Vadaszati Allattan

MÜTF Egyesület
SZÜLİFÖLD ALAP
Oktatási és Szakképzési Kollégium 4142/2008. pályázat
VADÁSZATI ÁLLATAN
MODULFÜZET
Verzió: 1.0
Összeállította: Bereczky Leonardo
A modul címe: Vadászati álattan

Képzés megnevezése: Vadgazdálkodó
Kizárólag a BRKK és a Pannon Forrás által szervezett képzéseken használható!
Másolni és alkalmazni csak a BRKK elızetes írásbeli hozzájárulásával lehet!
Felelıs kiadó: Molnár György igazgató
Székelykeresztúr, 2008.
KÉPZÉSI PROGRAM NEVE: VADGAZDÁLKODÓ
Szervezet neve: MÜTF Egyesület
Szervezet címe: 535600 Székelyudvarhely, Kıkereszt tér. 1.
TARTALOMJEGYZÉK
1. fejezet ................................................................................................................................7
1. A párosujjú patások (ARTIODACTILA) rendje ............................................................7
1.1 A szarvasfélék (CERVIDAE) családja.................................................................7
1.1.1 A gímszarvas (Cervus elaphus)....................................................................7
1.1.2 A dámszarvas (Cervus dama) .....................................................................8
1.1.3 Az ız (Capreolus capreolus) .......................................................................9
1.2 Disznófélék (SUIDAE) családja ........................................................................10
1.2.1 A vaddisznó (Sus scrofa) ...........................................................................10
1.3 Tülökszarvúak (BOVIDAE) családja.................................................................10
1.3.1 A muflon (Ovis musimon)..........................................................................10
1.3.2 A zerge (Rupicapra rupicapra) ..................................................................11
Ellenırzı kérdések: ............................................................................................................13
2. fejezet ..............................................................................................................................15
2. Nyúlalakúak (LAGOMORPHE) rendje .....................................................................15
2.1 Nyúlfélék (LEPORIDAE) családja ....................................................................15
2.1.1 Mezei nyúl (Lepus europaeus) ...................................................................15
2.1.2 Üregi nyúl (Orictolagus cunigulus)............................................................15
3. fejezet ..............................................................................................................................18
3. Rágcsálók (RODENTIA) rendje................................................................................18
3.1 Mókusfélék (SCIURIDAE) családja ..................................................................18
3.1.1 Közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris) ...............................................18
3.2 Egérfélék (MURIDAE) családja ........................................................................18
3.2.1 Mezei pocok (Microtus arvalis) .................................................................18
3.2.2 Közönséges erdei egér (Apodemus silvaticus) ............................................19
3.2.3 Házi patkány (Rattus rattus) ......................................................................19
3.2.4 Házi egér (Mus musculus)..........................................................................20
3.3 Pelefélék (MYOXIDAE) családja .....................................................................20
3.3.1 Erdei pele (Dryomys nitedula) ...................................................................20
3.3.2 Nagy pele (Myoxus glis) ............................................................................21
3.3.3 Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) ...............................................21
4. fejezet ..............................................................................................................................23
4. Ragadozók (CARNIVORA) RENDJE ..........................................................................23
4.1 Medvefélék (URSIDAE) családja ...........................................................................23
4.1.1 Barnamedve (Ursus arctos) ..............................................................................23
4. 2 Kutyafélék (CANIDAE) családja ...........................................................................24
4. 2. 1 Vörös róka (Vulpes vulpes) .............................................................................24
4.2.2 Farkas (Canis lupus).........................................................................................25
4.3 Macskafélék (FELIDAE) családja ...........................................................................26
4.3.1 Vadmacska (Felis silvestris) .............................................................................26
4.3.2 Közönséges hiúz (Lynx lynx) ............................................................................27
4.4 Menyétfélék (MUSTELLIDAE) családja ................................................................28
4.4.1 Nyuszt (Martes martes) ....................................................................................28
4.4.2 Nyest (Martes foina ..........................................................................................28
3. oldal
5. fejezet ..............................................................................................................................31
5. Gólyaalakúak rendje .....................................................................................................31
5.2 Gólyafélék (CICONIDAE) családja...................................................................31
5.2.1 Fekete gólya (Ciconia nigra) .....................................................................31
5.2.2 Fehér gólya (Ciconia ciconia) ....................................................................31
6. fejezet ..............................................................................................................................34
6. A Lúdalkatúak (ANSERIFORMES) rendje ...............................................................34
6.1 Récefélék (ANATIDAE) családja .....................................................................34
6.1.1 Bütykös hattyú (Cignus olor) .....................................................................34
6.1.2 Nyári lúd (Anser anser) .............................................................................34
6.1.3 Vetési lúd (Anser fabalis) ..........................................................................35
6. 1. 4 Nagy lilik (Anser albifrons) .......................................................................35
6.1.5 Kis lilik (Anser eritropus) ..........................................................................36
6.1.6 Vörösnyakú lúd (Branta rufficolis) ............................................................36
6.1.7 Tıkés réce (Anas platyrhynchos) ...............................................................36
6.1.8 Csörgı réce (Anas crecca) .........................................................................37
6.1.9 Böjti réce (Anas querquedula) ...................................................................37
6.1.10 Kanalas réce (Anas clypeata) .....................................................................38
6.1.11 Cigány réce (Aythya nyroca)......................................................................38
7. fejezet ..............................................................................................................................40
7. Vágómadár alkatúak (ACCIPITERIFORMES) rendje ...............................................40
7.1 Vágómadárfélék (ACCIPITERIDAE) családja ..................................................40
7.1.1 Héja (Accipiter gentilis).............................................................................40
7.1.2 Karvaly (Accipiter nisus) ...........................................................................40
7.1.3 Egerészölyv (Buteo buteo) .........................................................................41
7.1.4 Szirti sas (Aquila chrysaetos) .....................................................................41
8. fejezet ..............................................................................................................................44
8. Sólyomalkatúak (FALCONIFORMES) rendje ..........................................................44
8.1 Sólyomfélék (FALCONIDAE) családja ............................................................44
8.1.3 Vándorsólyom (Falco peregrinus) .............................................................44
8.1.2 Kabasólyom (Falco subbuteo) ...................................................................44
8.1.1 Vörös vércse (Falco tinnunculus) ..............................................................45
9. fejezet ..............................................................................................................................47
9. Tyúkalkatúak (GALLIFORMES) rendje .......................................................................47
9. 1 Fajdfélék (TETRAONIDAE) családja ...............................................................47
9.1.1 Császármadár (Bonasa bonasia) ................................................................47
9.1.2 Nyírfajd (Tetrao tetrix) ..............................................................................47
9.1.3 Siketfajd (Tetrao urogallus).......................................................................48
9.2 Fácánfélék (PHASIANIDAE) családja ..............................................................48
9.2.1 Fogoly (Perdix perdix) ..............................................................................48
9.2.2 Fürj (Coturnix coturnix).............................................................................49
9.2.3 Fácán (Phasianus colchicus)......................................................................49
10. fejezet ............................................................................................................................51
10. Darualkatúak (GRUIFORMES) rendje ..................................................................51
4. oldal
10.1 Túzokfélék (OTIDIDAE) családja .....................................................................51

10.1.1 Túzok (Otis tarda) .....................................................................................51
11. fejezet ............................................................................................................................53
11. Lile alakúak (CHARADRIIFORMES) rendje .......................................................53
11.1 Szalonkafélék (SCOLOPACIDAE) családja ......................................................53
11.1.1 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) ...........................................................53
12. fejezet ............................................................................................................................55
12. Galambalkatúak (COLUMBIFORMES) rendje .....................................................55
12.1 Galambfélék (COLUMBIDAE) családja ...........................................................55
12.1.1 Örvös galamb (Columba palumbus) ...........................................................55
12.1.2 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) ........................................................55
13. fejezet ............................................................................................................................58
13. Bagolyalkatúak (STRIGIFORMES) rendje ...........................................................58
13.1 Bagolyfélék (STRIGIDAE) családja..................................................................58
13.1.1 Füleskuvik (Otus scops).............................................................................58
13.1.2 Uhu (Bubo bubo) .......................................................................................58
13.1.3 Kuvik (Athene noctua)...............................................................................59
13.1.5 Uráli bagoly (Strix uralensis) .....................................................................60
13.1.6 Edei fülesbagoly (Asio otus) ......................................................................60
14. fejezet ............................................................................................................................62
14. Harkály alkatúak (PICIFORMES) rendje ....................................................................62
14.1 Harkályfélék (PICIDAE) családja .....................................................................62
14.1.1 Fekete harkály (Dryocopus martius) ..........................................................62
14.1.2 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major).......................................................62
14.1.3 Kis fakopáncs (Dendrocopus minor)..........................................................63
14.1.4 Közép fakopáncs (Dendrocopus medius) ...................................................63
15. fejezet ............................................................................................................................65
15. Verébalkatúak (PASSERIFORMES) rendje ..........................................................65
15.1 Pacsirtafélék (ALAUDIDE) családja .................................................................65
15.1.1 Erdei pacsirta (Lululla arborea).................................................................65
15.2 Fecskefélék (Hirundinidae) családja .................................................................65
15.2.1 Füsti fecske (Hirundo rustica) ...................................................................65
15.2.2 Molnárfecske (Delichon urbica) ................................................................66
15.3 Billegetıfélék (MOTACILLIDAE) családja ......................................................66
15.3.1 Barázda billegetı (Motacilla alba).............................................................66
15.3.2 Hegyi billegetı (Motacilla cinerea) ...........................................................67
15.4 Vízirigófélék (CINCLIDAE) családja ...............................................................67
15.4.1 Vízirigó (Cinclus cinclus) ..........................................................................67
15.5 Rigófélék családja .............................................................................................68
15.5.1 Vörösbegy (Eritachus rubecula) ................................................................68
15.5.2 Fülemüle (Luschinia megarchinchos) ........................................................68
15.5.3 Fekete rigó (Turdus merula) ......................................................................69
15.5.4 Énekes rigó (Turdus philomelos) ...............................................................69
15.6 Cinegefélék (PARIDAE) családja .....................................................................70
5. oldal
15.6.1 Fenyves cinege (Parus ater) ......................................................................70

15.7 Varjúfélék (CORVIDAE) családja ....................................................................70
15.7.1 Vetési varjú (Corvus frugilegus) ................................................................70
15.7.2 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) ..................................................71
15.7.3 Holló (Corvus corax) .................................................................................71
15.7.3 Szarka (Pica pica) .....................................................................................72
15.7.4 Szajkó (Garullus glandarius).....................................................................72
6. oldal
1. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a párosujjú patásokat és azok
ökológiai és hasznosítási jellemzıit.
Részcélkitőzés megnevezése: Párosujjú patások rendje
1. A párosujjú patások (ARTIODACTILA) rendje
1.1 A szarvasfélék (CERVIDAE) családja

1.1.1 A gímszarvas (Cervus elaphus)
Morfológiai jellemzıi:
Testtömege-a bikáknál 160-250 kg, a teheneké 80-120 kg. A bıgési idıszakban a bikák
testsúlyának lényeges csökkenése észlelhetı, ami elérheti az összsúly 25%-át is.
Testhossza 220-260cm a bikáknál, 230-235 a teheneké. Nyáron vörösbarna , télen
szürkésbarna színezető faj, amelyet ivari dimorfizmus jellemez. A bika színezete valamivel
sötétebb.
A bikák agancsot viselnek, melyet minden év II.-III. hónapjában levetnek, és mintegy 120
nap alatt újra növesztenek.
A gímszarvas lábnyoma hasonlít valamelyest a szarvasmarháéhoz, de mégis könnyen
megkülönböztethetı ettıl, mivel a szarvasmarha köröm lenyomatai sokkal szélesebbek és
nagyobb szöget zárnak be egymással, míg a szarvasnál a körmök hegyesebbek és kisebb
szöget zárnak be. Lábnyomait leggyakrabban a vaddisznóéval tévesztik össze.
Gímszarvas lábnyomok:
a- tehén nyugodt lépései
b- tehén futó lépései
c- bika nyugodt lépése
d- bika futó lépése
7. oldal
Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

