PAUL CÉZANNE

Paul Cézanne francia festő, a 19. századi festészeti

irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust
megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja.
Önarckép (1975)
Önarckép (1895)
Ambroise Vollard
portréja
Kártyázók
Az akasztott
ember háza
Nagy fürdőzők
Csendélet almákkal
és narancsokkal
A Montagne Sainte-
Victoire
A Montagne Sainte-Victorie-ról készült utolsó
festményien még nagyobb szigorral alkalmazta
ugyanezt a módszert, tömeget és formát
mindinkább elvonatkoztatta a valóságos
látványtól.
Cézanne geometriai formákból állította össze a
képeit: téglaest, kúp, gömb. A képen
alkalmazza a komplementer színeket, ahogy
más posztimpresszionisták is(kék-narancs,
vörös-zöld, sárga-lila). A kép három térrészre
osztható: sötét – zöldesbarna; élénk és világos
– sárga, piros; világos – kék. Ugyanazok a
színek ismétlődnek hegy szinte beleolvad az
égbe. Cézanne azt vallotta, hogy a világ az övé,
és úgy fordítja le a maga nyelvére, ahogyan
akarja – ez a művész igazi szabadsága.
Csendélet gipszöntettel
A kép közepén lévő Ámor-öntvény megragadja a néző
figyelmét. Az Ámor helyzete ellentétben áll a mögötte
elhelyezett tárgyakkal. Míg az előtérben lévő gyümölcstál az
Ámorral egy síkban van, addig a mögötte lévő festmény tőle
távolodik. A festmény perspektívája torzul, és a háttérben
lévő kép közelebb tűnik a padlóhoz, mint az asztalhoz.
A festmény jobb oldalán lévő két gyümölcstál mintha egymás
mellé lenne helyezve. A magasabb tál azonban a belső
festményről származik, és két kék kendő van rajta, nem
pedig egy, amely a festménytől az asztalig ér.
Ennek a torzításnak az az oka, hogy Cézanne nem egy
pozícióból festette meg a kompozíciót. Inkább a gipszöntvény
és a gyümölcs körül forgatta a festőállványt, így számos
szögből megörökítette a képet. Következésképpen a
helyzetük nem pontosan ábrázolt.
Koponyák piramisa
A téma rideg realizmusa és morbiditása ellenére a
festmény nagyon hangulatos. A festményen négy
emberi koponya látható, amelyek közül három
közvetlenül a festményről néz előre, azt a
benyomást keltve, mintha a nézőre bámulnának.
E koponyák közül kettő egymás mellé van
fektetve, a harmadik koponya pedig e kettő
tetején ül. A negyedik koponya a három előre néző
koponya mögött a tarkóján fekszik, és csak
részben látható. A három előre néző koponya
élénk fénnyel és színnel van megfestve. A hátul
részben látható koponya sokkal sötétebb, és
inkább a festmény hátteréhez hasonlít.
 PAUL GAUGUIN
Eugène Henri Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a
posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője. Kalandos élete során volt
tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és
Tahitin
Akttanulmány
Sziklás tengerpart
Sárga Krisztus
Asszony virággal
Lány legyezővel
Téli táj
Csendélet Charles
Laval profiljával
Nevermore

Gauguin itt is fríztechnikát alkalmazott.

Az akt íveit visszhangozta az ágykeret
körvonalaiban és a stilizált
virágmintákban a falon, a cím alatt és a
holló körül. Ezeket a szabadon rajzolt
formákat azonban az architektúra
merev vertikálisai szorosan megtartják.
A ritmikus szünetek között rövid
bepillantást engednek a túlsó térbe,
ami csak növeli a titokzatosságot.
Hail Mary
Ez a téma a részek felsorolásával kopaszon felsorolva. De ez
aligha írja le a képet, vagy magyarázza meg vonzerejét. Mert
nem tartalmazza festményként lényeges elemeit: a
főszereplők világos színvilágát, amely kiemeli őket, de mégis
a környezetük részévé teszi; a fák és alakok ismétlődő
függőleges vonalainak egyensúlyát a talaj visszahúzódó
vízszintes sávjaival szemben; a nyugalom és a könnyedség
érzését, amely Gauguin vásznai közül egyszerre teszi ezt a
képet az egyik legrejtélyesebbé és legmonumentálisabbá.
