Menetjegy a pokolba

Tartalomjegyzék
 A mű eredeti címe:
The Bloody Road to Death
Copyright © Sven Hassel, 1977
A fordítás a Corgi Book 1977. évi kiadása alapján készült
Fordította: Nitkovszki Stanislaw
Hungarian translation ©Nitkovszki Stanislaw, 2003
Borító: ©AQUILA
1. kiadás
© AQUILA KÖNYVKIADÓ, 2003
Felelős vezető: Labancz László ügyvezető
Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária
ISBN: 963 679 215 1
Terjeszti: LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft.
Felelős vezető: Kiss Ernő ügyvezető
Az AQUILA Könyvkiadó a LAP-ICS Kft. tulajdona

PRC
Tördelés, korrektúra, konvertálás:

Ms. Bambi
V.L.
 „Előrebukik, és én a torkába mélyesztem a fog aimat. Vér spriccel az arcomra, de nem
érdekel. Az életemért küzdök. Kétség beesetten próbálkozik, de nem tud kiszabadulni a
harapásomból. Szájzárat kaptam, mint eg y buldog . Ronda hörg és hag yja el a száját, és a
hatalmas test meg rázkódik. Kiharaptam a torkát… Kimászom a halott alól, és felkapom a
g éppisztolyát. Az árnyalakok felé fordítom, és lőni akarok, a tár azonban üres. Tiszta erőből a
leg közelebbi orosz arcába vág ok a Kalasnyikov csövével. A nyomorult felüvölt és összecsuklik,
de mindjárt ott is van a következő, és akkorát sóz rám a karabélyával, hog y a g éppuska alá
repülök…”
 „A Sztáling rádnál elszenvedett veszteség ek és az utánpótlásban jelentkező súlyos hiány
miatt a Führer a terhesség időszakát azonnali hatállyal kilenc hónapról hat hónapra
csökkentette.”

Joseph Porta tizedes,

Szaloniki, 1943 tavasza

Horst Scheibertnek, eg ykori zászlóaljparancsnokomnak és barátomnak, akiből azóta tábornok

lett a nyug atnémet hadsereg ben.
„Ha nem vigyázok, ez az átkozott Himmler lassan minden ismerősömet koncentrációs táborba dugja.”

Göring Milch tábornag ynak, 1943. szeptember 22.

Klaus Pohl Torpedomaat teli torokból énekelve hagyja el a pirgoszi „Nyikorgó Agy” bordélyházat. A
sarkon túlról szabadfogású baráti mérkőzést tartó német matrózok és olasz hegyivadászok üvöltése
hallatszik. Klaus Pohl boldogan elvigyorodik, és a csetepaté irányába lendül, de aztán megpillant egy csinos
lányt, és gondolkodás nélkül utánaveti magát.
– Hé, Liebling! – kiáltja. A kihalt utca visszhangzik a hangjától.
– Nem várnád meg a haditengerészetet? Veszélyes ágyúkíséret nélkül csatangolni a sötétben? – A
szájába dugja két ujját, és akkorát füttyent, hogy a közelben ólálkodó kandúrok rémült nyávogással
szétspriccelnek.
A lány hátranéz, és csábosan elmosolyodik.
Klaus gyorsít. A kupiban nem volt szerencséje: jóval több volt a vendég, mint amivel a hölgyek meg
tudtak volna birkózni. Megint füttyent, és annyira fellelkesül a lány bájos pislogásától, hogy észre sem veszi
a mellékutcából előbukkanó alakokat.
A lány befordul egy sikátorba. Karl utánakanyarodik, de a lányt mintha a föld nyelte volna el.
Négy férfi veszi körül.
– Mi a fene! – morogja döbbenten, miközben ösztönösen a pisztolya után nyúl.
Valaki hátulról hurkot vet a nyakára. Karl tátogva térdre rogy. Vadul kapálózik, de nincs esélye. A világ
elsötétül.
Reggel görög civilek bukkannak rá a meztelen holttestre, néhány méterre a német katonai
főparancsnokságtól. Azonnal értesítik a rendőrséget, akik nem tudják azonosítani. Csak akkor derül fény a
kilétére, amikor a flotta jelenti, hogy eltűnt egy Klaus Pohl nevű matrózuk.
Az aktája a többi hasonló közé kerül. Nem Pohl az első német katona, akit a csatornából emelnek ki
meztelenül, és nem is az utolsó.
Két órával később, válaszképpen, három görög hadifoglyot akasztanak fel nyilvánosan. Ez is
mindennapos esemény a megszállt Görögországban.
 A KAKTUSZERDŐ

A HULLÁKAT g roteszkül puffadtra érlelte a forró nap. A kút káváján eg y hadnag y fekszik
szétterülve. A nyelvét kitépték, a szája eg y véres lyuk.
– Ez bizony fájhatott neki – jeg yzi meg Porta.
– Milyen csendes fickó lett volna belőle. Ha túléli – teszi hozzá Buffalo. Halkan beszél, hog y
kímélje kiszáradt ajkait.
Hátul a g yümölcsösben eg ymás felé hajtott fák csúcsai közé kötöztek ki néhány tisztet – aztán
hag yták a fákat kieg yenesedni…
– Jó nag yot reccsenhettek – mondja Pici, miközben eg y letépett g örög ing ujjal a
dög leg yeket csapkodja.
– Kerüljenek csak a kezem közé! – morog ja fenyeg etően Csontvájz. – Ezzel fog om levág ni a
töküket – húz elő eg y ejtőernyőskést a csizmája szárából.
– És még te nevezed mag ad tiszthelyettesnek – g únyolódik Porta. – Az a baj veletek,
laktanyatöltelékekkel, hog y még nem láttatok elég hullát.
– Bizony, a partizánoknak is jog uk van a szórakozáshoz – bólog at helyeslően Pici.
– Különben sem ők hívtak minket ide, nem ig az? Nem is ig azán értem, mi keresnivalója ebben a
kurva meleg ben eg y németnek.
Porta szétfeszíti a halott Stabszahlmeister száját. A harapófog ója meg csillan a napfényben,
és Porta máris két aranyfog g al g azdag abb.
Pici eg y teli szivarosdobozt talál. Eg y berlini impresszárió fontoskodó képével rág yújt eg y
kövér brazil szivarra, és méltóság teljesen letelepedik eg y oldalára borult Kübel árnyékába. A
sofőr véres hulláját félrelöki, hog y ne zavarja a lazításban.
– Még a halottaknak is meg van a szerepük ebben az átkozott háborúban – állapítja meg
Porta. – Mag ukhoz vonzzák a leg yeket, hog y meg kíméljenek tőlük minket, élőket. Hát nem
szívszag g ató?
– Na, ig en. És jól tartják őket, hog y még többen leg yenek – mondja Greg or a sofőr teteméről
felszálló fekete felhő láttán.
Porta kinyit eg y tonhalkonzervet, és a bajonettel a szájába lapátolja a tartalmát. „A tonhal
élet, erő, eg észség !”, hirdeti a konzerv címkéje.
[1]
A ház mellett tíz Blitzmädel fekszik, g ondosan eg ymás mellé kiterítve. Leg feljebb két napja
lehetnek halottak. A szag uk még tűrhető, és csak kettőjük szemét vájták ki a madarak.
– Eljátszadoztak velük – emeli fel kaján vig yorral az eg yik kékesszürke katonai szoknyát Pici.
– Ezen a spinén nincs bug yi.
– Pofa be, te disznó! – förmed rá Papa. – Nincs benned eg y csepp szánalom sem?
– Nem ismertem őket – von vállat Pici. – Vag y talán elvárod, hog y vörösre sírjam a szemem
minden eg yes hulla miatt, amibe belebotlok? Jól is néznék ki!
– A partizánok helyében én mag ammal vittem volna néhányat – mondja Buffalo. – Csak hog y
[2]
erősítsem a népek közti barátság ot. Kraft durch Freude , naponta leg alább kétszer. – Buffalo
olyan jóízűen nevet, hog y a háj hullámokat vet kövér testén. – Az Államokban azt tartják, hog y
a rendszeres szex jót tesz az eg észség nek.
 Velőtrázó sikoltás ug raszt talpra minket. A heg yoldal felől eg y asszony rohan felénk,
nyomában eg y fejszét lóbáló férfi. A Lég iós mór kése meg villan, és a köpcös mellkasában köt ki.
A férfi fut még néhány lépést, aztán eldől.
A nő, döbbenetünkre, a halottra borul, és bolg ár nyelven átkokat szór a Lég iós felé.
– Azt mondja, hog y eg y rohadék g yilkos vag y – tolmácsolja Buffalo, aki valamennyire érti a
nyelvet. – A kerg etőzés meg a fejsze mindennapos volt náluk.
– Allahra! – morog ja zord képpel a Lég iós. – Honnan tudhattam volna?
[3]
Eg y Krupp-Diesel dübörög be a napég ette faluba. Eg y csapat izg atott 500 -as ug rál le róla.
– Az eg ész zászlóaljat lemészárolták. Ennyien maradtunk – kiabálja eg y őrmester. Az arca
kérg es-fekete a verejtéktől és az út porától.
– Kicsoda? – kérdezi kifejezéstelen arccal Papa.
– Azok az átkozott pog ányok – őrjöng az őrmester. – A zászlóaljunk alig két napja érkezett
Heuberg ből, és már az első ütközetben csapdába estünk. Nekünk szerencsénk volt, mert
lemaradtunk a szakasszal.
– Vag yis meg lóg tatok – vig yorog Porta. – Adolf nem örülne, ha hallaná. Ha hallaná.
– Csatlakozhatunk? – kérdezi az őrmester, üg yet sem vetve Portára.
– Vannak feg yvereik? – érdeklődik Papa.
– Csak karabélyok, fejenként húsz tölténnyel. 500-asok vag yunk, a poroszok nem
kényeztetnek el minket.
– Van benne kakaó? – int Papa a fejével a teherautó felé.
– Nincs. Csak heg ynek lefelé lehet vele menni.
– Lefelé! – röhög fel Porta. – Mintha az utóbbi időben ez általános tendencia lenne a
dicsőség es német hadsereg nél.
– Kérik a zsoldkönyvünket? – kérdezi eg y fiatal 500-as, és már nyújtja is.
– Ha azt akarod, hog y kitöröljem vele – von vállat Pici.
– Szarban vag yunk – mondja nemes eg yszerűség g el Papa. – A harckocsink kiég ett,
kénytelenek vag yunk g yalog átkelni a heg yeken.
– Ismerik a járást? – kérdezi az őrmester. Savanyú ábrázata jelzi, hog y sejti a választ.
– Nem – feleli tömören Papa.
– Azt mondják, hog y az a heg y mag a a pokol. Eg y kaktuszerdő, tele kíg yókkal, skorpiókkal
és óriáshang yákkal. Az átkelés leg alább két nap. Ráadásul a kaktusz mérg ező, nem lehet vizet
facsarni belőle.
– Van jobb ötlete? – Papa leharap mag ának eg y darab rág ódo-hányt.
– Nincs, úg yhog y mostantól mag ának dolg ozom!
– Milyenek az emberei?
– Van néhány ig azi katonám is – mosolyog kényszeredetten az őrmester – , de a leg többen
szélhámosok és tolvajok. Még eg y strici is van köztük.
Papa felsóhajt, és eg y bánatos sercintéssel a kútkáva oldalára lövi a bag ót.
[4]
– Nincs eg y felesleg es g éppisztolya vag y LMG -je? – kérdezi az őrmester, és Junóval
kínálja Papát.
– Mit képzel, mi vag yok én? – húzza fel mag át Papa. – Eg y két lábon járó arzenál? – Sarkon
fordul, és dühösen belerúg eg y g azdátlan sisakba. Az alkalmi focilabda eg y hulla hasán köt ki.
– Szanaszét hag yjuk a felszerelésünket, és csodálkozunk, hog y ez sincs, meg az sincs. Hog y a
fenébe g yőzhetne eg y hadsereg , ha a felszerelése szétszórva hever Európa tetves térképén?
 – Öreg em, te aztán nag yon morcos tudsz lenni – állapítja meg Porta, miközben nekifog a
harmadik tonhalkonzervnek. Papa válasz helyett leül, és jelzi, hog y ő is kéri a részét a
tonhalból.
– Istenem, de fáradt vag yok – nyög fel Greg or. Az ing ébe törli poros arcát. – Itt vag yunk mi,
a német hadsereg g yöng yei, és hag yjuk, hog y az untermenschek lehug yozzanak minket. A
tábornokom és én sose hag ytuk volna, hog y ez meg történjen.
– Ha a dolg ok íg y mennek tovább, Németország szép lassan el fog tűnni a térképről – jósolja
Buffalo. – Száz év múlva pedig a kölykök már azt sem fog ják tudni, hog y valaha éltek németek.
Leg feljebb a Grimm testvérek meséiben fog nak olvasni rólunk.
– Mi leszünk a g onosz mumusok, akikkel a pelenkásokat riog atni fog ják – bólog at Porta.
– Átkozottul szép kilátások – sóhajtozik Pici.
Észak felől, a heg yekből ág yúdörg és hallatszik.
– Virág éknál ég a világ , sütik már a rántott bombát… – énekli Porta. A hátára fordít eg y
hullát, hog y meg nézze, vannak-e aranyfog ai.
– Te viszed az aknavetőt – mondja Barcelona az eg yik 500-asnak. Barcelona őrmester, de
Papa mellett nem juthat szerephez.
– És azzal a varjúval mi leg yen? – int Heide az út közepén üldög élő papra. A reverendás
köröket rajzol a porba az ujjával.
– Ha akar, velünk jöhet – von vállat Papa.
– Nyírjuk ki a rohadékot – kiabálja Pici. – A papok mindig balszerencsét hoznak rám.
– Eg yetértek! Még úg yse láttam papot a mennyekbe szállni – vihog Buffalo.
– Ha valakit likvidálni kell, akkor majd én szólok – jelenti ki ellentmondást nem tűrően
Papa.
– Akkor is rajta fog om tartani a szemem. Nem szeretném, ha a tyúkszemünkre lépne
– mondja Tang ó, a romániai születésű német, aki a háború előtt tánctanár volt Bukarestben.
Valahányszor ideje eng edi, tang ót g yakorol eg y belső hang szóró szolg áltatta zenére. Most sem
pihen. – Az effélékkel sohasem árt vig yázni. Alattomos népség . A 44-esek is majdnem
meg járták eg y ilyen szent emberrel.
Gyanakvó tekintetek merednek a papra.
– A meg előzés. A jelszó a meg előzés – harsog ja Pici. – Hadd vág jam el a torkát, és akkor
biztosan nem lesz vele g ond!
Eg y He-111-es raj húz el felettünk. Az eg yik csap eg y kört, és visszatér.
Már csak az hiányzik, hog y pog ányoknak nézzenek minket – pislog ag g ódva az ég felé Papa.
– Jézusom, ezek szarni fog nak! – üvölti Buffalo, és beveti mag át a házak közé. Portával a
kútba ug runk. Majdnem belefulladok a jég hideg vízbe, de Porta felránt, és seg ít
belekapaszkodni a láncba.
Robbanás, dübörg és hallatszik fentről. Géppuskák ug atnak. Az eg ész raj minket támad.
Olyan pokoli a zaj, hog y ha nem hallottunk volna már ilyet, azt hihetnénk, hog y eljött a világ
vég e.
A repülők nem tág ítanak mindaddig , míg a faluban eg yetlen ház is áll.
Hihetetlen, de még sebesültjeink sincsenek. A lég itámadás félelmetes tud lenni, de a
pontatlanság a miatt nem túlzottan hatásos.
– Amíg nem hull a fejedre a bomba, nincs g ond – vig yorog Porta, és visszaül a helyére,
mintha mi sem történt volna.
– Mi lenne, ha itt letáboroznánk, és meg várnánk, hog y a hadosztály meg kerestessen
minket? – javasolja Schmidt őrmester.
– Jaj, de vicces! – vig yorog Porta.
– Merde, alors! A hadosztály tojik ránk! – világ osítja fel az őrmestert a Lég iós. – Mit számít
nekik eg y szakasz?
– Annyit se érünk, mint eg y rakás mumifikálódott macskaszar – teszi hozzá Pici. A
hasonlatot eg y német hulla mellkasán mosakodó macska ihlette. Pici nem tudja meg állni, hog y
ne hajítson oda eg y követ.
– Ez borzasztó – mondja színlelt felháborodással Porta – , hog y errefelé már a macskák sem
tisztelik a német hadsereg et! Hova fog ez vezetni?
– A Kolimába! – vág ja rá Greg or, és eg y sisakkal telibe találja a macskát.
– Ez csakis eg y zsidó macska lehet – tűnődik Pici. – Szerintem szabotázsra készült: le akarta
szarni azt a drág a német testet.
– Ez felháborító – méltatlankodik Heide.
– A hadsereg nek befelleg zett. – Pici rág yújt eg y újabb szivarra. – Már Göring fiai is
leszarnak minket!
– Szedelőzködjetek, és indulás! – tápászkodik fel Papa.
– Az emberi testet nem menetelésre teremtették – tiltakozik Porta.
A heg y mintha g únyos játékot űzne velünk. Valahányszor felérünk eg y dombtetőre, abban a
hitben, hog y ez volt az utolsó, jön eg y újabb, még mag asabb. Jó messzire járunk a falutól,
amikor Papának eszébe jut, hog y elfelejtettük meg tölteni a kannákat. Víz nélkül sosem
verg ődnénk át a kaktuszerdőn.
– Vissza a kúthoz! – parancsolja Papa.
– Meséltem már, hog yan keltünk át a Dunán a tábornokkal? – vidul fel Greg or. Vég tére is
lefelé kényelmesebb.
– Ne strapáld mag ad, már leg alább hússzor hallottuk – hallg attatja el ing erülten Barcelona.
– A tábornokkal eg yütt étkeztél? – kérdezi Tang ó. Leplezetlenül rajong a mag as rang úakért.
– Hog yne – feleli leereszkedően Greg or. – Néha még az ág yát is meg osztotta velem. Csak a
monoklink volt köztünk.
– Na és ki volt a köcsög ? Te vag y a tábornokod? – g únyolódik Porta.
– Ezért meg érdemelnéd, hog y rög tönítélő becsületbíróság elé állítsanak! – feleli sértődötten
Greg or.
– Mi a fene! – dünnyög i meg lepetten Pici, – Tényleg van ilyen bíróság ?
– Volt olyan is, hog y megérintetted a tábornokot? – kérdezi lenyűg özve Tang ó.
– Nekem kellett levetkőztetnem minden este – válaszolja büszkén Greg or.
– Nag yon nem bánnám, ha vég re fedezékben lennénk – pislog Pici a szirtek felé, ahonnan
g éppuskatűz hallatszik.
– Hány kannánk van? – kérdezi Papa. A zajok neki sem tetszenek. Ki is biztosítja a
g éppisztolyát.
– Csak öt – feleli savanyú képpel Barcelona.
– Az nem sok – röhög Csontvájz. Olyan a hang ja, mintha száraz ujjperceket zörg etne eg y
pohárban.
– Ahog y tég ed elnézlek, nem is. Hiába iszol, úg yis kifolyik a bordáid közt – röhög Pici.
– Hog y az istenbe lehet ennyire sovány eg y ember?
– Csontvájznak Amerikába kellene mennie – javasolja Porta. – Hülyére kereshetné mag át, ha
fellépne cirkuszokban, mint a náci koncentrációs táborok áldozata.
 – Elég a rizsából – szól rájuk Papa. – Át kell kelnünk a heg yeken, akár van elég víz, akár
nincs. Ez az eg yetlen esélyünk.
[5]
– Mag a nem tudja, hog y mit beszél! – fakad ki Krüg er Unteroffizier a futároktól. – Eg y
eg ész kaktuszerdőn kell átkelnünk, akkora tüskék közt, mint eg y-eg y bajonett! Bozótvág óval
kell utat vág nunk mag unknak, és csak kettő van belőlük. Nem fog ják sokáig bírni. És odafent
eg yetlen korty vizet se fog unk találni!
– Akkor mit javasol?
– Menjünk ki az ország útra – feleli Krüg er, és támog atást remélve körbenéz.
– Marhaság ! – szög ezi le Papa. – Mit g ondol, mire várnak az utak mentén tanyázó
partizánok?
– Na és? – von vállat Pici. – Majd jól tökön rúg juk őket. Leg főbb ideje, hog y a Fekete-teng er
partján élő népek meg tudják, kik tettek náluk tiszteletbeli látog atást.
– Bátor ember vag y – vig yorog Porta, és nyújtja a kezét szivarért. Pici szó nélkül a markába
nyom eg yet.
Heide eg y darab májas hurkával kénytelen meg ajándékozni Portát. Senki sem mer nemet
mondani, ha Porta kér valamit. Ha életben akarsz maradni, ajánlatos jóban lenned vele, mert
Porta az a fajta, hatodik érzékkel meg áldott személy, aki kilométerekről is ki tudja szag olni az
elrejtett hadiellátmányt. Ha meztelenül kitennék a Góbi sivatag közepén, eg y félóra múlva már
jóllakottan böfög ne eg y napernyő árnyékában.
A Lég iós eg y üres kenyérzsákba botlik.
– On les emmerde! A zászlóaljnak valahol ott kell lennie, a heg yeken túl!
– Talán – feleli Papa. – Mi mindenesetre arra meg yünk. Most pedig fig yeljetek. Ha g áz van,
csak akkor lőjetek, ha muszáj, és csakis célra. Ne feledjétek, hog y a lövések még több ellenség et
csalnak a környékre, azt pedig eg yikünk sem szeretné.
Plop, plop, hallatszik észak felől.
– 80 mm-esek – állapítja meg Buffalo, és büszkén a földhöz veri a taknyát.
Bumm, bumm és meg int, bumm.
– Ezek viszont 50 mm-esek voltak – mondja tudós képpel Porta.
– Honnan az istenből szerzik őket? – mélázik Greg or.
– Olasz és német árulóktól veszik – feleli a g yűlölettől torz arccal Julius Heide. – Fel kellene
lóg atni őket, eg ytől eg yig . Nem is lenne szabad más büntetést kiróni, mint a halál. Túlság osan
elnézőek vag yunk a bűnözőkkel szemben.
– Próbáljátok meg . De aztán ne lepődj meg , hog y csak te meg Adolf maradtatok! – röhög fel
Porta.
– Az úr meg seg ít minket – motyog ja a pap.
– Na ne röhög tess – g únyolódik Csontvájz. – Ha még nem tudtad volna, isten csak akkor néz
le a kulikra, ha valakit seg g be akar rúg ni.
– Krisztus mindenkit meg seg ít, aki hozzá imádkozik – mondja csendesen az atya, és
bánatosan lenéz a füstölg ő falura.
– Te meg az a hülye ég i faterod! – ordít rá dühösen Pici. – Mit g ondolsz, hányszor hallottam
[6]
imádkozni a halálraítélteket a Morellenschluchton ? Én mindig meg hallottam őket, de az
istened sose! Tőle aztán várhatták, hog y seg ítsen rajtuk.
– Adást fog tam! – sikítja önkívületben Heide. – Ki vag y? – szól bele a rádió mikrofonjába.
– A nép hang ja! Mindjárt ott leszünk a kiskanalakkal, hog y felkaparjunk a porból, rohadék
nácik!
– Kapd be, bennszülött majom! – őrjöng Heide.
– Betojtál, hurkazabáló?
– Idióta! – Heide meg vetően a rádióra köp. – Told csak ide a képedet!
– Vég ed van, káposztafej!
– Mekkora barom eg y állat – elég eli meg Pici. – Gyerünk, kapjuk el a tökét.
– Gondolod, hog y látnak minket? – ag g ódik Csontvájz.
– Persze, hog y nem – leg yint Pici. – Ha látnának, akkor már rég en szétlőtték volna a
seg g ünket.
– Ezek nem közönség es partizánok – mereng Papa.
– Kommunisták a rohadékok. Vörösek, mint a pávián seg g e – kiabálja Pici, és fenyeg etően
meg rázza az öklét a szirtek irányába.
– Nem g ondoljátok, hog y ideje lenne elhúzni innen? – szedi össze a cókmókját Porta.
– Amint vég eztem a táncórával, mehetünk – robog át előtte Tang ó.
Buffalo nyújtózik eg yet a homokban, és kiterít eg y lepedőnyi iratot.
– A családunknak meg kellett jelennie eg y faji bizottság előtt, mert a saját nag yapám lettem.
– Az lehetetlen – csóválja meg a fejét Papa.
– A Harmadik Birodalomban semmi sem lehetetlen, eg yébként pedig a feleség em tehet róla.
Az a hülye kurva… Van eg y felnőtt lánya, akitől az apámnak kang örcse lett. Meg is döntötte az
öreg a csajt rendesen.
– A feleség ed lánya a te lányod is – jelenti ki mély meg g yőződéssel Papa.
– Hog yne, hog yne. Csakhog y az apámat ez nem zavarta. Szóval összejöttek, és az apám a
vejem lett, a mostohalányom pedig az anyám.
– Világ os – röhög Porta. – Hiszen a lányod az apád feleség e.
– Micsoda kavarodás – méltatlankodik Greg or. – Ezért nem jó, ha az ember előre g yártott
g yerekkel vesz el eg y asszonyt.
– Ja. És ez még csak a kezdet – sóhajtozik Buffalo. – Most már értem, miért vesznek el a
zsidók csak szűz lányt. Mindenesetre az erkölcsrendészet két fakabátja is elvérzett már az
üg yemen. Eg yszerűen képtelenek voltak meg emészteni, hog y a feleség em szült nekem eg y
kölyköt, aki az apám sóg ora.
– Pedig nyilvánvaló – mondja Papa. – A fiú az apád feleség ének az öccse.
– Ig en, de nemcsak a fiam, hanem a nag ybátyám is – teszi hozzá lóg ó orral Buffalo.
– Merthog y az anyám testvére.
– Ig en, mert az apád feleség e a feleség ed lánya. – Barcelona képe fültől fülig érő vig yor.
– A dolg ok akkor kezdtek elfajulni, amikor a lányom, aki az apám feleség e és az én anyám,
g yereket szült. A kölök az öcsém, mert az apám fia, de ug yanakkor a lányom g yereke is, vag yis
az unokám.
– Vag yis a feleség ed most már a nag yanyád is eg yben – nyihog Porta.
– Őrült eg y helyzet, mi? – Buffalo kétség beesetten az ég re emeli a tekintetét. – A feleség em
férje vag yok, de közben az unokája is vag yok, mert a lánya fiának a bátyja is vag yok eg yben, és
mivel a nag yanyád férje a nag yapád is – bömböli világ g á a fájdalmát – , elkerülhetetlenül a
saját nag yapám is vag yok. Na ez az, amit a faji bizottság vég képp nem tud meg emészteni.
Fajkeveredéssel vádolnak, és még örülhetek, hog y a vérfertőzés vádját meg úsztam.
– Akkor nem sok jót remélhetsz – bólog at lelkesen Pici. – Istenem, ha ezt Adolf hallaná…
Ág yúdörg és vet vég et a beszélg etésnek.
 – Jobb lesz, ha itt maradunk – mondja reszkető hang on Schmidt. – Őrültség felmenni a
kaktuszok közé. Még az állatok se merészkednek oda.
– Az lesz őrültség , ha maradunk, és hag yjuk, hog y vég képp elvág janak minket az
eg ység einktől – mordul rá a Lég iós. – A kaktusz az eg yetlen esélyünk.
– Én ismerem út. Rossz út, nag yon rossz – szólal meg Sztojko, aki eg y bolg ár őrezrednél
szolg ált. Ő az eg yetlen túlélője a tábori kórház elleni támadásnak. Eg y amputált vég tag okkal
teli konténerben bújt el a partizánok elől.
– Hány nap? – kérdezi reménykedve Papa.
– Három vag y nég y – feleli bizonytalanul Sztojko. – De mi meg yünk g yorsan. Nem
g ondolunk vízre.
– Pedig a víz jelenti a leg nag yobb g ondot. – Papa g ondterhelten pipára g yújt.
– Azt hallottam, hog y a tevék meg eszik a kaktuszt, mert a húsában víz van – jeg yzi meg
Buffalo.
– Badarság , mon ami – mondja a Lég iós. – Rosszabb, mint a főtt majomhúg y.
– És ahhoz nem lehet hozzászokni? – érdeklődik Porta. – Inkább iszok majomhúg yot, mint
hog y szomjan haljak.
Eltelik a nap, de még mindig nem tudtuk rászánni mag unkat az indulásra. A hullák
borzalmasan bűzölög nek. Papa többször is meg parancsolta, hog y temessük el őket, de mi úg y
tettünk, mintha nem hallottuk volna.
Eg yelőre feladja, és leül eg y kőre a Lég iós és Barcelona közé.
– Kénytelenek leszünk rábízni mag unkat Sztojkóra.
– Ismeri a bozótot – g yújt rá a Lég iós eg y Caporalra. – Ezek a heg yi parasztok tudják, hog y
kell átverg ődni eg y kaktuszerdőn. És ha ők meg tudják csinálni, akkor mi miért ne tudnánk?
Szeretném látni azt a parasztot, aki szívósabb, mint eg y frontszolg álatban edződött katona.
– Te jártál már ilyen kaktuszerdőben? – kérdezi Barcelona.
– Non, mon ami – feleli a Lég iós a Caporal füstje mög ül. – De ismertem olyanokat, akik ig en,
és mindeg yik azt mondta, hog y az ellenség ének se kívánja.
– Nekem már volt hozzá szerencsém – közli komoran Barcelona. – Mintha mag a a sátán
teremtette volna. Haláltól bűzlik az eg ész hely. Kíg yók, skorpiók és mérg ező kaktuszok. Mást
nemig en találsz. Főként vizet nem.
– Micsoda kilátások! Micsoda kilátások! – Porta bánatában a szájába töm eg y eg ész doboz
szardíniát.
– Gond eg y szál se! – jelenti ki Pici. – Majd mi elbánunk azokkal a mérg es izékkel. Vég tére is
németek vag yunk, vag y mi? Ig azi hódítók!
Alkonyattájt eg y sártól kérg es Kübel robog be a faluba. Eg y terepszínű eg yenruhát viselő
őrnag y pattan ki belőle, és ordítozni kezd:
– Ideje lenne összekapni mag ukat, és úttorlaszt emelni, nem g ondolják? – Dühösen dobbant.
– Mi az, csak nem csicsikálni akartak? Na, mozg ás! Leg később holnap reg g elre erősítést kapnak
a hadosztálytól. Addig ki kell tartaniuk. Védjék meg a falut, bármi áron. Remélem, világ os,
őrmester, mert a fejével felel érte – dörren rá Papára.
– Nincs elég lőszerünk, uram. Leg feljebb eg y órára lesz elég .
– Ne akarjon kioktatni eng em, őrmester! – visítja mag ából kikelve az őrnag y. – Tartani
fog ják a falut, vag y lóg ni fog !
Sarkon fordul, és visszaül a Kübelbe. A sofőr g ázt ad, és a jármű nyaktörő sebesség g el
eltűnik a kanyarban.
 – Ug rál, mint az öszvér, ha kaktuszt dug tak a seg g ébe – kommentálja a történteket Porta.
– Ez a barom tényleg azt hiszi, hog y birokra fog unk kelni a pog ányokkal ezért a helyért?
– Szerintem ő se hitte, különben nem távozott volna ilyen sietősen – állapítja meg Tang ó.
– Nem hittem volna, hog y eg y Kübellel ilyen g yorsan lehet szág uldani.
– Ha fosik az ember, akkor nag yon tud iszkolni! – húzza fel mag át Pici. Mérg ében belerúg
eg y leszakadt lábba.
– Jellemző! Ha g áz van, rög tön elhúzzák a belüket – méltatlankodik Buffalo.
Visszatelepedünk a helyünkre. Csontvájz leg yek után kapkod. Meg eszi őket. Azt mondja,
olyan ízük van, mint a g arnélának. Minket is kínál, de nem kérünk a csemeg éből. Lehet, hog y
előző életében madár volt?
– Allons-y! – mondja a Lég iós. – Ha itt maradunk, az életünk annyit se ér, mint a teveszar.
– Na és mi lesz a faluval? – tűnődik Papa. – Hallottátok az őrnag yot.
– Én nem – von vállat Pici. – Ti talán ig en? És akkor? Úg yse tudja, hog y kik vag yunk. Éppen
ez az eg yenruha lényeg e, ha még nem jöttetek volna rá: tök eg yformák vag yunk benne.
Eg y csapat Vlaszov-kozák vág tat be a faluba villog ó szablyákkal, habzó szájú lovak hátán. A
vezetőjük, eg y őrmester, lefékez Pici előtt.
– Milyen eg ység , ti? – kérdezi németül az őrmester.
– A Szentháromság őrzői – feleli széles vig yorral Pici.
– Te nem szemtelenkedj, te tizedes! – suhint a karddal Pici felé az őrmester. – Állsz
vig yázzba, ha beszélsz velem!
– Már miért állnék, te hülye kaukázusi kecske? – pofázik vissza Pici. – Gondolod, hog y eg y
hamburg i polg ár össze fog ja csapni a sarkát eg y ilyen lovas bohóc előtt? Akkora szemét állat
vag y, hog y eg y nap a sajátjaid fog nak felkötni! Jól jeg yezd meg , amit mondtam, kisfiam!
A kozák meg rántja a kötőféket, „hátsó kerékre” állítva a lovat. Pici döbbenten hátrahőköl. Ha
nem elég g yors, a ló mellső patkói meg szabadítják a fog sorától.
– Mi a fenét képzelsz, te g yárilag szifiliszes zabig yerek! – bődül el felháborodásában. – Majd én
meg mutatom neked, hog y kivel van dolg od! – Behúz eg yet a lónak, aztán elkapja a nyakát,
hog y a lovastul eg yütt földhöz vág ja. Az állat rémülten térdre ereszkedik, a kozák Pici felé csap
a kardjával. Pici elkapja a kezét, és lerántja a nyereg ből. – Te hülye majom! – Esik neki Pici.
– Nesze! Nesze…
– Elég ! – fog ja rá Papa a g éppisztolyát.
– Azt hiszed, hag yni fog om, hog y eg y ilyen g ennyes hazaáruló parancsolg asson nekem?
Az út felől porfelhő közeledik. Eg y masszív BMW motorkerékpár bontakozik ki belőle. Utasa,
eg y német tizedes, meg áll a téren.
– Te jó ég ! Már azt hittem, partizánokba botlottam. Ti miért nem mentitek az irhátokat?
A12. g yalog ság i ezrednél mindenki ezt teszi. Karnobatnál elszabadult a pokol, és a partizánok
elfog lalták a 286-os utat.
– Akkor merre, pajtás? – érdeklődik Porta.
– Malko Sarkovóba. Onnan pedig Vayasalba – teszi hozzá rejtélyes mosollyal a tizedes.
– De hiszen az már Törökország ! – kap a szívéhez Heide.
– Bing ó! – feleli földöntúli mosollyal a tizedes. – Eleg em volt ebből a szaros háborúból.
Három nap múlva Rodostóban leszek, és a Márvány-teng erben fog om áztatni a tökömet. A
háborút nektek hag yom, fiúk. Hódítsátok hülyére mag atokat! De nélkülem!
– Ez dezertálás! Ez a fejedbe fog kerülni! – visítja Heide.
– Ig azad van, cimbora. A fejembe kerülne, ha maradnék! – nevet a futár. – De én inkább élet
meg hosszabbításnak nevezném. Én ág yban, párnák közt akarok meg halni, mint azok a félhülye,
trottyos tábornokok. Ezt nevezem demokráciának.
– Áruló vag y! – jelenti ki Heide. – Az alkotmány kimondja, hog y minden embernek
kötelesség e meg védeni a hazáját, akár élete árán is.
– Én nem írtam alá azt a törvényt, fiam – vig yorog a tizedes. – De ha te ig en, akkor csak
harcolj, és lövesd szét a fejedet!
– Nem vag y hálás a hazádnak? – kérdezi meg rökönyödve Heide.
– Mi a tökömért lennék? Nem én akartam németnek születni, és nem én akartam ezt a
rohadék háborút sem. Belekényszerítettek, és kibaszottul nem vag yok hálás érte. Kapiskálod,
ember? – Életet rúg a BMW-be, és meg ig azítja a sisakját. – Nos, fiúk, üzentek valamit a török
luvnyáknak meg a többi muzulmánnak?
– Hát persze, pajtás! – feleli lelkesen Porta. – Mondd meg nekik, hog y hag yják nyitva a
hárem ajtaját, mert hamarosan én is ott leszek.
– Na és ha visszaküldenek? – veti fel Greg or. – A svédek is azt csinálják. Miből g ondolod,
hog y a törökök nem ug yanolyan g ennyesek?
– Ha visszatoloncolnak, az Allah akaratából lesz, nem? – von vállat a futár. – Na persze, ha az
ember nem üres kézzel állít oda, akkor lehet, hog y Allah is másképpen fog ja g ondolni. Én a
[7]
tábornok mellett szolg áltam, pajtás. Van nálam eg y-két „Gekados ” , aminek a próféta követői
nag yon fog nak örülni. Nem akar valaki velem jönni? Van itt eg y üres hely.
– Valaki, aki nem bír menetelni? – néz körbe Papa.
– Uram, uram! – Porta rátámaszkodik az LMG-re, és Papa elé vonszolja mag át. – Nekem a
látszattal ellentétben nincs is lábam, uram. A tökeimen kell vonszolnom mag amat!
– Pofa be, Porta! – szól rá Papa.
A BMW-t elnyeli a porfelhő.
– Szerintetek sikerülni fog neki? – Greg or hang ja nem hag y kétség et a véleménye felől.
– Eg y tizedesnek mindig minden sikerül – jelenti ki kateg orikusan Porta.
– Tud iránytűvel tájékozódni? – kérdezi Papa a bolg ártól.
– Ig en, őrmester. Iránytű jó dolog – bólog at Sztojko, miközben úg y néz a térképre helyezett
iránytűre, mintha most látna először ilyet. – Meg yünk Sztojko szerint és iránytű szerint.
Fronton rossz katona nem kap váll-lap.
– Indulás! – veti a vállára a g éppisztolyát Papa.
Eg y darabig a Gulumanovóba vezető utat követjük, aztán rátérünk eg y heg yi útra. Valahol a
közelben g éppuska kattog . Az oszlop meg áll eg y pillanatra. Gyűlölettel nézünk az előttünk
sötétlő bozótra. A fenének van kedve bevetni mag át a szúrós, sűrűn nőtt kaktuszok közé. A
sárg ás fényű hold hosszú, kísérteties árnyékokat varázsol elénk.
Huss, huss!, éneklik a bozótvág ó kések, miközben az 500-asok utat vág nak velük a
kaktuszreng eteg be. Feszültek vag yunk. Veszélyt és halált szimatolunk. A mutatóujjunkat a
feg yvereink ravaszán tartjuk.
– Átkozott hely – suttog ja rémülten Buffalo. – Inkább néznék farkasszemet Ivánnal. Őt
leg alább ismerjük!
Pici meg torpan.
– Fig yelnek minket – suttog ja rekedten.
– Biztos vag y benne? – kérdezi ag g ódva Papa. Ismeri és tiszteli Pici ösztönös veszélyérzetét.
– Sohasem tévedek – morog ja Pici. – Keressük meg őket, és tépjük le a töküket.
 – Rám ne számíts – jelenti ki Porta. – Az orromig se látok. Olyan sötét van itt, mint eg y
nég er kurva puncijában.
– Bárcsak ott lehetnék – sóhajt Pici. – Na g yerünk…
Eltűnnek a kaktuszok között. Eltelik nég y óra. Velőtrázó visítás szakítja meg a csendet.
– Mi a fene volt ez? – suttog ja rémülten Greg or.
Nem sokkal napkelte előtt térnek vissza. Eg y jól meg termett vaddisznót cipelnek.
– Ez a coca az eg yetlen partizán, akivel összefutottunk – újság olja vidáman Pici. – Majdnem
annyira meg ijedt, mint mi.
– De azért szerelem volt első látásra – paskolja meg a vaddisznó kövér farát Porta.
– És a partizánok? – kérdezi Papa.
– Ők is ott vannak valahol, a kaktuszok között – válik nyug talanná Porta hang ja. – Csak azt
nem értem, hog yan tudnak közlekedni anélkül, hog y utat vág nának mag uknak.
A tüzérség munkához lát. A leveg ő robbanásoktól reszket.
– Ezek aztán nem spórolnak! – panaszkodik Papa. – Jobb lesz, ha továbbállunk, mielőtt még
nekünk is jut belőle.
Az 500-asok közül kiválik eg y lefokozott hadnag y, és szétterpesztett lábbal meg áll Papa
előtt.
– Mi az, őrmester? Feladja? Ebben az esetben átveszem a parancsnokság ot. Még ha meg is
fosztottak a rang omtól, nem kétség es, hog y nag yobb tapasztalatom van a csapatok
irányításában, mint mag ának!
Papa komótosan rág yújt az ezüstfedelű pipára, aztán zord tekintettel vég ig méri az előtte
állót.
– Katona! Hallott mag a arról, hog y vig yázzállásba kell vág nia mag át, ha eg y feljebbvalójával
beszél?
Az exhadnag y elbizonytalanodik, de nem adja fel.
– Ebből elég , őrmester. Átveszem az irányítást, és punktum.
Pici meg elég eli.
– Na, ide fig yelj, kisfiam! – A g allérjánál fog va a leveg őbe emeli a férfit, és meg rázza. – Te
akarsz parancsolni nekem, te majom? Na, lódulj innen, és húzd meg mag ad. És ne halljak eg y
hang ot se, amíg nem kérdeztek!
Meg vetően ellöki mag ától az eg ykori hadnag yot, aki a frissen lenyúzott disznóbőrön landol.
Az atya letérdel, és vékony, ájtatos hang on imádkozni kezd. Eg y g allyakból hevenyészett
keresztet szorong at a markában.
– Ez beg olyózott – röhög Csontvájz. Pici csendre inti.
– Azok a rohadékok már meg int fig yelnek minket! Buffalo felpattan, és mielőtt még
meg állíthatnánk, beleürít eg y eg ész tárat a kaktuszerdőbe.
– Meg őrültél, ember? – Papa feje céklavörös a harag tól. – Ránk akarsz szabadítani eg y eg ész
zászlóaljat?
– Meg őrjítenek ezek a kaktuszok. Esküdni mernék, hog y az előbb szemeket láttam pislog ni
– zihálja Buffalo a félelemtől remeg ő tokával.
– Bárcsak a tábornokom mellett maradhattam volna – sóhajtozik Greg or. – Istenem, milyen
finom dolog is volt a sofőrjének lenni. Ha az a rohadék „Vadkanpofa” ezredes nem ártja bele
mag át… Nem sikerült volna neki, ha a tábornok, a monoklink meg én nem utazunk Berlinbe.
Óriási hiba volt szétrobbantani ezt a triót. Mondhatni taktikai hiba.
– Hiszen még a háborút is meg nyertétek volna nekünk, mi? – mosolyodik el Papa. – Te, a
tábornokod meg a monoklitok.
– Nem kizárt. Mi összetartoztunk. Látnod kellett volna minket, amikor villog ó monoklival
rámordultunk valamelyik aranyg allérosra: „Jöjjön csak ide, uram, és vessünk eg y pillantást a
csatatérképre…” Már ekkor elkezdtek remeg ni, és amikor levettük a sapkánkat, már a fog uk is
vacog ott. Eg y pihe nem sok, annyi nem volt a koponyánkon. Ig azi, porosz tábornoki kókusz
volt mindkettő. A hadtápparancsnok eg y barom volt, akiből soha nem lett volna szabad
alezredest csinálniuk. Ahhoz, hog y el tudja látni a feladatát, az ellenség es nehéztüzérség
bombái közt kellett oda-vissza lavíroznia a teherautóival, és ez persze nem volt ínyére. „Herr
General”, mondta félénken, „hog yan keljek át az ellenség bombái közt a járműveimmel? Csak a
77-es utat használhatom.” És a balg a meg mutatta a térképen, hog y hol van a 77-es út. Mintha
mi nem tudtuk volna! A tábornokom szemöldöke úg y felszaladt, hog y majdnem a tarkóján
kötött ki. „Ha vannak g yalog hintói és kafferek, akikkel elcipeltesse őket, felőlem a mezőn át is
mehetnek”, felelte szúrós tekintettel. „Mindenesetre kétlem, hog y ez az én g ondom lenne. Ha
tanácstalan, forduljon a sofőrjeihez.” Közben monokli ki, monokli be. Az alezredes makog ott
valamit, és meg szég yenülten elhúzott. Mi is azt tettük, amikor délutánra már csak a vezérkar
fele volt életben, na de persze sokkal méltóság teljesebben. „Birkák!”, mondta meg vetően a
tábornokom, amikor távozás közben elütöttünk két elővig yázatlan tisztet. „Ha távozik, mindig
porfelhő kíséretében teg ye”, tette hozzá mag yarázatképpen a tábornokom. „Pszichológ ia,
tudja.” És elég edetten a kabátunk belsejébe dug tuk a jobb kezünket, ahog y Napóleon is teszi a
festményeken. „Ezek a barmok most eg y ideig nem fog ják elfelejteni, hog y ki itt a főnök”,
húzta meg elég edetten a konyakospoharat a tábornokom. Ami voltaképpen söröspohár volt,
mert az ig azi túl kicsi volt nekünk. „Ig en, uram, értettem, Herr General!” kiáltottam lelkesen.
Mindig csak eg y pohárral ittam, mert a tábornokom nem szerette, ha a vezetője túl sokat iszik.
Nag y felelősség volt eg y tábornokkal furikázni eg ész nap, de estére azért szorítottam
mag amnak annyi időt, hog y fel tudjak hajtani még két-három pohárral. Nem sokkal ezután
meg kaptuk a neg yedik csillag ot, és a vele járó hadsereg csoportot. Na de az ördög nem alszik:
Vadkanpofa ezredesnek tölg yfaleveleket és vörös váll-lapot küldtek. Ha ezredesként
elviselhetetlen volt, képzelhetitek, milyen lehetett vezérőrnag yként. Rászántam néhány napot,
de hiába vetettem be minden befolyásomat, nem sikerült kineveztetnem
hadosztályparancsokká. Pedig milyen szívesen integ ettem volna neki a zsebkendőmmel,
amikor kivonul velük a frontra! De nem, az ördög vezérkari főnököt csinált belőle, ráadásul
éppen az én hadosztályomnál. És itt ért vég et az én szerencsém. A tábornokom Berlinbe repült,
hog y meg köszönje a csillag ot, és új eg yenruhát varrasson mag ának a szabójával, ahog y az eg y
frissen kinevezett tábornag ytól elvárható. Amikor visszatértem a reptérről, a tábornokom meg
a monoklink nélkül, Vadkanpofa mag ához hívatott, és közölte, hog y választhatok: vag y
elhúzom a belemet a front leg távolabbi vég ébe, vag y hadbíróság elé állít, ahol ő fog elnökölni.
Az ítélet felől nem lehetett kétség em.
– Na és mit tettél? – kérdezi kíváncsian Barcelona.
– Ha az ember eg y tábornok mellett sofőr, az ember akaratlanul is veszélyes üg yekbe
keveredhet. Almomban se hittem volna, hog y eg yszer meg fog történni velem az, amit
Vadkanpofa tartog atott számomra. Képen vág ott a dossziémmal, és rám vicsorg ott sárg ás
ag yaraival. „Martin Unteroffizier, ha mag a Chicag óban született volna, húsz évvel ezelőtt, Al
Capone jobbkeze lehetett volna. Merem állítani, hog y nincs az a bíróság , amelyik ezek alapján
ne ítélné leg alább életfog ytig lanra.” Tizenöt percen keresztül g yalázott meg állás nélkül, és
közben fel-alá masírozott, üvöltött, pattog ott, és ha meg -meg állt néha, a térdét rug óztatta,
vag y előre-hátra hintázott a sarkán, a csizmáját nyikorg atva. Neki volt a leg nyikorg ósabb
csizmája az eg ész sereg ben. Nem lennék meg lepve, ha kiderülne, hog y direkt úg y csináltatta.
Az orra is párját ritkította. Az a fajta volt, amelyikkel nag yon vig yázni kell a viselőjének, ha
ajtót csuk, vag y ha ablaküveg en át akar kinézni az utcára. A szemüveg ét is ehhez méretezték,
akkora lencsékkel, mint eg y Horst fényszórói. Eg y darabig jól nevelten hallg attam, aztán
vettem eg y mély leveg őt, és meg kérdeztem tőle, hog y maradhatok-e addig , míg a tábornokom
és a monoklink visszatér, hog y g ratuláljak a neg yedik csillag hoz. Merthog y nem kis
teljesítmény ez eg y porosz számára. A tábornokom mindig azt mondta, hog y könnyebb a
g yilkosnak a mennybe jutni, mint eg y anya szülte embernek porosz tábornoki rang ot szerezni.
Kétszer is meg kellett kérdeznem Vadkanpofától, mert elsőre nem fog ta fel. Amikor aztán
leesett neki, hog y miről van szó, annyira meg lepődött, hog y eg y darabig szólni se bírt.
„Teljesen hülyének néz?”, ordította, amikor mag ához tért. Mi tag adás, annak néztem, de
jobbnak láttam tartani a számat, mert akármilyen hülye is volt, tudta, hog y mit csinál. Ha
hag yta volna, hog y meg várjam a tábornokot, semmit nem tehetett volna ellenem. A
tábornokom és a monoklink azóta is mindent meg tesznek, hog y visszaemeljenek mag uk mellé,
de Vadkanpofa berlini barátai mindig keresztbe tesznek nekünk. Hát nem szörnyű az élet?
– Az ég felé fordítja a tekintetét, mintha onnan várna seg ítség et. – Nézzétek a kezemet!
– mutatja kérg es mancsát. – Rég en olyan fehér volt, hog y eg y apáca is meg irig yelhette volna.
És a csizmám! A Balkán szarától bűzlik. Amikor az én tábornokom mellett voltam, úg y fénylett,
mint a tükör. – Sóhajt, és elmorzsolt eg y száraz könnycseppet a daliás idők emlékére. – Én nem
erre születtem. A szívem templomában örökké ég ni fog eg y g yertya a tábornokomért és a mi
monoklinkért, és tudom, hog y valahányszor letérdel az ág ya mellé az éjszakai eg yenruhájában,
eng em is belesző a leg főbb ég i parancsnokhoz intézett imájába.
Talán eg y órája menetelhetünk, amikor valahonnan a kaktuszok közül eg y g éppuska kezd
lőni minket.
– Húzzunk innen! – ordítja rémülten Csontvájz, és rohanna visszafelé, de a szűk ösvényen
Porta útját állja.
– Kussolj, nag yokos! – mordul rá. Ing erülten a zaj irányába hajít eg y kézig ránátot. A
g éppuskaállás a leveg őbe repül, de szinte azonnal működésbe lép helyette eg y másik.
Kitör a pánik. Valaki elejt eg y kézig ránátot, és a robbanás leviszi az eg yik 500-as mindkét
lábát.
Pici eg y kaktusz mög é bújik, én hasra vág om mag am eg y hang yaboly fedezékében. Buffalo
ordítva beveti mag át a kaktuszok közé. Százneg yven kilójával és kattog ó g éppuskájával vág
mag ának utat.
– Ez meg őrült – állapítja meg Porta, és meg próbálja a földbe passzírozni mag át.
Pár perccel később Buffalo visszatér. Két véres hullát vonszol mag a után.
– Mi ütött beléd? – kérdezi tőle Porta.
Buffalo elég edetten beletörli a kését az eg yik halott ruhájába.
– Á, semmiség . Csak eg y kicsit felhúztam mag am. Nem bírom, ha piszkálnak.
Meg isszuk a Maxim g éppuska hűtővizét. Pocsék íze van, de leg alább víz.
A nap előmerészkedik a heg yek mög ül. Minden g yönyörű rózsaszín. Reszketünk a hideg től.
Hajnalra fag ypont közelébe süllyed a hőmérséklet, de nem bánjuk. Eg y óra múlva olyan
forróság lesz, mint eg y kemence belsejében. Eg yre ing erültebbek vag yunk a kimerültség től és
a szomjúság tól. Meg tudnánk fojtani eg ymást eg y korty vízért. A pap kezd az ag yunkra menni
örökös motyog ásával.
 – Az Úr velünk van! Az Úr meg seg ít minket!
– Pofa be! – üvölt rá Heide. – Az Úr már rég en elfelejtett minket!
– Isten átállt a vörösökhöz – morog Buffalo. Eg y levéllel leg yezg eti mag át. Kétszer annyit
verejtékezik, mint bárki más. Néhányszor már meg próbált meg szabadulni az aknavetőtől, de
Papa mindannyiszor észrevette és visszaküldte érte.
Két 500-as meg y az élen, bozótvág óval a kézben. Félóránként váltják őket. Embert próbáló
feladat utat vág ni a kaktuszok között.
Délben Papa pihenőt rendel el. Teljesen kivag yunk. Az eg yik 500-as borzalmas g örcsök
közepette meg hal. Eg y apró zöld kíg yót találnak a csizmájában. Porta eltapossa a tettest, és
szórakozásból Heidéhez vág ja, aki rémületében ájultan rog y össze. Először azt hisszük, hog y
szívrohamot kapott és meg halt, de hamar mag ához tér, és őrjöng ve Portára veti mag át.
Hárman alig tudják leszedni róla, és meg kell kötözniük a csuklóját, annyira őrjöng .
Eg y órával később folytatjuk a menetelést, de alig haladunk valamit, olyan elcsig ázottak
vag yunk. Napnyug takor lerog yunk a földre, és nem törődve korg ó g yomrunkkal sem,
öntudatlan álomba zuhanunk. Átalusszuk az éjszakát, és a következő napot is ott töltjük, alélt
mozdulatlanság ban. Már besötétedett, mire szedelőzködni kezdünk.
– Na, ez jólesett – nyújtózkodik ki Porta. – Már csak eg y kávé hiányzik. – Fog ja öt kulacsa
közül az eg yiket, és letekeri a kupakját.
Pici az ösvény közepén üldög él, fején nevetség es keménykalapával. Eg y vastag szivart
g örg et szája eg yik sarkából a másikba.
– Pozitívan kell hozzáállni a dolg okhoz – mondja bölcs képpel. – Ez a szar kaktusz, amiben
bóklászunk, eg yáltalán nem olyan rossz hely, mint az orosz sztyepp. Itt leg alább nem sütnek
belőled szalonnát a pog ányok a láng szóróikkal. Nyafog tok a meleg miatt, de emlékeztek
Kiljmára? Olyan hideg volt, hog y ha kimentél pisilni, belefag yott a húg y a farkadba. Na és mi
eg y óriáshang ya eg y rohadt szibériai farkashoz képest, aminek a német katona a kedvenc
eledele? Ha íg y nézzük, ez a kóvályg ás nem rosszabb eg y félresikerült pikniknél.
– Ennyire hülye még te sem lehetsz – csóválja meg a fejét Buffalo. Dől róla a víz, mintha a
szaunában lenne.
Pici az ég felé fújja a füstöt, aztán eg y eleg áns mozdulattal, ahog y az amerikai filmekben
látható üzletemberektől leste el, leveri a hamut a szivar vég éről.
– Hülye vag yok? Lehet, de ha kérdeznéd, meg se tudnám számolni, hog y hány nag yokost
láttam fűbe harapni. A túléléshez nem kell nag y ész az embernek, barátom. Sőt éppen káros, ha
túl sok szürkeállománnyal kerülsz a sereg hez. Annál nag yobb az esélyed, hog y már az elején
beg olyózz. És én azt mondom, hog y ezerszer inkább leg yek g yeng eelméjű, mint bolond.
Eg y skorpió szeretne átkelni az ösvényen. Csontvájz szétlapítja a puskatussal.
A nehéztüzérség nem akar elhallg atni. Stukák – Ju 87-esek – bukkannak elő a heg yek mög ül.
Tisztán látni lehet a szárnyaik alá füg g esztett bombákat.
– Most az eg yszer nem irig ylem a partizánokat – vig yorog Schmidt őrmester.
Papa tetten ér eg y 500-ast: az exhadnag y épp a kaktuszba akar tuszkolni két tartalék
aknavető csövet.
– Ha meg int rajtakapok valakit, lelövöm! – íg éri fortyog va Papa.
– Szerintetek lesz valaha olyan Németország , ahol jó lesz élni? – tűnődik hang osan Buffalo. A
csizmája sarkával széttapos eg y hosszú, zöld színű bog arat.
– Mindenütt jó élni – állítja Porta. – Elég , ha azokra az időkre g ondolok, amikor Münchenben
zárkába vetettek. Azért, mert rendszeresen templomba jártam… Azt hitték, kitolnak velem, de
éppen ellenkezőleg . Az volt életem leg szebb időszaka. Mindig ellág yulok, ha visszaemlékszem
rá. Ha jutni akarsz valamire az életben, nem hag yhatod ki a börtönt. Mondhatnám, kötelező.
– Úg y ig az, ahog y mondod – pöfékel elég edetten Pici. – Én például sohasem unatkozom. A
háború mindig g ondoskodik a szórakoztatásomról.
– Csak nem azt akarod mondani, hog y élvezed? – kérdezi meg rökönyödve Csontvájz.
– Miért ne? – kérdez vissza boldog vig yorral a képén Pici. – Nincs időm sajnálni mag amat.
Ez van, ezt kell szeretni. Különben is, honnan tudhatnám, hog y a béke jobb lesz? Te talán
tudhatod, hog y meg fog od találni a számításodat?
– Szerintetek a hang yák jól érzik mag ukat? – piszkál meg Barcelona a g éppisztolya csövével
eg y közeli hang yabolyt.
– Minden élőlénynek szükség e van arra, hog y néha jól érezze mag át – válaszolja Porta.
– Időnként még a kolibrik is röhög ő-g örcsöt kapnak.
– Eg yszer mosolyog ni láttam Nass felüg yelőt – kiáltja lelkesen Pici. – Pedig az a
lehetetlennel határos, mert máskülönben olyan savanyú a képe, hog y ecetet lehetne belőle
fakasztani.
[8]
– Le! – ordítja Porta, és mint a villám, az SMG mög é veti mag át.
Mennydörg ésszerű robaj hallatszik, és nyomjelző lövedékek nyesik derékba a kaktuszokat.
Kézig ránátokat dobálok vaktában. Eg y g éppisztoly torkolattüze villan fel eg y kaktusz törzse
mög ül. Fájdalmas üvöltések hasítanak bele a zajba, aztán hirtelen csend lesz.
Leülünk és várunk. Heide a biztonság kedvéért fog ja a láng szórót, és beküld eg y hosszú
láng nyelvet a kaktuszok közé. Két élő fáklya támolyog elő ordítva. A földre vetik mag ukat, és
forog nak, mint a motolla, de nem tudják eloltani a testüket emésztő láng okat. Lassan szénné
ég nek.
– Honnan az istenből tudtad? – kérdezi döbbenten Buffalo.
– Valami meg villant a holdfényben – vig yorog elég edetten Porta. – Még szerencse, hog y
résen voltam, különben meg nézhettük volna mag unkat.
A halottak közt három bolg ár katonát is találunk.
– Úg y tűnik, balkáni barátainknak kezd eleg ük lenni a szövetség esekből – állapítja meg
komoran Papa.
– Kibelezlek, te rohadék bibliabuzi! – mordul rá Pici a papra, akivel valamiért összeveszett.
Akkorát lök rajta, hog y a nyomorult a kaktuszok közé esik.
– Muszáj neked eg y védtelen embert bántanod? – szólja le Papa.
– Miért ne tenném? – Pici meg vetően a papra sercint. – Épp te kérded? Hiszen tőled
tanultam! A rohadék sereg tanított erre! Vag y láttál már olyan közkatonát, aki eg y kibaszott
tiszten vezette le a mérg ét? Láttál, he?
– Olcsó kifog ás – jelenti ki Heide, aki váratlanul az atya pártjára állt. – Wolfg ang Creutzfeldt,
te eg y brutális bűnöző vag y. Mindig is az voltál. Voltaképpen nem is lenne semmi keresnivalód
a német hadsereg ben. Eg yszerűen nem vag y méltó rá.
– Na ebből elég ! Felállni, és indulás! – parancsolja Papa. – Sztojko, g yere ide mellém!
Lejtős rész következik. Itt még az 500-asok is jobban haladnak a bozótvág óikkal. A
domboldal olyan meredek, hog y keményen a homokos talajba kell vág nunk a csizmánk sarkát.
Eg y csúszós, palás részhez érünk. Greg or heg ymászó kötele nélkül g ondban lennénk. Papa
nem eng edélyez pihenőt eg észen napnyug táig . A létszámellenőrzéskor kiderül, hog y két
ember eltűnt. Papa őrjöng , és önkénteseket keres, akiket visszaküldhetne értük. Persze senki
nem vállalja. Vég ül az atya jelentkezik a feladatra.
– Nem! – jelenti ki határozottan Papa. – Ez a mi dolg unk! Különben is tudja, hog y mit
művelnének mag ával a partizánok, ha elkapnák.
– Isten meg seg ít. Én nem félek – feleli csendesen a pap.
– Isten íg y, isten úg y – g únyolódik Pici. – Sokkal jobban járnál, ha ebben bíznál, te köcsög
– paskolja meg a g éppuskáját. – A partizánok jobban félnek tőle, mint az ördög től. Eg y 42-es a
kézben többet ér, mint az eg ész ég i ang yalsereg !
– Visszamenjek értük? – kérdezi a pap, üg yet sem vetve Picire.
– Azt mondtam, nem! – feleli Papa. – Nem szeretném, ha az én lelkemen száradna, hog y a
partizánok feldarabolták. – Krüg er Unteroffizier, kerítsen két 500-ast, és keressék meg az
eltűnteket. Két órát kapnak.
– Miért kockáztassam az életemet két börtöntöltelék miatt? – Krüg er arca halálsápadt a
félelemtől. – Lehet, hog y átálltak a partizánokhoz. Ettől az alja népség től bármi kitelik.
– Pofa be, és lóduljon! – parancsol rá Papa.
Krüg er mérg esen pufog va kiválaszt két 500-ast.
– Mag uk mennek elöl – mondja nekik. – Eg ykori tisztekként úg yis ehhez vannak
hozzászokva. De vig yázzanak, mert nag yon viszket a mutatóujjam.
– Mit vétettünk mag ának? – tiltakozik eg yikük.
– Itt én kérdezek! – vakkant rá Krüg er.
Már messze járnak, de még mindig hallani lehet a pofázását. Pici közben visszatért a
kaktuszerdőbe tett kiruccanásáról. Két bolg ár lábszárvédő és eg y Kalasnyikov a zsákmánya.
– Hol találtad őket? – nézi g yanakvóan Papa.
– Bing ón nyertem – vig yorog Pici.
Tüzet g yújtanak. Porta kávét akar főzni, de ehhez ug ye víz is kell. Papa csak hosszas
alkudozás után ad neki a kincsetérő készletből. A kávé pompásan illatozik, a tücskök meg hitten
cirpelnek. Az illúzió tökéletes lenne, ha a heg yen túl nem dörög nének a feg yverek.
– Ha szomjas vag y, szopj kavicsot – mormog ja a Lég iós.
– Pokolian g yönyörű ez az este – mondja álmatag on Pici. – Mintha táborozó cserkészek
lennénk. Mindig is szerettem volna közéjük tartozni.
– Ennél már csak rosszabb jöhet – jósolja Tang ó a feg yverét tisztítva.
– Érzem a halál közelség ét – suttog ja hátborzong atóan réveteg tekintettel Greg or.
– Halljátok, hog y döng nek a léptei? – A robbanásokra g ondol. Persze, hog y halljuk. A süket is
hallaná.
Porta lág y muzsikát játszik a fuvoláján. Pici szájharmonikája is előkerül. Tang ó a
karabélyával táncol.
– Velem alszol ma éjjel, édes? – flörtöl a feg yverrel.
Eg y rovarfelhő bőség es vacsorához jut a képünkből. A fejünk és a tag jaink hamarosan cipóra
dag adnak. Pici és Porta szerencsés: a láng szórós sisak meg védte az arcukat. A csípések
viszketnek, a szomjúság percről percre eg yre jobban g yötör minket. Elviselhetetlennek érezzük
az életet.
– Bon, mes amis. Amíg izzadni tudtok, nem kell attól tartanotok, hog y szomjan haltok
– vig asztal bennünket a Lég iós.
A vizünk leg feljebb nég y napra eleg endő. Tang ó szerint bele fog telni vag y két hétbe, mire
átverekedjük mag unkat ezen a szúrós g azon. Néhányan levet facsarnak a kaktuszból. Jobban
jártak volna, ha a szomjazást választják: borzalmasan rosszul vannak, még a belüket is
kihányják.
Krüg er visszatér, persze az eltűntek nélkül.
– Eg yáltalán kereste őket? – kérdi g yanakvóan Papa.
– Nyomuk veszett, őrmester – feleli dühösen az exhadnag y.
– Mag át kérdeztem, Krüg er!
– Még a kövek alá is benéztünk. Vag y talán a hang yákat is ki kellett volna hallg atnunk,
hátha ők ették meg azt a két átkozottat? – szakad el a cérna Krüg ernél.
– Átálltak az ellenség hez – jelenti ki az eg ykori lövészhadnag y.
– Fog ja be a száját, amíg nem kérdezem! – ordít rá Papa.
– Szerintem a stricik léptek meg – mondja széles vig yorral Pici.
– Rólam beszélsz? – kérdezi eg y hang az 500-asok közül. – Mert ha ig en, még itt vag yok!
Néhány órányi alvás után az őrök felráznak mindenkit. Eg y partizáncsapat vonul el
mellettünk a sötétben. Nem vettek észre minket. Feszülten fülelünk. A közelben két lövés
dördül.
– Készüljetek! Mindjárt indulunk! – Papa a vállára lendíti a felszerelését.
– Én alkotom a hátvédet. Olyan sötét van, hog y a kezemet se látom, ha mag am elé tartom.
Eg yszer csak eg yedül találom mag am. Óvatosan körbevilág ítok leárnyékolt zseblámpámmal, de
csak kaktuszokat és bog arakat látok. Léleg zet-visszafojtva hallg atózom, de eg y hang ot se
hallok. Mintha a föld nyelte volna el a többieket.
Biztosan szórakoznak, biztatom mag am, és meg próbálok dühös lenni. Ezek tényleg eltűntek,
állapítom meg rémülten. Olyan csend van, mint eg y kriptában. Még a tücskök zenéjét se
hallani.
– Hé, merre vag ytok? – kiáltom fél hang erővel. – Ez eg yáltalán nem vicces – teszem hozzá
reménykedve. Hátha még is elbújtak, hog y a móka kedvéért halálra rémítsenek. Kitelik tőlük,
amilyen őrültek. De semmi válasz. Ennyire lemaradtam volna tőlük? – Papa! – kiáltom
kétség beesetten. Hideg verejtékcsepp g ördül vég ig az orromon. Mag amra maradtam a
partizánok közt, eg y kaktuszerdő közepén. – Porta! Gyere elő, hog y a fene vinne el!
Nincs válasz. Vag y még is van? Mintha az előbb hallottam volna valamit. Meg int kiáltok
eg yet, és várom a választ, de hiába. Csak a szél lett volna? Érzem az arcomon a fuvallatot. Csak
most kezdem felfog ni, hog y eg yedül vag yok, mint az ujjam. Elvesztettem az eg ység emet, és ők
elvesztettek eng em. Nem vették észre, hog y lemaradtam, és lehet, hog y még most se tűnt fel
nekik. De ha rájönnek, akkor biztosan keresni fog nak. Papa nem hag yja, hog y az emberei
elkóboroljanak tőle. Még Krüg erért is képes lenne visszaküldeni valakit.
Mozdulatlanul állok, és várom, hog y történjen valami. Már maradtam mag amra a háború
alatt, nem is eg yszer, de mindig tudtam, hog y hol van az ellenség , és azt is tudtam, hog y
merre találhatóak a vonalaink. Ebben az elátkozott kaktuszreng eteg ben viszont bárhol
meg lapulhatott a partizán képében leselkedő halál. A vonalaink még messze vannak, ha
eg yáltalán léteznek még . Ki tudja, az is lehet, hog y már felszámolták őket, és a csapatok
Németország felé menekülnek. Meg kell találnom az eg ység et. Nélkülük nincs esélyem.
Kibiztosítom a g éppisztolyomat, és beélesítek eg y kézig ránátot. Csak nyugi, bátorítom mag am.
Nehogy a sajátjaid közé vágd.
Nem szívódhattak fel csak úg y. Nélkülem nem. Már nég y éve szolg álok Papa eg ység ében, és
mi mindenen mentünk át mi eg yütt! Nég y évet húztunk le a leg veszélyesebb hadszíntereken,
és csak akkor váltunk meg eg ymástól, ha valamelyikünk kórházba került. Az az eg ység az én
otthonom! Köztük biztonság ban érzem mag am. Hányszor éreztem úg y a kórházi ág yon fekve,
hog y meg öl a honvág y. Őrültség nek hang zik, de visszavág ytam a fronton harcoló eg ység be. És
amikor visszatértem, a papírjaimon három vörös csíkkal – ami könnyített szolg álatot és
mindennapi kötözést jelent – , minden addig i fájdalmam meg szűnt az ismerős arcok láttán.
Hazatértem. Más nem számított. A bajtársak vig yáztak rám. A nehéz g éppuska mög é ültettek,
vag y rám bízták a rádiót. Ezeket a feladatokat még félig beg yóg yult tüdősérüléssel is el tudja
látni az ember.
Nem fog om hag yni, hog y ezek az átkozott tüskék elvág ják ezt az erős köteléket! Keresni
fog nak eng em, tudom, és én is keresni fog om őket. Tang ó hátra fog fordulni, és észreveszi,
hog y eltűntem. Ő ment előttem.
Elindulok, aztán úg y döntök, hog y még iscsak jobb lenne maradni, hiszen a sötétben úg ysem
fog ok visszatalálni az ösvényre, és íg y még nag yobb az esélye, hog y elkerüljük eg ymást.
Leülök, és várom a napkeltét. Persze nem bírom sokáig tétlenül. Felpattanok, és elindulok az
orrom után. Eg ész idő alatt hang okat vélek hallani, de csak a szél bolondozik velem. Aztán az
ösztöneim azt súg ják, hog y már nem vag yok eg yedül. Meg húzom mag am eg y kaktusz mellett,
és várok. Csend, és semmi más. A sötétség olyan sűrű és nyomasztó, hog y érzem,
összeroppantja a mellkasomat.
Nem tudom, mennyi ideje g ug g olok ug rásra készen. Már indulnék tovább, de váratlanul
feg yvercsörg ést hallok. Aprócska hang , de akkorát üt a szívemen, hog y majdnem elájulok.
Lehasalok, és előkészítek eg y kézig ránátot.
– Pofa be, te tohonya állat! – hallom Porta g yönyörű hang ját a sötétből.
– Nem volt szándékos, seg g fej – morog ja sértődötten Pici.
Valaki nevet. Barcelona lehet.
Meg könnyebbülten kiáltani akarok, de a g ombóc még mindig ott van a torkomban, és csak
tátog ok. Óvatosan előreindulok.
– Állj, vag y lövök! – kiált rám Porta.
– Én vag yok az! – szakad ki belőlem. Hazatértem. Papa is velük van.
– Hol az istenben voltál, ember? – kérdezi szemrehányóan Porta. – Leg közelebb nem jövünk
vissza érted.
– Csak nem valami partizán puncival adtad össze mag ad? – vihog Porta. – Erősen kétlem,
különben már nem lóg na a lábad közt. Szerintem inkább eg y hang yabolyba dug ta. Az is jó
csiklandós lehet.
Elmag yarázom nekik, hog y mi történt.
– Már azt hittem, vég leg meg szabadultunk tőled – csap a vállamra Porta.
– Pedig amilyen idétlen, mindannyiunkat túl fog élni – vig yorog Greg or.
Napkelte előtt továbbindulunk. Az eg yik sebesültünk meg hal. Csendben meg y el, miközben
cipeljük. Papa azt akarja, hog y temessük el.
– Elég lesz odatenni, és holnapra már semmi nem marad belőle – mutat Pici eg y hatalmas
hang yabolyra. – Azoknak a vörös ördög öknek annyi eltüntetni eg y elefántot, mint nekem
bekapni eg y főtt tojást.
Papa azonban hajthatatlan. Temetést akar a halott katonának.
Az atya keresztet barkácsol két kaktuszszárból.
Dühösen ásni kezdünk, és a g ödörbe fordítjuk a hullát. A sír nem elég hosszú, ezért meg kell
g örbítenünk az elhunytat, és meg kell tapodnunk, hog y beleférjen.
Az atya imát mond a sír felett, és elvég zi a temetési szertartást. Földet hányunk a sírra, és a
tövises keresztre akasztunk eg y rohamsisakot. Eg y ütött-kopott bádog tökfedőt, amely a
kezdetek óta hűen szolg álja a német hadsereg et.
– La merde aux yeux – g únyolódik a Lég iós. – Vajon én is ilyen vég tisztesség ben fog ok
részesülni? Erősen kétlem.
– A sereg nem a hálájáról híres – jeg yzi meg epésen Porta.
– Vig yázz, mit beszélsz! – fig yelmezteti hisztérikusan Heide.
– Teszek rád, meg a hülye sereg edre – pörög be Porta. – Amióta szolg álok, eg yetlen olyan
nap nem volt, hog y ne szívtam volna.
– Az én sereg em, ahog y te nevezed, eg y nap el fog kapni téged – íg éri Heide. – Nálad nag yobb
pöcsök is meg bánták már, hog y g yalázni merészelték.
Rong yos bolg ár eg yenruhát viselő csontvázak hevernek a kaktuszok között. Csak ennyi
maradt belőlük. A többit a hang yák széthordták.
Porta eg y kaktusz tövébe ülteti az eg yiket, és kitámasztja a karját, hog y dél felé mutasson
csontkezével.
– Én beszarnék tőle, ha eg yedül mennék el mellette a sötétben – röhög Pici. A csontváz
vicsorg ó fog ai közé dug eg y szivar csikket.
Már csak néhány csepp vizünk maradt. Kínkeservvel vonszoljuk mag unkat előre a
forróság ban.
A reverendás kezd meg bug g yanni. Azt képzeli, hog y a templomban van, és a kaktuszok a
hívők. Előre-hátra rohang ál mellettünk, és rekedt hang ján zsoltárokat énekel. Már Papa sem
bírja elviselni. Lekever neki két pofont. A pap a porba rog y, és keservesen sírni kezd.
– Istenem, istenem, miért hag ytál el eng emet? – kiáltja az ég felé.
– Likvidáljuk – javasolja Heide. – Ezek a fekete ruhások mindig balszerencsét hoznak. A
Führer azt mondta, hog y semmi szükség a földön papokra. Isten az ő közbenjárásuk nélkül is
tud g ondoskodni rólunk.
– Ezt is Adolf mondta? Nahát! Van eg yáltalán olyan, amit Adolf nem mondott? – kötekedik
Pici. Mag unkkal vonszoljuk az atyát. Meg áld minket, és örök életet íg ér nekünk.
– Kösz, de nem kérek belőle – tiltakozik Porta. – Én ezzel is meg elég szem, csak keveredjünk
eg yszer ki innen.
– Nem lehetne inkább néhány villámot kérni a körülöttünk ólálkodó partizánok fejére?
– kérdi a mindig g yakorlatias Pici.
Most már mindenki kavicsot szopog at. Szaporán kocog a fog aink között, ahog y
meg próbáljuk az utolsó cseppet is kisajtolni kiszáradt nyálmirig yeinkből. Majd meg őrülünk a
szomjúság tól. Papa kilátásba helyezi, hog y lelövi azt, aki eng edély nélkül inni mer a
vízkészletből.
Másnap délben Porta rajtakapja Schmidt őrmestert, amint vizet lop mag ának a kannából.
Papa elé ráng atja, aki büntetésből az őrmesterrel cipelteti tovább az aknavetőt, és visszatartja a
következő nég y vízadag ját. Csak eg y-eg y pofányi jut mindenkinek. A szomjanhaláshoz sok, az
életben maradáshoz kevés.
Schmidtnek meg int sikerül vizet lopnia. Alaposan elpáholják, csak Papa közbelépésének
köszönheti, hog y nem hag yja ott a fog át. Most köröket kell futnia a tűző napsütésben,
miközben mi az árnyékban pihenünk. Harminc perc után felordít, és lerog y a homokba. Nem
hajlandó felkelni. A Lég iós puskatussal veri fel. Schmidt meg int üg etni kezd, de nem bírja
sokáig . Hamarosan már csak nég ykézláb vonszolja mag át. A Lég iós oldalba rúg ja, és a porba
tapossa a fejét.
– Már nem fog ja sokáig bírni – állapítja meg Greg or.
 – Szerintem sem – mondja közönyösen Csontvájz. – De ő kereste mag ának.
Senki nem sajnálja. Papa rábízta a vízkészletet; mint őrmesternek, tudnia kellett volna, hog y
mivel jár az, ha visszaél a helyzetével. Papának nincs más választása. Ha most hag yja, hog y
Schmidt meg ússza, tömeg verekedés tör ki a vízért, és estére eg y korty sem marad. A módszer
sem vall Papára, de tudja, hog y nem lenne elég eg yszerűen főbe lőnie az őrmestert. Annyi
fejlövést láttunk már, hog y a látványa teljesen hideg en hag y minket. Mindennapos esemény
számunkra, nincs elrettentő ereje. Amikor először láttam ilyet, felfordult a g yomrom. A többiek
is íg y voltak vele. A tarkólövés talán a leg undorítóbb kivég zési mód. A pisztolyt a nyakszirthez
szorítják, enyhén felfelé fordítva a csövet, aztán bumm. A fej általában hátracsavarodik, és a
kirobbanó ag yvelő beteríti az arcot. A test meg merevedik, és eldől, mint eg y zsák.
Most már képesek vag yunk rezzenéstelen tekintettel vég ig nézni eg y tarkólövést. Néha még
szórakoztatónak is találjuk. A háború meg változtatott minket. Ha nem íg y volna, már rég en
eg y tébolyda lakói lennénk.
Schmidt elejti a két lőszeres ládát, és összeesik. Az aknavető alaposan fejbe kólintja.
– Betel Felállni! – ordítja vérben forg ó szemmel a Lég iós. Beledöf a hátába a bajonettel, de
Schmidt nem mozdul.
– Csak a szájad nag y, mi? – veti oda meg vetően Tang ó.
– Dug j fel eg y kaktuszt a seg g ébe – javasolja Buffalo. – Az majd meg hozza az életkedvét!
A Lég iósnak sikerül talpra állítania Schmidtet.
– A lég ióban sok mindent meg tanítanak az embernek – nevet diadalittasan.
Nem sokkal később Schmidt vég leg beadja a kulcsot. A holttestét eg y hang yabolyra teszik.
Nem telik bele sok, és teljesen ellepik a boly kövér, vörös lakói.
A menetelés folytatódik. Másnap eg y kővel és palával beterített fennsíkra érünk. Itt még a
kaktusz sem bír meg telepedni. A nyelvünk akár eg y darab száraz vatta. Már csak fejenként eg y
adag vizünk maradt.
Két 500-as távozik az örök vadászmezőkre eg yetlen nyikkanás nélkül. Nem verg ődnek, nem
rándul g örcsbe a testük. Csak voltak, nincsenek. A kiszáradás már csak ilyen.
– Miért nem bírtak azok a rohadékok azelőtt meg dög leni, hog y meg itták az adag jukat?
– háborog Tang ó.
– Istenem… Emlékeztek még arra az alkalomra, amikor meg -kettyintettük azokat a mong ol
csajokat a vízesés alatt? – álmodozik Porta.
– Ha valaki még eg yszer vízről mer beszélni, szétlövöm a fejét! – kiáltja rekedt hang on
Heide.
Csontvájz felfedezte, hog y az atya eg y színültig teli kecskebőr tömlőt rejteg et a reverendája
alatt.
– Adja át, atyám! – parancsolja Papa.
– Ez szenteltvíz – mosolyog bárg yún a pap. – Azért tartog attam, hog y leg yen mivel
meg mosni a lábunkat, mielőtt belépünk a szentek templomába.
Felpattan eg y kerek kőre, és mag asan a feje fölé tartja a kulacsot.
– Még mag ára locsolja ez a barom! – bődül el Buffalo. Fenyeg etően körülvesszük az atyát.
– Szenteltvíz! – kiabálja. – Szenteltvíz Dimitrovg rádból!
– Az se érdekel, ha Salamon király hug yozta! – ordítja Pici. – Ideadod, vag y meg halsz!
– Balszerencsét hoz ránk! – károg ja Barcelona. – Mikor a heg yidandárnál szolg áltam, a
nyakunkba akaszkodott eg y hozzá hasonló mániákus. Amerre jártunk, mindenütt balsors
kísérte utunkat. Mahag ónifák dőltek a fejünkre, aknamezőre tévedtünk, a csapatszállító
járműveink sorra csütörtököt mondtak. Drutusznál eg y eg ész heg y zúdult le ránk. Eg y hónapig
szenvedtünk miatta, aztán eg y ruszki dezertőr, eg y exkomisszár felvilág osított minket. Tőle
[9]
tudtuk meg , hog y a reverendás az oka mindennek. De tudjátok, milyenek a Jäg erek . Ájtatos
lélek eg ytől eg yig mind, nem mertek volna kezet emelni eg y papra. Sebaj, meg tette helyettük
a ruszki. Az ő neveltetése nem tiltotta a papok kipurcantását. Mög éje lopakodott, miközben az
atya g rúz tejfölt zabált, és bumm! A reverendás ag ya g yönyörű rózsaszínre festette a tejfölt. A
szerencse még aznap este visszapártolt hozzánk. Minden csodálatos volt eg észen addig , míg az
Elbrusznál ránk nem szállt eg y másik pap. A szerencsénknek lőttek! Nem telt bele nyolc nap, és
az eg ész dandár a Valhallában csücsült.
Papa felug rik a kőre, fürg én, akár eg y hiúz, és kitépi a kulacsot a pap kezéből. Porta ölébe
löki.
– Te felelsz a tartalmáért!
– Ejha! – füttyent Porta. – Hát ennyire meg bízol bennem? Jobban, mint az apám. Leg alábbis
azután, hog y rajtakapott, amikor a titkos piatartalékát dézsmáltam.
Felkaptatunk eg y meredek heg yoldalon, és meg int kaktusszal találjuk mag unkat szembe.
Pici toronyként mag asodik előttem. Ádázul szórja a szitkokat, de a kaktusz nem akar
elhervadni a nyelvezetétől. Szívós növény. Ahog y Pici meg torpan, nekifutok, de észre sem
veszi, hog y valaki nekiütközött. A nehéz g éppuska a hátára van szíjazva állvánnyal, mindennel
eg yütt. Pici fáradhatatlanul cipeli. Háromszor akkorákat lép, mint én. A testmérete abnormális.
Hatalmas izmok dag adnak a feszülő eg yenruha alatt. Az ereje is abnormális. Ha a vállával
nekirohan eg y tég lafalnak, az beomlik. Úg y töri ketté puszta kézzel a tég lákat, mint más a
kétszersültet. Porta meg van g yőződve róla, hog y Pici nag yapja g orilla volt, és akkor kapta el a
nag ymamit, amikor az lehajolt a ketrec mellett, hog y meg kösse a cipőfűzőjét. Pici nem
harag szik érte. Szerintünk eg yáltalán nem bánná, ha az anekdota ig az volna.
Eg y tövises ág vág ódik az arcomnak. A növény heg yes karmai feltépik a bőrt. Vér csepeg az
eg yenruhámra az államról. A szanitéc ellátja a vág ásokat, de délutánra még is feldag ad a
képem, és diderg ek a láztól. A szanitéc belém vág valamilyen fertőzés elleni injekciót, de olyan
brutális erővel, eg yenruhán keresztül, hog y úg y érzem, a tű eg észen a tüdőmig hatolt.
Dühösen feléje vág ok a g éppisztollyal. A szanitéc ijedten elug rik, a tű belém törik. Hallom a
roppanást.
A szanitéc annyira felhúzza mag át, hog y ha nem fog ják le, szétlövi a fejem a P-38-asával.
Még sokáig duzzog , és nem hajlandó hozzám nyúlni. Szerencsémre az 500-asok; közt is van eg y
ápoló. Ő szedi ki belőlem a törött tűheg yet.
– A szomjhalál a leg rosszabb minden halálnem közül – néz vég ig a Lég iós a köves
pusztaság on. A leveg ő vibrál a hőség től.
Áthatolhatatlan bozóthoz érkezünk. Olyan sűrű, hog y a bozótvág ók nem tudnak kárt tenni
benne.
– Vissza! – parancsolja fog csikorg atva Papa.
Elhatalmasodik rajtunk a kétség beesés és a félelem. Úg y érezzük, már nincs remény.
A heg yen túlról g éppuskapárbaj hallatszik. Eg y Maxim darál, aztán eg y MG-42-es válaszol.
Új ösvényt keresünk, de ez is a bozóthoz vezet. Kimerülten a földre rog yunk.
Papa kiteríti a térképet, és mag ához inti Sztojkót.
– Hova hoztál minket, ember? – csap nyerg esen a térképre.
– Minek ideg es, Herr Feldwebel? – kérdezi ártatlan képpel Sztojko. – Én követni az iránytű,
de az forog körbe-körbe. Nem tehetni róla. Bolg ár királyi testőr mindig eng edelmeskedik
parancsnak. Csak ostoba katona meg y saját feje után.
Papa elszedi tőle az iránytűt.
– Ennek semmi baja! – ordítja vörös képpel.
De amint Sztojko az iránytű közelébe ér, a tű szédítően pörög ni kezd.
– Mit tartasz a zsebedben, te idióta? – kiált rá Porta.
– Csak olyan dolg ot, ami kell otthon, ha vég e lesz a háború.
Papa meg motozza. Eg y dinamó alkatrészei kerülnek elő. Ennek a mág nese bolondította meg
az iránytűt. Papa őrjöng ve a kaktusz közé vág ja.
– Vig yázat, őrmester – fig yelmezteti Sztojko. – Nem csinálj nag y zaj. Jön g onosz
kaktuszördög , kezébe éles bozótvág ó. Kaktusz szelleme nem érdekli, hog y vag y német vag y
ruszki. Levág tökfej, mielőtt azt mondhatsz, hog y „Heil Hitler!” vag y „Éljen a Vörös Front!”.
Szellem nem szereti nag y zajt. Nag yon vig yázz. Nap lemeg y, ördög előbújik kaktuszból!
– Az ördög öd bekaphatja! – ordítja mag ánkívül Papa.
Sztojko háromszor is keresztet vet, és többször is meg perdül a sarkán. Ez állítása szerint
hatékony védelem a kaktusz ördög e ellen.
– Nem tetszik ez nekem – suttog ja Pici, és ő is keresztet vet. Hústorony barátunk nag y
tisztelője mindennek, ami természetfölötti.
– Miért nem azt az utat választottad, amit ismersz, az isten szerelmére? – kérdezi
csüg g edten Papa.
Sztojko meg rázza a fejét, és tehetetlenül széttárja a karját. A nap meg csillan széles
testőrség i váll-lapján.
– Feldwebel parancsolta, hog y kövessem iránytű. Sztojko g ondolta, hog y marhaság , de
bolg ár királyi testőrség katonája nem szeg i meg parancs. Te mondtad, hog y menjek iránytű
után, és én mentem. Te vag y parancsnok. Nem mondtad, menni rövidebb út haza.
– Istenem – nyög fel Papa. – Miért büntetsz eng em?
– Jó fej a srác – röhög a hasát fog va Pici. – Meg kellene kérni Heidét, hog y ajánlja be a
Führerhez. Lefog adom, hog y a nag yfőnök már az első nap g utaütést kapna tőle!
Papa felsóhajt, aztán int Sztojkónak, hog y üljön le melléje.
– Ide hallg ass, Sztojko! Most arra kérlek, hog y felejtsd el a katonaság ot. Vedd úg y, hog y már
nem vag y katona…
– Őrmester! Köszönöm neked! – Sztojko feláll, és valahová a heg yeken túlra mutat. – Sztojko
most hazameg y a földjére, és meg csinálja munka, ami elmaradt háború miatt. Te írj nekem
levél, ha meg érkeztél Németország ba.
Körbejárja a társaság ot, hog y elbúcsúzzon az emberektől. Beletelik néhány percbe, mire
Papa felszedi az állát. Ekkor azonban elemi erővel robban ki belőle a düh.
– Majd adok én neked földet, te ag yalág yult, de akkorát, hog y százéves korodra se fog od
bevetni! Ülj vissza azonnal, és nyisd ki azt a zsíros füledet! Úg y! Most pedig befog od a szád, és
fig yelsz, míg azt nem mondom, hog y beszélhetsz. Ha viszont valamit nem értesz, azt
meg kérdezheted. Világ os?
– Őrmester! Nem értem!
– Mit? Mi az istent nem értesz, ember? – kérdezi az ag yvérzés határán Papa.
– Nem értem, hog y mit kell érteni – feleli ártatlan mosollyal Sztojko.
Papa a földhöz teremti a sapkáját, felrúg eg y lőszeres ládát, aztán a bolg árra mered, és
hosszú ideig farkasszemet néz vele. Az jóindulatúan állja a tekintetét.
 – Ezennel újra kinevezem katonának, és meg parancsolom, hog y használja a saját fejét is. Ha
valami nem tetszik vag y valamit nem ért, most szóljon!
– Őrmester! A háború nem tetszik! Nem értem a háborút!
– Jézusom – sóhajtja kétség beesetten Papa. – Tudom, ember! Tudom! Én se értem, de benne
vag yunk. Nyakig . A háborúban. De most ezt inkább felejtsd el. A kaktuszreng eteg közepén
vag yunk, érted? Most csak ezzel szabad fog lalkoznunk. Más tég ed ne érdekeljen. Te csak azon
törd a fejed, hog yan tudsz kivezetni minket innen. Meg tennéd? Te vag y az eg yetlen
reménység ünk. Én és az eg ész eg ység arra fog unk menni, amerre te vezetsz minket, rendben?
Te leszel a főnök! Értesz eng em?
– Adsz csillag ot, én adok parancsot. Bolg ár királyi testőr nem mer parancsot adni csillag
nélkül.
Papa leszedi a csillag okat a váll-lapjairól, és habozás nélkül kinevezi Sztojkót ideig lenes
őrmesternek. Az eg ység tiszteleg új parancsnoka előtt.
– Most már értem. Mi ketten őrmesterek. – Sztojko boldog an felnevet. – Mondod hamarabb,
mi már volnánk otthon, hűs vízzel a hasunkban. Ti vártok. Meg keresem az utat.
Már majdnem lemondunk róla, amikor előcsörtet a kaktuszreng eteg ből. Koszos és véres a
tüskéktől, de naptól cserzett arcáról elég edettség sug árzik.
– Meg találtam utat! – kiáltja vidáman. – Nehéz ösvény, de jó ösvény. Nem lesz kaktuszördög .
Kaktuszördög nem szereti kék kaktusz. Sok skorpió él kék kaktuszban. Nem szabad fog ni.
Skorpió öl. Nem fog kaktusz, akkor ösvény könnyű. A távolban rázendít a teljes háborús
zenekar.
– Ez úg y hang zik, mintha az eg ész kupleráj errefelé tartana – fülel Porta.
– Jobb lesz, ha sietünk. Ahog y a cseléd is mondta az úrfinak, mikor az a kamrában felhajtotta
a szoknyáját – vig yorog Pici.
– Jöjjenek csak. Hátha az utunkba akad valami jármű, amit elkobozhatunk – álmodozik
Buffalo.
– Jármű? Itt? – csodálkozik Porta. – Esetleg lovakra g ondoltál? Az tényleg jó lenne. Ha
szomjan dög lött, meg ihatnánk a vérét.
– Ha visszatértünk az ezredhez, hülyére iszom mag am jég hideg vízzel. Az se érdekel, ha
utána tüdőg yulladást kapok – nyalja meg repedezett ajkait Greg or.
– Én leg először a lepedőakrobatákat fog om meg kérdezni az öcsi állapotáról – tódítja Porta.
– Nag yon remélem, hog y nem keletkezett benne kár a krónikus vízhiány miatt.
Átkelünk eg y vég telennek tűnő dombsorozaton, míg vég ül eg y olyanra nem érünk, amelyik
teljesen más, mint az előzőek voltak. Meredekebb, mag asabb, és teljesen lapos a teteje. Néhány
percig csak állunk és bámuljuk. Van benne valami fenyeg ető, amitől nyug talanság fog el
mindannyiunkat.
Sztojko talál eg y ösvényt. Zihálva, nyög décselve felkapaszkodunk. Fentről lehang oló
panoráma tárul elénk. Lerog yunk, és már félálomban vag yunk, amikor az atya ordítozni kezd.
– Víz! Látják! – mutat az előttünk elterülő kősivatag ra. – Eg y tó hattyúkkal.
A fennsík tényleg hullámzani látszik a hőség ben, de víznek nyoma sincs.
Az atya ész nélkül rohan a „tó” felé, még a reverendáját is felemeli, hog y ne leg yen vizes. A
meredek lejtőn hasra vág ódik, és eg észen a lapály aljáig g urul. Eg y darabig nem mozdul,
mintha nyakát törte volna, de váratlanul felpattan, és rohan tovább, ide-oda cikázva a
vándorkövek között.
– Víz! Víz! – hasra vág ja mag át a porban, és fetreng , mint a malac, ha pocsolyát talált.
– Istenem, még sem hag ytál hát el eng emet!
– Indulás! – szólal meg Papa, és előreindul. A társaság eg y részét úg y kell felrug dosni. Az
eg yik sebesültünk meg halt, de nincs erőnk eltemetni. A földbe szúrjuk a karabélyát, és
ráakasztjuk a sisakját. A dög cédulája Papa zsebébe kerül. Íg y leg alább a szülei nem fog ják
évtizedekig hazavárni eltűnt fiukat.
A Lég iós recseg ő torokkal énekelni kezd. Porta előveszi a fuvolát a csizma szárából. Pici is
sebes ajkához emeli a szájharmonikát. Erőtlen, kísérteties zene, de leg alább eltereli a
fig yelmünket a nyomorúság unkról.

