19.

tétel - Munkadarab befogó készü lékek

A gyártóeszköz a szerszámgépet kiegészítő, olyan egyetemes vagy célszerszám, ill. készülék,

amely lehetővé teszi az energia átvitelt a munkadarabra, elősegítve az alakváltoztatásokat
csökkentve az emberi erőkifejtést, növelve gyártási a termelékenységet.

Az MKGSZ rendszerben a munkadarab és a szerszám közötti kapcsolatot az egymáshoz

viszonyított helyzetük határozza meg. Technológiai értelemben a megmunkáláshoz szükséges
elmozdulás az adott felület előírt geometriájú és méretű kialakulását eredményezze.

A helyzet-meghatározás mellett a munkadarab-befogó készülék alapvető feladata az, hogy a

munkadarabot a rá ható erők ellenében a készülékben beállított, előírt helyzetében rögzítse.

A forgácsolástechnológiában használt munkadarab-befogó készülékek legfontosabb elemei az

alábbiak szerint csoportosíthatók:
1. helyzet-meghatározó elemek, amelyek biztosítják a rögzített térbeli helyzetet
2. szorítóelemek, amelyek a munkadarabot az ülékekre szorítják,
3. készüléktest, amely készülékelemeket összefogja önálló egységet képezve,
4. készülékhelyező elemek, amelyek a készüléket hozzák az előírt helyzetbe az MKGSZ-ben.

Megállapítások:
1. A marókészülékeket minden esetben rögzíteni kell a marógép asztalára, amely megmunkálás
közben előtoló mozgást végez.
2. A fúrókészülékeket nem szokás rögzíteni a fúrógép asztalára, mivel azokat a gépkezelő a
fúrási műveletelem elvégzéséhez az asztalon elmozdítja, hogy a készülékben lévő
fúrópersely a fúrószerszám alá kerüljön; fúrás közben mozgást nem végez a készülék.
3. Az esztergakészülékeket a főorsón kialakított felfogó tárcsára rögzítik, a készülék tehát a
főorsóval együtt forgó mozgást végez.
Bázis: Minden olyan pont, felület, vonal, amelyhez
képest más pontok, vonalak, felületek helyét
meghatározzuk. Osztályozása:
- valóságos: a bázis fizikailag
jelen van az alkatrészen
- elméleti: fikciónak az
eredménye, a bázis nincs
jelen fizikailag az
alkatrészen (pl. középvonal)
Szerepük szerint:
- szerkesztési bázis: az
alkatrészrajzon használjuk
más vonalak, pontok,
felületek helyének a
meghatározására. (kiemelt, egyedi)
- technológiai, v. gyártási bázisok: (megmunkálási, mérési, szerelési
bázis)
 - felfogási bázis: azok a pontok, vonalak, felületek, amelyeket az
alkatrész megmunkálásánál az alkatrész felfogására használjuk.
Feladata szerint:
Felfekvési (3ponton), irányítási (2ponton), ütköztetési (1ponton)
Eredet szerint:
- Főbázis: az alkatrésznek funkcionális, működő felülete.
- Segédbázis: nem funkcionális felülete az alkatrésznek, csak a felfogásra
használjuk.
Megmunkálás foka szerint:
- Durva: az előgyártmány nyers felületét használjuk felfogásként.
- Közbenső
- Finom: a felfogási felület viszonylag megmunkált felület.

19. tétel - Munkadarab befogó készü lékek

Bázisválasztási szempontok:
- a felfogási- és mérési bázisok essenek egybe a szerkesztési bázisokkal.
- biztosítani a bázisok állandóságát és legkevesebb változtatását.
- méretlánc ragjainak száma a lehető legkisebb legyen.
- a lehető legnagyobb felület legyen felfekvési bázis, leghosszabb felülete az
irányító bázis és a legkisebb legyen a támasztó bázis.
- Nyers felület csak az első felfogásban lehet bázis.
- Sok méret kiinduló felülete legyen a bázis. Megmunkálás során előforduló

hibalehetőségek:

- bázisváltás hibája, befogási hiba, megmunkálási hiba

Legnagyobb pontosság létrehozása:

- a megmunkálás egy felfogásban történjék, szorító elemek nem kerülnek
feloldásra.

Méretláncok fajtái: síkbeli, térbeli, lineáris: csak lineáris méreteket (hosszméretek)

tartalmaz Szög: szögekkel dolgozunk, általános: szögek és hosszak egyaránt vannak.

Méretlánc összetevői:
- tagok (növelő és csökkenő), eredő, vagy záró tag

A méretlánc záró tagja egyenlő a növelő tagok és a csökkenő tagok összegének különbségével.

Zárótag szóródásának kiszámítása:

- szűkítjük a tagok tűrését, méretlánc tagok számának csökkenésével.

Méretlánc pontosság növelése:

 - teljes cserélhetőség módszerével,
- valószínű méretekre épülő részleges cserélhetőség módszere,
- válogató, vagy párosító módszer,
- utólagos illesztés módszere,
- beállító módszer Munkadarab befogó készülékek:

Párhuzamos Szorító csavarok

gépsatu derékszögű felfogók

Excenter szorítású
gépsatu
Prizmás felfogás

Tengelysatu és
buktatható gépsatu

Tájolás - valójában egy tengely körüli elfordulás lehetőségét akadályozza meg-

Központosítás - munkadarab középsíkjának mindig azonos helyzetét biztosítjuk a szerszámhoz
viszonyítva Ütköztetés - a bázissíkokat az ülékekre fektetve vagy ütköztetve biztosítjuk a
munkadarab térbeli helyzetét.

2
Kulcsszavak, fogalmak:
– Helyzetmeghatározás alapfogalmai és módjai (szabadságfok, meghatározás külső felületekkel,
ütköztetés, központosítás, tájolás)
– Bázisok (szerkesztési, technológiai, mérési)
– A gyártóeszköz fogalma, a gyártóeszközök csoportjai
– Készülékek csoportosítása (technológia szerint, az MKGSZ rendszerbeli helye szerint)
– A munkadarab-befogó készülékek feladatai
– Az ütköztetés készülékelemeinek csoportosítása (fix és mozgó ülékek fajtái), jellemzői,
alkalmazásuk
– A központosítás készülékelemeinek (prizmák, központosító kúpok, csúcsok, csapok, tüskék,
szorítóhüvelyek fajtái), alkalmazási területei
– A tájolás módjai (tájolóülékkel, tájolócsappal, mozgó tájolószerkezettel) és feladata