1846-ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki.

Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő, és az ő

javaslatára vették fel a követelmények közé a népies formát. A pályázat szövege: „Készíttessék költői
beszély, versben, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás
király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. Beküldés határnapja:
november 26. 1846. Jutalma 15 db arany.”
Arany János először szülőfalujában hallott legendákat a híres Toldi Miklósról. Később elolvasta Ilosvai
Selymes Péter változatát, ebből kapott ihletet. A Toldi már egyöntetű győzelmet aratott, és nemcsak a
pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött tizenöt aranyat kivételesen húszra
emelte), hanem bírálói ámulatát is. Arany egyszerre ünnepelt költő lett, jeles írók figyelme fordult felé,
és Petőfi volt az első, aki köszöntésére sietett. Egy évvel később Arany Jánost a Kisfaludy Társaság tagjai
közé választották.

Arany János-kézirat.
 Toldi - TÖRTÉNET
Az Előhangban a költő megidézi Toldi Miklós legendás alakját:

1. ének …………………………………………………………………………………..

Néhai Toldi Lőrincnek két fia van: György és Miklós. György Budán a királyi udvarban nevelkedett, most is ott él fényben
és kényelemben, mint Lajos király kedves embere. Miklós, a kisebbik fiú, akinek legendásan nagy erejéről az Előhangból
értesülünk, édesanyjával lakik Nagyfaluban, és mezei munkát végez. Egykori apja példája nyomán ő is vitézi életről
álmodozik.
A béresekkel épp kinn van a mezőn, amikor Laczfi nádor arra vonul csapatával. Miklós bánatosan, vágyakozva
nézi a fényes sereget. Laczfi hetykén, parasztnak szólítva tudakolja tőle a Budára vezető utat. Miklósban szégyen és harag
támad, mert parasztnak nézik, és eszébe jut gőgös bátyja is, aki sorsának okozója. Egy mozdulattal leveszi válláról a
hatalmas vendégoldalt, és könnyű botként mutatja vele az utat. Laczfi és hada elámul a fiú óriási erején, sajnálkoznak rajta,
amiért parasztnak született, pedig közöttük volna a helye. A sereg elvonultával Miklós hazaindul, szívében szégyen és
harag.

2. ének …………………………………………………………………………………..

Özvegy Toldi Lőrincné házában javában sütnek-főznek: megérkezett Budáról Toldi György, hogy vitézeivel néhány napig
kedvére dáridózzon a szülői házban. Amikor Miklós betoppan, öleléssel köszöntené bátyját, de az durván eltaszítja magától.
Békességért könyörgő édesanyjukat gúnyosan korholja, amiért Miklósnak mindig pártját fogta, de az még parasztnak is
rossz lett, csak a napot lopja.
Miklós visszautasítja a vádakat, Györgynek szemére hányja oktalan gyűlöletét. A fiatalabb fiú közli, hogy nem fog
ő az útjában állni senkinek, világgá megy, de előbb a bátyjától a jussát követeli. „Itt a juss, kölök…” – válaszolja György, és
arcul csapja öccsét. Miklós hirtelen felindulásában ráront, de anyjuk közéjük veti magát, és csak ez menti meg Györgyöt a
halálos csapástól. Miklós fojtott haraggal kitántorog a házból.

3. ének …………………………………………………………………………………..

A lakoma után Toldi György a tornácon gyönyörködik vitézei rúdhányó játékában. Meglátja az udvar végében búslakodó
Miklóst, és felbiztatja legényeit, hogy döngessék meg körülötte a palánkot. Miklós sokáig békésen, néma megvetéssel tűri a
durva tréfát, de amikor egy dárda a válla csontját éri, akkor elfutja a méreg. Felkapja és a bosszantói közé hajítja
a malomkődarabot, melyen ült; a hatalmas kő az egyik vitézt agyonzúzza. György haragra gyullad, de nagyobb az öröme:
most már nem mondhatják, hogy ő veszejti el az öccsét, megteszi azt a törvény. Miklós menekül, György parancsot ad az
elfogására.

