A pedagógia alapkérdései 2.

Pedagógusi, nevelői attitűdök

Alapvető nevelési stílusok (Kurt Lewin)

• autokratikus
• demokratikus
• laissez-faire
1. Autokratikus (Tekintélyelvű):

• egyedül vezet
• döntéseit egyedül hozza
• a csoport tagjai alig vagy egyáltalán nem vehetnek részt a döntésekben ill. azok
előkészítésében

• módszere: utasítás, parancs

• az így nevelkedő gyermekek visszahúzódóak, önállótlanok és nagyfokú bennük az
elfojtás

2. Demokratikus:

• alkalmat ad a döntés előtt a dolgok megvitatására, mindig figyelembe veszi a csoport

véleményét

• módszere: elsősorban a kompromisszumkeresés, vita, a meggyőzés révén

• a gyerekek elmondhatják a véleményüket
• nyitottak lesznek a problémák és azok megoldása iránt
• egyéniségük, szociabilitásuk fejlődését eredményezi
3. Laissez – faire (Ráhagyó):
• vezetés hiánya, anarchia
• leginkább a csoport tagjaiból kivált informális vezetők hozzák meg a döntést
A korlátozás és az érzelmi odafordulás arányától függően a nevelési stílusokat
négy kategóriára osztják: • 1. következetes (meleg-korlátozó),

• 2. tekintélyelvű (hideg-korlátozó),
• 3. elhanyagoló (hideg-engedékeny)
• 4. megengedő (meleg-engedékeny) nevelési stílus
Ranschburg Jenő leírásában a nevelői attitűdök:

1. Meleg-engedékeny
2. Meleg-korlátozó
3. Hideg-engedékeny
4. Hideg-korlátozó
1. Meleg-engedékeny

• optimális
• szereti a gyermeket és engedi érvényesülni
• széles hatáskört enged
• teljes a bizalom
• gyermek tapasztalatokat szerez, megtanulja viselni a következményeket
2. Meleg- korlátozó

• túlféltés
• kevés bizalom a gyermekkel szemben
• önállótlan magatartáshoz vezethet
3. Hideg- engedékeny
• magára hagyás
• kevés szeretet
• erős a gyermekben a vágy a féltésre, ezért esetleg agresszióval keres biztonságot
• antiszociális, deviáns magatartást eredményezhet
4. Hideg-korlátozó

• elégedetlen a gyermekkel a szülő

• a gyermek bátortalan, bizonytalan

• büntetéstől való félelem

• gyermek aggódó, neurotikus személyiséggé válhat Összegezve: a nevelésnek sokféle

attitűdje és módszere lehetséges – a legjobb eredményeket kevés, de következetesen
alkalmazott szabállyal, szeretetteljes neveléssel érjük el.
Konfliktuskezelés

A konfliktuskezelés lényege: nem lehetnek győztesek és vesztesek!

• vereségmentes megoldás:

• a konfliktus résztvevői a tényleges rendezésben érdekeltek

• mindkét fél kifejezheti és ki is fejezi igényeit, szükségleteit

• mindkét fél elismeri egymás igényeinek és szükségleteinek jogosultságát,

fontosságát, jelentőségét

Minél kisebb gyerekekkel dolgozunk, annál egyszerűbb metódusok léteznek a köztük lévő
konfliktusok megoldására, de annál nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szülőkkel kialakuló
konfliktusok megoldására!
A „harmadik-utas” módszer

• A) a probléma meghatározása, azonosítása

• B) lehetséges megoldások keresése
• C) a megoldások értékelése
• D) döntéshozatal – a legjobb megoldás kiválasztása
• E) a döntés végrehajtási módjainak meghatározása
• F) a megoldás sikerességének utólagos értékelése
A) A probléma meghatározása, azonosítása

• mondjuk el a szülőnek, a megbeszélés miben tér el a hagyományos szülő-pedagógus

beszélgetéstől

• hangsúlyozzuk, hogy közös megoldást keresünk

• ha nem tudjuk egy alkalommal lezárni az egész beszélgetést, legalább egy részével
tegyük meg – ne érjen úgy véget, hogy nincs semmilyen megállapodás

• én-üzenetek! Minimális negatív értékelés

• aktív hallgatás
• ne haladjunk tovább, amíg nem tisztázódnak mindkét fél igényei
B) Lehetséges megoldások keresése