Európa egyik fı vadászható nagyvad faja. Eurázsiában és É-Afrikában ıshonos.
A gímszarvas Európa szerte majdnem minden tengerszinti zónákban megtalálható, az
alacsony ártéri élıhelyektıl a magas hegyi övezetig. A Kárpátokban különösebben a hegyi
zónák fı nagyvad faja. Alacsonyabb fekvéső övezetekben fıleg erdıben és a határos mezei
élıhelyeken fordul elı. A hegyi zónákban az erdı és erdei puszták, bozótok élıhelyeit
preferálja.
Szaporodási jellemzıi:
A bıgés ıszre esik (szeptember- október). Vemhességi idı hét és fél hónap, 1-2 hét
eltéréssel. Évente egyszer ellik (májusban). A borjúszám 1. (nagyon ritkán 2). A borjak 6-8
hónapig szopnak.
Táplálkozási jellemzıi:
Legelı típusú, magas rosttartalmat igénylı kérıdzı. Fı táplálékát a rostos lágyszárúak
illetve fás növények hajtásai képezik. A vegetációs idıszakon kívül az etetıkre is szívesen
rájár.
Ellenségei:
Azokban az országokban ahol hiányoznak a csúcsragadozók, az egyetlen ellensége az
ember. Egyes országokban (Magyarország, Ausztria) a ragadozók hiányából és a jó
élıhelyekbıl adódóan elég nagy túlszaporodások észlelhetıek. A Kárpátokban fı ellensége
a farkas, ritkábban a hiúz és a medve. Sajnos a nagy egyedszámú pásztorkutyák illetve
kóbor kutyák is igen megtizedelik az évi szaporulatot. Ebbıl kifolyólag a hazai
élıhelyeken elıforduló egyedszám sokkal kisebb.
Hasznosítása:
Vadászható vadfaj. Vadászati idény ıszre esik, a bıgési periódusban, amikor a bikákat
lövik.
Egyre jobban elterjedıben van a zárttéri tartása is, vadászati illetve vadhús termelés
céljából.
1.1.2 A dámszarvas (Cervus dama)
Közepes testmérető, rozsdavörös-fekete, ritkán világosabb színezető szarvas faj. Teste
krémszínő, pénzérme nagyságú pettyekkel hintett. Hátán sötét csík húzódik, amely
kettéválva a farán lévı tükröt szegélyezi. A bikák nyaka sötét. A bikák testtömege 80-125
kg, a teheneké 40- 60 kg. A bikák lapátnak nevezett agancsot viselnek. Sokan a
jávorszarvas lapátjával tévesztik össze.
8. oldal
D-Európában és Közel Keleten ıshonos. A Kárpát-medencébe a középkorban telepítették

be. Fıleg sík és dombvidéki lomberdıkben és a határos mezıgazdasági területeken fordul
elı.
A barcogás ıszre esik (szeptember-október). A vemhességi idı 225-230 nap. Évente
egyszer ellik (május- júniusban). A borjúszám 1 (ritkán 2). A borjak 5 hónapig szopnak.
A legigénytelenebb kérıdzı. Az etetıkre is szívesen rájár.
Hasznosítása:
Vadászható faj. A vadászati idény a barcogási idıre esik.
1.1.3 Az ız (Capreolus capreolus)
Az ivari kétalkatúság a bakok agancs viselésével és a kb. 10 cm-el nagyobb
marmagassággal írható le. Az agancsot ısszel hullatja, ami tavaszig fejlıdik ki teljesen.
Nyáron vöröses, télen szürkés barna szırzetet visel. Farán fehér tükör látható, farka rövid.
A bakok testtömege 25-30 kg, a sutáké 20-22 kg.

Leggyakoribb kistestő szarvas fajunk. D Európában és Közel Keleten ıshonos.
Sík, domb és hegyvidéki lomberdıkben és a mezıgazdasági területeken fordul elı. A
magashegyi zónákat nem kedveli.
Az üzekedés nyárra esik (június- július). Ismert egy novemberi ún. rejtett üzekedés is. A
vemhességi idı 10 hónap, ebbıl 4 hónap a diapauza. Évente egyszer ellik (május-
júniusban). A gidaszám 1-2, (ritkán 3 vagy nagyon ritkán akár 4 is). A gidák 4 hónapot
szopnak.
Válogatós (pákosztos) kérıdzı. Elsısorban a lágy ízletes zöld növényi részeket fogyasztja,
emésztırendszere nehezen dolgozza fel a magas rosttartalmú növényeket.
Ellenségei:
Fı természetes ellenségei a farkas, hiúz, ritkán a medve. Nem természetes ellenségei a
pásztor illetve kóbor kutyák és az ember. Ahol a fı ragadozófajok hiányoznak az ökológiai
rendszerbıl, nagy állománysőrőség jellemzı rá.
Az ız állományokat a téli nagy hó is tizedeli, hasi felfázást és pusztulást idézvén elı.
Hasznosítása:
9. oldal
Vadászható faj. A vadászati idény nyár elejére esik.
1.2 Disznófélék (SUIDAE) családja

1.2.1 A vaddisznó (Sus scrofa)
Szıre sötét barna, vagy fekete, feje hosszú, fülei kicsik, felállóak, szegélyük szırös. A
törzs rövid, hátra felé lejt. Jellegzetes morfológiai elváltozást okoz a hát lejtésben a
házidisznóval való keresztezés, ami általában a hátvonal lejtésének megy rovására. Lábai
rövidek, a farok egyenes, kifejlett egyedeknél bojtos. A kannak agyara, a kocának kampója
van (ezek szemfogak). A kanok testtömege 50-180 kg, a kocáké 35-140 kg.

Eurázsiában és É- Afrikában ıshonos faj.
Eredetileg mocsári vadfaj volt, de napjainkban mindenütt, de fıleg erdıben fordul elı.
A búgás fıleg tél elejére esik. A vemhességi idı 112-120 nap. Évente egyszer ellik (április-
május). A malacszám 5-6, de elérheti a 12-ıt is. A vackot 4-5 naposan hagyják el, 4
hónapig szopnak.
Mindenevı. A fajra jellemzı a túrás, ami során a felforgatott gyep alatt talált gyökereket
illetve puhatestőeket fogyaszt el. A vegetációs idıszakon kívül szívesen rájár az etetıkre
is.
Ellenségei:
Természetes ellenségei a nagyragadozók (farkas, medve, hiúz). Ahol ezek hiányoznak ott
Hasznosítása:
Vadászható vadfaj. Vadaskertek és zárttéri hasznosítások preferált vadfaja.
1.3 Tülökszarvúak (BOVIDAE) családja

1.3.1 A muflon (Ovis musimon)
Színe barna, a has, a lábak térdtıl lefelé, a tükör, az arc egy része, a fül felsı fele fehér. A
kos hátvonalán és nyakon elıl szakáll formájában fekete csík látszik. Az oldalán fehér folt,
ún. nyereg található. A kosok szarvat viselnek, amelyet csigának neveznek. A csiga 3 élő.
10. oldal
A jerkék és juhok 5-10 %-a is szarvat visel, de ezek szarva csak 2 élő. A kosok testtömege
35-55 kg, a juhoké 25-40 kg.

Európában, Kis és Közép- Ázsiában 6 alfaja elterjedt.
A hegyvidéki idıs erdıállományokhoz és váztalajokhoz kötıdik leginkább.
Az üzekedés késı ıszre esik. A vemhességi idı 147-174 nap. Évente egyszer, 1-2 bárányt
ellik, melyeket 2 hónapig szoptat.
Főféléket, egyéb növényi részeket, gombát fogyaszt.
Ellenségei:
Mivel elıfordulási helyein nagyrészt hiányoznak a csúcsragadozók, az egyetlen ellensége
az ember illetve pásztor és kóbor kutyák.
Hasznosítása:
Vadászható vadfaj. Vadaskertekben is tenyésztik.
1.3.2 A zerge (Rupicapra rupicapra)
Erıs, zömök testő állat. A feje az orr irányába keskenyedve háromszög alakú. Füle hosszú,
hegyes, felálló. A farok rövid. A felsıtest mindig sötétebb, nyáron barnás, hátán fekete
csíkkal. Télen feketés barna színezető. Az alsó test világos. Fején, a szemtájékon két fekete
csík húzódik. Mindkét nemnek szarva van, amit zergekampónak neveznek. A bakoké
valamivel erısebben íveltebb. A bakok testtömege 35-55 kg, a kecskéké valamivel kisebb.

Európában és a Kaukázusban 10 alfaja él szórványos elterjedésben.
Havasi réteket, törpe fenyveseket kedveli, de mindenképpen ott, ahol sziklák vannak. A
Kárpátok sziklás bérceinek elterjedt faja. Annak ellenére, hogy nem mindeütt létezett
ıshonosan, a 70-es években történt telepítések igen jó eredménnyel jártak és most
majdnem minden sziklacsúcsokkal kimagasló hegyláncon jó zerge állományok léteznek.
Télen valamivel alacsonyabb régiókban is lehúzódik, de leginkább egy-egy alpesi
övezethez kötıdı fajnak lehet nyilvánítani.
Az üzekedés késı ıszre (Októbertıl Decemberig) esik. A vemhességi idı 25-27 hét.
Évente egyszer ellik (május-júniusban). A gidák száma 1-3, a kecske korától függıen. A
gidák mintegy 6 hónapig szopnak.
11. oldal
Sziklákon található zuzmókat, főféléket és lágyszárúakat valamint cserjék, fák fiatal
hajtásait fogyasztja.
Ellenségei:
Fı természetes ellensége a hiúz, ritkábban a farkas. Olykor a vadmacska és a szirti sas is
elrabolja a gidákat. Nem természetes fı ellenségei az ember és pásztorkutyák.
Hasznosítása:
Azokban az országokban (köztük Románia) ahol optimális létszámú állományok léteznek,
vadászható faj. A vadászatával „kényesen” egybevágódó jelenség a sziklabércek nemzeti
parkká való nyilvánítása, ami a zerge legtöbb elıfordulási helyén a vadászat betiltását
vonta maga után.
12. oldal
Ellenırzı kérdések:
Végezze el az alábbi feladatokat, majd ellenırizze megoldását a megoldó kulcs alapján!
1. Jelölje be az alábbi állítások közül a helyesnek tartott kijelentéseket!
Sorszám Helyes Adat, állítás, tény megnevezése

1 A gímszarvas bika új agancsát a következı hónapokban lehet
parókás: 1-január, 2-július, 3- szeptember.
2 Melyek az alábbi kijelentések közül igazak:
1-A gímszarvas inkább a lágy növényi részeket kedveli
táplálékában. 2- A gímszarvas inkább a magas rosttartalmú
növényeket igényli táplálékában. 3- A gímszarvas táplálkozási
sajátosságai nagyon hasonlítanak az ızéhez.
3 Az ız fı elıfordulási helyei: 1- mezı és dombvidéki erdık és
azok szegélyei. 2- mocsári nádasok. 3- magashegyi zónák.
4 Az ız táplálkozási jellegzetessége: 1- az igénytelenség. 2- a
mindenevıség. 3- a pákosztosság.
5 A vaddisznó agyara: 1- egy speciális fog, ami csak ennél a
fajnál fordul elı. 2- a tulajdonképpeni szemfog. 3- akármelyik
fogból kifejlıdhet.
6 A dámszarvas: 1- minden idıkben hazánk ıshonos faja volt. 2-
a gímszarvasnál is nagyobb testmérető szarvasfaj. 3-a
középkorban volt telepítve.
7 A zerge: 1- a tülökszarvúak családjához tartozik. 2- a
zergefélék családjához tartozik. 3- ugyanabban a családban
tartozik, mint az ız.
8 Melyek az alábbi jelentések közül igazak:
1-A muflon jerkének soha nincs szarva. 2- a muflonnál a kos
szarva több élő, mint a juhnál. 3- a mufloncsiga mindig 2 élő.
9 A zerge legfıbb ellensége:
1- A medve. 2- a farkas. 3- a hiúz.
10 A természetes ragadozók hatása a vadászható párosujjú
patásokra:
1- Káros hatással van, mert tizedeli azok állományait. 2-
majdnem semmilyen hatással nincs. 3- Fontos hatással van,
szabályozván azok állományait.
13. oldal
2. Tegye sorrendbe a következı párosujjú patásokat a testméret és testtömeg

függvényében a legnagyobbat helyezvén elıl.
Helyes
Sorszám Adat, állítás, tény
sorrend
1 Dámszarvas
2 Vaddisznó
3 Zerge
4 İz
5 Gímszarvas
6 Muflon
3. Egészítse ki az alábbi mondattöredékeket!