Es war zwei Legionare,

Michael und Róbert,
sie hatten das Fort verlassen
und suchten den Weg zu Meer.
Sie wollten nie wieder Patrouille gehen,
und nie wieder im leben auf Posten stehen.
Es war zwei Legionare,
Michael und Róbert,
[10]
Adieu, mongénéral, Adieu, Herr Leutnant …

Tátott szájjal bámuljuk a papot, aki határozott karcsapásokkal „úszik”. Eg yikünknek sincs
lelki ereje meg rag adni és talpra állítani. Mindenki a mag a bajával van elfog lalva.
– Víz! – sikítja boldog an, és folytatja a lubickolást a vörös porban.
– Csapjuk szét a fejét – javasolja Heide, és már emeli is a g éppuskáját, hog y üssön.
– Hag yd békén! – parancsol rá Papa.
A nap könyörtelenül süt. Szinte érezni véljük, hog y a velő felforr a csontjainkban. Az ag yunk
is felforr. Két 500-as eg ymásnak esik. Gyilkos indulattal verik eg ymást, és mire sikerül
szétválasztani őket, az eg yik kiontotta a belét a másiknak a bajonettjével. A szanitéc eg y
g olyóval vet vég et a sebesült szenvedésének. Ez ug yan teljesen szabályellenes, de
pillanatnyilag senkit sem érdekel. Papa nem tudja, mit kezdjen a tettessel. Vég ül közli, hog y az
extörzsőrmester nem volt beszámítható állapotban, és meg keg yelmez neki.
Az atya eltűnt. Csak akkor vesszük észre, amikor Papa meg kérdezi tőlünk, hog y hol van. Két
embert visszaküld érte. Nem akarnak elindulni, de Papa vég ül jobb belátásra téríti őket a
g éppisztolyával.
Késő éjszaka térnek vissza. Dühösen Papa lába elé lökik a pap hulláját.
– Vég re-valahára meg tért Ábrahám kebelére! – hümmög i Tang ó, miközben köröket ró a
homokban. A táncról még íg y, hulla-fáradtan, kopog ósra száradva sem mond le.
– Szeg ény, szeg ény ember! Milyen szomorú, hog y éppen akkor kellett meg halnia, amikor az
Úr bizonyság ot szolg áltatott neki – csóválja Porta a fejét színlelt közönnyel.
Az eg ység meg int útra kel, Sztojkóval és Papával az élen. Ezúttal is Pici van előttem. Széles
hátától semmit nem látok. A válla ritmikusan fel-alá jár, mint eg y teve púpja. Enyhén
előreg örnyed az SMG súlya alatt. A rég i szép időkben a katonának csak eg y puskát kellett
mag ával cipelnie, de nézz meg minket, a leg újabb világ háború rabszolg áit. Géppuskák,
állványok, tartalékcsövek, duplacsövek, pisztoly, g éppisztoly, távolság mérő, eg y rakás lőszer,
jelzőrakéták, személyes holmik. Csak a g ázmaszkot dobtuk el. Nem mintha különösebben
súlyos volna, hanem mert a doboza kitűnően alkalmas apróbb holmik, cig i, g yufa meg efféle
tárolására. Ha az ellenség nag y mennyiség ben g ázt vetne be, a háborúnak eg ykettőre vég e
lenne. Nem sok német katonát ismerek, akinél még van g ázmaszk. Európa tele van g azdátlanul
heverő g umimaszkokkal.
A kősivatag vég telennek hat. Sziklák balra, sziklák jobbra, sziklák előttünk. Ameddig a szem
ellát, mindenütt csak kő és kő, ráadásul olyan forróak, hog y kenyeret lehetne sütni rajtuk.
Éjszakára viszont úg y lehűl a leveg ő, hog y csattog a fog unk. A madarak ide már nem követnek
minket, viszont annál több dög lött példányt látunk. Tele van velük a sivatag .
– Mitől purcanhattak ki ennyien? – fordít fel Porta eg y hatalmas fekete madarat a
g éppisztolya csövével.
– Pestis! Madárpestis! – jelenti ki Heide, aki mint mindig , most is ideg esítően tájékozott.
– Tartsátok mag atokat távol tőlük. A fertőzés az emberre is átterjedhet!
Porta g yorsan beletörli a feg yver csövét a vörös porba.
– Pestis? Az elég szar – néz eg yütt érzően a madárra Pici. – Háború és pestis. Az emberiség
két leg nag yobb ellenség e, és mi itt parádézunk, a kettő kellős közepén!
– Nincs az a háború és pestis, amit az én szerencsém ki ne védene – leg yezg eti mag át sárg a
kürtőkalapjával Porta.
Mély álomba zuhanunk. Eg y robbanás ver fel minket. Az eg yik 500-as felrobbantotta mag át
eg y kézig ránáttal. Ronda látvány, belső szervek mindenfelé. Persze, hog y meg nézzük. Leg alább
lesz miről beszélg etni.
Pici biztos benne, hog y hamarosan vizet fog unk találni. Esküszik rá, hog y vízszag ot érez.
Szakértően összedörzsöli a középső és a mutatóujját.
– Nedvesség van a leveg őben! – jelenti ki mély meg g yőződéssel. Majdnem összeverekedünk
az állítása miatt.
Porta eg y maréknyi félholt, sárg ásbarna csig ára bukkan. Eg ész jó ízük van, csak g yorsan le
kell nyelni őket. Az eg ész eg ység csig ák után kezd kutatni. A lelkesedés határtalan, míg Pici
meg nem kérdezi Heidétől, hog y a csig áktól el lehet-e kapni a madárpestist.
Elmeg y az étvág yunk. Eg yedül Portára nincs hatással a válasz. Összeszedi tőlünk a csig ákat.
A mag asba dobja és elkapja a szájával. Nyeli őket eg ymás után, eg y darabban, mint g ólya a
békát. Látni lehet, ahog y lecsúsznak vékony nyakán.
Az éhség eng em is jobb belátásra térít. Lenyelek ötöt, de a hatodik mozog ni kezd a
szájamban. Undorodva kiköpöm.
Fura, de a csig ák a szomjamat is csillapítják. Amikor meg int felkerekedünk, sokkal jobb
erőben érzem mag am.
Sztojko eg y szűk hasadékon vezet át minket. A mag as g ránitfalak eltakarják az ég boltot,
csak eg y keskeny csík látszik belőle. Örülnünk kellene az árnyéknak, de a bezártság érzése még
a hőség nél is nyomasztóbb.
– Istenem… Mintha a sírban lennénk – motyog ja Greg or. Nag yon mag a alatt van.
Még az se seg ít rajta, hog y Porta a Ferrarikról kezd beszélni.
– Hog y is volt az a sztori a dízel Mercivel? – kérdezem Greg ortól, hog y jobb kedvre
derítsem, de hasztalan. Greg or most nem tud sportautókra g ondolni. Még akkor is csak üres
tekintettel bámul mag a elé, amikor meg kérjük, hog y meséljen a tábornoka meisseni
porcelánbilijéről. Pedig ez eddig mindig feldobta.
 Még a nap folyamán mag unk mög ött hag yjuk a szorost. A kősivatag folyatódik.
Heide veszi észre őket elsőként. Csontvázak. Százával fehérlenek a zöld kaktuszok közt.
Emberek és öszvérek csontjai széthag yott felszerelésekkel veg yesen. Néhány csontkoponya még
mindig sisakot visel. A leg többen bolg árok, de akadnak köztük olasz bersag herik is.
Meg ismerjük őket tollforg ós sisakjaikról.
– Szent maffia, hát itt meg mi történt? – nyug talankodik Barcelona.
– Azt csak a jóisten tudja – feleli Papa. – Valószínűleg a partizánok műve. Nem lehetnek itt
rég óta. A nap, a szél és a kiszáradás se perc alatt csontvázzá aszalja a testet.
– Azért a hang yákról se feledkezz meg – teszi hozzá Porta.
A táplálkozásunk kezd elfajulni. A Lég iós kövér bog arakat talál a csontvázak közt. Kövérek és
csodálatos ízük van.
Késő délután eg y faluba érünk. Itt is mindenütt csontvázak hevernek. A főtéren eg y eg ész
sor csontváz lóg . A ruhájuk tartja őket eg yben. Porta felderítőútra indul a romok közé Picivel.
Alig akarunk hinni a szemünknek, amikor eg y vízzel teli kecskebőr tömlővel térnek vissza.
Papának a g éppisztollyal kell visszatartania minket. Olyanok vag yunk, mint a meg kerg ült
vadállatok, és nem is hátrálunk meg , míg Papa ag yon nem lő eg y különösen ag resszív
exhadnag yot. Még nem láttuk Papát ilyen elszántnak, de mi sem voltunk még ennyire
meg őrülve.
– Sorba állni, barmok! Akar még valaki eg y ing yenjeg yet a túlvilág ra?
Kelletlenül, szitkozódva sorba fejlődünk. Porta átadja Papának a tömlőt. Eg yenként
meg töltjük a kulacsokat, és a tömlő már ki is ürült.
Papa fig yelmeztetése ellenére mohón meg isszuk az eg észet. Szörnyű íze van. Pici szerint
nem is víz, hanem szamárhúg y, de kit érdekel. Eg y időre csillapítottuk a szomjunkat. Porta
fene nag y boldog ság ában fuvolázni kezd. Az akasztófa árnyékában, hátunk mög ött a szélben
leng edező akasztottakkal, énekelni kezdünk. A csontvázak ütemes zörg éssel kísérik dalunkat.

Németország, erős várunk, Húzd fel büszke,

véráztatta zászlónk. Lobogjon viharban,
dagadjon esőben, Isten velünk, rettegjen
az ellen.

Mindenki meg beteg szik a víztől. Emberek kuporog nak mindenütt letolt g atyával.
– Dizentéria – állapítja meg a szanitéc.
Hatan nem élik túl ezt az újabb meg próbáltatást. Napokig heves láz g yötör bennünket.
Erőtlenül, tehetetlenül fekszünk. Aztán lassan javulni kezd az állapotunk.
Porta meg int vizet talált. Ezúttal a szanitéc rag aszkodik hozzá, hog y főzzük fel. Nem sok
van belőle, és főve ízetlen, de jót tesz.
– Na látjátok? Én meg mondtam, hog y vizet fog unk találni vig yorog g yőzedelmesen Pici.
Pici az, aki észreveszi a két férfit. Előttünk mennek, majdnem beléjük rohantunk. Csendben
követjük őket. Gyorsan mozog nak, mintha meg bízást teljesítenének. Eg ész éjszaka
g yalog olunk. A hold sápadt fénybe vonja a pusztaság ot. Valahol eg y kutya vonít. Ahol kutya
van, ott emberek laknak, és ahol emberek laknak, ott víznek kell lennie.
A ház eg yszerű vályog épület. Eg y lejtő szélére építették, és amilyen ing atag , az ember attól
tart, hog y bármelyik pillanatban a mélybe csúszhat. A két férfi eltűnik a sarka mög ött. Portával
utánuk lopózunk, és meg húzzuk mag unkat néhány szalmabála mög ött. Az eg ység
szétszóródik, Pici felállítja a nehéz g éppuskát eg y szikla mellett.
Az eg yik férfi meg rug dossa az ajtót, és nyers hang on bekiabál:
– Delko! Olja! Látog atóitok érkeztek! Gyertek ki és üdvözöljetek minket!
Nincs válasz, csak az éjszaki szél süvöltését lehet hallani. Az ajtó recseg -ropog a rúg ások
alatt.
– Gyertek ki, latrok! Nem rejtőzhettek el az ig azság elől.
– Ig azság szolg áltatás az éjszaka közepén – röhög a markába Porta.
Az ajtó beszakadt, vasalt csizmás lábak trappolnak be a kunyhóba.
– Delko! Olja! Gyertek ki és védjétek meg mag atokat, koszos árulók! Hadd lássam, mit értek
a német barátaitok nélkül!
– Ha szakítottál volna időt arra is, hog y néha-néha hátranézz, akkor most nem lenne ekkora
szád – suttog ja Porta a g éppisztolyát simog atva. – Nag y hiba volt, hog y nem tetted. Az
életedbe is fog kerülni.
Gyufa lobban az apró ablakok mög ött. A behatoló, aki a kezében tartja, tisztán kivehető.
– Milyen tökéletes célpont – becézi a g éppisztolyát Porta.
– Lődd le! – mondom neki.
– Nyet! – vig yorog Porta. – Előbb lássuk, mit akarnak.
Eg y hosszú, vékony g yertya kezd álmosan pislákolni. Eg y ág yat világ ít meg a sarokban.
Rajta, eg ymásnak és a falnak préselődve, három ember ül. Eg y fiatalasszony, eg y férfi és eg y
ötévesforma kisfiú – íme Olja és Delko – motyog ja Porta. – Árulók, ami persze nézőpont
kérdése. Sok árulót ismerek, akik sokkal becsületeseb bek, mint ezek az „öt perccel éjfél után”-
féle nacionalisták. Cig arettát big g yeszt az ajkai közé.
– Csak nem akarsz g yufát g yújtani? – kérdezem rémülten.
Porta meg vetően rám pillant, aztán borotvapeng ével szikrát üt, és ráfúj eg y szenes
ruhadarabra. Az felizzik, s eg y pillanattal később Porta már vidáman pöfékel. Az orosz
„öng yújtót” éjszakai dohányzásra találták ki. Primitív, de működik, és nem árulja el
használóját. Porta leárnyékolja a kezével a cig it, és elég edetten kifújja a füstöt.
– A cig izés eleng edhetetlen kelléke a mókának – mondja kedélyesen.
Odabent a kunyhóban az eg yik férfi g únyosan felröhög .
– Miért nem nyitottál ajtót? Íg y kell fog adni a messziről érkezettet? Gyere ide, Ljuko! Eg yütt
a család, és repesnek a boldog ság tól, hog y láthatnak minket. – Hang osan röhög .
Ljuko, a bajtárs, aki eddig az ajtóban állt, közelebb meg y. Eg y szipka jár le-fel a fog ai közt.
Nevet. Hátborzong ató, recseg ő hang on. A hóhérok nevetnek íg y, amikor eg y különösen véres
kivég zésről mesélnek az ivócimboráknak.
– Van pálinka? – kérdezi, de nem vár választ. Kinyitja a konyhaszekrény ajtóit, és mindent
kidobál, ami mög ött pálinkát sejt. Bádog edények csörömpölnek, olcsó cseréptányérok törnek
ripityára a kőpadlón.
– M-mit akartok? – kérdezi remeg ő hang on a házig azda.
– Eg y kis beszédünk lenne veled, drág a Delko. Beszéljünk inkább németül, vag y
használhatom az anyanyelvünket? Leg yen inkább a német. Már biztosan nem beszéled jól az
édes anyanyelvet annyi németek közt töltött év után.
– Semmi közöm a németekhez – védekezik Delko. – Gondolod, hog y itt laknék, ha lenne?
– Delko, drág a kicsi Delko, mekkora szamár vag y! Mi mindent tudunk rólad. Tán a fejedre
koppintott valaki, hog y ennyire feledékeny lettél? Már nem emlékszel Peterre? És Ponéra? Meg
Illijekóra? A fivéremre?
– Nem tudom, mit akarsz. Tudom, hog y mi történt vele, de semmi közöm hozzá..
– Emlékezetkiesés. Nem mindennapi eset – jeg yzi meg a szipkás férfi. Talált eg y üveg
slig ovicát. Miután félig kiitta, a társa kezébe nyomja.
– Úg y tűnik, rag ályos. Senki nem emlékszik semmire. Háborúban különösen fertőző tud
lenni ez a beteg ség . Te is elkaptad, Olja?
Az asszony nem felel. Tág ra nyílt szemrílel, reszketve nézi a betolakodókat. Szorosan
mag ához öleli a kisfiút.
– Ez a száraz leveg ő annyira kiszikkasztja a g ondolatokat, hog y elég eg y fuvallat, és huss,
elrepülnek – röhög a szipkás. Elég edetten meg simog atja a hasát, és böfög eg y hang osat.
– Miért törtetek ránk az éjszaka közepén? Miért nem jöttetek nappal, mint a becsületes
emberek?
– Delko, Delko! Hát nem érted? Annyira hiányoztál nekünk, hog y már nem bírtunk várni.
Amint meg tudtuk, hol vag y, repültünk. Német barátaid voltak oly szívesek és elhoztak minket
eg y darabon. Nekik is dolg ozunk néha, mint tudod. Vag y nem tudod? Pedig nag yon
elég edettek veled és Oljával. Scharndt SS-Obersturmführer személyesen kérte, hog y keressünk
fel titeket és g ondoskodjunk rólatok. Most tehát itt vag yunk, és gondunk lesz rátok. – Körülnéz a
szeg ényesen berendezett szobában. – A szófiai lakásod ig ényesebb volt. – A szipkás elreccsent
eg y nevetést. Mintha akasztófa nyikorog na a szélben leng ő halott súlya alatt. A bajtársa nótára
g yújt:

Wenn was nicht klappt, dann sag ich unverhohlen, wie

man so sagt ‘Die Heimat hat’s befohlen!’ Es ist so schön,
gar keine Se hűld zu nehmen, und sich nur einfach ein
[11]
Soldat zu nennen

– Nem unatkozol itt fent? – kérdezi kajánul a nőtől a szipkás.

– Eg y ilyen finom kis husinak nem ilyen hely való.
A fiatalasszony remeg ő kézzel állig g ombolja a hálóköntösét. A kisfiú közelebb bújik az
anyjához. Nem ért németül, de azt látja, hog y baj van.
A szipkás leveszi a falra akasztott g itárt, és felül vele az asztal tetejére. Meg peng eti a
húrokat.
– Zenés összejöveteleket is tartasz? – röhög a g itárt bong atva.
A kis család meg próbál beleolvadni a falba. Arcuk viaszsárg a a félelemtől. A tücskök
hang osan cirpelnek, alig hallani tőlük a g itár disszonáns hang ját.
Bizonytalanul Portára nézek, és felemelem a g éppisztolyomat.
– Még ne – suttog ja. – Ez az üg y nem tartozik ránk. Intézzék csak el eg ymás közt.
Azt kívánom, bárcsak valahol máshol lehetnék. Az ablakok mög ött tovább folytatódik a
dráma. A kisfiú az apja mellkasára hajtja borzas fejét.
– Miért álltatok át a nácikhoz? – kérdezi a g yufás.
– Eg yértelmű. Mert úg y g ondolta, hog y előnyére fog szolg álni – feleli a házig azda helyett a
szipkás. Lekanyarítja a karabélyt a válláról, és szertartásos mozdulatokkal előszed eg y tárat a
zsebéből. A fény felé tartja. A hat g olyó meg csillan a g yertyafényben. – Gyönyörűek, nem ig az?
Német g olyók! – Kivesz eg yet a tárból, és szemüg yre veszi. – És még új is! Gyártva
Bamberg ben, 1943-ban. Mintha a te nevedet is belevésték volna!
Olja csendesen sírdog ál.
– Rég óta keresünk – mondja a g yufás. – Sose találtunk volna meg , ha a német barátaid
készség esen útba nem ig azítanak. És most itt vag yunk! Ki hitte volna?
– Még se örül nekünk – röhög a szipkás férfi. Visszateszi a g olyót a helyére, és a puskába
nyomja a tárat.
– Delko és Olja, ti elárultátok a honfitársaitokat – mondja a g yufás, minden eg yes szót
alaposan meg ízlelve – , ezért a távollétetekben halálra ítéltek titeket. Azért vag yunk itt, hog y
vég rehajtsuk az ítéletet.
– Mi nem árultunk el senkit! – kiáltja Delko, és védelmezőén a háta mög é tuszkolja az
asszonyt és a g yereket. – A hazánk Németország szövetség ese. A hadsereg ünk a szovjetek ellen
harcol. Én bolg ár rendőr vag yok, és csak a kötelesség emet teljesítettem.
– Delko, te semmit nem értesz! Rendőrként a royalisták eszköze voltál, de a bolg ár népnek
eleg e van a királyból és fasiszta szövetség eseiből. Mi nem akarunk a szovjet nép ellen harcolni!
– A király adott parancsot a szovjetek elleni harcra! – üvölti kétség beesetten Delko. A két
karabély csöve felemelkedik Belelát a csövükbe.
A szipkás száraz hang on felnevet.
– Milyen ostobák! – mondja a társának. – Képtelenek felfog ni. Olja felsikít, és a tenyerébe
rejti az arcát. Delko fel akar állni, de aztán visszarog yik az ág yra. A sorsát úg ysem kerülheti el.
A kisfiú összébb húzza mag át, és a rémülettől tág ra nyílt szemmel bámulja a két félelmetes
ideg ent.
Halálos csend telepedik a nyomorúság os szobára.
A szipkás a falnak vág ja a g itárt. A húrok cincog va elpattannak. A férfi felnevet, aztán
vészjóslóan elhallg at.
Két lövés dördül, csaknem eg yszerre.
Olja oldalra dől és lefordul az ág yról. Az arca még mindig a tenyere mög é rejtve. Delko fel
akar emelkedni, de visszahanyatlik az ág yra, és meg markolja a párnát. A teste g örcsbe rándul,
aztán elernyed. Meg int csend. A két hóhér hosszú percekig nem mozdul. Még mindig az asztal
tetején ülnek.
Hosszú, éles hang ú madárfütty hallatszik az eg ység től. Porta hollókárogással válaszol. Ez azt
jelenti, hog y rendben vag yunk.
– Miért nem hívtad ide őket? – kérdezem.
– Nyet. Papa elrontaná az utolsó felvonást – feleli sátáni vig yorral Porta.
– Bemenjünk?
– Isten őrizz! Hadd szórakozzanak még eg y kicsit a rohadékok.
A két férfi azóta sem mozdult az asztalról. A kisfiút nézik, aki az apja fejét simog atja.
– Eng em is le fog tok lőni?
A hóhérok kérdőn eg ymásra néznek. A szipkás felemeli a karabélyát.
– Ne! – vakkant rá a másik, és félrelöki a feg yver csövét.
– Miért ne? – kérdi meg lepetten a szipkás.
Beélesítek eg y kézig ránátot. Ha meg ölik a fiút, bedobom. Olyan ideg es vag yok, hog y eg ész
testemben remeg ek.
 – Apa! Anya! Miért hag ytatok itt? Mi lesz most velem? – kiáltja a kisfiú reszkető hang on, de
nem sír. Hátborzong ató, hog y a háború mennyire meg keményítette a g yerekeket. A halál
mindennapos dolog számukra. A két férfi leug rik az asztalról. A szipkás a konyhaszekrényhez
lép, és még eg yszer átkutatja, abban a reményben, hog y talál valamit, aminek még hasznát
veheti. Miután vég zett, a puskacsővel meg böki a két felnőttet. Olja még léleg zik. A férfi a
tarkójához nyomja a puskát, és szemrebbenés nélkül lő. Ag yvelő– és koponyadarabok
fröccsennek a falra.
Porta rám néz. Nem szólunk eg ymáshoz, de tudjuk, hog y mit kell tenni.
Zajosan elhag yják a kunyhót.
Eg y fehér kiskutya lohol elő a ház mög ül. A szipkás a fejére üt a puskatussal, és berúg ja az
élettelen testet a kunyhóba.
– Jobb lett volna meg ölni a kölyköt – mondja a társának a szipkás, miután kiértek az
udvarból. – Ha a németek idejönnek, személyleírást adhat rólunk.
– Ig azad van – bólint a g yufás. – Menjünk vissza és intézzük el.
A szipkás elreccsent eg y röhög ést, aztán majdnem szívrohamot kap, amikor belerohannak a
g éppisztolyokba.
– Üdvözletem! – emeli meg Porta a kürtőkalapját.
– Ah! – rezzen össze a szipkás.
– Bú! – ijeszt rá Porta.
[12]
– Wir haben Ausweis – siet közölni a g yufás. – Az SD-nek dolg ozunk.
– Eg y nag y frászt – feleli Porta, és a g éppisztoly csövével a képébe üt. A férfi arcát elönti a
vér.
A szipkás g yomorszájának nyomom a feg yvert.
– Eg y hang ot se, pajtás, vag y jóllaksz ólommal. Mint minden g yilkos, rettenetesen félti az
életét.
– Mit akarnak?
– Találd ki – vig yorog Porta.
– Áruljuk el neki? – kérdezem. Porta a férfi arcába köp.
– Még hog y az SD-nek dolg ozol! Csak azt ne mondd, hog y barátok vag yunk.
– De hát ez az ig azság – állítja buzg ón a szipkás. Remeg a félelemtől.
– Az más! – bólog at meg értően Porta. – Ezek szerint a ház lakóival is jó kapcsolatot
ápoltatok.
– Árulók voltak – hazudja szemrebbenés nélkül a g yufás. – Kommunisták, szovjet kémek.
Porta elismerően füttyent.
– És ti móresre tanítottátok őket! Szép, nag yon szép, csak az a baj vele, hog y eg y szó sem
ig az belőle. Azt azonban el kell ismernem, hog y nag yon értitek a módját. Ilyen drámai hatású
kivég zést még életemben nem láttam. Ha ez színház lenne, én pedig kritikus, akkor öt csillag ot
adnék rá.
– M-mi csak pa-parancsot teljesítettünk – dadog ja a szipkás.
– Parancsot? És ti máris loholtok? – g únyolódik Porta. – Ing yen és bérmentve? Nag yon
pancserek vag ytok, kisfiam. Mi viszont profik vag yunk, érted? Minket fizetnek a g yilkolásért.
De mivel azt mondod, hog y a barátaink vag ytok, nektek ing yen fog juk szétlőni a fejeteket. Eg y
fitying etekbe se fog kerülni. És szakértő munkát kaptok érte!
Az ösvény felől feg yvercsörg és hallatszik. Papáék elunták a várakozást. Portára pillantok, ő
pedig bólint.
– Jól van, nem kell meg ijedni. Csak vicceltem. Ha most nag yon g yorsan elhúztok, mielőtt
még az őrmester ideérne, akkor meg úszhathátok.
Először nem mozdulnak, de aztán Porta biztatóan elmosolyodik, és ez meg g yőzi őket.
Sarkon fordulnak, és futni kezdenek.
– Viszlát, fiúk! – kiáltja Porta, és meg billenti a kürtőkalapját.
Leadunk két sorozatot. A két férfi elesik, és leg urul az ösvényre.
– Mi az ördög folyik itt? – kiáltja Papa a hullák láttán. – Mit műveltél már meg int, Porta?
– Csak két pog ány – menteg etőzik Porta. – Az imént öltek meg eg y házaspárt. Elfog tuk őket,
de meg akartak szökni. Hiába kiáltottam rájuk, nem álltak meg . Nem volt mit tenni, lőnünk
kellett. Mindent a szabályzatnak meg felelően csináltunk, elhiheted nekem.
Papa nem hisz neki, de tehetetlen.
Pici viszont annál jobban örül a friss hulláknak. Három aranyfog g al g azdag abb.
– Szép munka volt, fiúk. Majdnem kettévág tátok őket. Nag yon bárg yúk lehettek, hog y futni
próbáltak.
A kisfiú még mindig az apja mellett ül, és a haját simog atja. A keze vértől vöröslik.
– Apa! Anya! Miért hag ytatok itt? Mi lesz most velem? – ismételg eti g épiesen, kifejezéstelen
arccal.
Papa az ölébe veszi, és vig asztalni próbálja.
– Velünk jössz!
Eltemetjük a szülőket a ház mög ött. A kunyhóban semmi használhatót nem találunk. Víz is
alig van, két félig tele kecskebőr tömlő.
– Valahonnan csak hozniuk kellett a vizet – tűnődik a Lég iós.
A kisfiút hiába fag g atjuk, eg yre csak ug yanazt hajtog atja: „Apa!Anya! Miért hag ytatok itt?
Mi lesz most velem?” Folytatjuk az utunkat a sziklák közt. Eg y „tisztáson” öt halott bolg ár
katonát találunk. Ahog y hozzájuk érünk, porrá omlanak szét.
– Kiszáradás! – fog almazza meg lakonikusan Papa.
– Valószínűleg dezertőrök. Eleg ük volt a háborúból meg ebből az eg ész nyomorúság ból
– mondja tőle szokatlanul komolyan Porta.
Pici aranyfog akat keres, de eg yet sem talál.
– Menjünk már! – rikácsolja Buffalo. – A hasmenéses kaland óta eg észen csinos lett.
A szanitéc kezd becsavarodni.
– Vég e! Mindennek vég e – motyog ja eg ész úton.
Szomjasak és kimerültek vag yunk. Csak néhány kilométerig bírjuk, utána mindig
pihennünk kell.
Eg y 500-ast skorpió csípett meg . Iszonyatos ráng ások közt leheli ki a lelkét. Még számunkra
is borzasztó látvány. A neg yedik napon a szanitécünk főbe lövi mag át. A leg yek azonnal
rág yűlnek a feje alatt vöröslő vértócsára.
– Ez is eg y meg oldás – dünnyög i rekedt hang on Greg or.
– Csak éppen hiábavalóvá teszi minden eddig i erőlködését – morog ja Papa.
Nincs erőnk eltemetni a szanitécet. A hang yákra bízzuk. Néhány nap, és már csak a
csontváza meg az eg yenruhája lesz belőle. A „kereszt” – a földbe szúrt puska és rajta a
rohamsisak – a halott mellé kerül.
Barcelona eg y puskára támaszkodva biceg . Az eg yik lába háromszorosára dag adt, és rothadó
hússzag ot áraszt.
 Délután Pici és eg y ősz exezredes összevesznek. Bőszen kerülg etik eg ymást, mint két
viaskodni készülő kakas. Az ezredes kezében pisztoly. Azzal fenyeg eti Picit, hog y lelövi, és meg
is próbálja. A nyakán találja Picit, de a lövés nem halálos. A Lég iós sorozata annál inkább. Az
ezredes a g yomrához kap, és térdre rog y. Dől a vér az ujjai közül.
– Gyilkosok! – hörg i, és arccal a porba bukik.
A kisfiú váratlanul nevetni kezd. Eg y pillanatig döbbenten bámuljuk, aztán mi is röhög ni
kezdünk.
Az ezredes felemeli a fejét, és g rimaszokat vág , akár eg y bohóc. Rekedt hang on röhög jük,
mint eg y meg kerg ült hollócsapat. Eg yedül Papa nem nevet. Undorodva félrevonul. Soha nem
tudjuk meg , hog y ki volt az, aki levág ta az ezredes fejét. Tang ó épp bele akar rúg ni, amikor
eg y g éppisztolysorozat feltépi előtte a talajt.
– Most már elég ! – mordul rá Papa, és fenyeg ető ábrázattal tárat cserél.
Meg szég yenülten lerog yunk, és hamarosan mindenkit elnyom az álom. Amikor Papa felveri
a társaság ot, nég g yel kevesebben vag yunk. A lábunk ég , mintha forró üveg cserepeken járnánk.
Délután a Lég iós talál eg y kaktuszt, amelynek iható a leve. Olyan frissnek érezzük mag unkat
tőle, hog y estig nyolc kilométerrel többet g yalog olunk.
Ezúttal Porta van előttem. Hang osan motyog va „főz”: a kulináris élvezeteknek hódol, ha
másképp nem lehet, hát szóban.
– A szalonkát akasztással kell meg ölni. A tollfosztást a lehető leg nag yobb g onddal kell
elvég ezni, nehog y meg hasadjon a bőr. A szárnyakat le lehet nyesni, de a fej mindenképpen
maradjon a helyén. A beg yet el kell távolítani, mert ezek a kis g azfickók g yakran deg eszre
tömik mag ukat homokkal, ami roppant kellemetlenül tud csikorog ni az ember fog ai közt. A
belső szervek többi részét a madárban kell hag yni. Most pedig tekerjünk eg y-eg y vékonyra
vág ott szelet szalonnát mindeg yik madárka köré. Eg y kis só és bors, és be velük a forró
kemencébe, de semmiképpen, ismétlem, semmiképpen ne hag yjuk őket bent tizennyolc
percnél tovább. A szószt óvatosan híg ítsuk fel eg y parányi vízzel. A többit az asztalnál kell
elvég ezni borszeszég ő láng jánál. Eg y da rabka vajat bolondítsunk meg két kanál konyakkal. A
konyakot g yújtsuk meg , és hag yjuk elég ni. Ez fog ja meg adni a kis szörny ig azi zamatát.
Eg y darabig csendben menetel tovább, aztán meg nyalja az ajkait, és felnéz a tűző napra.
– Őszintén remélem, hog y a nyulat leg alább két órán át áztatták konyakban és vörösborban.
A vöröshag ymát vajban üveg esre pároljuk. Neg yed kiló sertéshúst hosszú csíkokra vág unk, és
vízben puhára főzünk. Ezután következik nag y fülű barátunk.
Húzzuk nyársra, süssük barnára a sütőben vag y parázs felett.
Ezután szórjuk meg eg y kis liszttel, és hag yjuk, hog y rápiruljon.
Helyezzük eg y tálba, és kínáljuk meg három pohár vörösborral, eg y kis erőlevessel, eg y
g erezd préselt fokhag ymával, s ha nem akarjuk kihívni mag unk ellen a kazanyi Szent Szűz
harag ját, ne felejtsük el a sót meg a borsot sem. Helyezzük a kis atlétát a sütőbe eg y órácska
erejéig , és míg párolódik, készítsük el a zöldség et. Harminc deka g ombát szeleteljünk olyan
vékonyra, mintha eg y fiatal szűzlány melléről szeretnénk felszolg álni. Adjunk hozzá finomra
vág ott metélőhag ymát, és keverjük össze a vajban pirított hag ymával. Hámozzunk meg nyolc
mag nélküli paradicsomot, és passzírozzuk át. Adjuk a hag ymához, pároljuk össze.
Rozmaring g al díszítsük. Ig yunk melléje bort. Javaslom a Hamantaschent, különös tekintettel
zsidó barátaink purimjára.
– Mi a fenéről zag yválsz? – kérdezem Portától.
– Csak főzőcskézek mag amnak a jól felszerelt konyhámban.
 – Inkább fog d be a szádat – förmed rá könnybe lábadt szemmel Greg or. – Csillag okat látok az
éhség től.
– Ha eg yszer hazatérünk – áll meg Porta – , meg hívlak titeket eg y kiváló vajszószos csukára.
Persze lehet kék pisztráng is, csak ig azi holland szósz leg yen rajta. Második fog ásként ajánlom
a bárányrag ut francia módra. Ezt mindenképpen cserépedényben kell felszolg álni. A fog ások
közt burg undi csig át fog yaszthattok saját levében. Ennek bizonyítottan étvág yg erjesztő hatása
van. A bárányrag ut természetesen nem követheti más, mint flambírozott palacsinta.
– Még eg y szó, és szétlövöm a fejedet – ordítja kétség beesetten Papa.
Eg y Fieseler Storch húz el felettünk. A pilóta észrevett minket, és néhány órával később
visszatér. Vízzel teli tömlőket dob le. Másnap némileg frissebben folytatjuk utunkat, és vég re-
valahára kiérünk eg y útra, ahol eg y páncéloshadoszlop felvesz minket. Korinthoszba visznek,
ahol néhány napot a kórházban töltünk. A kisfiút át kell adnunk a g örög hatóság oknak. Többé
[13]
nem hallunk felőle. Az eg ység örökbe akarta fog adni, de az NSFO kiröhög minket. Örökbe
fog adni eg y untermenscht? Kérelem elutasítva.
 Ha egyszer belép az SD-be, örökre a tagja marad. Megértette? Örökre! Tőlünk nem lehet megszabadulni.

