A kapzsiság, a pénz hajszolása

Világunkban, amikor minden a pénz körül forog, és mindenhez pénz szükséges, sajnos
egyre inkább igaz az, hogy a pénztől függ a boldogságunk.
Mivel szinte mindent meg tudunk vásárolni pénzért, kényelmesebbé tudjuk tenni az életünket,
ha van pénzünk. A mindennapi életünk igen gyorssá vált, az egész életünk rohanó. Háttérbe
szorultak azok a tevékenységek, melyekhez csupán szabadidő elegendő, ilyen például a
természetjárás, túrázás. Helyette autóba ülünk, elutazunk a világ számtalan pontjára. Azt
hisszük, minél drágább valami, annál többet tud nyújtani számunkra. Azt gondoljuk, a
boldogságunkat, a boldogság érzését pénzért meg tudjuk venni. Minél többe kerül valami,
annál nagyobb boldogságot képes kiváltani.
Sokszor nincs időnk egymásra, ezért gyorsan veszünk valami kis személytelen apróságot –
néha nagyobb ajándékot -, s ezzel úgy gondoljuk, hogy kiváltottuk a másikra fordítandó időt.
Saját magunkat megnyugtatjuk esetleg ezzel, lehet, a másik is örül a kapott tárgynak,
dolognak, azonban ez nem adhat valós boldogságot. Ez csak egy pótcselekvés, amit pénzért
vettünk meg.
Igaz a mondás, miszerint a pénz hatalom. Akinek pénze van, sok minden elérhet, akinek
viszont sok pénze van, annak bármi elérhető. Bármit is veszünk, sajnos az eszmei értéke
háttérbe szorul, azt nézzük, mennyibe került, mennyit fizettünk érte.
A rohanó, gyorsan változó világ magával hozta a divat mint stílus állandó változását is. Ezzel
együtt az emberi kapcsolatokat is teljes egészében befolyásolja, hogy ki mennyire követi a
divatot, kinek mennyire engedi meg a pénztárcája, hogy a legutolsó divat szerint öltözködjön,
élje mindennapjait. Boldog a fiatal, ha megkapja a legújabb márkás cipőt, ruhát, táskát.
Boldog, ha a legújabb menő telefonja van. Ugyanakkor a valós boldogság, az emberekhez
fűződő kapcsolat háttérbe szorul. Sajnos egyre kevesebb ma az olyan kapcsolat, ahol jelentős
anyagi helyzetkülönbség ellenére is mély, komoly, működő emberi kapcsolatról beszélhetünk.
A pénz befolyásol mindent körülöttünk.
Meg kell jegyezni, hogy a pénz fontos. Valamilyen mértékben még egészséges is, ha
boldogságot tud okozni, ha van pénzünk. Akkor, mikor üres a pénztárcánk, feszültek,
idegesek vagyunk, s ez kihat a mindennapjainkra is. Amint újra van pénzünk, megnyugszunk,
tervezünk, programot szervezünk, költünk.
Az okos ember nem csak ügyesen egyre több pénzt keres s költ el, hanem takarékoskodik is.
Mindaddig, amíg a takarékoskodás mellett a mindennapjait úgy éli, hogy semmilyen negatív
irányba nem lóg ki a társai közül, átlagos polgári életet él, ezzel nincs semmi probléma. A baj
ott van, ha valaki a spórolást már annyira túlgondolja, hogy elkezdi a személyes igényeit
leadni, beéri kevesebbel, gyengébb minőségűvel, lemond a szórakozásáról, az utazásról, csak
azért, hogy minél többet takarítson meg. Ezek az emberek jellemzően nem mennek
közösségbe, így lassan kialakul az, hogy nem odaillővé válnak. Spórolnak a tisztálkodáson, a
ruházkodáson, s így elveszítik a többiek érdeklődését, a kapcsolataikat. Azt gondolják, ha
minél többet takarítanak meg, boldogabbak lesznek a tudattól, hogy nekik milyen sok van. A
nagy kérdés az, hogy tisztában vannak azzal, mihez kezdenek majd a megspórolt pénzükkel?
Egyszer élünk, igaz a mondás, senkinek nem teszik a sírjába.
Azt gondolom, az egészséges spórolás jót tud tenni az embernek, hiszen a terveinek a
megvalósítása érdekében kezd el gyűjteni. Kinek kisebb, kinek nagyobb céljai vannak. De egy
közös ebben, előrelépés érdekében terveznek, gyűjtenek. De akkor, mikor valaki céltalanul
csak gyűjt, azért, hogy minél több legyen, s mellette szó szerint igénytelenné válik, zsugorivá
lesz, az már nem elfogadható, mentálisan is segítségre szorul.

Sajnos, manapság mindent a pénz irányít, de boldogságunk irányítását továbbra is a

kezünkben kell tartanunk, nem szabad, hogy elnyomja a pénz utáni vágy, illetve nem szabad,
hogy kapcsolatainkban az érzelmeket, az odafigyelést, a törődést, a kötődést, illetve ezek
hiányát pénzbeli dolgokkal pótoljuk.