G á r d o n y i G éza: A r a nym o rzsák
Két dudás egy csárdában
Sok szép g yöngyszem e van a m ag yar iro d a lo m n a k . Ezek közé ta rto z n a k
n agy író in k kisebb léleg ze tű m u n kái is, a m e ly e k m in d a tö rté n e t leírásában,
m ind a szép n yelvezet te k in te té b e n élvezetes o lvasm án yo k. Az újévi
ü n n e p e k derűs h a n g u la tá h o z já ru ljo n hozzá G árdonyi Géza ko rtársairó l szóló
A ran ym o rzsák so ro zatán ak D ankó Pistáról és Lányi G ézáról írt n o vellája.
Ezelőtt egynéhány esztendővel valami nó­
taverseny volt. Az„Új Idők" rendezte. A legjobb
nótára százötven fo rin t vo lt kitűzve, az utána
valóra meg száz forint.
Nem hiszem, hogy vo lt Magyarországon ci­
gány, aki nyugodtan aludt volna e verseny nap­
jaiban. Az én két jóbarátom : Dankó Pista meg
Lányi Géza, ez a két híres cigány is szerecsen-
né feketedve bolygott a fővárosban. - Mert mi
kaukázusi emberfaj m eghalaványodunka bel­
ső izgalmaktól, de a cigány az megfeketedik.
Ez a két jeles cigány szerető békességben élt
eleddig egymással. Dankó a cimbalmosok fára­
ójának nevezte Lányit. Lányi meg gyakran törte
a fejét azon, hogyan koronázhatnák meg a ci­
gányok Dankót, az alkotmány megsértése nél­
kül királyuknak. A koronát ki is esztergályozta
rézből egy Ganz-gyári műesztergályos, s m eg­
aranyozta egy kígyó-utcai ékszerész, de m ert a
kolera épp akkor járta Budapestet, a koronát el­
helyezték a zálogházban.
Hogy azonban kihirdetőd ö tt a nótaverseny,
a két jó b a rá t tigrispillantásokkal kezdte egy­
mást méregetni. Dankó nem nevezte többé Lá­
nyit fáraónak, Lányi meg nem gondolkozott a
cigánykorona kiváltásán. Vitázni azelőtt is v i­
táztak, m ert veszekedés nélkül a cigány nem
élhet, de m ost szüntelenül veszekedtek s ha
egyéb okuk erre nem volt, hát egymás n ótá­
it hasonlítgatták a régi nótákhoz, hogy t. i. ki
honnan csóréit.
Hát mondom : veszekedtek és agyarkodtak,
de azért m indig együtt voltak. Mert ha az egyik
m egharagudott és fölkelt, a másik is csak vette
a kalapját és utána kullogott.
Végre eldőlt a verseny. A jutalm at ők ketten
nyerték meg.
A m int ennek híre fu to tt a városban a két ci­
gány barátai az O rientbe siettek, hogy m eg­
nézzék, milyen a cigány, m ikor boldog.
A két cigány o tt ült most is egymással szem­
ben, am int szokott. Feketébe voltak öltözködve
és Dankó a friss borotválás fényében tündök-
lött, de Jeremiás nem kesergett búsabb arcá­
val Jeruzsálemnek a pusztulásán, m in t amilyen
bús a Dankó arca volt, s az egyiptom i fáraó a ki­
lencedik égicsapást nem nézte nagyobb kese­
rűséggel, m int amilyen keserűséggel nézte Lá­
nyi a maga két decijét.
Mi lelte ezeket? Talán még nem ju to tta k a
pénzükhöz?
- A zsebünkben van, - mondja mély sóhaj­
tással Dankó Pista.
- Hát akkor m itől lóg úgy a fületek?
- Lányi azt mondja, hogy én szerencsétlen­
né tettem .
28 ($ffo 2011. december 29.
- Igazat m ondok vele, - szólalt meg Lányi a
megereszkedett cim balom húr hangján, - mert
ő nyerte meg az első díjat.