Heydrich SD-Oberg ruppenführer,

1936 áprilisa
Az időpont 1944 egyik meleg nyári vasárnapja, délelőtt tizenegy óra. Essen utcái néptelenek. Légiriadó
van, mindenki az óvóhelyekre húzódott. Vagy mégsem? A Rottstrasse felől egy SD-őrjárat bukkan elő.
Egérszürke egyenruha, csillogó halálfejes jelvények a sapkákon. Két suhancot lökdösnek maguk előtt. A fiúk
nem lehetnek idősebbek tizenhárom évesnél.
Az őrjárat befordul a Kreuzekirch utcába, ahol egy lebombázott ház udvarába terelik a gyerekeket.
– Falhoz! – mutat az őrjárat parancsnoka a géppisztolya csövével egy koromtól szutykos falra. A fiúk
odamennek, és szembefordulnak a felnőttekkel. Beesett szemükben a félelem tébolya csillog.Mindketten elég
apró termetűek és szánalmasan soványak. – Arccal a falnak! – parancsolja sipító hangon az
Unterscharführer. Az emberei hátrálnak néhány lépést, és lövésre emelik a géppisztolyaikat. A fiúk zokogni
kezdenek. A falat markolják, ölelni próbálják, mintha az az anyjuk lenne, akitől védelmet remélnek.
– Állj! – kiáltja valaki az utca felől. Egy jól öltözött civil rohan át az udvaron.
– Mit akar? – kérdezi arrogánsan az Unterscharführer.
– Megőrült? Ezek még gyerekek! Nem végezhet ki két kisiskolást!
– Még hogy nem? De igen, és ennél többet is megtehetünk!
– De ezek még gyerekek! – érvel kétségbeesetten a civil. Az mellékes – feleli a ‘Scharführer. – A légiriadó
alatt elkövetett fosztogatást helyszíni kivégzéssel kell büntetni. Ezen az se változtatna, ha karon ülők
lennének.
– Kuhlmann professzor vagyok, a 9-es számú katonai kórház igazgató főorvosa.
– Tényleg? – A ‘Scharführer vigyorogva végignéz az emberein. – Úgy látom, senki nem jelentett beteget,
doktor úr!
– Megtiltom, hogy lelője ezeket a gyerekeket! Megértette, Herr Unterscharführer?
– A „Herr”-t nyugodtan elfelejtheti, az Unterscharführer viszont érvényes – feleli vészjósló hangon az
őrjárat parancsnoka. A professzor hasának nyomja a géppisztoly csövét. – Most pedig ide hallgasson,
professzorkám! Maga nekem csak egy pipogya civil, akinek semmi keresnivalója itt. Úgyhogy húzzon el
innen, de nagyon gyorsan.
– Parancsolom, hogy engedje el azokat a gyerekeket! – kiabálja paprikavörös arccal a professzor.
– Háromig számolok! – mordul rá a ‘Scharführer. – Ha addig nem tűnik el, maga is velük tart. Egy…
A professzor lassan hátrálni kezd. A ‘Scharführer önelégülten elmosolyodik, és remegő áldozatai felé
fordul.
– Tűz!
Ötből öt géppisztoly kattog. A gyerekek a földre zuhannak. Olyan soványak, hogy nem látszanak többnek
két halom véres ruhánál A professzor eltakarja a szemét, és botladozva az utca felé szalad.
Az SD derék katonái hanyagul a vállukra vetik fegyverüket, és zajosan kitrappolnak az udvarról. Nem
éreznek lelkifurdalást. Ők csak parancsot teljesítettek.
 A BOLHÁK

A KÉT TEST LÁGYAN HIMBÁLÓZIK a lang yos szellőben. A g erendák békésen nyikorog nak. A
2. szakasz az akasztófák árnyékában pihen. Kockajátékkal múlatjuk az időnket. Pici ag g ódva
felnéz.
– Remélem, nem fog nak a fejünkre esni.
Senki nem tudja, hog y ki akasztotta fel a német tábornokot és az orosz századosnőt. A
faluban mindent és mindenkit meg öltek. Még a kutyákat és a macskákat sem kímélték. A
századunkat küldték ki eltemetni a halottakat. Az iskola mög ött is van eg y nag yobb akasztófa.
Hárman lóg nak rajta: két partizán és eg y SS-katona a muzulmán hadosztálytól, fején szürke
fezzel. A fák ág airól is akasztottak lóg nak. Tele van velük a közeli erdő.
A tábornokot és a századosnőt eg y boroshordóra állították, amit aztán kirúg tak a lábuk alól.
A bor nag yobbik része kifolyt, de azért maradt még annyi a hordóban, hog y meg tudjuk tölteni
a kulacsainkat.
– Hol a fenében van Porta? – kérdezi Papa. Ellöki a kockákat. Hatos lett.
– Portyázni – feleli Greg or, miközben a kockáspoharat rázza a feje fölött.
– Sejthettem volna – mormog ja Papa. – Eg y nyug díjas fog orvos nem húzott ki annyi fog at
eg ész életében, mint Porta a háború kezdete óta.
– Ug yan, Papa, most nincs ig azad – tiltakozik Pici. – Meg mag yaráznád nekem, hog yan
maradhat versenyben az ember Wolf főg épész mellett, ha nem portyázik időnként, hog y
szinten tartsa a tőkéjét?
– Eleg em van belőletek. – Papa bánatában pipára g yújt. – Tud jatok róla, hog y többé nem
fog om tartani értetek a hátamat. A hullarablás az hullarablás, bárminek is nevezzétek, és
ug yanaz jár érte minden hadsereg ben: halál.
Porta bukkan elő eg y ház mög ül. Vidáman fütyörészik. Meg is van rá minden oka. Három
g yönyörű, hófehér bundát hoz a vállára vetve.
– Csóró eg y vidék – kiáltja oda nekünk. – Csak ezeket találtam.
Papa rög tön meg is veszi tőle az eg yiket. A másik kettőt Porta meg tartja mag ának. Hideg ek
az éjszakák. Pici arra kéri Portát, hog y adja ki neki bérbe eg y fél éjszakára: szeretne vég re eg y
jóízűt aludni.
– Lég y türelemmel néhány napig , és akkor meg kaphatod az eg yiket – feleli keg yesen Porta.
– Addig is azonban be kell járatnom őket. De te leszel az első a listámon, fiam. Az eg yik
parasztházban húzzuk meg mag unkat éjszakára. Papa boldog an sóhajtozik a bundája mélyéről.
Az éjszaka közepén aztán elszabadul a pokol. Papa felug rik, és rohang álni kezd körbe-körbe
a szobában, mint aki meg kerg ült. Közben hevesen vakarózik. A teste tele van bolhacsípésekkel.
Az arca csupa veres pötty és hólyag . Nem sokkal később mi is felkelünk, és csatlakozunk hozzá
a vakarózásban. Bolhák ezrei indítottak ellenünk átfog ó támadást. A bundák tele vannak velük.
Kifutunk a kunyhóból, hog y minél messzebb leg yünk a miniatűr vámpíroktól és az
elátkozott bundáktól. Eg yedül Porta marad bent. A bundáiba burkolózva fekszik, és jóízűen
hortyog . Sehog yan sem értjük. Minket majdnem felfaltak a kis dög ök. Pici szerint Portát azért
kímélik, mert vörös a haja.
– Volt eg yszer eg y kurva a Reeperbahnon, aki éppilyen vörös volt. Emlékszem, mindig a
Café Keese előtt strichelt. Na, ez a spiné sose kapta el a lapostetűt, még akkor sem, amikor
Sankt Pauliban mindenkinek az volt. Olyan nag y tetűinvázió volt, hog y elég volt beülnöd a
kocsmába, és mire észbe kaptál, már az öledbe másztak.
– Meg érdemlem, amiért voltam olyan ostoba, és üzletet kötöttem veled – vakarózik
kétség beesetten Papa – , te is meg érdemelnéd, hog y a bundáiddal eg yütt a tűzbe vesselek!
– Miért? – kérdezi sértődötten Porta. – Semmi bajuk a bundáknak. Te voltál bolhás, nem a
bunda.
Másnap Hinka ezredes meg látja Portánál a három hófehér bundát.
– Honnan szerezte őket, Porta? – hajol ki a Kübelből.
– Herr Oberst, jelentem, a svédország i nag ybácsimtól kaptam őket, jelentem. Ajándék. A
születésnapomra kellett volna meg érkezniük, de a posta lassúság a miatt csak most jöttek meg .
A svéd posta sajnos még mindig rénszarvas húzta szánokat használ, uram.
– Tényleg van eg y nag ybátyja Svédország ban? – csodálkozik Hinka. – Nem is tudtam.
– A Porta család tag jait a világ minden részében meg találja, Herr Oberst – feleli büszkén
Porta. – Blom őrmester például Spanyolország ban találkozott Portákkal, jómag am pedig
olaszország i állomásozásunk idején láttam több „Porta” feliratú névtáblát. Vándorló fajta
vag yunk, uram, sosem tartózkodunk sokáig ug yanazon a helyen.
– Mit akar kezdeni azokkal a bundákkal? El akarja adni őket?
– A svéd nag ybácsim azért küldte, hog y meleg en tartsanak éjszaka, de nekem, jelentem,
elég meleg a Führer által biztosított pléd is. Ennélfog va úg y döntöttem, hog y bemeg yek a
városba, és eladom őket.
– Mennyit kér? – simog atja meg az eg yik bundát Hinka.
– Öntől csak eg y kiló kávét, eg y üveg snapszot és eg y karton cig arettát, uram.
– Rendben – mosolyog Hinka. – A tiszti étkezdében meg kapja őket.
Porta a Kübel hátsó ülésére löki a leg kisebb bundát.
– Mi ez? – kérdezi meg lepetten az ezredes. – Én azt hittem, hog y mindhárom az enyém.
– Csak eg y bundáért fizetett, Herr Oberst.
– Nem g ondolja, hog y túl sokat kért érte, Porta?
– Még hog y sokat? Ez akciós ár volt, uram!
– Hog yne – mormog ja Hinka. – Jól van. Akkor kifizetem a másik kettőt is, csak adja már ide
őket.
– Készség g el, uram, de ne feledje, ezek többek, mint eg yszerű bundák.
– Most elvág tad mag ad alatt a fát, Porta – mondja Papa, miután az ezredes elhajtott a bolhás
bundákkal.
– Nem én erőszakoltam rá – vig yorog g ondtalanul Porta. – Ő akarta annyira mindhármat.
Még azt is meg mondtam neki, hog y nemcsak bundákat vett.
– Te aztán tényleg őrült vag y, Porta – nevet Greg or. – Nincs még eg y ember a világ on,
akinek mersze lenne eladni eg y eg ész bolhacirkuszt az ezredparancsnokának.
Másnap Hinka már kora reg g el mag ához rendeli Portát. Az ezredes félmeztelen, és tele van
vörös csípésekkel. Húsz percen át szidja Portát, mint a vízfolyás.
– Kap még eg y esélyt, mert belátom, hog y én voltam ostoba, amikor üzletet mertem kötni
mag ával, de ha még eg yszer meg próbál átverni, nag yon meg bánja. Mag a már járt
Germersheimben. Mit g ondol róla?
– Herr Oberst – feleli Porta, és szolg álatkészen összecsapja a bokáját – , jelentem, a Rajna
túlpartjáról Germersheim festői látképet nyújt, ami nekem mindig birodalmi múltunk
nag yság át juttatja eszembe. Arról azonban még nem hallottam, hog y lenne olyan épeszű
ember, aki belülről is vonzónak tartaná.
– Takarodjon a szemem elől! – bömböli el mag át Hinka.
Az ajtó előtt Porta az ezredes szárnyseg édjével fut össze, aki a felettese nag ylelkűség e
folytán volt olyan „szerencsés”, és az eg yik bundába burkolózva töltötte az éjszakát.
– Úg y g ondolta, meg felelő táplálék leszek a bolháinak? – üvölti a tiszt.
– Szárnyseg éd úr, én nem tudtam semmiféle bolháról. Talán valaki a vezérkarból… Az
fertőzhette meg a g yönyörű bundákat.
Kézzel-lábbal seg ítik ki az utcára, ahol rövid séta után eg y tábori lelkésszel találkozik. Az
atya irig ykedve bámulja a Porta vállára vetett bundákat.
– A mag áé? – puhatolózik.
– Ig en, Herr Überfeldkapellan – feleli készség esen Porta, és merev vig yázzba vág ja mag át.
– Pihenj! – A lelkész hosszú, vékony ujjaival vég ig simít a bundán, és arra g ondol, milyen
kényelmes nyereg borítást lehetne készíteni belőle.
Porta ezalatt a pap lovát méreg eti eg y dörzsölt lókupec szemével. A háta jó húsban van,
reng eteg ízletes kolbász és sült szelet telne ki belőle. A korinthoszi húspiacon eg észen csinos
összeg et lehetne kérni érte.
– Gyönyörűek ezek a bundák – sóhajtozik a lelkész. – Még soha nem láttam ilyen szép
fehéret.
– Azok. Svéd bundák – hang súlyozza Porta.
– A svédek értik a dolg ukat – bólog at a lelkész. – Na és honnan szerezte őket a mi derék
tizedesünk?
– Az ezredparancsnoktól vettem őket. A család finnország i bundafarmjáról valók – teszi
hozzá Porta eg yüg yű képpel.
– Az ezredesüknek bundafarmja van Finnország ban? – A lelkész g yanakvóan összeráncolja a
homlokát, és tűnődve vég ig méri a nyurg a tizedest. – Nem azt mondta, hog y svéd bundák?
– De ig en, uram. A farm ug yanis Finnország svédek laktavidékén található. Njelandban.
– És hog yan került az ezredes birtokába az a finnország i farm?
– A helyzet az, uram, hog y voltaképpen nem is az övé, hanem az édesanyjáé, aki finn
származású. – Porta olyan bárg yú jóindulattal bámul fel a lelkészre, hog y az még eg y hóhér
kérg es szívét is meg lág yítaná. – Száznyolcvanöt centi mag as bombázó – teszi hozzá vág yakozó
sóhajjal. – A hölg y örökölte a farmot. Van rajta minden, amit nyúzni lehet: jeg esmedve, coboly
és minden eg yéb, ami Finnország svédek lakta részében előfordul. Járt már Finnország ban,
uram? A tábori lelkész kénytelen bevallani, hog y nem.
– Én eg yszer ig en az ezredünkkel – mondja neki Porta a ló fülét vakarg atva. – A partizánok
oldalán harcoltunk eg y Guri nevű százados parancsnokság a alatt. Akár hiszi, akár nem, uram,
csaknem az összes ellenség ünket a szívroham vitte el. Mintha átok ült volna rajtunk. Ez a Guri
nem német volt, hanem ig azi lapp, de attól még roppant vallásos. Soha nem ölt anélkül, hog y
előtte ne imádkozott volna az ellenség lelki üdvéért.
– Hát ez ig en derék! – bólog at szórakozottan a lelkész. – Mondja, tizedes, véletlenül nem
eladó?
– Ki, én? – adja a hülyét Porta. Tapasztalatból tudja, hog y a tábori lelkészeket akkor a
leg könnyebb átverni, ha lükének tetteti mag át az ember.
– Nem mag a, ember, hanem a bundák! – feleli ing erülten a pap. Kezd az ag yára menni ez az
idióta répafej. – Mit kér értük?
 – Nos, Herr Überfeldkapellan, én arra g ondoltam, hog y meg érnének öt üveg snapszot és
három kiló kávét. Öt karton cig arettát is g ondoltam melléjük, de tekintettel arra, hog y a
bundák ilyen szent személyt fog nak szolg álni, meg elég szem hárommal is.
– Az alkohol árt az eg észség nek – inti meg szig orú arccal a lelkész.
– Csak ha meg isszuk, uram, de én eg y kortyot se iszom. A szesz arra kell, hog y bedörzsöljem
vele a térdemet. Tudja, Herr Überfeldkapellan, a g örög klíma miatt kiújult a reumám.
– Sajnálom, de snapsszal nem szolg álhatok, ahog yan cig arettával és kávéval sem. Viszont
adnék értük ötszáz márkát.
– Azt nem lehet, uram, mert akárhog y is számolom, a cig aretta, a kávé meg a snapsz az
leg alább kétezer márka. Nag y szég yen, hog y íg y alkudozom az eg yházzal – süti le a szemét
Porta – , de tudja, én csak eg y szeg ény katona vag yok, akinek az életén és ezen a három bundán
kívül semmije nincs. Az életem pedig , ug ye, nem sokat ér. Nem is ig azán az enyém, mert a
Führer és a német hadsereg döntenek róla. Az utolsó vag yok, aki még él anyám tizenhat fia
közül. A többiek az életüket adták a hazáért.
– Részvétem az édesanyjának – mondja döbbenten a lelkész, és arra g ondol, milyen
keg yetlen dolog is ez a háború.
– Jól viseli, uram, ahog yan az eg y német anyához illik – büszkélkedik Porta. – Úg y g ondolja,
hog y ez a leg kevesebb, amit meg tehetett a hazáért és a Führerért. Mit számít az, hog y az
ember elveszítette tizenöt fiát, amikor ezzel hozzájárulhatott ahhoz, hog y ezerévnyi béke és
jólét köszöntsön a birodalomra!
A tábori lelkész három bundával távozik, Porta pedig ezer márkával g azdag abb. Ezek a
bundák ig azi aranybányát jelentenek számára. Ha ez íg y meg y tovább, menthetetlenül
meg g azdag odik.
– Mit mondott Hinka ezredes? – érdeklődik Papa.
– Semmi említésre méltót. Közölte, hog y nem bírja a bőre a bundát, és visszaadta őket.
Azóta eg y tábori lelkészt boldog ítanak.
Pici kis híján belefullad a kávéjába.
– Lefog adom, hog y reg g elre meg int visszakapod őket!
– Te, nem félsz, hog y a pokolra jutsz? – kérdezi Portától Greg or. – Ahány átkot fog szórni rád az
éjszaka folyamán…
Másnap reg g el a lelkész kivág tat hozzánk. Ő is, a lova is tajtékzanak.
– Ezért számolni fog – vicsorog ja, és Porta ölébe löki a bundákat.
Porta felemeli a kezét, mintha tiszteleg ni akarna, aztán hirtelen beint a papnak. A pénzt
bezsebelte, a bundák visszatértek g azdájukhoz – mit számít ezek után, hog y mit g ondol eg y
tábori lelkész!
– Még hallani fog rólam, tizedes! – sikítja hisztérikusan az atya. – Ne hig g ye, hog y ilyen
könnyen meg úszhatja!
– Hát visszatértetek apucihoz! – öleli mag ához a bundákat Porta.
Nekünk már a puszta látványuktól is viszketeg ség ünk támad, Porta azonban
meg nemtámadási szerződést kötött a lakóikkal, és azok állják a szavukat.
Eg y oldalcsónakos BMW motorbicikli közeledik nag y zajjal a dombok felől. A csónakban
Wolf főg épész trónol eg y tábornok eleg anciájával. Mellette két kínai testőre, Kalasnyikovokkal
az ölükben.
A motorbicikli hatalmas porfelhőbe burkolózva lefékez: Wolf kiszúrta a bundákat.
 [14]
– Mid van, he? – kérdezi arrog ánsan, és nag ajkájával a „bumeráng ok” felé bök.
– Mi az? Kutyaszar ment a szemedbe? Vag y nem láttál még bundát? – feleli hasonló
hang nemben Porta.
– Honnan csórtad őket? – kötekedik Wolf.
– Azt hiszed, hog y mindenki olyan, mint te? – vág vissza Porta.
[15]
– Ezennel elkobozom őket – jelenti ki kateg orikusan Wolf. – AHDV értelmében minden, a
harctéren talált értéket haladéktalanul be kell szolg áltatni a leg közelebbi hadtápraktárba. Ez én
vag yok, kisfiam! Világ osan beszéltem?
– Szívd le mag ad! – feleli eg ykedvűen Porta. – A német hadsereg nek és Joseph Porta
tizedesnek eltérő elképzelései vannak a mag ántulajdon értelmezéséről. Ez a három bunda az
enyém, és nem a farkúró német népé. Vili?
– Eg y nap még lóg ni fog sz a szád miatt! – kiabál ki a kunyhóból Heide. Felháborodása érthető,
hiszen Porta trág ár szavai a Mein Kampf olvasásában zavarták meg …
– Mit kérsz értük? – vált hang ot Wolf. Kikászálódik az oldalkocsiból, és kig ombolja a
pisztolytáskáját. Tapasztalatból tudja, hog y jobb óvatosnak lenni, ha Portával üzletel az ember.
Bármi meg történhet.
– Nem eladók! – jelenti ki Porta, és önelég ülten rág yújt eg y vastag szivarra. Nem szereti, de
most üzletről van szó, és Porta eg y előnyös alku érdekében bármire képes. A szivar ug yanis sok
mindenre jó: előkelő pózokat vehetsz fel, felhőbe burkolhatod mag ad, és nem utolsósorban az
üzletfeled képébe fújhatod a füstjét. Al Capone is mindig szivarozott, amikor üzleti üg yeket
intézett. A hatvankétmillió olasz közül ő az eg yetlen, akire Porta nem tekint meg vetéssel.
– Nem eladó? Wolf nem akar hinni a fülének. Még a testőrei sem értik. Hog y lehet az, hog y
Portának van valamije, és nem akarja eladni? Nem, ez lehetetlen. Porta még a saját szemét is
eladná, ha elég csábító árat íg érnének érte.
Wolf játszadozni kezd az oldalcsónakra szerelt könnyű g éppuskával, és „véletlenül” Porta
felé fordítja a feg yver csövét.
– Elég a porhintésből, te elfuserált zsidó! – sziszeg i ing erülten, és meg lendíti a g éppuskát,
mintha az eg ész 2. szakaszt le akarná kaszabolni. – Ha én meg akarok venni valamit, akkor az
eladó, érted? Az van, amit mondok. Ha kell, akkor kell, és az enyém lesz, akár tetszik neked,
akár nem. Felfog tad azzal a mákszemnyi ag ycsökevényeddel? Lökd be őket a csónakba, és
[16]
holnap vételezhetsz értük eg y fél kiló almát. Örülj, hog y nem jelentelek fel a GEFEPO -nak
fosztog atásért.
– Miért nem lépsz be inkább eg y vándorcirkuszba, Wolfie? – röhög i ki Porta. – Eg észen
kiváló bohóc lenne belőled. A seg g re ülés bajnoka lehetnél!
– Én akarom azokat a bundákat – suhint Wolf a leveg őbe a nag ajkával.
– Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka – vihog Porta, és a vállára lendíti a bundákat,
jelezve, hog y lezártnak tekinti a témát. Hátat fordít Wolfnak, és elindul az úton, heg ynek fel.
– Hé, seg g fej! – kiáltja utána Wolf. – . Ne pisilj szembe a széllel, mert még meg vakulsz a
saját rohadó húg yodtól! Gyerünk, üssük nyélbe az üzletet, vag y én ütöm le azt a makacs
fejedet!
Porta üg yet sem vet rá. Észrevette, hog y barátja, a falu g örög keleti papja fent van a
toronyban, és integ et neki. A pap visszaint, aztán ráng atni kezdi a harang kötelet, A házakból
kitódulnak a falubeliek. A templomba ig yekeznek.
 Wolf a homlokára csap, mintha íg y akarná működésre bírni az ag ysejtjeit. A g utaütés
kerülg eti Porta makacsság a miatt. Porta a zsúfolt kocsma felé kanyarodik. Eg y holtrészeg
lövész száll ki előtte az ajtón. Porta hang osan meg köszöni neki, hog y átadta a helyet az
idősebbnek.
– Gég eszag g atót! – döng eti meg a g éppisztolyával a söntést.
Eg y korsó „szeg ény ember pezsg őjé”csúszik eléje a pult túloldaláról. Porta felkapja, és eg y
üg yesen koordinált kar-nyak mozdulattal leg urítja.
Tang ó furakodik melléje. Buffalo a sarkában liheg .
– Tudjuk, honnan lehetne eg y halom bort szerezni – súg ja oda titokzatosan Buffalo. – A
hellének ma éjszaka tudják szállítani.
– Találkozzunk az atyánál éjjel tizeneg ykor – válaszolja Porta, és leg urít még eg y korsóval.
– Most pedig kíméljetek, fiaim. Gondolkodnivalóm van.
– Többet fog sz kapni a pénzedért, mint hinnéd – veti oda Tang ó a pult felé nyomuló
Wolfnak.
Porta szivarfüstöt fúj a tánctanár képébe.
– Ide hallg ass, Tang ó, drág a g yermekem! Ha még nem vetted volna észre, csak azért létezel,
mert jó ember vag yok. De ha eg yszer meg unom, hog y folyton a közelemben rondítod a
leveg őt, életpályád a dicsőség es német hadsereg ben eg yszer s minden korra vég et ér. A
magadfajták, akik csak úg y tudnak elszámolni húszig , ha a lábujjaikat is bevetik, hálásak
lehetnek minden per cért, amit a magamfélék nag ylelkűség e folytán földanyánk orcáján
tölthetnek!
Wolf jóízűen röhög . Értékeli a humort, feltéve hog y nem rajta röhög nek.
– Tudtad, hog y irtó hülye képed van, amikor röhög sz? – for dul feléje Porta.
Wolf homlokán kidag adnak az erek. Látszik rajta, hog y nag yon oda akarna mondani, de a
bundákat még ennél is jobban szeretné, ezért nyel eg yet, és barátian vállon veri Portát.
– Van eg y ajánlatom, Porta. Hallom, hog y cinkdobozokra van szükség ed. Én is szemet
vetettem rájuk, sőt mondhatom, hog y félig már enyém a készlet, de hajlandó vag yok
lemondani róla… Feltéve, hog y eladod nekem a bundákat!
– Inkább tég ed kellene eladnom… képreg ényfig urának! – röhög Porta, és füttyent eg y karcsú
barnának.
– Mit akarsz? – kérdezi hűvös tekintettel a lány.
Porta felemeli a lány szoknyáját.
– Mutasd meg , mid van, és én is meg mutatom azt, ami nekem van!
– Disznó! – kiáltja a lány.
– Tévedés. Tizedes vag yok! – hajol meg előtte Porta.
– Nag yon csinos – ismeri el Wolf – , de biztos vag yok benne, Porta, hog y három kiló kaviár,
öt karton Camel és eg y rekesz slig ovica jobban érdekelne.
– Három kiló kaviár! Uszonyom nőne és kopoltyú a seg g emre, mire felzabálnék három kiló
kaviárt – feleli g únyosan Porta. – Beszélj skót whiskyről meg kávéról, és fontolóra veszem a
dolg ot.
Három órán át isznak, szitkozódnak, fenyeg etőznek és g yőzködik eg ymást, de vég ül sikerül
dűlőre jutniuk. Koccintanak rá, aztán bizonytalan léptekkel elhag yják a kocsmát. Wolf úg y
szorong atja a három bundát, mintha az élete füg g ne tőlük. A Blitz-mädelek szállása felé
ig yekszik, hog y az eg yik lánnyal meg ünnepelje a tranzakciót.
– Úg y fog nak mozog ni az ág yban, mint még sose – vig yorog kárörvendően Porta.
 – Ezért ki fog ja tekerni a nyakadat – jósolja komoran Papa.
Vacsora közben Porta annyira röhög , hog y többször is torkán akad a falat. Ig en élénk a
fantáziája, szinte mag a előtt látja Wolfot és a Blitzmädelt, amint eg ymással és a bolhákkal
viaskodnak.
– Bárcsak odaadná leg alább az eg yik bundát a kínaiaknak álmodozik Pici. – Mit nem adnék
érte, ha holnap reg g el ők is bolhaszaros képpel állítanának be!
A reg g el eljön, Wolffal és a bandájával eg yütt. Kübellel érkeztek, mert a Blitzmädelt is
mag ukkal hozták. A lány arca eg yetlen hatalmas, piros folt a sok apró csípéstől, Wolf feje pedig
parasztkenyér nag yság úra dag adt.
– Mi a fene történt a pofátokkal? – kérdezi ártatlanul Porta.
– Csak nem képzeled, te rohadék zsidó állat, hog y ezt meg úszod? – visítja Wolf, és Porta
fejéhez vág ja a bundákat.
– Csendesebben, tésztaképű! Még felébreszted a lelkiismeretemet! – röhög Porta. – Én
meg mondtam neked, hog y nem eladó a bunda. Te csúsztál elém térden állva, hog y odaadjam
őket.
– Ezért akkor is meg lakolsz! – Wolf Portára irányítja a g éppisztolyát, és dühösen belerúg a
mellette ülő kínaiba, hog y teg yen valamit.
– Nyug alom! – csitítja jóindulatúan Porta. – Még a vég én ag yvérzést kapsz itt nekem!
– Kérem vissza a szajrét! – ordítja mag ánkívül Wolf. – Te is visszakaptad a bundáidat!
– Sajnálom, de árut nem cserélünk vissza. Az, hog y te a bundákat visszahoztad, a te bajod, de
nem kapsz értük eg y fitying et sem. Vérzik érted a szívem, de tudod, most Görög ország ban
vag yunk, és itt mások a szokások.
– Te tudtad, hog y azok a bundák tele vannak bolhával! – őrjöng Wolf a dühtől és a
viszketeg ség től.
– Ez ig az – ismeri el nag yvonalúan Porta.
– Akkor miért nem mondtad?
– Kérdezted? – vig yorog Porta.
Wolf felüvölt, aztán sorolni kezdi a kivég zési módokat, amikben Portának része lesz, ha a
keze közé kerül. Nem hétköznapi módszerek, az eg yszer biztos.
– Jobban jársz, ha ki sem nyitod a szádat – fig yelmezteti Porta. – Elég eg y szót szólnod, és
máris rossz benyomást keltesz az emberekben. Olyan mocskos a szád, hog y akár be is
varrathatnád a seg g lukadat!
– A tiédet viszont a füledre hajtom, te barom! – íg éri fog csikorg atva Wolf.
– Ha elpatkolsz, locsolni fog om a virág okat a sírodon – kiabálja a kunyhó mélyéről Pici.
– Lang yos húg g yal!
– Nyug i, fiúk – mondja a két szolg álatkészen liheg ő farkaskutyának Wolf. – Hamarosan
ajándékot kaptok. Eg y ronda fejet kipácolva, kék szalag g al átkötözve.
– Akarod tudni, hog y én mit találtam ki neked? – kiáltja Pici.
– Még hog y te? – röhög Wolf, és a kunyhó ajtaja elé harákol. – Ahhoz, hog y kitalálj valamit,
fiacskám, ahhoz ész is kell. Én láttam a papírjaidat, seg g fej. A kiképzésen 39-es intellig enciát
mértek neked, és azt is csak úg y tudták kihozni belőled, hog y tíz napon át a falat verték a
fejeddel, hog y felrázzák benne a húg ylét meg a szart. Azóta persze alaposan meg ülepedett
benne mindkettő. Te vag y az a fickó, akinek a homlokára írták a lábméretét, hog y meg felelő
lábbelit kapjon a csizmaosztásnál. Adolfban azóta is a te eseted tartja a reményt: ha tég ed meg
tudtak tanítani lőni meg menetelni, akkor a majmokat miért ne lehetne? Ezzel minden
utánpótlási g ondunk meg oldódhatna!
– Ha-ha! Amilyen hülye vag y, észre sem vetted, hog y a saját papírjaidban olvastad ezeket!
– feleli Pici a kunyhóból.
– Wolf főg épész, mint tudjuk, eg y ötmárkás kurva zabig yereke, akinek a fajtisztaság i
törvények értelmében semmi keresnivalója ezen a világ on! – mondja vihog va Porta.
– Ennélfog va törvényen kívülinek, azaz szabad prédának nyilvánítom!
– Én szívesen szétlövöm a fejét! – ajánlkozik Pici.
– Szerintem inkább dug junk sörétes puskát a seg g ébe! – rikoltja izg atottan Greg or.
– Jól van, szarzabáló disznók! – Wolf fenyeg etően meg rázza a g éppisztolyát. – Az igazi
háború csak most következik! El fog lak intézni titeket, eg ytől eg yig !
Wolf már másnap nekilát, hog y valóra váltsa a fenyeg etéseit.
Portát csak a szerencséje menti meg a mérg ezéstől. Két véres hurkát emel el a konyháról, de
az eg yiket elkönyörg i tőle eg y kóbor kutya. Az állat mohón nekilát a hurkának, és két falat után
halott. Porta remeg ő kézzel odaveti a másik hurkát eg y disznónak; két másodperc múlva az is
jobblétre szenderül.
A következő napon többen skorpiókat találnak a csizmájukban, majd Papa eg y apró mérg es
kíg yót üt ag yon Porta nag ykabátjának a zsebében. Pici seg g e alatt akna robban a latrinán. Pici
kirepül a budi tetején, de érthetetlen módon sikerül épség ben meg úsznia a kalandot.
A helyzet annyira elmérg esedik, hog y már ki sem merünk lépni a kunyhóból. A
Vöröskereszttől ételcsomag érkezik, de csak úg y merjük felzabálni, hog y előtte
vég ig kóstoltatjuk a tartalmát eg y mit sem sejtő harmadik féllel.
Esténként elszánt terveket kovácsolunk Wolf kivég zésére, de Portának eg yik javaslat sem
elég frappáns.
Pici a falhoz dörg öli a homlokát. Azt hallotta, hog y ez seg ít, ha az embernek koncentrálnia
kell.
– Ha mondjuk szembetalálkoznánk vele eg y heg yi úton – próbálkozik – , akkor rávehetnénk,
hog y hunyjon el természetes halállal.
– Ja, mondjuk véletlenül felakasztaná mag át, nem ig az? – sóhajt Porta, aki a vodkától vár
ihletet.
– Volt eg yszer eg y ismerősöm Hamburg ban, aki szívrohamot kapott, amikor néhány
cimborája esernyő helyett késekkel felszerelkezve állított be a lakására – állítja Greg or, és
harciasan meg suhog tatja borotvaéles rohamkését.
– Wolf sajnos nem az az ideg es fajta, arról nem is beszélve, hog y nehéz lenne késsel a
közelébe férkőzni – motyog ja letörten Porta. – Pedig de szívesen átszabnám azt a rusnya képét!
– Pas question! De valami rafináltabb módszert kell kitalálnunk – mondja a Lég iós.
Porta kinéz az utcára. A közvilág ítást adó hatalmas villanykörték vadul himbálóznak a szélben.
Porta arra g ondol, milyen szép is lenne az eg yik helyén Wolfot látni. Törött nyakkal, fejjel
lefelé…
– Az a rohadék! – veri a fejét a falnak Pici. – Miféle szuka lehet az, aki ilyen kölyköt szül?
– Mi az istent csináljunk? – töri a fejét Porta. – A közelébe se juthatunk. Úg y elbarikádozta
mag át, hog y még Adolf is meg irig yelhetné!
– Minden szerdán felmeg y a heg yekbe, hog y találkozzon valakivel – szólal meg Barcelona.
– Véletlenül tudtam meg eg y fickótól.
Pici füttyent eg y fülrepesztőt.
– És ha mondjuk, lerobban heg ynek felfelé menet, és kiszáll, hog y meg nézze, mi a hányás…
 – Akkor eg y kis seg ítség g el meg szédülhet, és leeshet a szakadékba – fejezi be helyette Papa.
– Akár még bele is eshetne eg y késbe, amit valaki ottfelejtett a bokrok közt – álmodozik Pici.
– És az persze kiontaná a beleit!
– Akkor már inkább verje be a fejét eg y kiálló sziklába – kívánja Porta. – Eg y kis ólommal
meg puhíthatnánk neki, hog y könnyebben betörjön.
– Hog y dőlne a sebből az a mocskos vére! – hahotázik Greg or.
– Eg yenesen a szeme közé pumpálnám! – kiáltja Pici, és bőszen előrántja a Nag anját.
– Le fog nak nyakazni titeket g yilkosság ért! – profetizál kárörvendően Heide.
– Ahhoz előbb el kellene kapniuk, ami kizárt dolog – feleli mag abiztosan Porta. – Ésszel kell
dolg ozni, és akkor nincs g ond.
– Mint a nag ykutyák – teszi hozzá Greg or. – Ők is benne vannak minden disznóság ban,
még is folyton a vállukat vereg etik és kitüntetésekkel halmozzák el őket. Ilyen a társadalom,
barátom. Ha nem vag y elég dörzsölt, eg ykettőre bűnbakot csinálnak belőled, és a vesztőhelyen
vég zed. De velünk ez sose fordulhat elő, nem ig az, fiúk?
– Wolf a leg g yávább német disznó, akivel valaha is dolg om volt – jelenti ki meg vetően Pici.
– Teg nap rátapadtam Athénban, de nem tudtam vég ezni vele, mert észrevett, és úg y mozg ott,
hog y mindig leg yenek köztünk nők vag y g yerekek. Tudta, hog y nem lennék képes ártani nekik
csak azért, hog y őt kinyiffantsam.
– Na és ha elküldenénk neki a kínaiak fejét kalapdobozba csomag olva? – áll elő az ötlettel
Tang ó.
– Akkor már inkább a kutyáit – feleli Porta. – A kínaiakat leszarja.
– Az biztosan meg rázná – véli Pici. – Lehet, hog y annyira mag ába roskadna tőle, hog y még a
mag ánháborúját is lefújná.
– Hamarosan kiderül, hog y mennyire kemény leg ény – mondja Porta, és jóízűen beleharap
eg y nag y darab disznósültbe.
Aznap este Molotov-koktélt hajítanak közénk, amikor a paplak felé tartunk, hog y
zsug ázzunk eg yet az atyával. Piciről leég az eg yenruha, s csak az menti meg , hog y a folyó a
közelben van.
Néhány nappal később Porta eltávozást kér, hog y titokban felkeresse eg y rég i utász
ismerősét, akivel Bamberg ben eg yütt tanult robbantani. Érdeklődve nézi, hog yan készítik elő a
terepet eg y hatalmas – Porta szerint a g ibraltárinál háromszor nag yobb – sziklatömb
felrobbantásához. Szovjet toluolt használnak, rúd formájában. Az őrmester olyan büszkén
mag yaráz Portának, mintha ő mag a találta volna fel a toluolt.
– Mindig működik? – kíváncsiskodik Porta. – Sose mond csütörtököt?
– Sosem – biztosítja az őrmester.
Miután a tölteteket elhelyezték, a szakasz fedezékbe vonul. Az őrmester előszed eg y apró
fekete dobozt.
– Most fig yelj! – mondja Portának. Állít valamit a doboz teke-rentyűjén, aztán lenyomja a
g ombot. A heg yóriásból csak por és kavics marad.
– Átkozott leg yek… – motyog ja csodálattal eltelve Porta, amikor meg eng edik, hog y kézbe
veg ye a dobozt. – Olyan, mint azok az újfajta, nyomóg ombos rádiók. Meg nyomsz eg y big yót itt,
és eg y párizsi buzi kezd nyüszíteni, meg nyomsz eg y másikat ott, és bécsi heg edűszót hallasz!
– Íg y is mondhatnánk – nevet az őrmester – , de az eredmény jóval hang osabb.
Miután leveg őbe repítettek még néhány tankroncsot, Porta seg ít az utászoknak elpakolni a
felszerelést. Közben árg us szemmel fig yeli, hová rakja az őrmester a dobozt meg a többi
kelléket. Virág os jókedve van, amikor néhány órával később lestoppol eg y SS-kétéltűt.
Boldog an hátradől az ülésben, és a lehajtott szélvédőre teszi a lábát. A csomag ja a hátsó ülésen
hever. Ártatlan elemózsiás motyónak látszik, holott annyi robbanóanyag van benne, hog y fél
Görög ország ot a leveg őbe lehetne repíteni vele.
– Ez má’ ig en! – bólint elismerően Pici, amikor Porta az ág yra ráz eg y halom színes drótot,
elemet és toluolrudat. – Klassz kis rádió – simít vég ig a kezével a detonátoron.
– Nem is sejted, hog y mennyire, kisfiam. Olyan imádnivaló, hog y mindjárt meg ug rom. Az
SD-állomásra fog juk hang olni – nyihog fel Porta. – Sokkoló durranásra!
Pici akkorát csap az asztalra, hog y az asztallap eg yik deszkája kiszakad és állon vág ja. Wolf
halálának a g ondolata azonban olyan lelkesítően hat rá, hog y mindezt észre sem veszi.
– Csodálatos! Nag yszerű! – kiáltja boldog an, és zsong lőrködni kezd eg y toluolruddal. – Most
majd szépen meg tanítjuk Wolfot repülni!
– És ha eltűntek a láthatár mög ött, akkora murit csapunk, mint még soha! – íg éri Porta.
– Csak el ne kiabáljátok, fiúk! – fig yelmezteti őket Papa.
– Elég ijesztő nálatok látni ezeket – morog ja Heide. – Ahog y titeket ismerlek, nem sok jó fog
kisülni ebből.
– Őrültek vag ytok – nevet felszabadultan Greg or. – Ennyi robbanóanyag g al az eg ész német
hadsereg et lesöpörhetnétek a térképről!
– Ha már bombát dug unk Wolf seg g ébe, akkor dug junk leg alább eg y tucatot – mondja
Porta. – Jól ismerem azt a rohadékot. Hét élete van. Nem lennék meg lepve, ha kiderülne róla,
hog y az olasz maffia beépített embere. Mikor eg yszer Bielefeldtben beidézték tanúként a
haditörvényszékre, a védő azt mondta: „Oberfeldwebel Wolf, ha mag a Szicíliában született
volna, most minden bizonnyal a maffia eg yik vezérét tisztelhetnénk mag ában!” – Ha már
mindenáron robbantani akartok, javaslom, hog y g ondosan állítsátok be a vevőn a hullámhosszt
– mosolyog mindentudóan Heide. – Kár lenne a robbanóanyag ért, ha Wolf seg g e helyett
alattatok szállna el.
– Isten ments! – vet keresztet Porta.
– Hát nem csodálatos, hog y mit ki nem talál az ember? – prédikál Pici a detonátorral a
kezében. – Bizony, csodálatos dolog az emberi ag y, és nem kell mást tenned vele, mint
szorg almasan verni a falba, hog y különbnél különb ötletek pattanjanak elő belőle. Itt van
például ez az aprócska doboz is. Ki hinné, hog y eg y ilyen semmi kis jószág még annál a
rohadék Wolfnál is erősebb!
– Jézusom, ember! – tépi ki rémülten a kezéből Porta. – Mit nyomkodod itt összevissza? Fel
akarsz robbantani minket? Most aztán honnan tudjam, hog y mire volt állítva? Mi a francnak
kell neked mindenhez hozzányúlni? Ha valamihez nem értesz, akkor tartsd mag ad távol tőle.
Az ilyen veszélyes holmik csak az olyanoknak valók, mint én, akik Bamberg ben meg tanulták,
hog yan kell a lőporos hordón lovag olni.
– Most aztán jól meg csináltad, Pici – sóhajt Greg or. – Vig yétek ki g yorsan a mezőre, és
ássátok cl, míg fel nem robban.
– Kit? Eng em? – vig yorog Pici. – Különben meg nem kell befosni, amíg eng em láttok. A jós
azt mondta, hog y szép halálom lesz.
– Csak azt tudnám, hová az istenbe forg assam! – tekerg eti Porta a tárcsát.
– Vig yed a tizenhármasra? – javasolja Pici. – Az a szerencseszámom!
Barcelona is a tizenhármas mellett szavaz, íg y Porta vég ül ebbe az állásba fordítja a tárcsát.
Becsomag olják a pokolg épet két hosszú szivardobozba, és kék selyemszalag g al átkötik. Még
masnit is kanyarítanak a tetejére.
– Nesze – nyomja Pici kezébe Porta. – Vig yed, fiam, és add át ezt a szerény ajándékot
Frankenstein unokájának.
– Mi? – visítja rémülten Pici. – Ennyire hülye azért nem vag yok! – Gyeng éden az asztalra
helyezi a csomag ot. – Hiszen még azt se tudjuk, hog y eg yáltalán jól van-e beállítva a rádió!
– Azt mondtad, hog y a tizenhármas a szerencseszámod! – ordítja mag ából kikelve Porta. – És
azt is mondtad, hog y a cig ányok szerint ág yban, párnák közt fog sz elpatkolni! Akkor meg mi a
frászt fosol?
– Nem szabad mindent elhinni, amit az embernek mondanak – feleli orrát lóg atva Pici. – Mi
van, ha hazudtak nekem?
Tanácstalanok vag yunk. Ülünk az asztal körül, és a paksamétát bámuljuk.
– Tudom már! – g yúl ki az értelem pislákoló fénye Pici tekinte tében. – Teg nap este eg y
„Majompofa” nevű olasz fakabáttal beszélg ettem. A faszi állítólag azért került ide Nápolyból,
mert még börtönőrnek is túl szemét volt. Lehet benne valami, mert elmesélte, hog yan kínozta
a rabokat. Eg yenként szétverte a lábujjukat, meg ilyen nyalánkság ok. Szóval ez a fickó, akinek
eg yébként a becsületes neve Mario Frodone, jó pénzért bármire kapható. Azt mondják róla,
hog y a kivég zések után ki szokta ásni a hullákat, hog y eladja őket eg y szalámig yárnak. Nem
tudom, hog y ez ig az-e vag y sem, de az biztos, hog y nem sajnálnám Wolfhoz küldeni!
– Mondasz valamit – bólog at Porta. – Az ug yanis tény, hog y Wolf sűrűn üzletel a
spag ettizabálókkal, vag yis eg yáltalán nem lenne furcsa, hog y ajándékot kap tőlük.
Eg y óra múlva Pici visszatér a rendőr tizedessel. A g únyneve tökéletesen illik rá: még
eg yikünk se látott ilyen durva és primitív ábrázatot. Nem lehet kétség es, hog y valóban azért
került ide, mert brutálisan bánt az elítéltekkel.
Porta olyan lelkesen rázza Majompofa kezét, mintha mag a Mussolini állna előtte.
– Ha átadtad az ajándékot, öt karton cig arettával és három üveg snapsszal fog juk jutalmazni
a szolg álataidat! – íg éri az olasznak.
Mario Frodone örül, mint majom a farkának. Ordít róla, hog y hülyének nézi Portát a
nag ylelkűség e miatt, de persze nem hang oztatja.
– Ne hag yd, hog y elküldjön. Az úriember, akinek oda kell adni az ajándékot, rendkívül
g yanakvó természetű – fig yelmezteti Porta.
Mario a hóna alá csapja a dobozokat, és vidáman fütyörészve elhúz. Porta az ablakból fig yeli,
a jeladóval a kezében.
– Hadd nyomjam le én! – könyörög neki Pici. – Tudod jól, mennyire imádok robbantani!
– Nem? – jelenti ki tántoríthatatlanul Porta. – Enyém a meg tiszteltetés. Te menj ki, és tartsd
a szemed a macskazabálón. Ha átadta a csomag ot, jelezz!
Pici az olasz után oson, és árnyékként követi eg észen a tér széléig . Ott meg áll, és fig yeli,
hog y Mario, még mindig fütyörészve, a túloldal felé indul, ahol a szállítók rendezték be a
főhadiszállásukat. A hely körbe van kerítve homokzsákokkal, az őrség et meg kettőzték. Eg y
hang ya se juthat át észrevétlenül.
– Állj! Ki vag y? – kiabál ki Wolf az ablakon, eg y vastag acéllemez mög ül.
– Olasz királyi rendőrség , Mario Frodone tizedes. Eg y jó barát hoz ajándékot másik jó
baráttól! – Majompofa felemeli a szivardobozt, hog y Wolf szemüg yre vehesse.
– Miféle ajándék? – dug ja ki Wolf a fejét az acéllemez felett.
– Szivar – feleli Mario. – Brazil szivar!
– Ki az ördög akar szivart küldeni nekem?
 – Királyi bersag lieri kapitány – hazudja szemrebbenés nélkül Mario.
– Tartsa mag a elé a csomag ot, és lassan jöjjön ide – parancsol rá Wolf. – Semmi trükk, vag y
leszedjük azt a macskazabáló fejedet!
Leg alább hat g éppisztoly csöve mered Marióra.
[17]
– Gesu, Gesu , add, hog y lassú rák eméssze el ezeket az embereket, ha valami bajom esik
– motyog ja Mario az ég felé fordított tekintettel.
Pici meg borzong a g yönyörűség től. Közelebb merészkedik, nehog y lemaradjon valamiről.
Nem messze a helyszíntől eg y Puma rádióját tesztelik. Mario Frodone a tér közepén jár,
amikor Schmidt tizedes lenyomja a rádió „adás” g ombját. A hang szóróból fülsiketítő recseg és
hallatszik.
– Mi a fene volt ez? – kérdezi Schmidt tizedes, és kíváncsian kidug ja a fejét a
löveg toronyból.
Láng oszlop tör az ég felé, s az eg ész tér a földbe süllyedni látszik. A környező házakat romba
dönti a lég nyomás, Mario Frodone tizedes pedig nemes eg yszerűség g el eltűnik a fekete
g ombafelhőben, amely hatalmas ég i esernyőként terül a falu fölé.
Wolf főg épész és a bandája a ház hátsó falával eg yütt a kertben köt ki, a fészer romjain. Wolf
sír, a kínaiak szitkozódnak, és azt fontolg atják, hog y visszatérnek a Szovjetunióba, a sokkal
nyug isabb NKVD-hez. Errefelé, panaszkodnak eg ymásnak, az embereknek fura ajándékozási
szokásaik vannak.
– Jézusom, ez aztán durranás volt! – g yönyörködik a látvány ban Pici. Aztán a szél őt is
felkapja, s eg y lég elhárító ág yú, illetve két teherautó társaság ában elrepíti a kunyhónk előtt.
Porta még mindig az ablakban áll, és tátott szájjal a távirányító hamvasan érintetlen g ombját
bámulja. A lég nyomás minket se hag y ki. Felkapja a kunyhót, és az utca többi részével eg yütt
odébb fricskázza.
Athéni mentőosztag ok szabadítanak ki a romok alól. A balhét a partizánok viszik el.
A szakasz az athéni 9-es számú katonai kórházba kerül. Wolf mindkét lábát nyújtani kell,
Pici a feje búbjáig be van tekerve, mint eg y eg yiptomi múmia. A társaság többi tag ját kisebb-
nag yobb sérülésekkel ápolják.
Eg y hónappal később ünnepélyes hang vételű g yászhirdetés jelenik meg az IL GIORNO
nápolyi kiadásában:

„Hőn szeretett fiunk, fivérünk, sóg orunk, unokabátyánk, nag ybácsink, barátunk, aki a Királyi
Csendőrség kötelékében, a 4. heg yivadászezrednél teljesített szolg álatot,

MARIO GIUSEPPE FRODONE,

akinek a hősiesség ét, a hazáért tett fáradhatatlan szolg álatait az Ordine militare d’Italia és a
Croce di guerra al valore militaria fémjelzik, váratlanul eltávozott közülünk, midőn életét g onosz
erők brutálisan elvették.
Az isten verje meg őket!
Búcsúznak tőle szülei, Giuseppe és Catarina, testvérei, Vittoria Maria, Fabio és Roberto.
 A g yászoló család vasárnap, déli tizenkettőkor fog adja a részvétnyilvánításokat a
Bomboliniban, a Corso Mussolinin.”

Nem sokkal azelőtt, hog y kieng ednének, két kozák iszonyatos balhét provokál ki a
kórházban. Azt állítják, hog y Vlaszov kétszázötvenezer katonája kétszer annyit ér, mint az
összes német katona, akik csak ahhoz értenek, hog yan kell g ombot fényesíteni meg
g únárlépésben masírozni. Ezért van az, állítják, hog y Németország minden háborút elveszít.
– Hip-hip hurrá! – üvölti eg y bolg ár heg yivadász, és a csetepaté zajára berontó nővérhez vág
eg y vizelettel teli befőttesüveg et.
A nővér, akinek tiszti rang ja van, meg markolja a páciens fülét, és a falba veri a fejét. A
heg yivadász a nő lába közé rúg , mire a nő visítva elterül, és beg urul az ág y alá.
Porta a konkurencia, vag yis Wolf g ipszelt lábát püföli ököllel. A két kínai g umibotokkal esik
neki, de Porta elug rik előlük, és az ütések Wolf lábára záporoznak.
Pici úg y üvölt, mint eg y meg kerg ült bika, és cséphadaróként csapkod a karjaival, nem
kímélve az ellenség et, de a barátokat sem. A két kozákot nyakon csípi, és kihajítja őket a
folyosóra, ahol Buffalo eg y tar taljánt, avag y kopasz olaszt kerg et, akinek eg yetlen öltözéke a
hosszú szárú csizmája. Az eléjük huppanó kozákokban természetesen meg botlanak, és eg y
g yönyörű ívű repülés után vég ig csúsznak a folyosó fényesre polírozott kövén, be a
műtőrészleg be. A műtőasztalon eg y hadnag y fekszik, arra várva, hog y átemeljék a
műtőasztalra, és kiszedjék a vakbelét. Csakhog y a hordág ynak kereke van, Picinek pedig
lendülete, s a kettő eg yütt nem sok jót eredményez. A hadnag y kig urul a teraszra, és kiszáll a
kertbe. Az esést kisebb horzsolásokkal meg ússza, de a kozákok láttán meg ijed, és nég ykézláb a
bokrok közé mászik. Azt hiszi, szovjet támadás érte Athént. Eg y román őrmester annyira
felháborodik a rendzavarás miatt, hog y fog ja mag át, és g utaütést kap. A feje elvörösödik, a
pipát eldobja mag ától, és eldől, mint eg y zsák krumpli.
Az üg yeletes őrmester pisztollyal a kézben rohan felfelé az emeletre. Előtte eg y vén baka, a
feketepiacon televásárolt szatyorral. Az öreg azt hiszi, hog y az őrmester őt akarja fülön csípni
tiltott vásárlás miatt, ezért hátralendíti a szatyrát, és képen teremti vele az „üldözőjét”. A laska
szétszakadt, és tojás, kolbász, dzsem, makaróni, mustár, meg eg y hatalmas adag ketchup teríti
be az alélt őrmestert.
Eg y lang aléta olasz üg et el mellettük, összecsukható napozóág g yal a kezében. Felkap eg y
szál ketchupos kolbászt, és vidáman továbbug rál. A kozákok láttán ő is azt hiszi, hog y
meg jöttek az oroszok, és leüti az eg yiket a székkel.
Nem telik bele sok idő, és eg yetlen ép ablakot vag y berendezési tárg yat sem lehet látni, de
embert sem. Most már a 19-es kórterem két leg elvetemültebb szimulánsa is elmondhatja
mag áról, hog y tényleg súlyos sérülései vannak.
Pici az életét menti – Wolf két kínaijával a sarkában. Az eg yik eg y húsvág ó bárddal
hadonászik, és nem kétség es, hog y habozás nélkül feltrancsírozná Picit, ha az hag yná mag át.
De Pici nem akarja, hog y felszeleteljék, ezért rohan, és dönt-borít, tör-zúz mindent, ami az
útjába kerül.
Átrohannak az udvaron, és kiérnek a hatalmas, fedett versenybicikli-pályára, amely a helyiek
szerint a leg nag yobb a világ on. Pici üvöltve ráveti mag át eg y vadonatúj kerékpárra, és mint
eg y párbajozó lovag , teljes sebesség g el vág tatni kezd bárdot suhog tató üldözője felé. A két
kínai rémülten beveti mag át a nézőtérre.
 Pici teljes erőből pedálozik, úg y járnak a lábai, mint eg y g őzmozdony tolattyúi.
– Jóság os Buddha! – álmélkodik Wu. – Ez aztán tud tekerni!
Pici beveszi a kanyart, és az eg yenesbe érve még jobban beletapos a pedálba. Szág uld, mint
eg y expressz. Nem mindennapi teljesítményét látva a kínaiak elfelejtik minden harag jukat, és
tátott szájjal bámulják. Mag a Pici is eksztázisban van. Mindig is arra vág yott, hog y eg yszer
híres versenyző leg yen, akiről a leg nevesebb újság ok közölnek cikkeket és fotókat. Ezért is
jelentkezett eg y biciklis eg ység hez, miután belépett a sereg be.
Pici ráfekszik a kormányra, és fáradhatatlanul teker. Nyaktörő sebesség g el meg y neki a
kanyarnak, de beveszi, és… és csak most veszi észre, hog y a pályát teljes szélesség ében palánk
zárja le, mert a túloldalon javítások folynak. Pici a kézifék után kap, de a versenybicikliken
nincs kézifék, és a kontrával is hiába próbálkozik, mert olyan sincs.
Eg y rakéta sebesség ével robog neki a palánknak. Ösztönösen mag a elé emeli a kezét, és lent
hag yva a biciklit, célba veszi a tetőszerkezet g erendáit. A röpte csúcsán szaltózik eg yet, aztán
eg y félelmetes reccsenés kíséretében a pályának csapódik.
– A szent pag odára! – kiált fel elismerően Wang . – És eg y ilyen tehetség a sereg ben
veszteg eti a drág a idejét!
Másnap, miután elhag yjuk a kórházat, Porta belebotlik eg y hadtáptisztbe, aki a
tábornokának szeretne születésnapi ajándékot vásárolni. Wolftól hallott a bundákról, és bármit
hajlandó lenne meg adni értük. El kell ismerni, jól kifundálta ezt Wolf. Ha a terve beválik,
répafejű barátunkat hosszú időre kivonják a forg alomból.
Meg eg yeznek az árban, és a tiszt boldog ság tól sug árzó arccal cipeli el hófehér zsákmányát.
Két nappal később a bundák és a bolhák visszatérnek Portához. A tábornok felhívja Hinka
ezredest, és követeli tőle, hog y szig orúan büntesse meg Portát. Az ezredes tudja, hog y Portától
lehetetlen meg szabadulni, íg y jobb híján a bundák eltüntetésére ad parancsot.
A barátunk lóg ó orral meg y le a kikötőbe, ahol eg y rég i matróz ismerősével fut össze. Az
illetőt nem érdekli a bunda, mert a cirkáló g épháza mellett alszik, ahol mindig meleg van, de
tud eg y hadnag yot az aknarakóknál, akit érdekelhet az üzlet. Íg y is van, a hadnag y alku nélkül
kifizeti a bundák árát.
Eg y órával később az aknarakó és a bolhák elhag yják Pireuszt.
– Remélem, hog y a szeg ény kis fickók nem lesznek teng eribeteg ek – sóhajtozik Porta,
miközben eg y miniatűr g örög zászlóval búcsút int nekik.
Pár nappal később a matróztól meg tudjuk, hog y a britek elfog ták a hajót, és a leg énység ét
Ang liába vitték.
Porta a könnyeivel küszködik, amikor rádöbben, hog y örökre elvesztette a bolhacirkuszt.
Nem kétség es, hog y azóta már eg y brit teng erésztiszt feleség ét „boldog ítják” a hálátlanok.
Amikor Hinka meg kérdezi tőle, hog y mi lett a bunda és a bolhák sorsa, Porta szomorúan
feleli: – Ezredes úr, sajnálattal jelentem, a bolhák átpártoltak a britekhez!
 Hitler a Birodalom legfelsőbb bírájává nyilvánította magát. Ettől a pillanattól fogva ő dönti el, hogy mi a
rossz és mi a jó.

Dr. Goebbels, 1934. január 30.

Germersheim erőd, 1944. december 24.

Az 1944. július 2-án Párizsban halálra ítélt Bruno Schau őrnagyot 1944. december 25-én fogjuk
kivégzőosztag elé állítani.
A kivégzésre a Germersheim erődben fog sor kerülni, 1944. 12. 25-i dátummal, 11.00 órakor.

Ügyeletes tiszt: Klein őrnagy

A kivégzőosztag parancsnoka: Schwarz hadnagy
Ügyész: Brandt vizsgálótiszt
Orvos: dr. Koch
Lelkész: Almann tábori főtisztelendő

A kivégzőosztag tíz főből fog állni, kizárólag jó lövészekből, akiket a 2. századból jelölünk ki.
Nevelési célból ötven elítéltnek kell jelen lennie a kivégzésnél, tíz főnek minden egyes századból.
A különítmény, melynek feladata az elítéltet az oszlophoz kötözni, egy őrmesterből és két zászlósból fog
állni.

Öltözék:
– közkatonák: szolgálati egyenruha, gyalogsági csizma, rohamsisak, derékszíj, két tölténytáska,
bajonett, K.98-as karabély;
– tisztek: kard, szolgálati pisztoly, rohamsisak;– egyéb, az ítélet végrehajtásában segédkező személyek:
szolgálati egyenruha, tábori sapka, derékszíj és bajonett.
Faber zászlós fog felelni az oszlop felállításáért. Az oszlopért a szállásmesternél kell jelentkeznie 09.00
órakor.
Schau őrnagyot 09.00-kor fogjuk tájékoztatni a kivégzésről. Ekkor fogjuk megkérdezni tőle, milyen
temetési formát szeretne, és kiket kér értesíteni a hozzátartozói közül. Ezt követően megbilincselt kézzel és
lábbal átvezetjük a lelkészhez, hogy lelki vigaszt nyerjen. A bilincseket sem a lelki gondozás, sem az orvosi
vizsgálat alatt eltávolítani nem szabad. Az elítéltet egész idő alatt két zászlós rangú géppisztolyos őr fogja
szemmel tartani.
A szárnysegédem fogja kiadni a parancsot az elítéltnek az oszlophoz való kötözésére. Albert
főtörzsőrmester felel azért, hogy hat darab, egyenként százötven centiméter hosszúságú kötél legyen az
oszlop gyűrűire csomózva. A célzást elősegítő rongydarabról is neki kell gondoskodnia.
A kivégzőosztag a 2. század blokkja előtt fog felsorakozni 10.30-kor.Schwarz hadnagy, a kivégzőosztag
parancsnoka fog felelni azért, hogy az elítéltek rendben, szigorú katonai fegyelemben vonuljanak ki az
udvarra. Minden tüntetés jellegű megnyilvánulásnak szigorúan véget kell vetni, akár a legkeményebb
eszközökkel is, beleértve a fegyverhasználatot. A fütyölés, motyogás, a fintorgás is tüntetésnek tekintendő.
A kivégzés után négy katona el fogja távolítani a holttestet, levetkőztetik, és ruhátlanul a koporsóba
helyezik. Az elhalt felszerelését a szállásmesternek kell átadni, aki köteles kijavíttatni az egyenruhában esett
károkat.
Buchner zászlós lesz köteles a védőfal mögé helyezni a koporsót 10.45-kor, továbbá a kivégzést követően
ő lesz köteles átadni azt a temetői hatóságoknak Az átadásról elismervényt kell kapnia. A szükséges
dokumentumokat a szárnysegédem bocsátja rendelkezésére.
Schau őrnagyot úgy kell az oszlophoz kötözni, hogy két kötél a mellkasánál, kettő deréktájékon és kettő a
lábszáránál fogva rögzítse. A köteleket szorosra kell húzni.
A lelkész egészen az oszlopig fogja kísérni az elítéltet, ahol elmond érte egy miatyánkot. Ezután köteles
legalább négy lépésre eltávolodni az elítélttől, hogy a kivégzőosztag elvégezhesse a feladatát. A
kivégzőosztag parancsnoka ezt követően kiadja a parancsot: „Célozz!” A „Pihenj!” parancsot mindaddig
nem szabad kiadni, míg az orvos holttá nem nyilvánította az elítéltet. A kivégzőosztag nem hagyhatja el a
helyszínt mindaddig, míg a holttestet le nem vették az oszlopról és be nem helyezték a koporsóba. Az 1.
század két katonája fogja eltávolítani a vérfoltokat. Ehhez rongyokat és ásókat kapnak.
Reincke őrmester lesz köteles megtisztítani és a raktárba visszavinni az oszlopot.
A kivégzés időpontját megelőző egy órában, illetve addig, míg a koporsót el nem vitték és a helyszínt fel
nem takarították, az udvarba illetéktelen személyeket beengedni nem szabad.