4. ének …………………………………………………………………………………..

Miklós egy közeli kiszáradt nádasba vette magát. Testi szenvedéseinél nagyobb a bánata, lelkifurdalása. Gyötrődései
közben akad rá a család hűséges öreg szolgája, Bence, akit az aggódó anya küldött utána étellel-itallal. Miklós
szerencsétlenül alakult sorsán gondolkodik: gyilkosságba esett, el kell bujdosnia a környékről; már csak az alkonyatot várja.
Az öreg szolga marasztalná, ám Miklósra csak anyja említése van hatással, az özvegynek szíve szakadhat meg bánatában.
Édesanyjának szóló üzenettel és vigasztaló szavaival bocsátja haza Bencét.

5. ének …………………………………………………………………………………..

Miklós elhatározza, hogy az éjszaka folyamán hazamegy elbúcsúzni anyjától. Útközben véletlenül rétifarkas-fészekre lép,
és a farkaskölykök anyja rátámad. Előbb ezt, majd a szintén rárohanó hímfarkast is sikerül megölnie. Önkéntelenül eszébe
jut gonosz bátyja, aki rosszabb a farkasnál, mert az életére tör, holott ő sohasem bántotta. Egy pillanatra átvillan rajta, nem
volna-e jó örökre elbánni Györggyel, mint most a farkasokkal; de győz Miklós jobbik énje és a gondviselésbe vetett hite. Az
agyonvert farkasok tetemével folytatja útját hazafelé.

6. ének …………………………………………………………………………………..

György és emberei mélyen alszanak. Miklós belopózik, és hogy jelt hagyjon maga után, a két tetemet György ágya mellé
fekteti, majd bemegy az anyjához, aki az asztalra borulva szendereg. Miklós erőt vesz magán, megmondja anyjának, hogy
csak búcsúzni jött haza, de nem örökre megy el. Nagy erejét nem akarja elpazarolni, és szégyene sem lesz a családnak:
felmegy Budára a királyhoz, és beáll a bajnokok közé. A farkasszagot megérző kutyák vad ugatásba kezdenek, Miklósnak
menekülnie kell. György lóra parancsolja legényeit, és velük együtt öccse üldözésére indul. A szegény anya ájultan
hanyatlik az ágyára.
7. ének …………………………………………………………………………………..

Miklós menekülése közben nagy vihar támad, az egyik üldöző vitézt villám sújtja agyon. György átázott seregével
visszafordul; a célját most sem érte el. Miklós háromnapi vándorlás után Pest alá, Rákos mezejére ér. Egy temető mellett
haladva jajgatást hall: egy friss sírra boruló asszony két fiát gyászolja, akiket egy cseh ölt meg a Duna szigetén. Miklós
megfogadja, hogy bosszút áll a két fiúért. Az özvegytől megtudja, hogy Budán egy cseh bajnok magyar vitézeket hív ki
viadalra; már sokukat megölte, tegnap már senki nem mert kiállni ellene; holnap reggel is biztosan ott lesz a szigeten és
várja a bajvívót. Miklós nagy elhatározással Pest városába indul…

8. ének …………………………………………………………………………………..

György még Miklós előtt megérkezett Budára, hogy bevádolja őt a királynál, és úgy jusson az áhított birtokhoz. A
palotában Lajos király előtt fájdalmat színlelve elpanaszolja, hogy van egy korhely, mihaszna, bár nagy erejű öccse, aki
megölte az ő egyik kedves vitézét, és utána elbujdosott. Álnokul hozzáteszi, hogy a gyilkosság után már őt illetné Miklós
birtokrésze, de azt őfelsége kezébe helyezi: adja azt királyi adományként annak, aki arra a legérdemesebb. A király megérti,
hogy György királyi adománylevéllel szeretné megkaparintani öccse földjét. Hidegen mosolyogva kijelenti tehát, hogy
elfogadja a felajánlott örökséget, és azt Györgynek adományozza, de csak azzal a feltétellel, ha holnap megvív a csehvel, és
megöli az idegen bajnokot. György halálra váltan kénytelen kijelenteni, hogy valójában neki nem kell az öccse vagyona, ő
lemondott róla. Így esett György abba a verembe, melyet Miklósnak ásott.

