A Rákosi-rendszer

A 2. világháborút követően a szovjet katonai jelenlét nem tette lehetővé a nyugati típusú piacgazdaság és a
demokratikus többpártrendszer fenntartását.
1949-ben végbement a kommunista hatalomátvétel. Az MDP = Magyar Dolgozók Pártja az 1949-es
választásokon az megszerezte a szavazatok 96%-át. A párt főtitkára, vagyis tényleges vezetője Rákosi Mátyás lett.
Létrejött a proletárdiktatúra. Kiépült az egypártrendszer; felszámolták a civil szervezeteket, ellenőrzés alá vették
a kultúrát és az oktatást, az emberek mindennapjait.

A Rákosi rendszer 1949-1953-ig tartott.

A gazdaság átalakítása még a diktatúra kiépülése előtt megkezdődött pl. 1948-ban államosították a 100-nál több
dolgozót foglalkoztató üzemeket, majd 1949-ben a 10-nél több dolgozót foglalkoztatókat is.
A diktatúra alatt szovjet mintára átalakították az ipart és a mezőgazdaságot.

Bevezették a tervgazdálkodást  az 1950-ben kiadott első ötéves terv célja az ország szocialista iparosítása.
Az ipar termelését magas normával, munkaversennyel (sztahanovista mozgalom) is igyekeztek növelni.
A normák irreális mértékű túlteljesítése azonban a minőség rovására történt.
A tervek nem teljesítése esetén szabotázsról, árulásról beszéltek, amit megtoroltak.

A párt a 3. világháborúra készülve erőltetetten fejlesztette a nehézipart; ezt az 1. forrás, az MDP II.
kongresszusának a jegyzőkönyve is rögzíti. Az volt a cél, hogy Magyarország „a vas és acél országa” legyen; erre
azonban hazánk sem természeti adottságai, sem fejlettsége révén nem volt alkalmas.
Az iparosítás érdekében a lakosságot ellátó iparágaktól (pl.: mezőgazdaság, infrastruktúra) vontak el forrásokat.
Óriási áldozatok árán olyan ipart hoztak létre, amely már az ötvenes években is korszerűtlen volt.
Új nehézipari központokat építettek pl. Sztálinvárost (a mai Dunaújvárost), ahol felépült a Dunai Vasmű.

1. forrás:

„1. Az ötéves terv előirányzatának felemelése útján az iparosítást meg kell gyorsítani oly módon, hogy gyáriparunk
termelése 1949-hez képest 1954-re az eredetileg előirányzott 86,4 százalék helyett legalább 200%-al emelkedjék.
Ezen belül a nehézipar termelésének az eredetileg előirányzott 104,3% helyett legalább 280%-al kell emelkednie. A
könnyűipar termelésének 72,9% helyett legalább 145%-al kell emelkednie.
2. Az ötéves tervidőszakban döntő lépést kell tennünk a mezőgazdaság elmaradásának a felszámolására. 1954-re
mezőgazdaságunk termelésének 1949-hez képest legalább 50%-al kell nőnie, hogy közellátásunkat, népünk
életszínvonalának emelkedését teljes mértékben biztosíthassuk. Hogy ezt elérjük, az egyénileg dolgozó parasztok
gazdaságát is fejleszteni és segíteni kell. A korszerű nagyüzemű, gépesített mezőgazdaságra való áttérésnek
azonban a fő útja az elaprózott, egyéni parasztgazdaságok egyesülése termelőszövetkezetekbe…
Az előttünk álló nagy feladatok, az osztályharc ébredése, a feszült nemzetközi helyzet megköveteli minden lazaság
és liberalizmus felszámolását Pártunk soraiban, a fokozott éberséget, a kommunista vasfegyelem érvényesítését”
(Részletek az MDP II. kongresszusának jegyzőkönyvéből, 1951)

1
A nehézipar fejlesztése párosult az önellátásra törekvéssel.
Költséges beruházásokkal nyitottak bányákat, építettek gyárakat olyan nyersanyagok és termékek előállítására,
amelyeket külföldről olcsóbban, jobb minőségben beszerezhettek volna.