Heinicke ezredes, a Germersheim erőd

parancsnoka
 DÍSZKÍSÉRET

– MILYEN ÉRZÉS a csillag ok nélkül? – kérdezi Pici az exőrmestertől. Eg y melankolikusan

sík, mocsaras articsókamezőn caplatnak keresztül.
– Jól van, csak szívódj – morog ja keserűen Karl Schmidt. – De nehog y azt hidd, hog y veled
nem fordulhat elő. Bármikor beleköthetnek az emberbe.
– Kit érdekel? – köp bele a szélbe Pici. – A sereg ben már csak ilyen. Minek fossak előre?
– Milyen ig az – sóhajt Karl. – Eg y hete még őrmester voltam, ma pedig eg y nag y nulla. És
mindez azért, mert nem voltam képes védtelen civilekre lőni.
– Ki volt az a hülye, aki őrmestert csinált belőled? – érdeklődik Porta. Eg y darab ürükolbászt
nyom Karl kezébe. – Még hog y nem lő védtelen civilekre. Ejnye!
– Germersheimben majd meg tanítják eng edelmeskedni – vig yorog kárörvendően Pici.
– Én nem hiszem, hog y tényleg annyira rossz az a börtön – motyog ja Karl.
– Ezek szerint még nem jártál ott – állapítja meg Porta.
– Nem. Eg észen mostanáig nem volt priuszom.
– Most viszont eg y nag y rakás szar bűzölög rajtad! – emlékezteti Porta.
– Tíz év a lerben! – kiáltja vidáman Pici.
Porta eg ykedvűen letör mag ának eg y darab kolbászt.
– Mi viszont tudnánk mesélni – mondja csillog ó szemmel Pici.
– Germersheim, Torg au, Glatz an’ Fort Zittau… Melyikkel kezdjem?
– Marhaság ! – jelenti ki csökönyösen Karl.
Pedig nag yon pofára fog sz esni, pajtás – mosolyog rejtélyesen Porta. – Nem eg y kemény
leg ényt láttam öt perc alatt meg törni odabent. Ha eg yszer Démon Heinrich rád teszi a kezét,
elveszett ember vag y.
– És azt fog od kívánni, hog y bárcsak lekaszaboltad volna azokat a nyomorult g örög öket
– bólog at Pici. – Te barom! – csap barátian Karl vállára.
Kiérnek a korinthoszi útra, és stoppolni próbálnak, de senki nem veszi fel őket. Pici közben a
g ermersheimi élményeiről mesél.
[18]
– A drág a Gustav Dürer öt órán keresztül g yakorlatoztatott nyakig érő vízben, mert a
fejére ürítettem eg y bilit. Nag y dolog . Persze azért kedves ember. Olyan g yorsan össze tudja
törni a bordáidat, hog y még fájdalmat érezni sincs időd.
– Démon Heinrichhel nag yon vig yázz – tanácsolja Porta. – Nehog y bedug jon a 42-es cellába,
mert akkor vég ed. Onnan eddig még csak klopfolt húst hoztak ki.
– Ig yekezz a 3. századhoz kerülni – javasolja Pici. – Ott Lapp Rittmeister a főnök, vag y ahog y
a háta mög ött nevezik, a Bolha. Bádog lábakon közlekedik, amik annyira nyikorog nak, hog y eg y
kilométerről hallani lehet, amikor közeledik. Ráadásul vaksi is, ami külön jó, mert szinte sosem
tudja, hog y éppen kivel beszél.
Késő délután érnek Korinthoszba, ahol felkapaszkodnak eg y tehervonatra. Amikor másnap
reg g el berobog nak Athénba, zuhog az eső, és a szaloniki expressz már elment. Lepecsételtetik a
parancsleveleket, és úg y döntenek, hog y ha már itt rag adtak, szétnéznek ebben a dicső múltú
városban.
 – Három hetünk van! – kiáltja lelkesen Porta. – Három eg ész hetünk, teljes ellátással,
költőpénzzel és ing yenutazással! Fel tudjátok fog ni, hog y mi mindent ki tud hozni ebből eg y
intellig ens ember?
Betérnek minden eg yes bárba, ami az útjukba kerül.
Karl attól tart, hog y meg int lekésik a vonatot.
– Nyug hass má’, kisfiam! – mordul rá Pici. – Mi, a te feletteseid, teljes körű felelősség et
vállalunk. A sitt miatt pedig ne ag g ódj, mert azt biztosan nem fog od lekésni! Élvezd az életet,
amíg még lehet, és lég y hálás nekünk, hog y ilyen úri módon bánunk veled. Ne félj, Démon
Heinrich nem fog !
– Nem bírja elfelejteni, hog y őrmi volt, és most két tizedes diktál neki – mondja meg értően
Porta.
– Bizony, nem könnyű – sóhajt Karl. – Tíz évig voltam tiszthelyettes!
– Gond eg y szál se, pajtás – vig yorog Pici. – Tíz éved lesz rá a sitten, hog y hozzászokj!
– Ott majd meg tanulod, hog y mekkora úr a tizedes. Mit g ondolsz, kinek a derekán lóg nak a
cellakulcsok? Ha nem vag y jóban eg y tizedessel, búcsút mondhatsz a friss leveg őnek és a
napfénynek.
Vég ig mennek az Ermou Epmoyon, és a Szintag ma téren, az athéni felső osztály korzóján
találják mag ukat.
A Hotel Grand Bretag ne előtti teraszon eg y kövér g entleman eg yensúlyoz eg y fehér
öntöttvas széken.
– Nézd azt a hájas disznót! – kiáltja Pici olyan hang erővel, hog y az eg ész tér visszhang zik
tőle. Érdeklődve szemüg yre veszi a férfit, akinek olyan széles és löttyedt az ülepe, hog y a szék
két oldaláról valóság g al lefolyik.
– Leg alább másfél mázsa – taksálja a fog át szívog atva Porta.
– Kettő – állítja Pici. – Ha ráültetnéd eg y elefántra, szeg ény állat g erincsérvet kapna.
– Eg y háború kellős közepén, amikor másnak csak a fejadag meg az éhezés jut!
– méltatlankodik Porta. – Nag yon fel tudom húzni mag am, ha ilyet látok!
– Ő nag yon sok pénz. Sok hajó Pireuszban, sok villa szig eteken – súg ja oda
fig yelmeztetésképpen eg y cipőpucoló.
Eg y alázatosan hajbókoló pincér áfonyát mer a kövér férfi tányérjára. Eg y másik cukrot szór
a g yümölcsre, harmadik társuk pedig tejszínt önt rá. Mindannyian bőség es borravalót
remélnek.
– Zabál, mint eg y disznó, mi meg csak nézzük! – háborog Porta.
– Szerintem ne csak nézzük! – Pici felkap eg y kanalat, és beleeszik a tejszínes áfonyába. A
dag adt döbbenetében hanyatt vág ja mag át a székkel. Akkorát nyekken, hog y még hallani is
rossz.
Eg y pillanat alatt kitör a pánik. A tér túloldalán csendőri bádog jelvények villannak, a
hadüg yminisztérium felől eg y veg yes, német-g örög őrjárat lohol a szálloda felé, ütésre emelt
g umibotokkal.
– A francba! Hát már sehol sem lehet nyug ta az embernek? – zsörtölődik Pici, de nincs mit
tenni, el kell húzni a csíkot. Átg ázol a dag adt hasán, és menti az irháját.
– Jöttök erre! – int nekik a Miltropo utca sarkáról a cipőpucoló. Beszaladnak eg y udvarba, és
bemásznak eg y nyitott ablakon. A szobában néhány nő épp ruhát próbál.
– Gázvezeték-ellenőrzés! – jelenti be Porta, és beseg íti a cipőpucolót az ablakon.
Amikor Pici is meg jelenik, a nők sikítani kezdenek.
 – Nyug alom – dörmög i Pici. – A méretpróbát kénytelen leszek leg közelebbre halasztani!
– Hülye kurvák! – kiáltja a cipőpucoló, és meg vetően a király portréjára köp.
– Hű, de csinos vag y, kicsikém! – csíp bele az eg yik lány fenekébe Porta.
Szitkok záporoznak a fejére. A lány úg y káromkodik, mint eg y kocsis.
– Minél mocskosabb eg y némber szája, annál tisztább a seg g e – jelenti ki
kétség bevonhatatlan ig azság ként Pici. – Volt eg y spiné Sankt Pauliban, akinek akkora szája
volt, mint eg y budiajtó.
Nem csoda, hog y mindenki luvnyának tartotta. Pedig tévedtek, mert Hamupopóka tudta,
hog y mit csinál. Addig -addig riszálta a seg g ét, míg fel nem csípett mag ának eg y bárót, aki
aztán annak rendje-módja szerint hófehér paripák vontatta hintón vitte a templomba. Soha
többé nem láttuk a Reeperbahnon, csak a menőbb stricik futottak néha össze vele puccos
helyeken. De hiába emelték meg a kalapjukat, Hamupopóka annyit se mondott nekik, hog y
„kapjátok be”. Annyira feltört, hog y már nem bírt leereszkedni a saját korábbi szintjére. Csak
fintorg ott, mint aki szarszag ot érez, és néha még fújtatott is, mint a bika pöcsét szag lászó
tehén. A fiúk annyira bepörög tek tőle, hog y kollektíven összetaposták a kalapjaikat, és
hajadonfőtt jártak, hog y többé ne kelljen kalapot emelniük neki.
Eg y utazási iroda elé érnek, melynek kirakatában a Kraft durch Freude velencei utazásokat
reklámoz.
– Hé, mit szólnátok eg y velencei kiruccanáshoz? – méreg eti Porta a plakátot.
– Teljesen meg bug g yantál? – fakad ki Karl. – Nem mehetünk Velencébe, ha a parancs szerint
Bécsen át kell utaznunk!
– És te voltál őrmester eg y 500-as zászlóaljnál! – sóhajt fel Pici. – Te csak tedd, amit
mondunk, ember! Ránk bíztak tég ed vag y sem? Na látod! Neked tehát teljesen mindeg y, hog y
hova meg yünk, hiszen úg yis mi felelünk érted! Különben meg honnan az istenből tudhatnánk,
hog y nem Velence a rövidebbik út a lerbe? Nem vag yunk mi g eog ráfusok!
Hintóval hajtanak ki az Akropoliszhoz.
– Ha már itt vag yunk, nézzük meg a látnivalókat – mag yarázza Porta. – Úg y nézzetek erre az
útra, hog y eg ykor itt trappoltak fel a római lég iók is! – teszi hozzá pátosszal a hang jában.
– Most is azt csinálják! – mutat Pici két bersag lierire. Az olaszok három helybeli lányt
terelnek a heg ytető felé.
– Hé, kancácskák! – szól le a lányoknak Porta. – Nem akartok inkább ide ülni? – mutat az
ölére.
A lányok nevetve felkapaszkodnak a hintóra. Az olaszok vicsorog nak, mint a kutya, ha
elveszik a csontját.
– Van ott fenn valami érdekes? – kérdezi Porta a kocsist.
– Nem sok. Csak eg y halom kő meg törött lépcsők, amelyeken könnyen kificamíthatja a
bokáját az ember.
– Akkor forduljunk vissza! Mag a már úg yis járt ott, majd elmeséli, hog y mit látott.
– Dug unk? – kérdezi Pici, de a lányok úg y tesznek, mintha nem hallották volna.
Meg állnak eg y düledező vendég lőnél, amit a kocsis bátyja vezet. A harmadik üveg bor után
Pici és a kocsis táncra perdülnek. Úg y ropják, hog y majd’ összedől a rozog a ház.
– A férjem van kint a fronton – mondja Szula, a sötét hajú, rendkívül csinos lány.
– Melyiken? – érdeklődik Porta.
– Aztat én nem tudom – vallja be a lány. – A férjem tiszt. Görög hős.
– Meg érinthetlek? – kérdezi lenyűg özve Porta. – Még sose volt dolg om olyan nővel, akinek a
férje eg y hős.
A királyi park felé veszik az útjukat, és a Zeusz-templom közelében betérnek eg y
vendég lőbe. Már hajnalodik, amikor felosonnak Katina lakásába.
– Csendben! – suttog ja a nő. – Ha meg tudják, hog y németek vannak nálam, abból lesz nag y
baj. Ebben a neg yedben mindenki kommunista.
– Falhoz kellene állítani mindet! – bömböli Pici. A fordulóban észreveszi, hog y valaki eg y
sarlót és eg y kalapácsot vésett a vakolatba. Meg vetően leköpi az alkotást.
– Éljen a népfront! – kiáltja Porta, amikor az eg yik lakó kíváncsian kidug ja a fejét a résnyire
nyitott ajtón. Az öreg asszony rémülten visszahúzódik az odújába.
– A pártnak mindig ig aza van! – röhög Karl, és belerúg az ajtóba.
A lakás olcsó parfümtől bűzlik. Szula leveti mag át a széles ág yra. Vidáman ollóz eg yet a
lábával, elővillantva formás combjait. Pici eg y hang os nyög éssel tetszését nyilvánítja, aztán
leteperi Katinát a padlóra terített báránybőrre. A lány sértődötten felsikolt, és összepréseli a két
lábát, közéjük szorítva a szoknyát a kezével.
– Nag yon helyes! – bólog at Pici. – A jó kislányok nem is rúg ják le mag ukról a bug yijukat!
Úg y kell letépni róluk! – Csiklandozni kezdi a lány hónalját, hog y íg y szerelje le a „védelmet”,
de Katina nem csiklandós.
– Mi ez, amit csinálsz? – kérdezi tőle a lány. – Új német perverzió? Eg yszer volt eg y
kapitány, aki a körmével kapart eng emet, és amikor a lábam tele volt piros csíkokkal, ellőtte a
patront.
– Én inkább néhány márkával csiklandozlak majd meg , jól van? – íg éri meg ünnepélyesen
Pici. – Csak előbb kapjak valamit. – Felemeli Katinát, a bokáinál fog va, ahog y az eladó tyúkot
szokták fellóg atni a szicíliai piacokon.
Katina eg y akrobatikus mozdulattal felemelkedik, és Pici ág yékába harap. Pici a fájdalomtól
üvöltve elhajítja a lányt.
– Pisilni kell – vihog Katina, és kiszalad a liliputi színházba illő mellékhelyiség be. Pici
utánaront, de nem fér be az ajtón.
Meg áll, és a vécén ülő lányt nézi. Katina vidáman hümmög , közben csobog ás hallatszik.
Pici szivarra g yújt, és türelmetlenül pöfékelni kezd.
– Most már elég a pisából! – unja el mag át, és a hajánál fog va a szobába ráng atja a lányt.
Katina sípcsonton rúg ja, és kis híján leharapja a fél fülét.
– Én is imádlak, bébi! – liheg i Pici.
– Gyűlöllek, te szemét! – verg ődik Katina a szorításában.
– Úg yis tudom, hog y akarod, te kurva! Adj eg y csókot! – Le akarja tépni a lány ruháját, de
nem olyan eg yszerű, mert Katina kötött szoknyát visel, és Pici vehemenciájától a szál lebomlik.
Picinek nincs kedve fonalat g ombolyítani, ezért inkább a lány felsőtestére koncentrál. A blúz és
a melltartó könnyen meg adja mag át, Katina viszont nem. Kisiklik Pici szorításából, és a
ruhásszekrény tetejére menekül. Pici utánamászik, de ez már sok a vén bútornak. Iszonyatos
robajjal eldől. Ettől eg y pillanatra mindketten lehig g adnak, és kivonulnak a konyhába vizet
inni. A víz azonban nem oltja el a Pici ág yékában lobog ó tüzet, és Katina is ug yanolyan heves,
mint volt. Felkap eg y sodrófát, és lendületből Pici lába közé sóz vele.
– Mocskos disznó! Rohadt náci! – visítja a lány. Picire önt eg y kanna petróleumot, és rá akar
dobni eg y ég ő g yufát, de Karl még idejében közbelép.
– Te vag y a leg tüzesebb kurva, akivel valaha is dolg om volt! – kiáltja elismerően Pici.
A birkózó felek visszatáncolnak a szobába, és mire a lány észbe kap, már csak eg y fél
harisnya és eg y cipő van rajta. Csizmák, derékszíj, zoknik, cipők, g atya és nadrág szállnak
szerteszét. Eg y pillanatra csend lesz, aztán fülsiketítő sikítás hallatszik, és az ág y túlsó vég e a
mag asba emelkedik, kilőve Portát és Szulát, akár eg y katapult. Az ág yról az asztalra, onnan a
padlóra kerülnek, de akárhog y is erőlködik Pici, nem tud hozzáférni Katinához. Vég ül a nyitott
erkélyajtón át az erkélyre penderülnek, és eg yik korláttól a másiknak lökik eg ymást, mintha a
szorítóban lennének.
– Ha átesnek rajta, akkor holnap temetésre meg yünk! – mondja vidáman Porta.
Pici meg botlik a küszöbben, és beesik a szobába. Katina áttrappol Picin – körömcipővel a fél
lábán. Pici felug rik, és ráveti mag át. A felborított szekrényre zuhannak, átszakítva a vékony
hátlapot. A keskeny bútordarab átfordul velük, és a hadakozó felek eg y időre eltűnnek szem
elől. Dübög és, zihálás hallatszik, aztán az ajtó kivág ódik, és Katina ug rik elő mög üle. Pici
vérben forg ó szemmel követi. Karlnak és Theának az utolsó pillanatban sikerül elg urulniuk az
útjukból. Pici vég ül mag a alá g yűri a lányt, az pedig meg adja mag át, és széttárja a lábát.
Cuppog ás, csattog ás, zihálás, nyög décselés hallatszik.
– Vég re eg y kis nyug almunk lesz – sóhajt Porta, és mag ához öleli Szulát. A széles ág y vadul
nyikorog ni kezd alattuk.
Kifulladásig csinálják, aztán a társaság kiül az erkélyre kolbászt sütni. Reg g eli után
visszavonulnak a szobába, és partnert cserélnek. Katina most Karllal bújik ág yba.
– Te vag y az a férfi, akire eg ész életemben vág ytam – liheg i a férfi fülébe. Pici a padlóra veti
mag át, és kijelenti, hog y meg halt, de Szula kíméletlenül meg lovag olja. Thea és Porta sem
tétlenkedik. Elég edett nyög ések és sóhajok töltik meg a szobát.
A nag y hancúrozásban eg y pehelypaplan széthasad, miniatűr hóesést produkálva. Szula
g örcsöt kap a nevetéstől. Csak akkor hallg at el, amikor a bejárati ajtó kivág ódik, és eg y
hatalmas, kopasz férfi ront be a lakásba, eg y szárított hallal a kezében.
Katina, aki épp Karlt csókolg atja, ellöki mag át a partnerétől, és teli torokból visítani kezd:
– Meg erőszakolt! Ez a disznó meg erőszakolt!
– Tényleg ? – ordítja a kopasz. A hajánál fog va elkapja a nőt eg y „antik” ládára löki, és
istenesen elveri a hallal. Aztán felnyitja a ládát, beletuszkolja Katinát, majd Karlt is utánalöki.
Rájuk csapja a láda tetejét, és ráül, hog y lenyomtassa a súlyával. – Kúrjatok! – bömböli.
– Kúrjatok, míg ki nem hull az összes hajatok, és olyan kopaszok nem lesztek, mint én! De utána
én kúrlak meg titeket, hog y akkora lesz a seg g lukatok, mint Athén! – Az ebédlőasztal nag yot
ug rik az ökle alatt.– A feleség em eg y kurva! Az ellenség g el kefél az a szuka! Mindkettőt
meg ölöm! A puszta kezemmel fog om meg fojtani őket!
– Ilyen az élet! – mondja barátian Porta, és a felszarvazott férj elé lök eg y üveg sört.
– Hová süllyedt Görög ország – zokog a férfi. – Az asszonyaink az ellenség farkát lovag olják.
– Milyen ig az! – sóhajtozik Porta. – Az emberekből kiveszett minden erkölcs. Bizonyára azért
van ez, mert a király mag ára hag yta az ország ot.
Szula öltözni kezd. Először kinyújtott lábára húzza a harisnyát, aztán beletáncolja mag át a
vörös és fekete csíkos harisnyatartóba. Mielőtt eltakarná vele a keblét, incselkedően
eljátszadozik a melltartóval. A rövid alsószoknya is érdekfeszítő testmozdulatokkal kerül a
helyére. Pici az ág yon térdel, és tátott szájjal fig yeli.
– Fordított sztriptíz – motyog ja átszellemülten.
– Ettől még eg y kimiskárolt arabnak is felállna mind a tíz lábujja! – nyilatkozik elismerően
Porta.
Szula mosolyog va beleriszálja a fenekét a feszes fekete selyemalsóba. Mindene meg van, amit
eg y férfi csak meg kívánhat eg y nőben, és ezt tudja is.
Pici kitekeri az ég őt a lámpából, és kivág ja az utcára. Nem lesz sötétebb: Pici észre sem
vette, hog y már verőfényes nappal van.
Eg y villamos zörög vég ig az utcán, majd két Messerschmitt húz el a házak felett.
Szula az ajtó felé indul. Menet közben a férj fejére önt eg y kancsó vizet, aztán felkap eg y
darab kolbászt a mosatlanról, és Pici elé hajítja az ág yra.
– Nesze, Fidó! – mondja g únyosan.
Mielőtt még lenyomhatná a kilincset, rávetik mag ukat, és leteperik az ág yra.Már sötétedik,
amikor elbúcsúznak. A kopasz és a három nő az erkélyről integ et nekik, míg el nem tűnnek a
sarok mög ött.
– Unalmas lesz, ha a németek kivonulnak – sóhajt fel Szula.
– Majd jönnek az ang olok – mosolyog Thea. – Velük is mókás lesz, majd meg látod. Az
eg yenruhájuk más, de alatta ug yanazt fog od találni.
A vasútállomáshoz érve a látszat kedvéért meg bilincselik Karlt. Vég tére is elítélt, útban a
börtönbe.
– Nesze, itt a tartalék kulcs – nyomja Karl zsebébe Porta. – íg y akkor is meg szabadulhatsz
tőle, ha a kíséretet kilőnék mellőled, vag y ha a háború váratlanul vég et érne, és mi
meg feledkeznénk rólad a nag y ünneplésben.
– Nem lehetne rátenni valamit, hog y ne lássa mindenki? – zúg olódik Karl.
– Dehog y, ember! – szörnyülködik Porta. – Ha nem látják, akkor olyan, mintha rajtad sem
lenne. Most pedig próbálj minél keserűbb képet vág ni. Hátha meg sajnálnak valamivel, amin
később majd meg osztozhatunk.
– Ha meg kérdezik, hog y mit műveltél, majd azt fog juk mondani, hog y beverted eg y ezredes
fejét – taktikázik Pici. – Ez imponálni fog az embereknek.
– Jézusom, hová jutottam! – hajtja le a fejét Karl.
– Ez az. Csak íg y tovább – biztatja Porta. – És aztán nehog y meg orrolj ránk, ha eg y kicsit
meg táncoltatjuk a hátadon a g umibotokat. Hadd lássák, hog y jó kezekben vag y.
A fog oly és kísérete rög tön a fig yelem középpontjába kerül. A leg többen Karl felé szánakozó,
a két szivarozó őrre pedig g yűlölködő pillantásokat vetnek.
– Ezek széttépnének minket, ha mernék – suttog ja boldog an Pici, és eg y keménykalapos
úriember arcába fújja a füstöt.
Eg y öreg asszony – a kezében madzag ot tart, aminek a vég én malacok téblábolnak
– meg paskolja Karl arcát, aztán Portára bök.
– Mag ukat kellene meg bilincselni, g azemberek! – Karl eg yetértően bólog at. – Ne ag g ódj,
fiam. Idelent úg ysem ér semmit az ember élete, és ha lelőttél eg y tisztet vag y kiraboltál eg y
g azdag disznót, lesz hely számodra Krisztus oldalán. A te fajtád viszont – mered Portára – a
pokolban fog ja vég ezni! Aki a g onoszt szolg álja, annak a g onosz mellett a helye! – Meg int
meg paskolja Karl arcát, és rámosolyog . – Menj isten hírével, kiskatona, és ne félj, mert csak
eg yszer akaszthatnak fel. Nesze, itt ez a sajt. Jól fog jönni az úton. – Azzal Karl hóna alá dug eg y
kerek kecskesajtot.
– Faszszopók! – kiáltja eg y őrvezető. Eg y közeli padon ül a társával, és kockákat dobál.
– Az én nevem pedig Joseph Porta – hajol meg Porta.
– A vonat, itt a vonat! – kiabálják az emberek, és mint eg y lavina, meg indulnak a vág ány
felé.
A civil és a katonai rendőrség meg próbál rendet teremteni, de semmi esélyük rá. A malacos
öreg asszony faltörő kosként tör mag ának utat a tömeg ben. A disznók visítva követik.
– Ez lenne a meg hirdetett Kraft durch Freude utazás? – elmélkedik Pici két könyökölés között.
Verejtékező kalauzok nyarg alnak vég ig a vonat mentén, rázárva az ajtókat a vag onokba
passzírozott utasokra. Az ostrom azonban még nem ér vég et, hiszen az ablakok nyitva vannak.
Aki nem tudott az ajtón át felszállni, az ablakon át ig yekszik bejutni.
A vonat vég ül elindul. Mindenki feljutott – bár még az ütközőkön is utaznak – , két csendőrt
leszámítva.
– Fel kell jutnunk! – ordítják kétség beesetten, és fel akarnak ug rani a vonatra, de senki nem
seg ít nekik. Az eg yik arccal a peronra zuhan, a sisakja a vonat kerekei alatt vég zi.
Lamíában a Vöröskereszt sóletet és török kávét osztog at. Porta természetesen nem adja
alább három adag nál.
Eg y rabszállító vag ont csatolnak a vonathoz. Eg yszerű marhavag on, lelakatolt reteszekkel.
– Dachau, Buchenwald – jeg yzi meg Porta, miután fényesre nyalta a csajkáját. – Azon
tűnődöm, vajon ők is kaptak-e sóletet.
– Eg y nag y seg g be rúg ást, azt fog nak kapni – mondja keserűen eg y lövész. Az eg yik
vöröskeresztes nővér feljelentette, mert repetázni próbált. A kísérletért eg yévi
szabadság meg vonásra és háromszor három nap mag ánzárkára számíthat.
Szalonikiben a vonat órákat áll, és folyamatosan ellenőrzik az utasokat. Késő délután
bejelentik, hog y a síneket felrobbantották, ezért az indulás csak másnap reg g elre várható. A
katonák eg y része laktanyában tölti az éjszakát, az utasok pedig a peronon. Portáék
természetesen ennél izg almasabb módon ütik el az idejüket. Reg g el kellemesen elfáradva
térnek vissza az állomásra, ahol meg tudják, hog y a vasútvonal javítása három napot fog
ig énybe venni.
Eg y savanyú, szeplős képű csendőr lepecsételi a papírjaikat.
– Rab és kísérete – olvassa, és kárörvendően Karl bilincsért pislog – Mit követett el ez a
majom?
Porta nem akar csalódást okozni a csendőrnek, ezért előad eg y véres, hátborzong ató
történetet.
– Ez az ember eg y szörnyeteg . Talán nem is lenne szabad embernek neveznem – taszít eg yet
Karlon. – Szóval ez a vadállat lelőtte az ezredparancsnokot, aztán felvág ta a százados hasát, és
meg ette a tüdejét meg a máját. Épp a szakaszparancsnok levág ott pöcsét és g olyóit tartotta a
kezében, amikor rajtakapták. Valamilyen őrültekből álló szekta tag ja, ig azi mániákus! – Porta
az ég felé fordítja a tekintetét, és meg kocog tatja a halántékát. – Ez a pszichopata azt képzelte,
hog y meg mentheti a világ ot, ha vég et vet a német nép szaporodásának.
– Ez őrület – borzong meg a fejvadász. – De hát hog y képzelheti eg y ilyen kis senki, hog y
keresztbe tehet a német nemzet felemelkedésének!
– Ezt én nem tudhatom, de érthető, hog y meg próbálta, mivelhog y a „Ne leg yen több
háború” eg yesület tag ja. Vég ül is kötelesség e volt meg tenni, nem?
– Hova viszik? – kérdezi a csendőr, aki most már eg y pillanatra sem meri levenni a szemét
Karlról.
– Germersheimbe – mosolyog barátság osan Porta. – Ott majd kiverik belőle a hülye
ideológ iáját.
– Nag yon helyes! – bólog at a csendőr. – Az apám is a g yalog ság nál őrmester.
– És meg van még a pöcse? – robban ki a nevetés Piciből.
A városközpont közelében eg y hadnag y meg állítja őket, mert nem az előírásnak
meg felelően tiszteleg tek neki. Eg y lámpaoszlophoz kell láncolniuk Karlt, hog y addig
masírozzanak előre-hátra a hadnag y előtt, míg az tökéletesnek nem találja a tisztelg ésüket.
Ezután a további kellemetlenség eket elkerülendő minden eg yenruhás előtt feszes vig yázzba
vág ják mag ukat, leg yen az akár postás vag y parkfelüg yelő.
Eg y idő után kénytelenek behúzódni a „Büszke Sas”-ba, hog y meg pihentessék a karjukat, és
felüdítsék mag ukat némi sörrel.
– Ideje lazítani eg y kicsit – veszi le a karperecet Porta.
Pici teljes erőből döng etni kezdi a pultot.
– Elég a lármából! – mordul rá a tulaj, eg y pártemblémát viselő Volksdeutscher.
Pici elkapja a g allérját, és a pult fölé emeli a férfit.
– Honnan veszi a bátorság ot eg y ilyen pártbuzi pöcs, hog y parancsolg atni merjen nekünk?
– Pofa be és takarodjanak innen! – tépi ki mag át Pici szorításából a tulaj. – Csendőröket
várok!
– Ig en? – Porta vihog va a pultra vág ja a g éppisztolyát, és melléje hajít eg y csendőri
karszalag ot is. – Csendőröket! Mi vag yunk a csendőrök, te barom, úg yhog y pofa be, vag y úg y
elviszünk innen, hog y soha többé nem jössz vissza a szaros kis csehódba!
Pici a tulaj képébe köp.
– Gyerünk innen, fiúk! Nem tudnék még eg y sört leg urítani ezen a g ennyes helyen!
Átmennek a „Baráti Kebel”-be, ahol nők szolg álnak fel.
– Tábori csendőrség ! – jelenti ki Pici, és a pultos elé villantja a jelvényét.
– Miben seg íthetek az uraknak? – kérdezi a lány, hanyag ul felemelve Pici könyökét, hog y
letörölhesse a pultot.
– A szomjoltásban, drág aság om – feleli Porta, és a pultra löki a g éppisztolyt. – Három
veg yeset!
– Csak ha már eltette azt a puskát! – feleli a lány.
– Tán nem szereted a lőfeg yvereket, bébi? – vig yorog rá Pici.
Porta szó nélkül a pult oldalának támasztja a g éppisztolyt. A lány eléjük tesz három korsót,
félig meg tölti őket sörrel, majd slig ovicát és paradicsomlevet önt, és az eg észet összekeveri
eg y üveg pálcával.
Jó eg észség et kívánnak eg ymásnak, és eg yetlen nyakmozdulattal leg urítják az italt.
– Pokoli íze van – fintorog Karl – , de g yorsan hat.
– Eddig a pillanatig erősen kételkedtem benne, hog y csakug yan forog -e a Föld – tesz
vallomást Pici – , de most már érzem is. Kapaszkodjatok erősen, fiúk, vag y elszálltok!
[19]
Die Zeit kennt keine Wiederkehr , éneklik, miközben a Metropolisz utcán a „Zöld
Pulyka” bordély felé botladoznak. Meg mag yarázhatatlan módon a Nikodémeusz utcai
rendőrőrsön kötnek ki, ahol kezet ráznak a döbbent g örög rendőrökkel, mondván, hog y
kölcsönös jó barátaik az üdvözletüket küldik.
Éjféltájban meg pihennek eg y szökőkút káváján.
– Ha az embert az akasztófa várja, akkor jog a van a lelki vig aszra, nem ig az? – mondja Pici,
miután lenyelte az aranyhalat, amit az imént sikerült kifog nia a medencéből.
– A szolg álati szabályzat g ondosan számba vesz minden lehetőség et – feleli két csuklás közt
Porta.
Pici azt igyekszik bebizonyítani, hog y az elfog yasztott alkohol-mennyiség ellenére nem jelent
neki g ondot meg csinálni a repülőállást a kút káváján. Természetesen beleesik a vízbe.
 – Sok hűhó semmiért – mondja a láthatatlan közönség nek Porta.
– Hog y még véletlenül se essél kísértésbe – rántja Pici a szökő-kútba Karlt. – Tőlem aztán
nem szökhetsz meg , hapsikám.
– Bizony-bizony, Joseph Porta tizedes nem veszi félvállról a kötelesség eit – dülleszti ki
sovány mellkasát Porta.
Tántorog va továbbindulnak, „Herr General!” felkiáltással üdvözölve eg y kóbor macskát.
– Meg vag y! – borul rá eg y szeretőjétől hazafelé ig yekvő úriemberre Porta. – Most szépen
fog od mag ad, és elmész a hammelsburg i g yalog ság i laktanyába, hog y meg tanulj csizmatalpat
zabálni!
– Jól jöhet még a későbbiek folyamán – bólog at komoly arccal Pici.
– Én a lovasság ra szavazom! – rikoltja Karl, és meg próbál meg lovag olni eg y kerítést, de
minduntalan átesik a túloldalra.
A civil kibújik Porta öleléséből, és meg lép.
– Csókoltatom a mamát – kiáltja utána Porta – , és mondd meg neki, hog y átadom az
üdvözletét az apánknak!
A zöldség piac közelében eg y utcaseprőbe botlanak. A férfi a seprűjére támaszkodva bóbiskol.
– Tűrhetetlen! Fig yelmetlenség és lazaság mindenütt! – csóválja a fejét Pici, és a férfi
halántékához nyomja a P-38-asát.
– Ébresztő! – ordít a fülébe.
A szerencsétlen g örög majdnem szívrohamot kap.
– Heil Hitler! Heil Hitler! – kiabálja rémülten. Ennyit tud a meg szállók nyelvén, de úg y
tapasztalta, hog y ez a leg több német katona esetén beválik.
Pici leeng edi a pisztolyát, és mag ához öleli az utcaseprőt. Miután a g örög határtalan
meg könnyebbülésére elválnak eg ymástól, Pici tesz néhány lépést, és beleesik eg y nyitott fedelű
aknába. Hárman alig bírják kihúzni.
– Brüsszelben eg yszer az üdvhadsereg katonáinak öltözött kémeket kaptunk el – tájékoztatja
Porta az eg yik zöldség árust.
– Ja, az üdvhadsereg ! – kiáltja Pici. – Imádom őket. Olyan aranyosak! Ha akasztani viszed
őket, eg y szavuk sincs.
A vonatnak Sztobinál várakoznia kell: ezúttal is sínrobbantás történt. A horvát rendőrök
felakasztanak három civilt. Valakinek még iscsak fizetnie kell a partizánok g aztettéért.
A távolból g éppuskaropog ás hallatszik.
– Az előző járatot lövik – csap a vonatparancsnok vállára az állomást felüg yelő csendőrtiszt.
– Szerencséjük volt, őrnag y, hog y Szalonikiben feltartották mag ukat.
Eg y nő ug rik le sikítva az eg yik kocsiból. A nyomában eg y részeg katona, zubbony nélkül,
kig ombolt sliccel. Az eg yik lámpaoszlopnak támaszkodva eg y „nyúl” áll és eg y darab kenyeret
rág csál. Ahog y a bajtárs a közelébe ér, hanyag ul kiteszi a lábát. A részeg hatalmasat zakózik.
A csendőrszobáról két fejvadász rohan elő. Kiéhezett farkasokként vetik mag ukat a részeg re.
– Elvehetem a papírjait, őrnag y úr? – kérdezi a csendőrtiszt. – Hog y értesíthessük az
eg ység ét, ha felakasztottuk.
– Fel akarja akasztani? – kérdezi döbbenten a vonatparancsnok.
– Már hog yne! Ez itt a front, itt nincs helye feg yelmezetlenség nek. Természetesen szig orúan
a szabályzatnak meg felelően fog unk eljárni. Rög tönítélő törvényszék két közkatona és eg y tiszt
részvételével. Az elítélteket teljeskörűen tájékoztatjuk az őket érintő vádról és az ítélet
alapjáról. Az akasztófát a közeli kőbányában állítottuk fel. Nem nag y szám, csak eg y g erenda
két oszlop tetejére szeg ezve. Eg yszerre tíz embert tudunk fellóg atni. A hóhérunk, eg y helyi
civil, öt márkát kap fejenként, és nag yon elég edett.
– Te jóság os ég ! – törli meg verejtékező homlokát az őrnag y. – Nem fél attól, hog y eg y nap
még baja lehet ebből?
– Már miért lenne? – csodálkozik a csendőrtiszt. – Mint mondtam, szig orúan az előírások
szerint járunk el, és mindent g ondosan jeg yzőkönyvbe veszünk. A kivég zetteket szentelt földbe
temetjük. Nem lesz itt semmi g ond. Mi nem az SD vag yunk. Nálunk még a
leg meg átalkodottabb g azember is tisztesség es bánásmódban részesül. Még szakszerű lelki
vig aszt is kapnak.
Estefelé g épág yúkkal felvértezett teherkocsikat csatolnak a szerelvényhez, a mozdony elé
pedig két, homokzsákokkal meg rakott pőre kocsi kerül. Utóbbiaknak az aknáktól kellene
meg védeniük a mozdonyt. A marhavag onokból a homokzsákok tetejére ültetik a rabok eg y
részét. Ha a partizánok felrobbantják a síneket, nekik vég ük.
Valamikor az éjszaka közepén mozg ásba lendül a vonat, de nem g yorsít eg észen addig , míg
be nem ér a Struma-völg ybe. Ezt a részt tartják a vonal leg veszélyesebb szakaszának.
A homokzsákokon ülő rabok díszkivilág ításban utaznak. A veszély ellenére a vonat monoton
zakatolása eg y idő után álomba ring atja az utasokat.
Porta persze nem alszik, hanem kockát dobál eg y matrózzal. Kétévi zsoldját kell
visszanyernie, és sikerül neki. Az utolsó dobással eg y időben hatalmas erejű robbanás dobja
meg a vonatot. Hátborzong ató fémes nyikorg ás és faanyag fülsértő recseg ése hallatszik. A
nég ycsövű löveg ek dühösen viszonozzák a tüzet, és világ ítórakéták vonják vakító fénybe a
völg yet. A lejtőn sötét árnyékokat lehet látni. Lefelé mozog nak, a folyó irányába, és átkozottul
sokan vannak.
– Viszlát a tömeg sírban! – kiáltja Porta, és a kitört ablakon Piciék után veti mag át. Eg y
szablya formájú üveg szilánk átmetszette a matróz nyakát, a fülke vérben úszik.
Porta és Pici a neg yvenöt fokban meg dőlt vag on mög ött keresnek fedezéket. Karl kirohan a
töltésre, ahol eg y elhag yott könnyű g éppuska hever, és tüzet nyit a partizánokra. Eg y részük
már átkelt a keskeny, g yors sodrású folyón, és a töltés felé ig yekezne.
Néhány aknavető is közbelép, íg y vég ül sikerül meg állítani az első rohamot, de a partizánok
nem akarnak elfog yni. Újabb és újabb csapatok bukkannak elő a sziklák mög ül, és a bajtársaik
elvesztése csak még elszántabbá teszi őket.
Az aknavetőszakasznak sikerül lefednie a terepet, visszakozásra késztetve a még élőket. A
visszavonulás ug yanolyan g yors, mint amilyen a támadás volt, de a nyomjelző lövedékek és a
kézig ránátok még náluk is g yorsabbak. A robbanások sziklákat és földhányásokat világ ítanak
meg , pillanatfelvételeket villantva meg az éjszaka borzalmaiból. Eg y véres emberi test látszik
füg g eni a leveg őben, aztán már csak a sikolyt és a puffanást hallani.
A partizánok eg y része eg y folyóparti bunkerbe menekült. Eg y kézig ránátfüzér letépi a
vasajtót a sarkairól, majd néhány Molotov-koktél g urul be a sötét odúba. Eg y másodperc, és
láng ok csapnak ki a lőréseken. A túlélők ég ő ruhában, veszettül ordítva rohannak elő. A
g éppuskák elintézik őket is.
Porta letörli a verejtéket az arcáról, és előbújik a vag on mög ül. Pici is ug yanezt teszi. Karl
arcát felszakította eg y repeszdarab. Eg y szanitéc pillanatok alatt „ellátja” két rag asztócsíkkal.
– A francba! – zsörtölődik Porta. – A szolg álati szabályzat ki mondja, hog y a rabot kísérőinek
sértetlenül kell átadniuk a büntetés-vég rehajtási intézménynek. Ezek a nyamvadt partizánok
ig azán elolvashatnák már azt a rohadt könyvet!
 Újabb robbanás hallatszik, és kék láng oszlop csap az éjszakai ég bolt felé. Mintha az eg ész
heg y meg indult volna. Hatalmas sziklák g urulnak le a heg yoldalról, partizánokat és német
katonákat sodorva mag ukkal a folyóba. A kőlavina eléri a vonatot, és néhány vag ont is a folyóba
rúg .
– Atyavilág ! – tátja el a száját Pici. – Mindig is tudtam, hog y ördög i szerencsém van!
Eg y óra múlva elcsendesül a környék. A partizánok felszívódtak, csak a halottaik maradtak.
A mozdony sértetlen, de a mozdonyvezető és a fűtő meg halt. Az eg yik az ajtón lóg , a feje lazán
eg y bőrdarabon fityeg , a másik a szenesládán fekszik, átvág ott torokkal. Szerbek voltak, akiket
szerbek öltek meg , mert az ellenség et szolg álták.
A partizánok a civil vonatkísérőket is mag ukkal vitték. Holnapra a leg közelebbi város
főutcáján fog ják meg találni meg csonkított holttestüket. Ők ezt hívják elrettentésnek.
Vlaszov-kozákok érkeznek a helyszínre. Hosszú szablyáikkal felkoncolják a halott
partizánokat. A vonatparancsnok a partizánok után küldi őket.
– Csatasort alkoss! – ordítja eg y kozák eg yenruhát viselő német őrmester. – Előre!
Már rég en elnyelte őket a sötétség , de a patkók dobog ását még mindig hallani lehet.
Valahonnan a heg yen túlról eg y világ ítórakéta röppen a mag asba, és g éppuskák ug atnak
fel.
– Most lemészárolják őket! – mondja elég edett képpel eg y utász őrmester.
– Ki mészárol le kit? – kérdezi szemtelenül Porta.
– A kozákok a partizánokat – vig yorog az őrmester.
A hajnal közeledtével feltámad a szél. Kísértetiesen süvöltve a felborult vag onok között, míg
a reg g eli nap meleg e el nem bág yasztja. Nem telik bele sok idő, és a hőség ben puffadni
kezdenek a tetemek. Kékes-feketén csillog ó leg yek ezrei lepik el a tátong ó sebeket.
– A leg yek imádják a háborút – jeg yezi meg Porta. A közelben eg y leszakadt karon
lakmározik eg y lég yraj. Ahog y Porta elhessenti őket, kiderül, hog y három ujj hiányzik róla.
– Hol a tökömben lehet a test többi része? – tűnődik Pici.
– Franc tudja – von vállat Karl. – Biztosan teng erész volt. Látod a tetoválást?
Porta felemeli a kart, hog y közelebbről is meg vizsg álja a tetoválást.
– Bang kokban járt. Ez itt kínaiul van. Milyen szég yen, hog y eg y ilyen művészien kidekorált
kart balkáni szarleg yek fog nak felzabálni.
Pici kényelembe helyezi mag át a füvön, és koszos ing éből eg y szétlapított cig arettásdobozt
kotor elő. Türelmetlenül rázog atja, míg ki nem csúszik belőle eg y cig i, és duzzadt ajkai közé
helyezi – az éjszaka eg y szerb puskatussal csókolózott. A cig aretta ang ol g yártmány; eg y halott
partizántól szedte el.
– Itt heverészünk és cig arettázunk a g yönyörű napsütésben – mondja réveteg en Karl. – Hát
nem idilli?
– Átkozottul idilli – bólint Porta. A fejét eg y g ázmaszkos bádog dobozon pihenteti.
– Lehet, hog y már vég et is ért a háború, csak mi még nem tudunk róla – álmodozik Pici.
– Az ilyen isten háta mög ötti helyekre mindig késve érkeznek meg a hírek.
– Nag yon el bírnék viselni most eg y kövér fekete puncit – röhög kéjesen Porta.
– Istenkém, mennyi pina van a világ on, és mind a nőké – sóhajtozik a hátsó felével Pici.
– A puncit is be kellene venni a kötelező fejadag ba – mondja komoly képpel Porta.
– A helyedben én jól betartalékolnék mag amnak belőle, amíg még úton vag yunk – tanácsolja
Pici Karlnak. – Mert ha eg yszer a rács mög ött leszel, pajtás, akkor neked vég leg annyi. És ezt
készpénznek veheted.
 – Miért vég leg ? – tiltakozik Karl. – Tíz év múlva kint leszek.
– Ki fog nak nyírni, seg g fej. Aki ilyen sokat kap, azt mindig kikészítik. Beletesznek eg y
aknakereső csapatba, és öt nap múlva g arantáltan eg y felhő szélén fog sz csücsülni.
– És ha meg húzom mag am?
– Mert ha valaki eg y évnél tovább volt a lerben, az túl sokat látott – mag yarázza Pici.
– Hivatalosan nincsenek is börtönök Németország ban. Ne feledd, hog y szocialista államban
élünk. Nemzeti, de szocialista.
– Rohadék disznók!
– Vég re kinyílt a csipád! – nevet Porta.
– Ha leküldenek hullákat pakolni eg y tömeg sírba, nag yon vig yázz. Gyakran előfordul, hog y
arra is rátolják a földet, akire nem kellene – fig yelmezteti Pici az elítéltet.
– A saját szemeddel láttad? – kérdezi kétkedően Karl.
– Már hog y láttam volna? – vig yorog Pici. – A Grimm-mesékben olvastam!
– Nem fog ok se aknákat keresni, se hullákat pakolni – íg éri Karl. – És nem fog ok önként
jelentkezni semmire! Még akkor sem, ha a tíz év minden eg yes napját mag ánzárkában kell
töltenem!
– Te nem tudod, mit beszélsz! – mondja g únyosan Porta. – A szart is meg fog od zabálni, csak
hog y kieng edjenek abból a cellából.
– Különben sem kell tíz évig ott rohadnom – folytatja Karl.
– Leg feljebb öt évig . A háború addig biztosan vég et ér, és én hősként szabadulok.
– Ki tudja? – von vállat Porta. v – Na, és milyen lenne az a nég er punci? – tér vissza az
előbbi, jóval izg almasabb témára Pici.
– Nem túl kövér, hosszú, fekete hajjal – mondja Karl. – A g yapjas hajat ki nem állhatom!
– A fenébe a hajjal! – kiáltja Porta. – Nem az a lényeg , ember! Az enyém jó kövér lesz, akkora
csöcsökkel, hog y ha meg lendíti őket, leveri a fejedet.
– Nekem eg y mag as és vékony kell, aki jól tudja riszálni a seg g ét – mondja vidáman Pici.
– Azt hallottam, hog y a nég er big ék a leg jobbak a világ on. Úg y meg tudják szorong atni a
pöcsödet a pinájukkal, hog y ha körbefordulnak rajtad, feltekeredik, mint eg y dug óhúzó.
Eg y jelzőrakéta bukkan elő a heg y mög ül, de a pukkanás már nem hallatszik el a vonatig .
– Azok a rohadékok már meg int készülnek valamire – állapítja meg Pici. – Nem hiszem,
hog y csak a tűzijáték kedvéért lődözik a rakétákat.
– Gondolod, hog y visszajönnek? – pislog körbe ideg esen Karl.
– Szerintem nem fog ják feladni mindaddig , míg mindenkit ki nem nyírtak – bátorítja Pici.
– Ez esetben javaslom, hog y mielőbb léceljünk le – mondja Porta – Vég tére is már rég en
nem itt kellene lennünk.
– Meg őrültél? Ez dezertálásnak számít! – suttog ja rémülten Karl. – Képtelen lennék rá.
Mindig is komolyan vettem a kötelesség emet.
– Nyilván ezért kaptál tíz évet – röhög Pici. – Az a te bajod, hog y túl tiszta ág yba tolt ki
mag ából az anyád. Kövess minket, és élni fog sz.
– Kösd fel a pelust, és g yerünk! – dönti el Porta. – Az eg yik vag onban láttam néhány láda
világ ítórakétát. Közéjük lökök eg y kétdekást, és ha elkezdődik a tűzijáték, kereket oldunk.
Úg yis mindenki oda fog sasolni, nem fog ják észrevenni, hog y taktikai visszavonulásra
készülünk.
– Ez meg rövidíthet minket eg y fejjel – sóhajt lemondóan Karl.
– Vag y meg hosszabbíthatja az életünket – feleli Porta.
 – Az okos fiúk mindig a leg első mentőcsónakkal hag yják el a süllyedő hajót – filozofál Pici.
– Csak az idióta kapitány vár az utolsó pillanatig .
Karl elborzadva fig yeli, mint tekeri le Pici a kék kupakot a kézig ránátról.
– Kössétek fel a g atyátokat, mert nag y pukkanás lesz! – vig yorog üdvözülten, és eg y
karlendítéssel a vag onok közé hajítja a kézig ránátot.
– Pá-pá, drág ám! A kulcs a virág cserép alatt! – rikoltja Porta, és felveszi a nyúlcipőt.
Pici követné, de néhány lépés után felakad eg y szög esdrótra. Eg y g éppisztoly felvakkant, és
g olyók tépik fel a földet Pici körül.
[20]
– Dzsob tvoje maty! – ordítja Pici, és kilő eg y tárat a vonat irányába. Vég ül sikerül
kiszabadítania mag át, és Portáék után nyarg al.
Eg y bokrokkal szeg élyezett hasadék fedezékében haladnak.
– A rohadék állatok! Hog y száradna le a kezük! – méltatlankodik Pici. – Volt képük rám lőni!
Rám, eg y honfitársukra!
– Minden német eg y szemétláda – jelenti ki Porta – , bár ezek már nem sokáig . Mindjárt itt
lesznek a partizánok, kétszer annyian. Nem szeretnék a helyünkben lenni, ha ott maradtunk
volna.
– Most aztán nyakig benne vag yok a szarban! – dühöng Karl. – Követelem, hog y szállítsatok
épség ben Germersheimbe, hog y letölthessem azt a kibaszott tíz évet! Nem akarok dezertálásért
lóg ni!
A hasadék vég éhez érnek, és befordulnak eg y hosszú völg ybe. Alig tesznek pár lépést, eg y
g olyó fütyül el mellettük. A vonatparancsnok fent áll a heg yoldalon, és fenyeg etően a
g éppisztolyát rázza.
– Erősítésért meg yünk, uram! – integ et neki a sárg a kürtőkalappal Porta.
– Azonnal jöjjenek vissza! – ordítja habzó szájjal az őrnag y. – Ez dezertálás!
– Mi? Hog y csókoltatja az asszonyt? – kiált vissza szemtelenül Pici. – Rendben, átadom!
Személyesen! – Azzal eltűnik eg y szikla mög ött.
Eg ész nap g yalog olnak és dekkolnak, messze elkerülve a falvakat és az utakat. Éjféltájban
hatalmas robbanás rázza meg a leveg őt, és az ég bolt alja eg y pillanatra kivilág osodik.
– Ez a vonat volt – állapítja meg elég edetten Pici.
– Ezek szerint már nincs szükség ük erősítésre – mondja Porta.
– Gyanítom – röhög Pici.
– Nag yon vicces – morog Karl.
Eg y rövid pihenő után továbbindulnak, és reg g el eg y széles ország út keresztezi útjukat. Épp
át akarnának kelni rajta, amikor Pici fig yelmeztetően feltartja a kezét, és beveti mag át az
árokba.
Eg y háromteng elyes Mercedes húz el mellettük. Eg y közeli tanya udvarán áll meg . Öt,
eg érszürke eg yenruhát viselő férfi pattan ki belőle. Eg y g éppisztolysorozatot lehet hallani,
aztán csend lesz.
– SD – suttog ja Pici. – Szemét állatok.
– Húzzunk innen, fiúk – dadog ja ijedten Karl.
– Nekem sokkal jobb ötletem van – derül fel Pici képe. – Csórjuk el a g ondolájukat!
– Nos, az kétség telen, hog y a vezetés kevésbé fárasztó, mint a g yalog lás – ért eg yet Porta.
– Na ne, ez azért már sok! – tiltakozik Karl. – Nehog y azt hig g yétek, hog y bele tudtok
ráng atni! Nem fog ok az SD-től autót lopni!
 – Tényleg ? – g únyolódik Porta. – Akkor jusson eszedbe, hog y te csak eg y elítélt vag y, aki
úg y táncol, ahog y mi fütyülünk. Tudod, mi jár annak, aki ellenszeg ül a kísérőinek?
– Úg y ám, az elítéltnek eng edelmeskednie kell, különben hová fajul ez a világ ? – bólog at
Pici. – Ezennel tehát meg parancsoljuk, hog y vezesd azt a Mercit!
– Ti meg őrültetek! – őrjöng Karl. – Ha meg érkeztünk Germersheimbe, mindent jelenteni
fog ok!
– Jelenteni? – röhög Porta. – És ki fog ja elhinni neked mindezt?
– A g resseni diliházba fog nak csukni – heherészik Pici.
Lopva meg közelítik a Mercedest. Karl messze lemaradva követi őket. Szitkozódik mag ában,
és a könnyeivel küszködik. Porta a nyakába akasztja a csendőrjelvényt, felteszi a karszalag ot, és
érdeklődve körüljárja az autót.
– Nem fog om meg csinálni – makacsolja meg mag át Karl.
– Akkor maradj itt, és mag yarázd el nekik, hog y hova lett a cirkálójuk – vig yorog Pici.
– Biztosan hálásak lesznek érte. Selyemkötéllel fog nak felkötni, nehog y felhorzsoljad a nyakad.
Porta befejezi a körútját.
– Nég y csurig töltött kannát is láttam – suttog ja. – Akár a pokol kapujáig is elhajthatunk
ezzel a járg ánnyal!
– Oda fog unk jutni, hog y a franc vinne el titeket! Ez nem ig az! Fel akarok ébredni! Autót
lopni az SD-től! Jézusom! Teljesen meg őszülök, mire Germersheimbe érünk!
– Nem értem, mit g örcsölsz annyira! – fakad ki Pici. – Látod, még a kulcsot is benne
hag yták, mintha eg yenesen ők kérnék, hog y elvig yük. Lehet, hog y ők is csórták valahonnan, és
most már szeretnének meg szabadulni tőle.
– Mit g ondoltok, meddig jutunk el ezzel a rendszámmal? – kérdezi Karl. – Ordít róla, hog y
meseautó.
– Na és honnan fog ják tudni, hog y mi nem vag yunk ig azi g ennyládák?
– A békesség kedvéért toljuk eg y darabon – eng edi ki Porta a kéziféket.
Még Pici seg ítség ével sem könnyű mozg ásba lendíteni az autót, de valahog y csak
kig urulnak az útra. Porta beug rik a kormány mög é, Pici az anyósülésre, Karl pedig a hátuk
mög é, ahol ig yekszik olyan parányivá válni, amennyire csak lehet.
– Jézusom, hog y ebből mi lesz! – motyog ja valahonnan lentről.
– Most pedig szép csendben beindítjuk a motort – mondja halálos nyug alommal Porta.
– Hát nem g yönyörű? – simítja vég ig Pici a polírozott műszer falat. – De poén lenne
[21]
vég ig robog ni vele a Reeperbahnon. Nass hátast dobna, ha meg látna minket.
A motor halk, cuppog ó hang ot ad, aztán elhallg at. Porta a szívatóval próbálkozik; az
eredmény ug yanaz.
– Ha kijönnek azok az állatok, kinyírom őket! – Pici letekeri az ablakot, és kidug ja a
g éppisztoly csövét.
Karl az öklét harapdálja, és – bár nem hívő – csendben imádkozik.
– Mi a fene? – vakarg atja a fejét Porta. – Ezek a szarok általában pöccenésre indulnak.
– Nem ártana indulni – helyez Pici eg y zöld fleg mát a padlóra. – Nag yon nincs kedvem
mag yarázkodni, és kár lenne a lőszerért.
– Nem értem – mondja fejcsóválva Porta. – Elárasztotta volna a g ázolaj a motort? Bűzlik,
mint eg y arábiai olajmező.
Porta dühösen meg ráng atja a szívatót, és felpörg eti az önindítót. A motor felsóhajt, de ez
minden.
– A jó édes… – Porta olyat ránt a szívatón, hog y az majdnem kiszakad a helyéről, és ekkor a
motor vég re feldübörög . A kipufog ó akkorát durran, mint Pici feneke eg y kiadós zaba után.
– Huh! – rezzen össze Porta. – Ebbe motor helyett dinamitot raktak!
Eg y SD-s rohan elő a házból.
– Állj! Ez a mi autónk! Álljatok meg , koszos csirkefog ók!
Portának azonban esze ág ában sincs meg állni. Rátapos a g ázpedálra, és az autó kilő, mint
eg y ág yúg olyó. A hátuk mög ött g éppisztoly kattog .
– Nesze neked! – hajol ki az ablakon Pici. Elereszt két rövid sorozatot, és az SD-s a földre
rog y.
A Mercedes nem bizonyul olyan jó fog ásnak, mint amilyennek íg érkezett. A motorja ki-
kihag y, a kipufog ója pedig rendszeresen nag yokat durran.
– A kazanyi Szent Szűzre! – sóhajtozik Porta. – Sok fura járg ányt láttam már háborús
pályafutásom során, de ez mindeg yikre ráver. Sürg ősen ki kell cserélnünk valami jobbra,
mielőtt még porrá zúzza a köveimet.
Pici bekapcsolja a szirénát, és fontoskodó képpel az út két szélét pásztázza.
– Te teljesen hülye vag y! – ordítja a hátsó ülés mélyéről Karl.
– Eg y perc, és nyomunkban lesz az eg ész Gestapo!
Tekintélyt parancsoló sebesség g el robog nak be Brodba. Az út mentén, a hadsereg
járműjavítója előtt autóroncsok sorakoznak. Porta lefékez, és kiug rik az autóból. Néhány perc
[22]
múlva két WH -s rendszámmal tér vissza. Eg y Opelről műtötte le őket.
– Cseréld le az SD-s rendszámot – löki őket Pici ölébe. – Én addig körülnézek.
– Ez súlyos bűncselekmény! – tiltakozik Karl. – Most már semmi sem ment meg minket a
kötéltől!
– Pofa be! – mordul rá Pici. – Eg y mezei nyúlnak is több vér van a pucájában, mint a tiedben!
Porta vidáman fütyörészve besétál a műhelybe, ahol eg y tizedesi rang jelzést viselő szerelőbe
botlik. Eg y karton cig aretta tűnik el a szerelő overalljában, Porta pedig három doboz festékkel
és eg y háromszög ű parancsnoki zászlóval lesz g azdag abb.
– A menetlevél rendben van? – kérdezi g yakorlatiasan a tizedes.
– Mondasz valamit, komám – feleli némi tűnődés után Porta.
– De mondd csak, meg hívhatnálak eg y kis valamire a kantinba?
– Sohasem tudtam nemet mondani – vig yorodik el a kollég a.
Átballag nak a kantinba, és mielőtt rátérnének a lényeg i dolg okra, bemeleg ítenek két
pohárral. – Látod azt az üveg ezett falú irodát? Ha bemész a bal oldali ajtón, eg y kék füg g önnyel
leválasztott fülkét fog sz látni. Ott tartják a menetleveleket. Bújj be, és csípj fel eg y köteg et. Az
elég lesz eg y darabig .
– És a bélyeg ző? – tudakolja Porta a harmadik pohárka után. – Pecsét nélkül kitörölhetem
velük.
– Ha meg vannak a nyomtatványok – tolja eléje az üres poharat a szerelő – , akkor menj fel a
g alériára, és irány balra a második ajtó. A sárg a szekrényen lesznek a bélyeg zők, mintát pedig a
fekete polcon találhatsz. Csak arra vig yázz, nehog y Malacfej rajtakapjon, mert akkor neked
annyi, apuskám. A helyszínen ag yonlő.
– Honnan fog om meg ismerni a pasast?
– Meg fog od ismerni – íg éri a szerelő.
 – Élj, míg meg nem halsz, és lég y csinos hulla! – köszöni meg az „önzetlen” seg ítség et
Porta.
Visszavág tat a műhelybe, beszerzi a nyomtatványokat, aztán feltrappol a g alériára. Óvatosan
bekukucskál az irodába, majd látva, hog y senki nincs odabent, bátran belép, és zsebre vág két
bélyeg zőt a polcokon sorakozó készletből.
– Mit keres itt? – kiált rá valaki a háta mög ül.
Porta nyel eg yet, aztán meg pördül, és katonásan vig yázzba vág ja mag át.
– Jelentem, uram – feleli az őrnag ynak, aki a meg jelenéséből ítélve nem lehet más, mint a
retteg ett Malacfej – , Lammert műhelyvezetőt keresem, uram! – A nevet az eg yik földszinti
iroda ajtaján olvasta.
– Mit akar tőle?
– Üzenetet hoztam eg y barátjától, uram!
– Lammertnek nincs ideje baráti üzenetekre. A háború meg nyeré-sével van elfog lalva
– röfög i Malacfej. – És az én irodámban mi keresnivalója? – Eg y pásztázó pillantással leltárba
veszi a mozdítható tárg yakat.
– Uram, szeretnék eng edélyt kérni, hog y telefonálhassak!
– Mit képzel, hol van? Eg y telefonfülkében? – visítja Malacfej. – Tűnjön innen, mag a léhűtő,
de azonnal! Ha még eg yszer meg látom a műhelyemben, a tábori csendőrség g el fog om
elvitetni!
Eg y félreeső helyen átfestik a fekete Mercedest zöld és barna álcázófestékkel. A hitelesség
kedvéért Porta még rá is ver néhányszor a karosszériára eg y kalapáccsal. Szuvenír a keleti
frontról, mag yarázza.
– Kár érte. Olyan szép autó volt – sajnálkozik Pici.
Átg urulnak a városon.
– Ig yunk meg eg y kávét – mutat Porta eg y luxusszálloda benyo mását keltő épületre.
Eleg ánsan a bejárat elé kanyarodik.
– Ne állj meg ! – kiáltja Karl. – Nézd az őröket!
– Jézusom! – sóhajt Porta. – Azt hiszem, hog y ez a hely még se nekünk való.
– SD! – nyög fel Pici. – Ha valaki kérdezné, nem ismerlek.
Porta g ázt ad, és az autó továbblendül, fekete füstfelhőbe burkolva az őröket.
Több útlezáráson is átkelnek, de eg yszer sem köt beléjük senki. Amint meg látják az autó
elején a parancsnoki zászlócskát, intenek nekik, hog y továbbhaladhatnak. Hamarosan kiérnek a
városból.
Másnap betérnek Kukesbe, ahol meg ismerkednek eg y olasz szakáccsal, aki mag as rang ú
tiszteknek főz. Tőle tudják meg , hog y Albániában vannak.
– Germersheimbe tartunk, Bécsen keresztül – mondja lóg ó orral Karl.
– Eg y kicsikét tértetek le útról – mosolyog az olasz. – De ha már vag ytok itt, esztek velem
kicsike étel?
Két konyhai kiseg ítő asztalt terít nekik az utcán, eg y hatalmas, zöld-fehér-piros olasz
napernyő alatt. Az első fog ás pulyka tárkonyos szósszal.
– Ezt készítettem divízióparancsnoknak – közli az olasz, akit Luig i Trantinónak hívnak.
– Majd kap másikat ételt. Luig i vendég einek kell kapni finom kaja.
Finom heg yi borral öblítik le a pulykát.
– Én vag yok bátor katona – mutatja Luig i a mellkasát díszítő kitüntetéseket. – Ezeket
Abesszíniában kaptam.
 – Mi, te ott voltál lent, hog y ig azi római katolikus hitre tanítsd a feketéket? – irig ykedik
Pici.
Luig i csak bólog atni tud, mert tele van a szája.
– Tanulnak g yorsan. Csak eg y isten van!
– Hog yne – helyesel Porta. Hátradől a széken, és a szájába hajít eg y falat pulykahúst.
– Na és milyenek? – kíváncsiskodik Pici. – Tényleg harapnak?
– Ők nag yon kedves emberek – mag yarázza a villájával hadonászva Luig i. – Nem büdösek,
mint mondják amerikaiak. Ez a rasszizmus eg y nag y butaság .
– Nekem sincs bajom velük – jelenti Porta, és elég edetten mártog atni kezdi a szószt eg y
karéj kenyérrel.
– Háború előtt nekem volt első osztályos hotel – dicsekszik Luig i. – Nag y emberek jöttek
hozzám enni. Musso evett nálam kétszer! Volt ott nag y hárem! Mindenféle punci. Volt ott
minden! Aztán fasiszta disznók vitték háborúba békés Itália! – sóhajtozik. – Katonák vették el
hotel, nekem adtak eg yenruha. Lett minden nag yon rossz. Afrika nag yon-nag yon rossz! Sok
[23]
hónap nem látok zuppa de calamaró Nincs kultúra ottan. Olasz meg hal, ha van ott sokáig .
A seg édek meg hozzák a második fog ást.
[24]
– Pasta con le sarde , mondja büszkén Luig i. – Ezt eszi Mafia, nag y emberek terveznek
nag y dolog .
Porta elismerően csettint a nyelvével.
– Ti rómaiak aztán tudjátok, hog yan kell élni.
– Nem csináljuk rosszul – ismeri el Luig i.
– Van spag etti? – kérdezi Porta. – Tudod, olyan, amire barna szószt öntesz meg sajtot
reszelsz rá.
– Hog yne, hog yne! – bólog at Luig i, és már osztja is az utasításokat az embereinek. – Mikor
vag yok kupiban, nem kezdek olyan lány, aki nem nőtt fel spag hetti alla carbonara – kuncog az
olasz.
– Lesz tőle belül jó csúszós.
A carbonara meg érkezik, és Pici lelkesen nekiesik. Rág ja, nyeli, szívja hősiesen, de a spag etti
vég e sehog yan sem akar előkerülni a tányérba hányt kupacból. Pici arca kezd elkékülni.
– Ehhez kell sajtot enni – jeg yzi meg Luig i.
Pici eng edelmesen bólint, és meg szórja a spag ettit reszelt sajttal. Persze tudja, hog y ez nem
seg ít, de nincs jobb ötlete. Porta eg y tudós érdeklődésével fig yeli Pici szenvedését.
– Meg fog halni – állapítja meg elég edetten.
Vég ső kétség beesésében Pici két kézre markolja a spag ettit, és kettétépi a köteg et.
– Jézusom – liheg i. – Nálatok kész életveszély a zaba, ember!
– Kell tanulni enni – mag yarázza Luig i. – Látod, hog yan? – Mint a villám, felteker eg y adag
spag ettit a villájára, és eltünteti.
– Látod? – kérdezi mag abiztosan, és még néhányszor meg ismétli a trükköt.
Porta és Karl már az elején feladja, Pici azonban makacsul próbálkozik. A vég én aztán ő is
meg unja, és kézzel eszi a spag ettit.
– Ez a hely van nag yon szar – szakítja meg komor képpel az emésztés csendjét Luig i.
– Tisztek esznek sok szar. Kezd fájni tőle az én hasam. Vannak nag yon válog atósak. Bor van túl
hideg , bor van túl fiatal. Kell nekik sülve kacsa, kell nekik szarvashús, kell nekik homár. Nem
veszik észre, hog y mindenütt van háború és nyomorúság . Vag yok nag yon őrült rájuk.
 – De azért jókat zabálsz – mondja eg y hang .
– Mi van pokol? – kiált fel döbbenten Luig i.
A ház melletti árokban eg y nég er áll duplasoros, szürkéskék jug oszláv zubbonyban, fején
vörös fezzel, koromfekete képén széles vig yorral. A bal lábán olasz heg yivadászbakancs, a
másikon hosszú szárú porosz lovag lócsizma.
– Mondom, hog y azért jókat zabálsz – mutat az asztalra. Adhatnál nekem is!
– Modora teszi az embert, fekete barátom – mondja méltóság g al Porta. – Ha nem vetted
volna észre, fehér emberek társaság ában vag y.
– Kapd be, német. Akarod, hog y kiverjem a fog adat?
– Nem hiszek a fülemnek! – kiált fel Pici. – A kafferek meg tanultak beszélni! Hová és merre,
vándor? Csak nem a Harmadik Birodalomba?
– Ha ig en, akkor kár a g őzért – sóhajt Porta. – A szocializmus nem az, aminek mondják.
– Honnan jöttél, nig g er? – kérdezi Luig i.
– Kapd be te is, macskazabáló! Én kérdeztem tőled, hog y honnan az anyádból másztál ki?
Inkább dobj meg eg y kis kajával. – Nem várja meg , hog y az asztalhoz invitálják. Leül, és
félretolja Karl tányérját, hog y helyet csináljon mag ának.
– Beppo! – kiált be a konyhába Luig i. – Hozzál homárt! Szereted az erős szószt? – kérdezi
kaján vig yorral a nég ertől.
– A tüzet is meg eszem, ha úg y tartja kedvem.
– Na, azt szívesen meg nézném – derül fel Pici. – Eg yszer láttam valakit tüzet nyelni a
Reeperbahnon, de az eg y kurva volt.
– Extra vörös ördög öt! – rendel Luig i.
Porta feláll, és kimeg y a konyhába, hog y seg ítsen Beppónak.
– Chilit – tartja a kezét, és eg y eg ész doboznyi port beleönt a szószba. Néhány kanálnyi
cayenne-i bors és eg y jó adag fekete curry is melléje keveredik. A csípős pirospaprika majdnem
kimarad.
– A paprika van tele C-vitaminnal – bólog at eg yetértően Beppo.
– Imádom – vig yorog Porta. – És ezt is – szórja meg a szószt eg y nag y kanál
fokhag ymaporral is.
Beppo annyira röhög , hog y majdnem a nég er ölébe ejti a homárokat.
– Szép kiszolg álás, mondhatom – reklamál az albán nég er.
– És itt a különleg es szósz – rakja eléje a tálat Porta. – Bár neked túl erős lesz. Ezt csak a
fehérek tudják elviselni.
– Nekem semmi sem túl erős! – jelenti ki öntelten a nég er.
Kifejti a húst a homár páncéljából, és mag abiztosan belemártja a vörös ördög be.
Porta tátott szájjal fig yeli, valahog y úg y, ahog y az öng yilkosság ra készülő hídug rót bámulja
az ember.
– Ne hívjuk ki a tűzoltókat? – kérdezi Beppo az áldozattól.
A nég er a szájába tömi a húst, és lenyeli. A következő pillanatban az arca elzöldül, és
borzalmas g rimaszok játszódnak le a képén. Aztán eg yszer csak meg merevedik, és kig uvadt
szemmel a távolba réved. Amikor már mindenki azt hiszi, hog y meg halt, mondani próbál
valamit, de nem jön ki hang a torkán.
Porta előzékenyen meg kínálja eg y pohár borral.
A nég er inkább a kancsó után nyúl, és a felét mag ába zúdítja. A szósz csak most kezd ig azán
dolg ozni. A fickó kilő a székből, mint eg y rakéta, és kínjában nyarg alni kezd körbe-körbe az
asztal körül, mint aki meg kerg ült. Amikor eg y pillanatra meg áll, Porta felajánlja neki a
kancsót. A bor másik fele is leg urul, de ezúttal is csak tovább rontja a helyzetet.
– Áááááá! – ordítja a nég er, és a földre veti mag át. Heng erg őzik, rúg kapál, és szünet nélkül
okádja a láthatatlan tüzet, de az „üzemanyag ” nem akar elfog yni. Nem marad más hátra, irány
a folyó. Felpattan és kotor, mint akit puskából lőttek ki. Beleug rik a vízbe, és hatalmasra tátott
szájjal vedelni kezd, mintha az eg ész folyót ki akarná inni. Amikor már nem fér bele több víz,
fürg én kiszalad a vízből, és eg y zerg ét meg szég yenítő üg yesség g el felszalad eg y csaknem
füg g őleg es sziklafalra.
– Elképesztő, hog y mire nem képesek ezek a kannibálok, ha nag yon akarják – kiált fel Pici.
– Mi az ördög öt tettél bele a szószba? – kérdezi Luig i.
– Eg y kis nyug tatót, hog y jó fiú leg yen – röhög Porta.
Nem sokkal később a nég er visszatér. Úg y néz ki, mint aki g yalog átkelt a Góbi sivatag on.
Jól nevelten kezet nyújt Portáéknak.
– Máris elmész? – kérdezi Porta.
– Visszameg yek Líbiába!
– Aztán minek? – érdeklődik Pici.
– Ez az itteni kaja nem az én g yomromnak való.
A lakoma tovább folyik. Porta és Pici nem g yőznek betelni a homárral. Dicsérik is, milyen
finom. Luig i felemel eg y ollót. Úg y tartja, mint eg y marsallbotot.
– Hamar bezárjuk itten. Pakolok, és nem szeg ényen meg yek haza Itáliába! – súg ja meg
bizalmasan.
– Nag yon helyes! – mondja csámcsog va Porta. – Csak a hülyék kerülnek ki szeg ényebben eg y
háborúból.
– A leg többen vannak idióták – ért eg yet Luig i, és bekap eg y falat majonézes-fokhag ymás
homárt.
– Köszönöm, istenem, hog y meg alkottad ezeket a finomság okat – rebeg i az ég bolt felé
Porta.
– Jó lesz majd lenni meg int Itáliában – mondja Luig i. – Háborún nem van nekem érdekes.
Ami kell nekem, van mind Itáliában.
– Csókoltatom az olaszokat – dünnyög i tele szájjal Pici. – Lehet, hog y hamarosan utolérünk
titeket.
– Gesu, Gesu – kiált fel rémülten Luig i. – Madre di Christi, csak azt ne! – Keresztet vet, és
ájtatosan az ég re fordítja a tekintetét. – Remélem, hog y mikor meg yek haza, már nem lesz
ottan utolsó német sem!
– Miért, mi bajod velünk? – csodálkozik Porta. – Szövetség esek vag yunk, nem?
– Én nem mondom, hog y olasz szereti német – rázza a fejét Luig i. – Most szeretem, mikor
vag ytok kedves fickók, de ha van túl sok német eg y helyen, vannak zajosak és veszélyesek!
– Van benne valami – ismeri el Pici a majonézes tál mög ül, amit most készül tisztára nyalni.
– Mindig lőnek! – háborog Luig i. – Nem értik, hog y ez van nag yon veszélyes. Lősz valakire,
az mindig lő vissza.
– Ez bizony íg y van – sóhajt Porta.
– Iszunk kávé, konyak itten? – áll fel Luig i.
– Annyit zabáltam, hog y meg se tudok mozdulni. – Porta kig ombolja a nadrág ját, és
jólesően szétfolyik a széken. – Imádok enni. Képes lennék az eg ész életemet zabálással tölteni.
– Nag yon jól el vag y látva – jeg yzi meg Karl, miközben Luig i konyakját kóstolg atja eg y
szakértő ábrázatával.
– Itt van jó – ismeri el Luig i. – Csak nincs szabadság . Lehet, hog y fog jönni tommy, és lő
akkorát, hog y nem akarunk visszalőni.
– Van még ? – tolja Luig i elé kiürült poharát Porta. – Fel kell tankolnom, mert ki tudja, hog y
mikor ihatok meg int ilyen finomat.
Luig i nag ylelkűen csordultig tölti a poharat. Portának rá kell hajolnia, hog y leszürcsölje a
tetejét. Olyan jóízűen lefetyeli, mint tikkadt kutya a friss vizet.
– Csak azt tudnám, minek friss hús, ha úg yis elhúzzuk a belünket – köp Pici eg y idealizált
SS-katonát ábrázoló toborzóplakát felé.
– Teg nap láttam eg y tábornokot sietni, mög ötte nag y teherautó bútorral – mondja Luig i.
– Ez van jó jel.
– Akkor várható, hog y hamarosan ellepik a vidéket a fejvadászok – állítja Porta, eg y hang os
szellentéssel adva nyomatékot a kijelentésének. – És jó, ha tudod, hog y ezeket még a
lőszerhiány sem állíthatja meg . Eg y erős fa és eg y darab kötél mindenütt akad.
– A dicsőség es német hadsereg húzza a belét – sóhajtozik Pici, és a háta mög é hajít eg y
jókora csontot, a közelben liheg ő kutya g yönyörűség ére.
– Látjátok, ezért nem félek én Germersheimtől! – nevet Karl. – Úg yis mindjárt itt a vég , és
akkor politikailag meg hurcolt személyként felmag asztaltatom!
– Az nevet, aki utoljára nevet – fig yelmezteti Porta. – Azt a napot még meg is kell érned.
– Azt mondják, hog y a 9. hadtest eg y az eg yben átállt az ellenség hez – súg ja bizalmasan
Pici.
– A 9. hadtest? Azokat már rég en eltörölték a föld színéről – állítja Karl.
– Von Mannstein marsallt pedig eg y szakadék szélén látták, vörösre kisírt szemmel – tódítja
Porta.
– Nem is ig azi von Mannstein – kiáltja felháborodva Pici. – Az ig azi neve Levinski, de nem
tetszett Adolfnak, ezért meg változtatta!
– Ez van érdekes. Ilyeneket nem olvasok haditudósításban – mereng Luig i.
– A Führer azt mondta, hog y már nincs szükség zseniális hadvezérekre – véli tudni Porta.
– Az sem lehetetlen, hog y juhászkutyákat fog nak alkalmazni helyettük, hiszen azok is a
g olyózáporba tudják terelni az embernyájat.
– Akkor hát tényleg eljött a vég – állapítja meg ag g odalmasan Pici.
– Hihetetlen, hog y mennyit hazudtak nekünk az elmúlt évek alatt – komorodik el Karl.
– Hát ig en. Ha volt kinek… – mosolyog fölényesen Porta.
– Ami van leg rosszabb, hog y sokan hisznek nekik még mindig – suttog ja Luig i.
– Falhoz kellene állítani a sok hülyét – pörög be Pici.
– Adolf már akkor sem ura a helyzetnek – jelenti ki Porta. – Ig yunk rá, fiúk!
[25]
– Gröfaz hamarosan a saját zsírjában fog sülni – reménykedik Pici.
– Nehéz idők következnek mindannyiunk számára – sóhajt eg y nag yot Porta. – Még
hug yozni se vonulhatunk majd félre anélkül, hog y ne vádolnának minket dezertálással.
– Nag y lehet a fejetlenség a Führer főhadiszállásán – mélázik Karl.
– Nag yon nem bánnám, ha ezt szó szerint érthetnénk – kacsint cinkosan Porta.
Eg yszázadnyi újonc menetel lefelé a kanyarg ós heg yi úton. Vidáman énekelnek, és úg y
néznek ki, mintha most húzták volna őket elő az ólomkatonás skatulyából.
Porta tűnődve meg vakarg atja a hátát a bajonett heg yével.
 – Amikor ilyen jól fésült, csupa derű és csillog ás hősöket lát az ember, hajlamos azt hinni,
hog y a német heroizmus még mindig létezik.
– Nem nekik adok három napot – mondja Luig i. – A partizánok eszik meg őket reg g elire.
– Kész szerencse, hog y már az elején benne voltunk – bólog at Porta. – Különben már rég en
alulról szag olnánk az ibolyát.
– Vén bakába nem üt a mennykő – köpi be Karl, és akkorát nyújtózik, hog y a fonott szék kis
híján széttörik alatta.
Pici eg y akkorát böfög , hog y az újoncokat vezető őrmester döbbenten meg torpan.
– Tudnak mag uk tiszteleg ni? – kérdezi dühösen.
Mind a nég yen meg lendítik a kezüket, de eg yikük sem áll fel az asztal mellől.
Iszonyatos robaj hallatszik kelet felől, és tüzérség i bombák záporoznak a városra. Föld és tűz
csap fel mag asan az ég be. Eg y eg ész utcányi ház tűnik el a krétafehér porban, a szemközti
iskola pedig felemelkedik a leveg őbe, ahol darabokra hullik, és mire alázuhan, már csak eg y
halom tég la és vakolat.
Az őrmestert széttépi a robbanás ereje, és a testrészeket visszarepíti a heg yre, ahonnan
lejött. Az újoncok a láng teng erben lelik korai és értelmetlen halálukat.
Luig i bravúros g yorsaság g al eg y lövészárokba siklik. Mire eg yet pislant, Porta és Pici is ott
lapul mellette. Karl a fejére borítja az eg yik széket, úg y sasszézik a fedezék irányába. A
vesszőből font bútordarab nem sok védelmet nyújt a repeszek ellen, de Karl rag aszkodik hozzá.
A lég nyomás vég ül eg y bombatölcsérbe dobja.
A konyhát telitalálat éri. A falak kidőlnek, csak a kémény és eg y fényes rézüst marad a
helyén.
A zöld-fehér-piros napernyő felröppen, és a lövészárokra ereszkedik.
– A haza színei! – kiáltja büszkén Luig i. – Szerencsét hoznak!
Újabb sortűz zúdul a városra. A szájuk meg telik tég laporral.
A heg yoldalon vaskos fák roppannak kettőbe, a leveg őben torzók és vég tag ok repkednek.
Két ló száll át az utca felett g roteszk Peg azus-párként. A láng ok vészesen meg közelítik Portáék
fedezékét.
– Tűnjünk innen! Gyere, spag etti! Itt már nem lesz szükség a fakanaladra!
Luig i eltűnődik eg y pillanat erejéig , aztán a fejére csapja tollas sisakját, és fájdalmas
búcsúpillantást vet a színes napernyőre.
– Si! Meg yek haza Itáliába!
Karl lohol hozzájuk, még mindig a székkel a fején.
– Ki a fene lő? – kérdezi ing erülten.
– Keress eg y telefont, és hívd fel az információt! – javasolja Porta.
Nem akarnak hinni a szemüknek, amikor a romok mög ött meg pillantják a Mercedest. Az
autót eg y karcolás sem érte.
– Az ördög g ondoskodik az övéiről – vig yorog Porta.
Bevág ják mag ukat, és padlóig nyomott g ázzal elhag yják a várost. Eg y keskeny heg yi útra
kanyarodnak. Porta ösztönei azt súg ják, hog y az ország út nem biztonság os.
– Hova meg yünk? – kérdezi Luig i, miközben a tollat macerálja a kalapján.
– Eg y távoli helyre – feleli rejtélyesen Pici.
– Ez az újmódi háború túl veszélyes nekem – sajnálja mag át Porta.
– Gondolod, hog y a rég i időkben mókásabb volt? – kérdezi Karl.
– Azt nem tudom, de hog y másabb, az biztos. Eg y Máriusz nevű eg yén például harci
kutyákkal g yőzte le az ellenség ét Provence mezőin.
– Marhaság ! – jelenti ki Pici. – De akkor is nag yobb móka lehetett rég en. Még hog y harci
kutyákkal! Ellenem aztán nem lenne esélyük!
Eg y heg yivadász őrnag y stoppolja le őket. Pici hátraül Karl és Luig i közé. Kralferóba
hajtanak eg y heg yivadász-zászlóalj élén. Az őrnag y g yanakvóan méreg eti az autó utasait.
– Mit keresnek mag uk errefelé?
Porta átadja neki a hamisított úti okmányokat.
– Hm! Nem g ondolják, hog y eg y kissé letértek a Bécsbe vezető útvonalról?
– Minden tiszteletem az öné, uram, de meg kell jeg yeznem, hog y a partizánok nem hag yták,
hog y a rövidebbik utat válasszuk.
– És ez az olasz? – nyújtja az őrnag y a kezét Luig i papírjaiért. – Hog y keveredett mag uk
közé?
Luig i papírjai a romok alatt maradtak.
Az őrnag y mag ához int két tábori csendőrt, de mielőtt még odaérhetnének, g éppuskatűz
vég ez velük. Kézig ránátok pattog nak az utcán, a háztetőkön g éppuskák ug atnak. A katonák
hullnak, mint a leg yek. Amikor a kézig ránátok elfog ynak, a támadók Molotov-koktélt vetnek
be.
– Partizánok! – tátog az őrnag y, és kiug rik az autóból. Porta tiszteleg neki, és idiótán
elvig yorodik.
– Ig en, uram. Azok, és úg y néz ki, hog y ki fog nak nyírni minket. Újabb g éppuskasortűz
seper vég ig az utcán, morbid ráng atózásra késztetve a halottakat. Porta betolat eg y kapualjba,
ahonnan viszonylag os biztonság ból követhetik nyomon az eseményeket.
Eg y g épág yúval felszerelt páncélautó fordul be a sarkon. Módszeresen vég ig lövi a házakat, a
fedezékében üg ető katonák pedig kézig ránátokat dobálnak be az ablakokon. Az eg yik ablakban
fehér lepedőt lobog tatnak. A katonák meg rohamozzák a házat. Fél perccel később halott férfiak
és nők testét lökik ki az ablakokon. A tetemek nedves puffanással vág ódnak az utca kövének.
Az őrnag y visszatér.
– Le van tartóztatva! – szeg ezi a pisztolyát Luig ira, aztán felhördül, és elvág ódik.
Karl g éppisztolya kattog ni kezd. Valaki lezuhan a szemközti háztetőről. Eg y g éppisztoly
követi.
Eg y óra múlva vég e van. A fog lyokat eg y templomba terelik. Dühös katonák veszik körül
őket.
– Ez a kurva meg ölte Herbertet! – ordítja eg y kövér tüzér őrmester. Ököllel a nő arcába csap,
és csizmás lábával a lába közé rúg .
– Kurva! – üvöltenek rá többen is. – Nyírjuk ki!
Eg y hadnag y nyomul át a katonák g yűrűjén.
– Fig yelem! – kiáltja, de üg yet sem vetnek rá, míg el nem süti pisztolyát. – A fog lyokkal
tisztesség esen fog unk bánni. Mi nem vag yunk banditák, mint az ellenség ! Mindannyian lakolni
fog nak a tetteikért, de csak az ítélet kihirdetését követően.
– Várj csak, te rohadék! A seg g eden át fog juk kihúzni a beleidet! – fröcsög i az eg yik fog oly
arcába eg y heg yivadász.
– Miért fecséreljük rájuk az időnket? – zúg olódik eg y utász. Az eg yik sarokban kuporg ó nőre
mutat. – Ez a kurva az enyém. Majd én g ondoskodom a méltó büntetéséről!
– Hallották a hadnag yot! – mordul rá a katonákra eg y lovasság i őrmester. – Mi
felsőbbrendűek vag yunk, és nem vadállatok!
 [26]
– Ha Iván, az untermensch ideér, majd meg tudják, hog y mi a különbség ! – morog ja
kárörvendően eg y másik őrmester.
Eg y mag as, csonttá soványodott katona durván oldalba döf eg y fiatalembert a g éppisztolya
csövével.
– Ez a szemétláda robbantotta fel a mozg ó konyhánkat! Miatta nem fog unk ma este meleg
vacsorát kapni!
– Verd be a képét – javasolja eg y vén baka, hónalja alatt eg y hatalmas szál kolbásszal.
Eg y katonai üg yész fészkeli be mag át a szószékbe, amit eg y zászló seg ítség ével bíróság i
emelvénnyé alakítottak. Keret nélküli szemüveg e hűvösen villog le az eléje felsorakoztatott
fog lyokra. A tiszt meg köszörüli a torkát, és sipító hang on neveket kezd felolvasni eg y hosszú
listáról. Minden eg yes név után felnéz, és ünnepélyesen kijelenti:
– A Führer és a német nép nevében golyó általi halálra ítélem!
Hatvanhétszer ismétli meg ug yanezt.
A halálraítélteket a városon kívülre viszik, és ásót nyomnak a kezükbe, hog y meg ássák a
saját tömeg sírjukat. Praktikus meg oldás.
Eg y tizenéves hadnag y vezényli a kivég zést. Verejtékezik és dadog az ideg esség től.
Az elítélteket felsorakoztatják – a sír szélén, hog y belezuhanjanak.
– Gyerünk, fürg ébben! – kiáltja a hadnag y. – Lássam, hog y élnek!
A fiú, aki felrobbantotta a konyhát, összecsuklik, és a sírba esik. A többieknek kell
kiemelniük belőle.
Néhányan az Internacionálét éneklik, mások pedig náci g yilkosoknak nevezik a németeket.
Az ezredes, aki szintén kijött, hog y vég ig nézze a kivég zést, nem g yőz csodálkozni rajtuk.
– Nag yszerű, nag yszerű! Sok német áruló tanulhatna ezektől az emberektől! Kész öröm látni
őket!
– A jóisten ezt minden bizonnyal fig yelembe fog ja venni – jeg yzi meg a seg édje, és
meg próbálja lenyelni a torkát fojtog ató g ombócot.
– Meg érdemlik – bólint az ezredes, aki mélyen vallásos embernek tartja mag át.
A kivég zés után földet hánynak a halottakra, és az utászok eleg yeng etik a földet.
Porta eg y kavicsos mellékútra kanyarodik a Mercedesszel: a főúton felrobbantották a hidat.
A háború azonban ezt az utat sem kíméli meg . Eg y nag y „bumm” hallatszik, és a föld
meg nyílik előttük. A Mercedes bukfencet hány, az utasok kirepülnek belőle.
– És most? – motyog ja sírásra g örbülő szájjal Luig i. Eg y szénabog lya mög ött fekszenek, és a
Mercedes roncsait bámulják.
Porta az övébe tűzi a parancsnoki zászlót. Csak ez maradt meg az autóból; még jól jöhet a
ködös jövőben.
– Ha én azt tudnám – sóhajt fel Karl. – Mondjátok, el fog ok jutni valaha Germersheimbe,
hog y elkezdjem letölteni a tíz évemet?
– Minden nap, amit velünk töltesz, meg hosszabbítja az életedet – csap a vállára Pici.
– Miért nem maradtam enyém emberekkel? – siránkozik Luig i. – Kapnék új konyha. Olasz
hadsereg nem csinál háború spaghetti carbonara nélkül.
Gyalog folytatják az útjukat, zuhog ó esőben. A heg yek felől hideg lég tömeg ek g ördülnek a
tájra. Mind a nég yen nyomorultul érzik mag ukat. Lent a völg yben a Duna kanyarog szürkén és
szomorúan. Valahol messze g éppuskák ug atnak.
Éjfél körül eg y kisvárosban, eg y romos, széljárta villában húzzák meg mag ukat. Alig
hunyják le a szemüket, g yalog ság iak verik fel őket. Az eg ység ük szállást keres. A nyulakat
vezető hadnag y az úti okmányokat követeli, de azok meg semmisültek, amikor a Mercedes
kig yulladt.
– Holnap átadjuk mag ukat a tábori csendőrség nek! – közli a hadnag y.
– Mi is csendőrök vag yunk! – villantja elő a jelvényét Pici.
Alig hog y elhallg at, g épfeg yverszó hallatszik, és kézig ránátok robbannak a ház előtti úton.
Eg y nyers hang parancsszavakat kiabál szerb nyelven.
– Mozg ás! – kiáltja a hadnag y. – Partizánok!
– Húzzunk innen – int a társainak Porta. Ang olosan távoznak a hátsó kijáraton. Alig hog y
elmennek, a partizánok Molotov-koktélokkal felg yújtják a villát.
Az úton katonai teherautók vonulnak. Felkapaszkodnak az eg yikre. Már Belg rád közelében
járnak, amikor repülők támadják meg a konvojt. Eg y robbanás az árokba veti a teherautójukat.
Picinek eg y láda összezúzza a lábát, Porta vállát repesz sebesíti meg . Karl karja eltört.
Derűlátóan Belg rád felé vonszolják mag ukat. Meg sebesültek, és ez pihenőt jelent! Pici eg y
puskát használ mankónak. Luig i eg ész úton abban reménykedik, hog y Belg rádból van vasúti
összeköttetés Olaszország g al.
– Jobban jártál volna, ha te is meg sebesülsz – mondja Porta, és seg ítőkészen az olaszra
irányítja a g éppisztolyát. – íg y új papírokat kaphatnál.
Ubinál támadás éri a konvoj maradványait. Luig i előtt g ránát robban, leszakítva a fél arcát
és az eg yik karját. Az olasznak már csak nyög décselni van ereje, és mielőtt bármit is
tehetnének, elvérzik.
Eg y vasúti pályaőr virág oskertjében temetik el. Tolldíszes bersag lieri sisakját a sír fölé
hajoló nyírfára akasztják.
– Nyolc nap bőven elég lesz – közli velük eg y savanyú képű orvos a 109-es számú belg rádi
Reserve-Kriegs-Lazarettben.
A kórteremben eg y lég védelmi tüzér kaján vig yorral közli velük, hog y az előző beteg alig
eg y órával ezelőtt dobta fel a talpát Porta ág yában.
– Isteni szerencse! – kiált fel Porta. – Ug yanis ritkán fordul elő, hog y eg ymás után két ember
is meg haljon ug yanabban az ág yban!
– Áthúzták pirossal a papírjaimat – panaszolja eg y „nyúl”. A sarokban ül, és az éjjeli lámpa
ernyőjén nag ydolg ozó leg yet bámulja. – Szerintetek ki fog nak vég ezni, ha jobban leszek?
– Még szép, hog y kivég eznek – feleli eg y tüzér, aki már rég ebb óta fekszik a kórházban.
– Öncsonkításért az jár. A leg többen itt eg yébként flúg osak – fordul a tizedes Porta felé. – Ha az
ellenség befektetne ide eg y kémet, örömmel nyug tázhatná, hog y a német hadsereg csupa
lököttekből áll. Van például eg y fickó az utászoktól, aki eg y kantin építésekor befalazta mag át a
kéménybe. Csak akkor jött rá, hog y mi történt, amikor az utolsó tég lát is a helyére illesztette,
és ki akart volna jönni. Ha másnap nem téved arra eg y pék, hog y meg nézze az új kemencét, a
pasast csak füstölt hús képében hozzák le. Lég kalapáccsal szabadították ki. Tizenkét napot
töltött a kéményben, és teljesen be volt kattanva, amikor kiszedték onnan. Most azt akarják,
hog y vallja mag át dezertőrnek. Ő azzal érvel, hog y nem szándékosan csinálta, és mire
észrevette, hog y g áz van, már meg kötött a habarcs. Külön bizottság fog lalkozik az esetével
Berlinben. Lefényképezték a kéményt, rajzokat készítettek, sőt valaki be is bújt, hog y
ellenőrizze a fickó állítását. Napnál is világ osabb, hog y meg mozdulni se tudott, de állítják,
hog y íg y akart dezertálni.
– Pedig ha nem tudott volna kijutni a kéményből, akkor elég nehéz lett volna dezertálnia
– állapítja meg faarccal Porta.
– Mi is íg y g ondoljuk – nevet a tüzér – , de a tábornokok más véleményen vannak. Eg y
csendőrtiszt mindennap meg látog atja. Leül az ág ya szélére, és azt ordítja eg y órán át, hog y
„Valld be, ember, vag y bűnhődni fog sz! Dezertálni akartál!” – Kell nekik valaki, akit
kiállíthatnak céltáblának – mondja eg yütt érzőn Pici. – Kivég zések nélkül nem háború a háború.
– Azért akadnak itt olyanok is, akik tényleg meg sebesültek. Én mindkét lábamat és a fél
g yomromat is elvesztettem.
– Akkor nem jelent g ondot jóllakni a fejadag ból, mi? – irig ykedik Porta. – Háborús időkben
ez nag y előny, barátom. Na és hog y történt?
– Elaludtam eg y g yümölcsösben.
– Ez nem hang zik túl veszélyesnek.
– Pedig az, ha áthajt rajtad eg y önjáró löveg ! – vág ja rá szomorúan a tüzér.
– És nem vádoltak öncsonkítással? – kérdezi Karl.
Nem, mert kiderült, hog y a g yümölcsös területén nem lett volna szabad g yakorlatozni. Én
viszont jog osan tartózkodtam ott, mert őrködni küldtek minket, és épp nem voltam
szolg álatban, amikor aludtam. Úg yhog y én tiszta vag yok, mint a hó, a balesetért felelős tiszt
viszont aknákat szed a keleti fronton, a sofőr pedig Torg auban rothad… A B osztályon vannak a
vakok és az őrültek, és most készítenek kialakítani eg y külön kórtermet a süketeknek – folytatja
a tizedes. – Eg yelőre csak eg y ilyen páciens van, és a jövő héten őt is ki fog ják vég ezni.
Parancsmeg tag adás. Tüzér volt, mint én, csak éppen elfelejtette betenni a füldug ót. Az ág ya
mellett tartották meg a hadbíróság i tárg yalást, és írásban tájékoztatták az ítéletről, mivelhog y
nem hall. Azóta is eg yfolytában sír, és bármilyen szolg álatot hajlandó lenne elvállalni, de kinek
kell eg y süket katona?
– Ez tény – bólog at Porta. – Manapság nincs keletje a süket embernek.
– Az A osztályon tartják a szimulánsokat. Minden reg g el azzal kezdődik, hog y beadnak nekik
eg y nag y adag hashajtót. Mindeg y, hog y mi bajuk, ez jár nekik. Aztán ug yanez este is.
Teg napelőtt dobta fel a talpát kiszáradásban eg y áltífuszos. Az a másik viszont, aki hülyének
tetteti mag át, már eg y éve itt van. Ha valaki a közelébe meg y, morog , mint eg y kutya, és a
lábszára után kap. A leg érdekesebb azonban ennek a kölyöknek az esete – mutat a szomszéd
ág yra. – Eltörte a nyakát, amikor priszjackát adott elő a társainak. Nag yon belemeleg edett a
táncba, és a nag y ug rásnál elvesztette az eg yensúlyát, és kirepült az ablakon. Letört eg y
zászlórudat, bukfencezett eg yet a leveg őben, és. talpra esett volna, ha nem állja útját eg y
fig yelmeztető tábla. Íg y viszont fejre esett, és itt kötött ki. Majd nyög heti a duhajkodás terheit.
Azt mondták neki, hog y a sérülése nem tekinthető kötelesség teljesítés közben elszenvedett
sebesülésnek, ezért meg kell térítenie az ápolás költség eit az utolsó injekciós tűig .
– Most majd leg alább meg tanulja, hog y jobb óvakodni azoktól az átkozott orosz táncoktól
– jeg yzi meg elmésen Porta. – Én a páros táncok híve vag yok. Úg y leg alább van kibe
kapaszkodnia az embernek.
– Ide kellene hívnunk az atyát, hog y könnyítsünk a lelkünkön – nyöszörg i eg y drag onyos.
– Hog y aztán tiszta lappal indítsunk! – helyesel Porta.
Az ajtó kivág ódik, és eg y apró, szürke finn eg yenruhát viselő katona csörtet be a
kórterembe. A hátára vetve – vállfáról – eg y vadonatúj tiszti eg yenruha lóg , váll-lapján
századosi rang jelzéssel. Az emberke összecsapja a sarkát, és tiszteleg .
– Jussi Lamio jág er tizedes Taijalából! Tévedésből kerültem ide. – A lámpára akasztja a
vállfát, törökülésben az asztal tetejére telepedik, és jóízűen falatozni kezd. Eg y nag y szelet
kenyéren és eg y jókora darab kolbászon csámcsog . – Járt már valamelyikőtök Nesszetben?
– kérdezi két nyelés közt.
– Levetkőzni és ág yba bújni! – robog be eg y nővér a kórterembe. – Mag a pedig szálljon le az
asztalról, és szedje le azt az eg yenruhát a lámpáról!
– Azt hiszed, hog y parancsolhatsz nekem, te német kurva? – g urul be az emberke. – Lamio
tizedes vag yok a 3. Sissi zászlóaljból, de Karlliutóban csak isten ostoraként ismernek! Szóval ne
ug ass nekem, te asszonyállat, mert nem állok jót mag amért. Válassz: vag y meg húzod mag ad a
konyhában, mint minden tisztesség es karéliai nő, vag y irány a szauna, hog y szórakozzunk eg y
kicsikét!
A nővér sem most jött le a falvédőről. Perlekedés helyett előkészíti az ág yakat, aztán
csendben távozik.
– Nesszetben eg y eg ész zászlóaljnyi lening rádi kurvával vég eztünk. Ig azi démonok voltak,
én mondom nektek! Nem mint ez a biliürítő szajha, aki azt képzeli mag áról, hog y
parancsolg athat eg y finn káplárnak. Ha az asztalon akarok ülni, akkor az asztalon ülök!
– Női katonák? – kétkedik a lég védelmis.
Az oroszoknál anélkül is ág yútöltelék lehetsz, hog y pöcs lóg na a lábad közt. Azok a komcsi
szukák az utolsó töltényükig g éppuskáztak minket, aztán elővették a puskatust. Két
heg yivadászszázaddal üldöztük őket, eg észen Suomisalmitól. Kemény menet volt. Gyakran
ruccanunk át ellenség es területre. Állandó mozg ásban vag yunk, hog y a ruszkik mindig
érezhessék, hog y a nyakukba liheg ünk. A századparancsnokunk, pog ányok fia Lantiból, akit
csak a nők és a halál érdekelt, és semmi más, elhatározta, hog y szerez mag ának néhányat a
lening rádi szukákból. Azok, akik nemcsak a bibliát olvassák, és tudják, hog y mit beszélnek, azt
mondják, nag yon bizserg ető dolog összefeküdni az efféle ideológ iáktól fűtött szajhákkal. Lehet,
hog y inkább el kellett volna olvasnunk azokat a könyveket, amelyekre rág yújtottuk a
könyvtárakat utunk során? Kétszer is majdnem elkaptuk j őket. Apám, azok aztán belevaló
luvnyák voltak! Szinte érezni lehetett a leveg őben az elszántság uk hevét. Bármit is íg értünk
nekik, nem voltak hajlandóak feltenni a kezüket. A kapitány hang osbeszélővel, oroszul ordított
a fülükbe, hog y biztosan meg értsék, de ők tojtak ránk. Nem is tudom, hányszor kiáltotta, hog y
„sztoj”. Nem vag yok könyvelő, nem számoltam, de az biztos, hog y sokszor. A kommunista
ribancokat azonban az isten se tudta volna rávenni, hog y leteg yék a feg yvert.
Jussi eg y hosszút sercint a nyitott ablak felé, és tör mag ának eg y darab kolbászt. Közben
bag ót is rág csál.
– Találnak eg ymással? – érdeklődik Karl.
Még szép! Különben mi a francér’ rág nám, he? – A mélynövésű finn beleharap a kenyérbe.
– A vég én aztán elértük a teng ert, és a vörös démonoknak nem volt hova menekülniük.
Gondoltuk, hog y na vég re, itt a nag y alkalom a kibékülésre, de tévedtünk. Pedig meg hag ytuk
volna az életüket, hiszen jó keresztények vag yunk, már aki eg yáltalán az, és különben is, kinek
van kedve nőket ölni, de azok a cafkák teljesen bevadultak. Pog ány indulókat kezdtek dalolni,
és g yalog ság i ásókkal indultak ellenünk. Szóval vég ül még is kénytelenek voltunk kilyukasztani
[27]
őket, és nem ott, ahol szerettük volna. A suomik csöve már vörösen izzott, de nem
állhattunk le, míg mindeg yik olyan halott nem volt, mint a halak a viborg i piacon. Aztán
elszedtünk tőlük mindent, ami mozdítható volt, és mondhatom, érdemes volt fáradoznunk. A
kapitányunk, aki eg yenes ág i leszármazottja az ördög nek, még a hajukat is levág ta. Azt
mondta, hog y díszeket fog fonni belőle, és a háza falára akasztja őket, hog y a lening rádi
szukákra emlékeztessék.
A nővér két marcona őrmester kíséretében tér vissza. A pasasokon látszik, hog y keresik a
balhét, de mielőtt még bármit is léphetnének, a finn leug rik az asztalról, a fejére csapja
sísapkáját, és harsog ó hang on énekelni kezd:

Hajtott minket előre

hóban és sárban a háború.
Távol kedvesünktől, anyánktól
terelt a halál torkába.
Az élet a lövészárokban
nem is oly mókás, mint gondoltuk,
hisz azért, amiért éltünk,
most bármikor meghalhatunk!

– Ne szólj semmit! – fordul a nővérhez. – Leszálltam az asztalról, le fog om akasztani az

eg yenruhát a lámpáról, és lefekszem. De tévedés ne essék, nem azért csinálom, mert te azt
mondtad, hanem azért, mert íg y van hozzá kedvem. – Azzal elvonul, akkurátusan felakasztja a
vállfát az ág y melletti szeg re, leporolja az eg yenruhát, majd kifényesíti a finn sast, és tiszteleg
neki. Miután imig yen teljesítette a kapitány iránti kötelesség ét, levetkőzik, és a finn
hadsereg ben bevett szokás szerint feltekeri az eg yenruháját.
– Miféle uniformis az ott? – érdeklődik Porta.
– Mint láthatod, eg y finn heg yivadász kapitány eg yenruhája.
– Na és minek hurcolod mag addal? – kérdezi Pici. – Hiszen nem vag y százados!
– Jézusom, ezek a németek aztán nag yon ostoba eg y népség ! Nem is értem, hog y mertetek
belekezdeni eg y háborúba! Még a szezont se tudjátok meg különböztetni a fazontól. Ki mondta,
hog y százados vag yok? Ha valaki ilyet állított, akkor a szemébe mondom, hog y eg y hazug
disznó. Én tizedes vag yok a Sissi zászlóaljban, és az eg yenruhát a kuusamói szabótól hoztam.
Rissanen kapitánynak kellett volna eg y előkelő’ bálba, de Isten bocsássa meg nekünk, még
eg yetlen márkát se fizettünk érte. A kapitány talán azóta is ott ül g atyában, és az új
eg yenruháját várja. A rég it nag yon elnyűtte a kalandozásaink során, eg y szál nyári ing ben
pedig még se állíthat be a bálba, még ha csillag ok is vannak a g allérján. Előbb vag y utóbb csak
visszakerülök, és akkor átadom neki a rám bízott eg yenruhát. Előtte azonban telefonálnom
kellene. A helyzet ug yanis az, hog y Rissanen kapitány nag yon ideg es természetű ember.
Ig azság szerint még a diliházban is lakott eg y darabig , ahová azért került be, mert mérg ében
lelőtt eg y erdészt. Aztán jött ez a háború, és szükség lett jól képzett tisztekre, úg yhog y
g yóg yultnak, nyilvánították és kieng edték. Az ezredesnek azt tanácsolták, hog y lehetőleg ne
izg assa fel. Amikor nem ideg es, akkor nag yon kedves ember. Ha ti, hülye németek, nem
robbantjátok ki ezt a nyamvadt háborút, akkor Rissanen kapitány már rég en meg kapta volna az
eg yenruháját, és azóta ki tudja, hány bálon vett volna részt.
– Ne beszélj marhaság okat! – röhög a lég védelmi tüzér. – Hog yan lehetnénk mi, németek a
hibásak azért, hog y a százados nem kapta meg az eg yenruháját?
Ha már lett volna dolg od a „Nord” SS heg yi tüzér ezreddel, nem kérdeznél ekkora
hülyeség eket – dobja szét kétség beesetten a két karját Jussi. – Rám parancsoltak, hog y menjek
velük. Mint hallhatjátok, jól beszélek németül, de azok a parasztok eg yetlen szavamat sem
értették, hiába mag yaráztam nekik, hog y a kapitány eg y szál g atyában ül. Ouluban kénytelen
voltam hajóra szállni velük, és olyan helyekre jutottam el, ahol azelőtt még álmomban se
jártam. Aztán mikor meg untak, átpasszoltak eg y másik ezredhez, az meg meg int eg y
másikhoz. Nem lehetetlen, hog y jót akartak nekem, és íg y szerették volna meg törni számomra
a háború eg yhang úság át. Jártam Ssennoseróban, Kliimaswaréban, Rovaniemiben és
Karunkiban, majd eg y napon Hammerfestbe küldtek a 169-es türing iai g yalog oshadosztályhoz.
Beszállítottak minket eg y rozsdás teknőbe, és kikötőből ki, kikötőbe be orrvérzésig . Norvég ia
minden teng erparti városában kikötöttünk, olyan sok helyen, hog y már eg ynek se emlékszem a
nevére. Aztán eg y napon elfog ytak a norvég városok, és akkor persze jött Svédország . Na, itt
aztán eg észen más emberekkel találkoztunk. Mindenki feg yverrel a kezében rohang ált, és
ig yekezett nag yon fontosnak és nag yon félelmetesnek látszani, de inkább röhejesek voltak. Ha
az ellenség látta volna őket, meg nyug odva hazatér és lefekszik aludni. Eng elholmban
huszonhárom emberünk tűnt el. A németek azt mondták, hog y ott mindig eltűnik néhány
emberük, bármennyire is vig yázzanak reájuk. Mintha a város eg yszerűen elnyelné őket.
Trelleborg ban kimentem sétálni, mert akkor még nem tudtam, hog y Svédország ban csak
annak szabad ilyet csinálni, aki odavalósi. Minden olyan idióta és faramuci abban az ország ban.
Türelmesen állsz az út szélén, és balra nézel, hog y átkelhetsz-e – ahog yan azt otthon tanultad
– , és akkor eg yszer csak jön eg y teherautó, és majdnem leviszi az orrodat. Pánikba esel, és
üg etni kezdesz, még mindig balra tekintve, de azok az ördög ök mindig arról jönnek, amerről a
leg kevésbé várnád őket. Mikor aztán átérsz az út közepén, és értelmes ember módjára áttekered
a nyakad jobb oldalra, balról kezdenek támadni, és kerg etnek, mint kopó a nyulat. Na, lettem én
olyan dühös, hog y önkéntelenül előrántottam a bajonettemet, és a finn hadsereg ősi
[28]
csatakiáltását kezdtem ordítozni: Hug ind, nordens drenge! Jóformán még ki se nyitottam a
szájamat, máris körülvettek a svéd fakabátok. Az eg yik kivonta a kardját, és azzal próbált
lefeg yverezni, de velem nem lehet ilyen könnyen elbánni, de nem ám! „Elteszed, vag y a
seg g edbe fog om feldug ni!”, fig yelmeztettem. „Utat Finnország szabad fiainak!” Eg yre többen
és többen g yűltek körém, de nem tudtak letartóztatni. Nincs az a lang aléta svéd, aki elbírna
eg y finn tizedessel, aki száznál is több pog ányt küldött a másvilág ra. Aztán feltűntek a német
fejvadászok is, rohamsisakban és csúzlikkal felszerelve. Ekkor már vérre ment a játék, annál is
inkább, mert a felmenőimet kezdték sérteg etni. Eg y bő félóráig tartott a csata. Patakokban folyt
a vér, és eg yenruha nem maradt épen. Gyönyörű nap volt. „Hála istennek”, g ondoltam, amikor
vég re visszatérhettem a hajónkra. – „Most vég re visszatértek Finnország ba, és te elviheted az
eg yenruhát Rissanen kapitánynak.” De csalódnom kellett. Németország ban kötöttünk ki. „Jól
van”, mondom mag amnak, „most leg alább meg nézed Németország ot is. Leg alább lesz mit
mesélned otthon, Karéliában.” De ki fog hinni nekem? Azt fog ják mondani, hog y én találtam ki
mindent. Lennétek oly kedvesek beleírni a neveteket a zsoldkönyvembe? Tele van pecsételve.
Nem szeretném, hog y ha majd eg yszer visszatérek, falhoz állítsanak dezertálásért.
– Kurva sok pecsétre lesz szükség ed, ha azt akarod, hog y tényleg elhig g yék – nyihog Porta.
– Hadd kétkedjenek – csap dühösen a pokrócra az öklével Jussi. – A kétkedés eg észség es
dolog . Mi lenne, ha mi is mindent készpénznek vennénk, amit a politikusok mondanak?
Berlinben meg ismertem eg y finn őrnag yot, eg y mag as, sovány embert, aki mindig mélyen a
szemére húzva hordta a sapkáját, mintha attól félt volna, hog y felismerik, és bíróság elé állítják
a bűneiért. Rossz ember volt, ezt onnan tudom, hog y sarkantyút viselt a csizmáján, pedig nem
is volt drag onyos. Nem szeretem, ha valakinek sarkantyúja van, holott még biciklit se adtak a
seg g e alá. Irtó pökhendi képe volt, és csak úg y sug árzott belőle a harci szellem. Azzal
dicsekedett, hog y se perc alatt vissza tud küldeni Finnország ba. A finn katonai misszió két
embere értem is jött, hog y kikísérjen az állomásra és feljuttasson a vonatra. Útban az állomás
felé eg y kicsit szétnéztünk a belvárosban, aztán vedeltünk eg yet finn módra, és becsörtettünk
az állomásra. A németek nem akartak áteng edni az ellenőrzési ponton, de vég ül sikerült jobb
belátásra térítenünk őket, és a vég én még fel is seg ítettek a vonatra. A két finn barátom víg an
integ etett és hurrázott, míg el nem tűntem a szemük elől. Hog y mit csináltunk rosszul, azt
nem tudom, de Helsinki helyett Belg rádban találtam mag am. A sebemet is itt szereztem, ebben
az átkozott városban, ahol folyton lövöldöznek az emberre minden irányból. „Hag yjátok abba,
hülye állatok! Nem vag yok német! Én finn jág er tizedes vag yok, semmi közöm a nyamvadt
háborútokhoz!”, kiáltom nekik. De ők nem nyug szanak, míg ki nem lyug g atták a bőrömet.
A fejére húzza a takarót, összeg ömbölyödik, mint eg y kutya, és a következő pillanatban már
alszik is. A későbbiek folyamán eg yetlen szót sem szól senkihez.
Eg y reg g el Portáékat kipaterolják a kórházból, és új menetlevelet nyomnak a kezükbe. Porta
örül a vadonatúj dokumentumoknak. Leg alább tiszta lappal indulhatnak, mondja derűlátóan.
Az állomáson kiderül, hog y a vonatjuk csak késő éjszaka indul, ezért átmennek a Tri Sesirába,
ahol Porta nag yvonalúan bosanszk kufét rendel. Hideg en eszik, de ettől még nem kevésbé
extravag áns az íze.
Ezután felcsípnek három prostit, és felmennek a lakásukra, hog y – mint Karl mondja
– meg nézzék, hog yan élnek.
Porta csak meztelen lányokra és eg y összecsuklott konyhaszékre emlékszik az eg ész
epizódból.
– Csak eg y kis nassolnivalóért jöttünk, Niko – mondja Porta az előkelő, „Zlatni Bokal” nevű
étterem szmoking os főpincérének.
Eg y vonósnég yes diszkrét Strausst játszik. A leveg őben drág a parfümök illateg yveleg e
terjeng . Az asztalok körül jól öltözött népek csacsog nak.
– Én nem vag yok Niko! – feleli hűvösen a pincér.
– Nem? Pedig a hasonlóság eg észen elképesztő – vig yorog Porta, porosz tiszt módjára a
talpán hintázva. – Nos, félrelépnél, Niko, hog y bemehessünk?
– Nem vag yok Niko! – vicsorít rájuk diszkréten a főpincér. – A nevem Pometniks!
Porta meg hajol, és meg emeli sárg a kürtőkalapját.
– Joseph Porta tizedes, ő pedig Creutzfeldt tizedes. Gyere ide, Pici, és ródd le tiszteletedet
Monsieur Nikónak.
– Hello, pajtikám – vig yorog bambán Pici, és hatalmas mancsával meg ropog tatja a főpincér
hófehér kezét.
Pometniks vesz eg y mély leveg őt, és meg ig azítja fehér csokornyakkendőjét.
– Sajnálom, M. Porta, de ez eg y roppant előkelő étterem, ahol ön minden bizonnyal nem
érezné jól mag át. Mellesleg telt ház van, eg yetlen üres asztalunk sincs.
Pici hahotázni kezd, és a tenyerével felborzolja a főpincér olajjal lesimított haját.
– Niko, Niko, te csibész! Ott van eg y üres asztal két székkel. – Azzal felemeli Pometnikset,
hog y ő is láthassa.
– Nag yszerű! – kiált fel Porta. – Akkor elvisszük ezt a széket, és máris rendben lesz minden.
– A hóna alá csap eg y g azdátlan széket, és céltudatosan előreindul a süppedős szőnyeg en.
Pometniksnek szaladnia kell, hog y lépést tudjon tartani velük. Halkan, de csúnyán káromkodik,
szerbül és németül eg yaránt.
– Az asztal már le van fog lalva – zihálja. – Meg kaphatják azt ott, a sarokban, de csak eg y
órára, mert utána az is fog lalt lesz.
– És te mikor leszel fog lalt, Niko? – ciróg atja meg a főpincér állát Porta.
– Pometniks! – mondja elfúló hang on a főpincér.
– Azt akarod mondani, hog y nem te vag y Niko, a hírhedt kéjg yilkos? Hihetetlen. Ez a
hasonlóság eg yszerűen lenyűg öző! De sebaj, jó vag y te nekünk íg y is. – Azzal meg int
meg ciróg atja a főpincér állát, majd a szék támlájára kanyarítja a zubbonyát, és kig ombolkozik.
Zajosan, két kézzel meg vakarg atja szőrös mellkasát, és lehuppan az asztalhoz. A vendég ek
kezében meg áll az evőeszköz, még a zenekar is kihag y eg y ütemet.
Eg y apró, eg érarcú pincér iszkol elő a konyhából. Eléjük rakja a menüt, és támadásra kész
ceruzával várja, hog y leadják a rendelést.
– Nem kérjük az olvasnivalót, Mickey! – mondja neki Porta. – Tudtommal ez nem könyvtár,
vag y tévednék?
– Tényleg Mickeynek hívják? – csodálkozik Pici, és eg y éhes macska tekintetével vég ig méri
az emberkét.
– Nyilvánvaló, nem? – röhög Porta. – Ennek a kis fickónak nem tanácsos kórház közelébe
merészkednie. Eg y perc alatt elkapnák, és ketrecbe dug nák a többi kísérleti állat közé.
– Mit óhajtanak az urak? – kérdezi síri hang on a pincér.
– Prase – feleli arrog ánsan Porta.
– Sajnálom, uram, de nyárson sült malaccal nem szolg álhatok.
– Eg y kis gyuvics tán csak akad, eg érfej!
– Hog yne, uram. Csípősen kérik?
– Még szép, Mickey. Csak nem g ondolod, hog y fűszer nélkül esszük a szerb g ulyást? Előtte
azonban kérünk eg y nag y tál poddvaracot, hog y felcsig ázzuk az étvág yunkat.
– Savanyú káposztás csirke a gyuvics előtt? – kérdezi meg ütközve a pincér. – Nem hiszem, hog y
az urak bírni fog ják…
– Ne g ondolkozz, g ombolkozz! – vig yorog Pici. – Te csak hozd ki, pajtás, és bízd ide!
– Leg először is azonban hozz nekünk szilvateát, hog y eltüntessük ezt a kanálisszag ot a
szájunkból – rendelkezik Porta.
Alig nyitja ki a pincér az első üveg et, már üres is.
– Ez a leg finomabb tea, amit valaha is ittam! – kiált fel izg atottan Pici.
– Mert semmi köze a teához – tájékoztatja Porta. – Ez szesz, ha nem vetted volna észre.
– Akkor meg miért hívják teának? – csodálkozik Karl.
– Hog y ne hazudjanak, ha az asszonynak azt mondják, teázni voltak – mag yarázza Porta.
Miután a második üveg et is kivég ezték, Pici minden teketória nélkül a szomszéd asztalnál
ülő hölg y dekoltázsára teszi a mancsát, és kibuktatja a keblét a merészen kivág ott ruhából.
Porta fülsértő hang on valami obszcén dalt kezd énekelni.
Karl elkapja a cig arettaárus lányt, és szpjetkára perdül vele. Néhány lépés után meg botlanak;
a cig aretták beterítik a padlót, A főpincér nyarg al feléjük, két pincérrel és eg y ajtónállóval a
nyomában.
– Ebből elég ! – emeli fel a hang ját. – Ez nem bordély, hanem étterem! Kifelé!
– Még nem is ettünk – tiltakozik Porta. – Lég y jó fiú, Niko, és szállj le rólunk. Nincs
szükség ünk bébicsőszre.
– Kifelé, vag y hívom a tábori csendőrség et!
 – Ne fáradj, itt vag yunk! – mutatja fel Porta felbecsülhetetlen értékű jelvényét.
– Dobjátok ki őket! – utasítja a főpincér a portást. A férfi Pici vállára teszi széles tenyerét.
– Gyerünk! Nem akarok balhét!
– Verd ki a fog ait! – kiáltja Porta. Felkap eg y tányér savanyú káposztát a szomszéd asztalról,
és a főpincér képébe vág ja. A másik válaszképpen eg y üveg vörösbort dob vissza. Alig telik bele
néhány másodperc, és semmi nem marad az asztalon.
Pici teljes erőből a portás lábujjaira tapos mérföldes, vasalt sarkú csizmájával. A férfi
feljajdul, és fél lábon odébb ug rál.
Karlt eg yszerre két zöld huszáreg yenruhás pincér is meg rohamozza. Az exőrmester felkap
eg y széket, és széttöri a fejükön.
A cig arettaárus lány Picinek ug rik, és az arcába karmol. Pici a zenészek közé dobja, akik
eg ész idő alatt a Kék Duna keringőt játsszák rendületlenül.
Porta villát döf a főpincér kezébe. Eg y levesestál repül át a helyszínen, bárányleves
fröcskölődik szerteszét. A vendég ek hahotáznak. Azt hiszik, az ő szórakoztatásukra rendezték
meg a verekedést. Eg y vezérőrnag y olyan lelkesen röhög , hog y a műfog sora a tányérjába
pottyan a szájából.
Visszavonulás közben Porta lekap két üveg slig ovicát a bárpultról, és kijelenti, hog y
lefog lalta őket rendőrség i laborelemzés céljából.
Ahog y elhaladnak a konyha mellett, eg y tál g yuvicsot löknek Pici elé a tálalóablakon. Pici az
ég iek ajándékának tekinti az eledelt, de azért illedelmesen bedug ja a fejét a nyíláson, és a
szakácsnak is köszönetet mond érte.
Senki nem áll az útjukba. A főpincér örül, hog y vég re meg szabadul tőlük. Már attól tartott,
hog y a teljes berendezést ripityára törik.
– Ha leg közelebb erre járok, bedobok neki eg y Molotov-koktélt – íg éri Porta, miközben
hintóba szállnak, hog y időben kiérjenek az állomásra.
Az első osztályú váróterembe ülnek be, mert ott puhábbak az ülések. Közrefog ják a gyuvicsot
és a slig ovicát, s jóízűen falatozni kezdenek.
– Vissza kellene mennünk, hog y szétlőjük a fejét annak a tetű Nikónak! – harsog ja Pici tele
szájjal. – Utána meg felg yújthatnánk a portást, és vég ig nézhetnénk, hog yan sül meg a saját
zsírjában. Ezt kellene tennünk! Elveszítettük a tekintélyünket. Hag ytuk, hog y leszarjanak
minket. Szég yent hoztunk a hazára!
A vasutas, aki azért indult el feléjük, hog y kilódítsa őket az első osztályú váróból, Picit
hallva meg g ondolja mag át.
A vonat sötét heg yek közt pöfög át, és meg állás nélkül kel át a határon. Már íg y is két nap
késésben van. Budapest mellett meg kell állnia, mert a lámpa pirosat mutat. Karl tekintete eg y
durva fakeresztek és rozsdás rohamsisakok alkotta temetőn akad meg .
– Nyomorultak! – mondja melankolikusan. – A haza le se szarja hősi halottait.
– A haza nem eg yéb eg y rakás dörzsölt zsidónál! – jelenti ki Porta.
Eg y sirály ereszkedik le az eg yik keresztre. Alig telepszik meg , eg y varjú máris elüldözi.
Panaszosan vijjog va odébb száll. A varjú kíváncsian beles a sisak alá, tollászkodik eg y sort,
aztán meg int a sisak alá dug ja a csőrét.
– Látjátok, hog y skubizik? – kérdezi Porta. – A kis rohadék tudja, hog y néha fejet is találni
alatta, amiben pedig kicsipeg etni való szemg olyó is akad.
Eg y román katona a karja csonkját mutatja nekik.
– Bumm, reccs, germáni – mag yarázza fél kézzel-lábbal. – Malo köszönöm szépen. Dzsob tvoje
maty. Nincs hamm?
A vonat beg urul Budapest főpályaudvarára. Három óráig állni fog . Az elsőbbség a
csapatszállító vonatoké. A mosdatlan katonáktól bűzlő koszos restiben ebédelni próbálnak. A
menü roppant íg éretes. Pikáns tyúkhúslevest választanak. Ha a menünek hinni lehet, van benne
csirkehús, zeller, sárg arépa, szárított g yömbér, hag yma, szárazbab, tojás és citromkarikák. A
valóság ban nem eg yéb eg y tányér sárg ásfehér víznél, melynek felszínén még alaposabb
szemüg yre vétel után sem sikerül zsírt felfedezniük. A pikáns húsleves ráadásul hideg is.
– Ez a leves teljesen kihűlt! – mutat Porta a tányérjára.
A kétes tisztaság ú szmoking felsőt viselő pincér a levesbe dug ja az ujját, hog y ellenőrizze a
hőmérsékletét, majd mosolyog va meg rázza a fejét.
– Ez meleg , Herr Soldat!
– Ez hideg , Herr pincér! – feleli Porta.
A pincér odahívja a szakácsot, eg y tohonya pasast, aki szó nélkül kiveszi a kanalat Porta
kezéből, és belekóstol a levesébe.
– Meleg ! – villantja elő fekete fog ait, és sarkon fordul, hog y visszahúzzon a vackába.
Pici utánalép, meg rag adja a g allérjánál, és a levesbe nyomja a képét.
– Akkor ig yad meg , seg g fej!
A szakács iszik, mint a kisang yal, mert nem akar belefulladni a saját levesébe. A másik két
tányér tartalmát a nadrág jába töltik, és néhány jóindulatú fenyeg etés kíséretében belódítják a
konyhaajtón.
Amikor – még mindig korg ó g yomorral – elhag yják a restit, a román katona csapódik
hozzájuk.
– Nincs hamm! – mutat kétség beesetten a hasára.
A vonat tömve van, csak az első osztályon van hely. Itt viszont fel tudják tenni a lábukat a
szemközti ülésre, miközben a vonat többi részében mozdulni se tudnak az utasok. Még a
mellékhelyiség ben is állnak, és csak röhög nek azokon, akik használni szeretnék.
– Pisiljen ki az ablakon – javasolják. – De ha kérhetem, ne széllel szembe. Itt eg y hölg y,
akinek nag yon sürg ős. Nincs valakinek g umírozott zsebe?
Minden közép-európai hadsereg képviselteti mag át. Félhold alakú fémjelvényt viselő tábori
csendőrök verekszik át mag ukat az eldug ult folyosókon. Időnként diszkréten biccentenek
néhány bőrkabátos-puhakalapos úriembernek. A Gestapo mindig , mindenütt ott van. Mondj
valami meg g ondolatlant, és leszálláskor eg y súlyos kéz fog nehezedni a válladra.
– Geheime Staatspolizei!
És nyom nélkül eltűnt eg y újabb ember.
Háromezren zsúfolódtak a hosszú expresszvonatra, amely kivilág ítatlanul robog át az
éjszakán. Szág uldó tápanyag Európa érhálózatában, úton a középpontban lüktető tumor,
Németország felé. Németország , a laktanyáival, börtöneivel, koncentrációs táboraival,
kórházaival, kivég zőosztag aival és temetőivel. Eg y „birodalom”, melynek férfilakosság a
lövészárkokban, nőnemű és kiskorú része pedig lég ópincék mélyén kuporog .
A mozdonyvezető meg húzza a kávéstermoszt. Tizennyolc órája van szolg álatban. A
szabályok kimondják, hog y eg y mozdonyvezető leg feljebb nyolc órát dolg ozhat, de háború van,
sosincs elég mozdonyvezető.
Kollég ája fáradt, g épies mozdulatokkal lapátolja a szenet a kazánba.A hálókocsiban az utasok
alváshoz készülődnek. Eg y jég eralsóra vetkőzött ezredes eg y őrnag yi rang ú titkosrendőrrel
társalog a sötétben.
 – Odesszában a teherautó platójára állítottuk őket. Elhajtottunk alóluk, ők meg ott maradtak
lóg va – nevet az őrnag y. Komikus látvány volt.
Az ezredes némán bólint, és tovább nyomkodja az arcán éktelenkedő pattanást.A szomszéd
kocsit hang os sóhaj zaja tölti meg . Eg y román olajmérnök babusg atja eg y német ezredes
feleség ét. Az asszony Bukarestben járt, hog y meg látog assa súlyosan sebesült férjét. A mérnök
belecsókol a nő nyakába, és a fenekére csúsztatja a kezét. A nő vihog va ellöki mag ától. A
mérnök válaszképpen hátra-dönti a plüssel kárpitozott ülésre, és meg emeli a szoknyáját. Az
asszony felvihog , és széttárja a lábát.
– Ne! Nem szabad! – suttog ja.
A férfi elkapja a derekát, és háttal az ölébe ülteti. A vonat ring atózására akcióba lendülnek.
Eg y vag onnal lejjebb eg y német ápolónő fekszik az ülésen, derékig felhúzott szoknyával. A
combjai közt eg y hadnag y feje. A nővérke a tiszt nyaka köré fonja a lábait, és hang osan zihál.
A kupé túloldalán eg y teng erésztiszt a bug yit hámozza lefelé eg y híres bécsi orvos
feleség éről. Az asszony ujjai lázasan a férfi sliccénél kotorásznak. A szemközti ülés felől
hallható csattog ás teljesen elvette az eszét.
Porta épp nyélbe ütött eg y üzletet eg y fekete malacot illetően, amelyet pórázon lehet
vezetni, mert úg y van idomítva, mint eg y kutya. Karl és Pici kockát dobál két matrózzal. A
dobások közt Pici eg y román lány combját simog atja.
– Menj el az ‘Eyn ‘Oyer utcába, és keresd Csibész Albit. Ő majd seg íteni fog tisztességes
munkát szerezni. Eg y ilyen big ének kár lenne hülyére g üriznie mag át eg y g yárban.
– Na és a Gestapo mit fog szólni? – kérdezi a lány.
– Tartsd távol mag ad tőlük, és akkor semmit.
Ideg tépő sivítás hasít bele az éjszakába. A mozdonyvezető elhajítja a termoszt, és
meg markolja a fékkart. A kollég ája az ajtóhoz oldalaz, készen rá, hog y leug orjon a vonatról.
A jég eralsós ezredes, fog kefével a kezében, ideg esen fülel. Az őrnag y lepattan az emeleti
ág yról, és lázasan öltözködni kezd.
– Vadászbombázók! – kiáltja. – Eg y perc nyug ta sincs az em bernek! Most már ig azán
feltalálhatnák azt az átkozott csodafeg yvert!
– Mi az? – emeli fel a fejét a hadnag y lába közül az ápolónő.
– Hallja ezt? – kérdezi az ezredes feleség e az olajmérnöktől. A férfi hallja, de az sem érdekli,
ha az eg ész amerikai lég ierő támadásba lendült. Be akarja fejezni, amit elkezdett, és mindent el
is követ, hog y ez sikerüljön.
A teng erésztiszt a padlón fekszik, a doktorné lovag ol. Annyira bele vannak meleg edve a
munkába, hog y nem látnak, nem hallanak.
– Mi a fene? – mordul fel Pici. Vég re sikerült leudvarolnia az alsót a falusi lányról, és most
tessék! – Nem várhattak volna még vag y tíz percet, a rohadt életbe!
– Távozunk! – mondja Porta, és a hóna alá veszi a malacot.
Karl a padlóra veti mag át, és védekezően összekulcsolja a kezét a tarkóján.
Eg y meztelen lány szalad vég ig sikítva a folyosón. Mög ötte a szeretője zokniban és ing ben.
– A német katonát be lehet mocskolni, de ő mag a sohasem lesz mocskos? – jelenti ki büszkén
eg y vezérőrnag y. Eg y mag yar és román tisztekből álló társaság nak mag yaráz eg y
[29]
hang szig etelt kocsiban. Nem hallják a Jabókat , ahog yan a nyomjelző lövedéket okádó
g éppuskák hang ját sem.
A második hullám már bombákkal támad. Gejzírként csap fel a föld a töltés mindkét oldalán.
Aztán telitalálat éri a mozdonyt. A fűtő kiug rik a vonatból, és berohan a közeli erdőbe. Nem ez
lesz az első alkalom, hog y íg y menekült meg . Leveti mag át eg y mélyedésbe, és a lassuló
vonatot fig yeli.
– Jézusom! – sipítja. – Jézusom!
Gépág yú dübög . A mozdony lerohan a töltésről, mag ával rántva a szerelvényeket. A kocsik
leg urulnak, és eg y pillanatra csend lesz. Aztán a jég eralsós ezredes tűnik elő az eg yik mög ül,
és ordítva rohanni kezd a vonat mellett. Eg y nyomjelző csík keresztüldöfi. Hörög ve, vért
fröcskölve terül el, mint eg y leszúrt disznó.
Eg y elszabadult vonatkerék g urul át rajta, kettéroppantva a testét.
A rendőr őrnag y rémülten menti az irháját. A hóna alatt eg y fekete aktatáska, tele halálos
ítéletekkel. Eg y bombatölcsérbe esik – eg y bombával eg yütt. Semmi nem marad belőle és a
táskából.
A meztelen lány eg y felfordult kocsi alatt keres menedéket. A lég nyomás meg dobja a
vag ont. A fiatal, zseng e test szétfröccsen alatta.
A hadnag y és az ápolónő az erdő felé rohannak. A lányon csak eg y pár harisnya van, de ez
most senkinek sem tűnik fel. Eg yenesen beleszaladnak eg y Jabo g épfeg yvertüzébe. Meg halnak,
mielőtt még felfog hatnák, hog y mi történt.
A bécsi doktorné kirepült az ablakon, és eg y éles szilánk felhasította a testét. A belei az
ablakban lóg nak. A teng erésztiszt nyomtalanul eltűnt. Illetve nem teljesen nyomtalanul, mert a
sapkája a kupé padlóján hever.
Az utasok leg többje az erdő és a vonat közt szétszórva hever. A bombák több vag ont is
eltaláltak. Csupa vér, ag yvelő és zsig er a zöld fű. Ordítás és jajveszékelés hallatszik minden
irányból.
A vezérőrnag y eg y holttest fölé hajolva rókázik. Kemény fickónak tartja mag át, és
csakug yan az, de az első osztály ablakából lóg ó belek látványa még neki is túl sok. A hősi halál
g ondolata már nem is tűnik olyan vonzónak.
Valamivel odébb eg y SD-tiszt fekszik a fűben. A tekintetét mág nesként vonzza a szemközti
fa tetejére dobott női torzó látványa. Az asszonynak nincs karja, a lába pedig oldalra van törve,
mintha eg y balettmutatvány közepén lenne. Kék, tollal díszített kalapja, meg mag yarázhatatlan
módon, még mindig a fején van. A lég nyomás vethette fel oda, g ondolja a tiszt. Képtelen
levenni róla a szemét, odébb menni pedig nem bír, mert eg y acélcső a földhöz szeg ezte. Nem
érez fájdalmat.
Néhány vag on a síneken maradt. A belsejükben a vág óhidak minden borzalma: dermedt vér,
csontszilánkok, vöröslő húscafatok.
Eg y katona rohan ordítva eg yik kocsitól a másikig . A vállából vér spriccel.
– Állatok! A szemét állatok! Látják, mit műveltek a karommal? – ordítja. Meg botlik,
előrebukik, és nem kel fel soha többé.
Eg y fiatal tizedes ül eg y leszakított vag onajtón, és a lábát bámulja. Csak az inak tartják
eg yben mindkettőt. Az alig tizenhét éves fiú kérdőn meg érinti első osztályú vaskeresztjét.
Ennyit kapott cserébe elfecsérelt ifjúság áért. Mihez kezdjen most vele?
Már világ osodik, mire az ellenkező irányból – vonaton – seg ítség érkezik. Eg y hosszú szárú,
fényes lovag lócsizmát viselő Oberstabsartzt tartózkodó ábrázattal, mint akinek semmi köze az
eg észhez, meg vizsg álja az áldozatokat. Parancsokat vakkant, és a helyet hordág yakat cipelő
katonák árasztják el. Először a sebesült német katonákat viszik el, aztán halott bajtársaikat. Őket
követik a német állampolg árok. Az elfog lalt területek lakosait csak ezután látják el.
 – A mindenit! – telepedik le Karl és Pici mellé Porta. – Ezek a bombák aztán alapos munkát
vég eztek!
– Mit fog a kezében? – mutat Pici eg y halott huszárra.
Karl lehajol, és szétfeszíti az ökölbe merevedett kezet. Három kockát és eg y összeg yűrt
százast talál benne.
– Úg y látom, hatost dobott – mondja Karl.
– A kazanyi Szent Szűzre! – kiált fel elismerően Pici.
– Akkor meg nyerte mag ának a belépőt Szent Péter apánk kapuján – állapítja meg Porta.
– Szerencsétlen balek. Pont akkor dobja fel a talpát, amikor három hatost dobott! – sóhajt
Karl, és bánatában kitekeri eg y snapszos üveg nyakát. A palackot a büfékocsi roncsai mellett
találta.
– A malacod hullát zabál – vig yorog Pici.
– Mindig éhes a drág ám – von vállat Porta. – Túl sokáig volt németek között.
Két szanitéc meg y el előttük eg y hordág g yal. Eg y halott hadnag yot cipelnek. A tisztnek
leszakadt a fél lába, de meg találták, és a mellkasára tették. A töltésre menet azonban a láb
leg urul, és lebukdácsol a lejtőn. A hosszú, fényes csizma még mindig rajta van, és szemmel
láthatóan semmi baja. Sarkantyú villan a napfényben. Karl felemeli a lábat, és a hadnag y hasára
teszi.
[30]
– Sag’zum Abschied, leise Servus – énekli Porta.
– Feláll a szőr a hátamon, ha beleg ondolok, hog y ezek az emberek az előbb még víg an
keféltek – borzong meg Karl.
– Eg y ig azi német sosem kesereg a veszteség miatt – mondja meg g yőződés nélkül Porta.
Felemeli a malacot, és a hóna alá csapja. – Az ig azi német valóság g al él-hal azért, hog y
meg halhasson.
– Kurva éhes vag yok – döbben rá Pici. – Szerintetek meg fog nak dobni minket valami
harapnivalóval?
Eg y pillanatra meg állnak két Blitzmadel hullája mellett.
– A francba! – mérg elődik Porta. – Nézd ezeket a combokat! A sátán tudja, hog y mit csinál,
ha ezekért művelte.
– Katonai szolg álati matrac, 39/40-es méret – poénkodik Pici. Kíváncsian meg emeli az eg yik
szoknyát. – Hű, de meg ug ornám – suttog ja bizalmasan.
– Meg őrültél? – szörnyülködik Porta. – Eg yenesen a pokolba jutnál!
A bokrok mög ül szitkozódás és nyög décselés hallatszik. Félrehajtják az ág akat. Eg y
szakaszvezető fekszik előttük, mellkasán eg y 20 mm-es lövedék ütötte lyukkal.
– Haldoklik és közben káromkodik! – mondja rosszallóan a pálinkásüveg mög ül Karl.
– Biztosan látta a Blitzmadeléket, és utánuk akar menni – feleli a mindig g yakorlatias Porta.
Miután a terepet meg tisztították az emberektől, eg y karbantartó mozdony eltávolítja a
szerelvény maradványait a sínekről. A forg alom hamarosan helyreáll.
Bécsben eltöltenek néhány kellemes napot. Porta szerint itt csak annak nem akad finom falat
az eg yág ú villájára, aki még Frankensteinnél is rondább.
Münchenben összefutnak Porta eg yik rég i ismerősével. A heg yivadászoknál szolg áló tizedes
azt a napot ünnepli, amikor az anyja huszonöt évvel korábban majdnem meg halt. A malacot is
meg hívja eg y pofa sörre.
Zuhog , amikor elhag yják Münchent. A fülke nedves ruhák és izzadt testek szag ától bűzlik.
Karlnak elfog yott a humora. Rájött, hog y már nem is olyan sietős neki.
A folyosón állnak, és a rohanó tájat bámulják. Lehang oló látvány, mindenütt romokat látni.
Stuttg art előtt várniuk kell néhány órát, mert a várost épp bombázzák.
– Éljen a vidám Németország ! – mondja Pici.
Porta szótlanul rág csál eg y darab kenyeret.
– Milyen kiváltság , hog y németnek születhettünk – sóhajtozik Karl.
– Akad itt valaki, aki elhiszi, hog y imádom a hazámat, és kész vag yok feláldozni érte az
életemet? – kérdezi provokatívan Porta a többi, hozzájuk hasonlóan lehang olt utastól.
Pici felröhög , és odalép eg y német paraszthoz, aki eg y üveg snapszot szorong at a kezében.
– Gondolja, hog y nemet mondanék, ha meg kínálna?
Az öreg morog va a kezébe nyomja az üveg et. Pici alaposan meg húzza, majd odaadja
Portának, az pedig Karlnak. Mire visszakerül a g azdájához, már alig lötyög valami az üveg
alján. A g azda szomorú ábrázattal felhajtja. Amíg még van mit.
Eg y hideg vasárnap délutánon meg érkeznek Karlsruhéba, ahol helyiérdekű vasútra szállnak.
Eg y kancsal őrnag y elkéri a papírjaikat. Meg vetően vég ig méri Karlt, aztán a malacra mutat.
– Mi az? – sziszeg i.
– A kutyám! – feleli készség esen Porta.
– De hiszen ez eg y koszos disznó! – állapítja meg az őrnag y.
– Nem, uram. Tiszta! – tiltakozik Porta.
Az őrnag y tanácstalanul meg csóválja a fejét, és peng ő sarkantyúkkal elvonul.
Nem sokáig ülnek a vonaton, mert kiderül, hog y a vonalat járhatatlanná tették a bombák.
Karl útjának utolsó huszonöt kilométerét g yalog kell meg tenniük. Szakad az eső. A malac
eleinte élvezi a dolg ot, aztán meg unja, és torkaszakadtából visítani kezd.
– Éhes! – mondja Pici.
– Ha lenne eg y kis lisztünk, csinálhatnánk palacsintát – nyalja vég ig a szája szélét Porta. – A
malacok is szeretik a palacsintát.
– Jézus Mária! Palacsinta! Cukorral és dzsemmel! – nyel nag yokat Pici. – Hát ha még eg y kis
rum is akadna! Olyan csodálatos lenne, hog y rá se merek g ondolni!
– Bizony, nem ártana illő módon elbúcsúztatni Karlt, mielőtt beeng edjük a purg atórium
kapuján – helyesel Porta. – Szóval azt akarom mondani, fiúk, hog y palacsintát fog unk enni
dzsemmel, cukorral és rummal, vag y ne leg yen a nevem Joseph Porta!
– Elég ! – ordít fel Karl. – Rosszul vag yok tőletek!
– Akkor is tele hassal fog unk átadni azoknak a szemeteknek! – íg éri Porta.
– Ha kell, erővel szerezzük meg ! – tüzeli fel mag át Pici. – Akkor majd meg tudják ezek az
itthon ülő, kolbász-zabáló seg g fejek, hog y látog atók érkeztek keletről!
Tizenöt kilométernyi caplatás után levetik mag ukat az útszéli árokba.
– Istenem, de fáradt vag yok – nyög fel Karl. – Ha nem látnám a lábaimat, azt hinném, hog y
már rég en elkoptak.
– Még te panaszkodsz? – önti ki a vizet a csizmájából Porta. – Neked már csak tíz kilométert
kell meg tenned, de nekünk? Még vár ránk a visszaút, és ki g arantálja, hog y az ezredünk még
mindig Korfun van? Lehet, hog y azóta eg észen máshová vezényelték őket. Mi van, ha
Finnország ba küldték őket? Az embernek ilyesmiket is számításba kell vennie, ha a sereg
meg bízásából utazg at.
– Csak azt ne! – kiált fel Pici. – Korfuból Finnország ba! Nem hiszem, hog y képes lennék rá.
– Azokat, akiket szeret, az Úr szétküldi a szélrózsa minden irányába – motyog ja Porta.
 – Minket aztán nag yon imádhat – vonja le a következtetést Pici.
– Keressünk valami száraz helyet – tápászkodik fel Porta.

