egy része nem
akart harcolni, más részük pedig dezertált és eladta a felszerelését,
olykor annak az ellenségnek, amelyik ellen az Egyesült Államok
zsoldján harcolnia kellett volna. 2007-ben az amerikai számvevő-
szék közzétett egy jelentést, amelyből kiderült, hogy az állomány
ból közel 190 ezer AK-47-es és gépkarabély és oldalfegyver tűnt
el. Az amerikai adófizetők pénzén beszerzett fegyverek Irakban

átvándoroltak az ellenséghez, és amerikai életek kioltására hasz
nálták őket.
Az új stratégia keretében elsőként érkező két harcoló dandárt
Bagdadba vezényelték. Itt volt a legnagyobb a baj. Az al-Káida
természetesen azonnal ellentámadásba lendült. A terrorszervezet
legfőbb erőssége, a főváros körüli övezetben hamarosan össze
hangolt VBIED-támadások érték az újonnan létrehozott ameri
kai előretolt bázisokat. Egyetlen februári napon öt ilyen robbanás
történt, és mintegy 500 ember vesztette életét. A legrosszabb hely
zetben a vegyes lakosságú területek voltak, ahol a síita Különleges
Egységek és a szunnita felkelők elrabolták, megkínozták, megöl
ték a lakosokat, módszeres vallási tisztogatást hajtottak végre. Az
amerikai hadsereg válasza a szeparáció volt: hosszú, magas beton-
falakat emelt a városrészek között, hogy távol tartsák egymástól
a vallási közösségeket. „Bagdad kulcsa a várost körülvevő öve
zet - mondta Jim Hickey. - Az itteni szunnita törzsek alkották az
al-Káida bázisát 2005-ben és 2007-ben. Azzal nyertük meg a Bag
dadért folyó csatát, hogy megtisztítottuk az elővárosokat, ahol az
al-Káida éveken át építette ki támogató bázisát.”
Dijála - célkeresztben akkor és most
Az amerikaiaknak korábban azért sem sikerült megállítaniuk az

al-Káidát Bagdadban, mert illúziókba ringatták magukat egy-egy
részsiker elérése után. Amikor al-Zarkávit 2006 júniusában Hib-
hebben megölték, a JSOC olyan dokumentumok birtokába jutott,
amelyek szerint a dzsihádisták már attól féltek, hogy az ameri
kaiak hamarosan elfoglalják fő erősségüket, a dél-bagdadi „halál
háromszöget”. Halála előtt al-Zarkávi éppen azt fontolgatta, hogy
Ébredés 97
ismét elköltözteti a főhadiszállását. Csakhogy a koalíció területi

hódításai pürroszinak bizonyultak, mivel taktikai, és nem straté
giai győzelmet jelentettek. Vajon, ha az Egyesült Államok egy he
lyen legyőzi az al-Káidát, az annak a jele, hogy az egész országban
győzni tud? Ebben a kérdésben az amerikai védelmi szakértők
körében sem volt egyetértés. Petraeus elődje, George Casey Jr.
titkosszolgálati értesülésekre alapozott elemzésében arra jutott,
hogy a zarkávista erőszak jelei - öngyilkos támadások, orvlövész-
merényletek, épületekbe rejtett házi készítésű pokolgépek (house-
borne improvised explosive devices, HBIED) - gyengülni látsza
nak, és a dzsihádisták száma is fogyatkozóban van.16 Ráadásul a
merényletek döntő többsége Irak 18 tartományából 4-re korláto
zódott.17A maradék 12-ben, ahol a lakosság fele lakik, az erősza
kos eseteknek csupán 6%-a történik. Casey szerint ez azt jelen
tette, hogy az Iraki al-Káida napjai meg vannak számlálva.
Derek Harvey szembeszállt Casey optimizmusával. Szerinte
a tábornok az elemzés következtetéseit hibás módszertanra ala
pozta, és összekeverte a rövid, valamint a hosszú távú eredmé
nyeket. Felidézte, hogy a Védelmi Hírszerző Hivatal közvéle
mény-kutatást végeztetett Irakban, amelyből az derült ki, hogy az
irakiak nem bíznak a saját biztonsági erőikben, de továbbra is cso
dálják „a fegyveres ellenállást” Ez a jövőre nézve nem ígért sok jót,
hiszen a fegyveres ellenállás lakossági támogatásának növekedé
sét és a rendvédelmi szervek gyengülését vetítette előre. Harvey
arra is rámutatott, hogy a hadsereg félrevezető módon számlálja
a terrorista merényleteket, mivel kizárólag a „sikeres” cselekménye
ket tekinti támadásnak, vagyis azokat, amelyek sérülést vagy más
veszteséget okoztak. De mi a helyzet a sikertelen támadásokkal?
Ha egy házi készítésű pokolgép technikai probléma miatt nem mű
ködik vagy nem okoz sérülést, nem öl embert, az vajon nem me-
rényletkísérlet-e, ami arra utal, hogy az al-Káida továbbra is kész
és képes támadásokat végrehajtani?18
Harvey borúlátása beigazolódott. Az al-Káida városról városra

költöztette a vezérkarát, és Casey terrorcllenes stratégiája végtele
nített macska-egér harcra kezdett emlékezteim.
2007-ben az Iraki al-Káida a székhelyét Baakúbába, Dijála tar
tomány fővárosába tette át. Ahogyan egy évvel korábban Ramá-
diban, a dzsihádisták nem csupán a belvárost foglalták el, hanem
a Dijála folyó mellett fekvő, a települést délről övező falusias öve
zetet is, amelynek rejlekében tevékenységük láthatatlan maradt.19
Vészhelyzeti bázisként a közeli Bohrizt használták; az egykor
baaszista erősségnek számító város számos lakosát elkergették az
otthonából, másokat elraboltak vagy nyilvánosan kivégeztek.20
Ami pedig az al-Káida kormányzását jelentette, elfoglalta a város
környéki malmokat, és élelemmel vásárolta meg azok lojalitását,
akiket nem száműztek vagy gyilkoltak meg.
Bohriznál zajlott az egész iraki háború egyik leghevesebb csatá
ja. A harc 2007 márciusában kezdődött, amikor egy Stryker harc
jármüvekkel felszerelt amerikai zászlóalj és egy ejtőernyős század
megkísérelte elfoglalni a várost, ám orvlövészekkel és heves gránát -
tűzzel találkozott. Benjámin Hanner főtörzsőrmester elmondta
a The Washington Posínak, hogy az ellenség „csekély számban”,
„magát álcázva” támadt, „kiváló szervezettség és tervezés mel
lett, hatékony hírszerző és előrejelző rendszert működtetve”. Lele
ményes csapdákat állítottak: egyetlen 1,5 km-es útszakaszon 27
házi készítésű pokolgépet helyeztek el, de csak minden harm a
dik-negyedik volt valóban működőképes. „Sem azelőtt, sem azóta
nem láttam ilyen profizmust - mondta Gordonnak és Traktornak
Shawn McGuire őrmester. - Szervezettek voltak, jól képzettek.
Tudtak lőni, és általában célba találtak. Nem rohangáltak és nem
összevissza lövöldöztek, hanem tudatos taktikával igyekeztek beke
ríteni bennünket. Majdnem úgy viselkedtek, mintha amerikaiak
képezték volna ki őket.”
Ébredés 99
A dzsihádisták nagy számban használtak egy szinte teljesen új

fegyvert: a rejtett házi készítésű pokolgépeket, amelyek akkor lép
tek működésbe, amikor a katonák behatoltak az épületekbe. Az
ISIS 2013-ban pusztító hatékonysággal alkalmazta a házi készítésű
pokolgépeket az iraki katonák és rendőrök ellen Ninive tartomány
ban, hogy átállásra vagy dezertálásra kényszerítse őket. Ezek a tá
madások még jobban aláaknázták az iraki biztonsági erők amúgy
is gyengülő harci morálját, amit az is bizonyít, hogy egy évvel
később az ISIS milyen játszi könnyedséggel rohanta le Moszult.
A bohrizi csatát követően Dijála ismét megtapasztalta a fele
kezeti háborút. A síita milíciák az Ébredés frissen megszervező
dött szunnitáival harcoltak, akik el akarták söpörni az elnyomó
el-Máliki-kormányt. A tartomány az egyik legfontosabb harctér
volt az ISIS számára: Abu-Bakr al-Bagdadi a dijálai bobadri törzs
tagja, és 2013 decemberében itt jelentette be az ISIS új vilajetjé
nek, azaz tartományának létrejöttét. El-Adnáni, az ISIS szóvivője
azt mondta, hogy a síiták elleni dzsihádista háború Irak területén
főként erre a tartományra fog koncentrálni.
Lamb oroszlánjai
A bohrizi csata igazolta, hogy Graeme Lambnek igaza volt, és ér

demes a mérsékelt szunnita felkelők támogatását keresni az al-Kái-
da elleni harcban. Bár számos csoporttal megvalósult az együtt
működés, együk sem fordult szembe olyan elemi erővel egykori
dzsihádista szövetségesével, mint a Dzsais el-Iszlámi.
A The Washington Post 2004-ben, nem sokkal a második fallu-
dzsai csata után interjút készített Iszmáil el-Dzsubúrival, a Dzsais
el-Iszlámi vezetőjével.21 A szunnita törzsből származó férfi azt
nyilatkozta, hogy a hadserege iraki nacionalista elveket vall: szun

niták, síiták és kurdok alkotják, és egyetlen célja, hogy a megszál
lókat távozásra kényszerítse. Ebben lehetett igazság, de a Dzsais
el-Iszlámi a legjelentősebb szalafista-baaszista erő is volt. 2007-re
kenyértörésre vitte a dolgot az al-Káidával, és közvetlenül bin
Ládenhez fordult, hogy fogja vissza rebellis iraki „leányvállala
tát”. Mivel a kérésnek nem volt foganatja, kapcsolatba lépett az
amerikaiakkal.
A Dzsais el-Iszlámi egyik parancsnoka, Abu Azzám felajánlot
ta az amerikai hadseregnek, hogy segít visszaszerezni az ellen
őrzést az al-Káida kezére került Bagdad-övezet felett. A helyzet
különösen Abu Greibben volt súlyos, ahol a szunnita lakosság az
al-Káida és a síita milíciák harapófogójában vergődött. Azzám
szervezett egy találkozót az amerikaiak és a 3000 önkéntes kö
zött, akik készen álltak arra, hogy egy Ébredés-jellegű mozgalom
hadseregéhez csatlakozzanak. Köztük volt Abu-Maruf is, az ún.
1920-as Forradalmi Brigádok tagja, hetedik a koalíciós erők körö
zési listáján Abu Greibben. Bár az amerikaiak idegenkedtek attól,
hogy szövetségre lépjenek egy terrorista vezetővel, aki néhány
hete még ellenük harcolt, úgy döntöttek, adnak neki egy esélyt.
Átadtak neki egy listát a Bagdad környéki Er-Redváníja tíz al-Kái-
da-vezetőjének nevével.22 Az amerikaiak a fejüket akarták. Abu-
M aruf egy héttel később egy mobiltelefonnal tért vissza, és egy
videofelvételen bemutatta az egyikük elfogását és kivégzését.
Abu-Mar ufót a bagdadi régióban élő zubai törzs tagjai támogat
ták, akikkel vakmerő támadások sorát hajtotta végre az al-Káida
ellen, megnyerve így a koalíció bizalmát. Ugyanekkor a nyugat-
bagdadi Amíríja negyedben a Forszán er-Ráfedein (A két folyó
lovagjai) csoport dzsihádista célpontok koordinátáit osztotta meg
az amerikai légierővel.23
Az Ébredés elszigetelt, alulról szervezett akciói hamarosan
Petraeus GOIN doktrínájának szerves részévé váltak; az Ébredés
Ébredés 101
regionális tanácsai közvetlenül az amerikai hadseregnek és az

iraki tartományi kormányzatoknak feleltek. Az együttműködési
program neve kezdetben „Felelős Helyi Polgárok” volt, ám hamar
a jobban hangzó „Jrak Fiai” névre keresztelték át. Petraeus utasí
tására rögzítették és egy központi adatbázisban tárolták az Ébre
dés önkénteseinek biometrikus adatait, hogy az iraki biztonsági
erők kiképzése során bekövetkezett fiaskó ne ismétlődhessen
meg újra.24 „Ennek az időszaknak a tanulságát sokan még min
dig nem értik eléggé - mondja Ali Khedery, a leghosszabb ideig
Irakban szolgáló amerikai diplomata. - A lényeg nem a hadsereg
létszámának növelése volt, hanem a politikai párbeszéd erőltetése
az iraki politikai vezetéssel: rá akartuk kényszeríteni őket a szun
nitákkal való együttműködésre és a politikai alkuk megkötésére.
Azt szerettük volna, ha a politikusok lélegzetvételnyi szünethez
jutnak, és meg tudnak állapodni egymással. Sikerült is elérnünk,
hogy a csapaterősítést megelőző időszakhoz képest a 2009-es tar
tományi választások idejére 90%-kal kevesebb erőszakos cselek
mény fordult elő.”
A választást, nem meglepő módon, a szunnita tartományok
ban nagy fölénnyel nyerték azok a törzsi vezetők, akik szembefor
dultak az al-Káidával. El-Rísávi bátyja az El-Anbári Tartományi
Tanács tagja lett. Dijála és Ninive tartományokban szintén szun
nita koalíciók végeztek az élen.
Az Iraki al-Káida a bukás szélén?
2010-ben a Pentagon sajtótájékoztatóján Raymond Odíerno tábor

nok azt mondta, hogy az amerikai erők három hónap alatt „az
Iraki al-Káida 42 legkeresettebb vezetőjéből 34-et foglyul ejtettek
vagy megöltek. A szervezet próbálja újjászervezni magát, de nincs
könnyű dolga... Elvesztették a kapcsolatot [az al-Káida felső veze

tésével] Pakisztánban és Afganisztánban.”25
Az Iraki al-Káidát egyszerre sújtották a JSOC rajtaütései, az
amerikai csapaterősítés, az Irak Fiai milíciák és a saját, könnyen
lehallgatható belső kommunikációja. Az amerikai Nemzetbiz
tonsági Ügynökség évek óta lehallgatta az al-kaidások belső tele
fonbeszélgetéseit, és továbbitotta a felvételeket a Cl A és a JSOC
számára, amely kinyomozta, letartóztatta vagy megsemmisítette
a dzsihádistákat. „Ez nem más, mint a darwini kiválasztódás -
mondja Derek Harvey. - Aki annyira ostoba volt, hogy mobil-
telefont használt Bagdadban, kapott a nyakába egy bombát. Ren
geteg dzsihádistát megöltünk így, bár a módszernek megvolt az
a tagadhatatlan hátulütője, hogy éppen az okosabb, hatékonyabb
vezetők maradtak a helyükön, akik jobbak voltak a belső elhárítás
terén, és rejtve kommunikáltak a felső vezetéssel. Napjainkban
az Iszlám Állam ugyanilyen rejtőzködő stratégia szerint kom
munikál.”
Az amerikai csapaterősítés és az Ébredés mellett az is sokat szá
mított, hogy az al-Káida népszerűsége 2007-ben hanyatlani kez
dett. Ez egybeesett a Szaddám utáni nemzeti identitás kialakulásá
val, amely átlépett a felekezeti megosztottságon és a testvérháború
vérontásán. 2007-ben az iraki-m arokkói Sada Haszún nyerte
meg a Star Academy tehetségkutató versenyt, az X-Faktor közel-
keleti változatát. A díjnyertes „Bagdad” című dalt az énekesnő úgy
adta elő, hogy nemzeti zászlóba burkolta magát. Ugyanabban az
évben Irak elhódította a labdarúgók Ázsia-kupáját Szaúd-Arábia
elől. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az al-Káida népszerűsége
megkopott fő célcsoportja, a fiatal szunniták körében. Joel Ray-
burn Iraq After America (Irak Amerika után) című könyvében
felidéz egy történetet, amelyet egy el-Anbár tartománybeli, bab-
bánijjai rendőrparancsnoktól hallott: „Amikor 2007 karácsonyán
a rendőrparancsnok elment otthonról, meglepődve találkozott
Ébredés 103
egy csapat környékbeli fiatal férfival, akik tűzijátékra készültek.

A barátnőikkel voltak, és alkoholt fogyasztottak. Ezek mind olyan
»keresztény« tevékenységek, amelyeket az al-Káida szigorúan til
tott. »Most úgy ünnepeltek, mint a keresztények, pedig tavaly még
mind al-kaidások voltatok!« - ugratta őket a rendőr. »Az al-Káida?
Az tavaly volt« - nevettek a férfiak.”26
Az amerikai hadsereg központi parancsnoksága {CENTCOM,
Central Command) számára fontos tapasztalat volt, hogy Irak
ban a hűségesküt nem mindig kell túl komolyan venni. Ezt öt év
múlva sajnos újra megtapasztalták, amikor a saját korábbi szövet
ségeseik fordultak ellenük.
Ahogy csökkent az al-Káida népszerűsége, úgy került egyre
nagyobb válságba belső döntéshozatali mechanizmusa. Nedűn
el-Dzsebúri mullah Bagdadtól északra, el-Dolúja városából szár
mazott, és tagja volt al-Zarkávi Mudzsahedin Súra Tanácsának.
Csatlakozott az Ébredéshez, majd Jordániában élt, ahonnan to
vább ápolta kapcsolatait az iraki törzsekkel. Gyakran szerepelt a
jordán televízióban, ahol kikelt az al-Káida otthoni atrocitásai el
len. 2011 tavaszán visszatért Bagdadba, mert rendezni akarta kap
csolatát az el-Máliki-kabinettel. Miután interjút adott egy iraki
televíziónak, másnap a főváros nyugati részén egy gépkocsiból
rálőttek, és megölték.
Halála előtt néhány hónappal el-Dzsebúri Skype-on beszélge
tett néhány amerikai tiszttel.27 Állítólag azt mondta, hogy az Iraki
Iszlám Állam valójában az al-Káida „puccsa”, amellyel a külföldi
dzsihádizmust próbálja iraki nacionalista köntösbe bújtatni. Van
nak azonban szunnita felkelők, akik átlátnak a szitán: a naciona
listák nem akarnak a zarkávisták emirátusáért harcolni és meg
halni. Hozzátette, hogy a felkelők jelentős része az al-Káidával is
csak alkalmi katonai együttműködést keresett. „Az Iraki Tszlám
Állam az al-Káida kísérlete volt, hogy az iraki lázadást a saját vitor
lájába fogja” - mondta.
A totalitárius rendszerekben gyakran virágoznak olyan ideoló

giák, amelyek országhatárok megváltoztatását vagy eltüntetését
célozzák meg. Ez akkor is megtörténik, ha a nemzeti eszme idővel
imperialista jelleget ölt, és az elkerülhetetlen földrajzi terjeszke
dést visszamenőleg is meg kell indokolnia. Ez történt az al-Káidá-
val: a háború első éveiben egyszerre volt az iraki lázadás élcsapata,
amely ki akarta seprűzni a nyugati betolakodókat az országból, és
a nemzetek feletti, elrabolt szunnita örökség őrzője. Apokaliptikus
szélsőségessége azonban mindkét képet szétrombolta. Petraeus
hadserege olyan intézkedéseket hozott, amelyek segítették Irakot,
hogy kivesse magából az idegen, halált hozó kártevőt.
Csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az időben
170 ezer amerikai katona állomásozott Irakban. A kihívás ma na
gyobb, ugyanis a törzsek nem bíznak a bagdadi kormányban, és
nem hajlandók síita milíciákkal szövetkezni az Iszlám Állam el
len. „Az emberek nem vevők egy Ébredés-jellegű felkelésre, mert
emlékeznek rá, hogy amikor már nem kellettek a törzsek, az iraki
kormány ellenük fordult - mondja dr. Dzsábir el-Dzsábiri, Ráfi
el-Iszávi egykori szunnita miniszterelnök-helyettes politikai ta
nácsadója. - Nem tartották tiszteletben a jogaikat, elvették a zsold-
jukat, sokukat bebörtönözték. Nem hiszem, hogy a törzsek készen
állnának egy újabb Ébredésre. A megoldást tartományi nemzet
őrségek jelenthetnék, amelyek részei lennének az iraki biztonsági
erőknek, de törzsek tagjaiból szerveződnének, akik nem had
sereg vagy rendőrség, hanem milícia tagjaiként szolgálnának.”28
Az ISIS számos óvintézkedést hozott, hogy az Ébredés ne is
métlődhessen meg. Az Ébredést gyakran ócsárolják propaganda
üzeneteikben: azzal fenyegetnek, hogy elpusztítják az őket nem
támogató törzsek otthonait, viszont megengedik, hogy a „bűn
bánó” ébredők csatlakozzanak. „Nem tudok arról, hogy bárki is
új Ébredést tervezne, vagy nemzeti gárdát akarna létrehozni” -
Ébredés 105
mondta Ahmed Abu-Rísa, el-Rísávi testvére a The Guardian-

nek 2014 októberében. Ugyanebben a hónapban egy tömegsírra
bukkantak egy ramádi árokban. A 150 halott az el-Bu Nimr törzs
tagja volt.
6
AZ AMERIKAI KIVONULÁS UTÁN
Az ISI és el-Máliki az Egyesült Államok
jelenléte nélkül
Az Ébredés és a felkelésellenes műveletek sikere nyomán a dzsi-

hádistákat nemcsak harcban ölték meg, hanem sokukat amerikai
irányítás alatt álló iraki börtönbe vetették mint ellenséges harco
sokat. Az ISIS jelenlegi vezetője és számos társa volt hosszabb-
rövidebb ideig az Egyesült Államok által irányított iraki börtönök
foglya, de szabadon engedték őket, mert vagy Amerika hitte azt,
hogy ezek a dzsihádisták csekély mértékben jelentenek számára
fenyegetést, vagy el-Máliki kormányának voltak hátsó szándékai.
Egyes volt amerikai tisztviselők szerint a rabokat azért is enged
ték szabadon, mert eleve hibás rendszer szerint vették őket nyil
vántartásba. „Persze azonosítottuk az őrizeteseket, és odaírtuk a
nevük mellé, hogy mi a rangjuk az adott szervezetben - mondja
a Bush-kormány egy tagja. - Például azt, hogy »emír«. De miféle
emír, a szentségit?! Lehet, hogy nem is ő volt a vezér, hanem az,
aki papíron ötödik volt a sorban.”
Az amerikai kivonulás után 107
Terror a börtönökben
Az al-Káida és az ISI nem csupán „dzsihádista iskolákat” működ

tetett az amerikai irányítás alatt álló börtönökben; Doug Stone
vezérőrnagy szerint aktívan igyekeztek beférkőzni a börtönökbe,
hogy új tagokat szerezzenek. Stone 2007-ben lett az iraki fogva-
tartási és kihallgatási program vezetője azzal a céllal, hogy a rend
szert alapos revízió alá vesse. Az Abu Greib-i börtönben elköve
tett, a nemzetközi sajtóban nagy visszhangot kiváltó kínzási esetek
jelentősen aláásták az iraki beavatkozás és Amerika hitelességét;
másfelől az iraki börtönök lényegében csak arra voltak jók, hogy
kapcsolatépítési lehetőséget biztosítsanak a dzsihádistáknak.1
A Bászra tartomány déli részén található Camp Bucca külö
nösen hírhedt volt ebből a szempontból. Egy katonai becslés sze
rint Camp Bucca 15 ezer fogvatartottja közül mintegy 1350 volt
kcményvonalas dzsihádista terrorista, ám lényegében semmi sem
szabályozta, hogy ki kivel állhat kapcsolatban.2 A katonai akciók
számának növekedésével a letartóztatottak száma később közel
26 ezerre nőtt.3 Stone ekkor, 2007-ben vette át az irányítást.
„A rabok közötti megfélemlítés mindennapos volt, gyilkosságok
kéthavonta fordultak elő - idézte fel egy interjúban Stone. - Ami
kor Camp Buccába érkeztem, borzalmas volt a káosz. A rabok
cigarettával és gyufával gyújtogatták a sátraikat és a matracaikat.
Amikor új sátrat húztunk fel, megint felgyújtották. Attól féltünk,
hogy végül az egész börtön leég.”
Stone bevezetett egy programot, amelynek keretében mérsékelt
imámok a Korán és a hadísz segítségével igyekeztek meggyőzni a
szélsőségeseket, hogy rosszul értelmezik az iszlámot. A foglyok
egy részét ún. moduláris szállásokon különítették el. „Korábban
minden fogoly ezerfős blokkokban lakott. A moduláris szálláso
kon azokat különítettük el, akiket a társaik megfélemlítettek vagy
megvertek.”
108 A 2 Iszlám Állam
Tizennyolc hónapos igazgatósága alatt Stone több mint 8000

fogoly kihallgatását vezette, felügyelte vagy tanulmányozta, és szá
mos trendet azonosított az al-Káida-csoporton belül, amelyeket a
CENTCOM számára PowerPoint-prezentáció bán foglalt össze.4
A trendek részben egyeznek azzal, amit Nedím el-Dzsebúri mul-
lah mondott az amerikaiaknak: „az irakiak megpróbálják a saját
kezükbe venni a vezetést, és nem nézik jó szemmel a külföldi
harcosokat”. A baaszisták „az ISI zászlaja alatt próbálják visszasze
rezni a hatalmat”. A dzsihádistákat jobban érdekli a szülővárosuk
és környéke, mint a globális vagy regionális terrorizmus. Rengete
gen tartják „visszataszítónak”, hogy az al-Káida nőket és gyerme
keket használ öngyilkos merényletekben. Az al-Káidához csatla
kozókat elsősorban a pénz, és nem az ideológia motiválja. Végül
pedig, Abu-Ajjub el-Maszri, az al-Káida emírje „a legtöbb ember
számára nem sokat jelentett... ugyanakkor a fiatal, befolyásolható
foglyok” ájult tisztelettel tekintettek az ISI emírjére, Abu-Omár
al-Bagdadira.
Stone arra is rájött, hogy a dzsihádista foglyok Camp Buccá-
ba való megérkezésükkor igyekeznek úgy intézni, hogy az Iraki
al-Káida-blokkba kerüljenek, és gyakran már előre tudják, hogyan
működik a börtön, ki hol lakik. „Mintha a harcosok szándékosan
azt akarnák, hogy elfogjuk őket. Azután, amikor megérkeznek,
megpróbálnak abba a körletbe kerülni, ahol sok az al-Káida-
fogoly. Az iszlamisták Camp Buccában alaposan megszervezték
magukat: a péntek esti imák során döntik el, ki hol alszik vagy
ki hová költözik. Az egyik nagy körle Let Kalifátus néven kezdték
emlegetni. Amikor egyre többet hallottam ezt a nevet, arra gon
doltam: a pokolba is, ezeket hiába tettük hűvösre, még mindig azt
hiszik, hogy ők az urak"
A személyes dokumentumok nélküli letartóztatottaltnak az ame
rikaiak rögzítették a nevét és regisztrálták a biometrikus adatait,
az írisz- és ujjlenyomatát, valamint a DNS-mintáját. A kihallgatás
során megadott nevek azonban gyakran bizonyultak hamisnak.

„Voltak, akik minden egyes kihallgatáson más nevet mondtak be,
úgyhogy a visszaesőket már csak a biometrikus adataik alapján
azonosítottuk” - mondja Stone.
Stone Catnp Buccában találkozott egy fogollyal, akinek al-Bag-
dadi volt a neve. Gyakran előfordul, hogy a felkelők felveszik an
nak a városnak vagy országnak a nevét, ahonnan származnak (vagy
el akarják hitetni, hogy onnan származnak). De ez az al-Bagdadi
nem olyan volt, mint a többiek. „A neve rajta volt az al-Káida-
kapcsolattal rendelkező foglyok listáján - mondja Stone. - A pszi
chológusi vizsgálat szerint gátlástalanul céltudatos volt, nem a szo-
ciofób fajta, hanem olyan, aki pontosan tudta, mit akar. Imámnak
nevezte magát, de nem Mohamed leszármazottjaként tekintett
magára (mert ilyenek is akadtak Buccában), csupán rendkívül
vallásos volt. A pozícióját arra használta fel, hogy saría-bíróságot
hozzon létre, és ő vezesse a pénteki imádságokat.”
Ez az al-Bagdadi filozófus alkat volt, nem tipikus börtönbeli
bajkeverő. „Száz meg száz hozzá hasonló figura volt Camp Buc-
cán. Őket a »potenciális vezetők« közé soroltuk - mondja Stone.
- Al-Bagdadi neve mellé odabiggyesztettük a »meggyőzhetetlen«
jelzőt, mivel őt egy cseppet sem érdekelte, ha mérsékelt imámo-
kat hoztunk az istentiszteletre. Itt volt tehát ez a csendes, vissza
fogottnak tűnő, mélyen vallásos férfi. És mit csinált? Elkezdte
keresni a »tábornokok« társaságát - ők voltak azok a foglyaink,
akik az iraki hadseregben szolgáltak, és tábornoknak nevezték
magukat, de valójában alacsonyabb rangú tisztek voltak Szaddám
alatt.” Az igazán magas rangú katonatiszteket és a baaszista ke
mény magot, köztük magát Szaddámot is a Camp Cropperben, a
bagdadi repülőtér mellett őrizték. A Camp Bucca-i foglyok regiszt
rációja is Camp Cropperen zajlott. „A tábornokok egy része hama
rosan átvette al-Bagdadi hitét. Megnövesztették a szakállukat, és
csatlakoztak a dzsihádistákhoz.”
Stone szerint ez az ember nyilván az ISI embere volt, akit azért

küldtek Buccába a békés Abu-Omár al-Bagdadi képében, hogy új
harcosokat toborozzon a szent háborúhoz. „Akkoriban nem volt
jobb hely Irakban a dzsihádista szervezők számára, mint a börtön.
A foglyok egészségügyi és fogászati ellátásban részesültek, élelmez
tük őket, és nem estek el a harcmezőn. Ki bujkálna egy el-anbári
pincében, ha amerikai börtönben is élhet Baszrában?”
A The Guardian meginterjúvolt egy egykori ISIS-harcost, aki
megerősítette, amit Stone mondott. „Sem Bagdadban, sem máshol
nem tudtunk volna ennyien összejönni - mondta Abu-Ahmed
az újságnak. - Túl kockázatos lett volna. A börtönben bizton
ságban voltunk, és a teljes al-Káida-vezérlcar jelen volt egy kis
területen.”5
A dzsihádista foglyok állítólag az alsónadrágjuk gumijára írták
fel egymás telefonszámát és címét, így amikor szabadlábra kerül
tek, nem maradtak kapcsolatok nélkül. „Ahogy kiléptünk a ka
pun, már telefonáltunk is. Minden fontosat felírtunk a gumira: a
telefonszámokat, a falvak nevét, ahol a barátaink laknak. 2009-re
a legtöbben visszatértek a dzsihádista élethez. Csak most már nem
voltak olyan amatőrök, mint azelőtt.”6
„Richard”, az egykori Pentagon -tisztségviselő szerint ravasz és
hatásos ötlet volt al-Bagdadi részéről, hogy az iraki hadsereg ala
csonyabb rangú tisztjei között toborzott. „Hajlamosak vagyunk
lenézni az iraki katonaságot, pedig professzionális és óriási erő
volt. Az alacsonyabb rangú tiszteket, a századosokat, őrnagyokat,
tiszthelyetteseket különösen sokszor söpörtük le az asztalról,
pedig az arab hadseregekben ők az igazi profik. A tábornokok és
azok, akik Szaddám hadseregében igazán magas rangba kerültek,
általában jó törzsi kapcsolatokkal rendelkeztek, vagy gazdag csa
ládból jöttek, és megvásárolták maguknak a pozíciót. A ranglétra
középső foka számított igazán, ők voltak a valódi szakemberek.
Csak hát miből élhettek ezek a katonák az amerikai invázió után?
Az amerikai kivonulás után 11 1
A családjuknak felkopott az álla, munkát kellett találniuk. Ilyen

kor elvállalták, hogy csapdába csalnak egy konvojt, vagy össze
szerelnek egy házi készítésű pokolgépet, és máris pénzhez jutot
tak. Hz annyira bevált, hogy sokan közülük később hivatásszerűen
csatlakoztak felkelőcsoportokhoz, például az al-Káidához.”
A 2008-as Camp Bucca-i rabok 70%-a körülbelül egy évet töl
tött őrizetben. „Ez a gyakorlatban azt jelentette - írja Craig White-
side, a Naval War College professzora a War on the Rocks web-
oldalon -, hogy a legtöbb fogoly egy vagy két év után akkor is
kiszabadult, ha erőszakos cselekményeket követett cl a koalíció
vagy az iraki hadsereg ellen. Egyes felkelők többször is Buccán
kötöttek ki, de mindig kiszabadultak, bár köztudott volt, hogy
házilag készített bombákkal foglalkoznak.”7
El-Máliki és Washington ellentéte
Camp Buccát, az amerikai és az iraki kormány között megszületett,

az amerikai erők kivonulási menetrendjét szabályozó egyezmény
(Status of Forces Agreement, SOHA) alapján 2009-ben zárták be.
Az amerikai őrizet alatt álló foglyokat vagy szabadon kellett en
gedni, vagy iraki felügyelet alá helyezni. Az amerikai csapatoknak
2009. június 30-áig el kellett hagyniuk az iraki városokat, és ira
ki kézbe adni a közbiztonsági feladatokat. A SOFA-egyezményt
Bush elnök és el-Máliki miniszterelnök 2008 decemberében írta
alá Bagdadban, ünnepélyes keretek között. Az egyezmény aligha
jelentett diplomáciai áttörést, arról ellenben emlékezetes, hogy
a sajtótájékoztató egy résztvevője Bushhoz vágta a cipőjét.
A valóságban az amerikai katonák már 2008 végére nagyrészt
kivonultak a városokból és a város széli bázisaikra húzódtak visz-
sza; ebben az időszakban feladatuk már nem az aktív harc volt
112 A? Iszíánt Állam
a felkelők ellen, hanem hogy megakadályozzák a felekezetek kö

zötti erőszakot. A szunnita és vegyes lakosságú területeket meg-
védték a síita halálbrigádoktól, amelyek működése felett a kormány
szemet hunyt - a síita közösségeket pedig igyekeztek megóvni
a még aktív szunnita felkelők bosszúhadjáratától.
A SOFA inkább tűnt el-Máliki Egyesült Államok felett aratott
győzelmének, m int a háborút lezáró kölcsönös megállapodás
nak. Életbelépésének napja, 2009. június 30-a, az idegen hódítók
kiűzésének népünnepélyévé vált. Irak számára azonban a legna
gyobb csapást a miniszterelnök által létrehozott új börtönhatóság
intézkedései okozták. „A legtöbb foglyot egyszerűen szabadláb
ra helyezték, sokszor a legőrültebb szunnitákat is - mondja Joel
Rayburn, aki elemzést készített a SOFA iraki közbiztonságra gya
korolt hatásáról. - El-Máliki 2008-2009 körül azon a véleményen
volt, hogy az amerikaiak véletlenszerűen fogdosták össze a fog
lyaikat. A probléma ezzel az volt, hogy amikor például titkosszol
gálati adatgyűjtés nyomán kaptunk el valakit, mert lehallgattuk a
kommunikációját, vagy jelentés érkezett róla, akkor nem m ond
hattuk cl az irakiaknak, hogy mivel vádoljuk. Amikor pedig nem
mondtunk neveket, az irakiak azonnal a papírkosárba dobták az
ügyet. Az egész iraki jogrendszer a tanúvallomáson alapul. Ha
két tanú állítja ugyanazt valamiről, akkor a bizonyítékot megdönt
hetetlennek tekintik.”
Miután az amerikai hadsereg kivonult az iraki börtönökből,
számos javíthatatlan dzsihádista találta magát szabadlábon - írta
2009 márciusában a The Washington Post iraki tudósítója, az az
óta elhunyt Anthony Shadid.8Már az első hónapban 106 olyan fog
lyot engedtek ki a börtönből, akinek az első útja a bagdadi Umm-
al-Kura mecsetbe vezeLett. Köztük volt Mohamed Ali Murád,
al-Zarkávi egykori sofőrje is. Az ő nevét két, rendőrőrsök elleni
halálos bombamerénylettel is kapcsolatba hozták, és bár felmerült
a gyanú, hogy a Carop Buccában csatlakozott egy elítéltekből álló
A j amerikai kivonulás után 113
dzsihádista sejthez, szabadon engedték. Shadid az Iraki Belügy

minisztérium egy magas rangú hírszerző tisztjét idézte, aki el
ismerte, hogy a szabadon engedett foglyok 60%-a visszatért a ter
rorizmushoz: a szunniták az Amerika-ellenes felkelőkhöz, a síiták
pedig a különleges egységekhez csatlakoztak. „Az al-Káida csak
az amerikaiak távozását várja - mondta a hírszerző -, hogy kirob
banthassa a forradalmat.”
Ahol a kormány nem engedte azonnal szabadon a foglyokat, ott
a dzsihádisták vették a kezükbe a kezdeményezést: lefizették vagy
megfélemlítették az őröket, és megszöktették a társaikat. „Nem az
volt a gond, hogy miként lehet elkapni az al-Káida terroristáit -
mondta Rayburn. - Tucatjával fogdostuk el őket. De komplett
hálózatot üzemeltettek, amellyel kivitték a társaikat a rács mögül.
Volt, hogy elintézték, a bíróság ejtse az ügyüket; máskor vesztege
téssel érték el, hogy korábban szabaduljanak. A legvégső esetben
megszöktették őket a börtönből. 2008-2009 körül egy »szöktető
emírnek« az volt a dolga, hogy kijuttassa társait a fegyházból. Volt
egy »határfelelős emír« is, aki a külföldi harcosokat koordinálta
a Szíriából Irakba vezető titkos útvonalak mentén: »Most jön
Ahmed pere, itt van egy lista a legfontosabb tanúkról. Menj, be
széld rá őket, hogy tűnjenek el, vagy öld meg őket!« Moszul volt
a legrosszabb hely az országban. Az ottani igazságszolgáltatást
és börtönrendszeri soha nem sikerült teljesen megtisztítanunk.”9
Amikor az Ébredés véget ért
Az amerikaiak kivonulását követően el-Máliki saját politikai és

felekezeti előítéletei szerint értelmezte az Irakra leselkedő veszé
lyeket. Ügy ítélte meg, hogy a letartóztatottakat, akiknek egyetlen
bűnük az amerikai csapatok elleni harc volt, szükségtelen bcbörtö-
114 bi Iszlám Állam
nözni, mert nem igazi bűnözők. Ez a nagyvonalú bánásmód azon

ban nem vonatkozott az Ébredés azon tagjaira, akik korábban az
iraki biztonsági erők vagy a síita milíciák ellen harcoltak.
Az Irak Fiai elleni, hosszú ideje alvó büntetőügyeket az után
sem szüntették meg, hogy a mozgalom államilag támogatott mi
líciává vált. A csökkenő amerikai védelem nem tudta megaka
dályozni, hogy a saját kormányuk üldözze azokat a milicistákat,
akik már nem voltak hasznosak el-Máliki számára.10 Sokukat
mondvacsinált terroristavádakkal tartóztatták le. „A szunniták
régóta követelik, hogy engedjék szabadon azokat a foglyokat, aki
ket törvénytelenül vagy bírói döntés nélkül ítéltek el - mondta egy
volt iraki kormánytisztviselő. - Jelenleg alighanem ez a legfonto
sabb kérésük.”
A helyzet különösen nehéz volt Dijála tartományban, amelyet
az előző években óriási véráldozat árán sikerült ugyan pacifikálni,
ám a csapalerősílést követően újra eluralkodott a káosz.11 2008
augusztusában a miniszterelnök a dijálai tartományi kormányzó
irodájába küldte az iraki különleges műveleti erők egyik egységét
- ez egyike volt a valóban hatékony tcrrorellenes egységeknek
hogy letartóztassanak egy tanácstagot, valamint a Dijálai Egye-
Lem szunnita vezetőjét. A művelet során azonban megölték a kor
mányzó sajtótitkárát.
A csapaterősítés keretében 2009 nyarán az amerikai hadsereg
2. hadosztályának 3. (Strykcr) dandárja visszatért Dijálába. Egy
évig tartó jelenlétük során a katonák tanúi voltak, hogyan Toppant
ja meg a kormány a szunnita politikai erők gerincét. Nemcsak az
al-Káida vadászott az Ébredés résztvevőire, hanem sokszor maga
a kormány tartóztatta le őket kétséges vagy mondvacsinált bizo
nyítékok alapján. Ezzel szemben számos síita fogoly kapta vissza
egy kérdés elhangzása nélkül a szabadságát.12Mindezt a volt dijá
lai kormányzó állítja, aki 2012-ben kényszerült elhagyni Irakot,
miután sajtótitkárának meggyilkolását követően az el-Máliki által
A/ a m e rik a i k iv a n u lá s után 115
kinevezett tisztviselők szisztematikus megfélemlítő kampányba

kezdtek ellene. Az amerikai dandár még ennél is aggasztóbbnak
találta, hogy a központi kormányzat már nem fizette az Ébre
dés katonáinak zsoldját. Elég volt egy-két fizetés nélküli hónap,
és sokan visszatértek a szunnita felkelőkhöz, akik ellen addig
harcoltak.
A helyzet el-Anbárban sem volt jobb. Shadid interjút készített
Szaad Abbász Mahmúd tábornokkal, a Falludzsától északkeletre
fekvő el-Karma rendőrfőnökével.13 Mahmúd azt állította, hogy
25 merényletkísérletet élt túl. Egyszer kapott egy olyan Koránt,
amelynek a zöld borítója alá robbanóanyagot preparáltak. A dola-
míját (csirkéből, bárányból, faggyúból és rizsből főzött arab étel)
megmérgezték, ekkor tíz napra kórházba került. Amikor kijött, a
falludzsai háza közelében két bomba robbant. Mahmúd irányítá
sa alatt az Irak Fiainak 3000 milícistája állt, akiknek havi fizetése
- elvileg - 130 amerikai dollár volt. De a fizetésüket már három
hónapja nem kapták meg.
Az eredeti terv az volt, hogy az Ébredés önkénteseit hivata
losan is a kormányzati intézményekbe integrálják, egy részüknek
például állást biztosítanak a minisztériumokban.14 A kormány
létrehozott egy szervezetet Nemzeti Megbékélési Végrehajtó és
Vizsgáló Hatóság (Implementation and Follow-up Committee fór
National Reconciliation, IFCNR) néven.15 Ennek a szervezetnek
2010 végére ugyan sikerült elérnie, hogy közel 30 ezer önkéntes
elvileg pályázhatott állami állásokra, ám a legtöbb pozíció szín
vonala a közmunkáét súrolta. El-Máliki a program folytatását
illetően sem volt lelkes, hiszen az elindításához amúgy is inkább
az Egyesült Államok ragaszkodott.16
Nedím el-Dzsebúri mullah a meggyilkolása előtt azt állította,
hogy az al-Káida tagságának 40%-a az Irak Fiaitól dezertált 2010
közepéig.17 Lehet, hogy ez a szám eltúlzott, ugyanakkor nem tel
jesen hihetetlen, ha figyelembe veszünk két jelentős eseményt,
116 A? Iszfám Áriam
amely még jobban elmélyítette a szunnita törzsek és a síita domi

nanciája központi kormányzat közötti törést.
Az első az iraki parlamenti választás volt, amelyet el-Máliki
nem nyert meg olyan könnyen, ahogyan remélte, sőt technikai
értelemben meg sem nyerte. Az Egyesült Államokat olyannyira
aggasztották el-Máliki diktatórikus hajlamai1*, hogy az Irakban
állomásozó amerikai erők főparancsnoka, Raymod T. Odierno
tábornok már a szavazás megkezdődése előtt attól félt: amennyi
ben a miniszterelnök veszít, puccsal érvényteleníteni fogja a vá
lasztást, vagy a demokratikus intézmények felszámolásával tartja
meg a hatalmát.19 Számos szunnita szerint pontosan ez is történt.
Az Iraki Elszámoltatási és Igazságtételi Bizottság - a koalíciós
hatóság debaasziíikációs (a kormányzó párt háttérbe szorításáért
felelős) bizottságának utódja - a választások szervezése során több
mint 500 olyan jelölt indulását akadályozta meg, akiknek közük
volt a Baasz-párthoz. Ezek jelentős része természetesen szunnita
volt, és a korábbi átmeneti kormány miniszterelnökének, Ajád
el-Ávinak Irakija nevű pártkoalíciójához tartozott. (EI-Ávi maga
ugyan síita volt, de a szunnita választók benne látták a reményt,
hogy újra kormányközeibe kerülhetnek.) Odierno, teljes joggal,
az iráni Kudsz Erők befolyását sejtette a legitimációt akadályozó
kampány mögött.
A tisztességtelen kampányidőszak ellenére a 2010. március
7-én megtartott választás rendben zajlott. A szavazásra jogosul
tak 60%-a adta le a voksát, és országszerte kevés erőszakos cse
lekmény történt. Az egyetlen ember, aki nem lehetett elégedett,
el-Máliki volt.
El-Ávi Irákíja koalíciója ugyanis kettővel több helyet szerzett
a parlamentben, mint a miniszterelnök „Jogállamiság” koalíció
ja. Az Irákíja még a síita délen is meglepően jól szerepelt, közel
200 ezer szavazatot gyűjtve be. Az új parlament tagjainak száma
a korábbi 275-höz képest 50-nel, 325-re nőtt, de ez a változás
sem feledtette, hogy a választás valóságos nagytakarítással ért fel:

262 szék jutott olyan képviselőknek, akik korábban nem voltak a
parlament tagjai, vagyis a választók gyakorlatilag az egész előző
országgyűlést szélnek eresztették. El-Máliki minden szempontból
leszerepelt, és arra kényszerült, hogy koalíciós partnert keressen
a kormányalakításhoz.20 A vereség hatására azonban még jobban
előtört belőle egyre növekvő paranoiája.
Bár az ENSZ megfigyelői demokratikusnak találták a válasz
tást, el-Máliki azzal vádolta a szervezetet, hogy a megbuktatása
érdekében lepaktált az iraki választási bizottsággal. Az eredményt
amerikai bábáskodással megszületett neobaaszista összeesküvés
nek nevezte, és újraszámlálást követelt.
El-Máliki minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált,
hogy az ő pártja legyen a választások győztese, ehhez az alkot
mány átértelmezésétől sem riadt vissza.
A választási bizottság ennek ellenére megerősítette az Irákíja
győzelmét. Másnap az iraki elnök, Dzsalál Talabáni Teheránba
repült, ahol a Jogállamiság koalíció és a síita iszlamista párto
kat tömörítő Iraki Nemzeti Szövetség folytatott tárgyalásokat.21
A cél a szunnitákat is nagy számban tömörítő Irákíja kormányra
kerülésének megakadályozása volt, és ehhez el-Málikinek még
a rivális síita pártokkal való megegyezés sem tűnt magas árnak:
együttműködésük az őket szponzoráló külföldi hatalom, Irán vi
gyázó tekintete alatt jött létre. A teheráni tárgyalásokat követően,
jogi csűrés-csavarás közepette született meg az új kormány. El-
Máliki nemzeti egységkormányt hozott létre, amelynek a kurdok
és az Irakija is tagja lett, de ő maradt a miniszterelnök.
Odierno ismét megtapasztalta, mit szólnak az iraki szunniták
a választás eredmények nyilvánvaló manipulációjához és az iráni
kézi vezérléshez.22 Ugyanez állt Ali Khedery amerikai diploma
tára, aki ebben az időben a nagykövet helyetteseként szolgált.
Ő úgy véli, hogy a 2009-es választásra adott amerikai reakció
118 Az Iszlám Alfám
sokat rontott az iraki szunniták közérzetén. Sokan ekkor kezd

ték azt gondolni, hogy szándékosan tartják őket távol a hatalom
tól, Ezt az aggodalmat a választás utáni időszak eseményei sem
segítettek eloszlatni. Hill amerikai nagykövet az Irákíja esetleges
győzelmét korábban ahhoz hasonlította, mint ha újra a fehérek
kerülnének kormányra Dél-Afrikában.
Joseph Biden alelnök állítólag nyilvánosan elismerte, hogy
„el-Máliki utálja az átkozott szunnitákat” mégis beleegyezett,
hogy a szektariánus politikus megtartsa a hatalmát.23 „Ismerek
egy embert, az egyik legbékésebb, legnormálisabb iraki a vilá
gon - mondta Khedery. - Mérnök volt, a Baasz-párt tagja, de soha
nem volt magas pozícióban. Azt mondja, hogy szektariánus sem
volt soha. Nem szerette Iránt, harcolt ellene. Szereti a hazáját, egye
nesen nacionalista. De ha körülnéz, nem lát más mérsékelt vagy
szekuláris gondolkodású embert maga körül, így lassan kénytelen
ő maga is szektariánussá válni. Ügy érzi, hogy Irak elveszett, így
mára ugyanolyan szektariánus, mint akiket gyűlölt.”24
A diplomácia kudarca
Az amerikai politikai közbeszédet nemcsak a 2009-es csapaterősí-

Lés következményei, hanem a 2011 -es teljes kivonulás kérdése is
polarizálta.25 Vajon az iraki csapatkivonás okozta az ISI hirtelen
megerősödését? El lehetett volna-e kerülni a kivonulást, ha az
Obama-kormányzat időben reagál, vagy jobban képviseli az állás
pontját? Amerikának szándékában állt ugyan megújítani vagy
meghosszabbítani a SOFA-egyezményt, de későn ült tárgyaló-
asztalhoz, és úgy tűnt, mintha kevésbé lenne érdekelt az ameri
kai jelenlét fenntartásában, mint az állítólag keményen alkudozó
el-Máliki.
Az a m e r i k a i kivonnia:-] u t á n 119
Tény, hogy amerikai és iraki katonai körökben kevés kétség me

rült fel afelől, hogy a SOFA-egyezményt muszáj lesz meghosszab
bítani.26 A vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke,
Mike Mullen tengernagy amellett érvelt, hogy legalább 16 ezer
katonának kellene Irakban maradnia. A Fehér Ház nemzetbizton
sági szakértői ezt túl soknak ítélték. „Bármiben lefogadom, hogy
el-Máliki meghosszabbítja a SOFA-t” - mondta Joe Biden is. De
nem így történt, már csak azért sem, mert Obama végül olyan ala
csony csapatlétszámot kínált fel - 3500 állandóan Irakban állomá
sozó és 1500 rendszeresen cserélődő, az iraki erők kiképzésében
és terrorellenes műveletekben részt vevő amerikai katonát -, hogy
el-Málikinelc nem érte volna meg a politikai csatározást, amelyet
a megosztott parlamenttel az egyezmény ratifikációja érdekében
kellett volna vívnia.27
A katonai szerepvállalásról szóló vitákat azonban elhomályo
sítja a tény, hogy az Kgyesült Államok politikailag már jóval ko
rábban kivonult Irakból, ennek pedig még mélyrehatóbb követ
kezményei lettek az ország stabilitására nézve.
Rick Welch ezredes irányította az Ébredés időszakában az ame
rikai hadsereg szunnita törzsi vezetők megszólítását célzó prog
ramját. Később, amikor a hadsereg kivonult a programból, és
annak finanszírozását és irányítását az amerikai külügyminiszté
rium vette át a bagdadi nagykövetségén keresztül, Welch segített
a diplomatáknak, hogy sikeresen folytassák a kapcsolattartást. Sze
rinte az amerikai diplomácia nem volt elég jól felvértezve ahhoz,
hogy az Irak Fiait a konfliktus jó oldalán tarthassa. „Akkoriban az
a vicc járta, hogy ha tudni akarod, mivel foglalkozik a nagykövet
ség, ugorj be a raktárba csütörtökön, nézd meg, mennyi pia van
olt, aztán menj vissza szombaton, és megint nézd meg.”
Hozzátette: „Úgy tűnt, mintha Irak nem lenne konfliktuszóna,
mintha nem is lenne háború. Bagdadban válogatott emberekre lett
volna szükség, akik értik, mi történt az országban a választások
előtt és után, amikor el-Máliki ujjat húzott a legfelső bírósággal,

és szembeszállt a fél országgal. Az Irak Fiai, a törzsi vezetők foly
ton panaszkodtak rá: azt mondták, tisztogatást hajt végre. A mi
embereink viszont csak a vállukat vonogatták, és azt mondták:
»Sajnáljuk, de nem tudunk beavatkozni. Irak szuverén állam.«
Soha nem fogom elfelejteni az egyik mérsékelt törzsi vezető
arcát. »Nem tudnak beavatkozni?« - kérdezte. - »Nem, nem tu-
dunk.« »Obama elnök most engedélyezte Líbia bombázását. Az
talán nem szuverén állam? És rosszul hallottam, hogy Obama
Egyiptom irányításába is beleszólt, és azt mondta, hogy Mubárak-
nak mennie kell? Vagy azt is rosszul hallottam, hogy az elnök
Szíriában is beavatkozott, és azt mondta, hogy el-Aszad megbu
kott? Talán nem szállták meg az amerikai csapatok a hazámat,
és nincsenek még mindig itt? Nem arról van szó, hogy nem tud
nak beavatkozni. Az amerikaiak bárhol beavatkoznak, ha arról van
szó, hogy száműzni kell egy diktátort. De világos, hogy itt és most
nem akarják lemondatni az autoriter vezetőt, és helyreállítani
a demokráciát, amelyet éppen maguk hoztak el nekünk.«”
2011-ben, igen optimistán, Obama azt nyilatkozta, hogy Irak
demokratikus sikertörténet. Száleh el-Motlak, el-Máliki helyet
tese ugyanebben az időben azt mondta a CNN képernyőjén, hogy
Irak a diktatúra felé tart. „Egypártrendszerben élünk, egyszemé
lyi vezetés alatt. El-Máliki az iraki történelem legrosszabb dik
tátora” - állította el-Motlak. Az irónia legcsekélyebb jelét sem
mutatta, noha aligha felejthette el a 2003-ban megbukott Szad-
dám Huszeint. Amerikát vaknak és ostobának nevezte, mert azt
hiszi, bármilyen befolyással rendelkezik a bagdadi kormány felett.
„A kormányt az elnöktől kezdve a miniszterelnökig Irán mozgatja,
bábként” - tette hozzá.
El-Málikit feldühítette a kormányán belülről érkező kritika,
és harcjár müveket rendelt el-Motlak házához, valamint pénzügy-
minisztere, Ráfi el-Iszávi és az ország alelnöke, Tárik el-Hásemi
Az amerikai kivonulás után 1 21
otthonához is. El-Hásemi december 18-án az iraki Kurdisztánba

menekült. El-Máliki biztonsági erői egy ideig nem engedték meg,
hogy a repülőgépe felszálljon a bagdadi nemzetközi repülőtér ki
futópályájáról. Végül megkapta a felszállási engedélyt, de három
testőrét „terrorista cselekmények elkövetésének gyanújával” le
tartóztatták (az egyikük később az őrizetben életét vesztette).2"
Másnap el-Hásemi ellen is letartóztatási parancsoL adtak ki. Az al-
elnök Kurdisztánban maradt, majd Törökországban kapott letele
pedési engedélyt.29 2012-ben, távollétében, a bíróság kötél általi
halálra ítélte - a legtöbben úgy tartják, hogy a döntés el-Máliki
személyes utasítására született meg.
Mindez a szunniták elleni leszámolásokkal együtt azt vetítette
előre, hogy Irak szunnita többségű területeire arab tavasz jellegű
tiltakozó akciók várnak - és persze el-Máliki sem hagyja szó nél
kül a történteket. Ez még jobban elmérgesítette a helyzetet.
2013. április 23-án, három nappal az iraki Önkormányzati vá
lasztásokat követően, az iraki biztonsági erők vérbe fojtottak egy
tüntetést a Kirkuk közelében fekvő el-Hevídzsában. A tüntetésre
azzal az utasítással mentek, hogy elfogják egy iraki katona gyil
kosát, és bár különböző szemtanúk különbözőképpen írják le a
történteket, annyi bizonyos, hogy a helyszínen 20 szunnita halott
és több mint 100 sebesült maradt.30 Az el-hevídzsai események
országszerte erőszakhoz vezettek; szunniták rendőrségi épüle
teket és katonai ellenőrzőpontokat ostromoltak meg. Az iraki
parlament elnöke, a szunnita Oszáma en-Nudzsaifi a vérfürdő
láttán el-Máliki lemondását követelte. Moszulban és Bagdadban
összecsapások kezdődtek. Szunnita mecseteket robbantottak fel,
az iraki biztonsági erők embereit autójukból kiráncigálva meg
gyilkolták, a síita városokban pedig al-Káida-stílusú terrorista
leszámolás kezdődött. A szunniták körében újra lángra kapott a
fegyveres felkelés vágya, és felerősödött az agitáció az al-Dúri-féle
Neksbandi hadsereg, valamint az Ébredés milíciái mellett.
Az összeomlás kezdete:
az ISIS és a „faltörő” kampány
A pattanásig feszült helyzetet tovább rontotta, hogy az Iraki

al-Káida 2012-bcn és 2013-ban nyolc bravúros támadást hajtott
végre különböző iraki börtönök ellen. A fegyveres támadások, a
„faltörések” során rengeteg katonájukat tudták kiszabadítani, és
felt öltötték: a megfogyatkozott állományt.
Jessica Lewis McFate, az Institute fór the Study of War munka
társa az ISIS „faltörő” támadássorozatának négy fázisát külön
bözteti meg. Az elsőbe négy börtön ellen végrehajtott támadás
tartozik, köztük a tikriti Teszfírát fegyintézet lerohanása, amely
nek során 100 olyan fogoly szabadult ki, akiknek körülbelül a fele
halálos ítéletének végrehajtására váró al-Káida-tag volt. A máso
dik fázis merényletei az ún. zöld vonal mentén fekvő városokat
támadták. A zöld vonal a tulajdonképpeni Irakot és a félautonóm
iraki Kurdisztánt elválasztó demarkációs vonal, és a támadásokkal
a központi és a kurdisztáni kormány közötti feszültséget akarták
fokozni. A harmadik fázisban ismét gépjárműbe rejtett bombák
kal támadták a fővárost, a Bagdad körüli lakóövezetet, az iraki biz
tonsági erőket és a síiták lakta térüle Leket. A dzsihád isták ekkor az
iraki társadalom egy másik, egyre növekvő feszültségét próbálták
kihasználni: az ellentétet, amely az el-Máliki-kormány és a szun
nita tiltakozók között feszült, akik az arab tavaszon felbuzdulva az
utcára mentek Falludzsában és Irak más városaiban. A negyedik,
utolsó fázis 2013 májusának közepén vette kezdetét: a cél akkor az
volt, hogy a síita milíciák kénytelenek legyenek fegyvert ragadni,
és újabb felekezeti háború robbanjon ki. Lewis McFate elemzése
szerint az al-Káida „faltörő” kampánya során felhasznált gépkocsi
bombák mintegy fele az utolsó fázisban, a szunnita tiltakozó hul
lámmal egy időben robbant fel. Az utolsó fázis csúcspontja az
volt, amikor 2013 júliusában 500 foglyot szöktettek meg az Abu
Az ainen ka i kivonulás után 123
Greib börtönből. Az amerikai kormány szerint 2011 -2012-ben

átlagosan havonta 5-10 öngyilkos merénylet történt Irakban.31
A „faltörés” utolsó három hónapjában ez a szám 30-ra emelkedett.
A nyár végére minden hónapban 700 irakit gyilkoltak meg. Min
den esély megvolt arra, hogy a szunnita ellenállás irányítása ha
marosan újra a szélsőséges dzsihádisták kezébe kerül. December
végén, az ISIS vérengzéseire adott reakcióként, el-Máliki fegyve
res erőket küldött Ramádiba, hogy véget vessen a kormányellenes
tüntetéseknek. A csapatok, látva a törzsi ellenállás mértékét, kény
telenek voltak visszavonulni. Az ISIS 2014 első napján elfoglalta
Falludzsát, és iszlám emirátust kiáltott ki, úgymond azért, hogy
megvédje a szunnitákat el-Málikitől.32 „El-Máliki addig feszítette
a húrt, amíg a szunniták kénytelenek voltak fegyvert ragadni -
mondja Rick Welch. - Megpróbálkoztak a békés megoldással is,
de a kormány nem volt rá vevő. A törzsek tisztessége forgott koc
kán, fűtötte őket a bosszúvágy. Ezt a katasztrófát el-Máliki idéz
te elő.”
7
EL-ASZAD KETTŐS JÁTÉKA
Szíria és az al-Káida
Miközben az ISIS Irakban egyre erősebbé vált, a szomszédos Szí

riában is óriási területeket gyűrt maga alá. Bassár el-Aszad elnök
úgy igyekezett beállítani a krízishelyzetet, mintha a szíriai kor
mány külföldi terroristák áldozata lenne. Az abszurd kijelentést
azonban megcáfolták a bizonyítékok, amelyekből kiderült: Szíria
maga támogatta az Iraki al-Káidát, hogy az túlélje az amerikai
kivonulást megelőző időszakot. El-Rísávi, az El-Anbári Ébredés
vezetője a következőket mondta a The New York Timesnak, m i
előtt az al-Káida meggyilkolta: „A terrorizmus mögött Szíria keze
van. El-Aszad cinkelt lapokkal játszik”
Hamarosan kiderült, hogy mennyire igaza van. Amikor nap
világra kerültek a bizonyítékok a zarkávistáknak nyújtott szíriai
támogatásról, a fél világ elítélte az elnököt: nemcsak az ameri
kaiak és az Irak Fiai, hanem egykori szír diplomaták és biztonsági
tisztek, a szíriai felkelők, sőt maga el-Máliki kormánya is.
Az ISIS iraki és szíriai sikereit nem lehet megérteni anélkül,
hogy ismernénk Damaszkusz és az al-Káida hosszú távú együtt
működésének történetét.
El - Asz ad kéttűs játéka 125
Háfez és az iszlamisták
Láttuk, hogy a múlt század végén a szekuláris iraki Baasz-párt

hajlamos volt teret engedni az iszlamizmus számára, hogy így
mérsékelje a benne rejtőző forradalmi potenciált. Ezen a téren
a szíriai kormány is hasonlóan viselkedett.
Mivel az arab világ legerősebb iszlamista szervezetének, a Musz-
lim Testvériségnek 1976-ban kezdődő szíriai lázadását Háfez el-
Aszad hadserege 1982-ben brutálisan leverte, könnyű elfelejte
ni, hogy a szíriai rezsim számos szunnita iszlamista párttal és
paramilitáris szervezettel kötött stratégiai szövetséget. Ezeket a
szövetségeket a geopolitikai érdek diktálta: a közös Amerika- és
Izrael-ellenesség. Eyal Zisser megállapítása szerint az 1990-es
évek közepére Háfez el-Aszad megbékélt azokkal, akik országát
iszlámizálni akarták, mivel „Damaszkusz bennük találta meg az
egyetlen szövetségest arra, hogy megerősítse regionális szerepét,
befolyásra tegyen szert a szomszédos államokban, és biztosítsa
a nyugalmat belföldön”.1
Amikor Háfez el-Aszad 2000-ben elhunyt, és Londonban tanult,
szemész fia lett az elnök, az iszlamistákkal kötött hallgatólagos
szövetség tovább erősödött. Hiába tiltják például a szíriai törvé
nyek a Muszlim Testvériség politikai pártként vagy szervezetként
való működését, ha Damaszkusz a legutóbbi időkig menedéket
nyújtott Háled Masainak, a palesztin Hamász politikai bizottsága
vezetőjének.2
A rezsim ma is nagymértékben támaszkodik a libanoni síita
Hezbollah paramilitáris egységeire és az Iráni Forradalmi Gárdá
ra, hogy legyőzze ellenfeleit a polgárháborúban.1Amerika mind
két csoportosulást terrorista szervezetnek nyilvánította. A felke
lők nagy része ugyanakkor maga is iszlamista, dzsihádista felkelő,
sokan közülük a rezsim foglyai voltak, ha épp nem a rezsim szö
vetségeseiként tevékenykedtek Irakban.
El-Aszad már Szaddám megdöntése előtt aktívan segítette a kül

földi harcosok Irakba jutását, hogy aláássa az esetleges invázió si
kerét. Az iroda, ahol a felkelők buszoztatását szervezték a szíriai-
iraki határra, éppen a damaszkuszi amerikai nagykövetséggel
szemben működött. 2007-ben a CENTCOM, az amerikai had
sereg központi parancsnoksága nyilvánosságra hozta, hogy elfogta
a Szaddám-rezsim egyik félkatonai szervezetének egyik vezetőjét,
aki „kiképzőtábort hozott létre Szíriában iraki és külföldi harco
sok számára”.4Az elfogott személy nevét nem közölték.
Ugyanebben az évben amerikai erők megöltek egy Motana
nevű férfit, akit az al-Káida a szíriai-iraki határvidék emírjének
nevezett ki Szindzsár városban. Kevin Bergner vezérőrnagy, a koa
líciós erők szóvivője szerint Motana szerepe az volt, hogy „a kül
földi terroristák mozgását segítse” a két ország között.5 Ahogyan
az magas rangú terroristák esetében megszokott, Motana számos,
a titkosszolgálatok számára értékes adattal rendelkezett. Kihallga
tásának jegyzőkönyve később „szindzsári feljegyzések” néven vált
ismertté. Az amerikai fegyveres erők egyetemének keretében mű
ködő terrorizmusellenes központ, a Combating Terrorism Center
(CTC) 2008-as elemzésében három szindzsári feljegyzést vizsgált
meg.6 Ezekből kiderül, hogy a 376 Irakban harcoló külföldi kato
na több mint fele öngyilkos merénylő volt. Ez megerősíti, hogy az
al-Káida kész volt feláldozni a nem iraki dzsihádisták életét, és
megmagyarázza, hogy a Szíriái kormány miért nem tartotta magá
ra nézve veszélyesnek, ha polgárai Irakban harcoltak. A szindzsári
feljegyzésekből kiderült, hogy a külföldi harcosok a szíriai Dajr
ez-Zaur tartományból léptek be Irakba, általában el-Bukemál ha
tárvároson keresztül, amelynek a túloldalán az iraki Káim fekszik.
Al-Zarkávi 2004-ben, miután Falludzsát kénytelen volt elhagyni,
itt ütötte fel főhadiszállását, ám a rá következő évben Káimban
Ébredés-párti felkelés kezdődött. Az elemzés szerint a beáramlás
három hullámban történt.
El-Aszad kettős játéka 127
Az első röviddel az invázió előtt kezdődött, amikor Szaddám

