Biológiai membránok és

membrántranszport

Pethő Zoltán

TK. 88.–94. oldal

2016.04.12. TK. 276.–284. oldal
 A citoplazma membrán fő funkciói

• IC és EC térrész elválasztása
• elektromos szigetelés (ellenállás és kapacitás is egyben)
• diffúziós barrier – korlátozott (szabályozott) anyagtranszport
a. Egyszerű diffúzió (magas cc. -> alacsony cc.):
H2O, O2, CO2, etanol

b. Facilitált diffúzió (magas cc. -> alacsony cc.)

transzport proteinek segítségével: ioncsatornák,
stb.

c. “Pumpa mechanizmusok” proteinjei, melyek az

ion-gradienseket tartják fenn: alacsony cc. ->
magas cc. cukrok, aminosavak sejtbe juttatása
koncentráció gradiens ellenében is.

d. Endocitózis és exocitózis, stb

 A citoplazma membrán fő funkciói II.

• Elektromos és kémiai jelek detektálása és továbbítása – szignál transzdukció: külső

jelek fogadása és továbbítása (receptorok, ioncsatornák, másodlagos hírvivők).
Pl.: ösztrogén – hidrofób karaktere miatt képes átjutni a membránon; más anyagok hatásához
receptorhoz való kötődés szükséges, mely másodlagos hírvivőket generál. A jel a sejtmagi szintig is
eljuthat és befolyásolhatja a génexpressziót.

• Sejt-sejt kommunikáció közvetítése –

sejt specifikus makromolekulák (pl.:MHC,
vércsoport antigének), sejtadhéziós
molekulák (pl.: immun válasz, gyulladás)
 A membrán szerkezete

lipidek (40-60 %)
• foszfolipidek, glikolipidek, koleszterin amfipakus molekulák → lipid keősréteg (kb.5 nm)

fehérjék (30-50 %)
• integrális (a membránt teljesen ‘átívelő’) és perifériás fehérjék, illetve lipidekhez kötött
membrán proteinek: kovalens kötés a lipiddel
• számos biológiai tevékenységért felelősek: sejt-sejt kontaktus, jelátvitel, enzimaktivitás,
transzport stb.

szénhidrátok (10%)
• glikolizáció kizárólag a membrán extracelluláris oldalán

perifériás fehérje

integrális fehérje
transzmembrán fehérje
 A membrán szerkezete: a foszfolipidek

• apoláris ‘farokrész’: 14-22 szénatomos zsírsav-láncok, észterkötéssel kapcsolódnak a

glicerinhez
• poláris ‘fejrész’: foszfátcsoport, melyhez további molekulák kapcsolódhatnak (foszfatidil-
etanolamin, foszfatidil-szerin, foszfatidil-kolin stb.)

R:

szerin etanolamin kolin inozitol

• szfingolipidek: a glicerint amino-alkohol helyettesíti

olajsav (zsírsav-oldallánc)
szfingozin
foszfokolin
 A membrán szerkezete: a foszfolipidek II.

poláris feji rész Foszfolipidek aggregációja

(hidrofil) vizes közegben
Liposzóma

Micella
kettős
apoláris farokrész
kötés
(hidrofób)

kettősréteg

cisz-helyzet: nagyobb távolság a zsírsavláncok között

 A membrán szerkezete: membránproteinek

A membrán-proteinek számos funkciót tölthetnek be

Enzim: Pl.: glükóz-foszfatáz (az ER-mal asszociált) és glicerinaldehid-3-foszfát

dehidrogenáz (GPD), a vvt. perifériás proteinjei a vér glukóz-metabolizmusában
vesznek részt.
Transzport proteinek pl.: ioncsatornák, ATP-függő pumpák.
Receptorok: pl.: hormonok és növekedési faktorok megkötése
Egyéb: endocitózis és exocitózis; targeting, szortírozás, fehérjék módosítása az ER
vagy a Golgi-ban; a sejtmembrán szerkezetének stabilizálása és alak meghatározás

TRANSZPORTER KIHORGONYZÁS RECEPTOROK ENZYMEK

 A membrán szerkezete: membránproteinek II.