Ímhol jő, angyali fényesség,

Szava vigaszt nyújt, mennyei ékesség…

énekli teljes hang erővel Pici.

Russheimnél a Rajna partjára keverednek. Leülnek a rakpart nedves kövére, és a hajókat
nézik.
– Ha el tudnánk kötni eg yet – kombinál Pici – , se perc alatt lent lehetnénk Hollandiában.
– Na és mi a frászt csinálnánk Hollandiában? – kérdezi g únyosan Porta. – Ha nem tudnád, a
német felszabadítók már oda is meg érkeztek.
– Hog y te milyen hülye vag y! – mondja reménytelenül Pici. – Hát nem tudod, hog y
Hollandiától csak eg y köpés Ang lia? A müncheni állomáson láttam eg y térképet, és azt
mutatta, hog y jó erős hátszélben akár át is hug yálhatsz a túlpartra.
– Az nag yszerű lenne – álmodozik Karl. – Azt mondják, Skócia nag yon g yönyörű.
– Neked biztosan jó dolg od lenne ott parancsmeg tag adóként – vig yorog Porta.
– Nézzétek az áramlatot! – mutat Karl eg y hajóra. Tényleg g yorsan sodródik.
– Sebes a Rajna vize… – énekli Pici.
– Hog y ne lenne! – röhög Porta. – Hiszen Németország on fut keresztül!
Sondenheimben betérnek eg y ódon fog adóba, melynek a tulajdonosát Porta még a
g ermersheimi időkből ismeri.
A fog adós, eg y idős férfi, valóság g al sug árzik az örömtől, amikor meg pillantja Portát.
Amint meg hallja, hog y Karl merre tart, azonnal nekilát palacsintát sütni.
– Mag asság os ég ! – mondja a konyhában a feleség ének. – Ez a szerencsétlen is az erődbe tart.
Hát már sohase lesz ennek vég e? Hány embert fog nak még bedug ni oda? Teg nap indítottak
keletre eg y eg ész zászlóaljat – tájékoztatja Portáékat, miután elkészült az első adag ennivaló.
– Eg y eg ykori karlsruhei ezredes is velük ment – mondja az asszony, és bánatosan
beletrombitál a zsebkendőjébe. – Olyan kedves ember volt! Mindig jól bánt a katonáival.
– Akkor ezért kellett betörni – állapítja meg Porta. – A haza szolg álata meg kívánja, hog y
olyan kemény leg yél, mint a Krupp-acél. Különben hog yan fog od rávenni az embereket, hog y
háborúba menjenek és meg öljék mag ukat?
– Hosszú utat tettek meg ? – érdeklődik a fog adós feleség e.
– Mondhatni – feleli Porta. – Az istenek földjéről jövünk.
– Valóban? – mosolyog az asszony. Nem érti, hog y mire céloz Porta, de azt látja, hog y a
vendég ek éhesek, ezért nem firtatja tovább a dolg ot. Inkább a tányérjukra tesz eg y-eg y
hatalmas palacsintatornyot, és lekvárt mer melléjük.
– Mi a helyzet a nag yvilág ban? – g yújt pipára az öreg .
– Romok és hullák mindenütt, de mi, németek még mindig útlevél nélkül kelhetünk át a
határokon – feleli fontoskodó képpel Pici.
– Bizony, szomorú világ vár ránk, ha fordul a kocka – sóhajt Porta.
– Rég óta szolg áltok? – kérdezik eg y másik asztaltól.
– Túl rég óta! – feleli Porta.
 – Nem javult semmit a tiszthelyettesek modora? – érdeklődik az öreg asszony. – Azt
hallottuk, hog y nem eg yet lőttek hátba a saját katonáik.
– Nem ritka ez a halálnem – ismeri el Pici. – Jól adag olt g olyó a leg makacsabbat is
meg g yőzi.
– Csak a halott főtörzs a jó főtörzs – nevet Porta. – Másképp nem is lehet befog ni a szájukat.
– Szörnyű lehet a fronton – mondja tűnődve az öreg asszony.
– Az ember sok mindenhez hozzá tud szokni – válaszolja Porta. – Csak jó g yomor kell hozzá.
– Ig az az, amit az erődről mondanak? – kérdezi eg y vendég . – Arról, ahog yan a rabokkal
bánnak?
– Torg auban élő hidat kellett alkotnunk deszkákkal a hátunkon, és teherautókkal hajtottak át
rajtunk – feleli komoran Pici. Az emlékek még mindig olyan élénken élnek benne, mintha
teg nap történtek volna.
– Uram, irg almazz! – suttog ja az öreg asszony, és újabb adag palacsintát lapátol Karl
tányérjára.
Az éjszakát a fog adóban töltik.
– Olyan rég óta vag yunk úton, hog y eg y nap ide vag y oda már nem számít – von vállat
Porta.
Másnap reg g el besétálnak Germersheimbe. A falu közelében közrefog ják Karlt, hog y leg yen
valami hivatalos formája is a dolog nak. Hideg szél fúj a folyó felől, és még mindig zuhog .
Mielőtt rátérnének az erődbe vezető meredek útra, Karl hátrafordul, hog y eg y utolsó pillantást
vessen a Rajnára. Eg y kocsma, a „Habsburg Udvar” áll az út mentén. Karl lefékez előtte.
– Mi lenne, ha betérnénk? Eng em már elbúcsúztattatok, most én fog lak elbúcsúztatni
titeket.
– Miért ne? – eg yezik bele Porta.
Kolbászt és krumplisalátát rendelnek. Mást nem is lehetne. Sör és Wildkatze kíséri az ételt.
Jóllakottan folytatják tovább az útjukat. A kaputól nem messze meg állnak. Sehog y sem
akaródzik közelebb menni.
Porta sajnálkozóan Karlra mosolyog .
– Szar üg y, pajtás. És csupáncsak azért, mert nem akartál lelőni néhány embert. Normális
esetben éppen az ellenkezőjéért jár börtön. Sétáljunk eg yet a parkban?
Leülnek eg y halomra a fák között. Porta előveszi a fuvoláját. Pici is meg keresi a
szájharmonikáját. Csendesen muzsikálnak, és az esőt bámulják. Porta az exőrmcster vállára
teszi a kezét.
– Fuss el, ha akarsz! Nem fog unk rád lőni, és nem fog juk jelenteni, míg biztonság ba nem
kerültél.
– Hog y ti kerüljetek börtönbe helyettem?
– Sose félts minket! – leg yint Pici. – Mi már ismerjük a dörg ést.
– Nem jutnék messzire. A fejvadászok elkapnának.
– Menj Hollandiába – javasolja Pici. – Átúszol Ang liába, és szabad vag y.
– Nem lehet átúszni Ang liába – tiltakozik Karl.
– Még is vannak, akik meg csinálták – mondj a bizakodóan Pici. – Csak eg y kis szerencse kell
hozzá.
– Ha olyan szerencsés lennék, akkor nem Németország ban születtem volna – sóhajt Karl.
– A szerencsén múlik minden – köp bele az esőbe Pici.
– Szeretném meg köszönni, hog y olyan rendesek voltatok velem. Nem g ondoltam komolyan,
amikor úg y rátok förmedtem.
– Jól elvoltunk, nem ig az? – vig yorog Pici.
– De még mennyire – feleli szomorú mosollyal Karl. – De talán jobb lett volna, ha hamarabb
ide kerülök. Most még fájdalmasabb a bevonulás.
– Hamar hozzá fog sz szokni – vig asztalja Porta. – Húzd meg mag ad, és túl fog od élni. Tedd
azt, amit mondanak, és sose kérdezz!
– Akármilyen dörzsölt leg yél is, nem szúrhatsz ki velük – bólog at Pici. – Nálam nag yobb
szarházit nehéz találni, de eng em is betörtek két hónap alatt. Azóta is felvág nak vele!
– Betörtek, de nem törtek meg ! – tapog atja meg Pici vaskos bicepszét Karl.
– Azt a szívesség et senkinek sem teszem meg ! – kiáltja Pici. – Inkább meg halok! Arra viszont
rá kellett jönnöm, hog y semmi értelme ész nélkül pofáznom. Meg tettem, amit meg kellett, és
ők békén hag ytak. Már nem jelentett nekik szórakozást, hog y rug doshatnak. Neked is ezt
javaslom.
– Köszönöm a jó tanácsot – bólint Karl. – Nem fog om elfelejteni.
– Én fizetek? – jelenti ki Porta. – Wildkatze!
Visszamennek a „Habsburg Udvar”-ba, és felhajtanak néhány vadmacskát.
– Essünk túl rajta – szánja el mag át Karl. – Most már sokkal bátrabbnak érzem mag am.
Meg ig azítják a felszerelésüket, és ellenőrzik eg ymást. Eg y hajdani őrmester, aki már túl
öreg ahhoz, hog y Hitlert szolg álja, eg yenként vég ig mustrálja őket, és elég edetten bólint.
– Most már nyug odtan bemehettek. Tökéletesebbek vag ytok, mint a rajzok a tankönyvben!
A vállukra lendítik a g éppisztolyt, és közrefog ják Karlt.
– Ha összefutok Démon Heinrichhel, kiloccsantom a híg szart a fejéből! – fog adkozik Pici.
– Ne tedd – tanácsolja a császár őrmestere. – Várj vele, míg vég et ér a háború. A zűrzavarban
majd kedvedre elintézheted.
– Akkor majd kihúzom a pilácsait a seg g én, és a füleibe g yömöszölöm őket! – véreng zik
szóbelileg Pici.
– Csendesebben – kéri Karl. – Ez a tíz év bőven elég lesz nekem.
A vendég ek az ajtóból integ etnek nekik. Az őrség parancsnoka, eg y őrmester jég hideg
pillantásokkal méreg eti őket. Mintha eg y másik világ ba léptek volna át. Eg y néma, fag yos
világ ba. Itt nincsenek emberek. Itt csak g épek vannak.
– Vig yék az elítéltet az irodába! – veti oda az őrmester.
Átmasíroznak az udvaron. A rácsos kapu bezárul mög öttük.
Az elítéltek körbe-körbe szaladg álnak. A kör közepén eg y őrmester áll, fényesen rag yog ó
csizmában és bőrszerelvényben. A pisztolytáskája ki van g ombolva. A kezében eg y hosszú
g umibotot lóbál. Résnyire szűkült szemmel fig yeli, ki követ el hibát a g yakorlat során.
A z A blokk felől kulcscsörg és hallatszik. Acél csikorog , vasajtók döndülnek. Síp hasít a
leveg őbe, parancsszavak pattog nak. A B blokk előtt g yakorlatoznak. Futólépésben köröznek,
hátukon homokzsákokkal. Három férfi fekszik az udvar közepén. Az eg yik eg y meg tört ezredes.
Erőtlenül köhög , úg y néz ki, mint aki a halálán van.
A törzsőrmester oldalba rúg ja.
– Nyámnyila vénember!
Az ezredes meg hal.
Az irodában Démon Heinrichet, vag yis Heinrich Lochte főtörzsőrmestert találják. Karl kiüríti
a zsebeit, és átadja a felszerelését. Szakavatott kezek meg motozzák. Néhány papírt kell
aláírnia.Két jól meg termett szakaszvezető toppan be. Démon Heinrich az elítélt felé int a
kezével, és mielőtt még Porta vag y Pici felfog hatná, hog y mi történik, a börtön máris elnyelte
Karlt. A bekötőút vég én meg állnak, és visszanéznek az erődre. Szürkén, komoran mag aslik a
szakadó esőben.
– Még jó, hog y elfelé meg yünk – hajtja fel fázósan a g allérját Pici.
– Szeg ény Karl, szerencsétlen flótás – sóhajtozik Porta. – Dutyiba vág ták, mert nem ölt.
Miféle ország ez?
– Ja. És olyan g azemberek őrzik, mint Démon Heinrich, akiknek pedig ug yancsak van vaj a
fejükön! – teszi hozzá Pici.
Karlsruhéig utászok viszik őket teherautón. Münchenben hirtelen eszükbe jut a malac. Nem
látták azóta, hog y betértek a „Habsburg Udvar”-ba. Előbb vissza akarnak menni érte, de vég ül
belátják, hog y túl kockázatos lenne.
Budapesten három napig feltartóztatják őket, mert hiányzik eg y pecsétjük a menetlevélből.
Belg rádban ellátog atnak a kórházba, hog y dumáljanak eg yet, de csupa ismeretlen arcot
találnak. Nis mellett partizánokkal keverednek tűzharcba. Szaloniki és Athén közt felrobbantják
a vonatjukat. Athénban a vasúti üg yeletes fejcsóválva lapozg atja vég ig a papírjaikat.
– Szétnéztünk, mi? Úg y látom, nemcsak kíséret volt itt, ha nem kísértés is bőven. Mozg ás,
fiúk, hosszú út áll még mag uk előtt. – Kiállít nekik eg y új menetlevelet, és vig yorog va a
kezükbe nyomja.
– Breszt-Litovszk! – kiált fel döbbenten Porta.
– Az ezredüket Oroszország ba vezényelték – kuncog az őrmester. – De g ond eg y szál se, fiúk.
Ha ilyen tempóban utaznak, rég en vég e lesz a háborúnak, mire odaérnek.
Irány tehát meg int észak. Prág a, Berlin, majd Varsó, ahol letartóztatják őket, mert Pici ellop
eg y tyúkot, amely pechjükre eg y ezredes tulajdona. Breszt-Litovszkból tévedésből Rig ába
küldik őket. Persze senki nem akarja elhinni, hog y tévedés történt, ezért meg int letartóztatják
őket. Néhány nap után szabadon eng edik és Minszk térség ébe küldik őket.
– Ha onnan is elküldenek – fortyog Pici – , akkor átmeg yek az ellenség hez. Vissza akarok
jutni a háborúba, hog y vég re pihenhessek eg y kicsikét.
Eg y reg g el eg y hosszú, sáros úthoz érnek. Tankok és ág yúk g urulnak el mellettük,
összecsapva már íg y is csupa sár eg yenruhájukat. A távolból a front morajlása hallatszik. Az út
utolsó szakaszát motorbiciklin teszik meg .
Vég re „hazatértek”.
– Látom, még élnek – állapítja meg Hinka ezredes. Meg lepettnek látszik. Már azt hitte, sose
látja viszont őket. – Hog y mennek otthon a dolg ok?
– Vesztésre állunk, uram – feleli Porta. – Az ellenség nag yon bekeményített.
– Herr Oberst – vig yorog bárg yún Pici – , eng edelmével jelentem, az ellenség vég re
meg tanulta, hog yan kell ig azi német alaposság g al dolg ozni!
 „Az önök feladata az, hogy végrehajtsák az utasításaimat, és nem az, hogy megvitassák őket. Térjenek
vissza a munkához, uraim, és ne ártsák bele magukat a politikába.”

Hitler a tábornokainak,
1937. októbere

– Ha nincs velünk az ezredes, senki nem jut ki élve. Lőttek mindenre, ami mozgott, még a vakvezető
kutyákra is – magyarázza egy bekötözött szemű tizedes. – A századok létszáma tizenöt-húsz főre csappant,
minden lángokban állt. Több mint ötszáz sebesült volt csak a gyárban. Sokan öngyilkosok lettek: ráfeküdtek
a futószalagra, és levetették magukat a magasból. Nem volt kétséges, hogy mi vár rájuk, ha orosz kezek közé
kendnek.
– Na és te hogy jutottál ki? – kérdezi valaki az ágy körül állók közül.
– Az ezredesnek köszönhetően. Két lehetőségünk volt: ostoba módon meghalni, vagy visszavonulni, még
ha ezt később szabotázsnak nyilvánítják is. Azután történt ez, hogy az ezredes mindkét fiát elvesztette.
Mindketten századparancsnokok voltak, hadnagyi rangban. A sebesülteket is magunkkal vittük. Szánokra
pakoltuk őket, és irány a hóvihar. Sokan meghaltak útközben. Folyamatosan támadtak minket kisebb-
nagyobb, portyázó sítalpas egységek, de védekeztünk, ahogy tudtunk. Az ágyúinkat sajnos kénytelenek
voltunk hátrahagyni, hogy a sebesülteket szállítani tudjuk. Persze előtte mindet hatástalanítottuk.
– Tudod te, hogy mit beszélsz, ember?! – förmed rá egy őrmester.
– Tönkretettétek a saját tüzérségeteket? Szép kis vezetés, mondhatom!
– Te nem voltál ott, pajtás. Beszélni könnyű. Állandó rajtaütések, fagy és hóvihar! Te biztosan imádtad
volna, cimbora!
– Kit nevezel te cimborának? – bömböli az őrmester. – Egy tiszthelyettessel van dolgod, fiacskám!
– Honnan tudhattam volna? A jég megvakított, mindkét szememet elvesztettem. Nekem te csak egy hang
vagy.
– Akár vak vagy, akár nem, még mindig katona vagy, tizedes? – kiabálja paprikavörös arccal az
őrmester. – Ahhoz, hogy gyönyörűen vigyázzba vágd magad, még nem kell látnod. Gyerünk, pattanj fürgén,
vagy parancsmegtagadással foglak vádolni! Jól van! Kérem a zsoldkönyvedet. A vak tizedes odaadja, az
őrmester pedig lelkiismeretesen feljegyzi az adatait a noteszébe. A körülöttük állók csendesen zúgolódnak.
– Pofa be mindenki – ordítja az őrmester – , vagy ti is megbánjátok! – Harciasan kimasíroz a tábori
kórházból.
– Na és mi lett az ezredessel? – kérdezi egy utász, akinek mindkét lábát amputálni kellett.
– Az áttörésünk másnapján jött a GEFEPO-tól egy hadnagy, és elvitte. Két nappal később elítélték. Az
egész ezred kiállt mellette, és a hadosztályparancsnokunk is pártját fogta, másnap mégis kivégezték.
Tudjátok… Szabotálta a Führer parancsait.
– A rohadékok! – hallatszik a sarokból. Senki nem osztja az őrmester véleményét.
 DARDZSILINGI TEA

AMINT LEVÁLTANAK MINKET, visszavonulunk a kunyhókba, és aléltan elterülünk. A

századnak a „Koponyaheg yet” kellett volna tartania, de a század már nem létezik. A bajtársaink
java része tömeg sírokban fekszik. A szerencsésebbek kórházban vannak. A Koponyaheg y
rászolg ált a nevére.
Eg yikünkben se maradt annyi energ ia, hog y elmenjünk a fejadag okért. Csak eg yvalamire
tudunk g ondolni: aludni és elfelejteni az elmúlt tíz nap borzalmait. Bebotorkálunk a málló falú
parasztkunyhókba, és alig helyezzük mag unkat vízszintbe, már alszunk is.
[31]
A sereg nyers realitása hamar visszaránt minket a valóság ba. Az új Spiessünk , Blatz
főtörzsőrmester létszámellenőrzést kíván tartani. Még mindig azt hiszi, hog y a neuruppini
tiszthelyettesképzőben van ideig lenes századparancsnokunk, von Pader százados biztonság ot
jelentő társaság ában.
Morg olódva, g yilkos g ondolatokkal a fejünkben, kitámolyg unk a főtérre.
– Hol vannak a többiek? – ordítja ing erülten Blatz.
– Elmentek virág ot szedni – vig yorog Bemer szakaszvezető. – Alulról!
– Jelentést kérek! Elesettek száma, sebesültek száma!
– 125 halott, 19 eltűnt, 42 sebesült, uram! – ordítja merev vig yázzban Papa.
Blatz elfehéredik, de g yorsan összekapja mag át. Nem hiába hívták a Neuruppin rémének.
Körbefuttat minket a határban, hog y visszatérjen belénk az élet, mag yarázza kárörvendő
vig yorral. Nem nyug szik, míg ketten ki nem dőlnek.
– Ki fog om nyírni a rohadékot – íg éri fog csikorg atva Greg or.
– Nem, pajtás! A meg tiszteltetés az enyém! – nevet Porta, de hang jában nyoma sincs
vidámság nak.
– Én addig is elszórakozok vele eg y kicsit – mondja Pici, és a többiek rémületére elordítja
mag át: – Szá-ázad, állj!
– Ki volt az? – kérdezi lila fejjel Blatz.
– Biztosan a koboldok – feleli Pici.
Blatz habzó szájjal odarohan, és Pici orrának nyomja az orrát.
– Mag a! Mi a neve?
– Az enyém? – kérdezi idióta képpel Pici, és mag ára bök.
– Mag a hülye? – vesz vissza a hang erőből Blatz.
– Uram, főtörzsőrmester úr – feleli tanyasi akcentussal Pici – , jelentem, uram, a doktorok
asszondják, hog y visszamaradott vag yok.
– A nevét kérdeztem!
– Én azt hittem, uram, hog y a főtörzsőrmester úr arra kíváncsi, hog y hülye vag yok-e, uram.
– Majd én meg tanítlak kesztyűbe dudálni! – fröcsög i Blatz.
– Az jó lesz, uram. A doktorok asszondják, hog y jót tenne nékem, ha mennél többet tanúnék.
– Az erdőbe! Szaporán, ember! – bömböli mag ánkívül Blatz.
Pici boldog vig yorral a képén az erdő felé trappol.
– Futólépés, ember! Futólépés? – visítja Blatz. Pici meg áll, és a füléhez teszi a kezét, mintha
nem hallaná jól. – Futás! – ordítja Blatz. Pici visszaüg et a századhoz. – Hátra arc! Előre in-dulj!
Az erdőbe! – Pici továbbra is feléje tart. – Állj! – parancsolja Blatz.
– Hasra! Húsz fekvőtámasz! Vig yázz! Térdhajlítás! Tiszteleg j!
A vég ére már ő sem tudja, hog y mit akar. Dől az arcáról a verejték; úg y néz ki, mint eg y eső
által meg rong ált homokszobor.
Pici a földön fekszik, mintha a „hasra” lett volna az utolsó parancs, amit még értett.
Felkönyököl, és jóindulatúan a Spiessre néz.
– Bocsánat, uram, főtörzsőrmester úr, de nem tudom ilyen g yorsan követni a parancsokat a
fejemmel. Amikor a kiképzésre jártam, asszonták nékem, hog y a parancsnak tisztának és
érthető nek kell lenni. Ez van benne a könyvben, asszonták. Mármost én nem tudok eg yszerre
ennyi parancsot felfog ni, uram, főtörzsőrmester úr, merhog y visszamaradott vag yok, és ezért
arra kell kérnem a főtörzsőrmester urat, hog y leg yen olyan jó, és mondja meg nékem, hog y
mit akar éntőlem.
Blatz szó nélkül hátraarcot csinál, és beviharzik a századparancsnok irodájába. Pár perccel
később von Paderrel jön elő.
– Mit csinál a földön? – néz csípőre tett kézzel Picire a százados.
– Uram, százados úr, jelentem, a parancsnak eng edelmeskedem – feleli Pici.
– Álljon fel, ember!
Pici lassú, reszketeg mozdulatokkal, a karabélyát használva mankónak, feltápászkodik. Von
Padért elönti a méreg .
– Határozatlan időre szobafog ság ra ítélem! – közli Picivel.
– Miért, uram, ha szabad kérdeznem? – csodálkozik Pici.
– Disznó! – csúszik ki von Pader száján. A százados most már nemcsak Picire, hanem Blatzra
is dühös, mert mindketten hibásak azért, hog y ennyi ember előtt elvesztette az önuralmát.
Márpedig eg y porosz tisztnek mindenekelőtt önmag án kell uralkodnia.
– Hog y is van akkor ez, uram, százados úr? Letartóztat eg y mag amféle disznót, mer’ az,
ami? De ha ez íg y meg y tovább, akkor hamarosan minden német katona a dutyiban fog ülni,
mer’ mindeg yik disznó, nem ig az?
– Teljesen elment az esze, ember? – hördül fel von Pader. – Azt akarja mondani, hog y mag a
szerint minden német katona disznó?
– Jelentem, uram, százados úr, a szállásmesterünk, Herr Sauer asszonta, hog y mi mind az
utolsó szálig rohadék sündisznók vag yunk. Müller doktor úr pedig asszonta, hog y az eg ész
bag ázs nem eg yéb szimuláns disznók g yülevész hadánál.
– Vi-g yázz! – vonítja torz arccal von Pader. – Előre in-dulj!
Futólé-pés! Irány az erdő!
Pici futni kezd, mint akit puskából lőttek ki. Senki nem mondhatja róla, hog y nem
eng edelmeskedik a parancsnak. Az erdőhöz érve nekirohan eg y fának, és mivel nem kapott rá
utasítást, hog y meg kerülje, helyben járással folytatja.
– Kerülje meg a fát! – toporzékol von Pader, félretéve porosz tiszti méltóság át. – Előre in-
dulj! Kerülje meg a fákat! Kerüljön meg minden fát!
Mintha az ördög bújt volna Picibe. Felrohan a dombtetőre, eltűnik a mög ötte rejlő völg yben,
aztán meg jelenik eg y másik domb tetején. Közben szófog adóan ide-oda cikázik a fák közt, és
eg yszer sem néz hátra.
– Állj! Állj! – üvölti von Pader, de Pici túl messze van ahhoz, hog y hallja ezt. Még eg yszer
látjuk feltűnni eg y dombtetőn, az tán vég leg eltűnik. – Ha visszatér, kötözzék meg , és zárják
eg y cellába, míg a tábori csendőrség érte nem jön!
Visszavonulunk a kunyhókba. Picinek még mindig nincs nyoma. Porta szerint dezertált, és
ezzel a sebesség g el estére már Berlinben lesz.
Von Pader százados eg y kisebb novellát ír az 5. századról, és persze Piciről. Hinka ezredes
érdeklődve olvassa. Már értesült – más forrásokból – Pici eg yszemélyes rodeóshow-járól.
A százados kiejti a monoklit a szeméből, amikor meg hallja az ezredest a telefonban.
– Mi a fenét képzel, von Pader? Teljes felszerelésben g yakorlatoztatja a századát, amikor én
szig orúan pihenőt parancsoltam nekik? A frontról visszatérő katonát pihenés illeti meg , ha
nem tudná! Pihenés, érti? – Az ezredes olyan erővel vág ja le a kag ylót, hog y von Pader
majdnem meg süketül.
– Még nem ismernek azok a csirkefog ók, de majd meg ismernek! – dúl-fúl a vérig sértett
százados.
– Küldjük el a vádiratot az ezrednek, uram? – kérdezi ostobán Blatz.
– Soha többé nem akarok hallani arról az emberről, érti? – vísítja von Pader, és apró
cafatokra tépi a papírt. – Számomra nem létezik többé! Ki ne merje ejteni a nevét a
jelenlétemben!
Blatz vég ig dúlja a századot. Kártyacsatákat zavar meg , illeg álisan szerzett ellátmányt koboz
el, lőszer-felhasználási jelentést követel a szakaszvezetőktől, és büntetéseket osztog at boldog -
boldog talannak. Késő délután rekedten, kimerülten támolyog be a századirodába, de úg y
g ondolja, hog y meg érte: vég re ráncba szedte az 5. századot.
– Puhány, szarházi banda! – mondja meg vetően az írnoknak.
– De én majd meg tanítom nekik, hog y kicsoda Blatz főtörzsőrmester! Meg jöttek már azok a
leltárjeg yzékek Wolf főg épésztől?
Az írnok nyel eg y nag yot. Jól ismeri Wolfot, érzi, hog y ebből balhé lesz.
– A listák! Meg jöttek már? – vakkantja Blatz.
– Nem, főtörzsőrmester úr, és attól tartok, nem is fog nak. Wolf azt üzeni, hog y… Nos… Azt
üzeni, hog y kapja be, uram.
– Az az ember meg őrült? – hördül fel Blatz. Nem akar hinni a fülének.
Az írnok vállat von. Nem akar ujjat húzni Wolffal.
Blatz átviharzik a raktárba. Ez már feg yelmi üg y.
Wolf a hintaszékében ülve fog adja. A lába az asztalon. Hanyag ul rág yújt eg y szivarra, de
Blatzot sem füstölnivalóval, sem hellyel nem kínálja.
A főtörzsőrmester dühösen ráront, de mielőtt még áthajolna az asztalon, lefékez, és
hátrahőköl. Két vicsorg ó németjuhász morog rá fenyeg etően Wolf két oldaláról.
– Mit képzel mag a? – kérdezi a sértődöttség től remeg ve Blatz.
– Hol van a leltár, amit kértem mag ától? Nem tudja, hog y ki a főtörzsőrmester ebben a
században?
Wolf ocsmányul felröhög , és Blatz felé bök eg y kozák szablyával.
– Húzd el a beled, és tartsd távol mag ad az üg yeimtől!
– Ezt még meg keserülöd!
– Na léc, mielőtt még rád eresztem a kutyáimat! – mutat az ajtóra Wolf.
Blatz szitkozódva, bosszút forralva vág tat vég ig a poros falusi utcán. A századparancsnok
háza mellé érve zajos éneklésre lesz fig yelmes. Óvatosan kiles az épület sarka mög ül, és Picit
pillantja meg a kertben. Eg y répaág yásban fekszik, és mély átéléssel énekel:
 Kis galambom, az élet oly szép,
Ha veled itt komplett a kép,
S míg szerelmünk teljes és ép,
A képbe más senki, ó, senki be nem lép.
Itt fekszem a hóban és emészt a fagy…

Blatz csendben elhátrál, és le akar lépni, de von Pader észreveszi az ablakból, és mag ához
inti. Nincs mit tenni, be kell mennie.
– Távolítsa el azt a vonító idiótát, Blatz! – mondja türelmetlenül a százados. – És ha nem
boldog ul vele, lője le!
– De százados úr…
– Ez parancs! Tüntesse el innen azt a bohócot! – visítja von Pader. Blatz akkorát sóhajt, mint
eg y akasztásra váró halálraítélt. Bizonytalan léptekkel elindul, hog y fellépjen Pici ellen.
A százados eg y üveg konyakkal felfeg yverkezve fig yeli a füg g öny mög ül. Meg törni és
eltaposni eg y katonát – eddig ez nem jelentett nag yobb g ondot számára, mint lecsapni eg y
leg yet. Jól meg húzza az üveg et. Eg y kis szerencsével hamarosan visszatérhet Berlinbe, és akkor
majd meg tudják ezek a mocskos frontszolg álatosok, hog y kivel húztak ujjat. Kiles a füg g öny
mög ül, és elég edetten konstatálja, hog y Blatz akcióba lépett. Ha valaki le tudja törni eg y nag y
pofájú katona szarvát, akkor az Blatz főtörzsőrmester, a „Csonttörő”, a tiszthelyettesképzők
réme.
Von Pader rekedten felnevet, meg int szájon csókolja a konyakosüveg et, és türelmetlenül fel-
alá kezd járkálni a körülményekhez képest pazar berendezésű szobában. Vég tére is eg y kékvérű
német tisztnek jár, ami jár. A ház tulajdonosát természetesen kilakoltatták – eg y földbe vájt
lyukban keresett menedéket. Von Pader báró képtelen volna odáig süllyedni, hog y eg y
untermenschcsel lakjon eg y fedél alatt. Még elkapna valami undorító fertőzést. A beköltözését
követően eg yszer rá is lőtt az asszonyra, amikor az kárálni kezdett holmi fazekak meg
cserépedények miatt. Mi a fenét akart kezdeni azokkal ott, a föld alatt? Állítólag az eg yik lövés
eltalálta, de a báró nem hag yta, hog y a szanitéc ellássa. Eg y német eg észség üg yi katona ne
érintsen meg eg y alacsonyabb rendűt! Nem azért kapták a drág a kiképzést, hog y ezeket ápolják.
Az ember soha ne leg yen kedves eg y oroszhoz. Könnyen elszemtelenednek, akárcsak a nég erek.
Inkább korbácsot nekik, mint amazoknak, és néha eg ykét kivég zést, már csak a miheztartás
vég ett is. Von Pader határtalanul élvezi ezeket a dolg okat, Hinka azonban minduntalan beleköp
a levesébe. Az ezredes azt követeli, hog y az untermenschekkel ug yanúg y bánjanak, mint a
németekkel. De sebaj, hamarosan ennek is vég e lesz. Ha ő Berlinbe kerül, fog adkozik von Pader,
akkor Hinka is követni fog ja, eg yenesen az Admiral Schröder Strasséra, az a vereség párti
szabotőr!
Pici még hang osabban énekel a répaág yásban. Blatz főtörzsőrmester felszívódott.
Von Pader dacosan összeszorítja az ajkait. Fog ja a g éppisztolyt, és óvatosan félrehúzza a
füg g önyt. Ug yanebben a pillanatban üveg csörömpöl, és eg y kézig ránát pottyan a szobába. A
százados rémülten felordít, és hasra vág ja mag át.
Pici rohan be, lövésre tartott g éppisztollyal. Meg áll a szoba közepén, a padlón fekvő
századparancsnokra néz, aztán a púdert okádó kézig ránátra siklik a tekintete. Lehajol, két ujjal
felcsípi, és kihajítja a nyitott ajtón.
 Von Pader feltápászkodik, leporolja palaszürke eg yenruháját, és tüntetően hátat fordít neki.
Pici az ő számára nem is létezik.
Picit ez a leg kevésbé sem zavarja. Vidáman fecseg g yakorlóg ránátokról, partizánokról és a
keleti front meg annyi furcsaság áról.
– Herr Hauptmann, uram, az is lehet, hog y csak bizonyos tisztek akarnak g únyt űzni
mag ából! Mármost mit szólna ahhoz, ha én keresnék valahol eg y dög lött pockot, eg y jó
büdöset, és odalökném közéjük? Úg y hajig áljanak máskor g yakorlóg ránátokat a százados úrra!
Inkább fog nák pártját eg y ilyen zöldfülű frontszolg álatosnak, mint mag a!
Von Pader ökölbe szorított kézzel hallg atja. A keze az asztallap és a pisztolytáska között
mg ázik. Lője le ezt a disznót, és mondja azt, hog y önvédelem volt? Vég ül úg y dönt, nem ér
annyit az eg ész.
Porta és Wolf eg y hatalmas asztal két oldalán ülnek, és nég y teherautóról, valamint néhány
láda konzervről tárg yalnak. Wolf eg y malac fejében vájkál, Porta pedig „szendvicset” készít
mag ának. Először is meg keni a kenyeret jó vastag on libazsírral, aztán sonkát helyez rá, majd
kolbászKarlkákat, meg minden eg yebet, ami kéznél van, és vég ezetül az eg észet leönti eg resből
főzött lekvárral. Az elkészült g asztronómiai remekművet eg y darabban a szájába g yömöszöli,
és hősies küszködéssel nyelhető péppé darálja.
– Remélem, meg fulladsz! – mondja vidáman Wolf.
Porta azonban leg yűri a teniszlabda nag yság ú g ombócot, és már nyúl is eg y sült csirkéért,
amit eg y eg ész üveg nyi dzsemmel tesz síkosabbá.
– Ne reménykedj, Wolf – mondja csirkehússal teli pofával. – Képes lennék eg y eg ész disznót
szőröstül-bőröstül lenyelni, eg ész nap hallg atni, ahog y a belemben röfög , és vég ül kiszarni eg y
alomnyi szopós malac formájában.
– Nem lepne meg – dünnyög i mog orván Wolf. A szájába hány eg y halom savanyú káposztát.
Kell a csülökre. – Csak ne felejtsd el, hog y az én kajámat tömöd a fejedbe, és nem emlékezem,
hog y meg hívtalak volna!
Porta eg y nevetés erejéig pihenőt eng edélyez az állkapcsának – Meg van bocsátva, Wolf, de a
helyzet az, hog y eng em nem kell meg hívni. Minek? Jövök én hívatlanul is, és mindig
vacsorához vag yok öltözve!
Csendben zabálnak eg y ideig , és közben számítóan eg ymást méreg etik. Csak a csirkecsontok
roppanását és az étel után leg urított bor csobog ását hallani.
Wolf, akinek volt g yerekszobája, pohárból iszik, Porta azonban az üveg et részesíti előnyben.
Wolfnak saját étkészlete van, Portának mindeg y, hog y miből eszik, csak leg yen mit, és leg yen
belőle elég .
– Mi lenne, ha meg osztoznánk a fején? – helyezi Porta a malac feje búbjára a kést.
Wolf morog valami „szar”-ral vég ződőt, amit Porta ig ennek értelmez. Kettévág ja a fejet, a
malac szájába dug ott paradicsommal eg yütt, és mag a elé húzza a nag yobbik felét. Csámcsog va,
szürcsölve lefetyeli a belsőség eket.
Wolf g yűlölettől izzó szemmel fig yeli.
– Mondd csak, fiam, te sose jársz kantinba?
– Már hog yne járnék? – mosolyog üdvözülten Porta. – Ott is kaja van, nem?
Hátradőlnek a székeikben. Két elég edett böfög és hatja át a leveg őt. Porta leveszi a csizmáját
és a zokniját, és az asztalra teszi őket. Fojtog ató szag telíti meg pillanatok alatt a helyiség et.
Porta közben fél szemmel Wolfot fig yeli, aki a rövid pihenő után eg y hatalmas adag véres
hurkát készül meg ostromolni késsel és villával. Porta a lábával közelebb löki hozzá a zoknit,
aztán jólesően meg tornáztatja a lábujjait, felszabadítva a lerakódott szag molekulákat.
Wolf faarccal almaszószt tölt a hurkára.
Porta pedikűrözni kezdi a lábát. Csak úg y süvítenek a koszos körömdarabkák Wolf feje körül.
A kutyák vinnyog va, nag yokat tüsszög ve hátrálnak. Porta zoknija túl sok érzékeny orruknak.
– Mi ez a bűz? – néz fel a hurkából Wolf.
– Bűz? – kérdezi szemtelenül Porta. – Eng em eg yáltalán nem lep meg , hog y a te
jelenlétedben bűz van.
– Na, veg yél vissza a tempóból, kisapám – morog fenyeg etően Wolf. – Ne felejtsd el, hog y ki
itt a törzsőrmester, és ne felejtsd el, kit tüntettek ki az ezüstkereszttel. Tüntesd el azokat a
rothadó zoknikat az asztalról, ember! Hog y képzeled ezt, he? A villája nyelével lefricskázza őket
az asztalról. A zoknik a kutyák előtt landolnak; az állatok vinnyog va odébb ug ranak.
– Tudok szerezni három traktort – mondja hosszas hallg atás után Porta. – Lánctalpasok.
– Miféle traktorok?
– Első osztályúak. Még nem tette őket tönkre a szovjet üzemanyag . Az amerikaiak ajándéka
Sztálin bácsinak.
– Milyen g yártmány? – Wolf a zsírt mártog atja eg y darab ukrán parasztkenyérrel. – Ha Ford,
akkor nem érdekel. Tito akkor g yűlölte meg a kapitalistákat, amikor azok Ford traktorokat
küldtek neki. Íg y akartak bosszút állni Európán, amiért minden fekete bárányt nekik
passzolunk át.
Porta kiöblíti a száját eg y fél üveg krími pezsg ővel – amivel persze senki sem kínálta meg .
– Ki beszélt itt Fordról? Ezek Caterpillarok, ember! Na, ehhez mit szólsz?
– Hazudsz – feleli Wolf, meg szeg ve a vásárlás leg főbb szabályát, amely kimondja, hog y soha
nem szabad érdeklődést mutatni az áru iránt.
Porta kinyit eg y vag dalthús-konzervet, és arcátlanul belapátolja a bajonettjével.
– Na és hol tartod azokat a Caterpillarokat?
Porta nem sieti el a választ. Előbb kitakarítja a konzervet, és élvezi, hog y Wolf majd meg hal
a kíváncsiság tól.
– Még nincsenek meg . Csak tudom, hog y hol vannak.
– Akkor meg minek rabolod az időmet? – mordult Wolf. – Hog y akarsz eladni valamit, ami
még nem is a tiéd?
– Miért, te nem azt szoktad csinálni? – röhög i ki Porta. – Van eg y kis kávéd? Valamivel csak
meg kellene vég re tölteni a beleimet.
– Ha akarod, meg mutatom, hog y hol a budi – vicsorít rá Wolf. – Vedd már le a lábadat az
asztalról, te strici! Mikor rag ad már rád eg y kis műveltség ? Eg y időben azt fontolg attam, hog y
munkát ajánlok neked, ha a háború vég et ért, de szerencsére még idejében rájöttem, hog y
mekkora ballépés lett volna. Még se szabadíthatok a vevőimre eg y ilyen kőkorszaki vadembert!
– Wolf kelletlenül a szolg ája felé fordul. – Mokkát!
– Hallottad, kávét mondott! – kiáltja az eg ykori orosz őrmester után Porta.
– Amióta tég ed ismerlek, ki nem állhatom a prolikat – mondja keserűen Wolf.
– Én csak Jávát iszom – közli a sértődöttség leg csekélyebb jele nélkül Porta.
– Jávát? Honnan az ördög ből keríthetnék én szerinted Jávát?
– Na ne röhög tess, Wolf! – nyerít fel Porta. – Három zsák Jávát csórtál el eg y hónappal
ezelőtt. Lehet, hog y az eg ész német hadsereg et az orránál fog va vezeted, de eng em soha nem
tudsz becsapni, kispajtás!
– Mi az, nem elég jó neked a Santos? A szeg ény, ag yong yötört német átlag polg ár a fél tökét
odaadná eg y csésze Santosért. Már ha eg yáltalán hallott róla.
– Gonosz és irig y ember vag y, Wolf, hallod-e? – vig yorog mag abiztosan Porta. – Először is
én nem vag yok eg y szeg ény, ag yong yötört német átlag polg ár. Köztünk maradjon, de szarok
rájuk, úg y, ahog y vannak. Ha Iván olyan hülye lenne, hog y pénzt adjon értük, már ma eladnám
nekik az eg ész bag ázst. Nekem nem kell a te szar Santosod! Én Jávát akarok! És ha nem kapom
meg most, barátom, akkor holnapra eg yetlen szem sem marad a raktárodban!
Wolf hátrafordul, és kiordítja az orosznak: – Jávát, Ig or! B keveréket.
– A keveréket, barátom? – javítja ki Porta.
Fenség es illat tölti be a raktárt. A kávé mellé sajttortát nassolnak.
– Van öt kiló teám – közli Porta a neg yedik csésze után. – Dardzsiling i, eg y kis zölddel
keverve. Első osztályú áru. Olyan aromája van, hog y még eg y kínai mandarin is elszállna tőle,
mint Radetzky, amikor a lova elfing ta neki az indulót.
– Marhaság ! – leg yint Wolf. – Manapság lehetetlenség teát szerezni. Én már csak tudom,
mert próbáltam. Kínában mondjuk van belőle elég , tán még túl sok is, de az messze van, és
slussz.
– Kapcsolatok – mondja fölényesen Porta. – Bármit meg tudok szerezni. Mi kell? Eg y
tevekaraván miskárolt arab fiúkkal és mozg ó háremmel, vag y eg y brit teng eralattjáró teljes
leg énység g el és feg yverzettel? Mondd, fizess, és meg kapod!
– Badarság ! – válaszolja unott képpel Wolf. – Tevéim vannak. Ki a franc akar tevét
manapság ? Autóg umi! Azt keresi mindenki! Szóval mit kérsz a teáért?
– Mit ajánlasz érte? – kérdezi Porta. Odvas fog át piszkálja a bajonett heg yével.
– Tízezer márkát – feleli kapzsi fénnyel a tekintetében Wolf. Porta hanyatt vág ja mag át a
székben, és felnyerít.
– Nincs szükség em seg g törlő papírra, Wolf!
Wolf feláll, és szó nélkül átmeg y a szomszéd helyiség be. Itt van a széfje, a falba rejtve. A széf
ajtaját vezetékek hálózzák be. Wolf eg yenként eltávolítja őket. Ha nem a meg felelő sorrendben
csinálná, az eg ész kóceráj a leveg ő repülne.
Amikor visszatér, Porta az asztal tetején ül, a két németjuhász pedig fenyeg etően vicsorog ;
Wolfnak csak eg y szavába kerülne, és szétkapnák Portát.
– Mi az, meg akartad mérg ezni a kutyáimat? – röhög rajta Wolf. – Csak nem hitted, hog y
tőled bármit is elfog adnának?
Félrerúg ja a kutyák elé vetett kolbászt. – Leg szívesebben veled etetném meg . Mit g ondolsz,
mennyi időre lenne szükség ed, hog y feldobd a talpad?
– Elég szívós vag yok – feleli barátság os mosollyal Porta. – Eg y fél percig biztosan kibírnám.
Wolf az eg yik sarokba száműzi a kutyákat. Az állatok lekushadnak, de még mindig
morog nak. Porta lemerészkedik az asztalról.
– Nesze! – tol eléje Wolf eg y fekete bársonydobozt. – Ezt kaphatod a teáért cserébe!
Porta szemüg yre veszi a három diadémot eg y lupén keresztül.
– Viccelsz? Te lehetnél a főbohóc a falusi cirkuszban. Tudod, az az idétlen fazon, aki folyton
seg g re esik. Mutasd meg eg y amszterdami zsidónak, és kényszerzubbonyban vitet el.
– Mi van? – adja az értetlent Wolf.
– Nag yon is jól tudod, hog y mi van. Ócska bizsu. Dug d fel mag adnak, és lég y boldog vele!
Wolf keserves sóhajok közepette lecsukja a doboz fedelét.
– Jól van, felejtsd el. Elismerem, hog y hamisítványok, de honnan tudhattam volna, hog y
nem kaptál lég nyomást, amikor a múlt héten felrobbantották a tankodat? Meg ért eg y próbát.
 – Mindjárt sírva fakadok.
– Mit szólnál eg yhavi szabadság hoz? – tesz új ajánlatot Wolf. – Vag y esetleg eg y szolg álati
úthoz Európába? Esetleg szóba jöhetne eg y kórházi kezelés valamilyen g arantáltan
g yóg yíthatatlan beteg ség g el. Persze csak addig lenne g yóg yíthatatlan, ameddig te akarnád.
– Jézusom, Wolf, nem ismerek rád! – mondja fejcsóválva Porta. – Ha szabadság ra vág ynék,
tíz perc múlva már itt se lennék. Ha beteg akarnék lenni, tízezer olyan beteg ség közül
választhatnék, amikről te még csak nem is hallottál. Vörös szőnyeg g el fog adnának bármelyik
kórházban, és mag a Sauerbruch tábornok jönne hozzám különg éppel, hog y a helyszínen
tanulmányozhassa komplikált esetemet. Na és a szolg álati út! Ne röhög tess! Ha még nem
tudtad volna, Wolf, én a szolg álati utak szervezésének a szakértője vag yok. Inkább lássuk, mit
tartog atsz még abban a széfben!
– Próbálj csak meg a széfem közelébe merészkedni, és úg y kilyug g atom azt a hitvány zsidó
testedet, hog y elmehetsz teaszűrőnek!
– Ug yan már, Wolf, ne nézz hülyének. Ha üzletet akarsz kötni, akkor rajta, ha meg nem,
akkor ne rabold a drág a időmet. – Porta feláll, és az ajtó felé indul. Mielőtt a kilincsre tenné a
kezét, meg áll, kibiztosítja a g éppisztolyát, és visszafordul. – Szerencsére ismerek néhány
embert, akik tudják, mennyit ér manapság eg y bála tea. Csak a rég i idők emlékére tettem
elsőként neked ajánlatot. Aztán ne sírj, ha tíz perc múlva visszajövök, és közlöm, hog y volt tea,
nincs tea.
– Ug yan, Porta – ig yekszik kedélyes lenni Wolf. – Honnan veszed azt a baromság ot, hog y
nem akarom meg venni a teádat?
Arab ülőpárnákra telepednek, és folytatják a kávézást. Eg y üveg Napóleon konyak is
előkerül, aztán Wolf elővesz eg y román herceg től elbitorolt ezüstszelencét, és szivarral kínálja
Portát.
Háromórányi kemény alkudozás után a tea g azdát cserél. Felkerekednek, hog y elhozzák.
Vég ig mosolyog ják az eg ész utat, és vég ig eg ymáson tartják a g éppisztolyaikat. Rég óta ismerik
eg ymást.
A tea eg y kolhozban van elrejtve, a szalmabálák mög é. Wolf fintorog va meg kóstolja. A
teaszakértő kínaiak már jóval nag yobb érdeklődést tanúsítanak, és hosszas csámcsog ás,
szag olg atás után kijelentik, hog y valóban zöld teával dúsított dardzsiling ivel van dolg uk.
– Honnan az ördög ből szerezted? – kérdezi g yanakvóan Wolf.
– Kínából – von vállat Porta. – Honnan máshonnan? Ott állítják elő, nem?
– Még soha nem jártál Kínában, Porta!
– Na és? Te talán a pénzverdéből szerzed a suskát? Ne röhög tess!
– Nekem itt akkor is bűzlik valami – motyog ja rosszat sejtve Wolf.
– Tea jó, tea natyon jó – ismételg eti Wang . – Garantálom jó tea! Nincs jobb tea!
– Én ezt elhiszem – feleli Wolf – , de az akkor is tény, hog y nekem jobb érzékem van az
üzlethez, mint ötven zsidónak. Valami itt nem stimmel. A vészcseng ő jelez valamit a fejemben.
– Az nem g ond – vig yorog Porta. – Eg ykettőre meg szabadítlak tőle, ha g ondolod.
Wolf meg int meg kóstolja a teát, és az ég re néz, mintha Istentől várna seg ítség et. A tea
kitűnő. Valóban első osztályú áru. Wolf feleg yenesedik, és szúrósan Portára néz.
– Joseph! Ha átversz ezzel a teával, akkor Jézus Krisztus és a kazanyi Szent Szűz
keg yelmezzen neked, mert semmi nem menthet meg a harag omtól!
Wolf fizet, és a kétéltűjébe pakolja a teát. Porta utána akar szállni, de Wolf testőrei
meg állítják.
 – Az üzletet meg kötöttük, nincs szükség em rád – közli fölényesen Wolf. – Menj g yalog , mint
a többi kuli. A nég y kerék csak a felső osztálynak dukál.
– Ig azán meg tarthattál volna nekünk eg y kis teát – mondja csalódottan Papa, amikor Porta
visszatér.
– Ez sokkal többet ér, mint a tea! – mutat fel büszkén Porta eg y doboznyi aranyérmét. – A
teát fél perc alatt kipisiled, ez azonban tartja az értékét.
– Mag asság os ég ! – kiált fel Pici. – Ennyi arannyal az eg ész vezérkart meg vehetned,
szőröstül-bőröstül!
– Tudod mit? Lehet, hog y eg y nap meg is teszem! Tábornok barátaink árfolyama ig encsak
meg fog ug rani, ha eljön a háborús perek kora.
– Te aztán az anyádat is eladnád jó pénzért – mondja meg vetően Heide.
– Miért is ne? – vig yorog Porta. – Eg y hét után sírva könyörög nének, hog y veg yem vissza.
Még fizetnének is érte! Most pedig elnézést, de sürg ősen el kell adnom három traktort.
Wolfnak vendég ei vannak, amikor Porta meg érkezik. Eg y hadtáptiszt jött át a 4.
páncéloshadtesttől, hog y pipereszappant és lányokat veg yen, de amint meg pillantja a teabálát,
minden eg yébről meg feledkezik.
– Csak nem tea az ott, Wolf? – kérdezi mohón csillog ó szemmel.
– De ig en. – Wolf leg szívesebben seg g be rúg ná mag át, amiért kint felejtette a teát. Eg y
hadtáptiszttől ug yanis nem kérhet sokat.
Porta leplezetlenül vig yorog , amikor észreveszi, hog y a tiszt szemet vetett a teára, és g álád
módon ecsetelni kezdi az áru pozitív tulajdonság ait. Wolf nemig en fog nyerni a teán, és Portát
ez mérhetetlen kárörömmel tölti el.
– Mennyi van belőle? – kérdezi a pufók tiszt.
– Valamivel több mint eg y kiló – motyog ja Wolf, aki a tisztet is szívesen meg rug dosná.
– És milyen árat g ondolt érte, Wolf? Természetesen baráti árra g ondoltam!
– Attól tartok, nem adhatom el, uram. Nem az enyém. – Konyakot tölt, és a szláv lányok
bájait kezdi ecsetelni, hog y elterelje a dag adt fig yelmét a teáról. – Ig azi lepedőakrobaták, uram.
Nincs az a fig ura, amire ne lennének kaphatóak! – teszi hozzá lelkesen.
– Inkább azt mondja meg nekem, hog y kié a tea – nézi fürkészően kvarckristály
szemüveg lencséje mög ül a hadtáptiszt. Ahog y ott ül, lelóg ó hasával és fényes pápaszemével,
olyan, mint eg y sütkérező varang yos béka.
– Sajnálom, uram, de a tea eg y mag as rang ú tiszté. – Wolf a váll-lapján mutatja, hog y
milyen mag as rang ú az illető.
– Én azt hallottam, hog y a mag as rang ú tisztektől is elég g yakran ellopnak ezt-azt – jeg yzi
meg félreérthetetlenül a tiszt.
Wolf g ondolatban ig azat ad neki, de ez persze még nem jelent semmit. Az üzleti érdek
fontosabb az ig azság nál.
– De uram! Az nem én lennék! Én becsületes ember vag yok.
Képtelen lennék erre vetemedni. – Wolf olyan szűziesen ártatlan képet vág , hog y még a
templomi freskókon se látni ahhoz fog hatót.
Porta diszkréten elköhinti mag át, és konyakot tölt a poharába. Wolf eg észen meg feledkezett
róla. Kitépi az üveg et a kezéből, és tölt mag ának. Miközben a béka poharával van elfog lalva,
Porta eg y villámg yors mozdulattal poharat cserél vele. Az övé már üres, a Wolf pohara még
tele van. Eg y pillanat, és az is már csak volt.
Wolf g yilkos pillantásokat lövell feléje, de nincs ideje Portával fog lalkozni. Hosszas
tárg yalás következik a teáról. A béka „csak úg y, mellesleg ” közli, hog y ha kedve tartaná,
bármikor elkoboztathatná az árut. Vég tére is ő a 4. hadosztály hadtápfőnöke.
Wolf burkolt fenyeg etéssel válaszol, amit a béka eleng ed a füle mellett. A közös üzleti
érdekek a méltóság nál is előrébb valóak. Wolf szépen hoz a konyhára, kár lenne elveszteni eg y
ilyen apró modortalanság miatt.
A maratoni alku lezártával a béka a hóna alá csapja a bálát, és távozik. Madarat lehetne
fog atni vele. Már nem is emlékszik arra, hog y eredetileg azért jött ide, mert nőt akart. Odavan
a teáért, és már ki is számolta, hog y ennyivel kényelmesen kihúzza a háború vég éig , még ha az
harminc évig is fog tartani.
Wolf eg y barnamedve boldog tulajdonosa. Az állat leg főbb erénye az, hog y sört iszik és
tudja, hog yan kell használni a kézig ránátot.
– Mit akarsz kezdeni ezzel a szörnyű fenevaddal? – kérdezi Porta. A raktár előtt áll, és
tűnődve a medvét bámulja. A mackó nem lehet akárki, mert Mercedesszel szállították a
helyszínre. A sofőr, eg y SS-Oberscharführer tiszteleg neki, amikor kimászik az autóból. A
medve zöld NKVD-s sapkát visel, és azonnal meg vendég eltetik eg y rekesz sörrel. Wolf tudja,
hog yan kell fog adni eg y mag as rang ú orosz tisztet.
Porta remekül mulat, előbb a helyzeten, aztán már a medvével, és hamarosan eg észen jó
barátság ba keveredik vele. Orosz ivócimborák módjára ölelg etik és csókolg atják eg ymást. Most
Wolfon a sor, hog y eltöpreng jen.
– Mondok én neked valamit, Porta! Eladom neked a medvét – közli hosszas fejszámolás után.
– Nag y hasznodra lesz a fronton. Tanítsd meg vörösöket zabálni, és úri dolg od lesz. Csak előre-
küldöd a mackót, és ha felszámolta az ellenállást, nem kell eg yebet tenned, mint eleg ánsan
besétálni az elfog lalt árokrendszerbe.
– Hallod-e, éz nem is olyan rossz ötlet – csillan fel Porta szeme. – Azt hallottam, hog y ezeket
a medvéket sokkal könnyebb betanítani, mint a kutyákat vag y a lovakat. Még azt is
meg taníthatnám neki, hog y ökölbe szorított manccsal tiszteleg jen, mint ivánék. A nag ykutyák
imádnák, de semmit sem tehetnének ellene. Vég tére is hog yan lehetne meg büntetni eg y
medvét azért, mert hű Moszkvához! Na és milyen árat diktál a lelkiismereted?
– Nem is tudom – von vállat Wolf. – A medvék kívül esnek a szakterületemen.
– Telítve van velük a piac – állítja Porta. – Szibériában Dunát lehetne rekeszteni velük.
– Csakhog y mi nem Szibériában vag yunk – emlékezteti Wolf.
– Előbb vag y utóbb úg yis oda kerülsz – vig yorog a képébe Porta.
– Most ne politizáljunk, rendben? Lehet, hog y sok medve lófrál Szibériában, de nem
mindeg yik tud sört vedelni és kézig ránátot dobálni.
– Tévedésben vag y, ember! Hog y lehet az, hog y nem hallottál róla? – szörnyülködik Porta.
– A szibériai bárok tömve vannak kötekedő, sört vedelő medvékkel!
Rátérnek a traktorokra. Illően hosszú alkudozás után úg y tűnik, eg yezség fog születni, de
Wolf előbb látni akarja az árut. Porta odavezeti, és Wolf döbbenten állapítja meg , hog y a három
traktoron még a g épzsír is az eredeti, g yári állapotban van.
– Te jó ég , Porta! A jenkik ezeket eg yenesen neked g yártották?
Nem jársz messze az ig azság tól – dülleszti ki keskeny mellkasát Porta. – És mivel tudták,
hog y eg y ilyen istentelen fog ja meg venni, mint te, még eg y-eg y bibliát is elrejtettek a
karburátorok mög é!
– Jesszusom, Porta! – mondja tőle szokatlan csodálattal Wolf.
– Ha ez íg y meg y tovább, hamarosan g örög mág nások társaság ában fog od süttetni a hasad
Monacóban!
Visszaautóznak a raktárba, hog y áldomást ig yanak az üzletre. A medve bevackolja mag át az
eg yik sarokba, és meg vetően a kutyákat bámulja. Azok félelemmel, veg yes tisztelettel néznek
vissza rá.
– Tudod mit, Porta? – kérdezi ünnepélyesen Wolf. – Barátság om zálog aként neked
ajándékozom ezt a medvét.
– Barátságból? – néz rá ferde szemmel Porta. – Nem lehet, hog y inkább meg akarsz
szabadulni tőle? Ez a mackó eladhatatlan, és többet zabál, mint eg y éhenkórász német katona.
Hog y őszinte leg yek, nem lelkesedem az ötletért. Több g ondom lenne belőle, mint hasznom.
Ezek a szőrös jószág ok túl könnyen az ember szívéhez nőnek. Emlékszel arra a malacra? Sophie-
ra, akit nem volt szívünk levág ni. Ha ivánék nem kapják el, azóta is velünk lenne. Ez a barna
fickó pedig még Sophie-nál is bajosabb. Háziállatoknak semmi keresnivalójuk a sereg ben. Nézd
a szemét! Amire neki szükség e van, az eg y meleg otthon, ahol békesség ben meg öreg edhet.
Eg yébként mi a neve?
– Kérdeztem, de nem árulta el. Itassuk meg , hátha attól meg ered a nyelve.
Wolf az asztalra tesz nég y üveg Schlosspilzet, és odainti a medvét. A toportyánféreg az
asztalhoz cammog , meg rag ad eg y üveg et, és leharapja a kupakot. Eg y szomjas dokkmunkás
g yorsaság ával mag ába önti a sört, az üres palackot a kutyák közé hajítja, és már fog ja is a
következőt.
– A kazanyi Szent Szűzre! – kiált fel elismerően Porta. – Ez aztán tud élni! Gondolod, hog y a
g éppuskát is tudná kezelni, ha meg tanítanám rá?
– Hát persze! – állítja Wolf. – Bármit meg lehet neki tanítani. Nagyon okos állat. Odaát eg y
különleg es alakulatnál volt kommandós.
A medve Portához lép, a vállára teszi súlyos mancsát, és nedves csókot nyom a borostás
arcra.
– Kedvel eng em – olvadozik Porta. – Nem sokan vannak, akik íg y éreznek irántam.
Ig or kávét szolg ál fel nekik. Szükség is van a koffeinre, mert úg y eg yeztek meg , hog y éjjel
mennek a traktorokért. Lehetőleg hajnali kettő és nég y között, amikor az őrök a leg álmosabbak.
Wolf fehér kandúrja billeg elő a szomszédos raktárhelyiség ből. Porta mag ához hívja. Imádja
[32]
a macskákat. Még mindig nem heverte ki Sztálin elvesztését. A macska azonban üg yet sem
vet rá.
– Francia macska – mag yarázza Wolf. – Párizsból való.
– Aha! Hát ezért nem áll szóba velem. Mert német vag yok!
– Valóban – bólint Wolf. – Csak a francia hadifog lyoknak eng edi meg , hog y etessék.
– Neked se eng edi, hog y meg érintsd?
– Non, monsieur! Képtelen elnézni nekünk, hog y 1870-ben elvettük Elzászt.
– Íg y már értem – bólint komoly képpel Porta. Áhítattal fig yeli a macskát, amint
méltóság teljesen felemelt farokkal elvonul a kutyák előtt. Ordít róla, hog y mélység esen
meg veti a kutyákat, ezt a kettőt pedig különösképpen.
Amikor von Pader tudomást szerez a medvéről, azonnal az ezredparancsnok elé terjeszti az
üg yet.
– Porta és eg y medve! – nevet Hinka ezredes. – Nos, nem tudom, mit tehetnék. A szabályzat
ug yanis semmit nem ír a medvék ellen.
– Akkor mit teg yek vele? Őt is g yakorlatoztassam? – kérdezi döbbenten von Pader.
 – A mag a doig a! Mag a a századparancsnok! – intézi el a kérdést Hinka.
Porta mindenhova mag ával viszi a medvét. A mackó g yorsan beilleszkedik a századba, és a
többség g el jól kijön. Eg yedül a khakiszínű eg yenruha látványa hozza ki a sodrából. Ilyenkor
szelíd maciból őrjöng ő vérmedvévé válik.
Hatalmas ünnepség et csapunk a tiszteletére, és elkereszteljük Raszputyinnak. Van benne
valami, ami az orosz szerzetesre emlékeztet minket. Különösen akkor, ha sört iszik.
A keresztelőre Wolf raktárjában kerül sor.
Az énekek között ünnepi beszédek hang zanak el. Heide annyira berúg , hog y hag yja mag át
kommunistává téríttetni. Később ez heveny lelkiismeret-furdalást okoz számára, ezért átáll
katolikusnak, és feloldozást kér Portától, aki eseménydús katonai karrierje során már pap is
[33]
volt .
Papának g ondot okoz a két lábra állás. Eg y kerekes széket ostromol makacsul, és vég ül
sikerül is belefordulnia, de a szilaj ülőalkalmatosság nem tűri lovasát. Átg urul a raktáron,
eg yenesen az ajtó felé, amit Pici udvariasan kinyit neki. Lépcső szerencsére nincs, a rövid
ösvény azonban a folyóhoz vezet.
A víz hideg , de nem annyira hideg , mint amilyen részeg Papa. Miután nag y nehezen
kivontatjuk, csuklik eg yet, és remeg ő kézzel Greg orra mutat.
– E-ez az ember, o-ott ni! E-ez az ember úg y é-énekel, mi-mint eg y disznó. – Meg nézi
mag ának Greg ort, és elborzad. – N-na és há-három feje van!
Greg or is nehezen találja az eg yensúlyát. Színültig tele van snapsszal. Eg y 20 mm-es
g épág yú csövébe kapaszkodik.
– Azt k-kell mo-mondanom, u-uram… – köp az általa látott két Papa eg yikének az irányába
– …a-azt k-kell mo-mondanom, hog y ma-mag a a le-leg ostobább tö-tö-tökfej, akivel va-valaha is
do-dolg om volt. I-ig azi se-seg g fej, u-uram!
Papa előrebukik, arccal az asztalt díszítő virág ok közé.
– Né-német katona! És ne-nem tud énekelni! Ha-hajnalban le-lelőni! Ne-nem mé-méltó az
életre! – kiabálja a szirmok közül.
– É-énekelni, ba-barmok! – Greg ornak valahog yan sikerült felmásznia az ág yúra, és onnan
ordibál. – Eg y-ke-kettő-há-há-rom! É-hénekelni! M-mi ez a nyá-nyá-nyávog ás? Ha m-már é-
énekelni se tudunk, mi-mi ma-maradt ne-nekünk? Az é-é-ének-lés a ha-hadsereg g e-g erince!
– Csőre tölti az ág yút.
– E-eng em ha-ha-hag yj utoljára! – dadog ja Porta Raszputyin válláról.
– Azt lö-lövöm le, akit akarok! – feleli dühösen Greg or.
– Használat előtt az ág yút meg kell tisztítani! – üvölti Heide. – Parancs!
Az ág yú azonban tisztítás nélkül is elsül, eg y hevedernyi lövedéket okádva ki a tetőn
keresztül. Szerencsére nem robbanólövedékek, hanem páncéltörő g olyók.
– Elég a hülyeség ből, fiúk! – mondja atyáskodó hang on Wolf. Az eg yik g olyó levitte a
sapkáját. – Mi tisztesség es, keresztelőt ünneplő népség vag yunk, nem vasárnapi lőg yakorlatot
tartó milícia.
– A kö-következő da-da-dalt Be-beier őrmester é-énekli – jelenti be Greg or, és lefordul az
ág yúról.
– A cse-csecs… cse-csendőrség g el vi-vitetlek el! – fenyeg etőzik Papa. Eg y szeg fű szárát
rág csálja. Meg van g yőződve róla, hog y spárg át eszik.
– Greg or Martin Unteroffizier! – bömböli Heide. – Mag a szég yent hoz a német
szakaszvezetőkre! A katonák röhög nek mag án! Greg or Martin Unteroffizier, mag a eg y kelés a
testület seg g én!
– A testület azon tag jait, akik renyhe mag atartásuk folytán fekéllyé deg radálódnak említett
fertályon, szig orúan ki kell zárni a szakaszvezetők köréből! – mondja ünnepélyes hang on Wolf.
Meg próbál felállni, hog y nyomatékot adjon a szavainak, de képtelen rá. Az asztal alatt köt ki,
ahová a Lég iós már korábban meg érkezett. A Lég iós beduinokkal és makacs tevékkel
veszekszik. Azt képzeli, hog y a Szaharában van.
– Mille diables, érzed a datolyapálmák illatát, mon ami? Ilyenkor virág zanak. Allah elAkbar,
térdre, imához! – kiáltja, és ájtatosan leborul.
Wolf visszaráng atja a székére, aztán Heide nyakába borul, és közli vele, mennyire boldog ,
hog y viszontláthatta a leg idősebb nővérét, akit már meg int elhag yott a férje.
– Ez tűrhetetlen! – bődül el Heide. – Ez vért kíván!
– Ez ró-rólunk beszél! – veszi mag ára Porta. Átöleli Pici vállát, és bizalmasan a füléhez hajol.
– Ez a ka-kakamatyi még mindig nem tudja, hog y ki-kikkel van dolg a. Szerintem tanítsuk meg
neki! Hé, Július! – kiált oda meg vetően. – Tudtál róla, hog y neked ag y helyett szar van a
fejedben? Már majdnem azt mo-mo-mondtam, hog y olyan ostoba vag y, mint eg y német, de
nem szokásom a saját ajtóm elé szarni.
– Heide eg y hülye buzi – dünnyög i üveg es tekintettel Pici. A következő pillanatban eldől, és
ráesik a földön fekvő kutyákra. Az eg yik a lábába harap, de Pici túl részeg ahhoz, hog y érezze.
– Ju-hulius – csuklik – , te ba-ba-barom állat, há’ nem tudtad, hog y a ti-tizedes az majdnem
ug yanolyan fontos, mint a tábornok? Gondolkozz, baromarcú! Hány szakaszvezető vag y
őrmester élvezheti a vezérkar társaság át? Nu-nulla, kisfiam. Eg y naaag y nulla, mint te. Na és
hány tizedes? Tele van velük a vezérkar, ha nem tu-tudnád. Ők azok, akik lótnak-futnak, hog y
olajozottan menjenek a dolg ok.
– Pici tudja, hog y mit beszél – szólal meg Porta. – Büszkén és méltóság g al viseljük a két
csíkot, amit csak azoknak osztanak ki, akiknek szürkeállomány is szorult a fejébe. Ide hallg ass,
te, szakaszvezetők szég yene! – ordítja túl a lármát.
– És ne feledd, hog y a német hadsereg főparancsnoka is csak eg y átkozott tizedes!
– vig yorog üdvözült képpel Pici.
– Na ug ye! Én mondtam, hog y szürkeállományra van szükség ed, ha tizedes akarsz lenni
– bólog at Porta, hog y majd leesik a feje.
– Nem is tudom, miért állunk vele szóba? – böffent eg y jó hang osat Pici.
– Bruder, zurFreiheit, zur Sonne… – énekli Porta ideg tépő hang on.
– Hazaárulás! – visítja Heide. – Le kellene tartóztassalak titeket! Die Strasse frei. SA marchiert…
– ig yekszik Portába fojtani a kommunista indulót.
– Letartóztatni őket – vig yorog idétlenül Wolf. Már meg int a padlón van. A derékszíját és a
pisztolytáskáját keresi. Az eg yik kutyája, Sátán a szájában odaviszi neki. Wolf tiszteleg a
kutyának, és meg köszöni neki. Két marokra fog ja a pisztolyt, és meg próbálja célba venni
Heidét, a célg ömb azonban sehog yan sem akar eg y helyben maradni. – Július Heide
szakaszvezető, te részeg disznó, le vag y tartóztatva! Ha szökni próbálsz, ez a pisztoly elsül. Eg y
g olyó fütyül el Heide feje mellett, és fúródik a háta mög ött a falba.
Heide rémülten felkiált: – Partizánok!
– Nixpartizanszki – röhög Porta, és énekelni kezd:
 Heute sind wir rőten,
[34]
Morgen sind wir toten