Irakba szólította a régióban élő arabokat, hogy csatlakozzanak a
közelgő hatalomátvételhez. Ekkor sok beduin érkezett Dajr ez-
Zaurból és el-Haszakából. Sok dzsihádistát Sejk Ahmed Kuftáru,
Szíria muftija indított útnak, aki állami legitimációt biztosított
a mecsetekben és madrasszákban elhangzó, egyre tüzesebb szó
noklatoknak. „A határ menti városokban és falvakban - fogalmaz
a CTC tanulmánya- az önkéntesek szállást kaptak, a helyi vallási
és törzsi vezetők pedig megszervezték számukra a közlekedést és a
szállást Irakban. Helyi források szerint több száz harcos járta meg
el-Bukemált (és el-Haszakát] közvetlenül az invázió előtt, amitől
a lakhatás, az élelem és a fegyverek ára meredeken növekedni
kezdett - ebből pedig a helyiek jelentősen profitáltak. A szíriai
hatóságok figyelték a népvándorlást, de semmit sem tettek, hogy
megállítsák.”7
A második hullám az első falludzsai csata idején kezdődött.
Ekkor az el-Aszad rezsim látványos intézkedéseket hozott ugyan
az önkéntesek migrációja ellen, de ezt hamar elmosták a kor
rupció hullámai: a szíriai titkosszolgálat tisztjeit lefizették, hogy
engedjék át a szíriaiakat.
A harmadik hullám a 2005-ös cédrusos forradalom után vette
kezdetét, amelyet Rafik Hariri libanoni miniszterelnök meggyilko
lása váltott ki, és amelynek eredményeként véget ért Libanon
szíriai megszállása. Az ENSZ vizsgálata szerint a Hariri miniszter-
elnök elleni merényletet a Hezbollah, el-Aszad terrorista szövet
ségese követte el.
„Beszélnünk kell!”
El-Aszad természetesen mindvégig tagadta, hogy támogatná az

iraki dzsihádistákat, sőt igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a
terrorizmus elleni háborúban Washington szövetségese. A rezsim
több tisztviselője azonban ma már beismeri, hogy a szíriai állam
segítette az al-Káidát. Ennek két oka is volt: a diktátor egyrészt azt
remélte, hogy ezáltal az iraki inváziót követően óvatosságra int
heti a Bush-kormányzatot, másrészt abban bízott, hogy ha a dzsi-
hádisták Irakban harcolnak, akkor Szíriára már nem marad elég
erejük. „Aszad számára a probléma nagyobb volt annál, hogy
Amerika rezsimváltást akart kikényszeríteni néhány arab állam
ban - mondta Basszam Berbandi, a washingtoni szíriai nagykövet
ség korábbi munkatársa, aki a 2011-es forradalom kirobbanását
követően több száz disszidens és aktivista Szíriában élő rokonát
segítette titokban útlevélhez. - El-Aszad rájött, hogy Bush straté
giájának része volt a szunnita kisebbség uralmának eltörlése a több
ségi síiták felett. Attól félt, hogy Szíria lesz a következő a sorban.
Azért működött együtt a szélsőségesekkel, hogy ezzel azt üzenje
az amerikaiaknak: »Ne nyúljatok hozzám, mert még több terroris
tát küldök a szomszédba, akik végeznek a katonáitokkal!«”s
Az Egyesült Államok erre az ultimátumra mintegy öt éven át
csupán diplomáciai választ adott. El-Aszad Washington bizonyos
követeléseit teljesítette, azt a benyomást keltve, hogy igyekszik
felszámolni az otthoni dzsihádista hálózatot. Berbandi szerint
ez csak álca volt, része a stratégiának, amelyben el-Aszad zsa
rolásra használta a terroristakártyát. A volt diplomata azt is el
mondta, hogyan adták át a szíriaiak Amerikának Szebávi Ibráhim
el-Haszan el-Tikrítit, Szaddám Húszéin féltestvérét, aki Szíriában
rejtőzködött, és az amerikaiak és az irakiak egyaránt körözték.
„2005-ben az amerikaiak találkoztak el-Aszaddal, és kérték, hogy
segítsen elfogni Szebávit - mondja Berbandi. - Szebávi az iraki
El - Asz ad kettős játéka 129
határon rejtőzködött, és egy baaszista terrorista hálózatot irányí

tott. Bassár ugyan bújtatta, de az amerikaiak és az irakiak megígér
ték, hogy az elfogásáért cserében javulni fognak a kétoldalú kap
csolatok. El-Aszad ebbe beleegyezett. Imád Moustapha [Szíria
akkori amerikai nagykövete] Damaszkuszban találkozott az ame
rikai miniszterhelyettessel, és megállapodtak a részletekben - ő
mondta el a történetet. Két nappal később Ászef Süket [el-Aszad
sógora és Szíria titkosszolgálati vezetője] felhívta Imádót, és utasí
totta, hogy közölje az amerikaiakkal: Szebávit Iraknak ezen és
ezen a részén találják. Az amerikaiak, miután megkapták a koordi
nátákat, odamentek és elfogták.”
Tony Badran, a washingtoni Foundation fór the Defense of
Democracies (Alapítvány a Demokráciák Védelmére) kutatóinté
zet Szíria-szakértője szerint Szíria és az al-Káida szövetsége azért
jött létre, mert el-Aszad igyekezett mindig regionális főszereplő
maradni. „A rezsim mindenből önértékelési kérdést csinált -
mondja Badran. - El-Aszad azt hitte, hogy akkor lesz hosszú
életű, ha mindenki megkerülhetetlennek tartja. A Nyugat felé is
azt kommunikálta: »Beszélnünk kell! Vegyétek fel a telefont, és
hívjatok; mindegy, miről van szó, de hallani akarok felőletek!«
El-Aszad számára központi kérdés volt, hogy egyenrangú félnek
érezze magát az Egyesült Államokkal. Az arab-izraeli béke kul
csa és a terrorellenes harc fő ereje kívánt lenni. Sokszor ő maga
kreálta a problémákat, amelyeknek a megoldásában azután nagy
vonalúan segédkezett ”s
Abul-Kaka és Sáker el-Abszi
Badran egy másik érdekes esetet is említett: az Abul-Kaka néven

ismert Mahmúd Gul Ágászi kurd iszlamista vallási vezetőét.10Bár
Ábul-Kakát a szeptember 11-ei merényleteket követően rövid idő
re letartóztatták, általában annak ellenére szabadon terjeszthette
az igét Aleppóban, hogy arról prédikált: Szíriának követnie kell
a saría-törvénykezést, az amerikai katonákat pedig „le kell mé
szárolni Irakban, mint a barmokat”. Nicholas Blanford újságíró
2003-ban interjút készített vele, majd arról ír, hogy Abul-Kaka
„fesztiválokat szervezett, ahol az amerikaiak és a zsidók elleni
gyűlöletet szította. Ezeken a fesztiválokon számos szíriai hiva
talos személyiség is részt vett. Éppen emiatt Abul-Kaka idővel
egyre gyanúsabb lett követői szemében. A gyanút csak fokozta,
amikor kiderült, hogy Abul-Kaka átadta a szíriai vahabiták lis
táját a titkosszolgálatnak. Lehet, hogy Abul-Kaka kettős ügynök
volt: dzsihádot prédikált, és közben kiadta a dzsihádistákat a ha
tóságnak?”11
Blanford szerint a szíriai rezsim addig tűrte el az al-Káidát,
amíg csak a terrorizmus exportjával foglalkozott, de a csoport
belföldön nem tevékenykedhetett.12 Erre utalt a jel, amelyet Kaka
mecsetjére festettek Aleppóban: „egy bomba, amelyet áthúztak
egy vörös vonallal”.
Nem volt titok, hogy a Muhábarát kapcsolatban állt a népszó
nokkal. „Abul-Kaka furcsa jelenség volt - mondja Mohamed
Habas volt szíriai parlamenti képviselő, a damaszkuszi Szednája
börtön 2008-as deradikalizációs programjának vezetője. - Aleppó
egyik legnépesebb negyedének mecsetjében, a Szahúrban prédi
kált a dzsihádról, és katonai kiképzést tartott Irakba készülő fiata
loknak. Bármelyik másik imámot, aki ugyanezt teszi, élete végéig
börtönbe zárta volna a rezsim az egész családjával, a rokonaival és
mindazokkal együtt, akik valaha meghallgatták.”
El - Asz ad kettős játéka 131
Habas 2006-ban találkozott először Kakával.13 „Az iszlám ku

tatóintézetben tartottam előadást, amikor jelentkezett egy hoz
zászóló. Olyan karizmával beszélt, hogy megkértem, az előadás
után keressen fel az irodámban. Elmondtam neki, hogy szeret
ném megismerni. Két fiatalemberrel érkezett, akik valósággal
itták a szavait, és ő bevonta őket a társalgásba. Látszott, hogy
kiváló vezetői képességekkel rendelkezik. Én aleppói terveimről
beszéltem neki - a várost abban az évben nyilván itották az iszlám
kultúra fővárosává, és szükségem volt valakire, aki jól ismeri a
várost. Amikor elhagyta az irodámat, valaki bejött, és megkérdez
te, hogy miért találkoztam Abul-Kakával. Nem hittem a fülem
nek. Kaka nyugatias öltönyt, nyakkendőt és rövidre nyírt szakállt
viselt. Egyáltalán nem mutatkozott meg az erőszakos oldala, ami
ről közismert volt.”
A megismerkedést követően Habas rendszeresen találkozott
Abul-Kakával. „Azzal büszkélkedett, hogy segít megóvni Szíriát
az amerikaiaktól. Eszköz volt a rezsim kezében. Azután lelőtték.”
Egy másik híres eset Sáker al-Abszié, aki az al-Káidához kötő
dő militáns szervezet, a Fatah al-Iszlám palesztin vezetője volt.
Sáker al-Abszi al-Zarkávival is kapcsolatban állt, és közreműködött
Laurence Foley amerikai USAID-segélymunkás 2002-es meggyil
kolásában. „Gyakorlatilag ő tervelte ki a Foley-gyilkosságot, ame
lyet Damaszkuszból szervezett meg - mondja Dávid Schenker,
a Pentagon közel-keleti stratégiájáért felelős egykori tanácsadó,
aki ma a Washington Institute fór Near East Policy (Washingtoni
Közel-keleti Politikai Intézet) arab világért felelős programját
irányítja. - Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a merény
let ötlete Szíriában született, el-Aszad tudomásával, beleegyezé
sével és támogatásával. Nem hiszem, hogy ma ezt bárki vitatná.
A ravaszt nem al-Zarkávi húzta meg, hanem al-Abszi, aki Szíriá
ban tervezte meg a gyilkosságot, majd Jordániába utazott, hogy
személyesen felügyelje a merényletet.”
A jordán hatóságok al-Zarkávit és al-Abszit is halálra ítélték

távollétükben; az utóbbi kiadatását kérvényezték Damaszkusztól.
El-Aszad arra hivatkozva utasította el a kérvényt, hogy al-Abszi
Szíriában töltötte börtönbüntetését. „Sajtóértesülések szerint
viszont később szabadlábra helyezték, és egy a Szírából Irakba
tartó al-Káida-terroristák számára létrehozott kiképzőközpontot
irányított”14 - mondja Schenker. De bármi történt is vele Szíriá
ban, az biztos, hogy 2007-ben szabadon elhagyhatta az országot,
és a Fatah al-Iszlám fegyveres felkelését irányította a libanoni
hadsereg ellen a Nahr-el-Báred palesztin menekülttáborban. Bár
a hadsereg leverte a lázadást, al-Abszit nem sikerült elfogniuk.
A Fatah al-Iszlám később azt tette közzé a weboldalán, hogy
al-Abszi visszatért Szíriába, és a biztonsági szervek megölték.15
Schenker szerint azonban 2007-ben valójában Libanonba „ex
portálták”, és a Nahr-el-Báred ostroma során továbbra is kap
csolatban állt a szíriai Muhábaráttal. „Hogy ezt honnan tudjuk?
Volt egy [el-Aszad-párti] libanoni hitszónok, Fathi Jaken, aki Tri-
poli környékéről származott, és közvetítőként sokszor megfordult
a táborban, hogy al-Abszival találkozzon. Körülbelül egy héttel
később felbukkantak olyan képek, amelyeken Damaszkuszban,
el-Aszad társaságában szerepel.”
Abu-Gádíja meggyilkolása
A Szíriából Irakba küldött dzsihádisták túlnyomó része el-Aszad

sógora, Ászef Süket védőszárnyai alatt utazott.16 Süket 2012-ben,
Damaszkuszban vesztette életét egy merényletben, amely kiik
tatta a rezsim vészhelyzeti irányító szervét, a forradalom leveré
sét irányító katonai bizottságot.17 Az első vélemények szerint a
gyilkosság az irányító szervbe beférkőző felkelők munkája volt,
El - As z a d k e l t ő s j á t é k a 133
ám újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy a Sükettel szemben

álló, irániak által támogatott keményvonalas belső ellenzék kö
vette el, amely azt akarta elérni, hogy ne kezdődjenek tárgyalá
sok az el-Aszad-ellenes erőkkel. Süket fontos játékos volt a szíriai
politikában. Egyik dzsihádista embere egy Badrán Turki Hísán
el-Mezídi vagy Abu-Gádíja néven ismert moszuli iraki volt, akit
az amerikai pénzügyminisztérium 2008-ban nyilvánított terroris-
tának.,s A pénzügyminisztérium szerint Abu-Gádiját al-Zarkávi
2004-ben nevezte ki az al-Káida logisztikai vezetőjének, és a ter
rorvezér halála után Abu-Ajjub el-Maszritól kapott utasításokat.
„2007 tavaszán Abu-Gádíja biztosította az al-Káida-tagok moz
gását Szíriából Irakba - írja a dokumentum, amely Abu-Gádíja
szíriai hálózatának többi tagját is megnevezi. A WikiLeaksen
később kiszivárgó amerikai külügyminisztériumi dokumentum
szerint,,Bassár el-As2ad pontosan tudta, hogy a sógora ... rész
letes adatokkal rendelkezik az al-Káidát segítő Abu-Gádíja tevé-
kenys égéről'’.10
Abu-Gádíja valóságos családi vállalkozássá tette a terrorizmust.
Jobbkeze a saját unokatestvére, az Abu-Feiszal néven ismert Gázi
Fíza Hásem volt, aki a Damaszkusztól északkeletre fekvő Zebe-
dáni városban lakott. Zebedáni a Szíriából Libanonba iránvuló i
csempészet és fegyverszállítás fontos gócpontja volt. Az amerikai

pénzügyminisztérium szerint Abu-Gádíja és Abu-Feiszal 2006
szeptemberében azt tervezték, hogy „rakétákkal támadnak több
koalíciós létesítményre és iraki rendőrőrsre, hogy ezzel is segítsék
az al-Káidát Irak nyugati részének elfoglalásában”.
A hálózat egy másik tagja Abu-Gádíja öccse, Akram Turki
Hásem el-Mezídi, más néven Abu-Dzseráh volt. Szintén Zebe-
dániban élt, fegyvercsempészettel foglalkozott, és az amerikai
kormány szerint „megparancsolta, hogy mindenkit ki kell vé
gezni, aki együttműködik az iraki kormánnyal vagy az amerikai
erőkkel”.
Végül volt egy harmadik unokatestvér is, Szada Dzsálut el-Mer-

szúmi, akit Szadaként ismertek. Ő az al-Káida pénzügyeivel fog
lalkozott, és szintén segítette a családot, hogy öngyilkos merény
lőket juttassanak Szíriából Irakba.20
Abu-Gádíja elődjét, a szíriai nemzetiségű Szuleimán Hálid
Dervist (akit, meglehetősen zavarba ejtő módon, szintén Abu-
Gádíjának hívtak) az amerikai különleges erők ölték meg Káim-
ban, 2005-ben.21 Ez a stratégiai város egybeépült a szíriai el-Buke-
mállal, és hasonló a szerepe, mint El Pasónak és Ciudad Juáreznek
az amerikai-mexikói határon: nemzetközi átrakóhely, amelyen
keresztül emberek és pénz áramlik a két oldal között.
2008-ban az Egyesült Államok diplomáciai csatornákon ke
resztül megpróbálta elérni, hogy Abu-Gádíja titkos útvonalai le
záruljanak, de nem járt sikerrel. Petraeus tábornok még arra is
engedélyt kért a Bush-kormányzattól, hogy közvetlenül Damasz-
kuszban alkudozhasson el-Aszaddal, azt remélve, hogy - mint
Szaddám féltestvére, Szebávi al-Tikriti esetében - most is meg
egyezés születhet.22A Fehér Ház nemet mondott. Szintén kudarc
cal végződött a kísérlet, hogy el-Aszadra az ENSZ Biztonsági Taná
csán keresztül gyakoroljanak nyomást.
2008 októberében az Egyesült Államok feladta a diplomáciai
próbálkozást. A Stanley McChrystal vezette Összhaderőnemi Kü
lönleges Hadműveleti Parancsnokság (JSOC) engedélyt kapott a
CIA-től, hogy a határ szíriai oldalára behatolva el-Bukemálban
végezzen Abu-Gádíjával.23 A különleges egységek október 26-án
hajtották végre a rajtaütést; a művelet Oszáma bin Láden 2011 -es,
abbottábádi likvidálására emlékeztetett.
A bizonyítékok ellenére el-Aszad továbbra is tagadta, hogy köze
lenne a terroristák Irakba áramlásához. Az Abu-Gádíja elleni rajta
ütés után néhány héttel a brit külügyminiszter, Dávid Miliband
Damaszkuszba utazott, és még egyszer megpróbálta rendezni a
kapcsolatokat. El-Aszadnak utalt arra, hogy jobb, ha nem játszik
E l - A s z a d k e t t ő s j á t ék a 135
a tűzzel; de válaszában az elnök értetlenkedett, és ártatlanságát

hangsúlyozta.24 Maura Connelly, a damaszkuszi amerikai nagy-
követség ügyvivője a következőképpen idézte fel a találkozót egy
hivatalos külügyminisztériumi feljegyzésben: „Bassár tiltakozott
az október 26-ai el-bukemáli rajtaütés miatt. Miliband azt felel
te, hogy az USA csupán Abu-Gádíját, az ismert embercsempészt
Likvidálta. Különben is, Szíriának együtt kellene működnie az
Egyesült Államokkal és a Nyugattal. Megkérdezte, hogy Szíria
miért nem lépett fel az embercsempészettel szemben, annak elle
nére, hogy az amerikaiak számos információt szolgáltattak róla.
»Még ha igaz is, hogy Abu-Gádíja el-Bukemálban volt, ezt az
ügyet nem így kellett volna elintézni - válaszolta [el-Aszad].”25
Talán ez az eset is Connelly eszébe jutott, amikor egy évvel
későbbi jelentésében úgy fogalmazott: úgy tűnik, mintha a szíriai
rezsim „tisztviselői minden szinten hazudnának. A hazugságok
hoz akkor is ragaszkodnak, ha tények igazolják az ellenkezőjét.
Cseppet sincsenek zavarban, ha dezinformáción kapjuk őket.”26
Abban az időben csekély médiafigyelmet kapott, hogy az Egye
sült Államok szövetségi bíróságának egy polgári peres ítélete is
kimondta az el-Aszad-rezsim és a dzsihádisták kapcsolatát. Az
ítélet Damaszkuszi nevezte meg felelősként Olin Eugene „Jack”
Armstrong és Jack Hensley elrablásáért és meggyilkolásáért. A két
amerikai szerződéses vállalkozót az al-Káida ügynökei fejezték le,
a szervezetre jellemző kegyetlenséggel.
Armstrong és Hensley családja eredetileg nemcsak a rezsim,
hanem a szíriai katonai hírszerző-apparátus, és személyesen el-
Aszad és Süket ellen nyújtott be keresetet. A bíróság azonban,
a Foreign Sovereign Immunities Actre (Külföldi Szuverén Mentes
ségi Törvény, FSIA) való hivatkozással - amely korlátozza az Egye
sült Államokban idegen államokkal szemben benyújtható kere
setek körét -, továbbá figyelembe véve, hogy el-Aszad és Süket
nem tanúskodtak az ügyben, Szíriát nevezte meg egyedüli vád
lőttként. Az ítélet részletesen ismerteti az ügy hátterét - Sáker

al-Abszit, Abul Kukát, az első Abu-Gádíját és a Foley-gyilkossá-
got -, és azzal a következtetéssel zárul, hogy „Szíria jelentős támo
gatást nyújtott al-Zarkávinak és az Iraki al-Káidának, ami Jack
Armstrong, valamint Jack Hensley halálához vezetett”, továbbá
hogy „a Szíriából érkező anyagi és pénzügyi támogatást hivatalos
tisztségükből adódóan el-Aszad elnöknek és Süket tábornoknak
is nyilvánvalóan jóvá kellett hagynia”. A rezsim 2011-ben megfel
lebbezte a döntést, de veszített.
Egy barátság vége - el-Aszad nemet mond

az al-Káidának?
Amerikai terrorellenes szakértők úgy vélik, hogy el-Aszad és az

al-Káida szövetsége 2008-ban, Abu-Gádíja meggyilkolását köve
tően véget ért. A rezsim felszámolta a kelet-szíriai dzsihádista
hálózatot, és letartóztatta a visszatérő külföldi harcosokat. Újabb
bizonyítékok azonban árnyalni látszanak ezt a képet.
2014 decemberében Martin Chulov a The Guardian hasábjain
részletes elemzést közölt az Iszlám Államról.27 Ebben megerősíti
azt, amit az el-Máliki-kormány régóta állít: el-Aszadnak szerepe
volt a 2009. augusztus 19-én, iraki állami intézmények ellen el
követett bombamerénylet-sorozathoz. A gépkocsiba rejtett pokol
gépek az iraki pénzügy- és külügyminisztériumot, valamint egy
bagdadi rendőri konvojt célozták meg. Több mint száz ember vesz
tette életét, köztük kormányalkalmazottak és újságírók. További
600 személy megsebesült.28
El-Máliki azonnal a baaszistákat vádolta a merénylettel. 2009
novemberében a kormány közzétette három, állítólag az augusz
tusi merényletben részt vevő baaszista összeesküvő vallomását.29
El - Asz ad kéttűs játéka 137
Bagdad kezdetben nem vádolta közvetlenül a szíriai rezsimet,

csupán azt állította, hogy a merényleteket Szíriában tervezték el.
Miután azonban el-Aszad kormánya elutasította két, szökésben
levő baaszista átadását Iraknak, el-Máliki visszahívta szíriai nagy
követéi.30 Szíria erre úgy reagált, hogy maga is hazahívta bag
dadi képviselőjét. Az egyik szökevény baaszista Mohamed fúnisz
el-Ahmed volt; Szíria azt állította róla, hogy már kiutasították az
országból.31 El-Aszad egy ideig azzal a gondolattal is kacérkodott,
hogy el-Ahmed et egy iraki baaszista felkelés Szíriából vezérelt irá
nyítójává teszi.32 Ezzel riválisa lehetett volna a jobban beágyazott,
pénzügyileg önfenntartó Neksabandi hadseregnek, amelynek ve
zetője, ed-Dúri egyébként szintén Szíria vendégszeretetét élvezte.
Ahogy közeledett az év vége, úgy váltak egyre súlyosabbakká
a bagdadi kormány Szíria elleni vádjai. Az iraki külügyminisz
ter, Hosjár Zíbári bahreini újságíróknak azt mondta: „Hírszerzési
adatok alátámasztják, hogy a szaddámista baaszisták szíriai terü
leten tevékenykednek, és a [szíriai] titkosszolgálatok támogatását
élvezik.”33 Húszéin Ali Kemál vezérőrnagy, az iraki belügyminisz
térium hírszerzésének főnöke ezt szintén teljes meggyőződéssel
állította. Kemál, akit professzionalizmusa miatt az amerikai diplo
maták és katonai tisztségviselők is nagy tisztelettel öveztek, 2014
júniusában halt meg rákbetegségben. Ő Martin Chulovnak azt
mondta, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékokkal tudja igazolni:
Szíria szervezte és irányította az al-Káida és az iraki baaszisták
közötti két titkos találkozót 2009-ben, Zebedániban. Chulov így
számol be az esetről: „Kamal bemutatta a bizonyítékot: térképen
ábrázolta a résztvevők útját Nyugat-lrakba, és vallomásokat mu
tatott, amelyekből kiderült, hogy az utazók kapcsolatban álltak
a szíriai katonai hírszerzés egyes középrangú tisztjeivel.”
Feltehető, hogy Kemál megszerezte az állítása szerint a baaszis
ták által vezetett tárgyalások hangfelvételét az egyik bemikrofo-
nozott résztvevőtől. „Ez talán a legértékesebb forrás, amely valaha
rendelkezésünkre állt - mondta Chulovnak. - Amennyire tudjuk,

ez volt az első sLratégiai találkozó a csoportok között. Ez új fejeze
tet nyitott a történetben.”
Az amerikai csapatok ekkor még jelen voltak Irakban, de a Szí
riái titkosszolgálat, a baaszisták és az al-Káida egyesült erővel tö
rekedtek arra, hogy meggyengítsék az cl-Máliki-kormányzatot.
Kemál elmondta Chulovnak, hogy az összeesküvők rájöttek: az ira
ki biztonsági erők megerősítették az eredetileg kiválasztott célpon
tok őrzését, így úgy döntöttek, újakat választanak. Az iraki tábornok
hónapokon át próbálta kideríteni, hogy melyek az új célpontok -
míg végül az augusztusi merényletek választ adlak a kérdésre.3,1
A szíriai recept
Senki sem foglalta össze alaposabban Szíria és a szunnita dzsihá-

dizmus együttműködésének okait és természetét, mint Ali Marn
iuk, el-Aszad általános titkosszolgálati vezetője. 2010-ben Marniuk
azzal lepte meg a Damaszkuszban állomásozó amerikai diploma
tákat, hogy megjelent az amerikai külügyminisztérium terroriz
mus elleni harcért felelős koordinátora, Dániel Benjámin és a
szíriai miniszterelnök-helyettes, Feiszal el-Mikdád találkozóján.
Marniuk elmondta, hogy cl-Aszad elnök kérésére vesz részt a meg
beszélésen, aki szeretné, ha az új amerikai elnök megválasztása
javulási hozna a szíriai-amerikai kapcsolatokban. Elnökké vá
lasztásakor Obama azt ígérte, hogy a Damaszkusszal folytatott
politikát új alapokra helyezi. Marniuk, utalva a régióban uralkodó
káoszra (amelyet részben a saját kormánya teremtett), azt mondta,
hogy a terror elleni harc csak közös érdekek mentén és a kétolda
lú kapcsolatok teljes normalizálása során lehetséges. Ahogyan
egy kíilügyminisztériumi feljegyzésből kiderül, Marniuk - és rajta
EI-Aszaü kettős játéka 139
keresztül el-Aszad - három dolgot kért: „(1) minden regionális

akciónak Szíria legyen a vezető ereje; (2) mivel a politika szerves
része a terror elleni küzdelemnek, mindennemű terrorizmus elle
ni kooperáció csak a javuló amerikai-szíriai kapcsolatok égisze
alatt valósulhat meg; (3) mivel a szjriai népet meg kell győzni
arról, hogy a kapcsolatok normalizálása az Egyesült Államokkal
az ő javukat szolgálja, előrehaladást kell elérni a gazdasági szank
ciók kérdésében, különös tekintettel a repülőgép-alkatrészek és
[el-Aszad] elnök repülőgép-beszerzésének ügyében.”33
Marniuk tett még egy érdekes megjegyzést. Mint elmondta,
ő maga a dzsihádistákkal „gyakorlati, nem elvi szempontok alap
ján” bánik el. „Általában nem támadjuk vagy öljük meg őket
azonnal. Inkább beépülünk a köreikbe, és csak a kellő pillanatban
lépünk.” De, amint az elmúlt évtized eseményei igazolták, a „kellő
pillanatot” Szíria és az Egyesült Államok másként értelmezte.
Vajon annak beismerése, hogy Szíria beépült a dzsihádista sej
tekbe, csupán magyarázat volt, vagy implicit fenyegetést is tartal
mazott? Erre maga Marniuk adott választ, amikor azt is elmondta,
hogy továbbra is eljuthatnak külföldi harcosok Szírián keresztül
Irakba. Ez 16 hónappal Abu-Gádíja meggyilkolása után, hét hó
nappal az utolsó bagdadi autóbomba-sorozatot követően történt.
A rezsim azonban, Marniuk szerint, lecsap az embercsempészek
re, és „mindenképpen harcolni fog a terroristák ellen. Ám, ha mi
is megkapjuk, amit akarunk, akkor jobb eredményeket tudunk
elérni, és mi is meg tudjuk védeni az érdekeinket.”36
Egyes amerikai diplomaták szerint a szíriai rezsim úgy műkö
dött, mint egy maffia. Marniuk ebben a pillanatban elutasíthatat-
lan ajánlatot tett a Fehér Háznak.
8
ÚJJÁSZÜLETÉS
Az ISI Abu-Bakr al-Bagdadi alatt
A Dábek szerint az ISIS története nem volt más, mint szenvedés

édesítette 11 éves utópia, amelyet végül a kalifátus 2014-es megala
pítása tetőzött be.1Abu-Omar al-Bagdadi létrehozta „a »modern«
idők első, kizárólag a mudzsahedinre - a dzsihád aktív harcosai
ra - épülő államát, az iszlám világ szívében, mindössze egy kőhají-
tásnyira” Mekkától, Medinától és Jeruzsálemtől. A Szahva és saját
vezetésének megsemmisülése ellenére az állam mégis fennma
radt, és visszavonult „el-Anbár sivatagos térségeibe, ahol a katonái
egyesültek, újraszerveződtek és gyakorlatoztak”.
El-Maszri és al-Bagdadi halála
2008 júniusában Stanley McChrystalt William McRaven altenger

nagy váltotta a JSOC élén, aki a Navy SEAL tagjaként később a
Neptun lándzsájaként elhíresült, bin Láden likvidálását végrehajtó
Újjászületés 141
2011-es hadműveletet irányította a pakisztáni Abbottábádban.

Jóllehet a legtöbb JSOC-hadművelet az afganisztáni és pakisztáni
hadszíntéren zajlott - ami összhangban állt az Obama-kormány
célkitűzésével, miszerint Irakot háttérbe szorítva, inkább Afganisz
tánban csapnak le az al-Káida magjára és a tálibokra McRaven
fontos győzelmeket aratott a Tigris és az Eufrátesz partjai men
tén is.
Az első diadal Abu-Gádíja rokona, Abu-Halaf megölése volt, aki
gyorsan átvette a Szíriában székelő hálózat irányítását, miután az
előbbit októberben megölték.2Egy amerikai tisztviselő később azt
nyilatkozta, „talán Halafvolt az Iraki al-Káida legveszedelmesebb
embere”, halála pedig „űrt hagyott a szervezet hierarchiájában”.3
A második győzelmet akkor aratták, amikor az iraki kormány
erők letartóztatták Menáf Abder-Rahím er-Rávit, az al-Káida
bagdadi emírjét, akit alattvalói csak „a diktátorként” emlegettek.
Er-Rávi együttműködött a Baasz-párttal és a szíriai titkosszolgálat
tal a 2009-es nagyszabású bagdadi merényletek előkészítésében,
amelyek inkább az el-Máliki-kormány, mintsem az amerikai csa
patok ellen irányultak. Az irakiak kezdetben titokban tartották
er-Rávi elfogását. Az iraki kormány csupán akkor kényszerült
arra, hogy kihallgassák a diktátort - aki egyébként minden infor
mációt kiadott a hálózatáról miután az amerikaiak elkapták a
férfi ikertestvérét. Er-Rávi megnevezett két futárt, akiket a JSOC
2010 áprilisában be is azonosított a Tar tar régióbeli Szaláh ed-Din
el-Anbárral határos részénél.'1
A futár biztonságos házában nem mást találtak, mint Abu-Ajjub
el-Maszrit, aki a konyha mosogatója alatt található lejáratból meg
közelíthető titkos alagsori részen bujkált. Nem egyedül volt a föld
alatti odújában, hanem annak az embernek a társaságában rej
tőzött, akinek egyesek még a létezését is kétségbe vonták: Abu-
Omar al-Bagdadival. „Megölésük az ISI gyengesége egyik jelének
142 Az I s z l á m Á l l a m
tudható be - mondta Laisz Alhúri terrorizmus-szakértő. - E I -

Maszri arról beszélt a muszlimoknak, hogy tegyenek megfelelő
óvintézkedéseket, titkosítsák kommunikációikat, hogy elkerüljék
az amerikai csapást. Az Iraki al-Káida vezetőjeként a kezében
összpontosuló hatalom főként a közkapcsolatokban nyilvánult
meg. Hívei számára készített egy olyan dokumentumot, amely
ben lépésről lépésre leírta a globális dzsihád pontos mibenlétét.
Meg akarta tanítani nekik, hogyan kell weboldalakat meghackel-
ni, illetve a tudományos eredményeket összeházasítani az iszlám
ideológiával.”5
A takfirizmus Don Draper-i vetületére való összpontosítás tör
ténetesen egybeesett az ISI népszerűségének mélypontjával, ami
jórészt annak tudható be, hogy parancsnokai a háború kezdete
óta a legrosszabb taktikai döntések sorozatát hozták meg. Ennek
következtében a vezetés 80%-át megölték. Az iraki vonal, al-Bag-
dadi emírként való kikiáltásával, teljes mértékben a háttérbe szo
rult. Al-Bagdadi is nagyobb szerepet szánt magának, mint hogy a
szunnita lázadás caporegime posztját töltse be: legalábbis erre utal
névválasztása - „a hívők emírje” ilyen címet rendszerint csak a
legmagasabb rangú iszlám vezetőknek tartanak fenn. (Omár mol-
lának, a szökésben lévő tálib vezetőnek például ugyanez a titulu
sa.) „A cím felvétele - mondta Laisz Alhúri - bizonytalanságot
keltett a dzsihádisták között, akik még azt sem tudták pontosan,
honnan is irányítják az ISI-t.”fiEzt a gordiuszi csomót pedig al-Bag-
dadi utódja, Ibráhim Évád el-Badári vágja át.
Az új al-Bagdadi
El-Badárit, aki az Abu-Bakr al-Bagdadi harci nevet vette fel, volta

képpen az ISI Súra Tanácsa nevezte ki a két meggyilkolt vezető he
lyébe. Látszólag a semmiből került ilyen magas pozícióba. Az ira
ki és az amerikai titkosszolgálatok róla szóló információi csupán
akkor kerültek napvilágra, miután az ISIS győzedelmeskedett két
országban, és a média ráharapott arra, vajon ki is lehet ez a titok
zatos vezető. Így tehát a második al-Bagdadi-biográfia nagy része
alig tekinthető többnek, mint szóbeszédnek vagy merő spekulá
ciónak, amellyel egyes rivalizáló dzsihádista szervezetek propagan
distái tudatosan aláássák a tekintélyét. Ez az átrendeződés azon
ban időbe telt. „Senki sem hitte, hogy al-Bagdadi versenyre akar
kelni az al-Káidával - mondja Alhúri. - Titkos tárgyalások során
nem csupán baráti kezet nyújtott ed-Deváhirinek, hanem azt is
megkérdezte, ezt a gesztust hozzák-e nyilvánosságra vagy tartsák
titokban. Ed-Deváhiri erre azt felelte, inkább maradjon titokban,
hogy megelőzzék a bonyodalmakat és csökkentsék az ISI-re nehe
zedő nyomást.”
A Számárrá mellett 1971-ben született al-Bagdadi iszlám tanul
mányokat folytatott, majd az egyetem elvégezése után doktorátust
szerzett a Bagdad Adhamíja negyedében működő Iszlám Tanul
mányok Egyetemén. El-Tobdzsiban, a főváros síiták és szunniták
által vegyesen lakott nyugati szegletében található mecset olda
lához tapasztott szerény hajlékban élt.7 A legtöbb tömeggyilkos
hoz hasonlóan, korábbi szomszédai őt is csendes és visszahúzódó
természetűnek írják le, aki egyáltalán nem az a vallási fanatikus
volt, mint amilyen kép mostanság terjed róla. („A szomszédok
sorozatgyilkosként emlékeznek a sorozatgyilkosra” cím csak a sza
tirikus The Onion magazin hasábjain tűnhetett fel.) Al-Bagdadi
szemüveget viselt, jól futballozott, és méltóságteljes magatartásá
val kiválóan beilleszkedett a tudósok soraiba.8
144 f\,' Iszlám Állam
Dr. Hisám el-Hásemi, az iraki kormány ISIS-szel kapcsola

tos ügyeinek tanácsadója még az 1990-es évek végén találkozol!.
al-Bagdadival. „Őt nem lengte körül a vezetőkre oly jellemző ka
rizma - mondta nekünk el-Hásemi. - Amikor találkoztam vele,
nagyon visszahúzódó volt, szinte alig beszelt. A vallási tanulmá
nyok érdekelték, figyelmét a Koránra összpontosította. Szegény,
vidéki családból származott, ám ő nem volt féltékeny a városi
népekre, mint ahogyan sokan azok. Ambíciója mindössze egy jó
kormányzati állás elnyerésére szorítkozott az iszlám terjesztéséért
felelős minisztériumban.”9
Egyik korábbi szomszédja, Abu Ali szerint, áld a The Daily Tele-
graphmk nyilatkozott, al-Bagdadi akkor költözött a városnegyed
be, amikor még alig volt 18 éves.10„Az itteni mecsetnek megvolt a
saját imámja. Amikor távol volt, a vallási tanulmányokat folytató
hallgatók átvették a helyét. Al-Bagdadi olykor előimádkozott, de
ő maga soha nem vezette a szertartásokat.” Az egykori szomszéd
visszaemlékezései szerint al-Bagdadi nézetei egyre szélsőségeseb
bek lettek. Felelevenítette, hogy a férfi miként reagált egy helyi es
küvőre, ahol a nők és a férfiak „ugyanabban a helyiségben táncol
tak. Éppen arra járt, amikor meglátta, mi történik. így kiáltott fel:
»Hát hogy táncolhatnak a nők és a férfiak így? Ez szentségtörés!«
Majd leállíttatta a mulatságot.”
Váil Eszám, a széles körű iraki tudósítói tapasztalattal rendel
kező palesztin újságíró számos olyan szunnitával beszélt, akik jól
ismerték al-Bagdadit még az Iszlám Tudományok Egyetemén töl
tött időszakáról. Azt állítják róla, hogy amikor végzett tanulmá
nyaival, a Muszlim Testvériség vagy annak valamelyik fiókszer
vezetének a tagja volt. A később fellépő szalafista vonzalmak jól
illeszkedtek életútjába. „Al-Bagdadi nagyon közel állt Mohamed
Hardánhoz, a Muszlim Testvériség egyik vezetőjéhez - mondta
Eszám. - Hardán csatlakozott az afganisztáni mudzsahedinhez,
majd az 1990-es években visszatért onnan, s egyértelműen a szala-
ÜjjászíilF té.s 145
fista ideológia mellett tette le a voksát. Al-Bagdadi szintén csatlako

zott Hardán csoportjához, és átvette annak gondolatvilágát. Rövid
ideig a Dzsais el-Muhádzsirín [Mudzsahedin Hadserege, szunnita
militáns tömörülés] tagja is volt.”
Az új évezred küszöbére al-Bagdadi megszerezte doktorátu
sát, felesége pedig fiúgyermekkel ajándékozta meg. Amikor az
Egyesült Államok 2003-ban elfoglalta Irakot, az ISIS jövőbeli veze
tője még nem tartozott a felkelők közé. Abü Ali azt nyilatkozta a
The Daily Telegraphn&k, hogy al-Bagdadi nem emelte fel a szavát
az amerikaiak ellen: „Nem tartozott a heves vérmérsékletűekközé.
Minden bizonnyal titokban forralta ki terveit.”
Al-Bagdadi 2003 végére megalapította saját iszlamista szerve
zetét, a Dzsais Ahl esz-Szunna va el-Dzsama-t (Szunniták Népe
Hadserege);11 egy évvel később pedig újabb, „egyetemnek” is ne
vezhető helyre került: Camp Buccába, azaz a bászrai koalíciós
fogolytáborba.12
A nyugati sajtóban megjelent számtalan híreszteléssel szemben
- miszerint al-Bagdadi 2009-ben, a tábor bezárásakor szabadult -
az igazság az, hogy mindössze egy évet töltött a fogolytáborban: a
2004-es esztendőt. „Neszajif Numán Neszajif nevű ismerősét láto
gatta meg falludzsában - idézte fel el-Hásemi. - Vele volt egy má
sik férfi, Abdel Váhed esz-Szaíd is. Az amerikai hadsereg hírszer
zése mindkettőjüket letartóztatta. Nem al-Bagdadi volt a célpont,
hanem Neszajif. Al-Bagdadit 2004. január 31-én tartóztatták le,
majd 2004. december 6-án szabadon engedték. Ezután soha töb
bé nem kapták el. Aki mást állít, egyszerűen nem mond igazat.”
Abu-Ahmed, az ISIS egykori magas rangú vezetője, aki Camp
Buccában ismerte meg al-Bagdadit, azt nyilatkozta a The Guardian-
nek, hogy a fogolytáborban kezdetben afféle megoldóemberként
tekintettek a férfira.13 Az iszlám tudományokban szerzett dokto
rátusa kétségkívüli elfogadottságot biztosított számára a vitákra
hajlamos dzsihádisla rabtársai között. Az amerikaiak így engedé
146 Az íszlam Állam
lyezték neki, hogy szabadon mozogjon a tábor egyes létesítményei

között, kiváltképpen azért, hogy csitítsa a viszálykodást. Al-Bagda-
di azonban arra használta fel viszonylagos szabadságát, hogy még
több harcost toborozzon. Kisvártatva immár ő robbantotta ki a
táborbeli konfliktusok nagy részét, mivel, Abu-Ahmed szerint, az
oszd meg és uralkodj elvét követve érte el célját.”14
Amikor al-Bagdadi 2004 végén kiszabadult15- amerikai ösztön
zésre, mert szerintük nem jelentett különösebb veszélyt a koalíció
ra és az iraki intézményekre még szélsőségesebb nézeteket vett
fel - mondja Esszám. 2007-ben csatlakozott a iVludzsahedin Súra
Tanácshoz, amelyet al-Zarkávi hozott létre abból a célból, hogy
az egész nemzetre kiterjessze a lázadást.'ú Al-Bagdadinak puriz-
musa és háborús szövetségek kovácsolásában való jártassága okán
nem állt feltétlenül szándékában egy ideológiailag különböző,
felkelőcsoportokat tömörítő szervezettel együttműködni, még ha
az al-Káida első is volt az egyenlők között. Az Iraki al-Káida egyik
falludzsai parancsnoka azt mondta Esszámnak, hogy al-Bagdadi
az összes szervezetet felforgatta, amelyhez csatlakozott. „Faképnéi
hagyta a Muszlim Testvériséget, majd kikiáltotta őket Zalmay
Khalilzad [egykori bagdadi amerikai nagykövet] embereinek.
A Dzsais el-Muhádzsirín nevű szervezetből is kilépett, majd össze
tűzésbe keveredett velük, különösen el-Karma [Falludzsától észak
keletre fekvő város] térségében. Al-Bagdadi mindig határozott
véleményt alkotott azokról a szunnita milíciákról, amelyek nem
voltak saját szervezetének a tagjai. »Az ellenük való harc sokkal
fontosabb, mint az amerikaiak elleni küzdelem« - hangoztatta”
A testvérháború - azaz a szunniták közötti fitna - melletti ki
állása a védjegye maradt akkor is, amikor az ISIS kiterjesztette
befolyását Szíriában és Irakban. Esszám szerint a közkeletű véleke
déssel ellentétben, mely szerint al-Bagdadi a semmiből bukkant
fel, az irakiak és az amerikaiak egyaránt jól ismerték őt. „Nagybáty
ja, Iszmáil el-Badri tagja volt az Iraki Muszlim Ulémák Tanácsá
nak, amelyet ő hitehagyott szervezetnek kiáltott ki. Al-Bagdadi

sógornője az Iraki Iszlám Párt, az iraki Muszlim Testvériség párt
jának egyik vezetőjéhez ment férjhez. Mielőtt az amerikaiak ki
vonultak, a férfit számtalanszor letartóztatták az Abu-Bakrhoz
fűződő rokonsága miatt.”
El-Hásemi elmondása szerint al-Bagdadinak az ISI emírjévé
történő választását a Súra Tanács elsöprő többséggel támogatta:
kilencen szavaztak rá a tizenegyből. Három okból kifolyólag is őt
választották meg. Az első, hogy a Kurajshoz, a Közel-Kelet egyik
legtiszteletreméltóbb törzsi szövetségéhez tartozott, tudniillik
ők Mohamed próféta leszármazottainak tekinthetők. (Abu-Omar
al-Bagdadi szintén ebből a törzsből származott.) A második,
hogy al-Bagdadi maga is tagja volt a Súra Tanácsnak, így közel állt
Abu-Omarhoz. Végül pedig kora miatt is megválasztották: a többi
szóba jöhető emírjelöltnél egy generációval fiatalabb volt, s úgy
tekintettek rá, mint aki képes kimozdítani az ISI-t a holtpontról,
ha az amerikaiak kivonulnak Irakból. Ma az ISIS „küldöttként”
tiszteli. „Ha ti egyetlen vezető mögött felsorakoztok, de valaki
eközben megpróbálja megtörni a szolidaritásotokat vagy felbom-
lasztani az egységet, öljétek meg az illetőt!” - írta a Dábek, arra
buzdítva minden muszlimot, hogy ne legyen rest és álljon al-Bag
dadi mögé.
Szaddám szellemei II.
Al-Bagdadi színre lépése az ISI újabb mutációját, esetleg a szun

nita lázadások történelmének korábbi fejezetéhez való visszatérést
jelenti. A felső vezetésbe láthatóan több egykori Baasz-párttag
került, így a szervezet további irakizálódásához nem fér kétség.
Amint azt Odierno tábornok a Pentagon 2010. júniusi sajtótájé
koztatóján megjegyezte, az Iraki al-Káida vezetését igen rövid idő

alatt kis híján teljesen megsemmisítették - a 42 főből 34-et kü
lönböző módokon „elmozdítottak” a harctérről és a fiókszerve
zet elveszítette ama képességét, hogy kapcsolatot tartson fenn az
al-Káida pakisztáni központjával. A felső vezetésben létrejött ha
talmi vákuumot jól jelezte, hogy az ISIS iraki szárnya Abu-Bakr
személyében saját kezébe tudta venni a sorsát, még mielőtt ed-
Deváhiri és bin Láden a távolból új emírt jelölt volna ki.
Az amerikai tisztviselők azt állítják, néhány évvel később ugyan
ezt a történetet két kiábrándult al-Káida-tag is megerősítette.
Azért voltak kiábrándultak, mert úgy érezték, al-Bagdadi felemel
kedése - függetlenül vallástudósi képzettségétől - annak a szala-
fista-dzsihádista szárnynak - a Baasz-pártiaknak - a térnyerését
jelentette az ISI-n belül, amely nem rendelkezett hiteles szalafista-
dzsihádista alapokkal.
Az elemzők és az al-Bagdadit jól ismerők között teljes az egyet
értés abban, hogy a férfi mélyen hivő takfirista. Amint azonban
már láthattunk, még a legelszántabb terroristák is hasznot húz
nak ismeretségeikből, kiváltképpen törzsi kapcsolataikból. Teszik
mindezt azért, hogy kihasználják azt a velük született jogot, amit
éppenséggel azok a társadalmak vagy rezsimek biztosítottak ne
kik, amelyeket el kívánnak pusztítani. Vajon al-Bagdadi kihasz
nálta-e a Baasz-pártiakhoz fűződő kapcsolatait? Annak fényében,
amit az életéről és iskoláiról tudunk, nagyon valószínű, hogy meg
alapozott ez a feltételezés.
Derek Harvey azt állítja, „al-Bagdadi egyértelműen különbö
zik al-Zarkávitól. Ám a szervezet mérete és tevékenységi köre,
kezdve a pénzügyi vállalkozásoktól a nyolc különböző regionális
parancsnokság működtetésén át a Neksbandi Hadsereggel való
együttműködésig és a törzsek bevonásáig - én mindebben a Baasz-
párt stílusjegyét vélem felfedezni. És tudom, hogy al-Bagdadi
egyik mentora az Iszlám Tudományok Egyeteméről közeli viszonyt
ápolt Izzet ed-D úrival. Ed-Dúri már az ISIS szír iái felbukkanása
óta folyamatosan Rakkából és északszír területekről működött.”
El-Hásemi rámutatott, hogy al-Bagdadi fiatalkorában minden
áron Szaddám Húszéin egyik minisztériumában szeretett volna
elhelyezkedni. „Beszéltem egy magas rangú iraki, immár nyugal
mazott tisztviselővel, aki hasonlóan magas pozíciókat töltött be
Szaddám és el-Máliki alatt” - mesélte egy aktív amerikai tiszt
viselő e kötet szerzőinek. „Külön rákérdeztem, mit tud al-Bag-
dadiról. Ismerte a hátteret és a mögötte álló kiterjedt hálózatot.
Szaddám idejében erős Baasz-párti bázisnak számított, ahonnan
al-Bagdadi és családja származik. A Szamarrából származók na
gyon erős köteléket ápoltak a rezsimmel. Al-Bagdadi akkor járt
a Bagdadi Iszlám Egyetemre, amikor Szaddám tisztogatása már
javában zajlott, azaz amikor a baaszisták kontrollálták az egyete
mi felvételiket. Akkoriban senkit sem vettek úgy fel az egyetemre,
hogy a párt ne ellenőrizte volna az illető családi hátterét, és ne
lettek volna magas rangú pártfogói, akik egyengették az útját. így
tehát al-Bagdadi talán maga nem volt baaszista, de az bizonyos,
hogy sok rokona volt a pártban, akik berakták az egyetemre.”
Amint arra már rámutattunk, az iraki Amerika-ellenes lázadás
a szunnita bosszúvágyból merítette erejét. A baaszizmus úgy is
szemlélhető, mint a szunnita politikai hatalom egyik megnyilvá
nulása. Egykor, még fénykorában, a mozgalom a Nasszer-féle
pánarab nacionalizmussal, a Szajjid Kutb Muszlim Testvérisé
gének iszlamizmusával és bin Láden szalafista dzsihádizmusával
vetélkedett. Szaddám tisztogatásai voltaképpen arra irányultak,
hogy megelőzzék és lenyesegessék a baaszizmus szalafista vad
hajtásait. Manapság pedig a székül ár is szocialista ideológia, ha
nehezen is, de épphogy megfér, sőt olykor versenyre is kel az
ISIS kalifátust építő takfirizmusával. Amatzia Baram és Pesach
Malovany Irak-szakértők továbbmennek, és azt állítják, létezhet
olyan nézőpont, mely szerint al-Bagdadi Szaddám Húszéin jogos
örökösének tekinthető. Ügy érvelnek, jóllehet a férfi Szamarrából

származik, harci neve, al-Bagdacli, az ISIS homlokterébe helyezi
az iraki fővárost; ez pontosan így volt az abbászida kalifátus ide
jében is, ami az egykori iraki diktátor számára is fontos iszlám
mérföldkőnek számított. „Szaddám soha nem kiáltotta ki kalifá
nak magát - írja Baram és Malovany -, ám az egykor Bagdadban
székelő abbászida kalifátusra nagy tisztelettel tekintett. Az egyik
beceneve is al-Manszár volt, ami annyit tesz, mint »l$ten kegyel
méből győzedelmes^ A legjelentősebb abbászida kalifát is így hív
ták. .. Továbbá, előszeretettel adott az abbászida történelemre uta
ló neveket az általa felállított katonai egységeknek is... Ami Irak
és Bagdad központi szerepét illeti, Abu-Bakral-Bagdadi Szaddám
tanítványának bizonyul.”
„Az ISIS brutalitása és a harcmezőn mutatott teljesítménye
véleményem szerint semmiben sem különbözik a szaddámistá-
kétól”17 - mondta Derek Harvey, aki minden bizonnyal ismerte
a helyzetet.
Vonhatunk még egy meglehetősen érdekes párhuzamot Szad
dám és al-Bagdadi között: mindketten rendkívül gyűlölték, illetve
gyűlölik a síitákat. Szaddám 30 éves hatalma alatt a baaszisták
hozzávetőleg 150 ezer síitát mészároltak le, főként 1991 márciusá
ban, az öbölháború végén, az uralma ellen kirobbant síita-kurd
felkelés elfojtásakor. Amikor az iraki diktátor tankjai 1991-ben
bevonultak Nedzsefbe, oldalukra a „La Sía a bad el-jóm” (Mától
ne legyen több síita!) feliratot festették.
Ha akad valami különbség a két vérszomjas felekezet ideoló
giája között, akkor az inkább léptékükben található meg. Minden
kegyetlenkedése ellenére Szaddám nem emelte az állam célkitűzé
sei közé a síiták teljes kiirtását - még az 1991-es vérengzések után
is magas pozíciót tölthettek be a hadseregben és a Baasz-pártban.
Al-Bagdadi azonban eddig nem adta annak jelét, hogy feladná
pusztító szándékait, így minden bizonnyal al-Zarkávi sötét örök
Ujj ászüfetÉs 151
ségét kívánta ápolni. Az ISIS számára a síiták vallási szempont

ból értéktelenek és hitetlenek, akik nem érdemelnek mást, mint
a halált.
Az emír emberei
Harvey meglátása még inkább figyelemre méltó annak a tükrében,

hogy az ISIS felső vezetői körében olyan egykori vagy jelenlegi
szaddámisták vannak, akik az iraki hadseregben vagy a titkosszol
gálatban foglaltak el magas pozíciókat.18 El-Hásemi két embert
nevezett meg, aki kiváltképpen segítette al-Bagdadi felemelkedé
sét az ISI-ben.
Az első Abu-Abdar-Rahmán el-Bílávi (valódi neve: Is2máil
Nadzsm), aki az ISIS 2014 júniusi, Moszul elleni ostromában esett
el.19 Ö akkor csatlakozott az Iraki al-Káidához, amikor a szerve
zet még al-Zarkávi vezetése alatt állt, és al-Bagdadi haditanácsá
nak fejeként hatásköre Irak mind a 18 tartományára kiterjedt. Az
el-anbári el-Háldíja városból származó el-Bílávi századosi ran
got ért el Szaddám hadseregében. Ő is megjárta Camp Buccát,
jóllehet egy évvel később, mint al-Bagdadi.
El-Hásemi szerint a másik befolyásos személy a moszuli Abu-
Ali cl-Anbári, aki az ISIS szíriai hadműveleteinek parancsnoka
ként szolgált.20 Mielőtt dzsihádista lett volna, el-Anbári is Szad
dám hadseregének tisztje volt. A The Wall Street Journal szerint
el-Anbári kapcsolatba hozható az Anszár el-Tszlámmal, mielőtt
korrupció vádjával eltávolították volna a szervezetből.21 Iraki és
szíriai milicisták szerint el-Anbárit al-Bagdadi levantei helyette
sének szemelték ki politikai pragmatizmusa okán; „a saría előírá
sainak területén tudása nem olyan mély és átfogó, mint a többi
magas rangú vezetőé” - írta a The Wall Street Journal.22
152 Ai iszlám Állam
Az iraki erők által feltárt belső dokumentáció tanúbizonysága

szerint Abu-Ajmen el-Iráki, az ISIS Katonai Tanácsának tagja ko
rábban alezredesi rendfokozatban szolgált Szaddám légiereiének
hírszerzésében.23 A baaszista uralom idején az Abu-Mohaned
esz-Szuveidávi harci néven ismert férfit is letartóztatták az ameri
kaiak.24 Olyannyira keveset tudott a közvetlen környezetén kívüli
világról, hogy Laisz Alhúri szerint még ahhoz is segítség kellett
neki, hogy egy szomszédos országba menjen. „Az ISIS akciója so
rán lépte át a szíriai határt. Egyedül biztosan képtelen lett volna
ezt megtenni. Nem tudott volna eligazodni ott. Aleppóban és Lata-
kiában az ISIS harcosai élén állt, és minden bizonnyal ő felelt a
biztonságért Dajr ez-Zaurban is. Nagyrészt ő vezeti most az ISIS
más szíriai felkelőcsoporlok elleni küzdelmét.”
Fádéi Ahmed Abdalláh el-Híjáli (más néven Abu-Muszlim et-
Turkmáni vagy el-Hádzs Moatezz), aki szintén megjárta a Camp
Buccát, ugyancsak a Baasz-rezsim neveltje volt.25Martin Dempsey
tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke
(gyakorlatilag az amerikai haderő főparancsnoka) 2014 decem
berében azt állította, hogy et-Turkmáni életét vesztette az amerikai
légicsapások következtében, jóllehet a dzsihádisták novemberre
teszik a férfi halálát. Az a hír járta, mielőtt az amerikaiak végez
tek volna vele, et-Turkmánit arra a posztra nevezték ki, ami tulaj
donképpen megegyezik el-Anbári ISIS-ben betöltött pozíciójával.
Az Iraki Különleges F.rők egykori alezredeseként et-Turkmáni is
áldozatául esett az iraki hadsereg feloszlatásának 2003-ban, ame
lyet Paul Bremer, az ország háború utáni kormányzója rendelt el.26
Mielőtt csatlakozott volna az Iraki al-Káidához, et-Turkmáni egy
másik szunnita felkelőcsoporttal is kapcsolatban volt.
Az a hír járja, személyesen maga al-Bagdadi választotta ki esz-
Szuveidávit és et-Turkmánit, miközben a Camp Buccában rabos
kodtak.27
Új jászul p.tfis 153
Bizonyos esetekben azonban nem kerülhető meg Bremer vagy

el-Máliki felelőssége sem. A The New York Times 2014 augusz
tusában, Moszul eleste után arról írt, hogy Szaddám egyik meg
nem nevezett tábornoka jelentkezett az iraki biztonsági erőkhöz.28
Jelentkezését elutasították, most pedig, immár az ISIS tagjaként,
azt üzente a hadseregnek, ahová korábban nem vették fel, hogy
„hamarosan elkapunk, s ízzé-porrá zúzunk benneteket”.
„A Baasz-pártiak kezdetben azzal jöttek, hogy visszatérésük
a hatalomba az iszlám alapján fog történni - mondta Harvey e
kötet szerzőinek. - Szaddám levelei és útmutatása is erre utaltak.”
Michael Pregenl, egykori amerikai katonai hírszerző, aki a kurd
pesmerga tanácsadójaként szolgált, azt állítja, hogy az ISIS, hábo
rús stratégiája részeként, szándékosan hamisítja meg vezetői élet
rajzát. „Nem használhatják fel régi ismeretségeiket arra, hogy har
cosokat toborozzanak. A Baaszhoz való visszatérés nem feltétlenül
mézesmadzag, kiváltképpen annak sziriai veresége tükrében. F.z
olyan, mint ha azt állítanák, innentől fogva az Army Ranger vagy
a Navy SEAL immár az Üdvhadsereg tagja.”29
Tbilisziből Aleppóig
Al-Bagdadi előszeretettel válogat iraki származású mudzsahedint

befolyásos pozíciókba az ISIS-en belül, jóllehet egy kivétel azért
mégis akad. A világszerte csak „vörös szakállú dzsihádistaként”10
ismert, húszas évei végén járó Abu-Omar es-Sísáni, avagy Tarkan
Batirasvili csecsen származású, aki Grúzia Pankiszi-szoros néven
ismert vidékén látta meg a napvilágot.’1Az amerikaiak által kikép
zett grúz hadsereg katonai hírszerző tisztjeként szolgált. Részt vett
a 2008-as orosz-grúz háborúban, ám apja, Teimuraz elmondása
154 A z I s; l ám ÁlJarn
szerint később tuberkulózist diagnosztizáltak nála és elbocsátot

ták a hadsereg kötelékéből.32
Noha az összes Badrasvili keresztény volt, Teimuraz gyerme
kei a radikális iszlámot választották. Jellemző momentum, hogy
es-Sísáni még a telefont is lerakta, amikor apja közölte vele,
hogy végül nem tért át az iszlám hitre.33
Es-Sísánit illegális fegyverbirtoklás vádjával letartóztatták,
majd egy grúz börtönbe zárták, ahol szélsőséges szalafisla nézetei
is kiteljesedtek. A későbbi dzsihádista a 2010-es grúz általános
amnesztia keretében szabadult, majd kisvártatva Törökországban
és Szíriában bukkant fel.34 „Most azt állítja, hite miatt kellett el
hagynia szülőhazáját, de én tudom, azért ment el, mert szegények
vagyunk” - nyilatkozta apja a BBC-nek.35
A csecsen férfit Szíriában először az al-Káida inspirálta, saját
dzsihádista sejtje, a Dzsais eí-Muhádzsirín val-Anszár (Emigrán
sok és Partizánok Hadserege) vezetőjeként bukkant fel 2012-ben,
amely főleg az egykori Szovjetunió területéről származó muszlimok
ból állt.36 Az orosz titkosszolgálat, a Szövetségi Biztonsági Szolgá
lat (FSZB) szerint legalább 500 orosz nemzetiségű és több száz,
a posztszovjet térségből érkezett harcos van Szíriában. Ezt a sta
tisztikát független forrásból lehetetlenség megerősíteni. Ugyanak
kor figyelemre méltó tény, hogy az ISIS propagandájában Orosz
ország ellenséges államnak számít, ami főleg a kaukázusi régióból
érkezett mudzsahedek nagy számának tudható be, illetve annak
a szándéknak, hogy még több harcost toborozzanak a térségből.
A férfi, akiről folyamaLosan olyan hírek látnak napvilágot,
hogy elesett a harcokban - ezekben rendszerint az áll, hogy a
kurd milíciák végeztek vele - , immár Vlagyimir Putyin vazallusa,
Ramzan Kadirov csecsen hadúr-elnök figyelmét is felkeltette. 2014
novemberében Kadirov a kedvenc közösségimédia-platformján,
az Instagramon, egy később eltávolított bejegyzésben arról tudó
sított, hogy es-Sísánit, „az iszlám ellenségét” megölték.37 Ez pedig
táptalajt adott annak a szóbeszédnek, mely szerint a csecsen tény

leg elesett Szíriában, Kadirovon keresztül pedig az FSZB erősítette
meg az értesülést. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy az ISIS
a muhádzsirín afféle hős Patton tábornokaként szeretné láttatni
es-Sísánit.
Az ISIS fegyveresei a legfélelmetesebb harcosokként tekintenek
a csecsenekre, hiszen azok hazájukban immár évtizedek óta ha
dakoznak a reguláris orosz hadsereggel. „Es-Sísáni a leginkább
előtérben tevékenykedő parancsnok, jóllehet az ISIS vezetése és
irányítása még mindig al-Bagdadi és az egykori Baasz-pártiak ke
zében van - mondja Chris Harmer, az Institute of Study of War
elemzője. - A csecsének a legkiválóbb harcosok. Ha tagja len
nék az ISIS Katonai Tanácsának, nem faragnék öngyilkos merény
lőt az oroszokkal harci tapasztalatot szerzett katonából. Inkább
egy egész szakaszt adnék a keze alá.”
Es-Sísánit több mint egy évig stratégiai zseniként ünnepelték,
miután a Szíriái hadszíntéren az Emigránsok és Partizánok Had
serege döntő szerepet játszott az aleppói Menag légitámaszpont
bevételében, amelyet különféle télkelőcsoportok, köztük az ISIS
is, hónapokon át sikertelenül ostromolt.3íi Néhányuk sikeresen
behatolt a bázisra, ám a szír kormánykatonák rendre visszaver
ték őket. A légitámaszpont végül akkor esett el, amikor es-Sísáni
két külföldi (a híradások szerint az egyik szaúdi volt) öngyilkos
merénylője egy robbanóanyagokkal megrakott teherautóval egye
nesen a bázis harcálláspontjába hajtott. Hogy az el-As2ad-ellenes
erők harci morálját erősítse, a többi felkelő csoport nagylelkűen
az ISIS grandiózus győzelmének tudta be a légibázis elfoglalását.39
Es-Sísáni hőstetteinek valóságalapját azonban megkérdőjelezik
egykori bajtársai. Akik vele együtt harcoltak, azt állítják, hírnevét
a képzelet szülte. A Szabad Európa Rádió 2014. novemberi adásá
ban tudósítottak egy másik csecsen dzsihádistáról, Halid Sisani-
ról, aki szerint névrokona nem más, mint egy csapnivaló harctéri
parancsnok. „Omar es-Sísáni katonai értelemben teljesen használ