• nem értékelés, csak meghallgatás

• a javaslatokat rögzíteni kell
• indoklásra még egyelőre nincs szükség, csak ötletekre
• fókuszáló kérdések!
C) A megoldások értékelése

• közös döntés!
• minden olyan megoldás elvetése, amely nem felel meg valamelyik félnek
• határozottan ki kell fejteni saját véleményünket, és hallgassuk meg a másik félét is
• nem kell sietni! ez a pont csak akkor tekinthető megoldottnak, ha mindkét fél kifejthette
a véleményét, elmondhatta érveit a javaslatok mellett/ellen
D) Döntéshozatal – a legjobb megoldás kiválasztása

• közös megegyezés, közös tevékenység!

• legalább a fő pontokban meg kell egyezni
• a megoldás nem parancs! Ha mégse ez a legjobb döntés, még változtatható
• leírni a megoldást emlékeztető formájában, közösen aláírni!
E) A döntés végrehajtási módjainak meghatározása

• kinek milyen teendői vannak?

• mik a határidők?
F) A megoldás sikerességének utólagos
értékelése • lekerekíti, lezárja a helyzetet

• fontos kérdések:
• megszűnt-e a probléma?
• lett-e legalább részleges megoldás?
• jó volt-e a döntés?
• elégedettek vagyunk-e?

Ha megszűnt a konfliktus, jó volt a döntés.

A pedagógus gyakran kerül tanácsadó szerepbe – ehhez néhány szabály:

• csak akkor próbálkozzunk a hozzánk forduló személy szemléletének, gondolkodásának

változtatásával, ha biztosak vagyunk kompetenciánkban!

• felkészülés – tények, adatok, információk beszerzése az adott helyzetről

• a kellő körültekintés, vizsgálódás, konzultációk után tömören, de magyarázattal kell
közölni a tanácsot

• meg kell hagyni a szabadságot és felelősséget a tanácskérő számára!

A pozitív pedagógus-gyerek kapcsolatot építő technikák
Két kiemelt indok:

• a pozitív pedagógus-gyermek kapcsolat az a híd, amelyen keresztül a nevelő hatások

közvetítődnek

• enélkül a gyerek nem fogadja el a pedagógus formáló befolyását

• a vele pozitív kapcsolatban nem álló nevelő számára pedagógiailag hozzáférhetetlenné,
lényegében nevelhetetlenné válik

• az ilyen kapcsolat kedvezően hat a tanító/óvodapedagógus-szülő, illetve az

iskola/óvoda-szülő kapcsolatra is

• a pedagógus, illetve az intézmény a szülő személyében jelentős támogató háttértényezőt

nyer nevelési törekvéseihez
A legfontosabb kapcsolatteremtő technika: az empatikus bánásmód.

• = mások helyzetének, lelkiállapotának megértése, mérlegelése, s az ennek megfelelő

bánásmód
• nélkülözhetetlen a másik szükségletrendszerének ismerete!
• csak így lehet a szükségletrendszernek megfelelő hatásokat produkálni, és elkerülni a
frusztráló, a szükségletek érvényesítését korlátozó, s ennek következtében
kapcsolatromboló akciókat, megnyilvánulásokat

• az autokrata magatartású pedagógusok általában negatív viszonyulást ébresztenek a

gyerekekben önmagukkal szemben

• ok: az autokrata magatartás legfőbb sajátossága a korlátozó, frusztráló jelleg, a

kudarcvisszajelzések gyakorisága és a sikervisszajelzések ritkasága

• a demokratikus magatartású pedagógusok: kerülik a fölösleges korlátozó-frusztráló és

kudarcvisszajelző hatásokat, ezzel szemben törekszenek a gyakori sikervisszajelzések
produkálására az indokolt esetekben → pozitív viszonyulás

• a pozitív pedagógus-gyermek kapcsolat eredményes és tudatos megalapozása, vagyis az

empatikus bánásmód következetes és szakszerű érvényesítése csak akkor valósítható
meg, ha helyesen diagnosztizáljuk a gyerekek szükségletrendszerét!