– Mi a fene! – motyog ja értetlenül Wolf. Vészesen meg inog , a pisztolya hatalmas köröket ír
le a leveg őben. – Hát nem találtalak el, Július? Akkor teg yünk még eg y próbát! Most talán
sikerülni fog .
– Tűz! – parancsolja félálomban Papa.
Heide eg y ijedt visítással az asztal alá bukik. Két g olyó fúródik a szék támlájába.
– Seg ítség ! Meg sebesültem! Orvost!
– Vag y eg y frászt! – feleli kedélyesen Wolf. – De majd leszel, ha elkaplak! Miért ne
g yilkolhatnánk hülye nácikat is, ha komcsikat lehet!
– Előre célozz, barna célpont, tűz! – támad fel eg y ordítás erejéig Papa.
Wolf felkap eg y g éppisztolyt, és elereszt eg y sorozatot. Üveg cserepek, bor és sör repked,
fröcsög körülöttünk.
– Most pedig lelövöm a pucádat! – íg éri Wolf, és tárat cserél. – Szívós vag y, mint az a
[35]
rohadék ruszki macska, amely miatt eg y fél baromfiudvart kiirtottunk !
– Seg ítség ! Meg halok! – üvölti Heide az asztal alól, eg y fehér zsebkendőt lobog tatva.
Wolf kihúzza mag át, és tiszteleg orosz testőre előtt.
– Ig or őrmester, szálljon biciklire, kerekezzen el Moszkvába, és jelentse, hog y leg yőztünk
eg y eg ész náci zászlóaljat!
– A biciklim kereke kidurrant, uram – feleli Ig or. Eg y karosszékbe seg íti Wolfot, aki
parancsot ad neki, hog y javítsa meg a bicikli kerekét, aztán elalszik.
A szanitéc ellátja Heidét. Wolf a bal füle felső peremét találta el.
Nem sokkal később Wolf felébred, és ki akar pakolni minket. Épp ránk uszítaná a kutyáit,
amikor a telefon türelmetlenül csörög ni kezd. Ig or veszi fel a kag ylót.
– A főg épész törzsőrmester úr nincs itt! – jelenti ki nyers hang on, aztán hirtelen
összezsug orodni látszik, Összecsapja a bokáját, és vig yázzba vág ja mag át. Elég rég óta
hadifog oly már, hog y tudja, mikor kell komolyan venni valakit.
– Mi a szent szar van? – bőg i el mag át a karosszék mélyén Wolf.
– Zufall rendőrfelüg yelő úr – feleli baljós hang on az orosz. Minden, aminek csak a leg apróbb
köze is van a rendőrség hez, rémisztő számára. Különösképpen akkor, ha hajnali kettő és nég y
között történik. A halál óráiban…
– Kérdezd meg azt a baromarcú fakabátot, hog y mit akar az éjszaka közepén – ordítja Wolf
akkora hang erővel, hog y még a polcok is beleremeg nek. – Mondd meg a rohadéknak, hog y
keressen holnap tíz és tizeneg y között!
[36]
– Goszpodin , Zufall felüg yelő azt mondja, hog y fontos üg yről van szó – szalutál az orosz
a telefonnal a kezében.
Wolf felnyerít.
– Mag yarázd el annak a fafejű fakabátnak, hog y amiért neki fontos, attól még nekem, a
német főg épészek g yöng yének nem az!
Az orosz olyan g yorsan elhadarj a Wolf üzenetét, hog y a felüg yelő köpni-nyelni se tud, aztán
kirohan a raktárból, és elbújik. Esze ág ában sincs előjönni, míg az üg y vég et nem ért.
 Valamivel később meg int ug rálni kezd a telefon.
– Bízd ide – mondja mag abiztosan Porta. – Majd én elmag yarázom neki, hog y nekünk,
hivatásos katonáknak nincs időnk jelentéktelen hátország i tyúkperekre. – Eg y Rockefeller
mag abiztosság ával tépi fel a telefonkag ylót. – Na ide hallg ass, tökfej? – üvölti bele. – Ha
annyira akarsz beszélni velünk, hívj minket holnap tíz és tizeneg y között. Most nem érünk rá,
mert keresztelőt tartunk, szóval dug d fel mag adnak keresztbe azt a halaszthatatlan üg yet, és
ülj rajta reg g elig ! Hog y kivel beszélsz? Hát persze, hog y velem, te barom állat! Ki mással?
Különben meg nem tudom, mit érdekel, amikor én mag asról leszarom, hog y te ki vag y. Hog y
mi? Hadbíróság ? Azt is leszarom, seg g fej. Gyere, ha akarsz, ki a frászt érdekli. Ezt már
hallottam, leg alább háromszor. Gyere, csak ne pofázz annyit, mert már nag yon unom. Jól van,
akkor húzd ki a seg g edből, és vonszold ide a beleidet. Piát is hozhatsz! – Porta határozottan
lecsapja a telefont, és fölényesen bólint. – Ezekkel az ag yatlan zsarukkal csak íg y érthet szót az
ember. Jól seg g be kell rúg ni őket néhányszor, és utána a tenyeredből fog nak zabálni. Most
leg alább tudja, hog y ki itt a főnök.
– Úg y van, úg y van! – helyesel Wolf, eg y hatalmas csokor sör áztatta szeg fűvel az ölében. – A
hatalom a mi kezünkben van, és ha kivívtuk a vég ső g yőzelmet, a fakabátok is mehetnek!
Semmi szükség arra a naplopó népség re!
– Akkor énekeljünk? – javasolja Heide.

Geht auch der Tod uns dauernd zur Seit, geht es

auch drüber und drunter, braust auch der Wind
durch finstere Heid’, uns geht die Sonne nich
[37]
unter.

– Sapkát le! Imádkozzunk! – kommandíroz Porta.

Letérdelünk a kiömlött sörbe, a széttaposott ételmaradékok közé. Ünnepélyesen a szívünk
fölé helyezzük a sapkánkat. Porta isteni beavatkozásért imádkozik, meg azért, hog y
beeng edjenek minket az ég iek csarnokába, ha dörömbölnénk az ajtaján.
– Előtte azonban be kell fejeznünk ezt a háborút! – szög ezi le Wolf. – Aztán majd
meg beszéljük ezt a dolg ot a fentiekkel.
– Ha távol vag yok a fronttól meg a bombáktól, csendben és békében, akkor tojok istenre
– mag yarázza Pici a medvének. – Itt azonban, pajtás, ahol bármelyik percben szétlőhetik a
fejemet, olyan ájtatos vag yok, mint eg y apáca. Mert, és ezt jól tanuld meg , Raszputyin,
mindennek meg van a mag a helye és ideje.
– Kicsináljuk azt a rohadék fakabátot! – fog adkozik Wolf. – De még hog y!
– Meg mutatjuk neki, hog y milyen tökös fiúk vag yunk – ig yekszik zord képet vág ni Greg or.
– Próbáld meg te is – csap az arcomba Heide eg y csokor rózsával. – Lég y marcona, ahog y
eg y katonához illik!
Greg or az öklével eg y snapsztócsába csap.
– Ahog yan az ivás! Inni jó dolog , és tudjátok, miért? Mert leg alább tudod, hog y mit
csinálsz. Nem úg y, mint akkor, ha nőkkel kezdesz. A nők veszélyesek és kiszámíthatatlanok.
Sohase tudod, mi lesz a következő húzásuk. Meséltem már azt az esetet, amikor ág yba bújtam a
tábornokom bulájával? Majdnem otthag ytam a fog am!
Az ajtó kivág ódik, és eg y hatalmas nag ykabátba burkolózott köpcös emberke vonul be a
raktárba. A feje kerek, mint eg y ág yúg olyó, a képe varacskos disznóra emlékeztet. A füle elálló,
de nem véletlenül, mert ha nem ilyen lenne, a malomkerék nag yság ú kalap az emberke orráig
csúszna. A jövevény eg yenesen Wolfhoz lépdel, és az arcába világ ít eg y elemlámpával, dacára
annak, hog y a helyiség fényárban úszik.
– Wolf főg épész – állapítja meg rikácsoló hang on, és lekattintja az elemlámpát.
– Törzsőrmester – teszi hozzá Wolf, és sört locsol a vendég kalapjára.
– Mag a teával üzletel – jelenti ki a köpcös.
Portának hirtelen távozhatnékja támad. Érzi, hog y baj lesz. Az ajtóban két palaszürke
eg yenruhás g orilla állja útját.
– Hova-hova, tizedes? – vig yorodik el az eg yik, és úg y visszalöki Portát, hog y az átesik az
asztalon. – Maradj csak, jó? Mindjárt mi is beszállunk a buliba. Olyan móka lesz, hog y olyat
még nem láttál!
– Ki az ördög vag y? – kérdezi leereszkedően Wolf, és az emberke vállára csap.
– Zufall felüg yelő.
[38]
– Úg y is nézel ki – röhög Wolf.
– Mag a ig azán komikus – mondja a felüg yelő. – Ami nem baj, mert hamarosan nag y
szükség e lesz a humorérzékére. – Leveszi ménkű nag y kalapját, vég ig simítja tükörfényes fejét,
aztán helyére csapja a kalapot. – Tudja, milyen büntetés jár azért, ha valaki szabotálni próbálja a
vezérkar működését?
– Falhoz állítják és lelövik – vág ja rá g ondolkodás nélkül Wolf.
– Látom, eg y véleményen vag yunk – mosolyog Zufall felüg yelő. – Azért vag yok itt, hog y
eg y ilyen természetű üg yet vizsg áljak ki… – Eg y vádbeszédét tartó üg yész mozdulatával Wolfra
bök. – …amelyben mag a a szabotőr.
– Nem értem, miről beszél – józanodik ki eg y szempillantás alatt Wolf.
– Hát persze, hog y nem – bólog at fülig érő szájjal Zufall. Eg y kövér noteszt húz elő a
zsebéből. – Mag a teát adott el a 4. páncéloshadtest hadtáp tisztjének, bizonyos Zümfének. Azt
mondta neki, hog y dardzsiling i tea zöld teával keverve.
– És az tilos? – próbál a helyzet mag aslatán maradni Wolf.
– Nem, határozottan nem – nevet fel rosszat sejtető jókedvvel a felüg yelő. – A g ond az, hog y
elfelejtette tájékoztatni Zümfe urat a teába kevert meg lepetésről.
Wolf kérdőn Portára néz. Porta épp eg y üveg szájával csókolózik. Snapszot iszik, de
valójában lelket ig yekszik önteni mag ába.
– Meg lepetésről? Én nem tudok semmiféle meg lepetésről!
– A vezérkar viszont ig en! – ordítja pulykavörös képpel a felüg yelő. – Ebben a pillanatban is
halálra szarják mag ukat!
Greg orból kipukkan a nevetés, és hamarosan mindenki röhög , még a két g orilla meg a
felüg yelő is, bár utóbbi diszkréten. Csak Porta és Wolf savanyú, mint a citrom.
– Honnan szerezte a teát? – szeg ezi Wolfnak a kérdést Zufall.
Wolf némán Portára mutat.
– Ah, ig en! Joseph Porta tizedes! – dünnyög i a felüg yelő. – Hallottam mag áról, és már
rég óta meg szerettem volna ismerni.
– Meg tisztel, uram – hajol meg alázatosan Porta.
 – Na, és Herr Porta hog yan jutott a teához?
– Ejtőernyővel – feleli Porta.
– Ne szórakozzon velem – rivall rá Zufall. – A teát nem az ég iek készítik. Mindkettőjüket
letartóztatom. A vezérkar azt szeretné, ha lassú tűzön sütnénk meg mag ukat. Átkozni fog ják a
napot, amikor teakereskedésre adták a fejüket.
– Mi csak a teáról tudunk – védekezik Porta. – Lehet, hog y a hadtáptiszt úr tett bele valamit,
mielőtt a vezérkarnak ajándékozta volna.
– Vag y eg yszerűen csak elrontotta a tábornok urak g yomrát. Ha valaki nincs hozzászokva az
ig azi teához, a koffeintől könnyen híg fosást kaphat – próbálkozik Wolf is.
Zufall fölényesen elmosolyodik.
– A teát laboratóriumi vizsg álatra küldtük. Erős hashajtó szert találtak benne, melynek
hatását az orvosaink eg yelőre nem tudták meg állítani. Ha ez íg y meg y tovább, ezekből az
urakból csak eg y-eg y nag y halom szar fog maradni.
– Mit kevertél bele? – néz Wolfra Porta.
– Hülyének nézel? Én üzletember vag yok, nem szabotőr!
– Eg y dolog ban biztosak lehetünk – sóhajt a felüg yelő. – A tea mag uktól származik. Ha az
ellenség most támadna, könnyű dolg a lenne. Mag uknak köszönhetően az eg ész vezérkar
harcképtelen. Tizenhat órája folyamatosan szarnak, és ez még csak a kezdet. Eg y szakértőkből
álló csapat már repülőre ült Berlinben. Ha szabotálni akartak, akkor sikerrel jártak. Harminc éve
szolg álok a rendőrség nél, de ehhez fog hatóval még nem találkoztam.
– Mi semmit sem tudunk erről – motyog ja Wolf. Iszonyú szorítást érez a g yomrában. Szinte
mag a előtt látja a vezérkart, ahog y a latrinán ülnek, szép sorban eg ymás mellett, Model
Generalfeldmarschallal a jobb szélen. Hol máshol ülhetne a General-feldmarschall eg y ilyen
helyzetben?
Porta kétség beesetten az apró, túltáplált felüg yelőre néz.
– Meg kell értenie, hog y soha nem tennénk ilyet. Címeres g azemberek vag yunk, de hülyék
nem.
– Ezt én is íg y g ondolom – bólint Zufall. – Éppen ezért kérdezem, hog y honnan szerezte a
teát. Gondolom, nem telepítettek teacserjéket ide, Oroszország ba.
– Porta tizedestől vettem a teát – jelenti ki Wolf, jelezve, hog y ő mossa kezeit.
– Nekem pedig az ég ből lökték le sárg a ejtőernyővel – közli Porta, élénk g esztikulációval
érzékeltetve a helyzetet.
– Komolyan azt várja, hog y elhig g yem? – kérdezi Zufall, aki rendőr lévén a roppant
kellemetlen „hiszem, ha látom”-fajta. – Mi a fenéért dobna le mag ának valaki teát?
– Mondjuk azért, hog y a német hadsereg halálra szarja mag át – von vállat Porta, nem sejtve,
hog y ráhibázott az ig azság ra.
– Úg y látom, mag uk ketten mindent meg tesznek annak érdekében, hog y meg g azdag odva
búcsúzhassanak el a sereg től, ha eljön az ideje – mondja keserű mosollyal Zufall.
– Való ig az! – Wolf rekedten felnevet. – De ug yebár nem tilos meg g azdag odni?
– Nem, de a becsületes embereknek ritkán sikerül – feleli filozofikusan Zufall.
– Inkább fog almazzunk úg y, hog y csak a hülyék maradnak szeg ények – szépíti a dolg ot
Porta.
– A szeg ény emberek jó emberek – mondja Zufall, és saját mag ára g ondol. – A hivatalnoki
fizetésből nem lehet meg g azdag odni.
– De nem ám! – bólog at hevesen Wolf. – Az én apám jó is volt, szeg ény is, meg hivatalnok is.
Neki se szorult valami sok ész a haja alá, de jó híre volt, mindenki meg bízott benne. Békében
volt istennel és a szomszédokkal. Ünnepnapokon mindig elvitt minket a templomba,
éjszakánként pedig az ig azak álmát aludta. Ha éjjel kettő és nég y között eg y eg ész
rendőrszázad is kopog tatott volna az ajtaján, ő nyug odtan tovább hortyog hatott volna, mert
nem volt rejteg etnivalója. Sose g azdag odott meg , Örült, ha ruhát tudott adni ránk, kilenc
g yermekére.
– Van valaki a fivérei vag y a nővérei közt, aki az apja nyomdokába lépett? – kérdezi őszinte
kíváncsiság g al Zufall. Idősebb Herr Wolf máris a szívéhez nőtt.
– Eg y sem! – vig yorodik el Wolf. – Mindannyian anyámra ütöttünk, aki jobban el volt látva
ész dolg ában. Neki ug yanis nemcsak német vér csörg edezett az ereiben.
– Talán zsidó? – kérdezi ártatlan képpel Zufall.
– Nem esküszöm meg rá, hog y nem. Eg y-két cseppnyi zsidó vér azonban senkinek sem
árthat meg . Szélesíti a látókört. Különben is, ez az árja fajtisztaság i bizonyítvány hamarosan
kimeg y a divatból.
– Ezek szerint nem hisz a vég ső g yőzelemben? – kérdezi fura nyomatékkal a hang jában
Zufall.
– Mag a ig en? – vig yorog Wolf.
A g orillák velünk eg yütt röhög nek, csak éppen nem tudják, hog y min.
– Per pillanat nem óhajtok válaszolni a kérdésére – fordítja el a tekintetét a felüg yelő.
Amikor meg érkeznek a főhadiszállásra, az első ember, akivel összefutnak, nem más, mint
Zümfe. A hadtáptiszt Wolf elé lép, és a képébe ordítja: – Sakál! Hiéna! Ezért lóg ni fog ! Hog y
tehette ezt velem? Mindig jól bántam mag ával, mag a… mag a koszos g azember!
– Én nem akartam eladni azt a teát – védekezik Wolf. – Éppen ellenkezőleg ! De kénytelen
voltam, mert azzal fenyeg etett, hog y ellenkező esetben lefog lalja. Amiatt pedig a mag a feje
fájjon, hog y a vezérkarnak adta el. Honnan tudhatnám, hog y nem éppen mag a keverte bele azt
a hashajtót? Elég nag y g azember ahhoz, hog y képes leg yen rá!
– Mag a a tanúm! – rag adja meg Zufall karját Békafej. – Ez az ember hamisan meg vádolt! A
Vörös Hadsereg nek dolg ozik, és a g enfi eg yezmény által tiltott feg yvereket használ. – Ennél a
pontnál kénytelen abbahag yni, mert rohannia kell a mellékhelyiség be. Már futtában g ombolja a
nadrág ját, de hiába a nag y ig yekezet, minden ülőke fog lalt. Két kézzel szorítva rózsaszín
fenekét a leg közelebbi nyitott ablakhoz ug rik, felpattan a párkányra, és meg szórja az alant
vöröslő rózsákat. A hang effektusait eg y g yorstüzelő g éppuska is meg irig yelhetné.
Komikus látványt nyújt, de valahog y senkinek sincs hang ulata nevetni rajta. Akkor sem,
amikor eg y őrnag y és eg y alezredes totyog ki lökhajtással a latrinából, mert a tábornokaik
felállították őket. A német hadsereg ben a rang még a mellékhelyiség ben is előjog okat biztosít.
Porta és Wolf érdeklődve fig yelik az esemény „résztvevőit”. A két zombi tekintetű tábornok
különösen nag y hatással volt rájuk.
– Úg y néztek ki, mint két vízbe fojtott macska – jeg yzi meg Porta.
– Kár, hog y az ötletg azda nem láthatja – vig yorog a markába Wolf.
Békafej visszatér.
– Mag a a leg g onoszabb ember, akit valaha is ismertem – zokog ja, és Wolf orra alá nyomja
pufók öklét. – Tud róla, hog y letartóztattak a mag a átkozott teája miatt? Ó, ne, már meg int?
– nyög fel, és újra vég ig kilincseli a latrinát. Ezúttal eg y őrmester kénytelen dolg avég ezetlenül
átadni a helyét.
– Na és Model Generalfeldmarschall hol vég zi a dolg át? – érdeklődik Porta.
 – Sürg ős jelleg g el eg y toalettet szereltetett mag ának az irodájába – mag yarázza Zufall.
– Kész szerencse, hog y nem kóstoltam meg azt a teát. Majdnem meg tettem, de a hadseg éd, az a
sznob majom, meg tag adta tőlem, és kirúg atott a kaszinóból. Ki nem állhatja a civileket.
– Ha tudta volna, hog y mi van a teában, eg y eg ész vödörrel meg itatott volna mag ával!
– kuncog Wolf.
– Meg érdemelte a rohadék! – súg ja boldog an Zufall.
Portát és Wolfot a tábori titkosrendőrség re viszik, ahol a személyzet teljes erőbedobással a
tea eredetének a felkutatásán dolg ozik. Eg yórányi kihallg atás után külön cellába zárják őket, de
Portáék kipumpálják a vizet a vécéből, íg y nem szakad meg a kommunikáció.
– Majd meg mutatjuk azoknak a hülye náciknak, hog yan kell méltóság g al meg halni!
– kiabálja az üres vécécsészébe Porta.
Felemelt fővel fog unk állni a kivég zőosztag előtt – kiáltja vissza remeg ő hang on Wolf. – Aki
g yőzni tud, tudjon veszíteni is.
– A vég zetét úg ysem kerülheti el senki – bölcselkedik Porta.
– Meg aztán a g olyó az g olyó, akárki lője is ki.
Három nap után éhség sztrájkba kezdenek, de amikor két nappal később az őrök illatozó
babfőzeléket hoznak párolt sertéshússal, Portáék kénytelenek meg szeg ni fog adalmukat.
– A kedvenc kajám – sóhajt Porta, és eg y szempillantás alatt mag ába tömi.
Mivel az éhség sztrájk nem vezetett eredményre, szökést terveznek. Kiásni alig ha tudnák
mag ukat, mert csak eg y-eg y fakanál az eg yetlen felszerelésük. Eg y „korrupt” őrtől sikerül két
fűrészt venniük, de mielőtt még használatba vehetnék őket, az üg y vég et ér. A hatóság ok
alaposan kivizsg álták a történteket, és meg oldották a rejtvényt. A térség ben a Porta által
mondott időpontban többen is láttak eg y brit Lancaster MK Il-es repülőg épet, amely
ejtőernyővel ellátott konténereket dobott le. A tea tehát Ang liából származott, és minden
bizonnyal a britek keverték bele a hashajtót.
– Szerencséjük van – közli leplezetlen csalódottság g al Zufall.
Az előszobában sorakozó karabélyokra mutat. – Ezek közül tizenkettő mag ukra várt, és eg y
darabig még várni is fog , mert mag ukon tartom a szemem, úg y vig yázzanak!
Mielőtt eleng ednék őket, még Model tábornag y elé vezetik a díszes párost. Modelnek
sikerült felépülnie a hasmenésből annyira, hog y a szemén tudja tartani a monokliját. Alacsony,
zord férfi, és olyan vékony, mint eg y kislány. A bátorság áról leg endákat zeng enek, tanító bácsis
meg jelenése azonban meg lehetősen röhejessé teszi. Leg alább tíz percig kerülg eti Portáékat, és
bámulja őket hatalmas monokliján keresztül.
– Szóval mag uk azok – szólal meg vég ül. Köpni látszik a szavakat, mintha g yűlölné őket.
– Herr Generalfeldmarschall, uram! – kiáltja Porta és Wolf kórusban. Szolg álatkészen
bokáznak eg yet, mert tudják, ha most rossz benyomást tesznek a vezértábornag yra, akkor nekik
örökre befelleg zett.
– Mag uk túlléptek minden határon! – Model vég ig simítja tölg yfalevéllel és karddal díszített
lovag keresztjét.
– Ig enis, Herr Generalfeldmarschall!
– Ha maradt még abból a szörnyűség es teából, javaslom, hog y ajándékozzák az ellenség nek.
– Ig enis, Herr Generalfeldmarschall!
– A sarkuknál fog va kellene felakasztatnom mag ukat…
– Ig enis, Herr Generalfeldmarschall!
– De ezúttal meg keg yelmezek, mert ebben a teaüg yben ártatlanok.
 – Ig enis, Herr Generalfeldmarschall!
– Ezekben az iratokban azonban sok érdekeset olvashattam mag ukról – csap rá a tenyerével
az asztalán tornyosuló aktákra Model.
– Ig enis, Herr Generalfeldmarschall!
– Eng edélyt kérek szólni, uram. Az embernek nem szabad mindent elhinni, amit hall – siet
meg jeg yezni Porta.
Model meg törölg eti a monokliját, és kinéz az ablakon. Eg y idő után meg fordul, helyére
csavarja a monoklit, és meg int meg simog atja a lovag keresztjét.
– Tisztában vannak vele, hog y a feketepiaci tevékenység ért súlyos büntetés jár? Akár
halálbüntetés is kiróható bizonyos esetekben!
– Ig en, Herr Generalfeldmarschall, tisztában vag yunk vele? – feleli a kórus.
Model meg rug óztatja a térdét, körbejárja őket néhányszor, aztán a seg édjére pillant, aki a fal
mellett áll, olyan mereven és mozdulatlanul, mint eg y viaszbábu a panoptikumban. Miután
meg unta a nézelődést, a tábornag y az asztal szélére telepedik – vag yis inkább pattan, mert
olyan kicsi, hog y a lába nem ér le a padlóig .
– Az üzleti módszereik a feketepiaci üzérek módszereit juttatják eszembe.
– Eng edélyt kérek szólni, uram. Nekünk semmi közünk a feketepiachoz, uram! – harsog ja
Porta. – Mi nem fog lalkozunk lopott holmival, és soha nem szeg jük meg a szabályzatot, uram.
És uram, mi nem termelünk nag y profitot!
– Hülyének néz?
– Nem, Herr Generalfeldmarschall, uram!
– Nekem pedig az az érzésem, hog y szórakozik velem. Mit vig yorog ?
– Eng edélyt kérek beszélni, uram, én nem vig yorg ok, uram – hárítja el a vádat Porta. – Csak
az ideg eim, amikor ijedt vag yok, uram, akkor úg y nézek ki, mintha vig yorog nék, uram. Az
orvosunk szerint, uram, ez eg y beteg ség , uram, ami az akasztófahumorral rokon.
– Tűnjenek a szemem elől! – mutat az ajtóra a tábornag y.
Nem kell nekik kétszer mondani. Szélsebesen elhag yják az épületet, és felléleg eznek.
– Jézus isten! – sóhajt meg könnyebbülten Wolf. – Ez szoros volt, pajtás! Azok a rohadék
ang olok majdnem kibabráltak velünk!
– Nem volt szép tőlük, az kétség telen – ért vele eg yet Porta – , de ne ag g ódj, még
meg fizetünk nekik.
Abban is eg yetértenek, hog y kár lenne kidobni a maradék teát. Wolf húsz százalék
részesedést helyez kilátásba Portának arra az esetre, ha túl tudna adni rajta, Porta azonban
ötvenet akar. Cserébe névtelenség et g arantál Wolfnak arra az esetre, ha meg int balul ütnének
ki a dolg ok.
Porta felkeresi a szomszédos olasz hadosztályt, és rekordidő alatt eladja a teát a
hadtáptisztnek, aki eg yéb elfog laltság ai mellett a milánóiakat látja el illeg ális áruval.
– A helyedben én máris pakolnék, hog y Svédország ba szökjek– mondja Portának Greg or,
amikor tudomást szerez az üzletről.
– Ha a macskazabálókra rájön a híg fosás, az eg ész maffia rád szabadul! – festi az ördög öt a
falra Buffalo.
Porta eg y ideig csakug yan szökésre készen várja a vihar előjeleit, de hiába van résen, az
olasz hadtáptiszt a leg váratlanab pillanatban toppan be Wolfhoz, ahol Porta éppen a reg g eli
kávéját fog yasztja.
Mielőtt még Porta bármit is tehetne, az olasz elkapja a kezét, és meg szorong atja. De nincs
veszély. Nem a maffia érkezett, csak eg y elég edett olasz, aki meg öleli Portát, és cuppanós
csókot nyom mindkét arcfelére. A jókedve csak akkor hag y némileg alább, amikor kiderül,
hog y a tea elfog yott a raktárról.
– Kérem, Sig nor Porta, esedezve kérem, szerezzen még abból a csodálatos teából!
– könyörög a tolldíszt viselő bersag lieri hadtáptiszt. – Sig nor bajtárs, íg érem mag ának, hog y
ha meg teszi, én soron kívül szállítom mag ának az olasz hősiesség i érdemrendet!
Porta azonban, bármennyire is szeretne, nem tud több teát szállítani.
Miután az olasz elment, Porta és Wolf meg beszélik a jelenség et. Vég ül arra a következtetésre
jutnak, hog y az ang olok eg y intellig ens hashajtót alkalmaztak, amely olyan boszorkányosan
van meg komponálva, hog y csak a németeket hajtja meg …
„Hitler nem ismer hálát. Csak idő kérdése, hogy mikor fogja önt is elárulni, Herr Generaloberst!”

Ludendorff tábornok von Fritsch vezérezredesnek,

1936 tavasza

Himmler metsző tekintettel néz „Gestapo Müller”-re, aki az imént jelentette neki, hogy Heydrich SS-
Obergruppenführer súlyosan megsebesült egy prágai merényletkísérletben, és a Bülow Kórházba
szállították.
– Életben van? – kérdezi elfehéredve Himmler. – Azonnal Prágába kell repülnöm! Tegye meg az
előkészületeket! És küldje ide Kaltenbrunnert!
– Máris, Herr Reichsführer!
Prágában szükségállapotot hirdetnek, emberek százait tartóztatják le. A város felbolydul, mint egy
megpiszkált darázsfészek.
A Prinz Albrechtstrasse-i RSHA-n hasonló a helyzet. Himmler fekete Mercedesé vijjogó szirénával vágtat
a berlini Tempelhofer reptérre.
Nekem kell elsőnek odaérnem, gondolja, miközben kesztyűjével a lovaglópálcáját csapkodja
idegességében.
Prágában dúvadként ront be a műtőbe. Az orvosok már felnyitották a beteget, de hiába tiltakoznak,
Himmlert nem lehet jobb belátásra téríteni.
– Hagyjanak magunkra! – parancsolja nekik.
Az orvosok tátott szájjal bámulnak az alacsony, egérszürke egyenruhát viselő férfira.
– Kifelé! – ordít rájuk Himmler.
– De HerrReichsführer… – tiltakozik a sebész. – A tábornok úr altatásban van.
– Ébresszék fel! Azonnal beszélnem kell vele!
– Lehetetlen – feleli az orvos. – Leghamarabb három-négy óra múlva fog magához térni.
– Három óra múlva legyen ébren, hogy beszélni tudjak vele. Ha nem lesz, akkor kivégeztetem magukat
szabotázs miatt! – üvölti hisztérikus hangon Himmler, és kirohan a műtőből.
Frank SS-Obergruppenführer várja a folyosón.
– Frank, azonnali hatállyal átveszi Heydrich pozícióját BöhmenMahren új birodalmi protektoraként.
Vegye körbe a kórházat az SD-csapatokkal, és gondoskodjon róla, hogy senki, ismétlem, sen ki, még az
atyaúristen vagy maga a sátán se jöhessen be vagy hagyhassa el ezt a helyet az én személyes engedélyem
nélkül. A fejével felel, Frank!
A kórházat néhány perc leforgása alatt hermetikusan elzárják a külvilágtól. Ernst Kaltenbrunner SS-
Gruppenführer tűnik fel a színen.
– Sauerbruch tábornok professzor úton van, hogy átvegye a beteg kezelését – jelenti Kaltenbrunner.
– Kinek a parancsára? – fortyan fel Himmler.
– A Führer utasította.
– A fenébe! Berlinből jön?
– Igen, Herr Reichsführer! A gépe most ért földet Prágában.
– Tudta, hogy a Führer aláírta Heydrich kinevezését a belügyminisztérium és a rendőrség élére?
– szorítja ökölbe a kezét Himmler.
– Hogyan? – kérdezi döbbenten Kaltenbrunner.
 – És ez még nem minden – bólint komoran Himmler. – Mást is hallottam. Menjen vissza Berlinbe, és
[39]
vegye át a parancsokságot az RSHA-n . Állítson őröket Heydrich összes irodájához. Izolálja Heydrich
asszisztenseit, de csak óvatosan. Mérges kígyókkal lesz dolga!
– Bízza csak rám, Herr Reichsführer – mosolyog Kaltenbrunner. – Tudom, hogyan kell bánni velük.
– Remélem is, a maga érdekében – villantja elő a fogait Himmles Két órával később Himmler a holtsápadt
beteg fölé hajol.
– Lát engem, Heydrich?
– Tökéletesen, Herr Reichsführer.
– Hol tartja az „adu-ászt”? A titkos dokumentumokat! Heydrich a képébe vigyorog, és hallgat.
– A papírokat, a fene vigye el! – követeli türelmetlenül Himmler, Heydrich szeme lecsukódik.
Himmler megrázza a beteget.
– Apapírokat, Heydrich! Figyeljen, Heydrich! Maga mától kezdve belügyminiszter. Maga a német
rendőrség főparancsnoka! Legyen észnél! A papírokat kérem!
Egy idő után kénytelen belátni, hogy Heydrich elvesztette az öntudatát. Kővé dermedve ül az ágy mellett,
és a ferde vágású szempár által dominált, hosszúkás arcot bámulja.
Azon az estén Sauerbruchprofesszor megműti Heydrichet. Himmler nem mozdul az ágy mellől. Egy
gyorsíró szorgalmasan rögzíti a beteg motyogását. Július 4-én reggel Heydrich meghal, anélkül hogy
visszanyerte volna az öntudatát. Himmler visszarepül Berlinbe, és személyesen irányítja a titkos
dokumentumok keresését. Soha nem kerülnek elő.
Hitler parancsára a holttestet felboncolják. A patológus jelentése szerint a halál oka a belső szervek,
mindenekelőtt a lép fertőzése. Ezt okozhatták a robbanás ereje által a szervezetbe lőtt részecskék, de akár
más mérgező anyagok is.
 A DÉMON-HEGY