A gímszarvas vadászati idénye a ……........... idıpontjával esik egybe.
A dámszarvas legfıbb táplálkozási jellemzıje a.................... .
Az ız emésztı rendszere nehezen dolgozza fel a ........... anyagokat.
A vadaskertek legelterjedtebb vadfaja Európában a ...............
A zerge fı elterjedési zónája az...................övezet.
Az ız legfıbb ragadozói:..................................................
4. Sorolja fel az egyes környezet fajtákhoz tartozó fajokat:

Ökológiai övezet Állatfajok
Alpesi övezet
Ártér, síkvidék
Magashegyég
Dombvidék
Erdı és annak szegletei
14. oldal
2. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a nyúlalakúakat és azok ökológiai és
hasznosítási jellemzıit.
Részcélkitőzés megnevezése: Nyúlalakúak rendje
2. Nyúlalakúak (LAGOMORPHE) rendje
2.1 Nyúlfélék (LEPORIDAE) családja
2.1.1 Mezei nyúl (Lepus europaeus)
Hosszú fülő vöröses barna bundájú. İshonos faj.

Mezei élıhelyeken fordul elı.
Szaporodása:
4-5 almot vet. A vemhességi idı 41 nap, de a szuperfötáció miatt 3-8 nap után 4-6 fiat
ellik, melyek nyitott szemmel születnek. 6-8 hónaposan ivarérettek.
Növényevı.
Ellenségei:
Legfıbb ellenségei a róka, hiúz, vadmacska, farkas.
Hasznosítása:
Vadászható.
2.1.2 Üregi nyúl (Orictolagus cunigulus)
Bundája felül szürkés, alul piszkos fehér. A farok felsı fele és fülszegélye fekete. A házi
nyúl ıse. Füle elıre hajtva nem éri el az orr hegyét. Testhossza 30-40 cm.
15. oldal

Eredendıen D-európai faj, betelepítéssel került hozzánk. A laza talajú területeket kedveli.
Erdıs és gyepes területeken él. Földalatti üregekben, kolóniákban él.
Szaporodása:
Párzása után évente 3-5 almot vet. A vemhességi idı 28-33 nap. Egy alom nagysága 3-9-
15 kölyök. 6-8 hónaposan ivarérettek.
Növényevı.
Ellenségei:
Legfıbb természetes ellenségei a róka, hiúz, vadmacska, farkas.
Hasznosítása:
Vadászható.
16. oldal

1
Az üregi nyúl fülszegélye: 1-vöröses, 2-fekete, 3-fehér
2
A mezei nyúl: 1: 4-6 fiat ellik, 2: 9-10 fiat ellik, 3: 3-15 fiat ellik
3 Az üregi nyúl: 1-betelepítették 2-ıshonos faj 3- mezei
élıhelyen él
4 A mezei nyúl: 1-vadászható 2- a házi nyúl ıse 3 erdıs gyepes
területeken él
5 Az üregi nyúl: 1-vemhességi ideje 41 nap 2- kolóniában él 3-
vöröses bundájú
A mezei nyúl a…………………miatt 3-8 nap után 4-6 fiat ellik.

A mezei nyúl legfıbb ellenségei:……………..
Az üregi nyúl esetében a ………………..fekete.
Az üregi nyúl erdıs gyepes területeken…………………….él.
A mezei nyúl …………..bundájú ………………………faj
17. oldal
3. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a rágcsálókat, azok ökológiai és
hasznosítási jellemzıit.
Részcélkitőzés megnevezése: Rágcsálók rendje
3. Rágcsálók (RODENTIA) rendje
3.1 Mókusfélék (SCIURIDAE) családja
3.1.1 Közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris)
A bundájában a barna árnyalat dominál. Hasoldala mindig világos. Színezetük a
környezetbe való beolvadást segíti elı. Farka nagy és bozontos. Fülei hosszúak, végükön
pamaccsal.

Egész Európában elterjedt. Mindenféle erdıtípusban, parkban és kertben elıfordul.
Valódi téli álmot nem alszik.
Szaporodása:
A párzás tavasszal kezdıdik. Évente 2 almot vet. Fészke odúban vagy ágvillában készül,
ilyenkor zárt, gömb alakú.
Magvakkal, gyümölcsökkel táplálkozik.
Hasznosítása:
Védett.
3.2 Egérfélék (MURIDAE) családja

3.2.1 Mezei pocok (Microtus arvalis)
Bundája barna árnyalatú. Füle kicsi, hátra álló. Belül a fülkagyló sőrőn szırös.
18. oldal
Európa legelterjedtebb kisemlıse.
Szaporodása:
A párzás kora tavasszal kezdıdik. Évente 10 almot is vet. Egy alom nagysága 3-8 kölyök.
Már a második hónapban ivarérettek, ez teszi lehetıvé 3 évenkénti gradáció jellegő
idıszakos felszaporodását.
Növényevı.
3.2.2 Közönséges erdei egér (Apodemus silvaticus)
A test alsó felének színe nem élesen válik el a háttól.

Csak É-Európában nem él.
Erdıs területeken, sőrő cserjésekben, ritkán kultúr fajokon él.
Szaporodása:
Évente 3-4 almot vet.
Növényevı.
3.2.3 Házi patkány (Rattus rattus)
Bundája szürkésfekete. Hasa világosabb. Füle nagy, vékony, alig van rajta szır.
Elırehajtva teljesen vagy félig elfedi a szemet. Farka hosszú, világos.

Még az ókorban feltételezések szerint Afrikán átjutott Indiából Európába. D és Közép
Európában meghonosodott. Elterjedése az Alpoktól D-re és a Rajnától Ny-ra esı
területekre korlátozódik. Kizárólag településeken és kultúr tájon 20-60 tagú csoportokban
él.
Szaporodása:
Várat nem épít. Fészkét mélyedésbe, gerendák között, hasadékán helyezi el.
A párzás szinte egész évben megfigyelhetı. Évente 2-6 almot vet. Egy alom nagysága 8-10
kölyök.
19. oldal
Mindenevı, de túlsúlyban van a növényi táplálék. Magtárakban kárt okoz.
3.2.4 Házi egér (Mus musculus)
Színe egérszürke. Farka és teste egyforma hosszú. Kistermető.

ÉNy-Afrika, Spanyolország és K-Ázsia sztyeppeirıl és félsivatagjaiból származik.
A történelem elıtti idıben az ember mellé szegıdött. Építményeit megszállta. Ma
mindenütt él a világban. Kisebb nagyobb családi közösségekben élnek.
Szaporodása:
A párzás egész évben megfigyelhetı. Évente 4-6 almot vet.
A szó legszélesebb értelmében mindenevı. Készleteket nem halmoz fel. Nagy károkat
okoz az élelmiszerkészletekben. Súlyos betegségek terjesztıje.
Hasznosítása:
Szervezett módon irtják.
3.3 Pelefélék (MYOXIDAE) családja

3.3.1 Erdei pele (Dryomys nitedula)
Kis testő faj. Farka bozontos. Színezete felül a szürkéstıl a vörhenyes barnáig változhat.
Füle kicsi, csak alig látszik ki a bundából. A fejtıl elütı színő szemfoltja van.

Európai elterjedéső faj. Viszonylag ritka.
Lombos és fenyıelegyes erdıket kedveli.
Szaporodása:
Fészkét bokrokra vagy odvakban építi. Egy-két almot vet. Téli álmot alszik.
Rovarokat és magvakat, gyümölcsöt fogyaszt.
20. oldal
3.3.2 Nagy pele (Myoxus glis)
Formája, testfelépítése a mókusra emlékeztet, de annál jóval kisebb. Bundája mindig
szürkés. Szeme nagy, körülötte fekete győrő. Bajusz szálai hosszak. Farka hosszú, vastag.

D, Közép és DK-Európai elterjedéső faj.
Lombos erdıket, kerteket kedveli. A mókus éjszakai megfelelıjének tarthatjuk.
Szaporodása:
Fészkét odvakban építi. Egy-két almot vet. Téli álmot alszik.
Alapvetıen magvakat, gyümölcsöt fogyaszt. İsszel fıleg olaj tartalmú magvakat,
makkokat, mogyorót eszik.
Hasznosítása:
Védett.
3.3.3 Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)
Kistermető, bundája sárgás barna, hasa fehér. Füle kicsi, lekerekített. Szeme feltőnıen
nagy, fekete. Farka vékony, erısen szırözött.

Európai elterjedéső faj. Viszonylag gyakori. Gazdag aljnövényzető fás élıhelyeket kedveli.
Szaporodása:
Nyári fészkét bokrokra, téli fészkét üregbe, odvakba építi. 2-3 almot vet. Téli álmot alszik.
Tavasszal rovarokat és növényi részeket, késıbb magvakat, gyümölcsöt fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett.
21. oldal
1. Sorolja fel az egyes élıhelyi típusokhoz tartozó fajokat:

Élıhely Állatfajok
Lombos fenyıelegyes erdık
Gazdag aljnövényzető erdık
Parkok, kertek
Sőrő cserjések
Településeken, kultúrtájakon gyakori

1 A közönséges erdei mókus: 1- valódi téli álmot nem alszik 2-
viszonylag ritka 3- füle kicsi, hátra álló
2 A mogyorós pele: 1- bundája szürkésfekete 2- téli fészkét
üregbe építi 3- egy-két almot vet
3 A házi egér: 1-évente 2-3 almot vet 2- farka hosszú, világos 3-
készleteket nem halmoz fel
4 A házi patkány: 1- évente 10 almot is vet 2- növényevı 3-
Afrikán átjutott Európába
5 A mezei pocok: 1- fülkagylója sőrőn szırös 2- füle kicsi,
lekerekített 3- bundája sárgás barna

A házi patkány fészkét mélyedésbe, …………………helyezi el.
Tavasszal a mogyorós pele ………….-t, késıbb………..-t fogyaszt.
A nagy pele szeme nagy, körülötte……...….bundája mindig……..
A közönséges erdei mókus fülei hosszúak, melyek végén………….van.
A………………-t szervezett módon irtják.
22. oldal
4. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı ragadozókat és azok fı
ökológiai, illetve hasznosítási jellemzıit.
Részcélkitőzés megnevezése: Ragadozók rendje
4. Ragadozók (CARNIVORA) RENDJE
4.1 Medvefélék (URSIDAE) családja
4.1.1 Barnamedve (Ursus arctos)
A legnagyobb európai csúcsragadozó. Bundája a nagyon világostól a feketéig minden
színárnyalatban megjelenik. A bocsok általában fehér gallérszerő örvöt viselnek, amelyet
rendszerint 3-4 éves korukra kinınek. Fülei kicsik, felállóak és kerekítettek. Mellsı és
hátsó lábán 5-5 ujj van, igen erıs karmokkal. Testtömege általában 100-300 kg, de ettıl
lehet sokkal nagyobb is.

Eurázsiában és É-Amerikában 10 alfaját írták le. Nyugat Európa legtöbb országából
majdnem teljesen kipusztult. A legnagyobb állományok még Románia és Oroszországban
vannak jelen. A Kárpát medencében még jó állományai vannak. Európa egyik legsőrőbb
állománya Erdélyben van jelen, fıleg Hargita, Kovászna és Brassó megyékben.
Sajnos már csak ott maradtak életképes populációi, ahol az élıhelyek összefüggısége és
zavartalansága illetve táplálékkínálata még megmaradt. A dombvidéktıl a magashegyi
zónákig szezonálisan elıfordul, de téli idıszakban a magashegyi zónák zavartalan
rengetegeiben, zugaiban húzódik téli álmot aludni.
Mindenevı. Annak ellenére, hogy egy ragadozóról van szó, táplálékának 80 %- át
növények, magvak, gyümölcsök képezik. Az állati fehérjét nagyrészt rovarokból, azok
lárváiból és dögbıl veszi fel. Alkalmakként vadászik is, ha könnyen elkapható
zsákmányhoz nyújt. Táplálékszerzési módja igen változatos. Ezt elısegíti mellsı
végtagjainak morfológiai jellegzetessége, amellyel fogni képes, valamint nagyon magas
szintő intelligenciája is.
Nagyon opportunista faj. Ez azt jelenti, hogy táplálékul a legkönnyebben megszerezhetıt
fogja elınyben helyezni. E tulajdonságából ered az emberi települések, szeméttelepekhez
való alkalmas szokása, ami sok helyen nem kívánatos jelenséggé fajult.
23. oldal
Szaporodása:
A párzás nyár elejére esik. A vemhességi idı 8-9 hónap, benne 1-2 hónapos diapauzával.
Évente egyszer ellik, tél végén, a téli álommal egybeesı idıszakban. Igen érdekes és
jellegzetes, hogy a szoptatás elsı felében az anyaállat csupán fölhalmozott zsírrétegébıl él
és táplálja a kicsinyeket. Pontosan ezért a bocsok nagyon kis méretben születnek. A bocsok
száma legtöbbször 2-3.
Nagyon K túlélési stratégiát alkalmazó faj: két évben egyszer ellik. A bocsokat 2 évig
gondozza.
Ellenségei:
Egy nagytestő csúcsragadozó lévén, nincsenek természetes ellenségei. Egyetlen ellensége
az ember. Legfıbb állományszabályzó a hímek predációja a fiatalokra.
Hasznosítása:
Európában védett fajjá nyilvánították. Ennek ellenére speciális derogációval vadásszák
egyes országokban (Romániában is). A derogáció elméletileg kártevı egyedekre adott
kilövési engedély. Mindennek ellenére még mindig egyik legfontosabb bevételi forrását
jelenti nagyon sok vadgazdálkodó számára.
4. 2 Kutyafélék (CANIDAE) családja
4. 2. 1 Vörös róka (Vulpes vulpes)
Testén a vöröses szín dominál, hátán sötét sáv húzódik, ugyanilyen keresztezi a testet a
lapockánál. Hasa világos, lába és fülei feketék. Farka vége fehér. Test tömege 4-10 kg.