• ha nem ennek a helytálló diagnózisnak az alapján szervezzük pedagógiai

hatásrendszerünket, szinte elkerülhetetlenül pedagógiai hibákat követünk el, és
kapcsolataink a gyerekekkel nem javulnak, sőt esetleg romolhatnak is (lásd téves
jutalmazás!)
A téves jutalmazás pedagógiai hibája

• a jutalmazás akkor éri el a célját, vagyis akkor kelt a gyerekben pozitív érzelmi élményt,
s javítja kapcsolatát a jutalmazó személyével, ha valamely szükségletének a jutalom
megfelel

• ha nincs egybeesés a jutalom és a gyerek elvárásai, szükségletei között, ezek a pozitív

következmények elmaradnak, sőt negatív érzelmi élmények és kapcsolatromlás fogja
kísérni az ilyen jutalmazó akciót

• (pl. nem megfelelő könyv mint jutalom!)

A szükségletrendszer diagnózisának helyes felállítása

• négy információs csatorna segítségét vehetjük igénybe:

• A) a verbális kommunikáció
• B) a metakommunikáció
 • C) az egyén tárgyi rekvizítumai (kelléktára)
• D) a személyi rekvizítumok köre
A) a verbális kommunikáció

• a leggyakrabban és a legtermészetesebb módon igénybe vehető információs csatorna

• a személyiség és a szükségletrendszer jellegzetességeibe nyújt betekintést
• általános emberi sajátosság az erőteljes „önleleplező tendencia”: szinte mindenki
szívesen beszél, nyilatkozik önmagáról, s ezzel mintegy öntudatlanul is közreműködik
szükségletrendszere diagnosztizálásához

• a pedagógusnak keresnie kell a kommunikációs lehetőségeket a gyerekekkel, mivel így

juthat a diagnózis alapjául szolgáló információkhoz!

• az együttműködés, a gyerekek által végzett tevékenység folyamatába történő

bekapcsolódás kedvez a kommunikatív kapcsolatnak

• lehetséges pedagógiai hiba: a kommunikációs tér beszűkítése, a kommunikációnak a

pedagógus részéről történő korlátozása Következményei:

• a kommunikációs folyamatból kirekesztett gyerekek mellőzöttnek érzik magukat, a

kirekesztésben személyiségük leértékelésének megnyilvánulását látják → negatív
viszony a pedagógushoz

• az osztály klikkesedni fog, szociometriai értelemben kettészakad – kialakul és elkülönül

azoknak a gyerekeknek a csoportja, akikkel a pedagógus kommunikál azoktól, akik
kirekesztődtek a kommunikációból → a tanulók közti kapcsolat romlása, osztályon
belüli feszültségek keletkezése

• a beszűkült kommunikációs tér a pedagógust megfosztja az információszerzés

lehetőségétől - ez gátolni fogja a gyerekek egy részének, az osztály egy-egy rétegének
jobb megismerésében, ezzel pedig a kapcsolatépítésben

• az a kivételezett réteg, amellyel a pedagógus kommunikációs kapcsolatot tart fenn,

éppen kivételezett helyzetének fenntartása érdekében szelektált információkat, a
valóságnak csak a pozitív oldalait tükröző információkat közvetít a pedagógus felé →
téves énkép és téves helyzetértékelés kialakulása → hibás döntések → további
kapcsolatromlás vagy ennél is komolyabb pedagógiai következmények

• az ilyen pedagógus minél hosszabb ideje működik a pályán, szubjektíve annál jobbnak
tartja magát, de objektíve annál rosszabb pedagógussá válik
B) a metakommunikáció

• arcjáték, taglejtés, hangsúly, gesztusok • megbízhatóbb a

verbális kommunikációnál!
• ha a kétféle jelzés között ellentmondás észlelhető, akkor
érdemes a metakommunikatív megnyilvánulásokat
tekinteni hiteleseknek
C) az egyén tárgyi rekvizítumai (kelléktára)
• a gyerek ruházatának, cipőjének, táskájának, iskolai felszerelésének rendezettsége,
ápoltsága, gondozottsága

D) a személyi rekvizítumok köre

• a gyerek baráti körét, személyes kapcsolatrendszerét jelenti

• ennek a kapcsolatrendszernek a színvonalát, minőségét, igényesen/ igénytelenül, illetve
sajátos igények, szempontok alapján történt kialakítását érdemes megfigyelni
A motiváció szerepe a tevékenységszervezésben