9. ének …………………………………………………………………………………..

Miklós Pesten nagy lármára lett figyelmes: a vágóhídról elszabadult vad bika rohant az utcán, mindenki rémülten keresett
előle menedéket. Miklós a bikát két szarvánál elkapta és a vágóhídra vonszolta, ahol a mészárosok gerendához kötötték.
Ezután egy nagy darab májat dobtak oda Miklósnak, és elzavarták. Keserűen kell tudomásul vennie, hogy annyi megmentett
életért ez a jutalma. A májat egy kóbor kutyának adta, és továbbment. Sokan ráismertek az utcán, de éjjeli szállásra nem
hívta volna meg senki. Most eszébe jut az özvegynek tett fogadalma, és hogy se ruhája, se fegyvere: így nem állhat ki a cseh
vitéz ellen bajvívásra. Visszamegy a temetőbe, hogy az özvegytől elkérje fiai fegyverzetét, de az asszonyt nem találja ott.
Csüggedten egy sírhalomra borul és elalszik.

10. ének …………………………………………………………………………………..

Lódobogás riasztja fel, a nyeregben az öreg Bence. Lekapja őt a lóról, Bence ijedtében azt hiszi, hogy kísértet ugrott rá;
csak lassan tér magához. Toldiné Miklós után küldte őt, és küldött vele egy cipót is. A cipóba egy kis vasszelence volt
belesütve, és azt kinyitva Miklós száz aranyat talál benne. Megörül a váratlan kincsnek: most már fegyvert és lovagi
öltözetet vehet magának, s másnap bajt vívhat a cseh vitézzel. Örömében betér Bencével egy közeli csárdába mulatni.

11. ének …………………………………………………………………………………..

Másnap Toldi megvásárol minden szükséges fegyvert, páncélt a bajvíváshoz, még Rigó paripáját is – melyet Bence hozott a
számára – felszerszámozza, és elindul a viadal helyszínére. A
Duna budai partján egy elkerített részen a király selyemsátra áll. A korlátokon kívül kíváncsiak tömege várja, hogy lesz-e a
szigeten bajvívás. Buda vára felől megérkezik a cseh bajnok, táncoltatja lovát és gúnyolja a magyart, hogy senki sincs, aki
vele kiállni merne. A pesti parton váratlanul jelentkezik egy ismeretlen vitéz – Toldi az –, aki elfogadja a kihívást. A két
bajnok egyszerre indul el csónakon a két partról, és egyszerre érkezik meg a szigetre. Miklós kezet akar fogni a csehvel, de
az a vaskesztyűs markával megpróbálja Toldi kezét összepréselni. Toldi megelőzi, és hatalmas szorítással szétroncsolja
ellenfele ujjait. A cseh térdre esve
életéért könyörög, cserébe felajánlja minden vagyonát. Toldi elfogadja a kincseket, de nem maga, hanem a temetőben látott
özvegy számára; majd megkegyelmez a csehnek, ha megesküszik, hogy magyar földre többé nem teszi a lábát. A bajnok
mindent megígér, ám amikor a csónak felé indulnak, kardjával hátulról Toldi felé szúr. Toldi azonban meglátja a
mozdulatot a Duna tükröződő vizében; elkapja a kardot, és most már nem ismer kegyelmet. Saját kardjával vágja le
ellenfele fejét, és rátűzve felmutatja.

12. ének …………………………………………………………………………………..