Eurázsiában, É-Afrikában és É-Amerikában ıshonos. Minden életteret elfoglaló igen
közönséges faj.
Szaporodása:
A párzás tél végén történik. Vemhességi idı 52 nap. Évente egyszer kölykezik. A
kölyökszám 4-8, de akár 10 is lehet. A kölykök 3 hetes korukig szopnak és 1 évesen
teljesen kifejlettek.
Fı táplálékai a kis emlısök (pocok, egér), de madarak is. Tulajdonképpen egy terület róka
állománya igen jól követi a mezei és erdei egér állományainak dinamikáját.
24. oldal
Ellenségei:
A rókaállomány egyik fı szabályzó rendszere a különbözı kutyafélékre jellemzı vírusos
betegségek. Fıként a veszettség. Ezeket fıleg az egértıl kapja el. Az utóbbi években
végzett per orális róka immunizációs programok következtében azonban az állományok
jelentıs növekedést mutattak, ami sajnos számos apróvad faj csökkenését eredményezte.
Hasznosítása:
Valamikor a rókagerezna igazi értéket jelentett. A prémjéért csak télen vadászták. Ma már
ennek jelentısége nagyon csökkent, egyrészt a prém viselés kultúrájának kimaradásáért,
másrészt a nagy mennyiségő szintetikus anyagból elıállított öltözetek megjelenéséért.
Napjainkban inkább apróvad gazdálkodási szempontból illetve szórakozásból vadásszák.
Az év minden idıszakában vadászható faj.
4.2.2 Farkas (Canis lupus)
Testméretei és színezete igen változatosak az elterjedési területtıl, az egyed korától,
nemétıl függıen. Hossza a kifejlett hímnek 120-200 cm, a nıstényeké 110-180 cm. Nagy
általánosságban nyugatról kelet felé és délrıl észak felé haladva a bunda színe a rıtes
barnától a szürkésfehérbe megy át. A Kárpát medencében inkább szőrkés-vöröses
árnyalatok fordulnak elı. Súlyuk észak felé haladva nı, ezzel egyidejőleg a jellemzı
koponya méretek is nınek. Testtömege a kifejlett hímnek 40-80 kg, a nıstényé 30-50 kg.
Habitusa néhány apróbb, de markáns jellemzıkben eltér a kutyáétól. Feje szélesebb,
arckoponyája, fogazata nyúltabb, fülei mindig felállóak, belıl szırösek. Nyaktájon a
szırzet, fıleg télen sörényszerően dúsabb. Háta egyenes, fara sohasem csapott. Lába
hosszú, vékony, a mellkas nem ér a könyökhajlat alá. Farka egyöntetően vastag, sohasem
zászlós és nem ér a csánkon túl. Nyoma igen gyakran összetévesztett a kutya
lábnyomával. Az ettıl való fı megkülönböztetési jegyek: a farkas nyoma hosszúkás, a
kutya nyoma inkább kerek. A farkas elülsı lábán a talp homorú, a hátulsón domború. Két
szélsı lábujja a két középsı mögött helyezkedik el. Emiatt a nyom elnyújtott, ovális. A
kutya oldalsó lábujjai a két középsı ujjának közepénél, vagy alulsó harmadánál
találhatóak, ezért a nyom kerekebb. A kutya lábujjai szétállnak, a farkasnál legtöbbször
párhuzamosak.

Eurázsiában és É-Amerikában 16 alfaja él. Sajnos a legtöbb Európai országból kiveszett,
egyrészt az élettér elvesztése miatt, másrészt a téves hiedelmeknek köszönhetı irtás miatt.
Nagy összefüggı vadon élıhelyeket kedvel, az alacsonyabb fekvéső dombvidéktıl a
magashegyi zónáig mindenütt elterjedt, de napjainkban inkább a magas hegyi fenyvesek
titokzatos lakója. Állomány dinamikája nagyon jól követi a préda fajokét (fıként
szarvasfélék).
25. oldal
A táplálkozás évszaktól és élıhelytıl függıen igen változatos lehet. Nyári idıszakban
elıszeretettel fogyaszt kisemlısöket (nyulat, ürgét, pockot, egeret), télen viszont a nagyobb
testő préda állatokat részesíti elınyben. Az egyszeri elfogyasztott táplálék 4-5 kg, de
találtak már 9 kg-os gyomortartalmat is.
Táplálkozási szokásai erısen függenek a farkas populáció sőrőségtıl: alacsony sőrőségnél
az egyedek inkább magányosan, vagy kis csoportban vadásznak, inkább kis emlısökre
vagy kismérető állatokra (olykor házi állatokra is). Nagyobb sőrőségnél méretesebb falkák
verıdnek össze (fıleg télen) és nagyon érdekes vadászati stratégiákat fölállítva ejtik el a
nagy testő szarvasféléket.
Olykor az emberi települések közelségét is megszokják és ezek szeméttelepein is
táplálkozhatnak, de ez sokkal ritkább, mint például a barnamedvénél.
Ellenségei:
Nem sok ellensége van, inkább a préda állat populációk dinamikájából adódó táplálék
kínálat befolyásolja a szaporulat túlélési rátáját.
Hasznosítása:
Valamikor dúvadként kezelték. A múlt század végéig még minden módszerrel próbálták
irtani. Sajnos legtöbbször szakmai nem tudás illetve tévhiedelmek következtében. Késıbb
jöttek rá, hogy mint csúcsragadozó, jelentıs szabályzó és szelektáló szerepet tölt be az
ökoszisztémában. E ragadozó eltőnése Ny Európában más fajok (fıleg szarvasfélék és
vaddisznó) elszaporodását vonta maga után, ami sokkal, nagyobb vadkárokkal járt, mint a
farkas által okozottak.
A Kárpát medencében még jó állománysőrőségben jelen lévı faj, fıleg Erdélyben. Ez
fıként a még jelen lévı egybefüggı és zavartalan élıtér jelenlétének köszönhetı.
Napjainkban védett fajként szerepel, de ún. kártételei miatt egyes országokban speciális
derogációval vadásszák.
4.3 Macskafélék (FELIDAE) családja

4.3.1 Vadmacska (Felis silvestris)
Feje gömbölyded, a fülek rövidek., a szırzet hosszú és tömött. A fejen 4-6 hosszanti sáv
található. A farka végig egyenletesen vastag és dús szırzető. A farok végén 5-7 fekete
győrő van. Testtömege 10-14 kg-a kandúr, 5-10 kg. A nıstény. Színezete a rıt szőrkéstıl a
vörösesig keveredik.

Európában a Kaszpi-tengerig és É-Afrikában él. Erdıs területeken fordul elı.
26. oldal
Szaporodása:
A párzás tél végén történik. Évente egyszer kölykezik, a kölyök szám 3-4.
Fı táplálékai a kisemlısök és madarak.
Hasznosítása:
Védett
4.3.2 Közönséges hiúz (Lynx lynx)
A legnagyobb európai macskaféle. Hossza elérheti a farok végéig a 165 cm-t. Farka rövid,
12-18 cm, bozontos és egyformán vastag. Marmagassága elérheti a 75 cm-t. Egy kifejlett
kandúr 25-30 kg-ot is nyomhat. A fej nagy, oldalról nézve feltőnıek a járomívek. A
koponya gömbölyő. Fülei nagyok, feketék, végükön 5 cm-es szırpamattal. Nyoma kerek,
7-9 cm hosszú és széles. A karom nyomok csak nagyon ritkán látszanak, ellentétben a
kutya nyomával, amelyen mindig láthatóak.
Színe a legváltozatosabb a macskafélék közül. Az áll, has, mell, torok, lábak belsı fele
általában fehér. A hason, mellen, testoldalon, mancsokon oldalt, különbözı erısségben
vörösesbarnás, szürkésfekete foltok vannak. A farok vége fekete, felsı része a háttal
azonos, alsó része világosabb. A hason a szırzet hosszabb, mint a háton.

Holarktikus elterjedéső faj. Leginkább magashegységi erdıs területeken él. A Kárpát
medencében, fıleg Erdélyben elterjedt és még jó állományai vannak.
Fı táplálékai a mezei nyúl, ız, rénszarvas, zerge, gímszarvas ünı vagy borjú, fajd félék,
rágcsálók, hüllık. Nagyon ritkán dögöt is fogyaszthat, de preferálja a friss táplálékot.
Hasznosítása:
Nincs akkora szabályzó szerepe, mint a farkasnak, de azért az ız, zerge állományban
valamelyest szabályzó szerepet játszik.
Állomány nagyságáról és jellegzetességeirıl a legkevesebbet tudunk. Egy igen titokzatos
életmódot folytató ragadozó, amely vadászható korában is igen ritkán került terítékre.
Napjainkban védett.
27. oldal
4.4 Menyétfélék (MUSTELLIDAE) családja

4.4.1 Nyuszt (Martes martes)
Bundája gesztenyebarna, lekerekített sárga torokfoltot visel. Ujjpárnája mentén hosszú
szırszálak találhatók. Mellsı és hátsó lábán 5-5 ujj van. Hossza a farokkal együtt elérheti a
100 cm-t is. Farka hosszú, egyenes.

Európában Angliát kivéve mindenütt él. Erdei élıhelyet preferál.
Szaporodása:
A párzás nyár végére esik. A vemhességi idı 10-11 hónap, benne 6 hónapos diapauzával.
Évente egyszer kölykezik (Április-májusban).
Erdei rágcsálókat, madarakat és azok tojásait, olykor rovarokat fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett.
4.4.2 Nyest (Martes foina)
Bundája szürkésbarna, fehér torokfoltja van, ami villa alakú és lenyúlik a mellsı lábakra.
Ez a fı megkülönböztetı jegye a nyuszttól.

Európában a Brit szigeteken és Skandinávián kívül mindenütt él. Inkább erdei élıhelyeken
él, de emberi településekre is beköltözött.
Szaporodás:
A párzás nyár végére esik. Vemhességi idı 9-10 hónap, 6 hónapos diapauzával. Egyszer
kölykezik.
A nyusztéhoz hasonló, de mindenevıbb. Gyümölcsöt is fogyaszt.
Hasznosítása:
Valamikor igen értékes prémállatnak számított. Napjainkban már nincs akkora igény rá.
Vadászható.
28. oldal

A farkas:1-erdei rágcsálókat fogyaszt 2-holarktikus
elterjedéső 3- fara sohasem csapott
2 A nyest: 1-vemhességi ideje 10-11 hónap 2- ritkán dögöt is
fogyaszthat 3-bundája szürkésbarna
3 A vörös róka: 1-vemhességi ideje 8-9 hónap 2-lába és fülei
feketék 3- sárga torokfoltot visel
4 A vadmacskára jellemzı: 1-farok végén 5-7 fekete győrő van
2- kölyökszám 4-8 3- hason a szırzet hosszabb, mint a háton
5 A nyuszt: 1- sárga torokfoltot visel 2-gyümölcsöt is fogyaszt 3-
a párzás tél végén történik
6 A közönséges hiúz jellegzetessége: 1-legnagyobb európai
macskaféle 2-3-farka hosszú, egyenes
7 A barnamedve morfológiai jellemzıje:1- fülei lekerekítettek 2-
fülei feketék 3- fülei mindig felállóak
2. Tegye sorrendbe a következı ragadozókat testtömeg függvényében a legkisebbet

helyezvén elıl.
Helyes
Sorszám Adat, állítás, tény
sorrend
1 Közönséges hiúz
2 Nyuszt
3 Barnamedve
4 Vadmacska
5 Vörös róka
6 Farkas
29. oldal

Egy terület róka állománya általában követi …………………állományainak dinamikáját.
A farkasok táplálkozása ………. és ……..függıen változatos lehet.
A nyest torokfoltja……….. alakú.
A közönséges hiúz feje nagy, melyen a………..-k oldalról nézve feltőnıek.
A barnamedve ………….faj, mert a …………………táplálékot helyezi elınybe.
A…………….minden életteret elfoglaló igen közönséges faj.
4. Sorolja felaz egyes környezet fajtákhoz tartozó fajokat:

Erdıs területek
Magashegyég
Dombvidék
Emberi települések
30. oldal
5. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı gólyaalakúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Gólyaalakúak rendje
5. Gólyaalakúak rendje
5.2 Gólyafélék (CICONIDAE) családja
5.2.1 Fekete gólya (Ciconia nigra)
Csillogó fekete a felsıteste. A hasa fehér, csıre vörös. Nyújtott nyakkal repül.