hatatlan - írta Halid az egyik orosz dzsihádista fórumra. - Híján
van az alapvető harcászati ismereteknek, és akkor még finom vol
tam. Ne feledjük, csupán a hitetlen (ti. nyugati) sajtótermékek
áradoztak es-Sísáni katonai zsenijéről, és úgy beszéltek róla, mint
lenyűgöző stratégáról, ami azonban szöges ellentétben áll a való
sággal. Ez az ember nem képes másra, mint hogy ágyútölteléknek
használja fel a többi mudzsahedint.”40
Még ha a pozícióharcbeli alulmaradásból fakadó keserűségnek
is tulajdonítjuk a fentieket, akkor is bátran kijelenthetjük, es-Sísá-
ni hírnevének terjesztésében nagyobb szerepet játszott a The Daily
Mail, mint a szalafista-dzsihádista szakértők. Alkhouri elmon
dása szerint a csecsen számtalan vicc célpontjává vált az online
dzsihádista fórumokon, mert az iszlámról „lópikulát” sem tud,
arabtudása pedig megkérdőjelezhető.
A hírverés kezelése
Az, hogy a külföldi harcosokat voltaképpen modern Szaladinná

alakítják át, a dzsihádista toborzás egyik legfőbb elemének tekint
hető, amely még al-Zarkávi idejére vezethető vissza. Elvégre az
Iraki al-Káida jordán alapítója is csak egy puskát ragadó autó
szerelő volt egészen addig, amíg a terrorszervezet „marketingesei”
emírré nem faragták. „Először is, nézzük meg, kik is ezek a kül
földi harcosok - mondja Richard, aki korábban egy terrorizmus-
ellenes egységnél szolgált. - Legtöbbször olyan kalandorok, akik
nek egy lyukas garasuk sincs otthon, éljenek akár Belgiumban,
Manchesterben, Algériában, Jemenben vagy Grúziában. Előbb a
közösségi médiában vagy a mecsetek körül toborzók látókörébe
kerülnek, majd elmennek harcolni. A világ bármely hadserege pon
tosan ugyanilyen embereket toboroz, hogy azután a kiképzéssel

közlegényekké és bakákká alakítsák őket. Ezek a 19 éves »nap-
lopók« nem vágynak másra, mint hogy kezdjenek valamit m a
gukkal, mert odahaza, például Belgiumban, csak halálra unják
magukat.”41
A nyugati média szenzációéhsége, sajátos módon, nagyban hoz
zájárult az ISIS népszerűségének térnyeréséhez. A csinos, közép-
osztálybeli, tizenéves osztrák lányokról szóló tudósítások, akik a
Közel-Keleten harcolnak és feleségül mennek a dzsihádistákhoz
- valamint az őket másolók, akiket még a szír határ előtt lekap
csolnak - , továbbra is legalább olyan gyakran újságok címlapjára
kerülnek, mint a bulvárhírek.42 Az embereket lenyűgözik az ISIS-
tagok pszichopata jellemvonásai, kiváltképpen azokéi, akik, jólle
het hozzájuk hasonlóak, mégis annyira vonzódnak a szervezethez,
hogy feladják a látszólag kényelmes nyugati életüket és csatlakoz
nak a dzsihádhoz.
Scott Atran, a Michigani Egyetem antropológusa a dzsíhádiz-
mus mögötti pszichológiai és társadalmi ösztönzőket vizsgálta.
A kutató amellett érvel, hogy az ISIS valójában nem sokban kü
lönbözik azoktól a romantikus-forradalmi mozgalmaktól, ame
lyek vérontásai átitatják az eddigi emberi történelmet. „Nem lehet
valamiféle erkölcsi talapzat nélkül arra rávenni embereket, hogy
öljenek és kárt tegyenek másokban - mondta Atran. - Nagyon ha-
sonlíL a helyzet a francia forradalomra. Amikor Robespierre be
vezette a terrort mint a demokrácia egyik eszközét, igencsak kér
kedtek vele.”
Vajon ki csatlakozna az ISIS-hez? George Orwell 1940-ben írt
esszéjében hasonló kérdést tett fel egy könyvről, amely szerinte
„szörnyű és esztelen birodalmat fnépszerűsít], amelyben semmi
más nem történik, mint hogy a fiatal férfiakat minduntalan a
háborúra készítik fel és ágyútölteléknek használják őket”.43Hogy is
lehet ilyen „gyalázatos agyrémet” megvalósítani, amikor a liberá-
158 Az f s z l a m A f l a m
iis demokrácia létrejöttével az ilyesfajta barbarizmusnak befelleg

zett, teszi fel a kérdést. Hogyan is vethette magát egy egész nemzet
egy olyan ember lábai elé, aki nem ígért mást, mint „küzdelmet,
vészt és halált”, miközben másfajta kormányzatok „jobb időkkel”
kecsegtettek? Orwell Adolf Hitler művéről, a Harcomról (Mein
Kampf) írt.
g
AZ ELÁRULT FORRADALOM
A dzsihád elérkezik Szíriába
2011. január 31-én Bassár el-Aszad interjút adott a The Wall Street
JournalnekA Tunézián, Egyiptomon és Líbián végigsöprő forra
dalmakat illetően meglehetősen magabiztosan nyilatkozott, mely
szerint hasonló forrongások nem törhetnének ki az ő országában.
„Szíria stabil ország - jelentette ki. - Miért is? Mert nagyon közel
kell állni az emberek hitéhez. Ez a nyitja mindennek.” El-Aszad-
nak igaza volt, tényleg ez a nyitja mindennek.
Három nappal az interjú elkészülte előtt el-Aszad hadseregé
nek tagjai feloszlatták a damaszkuszi óváros kereszténynegyedé
ben megtartott gyertyafényes virrasztást, ahol az emberek szoli
daritásukat fejezték ki az egyiptomi tüntetőkkel.2 Február 17-én
spontán tüntetés robbant ki a főváros el-Heríka negyedében,
mert egy rendőr bántalmazta egy helyi kereskedő fiát.3 Jóllehet a
tüntetést körültekintően a bántalmazó rendőr ellen szervezték,
a skandált jelszó túlmutatott az eseten: „A szíriai embereket nem
lehet megalázni!”4A demonstráció akkor ért véget, amikor a hely
színen megjelent a szír belügyminiszter, és bocsánatot kért a dü
hös tömegtől.5 De ekkor már túl késő volt. Kadhafi Líbiában el
követett atrocitásai ellen valóságos tiltakozási hullám alakult ki,

amely voltaképpen a szír diktátor ellen is irányult, aki éppen akkor
jelentette ki hatalmáról, hogy az megdönthetetlen.
„Az emberek a rezsim bukását akarják”
A reformmozgalom a Dara városában történt incidens után csa

pott át forradalomba. Tizenöt fiatalt, köztük tizenéveseket tartóz
tattak le az Átef Nadzsíb tábornok (el-Aszad egyik unokatestvére)
vezette biztonsági erők, mert a demokráciát éltető falfirkákat pin-
gáltak iskolájuk falára. A legtöbb feliratot más országokról szóló
tudósításokból vették át, ám az egyik, arabul rímelő így hang
zott: „Most te jössz, doktor!” Ezzel pedig kétségtelenül el-Aszad
szemorvosi végzettségére utaltak. Az a pletyka járta, hogy miután
a letartóztatottak hozzátartozói azzal érveltek, hogy mégiscsak
gyermekeket kaptak el, Nadzsíb így felelt nekik: „Küldjétek el hoz
zánk a feleségeiteket, és mi csinálunk nekik új gyerekeket.”
Hasonló tiltakozások kezdődtek előbb Damaszkuszban, Homsz-
ban cs Banijaszban, majd az egész országban.6A rezsim általános
erőszakkal válaszolt. A katonák, a rohamrendőrök, a titkosrendőr
ség és el-Aszad-párti milíciák számtalan békés tüntető életét
oltották ki. Az amerikai emberjogi szervezet, a Humán Righls
Watch szerint a titkosrendőrség válogatott kínzásoknak vetette
alá a letartóztatottakat, eszköztárában megtalálható volt a verés
kábellel és csövekkel, az ostorozás, a savval égetés, a körmök le-
tépése, a színlelt kivégzések és a nemi erőszak is. Egy nő, akit Da
maszkuszban, a Katonai Hírszerzés Palesztin Részlegében, Szíria
egyik legfélelmetesebb titkosszolgálati börtönében tartottak fog
va, elmondta a BBC-nek, mi történt egyik női rabtársával. „Egy
férfi patkányt helyezett fel a vaginájába. Az asszony üvöltött. Ké
Az elárult f orradalom 161
sőbb vért láttunk a padlón. Majd a férfi megkérdezte tőle: »Jó ez

neked?« Gúnyolódtak rajta. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a nő
haldoklik. Láttuk rajta. Egyszer csak nem mozdult többé.”7
Hogy Nadzsíb tábornok bizonyítsa, nem jellemző rá az üres
fenyegetőzés, a rezsim a felkelés kezdeti szakaszától szisztemati
kusan alkalmazza a nemi erőszakot. Farha Barazi, az amerikai Vir
ginia államból származó emberi jogi aktivista szerint számos ne
mi erőszak okozott nem kívánt terhességet; a szíriai nőgyógyászok
11 éves áldozattal is találkoztak. Barazi 2012 áprilisában egy
homszi lány történetét mesélte, akinek a sebíha, az el-Aszadhoz
hű milícia fosztotta ki az otthonát. „Könyörgött nekik, és megkér
dezte tőlük: »Hát nincs nektek lánytestvéretek, nincs nektek anyá
tok, hogy ezt akarjátok velem tenni? Kérlek titeket, ne itt, az apám
előttf'-” A milicisták egy székhez kötözték a lány apját, és arra kény
szerítették, nézze végig, amíg hárman-négyen megerőszakolják
a lányát. „Nyitva kellett tartania a szemét, és végig kellett néznie a
gyalázatot - mondja Barazi. - Eddig 11 esetről van tudomásunk,
amikor az erőszak következtében nem kívánt terhesség lépett fel,
így abortuszra volt szükség. Homszból vagy Túlibból Aleppóba
kellett vinni a szerencsétlen nőket, mert ott biztonságosabb volt
végrehajtani a magzatelhajtást. Mindannyian biztonságban van
nak, ám amikor beszéltem velük, néhányuk hisztériás állapotban
volt, hiszen súlyos traumát szenvedtek el megpróbáltatásaik alatt.”
Barazi három éve közölt interjúja óta a dokumentált nemi erősza
kok száma az égbe szökött. A polgárháború eddig közel 200 ezer
áldozatot követelt, s hozzávetőleg 150 ezren ülnek a rezsim börtö
neiben. Mindezt a „Cézár” fedőnevű, egykori szír rendőrségi fotós
állítja. A férfi disszidált, és kicsempészett legalább 50 ezer olyan
fényképet, amelyeken megörökítették, milyen kegyetlen bánás
módban részesültek a letartóztatottak. „Ami Szíriában folyik, nem
más, mint népirtás, amelyet a terroristák legrosszabbika irányít:
Bassár el-Aszad” - vallotta Cézár az amerikai kongresszus előtt
2014 júliusában.8Stephen Rapp, az amerikai külügyminisztérium

háborús bűnök kivizsgálásáért felelős tisztviselője azt nyilatkoz
ta, hogy a vallomás „olyan kegyetlen, halálos gépezet működését
tárta fel, amelyet a nácik óta nem látott a világ”9
„El-Aszad, vagy különben lángba

borítjuk az országot!”
„Európa gyermeke” című, 1946-os költeményét, amelyben ironi

kus rímpárokba szedve a totalitárius hatalom szellemi és erkölcsi
gonoszságáról szól, Czeslaw Mitosz a 20. század fiainak ajánlotta.
„Tudj tűzvészt jövendölni tévedhetetlen biztonsággal./Aztán fel
gyújtod a házat és meglesz, aminek meg kellett lennie.” El-Aszad is
ugyanehhez a logikához folyamodott, amikor hosszú hónapokon
át tartó tüntetéssorozattal nézett szembe, amelyeken a távozását
követelték.
El-Aszad már a kezdetektől fogva az al-Káída terroristáinak,
netán az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Katar vagy Izrael béren
ceinek tartotta ellenfeleit, még az óvatos reformokat sürgetőket
is, így létrehozva a modern történelem legkifinomultabb „hajlan
dók koalícióját” (coalition ofthe willing). Ahogyan már láthattuk,
el-Aszad mindig is kétségbeesetten törekedett a Nyugat figyelmé
nek felkeltésére és a vele való együttműködésre - még akkor is,
amikor az ellene való terrorizmusra bujtott fel. A forradalmi kilá
tásokkal szembesülő szír diktátor, aki a Nyugatot hibáztatta azo
kért a bűnökért, amelyeket maga követett el, önbeteljesítő jóslat
formájában kívánta biztosítani politikai túlélését. A rezsim olyan
lépések meghozatalára szánta el magát, amelyekkel megterem
tették az erőszakos iszlámizmus szíriai feltételeit. Nem véletlen
Az elárult forradalom 163
egybeesés, hogy a hozzá hű erők egyik kedvelt jelszava ez volt:

„El-Aszad, vagy különben lángba borítjuk az országot!”10
A palesztin menekült, Kuszái Zakaríja Damaszkusz Moedamíja
negyedében élte túl a rezsim 2013. augusztusi, vegyi fegyveres tá
madását és a több hónapnyi éhezést, mielőtt rendkívüli bonyo
dalmak árán elmenekült volna Szíriából. „A szunnitákat, főleg a
palesztinokat, már az elejétől fogva emberszámba sem vették -
mesélte Zakaríja. - Nincs isten, csak Bassár, mondta a sebíha, mi
közben rugdalták a tüntetőket, vagy hajukat, szakállukat tépték.
Mindez előre megtervezett volt. És roppant ügyes.”
Zakaríja arra utal, hogy a szunniták ellen elszabadított verbá
lis, pszichológiai és fizikai erőszakot azért tervelték ki, hogy radi-
kalizálják őket, hogy az elkeseredett emberek végül szélsőséges
tetteket hajtsanak végre.11 „El-Aszad rendszerint az alavita erőkre
támaszkodott, hogy elnyomja a kulcsterületeken felbukkanó ellen
állást - mondja Shiraz Maher, a londoni King’s College radika
lizmus-szakértője (aki maga is iszlamista volt egykoron). - A testi
kínzásokat a szunnita hit alapjait kigúnyoló kampánnyal vegyítet
ték. Ez ragadta meg a világ figyelmét, az átlagos amerikai ettől kez
dett el érdeklődni a szíriai események iránt. El-Aszad lángba borí
totta a szunnita muszlim világot. Ez váltotta ki a külföldi harcosok
beáramlását az öböl menti régióból és Észak-Afrikából.”12 Több
évtizednyi diktatórikus uralkodás után meglepően könnyen ment
ekkora tüzet csiholni a szikrából.
A szíriai felekezeti megosztottság - csakúgy, mint Irakban - jó
val megelőzte a polgárháborút. Ugyanannyira mellékterméke volt
egy kisebbség uralkodásának a többség felett, mint a Próféta utó
dairól szóló, 7. századi hitvitának. Jelen esetben a teljes lakosság
8-15%-át kitevő kisebbségi alaviták - a síita iszlám egyik korai
leágazása - uralkodtak a 75%-os többségben lévő szunniták felett.
Szaddám Irakjához hasonlóan, a többségi társadalom jelen volt
164 A i Iszlám Állam
a kormányzás minden szintjén; példának okáért el-Aszad hitvese,

Asma el-Aszad szunnita, csakúgy, mint a rezsim számos magas
rangú katonatisztje. Noha az az általánosabb eset, hogy a kibonta
kozóban lévő rendszerellenes tüntetéshullámban előbb többnyire
a kisebbségek vesznek részt, ám Szíriában ez másképp alakult:
ahogyan már korábban is, a többségi szunnitákra most is úgy te
kintettek, mint a rezsim támogatóira. Ez pedig el-Aszad Szíriáját
a félelem és reszketés köztársaságává változtatta.
Nibras Kazimi 2010-ben merész és előrelátó tanulmányt publi
kált Syria Through Jihadisí Eyes: A Perfect Enemy (Szíria dzsi-
hádistaszemmel - A tökéletes ellenség) címmel, amelyben szá
mos beszédes életképet vázol fel különböző felekezeti, etnikai és
társadalmi hovatartozású interjúalanyai segítségével.13 Kazimi
találkozott egy „damaszkuszi születésű plasztikai sebésszel, aki
nek az apja magas rangú alavita tisztként szolgált a Szíriái Arab
Hadseregben, és Hafez el-Aszad személyes jóbarátja volt. Az or
vosról a libanoni Hezbollah vezetőjével, Haszan Naszr Alláh-
hal is készült fotó. Kazimi szerint a férfinak, mint az el-Aszad-
rezsim haszonélvezőjének, „beilleszkedeti felső-középosztálybeli
[alavitának] kellene lennie, aki magabiztos a szír társadalomban
betöltött pozícióját illetően. Am ez nem így van. Amikor vadonat
új Volvo terepjárójával közlekedik, mindig ott tartja a géppiszto
lyát az első ülésen, hogy szükség esetén kéznél legyen. Fel is teszi
a kérdést: »Tudják, miért mondják a szunniták, hogy mélán bába
Haszan (átkozott Baba Haszan)? Tudják, ki Baba Haszan? Ő Ali
bin Abi Taleb, Haszan apja és a 12 síita imám közül az első. Gyű
lölnek bennünket. Ők ilyenek... Ha lehetőség adódik, lemészá
rolnak minket.«” Ebből a társadalmi diszfunkcióból ellenforra
dalmi stratégia született.
„A felekezeti megosztottság már a kezdetektől fogva el-Aszad
keze nyomát viseli, tudniillik kiváló eszközt jelent az elnyomás
hoz - mondja Maher. - »F.z nem békés felkelés, hanem felekeze
A z elárult forradalom 165
tekhez kötődő - a szunniták felkelnek és megölik az összes kisebb

séget^ Ez volt az eredeti üzenet, amely egyszerre két célt szolgált.
Az első - noha nem teljesen sikerült hogy megpróbálták le
választani a felkelő szunnitákat Szíria többi felekezeti csoportjá
ról, így az alaviták vagy keresztények nem csatlakoznak hozzájuk.
A második, hogy felkeltsék a nemzetközi közösség aggodalmát,
azaz, hogy a kisebbségeket mészárolják a terroristák.”14
A sebíha volt a fő ellenzője ennek a forgatókönyvnek. A Merce
des Shahab autóiról „szellemnek” elnevezett, főként alavitákból
álló szervezet cigarettát, kábítószert, élelmiszert és fegyvert csem
pésző hálózatot működtetett a forradalom előtti Szíriában. Most
pedig az emberiség ellen elkövetett szörnyű bűntetteket írják a
számlájukra. A szervezet egyik, a felkelők által 2012-ben elfogott
tagja szerint fejenként havi 460 dollár fizetést kaptak, emellett
minden egyes meggyilkolt vagy elfogott emberért további 150 dol
lár ütötte a markukat. „Nagyon szeretjük el-Aszadot, hiszen ha
talmat kaptunk tőle. Ha el akartam venni valamit, meg akartam
gyilkolni valakit vagy meg akartam erőszakolni egy nőt, megtehet
tem” - hencegett a férfi.15
2012 májusában a Homsz tartománybeli Taldúban hosszú
tüzérségi előkészítést követően a sebíha és a szír hadsereg tagjai
háztól házig járva száznál is több embernek vágták el a torkát,
akik közül a legtöbb nő és gyermek volt.16(A sebíha tagjait köny-
nyen felismerték, mivel fehér cipőt hordtak, míg a szír katonák
fekete bakancsot.)17El-Aszad az al-Káidát vádolta a mészárlással.
Az ENSZ vizsgálata azonban rám utatott arra, hogy „jó okunk
van azt hinni, hogy a rémtettek elkövetői... a kormányhoz köt-
hetőek”.1*
Az el-Aszad későbbi fő háborús stratégiáját korán felismerő
amerikai külügyminisztérium képviseletében Victoria Nuland kül
ügyi szóvivő azzal vádolta iránt, hogy bűnrészes a vérengzésben.19
„Az irániak minden kétséget kizáróan támogatták, tanácsokkal
látták el és kiképezték a szír hadsereget, de ez a banditákból álló

sebíha mintegy tükörképe az irániak által működtetett erőknek -
mondta Nuland. - A Baszidzs [önkéntes paramilitáris szervezet,
amelyet eredetileg az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda hozott létre,
hogy segédcsapatként részt vegyen az Irak elleni háborúban] és
a sebíha ugyanarról a tőről fakad, és pontosan ugyanazt a takti
kát és technikát alkalmazza, mint amelyet Irán is a polgári jogok
eltiprásában.” Nuland arra is rámutatott, hogy a húlai mészárlás
hétvégéjén Iszmáil Ganil, az al-Kudsz második embere kijelentet
te, szervezete „fizikai és nem fizikai” szerepet játszika szír polgár-
háborúban.
Szuleimáni háborúja
Az iráni szerepvállalás csak tovább erősödött a következő évben,

amikor is bebizonyosodott, hogy az al-Kudsz és a Hezbollah Szí
riában és Iránban kiképezett egy ütőképes Baszidzs-gerillahad-
sereget, az ún. Nemzeti Véderőt. Miután a szír hadsereg képtelen
volt visszaszorítani a felkelőket és visszafoglalni az elveszített terü
leteket, a 100 ezer főből álló félkatonai szervezet az utóbbi idő
ben a rezsim legfőbb támaszává vált.20 El-Aszad öröksége új fent
beárnyékolja a jelenlegi polgárháborút: a közkatonák többsége
szunnita, a legtöbbjük pedig dezertál, vagy laktanyafogság a része,
ugyanis az (alavita) tisztjeik attól tartanak, hogy megszöknek.
A felkelők pedig további kiskatonákat öltek meg a három éve hú
zódó, felmorzsoló hadviselésben.
„A szír hadsereg képtelen volt kezelni a hároméves konfliktus
helyzetet, hiszen ennyi idő alatt bármelyik hadsereg felőrlődött
volna - mondta a Forradalmi Gárda tervező tisztje, Szajjed Ha-
szan Entezári a Nemzeti Véderő felállításának indoklásaként.21
- Irán erre azzal a javaslattal állt elő, hogy a szírek hozzanak létre
saját népi milíciákat, és kérjenek segítséget a lakosságtól... A fiaink
elmentek az egyik legnagyobb alavitatérségbe. Ott az egyik legna
gyobb törzs fejével tárgyaltak, és azt kérték tőle, hívja fegyverbe a
fiatalokat, és támogassák a kormányt.” A Nemzeti Véderő minden
egysége élén a Forradalmi Gárda egy tisztje áll, aki afféle komisz
szárként az ideológiai oktatásért és fegyelemért felelős.22
A Reuters 2013 áprilisában interjút készített néhány újonccal,
akik részt vettek a Forradalmi Gárda ezen programjában.23 Mind
nyájan Homszból származtak, és főként alaviták voltak, jóllehet
néhányon más kisebbségi felekezetek hívei közé tartoztak. Az egyi
kük, Samer, a keresztények ama ritka csoportjába tartozott, akik
Iránban kaptak kiképzést. Ezt nyilatkozta a hírügynökségnek: „Az
irániak folyton azt hajtogatták, ez a háború nem a szunniták ellen
irányul, hanem Sziria javáért kell megvívnunk. Ám a kiképzésben
részt vevő alaviták azt mondták, bosszúból szunnitákat akarnak
gyilkolni és megerőszakolni az asszonyaikat.”
A Teherántól hozzávetőleg 20 km-re fekvő tábor, ahol Samer
minden bizonnyal megkapta a kiképzését, Emír el-Momenín
(Az igazhívők parancsnoka) néven ismert.21 Itt állomásoztatják
az al-Kúdsz ballisztikus rakétáit is. Az egyik iráni tiszt a The Wall
Street Journalnak adott 2013. szeptemberi interjúja szerint az újon
coknak „azt mondják, a Szíriában zajló háború hasonlít a síita hit
győzelméért vívott hatalmas csatára, így ha odavesznek a harc
téren, a mártírság legmagasabb fokát érik el”.25
Nem túl meglepő tehát, hogy a Nemzeti Véderő immár részt
vett szunniták elleni pogromokban, például el-Bajdá városában
és a tengerparti Tartusz tartományban található Banijasz néhány
negyedében.26 2013 májusában a Humán Rights Watch által meg
szólaltatott szemtanú azt vallotta, „a kormányzati és a kormány
hoz hű erők behatoltak az otthonokba, a férfiakat elválasztották
a nőktől és a gyermekektől, majd egy helyre összeterelve, közvet
168 Az (szí á m AJ l á m
len közelről kivégezték őket.., A kormányt támogató erők számos

esetben elégették a holttesteket.”
Jóllehet el-Bajdá és Banijasz keresztény kisebbségnek ad ott
hont, a megszólaló keresztények egytől egyig arról tanúskodtak,
a kormányhoz hű erők „csupán szunnitákat gyilkoltak meg és a
szunniták házait gyújtották fel”. A rezsim ugyanakkor azt hangoz
tatta, „terroristákkal” számolt le.27
Egyetlen, meglehetősen ironikus kivételtől eltekintve, Irán Szí
riái intervenciója nagyon hasonlított a beavatkozásra az Egyesült
Államok által megszállt Irakban: most ők tekinthetők a megszálló
hatalomnak, amely kétségbeesetten próbálja egyben tartani a szét
zilált helyi hadsereget. Szuleimáni milíciái egyre komolyabb kato
nai műveleteket vállaltak magukra, amint a szír hadsereg tagjai
feladták a küzdelmet, megszöktek vagy elestek. Ez pedig azzal
járt, hogy az irániak is jelentős veszteségeket voltak kénytelenek
elkönyvelni, többek között az al-Kudsz magas rangú parancsno
ka, Haszan Sáter elestél is, aki a Damaszkuszi Bej rúttal összekötő
úton lelte halálát.28 Érdemes megjegyezni, hogy Teherán nem
csupán a Forradalmi Gárda külföldi hírszerzésére támaszkodott
el-Aszad hagyományos hadseregének kiképzésekor,2’ hanem a
Forradalmi Gárda szárazföldi csapataira is.30 Ezek a katonák szé
les körű tapasztalattal rendelkeztek az etnikai alapon szerveződő
lázadások leverésében, példának okáért az Irán nyugati részében
élő azeriak között kirobbant felkelés vérbe fojtásában. A Forrad
almi Gárda szárazföldi egységeinek számos tagja, köztük egy ezre
des is, a szíriai felkelők fogságába esett, őket a 2013 januárjában
lebonyolított, 48 fős fogolycsere keretében adták vissza Iránnak.
Az Institute fór the Study of War egyik tanulmánya arra az
érdekes tényre világít rá, hogy Irán szíriai, felkelés ellenes straté
giájában valószínűleg tudatosan másolja az Egyesült Államok
Irakban alkalmazott stratégiáját.31 Miután a „forradalom bölcsője-
ként” ismert Homszt sikerült megtisztítani a felkelőktől, a várost
3 méter magas betonfallal vették körül, hasonlóval, mint amilyet

az asz-Szadr negyedben emelt az amerikai hadsereg 2008-ban.
„Az asz-Szadr városrészben tevékenykedő iráni megfigyelők első
kézből szerezhettek információt az akció sikeréről, és valószínű
leg azt tanácsolták el-Aszadnak, járjon el hasonlóképpen” - írta
a tanulmány.
„Szíriát elfoglalta az iráni rezsim - jelentette ki Rijád Parid
Hidzsáb egykori miniszterelnök, miután 2012 augusztusában el
menekült az országból. - Az országot nem Bassár el-Aszad, ha
nem Kászem Szuleimáni, az iráni al-Kudsz feje irányítja.”12
Az amerikai kormány már 2011 májusában büntetőintézkedé
seket vezetett be Szuleimáni és helyettese, Mohszem Csidzari ellen
- akit 2006-ban letartóztatott a JSOC, miután megjelent a SCIR1
főhadiszállásán megtartott tanácskozáson - a „szíriai lakosság
emberi jogainak eltiprásában vállalt szerepükért”.13 Szuleimánit a
szír Általános Hírszerzési Igazgatóság „iráni anyagi segítségnyúj
tási kapcsolattartójaként” nevezték meg. Amint később bebizo
nyosodott, a segítségnyújtás fegyver- és hadianyag-csempészetet,
illetve az al-Kudsz tagjainak civil és katonai repülőgépeken Ira
kon át történő beutaztatását jelentette.34 Washington diplomáciai
úton többször is tiltakozását fejezte ki Bagdad felé, ám az el-Má-
liki-kormány váltig tagadta az ilyen jellegű légi folyosó létezését.
(2012-ben, amikor már az irakiak felhagytak a cáfolattal, azt ál
lították, „humanitárius segélyek” szállítása történt, az amerikai
kormány azonban a mai napig adós maradt a fegyvercsempészet
bizonyítékával.)55 Az amerikai hírszerzés szerint Szuleimáni em
ber- és fegyvercsempészetében tevékeny részt vállaló iraki segítőjét
Hádi el-Amerinak hívták, aki akkoriban a Badr hadtest feje volt,
de 2013-ra már az iraki közlekedési miniszteri posztot töltötte be.36
Ez talán magyarázattal szolgál arra, hogy a háború egyik ország
ról a másikra való terjedéséért nem csupán a szunnita dzsihá-
disták tehetők felelőssé. Az izraeli Meir Amit Intelligence and
170 k?. l i l á i n Ál í a jti
Information Center (Mcir Amit Hírszerzési és Terrorizmuskutató

Központ) 2Ü14 január jában úgy számolt, hogy voltaképpen több
külföldi síita harcos állt hadban el-Aszad oldalán, mint a rendszer
megdöntéséért küzdő külföldi szunnita.57
Dzsaafar Adáb, az öt amerikai katona 2007-es karbali meggyilko

lásáért felelős Aszáib Ahl el-Hak tagja, 2012-ben elesett Szíriá
ban. Holttestét Bagdadba szállították, majd az iraki biztonsági
erők felügyelete mellett a Tahrir téren temetést rendeztek neki.
A Hezbollah szintén vesztett síita milicistákat.38 A Moktada esz-
Szadr vezette Mahdi hadserege is, amely a Síita-Alavita Különle
ges Egységet, az „ötszáz iraki, szír és... más nemzetiség alkotta”
Abul-Fadel el-Abbász Brigádot hozta létre.59 Phillip Smyth, a téma
szakértője, 2013 augusztusában dokumentálta, hogy a Badr had
test saját Facebook-oldalán azt írta: 1500 főt dobtak át Szíriá
ba, és hírt adtak az elesettek nyilvános temetéséről.40 A legtöbb
harcoló alakulat szigorúan defenzíváról tudósít; azért mentek
oda, hogy „megvédjék a szent helyeket”, állították. Jóllehet igaz,
hogy sok síita-alavita milicistát állomásoztattak a szent helyeken,
például a Damaszkusz külvárosában található Szajjida Zeineb
mecsetben, a szent helyek védelmére való hivatkozás eufemiz
mussá lett, amellyel voltaképpen nem kívántak álcázni mást,
mint a síita szent háborút - avagy felkelőellenességet Szuleimáni
módra.
Irán több ezer afgán menekülttel erősítette el-Aszadot, akiknek
állampolgárságot és havi 500 dolláros juttatást ajánlott.41 A töb
biek minden bizonnyal iráni zsoldban álló korábbi tálib harcosok,
akik azzal a feltett céllal mentek oda, hogy „harcoljanak azok ellen,
akiket az amerikaiak támogatnak Szíriában”.
El-Aszad túlélésében a Forradalmi Gárda fiókszervezetei közül
egyértelműen a Hezbollah játszotta a legnagyobb szerepet, amely
szinte egymagában űzte ki a felkelőket a szír-libanoni ellátási út

vonal mentén fekvő el-Kuszair városából.'12„A Hezbollah vezeti az
el-Kuszaír elleni hadműveleteket - nyilatkozta a szervezet egyik
tagja a NOW Lebanormak. - A szír hadseregre csupán a másod-
hegedűs szerepe jut, csak akkor lépnek színre, ha a hadműveleti
területet »megtisztítottuk« és biztosítottuk.”43
Amit azonban a „megtisztítás” kifejezés alatt értett, joggal ne
vezhetnénk etnikai tisztogatásnak is. „Egyértelmű jele van annak,
hogy hovatartozási alapon gyilkoltak Homsz különböző kerüle
teiben - nyilatkozta 2013 júliusában Abu Rámi, egy szír aktivista
a The Guardian!íek. - Ez... az egész nem más, m int egy nagy
iráni síita terv, ami jól látszik abból, hogy a Hezbollah és iráni
milíciák is részt vesznek benne. Továbbá el-Aszadnak az alavita
állam létrehozására irányuló erőfeszítéseihez is jól illeszkedik.”41
Amire az aktivista utalt, az a szír partok mentén létrehozandó
alavita csonka állam volt. Amikor a rezsim még területi vesztesé
geket volt kénytelen elszenvedni, világossá tette, ebbe az alavita
csonka államba helyezi át székhelyét, ha Damaszkusz elesik. Ez
zel pedig azt az üzenetet kívánta eljuttatni a Nyugatnak, hogy
megóvja a sérülékeny alavita kisebbséget attól a veszélytől, ame
lyet minduntalan a lázadás okának kiáltottak lei: a hatalomra törő
szunniták vérszomjától.
Bassár második interjúja
A The Wall Street Journalban 2011-ben megjelent, higgadt hang

vételű interjújával szöges ellentétben, a forradalom kitörése utáni
első, nyugati sajtóterméknek adott nyilatkozatában el-Aszad az
armageddont jövendölte. „Szíria jelenleg a térség középpontja -
mondta a The Sunday Telegraphnak. - Itt húzódik a partvonal.
Ha cibáljuk az alvó oroszlán bajszát, felébred... Üjabb Afganisz

tánt, vagy akár annál sokkal rosszabb és kilátástalanabb helyzetet
akarunk? Ha bármi probléma adódik Szíriában, az lángra lobbant -
ja a térséget.”45 Üjabb kitűnő metafora. Az apokaliptikus jövendö
lésből el-Aszad természetesen kifelejtette azt, hogy ki gyújtotta
meg a tüzet. De annak akkor még nem voltak súlyos következmé
nyei, mert kezdetben nem adódtak problémák.
A NATO és az Egyesült Államok nem csupán vonakodott az
aktív katonai beavatkozástól, a repüléstilalmi zónák vagy bizton
sági területek kialakításától az ország bizonyos területein, hanem
el-Aszad ellenfeleiben ugyanúgy nem bízott és fenntartásokkal
kezelte őket, ami csak a szír diktátornak kedvezett. Hillarv Clin-
tón leköszönő külügyminiszterként azért ostorozta saját elnökét,
Barack Obamát, mert korábban nem működött együtt a naciona
lista vagy világi felkelőkkel. Hillarv Clinton ezt az amerikai kül
politika ballépésének vélte, amely hozzájárult az ISIS felemelke
déséhez. Ám 2012 februárjában, amikor még külügyminiszter
volt, így nyilatkozott a CBS-nek: „Tudjuk, hogy az al-Káida és
ed-Deváhiri támogatja a szír ellenzéket. Tehát mi az al-Káidát
támogatjuk Szíriában? A Hamász most az ellenzéket támogatja.
Tehát mi a Hamászt támogatjuk Szíriában?”46 Még évekkel később
is jellemzi Washington hozzáállását a kérdéshez, hogy nem is
merték fel az ellenzék igazi arcát, egészen addig, amíg fel nem
lebbentettélc a fátylat a misztériumról, és láthatólag nem voltak
elragadtatva attól, amit mögötte találtak. „Az ötlet, hogy köny-
nyűfegyverekkel vagy akár komolyabb katonai felszereléssel is
támogathatnánk azt az ellenzéket, amely alapvetően egykori or
vosokból, földművesekből, gyógyszerészekből és hasonlókból
verbuválódott, hogy ők nem csupán a jól felfegyverzett állam
ellen, hanem az Oroszország, Irán és a harcban edződött Hez-
bollah által támogatott, jól felfegyverzett állam ellen vegyék fel a
harcot, az soha nem volt benne a kalapban” - nyilatkozta Barack
Obama a The New York Tímesnak 2014 augusztusában, amikor

már a CIA megkezdte egy kisebb felkelőcsoport kiképzéséi és
felfegyverzését.
Az elnök helyzetelemzésébe azonban két alapvető hiba is került.
Először is, a felkelők társadalmi összetételét tévesen értékelte. Az
Erőszakot Dokumentáló Központ nevű szír ellenzéki, ám megbíz
ható forrás felmérést végzett a polgárháborúban elesett felkelők
adatainak felhasználásával: az orvosok a veszteségek statiszti
kailag elhanyagolható 1%-át tették ki, a tanárok és a földművesek
még ennél is kevesebbet. Katonák azonban jelentős arányban,
62%-ban voltak az áldozatok között.47 Prederic Hof nagykövet,
Obama egykori, szír ügyekben illetékes külügyminisztériumi ta
nácsadója arra emlékeztette az elnököt, hogy Szíriának sorozott
hadserege van, ami azt jelenti, a legtöbb felnőtt férfi rendelkezik
valamilyen katonai kiképzéssel.48 Saját, a törökországi Antiochiá-
ban szerzett tapasztalataink alapján kijelenthetjük, mindössze
egyetlen menekülttáborban többezemyi, alacsony és közepes rend
fokozatú szír katonaszökevény zsúfolódott össze.
Az a feltételezés továbbá, hogy a szír felkelők képtelenek legyőz
ni a meggyötört és kimerült szír hadsereget, még ha iráni katonai
tanácsadók és orosz hadianyag segíti is őket, meglehetősen furcsá
nak tűnt, kiváltképp annak fényében, hogy Obama végül jóvá
hagyta kiképzésüket, hogy az ISIS ellen, azoknak a felkelőknek
az örökösei ellen harcoljanak, akik Irakban több mint egy évtize
dig küzdöttek a világ legerősebb hadseregével. Mivel azonban a
felkelő csoportok alapvetően a rezsim, nem pedig az ISIS elleni
harcra jöttek létre, az Egyesült Államoknak a proxy háborút vívó
felkelőellenesei - voltaképpen a Szabad Szír JSOC - nem okoz
hattak mást, mint kiábrándultságot és csalódást. „Az amerikaiak
hazugságok alapján szereznek információt [a dzsihádistákról] -
nyilatkozta az egyik felkelő a Newsweeknek 2013 februárjában.
- Ha most felteszi a kérdést bármelyik felkelőnek, azt fogja felelni
»Amerika az ellenségünké” Mindez persze túlzás volt, ám a hely

zet a 2013 augusztusában Damaszkuszban elkövetett szaringázas
támadással alapvetően megváltozott. Amikor az Egyesült Államok
végül mégsem avatkozott be katonailag - annak ellenére, hogy
Obama korábban a vegyi fegyverek bevetésénél húzta meg ezt a
határt sokan úgy vélték, az amerikai elnök megszegte ígéretét.
Alighogy megszáradt a tinta az Obama-Putyin-paktumon, mely
szerint megálljt parancsolnak a szír vegyifegyver-programnak, a
Nyugat által támogatott felkelők jelentős része letette a fegyvert,
fellázadt, vagy éppenséggel arra ösztönözte az ISIS-t, üssön rajta
az amerikai készletekkel feltöltött raktáraikon.
Amnesztia a rizsihadistáknak
Eltartott egy darabig, amíg a felkelők kiábrándultak az Egyesült

Államokból, és ráébredtek valódi motivációira Szíriában, ám
mindeközben el-Aszad sem vesztegette az időt, és tett arról, hogy
a szélsőségesek uralják a felkelést. 2011. május 31-én, mindössze
néhány hónappal a felkelés kezdete után, a szimbolikus - a tél-
hevült kedélyeket inkább csitítani kívánó - „reformcsomagja” ke
retében általános amnesztiát hirdetett.49 Az amnesztia azonban
inkább rossz viccnek, mintsem a helyzetre való valódi gyógyírnak
bizonyult. Jóllehet az összes „politikai fogoly” kiszabadítását tűzte
zászlajára, mégis szelektíven alkalmazták a közkegyelmet - szá
mos tiltakozó és aktivista maradt a rácsok mögött, míg ismeretlen
számú szalafista-dzsihádista szabadult ki. Az utóbbiak közül so
kan nemrégen még Irakba szivárogtak át, hogy Szíriába hazatérve
ugyanaz a titkosszolgálat tartóztassa le és vesse börtönbe, amely
odaküldte őket.
Mohamed Habas egykori szír parlamenti képviselő szerint

a rezsim tudhatta, hogy legalább néhány iszlamista bizonyosan
fegyvert ragad majd ellene szabadulása után.50 Hárman így is tet
tek: Dzahrán Alús, Haszan Abbúd és Ahmed Isza es-Sejk, a legjob
ban szervezett szír felkelőcsoportok egykori cs jelenlegi vezetői.
Létezik róluk egy eléggé híres fotó, amelyet nem sokkal azután ké
szítettek, hogy el-Aszad szabadon engedte őket: egy sorban állva
mindhárman mosolyognak.51 Jövőbeli ISIS-tagokis kiszabadultak,
többek között Évád el-Mahlef, aki jelenleg az emíri tisztséget tölti
be Rakkában, valamint az az Abul-Átir el-Abszi is, akit 2007-ben
a Szednája börtönben tartottak fogva al-Káida-tagsága miatt.52
2012 augusztusában, miután fivérét, Firast meggyilkolták a tö
rök határon, el-Abszi átvette a Firas által létrehozott Mudzsahedin
Súra Tanács vezetését. Az amerikai külügyminisztérium szerint
el-Abszit 2014 júliusa derekán az ISIS Homsz tartományi vezető
jének nevezte ki.53
Habas - ahogyan már korábban szót ejtettünk róla - 2008-ban,
Szednájában a radikalizálódás elleni programot vezette, sőt a szír
Nemzetbiztonsági Hivatalnál is bejelentkezett. „A szalafizmust
ellenőrzés alá lehetett volna vonni vagy meg lehetett volna refor
málni - nyilatkozta nekünk. - A rezsim bujtotta fel erőszakra a
szalafistákat és a szúfikat. Az ideológiának is volt ebben szerepe,
de hadd mondjak valamit: ha maga Gandhi töltött volna három
hónapot Szíriában, ő is szélsőséges dzsihádistává vált volna.”
A börtönök Szíriában voltaképpen az iszlamizáció táptalajai -
valóságos terroristaegyetemek a Közel-Kelet szívében, ahol rend
szerint arra buzdítják a hallgatókat, hogy tanuljanak. Feváz Tellu
szír másként gondolkodó - akit még 2001. szeptember 11-én tar
tóztatott le a rezsim, amikor a világ figyelmét érthetően más ese
mény kötötte le - érdekes történetet mondott el nekünk. Ő egy
olyan aktivista, aki még a Damaszkuszi Nyilatkozathoz, a Bassár
el-Aszad kezdeti, „reformista” időszakában tevékenykedő re

formpárti politikai mozgalomhoz kötődik. Tellut a Damaszkusz-
tól északkeletre fekvő Adra börtönbe szállították, ahol volt sze
rencséje megismerni Nedím Bálust. „Latakiából származó fiatal
volt - mondta Tellu. - Törökországban volt egy darabig, majd
amikor visszatért Szíriába, a török titkosszolgálat értesítette a
Muhabarátot, akik le is tartóztatták a férfit. Több mint egy évet
Lökött az Adnában.” Bálust a Tellu melletti zárkában tartották fog
va, így a két férfi éjszakánként kommunikálhatott - átkiabáltak
egymásnak. „Úgy találtam, semmi sem stimmelt vele kapcsolat
ban. Rendkívül szélsőséges nézeteket vallott. Ám más iszlamis-
tákkal is beszélt a többi cellában, így az ideológiáját is terjesztet
te. Nem volt tagja az al-Káidának, és kiképzőtáborban sem járt.
Egyszerűen szalafista volt, abból sem az erőszakos fajta. Sok be
börtönzött ember volt hozzá hasonló. Ám a börtönben mintha
csak dzsihádistaképző egyetemre jártak volna.”
Miután Tellu kiszabadult, Bálus átkerült a Szednája börtönbe,
ahol a 2008-as hírhedt börtönlázadás egyik vezetője lett. A bör
tönlázadásról és az utána következő eseményekről nincs teljes
információnk, ám az szinte bizonyos, hogy legalább 25 halálos
áldozatot követelt, és legalább 90-en megsérültek. „Miután ő és
a társai átvették a börtönben az uralmat, tucatnyi másik foglyot
végeztek ki, akikről azt állították, a rezsim besúgói voltak - idézte
fel Tellu. - Bálus személyesen egy ember kivégzéséért biztosan
felelős. Áldozata nem volt besúgó, bűne mindössze annyi volt,
hogy nem értett egyet Bálus eszméivel.”
Amikor a rezsim elfojtotta a börtönlázadást, kivégezte annak
vezetőit - kivéve Bálust. „Nem ítélték halálra, sőt 2010-ben, még
az első büntetésének 2015-ben esedékes lejárta előtt, szabadon
engedték. Visszatért l.atakiába, és egy boltot nyitott.”
A szír felkelés korai időszakában Bálus csatlakozott a latakiai
- innen származtatja egyébként magát az el-Aszad család is -
békés demonstrációkhoz. A többi aktivista azonban kizárta

a szélsőségesen alavitaellenes jelszavakat skandáló Bálust, hiszen
mégiscsak az alavitarégió szívében voltak. „Nem fogadták be őt.
Ezután, talán háromnegyed évvel később, egyes latakiai felkelők
fegyvert fogtak a rezsim ellen és visszavonultak a hegyekbe. Bálus
is közéjük tartozott. Neki nem voltak követői, de ő is a hegyekbe
ment, és létrehozta a saját alegységét, amely kisvártatva csatlako
zott az al-Núszra Fronthoz” - mondta Tellu, az al-Káida szír fiók
szervezetére utalva.
Jóllehet Bálus még a tiltakozási hullám megindulta előtt ki
szabadult, tevékenysége beleillik abba az összképbe, amelyet az
elmúlt években külföldi és szíriai szakértők vázoltak fel az ország
számtalan terrorista sejtjének működési mechanizmusáról. Fáj ez
ed-Dveiri vezérőrnagy, egykori jordániai hírszerző, a sivatagi ki
rályság elhárításának Szíriáért felelős részlegét vezette. Ő azt nyi
latkozta az egyesült arab emírségekbeli The Nationalnek: „Az al-
Núszra Front létrehozói közül sokan 2008-ban kerültek a rezsim
börtöneibe. Amikor kirobbant a forradalom, ezek az emberek a
szír hírszerzés javaslatára szabadlábra kerültek. Azzal érveltek el-
Aszadnak a szabadon bocsátás mellett: »A malmunkra hajtják a
vizet. Sok hátránya is van a szabadon engedésüknek, de talán több
az előnye, hiszen így a világ is meggyőződhet róla, hogy az iszlám
terrorizmussal állunk szemben.«”34
Talán a fentinél is többet mond, amit Szíria saját katonai hír
szerzése hintett el ugyanennek a napilapnak. Eszerint el-Aszad
2011-es általános amnesztiája azt a célt szolgálta, hogy elvesse a
terrorizmus magjait Szíriában, hogy aztán propagandacélokra
használhassák fel azt. „A rezsim nem csupán kitárta a börtön ka
puit és szélnek eresztette a szélsőséges rabokat, hanem segített is
nekik a saját fegyveres szervezeteik létrehozásában - nyilatkozta
egy korábbi alavita hírszerző, aki 2011 nyarán dezertált egységétől
az ország északi részén. - Ezek nem légből kapott információk,
mert fültanúja voltam a parancsok kihirdetésének. A parancsok

a katonai hírszerzés damaszkuszi központjából jöttek.” Sőt a re
zsim Idlibben és Darában bőkezűen ellátta fegyverekkel a szélső
ségeseket - tette hozzá a katonatiszt.
Neváz Fáresz Szíria nagyköveteként abba az Irakba akkredi
tálták, amelyet - ahogyan láttuk az előző fejezetben - el-Aszad
egészen 2009 végéig a terrorizmus segítségével kívánt destabili
zálni. Fáresz 2012 júliusában dezertált, és azt nyilatkozta a sajtó
nak, hogy Damaszkusz még akkor is játszott a dzsihádista tűzzel,
amikor már jól benne jártak a forradalomban. Fáresz olyan po
zíciókat töltött be, amelyekben első kézből értesült az ilyen jelle
gű információkról. Mielőtt elfoglalta volna a bagdadi nagyköveti
posztot, a biztonsági szolgálat vezető beosztású tisztjeként és a
szír-iraki határ mentén fekvő egyik terület tartományi kormány
zójaként szolgált. A The Sunday Telegraphnak adott nyilatkozatá
ban felidézte, hogy miként „adtak szóbeli parancsot arra, hogy
hogyan kell megkönnyíteni az Irakba utazni kívánó közszolgák
dolgát, és hogyan kell eljárni, hogy a távollétük ne tűnjön fel”.
Azt is hozzátette, személyesen ismert olyan „összekötő tiszteket”,
akik az al-Káida kapcsolattartóival működtek együtt még akkor
is, amikor Ő2012 júliusában dezertált. Fáresz még ennél is tovább
ment: a 2011 végén elkezdődő, szír területeket érintő nagyszabású
terrorista akciókat „az al-Káida készítette elő a biztonsági erők
hathatós segítségével”, köztük azt is, amely 2012 májusában a Da
maszkusz külvárosában található katonai hírszerzés épülete ellen
irányult.55
Vajon ezek a vádak koholmányok, vagy politikai motivációt
kell sejteni mögöttük? Az alavita hírszerző esetében meg kell
említeni, hogy azt nyilatkozta a The Nationalnek, hogy inkább
el-Aszadot választja, mint a radikalizált ellenzék győzelmét. Bár
mi legyen is az igazság, a vádak azon a bizonyított együttműködé
sen alapulnak, amely Damaszkusz és az al-Káida között egészen
Az elárult í orra dalom 179
2010-ig fennállt. Ha a rezsim valóban megszakított minden kap

csolatot a dzsihádistákkal abban az egy évben, amely a bagdadi
pokolgépes merényletek és a Dara városában történt tüntetések
kitörése között telt el, akkor kénytelen volt elszenvedni a modern
történelem egyik legdrámaibb hatású következményét, nevezete
sen, hogy akciójuk a visszájára sült el.
Hogy is került Szíriába az ISI?
Mielőtt az utolsó amerikai katona is elhagyta volna Irakot, Abu-

Bakr al-Bagdadi néhány terroristát Szíriába küldött. A kiváló dzsi-
hádista kapcsolatokkal rendelkező Ránija Abu-Zeid újságíró sze
rint 2011 augusztusában, a ramadán ideje alatt nyolc férfi érkezett
a Szíria északnyugati részén elterülő el-Haszaka tartományba.56
Köztük volt a damaszkuszi Abu Abu-Mohamed el-Dzsuláni, aki
harcolt az ISI kötelékében, és éppen ama hatalom ellen készült
felvenni a küzdelmet, amely korábban megkönnyítette számára
a határ átlépését ellentétes irányba.
Jóllehet az a szóbeszéd járja, hogy a harmincas évei elején járó
el-Dzsulánit is az általános amnesztiával engedték szabadon a
Szednájából, ezt egyelőre semmilyen bizonyíték nem támasztja
alá. Ed-Dveiri vezérőrnagy azt nyilatkozta a The Nationalnek,
hogy el-Dzsulánit valóban fogva tartotta a szir rezsim, ám az idő
pontot és a pontos helyet nem árulta el.57 Abu-Zeid szerint el-
Dzsuláni első szíriai kapcsolata az egykor Szednájában raboskodó,
akkoriban - „néhány szírből, egy szaúdiból és egy jordániaiból”
álló - ISI-sejtet vezető férfi volt, akivel még az első éjszaka talál
kozott. (Azt határozottan ki merjük jelenteni, hogy el-Dzsuláni a
Camp Buccában raboskodott, ahol az amerikaiak tévesen Moszul-
ból származó iraki kurdként regisztrálták.)
El-Dzsuláni sejtjét gyanították ama damaszkuszi autóbombás

merényletsorozat mögött, amelyet 2011 végén követtek el a bizton
sági erők és a hadsereg ellen; 2012. január 23-án minden bizonyos
ságot nyert, hiszen ekkor jelentették be az al-Núszra Front meg
alakulását/'*
El-Dzsuláni olyannyira ügyelt arra, hogy titokban tartsa az is i
hez és az al-Káidához fűződő kapcsolatát, hogy még saját sejtjé
nek tagjai sem tudták pontosan, mi az al-Núszra Front célja és
hogyan hajtotta végre a szörnyű támadásait. Cristoph Reuter, a
Dér Spiegel a térséget kiválóan ismerő tudósítója azt nyilatkozta
számunkra: „Az első valódi al-Núszra Front 2012 júliusában jött
létre Aleppóban. Amikor sikerült egytagúkkal beszélni, megkér
deztük tőle, hogy tényleg az al-Núszra tagja-e, mire ő határozott
igennel felelt. »Akkor elmondaná nekünk, hogyan robbantották
fel a biztonsági erők damaszkuszi épületét?« »Fogalmunk sincs -
jött a válasz. - Mi csak felvettük ezt a nevet, mert nagyszerű név
ez, és pénzt kapunk ezért az öbölből.«”
El-Dzsuláni hozzávetőleg hat hónapot töltött azzal, hogy létre
hozzon - vagy újjáépítsen - egy titkos dzsihádista hálózatot Szíriá
ban, mielőtt ezt teljesen szír belpolitikai fejleményként tálalta. El
képesztően ügyesen hajtotta végre a feladatot, hiszen az al-Núszra
nem csupán el-Aszad egyik legkérlelhetetlenebb ellenfelévé vált,
hanem a helyiekkel való érintkezések során tapasztalható viszony
lagos „mérsékeltségével” még a nem iszlám hitűek tiszteletét is
kivívta. Az al-Núszra például nem hirdetett háborút Szíria kisebb
ségei ellen, ahogyan azt később az ISIS tette. Olykor még templo
mokat is megvédett, hogy bizonyítsa a keresztények előtt, Szíria
meglehetősen színes társadalmi és vallási mozaikjának részei,
nem pedig külföldi takfiristák. Az elemzők szerint ebben el-Dzsu-
láni ed-Deváhiri tervét követte, amely bili Láden 2011. májusi
meggyilkolása után lépett életbe. „Ed-Deváhiri szigorúan elle
nezte a más vallási csoportok vagy szektáié - a síiták, a jazidik,
Az elárult f orradalom 181
a hinduk, a keresztények és a buddhisták - elleni támadásokat,

ha azok előbb nem támadtak a szunnitákra - állítja I.aisz Alhúri.
- Ez még az al-Káida iraki, al-Zarkávi, el-Maszri és al-Bagda-
di idejéből származó negatív tapasztalatokra vezethető vissza.
Ed-Deváhiri azt is sürgette, hogy a dzsihádislacsoportok vegyek
tél a kapcsolatot azokkal a muszlim emberekkel, akik Szíriában,
Libanonban és Észak-Afrikában eltértek az iszlám valódi taní
tásától. A célja ezzel az volt, hogy a tauhíd, avagy az egyistenhit
dogmája köré szerveződő embereket egyesítse.”59
A takfirizmus - mint köteléket képező társadalmi szerződés az
al-Káida részére - megbukott Irakban, ami javarészt az amerikai
és a törzsi erőfeszítéseknek tudható be. Az al-Núszra tehát arra
kellett ed-Deváhirinek, hogy Szíriában visszaállítsa szervezete
megtépázott tekintélyét. El-Dzsuláni később azt nyilatkozta az
al-Dzsazírának, hogy az al-Núszra létrehozása az al-Káida egyik
régi tervének megvalósulásaként értelmezendő, hogy megszaba
dítsák Szíria népét a zsarnoki rezsim elnyomásától.611„Senki sem
tekinthet el attól a fontos szereptől, amelyet Levante tölt be -
mondta el-Dzsuláni. - Ez itt a konfliktusok térsége, legyen az mo
dern kori vagy ősi... Amikor kirobbant a szír iái forradalom, az
Iraki Iszlám Állam egyik vezetője megkérdezett bennünket arról,
hogy mi legyen. Mi erre azt feleltük, kezdjünk el működni itt...
A rezsim nagyon elnyomó volt, és az emberektől távol állt az a
gondolat, hogy fegyvert ragadjanak ellene, vagy akár megértsék és
elfogadják az ösvényt, amelyen mi járunk... A felkelés tehát ki
kövezte előttünk az utat, hogy könnyedén bejussunk erre a meg
áldott földre... Engedélyt kértünk, hogy megalapítsuk az al-Núszra
Frontját, ám ez a gondolat már jó ideje foglalkoztatta az al-Káida
vezetését.”
Mint az al-Núszra parancsnoka, el-Dzsuláni felügyelte az egész
országra kiterjedő műveleteket, olykor álruhában járta a végeket,
hogy meggyőződjön emberei harci kedvéről. (Hasonlóan, mint
a Camp Buccában, az al-Káida most is a megtévesztés eszközéhez

nyúlt, hogy ne csupán az ellenségnek, hanem a saját embereinek
is túljárjon az eszén.)
Ed-Deváhiri 2012 elején kiadott két nyilatkozatában úgy igazol
ta el-Dzsuláni törekvését, hogy valószínűleg nem is tudott róla.61
A második, február 11-én kiadott közleményben az egyiptomi
arra szólított fel „minden muszlímot, illetve minden nemes és sza
bad embert Törökországban, Irakban, Jordániában és Libanon
ban, hogy jöjjenek minden vagyonukkal, véleményükkel és infor
mációikkal, hogy támogassák szír iái testvéreiket”. Ed-Deváhiri
elítélte el-Aszad rezsimjét, amiért „az umma [muszlim közösség]
fiataljainak legjobbjait a börtönben tartotta, ahol megkínozta és
megölte őket. Izrael határait védte majd négy évtizeden keresz
tül, az Egyesült Államok oldalára állt az iszlám elleni háborúban,
valamint igazhitűek vérét ontotta Hamában, Homszban, Dzsiszr
es-Sugúrban és Darában. Ezek nem mások, mint rablógyilkosok,
akik Sziria gazdaságát és természeti erőforrásait fosztogatják és
szipolyozzák.”62
Hogy ne szalassza el az előtte álló kiváló lehetőséget az újabb há
borúra, ed-Deváhiri újfent latba vetette minden tekintélyét, hogy
világszerte hadba hívja a muclzsahedint.
10
MEGTÉRTEK ÉS „ÖTCSILLAGOS
Az ISIS harcosainak rövid bem utatása
Könyvünk elkészítésekor tucatnyi, ISIS-hez köthető személlyel

készítettünk interjút, akik között vallási-ideológiai vezetők, harco
sok, tartományi emírek, biztonsági tisztek és szimpatizánsok egy
aránt megtalálhatóak voltak. Amikor azt vizsgáltuk, pontosan mi
is vonzotta az ISIS-hez őket, olyan tényezőkre akadtunk, amelyek
alapján bármilyen kultuszokhoz vagy totalitárius mozgalmakhoz,
akár a szalafista dzsihádizmussal ellentétes ideológiájúhoz is csat
lakozhattak volna. A korántsem homogén hátterű szervezet tagjai
közé tartoznak istentelen haszonlesők, háborús nyerészkedők és
elkötelezett takfiristák is.
A meggyőzés ereje
2014 októberében, két hónappal azután, hogy átvették a lcelet-

szíriai régió felett az ellenőrzést, az ISIS biztonsági egysége le
tartóztatta Motana Abdesz-Szetárt, a Szabad Szíriái Hadsereg
(SZSZH) 19 éves, ékes beszédű médiaaktivistáját. Miután a közeli

dzsihádistabázisra szállították, kihallgatták, majd halálosan meg
fenyegették. Sorsát a foglalkozása döntötte el, a szír ellenzéknek
vagy a szaúdi médiának dolgozni egyet jelentett a biztos halál
lal. „Ha az Orientnek vagy az al-Arabiának dolgozol, levágjuk a
fejed” - mondták Abdesz-Szetárnak. A katari al-Dzsazíra munka
társának lenni azonban már kevésbé veszélyes foglalkozás, derült
ki, Abdesz-Szetár azt mesélte nekünk, hogy igencsak megkönnyeb
bült, amikor egy mosolygó és tiszteletre méltó dzsihádista meg
mentette őt az ISIS parancsnokának kérdésözönétől.
„Abu-Hamza csendes és tiszteletre méltó férfi volt - idézte fel
Abdesz-Szetár, az Aleppó keleti részén található Manbidzs telepü
lésről származó Abu-Hamza es-Sámira, az ISIS klérusának egy
magas rangú tagjára utalva. - Még az arckífejezése is megnyug
tató volt. Kifejtette, hogy az ISIS miért küzd az SZSZH ellen. Azt
mondta, azért, mert istentelen törvényeknek engedelmeskednek,
és Amerikától kapják a pénzügyi támogatást. Isten pedig azt mond
ta, aki szövetségre lép velük, az eggyé válik közülük. Aztán az
el-Dauláról beszélt. Majd nekem szegezte a kérdést: »Miért nem
fogadsz hűséget? A Próféta is azt mondta, aki nem tesz hűségesküt
valakinek, annak halála dzsáhilíja [nem muszlim] lesz.« Amikor
először hallottam erről, szavamra mondom, hogy minden ízem
ben reszketni kezdtem. Életemben először szembesültem azzal,
hogy a hadísz igaz.”
Abdesz-Szetár azonban még nem állt készen arra, hogy hűséget
fogadjon Abu-Bakr al-Bagdadínak, de Abu-Hamza csak mosoly
gott és azt mondta neki, szánjon elegendő időt arra, hogy átgon
dolja, mi a teendője. Körülbelül egy héttel később Abdesz-Szetár
úgy döntött, csatlakozik.
Abdesz-Szetár átéléssel beszélt útjáról az TSIS-be, lekicsinyelve
azt a nyolc órát, amelyet a szervezet fogságában töltött, inkább
afféle átmenetet segítő rítusként, mintsem élet és halál ügyeként
Megt értek es „ötcsillagos dzsiháöisták 185
tekintett rá. Azt mondta, lenyűgözte az ISIS „intellektualizmusa,

valamint az, ahogyan terjeszti a vallást, és harcol az igaztalanság
ellen”.
Az általunk meginterjúvolt számos ISIS-tag a fentihez hasonló
véleményt fejtett ki a terror hadseregéről, amely nyilvánvalóan
kiválóan elsajátította, miképpen kell megtörni azokat az áldozato
kat, akiket kiszemelt magának, és hogyan kell saját képére formál
va újjáépíteni őket. Az Abdesz-Szetár által emlegetett „intellektua-
1izmus” meglehetősen bizarrnak, sőt akár groteszknek is hathat a
nyugati megfigyelő szemében, de ez alatt a gondosan kimunkált
ideológiai narratíva, az iszlám hermeneutika, történelem és poli
tika tökéletes arányú vegyítése értendő.
Amiről Abdesz-Szetár beszélt, nem volt más, mint amit azok
a kommunisták is hangoztattak, akik később csalódtak a marxiz-
mus-leninizmusban. „A sutba hajítottuk a társadalmi konven
ciókat, egyetlen iránytűnk immár a puszta logika; erkölcsi bal
laszt nélkül hajózunk”1- mondja Arthur Koestler Sötétség délben
(Darkness at Noon) című művében Rubasov, miután azzal szembe
sül, hogy saját elvtársai készülnek kihallgatni őt. Percekkel ké
sőbb az a diktatúra végzi ki, amelyet életének négy évtizede során
szolgált.
„Ha valaki meghallgatja az el-Daula vallástudósait - folytatta
Abdesz-Szetár - , megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy az iszlám
világ társadalmainak többsége mennyire eltér az igaz tanításoktól.
Olyan vallásuk van, amelyet két évtizede vagy még annál is keve
sebb ideje alkottak. A legtöbb magát iszlámnak valló társadalom
vallása tele van tisztázatlan dolgokkal, 90%-uk bida (kitaláció).
Vegyük például a süket: imáinkban nem csupán Istenhez fohász
kodunk, és még csak észre sem vesszük. Vagy az ómenek például.
Amikor a mecsetben mások előtt pózokat veszünk fel, az ríja [hi
valkodás]” Az ISIS valami olyasmi ajánlott Abdesz-Szetárnak,
amire el-Aszad és az SZSZH képtelen volt: a „tiszta” iszlámot.
186 A 2 iszlám Állam
„Ha valaki találkozik az ISIS vallástuctósaival vagy külföldi har

cosaival, és két órát beszélget velük, bizonyosan meggyőzik - foly
tatta Abdesz-Szetár. - Nem tudom pontosan, hogyan, de az biztos,
hogy képesek meggyőzni másokat. Ha ellenőrzésük alá vonnak
egy területet, erővel terjesztik a vallást, és tetszik vagy sem, m in
denkinek imádkoznia kell. Mindnyájan megfeledkeztünk az isz
lám legfontosabb kötelességéről: a dzsihádról. ö k rávilágítottak a
dzsihád pontos mibenlétére. Minden egyes alkalommal, amikor
valaki megnéz egy erről szóló videót, különös érzés keríti hatal
mába, amely a dzsihád felé tereli.”
Még az ISIS áldozatai is elismerik, hogy a terrorszervezetre jel
lemző valamiféle „meggyőző erő”.
Abu-Bilál el-Leili feladata volt, hogy alapítsa meg az SZSZH
egységét szülővárosában, el-Bu-Ledben, Dajr ez-Zaur kormányzó
ságban. Amikor az ISIS bevonult, a férfi Törökország felé vette
az irányt. A dzsihádisták felgyújtották a házát, őt magát pedig
körözni kezdték. El-Leili analfabéta banditáknak tartja őket, akik
meglehetősen eltorzult tartalmat adnak a hitnek, ám azt ő is el
ismeri, hogy meglehetősen nagy sikert aratnak a fiatalok és az idő
sek között, kiváltképpen a szerény/minimális vallási ismerettel
rendelkezőknél. „Az ISIS pénzzel, igazságtevéssel és a tolvajok
elleni harccal nyerte meg az embereket. Az itteni térségekben az
emberek az iszlámra vágynak és azt szeretnék, ha valaki felvenné
a harcot... a haramiák ellen. Megszédítette őket az Iszlám Állam
koncepciója, és azt hitték, a dzsihádisták őszinték. Akik csatlakoz
tak hozzájuk, még arra is alig voltak képesek, hogy megtanulják
kívülről a Korán egyes szárait. Egyáltalán nem voltak vallási ala
pok. Mindössze a rábeszélés erejét vetették be.”
Megtértek és „ötcsillagos dzsiliádisták 187
Az újonc
Hamza Mahmúd az észak-szíriai el-Kámesliben élt) jómódú csa

lád 15 éves sarjaként került a szervezet hálójába. A szülők csak
akkor vették észre, mi történt, amikor a fiú 2014 nyarán elkezdett
rendszeresen, hosszú időkre eltűnni. Miután a család képtelen
volt megakadályozni ebben, az apa szándékosan eltörte a fia lábát.
Amikor azonban a csont összeforrt, Hamza új fent megszökött és
beszüntette a kapcsolatot a családjával. Csupán a testvéreivel volt
hajlandó szóba állni, akik egyébiránt külföldön éltek.
Hamza fivérének, Omarnak a segítségével sikerüli megszervez
nünk egy Skype-interjút a fiúval. Omar a beszélgetés során arra
kérte Hamzát, hogy szakítson a szervezettel, és térjen haza. „Hamza,
ez nincs így rendben, te még fiatal vagy, ez a csoport félrevezetett
téged - mondta neki Omar. - Az iszlámban semmi sem buzdít
gyilkosságra vagy erőszakra.” Hamza erre gépiesen, ám klasszi
kus arabsággal a hadíszt és a szárakat idézte, hogy igazolja új mes
tereinek cselekedeteit. Azt is hozzátette, hogy az ISIS-ről közkézen
forgó kép eltorzított és meghamisított. „Ne higgy el mindent, amit
a médiában látsz - mondta még Hamza. - A testvérek igazhitű
muszlimok. Nem teszünk mást, mint ami a helyes. Ha látnád és
hallanád azt, amit én, te is belátnád.”
Omar erre azzal válaszolt, hogy Szíriában immár évszázadok
óta élnek egymás mellett a különböző valláshoz és különböző fele
kezetekhez tartozó emberek. Hamzát leginkább az hökkentette
meg, amikor Omar arról beszélt, hogy barátai között alaviták
és jazidik is vannak. „Jazidik is vannak a környezetedben? - így
Hamza. - Öld meg mindet, és közelebb kerülsz Istenhez!”
A kurdok
Az, hogy kurdok is csatlakozzanak az ISIS-hez, meglehetősen

abszurd ötletként hangzik, kiváltképpen annak tükrében, hogy a
terrorszervezet felső vezetői annak a baaszista rezsimnek a sorai
ból kerültek ki, amely népirtást rendezett a kurdok között. Az
ISIS pedig kurd falvak és városok ellen intézett támadást, mint
például a török-szír határon fekvő Kobane, valamint ostrom alá
vette Erbilt, az iraki kurd regionális kormány székhelyét, mielőtt
a 2014 augusztusában meginduló amerikai légicsapások el nem
űzték őket a környékről. A szíriai és iraki kurd milíciák, a pesmer-
ga és a YPG (Népvédelmi Egységek) világinak és marxistának szá
mítanak, így nem számíthatnak másra az ISIS-től, mint a halálra.
Jóllehet más, sok baaszistát a soraikban tudó szunnita felkelőcso
portok - például ed-Dúri Neksbandi Hadserege - is megpróbál
tak (többnyire sikertelenül) kurdokal toborozni, az ISIS mégis
diadalmaskodott e téren, mindezt ráadásul Szaddám népirtása
színhelyén, Halabjában.
Abu-Mohamed el-Adnáni, az ISIS szóvivője ezekkel a szavak
kal támasztotta alá a Közel-Kelet legnagyobb hazátlan népe ellen
folytatott kampányt: „A kurdok ellen vívott küzdelem vallási há
ború. Nem nemzeti alapú - mi Allah kegyelmét keressük. Nem
azért harcolunk a kurdok eilen, mert ők kurdok. Mi a közöttük
megbújó hitetlenek ellen küzdünk, akik a keresztesek és a zsidók
szövetségesei voltak, amikor azok hadakoztak a muszlimok el
len... Az Iszlám Állam soraiban számtalan muszlint kurd talál
ható. Ők a hitetlenek ellen viselt háború legkeményebb harco
sai.” Az Iszlám Állam „muszlint kurdjainak” egyike, Abu-Hetáb
el-Kurdi, 2014 októberében a Kőbánét védő YPG ellen vezette a
dzsihádistákat, akikhez el-Haszaka, Aleppó és Rákká városából is
csatlakoztak kurdok.
Megt értek és „ötcsillagos dzsi hádi sták 189
Miért csatlakoznak a kurdok az ISIS-hez? Húszéin Dzsumu,

a Dubaiban kiadott al-Baján napilap politikai szerkesztője és a
kurd politika avatott szakértője adja a legkézenfekvőbb magyará
zatot. Szaddám halabjai mészárlása után a városban maradottak
közül sokan elszegényedtek, míg mások új otthont építettek és
folytatták tovább az életüket. A vegyi támadás áldozatainak meg
segítésére létrehozott karitatív szervezetek főleg szalafista irányult
ságúak voltak, amelyeket az öböl menti államok finanszíroztak,
mint például a kuvaiti Iszlám Örökség Újjászületésének Társa
sága, amelyet később az Egyesült Államok a terrorizmus anyagi
támogatásával is megvádolt. így tehát a Közel-Kelet kurdok lakta
térségeinek több évtizednyi térítése eredményeképpen HaJabja
a kurd iszlamizmus fellegvárává vált. (Azt se feledjük el, hogy
al-Zarkávi első iraki búvóhelyét az Anszár el-Iszlámi, az al-Káida
helyi fiókszervezete biztosította Kurdisztán északi, hegyekkel bo
rított részén.)
Szíriában a kurdok kisebb arányban csatlakoztak az ISIS-hez,
ám itt sem volt ez példa nélküli. A szíriai kurdok főként szekulári-
sak vagy pedig a Haznavi szufi rendhez tartozó szunniták. Beszél
tünk azonban Aleppóból és el-Haszakából származó két kurddal,
akik azért csatlakoztak az ISIS-hez, mert a szervezet inkább pán-
szunnita, mintsem pánarab filozófiája vonzotta őket. Az el-Ha
szakából származó harcos elmesélte nekünk, milyen párbeszédet
folytatott az ISIS egyik toborzójával röviddel a szervezethez való
csatlakozása előtt. A toborzó azt mondta, hogy az al-Núszra Front,
amely addigra már elszakadt az ISIS-től, főleg „arab”, mintsem isz-
lamista szervezet. Ezzel szemben az ISIS-t egyáltalán nem érdekli
az etnikai hovatartozás, csupán az igaz hit számít.
Hasonlóképpen, az ISIS a türkmén kisebbség soraiban is rend
kívül népszerűvé vált, holott a despotikus arab rezsimek alatt nem
jutott nekik más osztályrészül, mint diszkrimináció és elnyomás.
A türkmén ISIS-tagok kulcsszerepet játszottak a szervezet moszuli

