Mikotoxin vizsgálatok szükségessége és az eredmények értékelése (Prof. Dr.

Mézes
Miklós, MATE):
 globális felmelegedés hatására nyaranta hosszú száraz időszakok vannak -> növények
fokozottan kitettek a penészgombáknak -> megnőhet a takarmányok mikotoxin
fertőzöttsége
 a nagyipari állattartás, az intenzív termelés és az új fajták kitenyésztése fokozta a
toxinokkal szembeni érzékenységet (pl. bronzpulyka az aflatoxinokkal szemben 100-
szor ellenállóbb, mint az elterjedt hibridek)
 mikotoxin koncentráció mértéke:
o toxikus: amely nagy valószínűséggel kiváltja az adott mikotoxinra jellemző
tüneteket
o depresszív: nem váltja ki az adott mikotoxinra jellemző tüneteket, de a
takarmányokban való jelenléte nagy biztonsággal valószínűsíti az érintett
állományok teljesítményének csökkenését és hozzájárulhat néhány összetett
oktanú állatbetegség megjelenéséhez
o tolerálható: sem egészségkárosodást, sem termeléscsökkenést nem idéz elő
 mikotoxinok toxicitását befolyásolja:
o dózis (akut, szubkrónikus, krónikus)
o mikotoxin terjedés időtartama
o eltérő lehet az egyes életszakaszban fogyasztott takarmányok mikotoxintartalma
o életkor, fiziológiai sajátságok
o egyéb szennyező-/méreganyagok jelenléte
o vitamin, mikroelem, antioxidáns ellátottság (májvédelemre jó, de nem képes
kivédeni)
o fakultatív patogén kórokozók jelenléte (mikotoxinok jelentős része
immunszuppresszív hatású -> hatékonyan terjednek)
o mikotoxinok közti kölcsönhatás
o gombamicéliumok jelenléte (összetett probléma, labordiagnosztika számára
kihívás)
o tápanyaghiány, betegség megléte (sokszor takarmányozási, tartástechnológiai
hibák miatt aflatoxinok jelenlétét feltételezik, pedig sokszor prózaibb okai
vannak: Gumburó-betegség, biotinhiány, takarmány meg nem vonása, stb.)
o indokolatlanul használnak toxinkötőt (nincs univerzális készítmény, toxintól
függ, hogy mikor melyik készítmény szükséges) -> toxinvizsgálat szükséges,
majd a megfelelő termék kiválasztása
o szennyezett takarmány eltávolítása
 antioxidáns adagolásával a tüneteket lehet csökkenteni, de ettől még a szervezet számára
továbbra is méreg
 mikotoxinok általános hatása:
o tápanyagok csökkent felszívódása (bélhámsejtek károsodása, krónikus
gyulladásos folyamatok miatt)
o szaporodásbiológiai zavarok
o máj- és pajzsmirigyfunkciók károsodása
o szerzett immunválasz csökkenése (a legtöbb mikotoxin fehérjeszintézist gátol;
például a vakcinázások – pl. Newcastle-betegség – hatásossága csökken)
o apoptózis, prekarcinogén, karcinogén folyamatok indukálódnak
  takarmányokban egyedül az aflatoxinok mennyisége szabályozott
 glikozilált toxin elfogyasztása: tápcsatornában ismeretlen hányada szívódik fel (kinetika
nem ismert)
 takarmánykeverés:
o alapanyagok mikotoxin tartalmát mindig az aktuális bekeverési arány
függvényében kell vizsgálni
o mikotoxin metabolitok hatása kevéssé ismert
o multimikotoxin szennyezettség esetén jelentkezik a toxinok interakciós hatása
(bár külön-külön határérték alatt van a koncentrációjuk, mégis jelentkeznek a
toxikus tünetek)
 mintavétel: kritikus pont, a mérés teljes hibájának 80%-át okozza; 5-20 minta ->
homogenizálni, majd mérni; gyorsteszt, GC/HPLC, ELISA-mérés

Vízhálózatokban szaporodó opportunista kórokozók (Dr. Khayer Bernadett, NNGYK):