Raffaello néhány festményéhez hasonlóan ez a kép is olyan
harmonikus, hogy magától értetődőnek tűnik. Eltart egy ideig,
mire észrevesszük, milyen szorosan kötött a struktúra, és
érzékeljük a részletgazdagságot, amely a fő jelenet rovására
nem megy, mintha a pazarság maga is tiszteletadás lenne.
A napraforgók festője
Gauguin "A napraforgók festője" című képe mutatja,
hogy milyen kísérleteket végzett a kompozícióval.
Szinte semmi a témából, vagy ami a hagyományos
téma lenne, nem a kép közepén helyezkedik el.
Vincent, az általa festett vászon és a virágok mind a
szélekre vannak tolva. A fejének egy része, a háta és a
bal karjának nagy része mind a képsíkon kívül van.
Fentről nézünk le a jelenetre, ami ferde perspektívát
teremt. Szemei a vászon felé néznek, a karja mentén
az ecsetet tartó kezéig rajzolva. Ez a munka közben
lévő kéz áll a legközelebb a vászon közepéhez, és a
festmény valódi tárgyának tekinthető. Bár ez Vincent
van Gogh portréja, mégis egy művész portréja. És mint
művésznek, a keze, a festéket kezelő eszközei
legalább olyan fontosak, mint bármi más. Ez nem egy
olyan jelenet, amely Gauguin előtt játszódott le, mivel
az általa ábrázolt virágok nem virágoztak a szezon
ilyen késői szakaszában. Ez a kép inkább Vincent
személyiségének ábrázolása, mint egy történelmi
dokumentum.
VINCENT VAN GOGH
Vincent van Gogh holland festőművész, a
posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.
Dr. Gachet arcképe
Krumplievők
Íriszek
Falusi út Provence-ban
Tanguy apó
Önarckép
Önarckép levágott füllel
Csillagos éj
A festmény legnagyobb részét a csillagos égbolt
tölti ki. Az égitesteket széles fényudvar derengi
körül, ábrázolásukban keverednek a valósághű
és a képzeletbeli vonások. A Hold sarlója furcsán
visszagörbül, a szarvai között is fénylik, mintha
hold- vagy akár napfogyatkozás lenne. Ráadásul
a csillagászok szerint a mű születésének idején,
június közepén a Hold más fázisban kellett hogy
legyen, nem keskeny kiflinek látszott, hanem a
telihold és az utolsó negyed között volt. Az égi
pályáján elfoglalt helye alapján meg lehet, hogy
nem is fért volna rá a keletre nyíló ablakon át
látható tájra.[10][11] Ugyanakkor a Holdnak a
képen ábrázolt égi helyzete nagyjából megfelel
annak, ahogyan egy erősen fogyó kifli alakú hold
lenne látható röviddel napkelte előtt – miképpen
a hegyek vonulata fölé festett világos
ecsetvonások is a hajnal közeledtét jelezhetik.
 Kávézó terasza este
Vincent van Gogh éjszakai kávéházi teraszfestménye fontos
művészeti elemeket tartalmaz. Ez a festmény a művész belső
gondolatait tárja fel, ábrázolva a mások iránti érzéseit.
Kompozíciója két fő részből áll: a bal oldali rész nagyon jól
megvilágított, és a hangulatát és energiáját ábrázolja.
Emellett egy kávézó is látható rajta, amelynek zöld ablakai a
nyitott elmét jelképezik, míg a jobb oldali rész nagyon
gyengén megvilágított. A jobb oldali rész sötétebb és
komorabb múltját ábrázolja. Ez a festmény a helyszínen és a
helyszínen készült. A művész úgy akarta ábrázolni a színeket,
hogy az emberek első kézből tapasztalják meg azokat. Ezért
nem használt feketét vagy sötét színeket az éjszakai jelenet
megteremtéséhez. Mélykék színt választott, hogy a nézőknek
az éjszakai égbolt érzetét keltse.