és a város környékén történt térnyerésében. Al-Bagdadi helyet
tese, Abu-Muszlim et-Turkmáni, akit állítólag 2014 decemberé
ben öltek meg, szintén türkmén volt.
A szednájai ultrák
Az ISIS alsó és középszintjeit elfoglaló takfiristák a korábban leírt,

szigorú hittételrendszert, vele pedig egy meglehetősen expanzív
és ugyanakkor befogadó ideológiát vallanak magukénak. Abu
al-Athir el-Abszi története, aki az általános amnesztia keretében
szabadult a rezsim börtönéből, kiváló esettanulmányként szolgál.
El-Abszi nem sokkal szabadulása után megalapította az Oszud
esz-Szunna (Szunnita Oroszlánok) elnevezésű csoportját Aleppó
körzetében. A férfi akkor vált igazán nélkülözhetetlenné az ISIS
számára, amikor az al-Núszra Front 2013-ban kivált belőle. El-
Abszi már az ISIS megalapítása előtt keményen fellépett a többi
iszlamista vagy dzsihádista tömörülés ellen, ami valószínűleg még
a Szednája börtönben kirobbant ideológiai konfliktusból eredez
tethető (talán az is közrejátszhatott, hogy el-Abszi több csoportot
is felelősnek tartott fivére, Eiras haláláért).
Váil Eszám, aki találkozott el-Abszival a szíriai felkelés kezdete
után, azt állítja, a dzsihádista kuffárnak (hitetlennek) tartja sok
egykori fogolytársát, azokat is, akik jelenleg rivális iszlamista dan
dárokat és zászlóaljakat vezetnek Szíriában. Miért? Azért, mert
nem kiáltották ki hitetlennek a Közel-Kelet tágút (zsarnoki vagy
hamis) muszlim vezetőit. El-Abszi még azért is neheztelt rájuk,
mert a véres 2008-as börtönlázadás során ők voltak azok, akik
feladták a küzdelmet és megadták magukat a szír hatóságoknak.
Megt értek és „ötcsillagos dzsi hadi st ák" 191
El-Abszi és csoportja különállónak számított a szalafisták kö

zött a Szednájában. Kevés rabtárs osztozott a szélsőséges nézetek
ben és csatlakozoLL a csoporthoz, hogy elutasítsa a rezsimet; még
akkor sem, amikor a 4. páncélos hadosztály tagjai nagy számban
megjelentek a börtön körül.
Az ISIS és a többi dzsihádista-iszíamista csoport között fenn
álló konfliktus ennélfogva még a szíriai polgárháború előtt, a rá
csok mögött kezdődött, évekkel korábban. Abu-Adnán, az ISIS
egyik biztonsági tisztje szerint a felkelőcsoportok alakulatainak
többsége felkelők újraegyesüléseként alakult meg a különböző
börtönkörletekben. „Az nem úgy volt, hogy véletlenül egymásra
akadtak - mondta a férfi. - Ezek az emberek ismerték egymást, és
a később megalakuló csoportok már a kész személyi és ideológiai
infrastruktúrán alapultak. A személyi konfliktusok és a politikai
véleménykülönbségek azonban továbbra is megmaradtak.”
Abu-Bakr al-Bagdadi 2012 végén látogatott Szíriába. Egyik leg
kitartóbb híve és az iszlám kalifátus kikiáltásának egyik leghango
sabb propagálója, el-Abszi segített al-Bagdadinak abban, hogy az
al-Núszra és más dzsihádisták, valamint a szíriai rivális felkelő
csoportok akkori tagjai hűségesküt tegyenek neki.
A kivárásra játszók
Az ISIS tagságának egy másik kategóriáját alkotják azok, akik

már korábban is iszlamista vagy dzsihádisla nézeteket vallottak,
ám még nem tették teljesen magukévá a takfirizmus ideológiáját.
A végső elköteleződés főként a körülmények függvénye volt. Egye
sek azért csatlakoztak, mert az ISIS lerohanta a területet, ahol él
tek, és ez maradt az egyetlen iszlamista szervezet, amely felvette
őket soraiba. Másoknak egyszerűen rendkívül imponált az ISIS

katonai potenciálja a többi felkelőcsoport ellenében. Megint m á
sok pedig, eredeti csoportjukat elhagyva, sokkal szervezettebbnek,
fegyelmezettebbnek és alkalmasabbnak találták az ISIS-t.
Az ún. szélsőségesek számára a megtérés aligha lehetett olyan
elsöprő erejű és összetett élmény, mint amilyet Abdesz-Szetár is
megtapasztalt. Ök más módszert választottak: a 2013. decemberi
Szíriái felkelés bukása után egyszerűen átszivárogtak azokból a
különböző iraki és Szíriái iszlamista szervezetekből, ahol vezetési
válság alakult ki, vagy az elvetélt szíriai Szahvából, amely 2013
decemberében bomlott fel.
Az ISIS-hez való átpártolás 2014 szeptemberében érte el csúcs
pontját, amikor számos iszlamista csoport, köztük az al-Núszra
Front, közös nyilatkozatában ítélte el a Nyugat által támogatott
Szíriai Nemzeti Koalíciót, az ellenzék politikai szárnyát, és egység
re szólított fel „iszlamista keretek” között. Októberben hét iszlamis
ta csoport megalakította az Iszlám Frontot, majd közleményben
vetették el a demokráciát a súraalapú iszlám rendszer ellenében.
Az ISIS ideológiai szinten jelentős sikereket könyvelhetett el
ebben az időszakban. Számos iszlamista vonakodott felvenni a
harcot szalafista csoportok ellen. Az átlagos szírek is hasonló véle
ményen voltak, mivel szerintük az el-Aszad és iráni szövetségesei
elleni harctól való bármifajta eltérés árulásnak minősíthető. Az
Iszlám Front fiatalabb tagjai hitvilág tekintetében reakciósabbak
voltak, és hevesebben szóltak hozzá az iszlám állam megalapí
tására vonatkozó dzsihádista diskurzushoz. Az Iszlám Front egyes
parancsnokai pedig nem fogtak fegyvert az ISIS konvojai ellen,
sőt védelmet is nyújtottak nekik. A megosztottság pedig az ISIS
malmára hajtotta a vizet.
A Dávúd brigádból, az Iszlám Front egykor egyik legerősebb
csoportjából, a Szokúr es-Sám (Levantei Sólymok) frakciójából
2014 júliusában hozzávetőleg ezren távoztak az ISIS-be; a Szíriá-
Megtértek és „ötcsillagos dzsihádisták 193
bán és Irakban egyre inkább terjeszkedő szervezethez tömegesen

csatlakoztak az Iszlám Front és az al-Núszra harcosai.
Az ISIS abból is profitált, hogy az egyre fokozódó erőszaktól és
a 2014 augusztusáig hozzávetőleg 200 ezer áldozattal járó hábo
rútól sújtott nép körében nem létezik „szíriai” dzsihádista diskur
zus. A már megerősödött szíriai iszlamista csoportok, kivált a
Muszlim Testvériség, nem vették fel az eléjük dobott kesztyűt, és
inkább akartak fősodorbeli pro-demokráciapárti mozgalom ré
szeként mutatkozni, jóllehet politikai és financiális tekintetben
iszlamista csoportok álltak mögöttük. Még az al-Núszra is bizo
nyos értelemben afféle nemzetközi ambíciók híján lévő „nemze
tinek” titulálta magát. Ez a fajta álszentség azt jelentette, hogy az
ISIS többé-kevésbé uralja a globális szalafista-dzsihádista narra-
tívát és annak világhódító tervét.
A politikai okokból csatlakozók
Ahogy az gyakran előfordul, amint az ISIS egyre nagyobb terüle

teket hódított meg, a hozzá csatlakozók motivációjában egyre ki
sebb szerepet kapott a vallás. Akik azt állítják, tisztán politikai
okokból követik az ISIS-t, azok teszik ki az alacsonyabb beosztású
káderek és a támogatói bázis döntő hányadát.
Az ebbe a kategóriába tartozók számára az ISIS az egyetlen
lehetőség az elmúlt évtizedben a szunniták által megtapasztalt,
meglehetősen sanyarú sors elkerülésére. Előbb az Irak feletti ellen
őrzést veszítették el, most pedig Szíriában történnek olyan atro
citások, amelyek egyesek szerint kimerítik a népirtás tényállását.
A közel-keleti harcokat a szunniták és az irániak vezette koalíció
között zajló küzdelemként értékelik, a túlzott erőszakot pedig a
síita hegemónia ellensúlyozására vagy megtörésére irányuló szűk-
194 A 7 Iszlám Ál lám
séges eszköznek tartják. Ebben a kategóriában gyakran fordulnak

meg felsőfokú iskolai végzettségűek.
Kitűnő példa a fentiekre Száleh el-Avad, világi ügyvéd el-Hasza-
kából, aki az ISIS korábbi kérlelhetetlen kritikusaként végül mégis
arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szervezel a kurdok ter
jeszkedése elleni egyetlen védőbástya. Száleh korábban a szíriai
demokratikus változás szószólója volt. „Fáradtak vagyunk, az ISIS
naponta négy-öt embert nyakaz le a városunkban” - nyilatkoz
ta nekünk még véleménybeli fordulata előtt. Néhány hónappal
később, amikor az ISIS nekifogott Kobane ostromának, Szálehet
már a lefej ezők soraiban találhattuk.
Számos el-Haszakában élő arab osztja a fenti álláspontot. A tar
tományban élő egyik befolyásos személyiség kijelentette, hogy
akár már holnap „ezrek” csatlakoznának az lSIS-hez, ha elfoglalná
a tartományi fővárost, mert nagyon tartanak attól, mi történhet,
ha kurdok vonják ellenőrzésük alá a területet.
Hasonló félelmek élnek a vegyes népességű közösségekben Bag
dad környékén, például Baakúbában, vagy Homszban és Hantá
ban, ahol a felekezeti ellentétek formálják az emberek politikai
meggyőződését.
Egy tucat, az ISIS-szel szimpatizáló arab, aki beleillik ebbe a
politikai kategóriába, nem feltétlenül vallásos, akár szekulárisnak
vagy agnosztikusnak is mondható (sokan azt állították, nem imád
koznak és nem járnak a mecsetbe), mélyen elitéli az ISIS által el
követett atrocitásokat. Mindezek ellenére sokan úgy tekintenek
a szervezetre, mint az egyetlen olyan fegyveres csoportra, amely
képes csapást mérni a „szunnitaellenes” rezsimekre és milíciákra
Szíriában, Irakban és máshol is. Hogy alátámassza álláspontját,
Száleh elmesélte, hogy az erőszak mindig is része volt az iszlám
történelemnek, és mindig megelőzte az erős iszlám birodalmak
kialakulását, példának okáért az Omajjádok, Abbászidák és máso
dik Omajjádok spanyolországi kalifátusát is.
Megt értek és „ötcsillagos rizsihátiisták 195
Ezt a csüggedtséget és igazságtalanságot most sok szunnita érzi.

Jelenleg a medlúmíja, azaz az üldözött és megtámadott közösség
tagjainak tartják magukat, amit rendszerint a síitákkal kapcsolat
ban szoktak emlegetni, akiknél a szenvedéstudat az identitásuk
része. Hasonlóképpen paradox helyzet, hogy a többségben lévő
szunniták úgy viselkednek, mint a bizonytalan kisebbség. A síi
ták ebben a térségben határozottabbaknak, magabiztosabbaknak
és jobban szervezetteknek tűnnek, ami az iráni támogatásnak és
az al-Kúdsz általi katonai irányításnak köszönhető. A síita mili-
cisták pontosan ugyanúgy járnak-kelnek a határok között, hogy
részt vegyenek a szent háborúban, mint szunnita társaik.
A szunniták úgy érzik, hogy támadás alatt állnak - el-Aszad,
Hornéi ni és egészen mostanáig el-Máliki fenyegeti őket - , és nem
rendelkeznek kellőképpen elhivatott vagy hiteles politikai képvi
selővel. A vallási és politikai hátterüket biztosító országok időköz
ben hiteltelenné és cinkostárssá váltak, vagy pedig egyszerűen né
mák maradtak: a szunnita többségű vagy szunniták vezette öböl
menti államok mindössze annyit tettek, hogy az Egyesült Álla
moknál kilincseltek katonai beavatkozásért.
Az ISIS-nek pedig ölébe hullott a győzelem: hidegvérrel hasznot
húzott a felekezeti sérelmekből és a szunniták sebezhetőségéből.
Ahogyan al-Zarkávi 2004-ben a Badr hadtestre hivatkozhatott,
al-Bagdadinak most nincs más teendője, mint rámutatni a szír
kormánypárti milícia, a Nemzeti Véderő, a libanoni Hezbollah,
az iraki Hezbollah, sőt még a Badr hadtest Szíriában és Irakban
elkövetett szunnitaellenes atrocitásaira, és ezen bizonyítékok alap
ján kijelenteni, hogy a szunnitáknak immár nem maradt más
reményük, mint a kalifátus.
196 A i I s z l á m Ál l a m
A pragmatisták
Az ISIS által teljesen ellenőrzött területeken a pragmatisták azért

támogatják a szervezetet, mert az meglehetősen hatékonyan jár
el a kormányzás és az alapvető közszolgáltatások tekintetében,
mint például a közegészségügyi feladatok ellátása és az élelmiszer-
szállítás terén (jóllehet ez talán hamarosan másképp lesz). Az ISIS
a „kormányzott” területeken létrehozta a rend látszatát, az ott
lakók pedig sokkal rosszabbnak vélik a lehetséges alternatívát -
el-Aszadot, az iraki kormányt vagy más milíciákat. A polgárhá
ború hosszú évei után a bűnözéstől és törvénytelenségtől való
megszabadulás vágya mindent felülír, s az sem baj, ha ezt az ISIS
drákóian szigorú törvényei révén érhetik el. Az ebbe a kategóriá
ba tartozók rendszerint távolságot tartanak az ISIS-tői, sőt inkább
olyan területekre költöznek, amelyekről az a hír járja, hogy ott
nem követtek el atrocitásokat.
Abu-Dzsászem vallási tanító akkor csatlakozott az ISIS-hez,
miután az 2014 nyarán lerohanta az ország keleti részét. „Lát
tam, hogy békén hagynak embereket, ha senki sem húz ujjat ve
lük - mondta a férfi nekünk. - Én mindössze annyit teszek, hogy
megtanítom az embereket a vallásukra, és remélem, hogy Isten
megjutalmaz majd munkámért.”
Az opportunisták
Sokan csatlakoznak az ISIS-hez olyanok is, akiket a személyes becs

vágy fűt. Ilyen opportunisták az egyszerű fegyveresek és az ala
csonyabb rangú parancsnokok között egyaránt találhatók. Azért
csatlakoznak, hogy gyengítsék a rivális csoportokat, hogy feljebb
Megt értek és „ötcsillagos dzsi fiadí sták' 1 197
jussanak a katonai és politikai hierarchiában, vagy hogy megelőz

zék az ISIS keménykezű igazságszolgáltatását a múltbéli kihágá
saikért vagy bűneikért.
Szaddám al-Dzsamál példának okáért az SZSZH egyik legtapasz
taltabb parancsnoka volt Kelet-Szíriában. Miután az al-Núszra le
győzte az Allahu Akbar Brigádot és két fivérét is megölte, al-Dzsa
mál hűségesküt tett az ISIS-nek. Az egyáltalán nem számított,
hogy a férfi drogkereskedő hírében állt.
Amer el-Refdán akkor csatlakozott az ISIS-hez, amikor az al-
Núszra kivált a szervezetből, mert nem tudtak megegyezni az olaj
bevételekről - mindemellett saját törzse és egy másik, az al-Núsz
ra irányította törzs között Dajr ez-Zaurban fennálló nézeteltérés
is erre motiválta. El-Refdánt később azzal is meggyanúsította el-
Dzsuláni szervezete, hogy ellopott 5 millió dollár értékű pamut
szövetet.
A külföldi harcosok
Az Irakon és Szírián kívül csatlakozók esetében természetesen

egymástól teljesen eltérő okok állnak a háttérben, amelyek szinte
mindig a helyzet teljes félreértésén alapszanak.
Shiraz Maher, a radikalizáció szakértője elmagyarázta, hogy
a digitális technológiák és a közösségi média, nevezetesen a Twit-
ter, a Facebook és a posztszovjet térségben a VKontakté (Zucker-
berg vállalkozására adott orosz válasz) forradalmasította a dzsi-
hádista agitációt és propagandát. A már Nyugaton született, az
ISIS-hez csatlakozott újoncok közötti online csevegés mintha in
kább a szervezet kigúnyolására irányulna, mintsem valódi elköte
leződés szőné át: „Lehet kapni hajzselét és Nutellát Rakkában?”
198 Az Iszi áfí i Á l l a m
„Elhozzam az iPadem, hogy üzenjek majd anyunak és apunak,

hogy szerencsésen megérkeztem a kalifátusba?” „Azt mondták
nekem, az egész olyan lesz, mint a Grand TheftAuto V ”
Maher a The New Statesmannek írt egyik cikkében azt állította,
hogy „az iraki háború alatt az al-Káida szimpatizánsai, jelszóval,
fórumokon értesülhettek a legújabb fejleményekről. Meglehetősen
nehéz volt rálelni a fórumokra, és a hozzáférés megszerzése sem
volt egyszerű feladat. A társalgás nyelve rendszerint az arab volt,
amelyet a legtöbb brit muszlim egyáltalán nem beszélt.” Mostan
ság az összes brit muszlim, aki Szíriába vagy Irakba indul harcol
ni, virtuális kalandorrá vagy dzsihádista „toborzótisztté” válik.
Mehdi Hassan, a Portsmouthból származó 20 éves fiatal 2014 no
vemberében esett el Kobane ostrománál. A brit dzsihádista nem
egyedül, hanem néhány portsmouthi társával csatlakozott az
ISIS-hez, akiket megbabonáztak a szervezet győzelmi sikereiről
szóló kampányvideók és a takfiri hatalom alatti életről szóló ki
színezett képkockák. A „pompeji srácok” néven ismert brit újon
cokról Maher is ír: „Hassan barátai közül már csak egy harcol:
hárman elestek, egyikük pedig éppen börtönben van az Egyesült
Királyságban”.
2013 decemberében, Maher számításai szerint, a szíriai ellenzék
soraiban „74 különféle nemzetből származó, 11 ezer” külföldi har
cos szolgált. Közülük legtöbben az ISIS-hez vagy más dzsihádista
szervezetekhez csatlakoztak, kevesen választották az SZSZH-t.
A tanulmány szerint a külföldi harcosok 18%-a érkezett Nyu-
gat-Európából, kiváltképpen Franciaországból - amely a nem
térségbeli származású dzsihádisták első számú kibocsátója - és
Nagy-Britanniából. Számukat még tovább növelte a tény, hogy
az Egyesült Államok háborút indított az ISIS ellen; a CIA úgy szá
molt, hogy 2014 szeptemberére 15 ezer külföldi harcolt Szíriában,
akik közül 2000-en voltak nyugatiak. Továbbra is a Közel-Kelet és
Észak-Afrika maradt a legfőbb kibocsátó térség: a külföldi szun
Megt értek ás „ötcsillagos dzsihádisták' 199
nita harcosok java része Szaúd-Arábiából, Líbiából és Tunéziából

érkezett.
Maher szerint a „misszionárius” dzsihádisták, akiket a civil la
kosság szenvedései késztettek arra, hogy csatlakozzanak az ISIS-
hez, rendszerint brit állampolgárságúak voltak. Ök úgy tekintet
ték a dzsihádot, mint abbéli kötelességet, hogy megvédjék a nőket
és gyermekeket a háború káoszába süllyedő Szíriában.
Szíriában hasonló tendencia 2012 közepétől látható, amikor
is nemzetközi média elterjesztette, hogy az el-Aszadot támogató
milíciák két civilt meggyilkoltak. A mészárlásnak a rezsimellenes
szírekre gyakorolt hatása korántsem volt elhanyagolható. Akik
tisztában vannak radikalizálódásuk menetével, többnyire azt állít
ják, a húlai és el-bajdái vagy az ezekhez hasonló vérengzések kész
tették őket arra, hogy 2012 végén iszlamista és dzsihádista csopor
tokhoz csatlakozzanak. A szírek azonban inkább saját szélsőséges
szervezeteik soraiba kérték felvételüket, mint a külföldiekkel is
barátságos ISIS-be. A rezsim öldökléseiből azonban az ISIS is hasz
not húzott: az emberek lassanként elkezdték tolerálni a hátbor
zongató kegyetlenséggel végrehajtott lefejezéseket, tudniillik úgy
tekintettek rájuk, mint az el-Aszad-rezsim és az iráni hátterű milí
ciák elleni jogos megtorlásra.
A rezsim által elkövetett legszörnyűbb mészárlások rendszerint
ott történtek meg, ahol az alavita, szunnita és iszmáilita (másik síi
ta csoport) falvak voltaképpen egymásba értek, így felerősítették a
vérontásba torkolló megtorlások felekezeti jellegét. Szinte mind
egyik öldöklés azonos forgatókönyv' alapján zajlott le: a Szír Arab
Hadsereg éjszaka körbevette a falut, majd a közelben állomásozó
milícia lerohanta azt. A késekkel és könnyűfegyverekkel felszerel
kezett banditák válogatás nélkül gyilkolták a nőket, a férfiakat és
a gyermekeket. A kegyetlen mészárlást a szisztematikusság és a
felekezeti hovatartozás fontossága jellemezte. Kínzásokról készült
videókon a sebíha vagy a Nemzeti Véderő előfutárai gúnyt űznek
a szunnita jelképekből, és arra kényszerítik a szerencsétleneket,

hogy elismerjék el-Aszad isteni mivoltát, vagy más szentségtörő
kijelentéseket tegyenek.
Maher megemlíti a külföldi harcosok második kategóriáját:
a mártíromság keresőit, akik nem vágynak másra, mint öngyilkos
merényletet végrehajtani, így pedig bátorságuk okán bekerülni a
dzsihádizmus diadalmas krónikáiba. Már az Iraki al-Káida megala
pítása óta érvényes az a tendencia, hogy az öböl menti országok
ból érkező harcosoknak különböző fórumokon és weboldalakon
minduntalan propagálják az öngyilkos merényleteket. A szaúdiak
rámutatnak arra, hogy a honfitársaik többnyire azért hajtják végre
az önfeláldozó tetteket, mert az ISIS vezetői előszeretettel küldik
őket halálba, miközben az irakiak lefoglalják saját maguknak a ve
zető pozíciókat.
Az utolsó tényező, ami az ISIS soraiba vonzza a külföldi harco
sokat, az egyszerű kalandvágy. Akiket ez fűt, rendszerint nem val
lásos muszlimok, hanem többnyire droghasználók vagy -függők,
esetleg hazájukban bűncselekményeket követtek el, olykor cso
portosan is - ahogyan al-Zarkávi is Jordániában, mielőtt elkez
dett volna mecsetbe járni. Szíriában harcolni mindössze egy újabb
adrenalinlökct a számukra.
Moszul után
Az arab országokból származó interjúalanyok közül sokan be

vallották, hogy mielőtt csatlakoztak volna az iSIS-hez, nem is
követték, mi történik pontosan Irakban és Szíriában. Ez Moszul
eleste után megváltozott. Az egyik egyiptomi iszlamista például
azt nyilatkozta, képtelen volt eldönteni, melyik szír vagy iraki fel
kelőcsoport jó vagy rossz, ám amikor az ISIS elfoglalta Ninivét,
Megt el t ek és „ótcsiílagns dzsihátíistak 201
„kutatást” végzett, és úgy találta, a kalifátus megalapítása „össz

hangban állt” Mohamed próféta jövendöléseivel. Scott Atran, a
Michigani Egyetem antropológusa hasonló történetet mondott
el. „Emlékszem, hogy beszéltem egy spanyolországi imámmal,
aki azt mondta, hogy »mi mindig elutasítottuk az erőszakot, ám
Abu-Bakr al-Bagdadi révén felkerültünk a térképre. A kalifátus-
nak nem feltétlenül muszáj erőszakosnak lennie. Lehetne akár
pontosan olyan is, mint az Európai Unió!«”
Számos arab azonban gyanakodva figyelte ezt az önnön érde
meit felnagyító, magát Isten által felkent, a korai iszlám történelem
és fundamentalizmus inspirálta szunnita ellenálló mozgalomnak
tartó szervezet térnyerését. így tehát, hogy a lehető legjobb képet
nyújtsa magáról, az ISIS a propaganda és a dezinformáció kifino
mult eszköztárához folyamodott.
11
A TWITTERTÖL A DÁBEKlü
ki új mudzsaheoir toborzása
„Ne rólunk, hanem tőlünk hallj!”
Az ISIS tagjaival folytatott beszélgetések során mindig felmerül,

hogy a szervezet miképpen tanult elődei hibáiból azáltal, hogy
nem hagyja, a nyugati média formálja róla a képet. A „Ne rólunk,
hanem tőlünk hallj!” jelmondat rendkívül gyakran felmerül az
ISIS újoncaival folytatott beszélgetésekben.
Némileg túlhangsúlyozva a közösségi média szerepét a terror
hadserege hírnevének elterjedésében, az iraki kormány egykori
nemzetbiztonsági tanácsadója, Movafak er-Rubeja azt állította,
hogy többé-kevésbé a Twitter és a Facebook számlájára írható,
hogy a 30 ezer főnyi iraki biztonsági erő 2014 nyarán letette a fegy
vert, kibújt az egyenruhájából és szabad prédának hagyta Moszult
a dzsihádistáknak.1
Jóllehet túlértékeli a közösségi média szerepét, er-Rubejának
egyvalamiben mégis igaza van. Két héttel a város eleste előtt az
ISIS megjelentette eleddig legnépszerűbb videóját, a Szélű esz-sze-
A Twittertöl s Qébehq 203
várim, avagy a „Kardok csengése” címmel.2A „dzsihádista pornó”

jól illusztrálja az ISIS azon képességét, hogy olyan tartalmú, rafi
nált, egyórás propaganda- és toborzófilmet készítsen, amely a nyu
gati politikusok várakozásai - hogy az emberek majd elfordulnak
a szervezettől - ellenére hatásos üzenetet közvetített.
Egy machetét lóbáló hitszónok kihirdeti az Iszlám Államot, és
figyelmezteti a kuffárokat (hitetleneket) és a jeruzsálemi zsidókat,
hogy a dzsihádisták a nyomukban vannak. Majd az ő vezetésével
többen útleveleket szaggatnak szét.
Egyes jelenetekben ún. ráfida(síita)vadászokat látunk, akik
autóikból síita katonákra lőnek; a film azt állítja róluk, hogy ép
pen a szafavida iraki katonai egységükhöz igyekeznek. A lövedék
lyuggatta járművek belsejében civil ruhás fiatal fiúk vérben úszó
holttestét látjuk, egy másik jelenetben pedig az ISIS meglő egy fér
fit, aki menekül. Megsebesült, de még él, és azt mondja, hogy csak
egy sofőr. A földön fekvő férfi után mutatják az iraki hadseregben
készült hivatalos fotóját, majd a képeket arról, ahogy megölik.
Egy el-Anbár kormányzóságban található mecsetben az ISIS
fegyvertelen civilek jelentkezését fogadja. A narrátor elmondja, ha
korábban valaki a szunnita Ébredés mozgalom tagja volt, vagy az
iraki kormánnyal kapcsolatba hozható szunnita politikus, akkor
„kötelessége megállítani a mudzsahedin ellen viselt háborút”. Ha
így tesz, „irgalomban” részesül, és az ISIS ellen korábban elkövetett
bűnei megbocsátást nyernek - ám mindezt még az előtt kell meg
tennie, hogy az ISIS utoléri és elkapja. Hasonlóképpen arra buz
dítanak minden szunnita katonát, rendőrt és a titkosszolgálatok
ügynökeit, hogy szereljenek le és szolgáltassák be a fegyvereiket.
„Fegyvert fogtatok és a ráfidákkal vállvetve harcoltatok a fiaitok
ellen - mondja az egyik álarcos ISIS-harcos a mecsetben össze
gyűlt tömegnek. - Mi vagyunk a fiaitok, mi vagyunk a testvérei
tek. Mi tudjuk megvédeni a vallásotokat és a becsületeteket.”
204 Hz Iszlám Állam
A Szélű esz-szevárim című videóanyag előszeretettel hangoz

tatja, hogy az ISIS mindenhol jelen van, és ellenségeit - akár
a konspiráció és a megtévesztés eszközét is bevetve - utoléri.
Az iraki biztonsági erők egyenruhájába bújt egység (a „Szahva-
vadászok”) az otthonában ütött rajta a Ébredés mozgalom egyik
parancsnokán. Amikor elfogják a férfit, ő azt mondja, ki kívánja
hívni a hadsereget, hogy azonosítsák a támadóit, mert ő úgy hiszi,
valójában az ISIS-hez tartoznak.
A következő jelenetben két fiatal fiú, a parancsnok fiai, egy ha
talmas gödröt ásnak. Elmondják, hogy apjuk arra vette rá őket,
hogy az iraki kormánynak dolgozzanak. Ezután az apán a sor,
most ő ás. Amikor fáradtan összerogy, a mudzsahedin így noszo
gatja: „Akkor bezzeg nem voltál fáradt, amikor parancsnoknak
álltái be és az ellenőrzőponton dolgoztál!” A parancsnok a kame
rába nézve felszólítja mozgalmának tagjait, hogy tanúsítsanak
megbánást. „A saját síromat ásom” - mondja.
Egy szamarrai terrorelhárítót hallgatnak ki a saját nappalijában.
Majd iraki katonának álcázott ISIS-harcos vezeti őt a hálószobájá
ba, ahol a szekrényben megtalálják a férfi biztonsági erőknél hasz
nálatos egyenruháját. Ezután egy sállal kötik be a szemét, majd
a fejét veszik.
Az ISIS toborzófilmjének üzenete - noha nem egy Leni Riefen-
stahl-mozi színvonalán készült - végső soron eljut a célközönsé
gig. A filmet altkor mutatták be, amikor az ellenzéki felkelők
Kelet-Szíriában és Aleppóban küzdöttek az ISIS ellen. Egyik fel
kelőcsoport sem tudott előrukkolni hasonló anyaggal, amellyel
tagjaikat győzködhették vagy a külvilág számára bemutathatták
volna, hogy egységbe forrtak a cél elérése érdekében. Ha valaki
Irakban síita egy olyan területen, amelyre beszivárgott az ISIS, ve
szélyben érezheti az életét. Ha pedig valaki szunnita, miért is állna
be katonának, rendőrnek vagy választott vezetőnek, ha egy egy
A Twittertó'l a Dábekig 205
szerű hűségeskü révén megtarthatja a fejét? Az ISIS azt állította

magáról, rettenthetetlen és megállíthatatlan. Sokan hittek neki.
Kalifátus a Twitteren
A Szélű esz-szevárim többször is látható volt a YouTube-on (jól

lehet mindig eltávolították onnan), de felkerült az olyan fájlmeg-
osztókra is, mint az archive.org és ajustpaste.it. Az ISIS tagjai és
„lelkes hívei” előszeretettel csaptak hírverést neki a Twitteren
és a Facebookon. Ezzel pedig nemcsak a videó nézettségét emelték
az egekbe, hanem az ellenvéleményt megfogalmazókat és a kritikát
is elnémították.3„Mindenkinek tisztában kell lennie azzal a tény
nyel, hogy mi nem azok vagyunk, akiknek vélnek bennünket -
nyilatkozta nekünk az ISIS egyik médiaaktivistája Aleppóban.
- Vannak mérnökeink, orvosaink és kiváló médiaaktivistáink.
Nem egy tanzim (szervezet) vagyunk, hanem állam!”
Az egyik oldalon sikerpropagandát felvonultató ISIS-kampány
ugyanattól a betegségtől szenved, mint a messianisztikus üzene
teket küldők: hamis reményeket ébresztenek, amelyek elkerülhe
tetlenül a kiábrándultság állapotához vezetnek. Shiraz Maher
szerint „számos, Szíriába érkező külföldi dzsihádista néhány nap
vagy hét elteltével arról kezd panaszkodni, hogy sokat unatkozik.
A propagandavideók túldramatizálják a valóságot.”
Tapasztalatunk szerint az ISIS a legkevésbé megfigyelt és lehall
gatott Zellót használja, amely egy számítógépekhez és okostele-
fonokhoz kifejlesztett, hangfájlokat megosztó titkosított közösségi
médiaalkalmazás. A Közel-Kelet demokráciapárti mozgalmai elő
szeretettel veszik igénybe a Zellót, és immár az ISIS is saját céljai
elérésére használja fel: a vele szimpatizáló felhasználó az Anszár
206 Az JszJárn A l i i m
el-Daula el-Iszlámíja jóvoltából könnyen hűségesküt tehet al-Bag-

dadinak. Az alkalmazás voltaképpen kézi adóvevővé változtatja a
mobiltelefonokat, így a kíváncsi érdeklődők meghallgathatják
a hitszónokok mecsetben mondott beszédeit.
A felhasználóbarát Zello rendkívüli népszerűségre tett szert az
ISIS fiatalabb célközönsége körében. Ahmed Ahmed, az el-Gáb-
alföldről származó Szíriái újságíró elmondása szerint falujából
két fiatal is csatlakozott az ISIS-hez, miután a Zellón hallgatták a
prédikációkat. A 14 éves Mohamed, aki Törökország déli részén
vállalt munkát, egyszerűen köddé vált, amikor 2014 októberében
visszatért Törökországból. Miután a fiú apja Ahmedhez fordult
segítségért, az újságíró Facebookon megjelent posztjában arra kér
te barátait és követőit, segítsenek információt gyűjteni az eltűnt
fiúról. Egy órával a poszt megjelenése után a fiú az iraki határról
hívta fel a szüleit és ezt mondta nekik a telefonba: „A [fiú]testvé
rekkel vagyok”.
A fiú apját valósággal letaglózta a hír. Később elmesélte Ahmed
nek, hogy Mohamed sokat hallgatta az ISIS prédikációit a Zellón.
„Amikor az apja azt mondta a fiúnak, hogy ne hallgasson rájuk,
mert hazudnak, a fiú úgy felelt, hogy csak meg akarja hallgatni,
miről is beszélnek. A fiatalok döntő többsége azután csatlakozik
az ISIS-hez, miután meghallgatta a tanítását.”
Az ISIS azonban nem csupán online módszerekkel végez agy
mosást. 2014 májusában 153 tizenéves iskolást ejtett túszul Man-
bidzsnél, amikor azok Aleppóból, egy vizsgáról hazafelé tartot
tak Kőbánéba. Az ISIS saríát oktató táborba küldte a fiatalokat,
és csak néhány hónappal később, szeptemberben engedte szaba
don őket. Az elraboltak családjait jól ismerő két újságíró azt ál
lítja, hogy a szélnek eresztett fiatalok közül néhányan - szabad
akaratukból - inkább nem mentek haza, hanem hűségesküt tettek
az ISIS-nek.
A Twi tt ertoI a Dábeki§ 207
Az egyik így csatlakozó fiatal újonc egyik rokona arról is be

számolt, hogy a fiú a helyi emír tanácsa ellenére sem tért haza any
jához. Az anya előadta az ISIS-elöljárónak, hogy a férje meghalt és
Ahmed Hemák az egyetlen fiúgyermeke, így az iszlám hagyomá
nyok értelmében anyja mellett lenne a helye, A fiú azonban addig
ra már a szervezet megrögzött hívévé vált, és esze ágában sem volt
otthagyni.
A végórák
Nyilvános megszólalásaikor az ISIS leginkább az iszlám eszkatoló-

giában (a végső dolgokról, a világ végéről szóló tanításban) keresi
a legitimitást és a mobilizációt. A Mohamed prófétának tulaj
donított egyik hadísz a keresztények és a muzulmánok közötti, az
Aleppó mellett fekvő Dábek városkában lezajló végső összecsapást
jövendöli, ami olyannyira közkedveltté vált a szervezet .soraiban,
hogy még a propagandaújságjuk is erről kapta a nevét. A videók
ban al-Zarkávi mondja el a hadíszt, miközben a háttérben - las
sított felvételen - egy fekete zászlót lobogtató dzsihádista menetel:
„A szikra itt, Irakban lobbant fel, a forróság egyre csak fokozó
dik, s Allah segedelmével megperzseli a keresztes sereget Dábek-
ben”.4A Dábek folyóirat minden egyes számán az alábbi mottó áll:
„Mindahány hír, amely nyomtatásra érdemesnek találtatott”.
Baaszista elődeihez hasonlóan, az ISIS is képes volt arra, hogy
ellenségeinek az ISIS-ről alkotott véleményét sikeresen saját világ
képének, harcának szerves részévé tegye. Például a 2014. augusz
tusi bejelentés, mely szerint Szíriában nemzetközi koalíció ala
kul az ISIS elleni harcra, azt jelentette számukra, hogy az iszlám
prófécia igaznak bizonyult; kiváltképpen annak tükrében, hogy
a híradást kisvártatva a kalifátus kihirdetése követte, amelyet szin

tén Mohamed próféta jövendölt meg. Az egyik híres hadísz sze
rint Mohamed elmondta követőinek, hogy utána a prófétaságon
alapuló kalifátus jön létre, amelyet később kegyetlen királyság és
zsarnoki uralom követ. Végül pedig egy újabb, a prófétaságon ala
puló kalifátus jön létre. Az iszlamista és a dzsihádista szervezetek
egyaránt előszeretettel hivatkoznak erre a hadíszra, mely szerint
kalifátus lép az arab világ zsarnoki rezsimjei helyébe.
Az ISIS az iszlám szimbolizmust alkalmazza tagjai harci kedvé
nek felszítására és a muszlim emberek szimpátiájának elnyerésére.
Al-Bagdadiról azthíresztclik, hogy Húszéin, a Próféta unokájának
leszármazottja, és számos iszlám tudós szerint csak azok lehetnek
legitim uralkodók, akik Mohamed vérvonalából származnak.5
Az ISIS narratívájában ez rendkívül fontos, hiszen a leszármazási
rendről szóló történetek roppant hangzatosak, és mobilizálni tud
ják a muszlim fiatalokat. Az iszlám állam lassabb építése, például
a Muszlim Testvériség mérsékeltebb erőfeszítései gyakran arra
késztetik az iszlamistákat, hogy az ISlS-t tekintsék alternatívának.
A tény, hogy már kikiáltották a lcalifátust, annyit tesz, hogy a nehe
zén már túlvannak - az igazhitűek anélkül csatlakozhatnak és
kiizdhetnek a további terjeszkedésért, hogy elutaznának Irakba
vagy Szíriába.
Ne feledkezzünk meg azonban arról a földről sem, amelyen
a kalifátust létrehozták. (Bilád) es-Sám egyaránt jelenti Damasz
kuszi és Nagy-Szíriát (az ősi területet, amely magába foglalja a mo
dern Levante északi részét és Antiochia török városát), amelyet a
Próféta „áldottnak” és „az újjászületés földjének” nevezett. Irak és
Szíria volt az első muszlim birodalmak bölcsője és Allah számos
prófétájának szülőhazája, és Mohamed kortársai ebben a földben
leltek Örök nyugalomra. Sőt, a Próféta által jövendölt végidők is
itt zajlanak majd le. Az ISIS előszeretettel használja fel ezeket a
szimbólumokat, hogy terjessze ideológiáját és megnyerje magának
A Twíiíertcl a Q é b e k \g 209
a konzervatív muszlimokat. A módszer azokon a vidékeken is jól

beválik, amelyek távol esnek a szervezet fennhatóságától.
A fényes dzsihád
A Dábekben leírtak, amelyeket gyakran idézünk könyvünkben,

eszkatológiai szemüvegen keresztül mutatják be az ISIS küldeté
sét és működését. Az újság szerkesztői például védelmükbe vet
ték a szexrabszolgaság intézményének bevezetését: eljött az „Óra”,
azaz az ítélet napja eljövetelének lehetünk tanúi. Egy hadísz szerint
akkor jő el a végítélet, amikor a „rabszolga megszüli mesterét”.
A rabszolgaság eltörlése pedig azt jelentené, hogy ez a prófécia
nem valósulhat meg. Az újság így folytatja: „Nyilvánvalóvá válik
teháL, honnan szerzi el-Adnáni [az ISIS szóvivője] az inspiráció
ját, amikor ezt mondja: »megígérjük nektek [kereszteseknek],
hogy Allah segedelmével ez a harc lesz a végső harcotok. Most
is veszíteni fogtok, mint ahogyan eddig is mindig veszítettetek,
de most kirabolunk titeket, és ti már soha nem raboltok ki ben
nünket. Allah segedelmével meghódítjuk Rómát, összetörjük a
keresztjeiteket és rabszolgáinkká tesszük az asszonyaitokat. Ez az
Ő ígérete.”
Az ISIS több gyakorlati eljárása szintén az iszlám próféciák
beteljesítésére irányul, ezek közé sorolható a szentélyek felrob
bantása és a homoszexuálisok tetőről történő lehajítása. Az iraki
biztonsági erők 2014-ben elfogták Kószám Nádzsi Ellámit, az ISIS
egyik kormányzóját. Arra hivatkozva, hogy egy hadísz ezt ren
delte el, a férfi korábban fatvát adott ki, hogy rombolják le a rao-
szuli szentélyeket.6 Az iraki asz-Szabáh újságnak adott interjújá
ban azt állította, azért adta ki a fatvát, hogy kritikára, nevezetesen
az al-Káidától érkezőre válaszoljon, amellyel az ISIS legitimitását
vonták kétségbe, mely szerint „a Próféta módszerét követve ala

pított kalifátust” nem jövendölték meg.
Az ISIS bármilyen barbárságra és perverzióra kész válasszal ren
delkezik. Sötét víziójának kelendőségét hiba lenne alulbecsülni. Az
amerikai külügyminisztérium nemrégen létrehozott egy Twitter-
fiókot „Think Again Turn Away” (Gondold át, add fel!) néven,
amelyen az ISIS atrocitásairól és veszteségeiről jelennek meg fotók
és hivatkozások.7 Hovatovább az ISIS-párti Twitter-fiókokkal is
bírókra kelnek, mégpedig vaskos trolllcodással. Amikor például az
@OperationJihad, amely csak úgy általánosságban egy dzsihádis-
ta himnuszt idézett („Nem akarunk mást elérni e világban, mint a
mártíromságot, a hegyekben temetnek el, a hó lesz szemfedőnk”),
a kiilügy is beszállt: „Sokkal jobban tennétek, ha adnátok egy
pár jó cipőt a szír gyermekeknek, mintsem a halálkeresésetekkel
a hóesésbe hajszoljátok őket.” Az @OperationJihad nem válaszolt.
Három nappal a 2015. januári párizsi terrortámadás után, ami
kor a világ még éppen csak feleszmélőben volt a Charlie Hebdo
szerkesztősége ellen elkövetett merényletből, az ISIS vagy támo
gatói meghackelték az amerikai haderő központi parancsnok
sága, a CENTCOM Twitter- és YouTube-fiókjait. Katonai doku
mentumokat és dzsihádista fenyegetéseket jelentettek meg rajtuk,
köztük az alábbit is: „VIGYÁZZATOK AMERIKAI KATONÁK,
JÖVÜNK ÉRTETEK!”8 Jóllehet a Fehér Ház megpróbálta kicsi
nyíteni a tett súlyát és „kibervandalízmust” kiáltott, a „Kiberkali-
fátus” nevű hackerek nyilvánosságra hoztak egy dokumentumot,
amely a „Nyugállományú főtisztek jegyzéke” nevet viselte, benne
az amerikai szárazföldi hadsereg tábornokainak neve, nyugdíjazá
sának dátuma és e-mail-címe.9 Az ilyesfajta személyes informá
ciók közkinccsé tételét doxxingnak nevezik.
Scott Atran azon elemzők táborához tartozik, akik azt állítják,
az amerikai kormány nem értette meg, miért oly vonzó az ISIS
A T w i t t e r t öl a Dsteki^ 211
azoknak, akik fogékonyak az ilyesmire. „Minduntalan azt halljuk,

nincs más ellenszer, mint a mérsékelt iszlám terjesztése - mondja.
- Ilyenkor megkérdezem a Nemzetbiztonsági Tanácsban ülőket,
hogy vajon a gyermeküknek tetszenek-e az olyan dolgok, amelyek
mérsékeltek.”
12
KÜLÖN UTAKON
Az al-Káida elszakad az ISIS-től
2014. december végén megjelent a Dábek hatodik száma. A cím

lapon az Északkelet-Pakisztán vazirisztáni térségében székelő al-
Káida bázisáról ígértek „belső tanúvallomást”. A cikket jegyző Abu-
Dzserír es-Semáli, al-Zarkávi egykori harcostársa, meglehetősen
sajnálkozva írt az egykor fényesen tündöklő dzsihádista szervezet
romlásáról. Es-Semáli azt állította, akkor utazott Vazirisztánba,
amikor 2010-ben kiszabadult egy iráni börtönből. Azt gondolta,
ott egy büszke iszlám emirátust talál: „Úgy hittem, a mudzsahe-
din a döntéshozók, és a saríát is ők tartatják be. Ehelyett nem
leltem másra, mint a törzsi törvényekre.” A gyermekek a „világi
kormány” iskoláiba jártak; a műutak állapota arra utalt, hogy
még mindig Iszlámábád ellenőrizte a területet; a nők elvegyül
tek a férfiak között, „ami nehézzé teszi a mudzsahed testvérek
dolgát, ha hirtelen katonai akcióba bocsátkoznának”. Röviden és
tömören: az al-Káida emirátusa füstbement tervvé lett. Es-Semáli
megírta, hogy a pakisztáni mudzsahedin, kiváltképp Aj mén ed-
Deváhiri és a „Vazirisztánban köddé vált, titkos üzeneteket vivő
kebelbarátainak” árulása töréshez vezetett az ISI-vel, amelynek
Külön utakon 213
következtében valóságos belső polgárháború alakult ki a szíriai

polgárháborúban. Az al-Núszra Frontja egyszer csak az ISIS ellen
harcolt.
Az al-Núszra hadba lép Szíriában
Az amerikai hírszerzés becslései szerint az al-Káida 2012 augusz

tusában hozzávetőleg 200 fővel vett részt a szíriai konfliktusban,
vagyis a rezsimmel hadban álló felkelők közül a legkisebb kon
tingenssel. Az Associated Press tudósítása szerint azonban „iraki
veteránokkal feltöltött csapataik városról városra jártak, pokol
gépes robbantásokban szerzett tapasztalataikat bevetve immár
kéttucatnyi merényletért felelősek”.1Ed-Deváhiri buzdítása is értő
fülekre talált, hiszen Dániel Benjámin, az amerikai külügyminisz
térium terrorelhárítási irodájának vezetője is azt nyilatkozta, hogy
„külföldi harcosok egy nagyobb csoportja... Szíria felé tart, vagy
talán már meg is érkezett oda”, jóllehet azt is hozzátette, a Nyugat
támogatta felkelőcsoportok „biztosítottak bennünket afelől, hogy
nyitva tartják a szemüket, és nem lépnek szövetségre az al-Káidá-
val vagy a többi szélsőséges csoporttal”.2
A helyzet azonban próbára tette a felkelő csoportok türelmét,
ugyanis az SZSZH brigádjai továbbra is arra panaszkodtak, hogy
a dzsihádistákhoz képest jóval szerényebb az ellátmányuk. Ebben
az időszakban az Egyesült Államok csak fegyvert nem tartalmazó
szállítmányokat küldött az ellenzéknek, például kézi adóvevőket,
éjjellátó készülékeket vagy harctéri túlélőcsomagokat. Az SZSZH
harcosai kénytelenek voltak azokra a fegyverekre támaszkodni,
amelyeket a szír hadsereg dezertőrei hoztak magukkal, rajtaütések
kor zsákmányoltak vagy a feketepiacról szerezték be, ahol még az
olyan „könnyűfegyverek”, mint a Kalasnyikov, a rakéta-gránátvető
214 Az JszJám Á !Iam
vagy akár a lőszerek ára is az egekbe szökött a nagy kereslet miatt.