Membrán-proteinek izolálása és vizsgálata

• az alkalmazott detergensek a proteinek körüli foszfolipid szerkezetet „utánozzák”

hidrofób

hidrofil

Na-dodecil-szulfát

kiegészítés
 A membrán szerkezete: szénhidrát komponensek

A sejtmembrán szénhidrát komponensei

funkciók:

- felszíni védelem

- felismerés

- sejtadhézió - extracelluláris mátrix

• a szénhidrátok glikolipid (ritka) és glikoprotein (gyakori) formában találhatók a membránban

• Glikoproteinek: N-kötöttek - az Asp oldalláncának amino csoportján keresztül
O-kötöttek - Ser vagy Thr hidroxil csoportjaihoz kötött szénhidrátok
 A membrán szerkezete: szénhidrát komponensek II.

A sejtmembrán szénhidrát komponensei

• a proteinekhez kapcsolódó szénhidrátok hossza: 2-60 egység

• gyakori felépítő elemek: galaktóz, mannóz, N-acetil-glükózamin és sziálsav

• a vvt. integráns proteinjének (glycophorin)

szénhidrát láncainak (16 ilyen láncból 15 O-kötött
és 1 N-kötött) terminális pozíciójában negatívan
töltött sziálsav található – ez csökkenti a vvt.-k
összetapadási hajlamát és a vér viszkozitását.
• a glikoproteinek elsődleges szerepet töltenek be
a sejtmembránok sejt-sejt felismerő funkciójában.
kiegészítés
 A membrán fázisállapotai

gélszerű állapot – alacsony hőmérséklet

T<Tm, gélszerű állapot
• a zsírsavláncok szorosabb pakolódása,
korlátozott molekuláris mozgások és
diffúzió

magasabb hőmérséklet – fluid („szol”) állapot

T>Tm, folyadékszerű állapot

• a zsírsav láncok lazább pakolódása,
intenzívebb molekuláris mozgások és
a kettősréteg „olvad”, szabadabb mozgás szabadabb diffúzió

Tm : fázisátalakulási vagy olvadási hőmérséklet

 A fluiditást befolyásoló tényezők

• a lipidek gyakran tartalmaznak egy vagy több szén-szén kettős kötést tartalmazó
zsírsavakat
• zsírsavláncok hossza: rövidebb láncok – gyengébb kölcsönhatás a láncok között -
Tm↓ (nagyobb fluiditás)
• telítetlen zsírsavak mennyisége: kettős kötés – törés a láncban – gyengébb
kölcsönhatás - Tm↓
• koleszterin mennyisége
- poláris OH-csoport révén hidrogén kötések kialakítása a szomszéd foszfolipidek oxigén
atomjaival
- kettős (paradox) hatás: magas hőmérsékleten csökkenti a membrán fluiditást (a rigid
gyűrűk hatása) míg alacsony hőmérsékleten növeli a fluiditást (a szomszédos szénhidrogén
láncok természetes elrendeződését gátolva)
(Azonban a szteroidok csökkentik a lipid bilayer permeabilitását – a foszfolipidek közötti teret kitöltve.)
 A membrán dinamikája

• a membránok fluid állapotban vannak a fiziológiás hőmérsékleten, amely

különböző mozgásokat tesz lehetővé
• membrán- aszimmetria: a lipidek döntő hányada egyenlőtlen arányban oszlik meg
a két lipid-monolayerben - mennyiségi és minőségi eltérések

Az aszimmetria a lipidek típusainak eltérőségében és a telítettség fokának különbözőségében testesül

meg.
Az aszimmetria a membránok biogenezise során alakul ki. kiegészítés
A kialakult aszimmetria termodinamikai okoból gátolja a lipidek cseréjét a két felszín között.
laterális diffúzió
Lipidek mozgása a membránban:
- “flip-flop”, vagy transzverz diffúzió
- rotáció flip-flop
(kicserélődés)
- laterális diffúzió

csapkodó mozgás rotáció

fehérjék: (flexibilitás)
FRAP lipidek:
Single Particle Tracking DPH fluoreszcencia polarizáció vagy anizotrópia
Fluoreszcencia korrelációs spektroszkópia fluiditás mérés
 A membrán dinamikája II.

A mobilitás kimutatása. A Frye-Edidin kísérlet.