• a kutatások és a szakirodalom egyik központi témája ez a kérdéskör

• a motiválás elméleti és gyakorlati problémái általában a tanulmányi tevékenységhez, az oktatáshoz kapcsolva kerülnek elemzésre → a kidolgozott motivációs
technikák, modellek is döntően vagy kizárólag oktatáscentrikusak

• külső motiváció – külső elvárások

• belső motiváció – belső elvárások

• interiorizáció: a külső elvárások beépülnek a személyiségbe, belső elvárássá válnak

• ha a gyerekek számára szervezett tevékenységformák kényszer jellegűek, demotiválóak, frusztráló vagy elriasztó hatásúak → a gyerekek
• elzárkóznak a tevékenység által közvetített formáló-fejlesztő hatások elől, sőt
• a tevékenységi folyamattal kapcsolatban is kilépési törekvéseket mutatnak,
• megkerülő technikákat alkalmaznak
A motiválás

• kellemessé, vonzóvá vagy elfogadhatóbbá teszi az adott tevékenységet

• mérsékli vagy megszünteti a tevékenység kényszer jellegét • kikapcsolja annak frusztráló elemeit ↓
A gyerek

• elfogadóan viszonyul a tevékenységhez,

• bekapcsolódik a tevékenységi folyamatba

• nyitottá válik a tevékenység által közvetített nevelő-fejlesztő hatások számára

A motiválás értelmezése

• a frusztrációval ellentétes hatást jelent, vagyis azt, hogy ebben az esetben érvényesülni engedjük, nem pedig korlátozzuk az egyén valamely szükségletét vagy
szükségleteit – szoros összefüggésben áll a személyiség szükségletrendszerével
↓

• motiválás = a gyerek már meglévő szükségletének vagy szükségleteinek bekapcsolása az általa végzett tevékenység folyamatába
• a gyermek pillanatnyi vágyainak kielégítése nem feltétlenül szolgálja szükségletrendszerének kielégítését is!
• De!
• a gyerek valamely már meglévő szükségletének frusztrációja akadályozza új, fontos vagy magasabb rendű szükséglet kialakulását
• (pl. eredményesség iránti szükségletek frusztrálása → kudarcvisszajelzések → intellektuális szükségletek csökkenése)
A szükségletek mint motivációs tényezők

• A) biogén szükségletek csoportja

• B) pszichogén szükségletek együttese
• C) szociogén szükségletek rétege
A) A biogén szükségletek mint motivációs tényezők

• biológiai eredetűek – velünk születettek, tehát minden emberben megvannak

• a személyiség biológiai folyamatainak bázisán keletkeznek
• a pedagógiai és motivációs szempontból legfontosabb szükségletek – táplálkozási, mozgási és pihenési szükséglet

• ezek frusztrációja nagy óvatosságot igényel, még enyhe formában sem ajánlatos!
B) A pszichogén szükségletek motivációs szerepe

• pszichés jellegűek

Motivációs szempontból a legfontosabbak és felhasználásuk:

• intellektuális szükségletek (az intellektuális aktivitás szükséglete; az új információk és ismeretek iránti szükséglet; a konstruálás szükséglete) → a gyerekek aktív
ismeretszerző tevékenységét és a problémák megoldásába történő bekapcsolásukat preferáló módszerek

• esztétikai szükségletek (az esztétikai élmények iránti szükséglet; az esztétikai alkotás igénye; az esztétikai jelenségek reprodukálásának igénye)
• az alkotás szükséglete → az alkotómunka különböző változatai
• a változatosság iránti szükséglet → különböző munkaszervezési modellek és a metodikai variációk váltogatott alkalmazása, a fakultativitás biztosítása
• a látványosság iránti szükséglet → szintén az alkotómunka változatai
• a szabadság szükséglete → önálló tevékenység!
• a rend iránti szükséglet → az ismeretrendszer bővítése, összefüggések felismertetése
• az eredményesség iránti szükséglet → sikervisszajelzések
• a tárgyi értékek megszerzésének szükséglete → alkotótevékenység!
• a szakmai tevékenység szükséglete → sikervisszajelzések
• a gyűjtés szükséglete → a különböző tematikus gyűjtőmunkát igénylő feladatok
• a fantáziálás szükséglete
• a szenzáció iránti szükséglet → élmények!
• a játék és szórakozás szükséglete
• a belső feszültség iránti szükséglet → versenyszerűen szervezett feladatok
C) A szociogén szükségletek motivációs szerepe