A nehézipar fejlesztését a mezőgazdaság, a könnyűipar és az élelmiszeripar rovására valósították meg:

 gyorsan romlott az életszínvonal és az ellátás: 1951-ben be kellett vezetni a jegyrendszert.
pl. hazánk gabonából importra szorult; háttérbe szorult a fogyasztási cikkek gyártása és lakáshiány volt.
Az életszínvonal erősen romlott, még a háború előtti szintet sem érte el.

Az ipar fejlesztésével egy időben megkísérelték a téeszesítést, a mezőgazd. kollektivizálását; erre is utal az 1. forrás.
Teljesíthetetlen beszolgáltatást írtak elő, internálták az ellenálló kulákokat, megfélemlítették a falusi lakosságot.
A téeszesítés az iparosítást is szolgálta, mert a földjétől megfosztott parasztok egy része a városokban ipari munkás lett.
Ezt a 2. forrás is rögzíti. Új ipari központok pl. Sztálinváros, Komló, Tatabánya, Várpalota.
Az erőszakos kollektivizálás ellenére 1953-ig a kisparaszti gazdaságok fele még mindig fennmaradt.

2. forrás: A Vasmű építése Sztálinvárosban (ma Dunaújváros)

A szocialista nagyipar büszkeségét jelentős részben az üldözések elől

a városba menekült munkássá lett parasztok építették, köztük sok nő.

A terrornak fontos szerepe volt a rendszer fenntartásában. A terror eszközei:

- koncepciós perek pl. ennek esett áldozatul 1949-ben Rajk László, korábbi belügyminiszter, a diktatúra
egyik kiépítője is
- internálások: büntetőtáborok, munkatáborok létrehozása; a leghírhedtebb „magyar gulag” Recsk; valamint
Kistarcsa volt
- kitelepítések: a korábbi politikai elitet osztályidegennek bélyegezték és kényszerlakhelyet jelöltek ki
számukra vidéken, főleg a Hortobágyon
- az ÁVH-nak (Államvédelmi Hatóság), a politikai rendőrségnek nagy szerepe volt a rendszer
fenntartásában

Megszűnt a magánélet biztonsága: az ÁVH besúgói mindenhová beépültek. Az országban rendkívül feszült
légkör alakult ki. A rendszernek nagyon kicsi volt a valós támogatottsága, sok embert csak erőszakkal tudtak
rávenni az együttműködésre.

2
A Szabad Nép cikke, a 3. forrás is megerősíti az ÁVH szerepét. A szervezet Rákosi Mátyástól kapta az
utasításokat. A terror üldözte a volt demokratikus pártok és az egyház tagjait, a kulákokat és az értelmiségieket, de
a párt tagjai sem érezhették magukat biztonságban.

3. forrás:
„A szocializmus építésének idején a külső és belső ellenség dühe, támadása fokozódik. Az Államvédelmi Hatóság
feladata e korszakban még nagyobb, mint eddig volt. A megnövekedett feladatoknak tapasztalatokban, tudásban
megerősödve, a Párt mögé sorakozva tesz eleget ötesztendős Államvédelmi Hatóságunk. A jól végzett munka
tudatával indulhatnak új harcaikba.” (A Szabad Nép az ÁVH születésnapján, 1953.)

Magyarországon is kibontakozott a személyi kultusz, Rákosi Mátyás elvtelen dicsőítése.

A személyi kultusz a szovjetunióbeli, Sztálin körül kialakuló személyi kultuszt másolta.
- képei, szobrai mindenhol megjelentek pl. osztálytermekben, közlekedési eszközökön; a 4. forrás képe is a
személyi kultusz jegyében készült
- a magyar nép „bölcs vezérének” titulálták, éltették, és mindenütt tapsviharral kellett fogadni
- születésnapja hatalmas állami ünnep volt
- megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel rendelkezett
A személyi kultusz fokozatosan alakult ki, csúcspontját Rákosi 60. születésnapja körül érte el.

4. forrás: Rákosi a búzamezőben