A felkelők egyre inkább függő viszonyba kerültek a számukra
fegyvereket vásárló két öbölállamtól, Szaúd-Arábiától és Katartól,
amelyek eltérő érdekeik és az iszlamisták támogatása okán meg
lehetősen kellemetlen perceket szereztek a Nyugatnak.3
A szíriai polgárháború kevéssé tárgyalt aspektusa, hogy mi
lyen mértékben gyorsította fel a nacionalizmus és a szekulariz-
mus iránt ösztönösen vonzódó, a fegyverekért versengő harcosok
radikalizációját. Az International Republican Institute (IRI) és a
Pechter Poll of Princeton 2012. júniusi felméréséből világosan ki
derült, hogy mi a felkelők szándéka az el-Aszad utáni Szíriában.
Az eredmények szerint 40%-uk átmeneti kormányt szeretne, majd
választásokat; 36%-uk alkotmányozó nemzetgyűlés mellett tette
le a voksát (mint ahogyan az Tunéziában is történt a forradalom
után), majd pedig választásokat. Ám mindez fokozatosan meg
változott, vagy legalábbis úgy tűnt. Antiochiában - amely 2011
nyarára menekültközponttá, válságcentrummá és a felkelők távoli
támaszpontjává vált - találkoztunk az SZSZH egyik harcosával,
aki repesz okozta sérüléséből lábadozott. A férfi alkoholt ivott,
marihuánát szívott, és demokratikus államot akart Szíriában.
A harctéren készült fényképek tanúbizonysága alapján azonban
a férfi inkább tűnt a hosszú szakállú Samil Baszajev szeparatista
csecsen hadúr helyi megfelelőjének, mint a demokratikus értékek
előmozdítójának.
Elmondása szerint felkelőcsoportját a Muszlim Testvériség tá
mogatta anyagilag, ezért, hogy megőrizze emberei támogatását,
szükségesnek érezte, hogy rájátsszon vallásosságára. Egy másik
felkelőparancsnok arra panaszkodott, hogy mindenét áruba kel
lett bocsátania, a családi bányavállalkozástól kezdve a felesége ék
szereiig, hogy a néhány száz főt számláló csoportját elláthassa,
míg a többi dzsihádista vezető pénzzel teli táskákat osztogat hívei
nek, hogy fegyvereket, lőszert és pokolgépeket vásároljanak raj
Külön utiiknn 215
tűk. A Kelet-S2íriában és Nyugat-Irakban nyolcadik éve fennálló

csempészútvonalon immár fordított irányban zajlott az illegális
kereskedelem.
2012. december 11-én az amerikaiak az al-Núszrát az al-Káida
szíriai szervezetének nyilvánították. Azzal vádolták, hogy „saját
céljai érdekében akarja kihasználni a szíriai instabil belpolitikai
helyzetet, s ehhez olyan taktikát és ideológiát alkalmaz, amely az
Iraki al-Káidától származik, és amelyet a szír nép teljes mértékben
elutasít”.4
Az amerikai lépés azonban nem jelentéktelenítelle el a dzsi-
hádista szervezetet. Sőt az ellenzék még össze is zárt az al-Núsz-
ra mögött, ami nem feltétlenül ideológiai szimpátiának, hanem
sokkal inkább háborús kényszerhelyzetnek volt tekinthető. Dr.
Radwan Ziadeh, a Washingtonban élő szíriai másként gondolko
dó ellenzéki, az első ellenzéki ernyőszervezet, a Szíriai Nemzeti
Tanács egykori tagja, elítélte az amerikai lépést, mert ezzel csak
el-Aszad érvelését támasztották alá a szíriai konfliktusról - neve
zetesen, hogy terrorellenes háborút vív. Szíriában élő ellenzékiek
is hasonlóképpen vélekedtek.
Miután az év jó részében az amerikai katonai beavatkozást
sürgették - repülésLilalmi zónák kialakítása vagy az SZSZH fegy
verhez juttatása formájában - , az aktivistákat felbőszítette az Egye
sült Államok lépése, amellyel feketelistára tette az ellenségükkel
szemben legádázabban fellépő szervezetet. 2012 decemberében
az egész országban megtartották a jellegzetes pénteki demonst
rációt, amelynek ezt a mottót adták: „Mindnyájan az al-Núszra
vagyunk!”5
Az al-Núszra az ISIS tulajdonában
Az amerikai hírszerzés információit történetesen a szervezet első

embere, maga Abu-Bakr al-Bagdadi erősítette meg 2013. április
8-án - egy évvel azután, hogy az al-Núszra az egyik legkiválóbb
harcoló egységgé vált - nyilvánosságra hozott üzenetében.6Ez egy
hónappal történt az után, hogy az Ehrár es-Sám és az al-Núszra
vezette felkelőszervezetek elfoglalták a „forradalom szálláscsináló
ja hoteljének” nevezett Rákká városát, utalva arra, hogy a város
lakossága háromszorosára növekedett az ország többi részéből ide
menekülők miatt. Rákká volt az első tartományi főváros, amelyet
a felkelőknek sikerült elfoglalniuk a kormánytól.
A város eleste kis híján egybeesett a modern kori Közel-Kelet
egyik emblematikus eseményének évfordulójával is: az Egyesült
Államok egy évtizeddel korábban szállta meg Irakot. Valami bi
zarr párhuzam is kialakult a két esemény között. Az amerikai ten
gerészgyalogosok segítettek a bagdadiaknak Szaddám Húszéin
hatalmas szobrának ledöntésében, csillagos-sávos lobogóval te
rítve be a szobor fejét.7 Az iszlámisták Háfez el-Aszad bronzból
öntött szobrát döntötték le Rakkában, majd egy másik arab metro
poliszban, amelyet szintén a baaszisták uraltak, felvonták a fekete
zászlót, rajta a saháda feliratával: „Nincs más isten, csak Allah, és
Mohamed az ő prófétája”.8Néhány nappal később az al-Núszrának
tulajdonított graffitik jelentek meg a rakkai házak falain, amelyek
azt hirdették, a lopást kézlevágással büntetik. Képes szórólapok
jelentek meg, amelyek útbaigazítással szolgáltak a nőknek az el
várt öltözködésről.9 Jóllehet sokan üdvözölték a régi urak kiűzé
sét a városból, nem mindenki örült az újaknak és a velük érkező
tanoknak.
Ránija Abu-Zeid a The New Yorker hasábjain idézte fel, mikép
pen folyt le a minden generációt felvonultató rakkaiak és az al-
Núszra között a vita.10A dzsihádisták egy kiadványt osztogattak,
Külön utako n 217
amelyben megindokolták, miért szükséges lecserélni a forrada

lom zászlaját - a tiltakozó mozgalmak megszületése hajnalán el
fogadott, a basszisták előtti trikolórt - egy iszlamistára. A húszas
évei közepén járó Abu Núr attól tartott, hogy az iszlamista lobogó
arra ösztökéli majd az Egyesült Államokat, hogy beavatkozzon
Szíriában - mégpedig ellenük. „Az egyébként óriási zászló miatt
amerikai dróntámadások célpontjává válhatunk - mondta. - Mi
nem iszlamista emirátus, hanem Szíria része vagyunk. Ez egy val
lási zászló, nem egy ország lobogója.”
Rákká bevétele lopva történt, látszólag egyetlen éjszaka leple
alatt; hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az al-Nászra is felbukkant
Szíriában. „Amikor az országban olyan szintre fokozódott a fe
szültség, hogy vérontásba torkollott - jelentette ki al-Bagdadi
2013. április 8-án - , és amikor a szíriai emberek segítségért kiál
tottak, ám senki nem figyelt fel esdeklésükre, mi nem tehettünk
mást, mint hogy a segítségükre indulunk, így el-Dzsulánit, egyik
harcosunkat és fiaink egy csoportját Irakból Szíriába küldtük,
hogy ott találkozzanak a szíriai sejtjeinkkel. Tervekkel és politikai
utasításokkal láttuk el őket, és kincstárunk havi bevételének felét
is felajánlottuk nekik. Nagy tapasztalati! segítőket is biztosítot
tunk számukra, külföldieket és helyieket egyaránt... Biztonsági
okokból, és a média torzítása, ferdítése és hazugsága miatt nem
hoztuk nyilvánosságra a tervet.”
Al-Bagdadi üzenetében nemcsak fellebbentette a fátylat a széles
körben elterjedt szóbeszédről, hanem még ennél is továbbment és
bejelentette: az al-Núszra és az ISI térségeken átívelő, dzsihádista
egységfrontba tömörül Islamic State of Irai] and ash-Sham (ISIS,
Iraki és Szíriai Iszlám Állam), avagy Islamic State of Iraq and
Levant (1SÍL, Iraki és Levantei Iszlám Állam) néven."
Két nappal később el-Dzsuláni is megszólalt: egyáltalán nem
volt ínyére az egész. Jóllehet tiszteletteljesen beszélt iraki vezető
jéről - „tiszteletre méltó sejkként” hivatkozott rá el-Dzsuláni
218 A z Iszlám A11j ni
mégis azt mondta, ő nem hagyta jóvá az egyesülést, sőt még csak
nem is tudott róla a bejelentés előtt. Megköszönte az ISI-nek,
hogy pénzügyileg is támogatta őket, és megerősítette azt is, hogy
al-Bagdadi őt nevezte ki az al-Núszra élére. El-Dzsuláni azonban
nem hagyott kétséget afelől, kihez is lojális - Ajmen ed-Deváhiri-
hez, a „dzsihád sejkjéhez”, és nyilvánosan megerősítette saját és
a szervezete hűségesküjét.12
A következő időszakban az al-Núszra sajtógépezete leállt, míg
az ISIS egyre fokozta médiatevékenységét. Az előbbi szervezet
hivatalos médiahálózata, az el-Menára el-Beida (Fehér Világító-
torony) tétlenkedett, miközben az ISIS egyre-másra hozta nyilvá
nosságra videóit, amelyek csak táptalajt adtak annak a szóbeszéd
nek, hogy al-Bagdadi legyőzte el-Dzsulánit.1■Ecl-Deváhiri csak
2013. május-június fordulója táján szólalt meg nyilvánosan: mint
egy fáradt apa, aki megpróbálja elsimítani torzsalkodó fiai között
a viszálvt.
Az al-Dzsazíra televízióban sugározott beszédében mindent
megtett azért, hogy fenntartsa a pártatlanság látszatát. „Al-Bag
dadi hibázott, amikor kikiáltotta az Iraki és Levantei Iszlám Álla
mot anélkül, hogy tanácsot kért volna tőlünk vagy előzetesen ér
tesített volna bennünket. El-Dzsuláni hibázott akkor, amikor
elutasította az Iraki és Levanlei Iszlám Államot és felfedte az al-
Káidához való kötődését anélkül, hogy tanácsot kért volna tőlünk
vagy előzetesen értesített volna bennünket.” Ed-Dcvábiri ekkép
pen tehát „feloszlatta” az TSTS-t, és megparancsolta, hogy az ISI és
az al-Núszra vonuljon vissza a neki megállapított földrajzi határok
mögé: az egyik Irakba, a másik Szíriába.14
Ed-Deváhirinek azonban nem volt semmi kétsége afelől, hogy
a salamoni döntés nem akadályozza meg a két felet abban, hogy to
vább lorzsalkodjanak. Kinevezte tehát Abu-Hálcd esz-Szúrit mint
az al-Káida „delegáltját”, hogy simítsa el a két szervezet között
felmerülő további esetleges konfliktusokat. Arra is felhatalmazta
Kíi lcn u t a k o n 219
a férfit, ha az al-Núszra vagy az ISIS rátámadna a másikra, akkor

„saría-bíróságot állítson fel, és ott helyben hozza meg a szükséges
döntést”.
A 2014 februárjában egy aleppói öngyilkos merénylet áldoza
tává váló (valószínűleg az ISIS keze is benne voll a dologban15)
esz-Szuri veterán al-Káida-ügynök volt, aki szintén a 2011-es
általános amnesztia keretében szabadult el-Aszad börtönéből.16
Segédkezett a Harat Ehrár es-Sám el-Iszlám íj a (Levantei Szabad
Emberek Iszlám Mozgalma) megalapításában is, amely jelenleg
Szíria legerősebb felkelő tömörülésének minősül.17 Halála előtt
esz-Szuri volt az al-Núszra és Ehrár cs-Sám között régóLa fennálló
szövetség összekötő kapcsa.
Ed-Deváhiri, a Sykes—Picot-egyezmény patrónusa
Ed-Deváhiri sejtése, miszerint a két parancsnoka közti nézetel

térést nem simítja el atyai közbeavatkozása, beigazolódott. Al-Bag-
dadi persze nem engedelmeskedett a parancsnak. Megtagadását
azzal indokolta, hogy ed-Deváhiri a Szíria és Irak közötti földrajzi
különbségtétellel nem tesz mást, mint megvédi azt a mesterséges
államhatárt, amelyet még a nyugati imperialista hatalmak húztak
meg a Nagy Világégés vége felé: nevezetesen a Sykes-Picot-egyez-
ményt. Ezzel pedig súlyos váddal illette a Dzsihád Sejkjét.
Sir Mark Sykes agyszüleménye, London és Párizs titokzatos
20. századi egyezménye felosztotta az Oszmán Birodalom mara
dékát.1* „Egy vonalat húzok Acre e betűje és Kirkuk második k
betűje között” - jelentette ki Sykes a brit kormánynak 1915 de
cemberében. A Sykes-Picot-egyezményt azonban soha nem haj
tották végre eredeti formájában. Például Moszul francia befolyási
övezet lett volna, mégis a brit iraki mandátumterület részévé vált.
220 Az I s z l á m Állam
Jóllehet a száz évnél is idősebb oszmán határokat vették figye

lembe, az egyezmény mégis basszisták, kommunisták, pánarab
nacionalisták és iszlamisták egymást követő generációi sérelmei
nek forrásává vált. Az egyezmény nem más, mint a Közel-Kelet
nyugati hatalmak általi felosztása, így amikor az ISIS 2014 jú
niusában lerohanta Moszult, buldózerrel távolította el az Irakot
Szíriától elválasztó falat, ami a Sykes-Picot-egyezmény szimboli
kus és fizikai elutasításának tekinthető.19 Sőt burkoltan még ed-
Deváhiri szent háborúra felszólító üzenetével is dacolt. Al-Bag
dadi kenyértörésc így tehát több volt annál, mint egy hadnagy
lázadása a tábornok ellen. Figyelemre méltó, hogy az ISIS emírje
múlt időben beszélt feljebbvalójáról.
Az al-Núszra és az ISIS közötti szakítás következtében regio
nális - sőt bátran kijelenthetjük, globális - változás állt be a dzsi-
hádizmus összetételében. Az al-Núszra zsoldjában álló külföldi
harcosok oroszlánrésze átpártolt az lSIS-hez, így el-Dzsuláni
szírekkel tölthette fel szervezetét.
Az ISIS soraiban is jelentős változások mentek végbe. Al-Bag
dadi készséggel vetette bele magát abba a feladatba, amelyet előbb
al-Zarkávi harangozott be, majd el-Maszrí és az első al-Bagdadi
munkált ki szépen: hogy a magasabb tisztségeket egykori szad-
dámistákkal töltsék be.2" Miután az ISIS magába olvasztotta az
al-Núszra alacsonyabb rangú harcosait, al-Bagdadi új fent abban a
helyzetben találta magát, hogy egy vegyes nemzetközi összetételű
terrorista hadsereget irányít, amely immár Levantétől Mezopotá
miáig terjeszkedett. így, amikor megtagadta az al-Káidát, al-Bag-
dadi voltaképpen nem tett mást, mint visszatért ahhoz a hely
zethez, amely akkor állt fenn, amikor az ISIS először bukkant fel
Irakban.
Külön utakon 221
A rakkai tanítónő
Szuád Naufal jól emlékszik arra, mikor törtek ki a rendszerellenes

tüntetések Rakkában. 2012. március 15-ét írták akkor, nem sokkal
Ali Babinszkij halála után történt, áld Szíria keleti tartományának
első áldozataként vonult be a történelembe. 17 éves volt. „Eltemet
tük, ám a temetése után tartott tüntetésen közénk lőttek, és 16-an
meghaltak.”
A tanítónő arra is jól emlékezett, mikor kezdett el tüntetni az
ISIS ellen. „Tiltakozó akcióba léptem, mert elvitték Paolo atyát” -
mondta az asszony arra az olasz jezsuitára utalva, aki Damaszkusz
északi részén évtizedeken át tartott fenn egy aprócska egyházköz
séget, és már a kezdetektől fogva támogatta a szír iái forradalmat.
Amikor július végén csatlakozott a rakkai megmozdulásokhoz,
az ISIS elrabolta, és azóta sem hallani felőle. „Paolo a vendégem
volt - mondta nekünk az alacsony, 40 éves, hidzsábot viselő egy
kori tanítónő 2013 novemberében. - Ramadánkor el szokott jön
ni hozzám. Azért jött Rakkába, hogy felszólaljon az ISIS ellen.
Meg akarta állítani az öldöklést és a rezsim túlkapásait. Bement
az ISIS épületébe, de soha nem jött ki onnan.”
Naufal a szíriai mérsékelt aktivisták szimbólumává vált. A világ
hálón is népszerűségre tett szert négyperces videójával, amelyen
elítélte az ISIS-t drákói szigorú törvényei és vallási obskuruzmusa
miatt. A videó a hangzatos Nadrágot viselő nők címet kapta, amely-
lyel az ISIS által a nőkre kényszeritett öltözködési szabályok eluta
sítására utal. Naufal elmondta, az előző két hónap során az újon
nan bevezetett ideológia ellen tűn le tett, amely nem csupán iszlám,
hanem ugyanaz a totalitarizmus is egyben, amelyet ő és a többi
aktivista is a pokolba kívánt. „Rettenetesen bánnak az emberek
kel. Pont úgy, mint el-Aszad. Megpróbálják betörni őket.”
Ahogyan a Muhábarát a tiltakozások hajnalán, most az ISIS is
megtiltotta a civileknek, hogy fotót vagy videofelvételt készítse
nek a rakkai eseményekről. „Az ISIS tagjai bikacsökkel verték az

embereket. Ha pedig erről valaki képeket készített, azt bevitték.
Az alatt a másfél hónap alatt, amíg ott demonstráltam az ISIS
főhadiszállásánál, senki sem mert lefotózni.”
A dzsihádmozgalom sikeres volt, véli Naufal, mert a tartomány
ban szegénység, tudatlanság és háborús szükségletek uralkodtak.
Kiváltképpen hatékony módszernek bizonyult a rakkai gyerme
kek agymosása. „A szegények, tudatlanok és a gyermekeikre kevés
figyelmet fordítók körében általános jelenség, hogy az ISIS pénzt
és élelmet ajánl nekik, majd a tíz év körüli kölyköket »sejkek-
nek« nevezik el, fegyvereket és hatalmat adnak a kezükbe, és gyer
mekkatonákká teszik őket. Ám ezek kiskamasz srácok, akik soha
nem tanultak teológiát, most pedig sejkek! Attól tartok, ez aláássa
a muszlimok és az iszlám hírnevét.”
Az ISIS főhadiszállása előtt demonstráló Naufal mindennapos
látványossággá vált, ahol megátkozták, leköpték, sőt még el is ütöt
ték. „Ott álltam az épület előtt, amikor az ISIS egyik embere, egy
hosszú, fehér szakállú férfi le akart parkolni. Egyébként hatalmas
területről van szó. Ennek ellenére azt mondta nekem, hogy men
jek odébb. Én ellenkeztem. Erre elkezdett káromkodni és sérteget
ni engem, ám én egy tapodtat sem mozdultam. Aztán kétszer is
elütött az autójával. Nem sérültem meg, de ő így adta tudtomra
az álláspontját.”
„Mindennap egy Kalasnyikovot szorítottak a homlokomnak,
és azzal fenyegettek, hogy ott helyben lelőnek. Én meg mondtam
nekik, hogy rajta, öljenek csak meg, de a másik golyót szánják
el-Aszadnak. Erre elhallgattak.”
Naufal cinizmusa talán bosszantotta a takfiriket21, mivel az egész
mindössze egy apró termetű, középkorú asszony egyéni akciója
volt, aki saját túlélése és a bizonytalan szabadság érdekében szállt
szembe velük. Azt mondja, többször is hajszál híján úszta meg
Külön ut ak on 223
a terrorszervezettel való konfrontációt, legutóbb akkor, amikor a

rakkai keresztény közösség érdekében állt ki.
Szeptember végén az ISIS megtámadott és felgyújtott két ke
resztény templomot. Ledöntötte a tornyaikat ékesítő keresztet,
helyébe pedig a globális dzsihád fekete zászlaját tűzte. Szeptem
ber 25-én hasonló incidens történt a Szajjidat al-Bi$ára katolikus
templomnál, amely után nagyjából kéttucatnyian tüntetésbe kezd
tek. „Megkérdeztem tőlük, hogy miért itt vannak, és miért nem
mennek inkább a főhadiszállás elé” - mondta Naufal. A menet
élére állt, néhány tiltakozó követte is, ám amikor a főhadiszállás
elé ért, azt vette észre, hogy immár teljesen egyedül van. A féle
lem mindenkit eltántorított attól, hogy kövessék őt. Egy nappal
később egy másik templomon is rajtaütöttek. Amikor értesült
róla, hogy sok embert letartóztattak, Naufal újra kiment tü n
tetni. Ezúttal „Bocsássatok meg nekem!” feliratú transzparenst
vitt magával. Az üzenetet saját családjának szánta, hiszen biztos
volt benne, hogy megölik vagy elrabolják. „Először megpróbál
tak elriasztani. Nem messze tőlem elhelyeztek egy pokolgépet. Tíz
perccel később odajött hozzám egy 16 éves fiú, az ISIS tagja, aki
hűtlennek nevezett engem. Majd megkérdezte társaitól: »Miért
nem öljük meg ezt a nőt?« Meg akarta tenni, de végül parancsot
kaptak, hogy senki ne álljon szóba velem.”
így folytatta Naufal: „Öt perccel később egy fegyveresekkel teli
gépkocsi érkezett. Férfiak szálltak ki belőle, valaki megragadta a
karom, másvalaki pedig leköpött és szidalmazott. Ekkor azt hit
tem, nekem befellegzett, így a körülöttem lévő járókelőkhöz for
dultam: »Most boldogok vagytok, szír emberek? Nézzétek, mit
tesznek velem! Nézzétek meg, mit tesznek asszonyaitokkal, hogy
támadják, erőszakolják meg őket, ti meg csak ott ültök és semmit
se csináltok!«” Naufal ezután csak akkor ment ki tüntetni, ha biz
tos volt afelől, senki nem ismeri fel. Ha meglátott egy ISIS-tagot,
224 A 2 ls?lám Állam
azonnal eltűnt. Házról házra járva változtatta lakhelyét, páriává

vált saját városában. Naufal nem hiszi, hogy a közeljövőben meg
változhat a helyzet. „Ha a rakkaiak félnek, soha nem nyerik el a
szabadságukat. Ameddig az ISIS a rezsim taktikáját folytatja, a vá
ros továbbra is az uralma alatt marad.”
Naufal azóta Törökországba menekült.
Szíria „szahvái”
Naufalhoz hasonlóan Rakkában és másutt is több ezren álltak

ellent az ISIS-nek. Abu-Dzserír es-Semáli kritikája az al-Káida va-
zirisztáni akcióit illetően - hogy a területet inkább a pastu törzsek,
mint a mudzsahedin uralta - összhangban állt az ISIS Szahva irán
ti lelkesedésével, legyen az Irakban és Szíriában. Meglehetősen
paradox módon azonban a szunnita ébredés megelőzése helyett
inkább előidézték azt.
Egy latakiai ellenőrzőpontnál az ISIS fegyveresei 2013. július
11 -én lelőtték Kamal Hamamit, az SZSZH legfőbb katonai tanácsá
nak parancsnokát.22 jóllehet az indulat hullámai magasra csaptak
- „feltöröljük a padlót velük”, nyilatkozta az SZSZH egyik parancs
noka a Reutersnek mégis hamar eltussolták az ügyet, és egy
saría-bíróságra bízták a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását.23
Hasonlóképpen, amikor az ISIS „véletlenül” lefejezte Mohamed
Fáreszt, az Ehrár es-Sám parancsnokát, mert azt hitték róla, iraki
síita milicista (állítólag álmában síita mantrákat mormolt), „bo
csánatért és megértésért” esdekeltek, hogy megelőzzék a testvérhá
borút.24 Sem az ISIS-nek, sem az iszlamistáknak nem állt érdekük
ben kirobbantani egy polgárháborút a polgárháborúban. Jóllehet
az SZSZH tagjai Szíria szemszögéből hosszú távú fenyegetésként
értékelték az ISIS drákói szigorú uralmát, azt is megértették, hogy
Külön utakon 225
a túl gyorsan megvalósuló Szahva csupán egyvalaki malmára hajt

ja a vizet: Bassár el-Aszadéra, aki hátradőlve figyeli, amint az
ellenzék megsemmisíti önmagát, netán még segédkezet is nyújt
az ISIS-nek, hogy támadja meg az SZSZH-t.
Az ISIS azonban úgy tűn t, mint aki benne van a játékban. Ellen
zéki aktivistákat rabolt el, terrorizálta a civil lakosságot, és ellen
őrzőpontokat állított fel, amelyek javarészt inkább a rivális cso
portok ellen irányultak.25 A szíriai felkelőknek is nekiment. 2013.
augusztus 1-én például autóba rejtett pokolgép robbantotta fel az
Ahfád er-Részül (Próféta unokái) ralckai bázisát, ami 30 áldozattal
járt.26A felkelőcsoportot ezzel ki is söpörte a városból.27
2013 decembere végén, Idlib tartomány Maarrat an-Numán vá
rosában az egyik felkelőcsoport rezsimellenes tüntetést tartott.28
A demonstráció emellett még Ahmed Szaúd alezredes kiszaba
dításáért is folyt, akit az ISIS néhány nappal korábban rabolt el egy
ellenőrzőpontnál.29 Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a férfi
korábban dezertált a szír hadseregből, elrablása előtt pedig több
ször is járt a Taflanaz légitámaszponton, hogy tárgyaljon az ISIS
zsákmányául esett hadifelszerelés - többek között kézi légvédel
mi rakéták - visszaszolgáltatásáról, amelyet a Forszán el-Haktól,
az SZSZH egyik frakciójától szereztek meg. Szaúd egyben az Idlibi
Katonai Tanácsot - a tartomány összes felkelőcsoportját tömörí
tő szervezetet - képviselte, amely nyilvánosan arra szólította fel
az ISIS-t, engedje szabadon az összes elrabolt civilt, és a felkelőkkel
kapcsolatos polgári vagy büntetőügyeit utalja az illetékes saría-
bíróság hatáskörébe. A férfi elrablása a tárgyalássorozat kellős kö
zepén történt. A Maarrat an-Numánban kitört tiltakozások végül
eredménnyel jártak: az ISIS kisvártatva szabadon engedte Szaú-
dot, így ő lett az első SZSZH-tiszt, aki élve szabadult a terrorszer
vezet karmaiból.
December 29-én azonban az ISIS újra lecsapott: az Idlib tarto
mány északnyugati részén található Kafranbel városában székelő
médiacsoport került a célkeresztjébe, amely a csodával határos

módon túlélte az azt megelőző két év minden viszontagságát;
a rezsim bombázásait és a dzsihádizmus terjedését, s képes volt
megőrizni a szírjai felkelés eredeti demokratikus céljait. A célba
vett épületek között volt a Kafranbel Médiaközpont is, amelyet a
41 éves Raed Fáresz vezetett.30A kiváló angolsággal, gyakran nyu
gati kulturális utalásokkal átszőtt, forradalompárti plakátokat és
szlogeneket gyártó művész képes volt átadni a világ többi részének
a forradalom valódi mibenlétét. Az egyik nevezetes plakátján pél
dául a Titanic egy híres jelenetét vette alapul: Leonardo DíCaprio
szerepében Vlagyimir Putyin, míg Kate Winsletet Bassár el-Aszad
játssza. Fáresz újabban az ISIS-l is a rezsimhez hasonlítja, így sze
rinte a szír nép kettős ellenséggel kénytelen szembenézni.
Az ISIS rajtaütését megelőző órákban a médiaközpont olyan
rádióadást sugárzott, amelyben szír nők meséltek a válásukról. Ez
már túl sok volt a takfiriknek: Fáresz hat emberét elrabolták (két
órával később azonban szabadon engedték őket), számítógépeit és
berendezéseit pedig elvitték vagy összetörték.3' „Kafranbel azért
volt különleges, mert állhatatosan támogatta a forradalom m in
den aspektusát, legyen az erőszakmentes, fegyveres, netán humani
tárius és civil társadalmi munkát igénylő - nyilatkozta nekünk
Fáresz. - Ha rosszat szóltunk a rezsimre, fegyverrel válaszolt. Ami
kor pedig az ISIS került a célkeresztbe, legelőször idén júniusban,
előbb fenyegetőztek, hogy megtámadnak, végül el is jöttek, és raj
tunk ütöttek. Utóvégre egy tőről fakadnak. Mindketten zsarno
kok”32 (Nem sokkal az interjú után, amelyet Fáresz amerikai útja
során adott, az ISIS megpróbált végezni a férfival, de ő szerencsé
re túlélte a lövéseket és felgyógyult sebeiből.)
Az ISIS 2014. újévkor azonban átlépte a választóvonalat: meg
ölte Húszéin esz-Szuleimánt, más néven Abu-Reijánt, a köztiszte
letben álló orvost és az Ehrár es-Sám egyik parancsnokát.33 Szaúd-
hoz hasonlóan, őt is elrabolták, miközben tárgyalásokat folytatott
KüiOn .j 13 ko- 227
az ISIS-szel. Húsz napig tartották fogva, majd végül kivégezték.

A megkínzott férfi holttestéről készült fotók bejárták a közösségi
médiát. A barbár tett még azokat is felbőszítette, akik türelemre
intetlek és kiegyezésre biztattak az ISIS-szel. Sőt, a brigád el-Aszad
Muhábarátjánál is barbárabbnak nevezte az ISIS-t, és arra figyel
meztetett, hogy „ha a szervezet továbbra sem hajlandó független
igazságszolgáltató testület alá vetni magát, és folytatja a mások
elleni törvénytelen akcióit, a forradalom és a dzsihád a belső harc
ingoványába süllyed, amelynek első áldozata maga a szíriai forra
dalom lesz”.34
Az ISIS január 2-án újra lecsapott az SZSZH-ra, ezúttal az alep-
pói Atarebben. A támadás következményeképpen még az iszlamis-
ta harcosok is szövetségre léptek az SZSZH-val. Az Iszlám Front,
amely nem egészen egy hónappal korábban Idlib tartományban
még fegyvereket és élelmiszert zsákmányolt az SZSZH-lól, most
a szolidaritásáról biztosította a dzsihádista fanatikusok áldozatául
esett szervezetet. „Ezúton felszólítjuk az ISIS-t, hogy vonuljon ki
Atareb városából - állt az Iszlám Front sajtóközleményében egy
úttal fejezze be a katonák hamis vádak alapján történő kivégzését,
és szolgáltassa vissza a jogtalanul elrabolt fegyvereket és érték
tárgyakat jogos tulajdonosaiknak. Alá kell vetniük magukat Isten
törvényének, a köztük és más csoportok között felmerült vitás
ügyekben pedig ki kell kötni a független vallási bíróságok illeté
kességét. Arra is felhívjuk az ISIS figyelmét, hogy jelenleg éppen
azok ellen harcolnak, akik korábban felszabadították Atarebet és
Aleppót.”35
Addigra Ahmed Szaúd alezredes már egy másik felkelőcsoportot
erősített, nevezetesen a Szíriai Forradalmi Frontot, amely azt állí
totta magáról, hogy az Idlibi Katonai Tanács nem kevesebb, mint
húsz különböző frakcióját olvasztotta magába. Szaúd elmondása
szerint ezt az új szervezetet egyetlen céllal hozták létre: „hogy
megküzdjön az ISIS-szel”36
228 A i iszlám Állam
A lassanként szárba szökkenő mozgalomhoz utolsóként a nyolc

aleppói felkelőcsoportot tömörítő szervezet, a Mudzsahedin had
serege csatlakozott.37 „Mi, a Mudzsahedin hadserege - állt a köz
leményben fogadalmat teszünk saját magunk, becsületünk,
vagyonun k és területünk vedel mére, valamint arra is, hogy szembe-
szállunk azzal az ISIS-szel, amely megsértette Isten törvényét, egé
szen addig, amíg a szervezet meg nem semmisül.” A Mudzsahe
din Hadserege választás elé állította az ISIS-t: vagy csatlakozik a
többi felkelőhöz, vagy beszolgáltatja fegyvereit és elhagyja Szíriát.38
A helyi konfliktusnak indult nézeteltérés végül nagyszabású
fegyveres akcióvá vált: a Szíriái Forradalmi Front és a Mudzsa
hedin Hadserege kifüstölte az ISIS-t az ország északi részéből.
A hadművelet történetesen egybeesett az idlibi és aleppói ISIS-
ellenes tüntetésekkel, amelyeket a terrorszervezet úgy próbált
meg leverni, hogy a demonstrálok közé lőtt.
Az SZSZH félelmei beigazolódtak, vagyis el-Ászad rezsimje
sem maradt tétlen, hanem beavatkozott a konfliktusba, mégpe
dig az ISIS oldalán. Miközben a szárazföldi harcok folytatódtak,
a szír légierő olyan területet bombázott, amelyről már korábban
kiverték az ISIS-t, így az SZSZH és az Iszlám Front állásait, netán
civil célpontokat érte a támadás. Az aktivisták között pedig csak
még inkább erősödött az a feltételezés, hogy az ISIS nem más,
mint a rezsim szolgálója.
Január 4-én, az SZSZH 24 órás ultimátumának letelLe után
- amelyben felszólították az ISIS-t, hogy adja meg magát és hagyja
el az országot - letartóztattak 200 dzsihádistát. Az ISIS civileket és
felkelőket egyaránt kivégzett, autóba rejtett pokolgépeket robban
tott és bombázta a felkelők ellenőrizte területeket. Egy elkeseredett
hangvételű kiáltványban az ISIS három követelést fogalmazott
meg: lakott területeken oldják fel az összes blokádot, az ISIS har
cosainak ne essen bántódásuk, és az összes foglyot azonnal en
gedjék szabadon. Ha pedig nem teljesítik ezeket a követeléseket,
Külön utako n 229
az ISIS általános parancsban kiadja, hogy harcosai vonuljanak

vissza a rezsimmel szemben kialakított frontról - ez pedig nem
jelentett mást, mint hogy területet szolgáltat vissza el-Aszadnak.
Január 5-én az Iszlám Front bejelentette, nem maradt más vá
lasztása, mint visszatérni egykori szövetségese kebelére.39 Jóllehet
alapításakor külföldi harcosokat is örömmel üdvözöltek tagjaik
között, akik segédkezet nyújtottak az el-Aszad elleni küzdelem
ben, most így nyilatkoztak: „Nem fogadhatjuk el olyan csoport
segítségét, amely államnak kiáltja ki magát.” Atarebet sikeresen
visszafoglalták a felkelők, az ISIS fekete lobogójának helyét pe
dig átvette a szabad szír trikolór. A Sám Hírhálózat egyik rakkai
aktivistája azt állította, a felkelők felszabadították „Idlib tarto
mány vidéki területének hozzávetőleg 80%-át, illetve Aleppó tar
tomány vidéki és városi területének 65%-át”. Egy másik aktivis
ta pedig kijelentette, hogy „al-Bagdadi államát kifüstöltük”, ami
- mint később kiderült - meglehelősen optimista feltételezésnek
bizonvult.
i
Január első hetének végére az al-Núszra vette át a vezetést az

ISIS ellen folytatott rakkai műveletben, amelyhez az Ehrár es-Sám
is csatlakozott. Az ISIS szabadon engedett körülbelül 50 szír túszt,
illetve számos fogva tartott külföldi újságíró közül a török Bunya-
min Aygun fotóst is, akit még egy hónappal korábban raboltak el.
Az al-Núszra „felszabadított” két olyan templomot is, amelyet az
ISIS tartott ellenőrzése alatt, és kifejezte abbéli szándékát, hogy
később visszaadják őket a keresztényeknek.
Az ISIS és az al-Núszra-es-Sám szövetség között kialkudott tö
rékeny tűzszünet következtében csitultak a kedélyek Aleppó kül
városaiban, valamint a török határ közelében fekvő Atméban és
al-Danában.4í)
El-Dzsuláni az TSIS-t hibáztatta a fitna hetéért, amely valóság
gal sokkolta az északi országrész lakóit. Egyben azt is sürgette, állít
sanak fel független jogi testületeket, hogy a tűzszünetet illető vitás
kérdésekben döntést hozzanak. Azt is hozzátette, „fogolycserét

hajtunk végre.., és az utakat is megnyitjuk mindenkinek”.41
Szíria rövid szahvája alatt - amely során az al-Káida fiókszerve
zete az Ébredés oldalára állt - az ISIS dacos szlogennel hozakodott
elő: „bakija va tetemadded” (maradni és terjeszkedni), azt ígérve,
hogy legyűri a szembeszegülőket és kijut az Arab-félszigetre.42
A szervezet tovább bombázta az Ehrár es-Sámnak az iraki határ
mentén, Dajz ez-Zaur kormányzóságban található támaszpontját,
sőt a szóvivő útján háborút hirdetett a felkelők ellen, öngyilkos
merényletekkel és autóba rejtett pokolgépekkel fenyegetve meg
a szíreket.
A fitna során azonban az ISIS ellen küzdő iszlámista szervezetek
között is torzsalkodás tört ld. Abu-Omar es-Sisáni, az ISIS aleppói
parancsnoka végül tűzszüneti megállapodást írt alá ed-Deváhiri
Szíriái delegáltjával, Abu-Háled esz-Szúrival, aki az Ehrár es-Sám
és az al-Núszra képviseletében tárgyalt.41 A dzsihádisták között
újra béke honolt.
Az al-Núszra és az ISIS kenyértörése
Az al-Núszra és az ISIS közötti törésvonal időközben áthidalha-

tatlanná vált. 2014. február 2-án a globális al-Káida hivatalosan
is bejelentette együttműködése megszüntetését az ISIS-szel: „Az
ISIS többé nem tagja a Káidat el-Dzsihád [az al-Káida hivatalos ne
ve] csoportnak, nem tartunk fenn vele semmilyen kapcsolatot, és
a csoport nem felelős az ISIS tetteiért”.44
Az egyik dzsihádistát, aki még el-Dzsulánival, a 2011 -es rama-
dán idején szökött át az iraki-szír határon, Abu-Máríja el-Kehtá-
ninak hívták. A férfi valódi neve Maiszara el-Dzsubúri, korábban
az al-Núszrában magas rangú parancsnokként szolgált, jelenleg
Kulim utakun 231
pedig afféle házi szakértőként tevékenykedik a Twitteren, az egy

mással szemben álló két szervezet közti csatában.45 „Az a szóbe
széd járja róla, hogy közlekedési rendőr volt, mielőtt Dajr ez-Zaur-
ban az al-Núszra parancsnoka lett volna - mondta Laisz Alhúri.
- Azzal vádolta meg az ISIS-t, hogy aláássa a szíriai és iraki dzsi-
hádot, a terror szervezet tagjait pedig »deviáusoknak« nevezte.”
A távolodás jelei már korábban is megmutatkoztak a két szer
vezet közötti „együttműködésben”: ezek bin Láden és al-Zarkávi
1999-es, meglehetősen furcsa kandahári megbeszélésén, illetve
az al-Káida viharos 11 éves történetében jól kivehetők. Jóllehet az
al-Núszra és az ISIS egyeztetett a szakítás óta, sőt még olyan hírek
ről is szólt a fáma, hogy a mindkettejük ellen irányuló koalíciós
légicsapások miatt talán még el is ássák a csatabárdot, mégis kevés
az esély arra, hogy a két szervezet valaha is kibékül. A Dábek leg
újabb számában világosan az áll, hogy az ISIS szerint az al-Káidát
felőrölte a dzsihád, így immár saját magukat tartják bin Láden
valódi örököseinek. Alhúri szerint túl sok és túl mély ellentét
feszül a két szervezet között. „Az ISIS a szélsőjobboldali-ultrakon-
zervatív utat választotta. Szerintük azt is jogszerű megölni, akinek
az agressziója ellen másként nem lehet védekezni. El-Dzsulánit is
ilyennek tartják. Al-Bagdadiról azt pletykálják, hogy fogadalmat
tett el-Dzsuláni megölésére. Az ISIS olyanokat is elítél, akik nem
is tudják, hogy valami bűnt követtek el. Például, ha valaki szerin
tük istenkáromlás bűnébe esett, egyszerűen a fejét veszik, még ha
az illető nincs is tisztában azzal, milyen vétség terheli.”46
A másik nagy különbség az iszlám állam építésének módszeré
ben rejlik. Az ISIS értelmezésében a teoretikus legitimáció a te
rület elfoglalása és közigazgatásának kiépítése után következik.
Előbb „felszabadítja az embereket, majd bevezeti a kormányzást.
Az al-Káida azonban pontosan fordítva jár el: a saría-törvények
már azelőtt hatályba lépnek, hogy a szent háború megbuktatja
a tágút (zsarnoki) rezsimet.”
Az ISIS azt állítja, al-Zarkávi öt lépésben kívánta megalapítani

a kalifátust, és al-Bagdadi színre lépésekor ebből hármat már vég
rehajtott: a külföldi harcosok a dzsihád földjére mennek (hidzs-
ra), katonai rendfokozatot kapnak (el-dzsemáa), majd lecsapnak
a hitetlenekre (voltaképpen rajtuk és szövetségeseiken kívül min
denkire).
A dzsihád visszavág
A szakítás további érdekes színfoltja, hogy el-D2suláni hívei az

zal vádolják al-Bagdadit, hogy a másik oldalnak dolgozik. Több
al-Núszra-támogató utalt arra, hogy a szír légierő az év nagy részé
ben (2013-14) vonakodott rakkai ISIS-célpontokat támadni. Az
al-Núszra egyáltalán nem beszélt a levegőbe.
A Carter Center egy új keletű tanulmányában rámutatott arra,
hogy az ISIS 2014. júliusi és augusztusi szíriai és iraki hadműveletei
előtt a rezsim „igyekezett elkerülni a terrorszervezettel való kon
frontációt, és csak közvetlen fenyegetés esetében tám adott... Az
ISIS offenzívája előtt a szír kormány légicsapásainak 90%-át el
lenzéki célpontok ellen m érte”47
Damaszkusz is bevallotta, hogy 2013-14 során elsősorban az
SZSZH és más csoportok ellen vetette be légierejét.48Mindezt egy
egyszerű oknál fogva tették: ha feketébe öltözött terroristák raj
zanak egy tartományi főváros körül, ahol embereket fejeznek le,
az nagyszerű propagandával szolgál a rezsimnek. Az egyik szír
kormánytanácsadó azt nyilatkozta a The New York Timesnak: az
zal, hogy nem bombázták az ISIS állásait, sikerült az „összes felke
lőt” szélsőségesnek megbélyegezni.49
Láthattuk, hogyan üzletel a rezsim a terrorizmussal. Egy koráb
bi dezertőr 2012 februárjában azt nyilatkozta a CNN-nek, hogy
Kül ö n u t a k o n 233
találkozott olyan, később öngyilkos merénylőkké váló harcosok

kal, akiknek az emírjei azt mondták, a kormány létesítményeit
támadják majd meg. Valójában azonban más csoportok ellen küld
ték őket. „Számos célpontot semmisíthettünk volna meg anélkül,
hogy mi magunk súlyos veszteségeket szenvedtünk volna - állította
a dezertőr -, mégis azt a parancsot kaptuk, vonuljunk vissza.”50
A meglehetősen ellentmondásos helyzet kulcsa talán abban rej
lik, hogy az ISIS anyagilag rá volt szorulva a kormányra, ugyanis
olajat adtak el neki. 2014 januárjában, egy hónappal az ISIS és
az al-Káida közötti kenyértörés előtt, a The Daily Telegraph egy
nyugati hírszerzési forrását idézte: „A rezsim fizet az al-Núszrá-
nak azért, hogy megvédje az ellenőrzése alatt álló olaj - és gázveze
tékeket az ország északi és keleti részén, és engedélyezze az olaj-
szállítást a rezsim fennhatósága alatt álló területekre. Most pedig
szemtanúi lehetünk annak, hogy olaj- és gázipari létesítmények
kerülnek az ISIS ellenőrzése alá.”51
„Bármit is gondol egymásról Bassár el-Aszad és Abu-Bakr al-
Bagdadi - írta Frederic Hof szíriai ügyekkel foglalkozó korábbi
külügyi tanácsadó -, szíriai harcászati prioritásaik ugyanazok: ne
vezetesen, hogy megsemmisítsék el-Aszad rezsimjének naciona
lista ellenzékét.”'2
Alhúri elmondta, hogy az ISIS és az el-Aszad-rezsim közötti
feltételezett konspiráció meglehetősen elterjedt szóbeszéd az
al-Káida köreiben. „Körülbelül másfél hónappal ezelőtt a kezem
be akadt egy dokumentum - szerzője a légierő hírszerzésére hivat
kozott forrásként -, amely azt állította, a szír titkosszolgálatnak
hozzávetőleg 250 besúgója van az ISIS-ben. Engem ez egyáltalán
nem lepett meg. Az ISIS hosszú ideig képes lett volna megtámadni
a rezsim állásait, de mégsem tette, hanem inkább átdobta harco
sait azokra a területekre, amelyeket az SZSZH, az al-Núszra és más
iszlamista brigádok szabadítottak fel. Miért teszi ezt az ISIS? Az
al-Núszra szerint azért, hogy kiterjesszék a hatalmukat: hagyják,
hogy a többiek szembeszálljanak a rezsimmel, majd a piszkos mun

ka el végeztével bevonulnak, és uralmuk alá hajtják a területet.”
Baghdad Leaks néven létezik a Twitteren egy titokzatos fiók,
amely bennfentes információkat szellőztet meg az ISIS-ről és
emírjéről. Senki sem tudja pontosan, ki áll mögötte, de nagyon
valószínű, hogy al-Káida-tag vagy -szimpatizáns, esetleg az ISIS
dezertőre teregeti ki a szennyest. Ez a rejtélyes illető azt állítja,
hogy al-Bagdadi 2006-2010 között az ISI középkádere volt, aki
úgy emelkedhetett egyre magasabb pozíciókba, hogy saját házá
ban rendezte be a harcosok és parancsnokaik titkos kommuni
kációs találkozóhelyét. „Voltaképpen a közvetítő szerepe hárult
rá - mondta Alhúri. - Ha ez tényleg igaz, akkor a titkos kommu
nikáció minden elemét ismerte - az egyes műveletek dátumát és
időpontját, a felelősségi körök leosztását, az ISI Súra Tanácsának
pontos összetételét, kinek van hatalma és kinek nincs. Továbbá
még azt is jelenti, al-Bagdadi tisztában volt azzal, hogy a szír tit
kosszolgálat miként épül be Irakba. Az al-Núszra így akarja be
feketíteni őt. Nocsak, kollaboránsnak, a Sykes-Picot támogatójá
nak nevezték Al-Bagdadit? Bagoly mondja verébnek.”
13
A SEJKEK HANYATLÁSA
Az ISIS beolvasztja a törzseket
„Szárazföldi hadműveletek esetén a terep dönt el mindent - mond

ta Jim Hickey ezredes, aki segédkezett Szaddám 2003-as elfogásá
ban, - Irak törzsi társadalom, a törzseket alkotó családok pedig
kötődnek egy bizonyos földterülethez. Ez pedig jószerével alap
jaiban változtatja meg a harcot. Ugyanez történt, amikor a britek
voltak itt a két világháború alatt. Akkor is ez volt a meghatározó,
amikor mi voltunk ott.”
Ugyanez elmondható Irak al-Dzsazíra nevű térségéről, amely
az elmúlt három év során az ISIS stratégiai hátországát adta. Vé
gül is itt volt Abu-Gádíja biztonságos háza, számtalan csempész és
„határfelelős emír” pedig az Iraki al-Káida számára tartotta fenn
előretolt bázisait.
Az iraki és a szíriai baaszista rezsimek másképp tekintettek
a törzsekre és másképp is bántak velük. Szaddám bukása előtt az
iraki televízió előszeretettel sugárzott törzsi hagyományokról és
folklórról szóló műsorokat, a diktátor pedig személyesen mutatko
zott szunnita és síita törzsfőkkel, hűségükért cserébe pedig csem
pészeti és szürkegazdasági előjogokat ígért nekik. A 2000-es évek
közepén az [ráki al-Káida ezt a fajta patrónusi rendszert próbálta

lerombolni, ami a visszájára elsülve voltaképpen megágyazott az
iraki Szahvának.1
Szíriában azonban más volt a helyzet. A rezsim rendszerint ve
gyes érzelmekkel viseltetett a törzsek iránt, és alkalmatlan volt ar
ra, hogy beolvassza őket a társadalomba. Az igaz, hogy a hatalom
kihasználta a törzseket, hogy adott esetben mesterséges feszültsé
geket hozzon létre, vagy éppenséggel mérsékelje azokat, például
amikor az ország északi részén arabizálta a kurdok lakta terüle
teket, hogy irányítása alatt tartsa a nyughatatlan kurd naciona
lizmust. A szíriai rezsim sosem tartotta a sivatagi hátországban
élő ősi törzsi szövetségeket olyannyira jelentősnek, mint az iraki
diktátor.
Az 1960-as évektől lógva, araikor Szíriában is feltűnt, a Baasz-
párt kettős veszélyt szimatolt a törzsekkel kapcsolatban: az első,
hogy a kclet-szíriai és az északnyugat-iraki törzsek között fenn
álló vérségi kapcsolat a rivális iraki párt malmára hajtja a vizet.2
A második, hogy a Baasz-párt „progresszív”, haladó ideológiájá
val szemben a törzsiség „retrográdnak”, a múltba visszatekintőnek
bizonyult.
Damaszkusz ilyetén bánásmódja a törzsekkel visszaütött, ami
kor kitört a szíriai felkelés. A tiltakozáshullám eleinte, például
Darában is, törzsi alapon szerveződött és törzsi szlogenekjellemez-
ték. A tiltakozók „fazaat hórárt”, a Húrán-völgy segítségét kérték:
itt terült el maga a város is.3Amikor a szíriai biztonsági erők vérbe
fojtották a tüntetéseket, a daraiak öböl menti „unokatestvéreiket”
hívták segítségül.
A törzsi kapcsolatok még fontosabb szerephez jutottak, amikor
a forradalom 2012 elején fegyveres jelleget öltött. Az ország szá
mos csoportját adománygyűjtés útján fegyvereztek fel, mégpedig
a Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Bahreinben élő külföldi roko
nokhoz intézett felhívások segítségével.
A sejkek hanyatlása 237
Például a homszi ugeidát törzs tagjai az öböl menti országok

ban élő, Kelet-Szíriából elszármazott testvéreikhez fordultak, akik
összeköttetéseik révén könnyebben tudtak adományokat gyűjteni.
Még afféle pánszíriai koalíció is körvonalazódott, amely részben
a törzsi kapcsolatoknak tudható be. Az Ahfád er-Reszúl brigádot
például a homszi Máher en-Nueimi és a Dajr ez-Zaur-i Szaddám
al-Dzsamal vezette - mindketten ugyanannak a törzsnek a fiai
voltak. „A Homsz kormányzóságbeli el-Vaar el-Kadímből, el-Dár
el-Kebírából, valamint Hamá és Damaszkusz mellől is jönnek
hozzánk emberek - mondta nekünk az SZSZH pénzügyekkel fog
lalkozó illetékese. - Mindenkit törzsi kapcsolatokon keresztül is
mertünk meg.”
Ami a forradalomnak kezdetben a javára szolgált, az kisvártat
va a dzsihádista eltévelyedés alapjává vált. Számos tényezővel ma
gyarázható, hogy az al-Káida és az ISIS miért bukkant fel Szíria
törzsi területein.
Az első ok a népsűrűségben és a földrajzban keresendő. A tör
zsek főként Dajr ez-Zaurban, el-Haszakában, Rakkában és Dará
ban élnek, a négy tartomány népességének 90%-át adják. Aleppó
vidéki részein hozzávetőleg 2 millió törzstag él. A Szíria lakossá
gának 30%-át adó törzsek az ország területének 60%-án élnek.4
Másképpen fogalmazva, a törzsek rendszerint vidéken élnek, ahol
a felkelők könnyebben mozognak és rejtőzködnek. Irakban is ha
sonló a helyzet: al-Zarkávi hivei is itt rendezték soraikat, ha kiverték
őket a városokból vagy a rivális csoportok ellen szőttek haditervet.
El-Refdán bosszúja
2012 során az akkor még ISIS-szövetséges al-Núszra Front hasz

nálta ki legjobban Szíria törzsi közösségeit. Az al-Núszra első
sejtje Dajr ez-Zaur tartomány egyik kisvárosában, el-Geríbában
alakult meg, ahol szinte minden lakó ugyanahhoz a törzshöz tarto
zott. Mivel a térség Szíria és Irak között fekszik, a városka lakói
közül sokan csatlakoztak a 2003-as iraki felkeléshez, és magukévá
tették al-Zarkávi 2004-es propagandáját.5 A szíriai rezsim 2012
januárjában bukkant rá az al-Núszra sejtre, és majdnem teljesen
fel is számolta azt. Ezt követően az al-Núszra áthelyezte székhe
lyét a szomszédos el-Suheilbe, az iraki-szír határ mentén fekvő
régi fegyvercsempészközpontba. A város az itt élő törzsről kapta
nevét, a lakók számára pedig régóta ismertek a szalafista eszmék.
A Hadzsr család például még az 1970-80-as években harcolt a
rezsim ellen Hamában, a Muszlim Testvériség kirobbantotta fel
kelésben. Miután az Egyesült Államok elfoglalta Irakot, a család
számos tagja beállt a szunnita felkelőkhöz. A szíriai forradalom
kitörését követően, amikor is az al-Núszra felbukkant a térségben,
tucatnyi férfi csatlakozott az Iraki al-Káida helyi fiókszervezeté
hez. 2012 nyarára a várost gyakorlatilag az al-Núszra kormányoz
ta, így méltán érdemelte ki az el-Suheilisztán becenevet.5
„Ha valaki rosszat szólt az al-Núszráról, voltaképpen az el-Su-
heil becsületébe gázolt” - mondta Emír el-Andal, az SZSZH egyik
szervezője és egy Dajr ez-Zaur-i előkelő törzs tagja. Még az al-
Núszra és az ISIS között kirobbant önpusztító háború is törzsi jel
leget öltött. Például az al-Núszra és egy másik el-suheili csoport, a
Dzsais Muta 2013 áprilisában egyesült erővel vette fel a harcot az
Álbu Szarája törzshöz, Dajr ez-Zaur harmadik legnagyobbikához
tartozó el-Bu Aszáf klán ellen. A klán később az ISIS-t támogatta.
Amikor például Amer el-Refdán, az al-Núszra egyik magas
rangú parancsnoka a kenyértörés után dezertált és csatlakozott
az ISIS-hez, nem ideológiai megfontolások, hanem vérségi kap

csolatok vezérelték. A férfi az el-Bekájir törzsből származott,
amely évtizedek óta hadilábon állt az el-suheiliekkel. El-Refdán
pálfordulása hozzásegítette az ISIS-t ahhoz, hogy megszerezze
a fennhatóságot a Dzsedíd Ugeidátban található majadini Cono
co gázgyár felett, ami értékes zsákmánynak bizonyult al-Bagdadi
számára, és tovább súlyosbította a két törzs régóta húzódó területi
konfliktusát. „A harc törzsi alapon folyt, semmi köze sem volt
a dzsihádhoz, és a megoldás is törzsi alapon körvonalazódott -
mondta el-Andal. - A feszültség végül enyhült, mert mindkét
törzs ráébredt, hogy a jelenlegi konfliktus csak újabb problémák
melegágyává válhat. A megállapodást is ők hozták tető alá, az
ISIS vagy az al-Núszra bábáskodása nélkül.” A tűzszünet azonban
rövid életűnek bizonyult. Az el-suheiliek előbb kiűzték el-Refdánt
és az ISIS-t Dzsedíd Ugeidátból, majd az ISIS 2014 júliusában be-
hódoltatta az el-suheili törzset, ami jelentős visszhangot váltott ki
a térségben.
Számos város és falu csatlakozott a dzsihádhoz. Fajjád el-Tájih,
egy korábbi al-Núszra-tag, aki 2013 decemberében állt be az 1SIS-
hez, ekképpen nyilatkozott e kötet szerzőinek: „Már kezdettől
fogva tudtuk, hogy az el-Suheil törzs a probléma gyökere. Ha le
győzzük őket, mindenki behódol”.
A győzedelmes el-Refdán azonban bosszút forralt. Kemény
intézkedéseket vezetett be, és a törzs egyes tagjait három hónapi
száműzetésre kényszerítette. (Még ez a büntetési forma is törzsi
jellegű.) A város eleste és a törzs veresége egyben az al-Núszra
végét is jelentette, így az ISIS immár teljhatalommal rendelkezett
Dajr ez-Zaur tartományban.
Dajr ez-Zaur elvesztése erősen borzolta a kedélyeket, ugyanis
az ISIS csupán Dzsedíd Ugeidátban volt képes megvetni a lábát,
s még ott is annyira elidegenítette a helyieket, hogy rövid időre ki
is űzték onnan.
A pénz beszél
Az al-Núszrának azért volt szüksége Dajr ez-Zaurra, hogy a tar

tomány energiaforrásait ellenőrzése alá vonja. Az el-Bu Ezeddín
törzs arra kérte az al-Núszrához lojális el-Dáher klánt, hogy osz
tozzanak az el-Suheil melletti sivatagos térségben található el-
Omar olajmezőről csempészett nyersanyagból származó bevétele
ken. Amikor az al-Núszra nemet mondott és magának követelte
a teljes bevételt, az el-Bu Ezeddín törzs csatlakozott az ISIS-hez.
Előre megjósolható módon a Szahva ott szökkent szárba, ahol
az ISIS a lakosság körében alig rendelkezett valami támogatással.
Rákká elfoglalása annak tudható be, hogy ezt a tartományt több
nyire külföldi harcosokkal támadta az ISIS, akik 2013-ban sikere
sen verték vissza a rezsim offenzíváit. Korábban nem voltak fel
kelőcsoportok a városban, így az ISIS Rakkában csupán az Ehrár
es-Sámmal és az al-Núszrával nézett farkasszemel, amelyek ember
állománya tömegesen csatlakozott az ISIS-hez, az al-Káidával tör
tént szakítás után.
A rakkai helyzettel ellentétben a felkelőknek Idlibben, Aleppó-
ban, Damaszkusz környékén és Dajr ez-Zaurban meg kellett küz
deniük a rezsim hadseregével, és hozzávetőleg már egy éve kormá
nyozták az általuk elfoglalt területeket, mielőtt az ISIS megalakult
és bevonult volna, hogy meghódítsa a hódítókat.
Az ISIS iraki fennhatóságát többnyire ugyanez a helyi-külföldi
kettősség határozta meg. A moszuliakat a határ menti Telafarból
- ahol 2005-ben az Iraki al-Káida vette fel a harcol az amerikaiak
kal, és öngyilkos gyermekmerénylőket küldött ellenük - bevonuló
dzsihádisták idegenítették el. A moszuliak ugyanis lenézik a Tela
farból származókat, mivel a város javarészt türkmén lakosságát
szegénynek, műveletlennek és túlzottan nyakasnak tartják.
Hasonló panaszokat gyakran lehet hallani az ISIS által ellen
őrzött területeken, ahol az egyik város lakói gyakorta ütnek rajta
egy másik város boltjain vagy lakosságán; ezek a támadások java

részt korábbi társadalmi-gazdasági érdekellentétekre vezethetők
vissza.
Az ISIS stratégiája: oszd meg és uralkodj!
Az ISIS a világtörténelem első és eleddig egyetlen dzsihádista szer

vezete, amely képes volt a törzseken belül viszályt kirobbantva
egymás ellen fordítani a tagokat. Szomorú példája volt ennek, ami
kor 2014 augusztusában az ISIS parancsára a Dajr ez-Zaur-i Seitát
törzsbeliek egymást mészárolták. Ugyanilyen kierőszakolt vér
fürdő 2014 októberében az iraki Hit városában is megismétlődött,
ahol az el-Bu Nimr törzsbeliek ontották egymás vérét. Ez a fajta
„oszd meg és uralkodj!” politika biztosította, hogy az ISIS elleni
bármely törzsi felkelés szükségképpen testvérháború is lesz egyben.
Egy másik határvárosban, Kaimban, ahol 2005-ben először
voltak kézzelfogható jelei a Szahvának, a Kerbela és a Mehlavijín
törzsek közötti korábbi ellentétek az Iraki al-Káidával kialakított
viszonyukra is rányomták bélyegüket.7 A Kerbela törzsbeliek csat
lakoztak a szervezethez, majd közel tucatmi tagjukat el is veszítet
ték egy 70 áldozatot követelő amerikai légicsapásban. A másik
törzs azonban ellenállt az al-Káidának, és csatlakozott az Ébredés
tanácsaihoz.
Nem túl meglepő módon, a megvesztegetés is jelentős szerep
hez jutott a törzsek megosztásában. 2013 áprilisában, már az
al-Núszrával való kenyértörés után, az ISIS titokban úgy akarta
megvenni a fiatal törzsi vezetőket, hogy részesedést ajánlott nekik
az olajbevételekből és a csempészetből, és olyan pozíciókat ígért
nekik, amelyeket akkoriban az idősebb törzsfőnökök foglaltak el.
A fiatal törzsi vezetők hiteleseknek és népszerűeknek számítót-
242 Az Iszlám Állom
tak, mivel részt vettek a rezsimellenes megmozdulásokban, míg

az idősebbek a rendszer mellett álltak vagy semlegesek maradtak.
Egy el-bukemáli férfi elmesélte, hogy az ISIS miként alkalmazta az
oszd meg és uralkodj! stratégiáját már hónapokkal azelőtt, hogy
betették volna a lábukat a területre. „Az ISIS részesedést adott
neki az egyik olajkútból - mesélte 2013 decemberében. - A körü
löttünk élő törzsek legtöbbjének nincs vezetése, de a miénknek
van, és befolyása is van. Pénzt adtak neki, megvédték és minden
ben konzultáltak vele. A másik lehetőség az lett volna, hogy meg
gyilkolják.”
Ez a fajta stratégiai előrelátás segítette az ISIS-t abban, hogy
2014 nyarán Dajr ez-Zaur tartomány gyakorlatilag járhatatlan
részeiben olyan városokat foglaljon cl, mint Mohaszen, es-Seitát
és el-Bukemál. Mohaszenben valóságos sokként érte a helyi fel
kelőket, amikor az ISIS bevonult, a város ugyanis a szervezettel
ellenségesnek számított. Mo Haszan messze földön híres volt a vi
lágiasságáról, valamint arról is, hogy számos katonát adott a szíriai
hadseregbe. Az ideológia azonban egyáltalán nem számított. Az
ISIS egyszerűen bevásárolta magát, mielőtt katonailag is bevonult
volna a településre - javarészt a moszuli hadizsákmány amerikai
és szaúdi gyártmányú fegyvereire támaszkodva.
Az ISIS mint közvetítő
Az ISIS a törzsek közötti döntőbíráskodásban is jeleskedett. 2014

novemberében történelmi kiegyezést hozott tető alá el-Bukemál
szíriai határvárosban, ahol a „rózsák háborújához” hasonlatos,
három évtizeden át húzódó törzsi viszályt sikerült elsimítania a
rivális felek, az el-Haszún és az er-Ráhibijín törzsek között. „Tudó
A sej keli fi a n v a l l á s a 243
másunkra jutott, hogy feszültségek vannak köztük, így összehoz

tuk és rávettük őket, hogy egyezzenek ki - nyilatkozta nekünk
a béketárgyalásokban résztvevő ISIS-lag. - Megállapodtak, és min
denki boldog volt.”
Az ISIS az általa megszállt területen kinevezett egy „törzsi ügye
kért felelős” emírt, a szaúdi származású Deigam Abu-Abdalláhot,
aki Káimban székel. Hozzá fordulnak a helyi jellegű panaszokkal
és vitás ügyekkel - gyakran a nemrégiben elfoglalt kelet-szíriai
városokból, a nem létező államhatáron túlról jönnek, így az emír
voltaképpen a bíró szerepét tölti be. „Az emberek vetélkednek
azért, hogy elnyerjék az új hatalom bizalmát - nyilatkozta egy
Dajr ez-Zaur-i ISIS-tag, aki maga is elkísért egy ilyen küldöttséget
el-Anbár tartományba. - Az ISIS új hatalomnak számít térségünk
ben, így mindenki vezetőnek próbálja beállítani magát, hogy sze
mélyes érdekeit érvényesítse. Nekik a törzs a mindenük. Vezetőink
azonban tisztában vannak ezzel, nem estek a fejük lágyára.”
Az olyan területeken, ahol a saját törzsbeliek vagy szomszédos
település törzse követett el gyilkosságot, az ISIS külföldi dzsihá-
distákat vagy más területekről származó elöljárókat küld rendte-
remtőnek. A nem helyiek alkalmazása átgondolt lépésnek tűnik.
Szaddám el-Dzsamál, aki legalább 70 ember meggyilkolásáért
felel el-Bukemálban, nem kapott vezető szerepet, amikor az ISIS
újra az ellenőrzése alá vonta a területet. Ehelyett az iraki határ
mentén fekvő menekülttábor vezetését bízták rá. El-Refdánt, az
el-suheili bosszúállót pedig visszaküldték Rakkába.
El-Aszadtól eltérően, ám Szaddámhoz hasonlóan, az ISIS kor
mányzati stratégiája szerves részévé tette a törzsi ügyeket, éppen
úgy, ahogyan háborús stratégiájába integrálta az újabb felkelés ki
törésének minimalizálását. Ahol a propaganda segítségével sem
sikerült a törzseket behódolásra bírni, ott az egykori baaszista
vezetés nehezen megszerzett tapasztalatára hagyatkozva ütköző
zónát hozott létre az egymással rivalizáló klánok között. Az ISIS

2013. áprilisi megalakításakor al-Bagdadi nem véletlenül nevezett
meg két kategóriát: a muszlimokat és a szíriai törzseket.
A tény, hogy az ISIS sikeresen kijátszotta a törzseket vagy akár
az egyes törzstagokat egymás ellen, annak a politikának tudható
be, amelyet 2011-es újjászületése óta folytat. Az oszd meg és ural
kodj! elve eredményeként a társadalmi megosztottság és a törzsi
rivalizálás jóval erősebb annál, mint hogy a torzsalkodó felek erői
ket egyesítve lépjenek fel az ISIS ellen. Ezzel pedig kétségtelenül
megnehezítik annak az erőnek a dolgát, amely a törzsekkel szö
vetségre lépve kíván katonailag leszámolni az ISIS-szel, hiszen
a törzsek tagjai immár egymás ellen is hadba szállnak.
Az iraki és a szíriai sejkek gyakorta hangot adnak a fentiekben
leírtaknak. Frederic Wehrey, az amerikai kutatóintézet, a Carne-
gie Endowment fór International Peace munkatársa szerint az
ISIS „sokkal alkalmazkodóbb és beágyazottabb ellenfélnek bizo
nyult, mint az elődje a 2000-es évek közepén, ugyanis a szélsősé
ges erőszak és a puha hatalom megfelelő arányú elegyével képes
volt megnyerni és fennhatósága alá vonni a törzseket. A valósá
got pedig rendszerint figyelmen kívül hagyják a törzsek lelkes szó
szólói: a törzsi autoritás ingatag, bizonyos térségre korlátozódik,
gyakorta mesterségesen létrehozott, ekképpen nehéz kihasználni
a céljainkra.”
Az iraki szunniták területein kibontakozó, meglehetősen ké
nyes helyzet azonban el-Málikinek is köszönhető - kiváltképpen a
2014 elején, el-Anbár tartományban megindított katonai művelet
nek. Az amerikai csapatok kivonultával fellángoló kormányellenes
tüntetésekkel párhuzamosan szunnita vallási és törzsi szereplők
léptek porondra: politikailag a tiltakozók táborában, katonailag
az el-Anbár sivatagjaiban - az ISIS mindeközben a háttérben fi
gyelt. Ahelyett, hogy ezeknek a vezetőknek az aggodalmait az ira
ki kormányfő komolyan vette volna, el-Máliki a kormány katonai
A spjkfk hanyatlása 245
műveletet a tartományban egyértelműen felekezeti kontextusban

kommunikálta. 2013 karácsonyán elhangzott beszédében a síita
szunnita elleniét klasszikus, 7. századbeli szimbólumán keresztül,
azaz a Próféta unokája, Húszéin és az első Omajjád uralkodó fia,
Jazíd között kibontakozó óriási küzdelemről szólt.
Az óriási baklövés el-Máliki miniszterelnöki székébe került, sőt
valószínűleg hozzásegítette az ISIS-t, hogy visszatérhessen el-An-
bár tartományba. „Mihelyt elül a fegyverek zaja, a törzsek ráéb
rednek arra, hogy a szíriai és az iraki rezsimek rászedték őket, és
újfent észhez térnek - nyilatkozta nekünk az ISIS tárgyalója. - Ök
a mi népünk, de meg kell tanulniuk, hogy nem járhatják a saját
útjukat. Meg kell érteniük, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik
segíthetjük és megvédhetjük őket.”
Az ISIS törzsi stratégiájának azonban korlátái is vannak. A leg
komolyabb éppenséggel az, hogy sokan még mindig átmeneti ha
talomnak tartják a szervezetet, amellyel mindenképpen le kellett
paktálniuk. A törzsek úgy tekintenek erre az átmeneti helyzetre,
mint a jelenleg elérhető lehetőségek legjobbikára, egyáltalán nem
szeretnék, ha területeik harcok színterévé válnának. Ideológiai
szinten nem értenek egyet az ISIS-szel, és tömegesen nem is csat
lakoznak hozzá, és azzal számolnak, hogy az uralmuk nem tarthat
a végtelenségig. A kisebb törzsekből azonban sokan állnak be az
ISIS soraiba, ám sokkal inkább haszonlesésből, mint a takfirizmus
vagy a kalifátus iránti szimpátiából.
14
EL-DAULA
Az alvósejtek iszlám „állama
Abu-Adnán korán érkezett a dél-törökországi Sanliurfa város öt

csillagos szállodájában megtartott találkozónkra. A férfi harm in
cas évei második felében járt, és egy forrás szerint belső infor
mációval rendelkezett az ISIS-ről. Orvosként mutatkozott be, aki
az ISIS fennhatósága alatt álló területeken felhúzott rögtönzött
kórházakban szolgál. Kezdetben kíváncsi volt arra, mit is gondo
lunk az „államáról”, és milyen véleményt alkotnak róla a Közel-
Keleten és a világ többi táján. Mellette ülő fiatal társával élénken
figyelték válaszainkat.
Abu-Adnán ezután bevallotta, hogy nem csupán orvos az ISIS-
ben, hanem amni, azaz biztonsági tiszt is. A feladatát firtató kér
désekre nem válaszolt, más kérdések elől pedig kitért, ám arról
büszkén mesélt, hogy tucatnyi hozzá hasonló férfi dolgozik az
ISIS-nek a környező országokban. „Az igazhitűek kétszer nem es
nek ugyanabba a kelepcébe - mondta, Mohamed próféta egyik
mondására utalva. - Nem engedhetjük meg magunknak, hogy
megvárjuk, amíg mások kémkednek utánunk. Az információ min
dennek az alapja. Tudnunk kell, vannak-e olyan mozgások a ha
El-Daula 247
tárainkon kívül, amelyek hatással lehetnek ránk a jövőben, jelen

kell lennünk a területeinken kívül is. Mindezt úgy, hogy közben
ne kompromittáljuk az államunkat, vagyis megbízható, hatékony
és szavahihető emberekre van szükségünk.”
Az amnijátok, azaz a biztonsági egységek az ISIS hírszerzésé
nek és elhárításának létfontosságú szervei, amelyeket az egykori
iraki Muhábarát tisztjei hoztak létre. A biztonsági egységek feje
Abu-Ali el-Anbári, aki Szaddám rezsimében is a hírszerzésben
tevékenykedett. Az ISIS fennhatósága alatt álló területeken ezek
az egységek körözött személyek letartóztatását és a biztonsági ese
ményekkel kapcsolatos vizsgálatokat végzik. Ennél többet azon
ban nem tudni róluk. Még az ISIS struktúrájában is elkülönülten
tevékenykednek a többi egységtől, például a vallási hatóságtól,
a katonaságtól vagy a hidmet el-muszlimíntő\ („muszlim szolgál
tatások”).
Abu-Moávíja es-Saríi, egy másik ISIS-tag, aki a sárii, azaz
a klérus tagjaként szolgál, megerősítette, hogy a fenti elkülönülés
létezik az ISIS helyi szervezetei között. „Mindegyik részlegnek
megvan a saját maga feladata - mondta a férfi. - Én nem tudom,
hogy a katonai parancsnokok pontosan mit csinálnak vagy mi a
hatáskörük, de ők sem tudnak semmit a biztonsági egységek tevé
kenységéről.”
A hatalom ilyetén megosztása arra való, hogy állam látszatát
keltse, ugyanis minden kormány egymástól elkülönült bürokrati
kus testületek és hivatalok felett gyakorol irányítást. Továbbá arra
is jó, hogy megnehezítse a beszivárgást és a kémkedést; ez az ISIS
felső vezetésének vesszőparipája, ami kétségtelenül a baaszista
örökségből származik. Jóllehet az ISIS rugalmasabbnak tűnik a
toborzási és tagsági feltételek terén, mint az al-Núszra, mégis bo
nyolult és többszintű belső elhárító apparátust épített ki, amely
elszigeteli a legszűkebb vezetői réteget a tartományi szintű vezetői
körtől. „Ellenségeink intelligensek és eltökéltek - mondta Abu-
Adnán. - Mi mindössze annyit tehetünk, hogy biztosítjuk, hogy az