Közép és K-Európában költ. Telelni Afrikában az egyenlítı vidékére vonul.
Szaporodása:
Sík és dombvidéki, nedves életterekkel határos erdıkben fészkel.
Fıként halakat, békákat, ebihalakat, ritkábban gyíkokat, rovarokat és kisemlısöket is
fogyaszt.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
5.2.2 Fehér gólya (Ciconia ciconia)
Teste fehér, szárnytollai feketék. Csıre vörös, nyújtott nyakkal repül.

Közép K –Európában illetve az Ibériai félszigeten költ. Telelni a Boszporuszon át a Nílus
folyosó mentén D-Afrikában vonul.
31. oldal
Szaporodása:
Már fıként településeken fészkel különösen nedves életterekben gazdag területeken él.
Fıként ízeltlábúakat, földigilisztát, békát, ritkábban gyíkokat, a tarlókon kisemlısöket
fogyaszt.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
32. oldal

1- a fekete gólya fákon fészkel, 2- a fekete gólya csak lakott
területen fészketl, 2- a fehér gólya fákon fészkel
2
A fekete gólya: 1- fokozottan védett, 2-védett, 3- nem védett.
3 A fekete gólya: 1- Afrikában telel, 2- nem fogyaszt békát, 3-
nagyon sok van belıle.
4 A fehér gólya: 1- Európában nem költ, 2- az Ibériai félszigeten
is költ, 3- csak Magyarországon költ.
5 A fehér gólya védelmi státusza: 1- fokozottan védett, 2- nem
védett, 3- védett.
6 A gólyák táplálkozási jellemzıi: 1- csak békát fogyasztanak, 2-
kisemlısöket is fogyasztanak, 3-csak vízben táplálkoznak.
7 A fehér gólya telelési helye: 1- itthon telel, 2- D-Afrikában
telel, 3- akárhol telelhet.
33. oldal
6. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a lúdalkatúakat, azok fı fajait és
azok ökológiai illetve hasznosítási jellemzıit.
Részcélkitőzés megnevezése: Lúdalkatúak rendje
6. A Lúdalkatúak (ANSERIFORMES) rendje
6.1 Récefélék (ANATIDAE) családja
6.1.1 Bütykös hattyú (Cignus olor)
Nagy fehér madár. Az öregek csıre narancsszínő, tövén fekete bütyök. A fiatalok csıre
hússzínő, a csırtı fekete. Testhossz 150 cm.

Nyugat és Közép Európában költ. A Duna-Deltától Európa majdnem minden tóvilágán
elterjedt.
Nyugat Európa és a Földközi tenger övezetében telel. Vizes élıhelyekhez kötıdı madár.
Szaporodása:
A bütykös hattyúk örökös párkapcsolatban élnek. Fészekalja 5-7 tojásból áll. A tojások 34-
38 nap alatt kelnek ki.
Fıként növényeken él, de ízeltlábúakat, apró csigákat, rákokat is fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett faj.
6.1.2 Nyári lúd (Anser anser)
Nagy testő, világosszürke, csıre világos hússzínő, rózsaszín vagy narancssárga. Testhossz
75-90 cm. A házi lúdra leginkább hasonlít.

Közép, É- és Kelet Európában fordul elı. Európa szerte egyre gyarapodó fészkelı
állományú lúdféle.
34. oldal
Fıleg nádasokban költ. Táplálékát fıként zöld növények képezik, de tarlókon is

megtalálni.
Szaporodása:
A párok életük végéig összetartanak. Fészekalja: 5-6 tojásból áll. Kikelési idı 28 nap.
Növényi táplálékkal él, füvet, gabonát, bogyókat eszik.
Hasznosítása:
Védett
6.1.3 Vetési lúd (Anser fabalis)
Feje és nyaka sötét. Csıre sötét színő, amelyen narancssárga csırgyőrő van. Lába
narancssárga.

A Palearktikum É-i részén fészkelı madár.
İszi és tavaszi tetızéssel 80- 100 000 példányban vonulnak át a Duna -Delta felé. Nagy
számban ott át is telelnek. Mezıgazdasági területeken táplálkozik, csak éjszakázni vonul a
vizekre.
Hasznosítása:
Vadászható faj.
6. 1. 4 Nagy lilik (Anser albifrons)
Kisebb és sötétebb, mint a nyári lúd. Csıre rózsaszínő, a csır fölött fehér homlokfolt van.

Eurázsia leggyakoribb lúdfaja. Fátlan tundrákon, nyílt mocsarakban, folyók szigetein
telepesen fészkel.
Hasznosítása:
Vadászható
35. oldal
6.1.5 Kis lilik (Anser eritropus)
Kis termető, csıre rövid, szeme körül sárga győrő. Fehér homlokfoltja a fejtetıig ér.

Gyakori átvonuló és téli vendég. A Duna árterében, Magyarországon, a Dunántúlon és az
Alföldön található. Cirkumpoláris faj. Nagy tömegekben vonul át (akár 100 000 példány).
Fenno Skandináv fészkelı helyein állománya igen megfogyott, ugyanúgy az észak
Oroszországi fészkelı állományok is. Globálisan veszélyeztetett faj.
Hasznosítása:
Fokozottan védett
6.1.6 Vörösnyakú lúd (Branta rufficolis)
Melle gesztenye vörös, oldalán széles fehér sáv. Lába és csıre fekete.

Viszonylag kis területen költ Kelet-Szibéria tundráin.
Északi fészkelı helyein erısen csökkent az állománya. Globálisan veszélyeztetett faj.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
6.1.7 Tıkés réce (Anas platyrhynchos)
A gácsér feje zöld, nyakán fehér győrő, melle gesztenyebarna. A tojó barna, csıre
narancssárgás, a farka világos.

Egész Eurázsiában és É-Amerikában fészkel. A leggyakoribb hazai fészkelı
vízimadárfajok egyike. Minden vizes élıhelyen és attól távolibb részeken is megtelepszik.
A Földközi tenger medencéjébe vonul telelni.
Szaporodása:
Csak a költési idıre áll párba. A fészekalj 9-16 tojásból áll, a költési idı 22-28 nap.
36. oldal
Fıleg gyommagokon, termesztett növények magvain és, de csigákat, rovarokat, apró
ebihalakat is elfogyaszt.
Hasznosítása:
Vadászható
6.1.8 Csörgı réce (Anas crecca)
Kistermető réce. A gácsér feje sötétbarna, fémes zöld szemfolttal, teste szürke. Szárny
felett vízszintes fehér vonal található. A tojó barnás, szárnytükre zöld. Testhossz 35 cm.

Ny- Közép-Kelet és Észak Európában fészkel. A Földközi tenger Ny-i medencéjében telel.
Nagy számban vonul
Szaporodása:
Kora tavasszal állnak össze a párok, fél évig maradnak együtt. Fészekalja 8-10 tojásból áll.
Fıként zöld gyommagokon, növényeken él, de rovart és csigákat is fogyaszt.
Hasznosítása:
Vadászható.
6.1.9 Böjti réce (Anas querquedula)
Kistermető. A gácsér fején fehér szemsáv húzódik. Vállfoltja kékes. Szárnya szürkébb,
mint a csörgıréce tojójáé.

Nyugat Afrikában telelnek, ahová a Földközi tenger Közép és Ny-i részén vonulnak át.
Síkvidéki mocsarainkban gyakori fészkelı.
Szaporodása:
Költési idı május-június a fészekalj 8-11 tojásból áll.
Fıként gyommagokon, növényeken él, de rovart és lárvákat is fogyaszt.
37. oldal
Hasznosítása:
Vadászható.
6.1.10 Kanalas réce (Anas clypeata)
Kanalas csıre egyértelmően felismerhetıvé teszi. Közepes testmérető réceféle.

Nyugat és Közép Európában fészkel. Az iszapos talajú és partú, sekély édes- és sós viző
tavak közelében él.
Fıként rovarokat és rovarlárvákat eszik.
Hasznosítása:
Védett
6.1.11 Cigány réce (Aythya nyroca)
A gácsér csokoládébarna, alsó farkfélıi fehérek. A tojó a gácsérhoz hasonló de fakóbb.

Közép, Kelet Európában illetve az Ibériai félszigeten fészkel. Inkább sőrő növényzettel
borított vizeken fészkel, nálunk elvétve. Olaszország Adriai partjain és a Földközi tenger
medencéjében telel.
Szaporodása:
Telepes fészkelésre is hajlamos. 2-3 tojó is összetojik egy fészekben.
Fıként gyommagvakat, növényeket de rovar lárvákat is fogyaszt.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
38. oldal

1 A nyári lúd: 1- fészekalja 5-7 tojásból áll 2-Vadászható
3- házi lúdra leginkább hasonlít
A kanalas réce: 1- iszapos talajú és partú, sekély édes- és sós
viző
tavak közelében él.
2- fıként gyommagvakat fogyaszt 3- kistermető réceféle
3 A kis lilikre jellemzı: 1- lába és csıre fekete 2-szeme körül
sárga győrő látható 3-közepes termető
4 A böjti réce jellemzı jegye: 1-vállfoltja kékes 2-szárny felett
vízszintes fehér vonal található 3- csıre narancsszínő
5 Melyik az alábbi kijelentések közül, amely a vetési lúdra igaz:
1- fokozottan védett 2- csır fölött fehér homlokfolt van
3 csıre sötét színő, amelyen narancssárga csırgyőrő van
6 A nagy lilik:1-védett
2-Eurázsia leggyakoribb lúdfaja 3-fehér homlokfoltja a
fejtetıig ér
7 A csörgı réce szaporodására jellemzı: 1-fészekalja 9-16
tojásból áll 2- párok életük végéig összetartanak 3-kora
tavasszal állnak össze a párok, fél évig maradnak együtt
8 Melyek az alábbi jelentések közül igazak:
A tıkés réce: 1-csak a költési idıre áll párba 2-a tojások 34-38
nap alatt kelnek ki. 3- fészekalj 8-11 tojásból áll
2. Párosítsa össze az egyes fészkelı helyhez tartozó fajokat:

Fészkelı hely Állatfajok
Nyugat és Közép Európa
Eurázsiában és É-Amerikában fészkel
Palearktikum É-i részén fészkel
Kelet-Szibéria tundráin költ

Európa szerte gyakori fészkelı
39. oldal
7. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı ragadozó madarakat, azok fı
fajait és ökológiai illetve hasznosítási jellemzıiket.
Részcélkitőzés megnevezése: Vágómadár alkatúak rendje.
7. Vágómadár alkatúak (ACCIPITERIFORMES) rendje
7.1 Vágómadárfélék (ACCIPITERIDAE) családja
7.1.1 Héja (Accipiter gentilis)
Az idıs madarak nagytestőek. Mellükön és hasukon hullámos határvonalak láthatóak.
Arcfoltjuk sötét, erıteljesen fehér szemöldöksávval. A fiatalok barnák, mellükön hosszanti
barna cseppfoltokkal. A héja alsó farkfedıi fehérek. Testhossz 45-60 cm.