• Larry D. Frye és Michael Edidin (1970): a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC – az

immunológiai védekezés egyik kulcsmolekulája) fehérjék mozognak az egér- és humán sejtek
egyesítése során keletkező hibrid sejtek membránjában

Singer és Nicolson-féle folyadék-mozaik membrán-modell

(Seymour J. Singer és Garth L. Nicolson 1972)
• a fehérjék véletlenszerű eloszlása és szabad diffúziója
• részben igaz, de valójában a membrán struktúrája ennél bonyolultabb
 Lipid tutajok (raft, DIG-mikrodomének)

speciális összetételű (magas szfingolipid, glikolipid és koleszterin-tartalmú),

fehérjéket is magában foglaló membrándomének (detergens inszolubilis glikolipid-
mikrodomén)

CD4/CD8
β1 integrin
TCR/

Kv1.3
CD3

p56lck

hDlg
Kvβ2 ZIP-1/2
PKC

• membránfehérjék laterális szervezettségének biztosítása, bizonyos jelátviteli

folyamatokhoz szükséges elemek együtt tartása, hogy kölcsönhathassanak
egymással
 Membrántranszport

Anyagáramlás az ic. és az ec. folyadéktér között.

• szabad diffúzió
• ioncsatornán keresztül történő transzport
• facilitált diffúzió (karrier/transzporter mediált passzív transzport)
• aktív transzport (pumpák)
• exo- és endocitózis (vezikuláris transzport)
• transzepitheliális transzport

Transzporterek.

• uniporter: egyetlen molekulát juttat át a membrán egyik oldaláról a másikra

• kotranszporter: két vagy több ion/molekula mozgatását teszik lehetővé. A két
részecske szállítása történhet azonos irányban (szimporter), illetve ellentétesen
(antiporter)
 Membrántranszport

• három kategória a mechanizmus típusa és energetikája alapján

passzív aktív
- alacsonyabb koncentráció felé - magasabb koncentráció felé
- energiát nem igényel - energiaigényes

diffúzió elsődleges aktív

közvetlen ATP felhasználás másodlagos aktív

Facilitált diffúzió

közvetett ATP felhasználás: egy

másik molekula gradiensének
a célmolekula átjutását segítő energiájával szállítja a
transzport fehérje célmolekulát
 Membrántranszport mechanizmusok

Passzív transzport.

• csak kis méretű és lipidoldékony molekulák

pl. szteroid hormonok, O2 és CO2 vvt-ben
• nem energiaigényes folyamat
• transzport a kémiai gradiens által meghatározott irányban
a transzport hajtóereje a kémiai potenciálok különbsége, az anyagtranszport a
magasabb kémiai potenciálú hely felől az alacsonyabb kémiai potenciálú hely felé
történik (ec. illetve ic. tér).

µ = µ0 + RT ln c

cI
∆µ = RT ln II
c

• ha cI > cII, akkor ∆μ>0, az anyagtranszport

az I-es térrészből a II-es térrész felé történik.
• a transzport akkor áll le, amikor ∆μ=0 (cI = cII).
 Membrántranszport mechanizmusok II.

Passzív transzmembrán diffúzió.

• ha a koncentráció a membránon belül egyenletesen változik, az anyagáram-
sűrűség leírható a Fick I. törvénnyel
cm1 K>1 dc c −c
Jm = −D = − Dm m 2 m1 = − pm ( cm 2 − cm1 )
cv1 cm2 dx d
cm2 és cm1: konc. a d vastagságú membránban a két szélen
cv2
Dm: diffúziós együttható a membránban
K<1
pm: membrán permeabilitási állandó
d
cm1 cm 2
megoszlási hányados K= = cv2 és cv1: a két határoló vizes
cv1 cv 2 fázisban mérhető koncentráció
(a hidrofobicitás mértéke)
dm
illetve: = − pA ( cv 2 − cv1 )
J m = − pm K ( cv 2 − cv1 ) = − p ( cv 2 − cv1 ) dt

• permeabilitási állandó mitől függ P értéke?

(effektív) • K, ez függ leginkább a molekula típusától
KDm • Dm, (kb. egyforma ugyanakkora molekulákra)
p= = Kpm
d • a membrán d vastagságától (kb. állandó)
 Membrántranszport mechanizmusok III.

Elektrodiffúzió.

• elektrokémiai potenciál: a kémiai potenciál és az elektrosztatikus potenciális

energia összege
µe = µ0 + RT ln c+ zFϕ

extracelluláris

intracelluláris

• az elektrosztatikus potenciális energia különbségből származó hajtóerő mindig az

alacsonyabb potenciális energiájú oldal irányába mutat (negatív töltés esetén a pozitívabb,
pozitív töltés esetén a negatívabb elektrosztatikus potenciálú oldal felé).
 Membrántranszport mechanizmusok IV.