állam intézményesen erős legyen, azaz ne számítson, hogy meny
nyire gyengítik meg, mert úgyis képes a regenerációra. így, ha le is
tudják rombolni az egyik területet, biztosak lehetnek afelől, hogy
nem semmisítettek meg bennünket. Nekünk nem kelj láthatónak
lennünk.”
A hotelben lezajló találkozónk során Abu-Adnán semmi külső
jelét nem adta annak, hogy ahhoz a takfiri szervezethez tartozik,
amelynek harcosai hosszú szakállt és fekete öltözetet viselnek.
Arca frissen borotvált volt, modern ruhát hordott - inkább hason
lított Mohamed Attára, mint Abu-Bakr al-Bagdadira. A beszél
getés során azonban mutatott nekünk olyan fotókat, amelyeken
Rakkában, Aleppóban és más városokban ISIS-vezetőkkel pózolt.
Elmondta, hogy a biztonsági tiszteknek - beosztásuktól függően -
számos területen kell jeleskedniük: a katonai kiképzés során, a po
litikai orientáció tekintetében, a kommunikációs készségek terén
és a titkos akciókban. Azzal is előhozakodott, hogy a török-szíriai
határon kiterjedt csempészhálózatot működtetnek, így az ISIS-
hez csatlakozni kívánó harcosokat könnyen átjuttatják Szíriába.
Mindezt a török hatóságok szeme láttára; a csempészek pedig
külsejük alapján - csakúgy, mint Abu-Adnán - nem lennének fel
tűnőek semelyik nyugati városban.
„Az ISIS hihetetlen sebességgel terjeszkedik - mondta Chris
Harmer, az Institute fór the Study of War elemzője, aki magyará
zatot próbált adni arra a jelenségre, hogy az ISIS azokon a terüle
teken, ahol korábban egyáltalán nem volt jelen, nemcsak hogy
erővel behatol, hanem azon nyomban burjánzásnak is indul. - Al
vósejtek garmadájával rendelkeznek, amelyek listázzák az embe
reket. Láthattuk ezt Moszulban is: volt egy listájuk, hogy kit kell
kivégezni a város elfoglalását követő 72 órában.”
Maiszer Húszéin, az el-Gáb-alföldi Hamá városából származó
rohammentős elmagyarázta, hogy az ISIS hogyan űzte ki a Szabad
El-Daula 249
Szíriái Hadsereget (SZSZH) a térségből. „Egy 580 fős egységünk

volt, főleg környékbeliekkel. Közülük sokan titokban hűséget fo
gadtak az ISIS-nek, és egy alvósejtet hoztak létre. Készen álltak a
harcra. Persze ezt nem kötötték senki orrára, hiszen a térségben
a mérsékelt Szabad Szíriái Hadsereg egyik csoportja, a Szokúr el-
Gáb erősödött meg. A brigádnak legalább 4000 harcosa volt, így
túlerőben voltak hozzájuk képest.”
A férfi elmondta, hogy a hűségesküt tett csoportot korábban
el-Fáruknak, most pedig Dzsabha es-Sámnak hívják. „Én akkor
működtem együtt velük, amikor még el-Fáruknak nevezték őket.
Nemrégen munkát ajánlottak nekem. Azt mondták, azért, mert
tudják, hogy nyilvánosan és a világhálón is kiállók mellettük,
mert szakállat növesztettem és levágtam a bajszom... »I<észen
állunk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk az egész térséget.«”
A férfi elmondása szerint az ISIS széles körű tapasztalattal ren
delkezik az SZSZH tagjainak „átállítása” terén, és a többi felkelő
nek is vonzó ajánlatokat tesz. A jelenlegi állás vSzerint, ha valaki
az SZSZH, az Ehrár es-Sám vagy az al-Núszra soraiban küzdött az
ISIS ellen, de kész hűségesküt tenni al-Bagdadinak, akkor előlép
tetéssel veszik fel.
Abu-Bilál, az SZSZH pénzügyeivel foglalkozó férfi elmesélte
Obeida el-Hindávi történetét, aki még az SZSZH kötelékeiben
szolgálva titokban hűségesküt tett az ISIS-nek. Közel fél év is
eltelt, mire a férfi bevallotta elköteleződését. Ezen idő alatt he
lyi csatornákon keresztül külső pénzeket szedett be. Folyamatos
kapcsolatban állt a Mohaszenben székelő tunéziai emírrel, ahon
nan egyébként a családja is származott, és ahol - ahogyan az előző
fejezetben is láthattuk - az ISIS törzstagokat toborzott. „A kettős
élete alatt Obeida nem vette fel az ISIS elleni harcot, és nekünk
is ugyanezt javallottá. Maga is toborzott az SZSZH soraiban, és
korábbi harcostársait is rávette a csatlakozásra. A városban a brigá
dot vezető két fivérét meggyilkolták, így ő lett a parancsnok. Hirte
len letette a fegyvert és azt mondta, elfogyott a pénze vagy elrom

lott a kocsija. Ez persze mind nem volt igaz, hiszen akkor már jó
ideje az ISIS-nek dolgozott”
El-Hindávi valódi hovatartozásáról csupán egyetlen csoport
tudott: az al-Núszra, amelyről Abu-Bilál azt állítja, hogy a tér
ség legjobb hírszerző hálózatát működteti. „Az al-Núszra április
ban vagy májusban átkutatta Obeida házát. Senki sem értette az
okát. Azt állították róla, hogy az iSIS-hez tartozik, és pénzt fizet
másoknak azért, hogy ők is csatlakozzanak. Obeida ezután el
menekült, majd kisvártatva Rakkában tűnt fel. Amikor az ISIS
júniusban elfoglalta a Dajr ez-Zaur kormányzóságban található
Bőszeirát, Obeida visszatért szülővárosába, és felfedte ISIS-tag-
ságát. Felvonta a szervezet zászlaját, ellenőrzőpontot létesített cs
aktiválta az összes alvósejtet” A férfi később részt vett a közeli
településeken élő Seitát törzs elleni mészárlásban.
Zakaria Zakaria el-haszakai újságíró azt állítja, hogy az ISIS
is jelentős mértékben beépült az al-Núszrába. Amikor az utóbbi
szervezethez tartozó dzsihádisták el-Haszaka városában tömege
sen akartak átállni a fekete zászlós tcrrorszcrvczcthcz 2012 ele
jén, az ISIS megparancsolta, hogy még várjanak. „Amikor az ISIS
később nyilvánosságra hozta ezt, a tagság fele már velük volt, a
maradék pedig vagy Törökországba menekült, vagy szintén csatla
kozott.”
A Szabad Szíriái Hadsereg elfoglalása
Az Aleppótól úgy 40 km-re északra íékvő el-Bábot 2013 nyarán

foglalta el az SZSZH, és az Aleppót ostromló egységeit hátorszá
gának használta. A rezsim hadserege lassanként kiszorult Aleppó
egyes városrészeiből.
LI - D a ü I a 251
Egyikünk 2012 júliusának végén, el-Bábban és az aleppói Báb

el-Hadíd negyedben végzett tudósítói tevékenysége során találko
zott Bári Abdel-Latíffal. A forradalompárti médiaaktivista kariz
matikus és nyughatatlan adrenalinfüggőként szerzett hírnevet a
nyugati haditudósítók körében. Pontosan annyira imádta a Szuhoj
vadászgépek és a harci helikopterek utáni rohangálást, mint el
vinni a nyugati újságírókat (például minket) Szíria legveszedel
mesebb harci zónáiba. Egy nappal érkezésünk előtt könnyebb
sérülést szerzett egy repesztől a Szaláheddin negyedben, amely
Aleppó valóságos Sztálingrádjává vált a szüntelen légitámadások
és bombázások következtében.
El-Báb városa 2012-ben az el-Aszad-ellenes forradalom egyik
eklatáns példáját szolgáltatta. A várost védő SZSZH-t helyi kereske
dők, nem pedig külföldi támogatók látták el pénzügyi forrásokkal.
Mivel a fegyveresek fizetését az a közösség biztosította, amelyet
megvédtek, a harcosok nem voltak korruptak, és nem tudta őket
bárki megvásárolni, aki elég pénzt ígért (ami később a mérsékelt
felkelők táborát jellemezte). A belvárosban állomásozó el-Hatíb
brigád (2011-ben a rezsim áldozatául esett 13 éves Hamza el-Ha-
tíbről elnevezett számtalan egység egyike) tagjai szívesen pózoltak
fotókhoz idegeneknek, vagy mutatták ujjaikkal a béke jelét.
A város civil lakosságát azonban súlyos veszteségek érték. Az
el-Aszad-rezsim teljesen lerombolta a városi kórházat, így a sebe
sültek ellátásához a helyi önkéntesek és az orvosok hevenyészett
tábori kórházat állítottak fel egy mecset alagsorában. Apróléko
san dokumentálták, hogy kiket kezeltek. Elmondásuk szerint a
betegeik közé tartoztak civilek, az SZSZH harcosai, a rezsim kato
nái, sőt néhány sebíha is. Mihelyt leszállt az este, a Levantei város
utcái megteltek élettel. Mivel minden közszolgáltatás megszűnt a
városban, amikor az a felkelők kezére jutott, a lakóknak saját m a
guknak kellett kezükbe venni a sorsukat. Az SZSZH harcosai így
félretették a Kalasnyikovjaikal, és seprűt ragadtak, hogy7segítse
nek a motorokon száguldozó fehér kesztyűs önkénteseknek. „Hol

vannak itt a terroristák?” - tette fel Abdel-Latíf a kérdést, mert
a rezsim azt állította, aki ellene küzd, az az al-Káidához tartozik.
A terroristák egy évvel később érkeztek meg.
A jelenleg Törökországban élő és az RMTeam szíriai humani
tárius szervezetnek dolgozó Abdel-Latíf felelevenítette, hogyan
vonult be az ISIS a városba és hogyan szerezte meg a teljes irányí
tást felette. „Miután kikiáltották az államukat cs kiváltak az al-Kai
déból, a felszabadított területeken az aktivisták vegzálásába kezd
tek. Én először 2013 augusztusában szembesültem ezzel: ekkor
jöttek el-Bábba, és elkaptak néhány veszett SZSZH-egységet.”
Miért voltak ezek az egységek „veszettek”? „Mert tolvajok vol
tak. Civileket raboltak el, és váltságdíjat kértek értük - mondja
Abdel-Latíf. - így a Daesh letartóztatta az egységek tagjait. Kez
detben a civilek szerették a Daesht; fogalmuk sem volt róla, mit is
terveznek a várossal.”
A rezsim minduntalan bombázta el-Bábot. Abdel-Latíf szerint
a kórház melletti iskolát is találat érte, amelyet akkorra már rész
ben helyreállítottak, egy korábbi bombatámadás után. Tizenkét
orvos is áldozatul esett. Mivel úgy vélték, a takfirik jelenléte csak
további bajok forrása lesz, a város lakói tüntetni kezdtek az ISIS
ellen. „Hozzávetőleg három-négy napig tartott a tiltakozás. Utána
az SZSZH egységei alkudozásba kezdtek a Daeshsal, hogy hagyják
el a várost. így azok visszavonultak a várost övező mezőgazdasági
területekre. De onnan nem mozdultak. És mindennap újabb em
bereket, az SZSZH veszett egységeinek harcosait fogták el. Az akti
vistákhoz még nem nyúltak, csak fenyegették őket. Például engem
is. A városlakók nap mint nap azt kérdezték tőlem a Facebookon,
hogy szabadlábon vagyok-e még. Figyelmeztettek, hogy veszély
ben forog az életem, a Daesh utánam szimatol,”
Miután az ISIS megszerezte Rákká felett a teljes ellenőrzést,
a terrorszervezet visszatért el-Bábhoz, és ostromgyűrűt vont a vá
El-Daula 253
ros köré. Összecsapott az SZSZH egységeivel, valamint az Ehrár

es-Sám és az al-Núszra harcosaival. „Az utóbbi szervezetek vi
szonylag kevés dzsihádistával képviseltették magukat a város
ban” - mondta Abdel-Latíf. Az SZSZH még mindig a felkelők
gerincét adta, hozzávetőleg 1500 harcossal (sokan közülük Min-
bidzsből és Aleppóból érkeztek), az Ehrár es-Sám és az al-Núszra
ennél jóval kisebb erővel vett részt az összecsapásokban.
A város térdre kényszerítése érdekében az ISIS az el-Aszad-
rezsim egyik kedvenc taktikájához folyamodott: a kiéheztetéshez.
A város körüli silókból folyamatosan lopta a felhalmozott gabo
nát, az SZSZH-nak pedig meg kellett akadályoznia a fosztogatást,
különben az amúgy is szenvedő városlakók kifogynak az élelem
ből. Az ISIS ezután rajtaütött a legnagyobb aleppói csoport, az
et-Tauhíd brigád el-bábi főhadiszállásán, és megölte kéttucatnyi
harcosát. „Azután az el-Aszad-rezsim helikopterekkel bombázta
a várost. Csak civil célpontokat támadtak a városközpontban.
A Daesh pedig kihasználta a bombázást és bejött a városba. Élt
a rezsim által felkínált lehetőséggel.”
Abdel-Latíf szerint el-Aszad nagyon ügyes volt. „Azt a benyo
mást akarta kelteni a lakosságban, hogy a Daesh és a rezsim egy
és ugyanaz. Az volt a célja, hogy polgárháborút robbantson ki az
SZSZH és a Daesh között.
2014 januárjára - amikor is elkezdődött a Szíriái Szahva - az
ISIS mesterlövészeket telepített el-Báb stratégiai fontosságú he
lyeire. Civileket és felkelőket egyaránt célba vettek. „Mindenkire
lőttek - mondta Abdel-Latíf. - Én éppen a médiaközponLban vol
tam, amikor a Daesh elfoglalta a város déli negyedét. Hirtelen nagy
csend lett. Egy hang sem hallatszott. Abbamaradt a fegyverropo
gás. ... Bezártuk az irodánkat és hazamentünk. Olyan este 11 óra
felé kimentem, hogy szemtanúja legyek, mi történik a városban.
Láttam, amint az et-Tauhíd brigád kivonul. Nem maradtak fegy
veres harcosok a városban. Nem tudom, hová mentek.”
254 Ad i sí i áni A Mam
Abdel-Latíf szerint az Ehrár es-Sám megőrizte a város körül

a jelenlétét, de a településen belül nem mutatkoztak. „Egészen
reggelig velük voltam. Péntekről szombatra virradó éjszaka volt.
Hajnali 4 óra tájt sok Ehrár es-Sám-harcost láttam, amint gépfegy
verekkel felszerelt autókon jöttek be a városba. Másfél órával ké
sőbb az Ehrár es-Sámhoz tartozó három, lőszerrel és rakétával
megrakott teherautó hagyta el a várost. A felkelőszervezet egyik
emírje odajött hozzánk az ellenőrzőpontra, és arra kérte az ott
lévő fegyvereseket, hogy távozzanak, mert ez volt a város utolsó
ellenőrzőpontja. Mindenki Aleppóba ment, mondta nekünk.”
Az ISIS aznap reggel elfoglalta el-Bábot.
A biztonságos ház, amelyben e kötet egyik szerzője tartóz
kodott, egy Abu-Ali nevű harcosé, Abdel-Latíf jóbarátjáé volt.
„Feleségét és gyermekeit a családomnál hagyta. Az ISIS elfoglalta
a házát. Abu-Ali családja körülbelül négy-öt hónapig volt nálunk.
Most Aleppóban vannak, vele együtt.” Abdel-I.atíf családja azon
ban még mindig el-Bábban van.
Amikor az ISIS kormányoz
Abdel-Latíf elmondása szerint kezdetben az ISIS „finoman” bánt

a civil lakossággal, sőt még az önkéntesek és az SZSZH által vég
zett közfeladatok egy részét is magára vállalta. Rendbe hozták a
megrongálódott utakat, virágokat ültettek az utak mentén és kita
karították a helyi iskolákat. Ám kisvártatva bevezették a saríát, és
arra kényszerítették a nőket, hogy nikábot, az egész fejet elfedő
kendőt viseljenek. „Betiltották a haj vágást. A szakáll leborotválá-
sát is. Tilos a dohányzás, a vízipipázás, a kártyázás. A civileknek
nagyon rossz most. Arra kényszerítik őket, hogy eljárjanak a me
csetbe imádkozni, és hogy zárják be az üzleteiket. Az imádságok
ti-Oauia 255
alatt tilos az utcán tartózkodni. Körülbelül egy hónappal ezelőtt

[2014 novemberében] bezárták az iskolákat. Ha valaki most tanul
ni akar, a Daesh iskolájába kell mennie, a mecsetbe.”
A kínzás is hétköznapinak számít. Az ISIS egyre-másra letartóz
tatja az SZSZH embereit, akiket azzal vádol, hogy külföldi hír
szerző szervezetek kémjei. Az ISIS által önkényesen kikiáltott bűn-
cselekmények elkövetőin a város főterén hajtják végre az ítéletet.
Ezek a végtag levágásától a lefejezésig terjednek. „A téren csapják
le a fejeket és a kezeket. Emlékszel a vízipipázós helyre? - Abdel-
Latíf a város központjában található népszerű kávézóra utalt, ahol
még 2012-ben mondta el nekünk a szabad és demokratikus Szíriá
ról szóló elképzeléseit. - A lefejezések pontosan előtte zajlanak.
Persze bezáratták a kávézót is.”
Az ISIS fennhatóságának kezdeti szakaszában a rezsim felha
gyott el-Báb bombázásával. Ám 2014 novemberében a szíriai légi
erő ismét bombázni kezdte a várost, a legpusztítóbb eszközét, a
hordóbombákat alkalmazva a lakosság ellen. Egy ilyen támadás
ban 62 civil életét oltották ki. Abdel-Latíf azt állítja, az egyik hor
dóbomba el-Báb főutcáján robbant, ahol semmilyen ISIS-létesít-
mény sem volt.
El-Báb elfoglalása után az ISIS az el-Aszad-rezsim kelet-szíriai
támaszpontjai ellen indított offenzívat: Dajr ez-Zaurban az el-Tab-
ka légitámaszpont ellen, Rakkában a 17. hadosztály bázisa ellen,
el-Haszakában pedig a 121. ezred bázisa ellen. „A rezsim azt akar
ja, hogy el-Báb továbbra is a Daesh kezén maradjon - mondta
Abdel-Latíf. - El-Aszad katonái a várostól 15 km-re, nyugatra állo
másoznak, de sosem próbálták meg visszafoglalni. Amikor a re
zsim Aleppó északi részén veti be erőit, az ISIS is északon támad.
A rezsim és az ISIS egyaránt az SZSZH-t támadja, noha nem egye
sült erővel. A rezsim hasznot húz abból, hogy az ISIS fennhatósága
alatt tartja el-Bábot és Rakkát. Nélkülük a szövetséges erők nem
bombáznák Szíriát. A rezsim már a forradalom hajnalán elveszi-
tette a legitimitását. Ahhoz, hogy visszaszerezze, a terroristákra

van szüksége. Nyugaton most sokan azt mondják, a Közel-Keleten
csupán el-Aszad száll szembe a terroristákkal. A szíriai polgár-
háborúban jelenleg a főszerepet a terroristák játsszák: a Daesh, az
al-Núszra és a rezsim.
ISIS kontra el-Aszad
Abdel-Latíf beszámolója nem csupán azzal vág egybe, amit a szí

riai ellenzék évek óta szajkóz - el-Aszad és az ISIS legalábbis
hallgatólagos szövetségesek az SZSZH és az iszlamisták elleni küz
delemben -, hanem azzal is, amit a rezsimhez lojálisak mondanak
mostanában. Az el-Tabka légitámaszpontot, a 17. hadosztály és a
121. ezred báz.isait az Irakban zsákmányolt fegyverekkel vette be
az ISIS. Amint az látható volt, Moszul elfoglalása idején a szíriai
rezsim nagyrészt távol tartotta magát a lakfirik elleni támadások
tól, és csak a propaganda szintjén állította, hogy háborúzik velük.
Moszul után azonban a rezsim ismételt lehetőséget látott arra,
hogy a terrorizmusellenes harc nevében megint partnere lehessen
a Nyugatnak. A szíriai légierő tehát megindult Rákká ellen, vagy
legalábbis úgy tett. „Egészen júniusig nem bombázták az ISIS
főhadiszállását, és utána is csak akkor, amikor már kiürítették -
nyilatkozta Maszúr Barzáni, az iraki Kurdisztáni Regionális Kor
mányzat hírszerzési feje (aki Maszúd Barzáninak, a kormány el
nökének a fia) 2014 augusztusában a The Guardiannek. - Most
pedig ennek a levét isszuk.”'
A 17. hadosztály bázisának elfoglalása után az ISIS több mini
50 szír katonát végzett ki. Rámi Abder-Rahmán, a londoni Syrian
Observatory fór Humán Rights (Emberi Jogok Szír Megfigyelő
Bizottsága) munkatársa szerint néhányukat lefejezték, majd fotó
El-Oaula 257
kát készítettek a fejekről Rakkában. Abder-Rahmán az Agence

France-Presse hírügynökségnek elmondta: „Az ISIS stratégiája jól
láthatóan megváltozott. Nemcsak a fennhatósága alatt álló terü
letek teljes konszolidációján fáradozik, hanem immár terjeszkedik
is. Nekik a rezsim elleni harc nem azt jelenti, hogy megbuktatni
el-Aszadot, hanem kiterjeszteni a saját fennhatóságukat.”2
Ez már számos, az el-Aszad-rezsimhez lojális ember számára is
túl sok volt. Számos rezsimpárti aktivista fordult szembe a rend
szerrel 2014 nyarán, miután szembesült azzal, hogy az ISIS mi
lyen kis ellenállásba ütközött kelet-szíriai offenzívája alatt. Egy
világhálóra feltöltött videóban nem kevesebbel, mint árulással
vádolták meg a rendszert az el-Tabka légitámaszpont elvesztése
miau. Kritikájuk alátámasztásaként Háfez el-Aszadot idézték,
aki azt mondta egyszer: „nem akarom, hogy bárki is eltussoljon
egy ballépést”.
A videón látható, hogy a szír tisztek magabiztosan beszélnek az
ISIS elleni harcról, ám a narrátor elmondja, elhitettékvelük, hogy
50 tonna lőszert és utánpótlást szállító helikopterek vannak út
ban a bázis felé. Az egyetlen helikopter, amely a légitámaszpontra
érkezett, semmit sem hozott, hanem inkább vitt: Ádel Iszát, a bázis
parancsnokát és három tábornokát. Mindezt 18 órával azelőtt,
hogy az ISIS megrohanta el-Tabkát. A videó a szíriai tájékoztatási
miniszter, Omrán ez-Zúbi felelősségét is felveti, mondván, se
gédkezet nyújtott az áruláshoz, és később hazudott a hátramaradt
katonákat érő brutális végkifejletről. El-Aszad elnök unokatest
vérét, Duraid el-Aszadot is idézik a videóban: „Fejeket akarok lát
ni, amint porba hullnak. Követelem a védelmi miniszter, a vezér
kari főnök, a légierő parancsnoka, a tájékoztatási miniszter és
mindenki más eltávolítását, akik felelősek az el-Tabka légitámasz
pont elvesztéséért.” Végül a videó egy nyilatkozattal zárul: „Itt
vannak a töltényeink: kilencet az árulóknak, egyet az ellenségnek
szánunk.”3
258 Az Isziám Állam
ílja Szemán, a rezsim Megbékélési Minisztériumának hiva

talnoka 2014 júniusában a nyilvánosság előtt tárgyalta, hogy az
ország légiereje 2014 júniusa után miért nem vesz részt az ISIS
elleni háborúban, miután al-Bagdadi emberei a friss hadizsák
mánnyal felszerelve újra betörtek Szíriába. Szemán a The New
York Times tudósítójának nyilatkozva kétségeit fejezte ki azok
kal az állításokkal szemben, amelyek szerint a rezsim bármilyen
módon együttműködne a takfirikkel, ám azt elismerte, hogy a ter
roristacsoport elleni küzdelem nem tartozik Damaszkusz „elsőd
leges prioritásai” közé. Sőt el-Aszad „örült annak, hogy az ISIS” az
SZSZH és az Iszlám Front fegyvereseit gyilkolja, nem az ő kato
náit. Amikor végül a szíriai légierő gépei a levegőbe emelkedtek,
több civilt öltek meg, mint fegyverest. Háled, az ISIS egyik harco
sa azt mondta a fent idézett újságcikkben, hogy „a légicsapásokat
jelentős részben civil célpontokra, és nem az ISIS állásaira mérték.
Hála istennek”.4
Minbidzs
Amellett, hogy a vonakodó el-Aszad malmára hajtotta a vizet, az

ISIS abból is hasznot húzott, amit Abdel-Latíf a rezsim „SZSZH
veszett egységei” elleni taktikájának írt le.
Ajmen ed-Deváhiri az Iraki al-Káida megalapításakor nemcsak
azt tanácsolta al-Zarkávinak, hogy az iraki síiták lemészárlása
hiba lenne, hanem azt is, hogy a hatékony iszlamista kormányzás
ra is szükség van az elfoglalt területeken. „Feltétlenül szükséges
tehát, hogy az erő alkalmazása mellett a helyi lakosságnak és ve
zetőknek gesztusokat is tegyünk és bevonjuk őket az irányítás
ba”5 - írta ed-Deváhiri a parancsnokának, al-Zarkávinak még
2005-ben. A tanácsa afféle dzsihádista puha hatalomgyakorlásnak
tl-Daula 259
tekinthető. Amíg az ISIS egyértelműen figyelmen kívül hagyta

a síitákat illető útmutatásokat, többé-kevésbé megfogadta a kor
mányzásról szóló javaslatokat. Minbidzs kiváló példa erre.
Az Aleppó, Rákká és a török határ stratégiai fontosságú metszés
pontjában található, 200 ezer lakosú várost 2012 novemberében
hagyták magára a szíriai kormánykatonák. Ezután a helyiek a saját
kezükbe vették az önkormányzatot. A város hamarosan fontos, de
csak rövid ideig tartó szimbóluma lett annak az ideának, hogy az
el-Aszad utáni időknek nem feltétlenül kell hobbesi rémálommá
fajulniuk. Az idill hozzávetőleg egy évig tartott.
A vádak, melyek szerint a nacionalista vagy más szekuláris cso
portok brigantik vagy bűnözők módjára viselkedtek, meglehetősen
elterjedtek Szíria egész területén, olyannyira, hogy hozzájuk ké
pest az iszlamista frakciók - például az al-Núszra - a fegyelem
és igazságosság mintaképeinek tűntek. Az ISIS 2013 áprilisában
vetette meg a lábát a városban, egysége szinte teljes egészében az
al-Núszra korábbi harcosaiból állt, és a többi dzsihádista csoporttal
együttműködve egy kicsiny, ám félelmetes hírű, nagyjából 50 fős
csendőrséget hozott létre.
Az ISIS arra használta a városban lévő bázisát, hogy megszólít
sa a helyieket: meghívta őket az ún. medafaara (találkozóhelyre),
ahol megismerhették a szervezetet és al-Bagdadi nagyszabású
iszlamista tervét. Döntőbíráskodtak a vitákban, meghallgatták és
orvosolták az emberek panaszait, egyszóval úgy viselkedtek, mint
valami polgármester egy olyan városban, ahol az állam hatalma
megszűnt. Jelenlétük folyamatosan és észrevétlenül nőtt, bérelt
házakat, titkos fegyverraktárakat hoztak létre. Igazságszolgálta
tásuk egyre kevésbé lett átlátható, és egyre szigorúbb ítéleteket
hoztak. Az ISIS úgy tartóztatta te az S2SZH fegyvereseit Minbidzs-
ben, hogy megkerülte a várost közösen ellenőrző brigádok által
létrehozott saria-bizottságot (amelynek ez lett volna a feladata).
Megfélemlítették a világi aktivistákat és megpróbálták megvenni
260 Ai Iszlám Állam
a lakosságot azzal, hogy a közszolgáltatások terén kedveztek nekik.

A fegyvereseiket a frontvonaltól távol tartották, és olyan megálla
podásokat kötöttek az SZSZH-val és más felkelőcsoportokkal,
hogy az öngyilkos merénylők biztosításáért cserébe - akik a re
zsim ellenőrzőpontjainál vagy katonai létesítményeinél robbantot
ták fel autóba rejtett pokolgépeiket - a többi felkelőcsoport meg
osztja velük a megszerzett hadizsákmányt. 2013 szeptemberére az
ISIS erőszakossága és egyeduralomra törekvése végül nyílt konf
rontációhoz vezetett a városban a rivális csoportokkal.
Háborút hirdetett a minbidzsi kurclok ellen, fogadkozva, hogy
„megtisztítja” a Lérséget a Kurd Munkapárttól (PKK), amelynek
szíriai szárnya, a Kurdisztáni Demokratikus Egység Pártja (PYD)
a legerősebb szíriai kurd fegyveres frakciónak számított.
A felkelők októberben visszafoglalták az ISIS-től a város mal
mait, és felszólították a dzsihádistákat, hogy igazságszolgáltatásuk
során ne kerüljék meg a katonai és saría-bizotlságokal. Amikor az
aleppói és idlibi felkelőszervezetek 2014 januárjában hadüzenetet
küldtek az ISIS-nek, a minbidzsi helyi erők lerohanták a takfirik
bázisát és foglyul ejtették az összes fegyverest.
Néhány minbidzsi azonban úgy nyilatkozott nekünk, hogy
a helyiek közül sokan szimpatizáltak az ISIS-szel, és sajnálták,
hogy kiűzték őket a városból. „Az emberek csak jó dolgokat kap
tak az ISIS-től, jóllehet egyáltalán nem kedvelték a vallási ideo
lógiájukat - mondta Sádi el-Has2an. - Azzal is tisztában vannak,
hogy akik harcoltak ellenük, azok a térség legrosszabb embereinek
tekinthetők.” Az Idlib és Aleppó tartományokból történt 2014. ja
nuári visszavonulás után az ISTS bosszúra szomjasan tért vissza
iVlinbidzsbe.6 Miután erősítést kaptak Rakkából és Aleppó mellől,
elfoglalták a várost. Kisvártatva megszervezték a teljes közigazga
tást, elismerést szerezve a helyiek és a máshonnan ide menekültek
között. Bármilyen hihetetlennek tűnik az ISIS rémtettei tükrében,
de a szírek valósággal áramlottak a terrorszervezet soraiba, vagy
El-Daula 26 1
legalábbis megpróbáltak helyi szinten nekik dolgozni. Az ISIS

tagjainak különböző feladataik voltak: egyesek harcoltak, mások
rendfenntartó, egészségügyi, élelmezési feladatokat láttak el vagy
a saría-bíróságokat működtették. A helyiek nagyon gyorsan meg
tapasztalták a változásokat: az ISIS biztonságot teremtett, igazság
szolgáltatása gyors volt, és senki nem vonhatta ki magát a bünte
tés alól - még a saját fegyveresei sem, ha megszegték az egyébként
igen szigorú erkölcsi szabályokat. Következésképpen gyakorlati
lag megszűntek a bűncselekmények és a súlyos kihágások. „Senki
sem támogatja egyöntetűen a tetteiket, de senki sem utasítja telje
sen el őket. Az emberek azért támogatják az Iszlám Államot, mert
becsületesek, és nem folytatnak olyan piszkos üzelmeket, mint a
korrupt SZSZH. Az SZSZH néhány csoportja pedig csatlakozott
is hozzájuk” - mondta Ajmen el-Mitib minbidzsi lakos.
Az ISIS minbidzsi terjeszkedése összecseng a más térségekben
tapasztaltakkal, kiváltképpen ott, ahol az SZSZH képtelen volt
megakadályozni a korrupció burjánzását és az emberi jogok sárba
tiprását. A szíriai hadsereg egy dezertőrje 2013 novemberében azt
nyilatkozta a The Guardiannek, hogy az ISIS szíriai tevékenysége
leginkább egy vírusra emlékeztet, hiszen egymás után győzik le
a rivális erőket és foglalják el a területeket. „Először a gyengébb
egységeket támadják meg azzal a mondvacsinált indokkal, hogy
a vezetőjük bandita vagy fosztogató. Egyszerre csak egy ellenség
nek mennek neki”7 - nyilatkozta, majd hozzátette: amint az ISIS
bevette magát egy városba, onnan kifelé terjeszkedik, elfoglalva
a környező falvakat.
Az első nyilvánosan kivégzett vezető Haszan Dzsazra, a Gurabá
es-Sám felkelő csoport parancsnoka volt. A férfi a forradalom előtt
görögdinnyével kereskedett, azután a rezsimellenes tüntetések
békés résztvevője lett, végül pedig felkelőnek állt, aki lopott, hogy
finanszírozza a katonai tevékenységét. „Az aleppóiak tisztában
voltak azzal, hogy Haszan Dzsazra tolvaj volt. De ő a rendszeres
támadások ellenére sem hagyta ott a frontvonalat másfél évig -

írta Orva Mekdád újságíró a nekrológjában. - A tiltakozó meg
mozdulások fia volt, akit a romló körülmények katonai parancs
nokká tettek... ez pedig a forradalomra jellemző életpálya.”8 Az
ISIS 2013 novemberében hat társával együtt végezte ki Haszan
Dzsazrát. A takfirik arra használták fel a férfi kivégzését, hogy
világossá tegyék: akik saját zsebre dolgoznak vagy eltávolodnak
az igaz forradalmi ösvénytől, pontosan ugyanolyan rosszak, mint
a rezsim. Jóllehet halálában Dzsazra megítélése attól függő, kit
kérdezünk, az ISIS szemszögéből kivégzése szükségszerű volt.
Miután a szervezet népszerűsége szárnyalni kezdett, még jobban
bevette magát a felkelők kezén lévő területekre.
A kormányzás nyerő stratégiának bizonyult az ISIS számára.
A szervezet kormányzási „stílusa” következtében számosán csat
lakoztak hozzá, együttműködtek vele, vagy egyszerűen nem elle
nezték az ISIS jelenlétét a területükön. Mivel a terrorszervezet
létezésének és túlélésének szempontjából a fentiek kulcsfontos
ságúak, fontos megérteni, hogy könyörtelen brutalitása ellenére
mégis hogyan volt képes megnyerni az embereket.
Amikor az ország számos térségében a szír iái felkelők kezd
tek el ellenőrizni a területeket, az elkövetett törvénytelenségeket
a lakosság nagyrészt tolerálta, mivel úgy vélték, ez az ára a rezsim
leváltásának. Ahogy az később világossá vált, az SZSZH-hoz köthe
tő csoportok rablásokat és lopásokat követtek el, amelyeket azután
a rezsimre fogtak. Az idő múlásával azonban a bűncselekmények
és a túlkapások egyre inkább felhergelték a helyi közösségeket.
Egyes SZSZH-frakciók úgy döntöttek, otthagyják a frontvonalat,
és inkább a pénzszerzésre összpontosítanak. A megosztottság, a
nyereséghaihászás és a hozzá nem értés miatt lassanként elidege
nedtek az emberek a felkelőktől.
2012 vége táján az SZSZH-tól független, iszlamista frakciók
kezdték megvetni a lábukat, mivel a kormányzás és a harc tekin-
El- Oaula 263
tétében egyaránt hatékonyabbnak bizonyultak, mint az SZSZH

szedett-vedett milíciái. A szíriai felkelők ellenőrizte területeken
fokozatosan ezek az iszlamisták vették át a hatalmat. Saría-törvény-
székeket hoztak létre, ellenőrzést gyakoroltak az erőforrások felett
és működtették a közszolgáltatásokat. Hogy megerősítsék a saría-
bíróságokat, az al-Núszra Front néhány területen együttműködött
az iszlamistákkal. Ám ez a modell több ok miatt is életképtelen
nek bizonyult.
Mivel a legtöbb iszlamista felkelőcsoport külföldi támogatói
bele akartak szólni, hogy mire költik a pénzüket, a nézetkülönb
ségek elkerülhetetlenek voltak. Az ideológiai különbségek is hoz
zájárultak ahhoz, hogy nem sikerült felállítani szilárd alapokon
nyugvó bíróságokat és biztonsági erőt. Az iszlamisták sokkal in
kább figyelembe vették a helyi közösségek igényeit, és a vallási
törvényeket így csak a közvetítés és közmegegyezés révén tudták
kikényszeríteni, kiváltképpen, ha egy másik fegyveres csoport
vagy nagy hatalmú család is érintett volt. Még az al-Núszra Front
is - amely az ISIS felbukkanásáig a legerősebb és legfegyelmezet-
tebb erőnek számított - kénytelen volt visszavonni néhány dönté
sét, hogy elkerülje az összetűzést a helyi családokkal. Az iszlamis
ták és hozzájuk hasonlóan az al-Núszra is visszarettent attól, hogy
rákényszerítse szabályrendszerét a helyiekre, nehogy elidegenítse
magától az embereket.
Az ISIS tehát meglehetősen kockázatos megoldást választott.
Következetesen és eltökélten juttatta érvényre törvényeit, ami gyak
ran azzal járt, hogy hatalmasságok is ellene fordultak. Még amikor
úgy tűnt, az ISIS-nek nem jósolható nagy jövő Szíriában - például
2014 februárjában -, akkor is ragaszkodott saját módszereihez.
Nem tűrte a viszálykodást, és a sajátján kihűl nem fogadott el más
saría-bíróságot. Bármi áron egységet kívánt kovácsolni. „Tegyük
fel, ön az SZSZH egyik parancsnoka és van civil rokona, ekkor az
SZSZH és más felkelők elfogadják a közvetítést - mondta Haszan
264 Az Iszí3in Állam
esz-Szallúm, a jelenleg Törökországban élő, de Idlibből származó

egykori parancsnok az ISIS előtti időkre utalva. - De most más
szelek fújnak. Ha panaszt teszek az ISIS-nél az SZSZH egy tagjá
ra, akkor elfogják és kihallgatják. Nem fogadják el a közvetítést.
Az emberek elkezdtek panaszkodni nekik. Arra ösztönözték őket,
hogy avatkozzanak be. Bárki odamehet hozzájuk segítségért. Az
SZSZH nem tett ilyet. Az ISIS előbb megteszi, amit akarunk tőle,
majd utána jöhetnek a részletek. Ha például megütöm az egyik
beosztottamat, elmegy az ISIS-hez. Fegyvert, fizetést, zsebpénzt
adnak neki.”
Mihelyt az ISIS átveszi egy terület felett az ellenőrzést, meg
teremti a rend látszatát és zéró toleranciát hirdet a rivális csopor
tok és a nyilvános fegyverviselés ellen. Rögvest letégyverzi a helyi
közösségeket, különös tekintettel a nehézfegyverekre. Azok a szí
rek, akik éltek az SZSZH fennhatósága alatt, rendszerint üdvözlík
a változást. „Most Aleppótól Rakkán és Dajr ez-Zauron át egészen
Irakig el lehet jutni úgy, hogy senki sem zargat - adta elő egy Darj
ez-Zaur-i lakos. - Korábban mindenfelé hevenyészett ellenőrző-
pontok álltak, ahol baksist kellett osztogatni.”
A fuvarozással vagy kereskedelemmel foglalkozók, illetve az
olajmezők közelében élők körében a kaotikus állapotok egyre za
varóbbá váltak. Fegyveres csoportokat alakítottak az olajmezők
ellenőrzésére, az útadók beszedésére, az olaj kereskedők kísére
tére, a csempészet felfuttatására, vagy hogy bármilyen ürüggyel
pénzt szerezzenek. A lövöldözések, a gyilkosságok, az ember
rablások és a zsarolás mindennapos jelenségnek számított. Gyak
ran megesett, ha valaki jól félfegyverzett rokonaival összefogva
megölt valakit, tette büntetlen maradt, hacsak az áldozat családja
nem rendelkezett kapcsolatokkal egy olyan milíciában, amely
a helyi saría-bírósághoz folyamodhatott igazságszolgáltatásért.
Az ISIS érkezésével azonban a helyzet gyökeresen megválto
zott. Az emberek kezdetben fellélegeztek, olykor túlságosan is.
El-Danla 265
„Az elmúlt 20 év során még soha nem éreztük magunkat ilyen

biztonságban - mondta egy idős Dajr ez-Zaur-i férfi. - Többé
nem hallatszik a fegyverropogás. Immár nem hallani gyilkossá
gokról. Minden további nélkül utazhatunk.” Ugyanez a férfi ké
sőbb, noha elégedett volt a helyzettel, már kevéssé magasztalta
a takfíriket.
Az ISIS fennhatósága alatt álló területeken a legtöbbször han
goztatott elismerés, hogy a szervezet megoldja a problémákat. Az
SZSZH-tól és a többi iszlamista csoporttól eltérően az ISIS be
hozatja azt az embert, aki ellen panaszt nyújtottak be. „Még ha
az ügy a felkelés kirobbanása előttre nyúlik is vissza - mondta
egy férfi, akinek volt ilyen ügye az ISIS a megfelelő bizonyí
tékok megléte esetén rendezi az ügyet.” Az el-bukemáli Rifaat
el-Haszan elmesélte egyik nagybátyja történetét, akit még a felke
lés előtt szedett rá egy helyi üzletember, több százezer sziriai font
kárt okozva neki. Amikor az ISIS kezére kerüli a terület, letartóz
tatták a csalót, és arra kötelezték, szolgáltassa vissza a törvénytele
nül megszerzett pénzt.
F.nnél talán fontosabb, hogy a törvények mindenkire vonatkoz
nak, még az ISIS tagjaira és a parancsnokaira is. A terrorszervezet
számos tagját és parancsnokát végezték ki, ha pénzügyi vagy ha
talommal való visszaélésen kapták. 2014 novemberében az TSIS
kivégeztette egyik vezetőjét Dajr ez-Zaurban, mert sikkasztott és
rabolt. A helyi csoport tagjai szerint a parancsnok olyan lakoso
kat fosztott ki, akiket előtte hitehagyottaknak minősített - ami
egyébként az ISIS uralma alatt főbenjáró bűn. Az ehhez hasonló
történetek nem ritkák az ISIS fennhatósága alatt álló területeken.
A Káim városából származó Imád el-Rávi szerint, aki 2014 augusz
tusában tett hűségesküt az ISIS-nek, a szervezet tÍ2 harcosát ki
végezték, mert eladták a csempészektől elkobzott dohányt. „Ami
kor rajtaütöttek a trafikokon, nem égették el a dohányt - meséli
el-Rávi. - Házkutatást tartottak, és ennek során loptak is. Az ISIS
266 Az Isziám Állap'
azonban rájött erre, és kivégezte őket. Egyikük sem dohányzott,

hanem egyszerűen hasznot húztak a dohány eladásából.”
Ezzel a taktikával az ISIS megalkotta a hathatós végrehajtó ké
pét, és két társadalmi csoportot is megnyert magának: akik csalód
tak a szíriai forradalomban és immár visszavágyták a rezsim ural
ma alatt fennálló rendet és biztonságot, illetve akiket elidegenített
az SZSZH és az iszlamista brigádok. Nekik - és másoknak is - az
ISIS megfelelő ideiglenes hatalomnak tűnt. „A rezsim hibákat
követett el, ám nem tanult belőlük - nyilatkozta az el-haszakai
Gasszán el-Dzsuma. - Az SZSZH is hibákat követett el, ám senki
nem tudott megálljt parancsolni nekik. De ha az ISIS hibát vét,
tanul belőle, és nem követi el újra. Csak panaszt kell tenni. Ha sen
ki nem válaszol, meg kell keresni az elkövető elöljáróját, és m in
dig igazságot szolgáltatnak, amennyiben megalapozott a panasz.”
Az ISIS Irakban is igyekszik megelőzni azokat a hibákat, ame
lyeket még az Ébredés mozgalom megjelenése előtt követtek el.
A fennhatóságuk alá vont területeken stratégiájuk része, hogy
megnyerik maguknak a helyiek vezetőit. Moszul bevétele után
az ISIS-tagok igyekeztek nem mutatkozni az utcákon. A moszu-
liak azt állítják, hogy az iraki biztonsági erők kivonulása után az
utcákon flangáló fegyveresek nagy része a különböző városnegye
dekből származott.
Az ISIS nem csupán Moszulban, hanem másutt is átengedte
a helyieknek az önrendelkezés jogát - kiváltképp azokon a terüle
teken, ahol viszonylag biztonságban érezték magukat vagy hiány
mutatkozott az élőerőben. A terrorszervezet háttérbe vonulásával
sikerült kiépíteni és megvetni a bizalmat az új rendben, főleg az
iraki városokban. Szíriában azonban nem nyílt erre lehetőségük,
hiszen ott voltak a rivális felkelők. Itt inkább az alvósejtekből és
a lojalistákból profitáltak. A messze földön hírhedt brutalitásuk
miatt uralmuk első napjai a nyugalom jegyében teltek. „Az embe
rek rettegtek az ISIS-től, m ert a hírük megelőzte őket - mondta
El-Daufa 267
el-Rávi. - Előbb kerülték őket, majd amikor mégis találkoztak

a mecsetekben és vegyülni kezdtek velük, ráébredlek, nem is olyan
rosszak, mint amilyennek mondják őket. Imponált az embereknek
a terrorszervezet tagjainak az elkötelezettsége, és lassanként kezd
tek együttműködni velük, jóllehet még nem léptek be közéjük. Az
ISIS csak akkor lépett fel, ha szükség volt rá. A helyiek érvényesül
tek inkább.”
Még mindig ilyen a helyzet azokban a térségekben, ahol az
ISIS létszámhiányban szenved. Moszul bevétele után az ISIS egy
teljesen új szisztémával rukkolt elő a helyi, ám még megbízhatat
lan erők számára. Monászernek („támogatónak”) nevezték őket,
hogy megkülönböztessék a csoportot az ISIS tagságának két fő
csoportjától, az anszártól, azaz a helyi, iraki, szíriai tagoktól, és a
muhádzsiríntől, avagy a külföldi harcosoktól. A monászereknek
hűségesküt kellett tenniük, de nem tagozódtak be a szervezetbe.
Fizetést kaptak, és rendszerint alacsonyabb önkormányzati vagy
rendőri feladatokat láttak el, akiket hidmet el-muszlimínnek nevez
az ISIS.
Hzzel a stratégiával az ISIS a háttérbe vonulhat és elháríthatja
magától a felelősséget, valamint szíthatja a viszályt a helyi közös
ségen belül. Továbbá a harcoló egységek megerősítésére is hasz
nálhatja a monászereket, mint például ahogyan azt Kőbánéban is
tette. A valódi katonai, vallási és politikai hatalom az ISIS kezében
összpontosul mindvégig, még akkor is, ha a helyieket is engedi
érvényesülni.
A nyers brutalitás és a hatékony kormányzás elegye azt jelenti,
hogy a helyi lakosságnak nemigen van oka fellázadni az ISIS ellen,
ha azonban mégis így tennének, véres megtorlással kell szembe
nézniük, kiváltképp, ha életképes és elfogadható alternatíva híján
vannak. Megnehezíti továbbá, hogy egy külső erő foglalja el eze
ket a területeket, ugyanis annak be kellene töltenie a helyükön
támadt űrt, és új szövetséget kellene kötnie a helyi közösségekkel.
268 ki Isí Iain Állam
Mindenütt és sehol
Amellett, hogy katonai erőként a lehető legkevésbé kíván mutat

kozni, az ISIS a települések kormányzásának napi ügyeibe sem
avatkozik bele.9Többnyire a helyi erők és rokonaik végzik a m in
dennapokban az irányítást. Amikor az ISIS elfoglal egy új várost,
rendszerint létrehozza az ún. Hódúd teret, ahol a büntetéseket - a
keresztre feszítéseket, lefejezéseket, végtagok csonkolását, korbá
csolásokat - hajtják végre. (Az el-Báb városából származó Bári
Abdel-Latíf erről beszélt, amikor a bezárt kávézóval átellenes teret
említette.) Ezután létrehozza a saría-bíróságokat, felállítja a rend
őrséget és a biztonsági erők bázisát. A saría-rendőrség tevékeny
sége - a hiszba - nemcsak a saría-törvények betartatására szorít
kozik, hanem a piacterek (mint a vidéki települések legfontosabb,
gyakran egyetlen közösségi tere) ellenőrzését is ellátja. Az ISIS
vilajetekre (tartományokra, amelyekből hozzávetőleg 16 van Irak
ban és Szíriában) és ke vő ókra (járásokra) osztja a fennhatósága
alatt álló területeket. Minden járás élén egy katonai parancsnok,
egy vagy több biztonsági főnök és egy általános emír áll. Mind
nyájan a vű/inak (a tartományi kormányzónak) jelentenek.
A legfelsőbb vezetők nem abban a tartományban élnek, amelyet
irányítanak. Például a Minbidzs és el-Báb, valamint a Dajr ez-Zaur
tartomány egyes részeiből alkotott el-Hair vilajet (Dajr ez-Zaur vá
rosától el-Bukemálig) kormányzói Rakkában vagy Saddádiban
élnek. Az el-Forát vilajet (el-Bukemál és Káim) kormányzója Irak
ban lakik, és alig tartózkodik a tartományában. Ugyanez érvényes
az iraki vilajetek kormányzóira is.
Rákká és Mos2ul az ISIS két fővárosa. Az ellenőrzésük alá vont
területekről érkező küldöttekkel rendszerint a két nagyváros kor
mányzati palotáiban találkoznak a vezetők. A takfirik tartózkod
nak a nyilvános fegyverviseléstől, és mint Minbidzsben, kisajátí
tott házakban tartják a fegyvereiket.
EI“D3b!a 269
Az ellenőrzőpontokat csekély számú fegyveres őrzi, néha olya

nok, akik csak a közelmúltban csatlakoztak a szervezethez, és ép
pen alapkiképzésen esnek át.
Amikor az ISIS biztonsági egységei hajtanak végre egy feladatot,
a külföldiek és a helyiek közül toborzott harcosok erősítés gyanánt
szolgálnak. A túlerő demonstrálása az ISIS elrettentési stratégiá
jának védjegye. Ez a „mindenütt jelen vagyunk, de sehol sem”
taktika legalább két célt szolgál. Egyfelől, elriasztja a helyi fegyve
res csoportokat (azaz a monászereket) egy esetleges felkeléstől,
mivel bizonyos korlátok között, de megengedi számukra, hogy az
ügyeiket saját maguk oldják meg. Másfelől, ez a stratégia az ISIS
számára a végső problémamegoldó szerepét biztosítja. A helyiek
előbb veszik egymást a szájukra, mint az ISIS-t, sőt sokan azt állít
ják, a külföldi harcosok fegyelmezettebbek és jobban viselkednek,
mint a helyiek.
Amikor az ISIS elfoglal egy területet, megengedi a Lobbi frakció
harcosainak, hogy megtartsák fegyvereiket, ha hajlandóak arra,
hogy kizárólag a frontvonalon szolgáljanak. Aki fegyvert, lőszert
vagy élelmet kap a szervezettől, köteles az ISIS emírjének jelen
teni és egy meghatározott heti óraszámot szolgálni. Ha valaki el
hagyja a harcteret, be kell szolgáltatnia a fegyverét. Más csoportok
tagjainak is ekként kell eljárniuk, ha saját területeiket kívánják kor
mányozni. Falludzsában és az újonnan elfoglalt Szíriái területeken
az ISIS ultimátumot adott az ottaniaknak: hűségesküt tesznek,
vagy szedik a sátorfájukat. „A nyomásgyakorlás érdekében az ISIS
először kemény feltételeket szab ezeknek a helyi fegyveres csopor
toknak - mesélte 2013 nyarán a helyi dzsihádista kormányzásról
az SZSZH egyik, Dajr ez-Zaur városából származó harcosa. - Ha
nem jelennek meg rendszeresen a [Dajr ez-Zaur-i] repülőtéren,
be kell szolgáltatniuk a fegyvereiket.”
A helyi közösségek lefegyverzése szintén kulcsfontosságú a la
kosság rokonszenvének elnyerése érdekében. Az SZSZH fennható
270 Az iszlám Aliöm
sága alatt a fegyverviselés szükséges elővigyázatosság volt, hiszen

kaotikus állapotok uralkodtak. Egy el-haszakai férfi ezt mondta
erről: „Mindenkinél volt fegyver, még a gyerekeknél is. Ha valaki
mégsem hordott magánál, akár már a piacon is inába szállhatott a
bátorsága. Ha kisebb összetűzésbe keveredett, vége volt.” Az ISIS
tehát meglovagolja a helyiek félelmét, s úgy pozícionálja magát,
m int a társadalmi összeomlással szembeni egyetlen alternatíva,
és mint a világ bármelyik kormánya, a terrorszervezet is igyekszik
megtartani az erőszak monopóliumát.
A takfiri gazdaság
Az ISIS összeházasította a meglehetősen sikeres háborús gazdál

kodását az autoriter kormányzással. Például a keleti olaj mezők
felett ellenőrzést gyakorló SZSZH és más csoportok bevételeik
egy részét iskolák működtetésére, valamint olyan alapvető szükség
letek, mint az áram, a telekommunikáció, a víz, az élelmiszer és
más szolgáltatások biztosítására fordították. Egyes településeken
azonban esett a szolgáltatások színvonala, mert az ISIS más szíriai
és iraki városokra fordította az olajból származó bevételeket, kiala
kítva ezzel a saját patronázsrendszerét. Ennek eredményeként az
olajban gazdag területeken a hadurak befolyása jelentős mérték
ben csökkent.
Az ISIS az önkormányzatok alkalmazottait is munkára kény
szer í tette, nem úgy, m int a korábbi felkelőcsoportok, amelyek
hagyták, hogy ezek az állami alkalmazottak továbbra is felve
gyék a fizetésüket (amit többnyire a szíriai rezsimtől kaptak), mi
közben otthon maradtak és nem jártak be dolgozni."' „Az utcák
sokkal tisztábbak most. Ezt megelőzően az emberek 70%-a nem
dolgozott, noha megkapta a járandóságát - mondta egy Dajr ez-
Ei-Dauia 271
Zaur-i férfi, aki korábban az SZSZH médiaaktivistájaként tevé

kenykedett. - Eltörölték a szabad szombatot, helyette megkapták
a csütörtököt.”
Az árak korlátozása és az új szabályok bevezetése is olyan eljárá
sok voltak, amelyekben az ISIS beavatkozása sikeresnek bizonyult.
Megtiltották például a halászoknak a di namit vagy az elektromos
áram használatát. Megtiltották a sivatagi területek lakóinak, hogy
a háború zűrzavarát kihasználva új igényeket jelentsenek be föl
dekre; különösen a szíriai sivatagban, ahol - többnyire szomszé
daik kárára - új otthonokat és üzleteket kívántak létesíteni. Mielőtt
az ISIS átvette volna Kelet-Szíria felett az uralmat, egy olajkútból
hozzávetőleg 30 ezer hordó olajat termeltek ki, amelyet hordón
ként 2000 szír fontért értékesítettek - a jelenlegi árfolyamon szá
molva ez 11 dollár. A kutakon dolgozó helyi családok primitív
olajfinomítási módszereikkel hordónként körülbelül 200 lírát ke
restek (kicsit többet, mint egy dollárt). Amikor az ISIS elfoglalta
a területet, az olaj hordónkénti ára esett, mert fix árat vezettek be,
nevezetesen 50 fontért (30 dollárcentért) adták literjét.
Az ISIS elkobzás terhe mellett megtiltotta az embereknek,
hogy lakott területek közelében hozzanak létre házilagos olajfino
mítókat, emiatt számos család felhagyott az üzlettel. Az árfel
ügyelet és a szabályozások együttesen ellensúlyozták a bevételek és
a szolgáltatások színvonalának esését.
Az öböl menti országokból érkező támogatások - az ISIS ural
ma alá vont területek lakói közül sokan dolgoznak ott - szintén
segítettek abban, hogy sokan aggregátorokat vagy olajtermékeket
vásároljanak. „Az öböl mentiek korábban havonta egyszer küld
tek haza pénzt, most már kéthetente küldenek, mert tudják, nagy
szükség van rá - mondta az SZSZH egykori médiaaktivistája.
- Nincs túl nagy különbség annak értékében sem. Egy kiló csirke
hús 190 font (1 dollár) volt 2010-ben, most pedig 470 (2 dollár
60 cent).”
A koalíciós légicsapások megkezdéséig az olaj szolgáltatta a leg

nagyobb bevételi forrást." F.zt megelőzően, becslések szerint, az
ISIS dollármilliókat keresett Irakban és Szíriában - napi 1-2 mil
liót. A bevételek azonban a légitámadások következtében fogyat
kozni kezdtek. Az olajcsempészet - Törökországba és Jordániába,
valamint Irak és Szíria más területeire - mindazonáltal még min
dig jelentős. Az olajtermelés zuhanása jobban érintette a civil
lakosságot, mint az ISIS-t, hiszen a szervezet máshonnan is szer
zett bevételt. „Ügy becsülöm, a légicsapások hatása olyan 5%-nyi
lehetett - mondta a médiaaktivista, aki még mindig Dajr ez-Zaur
városában él. - Leginkább az olajat érintette. Étel bőséggel van,
jobbára Törökországból vagy Irakból érkezik. A határok nyitva áll
nak. Ha nem tetszenek az itteni árak, át lehet ruccanni el-Anbár-
ba. Én úgy látom, az élet a rendes kerékvágásban halad.”
Jóllehet az ISIS olajpiaci szárnyalásán sokan megütköztek,
Derek ITarvey nem tartozik közéjük. „Biztosan tudom, hogy
azok a szaddámisták, akik az 1990-es években az ENSZ szankcióit
kijátszva csempésztek olajat, most az ISIS-nek teszik ugyanezt -
mondta. - Az a hír járja, hordónként 35 dollárt kérnek. Nem
régen lebombáztak néhány olajfinomítót. Ha ennyiért adják, ak
kor 50-55 dollárral olcsóbban lehet hozzájutni, mint a jelenlegi
világpiaci ár. Ám ezt a közvetítők adják el, majd visszaosztanak az
ISIS felső vezetésének, akik hordónként 20-25 dollárhoz jutnak,
amit nem könyvelnek el. Ez a pénz a piramis csúcsára kerül, az
ISIS fegyveresei Dajr ez-Zaurban például mit sem tudnak róla.”
Kelet-Szíria lakói már a forradalom kitörése előtt megtanul
tak élni abból, amit az öböl menti országokból küldtek haza a
rokonok, és amit a helyi gazdaság megtermel. A magas olajárak
arra késztettek sok farmert, hogy kisebb kapacitást fordítson
mezőgazdasági termelésre. A földeket a több kilométerre lévő
Tigrisből és az Eufráteszből kellett öntözni, és a szivattyúk mű
ködtetése költségessé vált a magas üzemanyagárak miatt. M i
í I DauIa 273
után kitört a háború, az alacsony olajárak beindították a szíriai

mezőgazdaságot is: virágzásnak indult a csempészet és az élőállat-
kereskedelem. Amikor az ISIS bevette al-Dzsazírát, ezt a hatal
mas, a szíriai-iraki határ két oldalán elterülő sivatagos területet,
a helyiek már ismét megengedhették, hogy olajat vásároljanak
öntözésre és áramtermelésre, és így nem volt szükségük a támoga
tott szolgáltatásokra.
A német hírszerzés, a Bundesnachrichtendienst (BND) óva
tosságra intett az ISIS vélt magas olaj bevételeivel kapcsolatban,
hiszen a terror szervezet rengeteg egyéb bevétellel gazdálkodik,
és azok egy részét a saját területein osztja el.12 Harvey szerint
azonban az ISIS bevételei döntő hányadát abból szerzi, hogy meg
adóztatja a lakosságot az el-Aszad-rezsim által biztosított szol
gáltatásokért, m int például az áram és a telekommunikáció. Az
iszlamista csoportoktól eltérően, amelyek térítésmentesen biztosí
tották a rezsim által kiépített szolgáltatásokat, az ISIS arra hasz
nálja fel ezeket, hogy megtöltse velük a kincstárát.
Az ISIS milliókat kaszál az ún. zakóiból (minden muszlim
számára kötelezően fizetendő alamizsna, amelyet az állam szed
be). A zakát hatálya alá esik például az éves megtakarítás vagy
tőkejövedelem (2,5%), az arany (4500 dollár értékhatár felett), az
élő állat (100 állatból kettő), a datolya, a gabona (10%, ha közeli
vízforrásból öntözik, 5%, ha az öntözés pénzbe kerül) és a haszon
(2,5%).J3
Az ISIS a területein élő nem muszlimokat is megadóztatja,
kiváltképpen a keresztényeket (4,25 gramm arany a gazdagoktól,
2,125 gramm a közepes jövedelműektől vagy szegényektől).'4
Továbbá a büntetésnek álcázott rablásból is profitál: elkoboz
za az elmenekült vagy körözés alatt álló személyek vagyonát,
vagy azokét, akik az ISIS ellen harcolnak. Természetesen, a helyi
közösségek lefegyverzése révén hatalmas fegyverarzenált is fel
halmozott.
Jóllehet a külföldi támogatók adományai csak elenyésző részét

képezik az ISIS költségvetésének, a jómódúak - legyenek azok
külföldiek vagy a szervezethez csatlakozott tagok - anyagilag is
támogatják az ISIS működését.15
Ennél lényegesen fontosabb az ún ganíma (háborús nyereség,
ami az ISIS értelmezésében magába foglalja a rablást és a lopást
is), hiszen ez adja a terrorszervezet legfőbb és legértékesebb be
vételi forrását. Amikor 2014 júniusában megfutamított három
iraki hadosztályt, dollármilliókra rúgó amerikai és más külföldi
hadieszközöket zsákmányolt.16 Ugyancsak jelentős mennyiségű
fegyvert, felszerelést és készpénzt szerzett meg a szír rezsimtől és
a felkelőcsoportoktól.17A műtárgyak is értékesek az ISIS-nek. Egy,
Törökországban meginterjúvolt férfi szerint a műtárgyak kereske
delme felfutott a takfirik uralma alatt, egyik unokatestvére az
el-Bukemáltól 11 km-re fekvő Mári királyság ősi romjainál fellelt
aranyszobrokat és -érméket csempészett Törökországba.
UTÓSZÓ
Néhány nappal azelőtt, hogy James Foley lefejezésén megdöbbent

a világ, amerikai és iráni nyomásra lemondott Núri el-Máliki, Irak
tekintélyelvű miniszterelnöke, ami felfogható annak a zsákutcás
politikának a beismeréseként, amely az ISIS megerősödéséhez
vezetett. Utódja az ed-Dava párt másik tagja, a 62 éves Haíder
el-Abádi lett, aki éveket töltött londoni száműzetésben. Számos
iraki szunnita, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy al-Abadi min
denképpen előrelépés el-Málikihez képest, ám egyik nyilatkozó
sem hitte, hogy jelentős változásokat lesz képes elérni az ország
irányításában az új kormányfő. Ennek pedig a legfőbb okai - vél
ték mindannyian - a politikai életet átható, megmérgező feleke
zeti ellentétek, valamint Teherán túlzott befolyása Bagdadra.
Az sem vette jól ki magát, hogy az új miniszterelnök első sajtó-
tájékoztatóján az Egyesült Államok és Irán összefogását sürgette
az ISIS ellenében - egy olyan partnerséget, amelyről sok szunnita
úgy vélekedik, hogy már 2003-ban elkezdődött.1 „Az amerikai
álláspont az, hogy hagyjuk meg Irakot az irakiaknak - nyilatkozta
Számi el-Aszkari egykori parlamenti képviselő és miniszterelnöki
főtanácsadó a Reutersnek. - Az irániak persze nem ezt mondják,

hanem azt, hogy hagyják meg Irakot nekünk.”2
A terrorizmust támogató államok egyik főszereplője most
úgy adja elő magát, mint a terrorizmus elleni küzdelem végvára.
Kászem Szuleimáni felügyelete mellett a speciális egységek tagjai
ból felépülő árnyékhadsereg nemcsak számtalan amerikai kato
na és iraki szunnita haláláért felelős, hanem immár ugyanolyan
eltökélt abban, hogy megdöntse a damaszkuszi véreskezű rezsi
met. Phillip Smyth szerint jelenleg 50-nél is több „erős ideológiai
elkötelezettségű, Amerika-ellenes és betegesen szunnitagyűlölő
síita milícia működik és toboroz Irakban. Másképpen szólva, a
feltételek ismét ugyanazok, mint amikor al-Zarkávi 2004-ben fele
kezeti szent háborúról vizionált, csak immár egyszerre két ország
ban zajlik majd le. Hadd álljanak itt egy korábban kormányzati
pozíciót betöltő iraki tisztviselő szavai: „A helyzet nem túl rózsás.
Attól tartok, ez az utolsó esély, hogy Irak egyben maradjon.”
Az új iraki miniszterelnök nemzeti egységre történő felszólítása