É- Amerikától Japánig költ. Európában csak Írországból hiányzik.
Dombvidéki bükk és fenyıerdıkben fészkel. Kedveli az erdıszélek közelségét.
Szaporodása:
A fészket mindkét szülı készíti, és több évig használja. Több váltófészke is lehet. Április
elején kezd költeni. Fészekalja 2-5 tojásból áll. Mindkét szülı kotlik, de a tojó többet. Kb.
35 nap alatt kelnek ki. Az elején csak a hím hordja a táplálékot, majd mindketten.
Táplálékspektruma igen széles. Inkább madarakat zsákmányol, de kisemlısöket is elfog.
Hasznosítása:
Védett.
7.1.2 Karvaly (Accipiter nisus)
A hím kistermető, háta szürke, mellén és hasán sőrő rozsdabarna határvonalakkal. Torka
világos. Ugyanezek a határvonalak a jóval nagyobb termető tojónál szürkék. Fehér
szemsávja van.
40. oldal

Európában és É- Afrikában költ. Hegy és dombvidéki erdıkben fészkel, fıleg
fenyvesekben. Kedveli a ligetes szerkezető erdıállományokat.
Szaporodása:
A fészekanyagot a hím hordja, de a fészket a tojó építi meg, amely általában alacsonyan, a
törzs mellett, vagy vastag ágtın található. Májustól kezd költeni.
Apró madarakat zsákmányol, de pockot és egeret is fog.
Hasznosítása:
Védett. Állománya télen feldúsul.
7.1.3 Egerészölyv (Buteo buteo)
Színe változó, rendszerint sötétbarna, melle és hasa harántcsíkos vagy cseppfoltos.

Hegy és dombvidéki erdıket kedvel. Európában majdnem mindenütt költ.
Szaporodása:
A fészket mindkét szülı készíti, több évig használja. Április elején kezd költeni. Fészekalja
1-5 tojásból áll. Mindkét szülı kotlik, de a tojó többet.
Táplálékspektruma igen széles. Fıleg kisemlısöket, néha madarakat, hüllıket és rovarokat
is zsákmányol. Rámegy a dögre is.
Hasznosítása:
Védett.
7.1.4 Szirti sas (Aquila chrysaetos)
Az öregek majdnem egyenletesen sötétbarnák, feje és szárnyfedı tollai aranyszínőek.
Kifeszített szárnya egyenes, rajta a kézevezık felfelé hajlanak. Farka hosszú, szögletesen
végzıdik. A fiatalok farka fehér, végén sötét szalag. Testhossza 70-90 cm.

Európában minden magashegységi övben megtalálható. Középhegységekben ritka.
41. oldal
Szaporodása:
Általában sziklán költ. A fészket több évig használja. Váltófészke is lehet.
Fıként emlısökkel zsákmányol, de madarakat is elfog.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
42. oldal

1 A szirti sasra jellemzı: 1-általában sziklán költ 2- fészekalja 1-
5 tojásból áll 3- É-Amerikától Japánig költ
2 A héja morfológiai tulajdonsága: 1- feje és szárnyfedı tollai
aranyszínőek 2-. torka világos 3-arcfoltja sötét, erıteljesen
fehér szemöldöksávval
3 A karvaly fészekrakása: 1- a fészekanyagot a hím hordja, de a
tojó épít, 2- a tolyó meghordja a fészekanyagot is és a fészket is
megépíti, 3- csak a hím épít.
4 Az egerészölyv: 1- Európában nagyon ritka faj, 2- a Kárpát
Medencében ritkán de elıfordul, 3- Európában majdnem
mindenütt költ.
5 Melyik az alábbi kijelentések közül igazak?
1- a szirtisas vadászható faj, 2- a karvalynál a hím kisebb mint
a tojó, 3- az egerészölyv csak egeret eszik.

É-Amerika
Afrika
Európa
Eurázsia
3. Párosítsa össze az egyes környezet fajtákhoz tartozó fajokat:

Hegy és dombvidéki erdık
Magashegyég
Dombvidék
Fenyvesek ligetes szerkezető

erdıállományok
43. oldal
8. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a sólyomféléket, azok fı fajait és
ökológiai illetve hasznosítási jellemzıiket.
Részcélkitőzés megnevezése: Sólyomalkatúak rendje.
8. Sólyomalkatúak (FALCONIFORMES) rendje
8.1 Sólyomfélék (FALCONIDAE) családja
8.1.3 Vándorsólyom (Falco peregrinus)
Az öregek háta palaszürke, mellük fehéres, erıs fekete barkójuk van. A fiatalok barnák,
mellük világos, hosszanti cseppfoltokkal.

Ny- Európában költ. Inkább sziklafalakon. Fıleg azokat a helyeket kedveli, ahol gazdag a
Madárvilág. Nagyvárosok templomtornyaiban is megtalálható.
Repülı madarakat zsákmányol.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
8.1.2 Kabasólyom (Falco subbuteo)
Feje, háta, farka sötétszürke, torka világos, erıs barkóval. Mellén és hasán hosszanti
csíkozás, gatyája rozsdás színő.

Egész Európában elıfordul. Erdıkben, erısávokban, ligetekben költ.
Más fajok fészkét foglalja el. A telet Afrika D-i részén fıként Zimbaweban tölti.
44. oldal
Elsısorban rovarokkal és madarakkal táplálkoznak.
Hasznosítása:
Védett.
8.1.1 Vörös vércse (Falco tinnunculus)
A hím háta vörösbarna, feje és farka szürke, a farkvégen fekete szalag. A tojó egész teste
vörösbarna.

Európában mindenütt él. Tipikus költıhelyei a fasorokkal tagolt fátlan területek.
Szaporodása:
Más fajok fészkében költ. Gyakran épületekben is.
Fıleg kisemlısöket, de ízeltlábúakat és gyíkot is elfog. A telet É- Afrikában tölti.
Hasznosítása:
Védett.
45. oldal

1 A vándorsolyom fején: 1- fekete barkó van, 2- tiszta szürke, 3-
tiszta fehér.
2 A vándorsolyom: 1- kisemlısöket zsákmányol, 2- rovarokat
eszik, 3- repülı madarakat fog meg.
3
A kabasólyom: 1-fokozottan védett, 2- vadászható, 3- védett
4 A vörös vércse: 1-Európában nem él, 2- tojója tiszta fehér, 3-
mások fészkében költ

fasorok
sziklafal
erdı
46. oldal
9. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı tyúkalkatúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Tyúkalkatúak rendje
9. Tyúkalkatúak (GALLIFORMES) rendje
9. 1 Fajdfélék (TETRAONIDAE) családja
9.1.1 Császármadár (Bonasa bonasia)
Színe a barnától a szürkéig változhat. Legyezı alakú farka végén fekete szegély. Fején
bóbita látszik. A torok alsó oldalán és a válltollakon fehér sáv fut. A kakas torkán feltőnı
fekete folt van, fehér szegéllyel. Testhossz 35 cm.

Közép, Kelet és É-Európában illetve egész Ázsiában elıfordul.
Vegyes erdıkben, mogyorósokban él. Állandó madár.
Szaporodása:
10-12 tojást rak. Fészekhagyó. A hím a tojásrakás után elhagyja a tojót.
Növényi részeket és ízeltlábúakat fogyaszt.
Hasznosítása:
A romániai Kárpátokban vadászható, Magyarországon fokozottan védett.
9.1.2 Nyírfajd (Tetrao tetrix)
Kisebb, mint a siketfajd. A kakas csillogó fekete. Farka lant alakú, szárnycsíkja fehér,
szeme fölött vörös, szemölcsös dudor. A tojó nagytermető, barna színő, a farka enyhén
villás.
47. oldal
Elıfordulása:
Erdély északi részén még elıfordul.
Hasznosítása:
Védett.
9.1.3 Siketfajd (Tetrao urogallus)
A kakas igen nagy testő, sötét színezető, többnyire fekete. Farka legyezı alakú, vállán
fehér folt található.

Fenyvesekhez kötıdı eurázsiai faj. Inkább magashegységi zónákban fordul elı. Állandó
madár.
Magvakat, növényi részeket illetve rovarokat fogyaszt.
Hasznosítása:
Romániában hagyományos a vadászata. Magyarországon védett.
9.2 Fácánfélék (PHASIANIDAE) családja
9.2.1 Fogoly (Perdix perdix)
Háta barna, alsó fele szürkés. Sötét patkófolt is elıfordulhat rajta. Fejoldala és farka
rozsdavörös. Testhossz 30 cm.

A Palearktisz Ny-i és középsı részén fordul elı. É-Amerikába és Új-Zélandba
betelepítették. A mezei élıhelyek madara. Kedveli a mozaikos élıhely szerkezetet.
Állandó madár.
Szaporodása:
12-20 tojást rak. A kicsiket mindkét szülı vezeti.
48. oldal
A fiatalok ízeltlábúakat, az idısek növényi részeket és szezonális rovarokat fogyasztanak.
Hasznosítása:
Vadászható.
9.2.2 Fürj (Coturnix coturnix)
Kistermető, sárgásbarna, a fejtetı sötétbarna, a fejsáv és a szemöldöksáv sárga. Hátoldalán
sőrő sárgás és fekete sávozás. A kakas torkán sötét sávok, a tyúkok torka sárga. Európa D-i
részén illetve Afrika É-i részén telel.

Eurázsia minden részén elıfordul. A mezei élıhelyek madara. Kedveli a mozaikos
élıhelyet.
Szaporodása:
Két fészekaljat nevel.
Táplálkozása:
A fiatalok ízeltlábúakat, az idısek fıleg magvakat esznek.
Hasznosítása:
Védett.
9.2.3 Fácán (Phasianus colchicus)
Tollazata színes, farka hosszú és hegyes, feje zöldes, fémfényő, vörös dürgı folttal. A tyúk
világosbarna, sötétbarna mintával.

Nem ıshonos faj. Általánosan elterjedt. Állandó madár.
A csibék ízeltlábúakat, az idısek gyom és gazdasági terjesztett növények magvait
fogyasztják.
Hasznosítása:
Vadászható. A legjobban tenyészthetı mesterségesen.
49. oldal

1- a császármadár nagyon ritka európai faj, 2- a császármadár
fészekalja 10 tojás körül van. 3-a császár madár fák tetején
költ.
2
A nyírfajd: 1- védett, 2- vadászható, 3- gyakori európai faj.
3 A siketfajd: 1-tiszta fekete madár, 3- egyes Kárpát medencei
országokban vadászható, 3- sehol nem vadászható.
4 A foglyott: 1- Amerikába is betelepítették, 2- nem vadászható
madárfaj, 3- csak különleges engedélyel vadászható.
5 A fogoly: 1- a fácánfélék családjához tartozik, 2- sehol nem
vadászható faj, 3- nagyon kevés tojást rak.

D-Európa
Palearktisz
Európa
Ny-Európa

Síkvídék
Dombvidék
Mozaikos élıhely
50. oldal
10. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı darualkatúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Darualkatúak rendje
10. Darualkatúak (GRUIFORMES) rendje
10.1 Túzokfélék (OTIDIDAE) családja
10.1.1 Túzok (Otis tarda)
A legnagyobb testő Európai madár. Feje nyaka világosszürke. Fehér szárnyfoltja a
kézevezıig terjed. A kakasnak dürgéskor gesztenyebarna nyaksávja és hosszú bajusza van.
A tyúk kisebb és színei tompábbak. A kakas testhossza 100 cm, a tyúké 80 cm. Globálisan
veszélyeztetett faj.
Állandó madár, de kemény teleken D-Európába vonul. Dürgés, kotlás után nagy
távolságokra kóborol.

Spanyolországtól Közép-Ázsiáig fészkel. A világon mindenütt széttöredezett az areája.
Szaporodása:
Gyepen, szántókon, lucernásokban költ.
Fészekalja 1-3 tojásból áll.
Ízeltlábúakat, gyom és haszonnövények leveleit és magvait eszi. A repce fontos téli
tápláléka.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
51. oldal
Jelölje be az alábbi állítások közül a helyesnek tartott kijelentéseket!