 talajvizek szerves szennyezőkkel terheltek lehetnek
 a felszíni vizek az alga- és cianotoxinok, valamint a növényvédőszerek és műtrágyák
bemosódása, továbbá a gyógyszermaradékok miatt veszélyesek lehetnek
 évente legalább egyszer ajánlott elvégezni a gazdasági állatok itatására szolgáló kút
vizének laborvizsgálatát
 problémát okozó tényezők
o biológia szennyezések
o toxikus nehézfémek (pl. ólom, arzén) jelenléte
 vízhálózatok nem megfelelő működtetése (nem megfelelő hőmérséklet, nem megfelelő
építőanyagok beépítése) determinálja pangó szakaszok kialakulását, ahol patogén
mikrobák szaporodhatnak fel (biofilm kialakulása: stabil mátrix, sokszor képesek a
fertőtlenítőszereknek, hőnek is ellenállni)
 mikrobiológiai vizsgálatok:
o indikátorszervezetek keresése
o tenyésztésalapú vizsgálatok (telepképző egység/adott térfogat határértékek), élő
sejtszám a lényeges információ
o 24-48 óra alatt eredményt lehet kapni (morfológiai és biokémia tesztek, szelektív
és differenciáló táptalajok)
o a legalapvetőbb paraméterek közé azok tartoznak, melyek szennyvízeredetű
szennyezést jelzik (fekális indikátor baktériumok: E. coli, Enterococcus fecalis);
veszélyesek, mert antibiotikum rezisztencia géneket hordozhatnak
o szűrési hatékonyság ellenőrzésére a Clostridium perfringens volt az
indikátorszervezet (anaerob, spóraképző baktérium; főleg talajkutak esetén
fordulhat elő), helyette ma már inkább a turbiditást (zavarosságot) nézik
o teleszkóp paraméterek (összcsíraszám, heterotróf pelletszám): nincs rájuk
konkrét határérték, tendenciából lehet problémára következtetni
o coliform csíraszám (pl. Citrobacter): főleg talajkutak esetén fordulhat elő,
antibiotikum rezisztencia lehetősége
o Pseudomonas aureginosa: fakultatív patogén, biofilmet képez, a fertőzési pont
felől képes az egész hálózatot megfertőzni
 o Legionella pneumophila: épített hálózati vizekben (melegvíz hálózat) fordul elő,
a biofilmekben asszociálódik a P. aureginosa-hoz
 védekezni a vízhőfok helyes megválasztásával lehet
o hidegvíz: <20℃
o melegvíz: >50℃
 fertőzött vízhálózat esetén
o hőfertőtlenítés (azon a vízhőmérsékleten, amit a hálózat még elvisel; néhány
órán át cirkuláltani a vizet)
o vegyszeres fertőtlenítés
o baktériumszűrő beépítése a hálózatba

Baromfibetegségek laboratóriumi diagnosztikája (Dr. Horváth-Papp Imre, baromfi

szaktanácsadó)
 laborvizsgálat nélkül nincs diagnózis!
 vizsgálat menete: klinikai vizsgálat+boncolás+labor
 labor kell
o ha a telepi diagnózis nem biztos
o ha jelentésköteles betegség gyanúja áll fenn
o szállítási igazolás
o légzőszervi betegség differenciáldiagnózisához (a boncolás mellett; pl.
légzőszervi tünet+vesebaj = bronchitis gyanúja)
o vakbél tüszőből érdemes mintát venni labordiagnisztikai vizsgálatra (a
makrofágok ide szállítják a kórokozókat, sokáig kimutathatók)
o direkt vírusizolálás elhulláskor, klinikai tünetek jelentkezésekor: ELISA, PCR
(nagyon szelektív, csak adott kórokozó mutatható ki vele, rövid időablakban
használható)
o indirekt vírusizolálás: szerológia (pl. vérszérumból)

Az antimikrobiális rezisztencia jelentősége az állatgyógyászatban, az érzékenységi

vizsgálat értékelésének szempontjai (Dr. Jerzsele Ákos, ÁTE)
 ha a humán gyógyászatban 1%-kal nő az antibiotikumfelhasználás -> 0,19%-kal fog
nőni a rezisztencia az embereknél
 ha az állatgyógyászatban 1%-kal nő az antibiotikumfelhasználás -> 0,04%-kal fog nőni
a rezisztencia az embereknél
 várhatóan 2050-re az antibiotikum rezisztencia lesz a vezető halálok
 probiotikumokból, kórházak légköréből, gabonaszemekből egyaránt lehet rezisztencia
géneket hordozó mikrobákat kimutatni
 antibiotikumfelhasználás csökkenő sorrendben: sertés (61,74%), baromfi (23,78%),
nyúl (10,79%), szarvasmarha (3,40%), egyéb (0,30%)
 10 év alatt 43%-kal csökkent az EU-ban az állatorvosi antibiotikumfelhasználás (Mo-n
csak 11%-kal)
 az antibioikum rezisztenciát hordozó gének hőstabilak (sütés, főzés hatására sem
bomlanak el)
 a humán gyógyászatban kórházi jelentőségű antibiotikumok (AMEG B)
állatorvosi felhasználását csökkenteni kell!
o AMEG A típusú antibiotikumok:
 egy részüket csak kisállatban (kutya, macska, görény) használható
 másik részük már csak humán gyógyászatban alkalmazható (pl.
vankomicin)
o AMEG B típusú antibiotikumok:
 fluorokinolok
 3-4. generációs cefalosporinok
 kolisztin
 csak érzékenységvizsgálatot követően lehet használni (de a többi
esetén is ajánlott!)
o AMEG C típusú antibiotikumok: humán járóbetegfelhasználás
 1-2. generációs cefalosporinok
 amoxicillin-klavulánsav
 aminoglikozidok
 florfenikol
 makrolidok, linkózamidok
o AMEG D típusú antibiotikumok:
 penicillin, amoxicillin
 tetraciklinek
 a gazdasági állatfajok közül a baromfik kapják a legtöbb AMEG D (és kisebb
mértékben C és D) típusú antibiotikumot (az összfelhasználás közel 55%-a)
o elsősorban fluorokinolok (pl. enrofloxacin), drasztikusan csökkenetni kéne a
felhasználását
 érzékenységvizsgálat:
o korongdiffúziós vizsgálat: nem elég pontos eredmény, orientációra jó
o kvantitatív módszer (MIC-teszt): pontosabb, MIC (minimális gátló
koncentráció) mérésén alapszik
o érzékenységvizsgálat nélkül nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy adott
betegséget mely hatóanyaggal, mely dózisban lehet kezelni