ellenére a felekezeti jellegű vérontás folytatódik. A Humán Rights
Watch szerint az iraki biztonsági erők és a síita milíciák 2014.
június 9-én - egy nappal Moszul eleste előtt - hat településen 255
foglyot végeztek ki.3Az áldozatok között nyolc 18 év alatti fiú volt.
Az iraki biztonsági erők és az Aszáib Ahl el-Hak civil ruhás mi-
licistái 2014. augusztus 22-én rajtaütöttek a dijálai Muszaab ibn
Umair mecseten.4Tucatnyi embert lemészároltak.
Al-Abadi belügyminisztere Mohamed el-Gebbán. Ő egyben
a Badr hadtest magas rangú vezetője, ami azt jelenti, hogy ez a
hírhedt, halálosztagokat működtető síita szervezet ellenőrzi az
iraki rendőrséget.5 A Badr hadtestet mostanában azzal vádolják,
hogy „embereket rabolt el és végzett ki, szunnitákat űzött el ott
honaikból, majd kirabolta és felgyújtotta azokat, olykor teljes fal
Utószó 277
vakat törölve így el a föld színéről. Az [Egyesült Államok] pedig

voltaképpen nem tesz mást, mint hogy még inkább szabad utat
biztosít e fickók országlásának”6 - állítja Erin Evers, a Humán
Rights Watch iraki ügyekkel foglalkozó illetékese.
Szinte mindegyik nagyszabású ISIS-ellenes iraki offenzíva Szu-
leimáni kézjegyét viseli magán. Amikor október végén kiűzték az
ISlS-t a Bagdadtól körülbelül 50 km-re, délnyugatra fekvő Dzsurf-
esz-Szahr városából, az iráni al-Kúdsz és a libanoni Hezbollah
fegyveresei a 7000 főnyi iraki biztonsági erők és milicisták mel
lett vettek rész a műveletben, kiképzést és utánpótlást biztosítva
a harcokhoz. Az egész műveletet Szuleimáni dolgozta ki.
Az Aszáib Ahl el-Hak és a Katáib Hezballáh - az Egyesült Álla
mok által terroristának titulált szervezetek - vezető szerepet ját
szottak a főként síita türkmének lakta, 15 ezres Amerli város 2014.
novemberi felszabadításában.7 Szuleimáni ott mosolygott a nem
sokkal a település visszavétele után készült fényképeken.
Fotók bizonyítják, hogy amerikai Abrams harckocsik vannak

a Katáib Hezballáh birtokában, így immár nem az ISIS az egyet
len terror szervezet, amely iraki biztonsági erőknek szánt hadfel
szerelést tudhat a magáénak.8Mit értek el az elmúlt hét hónapban
az amerikaiak vezette légicsapások Szíriában és Irakban? A Pen
tagon jelentése szerint az ISIS kezén lévő összesen 20 olajfinomító
ból 16 úgy megrongálódott, hogy hasznavehetetlenné vált.v Dr.
Hisám el-Hásemi szerint 2014 végére az ISIS elveszítette olajbe
vételeinek 90%-át, 11 iraki fegyverraktárából kilencet, 10 szíriai
raktárából pedig hármat. Ehhez a látszólag nagy veszteséghez
hozzájön még az is, hogy az ISIS 30 magas rangú vezetője is a
légicsapások áldozatává vált, köztük Abu-Muszlim et-Turkmáni,
al-Bagdadi helyettese, Ridván Táleb el-Hemdúni, Moszul „kor
mányzója”, valamint Ramádi, Szaláh ed-Din, Falludzsa és Ninive
katonai parancsnoka. Al-Abadi iraki miniszterelnök azt állította,

al-Bagdadi is megsebesült Káimnál. Washington szerint az ISIS
hozzávetőleg 700 km2 területet veszített.10
Jóllehet az igaz, hogy az ISIS villámháborúja kifulladt - immár
nem fenyegeti Erbilt és még kevésbé Bagdadot a veresége m ind
össze taktikainak tekinthető. „Kizárólag katonai szemszögből
vizsgálva számomra az a feltűnő, hogy mindig az ISIS kezében
volt a stratégiai kezdeményezés - mondta Chris Harmer. - Van,
amikor egy helyütt aktívabbak, mint máshol, de soha nem kény
szerültek stratégiai defenzívába. Taktikailag persze védekező állást
vettek fel: elfoglalták a moszuli gátat, majd elveszítették. Elfoglal
ták a baidzsi olajfinomítót, majd elveszítették. De vajon tényleg
veszít az ISIS? Szerintem nem.”
Az ISIS főként a frontvonalak mentén szorult vissza, nem pedig
a szíriai vagy iraki stratégiai fontosságú hátországában szenvedett
veszteséget. Szindzsár és Baidzsi példának okáért a kiadóknak
fontos. Bakuba és el-Dolúja városai a Bagdadba vezető utakat
alkotják, így természetszerűleg az iraki biztonsági erők és a síi
ta milíciák szeretnék ellenőrzésük alatt tartani, ahol egyébként
- Ajád el-Ávi, a nemzeti megbékélésért is felelős államfőhelyettes
elmondása szerint - eLnikai tisztogatásokat folytattak. A közel
1700 légicsapás ellenére az ISIS mégis képes volt terjeszkedni az
olyan területeken, ahol voltak támogatói, vagy ahol a szunnita
népesség túlságosan fél vagy közömbös, így nem kel fel ellene.
Két hónappal az Operation lnherent Resolve - az amerikaiak ISIS
elleni, iraki és szíriai fellépését jelentő hadművelet - megkezdése
után a dzsihádistálc kifosztották azt a Hitet, ahol Adam Such még
2005-ben szemtanúja volt egy korai és lokalizált szunnita mozga
lomnak, a Szahvának.
Amint Derek Harvey egy évtizeddel ezelőtt rámutatott, az,
hogy kiűzték a dzsihádistákat az etnikailag vegyes összetételű te
rületekről - például Bagdadból -, nem jelenti egyben azt, hogy
Utószfi 279
le is győzték őket, vagy hogy elveszítették volna katonai kezdemé

nyezőképességüket. Továbbra is az ISIS uralma alatt áll számos
város, köztük el-Báb, Minbidzs, Dzserábulusz, Rákká, el-Haszáka
déli része, Telafer, Káim, illetve Ramádi külső kerületei. Nagyon
valószínűtlen, hogy a közeljövőben bármilyen felkelés törne ki eze
ken a területeken. Hadíszában és Amíríja Falludzsában a szunnita
törzsek megosztottak annak kapcsán, hogy mit kellene csinálniuk
az ISIS helyi jelenlétével, és ez belső villongásokhoz vezetett, vala
mint kizárta az újabb Ébredés lehetőségét.
El-Hásimi szerint az ISIS a 10%-os iraki területvesztését a 4%-os
szíriai területszerzéssel ellensúlyozta, ami amerikai tisztviselőket
hallgatva, nem tűnne fel senkinek. „A Szíriát illető stratégia nem
változott meg - nyilatkozta Alistair Baskey, a Nemzetbiztonsági
Tanács szóvivője 2014 novemberében. - Miközben a közvetlen cél
továbbra is az ISIS kiűzése Irakból, mi és a koalíciós partnereink
Szíriában is légicsapásokat mérünk a terrorszervezetre, hogy meg
nehezítsük a működését, megakadályozzuk támadási szándékait.”
Függetlenül ettől, az ISIS működése továbbra is zavartalan Szí
riában, és az Operation Inherent Resolve kezdete óta még több tá
madó műveletre képes. Ma Szíria területének közel egyharmadát
tudhatja magáénak a terrorszervezet. A kőbánéi súlyos harcok
ban elszenvedett veresége ellenére még mindig a kezében tartja
a határváros külső kerületeit, amit még az Egyesült Államok is
inkább „szimbolikusnak” tart, mintsem hadászati szempontból
jelentősnek - mindez három hónappal az intenzív légicsapások
megkezdése után.'1
Azoknak sem állt a zászló, akik felfogták azt a veszélyt, ame
lyet hosszú távon jelent az ISIS. Chuck Hagel amerikai védelmi
miniszter még 2014 októberében kétoldalas emlékeztetőben vá
zolta fel a Nemzetbiztonsági Tanácsnak az Egyesült Államok szí
riai stratégiáját illető kétségeit.12 A következő hónap végén me
nesztették, részben azért, mert figyelmeztetett: ha nem szállnak
280 Az Jszíám Állam
szembe a szíriai rezsimmel - amelyet az Obama-kormányzat he

lyesen „terroristaraágnesnek” nevez azzal csak al-Bagdadi mal
mára hajtják a vizet.13 A védelmi miniszter eltávolításával pedig
el-Aszad malmára is hajtották a vizet. „Már-már lenyűgöző látni
azt, hogyan követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Nem
csupán Irakban, hanem a Közel-Keleten is - fejtette ki számunkra
Ali Khedery. - Láttam amerikai vezető tisztségviselőket azzal
vesztegetni az idejüket, hogy kiposztolják a Twitteren, hány légi
csapást mértünk. De kit érdekel ez? A szunniták soha nem látott
mértékben radikalizálódnak. A terrorellenes megközelítés nem
válik be az ISIS-szel szemben. Ezt már láttuk Irakban, de hama
rosan szemtanúi leszünk Szíriában is.”
A helyzet kis híján a nem várt következmények káoszába süly-
lyedt. Mihelyt az amerikai harci gépek megkezdték a támadásokat
az ISIS állásai ellen, az amerikai fegyverekkel felszerelt felkelők
elkezdtek panaszkodni, hogy a katonai akció túlzottan egyoldalú.
„A külföldi katonai intervenció egyetlen haszonélvezője maga a
szíriai rezsim, kiváltképpen annak tükrében, hogy nincs kézzel
fogható stratégia a megdöntésére” - írta a Twitteren a Herakat
Hazm (Az Állhatatosság Mozgalma).1,1 „Múlt pénteken először
voltam szemtanúja annak, hogy Bassár el-Aszad elnök ellenfelei
amerikai zászlót égettek” - írta Róbert Ford egykori Szíriába akk
reditált amerikai nagykövet a The New York Times hasábjain.13
Ekkor 2014 októberének elején voltunk.
Az Egyesült Államok természetesen nem csupán az ISIS állásait
támadja Szíriában, hanem az al-Núszra Frontjáét is. Jelentések
szerint Kafr-Derján városában egy szíriai menekültek számára
felállított hevenyészett tábort ért találat, miközben a bombák a
Horászán csoport (az al-Núszra Front egyik alegysége) létesít
ményét célozták, mivel a szervezet a Fehér Ház állítása szerint
nyugati célpontok támadását tervezte.16 Ezzel azonban csak az
Amerika-ellenes érzelmeket korbácsolták fel. Ahogy egy ellen
Utószó 281
zéki aktivista fogalmazott: „Ha a bombázás a rezsimet célozta

volna, de véletlenül ártatlan embereket ölt meg, azt mondanánk,
áldozatot kell hoznunk a felszabadításunk érdekében” '7 Az el
tévesztett bombázás az al-Nuszrát is megerősítette, amelyhez az
ISIS is csatlakozott az amerikaiak által támogatott felkelők elleni
harcban. A Fehér Ház terve, mely szerint évi 500 felkelőt képez
nek ki az ISIS elleni harcra, még el sem kezdődött 2015 tavaszáig,
de máris éreztette negatív hatásait a harcmezőn.
Való igaz, hogy az al-Núszra egyhamar nem fog formális békét
kötni az ISIS-szel. De nem is kell ezt tenniük ahhoz, hogy akár egy
dzsihádista polgárháborút - netán dzsihádista hidegháborút -
robbantsanak ki, ami teljesen átírhatja a Nyugat e térséget illető
terveit. Az ISIS szolidaritásáról biztosította a közös „keresztes”
ellenség ellen küzdő al-Núszrát.18 Ugyancsak melegen gratulált az
Arab-félszigeti al-Káidának (AQAP) a Nyugat ellen végrehajtott
akciójáért.
2015. január 7-én Said és Chérif Kouachi, egy francia test
vérpár lemészárolta a párizsi szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo
munkatársait. Az egyik fivér ismerőse, Amedy Coulibalykét nap
pal később túszokat ejtett a Hyper Cacher nevű kóserüzletben, és
négy túszával végzett, mielőtt a francia rendőrség megölte volna.
A Kouachi fivérek annak a francia sejtnek voltak tagjai, amely
az iraki felkelés kezdetén az Iraki al-Káidához irányította a leendő
terroristákat. Al-Zarkávihoz hasonlatosan mindketten előbb a
mecsetben, majd a börtönben radikalizálódtak, és el-Mákdiszi
könyveit olvasták. Chérifet még azelőtt letartóztatták, hogy csat
lakozhatott volna a mészárosok sejkjéhez.19 Coulibaly pedig al-
Zarkávi utódjának tevékenységéből merített ihletet, és al-Bagdadi
nak tett hűségesküt élete utolsó napjaiban.
Sokan teszik fel a kérdést napjainkban: vajon Európa - és ta
lán az Egyesült Államok - utcái szolgálnak-e a közeljövőben a
dzsihádista anyavállalat és az egykori fiókszervezet között folyó
test-test elleni küzdelem véráztatta arénájaként? Nagyon releváns

ez a felvetés.
Az iraki amerikai invázió után egy évtizeddel az ősi Mezopo
támia földjén a hadviselés válogatott eszközeit bevető harc dúl.
Szaddám és al-Zarkávi öröksége világtörténelmi tényezővé vált,
halált és az iszlám régi dicsőségének visszaállítását ígéri. Ezrek
sorakoznak fel, hogy csatlakozzanak, és még többen váltak már
áldozattá.
A terror hadserege még egy ideig velünk marad.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Jelen kötet szerzői rendkívül hálásak azoknak, akik tudásukkal

és tapasztalatukkal segítették megírni ezt a történetet. Az iraki
felkelés kezdeti időszakáról és a Szahváról felbecsülhetetlen értékű
információkat bocsátott rendelkezésünkre az „ezredesek taná
csa”: Derek Harvey, Rick Welch, Jim Hickey és Joel Rayburn, akik
barátságukkal is megtiszteltek, és időt szántak az interjúkra, olykor
akár hajnali három órakor is válaszoltak e-mailben feltett kérdé
seinkre. Doug Stone vezérőrnagy kicsit több, mint egy évig állt
az al-Káida számára létrehozott iraki Sing-Sing élén, ami éppen
elegendő idő volt arra, hogy ráébredjen, a dzsihádisták voltakép
pen be akarnak kerülni Camp Buccába. Ali Khedery és Emma
Sky fellibbentette a fátylat a washingtoni döntéshozatal misz
tériumáról, és hogy az - főként az iraki háború végén - miként
hatott a bagdadi (ninivei, el-anbári és a Szaláh ed-Din-i) hadi
cselekményekre és -szerencsére. Laisz Alhúri, akinek abból áll a
munkája, hogy meghallgassa, miről beszélnek egymással a terro
risták, kiváló és humoros tolmácsnak bizonyult, és a Manhattan
kellős közepén található SLarbucksban valószínűleg még mindig
a tetőfokán áll a rettegés. Shiraz Maher a dzsihádizmusról szóló

disszertációjának befejezése előtt arra is szakított időt, hogy jel
lemezze számunkra azon külföldi harcosok kategóriáit, akik
jelenleg özönlenek az ISIS zászlaja alá. Martin Chulov és Chris-
toph Reuter, a nyomtatott sajtó két igen kiváló közel-keleti tudó
sítója nagylelkűen megosztotta velünk a terepmunka során össze
gyűjtött információit, hogy a szíriai forradalom mozaikdarabkái
a helyükre kerülhessenek. Hanin Ghaddar amellett, hogy - mint
tudjuk - a legbátrabb és legfegyelmezettebb szerkesztő, megenged
te, hogy felhasználjuk az eredetileg a NO W Lebanon számára író
dott cikket. Alex Rowell elolvasta a még kezdeti stádiumban lévő
szöveget, és - ahogyan mindig is - olyan tanácsokat adott, amelye
ket megfogadtunk a szöveg végső változatánál. Tony Badran, aki
az el-Aszad-ház tanulmányozásának szentelte az életét, rávilágí
tott arra, hogy Szíria azzal a terrorizmussal kokettált, amelyről
jelenleg azt állítja, ellene harcol. A The Guardiannél dolgozó Paul
Webster, Dávid Mikhail és Kathryn Allawala a Foreign Affairs,
valamint Dávid Kenner a Foreign Policy munkatársai jóvoltából
olyan esszékhez juthattunk, amelyek segítségével már akkor tanul
mányozhattuk az ISIS-t, mielőtt nekiálltunk megírni ezt a könyvet.
(A Foreign Policynál dolgozó Ben Parker pedig volt olyan nagylel
kű, hogy szabadságot adott nekünk, amelyet csupán a passzív
agresszív emlékeztetők törtek meg, jelezve, hogy ideje visszatérni
dolgozni.)
Lidiya Dukhovich, Olga Khvostunova, Boris Bruk, Grace Lee,
Dmitry Pospelov, James Miller, Catherine Fitzpatrick és Pierre
Vaux, az Institute of Modern Russia (Modern Orosz Intézet) és
a The Interpreter munkatársai már egészen megszokták, hogy
a világ másik tájáról érkeznek hozzájuk aggasztó vagy egészen
elképesztő telefonhívások.
Álljon még itt azon kollégák, barátok és családtagok neve, akik
hasonlóképpen türelmesek vagy segítőkészek voltak: Linda Weiss,
Köszönet nyil vání t ás 285
Leslie Wilson, Augie Weiss, Michael Pregent, Chrís Harmer,

Jessica Lewis McFate, Farha Barazi, Mariam Hámon, Bayan Kha-
tib, Nada Kiwan, Kuszái Zakaríja, Ammar Abdulhamid, Lina
Sergie, Phillip Smyth, Mubin Shaikh, Mike Giglio, Borzou Dara-
gahi, Hamdi Rifai, Mishaal al-Gergawi, Mahmoud Habboush,
Craig Larkin, Abdulsalam Haykal, Ahmed Hassan és Abdulha
mid Hassan, Kareem Shaheen, Sultan A1 Qassemi, Iyad al-Bagh-
dadi, Abdullah al-Ghadawi, Elizabeth Dickinson, Faisal al-Yafai,
Nick March, Hussain Abdullatif, Ghazi Jeiroudi, Abdulnaser Ayd,
Abdul Abder-Rahman Aljamous, Mousab al-Hammadi, valamint
mindenki a The Nationalnél cs a Delma Institute-nál.
Nem maradhat ki a Regan Árts csapata sem, akik rekordidő
alatt hozták ki a könyvet: Lucas Wittmann, Lynne Ciccaglione,
Michael Moynihan, Laine Morreau és Dániellé Dowling. Végül,
de nem utolsósorban köszönet illeti Mustafa L.-t és John Bun-
dockot, akik eleinte a tényeket ellenőrizték, majd fokozatosan ku
tatóasszisztenseinkké lettek.
A könyvben előforduló bármilyen hiba a szerzők felelőssége.
JEGYZETEK
Előszó
1 Az ISIS, az események kronológiáját szigorúan véve, nem létezik többé.

A szervezet hivatalos neve 2014. június 29-c óta Iszlám Állam. Ebben
a könyvben az egyszerűség kedvéért továbbra is az ISIS elnevezést
használjuk, noha erről a megoldásról élénk vita zajlik. A Daesh kifejezés,
amelyet több interjúalanyunk is használt, a „Dawla ablslamiya fii Eraq
wa Sham” vagyis az Iraki és Szíriai/Levantei Iszlám Állam rövidítése.
M int a későbbiekből kiderül, ez volt a szervezet hivatalos megnevezé
se 2006 óta. Bár a rövidítésnek nincs önálló jelentése, kemény hang
zása miatt általában pejoratív kifejezésnek tartják. Az arab nyelvben a
Daesh betűi erőszakosságra, keménységre, szűklátókör őségre utalnak.
2 A jelenleg Iszlám Állam néven ismert terrorszervezet az elmúlt több
mint egy évtizedes fejlődése során mindig új és újabb neveket viselt.
A névváltoztatások célja általában az volt, hogy kifejezze a szervezet
aktuális hovatartozását, illetve szimbolizálja az általa ellenőrzött (vagy
ellenőrizni vágyott) területek nagyságát. Ennek megfelelően ugyanarról
a szervezetről van szó a könyvben, amikor Iraki al-Káidáról (2004 októ
berétől), Mudzsahedin Súra Tanácsról (2006 januárjától), Iraki Iszlám
Államról (2006 októberétől), Iraki és Levantei Iszlám Államról (vagy
Iraki és Szíriái Iszlám Állam, fordítástól függően, 2013 áprilisától)
vagy az Iszlám Államról (2014 júniusától) van szó.
Jegyzetek 287
Az első mérföldkő az al-Káidának tett hüségeskü 2004-ben, a máso

dik mérföldkő az „államiság” céljának megjelenítése az elnevezésben, a
harmadik pedig magának az „államnak” azaz a kalifálusnak a kikiáltása
Moszulban, miután a terrorszervezet sikeresen lerohanta Irak második
legnagyobb városát, és ellenőrzése alá vonta az ország szunnita arabok
lakta területeinek nagy részét, (A Lekt. - W, P.)
1. Az alapító atya
1 Loretta Napóleoni: Insurgent Iraq: Al-Zarqawi and the New Generálion,

New York, Seven Stories Press, 2005,29-30,
2 Napóleoni: i. m„ 260.
3 Mary Anne Weaver: „The Short, Violent Life of Abu Musab al-Zarqawi”
The Atlantic, 2006. július 1,, www.theatlantic.com/magazine/archive/
20()6/07/the-shc)rt-violent-life-of-abu-niusab-ahzarqavvi/4983.
4 Loretta Napóleoni: „Profile of a Killer”, Foreigrt Policy; 2009. október
20., foreignpolícycom/2009/10/20/profile-of-a-killcr.
5 Weaver: i.m.
6 A DZSHD gyök nem egyszerűen „szent háborút” hanem egyfajta fizi
kai, erkölcsi, spirituális és szellemi erőfeszítést jelöl. Az arabban szá
mos szó van a fegyveres harc kifejezésére. Ilyenek a harb („háború”), a
szíra („csata”), maaraka („ütközet”), vagy a kitál („öldöklés”), amelye
ket a Korán használhatott volna, ha céljuk eléréséhez a muzulmánok a
vérontást tartották volna az egyedüli lehetséges útnak, A szöveg ezek
helyett azonban egy sokkal lágabb értelmű, többféle magyarázatra
lehetőséget adó szóhoz nyúl, A dzsihád nem tartozik az iszlám öt pil
lére közé, A muzulmánok azonban kötelesek erőt és fáradságot nem
kímélve minden téren - legyen az erkölcsi, spirituális vagy akár politi
kai - egy olyan igazságos társadalom életre hívásáért küzdeni, mely
nem ad teret a kiszolgáltatottak és elesettek kizsákmányolásának, vissza
térve ezzel az Isten által az ember számára kijelölt úlra. A hadba vo
nulás, a kardforgatás esetenként elkerülhetetlen ugyan, ám a dzsihád,
a „küzdelem” eszméje ennél sokkal többről szól, (A Lekt - R. L)
7 Jean-Charles Brisard: Zarqawi: The New Face of Al-Qaeda. New York,
Other Press, 2005. 16.
* Fawaz A. Gerges: The Far Enemy: Why Jihad Went Global. New York,
Cambridge University Press, 2005. 135.
9 Lawrence Wright: The Looming Tower. New York, Vintage, 2007;
Gerges: i. m.,134.
288 Az Iszl ám Állam
10 Gerges: i. m., 76.

11 Peter 1.. Bergen: The Osama bin Laden I Know: An Órai Histary ofal
Qaedas Leader, New York, Free Press, 2006, 64-65.
12 Bergen: i. m., 63, 66-67.
13 Napóleoni: Insurgent Iraq, 52-53.
14 Bergen: i. m., 93.
15 VVeaver: i. m.,
16 Brisard: i. m., 17.
17 Uo.
ia Brisard: i. m., 21.
” Uo.
2- Brisard: í. m., 21; Bergen: i, m.> 32.
21 Weaver: i. m.,
22 „YouTube-video”, 34:05, posted by ansaralshari3a1 2012. március 25.,
www.youtube.com/'watch?v=KUrLMFaut.CI.
23 Brisard: i. m„ 22.
25 „KSM trains at Sada camp”, GlobalSecurity.org, utolsó módosítás 2006.
január 11., wwwglobalsecunty.org/security/profiles/ksm_trains_at_
sada_camp.htm; „Hambáli trains at Sada camp", GlobalSecurity.org,
utolsó módosítás 2006. január 1 1 www.globalsecurity.org/security/
profiles/hambali_trains_at_sada_camp.htm.
Napóleoni: i. m., 55.
2> Brisard: i. m., 36.
11 Jeffrey Gettleman: „Zarqawis Journey: From Droupout to Prisoner to
Insurgent Leader”, The New York Times, 2004. július 13., www.nytimes.
com/2004/07/13/international/middleeast/13zarq.html
32 Brisard: i. ni., 226-27,
34 Weaver: i. m.,
33 Napóleoni; L m., 64-65.
36 Brisard: í. m., 43.
37 Weaver: L m.,
38 Brisard: i. m., 48
Gettleman: i. m.,
Jegyzetek 289
11 Uo.
12 Gettleman: i. m.,
43 Uo.
44 Napóleoni: i. m., 70.
45 Napóleoni: i. m., 75-76.
46 Weaver: L m.,
17 Bruce Riedel: The Searchfor Al Qaeda: Its Leadership, Ideology, and
Future. Washington, D. C., Brookings Institution Press, 2010. 93-94.
48 A Pentagon egykori magas rangú terror elhárít ójával készült interjú alap
ján. 2014. december
5(5 Brisard: i. m., 59,
?1 Napóleoni: i. m.}97.
"2 Brisard: Lm., 67.
Bryan Price - Dán Milton - Muhammad al-Ubaydi - Nelly Lahoud: „The
Group That Calls Itself a State: Understanding the Evolution and Chal-
lenges of the Islamic State”, Combating Terrorism Center at West Point,
2014. december 16., wvvvv.ctc.usma.edu/posts/the-group-that-calls
-itself-a-stateund erstanding-the-evolutionandchallengesof-the
-islamic-state,
MBergen: i. m., 197.
Price et al., Lm.,
Brisard: i. im, 71-72.
57 „Tracking Al Qaeda in Iraq’s Zarqawi. Interview Wlth Ex-CIA Analyst
Nada Bakos” Musings on Iraqblog, 2014. június 30., musingsoniraq.
blogspol.com/2014/06/tracking- al-qaeda-in-iraqs-zarqawi.html.
5a Interjú egy magas rangú terrorelhárítóval. 2014. december
™Brisard: i. m., 72.
611 Weaver: i. m.,
61 Napóleoni: i. m., 125-26; Brisard: i. ni., 88.
62 Napóleoni: i. m., 125-26; Weaver: i. m.,
63 Weaver: i. m.,
64 Uo,
65 Napóleoni: i. m., 98-99; Weaver: i. m.,
Napóleoni: i. m., 98-99.
r’7 Weaver: i. m.,
68 Brisard, i. m., 77.
69 Brisard: i. m., 115.

7DNapóleoni; i. m., 106-07; Brisard: i. m., 115-16, 122,
7Í Napóleoni; í, m., 116'ÍZ
72 Interjú az egyik szerzővel. 2014. december.
73 Interjú az egyik szerzővel. 2014. december.
73 Uo.
76 Price et ab, i, m.,
77 Brisard: i. m,, 96, 99-100.
7" Brisard: i. m., 95,
7- Brisard: i. m., 96.
S(l Weaver: i. m.,
*' Bili Roggio: Threat Mátrix: A JBlog of the Lóiig War Journal, 2014.
május 12,, wmv.longwarjournal.org/threat-malrix/archives/2014/05/
iran_owes_al_qaeda_invaluably.php
72 Riedei: i. m., 87-88; Gergcs: l. m., 252.
03 Riedei: i. m., 88.
M Uo.
Riedei: i. m., 10-1 1,87-89, 132.2
2. A mészárosok sejkje
1 Kevin Woods - James Lacy - Williamson Murray: „Saddams Delu-

sions”, Foreign Affairs, 2006. május-június, mvtv.foreignaffairs.com/
arLides/617()l/kevin-woodS“jam es-lacey-and-willjam son-niurray/
saddams- delusions.
7 Michacl R. Gordon - Bemard E. Trainor: The Endgarne: The Imidé
Story of the Strugglefor Iracj, from George W. Bush to Barack Ohama.
New York, Vintage Books, 2013. 20-21.
3 Uo.
4 Uo.
3 Gordon-Trainor: i. in., 18-20.
6 Gordon-Trainor: i. m., 14; „Coalilion Provisionat Authority Order
Number 1: De-Báathification of Iraqi Society” The Coalition Provi-
sional Authority, 2013. május 16., wvw.iraqcoalition.org/regulations/
20030516_CPAORD_l_DeBa_athification_of_Iraqi_Society_pdf;
Sharon Otterman: „IRAQ: Debaathification” Councilon Foreign Rela-
tions, 2005, április 7. www.cfr.org/iraq/iraq-debaathification/p7853
Thp9.
Jegyzetek 291
7 Brian Owsley: „Iraqs Brutal Decrees Amputation, Branding and the

Death Penalty”, Humán Ríghts Watch/Middle East, 1995, június, www.
hrw.org/reports/1995/IRAQ95 5.htm.
9 loel Rayburn: Iraq After America: Strongmen, Sectarians, Resistance.
Slaníbrd, Caliíbmia, Hoover Institution Press, 2014. 101.
111 Rayburn: i. m., 102,
11 Uo,
12 Rayburn: i. m„ 113.
13 Rayburn: i. m., 114.
14 Interjú az egyik szerzővel, 2014. október.
15 Gordon-Trainor: L m., 5,
16 Uo.
17 Rayburn: i. m., 105.
18 Carolina I.arriera: „Remembering Sergio Vieria de Mcllo Ten Years
After the Attack on the UN in Baghdad”, The Huffingtori Fost, 2013.
október 19., www.huffingtonpost.com/carolina-larri éra/rém embering
- sergio-vieir a_b_3779106.html.
1l) Christopher Hitchens: „Why Ask: Why?; Tcrrorists Attacks Aren t Cau-
sed by Any Policy Except That of the Bombers Themselves”, Slale,
2015. október 3., wwwslate.com/articles/news_and_politics/fighling_
words/2005/10/why_ask_why.htmL
2(1 Gordon - Trainor: i, m,, 22; „Iraqs Security Services: Régimé Stra-
tegic Int ént - Annex C”> Central Intelligence Agency, 2007. április
23., www.cia.gov/library/reports/generalreports-l/iraq_wmd_2004/
chapi_annxC.html; „Special Security Organisation - SSO: Al Amn
al-Khas”, GlobalSecurily.org, utolsó módosítás 2011. július 28., www.
globaíse curity.org/intell/world/iraq/khas.htm.
2LAz egyik szerző interjúja Derek Harvey-val, 2014. október.
22 Murád Batal al-Shishani: „Al-Zarqawís Rise to Power: Analyzing Tac-
tics and Targets”, 'terrorism Monitor Vol. 3 No. 22, The Jamcstown Foun
dation, 2005. november 18., www.jamestown.org/single/?tx_ttnews
%513tt_news%5D=61O&no^cache- IThATkl cDH F8ei.
23 Riedel: i. m., 100, 105; Lawrence Joffe: „Ayatollah Mohammad Baqir
al-Hakim”, obiluary, The Guardian, 2003, augusztus 29., www.the
guardian.com/news/2003/aug/30/guardianobituaries. iraq.
24 Napóleoni: i, m., 108, 160-161; „Imám Ali Mosque”, GlobalSecu.rity,
org, utolsó módosítás 2011. július 9. www.globalsecurity.org/military/
world/iraq/an-najaf-imam-ali.htm; BassemMrouc: „Alleged Al Qaeda
292 Az 1szíciín Állam
Militant Is Hanged”, The New York Sun via The Associated Press, 2007.
július 6 . www.nysun.com/foreign/alleged-al-qaeda-militant-is-hanged/
57989; Ben Wedemean: „FBI to [óin Mosque Bombing Probe”, CNN.
com, 2003, szeptember U, www.cnn.com/2003/WORLD/meast/08/31/
sprj.irq.main.
25 „The unhurried observer..”: Musab Al-Zarqawi; „Letter from Abu
Musab al-Zarqawi to Osama bin l.aden” Council on Forcign Relations,
2004. február I. w w , cfr.org/iraq/letter-abu-musab-al-zarqawi-osama
-bin-laden/p9863.
A követhetőség érdekében végig a Badr hadtest elnevezést alkalmaz
zuk, noha később a Badr Szervezet nevet kezdték használni.
27 Uo.
2fl Uo.
29 „Iraq: Islamic State Executions in Tikrit”, Humán Rights Watch,
2014. szeptember 2., www.hrw.org/news/20i4/09/02/iraq-islamic
-stateexecutions-tikr it.
30 „Iraq: ISIS Executed Hundreds of Prison Inmates” Fluman Rights
Watch, 2014. október 30. www.hrw.org/news/2014/10/30/iraq-isis
-executed-hundreds-prison - in males.
31 Brisard: i. m„ 142-43.
32 Brisard: i. m., 131.
33 Brisard: i. m., 143,
34 Riedel: L m., 103.
35 Riedel: i. m., 102-03.
36 Michael W S. Ryan: „Dabiq: What Islamic States New Maga' www.
jamestown.org/programs/tm/single/tx_ttnews[tt_news]=42702&cHa
sh=0efbd71af77fb92c064b9403dc8ea838Th.VLGK7caJnzL
37 „Four Blackwater Agcnts Hung in Faliujah Iraq 2004. március 31.” You-
Tube videó of ABC broadeast, 2:41, posted by WARLORDSMEDIUM,
2 0 1 L december 11 ., www.youtube.com/watch ?v=blnOq8E5onE.
3* Gordon-Trainor: í. m., 23, 56-57.
39 A szerzők interjúja, 2014. november.
40 Gordon-Trainor: i, m .f 113.
41 Gordon-Trainor: i. m., 114.
42 Uo.
43 Bergen: i. m., 364.
44 Riedel: i. m., 105.
45 Gordon-Trainor: i. m.> 117-18.
46 Gordon-Trainor: i. m., 119,
Jegyzetek 293
47 Lt. Colonel Kenneth Estes: US Maríné Corps Operations in Iraq,

2003-2006 (Maríné Corps History Division), 6 6 ; CQ Researcher: Glo
bal Issues: Selections from CQ Researcher (CQ Press, 2014), ebook,
49 Uo.
30 Riedel: i. m., 105.
51 Riedel: i. m., 12-13.
32 Riedel: i. m., 100.
- Riedel: i. m., 105; Napóleoni: i. m„ 150-53.
34 Riedel: í. m., 106.
55 Uo,; „Mapping the Global Muslim Population”, PewResearch, 2009.
október 7,, www.pewforum.org/2009/ 10/07/mapping-the-global
-muslim-population.
Riedel: i. m., 105.
S7 Gordon-'Trainor: i. m., 123; „Haifa St, Baghdad, Iraq” Google Maps,
accessed 2015. január 17. www.googlexom/niaps/place/Haifa+St,^
Baghdad+Iraq/(5>33.3263295,44.3705687,12y/data=!4m2!3ml !s0 xl 557
7f4a7ecb0a21:0x808bf8 3e3e9c97e9.
s* Gordon-Trainor: i. m., 123.
39 Uo.
60 Gordon-Traínor. i. m., 124.
3. Elszabadul a pokol
1 Rayburn: L m., 110 .

2 Warzer Jaff - Róbert E. Worth: „Deadliest Single Attack Since Fali of Hus-
sein Kills More Than 120% The New York Timesy 2005. február 28., www.
nytimes.eom/2005/02/28/international/middleeast/28cnd-iraq.html.
1 „Interview Col. H.R. McMaster” Frontline End Game, 2007. június 19.,
www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/endgame/interviews/mcmaster.
html.
5 Az egyik szerző interjúja, 2014. december.
7 „Anbar Before and After The Awakcning Pt, IX: Sheik Sabah Aziz of the
Álbu Maliéi”, Musings on Iraq blog, 2014. január 23., musingsoniraq.
blogspot.com/2014/01/anbar-before-and-after-awakcning-pt-ix.html.
8 Hannah Állam - Mohammed al Dulaimy: „Marine-led Campaign
Kill Friends and Foes, Iraqi Leaders Sav”, McClatchy DC via Knight
Ridder Newspapers, 2005. május 16. www.mcdatchydc.com/2005/05/

16/ ll656_marine-led-campaign-killed-friends.html.
>Uo.
10 Col. Gary W Montgomery - Timothy S. McWilliams (eds.): Ál-Anbar
Awakening: From Insurgency to Counterinsurgency in Iraq> 2004-2009,
Vol. 2, Maríné Corps University Press, 2009. www.marines.mil/Portals/
59/Publicatíons/Al-Anbar%20Awakening%20Vol?/o20II_Iraqi%20Pers
pectives%20%20 PCN %2010600001200_1 .pdf.
11 Monté Morin: „Officer Killed by Suicide Bomb Had High Hopes fór
Ramadi”, Stars and Stripes, 2006. január 9., wwwstripes.com/ncws/
officer- killed-by-suicide-bomb-had-high-hopes-for-ramadi-1.43 384
12 Monté Morin: „Suicide Bomb Kills Dozens of lraqi Police Recruits,
Two Americans”, Stars and Stripes, 2006. január 6 ., www.stripes.com/
news/suici de-bomb-kills-dozens-of-iraqi-police-recruits-two-ameri
cans-1.43269.
13 Stephen Biddle - Jeffrey A. Friedman - Jacob N. Shapiro: „Testing the
Surge: Why Did Violence Decline in Iraq in 2007?” International Secu-
rity Vol. 37, No. 1 , Summer 2012, 20.
4. A káosz mesterei
1 Rayburn: i. m., 119.

2 Az Egyesült Államok 2004-re belátta, hogy képtelen stabilan korm á
nyozni Irakot, ezért párbeszédet kezdett az iraki politikai elittel a hata
lom átadásának módjáról. A végeredmény egy meglehetősen gyors,
szűk határidőkkel dolgozó menetrend lett, amelynek keretében először
2005. január 31-én alkotmányozó választást tartottak. Ennek során az
iraki lakosság azokra a személyekre szavazott, akik részt vehettek
az iraki alkotmány kidolgozásában. Mivel a szunniták bojkottálták az
eseményt, ezért gyakorlatilag kizárták magukat az új iraki alkotmány
megszövegezéséből. Az új alaptörvény elkészítésére mindössze hét
hónapot hagyott a menetrend, ami világrekord lett volna, ha az iraki
politikusoknak sikerül megegyezni az előre megszabott augusztus 31-ei
határidőre. A rengeteg vitás elem miatt végül csak 2005. október 31-én
sikerült megtartani az alkotmány elfogadásáról szóló népszavazást,
majd az új alaptörvény alapján 2005. december 15-én tartották meg
Irak első demokratikus parlamenti választását. Ezen a választáson, m i
ként már az októberi népszavazáson is, a szunnita erők igyekeztek
Jegyzetek 295
minél nagyobb számban részt venni, hogy biztosítsák jelenlétüket az

ország irányításában, (A Lekt. - W. P.)
3 Gordon - Trainor: i. m,, 191-92.
4 Kanan Makiya: Cruelty and Silence: Wary Tyranny, Uprising, and the
Arab World. New York, Jonathan Cape, 1993.
5 Nada Bakri: „In Lebanon, New Cabinet Is Influenced by Hezbollah”
The New York Times, 2011. június 13., www.nytimes.com/2011/06/14/
world/middleeast/14lebanon.html,
6 Gordon-Trainor: i. m., 10L
7 Uo,
* Rayburn: i. m.,15-17.
9 „Iraqi M inisers Són Misses Flight, Forces Pláne Back: Airline”, 249.
Reuters, 2014. március 6 ., www.reuter5.com /artide/ 2 0 14/03/06/us
-lebanon-iraq-planeidUSBREA2519B20140306; Rayburn: i. m., 73-75.
10 Az egyik szerző interjúja, 2014. június.
11 Dexter Filkins: „The Shadow Commander” The New Yorkén 2013. szep
tember 30. www.newworker.com/magazme/2013/09y30/the-shadow
-commander.
13 Gordon-Trainor: i. m., 313, 351-52.
14 Gordon-Trainor: i. m., 151,159; Filkins: i. m.
13 Dávid Axe: „Reál E.F.P.: Pocket-Sízed Tank Kikér57, Defense Tech, 2007.
február 14., defensetech.org/2007/02/14/real-e-f-p-pocketsized-tank
-kilier.
16 Gordon-Trainor: i. m., 324-25.
57 „Treasury Targets Key Al-Qa ida Fuding and Support NetWork Using
Irán as a Critical Transit Point” US Department of the Treasury, 2 0 1 1 .
július 28,, wwnv.treasury.gov/press-center/press-releases/Pages/tgl261.
aspx,
18 Filkins: i. m.
21 Uo.
23 „Islamic Humán Rights Organization Alleges Iraqi Forces Detainee
Abuse in Ninewa”, Wikileaks, 2005. június 16., wikileaks.org/plusd/
cables/05B AGHDAD2547_a.html.
24 Gordon-Trainor: j. m., 2 2 2 .

20 U cl
27 Gordon-Trainor: i. m„ 185-86.
20 Uo.
29 Edward Wong - John E Burns: „Iraqi Rift Grows After Discover of
Prison, The New York Timesy 2005. november 17.> www.nylimes.com/
2005/11/17/international/mi ddleeast/17iraq.html.
30 „Testimony of Dr. Matthew Levitt, Fromer-Wexler fellow and direc-
tor of the Stein Program on Counterterrorism and Intelligence at
The Washington Inslitute fór Near East Policy” US House Financial
Services Committee, 2014. november 13, fmancialservices.house.gov/
uploadedííles/hhrg-113-ba00-wstatemlevitt-20141I13.pdf.
31 Az egyik szerző interjúja, 2014. november.
37 US House Financial Services Committee, 2014.
33 Gordon-Trainor: i. m., 231; Benjámin Bahney - Howard J. Shatz -
Carroll Ganier - Renny McPherson - Barbara Sude: An Fconomic Ana-
lysis ofthe Financial Records of al-Qa'ida in íraq. National Defense Re
search Institute, 2 0 1 0 , e-book.
34 Gordon-Trainor: i. m„ 231.
™„Zawahiris Letter to Zarqawi (English Translation)7', Combating Ter-
rorism Center at West Point, 2013. október, www- ctc.usma.edu/posts/
zawahiris-lettcr-to-zarqawi-english-translatiori-2 .
37 Riedel: i. m., 104.
3f*Combating Terrorism Center at West Point, 2013.
39 Riedel: l m., 104.
w Riedel: i. m., 103.
41 Ellen Knickmeyer - IC I. Ibrahim: „Bombing Shatters Mosque in Iraq”
The Washington Post, 2006. február 26., www.washingtonpost.com/
wpdyn/content/artide/2006/02/22/AR2006022200454.html.
42 Uo.
44 Ellen Knickmeyer - Muhanned Saif Aldin; „Tense Calm Prevails as
Iraqi Forces Seal Off River Town” The Washington Post, 2006. október
17, www.wasliingtonpost.com /wpdyn/content/article/2006/10/17/
AR2006101700254.html; Rayburn: i. m.5 120 .
43 Joshua Parti ow - Saad al-Izzi: „Scores of Sunnis Killed in Baghdad”, The
Washington Post, 2006. július 10., www.washingtonpost.com/wpdyn/
Jegyzetek 297
content/article/2006/07/09/ AR2006070900139.html; Gordon-Trainor:

i. m., 214
46 Jón Lee Anderson: „Inside the Surge”, The New Yorker; 2007. novem
ber 19. www.newyorker.com/magazine/2007/11/19/insidethe-surge;
„Ghazalíya, Baghdad, Iraq”, Google Maps, letöltve 2015. január 17.,
www.googie.com/maps/place/Ghazaliyah,+Baghdad,+Iraq/<§>34.00927
59>43.B541015,9z/data=!43ml Isüxl5577d6b25af6lb3:0xlc37973c426
5e31e; Gordon-Trainor: L m., 213-14.
47 Gordon-Trainor: i. m.> 213-14.
48 Rayburn: i.m ., 87-88.
49 Gordon-Trainor: í. m., 213-14.
50 „Text of U. S. Security Advisers Iraq Memo” The New York Times,
2006. november 29. www.nyt3mes.com/2006/Il/29/world/nniddleeast/
29mtext.html.
51 Uo.
>2 Ríedel: i. m,, 106.
53 Gordon-Trainor: i. m.» 206.
34 Uo.
33 Gordon-Trainor: í. m., 207.
36 Dexter Filkíns - Mark Mazzettí - Richard A. Oppel Jr.; „How Surveil-
lance and Betrayal Led to a Hunts End” The New York Times, 2006. jú
nius 9., www.nytimes.com/2006/06/09/world/middleeast/09raid.litml.
57 Ríedel: i. m., 106.
58 Eben Káplán: „Abu Hamza al-Muhajir, Zarqawi s Mysterious Successor
(aka Abu Ayub al-Masri)”, Counci) on Foreign Relations, 2006. június
13., www.cfr.org/iraq/abu-haniza-al-muhajir-zarqawis-mysterious
-successoraka-abu-ayub-aTmasri/pl0894.
Gordon-Trainor: i. m., 230.
60 Rayburn: i. m,, 121 ; Ahmed S. Hashim: „The Islamic State: Erőm al-
Qaeda Affiliate to Caliphate” Middle East Policy Council, 2 1 . évfolyam
4. szám, 2014. tél, www.mepc.org/journal/middle-east-policyarchives/
isi am ic -st ate -al -qaed a-affiliate -cal iph ate.
61 Rayburn: i. m., 121, 136.
Gordon-Trainor: i. m .7 230; Rayburn: i. m., 128.
r’4 Az egyik szerző interjúja, 2014. október,
65 Gordon-Trainor: i. m., 230; Hashim: i, m.,
66 Hashim: i. m.
298 Az i szlám Alfám
67 Az egyik szerző interjúja, 2014. november

65 Price et al.: í. m.,
69 Bili Roggio: „Iraqi Troops Kill Senior al Qaeda in Iraq Leader” The
Long War Journal, 2008. november 7., www.longwarjournal.org/
archives/2008/1l/iraqi_troops_kill_se,php.
70 Greg Jaffe: „At Lonely Iraq Outpost, Gls Stay as Hope Fades”, The
Wall Street Journal 2007, május 3., wwv.wsj.com/artides/SB117813
340417889827.
71 Gordon-Trainor; i. m.,233.
72 Gordon-Trainor: i. m., 233; „Fire Marshal Rónáid P. Bucca” Oíficer
Down Memóriái Page, letöltve 2015. január 17-cn., www.odmp.org/
officer/16195-fire-marshal-ronald-p-bucca.
73 Gordon-Trainor: i. m., 32-33, 233-34.
5. Ébredés
1 A szerzők interjúja, 2014. november.

2 Gordon-Trainor: i. m.t 244.
3 Myriam Benraad: „Iraq's Tribal £Sahwa: Its Rise and Fali" Middle East
Policy Councjl, 18. évfolyam 1 . szám, 2 0 1 1/tavasz, w m m epc.org/jour
nal/middie-east-policy-archives/iraqs-tribalsahwa-its-rise-and-falL
4 Gordon-Trainor: i. .m„ 244.
5 Kirk Semple: „Uneasy All ián ce Is Taming One Insurgent Bastion”
The New York Times., 2007. április 29., www.nytimcs,com/2Ö07/ü4/29/
world/middleeast/29ramadLhtml.
7 George Packer: „The Lesson of Tál Afar” The New Yorker, 2006. április
10., www.newyorker.com/.magazinc/2006/04/1O/the-lesson-of-tal -afar.
HGordon-Trainor: i. m., 252,
Uo.
11 Edward Wong: „An Iraqi Tribal Chief Opposes the Jihad.ists, and Prays”
The New York Times, 2007. március 3., www.nytimes.com/2007/03/03/
world/middleeast/03 sheik.html.
12 Alissá J. Rubin - Graham Bowley: „Bomb Kills Sunni Sheik Working
With US in Iraq” The New York Times, 2007. szeptember 13., www.ny
times.eom/2007/09/13/world/middleeast/l 3cndiraq.html
Jegyzetek 299

14 Jason Bürke: The 9/11 Wars. New York, Penguin, 2012,267.
15 Joint Chiefs of Staff Joint Publication 3-24, The Petraeus Doctrine: The
Field Manuál on Counterinsurgency Operations, US Army, 2009.
17 Uo.
1S Gordon-Trainor: i. m .v2 1 0 .
20 Uo.
21 Jackie Spinner: „Marines Wjden Their Net South of Baghdad” The
Washington Post, 2004. november 248, www.washingtonpost.com/
wp-dyn/articles/A 16794-2004Nov27.html.
22 Gordon-Trainor: i. m.v381.
24 Uo.
25 Gén. Raymond Odierno: „DÓD News Briefing with Gén. Odierno
from the Pentagon” US Department of Defense, 2 0 1 0 . június 4., www.
defense.gov/transcripts/transcript.aspx?transcriptid=4632.
26 Rayburn: i. m.> 124.
27 A szerzők interjúja a Skype-hívás egyik résztvevőjével, 2014. november
28 Az egyik szerző interjúja, 2014. augusztus.
6. Az amerikai kivonulás után
1 Alissá ]. Rubin: „US Military Refbrms lts Prisons in Iraq” The New York
Times, 2008. június 1 ., www.nytimes.com/2008/06/01/world/africa/
01 iht-detain.4.13375130.html.
2 Interjú Joel Rayburnnel, 2014. október.
3 Craig Whitesidc: „Catch And Release in the í.and of Two Rivers” War
on the Rocks, 2014. december 18., warontherocks.com/2014/12/catch
-and-release-in-the-land-of-two-rivers.
4 Major General D. M. Stone: „Detainee Operations” United States
Maríné Corps, PowerPoint presentation, 2014, November.
5 Martin Chuíov: „ISIS: The Inside Story” The Guardian, 2014. decem
ber 1 L, www.theguardian.com/world/2014/dec/11V-spisis-the-inside
-story.
6 Uo.
7 Whiteside: i. m.
300 Az Iszlám Álfám
8 Anthony Shadid: „In Iraq, Chaos Feared as US Closes Prison”, The

Washington Post> 2009. március 2 2 ., www.washingtoiipost.com/wpdyn/
content/article/2009/03/21/ AR2009032102255_pf.html.
9 Interjú az egyik szerzővel, 2014. október.
10 Bürke: i. m., 430.
11 G ordon-Iram or: i. 591,
12 Gordon-Trainor: i, m PJ 592,
13 Shadid: i. m.
]ó Uo.
17 Interjú a szerzőkkel, 2014. november.
19 Gordon-Trainor: i. m., 609,
2UGordon-Trainor: í. m., 617.
21 Rayburn: i. m., 213-14.
24 Interjú az egyik szerzővel, 2014. november; Ali Khedery: „Why We
Stuck With Maliki - and Lostlraq” The Washington Posty2004. július 3.,
www.washmgtonpost.com/opinions/why-we-stuck-with-maliki-and
-Iostiraq/2014/07/03/0dd6a8a4-f7ec-lle3-a60ó-946fd632f9fl_story.
html.
25 „Blowback Agaínst Glenn Greenwald # 1 ” Anonymous Mugwump
blog, 2013. május 25., anonymousmugwump.biogspot.co.uk/2013/05/
blowback-againsGglenn-greenwald - 1 .html
26 „Fivc Myths Aboul ISIS” Anonymous Mugwump blog, 2014. október
5., anonymousmugwump.blogspot,co,uk/2014/10/five-myths-about
-isis.html.
Adrián Blomfield - Damien McFlroy: „Iraq in Fresh Turnioil as Prime
Minister Nuri al-Maliki Orders Árrést of Vice President”, The Telegraph,
2011. december 19., wvvw, telegraph.co.uk/ncws/woiidncws/iniddlecasl/
iraq/8966587/Iraqin-fresh-turmoil-as-Prime-Minister-Niiri-al-Maliki
-orders-arrcst-of-vice-prcsident.html
29 „iraq Vice President Sentenced to Peath Amid Deadly Wave of ín-
surgent Attacks” The Guardian, 2 0 1 2 . szeptember 9., www.theguar
dian.com /w orld/2012/sep/09/iraq-vice-presidenthashem i-death
-sentence.
Jegyetek 301
30 Joel Rayburn: „lraq Ls Back on the Brink of Civil War”, New Republic,
2013, május 8 ., www.newrepublic.com/arLicIc/113148/iraqs-civilwar
-breaking-out-again.
51 jessica D. l.ewis: „Al-Qaeda in lraq Resurgenf1
, Midcíle East Security
Report 14, Institute fór the Study of War, 2013. szeptember, wwwunder
standingvvar.org/sites/default/files/AQi-Resiirgent-10Sept_0.pdf.
32 Sinan Adnan - Aaron Reese: „Bevond the Islamic State: Iraqs Sunni
Insurgency”, Middle East Security Report 24, Institute fór the Study of
War, 2014, október, vvww.undersLaiidingwar.org/sites/default/files/Sun
ni% 20 Insurgency% 2 0 in%2 0 Iraq.pdf
7. El-Aszad kettős játéka
1 Eyal Zisser: „Hafiz al-Asad Discovers Iskm ” Middle East Quarterly,

1999. március, www.meforum.org/465/hafiz-al-asad-discovers-islam.
2 Fares Akram; „Hamas Leader Abandons Longtime Base in Damascus”,
The New York Times, 2012. január 27., www.nnimes.com/2012/01/28/
world/middieeast/khaled-meshal-the-leader-of-hamas-vacatesdamas
cus.litml.
3 Dávid Axe: „Irán Transformed Syrias Army intő a Militia that Will
Help Ássad Survive Another Year”, Reuters, 2014. december 17., blogs.
reuters.com /greatdebate/2014/12/16/irantransform ed-syrias-am iy
-into-a-militia-that-wilfhclp-assad-surviveanother-year; Amos Harel:
„Irán, Hezbollah Significantly Increases Aid to Syrias Ássad”, Haaretz,
2 0 1 2 . április 6 ., wwiv.haaretz.com/news/middle-east/iran-hezbollah
-significantly-increase-aid-tosyria-s-assad-1.422954.
4 „Three Major Terror Busts in Iraq-Iran, Syria Connections Exposed,
Say US Officials”, ABC News, 2007. március 2 2 ., abcnews.go.com/blogs/
head]ines/2007/03/three_major_tcr; Bürke, The 9/11 Wars, 171.
5 Bili Roggio; „A1 Qaeda in lraq Operative Killed Near Syrian Bordér
Sheds Light on Fóréign Influence”, The kong War Journal, 2007. októ
ber 3., www.longwarjournal.org/archives/2007/l 0 /aI_qaeda_in_iraq_
ope.php.
6 Peter Bergen - Joseph Felter - Valiid Brown - Jacob Shapiro: Bombers,
Bank Accounts, é'Bleedout: Al-Qayiday$ Road In and out oflraq, Comba-
ting Terrorism Center at West Point, July 2008, https://www.ctc.usma.
edu/wp-content/uploads/2011/12/S5 njar_2_FINAL.pdf,
7 Uo.
* Az egyik szerző interjúja, 2014. december.

10 „Death of a Cleric >N OW Lebanon, 2007. október 7., now.mmedia.me/
lb/en/commentaryanaly$i$/death_of_a_cleric.
11 Uo.
12 Uo.
H Az egyik szerző interjúja, 2014. december.
Graham Bowley - Souad Makhennet: „Fugitive Sunni Leader Thought
to Have Been Captured or Killed in Svria” The New York Times, 2008.
n öve mb er 10 ., w ww. 11)4:imes.com/2008/12 /10/worid / afr ica/1 Oiht -syria.
4.18569673.html
16 Gordon-Trainor: i. m.,231.
17 lan Black - Martin Chulov: „Leading Syrian Régimé Figures Killed
in Damascus Bomb Attack” The Guardian, 2 0 1 2 , július 18,, www,the
g u ard ia n .c o m /w o rld / 2 0 1 2 /ju l/ 18/syrian-regím e-figures-bom b
-attack; Michael Weiss: „What the Assault on the Ássad Régimé Means”
The Telegraph, 2 0 1 2 . július 2 0 ., blogs.telegiaph.co.uk/news/michael
weiss/100171767/what-the- assault-on -the-assad-regime-means.
Bili Roggio: „US Strike in Syria ‘Decapitated’ al Qaeda’s Facilitation
Network" The Long War Journal, 2008. október 27., www.longwar
jou rn al. or g/ ar eh ívés /2008/10/ u s_st r ike_in_sy r ia_d.php.
ly „Gén. Patraeus’s Meeting with P.M. Maliki" Wikileaks, 2009. január 7.,
www.wikileaks.org/plusd/cables/09BAGHDAD31_a.html.
20 „Treasury Designates Members of Abu Ghadiyahs NetWork Facilitates
Flow of Terrorists, Weapons, and Money írom Syra to al Qaida in Iraq”
US Department of the Treasury, 2008. február 28., www.treasury.gov/
press-center/pressreleases/Pages/hp845.aspx.
21 James Joyner: „Zarqawi Financial Network Independent”, Outside the
Beltway, 2005. január 25, w'ww.outsidethebeltway.coni/zarqawfjinan
cial_network_independent.
2- Roggio: i, m., 2008. október,
25 „UK Foreign Secretary Milibands Nov, 17-18 Trip to Damascus", Wiki
leaks, 2008. november 19., www.wikileaks.org/plusd/cables/08DAMAS
CUS821_a.html.
26 „Cable 09DAMASCUS384, Re-engaging Syria: Dealing with Sarg Dip-
lomacy”, Wikileaks, 2009. június 3., wikileaks.org/cable/2009/06/09DA
MASCUS384.html.
Jegyzetek 303
27 Chulov: i. m., 2014. december,

28 Uo.
29 Steven Lee Myers: „Iraq Military Broadcasts Confession on Bombing”,
The New York Times, 2009. augusztus 23., www.nytimes.eom/2009/08/
24/world/middIeeast./24iraq.html.
30 „Iraq and Syria Recall Envoys” al-Dzsazíra, 2009. augusztus www.
alj a2 eera.com/news/m iddl eeast/2009/0 8 /2 0098251602 328210.html.
31 Khaled Yacoub Oweis: „US Security Team to Visit Syria, Focus on Iraq”,
Reuters, 2009. augusztus 11 ., www.reuters.coTn/artide/2009/08/ll/us
syria-usa-sb-idUSTRE57A5Y120Q90811.
32 Gordon-Trainor; i. m„ 610; Hugh Navlor: „Syria is Said to Be Strengthe-
ning Ties to Opponents”, The New York Times, 2007. október 7., www.ny
times.com/2007/10/07/world/middleeast/07syria.html.
33 Tony Badran: „The ‘Lebanonization of Iraq”, N O W Lebanon, 2009. de
cember 22 ., now.mmedia.me/lb/en/commentaryanalysis/the_lebanoni
zation_of_iraq,
34 Chulov; i, m., 2014. december.
35 „Syrian Intelligence Chief Allends CT Dialogue With S/CT Benjá
min”, Wikiieaks, 2010. február 24., wikiIeaks.org/plusd/cables/ 1 0 DA
MASCUS159_a.html.
^ Uo,
9. Újjászületés
J „The Return of Khilafah” Dábek, 1. szám, 2014. július, www.media.

clari onproject.org/files/09-2014/isis-isil-islamic-state-magazine-Issue
-1 -the-return-of-khilafah.pdf.
2 „Kills Senior Syrian-based al Qaeda Facilitator in Mosul” The Long War
journal, 2 0 1 0 . január 28. www.longwarjournaLorg/archives/2 0 10 / 0 1 /
us_kills_se n ior_syri.php.
3 Uo.
4 Gordon- Trainor; i. m>, 623.
5 Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014, november.
6 Uo.
7 Ruth Sherlock: „How a Talented Footballer Became World’s Most
Wanted Mán, Abu Bakr al-Baghdadi” The Telegraph, 2014. november
11., www.telegraph.co.uk/ncws/worldnews/middleeast/iraq/10948846/
How-a-talentedfootballer-becam e-worlds-m ost-wanted-m an-Abu
-Bakr-al-Baghdadi.html.
304 A;. Iszlám Állam
8 Uo,
y Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014, december.
10 Sherlock: i. m.
11 Hashimn. m,
12 Chulov: i. ni.
13 Uo,
14 Uo,
iri Uo.
Tö Hashim, í. m.
'7 Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014. október
18 Ben Hubbard - Eric Schmitt: „Military Skili and Terrorist Technique
Fuel Snccess of ISIS17, The New York Times, 2014. augusztus 27., mobil,
19 Ruth Sherlock: „Inside the Leadership of Islamic State: How the New
Caliphate7 Is Run” The Telegraph, 2014. július 9., www.telegraph.co.uk/
news/worldnews/middieeast/iraq/10956280/lnsjde-the-leadership-of
-Islamic-Statehow-the-new-caliphate-is-run.html.
20 1-Iisham al-Hashimi: „Rcvealed: The Islamic State ‘Cabinet,* From Fi
náncé Minister lo Suidde Bomb Deployer” The Telegraph, 2014. július
9., www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/iraq/10956193/
Revealed-the-Islamic-State-cabmet-from-lmance-miiiister-to-suicide
-bomb-deployer.html.
1] Siobhan Gorman - Nour Malas - Matt Bradley: „Brutal Efficiency:
The Secret to Islamic States Success”, The Wall Street Journal, 2014.
szeptember 3„ www.wsj.com/articles/the-secret-to-the-success-ofis
lannc-State-1409709762.
22 Siobhan Gorman - Nour Malas - Matt Bradley: „Disciplined Cadre
Runs Islamic State >The Wall Street Journal, 2Ü14. szeptember 3., www.
wsj.com/articIes/SB2000142405297020454560458012782335760
9374.
23 „Exclusive: Top ISIS Leaders Revealed”, AlArabiya News, 2014. február
13., english.alarabiya.net/cn/News/2014/02/13/Exclusive-Top-ISIS
-leaders-revealed.htm).
24 Hubbard-Schmitt, 2014.
25 „3 Senior ISIS Leaders Killed in US Airstrikes” CBS News, 2014. decem
ber 18,, www.cbsnews.com/news/3-senior-isis-leaders-killed-in-u-s
-airstrikes.
2* Sherlock: i. m., 2014. július.
27 Hubbard-Schmitt: i. m.
28 Uo.
J egyz et ek 305
29 Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014. október.