Facilitált diffúzió.
• csatorna vagy karrier fehérje segítségével történő transzport a gradiensnek
megfelelően
pl. glükóz transzporter, ioncsatornák stb.

kinetikai (!!) és nem energetikai különbség az egyszerű diffúziótól

• a folyamat sebessége jelentősen nagyobb,

mint a passzív diffúzióra vonatkozó Fick-
törvények alapján várható
• nagy szelektivitás
• a diffúzió sebessége maximumot mutat,
azaz telíthető a koncentráció növekedésével
• hőmérséklet-függés
• mindkét irányba működhet
• szelektíven gátolható
• aktiválhatóság/szabályozhatóság: „gating”
(csatorna-alegységek konformációs változása)
 Membrántranszport mechanizmusok VIII.

Ionofórok.

• kis, hidrofób molekulák, melyek ionokat képesek lipidoldékony komplexbe vinni

• a transzportált ionok töltését leárnyékolva teszik lehetővé az ionok membránon való
átjutását
• az iontranszport az elektrokémiai potenciál által meghatározott irányban játszódik le
• erősen hőmérsékletfüggő folyamat
• mozgékony ionkarrierek:
- gyűrűszerű molekulák, melyek kívül hidrofóbak és belül kötik az iont
valinomycin (erős K+-szelektivitás), nonactin, nigericin, ionomycin (Ca2+-ionofór).

• csatornaképző ionofórok (gramicidin-A) a membránba épülve csatornákat

• polién antibiotikumok (nystatin)
} hoznak létre az ionok
számára
 Membrántranszport mechanizmusok IX.

Aktív transzport.

elsődleges aktív: a pumpafehérje ATP hidrolízisből

nyert energiával juttat át ionokat a membránon a
gradienssel szemben
pl. Na+/K+ pumpa, Ca2+, H+ pumpák
ABC transzporterek (lsd. sejtbiológia..)
közvetlen ATP felhasználás

másodlagos aktív: egy elsődleges aktív mechanizmus

által létrehozott gradiensben tárolt energiát használja
egy másik molekula gradienssel szemben történő
transzportjához
pl. Na+-glükóz szimporter (2 Na+ be, 1 glükóz be) vagy
közvetett ATP felhasználás: egy Na+/Ca2+ antiporter (3 Na+ be, 1 Ca2+ ki)
másik molekula gradiensének
energiájával szállítja a közvetlen energiaforrás a Na+ gradiens
célmolekulát hajtóereje
 Membrántranszport mechanizmusok X.

A Na+/K+ pumpa.

• hozzájárulás a nyugalmi membránpotenciál kialakításához (elektrogén pumpa: 3

Na+ ki/2 K+ be (direkt hozzájárulás), az egyenőtlen ioneloszlás fenntartása (indirekt
hozzájárulás, iongradiens kell a diffúziós potenciál kialakulásához)

• ozmotikus nyomás csökkentése a sejten belül

• energia másodlagos aktív transzporthoz (Na+-gradiens által)

szelektív gátlóanyag: szívglikozidok (Digoxin, Ouabain) Digitalis lanata – gyapjas gyűszűvirág
pumpa gátlása → ic. [Na+]↑ → gátolt Na+/Ca2+ exchanger → ic. [Ca2+]↑ → nő a kontrak litás
és a membránpotenciál
 Membrántranszport mechanizmusok XI.

A Na+/K+ pumpa.
• az ATP-áz az intracelluláris oldalon Na+-ionokat köt meg
• egy ATP-molekula hidrolízise és a fehérje ehhez kapcsolódó foszforilálása során
nyert energia felhasználásával a fehérje konformációja megváltozik
• a konformációváltozás következtében a fehérje Na+-kötőhelyéről a Na+-ionok az
extracelluláris oldalon disszociálnak, így a fehérjében kialakul a K+-kötőhely
• a K+-ionok kötődése, majd a fehérje defoszforilációja újabb konformációváltozást
eredményez
• a kötött K+ az intracelluláris térrészen disszociál, és ismét kialakul a Na+-kötőhely.
 Membrántranszport mechanizmusok XII.

Glükóz felvétel a bél lumenéből. (Robert K. CRANE)

SGLT: Na-glucose linked transporter

• a bélhámsejtek apikális (bél ürege felé néző) felszínén található Na+/glükóz ko-transzportert
a 2:1 arány jellemzi, azaz 2 mol Na+ felvételéhez 1 mol glükóz felvétele társul a bél üregéből.