Voltak o tt okos emberek: költők, festők és
vezércikkírók, de Lányival nem le h e te tt m eg­
értetni, hogy csak akkor nem lenne rendjén a
dolog, ha Dankó nyerte volna a második díjat.
M ert, hogy valaki cim balm osok fáraója is le­
gyen, meg a nótaköltők királya is legyen, az sok
a méltóságból. Viszont Dankóval meg azt nem
lehetett megértetni, hogy ez az ő életének leg­
boldogabbik estéje, m ert ő most a nótacsinálás
dicsőségének lomnici csúcsára érkezett.
Gyászos ábrázattal ültek ottan és oly búsan
néztek egymásra, m intha m indegyik a kopor­
sóban nézné a másikat.
Végre m ikor eloszlott a társaság, ők is vették
a kalapjukat és elindultak.
- Ne hagyjuk őket együtt, - mondta valaki a
kapuban, - ezek még ökölre mennek.
De az idő már későre járt, és senkinek se volt
érkezése ahhoz, hogy mentőangyalul szegőd­
jék hozzájuk.
A két cigány a Fiume-kávéházba ballagott.
Hogy m ié rt nem váltak el egym ástól, azt én
nem tudom .
Az úton nem is beszéltek, csak mentek szé­
pen egymás m ellett. Egyik sem vezetett. Mind
a kettő tudta, hogy hova m egy a másik, m ert
m ind a kettő a Fiúméba szokott menni, m ikor
pénze van.
Leültek egy párisi gömböcszínű sarokasztal­
hoz és búsan összenéztek.
- Igyunk pezsgőt, - m ondotta végre Dankó.
- Ig yu n k pezsgőt, - fe le lte megadással
Lányi.
A pezsgő feldurrant. A két cigány összekoc­
cintotta a poharát.
- Bizony pajtás, - mondja Lányi, - még te g ­
nap nem gondoltam , hogy ilyen szomorú nap­
ra virradok.
- Hátha más nyerte volna az első díjat, vala­
mi klavérmajszter, akkor jobban volnál?
- Azt meg agyonverném.
Hosszú volna m indezt leírni, am it o tt ketten
beszélgettek. A beszélgetés az így le tt volna,
úgy le tt volna határai között m ozgott. M ert a
volna az a szó a cigánybeszédben, ami a sarok­
vas az ajtón, akkörül forog minden.
Mikor már valami négy üveg pezsgőt m egit­
tak, Lányi a veszekedő hangból egyszerre kilá­
gyulva, azt mondja:
- Vedd magadhoz pajtás a pénzemet, m ert
én már csismollba vagyok.
Dankó belegyűrte Lányi bankóit a nadrág­
ja zsebébe.
Tovább beszélgetnek, volnázgatnak, kese­
regnek és tovább is hozatják a borokat. Lányi
immáron úgy pillog, m int a bagoly, Dankó meg
a feje búbjáig ráncolgatja a homlokát.
- Pajtikám, - mondja Dankó, - érzem, hogy
a józanságom az alsó húrokba ereszkedett,
légy olyan szíves, vedd magadhoz holnapig a
pénzemet, m ert bizonyisten nem marad egy
garasom se.
Kihúzza a v e d le tt b ő rb u g ye llá rist és oda­
nyomja a százötven forintját Lányinak.
Lányi annélkül, hogy félbehagyná a beszél­
getést, a mellénye zsebébe dugja a bankókat.
Már akkor seregesen állt az üres üveg az asz­
talukon, s a két cigány egymás szemét buzgón
telefüstölve, barátságosan beszélgetett.
Egyszercsak föláll Lányi és a poharat a kezé­
be véve, így kezdi:
- Tehozzád zendítem szívem nek m inden
húrját, te m agyar cigányok ragyogó üstökös
csillaga, Dankó Pista...
(Még akkor Rigó Jancsi a névtelenség ködé­
ben vesztegelt.)
Dankó hallgatja ezt kom oly cigarettázással,
a beszéd közepéig. Itt már oldalt néz, és sűrűn
peckeli a hamut a szivarjáról. Készült a feleletre.