• keletkezésük és kielégülésük feltétele a szociális szituáció, a másik ember vagy az emberek csoportja, akikkel az egyén kapcsolatban áll A legfontosabbak:
• az altruizmus szükséglete
• az igazságosság iránti szükséglet
• a pártfogás (a rászoruló megsegítése) szükséglete
• az örömszerzés szükséglete
• a társas együttlét szükséglete
• a véleménycsere szükséglete
• az együttműködés szükséglete
• a barátság szükséglete
• mások irányításának szükséglete
• a védettség iránti szükséglet
• a szeretet iránti szükséglet
• a társas öröm szükséglete
• a kiemelkedés szükséglete
• a presztízs iránti szükséglet
• a figyelem előterébe kerülés szükséglete
• a társadalmi normáknak való megfelelés szükséglete
• a személyi becsület megőrzésének szükséglete
• az értékessé válás szükséglete
• a projektmunka, a páros munka és a csoportmunka ← a társas együttlét, a véleménycsere és az együttműködés szükségletei
• vita, beszélgetés ← a véleménycsere iránti szükséglet érvényesülése
• közösségi feladatok vállalása ← mások irányításának szükséglete és a presztízs iránti szükséglet
• patronálási vagy karitatív feladatok ← az altruizmus és a pártfogás szükségletei
• a szerepjáték, a dramatizálás, az előadói tevékenység vonzó jellege ← a figyelem előterébe kerülés szükséglete
• egy-egy szükséglet motivációs tényezőként való felhasználása szinte végtelen sokaságú variációban lehetséges
• még az egyszerű ismeretközvetítés sem eléggé eredményes motiválás nélkül!
• ez még inkább így van a bonyolultabb személyiségkomponensek fejlesztése esetében
A pedagógus személyisége

• Milyen külső és belső elvárásoknak kell megfelelni?

• Milyen pedagógus-típusok léteznek?
• Melyek a jó pedagógus ismérvei?

• Lehetséges, hogy túl sokat várunk el a pedagógusoktól?

• 8-18 évesek válaszai egy kutatásban: „jóság, kedvesség, türelem, széles körű érdeklődés, kellemes megjelenés, igazságosság, humorérzék, nyugalom és
következetesség, érdeklődés a gyermekek problémái iránt, alkalmazkodóképesség, a dicséret helyes alkalmazása, a tanításban való ügyesség”
• egyetemisták válaszai: „hatékony, elhivatott, nyitott, kreatív, rugalmas, igazságos, megbízható, megértő, empatikus, következetes, határozott, példamutató, csapattag
is meg nem is, ismeri a tanítványait, felkészült, aktív és aktivitásra serkentő, széles látókörű, jó kommunikációs készségű, közvetlen, készséges, barátságos, szigorú,
innovatív, becsületes, tiszteletet adó és tiszteletre méltó, tájékozott, konzekvens, lelkes, előítéletektől mentes, határozott, lépést tart a fejlődéssel a diákjai világában is
él, segítőkész, élettapasztalattal rendelkezik, humorérzéke van, órán kívül is kapcsolatot tart a diákjaival, alkalmazkodó-képes”

• a speciális szakmai elvárásokon túl, amelyek minden foglalkozás műveléséhez szükségesek – a személyiségre vonatkozó elvárások semmiben sem különböznek
azoktól a jellemzőktől, amiket akkor gyűjtenénk össze, ha azt kérdeznék tőlünk, hogy milyen egy „jó ember”

• De!
• a pedagógussal szembeni elvárások idealizáltak, sok esetben teljesíthetetlenek, az utóbbi időben is fokozatosan növekedtek, egyre inkább irreálissá váltak, és
ahhoz, hogy ezeknek az elvárásoknak meg tudjon felelni, „mindenhatónak” kellene lennie

• a pedagógiai gondolkodás olyan eszményeket hozott be, amelyek nagyrészt irreálisak, és elvonják a figyelmet az „itt és mostról”, amely a pedagógusi alapvető
tevékenységi dimenziója → az erre való felkészítés is hiányos!

• gyakorlati képzés jelentősége!