30 „Rcd-Bearded Chechen Fighter Is Face of ISIS" Sky Nem, 2014. július
3., news.sky.com/story/1293797/red-bearded-chechenfighter-is-face
-of-isis.
■1 Gorman: i. m.
32 Nina Akhmeteli: „The Georgián Roots of Isis Commandcr Omar
al-Shishani” BBC News, 2014. július 8 ., www.bbc.com/news/world
europe-28217590.
33 Uo.
31 Bassem Mroue: „Chechen in Syria a Rising Star in Ext remist Group”
Associated Press, 2014. július 2 ., bigstory.ap.org/article/chechen-syria
-rising-star- extremistgi oup.
35 Akhmeteli: i. m.
36 Mroue: i. ni.
37 Joanna Paraszczuk: „The Chechen Leader With a Grudge and the IS
Commander with Ni ne Lives”, Szabad Európa Rádió, 2014. november
14., www. rféri.org / co n tent/isl am ic-staté -why-ka dyrov -cl aims -sh isha ni
killed/26692100.html.
3S Nour Malas - Rima Abushakra: „Islamists Seize Airbase Near Aleppo”
The Wall Street Journal 2013. augusztus 6 ., wiv.wsj.com/articles/SB100
01424127887323420604578652250872942058.
39 Anne Barnard - Hwaida Saad: „,Rebels Gaín Control of Government
Air Base in Syria" The New York Times, 2013. augusztus 5., www.
nytim es.com /2013/08/06/w orld/m iddleeasL/rebels-gain-control
-of-government-air-base-in-syria.html; Michael Wciss: „Col. Oqaidi
on aTQaeda, UN Inspcctors, and Kurdish Militias”, N OW Lebanon,
2013. augusztus 18., now.mmedia.me/lb/en/jnterviews/col-oqaidi-on
-alqaeda-un-inspectors-aod-kurdish-militias.
1(1 Joanna ParaszczAik: „Military Prowess of IS Commander Umar Shi-
shani Called Intő Question” Rádió Free Europe Rádió Liberty, 2014.
n ovem b er 6 ., www. r ferLorg/ co nt ént/ urna r -shisha ni-mili tar y-prowe ss
-islamic-state/26677545.hlml.
41 Allan Hall: „One of the Teenage Austrian ‘Poster Girls’ Who Ran Away
to Jóin ISIS Has Been Killed in the Conflict, UN Says” The Daily Mail,
2014. december 18., www.dailymail.co.uk/news/article-2879272/One
- teenage-A ustrian-poster-girls-ran-away-join -ISIS-killed-conflict
-says.html.
42 „Austria Detains Teenage Girls Who Wanted to Marry ISIS Fighters”,
NBCNcws, 2015. január 11., www.nbcnews.com/storyline/isis-terror/
austriadetains-teenage-girls-who-wanted-m arry-isis-íighters-n284
096.
„George Orwell Reviews Mein Kampf: »He Envisages a Horrible Brain-
less Empires, (1940)” Open Culturc, 2014. augusztus 19., www.open
culturexom/2014/08/george-orwclR re viewsmein-kam pf-1940.html.
9. Az elárult forradalom
1 „Inlerview With Syrian President Bashar al-Ássad”, The Wall Street

Journal>2 0 1 1 . január 31,, wwv.wsj.com/articles/SB 100014240527487
03833204576114712441122894.
2 „Syria: Gang Attacks Peaceful Demonstralors; Políce Look On”, H u
mán llights Watch, 2 0 1 1 . február 3,, www.hrw.org/news/2011/02/03/
syria-gang-attacks-pcaceful-démonstrators-policc-look; Lauren Wil
liams: „Syria Clamps Down on D issen t with Beatings and Arrests”
The Guardian, 2 0 1 1 . február 24., www.theguardian.com/world/2 0 1 1 /
feb/24/syria-crackdown-protest-arrests-beatings.
3 Molly Hennessy-Fiske: „Syria: Activists Protest Police Beating, Gall fór
Investigation” The Los Angeles Times, 2014, februári7., latimesblogs.
latim esxom /babylonbeyond/ 2 0 1 1 / 0 2 /syria-activists-protest-poíice
-beatingcall - fo r-invcs tigation.html.
1 Uo.
5 Rania Abouzeid: „The Syrian Style of Repression: Thugs and Lec-
tures”, TIME, 2 0 1 1 . február 27,, contenl.time.com/time/world/article/
0,8599,2055713,00.html.
Dane Vallejo - Michael Weiss: „Syria Media Briefing: A Chronology of
Protest and Repression” The Henry Jackson Sociely, 2 0 1 L május, henry
pdf.
7 Fergal Keane: „Syria Ex-Detainees Allege Ordeals of Rape and Sex
Abuse” BBC News, 2 0 1 2 . szeptember 25., www.bbcxorn/news/world
middle-east-19718075.
RJosh Rogin: „Syrian Defector: Ássad Poised Lo Torture and Murder
150,000 More”, The Daily Beast, 2014. július 31., www.thedailybeast,
comí artides/2014/07/31/s yria n -defe cto r- áss ad-p ois ed -1o - tor tu re -an d
-murder-150-000-more.html.
9 Josh Rogin: „US: Ássads ‘Machinery of Deatli Worst Since the Nazis”,
The Daily Beast, 2014, július 7.,www.thedailybeastcom/articles/2014/
07/07/u-s-assad-s-machinerv-of-dcalh-worst-since-the-riazis/html.
J eg y z et ek 307
10 „The Syrian régimé says, *A1 Ássad or we 11 burn the countrv dowrí”,
YouTube-videó, 7:24, Tehelka TV feltöltése, 2013. október 30., www,
youtube.com/watch?v=wNBGHaTkgW 8 .
11 James Reynolds: „Syria Torture Accounts Reinforce Humán Rights
Concerns”, BBC News, 2012. július 3., www.bbc.com/news/world
-middle-east-18687422.
12 Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014. november.
13 Nibras Kazimi: Syria Through Jihadist Eyes: A Perfect Enemy. Stanford,
Hoover Press, 2010 ., 63.
14 Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014. november.
15 Rulh Sherlock: „Confessions of an Ássad 'Shabiha Loyalist: How I
Raped and Kjlled fór L300 a Month”, The Tdegraph, 2 0 1 2 . július 14.,
www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/syria/9400570/
Confessions-of-an-Assad-Shabiha-loyalist-how-Iraped-and-killed
-fór- 300-a-month .html.
16 Stephanie Nebehay: „Most Houla Victims Killed n Summary Fxecu-
tions: UN” Reuters, 2012. május 29., www.reuters.com/article/2 0 1 2 /
05/29/us-syria-un-idUSBRE84Sl 0020120529.
17 Harriet Alexander - Ruth Sherlock: „The Shabiha: inside Ássad s Death
Squads”, 'The Telegraph, 2 0 1 2 . június 2 ., www.teiegraph.co.uk/news/
worldnews/middleeast/syria/9307411/The-Shabiha-Inside-Assads
-d eath -squ ads.html.
,a „Report of the Independenl International Commission of Inquiry on
the Syrian Arab Republic” Humán Rights Council, 2 1 st Session, 2012.
augusztus 15., www.ohchr.org/Documents/IIRBodies/HRCoundl/
Regular Sesslon/Session2 1 /A-HRC - 2 1 - 50.doc.
iy Chris McGreal: „Houla Massacre: US Accuses Irán o f‘Bragging7 about
Its Military Aid to Syria”, The Guardiany 2012. május 29., www.the
guardian.com/vvorld/2012/may/29/boula-massacre-us-accuses-iran.
2ÜSam Dagher: „Syriás Alawite Force Turnéd Tide fór Ássad” The Wall
Street Journal, 2013. augusztus 26., www.wsj.com/articles/SB10001424
127887323997004578639903412487708.
21 Axe, i. m.
22 Uo.
„Insight: Syrian Governmcnl Guerrilla Fighters Being Sent to Irán tor
Training”, Reuters, 2013. április 4., www.reiiters.corn/article/2013/04/04/
us-syriairan-training-insight-idUSBRE9330DW20130404.
24 Farnaz Fassihi - Jay Solomon - Sam Dagher: „Iranians Diai Up Pré
sé nce in Syria”, The Wall Street Journal, 2013. szeptember 16., www
wsj.com/articles/SB1000142412788732386460457906738286180
8984.
« Uo.
2í>Michael Weiss: „Rise of the Militias” NOW Lebanon, 2013 május 2 1 .,
now.m média, me/lb/en/commcntaryanalysis/rise-of-the-militias.
27 „No Ones Leff, Humán Rights Watch, 2013. szeptember 13.* www.hrw.
org/reports/2013/09/13/no- onC' s-left -0.
28 Filkins, L m.
2VPárnáz Fassihi - Jay Solomon: „Top Irán ián Official Acknowlcdges
Syria Role* The Wall Street Journal, 2 0 1 2 . szeptember 16., online.wsj.
com/news/articles/SB 1000087239639044372020457800048283141
9570.
30 Will Fulton - Joseph Holiiday - Sam Wyer: Iranian Strategy in Syria.
AEI’s Crilical Threals Project 8c Institute fór the Study of War, 2013.
május, www.understandingwar.org/sites/default/filcs/lranianStralegy
inSyria-lMAY.pdf.
31 Uo.
32 Karim Sadjadpour: „Irán: Syrias Lőne Régiónál Ally” Carnegie En-
dowment tor International Peacc, 2014. június 9., carnegicendowment.
org/2014/06/09/syria'S-lone-rcgionaI-allyiran.
33 „Administration Takes Additional Stcps to Hold the Government of
Syria Accountable fór Violent Repression Against lile Syrian Pcople"
US Department of the Treasury, 2011. május 18., www.treasury.gov/
press-center/press-releascs/Pages/tgl 181 .aspx.
31 Michael R Gordon: „US Presses Iraq on Iranian Planes Thought
to Carry Arms to Syria’ The New York Times, 2012. szeptember 5.,
www.nytimes.com/2012/09/06/world/middleeast/us-presses-iraq-on
-iranian-pIanes-thoughtto-carry-arms-to-syria.html.
33 Uo.
36 Arash Karami: „Irán News Site Profi les Head of Iraqs Badr Organi-
2ation” Ál-Monitor, 2014. november 13., www.al-monitor.com/pulse/
originals/2014/11/iran-news-site-profiles-badr-org.htm).
37 William Booth: „Israelí Study of Foreign Fighters in Syria Suggcsts
Shiites May Outnumber Sunnis” The Washington Pást, 2014. január
2 .>www.washingtonpost.com/bl ogs/worldviews/wp/2014/01 / 0 2 /israeli
- study-offoreign -fighters -in -syria- suggests-shiites-may-o utnumber
-sunnis.
38 Phillip Smyth: „From Karbala to Sayyida Zaynab: lraqi Fighters in
Syrias Shi a Militias” Combating Terrorism Center al West Point, 2013.
Jegyzetek 309
augusztus 27., www.ctc.usma.edu/posts/from-karbala-to-sayyida-zay

nab-iraqi-fighters-in-syriasshia-militias.
5y Suadad al-Salhy: „Iraqi Shfite Militants Fight fór Syrías Ássad5'
Reuters, 2012, október 16., www.reuters.com/ar ti cl e/2 0 1 2 / 10/16/us
-syriaerisis-ir aq-mililias-id USBRE89FOPX20121016.
413 Phillip Smyth: „Breaking Badr, The New Season: Conlirmation of
the Badr Organizations Involvement in Syria” Jihadology blog, 2013.
augusztus 12 ., jihadology.net/2013/08/12/hizballah-cavalcade-brea
king-badr-the-newseason-confirmation-of-the-badr-organizations
-involvement-in-syria.
1] Farnaz Fassihi: „Irán Pays Afghans to Fight fór Ássad”, The Wall Street
Journal, 2014. május 22., wwwwsj.com/articles/SB 1000142405270230
4908304579564161508613846,
17 Martin Cbulov; „Syrian Töwn of Qusair Falls to Hezbollah in Brcak
through fór Ássad” The Guardian, 2013. június 5., www.theguardian.
com/world/2013/jun/05/syria-army-seizes-qusair.
43 Mona Alami; „Hezbollah Fíghter Details Opsin Qusayr” N O W Leba-
non, 2013. június 4 ., now.mmcdia.me/lb/en/interviews/hezbollah
-fighterdetails-ops-in-qusayr,
11 Martin Chulov - Mona Mahmood: „Syrian Sunnies Fear Ássad Régi
mé Wants to lFthnically Cleanse Alawite lleartland” The Guardian,
2013. július 2 2 ., www.theguardian.com/world/2013/jul/22/syria-sunnis
-fear alaw ite -ethnic -ele ansi ng.
4? Andrew Gilligan: „Ássad: Challengc Syria at Your Ferii” The Telegraph,
2011. október 29., www.tdegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/
syria/8857898/Assad-challeiige-Syria'at''your-peril.html.
46 Wyatt Andrews: „Clinton: Arining Syrian Rebcls Could Help al Qaeda”
CBS News, 2 0 1 2 . február 27., www.cbsnews.com/ncws/clinton-arm
ing-syrianrebels-could-help-al-qaeda.
47 Glenn Kesslcr: „Arc Syrian Opposition Fighters, ‘Former Farmers or
Teachers or PharmacislsT' The Washington Post, 2014. június 26., www.
wash íngtonpost. com/blogs/fact-checker/ wp/2014/06/26/ arc -syria n
-opp os it io n -fi gh te rsfó r m er -far m ers -or-te acher s-or-phar macis ls.
4y Frederic Hof: „Saving Syria is No ‘Fantasy5” Politicu, 2014. augusztus
11 www.politico.com/magazine/story/2014/08/mr-presidenl-saving
-syria-is-nofantasy-J09923.html.
4y „Ássad Orders New Syrian Amnesty” al-Dzsazíra, 2011. június 21.,
www. alj azeer a. com /news/m íddleeast/2011/06/2011621944198405,
html.
310 Az Iszlám Á l l a m
50 Mohammed Habash; „Radicals Are Ássad s BestFriends”, The National

2014. január I., www.thenationai.ae/thenationalconversation/comment/
radicals-are-assadsbestfriends.
51 Joshua Landis: „Syria’s Top Five Insurgent Leaclers”, Syria Comment
blog, 2013. október 1 ., www.joshualandis.com/blog/biggest-pov/erful
-m il it iale ade rs-syr ia,
52 Ahmad al-Bahri,: „ISIS Restructures Raqqa Under its NewRuling Sys
tem” Syria Deeply, 2014. november 17, www.syriadeeply.org/articles/
2014/11 /ó388/isis-restr uctures-raqqa-r ul ing-system.
53 „Designations of Foreign Terrorist Fighters” US Department of State,
2014, szeptember 24., www.statc.gov/r/pa/prs/ps/2ü 14/09/232067.
htm.
54 Phil Sands - Justin Vela - Suha Maayeh: „Ássad Régimé Set Free Extre-
mists from Prison to Fire Up Trouble during Peaceful Uprising” The
National, 2014. január 21., www.thenational.ae/world/syria/assad
-regim eset~frce-cxtrem ists-from -prison-to-fireup-trouble-during
-peaceful-upr ising,
55 Ruth Sherlock; „Exclusive Interview: Why I Defected from Bashar
al-Ássad s Régimé, by Former Diplomát Nawaf Fares” The Telegraph>
2012. július 14., www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/
syria/9400 53 7/Exclusive-interviewwhy -1- defected-from - Bashar-al
-Assads-regime-by-former-diplomat-Nawaf-Fares.html.
Rania Abouzeid: „The Jihad Next Door” Politico, 2014. június 23., www,
politico.com/magazi ne/story/2014/06/al-qaeda-iraq-syria-108214.
html.
57 Sands et al., i. m.
58 „Extremism Hits Home Stopping the Spread of Terrorism” Per Concor-
dián, 5/3. sz., 2014., wrwvv.marshallcenter.org/mcpublicweb/MCDocs/
fii es/Coll ege/F_P ublications/per Concord iam/pC_ V5N3_en.pdf.
5Í Interjú a kötet egyik szerzőjével, 2014, november.
60 „Full Interview with Abu Mohammad al-Jolani” Internet Archive, Abe
Khabbaab feltöltévse, archive.org/details/golan2.
61 Sheikh Ayman ATZawahiri: „Move Forward, O í Jons of Sham”, The
Global Islamic Media Front, 2012., azelin.files.wordpress, com/2012/02/
dr-ayman-al-elba93awc481hirc4ab-22onward-oh-íions-of-syria22
-en.pdf.
62 Sheikh Ayman Ai-Zawahiri: “Move Forward, O Lions of Sham” The
Global Islamic Media Front, 2 0 1 2 . április 26., worldanalysis.net/modules/
news/artide.plip?storyid=2125.
J eg y z et ek 311
10. Megtértek és „ötcsillagos dzsihádisták”
1 Arthur Koestler: Sötétség délben (Darkness atNoon) Ford.: Bárt István.

Budapest, Európa, 201 L 281.
11. A Twittértől a Dábek \g
1 „Head to Head - Will ISII. Fut an End to (raq?” YouTube-videó, 47:27,

feltöltötte: al-Dzsazíra, 2014. november 2 1 ., http://youtu.be/XkJl9U
bG 2 lo.
2 Nico Prucha: „Is This the Most Successful Release of a Jihadist Videó
Ever?” Jihadica blog, 2014. május 19., www.jihadica.com/is-this-the
most-successful-release-of-a-jihadist-video-ever, A videót lásd jihado
logy. net/2014/05/17/al-furqan-media-presents-a-new-video-message
-írom- the -islamic -stateof-iraq -and-al -sham- clanging-of-the- swords
-part-4.
3 J. M. Berger: „How ISIS Games Twitter”, The Atlantic, 2014. június ló.,
www.theatlantic.com/inter national/archive/2014/06/isis -iraqtwitter
-social-media-strategy/372856.
4 „The Failed Crusade’ Dábek, 4. szám, 2014, október, m edia.darion
project.org/files/islamic-state/islamic-state-isis-magazine-Issue-4-the
-failedcrusade.pdf,
5 Hashim, i. m.
6 „Mufti £Daash’ Legitimate: Hedma Shrines of Mosul, on the Basis of
the 'M odern Prophetic*’, Al-Ghad, 2014. november 17., www.alghad.
com/articles/836900.
7 Think AgainTurn Away, Twitter-poszt, 2015. január 15,, 11,04, twitter.
com/ThinkAgain_DOS/status/555802610083852289.
8 Dán Lamothe: „US Military Social Media Accounts Apparently Hacked
bv Islamic State Sympathizers” The Washington Post, 2015. január 12.,
w w . wa sh in gtón p őst.co ml n ews / che ckp o int/ wp / 2 015 / 01 /1 2 / centco m
-twitteraccount- apparently-hacked -by-islamic-state- sympathizer.
9 Eli Laké - Josh Rogin: „Islamic States Psychological War on US Troops”,
Bloomberg View, 2015. január 15,, www.bloombergview.com/artides/
2015-01-15/islamic-states-psychological-war-on-us-troops.
12. Külön utakon
1 Bradley Klapper - Kimberly Dozier: „Al-Qaeda Building Well-Orga-

nized NetWork in Syria: US Intclligence Ofíicials” National Post, 2015,
augusztus 10 ., news.nationalpost.com/2012/08/10/al-qaeda-biiilding
vvell-organizednetwork- in -syria.
2 Bradley Klapper - Kimberly Dozier: „US Officials: al-Qaeda Gaining
Foothold in Syria” Yahoo! News, 2 0 1 2 . augusztus 10,, news.yahoo.com/
us-offidals-aFqaida-gaining-foothold-syria-201207990.html.
3 Julián Borger: „Syria Crisis: West Loses Faith in SNC to Unité Opposí-
tion Groups” The Guardian, 2012. augusztus 14., www.theguardían.
com/world/2()12/aug/13/syria-opposition-groups-na Lional-council.
4 „Trcasury Sanctions Al-Nusrah Front Leadership in Syria and Militias
Supporting the Asad Régimé”, US Department of the Trcasury, 2 0 1 2 ,
december 1 L, www.treasury.gov/press-center/press-releases/Pages/
tg!797.aspx.
5 Ruth Sherlock: „Syrian Rebels Dcfy US and Pledge Allegiance to Jihadi
Group” The Telegraph, 2 0 1 2 . december 10., www.Lelegraph.co.uk/news/
worldnews/m iddleeast/syria/9735988/Syrian-rebels-defy-US-and
-pledge-allcgiance- lojihadi-group. html.
r> Rania Abouzcd: „How Islamist Rebels in Syria z\reRuling a Fallcn Pro
vinciái Capital,” Time, 2013. március 23., world.time.com/2013/03/23/
liow-íslamist-rebels-in-syria-are-ruling-a-faílen-provincial-capital,
7 Paul Wood: „The Day Saddam’s Statue Feli”, BBC News, 2004. április 9.,
ncws.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/3611869,stm.
* Rania Abouzeid: „A Black Flag in Raqqa1, The New Yorkén 2013. április
2 ., www.new7 0 rker.com/news/news-desk/a-black-flag-in-raqqa.
9 Abouzeid, i. m,
10 Abouzeid, i. ni.
11 Rita Katz - Adam Raisman: „Special ReporL 011 the Power Struggle Bet-
ween al-Qaeda Branches and Leadership” INSITE 011 Terrorism blog,
2013. június 25., news.siteintelgroup.com/bIog/index.php/about-us/21
-jihad/3195-spcriabreport-on-the-power-struggle-betwcen-al-qacda
-branches-andleadership-al-qaeda-in-iraq-vs-al-nusra-front-and-zawa
hiri.
12 Uo.
13 Uo.
14 „Translation of al-Qaeda Chief Ayman al-Zawahirfs Letter to the Lea-
ders of the Two Jihadi Groups”, hozzáférés; 2015. január 18., s3.docu
Jegyzetek 313
mentcloud.org/docmnents/710588/transiation-of-ayman-al-zawahiris
-letter.pdf.
15 Thomas Joscelyn: „Al Qaedas Chief Representative in Syria Killed in
Suicide Attack” The Long War főárnál, 2014, február 23., www.long
warjournal.org/archives/2014/02/zawahiris_chief_repr.php.
„Sources in Aíeppo, Syrian Net: Syrian Régime Released from Abu
Musab al-Suri and his Assistant Abn Khaled, Observers See a Threat to
Washington”, Aleppo Syrian Net, 2011. december 23,, hozzáférés: 2015.
január 3., wsnv.sooryoon.net/archives/41907.
17 Caleb Weiss: „Caucasus Emirate Eulogizes Slain Ahrarai Sham Leaders”
The l ong War Journal, 2014. szeptember 15., www.longwarjournal.
org/archives/2014/09/caucasus_emi rate_eul.php.
IHJames Barr: A Line in the Sand: Britain, Francé and the Struggle That
Shaped the Middle EasL New York, Simon & Schuster, 2012,, 12.
19 lan Black: „Isis Breach of Iraq-Syria Bordér Merges Two Wars intő One
‘Nightmarish Reality” The Guardian, 2014. június 18., vvvvw.lheguar
dian.com/world/2014/jim/18/isisdraq-syria-two-wars-one-nightmare.
2(1 Constanze Letsch: „Foreign Jihadis Change Face of Syrian Civil War”,
The Guardian, 2014. december 25., www.theguardLan.com/world/2014/
dec/25/foreign-jihadis-syrian-civil-war-assad.
21 A takfirik olyan személyek, akik más muszlimokat elhajlónak, azaz
olyan személynek bélyegeznek, akik elhagyták a vallásukat, kiLértck az
iszlámból. A szélsőséges dzsihádisták szempontjából ennek azért van
jelentősége, mert alapvetően az iszlám vallás tiltja egy muszlimnak más
muszlimok megölését. Ha viszont előtte hitehagyoltnak minősíti, ak
kor ezzel megteremti a jogalapot a gyilkosságra. Bár a kérdés elméle
tinek tűnik, az 1950-60 évek iszlamista szélsőségeseinek komoly belső
konfliktust jelentett, hogyan teremtsenek vallásjogilag alátámasztható
jogalapot a szekuláris arab rezsimek elleni erőszakos fellépésükhöz.
Éppen ezért napjainkra a takflri a dzsihádista elnevezésnek az egyik
szinonimájává vált a közbeszédben. (A Lekt - Wü P.)
22 Paul Wood: „Key Free Syria Army Rebel 'Killed by Islamist Group’”,
BBC News, 2013. július 12., www.bbc.co.uk/news/world-middleeasL
-23283079.
23 „New Front Opens in Syria as Rebels Say al Qaeda Attack Means War”,
Reuters UK, 2013. július 13„ uk.reuters.com /artíde/2013/07/13/uk
-syria-cnsis-idUKBRE96B08C20130713.264
24 Richard Spencer: „Al-Qaeda-Linked Rebels Apologise After Cutting Off
Head of Wrong Person” The Telegraph, 2013, november 14., www.tele
314 Az Iszlám Álla m
graph.co.uk/news/worldnews/middleeast/syria/10449815/Al-Qaeda
-linkcdrebds-apologise-after-cutting-off-head-of-w rong-person.
html.
25 „Rule of Terror: Living Under ISIS in Syria” Report of the Independent In^
ternational Commission of Inquiry on the Syrian Arab Republic, United
Nations, 2014. november 14., wwvohchr.org/Documents/HRBodies/
HRCouncil / CoISyr ia/HRC_CR P_ISIS_14Nov2014.pdf.
Lauren Williams: „Islamist Militants Drive Free Syrian Army Out of
Raqqa”, The Daily Star Lebanon, 2013. augusztus 15., wwv.dailystar.com.
lb/News/Middle-Hast/2013/Aug-15/227444-islamist-mílitants-drive
-free-syrian-army-outof-raqqa.ashx.
27 Uo.
2HMichael Weiss: ”Has Sahwa Hit the Fan in Syria?” N O W Lebanon,
2014. január 8., now.mmedia.me/lb/en/commentaryanalysis/529244
-has-sahwa-hitthefan-in-syria.
2- Tareq Al-Abed: „The Impending Battle Between FSA, Islamic State
of iraq and Syria” Al-Monitor, 2013. július 3L, www.al-monitor.com/
pulse/security/2013/07/syria-possible-battle-fsa-islam icstate-i raq
-syria.htmL
30 Uo.
31 Uo.
32 Uo.
33 Uo.
34 Uo.
35 Uo.
36 Interjú az egyik szerzővel, 2015. január.
37 Uo.
3HUo.
3<>Uo.
40 Uo,
41 Uo,
J2 Richard Barrelt: „The Islamic State” The Soufan Group, 2014. novem
ber, soufangroup.com/wp-content/uploads/2014/1O/TSG-TheTslamic
-State-Novl4.pdf.
43 Yossef Bodansky: „The Sochí ölympics Terror Threat has Links to
Camps in Syria that are Supported by the US”, World Tribüné, 2014.
január 24., www.worldtrlbune.com/2014/01/24/thc-sochi-olympics-ter
ror-threat-has-links-to-campsin-syria-that-are-supported-bythe-u-s.
Jegyzetek 315
44 Liz Sly: „Al-Qaeda Disavows Any Ties with Radical Islamist ISIS Group
m Syria, Iraq”, The Washington Fost, 2014, február 3., www,Washington
post.com/world/middle_east/al-qaeda-disavows-aiiy-ties-with-radical
-islamistisis-group in-syria-iraq/2014/02/03/2c9afc3a-8cef-ile3-98ab
-fe52282 l7bdl_story.html.
415 Ali Ai Haj - Abu Bakr: „Abu Maria: The Nusra Leader Behind (he Split
with IS in Syria?” Middle East Ilye, 2014. november 14., www.middleeasí
eye.net/in-depth/features/changes-jabhat-al-nusraindicate-changes
-entirebattlefield-1875666927.
46 Nibras Kazimi: „The Caliphate Attempted”, Hudson Institute, 2008.
július 1., www.hudson.org/research/9854-the-caliphate-attempted
-zarqawi-s-ideologicalheirs-their-choice-for-a-caliph-andthecollapse
-of-their-self-styled-islamic-state-of-iraq.
47 „Syria: Countrywide Conflict Report #4” The Carter Center, 2014.
szeptember 11„ www.cartercenter.org/resources/pdfs/peace/conflict_
resolution/syria-conflict/NationwideL'pdate-Sept-18-2014.pdf.
49 Kyle Orton; „The Ássad Régimés Collusion with ISIS and al-Qaeda:
Assessing the Evidence”, The Syrian Intifada blog, 2014, március 24.,
kyleorton 199 Lwordprcss.com /2014/03/24/assessing-the-evidence
of-collusion-betweenthe-assad-regime-and-the-wahhabi-jihadists
-part-1.
49 Michael Weiss: „Trust Irán Only as Far as You Can Throw lt” Eoreign
Policy; 2014. június 23., foreignpolicy.com/2014/06/23/trustjran-only
-as-far-as-youcanthrow-it,
50 Uo.
31 Ruth Sherlock: „Syrias Ássad Accused of Boosting al-Qaeda with Sec-
ret Oil Deals” The Telegraph, 2014. január 20., wvw.telegraph.co.uk/
news/worldnews/middleeast/syria/10585391/Syrias-Assad-accusedof
-boosling~al-Qaeda-with-secrel-oil-deals.html.
52 Frederic C, Hof: „Syria: Should the West Work with Ássad?” Atlantic
Council, 2014. július 10., www.atlanticcouncil.org/blogs/menasource/
syria-shouldthe-west-work-with-assad.
13. A sejkek hanyatlása
1 William D. Wunderle: A Manual fór American Servicémen in the Arab

Middle East: Using Cultural Understanding to Defeat Adversaries and
Win the Peace. New York, Skyhorse Publishing, 2013.
316 Az Iszlám Álla in
2 Carole A, O’Leary - Nicholas A. Heras: „Syrian Tribal Networks and

their Implications fór the Syrian Uprising” The Jamestown Founda
tion, 2012. június Lf www,jamcstown.org/single/?no_cachc=l&tx_
ttncws%5Btt_news%5D=39452.
3 YouTube-videó, 7:28, feltöltette: Shaam Network S.N.N., 2011. április
1 www.youtube.com/waldi?v=Y4wwl.x.UrHMs.
4 Nasser Al-Ayed: ,Jihadists and Syrian Tribes”, Global Arab Network,
2014. november 6., www-globalarabnetwork.com/ studies/13181-2014
-11-06-11-53-28.
3 Pcter Neumann: „Suspects intő Collaborators” The London Review of
Books, 36. évfolyam 7. szám, 2014. április 3., www.lrb.co.uk/v36/n07/
peter-ncumaiin/siispects-into-collaborators.
6 Karén Leigh: „In Deir Ezzor, ISIS Divides and Conquers Rebel Groups”,
Syria Deeply, 2014. augusztus 1L, www.syriadeeply.org/articles/2014/08/
593 O/deir-ezzor-isis-divides-conquers-rebel-groups.
7 Interjú Vail Eszámmal, 2014. november.
14. El-Daula
1 Martin Chulov: „Isis Fighters Surround Syrian Airbase in Rapid Drive

to Recapture Lost Territory” The Guardiany 2014. augusztus 22., www.
theguardian.com/world/2014/aug/22/isis-syria~airbase-tabqa.
2 „ISIS Take over Syria Army Base, Bchead Soldiers: Activists”, The Daily
Star Lcbanon, 2014. július 26., www.dailystar.com.lb/News/Mjddle
-Kast/2014/Jul-26/26522ó-85-syria-troops-killed-in-jihadist-advance
-actívists.ashx.
3 YouTube-vidcó 7:29, feltöltötte; Syria.truth, 2014. szeptember 15., www7-.
youtube.com/'watch ?v=zsA7 FQyw urU# t= 11,
1 Amié Barnard: „Blamed fór Rise of ISIS, Syrian Leader is Pus.hed lo
Escalate Fight” The International New York Times, 2014. augusztus 22.,
www.nylimes.com/2014/08/23/world/middleeast/assad-supporters
-weigh-benefLts-of-usstrikes-in-syria.html.
5 Price et ak, i. m.
6 Az ISIS részéről több felkelőcsoportot ért állandó támadások miatt ezek
a szervezetek 2014 januárjában az egész országban koordinált ellen
támadást indítottak a terrorszervezet ellen. Az offenzívára válaszul az
rSTS számos régióban feladta jelenlétét cs visszavonta erőit (ott, ahol
tudta) Kelet-Szíriába. (A Lekt. - W . P )
J&gyzeíek 317
7 Ghaith Abdul-Ahad: „’Syria is Nőt a Revolution Any more - This is

Civil War”, 'J'he Guardian, 2013. november 18., wtvw.theguardian.com/
world/2013/nov/18/syria-revolution-civil-war-conflict-rivalry.
5 Orwa Moqdad: „A Rebel Killed by Rebels” NOWLebanon, 2013. de-
ccmber 19., now.mmedia.me/lb/en/reportsfeatures/526509-the-enemy
-nf-the-enemy
9 Hassan Abu Haniya: „Structural Construction of the Tslamic State”1,
Al fazecra Center fór Studies, 2014. november 23*, studies.aljazeera.
net/files/isil/2014/11/2014112363816513973.html.
10 Első hallásra érthetetlennek tűnik, hogy egy központi hatalom miért
fizetné tovább azoknak az állami alkalmazottaknak a bérét, akik már
az ellenség által ellenőrzött területeken élnek. A valóságban ez nem
csak Szíriában, de Irakban is gyakorlat. Az Iszlám Állam által elfoglalt
Moszulban egészen 2015 nyaráig kapták a fizetésüket az állami alkal
m azottak Az iraki lcurd területekre menekült több százezer szunnita
arab továbbra is kapja a fizetését a bagdadi kormánytól, annak ellenére,
hogy semmilyen munkát nem végeznek (A Lekt - W. R)
11 Scott BronsLein - Drew Griffin: „Self-Funded and Deep-Rooled:
How ISIS Mákos Its Millions”, CNN, 2014. október 7., edition.cnn.
com/2014/10/06/world/meast/isis-funding.
12 „Germán Spies Say Isis Oil Is.n’t Money Gusher”, The Loccil, 2014. no
vember 7,, www.thelocal.de/20141107/spies-say-isis-oil-isnt-money
gusher.
13 „Zakat FAQs” Islamic Relief UK, hozzáférés: 2015. január 18., www,
islamic-relief.org.uk/about-us/what-we-do/zakat/zakat-faqs/# trade.
H The Islamic State blog, the-islamic-state.blogspot.ae/2014/02/blog-post
_26.html.
10 Bronstein-Griffin: i. m.
p „Dispatch from the Tieid: Islamic State Weapons in Iraq and Svria”
Conflict Armame.nt Research Ltd, 2014. szeptember, conflictarm.
com/wpcontent/uploads/2Ö14/09/DispatchJS_Iraq__Syria_Weapons.
pdf.
Utószó
1 Jav Solomon: „Prímé Minister Haider al- Abadi Pledges t.o Unify Iraq in
Fight Against Islamic State”, The Wall Street Journal 2014. szeptember
318 Az Iszlám Álfám
25. , www.wsj.com/articles/prime-iiiinister-haider-al-abadi-pledges-to
-unify-iraq-infight-againstislamic-state-1411688702.
2 Phillip Smyth: „All the Ayatollahs Mén” Foreign Policy, 2014. szeptem
ber 18., ibreignpolicy.com/2014/09/18/all-the-ayatollahs-nien.
3 >,Iraq Forces Executed 255 Prisoners in Revenge fór Islamic State
Killings-HRW”, Reuters, 2014. július 12., news.yaIioo.com/iraq-forces
executed-255'prisoners-revenge-islamic-state-133400715.html
1 „Iraq: Survivors Describe jVlosque Massacre” Humán Rights Watch,
2014. november 2., www .hrw.org/news/2014/ll/01/iraq-survivors
-describe-mosque-massacre.
s Susannah George: „Breaking Badr” Foreign Policy, 2014. november 6.,
foreignpolicy.com/2014/11/06/breaking-badr.
6 Uo.
7 „US Militarv Conducts Air Strikes Against IS1L, Airdrops Humanita-
rian Aid Near Amuii” United States Central Command, 2014. augusz
tus 30., www.centcom.mil/en/news/articlcs/us-niilitary-conducts-air
strikes-against-isilairdrops-hunianitanan-aid-iraq.
s Josh Rogin - Eli Laké: „Iran-Backed Militias Are Getting US Wea-
pons” BloombergView, 2015. január 8., www.bloombergview.com/artic
les/2015-01 08/iranbacked-militias-are-getting-us-weapons-iniraq.
9 Maggi Ybarra: „Pentagon: Most of Islamic States Oil Rcfineries in Syria
Have Been Destroyed” The Washington Times, 2014. szeptember 30,,
w w . washingtontimes.com/news/20l4/sep/30/pentagoii-most-of-isis
-úil-refmeries-in-syriahave.
10 „Iraq: ISIS Leader Baghdadi Injured, Stays in Syria” A1 Arabiya News,
2015. január 20., english.alarabiya.net/en/News/middle-east/2015/01/
20/ISISISIS_leader-wounded-and-stays-mostly-in-Syria-says-]raqi
-PM.html.
n Dán Lamothe: „US Air Strikes in Syria Are Now Dwarfing Those in
Iraq, Thanks to the Figlitfor One Town” The Washington Fost, 2014. ok
tóber 16„ wwvv. washmgtonpost.com/news/checkpoint/wp/2014/10/16/
u-sairstr ikes-in-syria-are-now-dwar fing-those-in-iraq-thanks-to-the
-fight-for-one-town.
12 Phil Stewart - Steve Holland: „Hagel, Under Pressure, Resigns as US
Defense Secretary” Reuters, 2014. november 24., www.reuters.com/
ar ticle/2014/11/24/us-usa~ military-hagel-idUSKCNO J81AK20141124.
11 Justin Sínk: „Hagel Memo Cnticized WH Syria Strategy” The Hitt,
2014. október 30., thehill.com/policy/defense/222354-hagel-memo
-criLicized-whsyria-strategy.
jegyzetek 319
11 „US-Backed Rebel Group Criticizes Syria Strikes” AFP, 2014, szeptem

ber 23,, news.yahoo.com/us-backed'rebelgroup-criticisessyria-strikes-
192612603.html
15 Róbert S. Ford: „Remember Our Syrian Allies” The New York Times,
2014. október 3,, www.nytimes.com/2014/10/04/opinion/remember
-our-syrian-allies.htmL
16 Josh Levs - Paul Cruickshank - Tini Lister: „Source: A1 Qaeda Group
in Syria Plotted Attack Against US with Explosivc Clothes”, CNN, 2014.
szeptember 2 3 www.cnn.com/2014/09/22/world/meast/al-qaeda
-syria-khorasan.
17 Fidaa Itani: „Opposition Fighters Are Rejecting US-J.ed Strikes in Syria”,
NO W Lebanon, 2014. szeptember 9., nowmmedia.mc/lb/en/reports
features/564118-opposition-fighters-are-rejecling-us-led-strikes-in
-syria.
^ Tim Lister - Raja Razek: Jslamist Rivals in Syria Find a Common Ene-
my in ‘Crusaders* Coalilion” 2014. október 6., www.cnn.com/2014/
10/06/world/meast/isis-al-nusra-syria.
1<J Rukmini Callimachi - Jim Yardley: „Erőm Amateur to Ruthless Jiha-
dist in Francé” The New York Times, 2015. január 17., www.nytimes.
com /2015/01 /18/world/curope/paris -tér ror ism-brotb ers-sai d-cherif
-kouachi-diarliehebdoiitml.
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
Abbottábad 134,141 Ahfád er-Részül (Próféta unokái)

Abbúd, Haszan 175 225,237
Abdel-Latíf, Bári 251-56, 258, 268 al-Abbász kalifa 19
Abder-Rahmán, Rámi 256 al-Abszi, Sáker 131-32, 136
Abdesz-Szetár, Motana 183-86, al-Bagdadi, Abu-Omár 85-87,
192 108-10,140-41
Abu Greib 83,100,107 al-Bagdadi, Abu-Bakr 19-20,22,
Abu-Abder-Rahinán, Mázin 33, 29, 36, 50, 99,140, 142-55, 179,
89, 151 181,184, 190-91, 195,201,206,
Abu-Adnán 191, 246-48 208, 216-20, 229, 231-34, 239,
Abu-Dzsászem 196 244, 248-49, 258-59
Abu-Gezván 88-89 al-Baján 189
Abu-Halai 141 al-Dzsamál, Szaddám 197, 237
Abul-Kaka (Mahmúd Gul Agászi) al-D zsazíra38,181, 184,218, 235,
130-31 273
Abu-Maruf 100 Aleppó 36, 58,130-31,153,155,
Abu-Rísa, Ahmed 105 161,180, 184, 188-90, 204-07,
Abu-Zeid, Ránija 179, 216 219, 227-30, 237, 240, 248,
Adáb, Dzsaafar 170 250-51,253-55, 259-61, 264
Afganisztáni Iszlám Emirátus 36 Alhúri, Laisz 86, 142-43, 152,181,
Agence Erance-Presse 231,233-34
hírügynökség 257 al-Husszain Ben Ali-mecset 20
Hév- és t árgymut ató 321
Ali Imám mecset 49 Baasz-párt 34, 39-40, 43, 45-46,

al-Káida 21, 25, 30-38,40,45-46, 53, 56, 58, 60, 62, 72, 116, 118,
48,51,54-56,60,63,65-69, 125, 141,147-50, 153, 155,
74-76, 79-104, 107-11, 113-15, 236
121-22, 124, 126, 129-38, 141, Babinszkij, Ali 221
143, 146, 148, 154, 162, 165, 172, Badr hadtest 49, 72-74, 76-78,
175-78, 180-82, 189,198, 209, 169-70, 195
212-13, 215, 218-20, 224, 230-31, Badran, Tony 129-30, 133
233-34, 237, 240-41,252 Bádus börtön 50
Alkouri, Laith 79 Bagdad 34, 37,41-42, 45,47, 49,
al-Kudsz 166-69, 195 53,57,59, 63, 69,71,74-75,
Allahu Akbar Brigád 197 77,81-85, 87, 89-91,96, 100,
al-Núri nagymecset 19, 36 102-04, 109-12, 119-22,136-37,
al-Núszra Front 177, 180-81, 139, 141, 146, 150, 169-70,
189-93, 197,213,215-20, 178-79, 194,216
229-34, 238-41, 249-50,253, 256, Bahrein 137,236
259, 263 Bájátel-ímám (Az imám
al-Zarkávi, Abu-Muszab (Ahmed fogadalma) 27-28
Fedíl Nezál al-Helájlah) 19-21, Bakos, Nada 32
24-38, 40,45, 47-65y67-70, 72, Bálus, Nedűn 176-77
75, 79-81, 83-85, 87, 89, 96,103, Barazi, Farha 161
112,126,131-33, 136,146, 148, Barzáni, Maszúd 256
150-51,156, 181, 189,195,200, Baszidzs 166
207, 212, 220, 231-32, 237, 238, Bászra 89, 107,110, 145
258 Batirasvili, Tarkaii 153
Amin, Haféz 27 BBC 154, 160
Ammán 20, 33 Benjámin, Dániel 138, 213
amm/amniját 246-47 Berg,Nicholas 51, 53
Anszár el-Iszlám 33-35,37, 75,88, Biden, Joe 118-19
151,189 bin íáden, Oszáma 21-26,29-33,
Arafat, Jasszer 22 35-36, 38-39, 41,45, 48-49,
Associated Press 213 54-56, 79-80,84-86, 100, 134,
Aszáib Ahl el-Hak (Igazak 140, 148-49, 180, 231
Tömörülése) 73,170 Blackwater 53
asz-Szadr, Muktada 71, 73 Blanford, Nicholas 130
Atareb 227, 229 Bremer, Paul 41-42,152
Atlantic, The 37 Bush-kormányzat 34, 38, 54, 106,
Atran, Scott 157,201,210 128, 134
Azzám, Abdaliáh 21-24,26,31 Bűn és bűnhődés 28
Camp Bucca 29, 89,107-09, Dzsais el-Iszlámi 86, 99-100

111-12, 145, 151-52, 179, 182 Dzsais Muta 238
Camp Cropper 109 Dzsamal al-Dzsihád 23
Camp Speicher 50 Dzsáríd, Jászín 49
Camp Victory 89 dzsihád
Casey, George Jr 76,94,97-98 -ista mozgalom 84
CENTCOM 103, 108,126, 210 -ista nacionalizmus 80
CharlieHebdo 210 csecsen -ista 155
Cheney, Dick 34 iraki -isták 126,128,231
C1A 24, 32, 52, 72,81, 102, 134, orosz -isták 155
173, 198 ötcsillagos -isták 183-201
Clinton, Hillary 172 Szíriái - 136, 193
CNN 120,232 Dzsumu, Húszéin 189
Cohen, Dávid S, 75 Dzsund el-Iszlám 33-34
COIN doktrína 95 Dzsund cs-Sám 32-33
ConneIly, Maura 135
Crocker, Ryan 75-76
Csidzari, Mohszem 74,169 Ed-Dava párt 63, 82
ed-Deváhiri, Ajmen 23-24, 27,
30-31,38,80, 84-86, 143, 148,
Dábek 52, 57-58, 140, 147, 202-03, 172,180 -82,212-13,218-20,
205, 207, 209,211-12, 231 230,258
Daesh 252-53, 255-56 cd-Duri, Izzet 137,149,188
Daily Telegraph, The 144-45, 233 el-Abszi, Abu al-Athír 175, 190-91
Dajr ez-Zaur 152,231,237-43, el-Adél, Szaif 31-33, 36
250,255,264-65,268-69, 272 el-Adnáni, Abu-Mohamed 32, 38,
Damaszkusz 36,124-26,129-35, 81,99,188, 209
159-60, 163-64, 168,170-71, eh Ahmed, Mohamed Júnisz 137
174-76, 178-80, 208, 221, 232, el-Anbár 44, 53-54, 64-65, 67-68,
236-37, 240, 258 84,91,94,101-02, 110, 115,151,
Dávúd brigád 192 243-45
de Mello, Sérgio Vieira 47 el-Anbári, Abu Ali 151-52, 247
Dervis, Szülei mán Hálid 134 El-Anbári Ébredés 90,93-94,124
Dijála 84, 96, 98-99, 101, 114 el-Andal, Emír 238-39
Dzsabr, Baján 76, 78 ebAszad, Bassár 45, 120, 124-39,
Dzsafaari, Mohamed Ali 74 155, 159-82, 185, 192, 195-96,
Dzsais Ahl esz-Szunna va 199, 215, 225-29, 233, 243, 251,
ebDzsama (Szunniták Népe 253, 255-59, 273
Hadsereg) 145 el-Aszád, Háfez 45,125,216, 257
Név- és t ár gymut ató 323
cl-Aszkari mecset 81 el-Tájih, Fajjád239

el-Ávi, Aiád 58-59,116 el-Tükríti, Szoba vi Ibráhim
El-Báb 250-55, 268 el-H ászán 128
el-Badri, lszmáil 146 Emberi jogok Iszlám Szervezete 77
el-Berhávi, Mohamed Hairi 48, en-Nudzsaifi, Oszáma 121
59-60 ENSZ 34, 42, 47, 49, 55, 57, 117,
el-Dolúja 103 127, 134, 165,272
el-Dúri, Izzat Ibrahim 42-43, 45, Krbil 74, 188
60, 64 Erőszakot Dokumentáló Központ
el-Dzsaafari, Ibrahim 63, 77 173
cl-Dzsamál, Szaddám 243 er-Rávi, Menáf Abder-Rahím 141
el-Dzsebún, Nedím 103,108,115 er-Rubeja, Movafak 202
el-Dzsubíiri, lszmáil 99 cs-Sameri, Abder-Rahmán ibn
el-Dzsuláni, Abu Abu-Mohamed Száléin 51
179-82, 1.97, 217-18, 220, 229-32 es-Sámi, Abu-Abder-Rahmán
el-Hámi, Szaláh 24-25 33-34
el-Hásemi, dr. Hisám 144-45, es-Sámi, Abu-Hamza 184
147-48, 151,277 es-Saríi, Abu-Moávíja 247
cí-Haszaka 127, 179, 188, 194, 237, es-Sejk, Ahmed Isza 175
250, 255, 266, 270 es-Semáli, Abu-Dzserír 212, 224
el-Hazai3, Kaisz 73 es-S [sárii, Abu-Omar 153-56
el-Iráki, Abu-Aj mén 152 Észak-luak 33-34, 36, 56,88, 91
Ellámi, Iloszám Nádzsi 209 Eszám, Váil 144, 190
el-Leili, Abu-Bilál 186 esz-Szadr, Moktada 170
el-Magrebi, Abu-Oszama 47 csz-Szaíd, Abdel Váhed 145
el-Makdiszi, Abu-Mohamed esz-Szuleimán, Húszéin
26-29, 52 (Abu-Rciján) 226
el-Maszri, Ajjúb 84-87, 94, 108, ez-Zemüi, Hákim 77
133, 141-42, 181
el-Merszúmi, Szada Dzsálut
(Szada) 134 Facebook 170,197, 202,205-06,
el-xMeshedáni, Mahmúd 44 252
el-íVlezídi, Aktám Turki Hásem Falludzsa 45, 53-56, 58-60, 82-83,
(Abu-Dzseráh) 133 99,115, 122-23, 126-27, 145-46,
el-Mezídi, Badrán Turki Hí sáli 269
(Abu-Gádíja) 133 Fáresz, Neváz 178
el-Mohandcsz, Abu-Mahdi 73-74 Fárcsz, Raed 224, 226
el-Mo tlak, Száleh 120 Fatah al-Iszlám 131-32
el-Kefdán, A mer 197, 238-39, 243 Fehér Ház 82,119,134,139,210
fitna 146, 229-30 Hidzsáb, Rijád Fárid 1.69

Foley, James 51 Hit 65, 67, 241
Foreign Sovereign Jmmunities Act Hitler, Adolf 158
(Külföldi Szuverén Mentességi Hof, Frederic 173, 233
Törvény, FSIA) 135 Homsz 160-61,165,167-68,171,
Forradalmi Brigádok 100 175, 182, 194, 237
Forradalmi Gárda 17, 37,49, 71, Hoszt 24
75, 125, 166-68, 170 Humán Rights Watch 50, 160,
167
Húszéin király 28
Ganil, Iszmáil 166 Húszéin, Szaddám 16, 33-34,37-46,
ganíma 274 53,58-59, 64, 68,70-72, 76, 84,
Gatcs, Róbert 74 102,109-10,120, 126-28, 134,
Gordon, Michael 41, 58,89, 98 147, 149-153, 163, 188-89,216,
Guardian, The 105, 110, 136, 145, 235, 247, 282
171,256, 261
Ibrahim kalifa 19
Habas, Mohamed 130-31, 175 Idáraí aí-Tavahus
Hajatabád 21,24, 26 (A harc szabályai) 61
Hamatni, Kamal 224 ideiglenes koalíciós kormány
Hanner, Benjámin 95 41
Hariri, Rafik 127 Instagram 154
Harmer, Chris 155, 248 Iraki Iszlám Állam (ISI) 84-89,
Harvey, Derek 41-42, 44-45, 61, 84-86, 90, 94,103, 106-08,
47-48, 53, 59, 64, 68, 97-98, 102, 110,118, 140-43,147-48,151,
148,150-51, 153,272-73 179, 181,212,217-18, 234
Hásem, Ahmed 85 Iraki Iszlám Forradalom Legfelső
1lassan, Mehdi 198 Tanácsa 49, 72, 74, 76
Haszún, Sada 102 Iraki Iszlám Párt 147
házilag készített bomba 111 Iraki Kormányzótanács 64
Hekmatjar, Gulbuddin 25,30, Iraki Muszlim Ulémák Tanácsa
35 146
Hensley, Jack 135-36 iraki-iráni háború 72
llezbollah (Isten pártja) 71, 73, Iráni Forradalmi Gárda 125
77, 125, 164, 166, 170-72, Iraki al-Káida (AQI) 25, 55-56,
195 63, 69-70, 75, 79-80, 84-86,
Hickey, Jim 72,96,235 88-89, 97-98, 101-02,108,122,
hidmeí el-muszlimín 247, 267 124,136, 141-42, 146-47,
Név- er> t árgymut at ó 325
151-52, 156, 200, 215, 235-36, kuffár (hitetlen) 31,190, 203

238, 240-41, 258 Kuftáru, Sejk Ahmed 127
Iráni Iszlám Forradalmi Gárda 49, ICurd Munkapárt (PKK) 260
166 Kurdisztán 33-35, 59, 74, 88,
ISIS 19, 29, 32,35-36,38,40,42, 121-22, 189,256, 260
50-52, 86-88, 90, 99, 104, 106, Kuvait 27,46,73,189, 236
110, 122-24, 140, 143, i 45-57, Különleges Biztonsági Szolgálat
172-75, 180,183-210, 212-13, 47-48
216-74
Iszlám Front 192-93, 227-29,
258 Lamb, Graeme 94, 99
„Iszlám Hit Kampánya'143-44 Libanon 36,71,73,125,127,
iszlám kalifátus 36,191 132-33, 164,171, 181-82, 195
Iszlám Tudományok Egyeteme Líbia 120,159,199
144, 148
Maarral an-Numán225
Jaken, Fathi 132 Madzslisz Sura el-Mudzsáhedín
Jeruzsálem 85, 140, 203 fi el-Jrák (Iraki Mudzsahedin
Jordánia 31-32, 34, 42, 52,65, Tanácsadó Testület) 45,70
93, 103, 131,177, 179, 182, 200, Mahdi hadsereg 71,73-74, 76-77,
272 82,170
Juszef, Ramzi 25 Mahdi, Adél Abdul 81
Maher, Shiraz 163-64,197-200,
205, 237
Kabul 30 Mahműd, Hamza 187
Kadirov, Ramzan 154-55 Mahmúd, Szaad Abbász
Kafranbel 225-26 115
Kaim 65-67, 126, 134, 241, 243, Marniuk, Ali 138-39
265, 268 Masai, Háled 125
Kairó 23 McChrystal, Stanley 54,74, 83,
Kandahár 30, 33, 35,75, 80, 231 134,140
Ke mái, Húszéin Ali 137-38 McFate, Jessica Lewis 87, 122
KGB 23 McGuire, Shawn 98
Koestler, Arthur 185 McRaven, William 140-41
Korán 25,27, 107, 115, 143, 186 medafaa (találkozóhely) 259
közösségi média 52, 156, 197, 202, Medina 31,140
205, 227 medlúmíja 195
Kudsz Erők 71-74, 78,116 Mekka 31,43, 140, 222
326 A z Iszl ám Állam
Mezopotámia 38, 55,81, 220 Ninive 59, 84,99,101, 200

Miliband, Dávid 134-35 NOWLebanon 171
Mitosz, Czeslaw 162 Nuland, Victoria 165-66
Minbidzs 253,258-61,268
Mohamed próféta 21,147, 201,
207-08, 216, 246 Obama, Barack 118-20,138, 141,
Mohamed, Uáled Sejk 24-25 172-74
Moszul 19, 36, 42, 48, 50, 56, 59-60, Odierno, Rayinond T 101,116-17,
77,99, 113, 121, 133,151-52, 147
179, 190, 200, 202, 209, 219-20, Operation Vigilant Resolve 53
240, 242, 248, 256, 266-68 Oroszország 154, 172
Moustapha, Imád 129 Orwell, George 157-58
mudzsahedin 19, 21-22, 45,48, 52, Oszud esz-Szunna (Szunnila
61-62, 70, 84-86, 103 Oroszlánok) 190
Muhábarát 42, 53, 130, 132, 221,
227, 247
mukhíar 20 öbölháború 27, 31, 41, 43, 46,
Muszlim Testvériség 30,125,149, í 50
193, 238
Pentagon 29,32, 63, 79,101,11.0,

Nádzsi, Abu-Bekr 61-62 131,147
Nadzsíb, Átef 160-61 Perzsa-öböl 27
Nahr-el-Bárcd 132 Pesavár 21-24, 30
Naldb, Fcláh 76, 78 Petraeus, Dávid 48, 59, 73-74,
Napóleoni, Loretta 25 94-95,97, 100-01, 104, 134
National The 177-79 Pire, Szaadi Ahmed 59
NATO 35, 172 Powell, Colin 34, 37,48, 55
Naufal, Szuád 221-24 proxy háború 61,71,173
Navy SEAL 140, 153 Putyin, Vlagyimir 154,174,
Neksbandi 42,45, 60,121,148, 226
188
Nemzeti Véderő 166-67, 195,
199 Rákká 88,148,175,188,197,
Nép tun lándzsája 140 216-17,221-25,229, 232,237,
New York Tirnest The 20, 93,124, 240, 243, 248, 250,252,
153, 173, 232, 258 255-57, 259-60, 264, 268
New Yorkén The 75-76 Ramádi 53, 67, 69, 91-93, 98,105,
Newsweek 173 123
N é v - és t ár gymut at ó 327
Rayburn, Joel 44, 85,102,112-13 Szajjid Kutb Muszlim Testvériség

Riedel, Brnce 52, 56-57, 83 149
Rumsféld, Don áld 41, 54 szalafizmus 21,44, 57,175
Ryan, Michael \V. S, 52 Szaláh ed-Din 79, 84,141
Szaúd- Arábia 31, 75,102,162,199,
214, 236
saría 43, 89, 109, 130, 151, 206, Szélű esz-szevárim (Kardok
212,219, 224-25, 231,254, csengése) 202, 204-05
259-61, 263-64, 268 „szent háború” 22, 24,110,170,
Sebána, Mohamed 24, 26 195,220, 231
Shadid, Anthony 112-13,115 szeptember 11 -ci merénylet 24, 34,
síita 31, 37, 41-46,48-50, 52, 81,89, 130, 175
57-58, 62-63, 66, 69-72, 74, 77, Szíria
80-82, 84-87, 95-96, 99-100, 104, ~i Arab Hadsereg 164
112-14, 116-17, 121-22, 125, 128, ~i dzsihád 136,193
143, 150,163-64,167, 170-71, -i Forradalmi Front 227-28
180, 193,195, 199, 203-04, 224, ~i forradalom 181,221,227, 238,
235, 245, 258-59 266
Sky, Emma 40, 79 -i-iraki határ 126, 273
Skype 103, 187 Kelet— 88, 136, 197,204,215,
SOFA (Status of Forces 236-37, 243, 255, 257, 271-72
Agreement) 111-12, 118-19 Szokúr el-Gáb 249
Sütloff, Steven 51 szovjet-afgán háború 21., 25
Spiegel, Dér 180 Szövetségi Biztonsági Szolgálat
Stonc, Dong 107-10 (FSZB) 154
Such, Adam 65-66 Szuáka 28, 89
Süket, Aszéf 129,132-33,135-36 Szuleimáni, Kászem 166, 168-70
Sunday Telegraph, The 171,178 szunnita 31,36-37,42,44-46,
Sykes-Picot-egyezmcny 219-20 48-50, 53, 57-59, 62-67, 69-71,
76-88, 90, 94-96, 99-104,
112-19, 121-23, 125,128, 138,
Szabad Szíriái Hadsereg 183, 142-47, 149, 152, 163-71, 181,
249-50 188-90, 193-95, 199-201,
Szada el-Meláhim (A csata 203-04, 224, 235, 238, 244-45
visszhangja) 25
Szahúr 130
Szabva (Ébredés) mozgalom 91-92, Taftanaz légitámaszpont 225
140, 192, 204, 224-25, 235-36, takfírizmus 23,142,149,181,191,
240-41,253 245
Talabáni, Dzsalál 34,117 Wall Street Journal The 88,151,

Támíja, Ibn 57 159,167,171
tauhíd 57,181 Washington Post, The 98-99,112
Tavhíd vál-Dzsihád 32,47,49, Wehrey, Frederic 244
52-55,59 Welch, Rick 119, 123
Tdlu, Feváz 174-77 WhíLeside, Craig 111
Tigris 58, 82,88,141,272 World Trade Center 25
Trainor, Bemard 47,89,98
Tubeiszi, Ijád 35 YouTube 205,210
Twitter 197, 202, 205, 210, 231, YPG 188
234
Zahedán 35
U SA ID 33,131 Zakaríja, Kuszái 163
zákát 273
Zangi, Már ad-Din Mahmúd 36
Vészit 84 Zello 205-06
Védelmi Hírszerző Hivatal 79,97 Ziadeh, dr. Rádwan 215
VKontakte 197 Zíbárí, Hosjár 137
Vörös Félhold 23 Zisser, Eyal 125
Vörös Hadsereg 24 Zöld Zóna 58,63, 78

Michael Weiss, Hassan Hassan - Az Iszlám Állam

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Michael Weiss, Hassan Hassan - Az Iszlám Állam

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Michael Weiss, Hassan Hassan - Az Iszlám Állam

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

AZ ISZLÁM ALLAM

MICHAEL WEISS - HASSAN HASSAN

Copyright © 2015 Michael Weiss & Hassan Hassan

Szerkesztette: dr. Szőllős Péter

Lektorálta: dr. Kesperger István - dr. Wagner Péter

Szak nyelvileg lektorálta: Márton fi Attila

Borítóterv: 'lábak Miklós

Köszönet Csordás Gábornak a Czeslaw Mítosz-költemény fordításának

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015

Nyomdai előkészítés: Kedves László

Nyomás: mondAt Kft.

2011 végén Abdel-Azíz Kuvan arra kérte szíriai nagybátyját, hogy

is igyekezett rábírni, hogy térjen haza, 2012 végén visszautazott

térségében, amely már korábban is kapuként szolgált a két ország

Bahreinban kibukott a középiskolából, így Medinába utazott,

2014 júniusának közepén az ISIS elfoglalta Moszult, az iraki

Ez a könyv a szerzők személyes élményein alapul. Egyikük Szíriá­

annyi hírműsorban felmerült: honnan jön az Iszlám Állam, és ho­

kel, antiterrorista szakértőkkel és nyugati diplomatákkal készített

kai készült interjúkból alkotunk képet. Részletesen leírjuk, ho­

bán - noha az amerikai kormány váltig állítja, hogy el-Aszadnak

„Muszlinok, siessetek az országotokba! Igen, ez a ti országotok.

hevület fűtötte, mint al-Bagdadit, és szintén hatalmas tisztelettel

A fiú, aki a jordániai Zárkából érkezett

Zár ka poros kisváros, Ammántól, a j ordán fővárostól mintegy

A terrorizmus „keltetője” : Hajatahád

Hajatabád város Pakisztánban, Pesavárhoz közel fekszik. Itt kezdő­

vált. Ebben azt állítja, hogy a muszlimoknak közösségi és szemé­

része a szaúdi kormányon keresztül érkezett, amellyel bin Léden,

hírszerzést, a CIA-t, binLádent és/vagy ed-Deváhirit sejtették a me­

Ahol a terroristák tanulnak

1989 tavaszán Abu-Muszab al-Zarkávi Hajatabádból keletre, az

és 2006-ig itt készült az egyetlen ismert felvétel al-Zarkáviról: az

ismeretekre oktatták”. A harmadik, utolsó szakasz a „gerillahábo­

Amikor al-Zarkávi 1992-ben visszatért Jordániába, azonnal a ki­

elme lenne” - mondta róla évek múlva Mohamed ed-Duveik,

tasson el egy üzenetet magához Húszéin királyhoz, akit szentség-

„A börtön volt az iskolája”

A börtönben töltött idő al-Zarkávit még céltudatosabbá, kegyet­

ellenőrizte, hogy nem foglalkozik-e profán orosz irodalommal.

Al-Zarkávi végül büntetésének csupán a töredékét ülte le, m i­

Találkozás bin Ládennel

Al-Zarkávi 1999 nyarán elhagyta Jordániát, majd újra Pakisz­

Ellenségek - közel és távol

1996-ban bili Láden fatvát adott ki „Dzsihád a két legszentebb

a dzsihádisták még az ideológiát is hajlandóak voltak egy időre

Al-Zarkávi 2000-ben létrehozott egy kiképzőtábort a harmadik

lopment, US AID) ammáni munkatársának meggyilkolása, vagy

Al-Zarkávi egyik herati embere a jordán Abu-Abder-Rahmán

az északi hegyvidéken elfoglalt egy 500 km2-es területet, és m int­

Núr Ad-Dín: a régi dicsőség emléke Irakban

Al-Zarkávi környezetének egy tagja szerint „Irakban Abu-Muszab

Szaif el-Adel, az al-Káida biztonsági főnöke, aki al-Zarkávi fel­

Terrorizmus iráni védőszárnyak alatt

A következő egy évben al-Zarkávi Iránban és Észak-Irakban élt,

látták egy 2003-as hivatalos iráni látogatás során.78 Al-Zarkávi

műveletet indított az ISIS ellen, iráni vadászrepülők pedig a be­

- öngyilkos merényleteket - ajánlott védekezésül, és a világ összes

„A korrupt rezsimek és a terroristák egymáson élősködnek -

Ez a könyv a szerzők személyes élményein alapul. Egyikük Szíriá

annyi hírműsorban felmerült: honnan jön az Iszlám Állam, és ho

kai készült interjúkból alkotunk képet. Részletesen leírjuk, ho

Hajatabád város Pakisztánban, Pesavárhoz közel fekszik. Itt kezdő

vált. Ebben azt állítja, hogy a muszlimoknak közösségi és szemé

hírszerzést, a CIA-t, binLádent és/vagy ed-Deváhirit sejtették a me

ismeretekre oktatták”. A harmadik, utolsó szakasz a „gerillahábo

Amikor al-Zarkávi 1992-ben visszatért Jordániába, azonnal a ki

A börtönben töltött idő al-Zarkávit még céltudatosabbá, kegyet

Al-Zarkávi végül büntetésének csupán a töredékét ülte le, m i

Al-Zarkávi 1999 nyarán elhagyta Jordániát, majd újra Pakisz

az északi hegyvidéken elfoglalt egy 500 km2-es területet, és m int

Szaif el-Adel, az al-Káida biztonsági főnöke, aki al-Zarkávi fel

műveletet indított az ISIS ellen, iráni vadászrepülők pedig a be

Az amerikai csapatok Irak megszállásának első hónapjaiban meg

iraki hadsereget, Szaddám másik magánhadseregének, a Külön

gépkocsikat javították, valamint autóbombák előállításához is biz

Joel Rayburn ezredes megjegyzi az ország történetéről szóló köny

Hárít el-Dári.” A prominens szunnita vallási vezető el-Anbár tar

Al-Zarkávi más szempontból is úttörőnek bizonyult: a tömeg

Az amerikai biztonsági cég> a Blackwater, 2007-ben került a nem

síitaellenességéért, noha ezt a lelkesedést az al-Káida legfelső ve

bán lobbant lángra, és a tűz - Isten engedelmével - itt csap ma

déken, és megszűnik a közbiztonság. Az egyéb célpontok és a ható

Ahhoz, hogy al-Zarkávi elérje a célját Irakban, előbb el kellett bán

Az iraki katonai helyzet javulása kezdetben improvizáción ala

Az amerikai tengerészgyalogság 2005 szeptemberében be

Ennek ellenére, az iraki parlamenti választás váratlanul pozi

Az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsa az iráni titkosszol

Amikor Dávid Petraeus az Irakban állomásozó amerikai csa

rika száműzze a tálibokat Afganisztánból - az „ellenségem ellen

15-én, amíg a szunniták a szavazóurnákhoz járultak - sokan közü

a legnagyobb polgári repülőtér és a kapcsolódó intézmények irá

„Az iraki háború Irán javára borította fel a regionális egyen

2006-os amerikai adatok szerint az Iraki al-Káida és más szun

tükrözi az, amit Abu-Mohamed el-Adnám, az Iszlám Állam szó

A szunnita foglyokat továbbra is villanyfúróval és villanyveze

emírje. A JSOC egy rajtaütés során olyan digitálisan tárolt in