Koccintanak és csókolódznak.
Akkor Dankó áll föl és így kezdi:
- T is z te lt és szerelm etes b a rá to m , Lá­
nyi Géza, te dicső fáraója m inden századok
cimbalmosainak...
Lányi hallgatja ezt kom oly és méltóságos
pillogással.
S tán még most is folytatnák a felköszönté­
seket, ha Lányinak eszébe nem jut, hogy Dajna
Bandi a világ legjobb kisbőgőse és hogy vele
bőgőztetni mennyei gyönyörűség.
Kávéházról-kávéházra mennek. M indenütt
megisznak egy üveg pezsgőt, de persze Dajna
Bandit már a második kávéháznál elfeledik s a
következő kávéháznál csak az a kérdés veze­
ti őket:
- Hun van még nyitva?
A reggeli napfény választja őket széjjel.
*
Fölébred este az ágyában Dankó és nézi me­
reven az asztallábat. Az asztalláb politúros és
négyszögletű. Semmi olyan különös nincsen
rajta, am it ilyen merev csudálkozással kellene
nézni. Azonban Dankó mégis elcsudálkozva
nézi. Azon g o n d o lko zik, hogy ki ő és mi ő?
Honnan került az ágyba és micsoda dolgok tö r­
téntek vele, m ielőtt az ágyba került volna?
Némi eszmélkedések után így brum m ogott:
-V a g y a szegedi főispán vagyok, vagypedig
Dankó Pista. De íme, én a Dankó Pista hóna­
poságyában fekszem, te h á t csak álm odtam .
Azonban, ha Dankó Pista vagyok, akkor én teg­
nap százötven fo rin to t nyertem a nótám m al.
Lássuk csak.
Nézi a tárcáját.
Abban nincs semmi.
Nézi az erszényét.
 Abban egy m egavasodott papiroshajtalék
van. Nótaszöveg az, de valami rím et vár a ne­
Ba b it s M ih á l y
gyedik sora már félesztendeje. Végre a nadrág­
zsebben különféle kulcsok, gyanták és ciga­
retta morzsa lék között egy kis csomó bankót
ta p in t ki. Elővonja.
Új esztendő beköszönt...
Olvassa.
Nézi.
És va karódzik.
Olvassa.
Va karódzik. 7. Piros Pünköst mosolyával
És nézi. piros rózsa éled:
Va karódzik. tüzes nyelvek záporával
Nézi. harmatoz a lélek.
Olvassa. Ej haj, lélekév!
- Az irgalm át, - m ondja végre, - hát ilyen meghal, mégis él:
sok pénzt mulattam én el! Egy fo rin t híjján ép­ az eleven napnak
pen száz fo rin t hiányzik. Tyhű fene teremtette! szelleme az éj.
Öltözködik és igazítja magát az Orientbe.
* 1. Új esztendő beköszön 8. Péter és Pál: Damaskus,
A fölébredés Lányinál hasonló elbámulások régi könyvben új lap fény kel az útporbul:
és gondolatbogozások között történik. Ő azon­ új topán a küszöbön Paulussá Saulus
ban azt álmodta, hogy ő Dankó Pista és hogy a ég küszöbén új nap. lováról lefordúl.
rézkoronát napokig hordta a fején a Kerepesi- Ej haj dús az év Ej haj csodaév
úton. Ebben a véleményében megerősítette a minden jó t igér, fordul és cserél,
sok pénz, am it a zsebében talált. Százegy forint minden napja cél és minden éjből nap lesz,
volt ott, egy krajcárral sem kevesebb. minden éje kéj. minden napból éj.