A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, s parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György
öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét, s fény derül György mesterkedéseire. A király igazságot akar
szolgáltatni, s György részét is Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszéli róla, mondván, hogy nem vagyonra szeretne
szert tenni, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz
neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. Minthogy a király Györgyöt
kitagadta udvarából, György megy Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerül. Toldiból az idők
során pedig rettenthetetlen és híres vitéz lett.
Az Utóhangban Toldi Miklós további sorsára, jellemére, hőstetteire utal a költő.
Szereplők:

● Toldi Miklós

● béreslegények

● Laczfi Endre, nádor

● Laczfi serege

● Toldi György

● György vitézei

● Toldi Lőrincné, Miklós és György édesanyja

● Bence, Toldiék szolgája

● özvegyasszony

● Lajos király

● mészároslegények

● pesti polgárok

● Mikola, a cseh vitéz

SZERKEZET:
Előhang
I. ének: Laczfi-jelenet
II. ének: A pofon
III. ének: A malomkő-jelenet
IV. ének: A nádasban (Bence 1.)
V. ének: A farkaskaland
VI. ének: Miklós búcsúja édesanyjától
VII. ének: A temetői özvegy
VIII. ének György ármánykodása
IX. ének: A bika-kaland
X. ének: 100 arany (Bence 2.)
XI. ének: A párviadal
XII. ének: A király jutalma
Utóhang
1879. TOLDI szerelme
Élete végén Arany nagyobb vállalkozásai közül csak a Toldi szerelmét fejezte be. A Toldi szerelme a történetnek
korábbi szakaszát beszéli el, tematikus szerkezet alapján nem előzmény, hanem következmény a Toldi
estéjéhez képest: a külső és belső fejlődés ellentétét a látszat és a való szembeállításának elvontabb szintjére emeli.
Lajos és az udvarában élő Toldi rendkívüli tréfához folyamodva él vissza a megtévesztő látszattal: a király álruhában
látogat Rozgonyiékhoz, Toldi másnak a fegyverzetében vív párviadalt Piroska kezéért. Az alkalmi megtévesztések
után a kivételesen vállalt látszat erősebbnek bizonyul a mű két hősénél, s egyikük sem tud szabadulni hatásától, sőt
másokat is kiszolgáltatnak a színlelés hatalmának, s a látszat uralkodóvá válik.
Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett erőszakot. Úgy érzi, hogy ez önáltatáshoz és
útvesztőszerű léthelyzethez vezet.
Toldinak és a királynak az a hibája, hogy hiányzik belőlük a nyíltság. Ez válik végzetükké: utóbb mindketten
eltékozolt idejüket szeretnék megtalálni. A Toldi szerelmében Arany jellemhibára szűkíti a tragikumot (a tragikum
forrása jellemhiba). Toldit belső fogyatékossága kényszeríti, hogy az egyszer elkövetett bűnt hasonló vétkekkel
sokszorozza meg. A közvetlenül szubjektív részek kisebb arányban fordulnak elő, mint a Toldi estéjében, s így nem
tudják egységbe fogni a trilógia befejező részéhez képest sokkal cselekményesebb történetet. Az elbeszélés lassú
ütemét nem indokolja az önironizáló elbeszélő hangnem. Arany legterjedelmesebb művében a XVI-XVII.
századi népkönyvek szétteregető írásmódját idézte föl, s ez nem tette lehetővé a hangnemnek a tökéletes egységét. A
megtévesztő látszat térhódításának és a szenvedélyek elfojtásából eredő belső összeomlásnak ábrázolása jelentős
költői teljesítmény. A kiegyezés utáni Magyarország eltorzult szabadelvűségének, a múlt képén át érvényre juttatott
értelmezését sejthetjük benne.
1854. TOLDI estéje
Miután a Kisfaludy Társaság 1846. február 7-én kitűzött pályázatára Arany elkészítette a Toldit, a trilógia első részét,
(mely 1847. elején meg is nyerte a pályázatot), még 1847 nyarán elkezdte írni a Toldi estéjét is. Eredetileg nem állt
szándékában trilógiát írni, a folytatásra a Toldi váratlanul nagy sikere ösztönözte.
1847. május 27-én kelt levelében tudatta Petőfivel, hogy „Egy Toldit akarok még írni, Toldi Estéjét…”.[1] Megírásához
július elején fogott hozzá. A mű teljes egészében 1848. március 20-án már kész volt, de csak hat és fél évvel
később, 1854 őszén jelent meg.
Arany a kéziratot 1848. április 1-jén felküldte Petőfinek Pestre, ám azt a forradalmi események miatt már nem volt
mód kinyomatni. Októberben Petőfi bevonult zászlóaljához és a nála lévő kéziratot Debrecenben hagyta, melyet
Arany november végén át is vett. A szabadságharc idején, majd a vereséget követő csüggedés és elnyomás első