1 A túzok: 1- kis testő madár, 2- közepes termető madár, 3- a
legnagyobb európai madár.
2 A túzok költési helye: 1- erdı, 2- vizes élıhely, 3-gyep,
szántóföld.
3
A túzok: 1- vadászható, 2- fokozottan védett, 3- védett.
4 A túzok táplálkozása: 1- kisemlısöket fogyaszt, 2- magvakat
fogyaszt, 3- mindenevı madár.
52. oldal
11. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı lilealakúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Lilealakúak rendje
11. Lile alakúak (CHARADRIIFORMES) rendje
11.1 Szalonkafélék (SCOLOPACIDAE) családja
11.1.1 Erdei szalonka (Scolopax rusticola)
Teste közepesen nagy, zömök, csıre hosszú, a fejtetı sötét keresztsávozott. A testalj
világosabb, finoman keresztsávozott. Röptében szárnya lekerekítettnek látszik. Tavasszal
(március- április) egy kéthullámú gyorsabb, ısszel (szeptember-október) egy elhúzódó
lassúbb vonulása ismert. Lehetnek áttelelı példányai is. A telet a Földközi tenger Ny-i
medencéje mellékén tölti.

Eurázsia mérsékelt égövi részén fészkel. Csak D-Európában és a magas északon nem költ.
Szaporodása:
Középkorú és idıs erdıkben fészkel.
Fıleg ízeltlábúakat, gilisztát és csigákat fogyaszt.
Hasznosítása:
Vadászható.
53. oldal

1
Az erdei szalonka csıre: 1-hosszú, 2- közepesen nagy, 3- rövid.
2 A szalonka húzása: 1-egy évben egyszer történik, 2- nem húz,
3- tavasszal és ısszel is húz.
3 A szalonka költési helye: 1- D európa és Észak kivételével
mindenütt költ, 2- Afrikában költ, 3- csak Magyarországon
költ.
4 A szalonka: 1- erdıkben fészkel, 2- mezın fészkel, 3- nádasban
fészkel.
54. oldal
12. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı galambalkatúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Galambalkatúak rendje
12. Galambalkatúak (COLUMBIFORMES) rendje
12.1 Galambfélék (COLUMBIDAE) családja
12.1.1 Örvös galamb (Columba palumbus)
A legnagyobb termető európai vadgalamb. A fej és a nyak kékesszürke. Szárnyfoltja és
nyakfoltja fehér.
Elıfordulása és élıhelyi jellemtıi:

Európában DNy-Ázsiában, É-Afrikában, Amerikában és Ausztráliában él.
Ligetes erdıkben, parkokban, erdısávokban él. A Földközi tengernél telel.
Szaporodása:
2-4 m magasra rakja fészkét. Évente 2-szer is költ.
Gyom és haszonnövények magvait fogyasztja.
Hasznosítása:
Vadászható.
12.1.2 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)
Háta sárgás barna, a nyak hátoldalán röviden szegett gallérja van. A farka alsó oldala
csaknem a farok tövéig fehér. Kézevezıi feketék.

Ázsiai faj. Az utóbbi 60 évben meghódította a világot. Európát is. Állandó madár.
55. oldal
Szaporodása:
Elsısorban települések környékén él.
Évente 4-5-ször költ.
Gyom és haszonnövények magvait fogyasztja.
Hasznosítása:
Vadászható.
56. oldal

1 A legnagyobb európai vadgalamb: 1- az örvös galamb, 2- a
balkáni gerle, 3- minden galamb egyforma.
2 A balkáni gerle: 1- valamikor csak Ázsiában létezett, 2-
mindenütt honos volt, 3- csak Európában volt honos.
3 Az örvös galamb: 1- Ausztráliában is elıfordul, 2- csak
Európában fordul elı, 3- nem vadászható.
4 Melyik galambféle költ többször?
1- az örvös galamb, 2- a balkáni gerle, 3- egyformán költenek.
57. oldal
13. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı ragadozó madarakat, azok fı
fajait és ökológiai illetve hasznosítási jellemzıiket.
Részcélkitőzés megnevezése: Bagolyalkatúak rendje.
13. Bagolyalkatúak (STRIGIFORMES) rendje
13.1 Bagolyfélék (STRIGIDAE) családja
13.1.1 Füleskuvik (Otus scops)
Kistermető bagoly. Tollfülét gyakran lesimítja. Szürkésbarna tollazata sőrő sávokkal és
foltokkal tarkított. Feje kisebb és nem olyan lapos, mint a kuviké.

Eurázsiában és Afrikában él. Nem nagyon gyakori madár.
Felhagyott gyümölcsösök, szılık, karsztbokor erdık szegélyén húzódik meg. Közép
Afrika szavannáin telel.
Szaporodása:
Évente egyszer költ, odúban.
Rovarokkal táplálkozik.
Hasznosítása:
Védett.
13.1.2 Uhu (Bubo bubo)
A legnagyobb európai bagoly. Tollfülei nagyon jól láthatók. Sárgásbarna tollazata
sötétbarna sávokkal díszített. Nagy szeme narancsvörös. Testhossza 60-70 cm.

Palearktikus elterjedéső. Állandó madár.
58. oldal
Szaporodása:
Sziklás területeken, elhagyott kıbányákban évente egyszer költ.
Minden nálánál kisebb állatot elfog. Fı tápláléka a hörcsög, patkány és a sün.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
13.1.3 Kuvik (Athene noctua)
Kis testő bagoly. Sötétbarna hátoldala fehéren sávozott és pettyezett. Testalja fehéres,
széles sötétbarna hosszanti sávokkal. Feje kissé lapított, szeme sárga.

Eurázsiában és É Afrikában él.
Emberlakta vidékeken él. Sajnos az emberek a „halálmadár” hiedelemmel asszociálják, és
egy idıben falvakon pusztítani próbálták. Állandó madár.
Szaporodása:
Épületekben, odvas fákban évente egyszer költ.
Kisemlısökkel, madarakkal, de fıleg egérrel táplálkozik.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
13.1.4 Macskabagoly (Strix aluco)
Zömök testalkatú, feltőnıen nagy feje van, nincs tollfüle. Hátoldala rozsdaszínő vagy
szürke hosszanti sávokkal. Hosszú lekerekített farka van. Szárny és farok vége barnán
keresztsávozott. Arcfátyla szürkésfehér, győrős rajzolat nélküli. Szeme fekete.

Eurázsiában és É Afrikában él. Hegyvidéki és ártéri erdıkben, parkokban él. Állandó
madár.
Szaporodása:
Odvas fákban, zugokban költ.
Hasznosítása:
Védett.
59. oldal
13.1.5 Uráli bagoly (Strix uralensis)
Nagy termető, fakó színő, hosszú farkú. Tollazata világosszürke, hosszanti barna
csíkokkal. Arcán nincs mintázat, szeme kicsi, sötétbarna.

Eurázsia boreális zónájának költı faja. A Kárpátokban is fészkel. Állandó madár.
Szaporodása:
Öreg zárt bükkösökben, tölgyesekben, ragadozó madarak elhagyott fészkeiben költ.
Fıként kisemlısöket fogyaszt.
Hasznosítása:
Fokozottan védett.
13.1.6 Edei fülesbagoly (Asio otus)
Karcsú testő, rozsdás sárga tollazatú, hosszanti sávokkal barázdált színezete van. Szeme
narancssárga. Megriadva tollpamatait felmereszti.

Az északi félteke mérsékelt zónájában él. Állandó madár.
Szaporodása:
A szarka és dolmányos varjú elhagyott gallyfészkeit használja költésre.
Mezei pockot, erdei egeret, nagyon ritkán madarakat fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett.
60. oldal

1 A füles kuvik: 1- nagy termető bagoly féle, 2- Afrikában telel,
3- emlısökkel táplálkozik.
2 Az uhu: 1- a legnagyobb európai bagoly, 2- rovarokkal él, 3-
síkvídéki erdıkben fészkel.
3 Az uhu a fészkét: 1-földre rakja, 2- faágakra rakja, 3-
sziklákra rakja.
4 A kuvik: 1- emberlakta vidékeken él, 2-csak erdıkben él, 3-
akárhol megtalálható.
5 Az uráli bagoly: 1- más madarak fészkeiben is költhet, 2-
Európában sehol nem fordul elı, 3- csak az Urál hegységben
fodrul elı.
2. Párosítsa össze az egyes fészkelı helyhez tartozó bagolyféléket:

Eurázsia
Palearktisz
Európa
Ny-Európa
3. Párosítsa össze az egyes környezet fajtákhoz tartozó bagoly fajokat:

Kıbányák
Öreg tölgyes
Emberlakta terület
61. oldal
14. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı térségünkben elıforduló
harkályalakúakat, azok fı fajait és ökológiai illetve hasznosítási jellemzıiket
Részcélkitőzés megnevezése: Harkályalakúak rendje
14. Harkály alkatúak (PICIFORMES) rendje
14.1 Harkályfélék (PICIDAE) családja
14.1.1 Fekete harkály (Dryocopus martius)
Nagy testő, koromfekete, sapkája tőzpiros üstökben végzıdik.

Eurázsiai faj. Nyugat Európában több helyrıl hiányzik.
Bükkösökben, fenyvesekben él. Állandó madár
Szaporodása:
Odúban költ. Az odú 60-80 cm mély. Áprilisban kezd kotlani. A mindkét szülı kotlik.
Kizárólag rovarokkal táplálkozik.
.
Hasznosítása:
Védett.
14.1.2 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
Vállán nagy fehér folt, sapkája fekete, a fiataloké piros fekete szegéllyel. Hasa fehér, alsó
farkfedıi pirosak. Fehér arcoldalán fekete sáv húzódik a tarkóig. Az öreg hímek tarkóján
piros folt van.

Eurázsiában és ÉNy-Afrikában ıshonos.
Erdıkben, ligetekben, parkokban él. Állandó madár.
62. oldal
Szaporodása:
Odúköltı. A kotlás április végén indul, mindkét szülı kotlik.
Fatörzseken és talajon keresi rovartáplálékát. Télen magot is eszik.
Hasznosítása:
Védett.
14.1.3 Kis fakopáncs (Dendrocopus minor)
Veréb nagyságú. Háta sőrőn keresztsávozott. Alsó farkfedıi nem pirosak.

Európában és É-Afrikában ıshonos.
Tölgyesekben és ártéri erdıkben él. Állandó madár.
Szaporodása:
Odúköltı. Május-júniusban költ, a szülık felváltva ülnek.
Lombozatban keresi táplálékát. Rovarakat fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett.
14.1.4 Közép fakopáncs (Dendrocopus medius)
Arcsávja nem ér a tarkóig és a piros sapkájának nincs fekete szegélye.

Európai és Ny-Ázsiai faj. Tölgyesekben, parkokban, ártéri erdıkben él. Állandó madár.
Szaporodása:
Odúköltı. Május végén kezd költeni.
Rovarokat, rovarlárvákat eszik.
Hasznosítása:Védett.
63. oldal

1 A fekete harkály: 1-szines harkályféle, 2- fején tőzpiross folt
van, 3- egy kis termető harkályféle.
2 A fekete harkály: 1- állandó madár, 2-vándor madár, 3-nem
ritka madár.
3 A nagy fakopáncs: 1-parkokban is elıfordul, 2-csak síkvídéken
él, 3- csak erdıkben él.
4 A kis fakopáncs: 1- fák ágain költ, 2- odúban költ, 3-akárhol
költhet.
5 A harkályfélékre jellemzı hogy: 1- mindenütt elıfordulnak, 2-
nagyon ritka fajok, 3- odúköltık.
64. oldal
15. fejezet
Elsajátítandó kompetencia megnevezése: Megismeri a fı verébalkatúakat és azok fı
Részcélkitőzés megnevezése: Verébalkatúak rendje
15. Verébalkatúak (PASSERIFORMES) rendje
15.1 Pacsirtafélék (ALAUDIDE) családja
15.1.1 Erdei pacsirta (Lululla arborea)
Melle erısen csíkozott. Rövid farka és tarkóig húzódó szemsávja különbözteti meg a mezei
pacsirtától. Szárnya élén fekete-fehér folt van. A Földközi tenger vidékén telel.

Eurázsiában és Ny- Afrikában ıshonos.
Erdıszéleken, fás területeken, gyümölcsösökben, vágásterületeken él.
Szaporodása:
Talajon 2-3-szor költ.
Rovart, apró magvakat fogyaszt.
Hasznosítása:
Védett.
15.2 Fecskefélék (Hirundinidae) családja
15.2.1 Füsti fecske (Hirundo rustica)
Felsı teste feketés, nyakán fekete keresztszalag, torka, csırtöve vörös. Farka mélyen villás.
65. oldal

Eurázsiában, É-Amerikában és É-Afrikában honos. Afrikában telel.
Szaporodása:
Épületekben 3-szor költhet.
A levegıben szerzi rovar táplálékát.
Hasznosítása:
Védett.
15.2.2 Molnárfecske (Delichon urbica)
Felsı teste feketés, nyakán nincs fekete keresztszalag, torka, melle, hasa és farcsíkja fehér.
Farka kissé villás.