• a pedagógus „képzéséhez tehát szükséges egy - a pedagógiai valósággal szoros kapcsolatban álló - a jelen időre vonatkozó, itt és most helyzeteket készség szintjén
kezelni tudó, élő ismeretanyag” (Bugán Antal, 1996)
Feladatok az „itt és most”-hoz:

• lépést tartani a realitással

• a gyerekek érdeklődésére alapozni
• kellő kritikával kezelni a túlidealizált pedagógus-képet

• Vö: Bruno Bettelheim – „az elég jó szülő”!

• van, akinek nem ajánlható a szakma, de!
• a pedagógusi munkához szükséges ismeretek, jártasságok és készségek tanulhatók → kialakulnak azok a képességek, amelyek a pálya eredményes műveléséhez
szükségesek

viszont
• minden nevelői tevékenységen alapvetően átüt a nevelő személyisége, annak érettsége, „minősége” (beállítódása, motivációja, kommunikációs és konfliktus-
megoldási képessége, szakmai-tárgyi felkészültsége)

• kompetenciák!
Sallai Éva (1996):

• kompetenciák = a szerepviselkedés biztonságát jelentő tényezők

• kommunikációs ügyesség;
 • rugalmas, gazdag viselkedésrepertoár;
• gyors helyzetfelismerés, konstruktív helyzetalakítás;
• erőszakmentes, kreatív konfliktusmegoldás

• a szerepviselkedés biztonsága = a személyiség rendelkezik az adott szerep ellátásához szükséges eszközökkel, és a pedagógus maga is jónak tartja az adott
kompetenciáját
A pedagógus személyisége és vezetői stílusa

• bárkinél megbízhatóan következtethetünk személyiségvonásaira abból, ahogyan a gyermekeket neveli és fordítva, egy ember személyi sajátosságainak ismeretéből
egyértelműen adódik nevelői stílusa!

• „A legtöbbet akkor tudunk meg valakiről, ha azt nézzük meg, hogyan bánik gyermekekkel és állatokkal”
• gyengébbekkel, alárendeltekkel, nem tekintélyi helyzetben lévőkkel szembeni bánásmód!
• a vezetői stílus hatását mindig befolyásolják azok a váltakozó szociális feltételek, amelyek között egy személyiség jellemzői megnyilvánulnak!
Egy adott helyzet megítéléséhez ismernünk kell

• azt a pedagógiai szituációt, amelyben a fenti tulajdonságok megnyilvánulnak

• a tevékenység
• konkrét célját
• körülményeit
• hagyományait
• kultúráját
• szocio-ökonómiai paramétereit
• a pedagógus személyisége által megvalósított nevelői hatás csak egy eleme a pedagógiai folyamatnak! (minták, személyes példamutatás)

• a gyermekek ugyanakkor
• egy meghatározott szűkebb és tágabb környezetbe is beágyazódnak (család, baráti kör, lakóhely stb.)
• sokféle egyéb hatás is éri őket (pozitívak, negatívak egyaránt)
• megvannak a maguk egyéni adottságai, hajlamai, eddigi élettörténetük,
amelyek mind módosíthatják, illetve átalakíthatják az eredendő nevelői stílust

• a hagyományos oktatási rendszerben elismerték a tanár tekintélyét, s ő határozta meg, hogy mit kell tanulni
• a modern oktatásban kitartóan kísérleteznek a pedagógus szerepének demokratizálásával – problémák!
• ha megengednék, hogy a diákok „demokratikusan” eldöntsék, hogy mit akarnak/nem akarnak tanulni, vagy hogy akarnak-e egyáltalán iskolába járni, az eredmény
káosz lenne

• a pedagógus csak azt teheti, hogy kifinomult módszerekkel befolyásolja a diákokat a „helyes” irány kiválasztására
Dilemma: ezek a „nevelési technikák” vajon nem az erőszak leplezett eszközei?