Hanem, hogy az állát a kezére támasztotta,
meghökkent. 2. Vízkereszt: a világ vár 9. Szent István a vánkoson
- Hogyan lehet az, h o g y így m e g n ő tt a csillag ég az égen nyújtja koronáját,
szakálam. Ha Dankó Pista vagyok, nincsen Gáspár, Menyhért, Boldizsár Magyarország köszönti
szakálam. Ez különös. De Lányi Géza se lehe­ jönnek a tevéken. régi patrónáját.
tek, m ert akkor nem volna ilyen sok a pénzem. Ej haj szép az év, Ej haj örök év
Megnézi magát a tükörben és kétségtelen­ minden napja szép, örök reménység,
nek találja, hogy ő mégis csak Lányi Géza. minden éj egy álom ahol a föld nem segít,
- No, ez furcsa, - mondja, a szemüvegét az minden nap egy kép. megsegít az ég.
orrára csiptetve, - egész éjjel pezsgőztünk, az­
tán hol én fizettem , hol Dankó, mégis tö b b a 3. Gyümölcsoltó: boldogan 10. Névnap: Mária neve
pénzem, m in t am ennyi volt. Kártyáztam v o l­ angyal kél a szélben, zengi á t a tengert,
na? Nem, az lehetetlen. Hogy kártyáztam v o l­ a Megváltó megfogan k it az Isten eleve
na, m ikor nem tu d o k kártyázni! De nini, mi ju t tiszta szűz méhében. anyja gyanánt szentelt.
az eszembe, hiszen én odaadtam Dankónak az Ej haj mély az év, Ej haj gyöngy a nap.
én pénzemet, hogy el ne költsem. minden napja mély, Gyöngyfüzér az év:
így még különösebbnek tetszett a százegy születés a nappal, minden nap egy névnap,
forint. Kóválygott a feje, m int az ördöghintóka. foganásazéj. minden gyöngy egy név.
- Irgalom Istene, ne hagyj el, - mondja két­
ségbeesetten, - bizonyosan loptam ezt a sok 4. Kelj vasárnap Palmárum 11. Mindenszentek: hideg ősz,
bankót, részeg fejjel ello p ta m va la kitő l. No bújj elő, zöld zsenge: bolyg a szellem fázva,
vége a becsületnek! Szegény apám, ha te ezt Krisztus urunk szamáron fázó népség temetőz
m egtudod a másvilágon. Hétszer megfordulsz megy Jeruzsálem be. sírokon gyertyázva.
a sírodban. De hol loptam? M iért loptam? Ki­ Ej haj nyől az év Jaj az év temető,
től loptam? bársony barkaként: mindennap egy holt,
Kinyitja az ablakot és lenéz az utcára, hogy barka sírna, bársony minden napra minden éj
nem állanak-e o tt rendőrök? macska talpaként. ráírja, hogy: Volt.
Nem állanak.
G yerünk az O rie n tb e , ta lá n D ankó tu d 5. Nagypénteken délután 12. Fenyőillat: Karácsony
valamit. szél nyög a kereszten, Betlehem és jászol:
Dankó már o tt ül és„csigarettázik". Kezelnek. fenn a bús Kálvárián fügén élsz és kalácson,
Lányi leül sötéten és kérdőn néz Dankóra. meghal a bús Isten. de a szíved gyászol.
- Hogy érzed magadat? Ej haj bús az év, Szép az év, szép a nap,
- Jól, - feleli Lányi, - nem vesztetted-e el a minden napja bús, de a szíved oly bús:
pénzemet? nappala borús és Volt egy gazdag kisgyerek,
- Micsoda pénzedet? éje háborús. aki most vén koldús.
- Am it az éjjel odaadtam.
- Nini, - m ondja Dankó, - hát a te pénzed 6. Husvét reggel felragyog 13. Tizenkettő: tik, tak, tik ...
ez? alleluja szólal, Évet év most veszt el:
- Persze, hogy az enyém. sírból Krisztus kilobog Versbe tizenharmadik
- Hiszen akkor az én pénzem meg tenálad piros lobogóval. az öreg Szilveszter.
van. Ej haj, halál ellen Klepetusán - ő az év -
Lányi a homlokára csap és kiragyog a szeme: balzsamír az év, minden gomb egy nap:
- Persze, hogy nálam van! Ihol van pajtás, mert a nap feltámadás gimbeli-gombolja
mind a százegy forint. és az éj csak rév. s megint belekap.

2011. december 29. C3°ß 29