Eurázsiában és ÉNy-Afrikában honos. Afrikában a trópusi esıerdık zónájában telel.
Szaporodása:
Épületek külsı részén 2-3-szor költ.
A levegıben győjti rovar táplálékát.
Hasznosítása:
Védett.
15.3 Billegetıfélék (MOTACILLIDAE) családja

15.3.1 Barázda billegetı (Motacilla alba)
Háta szürke, sapkája és melle fekete. Homloka, arca, testalja fehér.

Eurázsiában és É-Afrikában honos. Víz melletti létesítményekhez, épületekhez vonzódik
fészkeit is abba rakja. Részben a Földközi tenger medencéjében, részben Afrika trópusi
zónáiban telel.
66. oldal
Szaporodása:
Évente 2-3-szor költ.
Rovarokkal táplálkozik.
Hasznosítása:
Védett.
15.3.2 Hegyi billegetı (Motacilla cinerea)
Testalja sárga, háta és feje szürke. A hím torkán fekete folt található, a tojónak erıs fehér
kantárja van. A farka a leghosszabb a billegetı fajok közül. Fészkelı helyén állandó.

Eurázsiában és É-Afrikában honos. Hegyvidéki faj.
Szaporodása:
Hegyi patakok mentén él. Évente 2-szer költ.
Vízi és víz menti rovarok jelentik táplálékát.
Hasznosítása:
Védett.
15.4 Vízirigófélék (CINCLIDAE) családja
15.4.1 Vízirigó (Cinclus cinclus)
Zömök, sötét színő. Melle fehér, rövid farkát felcsapja.

Európában, Közép-Keleten, az Urálban és Atlasz hegységben honos.
Nálunk tipikusan hegyvidéki faj. Hegyi patakok mentén él. Fészkelı helyén állandó.
67. oldal
Szaporodása:
Fészkét sziklában, odúban építi. 2-szer költ.
Táplálékát vízi illetve víz menti rovarok csigák, kis halak jelentik. A táplálékot a víz alján
futva szedi össze.
Hasznosítása:
Védett.
15.5 Rigófélék családja

15.5.1 Vörösbegy (Eritachus rubecula)
Arca és melle narancsvörös.

Eurázsiában- Ny Szibériáig, É- Afrikában honos. A Földközi tengernél telel.
Szaporodása:
Dús aljnövényzető elegyes erdıkben, parkokban, talajon évente 2-szer költ.
Rovarokat, bogyókat, magvakat eszik.
Hasznosítása:
Védett.
15.5.2 Fülemüle (Luschinia megarchinchos)
Háta barna. Melle egyszínő világos, farka gesztenyevörös.
Eurázsia Ny-i felében és É- Afrikában honos. A telet É-Afrika Keleti részén tölti.
Szaporodása:
Dús aljnövényzető erdık szélén, ártéri erdıkben, cserésekben és parkokban él.
Évente egyszer költ. Fészkét a talajra a növényzet védelmében építi.
68. oldal
Rovarok, férgek jelentik táplálékát.
Hasznosítása:
Védett.
15.5.3 Fekete rigó (Turdus merula)
A hím tiszta fekete. Csıre sárga. A tojó sötét barna. Csıre feketés barna.

Eurázsia nagy részén, É- Afrikában illetve a Kanári szigeteken honos. A városiak helyben
maradnak. Az erdıben fészkelık a telet a Mediterránrumban töltik.
Szaporodása:
Fákon, cserjéken fészkel. Erdıkben, parkokban, kertekben él. Erdıkben kétszer, városban
3-szor költ.
Ízeltlábúak, giliszták jelentik táplálékát. İsztıl bogyókat, magvakat is eszik.
Hasznosítása:
Védett.
15.5.4 Énekes rigó (Turdus philomelos)
Világos barna, melle sárgás, erısen pettyezett, szárnybélése sárga. A telet Olaszországban
tölti.

Eurázsiában honos. Gazdag cserjeszintő erdıkben, parkban él.
Szaporodása:
Évente 2-szer költ.
Rovarokat, gilisztákat, csigákat eszik. Gyümölcsöt, bogyókat is eszik.
Hasznosítása:
69. oldal
Védett.
15.6 Cinegefélék (PARIDAE) családja
15.6.1 Fenyves cinege (Parus ater)
Fekete fejmintázata hasonlít a széncinegére de tarkóján tiszta fehér folt van. Háta
zöldesszürke, a szárnyán kettıs fehér szárnycsík húzódik. Testalja szürkésfehér, oldala
sárgás.

Eurázsia fenyırégióiban honos. Fenyvesekben, fenyıelegyes lomberdıkben, parkokban,
sík és hegyvidéken él. Téli kóborló madár.
Szaporodása:
Évente 2-szer odúban költ.
Rovarokat, télen magvakat eszik.
Hasznosítása:
Védett.
15.7 Varjúfélék (CORVIDAE) családja
15.7.1 Vetési varjú (Corvus frugilegus)
Tollazata fekete. Az öregek csırtöve és torka csupasz. Feketés csıre karcsú és hegyes.
Bozontos gatyája a csődig ér. A fiatalok torkán nincs csupasz folt.

Eurázsiában elterjedt. Újzélandba betelepítették. Erdıfoltokban, parkokban, fasorokban él.
Állandó.
70. oldal
Szaporodása:
Évente egyszer, fákon költ.
Mindenevı, de az állati táplálékot elınyben részesíti.
Hasznosítása:
Vadászható.
15.7.2 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix)
Háta és testalja hamvas szürke. Feje, szárnya és farka, vaskos csıre és lába fekete.

Eurázsiában, É-Afrikában honos. A dolmányos varjú Elbától K-re, az Ír szigeten,
Skóciában, Skandináviában és az Appenin félszigeten fordul elı. Nyílt erdıkben,
ártereken, ligetekben, erdısávokban, fasorokban él. Állandó. Csapatosan kóborol.
Szaporodása:
Fıleg állati eredető táplálékot fogyaszt, amit növényi eredetőekkel egészít ki.
Hasznosítása:
Vadászható.
15.7.3 Holló (Corvus corax)

Nagy testő, fekete madár. Hatalmas, erıs csırének felsı vonala ívelt. Torkán bozontos
szakállszerő tollak vannak. Farka ék alakúan kerekített.

Eurázsiában, É-Afrikában és É-Amerikában honos. Kiterjedt erdıkben, fıként
bükkösökben és fenyvesekben él. Állandó madár.
Szaporodása:
Kıbányákban költ. Ma már minden erdıs területen megtelepedett.
Évente egyszer, magas fákon költ.
71. oldal
Állati tápláléka változatos. Elıszeretettel fogyaszt dögöt. Növény eredető táplálékot is
felvesz.
Hasznosítása:
Védett.
15.7.3 Szarka (Pica pica)
Tollazata fekete fehérben mintázott. Feje, melle és háta fekete. Széles szárnyfoltja és hasa
fehér. Szárnyán és hosszú farkán a feketés tollak zöldes-kékes-bíboros fényesek.

Az É-i féltekén általános elterjedéső. Igen gyakori fészkelı.
Bokrokkal, fákkal, elszórtan települt területeken, ligetekben, fasorokban és parkban él.
Állandó madár.
Szaporodása:
Fedett, tapasztott fészket épít, amit cserjéken, fákon helyez el. Évente 1-szer költ.
Fıként állati eredető táplálékot fogyaszt.
Hasznosítása:
Vadászható.
15.7.4 Szajkó (Garullus glandarius)
Tollazata rózsaszínes világos barna. Farka fekete. Farkcsíkja és alsó farkfedıi fehérek.
Feketés szárnyán széles fehér folt és feketén vonalkázott égszínkék szárnyfolt látható.
Felmereszthetı fejtetı tollai feketén és fehéren vonalkázottak. Szeme világoskék.

Eurázsia és É-Afrikai elterjedéső faj.
Nagyobb erdıterületeken, ligetekben, facsoportokban él. Állandó madár.
Szaporodása:
72. oldal
Mindenevı. Fiókaneveléskor az állati táplálékot elınyben részesíti. Tojásokat, fiókákat,

magokat is eszik.
Hasznosítása:
Vadászható.
73. oldal

1 Az erdei pacsirta: 1- földön költ, 2- vadászható, 3- Afrikában
telel.
2 A füsti és a molnár fecske közti külömbség: 1- a farok villája
közt lelhetı fel legkönyebben, 2-a színük nagyon külömbözı,
3- nem külömböznek.
3 Melyik billegetı sárga?
1- a barázda billegetı, 2- a hegyi billegetı, 3- egyik sem sárga.
4 A vízi rigó: 1- a parton táplálkozik, 2- halászik, 3- a víz alján
futva veszi fel a táplálékot.
5 Melyik az a madárféle amelyik a telelési helyét a fészkelı
helytıl függıen választja meg? 1- a pacsirta, 2- a fekete rigó, 3-
a szarka.
2. Párosítsa össze az egyes fészkelı helyhez tartozó bagolyféléket:

Eurázsia
Palearktisz
Európa
Ny-Európa
3. Párosítsa össze az egyes környezet fajtákhoz tartozó bagoly fajokat:

Parkok
Lomberdık
Emberlakta terület
74. oldal

Vadaszati Allattan

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Vadaszati Allattan

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MÜTF Egyesület

A modul címe: Vadászati álattan

Kizárólag a BRKK és a Pannon Forrás által szervezett képzéseken használható!

Másolni és alkalmazni csak a BRKK elızetes írásbeli hozzájárulásával lehet!

Felelıs kiadó: Molnár György igazgató

10.1 Túzokfélék (OTIDIDAE) családja .....................................................................51

15.6.1 Fenyves cinege (Parus ater) ......................................................................70

Részcélkitőzés megnevezése: Párosujjú patások rendje

1. A párosujjú patások (ARTIODACTILA) rendje

1.1 A szarvasfélék (CERVIDAE) családja

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1.1.2 A dámszarvas (Cervus dama)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

D-Európában és Közel Keleten ıshonos. A Kárpát-medencébe a középkorban telepítették

1.1.3 Az ız (Capreolus capreolus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

Vadászható faj. A vadászati idény nyár elejére esik.

1.2 Disznófélék (SUIDAE) családja

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1.3 Tülökszarvúak (BOVIDAE) családja

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1.3.2 A zerge (Rupicapra rupicapra)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1. Jelölje be az alábbi állítások közül a helyesnek tartott kijelentéseket!

Sorszám Helyes Adat, állítás, tény megnevezése

2. Tegye sorrendbe a következı párosujjú patásokat a testméret és testtömeg

3. Egészítse ki az alábbi mondattöredékeket!

4. Sorolja fel az egyes környezet fajtákhoz tartozó fajokat:

Erdı és annak szegletei

Részcélkitőzés megnevezése: Nyúlalakúak rendje

2. Nyúlalakúak (LAGOMORPHE) rendje

2.1 Nyúlfélék (LEPORIDAE) családja

2.1.1 Mezei nyúl (Lepus europaeus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

2.1.2 Üregi nyúl (Orictolagus cunigulus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1. Jelölje be az alábbi állítások közül a helyesnek tartott kijelentéseket!

Sorszám Helyes Adat, állítás, tény megnevezése

2. Egészítse ki az alábbi mondattöredékeket!

A mezei nyúl a…………………miatt 3-8 nap után 4-6 fiat ellik.

Részcélkitőzés megnevezése: Rágcsálók rendje

3. Rágcsálók (RODENTIA) rendje

3.1 Mókusfélék (SCIURIDAE) családja

3.1.1 Közönséges erdei mókus (Sciurus vulgaris)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.2 Egérfélék (MURIDAE) családja

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

Európa legelterjedtebb kisemlıse.

3.2.2 Közönséges erdei egér (Apodemus silvaticus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.2.3 Házi patkány (Rattus rattus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.2.4 Házi egér (Mus musculus)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.3 Pelefélék (MYOXIDAE) családja

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.3.2 Nagy pele (Myoxus glis)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

3.3.3 Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius)

Elıfordulása és élıhelyi jellemzıi:

1. Sorolja fel az egyes élıhelyi típusokhoz tartozó fajokat:

Gazdag aljnövényzető erdık

Településeken, kultúrtájakon gyakori