• a pedagógus szereppel együtt jár a hatalmi helyzet

• a pedagóguspálya választása eleve kifejezi a fölényhelyzetre vágyást, azt, hogy a pedagógus számára fontos a dominancia, a hatalom
• mivel a pedagógus szerep hatalmi és ezzel összefüggésben tekintélyi viszony – mindenkinek pontosítania kell, hogyan viszonyul a felette állókhoz, a tekintélyhez és
a hatalomhoz, illetve az alatta állókhoz Paradoxon:
Tausch vizsgálata:

• a megkérdezett tanárok 32%-a minden szituációban kizárólag autokratikus magatartást mutatott

• a tanárok 52%-a a szituációk 75%-ában ugyanúgy is viselkedett, bár elméletben mindegyikük a demokratikus megoldást tartotta jónak
• magyarázatok: magas az osztálylétszám; túlterheltek a munkában; a nehéz nevelési szituációk egyre gyakrabban fordulnak elő; sokuknak kevés gyakorlatuk van a
gyermekekkel való érintkezésben

• hiába tudja a pedagógus, hogy az adott helyzetben mi lenne a jó, ha azt tevékenységében nem tudja megvalósítani!
• a pedagógust nem csak egy-egy tárgy szakértőjévé kell tenni felkészítése és továbbképzése során, hanem személyiségének komplex fejlesztése (az önismerettől a
kommunikációs és konfliktusmegoldási képességek fejlesztéséig) szükséges
• csak így érhető el, hogy képes legyen az adott pedagógiai helyzetnek leginkább megfelelő, a lehető legkedvezőbb eredménnyel járó vezetői stílus megválasztására és
megvalósítására
Az óra- és tevékenységtervezés alapelvei

• tervszerűség
• használhatóság • rugalmasság • ösztönös megérzés (intuitivitás) • a gyermeki szükséglet változásainak figyelembe vétele
1. A tervszerűség elve

• „Mit, mikor, miért teszek?”

• tervszerűség = a célok, eszközök, eljárások, a várható eredmények elővételezésében és az előírt eredmények elemzésében megnyilvánuló tudatosság
• nem szabad kizárni a spontán hatásokat sem! (rugalmasság!)
• egy nevelési terv négy egysége:
• célok
• eszközök
• eljárások
 • elővételezett eredmények elemzése (önértékelés!)
• két gyakori hiba:
• az óvodai tevékenységtervben vagy az iskolai óravázlatban megfogalmazott célok figyelmen kívül hagyása
• az azokhoz való túlságos ragaszkodás
2. A használhatóság elve

• a tervnek összhangban kell lennie a nevelés céljaival, és könnyen kezelhetőnek kell lennie
• A jó terv:
• megfelelően tagolt – nem túl elnagyolt, nem túl részletes (terjedelem!)
• az egyes tervezési szakaszokat azonos struktúrával tartalmazza
• legyen hely a megjegyzések és módosítások rögzítésére!
3. A rugalmasság elve

• a tudatosság, a rugalmasság és a következetesség nem egymás ellentétei, hanem egymás kiegészítői!

• rugalmas tevékenységszervezés képessége – az óvodában különösen, de az iskolában is elengedhetetlen
• a rugalmasság csak a tervszerűséggel együtt érvényesülhet!
4. Az ösztönös megérzés (intuitivitás) elve

• összhangban a tudatossággal!
• a tervezésben fontos
• a gyermeki pszichikum tudatos megismerése
• a gyermeki fejlődés és fejlesztés törvényszerűségeinek ismerete
• a gyermek közvetlen környezeti (családi) hatásainak ismerete
• a szűkebb és tágabb természeti és társadalmi környezet hatásainak ismerete
• az ösztönösség a váratlan események, élmények pedagógiai értékeinek felismerésében fontos → azok szakszerű beépítése a nevelési célok megvalósításába
• az intuíció a pedagógus fontos és értékes tulajdonsága, de
• az intuitív döntést minden esetben célszerű utólag ellenőrizni, és szükség esetén módosítani
• az intuitív úton szerzett felismerések, lehetőségek konkrét eseteit és formáit nem tervezhetjük meg előre – de felkészülhetünk rájuk
5. A gyermeki szükséglet változásainak figyelembe vétele

• tudatosság a pszichikus, kognitív és motoros fejlődés előre prognosztizálható útjainak ismeretében!

• minden újabb szükséglet fogadására készülnünk kell (pl. a negyedik életév eleje táján a társas együttműködés igényének erőteljesebb megjelenése; hatéves kor körül
a szándékos tanulás megjelenésének igénye)
Módszertani változatosság

• amit hallunk, annak 20

• amit látunk, annak 30
• amit olvasunk, annak 10
• amit egyszerre látunk, hallunk és olvasunk annak 50
• amit magunk beszélünk, annak a 60
• amit önállóan kipróbálunk és végrehajtunk, annak 90%-át vagyunk képesek megjegyezni!