éveiben kiadására nem is gondolhatott. „Az a derült nagyobb munka, melyben 1848 előtt hős-idylli képeket kezdtem
rajzolni, elvesztette rám varázsát” – írta Elegyes darabjainak előszavában.[2]
1854 tavaszán mégis elhatározta magát, a kiadásra szerződést kötött Heckenast Gusztávval, és a mű október elején
végre megjelent. Eötvös József rögtön a megjelenés után Aranynak küldött levelében így írt: „Ha valaha művet láttam,
mely minden követeléseimnek megfelelt: Toldi Estéje az…”[3]
Történet
Első ének[szerkesztés]
Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg Budán, mert az
új erkölcsöket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a
halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis"
Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán
egy olasz vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét és az elnyert
országcímeres pajzzsal vissza akar menni hazájába. Toldiban újból fellángol a régi tetterő, szinte megfiatalodik.
Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a magyarok becsületét. (41 versszak.)
Második ének[szerkesztés]
Másnap reggel Toldi barátruhában, a fegyverhordozó Bencével együtt útnak indul. Budán Lajos király és a nép előtt
folytatott bajvívásokban mindig az olasz győz, már senki nem mer kiállni ellene. Végül a bátor Gyulafi ikertestvérek
állnak ki vele életre-halálra: Gyulafi Lóránt és Bertalan. Az olasz velük is csúnyán elbánik: Bertalan meghal, Lórántot
is csak az idegen vitéz lovagiassága menti meg a haláltól. (36 versszak.)
Harmadik ének[szerkesztés]
Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak,
mint Magyarország hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és fegyverhordozóját, Bencét majdnem meglincselik.
Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, azzal lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a
helyszínről. A sokféle találgatásnak, hogy ki lehet az ősz barát, Pósafalvi vet véget, aki a király tudtára adja, hogy a
csuklyás vitéz a holtnak vélt öreg Toldi. Lajos király megörül és egy díszes csapatot küld, hogy hozzák vissza. (46
versszak.)
Negyedik ének[szerkesztés]
Toldi Bencével már Rákosmezőn jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az
uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér,
útja Pest és Buda utcáin valóságos diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be
három éve nem látott kis budai házába, hogy kámzsáját levegye és illendően jelenjen meg a királyi palotában.
Ötödik ének[szerkesztés]
Toldi díszes ruhájában a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak.
Egyikük hárfakísérettel elénekli Szent László csodás történetét, amint fölkel a sírboltból és megsegíti Laczfi Endrét és
maroknyi seregét a tatárok elleni moldovai hadjáratban. A másik apród arról énekel, miképp járta meg Toldi Miklós
hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy kacagás támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az
ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, majd énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi
haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szavakkal illeti és
elrohan. Miután a felséges úr megtudja, mi történt, fájó szívvel parancsot ad Toldi elfogására. (20 versszak, benne egy
17 és egy 7 versszak hosszúságú, egy-egy udvaronc által előadott ének.)
Hatodik ének[szerkesztés]
Otthon Bence enni adott a lovaknak és most tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó
szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Utolsó erejével a tölgyfa asztalra csapja buzogányát és tántorogni
kezd. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik Allaghi Simon, a testőrtiszt, aki azt a parancsot
kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és megviszi a királynak a
szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi szívére köti a királynak, hogy
szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét vaskoporsóban szállítják haza Nagyfaluba, és abba a
sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának. (38 versszak.)
Szereplők[szerkesztés]

● Toldi Miklós

● Bence, Toldi szolgája

● Pósafalvi János, hírnök

● I. Lajos, Magyarország királya

● Gyulafi Lóránt, vitéz

● Gyulafi Bertalan, vitéz

● az olasz vitéz

● apródok
● a kapus

● Allaghi Simon, a testőrök parancsnoka