Váza tizenkét napraforgóval
A Van Gogh által a napraforgó-sorozatáról szóló
közleményében közölt festményváltozatok nem minden
részletben egyeznek pontosan az általa megadottakkal. Az
első változat méretben eltér, 20-as méretű vászonra van
festve - nem pedig 15-ös méretű vászonra, ahogyan azt
jelezték -, és az összes többi változat az ábrázolt virágok
számában tér el Van Gogh bejelentésétől. A másodikat
nyilvánvalóan felnagyították, és az eredeti kompozíciót
megváltoztatták az előtérben, középen és jobbra fekvő két
virág beillesztésével. Sem a harmadik, sem a negyedik nem a
művész által jelzett tucatnyi vagy tizennégy virágot ábrázolja,
hanem többet - tizenötöt vagy tizenhatot. Ezek a
változtatások nedves a nedvesben készültek, ezért valódi
átdolgozásnak tekinthetők - annál is inkább, mivel az 1889.
januári ismétlésekre másolták őket; a későbbi
változtatásoknak már nyoma sincs, legalábbis ebben az
aspektusban.
 HENRI DE
TOULOUSE-LAUTREC
Henri de Toulouse-Lautrec francia festőművész,
grafikus, a posztimpresszionizmus mestere.
A művész anyja
reggelizés közben
A Fernando cirkusz
műlovarnője
A Moulin Rouge-ban
Miss Dolly arcképe
Tánc a Moulin
Rouge-ban
Nő esernyővel
Justine Dieuhl
Önarckép a tükör előtt
Ez egyike azon kevés önarcképeknek, amelyeket
Toulouse-Lautrec festett, mivel hihetetlenül
öntudatos volt a külsejével kapcsolatban, és az
egyetlen, amelyen kizárólag a művész áll a
középpontban. A művész itt szó szerint és átvitt
értelemben is feltörekvőben van: az ecsetkezelés
lazasága nyilvánvalóvá teszi, hogy tanulmányozta az
impresszionizmust, de van itt valami sötétség, talán
még egy kis baljóslatúság is, és a kompozíciónak
olyan mélysége, amely eltér az impresszionista
paletta és hangulat vidámságától.
Mosónő
A mosónő a Carmen Gaudinról készült portrésorozat egyik
darabja, amelyet Toulouse-Lautrec párizsi évei alatt készített,
és amely a munkásosztály nyers, komor és zord világát
hivatott bemutatni. Toulouse-Lautrec a prostituáltat - egyik
kedvenc modelljét - mosónőként ábrázolja, aki éppen
pihenőt tart a fizikailag intenzív és kimerítő munkából. És bár
Toulouse-Lautrec híres volt arról, hogy a párizsi élet
nehézségeit akarta leleplezni, ebben a műben van valami
finom finomság és melegség, ami elárulja, hogy mennyire
szerette ezt a nőt és az ő fáradozásait. Ez a naturalizmus és
festői stílus Toulouse-Lautrec korábbi műveinek egyik
sarokköve, amely ismét Degas hatását idézi fel.
Femme en Corset
A prostitúció átfogó téma volt Toulouse-Lautrec munkásságában.
Toulouse-Lautrec pályafutása során több mint 50 festményt készített
prostituáltakról, amelyek közül egyet sem állítottak ki életében. Amit
mégis kiadott, az egy 11 litográfiából álló sorozat volt, amelynek címe
"Elles" (nagyjából fordítva "ők", de franciául a megnevezés nőnemű).
Ezek a művek példátlan nyíltsággal részletezik egy párizsi bordélyház
mindennapi életét és működését. A metszetekből álló könyv
diszkrétebb volt, mint egy festmény, és el lehetett tenni, amikor a
tulajdonos nem nézte. A sorozatból származó litográfián egy prostituált
fehérneműben áll, és fűzőjét csatolja ki, miközben egy jól öltözött
ügyfél, aki fizetett a szolgáltatásaiért, egyik kezével a botját markolva
nézi. Mivel maga is fizető ügyfél volt, Toulouse-Lautrec a jelek szerint
nem tekintette problémának a prostitúciót, és szokatlan
empátiakészséget mutatott a szexmunkások kiszolgáltatottsága iránt.
Ezt vizuálisan is megmutatja: a nő szabadon hagyott tarkójával és a
pózok közötti kontrasztokkal (ülő vs. álló, felöltözött vs. vetkőztetett,
figyelő vs. figyeltetés) a társadalmi helyzetbeli különbségeket
hangsúlyozza, valamint azt a tényt, hogy az ő élvezete a nő munkája.