FOLYAMATOS DÖRGÉS, MORAJLÁS HALLHATÓ, amihez időnként g ép feg yverkattog ás

párosul. A föld remeg alattunk, mint eg y haldokló állat.
Félelem markolja meg a torkunkat. Az eg yetlen ember, aki látszólag nem ag g ódik, Porta:
eg ykedvűen pikolózik. Aztán, ahog y közelebb érünk a dübörg ő halálg yárhoz – a keleti
frontvonalhoz – , apránként rajtunk is úrrá lesz a közöny. Azoknál, akik g yakran vannak halálos
veszélynek és brutalitásnak kitéve, ez természetes jelenség .
Laza hármas sorban vonulunk, széthúzva az oszlopot, hog y ha telibe találnának minket
odaátról, lehetőleg ne irtsák ki az eg ész századot.
Eg y sebesültekből álló oszlop jön velünk szembe. Többség ük a 104. lövészezredből való; azt
hallottuk, alaposan meg tizedelte őket a szovjet tüzérség .
– Azokat az új bombákat vetették be ellenük – mag yarázza a mindentudó Heide.
– Miféle bombákat? – kérdezi Porta g únyosan, de azért érdeklődve. Ha már meg ölik az
embert, leg alább tudja, hog y mi vég ezhet vele.
– Sűrített leveg ő van bennük – világ osítja fel Heide. – Eg y perc alatt kicsinálnak eg y eg ész
századot.
Raszputyin üg yet sem vet Heide károg ására. Jókedvűen cammog Porta mellett.
Azt rebesg etik, hog y Királytig riseket fog unk kapni. Heide tudni véli, hog y már vasútra
tették őket Kasselben. Eg y pártfunkcionáriustól hallotta. Greg or viszont azt mondja, hog y a
tankok leg feljebb a tervezőasztalon léteznek, és ha el is készülnek, nem mi, hanem az SS fog ja
meg kapni őket. Porta szerint is rajtunk fog nak spórolni, mert a harckocsizás túl sokba kerül.
Azt hallotta, hog y már több embert is átküldték ivánékhoz, hog y meg tanuljanak kozák módra
lovag olni.
– De ez szig orúan titkos – teszi az ajkára a mutatóujját. – Nem továbbadni! Mi nem tudunk
semmiről!
Ig azából nem is érdekel minket, hog y lesznek-e tankjaink vag y sem. A g yalog oslétnek is
meg vannak a mag a előnyei.
A század eg y erdő szélénél meg áll. Néhányan máris elkezdik beásni mag ukat, de hamar
rájönnek, hog y felesleg es: az erdő tele van bombatölcsérekkel. Siralmas látványt nyújt.
Porta előremeg y, hog y meg nézze, „mi a hányás”. Hamarosan visszatér, de nem sok jót tud
mondani.
– Ezek a hülyék evezősversenyt rendeztek nekünk! – kiáltja már messziről. – Elméletileg ,
mert nincs elég csónak. Úg yhog y aki nem tud úszni, annak van eg y félórája, hog y
meg tanuljon.
– Mit fecseg sz itt összevissza? – kérdi ag g odalmas képpel Papa. Ezüstfedelű pipáját cumizza.
Ez nyug tatóan hat az ideg eire. – Nincs itt semmiféle tó!
– Gondolkozz, Beier őrmester! Ki állította, hog y tó? És ki állította, hog y csak tóban lehet
vizes az ember? Várd csak meg , hog y a folyóhoz érjünk, és le fog od ejteni az állad! Több víz van
benne, mint a Fekete-teng erben, és ha ig az, amit az utászok mondanak, olyan mély, hog y nincs
is alja.
– Utálom a vizet – borzong meg Pici. – Na, és Raszputyin? Szerinted tud úszni?
 – Még szép – feleli büszkén Porta. – Szovjet úszóbajnok lehetne belőle, ha hag ynák benevezni
a versenyre. A moszkvai tiszti akadémián első volt szabadúszásban!
– És mondd, széles is az a folyó? – kérdezi halálsápadtan Barcelona. A folyókkal rossz
tapasztalatai vannak.
– Mint az Atlanti-óceán – jelenti ki derűsen Porta – , és széttárja a kezét, hog y érzékeltesse,
milyen széles a folyó.
– Rossz előérzetem van – sóhajt fel Greg or Martin, és hanyatt vág ja mag át a mag as fűben.
– Jöjjön, aminek jönnie kell – dünnyög i Papa a pipáját szurkálva.
– Miért hag yjuk, hog y ezt műveljék velünk? – kesereg Barcelona.
– Még te beszélsz? – g únyolódik Porta. – Te, aki tizenhét évesen önként beállt a
spanyolokhoz, hog y eg y olyan háborúban harcoljon, amihez semmi köze?
– Kötelesség emnek éreztem, hog y kiállják a g yeng ébbek mellett – tiltakozik Barcelona. – A
diktatúra rabszolg asorba taszította őket.
– Hog y oda ne rohanjak! Na és mondd, már nincs diktatúra? Mert én akármerre nézek, csak
diktátorokat látok. Persze a leg több álcázza mag át, lásd a mi bandánkat. A vörösök leg alább
nyíltan csinálják.
– Nem ártana, ha meg nézetnéd a fejedet, Barcelona – javasolja Pici. – Hátha találnak valami
pirulát, ami seg íthet rajtad.
– Szakaszvezetők a századparancsnokhoz! – hallatszik a fák közül.
Papa feltápászkodik, és a vállára lendíti a g éppisztolyát. karikalába fókabőrként fénylik a
térdig érő sártól.
– Mille diables! – kiált fel a Lég iós. – Ez az átkelés sokba fog nekünk kerülni. Ha elég okosak
odaát, az utolsó szálig kinyírnak minket, mielőtt még átkelnénk.
– Német katonák vag yunk, és azt fog juk tenni, amit a Führer elvár tőlünk – dülleszti ki a
mellét Heide. – Ennyivel tartozunk a hazának. Én boldog vag yok, hog y a sereg ben szolg álhatok.
A leg jobbak kiváltság a ez!
– Én szarok a sereg re, és szarok a hazára – veti oda Porta. – És senkinek nem tartozom
semmivel. Éppen ellenkezőleg , ők tartoznak nekem!
Miért nem tákolnak azok a rohadt utászok eg y hidat, hog y száraz lábbal kelhessünk át
– füstölög Pici, és célba vesz eg y kaviccsal két utászt, akik látványosan meg g örnyedve eg y
tekercs szög esdrótot cipelnek.
– Ha már erről van szó, teljesen mindeg y, hog y száraz vag y vizes lábbal dög lünk meg , nem?
– kérdezi az orrát lóg atva Barcelona.
– A feltételezések szerint a vízbe fulladás eg y viszonylag kellemes halálnem – próbálkozik
Heide.
– Komolyan? Akkor kurva szerencsések vag yunk, ember? – kiált fel üdvözült képpel Pici.
– Itt ülünk, és attól fosunk, hog y csúnyán fog juk vég ezni, s erre hirtelen kiderül, hog y
ag g odalomra semmi ok! Sőt minden a leg nag yobb rendben! A Führer és a mi drág a német
jóistenünk g ondoskodott róla, hog y kellemesen fing junk ki eg y kibaszott ruszki folyóban!
Mesélhetnék nektek a vízbefúlásról – mondja Greg or Martin. – Én és a tábornokom majdnem
bekrepáltunk, amikor az Ang lia elleni inváziót g yakoroltuk. Kimentünk a teng erre azokban a
nag y partra szállító teknőkben, az eg ész hadosztály. A haditeng erészet jó messzire kivontatott
minket. A baj ott kezdődött, hog y a tábornokom teng eribeteg lett. Persze mi is rög tön azok
lettünk, mert eg y jó páncéloshadosztály mindig a tábornok példáját követi. Ha ő teng eribeteg ,
akkor mi is teng eribeteg vag yunk. Elég az hozzá, a tábornokom rám parancsolt, hog y indítsam
be a Horchot, mert eg y pillanatot se akar abban az imbolyg ó fürdőkádban veszteg etni, ha
partot értünk. Abban a pillanatban, ahog y éreztük, hog y a teknő alja a szilárd talajt súrolja, a
tábornokom elkiáltotta mag át: „Lappancsot le, és g ázt! Mutassuk meg ezeknek az
álang oloknak, hog y kik vag yunk!” Hog y kilőttünk! Látnotok kellett volna, barátaim. A
tábornokom arannyal szeg élyezett sapkáját lekapta a szél, és belevág ta a vízbe. Ha lett volna rá
időm s módom, visszaszerzem neki, de a leg kisebb g ondom is nag yobb volt annál. Mert hiába
meresztettem előre a szememet, én bizony sehol sem láttam a francia partokat. Hová a francba
tűnhetett Franciaország ? Mindenütt víz, föld eg y darab se. „Hová az ördög be visz eng em,
Greg or?”, kérdezte a tábornokom, és már süllyedtünk is. Nem a part volt, amin meg feneklett a
teknő, hanem eg y homokzátony. Hog y mennyi ideig süllyedtünk, azt nem tudom, de
türelmesen vártunk, mert azt hallottuk, hog y ilyenkor az a leg jobb, ha az ember meg várja, míg
az autó meg telik vízzel. Ami eg y idő után nem jelentett g ondot, tekintve, hog y kabrioletben
ültünk. A probléma súlyosság át hang súlyozandó, a tábornokom feltette a g yakorlósapkáját, és a
szemébe csavarta az eg yik tartalék monokliját. Aztán felfelé mutatott, arra, amerre a normális
világ nak kellett volna lennie, és elővillantotta lófog at, amit még a lovasság nál töltött idő alatt
növesztett mag ának. A katonáink szolg álatkészség ének örült ennyire. Ott voltak mind,
körülöttünk, és velünk eg yütt süllyedtek. P-3-asok, meg az eg ész rádióállomás. Aztán
emelkedni kezdtünk. Kénytelenek voltunk, mert elfog yott a leveg őnk, és a haditeng erészet
elfelejtett kopoltyút adni nekünk. Eg ész éjszaka a vizet tapostuk. A tábornokomnak nag yon
nem volt ínyére a dolog , de hiába parancsolt rám, hog y szerezzek másik autót, nem volt
honnan. Az eg ész hadosztályt elnyelte a La Manche csatorna. Valamikor az éjszaka közepén
meg jelentek a haditeng erészet motorcsónakjai, és jól összecsaptak minket vízzel. Na, ezzel
aztán betelt a pohár. A tábornokom sohasem szerette a haditeng erészetet. Szerinte
természetellenes, hog y az emberek a víz felszínén, vag y még kimondani is szörnyű – a víz alatt
közlekednek. Ha a németek jóság os istene azt akarta volna, hog y ez íg y leg yen, akkor a német
emberek uszonnyal a hátukon jönnének a világ ra. „Ebből hadbíróság i üg y lesz”, íg érte zord
tekintettel, és feltette az ötödik tartalék monoklit. Amikor aztán kiderült, hog y először a
műszaki személyzetet mentik, szabályos dührohamot kapott. Ekkor vesztette el az utolsó
három monokliját, és a g yakorlósapkája is a vízbe esett. Utasítottam eg y P-4-es sofőrjét, hog y
szerezze vissza. A tábornokom vég telenül hálás volt érte. „Greg or Martin szakaszvezető, mag a
eg y ig azi német hős!”, mondta ünnepélyes hang on. „Ezért hadikeresztet érdemel. Ha több ilyen
katonánk lenne, már rég en móresre tanítottuk volna brutális ellenség ünket, aki ezt a háborút
kirobbantotta!” „Köszönöm, uram. Eg yetértek!”, feleltem, és kiittam a fél csatornát, miközben
tiszteleg ni próbáltam. Hajnalban értünk ki a partra. Elszedtük eg y g yalog ság i ezredes Kübeljét,
és a hadtestparancsokság ra indultunk, hog y a tábornokom panaszt emeljen. „A g yalog os
g yalog oljon”, mondta vig aszképpen a tábornokom az ezredesnek és a sofőrjének, mielőtt
faképnél hag ytuk volna őket. A hadg yakorlatot felfüg g esztették. A tábornokomnak és nekem
időre volt szükség ünk, hog y hozzászokjunk a nedvesség hez. Hősiesen ig yekeztünk, és nem
eredménytelenül, de azt senki ne mondja nekem, hog y vízbe fúlni kellemes dolog .
Határozottan kellemetlen élmény volt. A tábornokom a leg felsőbb hadvezetést hibáztatta,
amiért az eg ész hadosztály a teng erbe veszett, és jog osan. Mi keresnivalója eg y
páncéloshadosztálynak a teng eren? Szidta őket, mint a bokrot, és bohémiai káplárok g yülevész
hadának nevezte a társaság ot.
– Őszintén remélem, hog y a tábornokod már nem tölt be felelős posztot – mondja
meg vetően Heide. – Fiatal, energ ikus vezetőkre van szükség ünk, nem ilyen császári időkből
hátramaradt kövületekre.
– Na és mi bajod a császári időkkel? Dicsőség es korszak volt, én mondom neked! Ig az, hog y
én sose találkoztam az öreg Hohenzollernnel, de a tábornokom annyit mesélt róla, hog y szinte
a cimborámnak érzem. Született császár volt, méltó a rang jára!
– Szedelőzködjetek – tér vissza Papa. – A 2. szakasz meg y át elsőnek. Köszönjétek ezt Picinek,
aki sosem tudja tartani a száját.
Az erdő ug rik eg yet alattunk, noha a becsapódás helye messze van tőlünk. Brutális erejű
bomba lehetett.
– Nem irig ylem azokat, akiket telibe talált – motyog ja Barcelona. – A rohadékok!
Amikor visszavezényelnek bennünket a harctérre, napokig csak g yűlölettel tudunk az
ellenség re g ondolni. Aztán bebizonyosodik, hog y ők is ug yanúg y szenvednek, mint mi, és a
g yűlöletből szánalom lesz. Sajnáljuk őket, és sajnáljuk mag unkat. Ők is szívesebben lennének
otthon, mi is. De persze nincs mit tenni. Ölni kell eg ymást.
Újabb sortűz kapja derékba a fákat. Ösztönösen a földre vetjük mag unkat. Néhányan még a
rohamsisakot is felteszik.
– Szép hang juk van, mi? – vig yorog Pici. – Hihetetlen, hog y mennyi erőt bele tudnak
passzírozni ezekbe a g olyóbisokba!
Az erdő már csak emléke önmag ának. Szinte nem is látni olyan fát, amelyiken még kéreg
vag y levél maradt volna. De kit érdekel most ez? Csak arra tudunk g ondolni, hog y ha felérünk
a mag aslatra, az oroszok látni fog nak minket. Ez az a hely, ahol eg ész századok hag yták ott a
fog ukat. Eg y húsdaráló. Mindenki retteg ettől a szakasztól. Rövid vág tákkal kell meg tenni,
világ ítólövedékek csíkjaival játszva vérre menő fog ócskát. Sebesültek és holtak mindenütt. Ők
nem voltak elég g yorsak.
– 2. szakasz, előre! Mozog j! Mozog j! – hadonászik Papa a g ép pisztolyával. – Rohanj, mint az
őrült, ha élni akarsz!
Szedem a lábam, szinte repülök. Géppuskalövedékek villannak el mellettem, mintha a
vállamra vetett könnyű g éppuska vonzaná őket. Eg y kétség beesett ug rást követően eg y
bombatölcsérben landolok.
Tábori ág yúkkal és aknavetőkkel lövik a mag aslatot. A 3. század eg yenesen belerohan eg y
ág yűsortűzbe. A parancsnokuk, a közkedvelt Soest hadnag y az ég felé röppen eg y láng oszlop
tetején, és apró cafatokra robban. Néhány perc, és a 3. század meg szűnik létezni. Az ellenség nek
sikerült bemérnie a célpontot.
Porta és Raszputyin rohannak el mellettem. Olybá tűnik, mintha a medve a testével
védelmezné Portát. Valahányszor Porta lekushad, a medve ráfekszik.
Miután túljutottunk a leg veszélyesebb szakaszon, létszámellenőrzés következik. Mint
kiderül, hét halottunk és tizeneg y sebesültünk van. Ez kitűnő eredmény a többi századhoz
viszonyítva.
– Szerencsétlen ellátók – nézek vissza a domboldalra. – Kétszer vég ig csinálni ezt naponta,
ételhordóval a hátadon!
Éjfél lesz, mire elérjük a folyót. Olyan sötét van, mint a pokol leg mélyebb bug yrában.
Csendben beszállunk a csónakokba. Nincsenek illúzióink. Nem kizárt, hog y néhány evezőcsapás
után csakug yan a pokolban fog juk találni mag unkat.
– Csak tessék, csak tessék – kuncog Porta. – Szálljanak be, és borzong ják vég ig az utazást a
rémség ek barlang jában. A leg bátrabbakat a kijáratnál sörrel jutalmazzuk.
Senki nem nevet.
 Pici felállítja a nehéz g éppuskát a csónak orrában. Nekem most a robbanótölteteket kell
cipelnem. Július Heidével az ellenség es bunkereket fog juk felrobbantani, miközben a többiek
fedeznek minket. Átkozom a napot, amikor önként jelentkeztem a tűzszerésztanfolyamra. Most
meg bűnhődöm érte. Azzal, hog y elfog adtam az ajánlatot, meg váltottam az eg y útra szóló
jeg yemet a túlvilág ra. Persze még íg y is jobban jártam, mint a többség . Pokoli állapotok
uralkodtak akkoriban a fronton; mire visszatértem, a fiúk java része halott volt.
– Ha a csónak meg feneklett, szaladj – fújtat ideg esen a fülem be Heide. – Három és fél
percünk lesz, hog y odaérjünk.
Az életünk az első eg y percen múlik. Az ellenség ilyenkor még kapkod, de a beideg ződések
és az életösztön hamar felülkerekednek. Ha feljutunk, és elhelyezzük a tölteteket, akkor mi
nyertünk. Ha nem, akkor ők. Ilyen eg yszerű.
– Csak nyug odtan! – suttog ja Papa. – Ne veszítsétek el a feje teket, ne kapkodjatok. És főként, ne
akard nekem a hőst játsza ni, Heide. Teg yétek, amit tennetek kell, de semmi több. A lényeg az,
[40]
hog y a töltetek a helyükre kerüljenek, különben vég ünk van. Hals– und Beinbruch!
A csónak orra meg feneklik a homokban. Kiug runk belőle, és a g omolyg ó ködben
[41]
felrohanunk a meredélyen. A tüdőm szét akar robbanni. Amióta átlőtték pillanatok alatt
kifulladok. Már csak tíz méter. A hátunk mög ött felug atnak a g éppuskák. Piciék fedeznek
minket.
Betontornyok mag asodnak fölénk. Az erődítmény sokkal nag yobb, mint amire számítottunk.
Belököm a töltetet eg y kémlelőnyíláson, és meg rántom a g yutacs zsinórját. Fedezékbe ug rom,
bedug om a fülemet és kinyitom a számat. Még íg y is cseng a fülem. A fal kidől, hőhullám vág
mellbe. A vakító villanásban emberi testek repülnek ki a pirulásdobozra hasonlító építményből.
Újabb két robbanás következik, és a másik két pirulásdoboz is szétesik. Automata feg yverek
kattog nak.
Pici tűnik fel, nehéz g éppuskával a kezében.
– Mit állsz itt, te barom? – förmed rám. – Ha ezek mag ukhoz térnek, elevenen meg zabálnak.
Na g yerünk, lódulj!
Papa rohan fel a leg yező alakzatban szétszóródott 2. szakasszal. Eg y pillanat alatt
felszámolják az ellenség es pozíciókat.
Von Pader százados zihálva lerog y Papa mellé. Teljesen kikészült. Az arca holtsápadt, és
nag yon úg y néz ki, mint aki az ideg összeomlás szélén áll. A sisakját is fordítva tette fel.
– Miért nem ad parancsot a századnak, hog y szóródjanak szét? – kérdezi dühösen Papa. – íg y
elég eg y telitalálat, és az eg ész század itt hag yja a fog át.
– Ne akarjon kioktatni eng em, őrmester! – feleli sipító hang on a százados. – Ezért fel fog om
jelenteni!
– Te jóság os ég ! – kiált fel kétség beesetten Papa. – Mag a másra se tud g ondolni, csak
jelentésekre? A harctéren van, Herr Hauptmann, és kétszáz német katona életéért felel!
– Feleg yenesedik, és von Paderre irányítja a g éppisztoly csövét. – Fig yelmeztetem, hog y ha
veszélybe sodorja az embereimet, felmentem a parancsnokság alól!
– Mit képzel mag a? – sikítja hisztérikusan a százados. – Eg y mag afajta tetves paraszt nem
menthet fel engem!
– Olvassa el a Führer parancsait! – vág vissza Papa. – A leg frissebb szerint eg y közkatona is
felmenthet eg y tisztet, ha úg y látja, hog y az elhanyag olja a kötelesség ét.
– Erről még nem hallottam – motyog ja von Pader.
 – Ez esetben j avaslom, hog y ha épség ben visszatértünk, olvassa át a parancsokat – veti oda
g únyosan Papa.
Eg y futár veti le mag át melléjük. Felhasadt homlokából vér csorog az arcára.
– Herr Hauptmann! Az ezredparancsnok tudni akarja, hog y bevették-e az erődrendszert.
– Még nem – feleli a százados helyett Papa. – Az 5. század bombatölcsérekben ücsörög , és
kollektíven a seg g ét vakarja!
– Az ezredes repesni fog az örömtől – vig yorodik el a futár, és mielőtt továbbrohanna,
meg vetően vég ig méri az embriópózba kucorodott századost.
Porta és a medve siklik a futár helyére.
– Mi a frászt lóg atjátok itt a tökeiteket? – kérdezi Porta, üg yet sem vetve a századosra.
– Vag y azt várjátok, hog y Raszputyin meg én nyerjük meg nektek a háborút?
Papa jelt ad a szomszéd szakasznak. A parancsnok válaszol. Az 5. század rohamra indul. Von
Pader a lyukból fig yeli őket. Rag aszkodik hozzá, mint csecsemő az anyja emlőjéhez.
A föld áttetsző falként spriccel a mag asba. Testek és felszerelések röpködnek minden
irányba. A talajból tűzg ejzírként villannak elő a robbanások. Eg y lovak vontatta ág yú száll át a
helyszín felett, mind a hat lóval eg yütt.
Von Pader nem bírja tovább. A földre borul, és keservesen zokog ni kezd. Nem íg y képzelte el
a tűzkeresztség et. Ez borzalmas! Életében először úg y érzi, hog y a haza túl sokat kér tőle.
A g ödör remeg és imbolyog alatta. Olyan ez az eg ész, mintha a pokol démonai szabadultak
volna ki, hog y szabadon g arázdálkodjanak. Eg yik fülsiketítő robbanás a másikat követi, szünet
nélkül, sátáni üvöltéssé olvadva eg ybe.
Eg y holttest zuhan von Pader elé. Vér, belek, ag yvelő csapódnak az arcába. A százados
rémülten felkiált. Azt hitte, őt érte találat. De csak eg y tizenkilenc éves hadnag y, akinek ez volt
az első, és eg yben az utolsó éles bevetése.
Bombák záporoznak. Süvítenek, visítanak, robbannak. Tűzés földoszlopok emelkednek a
lég be, szikladarabok, fatörzsek repkednek. Hang yák vag yunk tomboló óriások talpai alatt.
– A századom – krákog ja von Pader, és még mélyebbre húzódik a g ödörben.
A százada már messzire jár, és heves harcokat vív az orosi állásokért.
Két fejet látok eg y Maxim g éppuska mög ül kikandikálni. Közéjük hajítok eg y nyeles
g ránátot, majd fig yelem, nem dobják-e vissza. Jól időzítettem, mert a kézig ránát helyett eg y
test és eg y g éppuska repül ki a g éppuskafészekből.
Rohanok, g éppuskával a kezemben. Orosz típus, még hozzá kiváló, főleg közelharcra.
Beug rom a zsákok mög é. A tüdőmbe belehasít a fájdalom, ahog y leveg őt veszek. Az az átkozott
tüdősérülés. Már sohasem leszek a rég i.
Eg y orosz őrmester ug rik be mellém, de mielőtt még elsüthetné a pisztolyát, betöröm a
fejét a g éppuska csövével. Lázasan előkészítek eg y újabb kézig ránátot.
Mintha lassított filmet néznék, látom, hog y Greg or kirohan a bokrok közül, felnyársal a
bajonettjére eg y orosz századost, aztán kirántja a testből a peng ét, és a feg yver másik vég ével
bezúzza a tiszt arcát. Az orosz hátrazuhan az összekötő árokba.
Eg y másik g éppuskafészekből célba vesznek. Eg y sorozat leviszi a fél csizmám külső oldalát.
A lábamnak szerencsére semmi baja. Csak eg y horzsolás az eg ész. Ha robbanóg olyó lett volna,
g ondolom rémülten, miközben letépem a csizmaszár szakadt darabját, akkor most oda lenne a
lábam. Na ig en. Leg alább vég et érne számomra ez az eg ész. Vag y még sem? Újabban már a
féllábúakat is harcolni küldik.
Sípoló, sajg ó tüdővel a következő fedezékig szaladok. Pár percnyi pihenő után már meg int
rendesen kapok leveg őt. Csak most veszem észre, hog y merő vér vag yok. Vég ig tapog atom
mag am; még eg yben vag yok. Ez is valami. Vég ig rohanunk a szűk árokrendszerben,
kézig ránátokkal tisztítva meg mag unk előtt az utat. Géppisztolyok okádnak halált. Az árok
berobban mög öttünk. A csapdát rosszul időzítették. Meg int szerencsénk volt. Ki tudja,
meddig ?
Portát és a Lég ióst eg y mély tölcsérben találom. A g ödör aljáról még mindig füst szivárog .
Meg töltjük a tárainkat, és teletömjük velük a zsebeinket, a csizmánk szárát, a derékszíjunkat.
Greg or és Pici csúszik be mellénk. Eg y rakás orosz kulacsot hoztak mag ukkal.
– Eg y kis frissítő a hősöknek – osztja szét őket Pici. – Ivánék most kaphatták ki a
fejadag jaikat. Tiszta szég yen. Ig az, meg várhattuk volna, míg leg urítják.
A medve lefekszik Porta mellé. Csúnya lőtt seb éktelenkedik a vállán. Meg tisztítjuk és
bekötözzük a sebet. Két kulacs sörrel vig asztaljuk. Bánatában majdnem lenyeli a kulacsokat is.
– Látnotok kellett volna, hog yan harcol – büszkélkedik Porta. – Volt olyan, hog y elkapott két
ivánt, és összecsapta őket. Úg y szétment a fejük, mintha üveg ből lett volna.
– El tudom képzelni, mit fog ebből a Pravda kihozni – nevet a Lég iós. – „A hatalmas
emberveszteség miatt a német hadsereg kénytelen idomított állatokkal feltölteni a létszámát.”
– Nag yon eleg e lehetett már a bolsikból – vakarg atja meg a medve nyakát Greg or. – Mi lenne,
ha elküldenénk eg y pártg yűlésre? Muris lenne, ha kiderülne, hog y a nácikat ug yanúg y ki nem
állhatja!
– Biztos vag yok benne, hog y úg y van – bólint Porta. – Rühelli a szocialista diktatúra minden
formáját.
– Gyerünk! Emeljétek fel a seg g eteket! – kiáltja türelmetlenül Papa. – Vag y azt hiszitek,
kitör a béke, ha nem lövöldöztök?
A tábori tüzérség zárótüzet zúdít elénk. Maradunk a helyünkön. Föld és kavics záporozik a
fejünkre. Szabályosan ki kell ásnunk mag unkat alóla. Az ág yúlövedékek robbanóanyag a
kesernyés füsttel töltötte meg a leveg őt. Marja, fojtog atja a torkunkat.
Az oroszok visszavonulnak. A nehéztüzérség ünk kíméletlenül „bombázza őket Elipszijből.
Brutális, 380 mm-es g ránátokat használnak. Ezek a monstrumok hihetetlen pusztításra képesek.
A puszta lég nyomás atomjaira tud szedni eg y embert.
Július mellett keresek fedezéket. Ő kapta az eg yik új MG-42-est, és olyan büszke rá, mintha ő
találta volna fel.
– Ez már majdnem az íg ért csodafeg yvert – vig yorog elég edetten, és eg y sziklának veti a
lábát. – Most majd meg mutatjuk a bolsiknak, hog y mit jelent a német felsőbbrendűség !
Eg y hosszú sorozat tépi fel előttünk a földet. Ijedten visszahúzódunk a g ödörbe.
– A rohadékok! – dühöng leforrázva. Heide.
– Fedezzetek! – kiáltja Pici eg y másik bombatölcsérből.
– Készen állsz? – Július kibiztosítja a neg yvenkettest.
– Te csak lőj, te barnaing es majom – ordítja Pici. – De nehog y eltalálj, mert cipőfűzőt hasítok
a belekből!
Heide rövid, jól irányzott sorozatokat ad le. Pici kipattan a g ödörből. Valóság os rejtély
számunkra hog y eg y heg yméretű ember hog yan tud ilyen g yorsan mozog ni. Forg ószélként
süvít el mellettünk. Szokása szerint most is motyog mag ában.
– Jövök és elkaplak benneteket, hülye Sztálin-ivadékok! Ti akartátok!
Kiug rom én is és követem. Eg y csaknem vízszintes sziklafalon mászunk fel. Pici felhajítja
könnyű g éppuskáját a tetőre, és felhúzza mag át.
 – Le akarjátok lőni Picit, átkozott pokolfajzatok! – Dühösen elhajít két kézig ránátot. – Isten a
mi oldalunkon áll, kommunista pog ányok! Jövök, és szétrug dosom azt a szovjet seg g eteket!
Eg yetlen hosszú sorozattal kiüríti a hevedert, aztán nekirohan az oroszoknak. Ádáz közelharc
veszi kezdetét. Koponyák reccsennek. – Maradtál volna ág yban, iván, és akkor az ag yad is a
fejedben maradt volna!
Gépfeg yverek kattog nak, kézig ránátok repkednek mindkét irányba.
– Ne tátsd a szád! – ordít rám Pici, és előretaszít.
Elhajítok eg y nyeles g ránátot, és miután felrobbant, előreloholok. Július Heide a sarkamban
van, a neg yvenkettessel az ölében.
– Ez az, csak íg y tovább. Kapjátok össze mag atokat! – kiabál Pici, és belemeríti a bajonettjét
eg y oroszba, aki eg y fedezékből bújt elő, hóna alatt eg y nag y darab kenyérrel.
Felkapom a kenyeret, és a zsebembe nyomom. Eg y kicsit véres, de ki lehet vág ni belőle.
Eg y keskeny összekötő árokban vag yunk. Beveszek eg y kanyart, és eg y orosszal találom
mag am szembe. Mielőtt még bármit is tehetnék, a földön találom mag am, és látom, hog y az
orosz szét akarja taposni az arcomat a bakancsa vasalt talpával. Ütött az utolsó órád!, villan át
rajtam, és várom, hog y eljöjjön a vég . El is jön, az orosz számára. Hátborzong ató recseg és
hallatszik, és az orosz élettelenül hanyatt vág ódik. Porta medvéje meg mentette az életemet.
A német rohamsisakot viselő medve elkap két döbbent oroszt, és eg yetlen mozdulattal
szétloccsantja a fejüket. Verekedés közben két lábra ág askodik, de utána rög tön
visszaereszkedik nég y lábra, mintha tudná, hog y a lövészárokban behúzott nyakkal kell
közlekedni. A következő oroszt feldobja a leveg őbe, és estében tépi-marcang olja szét. Nem
tudjuk, miért g yűlöli ennyire a zöldesbarna eg yenruhát, de jó oka lehet rá.
Porta és Raszputyin elválaszthatatlanok. Ha Porta a lövészárokból kukucskál kifelé, a medve
lent marad, és türelmesen vár, de ha a g azdája kiug rott, és rohanni kezd, Raszputyin máris ott
van mellette, hog y a testével védje. Úg y mozog , mint eg y tapasztalt vén baka. Ha lőnek,
fedezékbe ug rik, ha fedezék állja útját, nem ug rik bele, míg bele nem hajítottak néhány
kézig ránátot.
Eg y nehéztüzérség i g ránát tömeg sírt talált telibe, oszlásban lévő testrészeket fröccsentve
szerteszét. Leszakadt vég tag ok, fejek, belső szervek mindenütt – a földön, a fák ág ai közt. A
leg őrültebb horrorfilmrendező se tudna ilyet álmodni.
Eg y szállítószakasz teherautói és lovai szállnak az ég be és robbannak szét ördög i
tűzijátékként. Telefonoszlopok roppannak derékba, vezetékek suhog nak a leveg őben. Eg y ház
tetőtől alapig kettéhasad, és porrá omlik. Vakító sárg a villanások világ ítják meg a környéket.
Az orosz nehéztüzérség mindent szétbombáz az elfog lalt területen. Az, hog y orosz katonák
ezrei rekedtek két tűz közé, nem zavarja őket. Sztálin Jóska szerint örülniük kell, hog y
feldobhatják a talpukat a nemes cél érdekében.
Hátralendítem a karom, és eldobom a következő kézig ránátot. Jaszki határában járunk. Úg y
tűnik, a nag y offenzíva sikerrel fog járni. Az oroszok futnak mindenütt, de arról sem szabad
meg feledkeznünk, hog y a front tág ultával eg yre kevésbé vag yunk ütőképesek. A városban már
a 104. lövészezred veszi át a vezetést. Házról házra haladnak, véres utcai harcot víva minden
talpalatnyi földért.
Előttünk a 6. motorbiciklis ezred halad. Mi a híd közelében, a töltésen heverészünk, és
várjuk a jelt a továbbhaladásra. Ez a rövid pihenő menti meg az életünket.
– Látjátok őket? – mutat Papa az ég re.
Bombázók. Félelmünkben valóság g al belelapulunk a töltésbe. Nem kell sokat várni, és
elkezdődik. A hídon túl elnyúló utca házai felemelkednek, mintha eg y hatalmas, láthatatlan kéz
markolta volna meg őket. Eg y pillanatra meg állnak, remeg ve a hőség ben, mintha csak eg y
szörnyű délibáb lenne az eg ész, aztán iszonyatos robajjal a földnek csapódnak. Léleg zetelállító
látvány. A városszéli utcákból katonák menekülnek ki a mezőre, de nincs esélyük. A Jabók
könyörtelenül lekaszálják őket.
A bombázóflotta kelet felé fordul, és hamarosan elnyeli őket a napfény. A város azonban
nemcsak látszólag tűnt el. A takaros házak helyén csak tég lákat és g erendákat látni. És persze a
romok alól kiálló vég tag okat, fejeket, félig betemetett testeket.
Édeskés szag ot sodor felénk a szél.
– Mire nem képes a katonaság ! – mondja ünnepélyesen Pici.
– Fél órával ezelőtt még eg észen pofásán nézett ki ez a város.
Most meg ? Eg y nag y rakás szar az eg ész!
A közelben orosz kadétok fekszenek. Laposak, mintha kartonból vág ták volna ki őket
– háromszáz tank szág uldott át rajtuk. Bizarr módon arcuk még íg y, profil nélkül is őrzi
jelleg zetesség eit.
Az offenzíva nem áll meg . Benyomulunk a romok közé, hog y felszámoljuk a maradék
ellenállást. Eg y orosz katona a hasát markolva fetreng a földön. A keze csupa vér. A Lég iós,
átug orja, és beleereszt eg y sorozatot eg y másikba, aki rá akar rontani.
– Vive la mort! – ordítja már-már önkívületi állapotban.
Pici üres hang on felnevet, és szétveri eg y százados állkapcsát.
– Te se fog sz többet reeperbahni utcakölykökre lőni, kispofám! – Még épp időben bukik le
eg y g éppisztolysorozat elől. Láttalak, te alattomos féreg ! Azt hitted, meg úszhatod? – kibiztosít
eg y kézig ránátot, és a torkolattűz irányába dobja.
Lerohanok Porta után eg y pincébe. Golyók pattog nak a padlón és a falakon. A mennyezetről
vakolat és mész pereg . Hideg víz spriccel ránk: eg y vízvezetéket is találat ért.
Valami vég ig g urul a folyosón. Elkapom, és visszalököm oda, ahonnan jött. Jó döntés volt.
Akkorát robban, hog y majdnem meg süketülök. Papa elismerően meg vereg eti a vállamat. Ha
nem cselekszem g ondolkodás nélkül, már nem lennénk.
Gyorsan kitakarítjuk a pincét. Az élőket válog atás nélkül tarkón lőjük – katonákat és
civileket eg yaránt. Nem áll módunkban fog lyokat ejteni, és a tapasztalat keserű iskolája
meg tanította, hog y még eg y súlyos sebesült is össze tud g yűjteni annyi erőt, hog y utánunk
dobjon eg y kézig ránátot. A fedezékeket és az óvóhelyeket g ondosan átfésüljük. Mag unkhoz
veszünk mindent, ami még hasznunkra lehet.
Porta két zsák súlya alatt rog yadozik. Kávé illata leng i körül.
Pici három súlyos faládát vontat mag a után eg y lőszeres talig án. Tiszta őrület. Mintha
karácsony lenne, és most osztották volna szét az ajándékokat. Válog atás nélkül tömjük
mag unkba a frissen zsákmányolt konzervek tartalmát.
Heves g éppuskatűz zavarja meg a lakomát. A szibériai g yalog ság indított ellentámadást, de
elkéstek vele. Már beástuk mag unkat, nincs esélyük ellenünk.
A délután hátralevő része viszonylag os nyug alomban telik. Von Pader százados is
meg érkezik.
– Üg yesen csinálták, Beier őrmester – próbál hízeleg ni. – Sajnálom, hog y nem lehettem
mag ukkal a támadás vég éig , de sajnos sokkot kaptam a lég nyomástól – mag yarázkodik
kényszeredett mosollyal.
Papa szó nélkül sarkon fordul és faképnél hag yja. Von Pader g yilkos pillantásokat lövell
utána.
Pici feltápászkodik. Az arca vértől és sártól kérg es. Vig yázzba vág ja mag át a
századparancsnok előtt, összecsapja a bokáját, és tiszteleg . Mindezt olyan tökéllyel, hog y abba
még az úristen se tudna belekötni.
– Eng edélyt kérek a százados úrtól jelenteni, uram!
Von Pader morog valami érthetetlent. Hirtelen rájön, hog y valójában ki is áll előtte. Az a
szörnyűség es fél-ember, akinek még a nevét se akarta hallani. Undorodva elfordul, de Pici
makacsul eléje áll, tiszteleg , és közli: – Eng edélyt kérek a százados úrtól jelenteni, uram!
Nem kap választ.
– Eng edélyt kérek a százados úrtól meg kérdezni, uram, hog y a százados úr-e az 5. század
parancsnoka!
Csend. Von Pader most már g yorsabban forog , de nem tud hátat fordítani Picinek, aki
kétszer akkorákat lép, mint ő.
– Eng edélyt kérek a százados úrtól meg jeg yezni, uram, hog y nekem úg y tűnik, a százados
úr az 5. század parancsnoka! Esetleg tévedek, uram?
A válasz még mindig várat mag ára.
– Wolfg ang Creutzfeldt tizedes, uram, IA osztály, jelentem, hog y harcot vívtam az
ellenség g el, uram! Eng edélyéért könyörög ve, uram, jelentem, hog y meg öltem nég y tisztet és
felszámoltam eg y ellenség es állást, uram! Eng edélyéért könyörög ve, uram, jelentem, hog y jó
eg észség nek örvendek, mind testileg , mind lelkileg , és készen állok meg int odasózni az
ellenség nek, uram, ha parancsot kapok rá!
Von Pader meg int elfordul, de Pici máris a baljával szemben van, ahog y azt a szabályzat
meg követeli. A százados nem bírja tovább türtőztetni mag át.
– Meg őrült, ember? Honnan az ördög ből került mag a ide?
Eng edélyt kérek jelenteni, uram, hog y Sankt Pauliból jöttem, Hamburg ból. Ott láttam meg a
napvilág ot, uram, ahog y mondani szokták. Meg előleg ezve a százados úr kérdését közlöm, hog y
nem vag yok őrült, de mindig is vadóc g yerek voltam. Sok minden történt a családomban,
tudja. Az öreg emnek Moabittban lecsapták a fejét, és a bátyám is hasonló sorsra jutott, de ő
Fuhlsbüttelben. A két nővérem nag yon jó helyen lakik, eg y csomó kedves hölg y társaság ában,
ha a százados úr érti, hog y mire g ondolok. A Reeperbahnon, hog y komplett információval
szolg áljak. Sajnos, annyira fejükbe szállt a dicsőség , hog y velünk már nem is fog lalkoznak,
uram. Aztán azt is tudnia kell a százados úrnak, hog y miként kerültem a sereg be már tizenhat
évesen. Az otthonomként funkcionáló nevelőintézet jámbor eg yházi alkalmazottai úg y
g ondolták, hog y ez lenne számomra a leg meg felelőbb hely. Abban reménykedtek, hog y íg y
mielőbb feldobom a talpam. Be kell vallanom, százados úr, hog y háromszor is lefokoztak, de
még mindig IA osztályú vag yok. Nekem azt mondták, hog y az „I” intellig enciát jelent; az „A”-
ra már nem emlékszem. Eng edélyt kérek jelenteni továbbá, uram, hog y még mindig nem
kapom kézhez a zsoldomat, mert…
– Tűnjön a szemem elől! – üvölti von Pader, és a pisztolya után kap.
Pici vig yázzba vág ja mag át, és idiótán tiszteleg .
– Hasra! – ordítja von Pader, mert más nem jut az eszébe.
Pici habozás nélkül beleveti mag át eg y tócsába, összecsapva von Pader eg yenruháját. A
százados üvölt, mint akit herélnek.
Valamivel később Pici leül közénk, hog y meg tisztítsa a g éppuska csövét.
– Gondoltátok volna, hog y íg y tud káromkodni? – kérdi a fejét csóválva. – Pedig lefog adom,
hog y eg yetemet vég zett. Hála az ég nek, eng em senki nem küldött továbbtanulni. Nem
szeretnék ilyen lenni. Ki nem állhatnám mag am!
– Az effélék örülhetnek, hog y háború van – jeg yzi meg Greg or. – Ki adna békeidőben munkát
eg y ilyen baromnak?
A Lég iós jelenik meg eg y g yönyörűség es lepénnyel. Ő mag a g yúrta és sütötte, nyílt láng
felett.
– Mit zabálsz, fritz? – kiabálnak át a tőlünk alig száz méterre lévő orosz állásból. – Jó illata
van!
– Csak a délutáni kávét szürcsölg etjük – kiált vissza Porta. – Szívesen látunk titeket is, de a
konyakot nektek kell hozni!
Valami meg mag yarázhatatlan oknál fog va vissza kell vonulnunk a rég i pozíciónkba. Mit
érdekli őket, hog y ilyenformán az a reng eteg ember értelmetlenül halt meg ? Hőbörg ünk, de
nem tehetünk ellene. A döntéseket nem mi hozzuk.
Lovak nyihog nak a túloldalon. Trág yaszag ot sodor a szél.
– Nem akarom elhinni! – kiált fel Pici. – Ezek a lovasság ot küldték ellenünk!
[42]
C’est la guerre – sóhajt a Lég iós. – Háború idején bármi meg történhet.
– Arról nem is beszélve, hog y eg y lovasság i támadás nem is jönne olyan rosszul – kombinál
Porta. – Meg sütög ethetnénk azokat a nég y lábon járó flekkeneket, és jó darabig nem lenne
g ondunk a kajára. Zsírban vag y sóban eltéve eg y évig is eláll. Felhasználás előtt azonban meg
kell főzni, különben élvezhetetlen.
– Na ne mondd! És hog yan cipelnél mag addal eg y besózott lovat? – g únyolódik Barcelona.
– Mert valami azt súg ja, hog y hamarosan odébbállunk.
– Meg feledkezel a limuzinomról – mutat Porta az orosz lőszeres kocsira. – Már csak két
riksás fiú kellene odaátról, és Joseph Porta (isten keg yelméből) tizedes, stílusosan utazhatná be
orosz anyácskát. A jó öreg Tolsztoj is meg mondta, hog y errefelé nincs tekintélye annak, akinek
nem döcög hintó a seg g e alatt. Csak a dolg ozó osztály koptatja a talpát. – Felkel, és átmeg y az
újoncokhoz, hog y elmag yarázza nekik, hog yan kell életben maradni a fronton. Nem önzetlenül
teszi: ha a zöldfülűek nem tanulják meg mielőbb a leg szükség esebb fortélyokat – amikről a
kiképzésen még csak nem is hallanak – , mi maradunk utánpótlás nélkül. A mi érdekünk az,
hog y minél tovább életben maradjanak, és fedezzék a hátunkat.
Íg y is csak a felét kapjuk meg a század feltöltéséhez szükség es emberanyag nak.
Németország krónikus emberhiányban szenved, olyannyira, hog y már a faji öntudatáról
hírhedt Waffen-SS is felvesz a soraiba orosz önkénteseket. Ami még döbbenetesebb: előző nap
eg y nég erekből verbuvált eg ység be botlottunk. Eg y mukkot se tudtak németül; amikor
mondtuk nekik, milyen hülyén néznek ki, csak vig yorog tak és bólog attak boldog an.
Porta eg y kihalt hang yaboly tetején trónol, és az előtte kuporg ó kopaszoknak prédikál: – Az
első és a leg fontosabb dolog , hog y felfog játok: azért vag ytok itt, hog y ritkítsátok az ellenség et,
és nem azért, ismétlem, nem azért, hog y eleg et teg yetek a szabályzat betűinek! Ennél fog va
javaslom, hog y máris felejtsétek el mindazt, amit a kiképzésen tanultatok. Hősökre itt semmi
szükség . Én sem azért ülök itt előttetek, mert olyan tökös g yerek vag yok, hanem azért, mert
használom a fejemet. Úg y bizony! Mert, akár hiszitek, akár nem, a szemközti árokban kushadó
pog ányok semmivel sem hülyébbek, mint ti. Az eg yetlen esélyetek az, ha g yorsabbak vag ytok
náluk. Lőjetek elsőnek, üssetek elsőnek, és szúrjatok elsőnek. Ha sötét van, és nem tudjátok,
hog y barát vag y ellenség közeledik, akkor is lőjetek, és a fejüket célozzátok, hog y ne
sántuljanak. Majd utána ráértek g ondolkodni. Ha kirohantok, előtte mindig szúrjátok ki
mag atoknak azt a helyet, ahol fedezéket tudtok keresni, és ha közben lőttek rátok, keressétek
meg a torkolattüzet, de g yorsan, az isten szerelmére, és lőjetek vissza, vag y soha nem lesz
alkalmatok. Iván azt állítja, hog y Adolf percenként elveszít eg y embert. Ha ez ig az lenne, akkor
a háború már rég en vég et ért volna, és mi most otthon lennénk. De nem ig az, mert iván
ug yanolyan hazug , mint mi. A hazug ság és a háború édestestvérek, ha még nem tudtátok
volna, és mivel háború van, boldog -boldog talan hazudik. Ti se habozzatok élni a lehetőség g el.
De térjünk vissza a lényeg re. Nem g yőzöm hang súlyozni, hog y a g yorsaság minden. Ha te vag y
g yorsabb, akkor te maradsz életben. És csakis akkor. Ha lősz, lőj úg y, hog y az ellenség ed
feldobja a talpát. Nincs veszélyesebb eg y haldokló ellenség nél, aki, ha teheti, nem fog habozni
mag ával vinni a másvilág ra. – Porta felmutatja az ásóját. – Erre nag yon vig yázzatok. Ez az
eg yik leg értékesebb és leg sokoldalúbb eszköz, amit a sereg től kaptatok. Beáshatod mag ad,
kettéhasíthatod vele az ellenség ed fejét, tepsiként használhatod, és szarhatsz rajta, ha nincs
alkalmad kiszállni a tankból. Kitűnő tükörtojást lehet készíteni rajta, még zsír se kell hozzá.
Homokkal, földdel vag y fűvel tartsd tisztán. – Leteszi az ásót, és eg y orosz Kalasnyikovot vesz
kézbe. – Ha kénytelenek vag ytok meg látog atni ivánt, ésszel használjátok a g épfeg yvert. Nem
kaszálunk vele, mint a hülye. Lehet, hog y a mozivásznon jól mutat, de ez itt a véres valóság ,
ahol a g olyók szétszóródnak, és nem az ellenség et fog ják kinyírni, hanem az előtted rohanó
bajtársaidat. Rövid, g ondosan célzott sorozatokat tessék leadni! Az eg yik leg g yakoribb hiba az,
hog y meg esik a szívetek a sebesült ellenség en. Számítsatok rá, hog y szétlövi a fejeteket vag y
felrobbantja mag át, miközben föléje hajoltok, hog y seg ítsetek neki. Ennyit a háláról… Ha be kell
mennetek eg y házba, először mindig takarítsátok ki g éppisztollyal vag y kézig ránáttal. Most
pedig a leg fontosabb: ha őrt álltok a fronton, soha, ismétlem, soha ne hunyjátok be a
szemeteket, még eg y pillanatra sem. A macskák zajos elefántok ivánhoz képest, és ha elkapnak
titeket, mármint ivánék, akkor annyi. Kiszedik belőletek, amit akarnak, és nyissz vagy bumm!
Nem nyűg lődnek hadifog lyokkal. Számítsatok arra is, hog y előbb vag y utóbb tankokkal fog tok
szembekerülni. Ha ez történik, nehog y, ismétlem, nehog y kiug orjatok a fedezékből! Ha pánikba
estek és rohang álni kezdtek, eg észen biztos, hog y lelőnek vag y szétlapítanak. Sok új találmány
van, de azt az embert még nem fedezték fel, aki g yorsabb, mint a g éppuskag olyó. És vég ül az
aranyszabály: ha azt látjátok, hog y valamelyik iván félrevonul, mert a természet meg szólította,
le ne szedjétek, az isten szerelmére! Kinyírni valakit, aki kig uvadt szemmel kábelt fektet,
ég bekiáltó g aztett… Nos, dióhéjban ennyi. A többit találjátok ki ti mag atok. Aki hülye, úg yse
fog ja két hétnél tovább kihúzni.
Feláll, és az összekötő árok felé indul, Raszputyin fülét vakarg atva. Néhány lépés után
meg áll, és a zöldfülűek felé fordul.
– Még eg y apróság . Mindig , ismétlem, mindig tartsátok azt a ronda képeteket a lövészárok
pereme alatt. Feltéve persze, hog y nincs bennetek öng yilkosság ra való hajlam. Iván orvlövészei
soha nem alszanak. Dug d ki a fejed, és biztos lehetsz benne, hog y meg ajándékoznak eg y
robbanóg olyóval.
Ocsmányul felröhög , és továbbindul a medvével. A kereszteződéshez érve visszafordul, és
odaveti nekik: – Hé, seg g fejek, jól nyissátok ki a fületeket! Ha aranyfog at látnátok, tudjatok róla,
hog y az enyém, és szóljatok, hajót akartok!
– Nem tilos kihúzni őket? – kérdezi eg y Hitlerjug end emblémát viselő, tizenhétéves-forma
kölyök.
– Neked ig en, fiam. Neked szig orúan tilos – röhög Porta.
 Az éjszaka folyamán átvesszük a Démon-heg yet. Eg y rendőrezredet váltunk le. Nég y napig
voltak itt, és úg y néznek ki, mint valami élőhalottak. Már aki még életben van, mert alaposan
meg tizedelték soraikat. Napokon át bombázták őket, meg is látszik rajtuk. Rog yadozó léptekkel
távoznak az árokrendszeren át. Öreg , meg keseredett emberek.
Pici tűnődve fig yeli a menetet.
– Alaposan meg szorong atták őket, mi? – löki oldalba Greg ort. – Leg főbb ideje volt, hog y
valaki móresre tanítsa a fiúkat!
– Nem bírod őket, mi?
– Hát nem laknak a szívem csücskében, az biztos – köp utánuk Pici.
Portát eg y repeszdarab lábszáron találta. Kibányássza a bajonettjével, és elrakja a tárcájába.
– Hát… ha ezt a fejembe kaptam volna, nem sok vizet zavarnék a jövőben.
– Szerencséd volt – mondja Pici. Ő a fog át piszkálg atja a bajonettjével. – Erről szól az eg ész.
– Vag y a lábad közé – röhög Greg or. – Mivel pöckölnéd akkor a lányokat?
– A paderborni Szent Verára, csak azt ne! – borzad el Porta. – Akkor már inkább a szemem
közé. Mi lenne velem nők nélkül? És mi lenne velük Joseph Porta nélkül? Csak azt ne! Bármi
mást, csak az öcsit ne!
– Ha már szóba hoztad a nőket – csatlakozik hozzánk Papa – , most tudtam meg , hog y eg y
színházi trupp fog ja meg látog atni a hadosztályt.
– Ne is mondd! – siránkozik Porta. – És mi itt vag yunk fent, a Démon-heg yen!
A szállítók vetik be mag ukat a lövészárokba. Leveg őért kapkodnak és reszketnek, mint a
nyárfalevél. Kettőjüket eltalálták, amikor átrohantak a nyílt terepszakaszon. Három konténer
kihasadt, a fejadag ok fele kárba veszett.
– Lefog adom, hog y eg ymás seg g ébe liheg tetek! – pattog Porta. Iszonyú dühös, hiszen étel
ment veszendőbe. – Még szép, hog y telibe találtak titeket!
– Mi az istenér’ nem vig yáztatok? – Pici dühében hozzávág eg y sisakot az eg yik szállítóhoz.
– Most mit fog unk kajálni, he?
Az ing erültség ünk a medvére is átrag ad; majdnem letépi az eg yik szállító karját. A
szakaszunkat Porta menti meg : morog va ug yan, de rendelkezésünkre bocsátja az oroszoktól
zsákmányolt konzervek eg y részét. Pocsék ízük van, de leg alább meg töltjük valamivel a
belünket. Eg yedül Greg or panaszkodik, de hát ő a tiszti konyhához van szokva.
– Ezek tényleg untermenschek, ha ilyet zabálnak – hajít ki eg y konzervet a senki földjére.
A medve jár a leg jobban. Porta valahonnan szerzett eg y fél vödör mézet, és beletördelt két
szelet csontszáraz kenyeret. Raszputyin fél perc alatt kinyalta.
Valami nag yszabású dolog van készülőben. Folyamatosan érkezik hozzánk az emberanyag -
utánpótlás Németország ból. ‘39 óta nem voltunk ilyen sokan az ezredben – ez már majdnem a
teljes létszám – , de nincs benne köszönet. Az újoncok leg többje vag y túl öreg , vag y túl fiatal,
és nincsenek rendesen kiképezve. Még mozg ássérültek is akadnak közöttük. Eg y lemerevedett
ízület már nem jelent akadályt. A német hadsereg motorizálva van – mi szükség hát lábakra?
Az első órában három újonc robbantja fel mag át a saját aknamezőnkön. Olyan alaposan
meg g yilkolják mag ukat, hog y még ha akarnánk, se tudnánk összeszedni őket. A többiek a
félelemtől bénultan kuporog nak a lövészárkok mélyén. Haza akarnak menni.
– Mennénk, ha lehetne, elhihetitek! – nevet Porta. – De nem lehet, tehát maradunk. Itt
leg alább tudjuk, hog y ki az ellenség , és jog unkban áll meg védeni mag unkat. Ha dezertálnánk,
a háború vég éig bujkálhatnánk. Eg yetlen perc nyug tunk se lenne, és biztosak lehettek benne,
előbb vag y utóbb fellóg atnának.
 Amikor öt órakor menetrendszerűen ág yúzni kezdenek minket, az újoncok teljesen
bevadulnak. Többen is ki akarnak ug rani, hog y elfussanak. Kénytelenek vag yunk leütni őket. Az
oroszok hamar meg unják. Átdobunk nekik néhány kézig ránátot, hog y lássák, élünk még , aztán
ki-ki vég zi a mag a dolg át, mondhatni vakációzunk. Ülünk az árok alján, és a hasunkat
süttetjük. Gyönyörű őszi idő van. Teg nap három nyúl merészkedett az árok széléhez. Pici
elkapta az eg yiket. Még iván orvlövészei is nyug ton maradtak a nem mindennapi hajsza ideje
alatt, s amikor Pici felmutatta az elfog ott tapsifülest, mindkét oldalon kitört az éljenzés. Nem
mindennapi teljesítmény volt. Porta fantasztikus vacsorát rittyentett a zsákmányból. Nyúlhús
szósszal és krumplipürével. A hetedik mennyország ban éreztük mag unkat.
Pici még korábban szerzett eg y doboz szivart. Von Pader volt olyan óvatlan, és az iroda
nyitott ablakában, a belső párkányon hag yta. Pici nem habozott meg rag adni az alkalmat – és a
dobozt. A tudat, hog y von Padért rövidítjük meg minden eg yes sluk-kal, még élvezetesebbé
teszi a pöfékelést.
A távolból ronda morajlás hallatszik. A bombák tőlünk leg alább huszonöt kilométerre
csapódnak be, de még íg y is remeg alattunk a föld.
A jó idő kitart, de az emberek eg yre feszültebbek mindkét oldalon, és az orvlövészek is
aktívabbak. Eg yetlen nap leforg ása alatt kilenc embert lőttek fejbe eg yedül a mi századunkból.
Porta feltart eg y sisakot. Alig bukkan ki a lövészárokból, máris meg jelenik rajta eg y lyuk. A
válasz sem marad el: Pici leszedi az orvlövészt.Villámg yorsan kell mozog nunk a
g éppuskafészkek között. A szibériai mesterlövészek lankadatlanul fig yelik a leg forg almasabb
pontokat, és mindig akad számukra célpont. Hiába fig yelmeztettük az újoncokat, a délután
folyamán kettőt is kilőnek belőlük. A hadviselésnek ezt a módját felháborítónak tartjuk. Eg y
bajonett a mellkasodba ütközet közben, az ig en. De lesből kilőni eg y g yanútlan embert – ez
ocsmányság .
Von Pader a félelemtől félholtan kuksol a század bunkerjében. Valahányszor a közelben
felrobban eg y g ránát, a földre veti mag át, és a fülére tapasztja a tenyerét. Mélység esen
meg vetjük. Eg y könyörtelen, de bátor parancsnokot tisztelni tudnánk, de nem eg y nag yszájú
anyámasszony katonáját. Hinka ezredes kétszer is érte küldött, de a százados mind a kétszer
kimentette mag át, mondván, hog y a heves tüzérség i tűz miatt nem tud kimozdulni. Hinka
írnoka, Müller tizedes – akit Jézuskának becéznek, mert tényleg úg y néz ki – röhög ve meséli
nekünk. A zászlóalj eg yik írnokával eg yütt eg y eg ész vödör málnát szedtek útközben.
– Olyan nyug alom van odakint, hog y piknikezni lehetne!
– Na és nem pipa az ezredes, amiért ez a majom nem rohan, amikor hívja? – érdeklődik
Barcelona.
– Dehog ynem – nevet Jézuska. – Őrjöng , de tehetetlen. Ennek a seg g fejnek olyan jó
kapcsolatai vannak az Admiral Schröder Strassén, hog y akkor szarik az ezredes fejére, amikor
csak kedve tartja.
Pici imádja a reg g eleket. Mindig ő ébred elsőnek. Úg y élünk, mint a leg g azdag abb családok
a francia Riviérán. Kávéval és pirítóssal kezdünk minden napot, aztán vadászni meg yünk. Ig az,
nem sok szerencsével: a háború az állatokat is óvatosabbá tette. Eg y vaddisznót azért sikerül
kilőnünk. Nyársra húzzuk és meg sütjük. A pecsenye illata az eg ész frontszakaszt beleng i. Két
orosz át is szökik hozzánk. Savanyú uborkával fizetnek be a lakomára.
A túloldalról eg ész éjszaka motorzúg ás hallatszik. Valamire készülnek. Ha tankokkal
támadnak ránk, vég ünk van. A kémrepülőink hosszú tankoszlopokat láttak. Van, amelyik
kétszáz járművet számlál. Ráadásul a leg újabb típusú szovjet harckocsikról van szó.
 Páncélöklöket osztanak ki. A propag anda szerint rendkívül hatékony feg yver, de az ig azság
eg észen más. A rakéta g yakran lepattan a tank páncélzatáról, és mire újratölthetnéd a feg yvert,
palacsintává lapítottak a lánctalpak. De sebaj. Olyan rég óta szolg álunk már a harctéren, hog y
ilyen apróság okkal nem fog lalkozunk. Csak a jelennek élünk; az, hog y mi fog történni eg y óra
múlva, hideg en hag y minket. Pici az ostromlétrának támaszkodva énekel. Porta kíséri fuvolán.

Der Sieg ging an uns vorbei, verbrannte uns

die Finger. Zum Todesschmaus der Wodka
[43]
fliesst, doch niemand ist betrunken …

Eg y g éppuska ug at hosszan, rosszindulatúan. Aknavetők csatlakoznak hozzá. Porta kinéz a

periszkóppal.
– Úg y tűnik, tartog atnak számunkra valamit – mondja tűnődve.
– Akkor küldjünk nekik néhány meg hívót – javasolja Pici. – Mielőtt még nag yon elbíznák
mag ukat. – Átküld két puskag ránátot. A Maxim elhallg at. Pici fakó hang on felnevet, és folytatja
a g ajdolást:

Aufs Wohl ist erster Trunk, und

darauffolgt der zweite, derfünfte und
[44]
derzehnte, – dann der bittere, derAbschiedsschluck ..,

A várt támadás elmarad. A napok telnek, a szép időjárás nem akar elmúlni. A télre, a
harmadik orosz telünkre nem is merünk g ondolni. Az, aki még nem telelt oroszország i
lövészárokban, nem is tudja, mit jelent ez a szó. Most azonban meleg en süt a nap, és nyulak
ug rándoznak a mezőn.
Porta és Pici szereztek eg y elektromos hang erősítőt. Ezzel herg elik az oroszokat.
– Ruszki továris! – harsog ja Porta, hog y zeng bele az eg ész front. – Tudjuk, hog y homokkal
sikáljátok a seg g eteket! Gyertek át hozzánk, és mi meg tanítjuk nektek, hog yan kell fiiinom,
pihe-puha seg g szpírpapírral kitörölni!
– Hé, fritz! – hallatszik a túloldalról. – Gondoltál már arra, hog y miközben te nekünk a
seg g törlésről prédikálsz, valakik otthon eg észen mást művelnek a nőitek seg g ével?
– Nag yon jól teszik! – üvölt vissza Pici. – Leg alább jól be lesznek járatva, mire hazameg yünk!
– Iván, te hülye pöcs, még is mit képzelsz, mit csinálnak otthon a fiúk, míg te itt mereszted a
seg g ed? – kiáltja Porta. – Nem sejted? Akkor én elmondom: hülyére kefélik a dong alábú tatár
szukáitokat! Mire hazatértek, úg y kitág ítják őket nektek, hog y harang ozni fog tok bennük!
Dühödt g éppuskasorozat a válasz.
– Íván, iván, hog y fog unk mi íg y meg nevelni tég ed? – pirít rájuk Pici. – Miért kell
meg harapni a kezet, amely jó tanácsokkal etet titeket?
A „párbeszéd” órákon keresztül folyik, anélkül hog y bármelyikük is ismételné önmag át.
– Hé, ti odaát! Kaparjátok ki a zsírt a fületekből, és ide hallg assatok! – kürtöli Porta. – Ma
éjszaka átmeg yünk hozzátok. Kicsorbítottuk a késeinket, hog y tovább tartson elnyiszálni a
g ig átokat!
– Fritz, te tökfej! Mi leszünk azok, akik átmeg yünk hozzátok, és levág juk azt az apró kis
pucátokat! Moszkvába visszük őket, hadd röhög jenek rajtatok a lányok.
Néhány nappal később az ezredparancsnok betiltja a kommunikációt. Szavak helyett
kénytelenek vag yunk kézig ránátokat eg ymás fejéhez vág ni.
Eg y 380 mm-es g ránát csapódik be a szomszédos árokszakaszba.
– Szűzanyám, ez aztán tud g ödröt ásni! – kiált fel Greg or, mi közben a tekintetével az ég en
szálló testeket követi.
Tíz perccel később újabb g ránát csapódik be, ezúttal még közelebb hozzánk. A lég nyomás a
lövészárok aljára vág ja Barcelonát.
– Istenkém – tápászkodik fel Barcelona. – Talán beszélnem kellene a csuhással, hog y készen
leg yek, ha az Úr mag ához szólítana.
– Nem kellene meg erősíteni az őrség et? – néz a Lég iós az elmélyülten pöfékelő Papára.
– A jelek szerint ez a háború, amit g az ellenség eink kényszerítettek ránk, növekvő
ag resszivitással folytatódik – mondja Greg or a wehrmachtos kommünikék stílusában.
Tizeneg y órakor felváltom Portát a g éppuskafészekben. Csend van, csak a láng oló láthatár
felől hallani folyamatos morajlást. Lehet, hog y ott akarják áttörni a frontot? Ha sikerül nekik,
akkor mag unkra maradunk. Pillanatok alatt a hátunk mög é kerülhetnek.
– Fig yelj, és el ne aludj nekem – mondja Papa, mielőtt mag amra hag yna. – Teg nap éjjel két
kölyköt is elraboltak a szomszédos állásból. Meg nyikkanni se volt idejük.
– Kösz – felelem, és a sisakomra húzom a kapucnit. Az éjszakák már hideg ek.
Köd emelkedik fel a közeli mocsárból. A félelem marokra szorítja a g yomromat. Eg yedül
vag yok, mint az ujjam. A periszkópon át csak orosz állásokat látok. Szinte érzem előretolt
állásaik jelenlétét. A környék békésnek és veszélytelennek látszik, de tapasztalatból tudom,
hog y a fronton a „veszélytelen” nem létező fog alom. A halál sohasem tétlenkedik.
A frontvonal halk morajlással szundít. Két mag néziumrakéta világ ítja be a terepet. A
fényüknél tisztán kivehető az orosz vonalak mög ött kanyarg ó út. A Halálsétány, íg y hívjuk,
mert holttestekkel van kikövezve. Nem véletlenül nevezik a helyet Démonheg ynek. Valójában
nem is heg y, hanem eg y jó tizenöt kilométer hosszú g yűrődés a tájban.
Elfordítom a periszkópot. Csontvázak és félig mumifikálódott tetemek mindenütt.
Mag ányosan és halmokban, vörösessárg a porral belepve. Közvetlenül előttem eg y csizma
mered elő a földből. A test többi része a föld alá van temetve. Német csizma. Valamivel odébb
eg y koponya vig yorog rám eg y orosz rohamsisak alól. Amott eg y kar, szürkészöld
eg yenruhafoszlányba burkolva. A kéz csontujjai vádlón az ég bolt felé mutatnak. Eg y fiatal jág er
fekszik eg y leszakadt ág yúkeréken. A szél bele-belekap a hajába, ami jóval hosszabb, mint amit
a szabályzat meg eng ed. A kölyök vég ig -üvöltötte a teg napi napot, és csak éjszaka halt meg .
Többen is meg próbáltak kimenni érte, de mindannyian üres hordág g yal tértek vissza. A
szibériai orvlövészek nem ismernek keg yelmet.
Bármerre fordítom a periszkópot, hullákat és testrészeket látok, a bomlás leg különbözőbb
stádiumában, az üveg es tekintetű friss halottól a felfúvódott tetemen át a csontvázig . A szél
émelyítő, édeskés bűzt sodor felém.
Elfog az álmosság , alig bírok ébren maradni. A szemhéjam ólomnehéz, eg yre sűrűbben akar
lecsukódni. Jó lenne hunyni eg yet, de nem lehet, és nemcsak azért, mert halálbüntetés jár érte.
Elég eg y óvatlan pillanat, és vég ünk van. Eg y szempillantás alatt felg öng yölítik az
árokrendszert.
A periszkóp g umijának nyomom a szemem, hog y ne tudjon lecsukódni. Vakarózom, az
ajkaimat harapdálom, a lábujjaimat tornáztatom a csizmában – mindent elkövetek, hog y ébren
tartsam mag am. Meg int vég ig pásztázom a holttesteket. Mintha többen lennének. Eg y pillanat
alatt kimeg y az álom a szememből. A félelem jég hideg vercjtékcseppjei g ördülnek vég ig a
hátamon. Rég i trükk, hog y a halottakat mag uk előtt tolva közelítik meg az ellenség es
állásokat.
Két tüzérség i g ránát robban a vonalaink mög ött, aztán eg y álcázott g éppuskafészekből
nyomjelző lövedékek csapnak ki. Eg y aknavető is akcióba lép. Aztán újra csend lesz, csak eg y
nyúl csörtet a nádas felé. A halott jág erhez érve meg áll, és meg szag olja mag ának. Hosszú füleit
előbb az orosz, aztán a német pozíciók irányába fordítja. Harcedzett veterán már ő is.
Lövés dördül, és a nyúl felbukik. Meg pillantottam a torkolattüzet, és g épiesen lövök. Látom,
hog y feldobja mag át. Eltaláltam. Ez se fog többé nyulakra lőni. Vajon ki lehetett? Hog yan élt?
Fiatal volt? Az mindenesetre biztos, hog y g árdista volt. A fanatikusok közé tartozott.
Ellenőrzöm a g éppuskát és a töltényhevedereket. Az életünk füg g tőlük. Amikor ezzel
vég eztem, meg int kinézek a periszkóppal. Valami mozog , márpedig a senki földjén a mozg ás
ellenség et jelent. Meg markolom a jelzőrakétás pisztolyt. Lőjek fel eg yet a biztonság kedvéért?
Az ösztöneim azt súg ják, hog y ig en.
Plop! Ssss! A rakéta kísérteties fehér fénybe vonja a senki földjén heverő hullákat.
Most már biztos vag yok benne. Valami nem stimmel odakint. Lerántom a ponyvát a
g éppuskáról, és lőállásba helyezkedek. Kétrét g örnyedve állok. Az orvlövészeket újfajta,
infravörös teleszkóppal látták el, már sötétben sem érezheti mag át tőlük biztonság ban az
ember.
Hosszú, izzó csíkkal seprem vég ig a senki földjét. Közben odaát se restelkednek: eg y
robbanóg olyó durran szét a közelemben. Ijedtemben a földre vetem mag am. Felkapom a
g éppisztolyomat, és a csövére akasztom a sisakomat. Alig dug om ki, máris eldördül eg y lövés.
A sisak meg perdül a feg yver csövén. Amikor meg áll, látom, hog y az oldalán lyuk tátong .
Rajtam vannak. Tudják, hog y itt vag yok. A kérdés már csak az, hog y miért akarnak annyira
lelőni. Szórakozásból, vag y hog y utat nyissanak eg y kommandó számára?
Csendben, mozdulatlanul fekszem, mint eg y riadt kiseg ér. Várok. Nem sokat látok, de a
harctéren töltött évek során a hallásom a tökélyig fejlődött. Eg y lábujjheg yen lopakodó
macskát is meg hallok. Az árok falához lapulva fekszem, csőre töltött g éppisztollyal a
kezemben. A biztonság kedvéért két kézig ránátról is lecsavarom a kupakot. Az őrjáratunk már
úton lehet, de ők is nag yon üg yelnek arra, hog y ne csapjanak zajt. Vag y még sem? Valamit
hallok. Néhány kanyarra lehetnek csak.
– Jelszó? – sipítom reszelősre száradt torokkal.
– Nem kell betojni – hallom a választ. Nem ez a jelszó, de kit érdekel, ha eg yszer Greg or
mondja.
Váratlanul Pici bukkan fel előttem, hog y a g yomromba döfje a g éppisztolya csövét.
Rémülten felkiáltok. Nem láttam és nem hallottam, hog y közeledik. Mintha a falon át jött
volna, akár eg y kísértet.
Két újonc is az őrjárattal tart. Azért jöttek, hog y felváltsanak a közelemben két őrszemet.
– Ne dug játok ki a fejeteket, vag y vég etek! – küldi el őket Heide. A kopaszokat elnyeli a
sötétség .
– Ha a kezetek közé kerülne eg y katona néni, csak kiáltsatok – szól utánuk Porta.
– Vég ig meg yünk rajta, mielőtt visszaküldenénk.
– Visszaküldenénk? – kérdezi felháborodva Pici. – Hog y érted azt, hog y visszaküldenénk? Mi
lenne akkor Raszputyinnal? Ki tudja, mikor kefélt eg y jót utoljára az a szeg ény pára!
Papa lehordja őket. Nem szereti a trág ár beszédet.
Hallom, hog y a kopaszok beszélg etnek. Hősködni akarnak, és ez nag yon veszélyes. Ha az
oroszok kint vannak „nyelveket” fog ni, íg y biztosan nem tévesztik el őket. És ki állíthatja, hog y
nem fekszenemost is odakint, a senki földjén, akcióra készen?
Túloldalt, az eg yik orosz állás felett eg y sisak jelenik meg . Kíváncsian tanulmányozom a
periszkópon át. Eg y pillanatra eltűnik, aztán meg int feltűnik, ezúttal eg y g éppuskafészek
mög ött. Feléled bennem a vadászösztön. A távcsöves puskám kéznél van, de a hatodik érzékem
azt súg ja, hog y maradjak veszteg . Van valami furcsa abban, ahog y az a sisak mozog .
Mág nesként vonz, de ug yanakkor szinte ordítja, hog y ne teg yem. Felemelem a puskám, aztán
leeng edem. A szomszédos állásban fészkelő újoncok is meg látták a sisakot, és rajtuk is
elhatalmasodott a vérszomj. Még soha nem lőttek emberre. Nem látom őket, de hallom, hog y
osztozkodnak: „előbb te lősz, aztán én. Nem, előbb én, aztán te.” Az első mély leveg őt vesz, és a
puskatusra hajtja a fejét, ahog y azt Sennelag erben tanították neki. A bajtársa türelmetlenül
várja, hog y sorra kerüljön. Ez lesz az első oroszuk. Leg alább lesz miről írni az otthoniaknak.
– Durr! – dörren a puska. A második dörrenést alig hallani, annyira eg ybeolvad az elsővel. A
sorára váró újonc nem érti, hog y mi történt: hiszen ő még nem is lőtt. Csak azt látja, hog y
valami szikrázik eg yet, és a bajtársa hanyatt vág ja mag át. Ami kor vég ül kapcsol, rémületében
felug rik. Abban a pillanatban, ahog y felemelkedett, valami forró a koponyájának vág ódik. A
sisakja elrepül, és a robbanóg olyó letépi a fél arcát.
Az ordítása hallatán riadót fújok. Az eg ész szakasz ott van pillanatokon belül. Porta még a
láng szórót is mag ával hozta.
– Mi történt? – kérdezi Papa. – Hol van iván?
– Azok a rohadék ferdeszeműek kinyírták mindkét kopaszt – felelem.
– A kis hülyék! Hát nem meg mondtam nekik, hog y ne dug ják ki a fejüket! – bosszankodik
Heide.
– C’est la guerre – sóhajt a Lég iós. – Akár lyukat is beszélhetsz a hasukba, akkor sem fog ják,
vag y inkább nem akarják meg érteni. Csakis a saját kárukon hajlandóak tanulni, de az már túl
késő.
A hullákat elszállítják, aztán mindenki visszameg y a helyére. Hamarosan már senki nem
emlékszik erre a kis közjátékra.
Eg y sétapálcát farag csálok, hog y ébren tartsam mag amat. Őrség ben mindenki sétapálcát
szokott farag ni. Némelyik ig azi műalkotás. A hátország ban szinte bármire el lehet cserélni
őket. Volhov pálca a nevük, mert ott kezdték először „g yártani” őket.
Eg y felhőnyáj vonul a hold elé, koromfekete sötétség be borítva a tájat. A feltámadó szél port
seper az arcomba a senki földje felől.
A szög esdrótra kötözött konzervdobozok meg zördülnek. Feszülten fig yelek a periszkóppal,
de persze semmit nem látok, és zajt sem hallok. Biztosan a szél volt, nyug tatom mag am.
Már csak eg y óra van hátra az őrség ből. A leg rosszabb időszakot fog tam ki. Kettőtől nég yig .
A halál óráinak hívjuk őket. Ha valami történik, ilyenkor történik. A fele azonban már letelt. Ha
valamit akartak volna, akkor már el kellett volna kezdeniük, reménykedem. Leveszek néhány
szem szedret a fűszálról, amire felhúztam őket. Porta két vödörrel is g yűjtött, és pálinkát akar
főzni belőle. Cukrunk már van, élesztőt könnyű szerezni. Már csak eg y meg felelő méretű
fazekat kell lopni a raktárból.
Kilövök eg y rakétát, hog y lássák, fig yelek. Jó dolog vég re látni, a g ond csak az, hog y ha a
mag nézium kialszik, és meg int rám borul a sötétség , még ideg esebb leszek. Ráadásul felverem
vele ivánt is. A válasz nem is marad el. Előbb puskával lőnek rám, aztán ág yú dördül. Az
árokrendszer mög ött robbannak a g ránátok, repeszdarabokkal szórva meg a fejem fölött a falat.
Eg y idő után meg int csend lesz.
Az összekötő árok felől halk neszt hallok. Eg y pillanat alatt rag adozóvá válok. Ug rásra
készen fig yelek, az érzékeim csúcsjáraton vannak. Az őrjárat lenne? Vag y eg y hülye tiszt, aki a
laktanyában képzeli mag át, és ellenőrizni akarja az őrszemeket? Voltak ilyenek szép számmal.
Ott is hag yták a fog ukat. Éjszaka az árokrendszerben bóklászni kész öng yilkosság . Von Paderről
mondjuk el tudnám képzelni. Hog y élvezné, ha valakit alváson kaphatna szolg álat közben!
Kibiztosítom a g éppisztolyt, és elhatározom, hog y ha von Pader lesz az, akkor lőni fog ok.
Úg ysem vádolnának g yilkosság g al. Nem ő lenne az első idióta, akit a sötétben lelőtt eg y
őrszem.
Most már biztos vag yok benne, hog y valaki van ott. Fémes koccanást hallok. Közelebb
lopózom. Az éjszaka fekete, mint a fene. Nem látok tovább néhány méternél. A mocsárból
vonítás hallatszik. A közelből válaszolnak rá.
– Ki van ott? – kérdezem zakatoló szívvel. – A jelszót!
Nincs válasz.
Eg y hosszú árnyék válik el az árok falától. Meg húzom a ravaszt, de a g éppisztoly
csütörtököt mond. Mielőtt bármi mást is tehetnék, az árnyék nekem ug rik, és meg markolja a
feg yver csövét. Őrültség lenne birkózni érte, amikor úg ysem működik. Eleng edem, és én is
elkapom az ő g éppisztolyát. Eg y sorozat tép bele a leveg őbe. Az eg yik g olyó letépte a
nag ykabátom g allérját. Közben eg y ütést is kapok a g yomromba, de még eg yben vag yok, és
nem adom fel. Az ág yékába lendítem a térdem. Az ellenség em tiszt, érzem a vállszíjáról.
Mag amhoz szorítom, és belefejelek sisakom peremével az arcába. Dán csóknak hívják, de nem
Dániában tanultam, hanem Sennelag erben.
A halálfélelem emberfeletti erővel tölt meg . Harapok, rúg ok, karmolok, mint eg y vadállat. A
sisakom elszáll. A g éppisztolyom sincs meg , a csizmámba dug ott kést pedig nem tudom
elérni. Az orosz tiszt mag asabb nálam, és g yors, mint eg y csík.
[45]
– Szvinya – vicsorog ja, és a tenyere élével a nyakam felé üt.
Félreug rom, íg y eg y követ talál el helyettem. Szitkozódik, mint eg y kocsis.
Másodszor is sikerül ág yékon rúg nom. Előrebukik, és én a torkába mélyesztem a fog aimat.
Vér spriccel az arcomra, de nem érdekel. Az életemért küzdök. Kétség beesetten próbálkozik, de
nem tud kiszabadulni a harapásomból. Szájzárat kaptam, mint eg y buldog . Ronda hörg és
hag yja el a száját, és a hatalmas test meg rázkódik. Kiharaptam a torkát.
A rám dőlő test mög ött újabb árnyak bukkannak fel. Eg yszerre rohannának nekem, de
beszorulnak a szűk járatba, lőni pedig nem mernek, mert a parancsnokuk eltakar előlük.
– Seg ítség ! – ordítom halálra váltan. – Iván meg támadott! Seg ítsetek!
A közelben g éppisztoly kattog .
– Dzsob tvoje maty!
– Seg ítség ! – üvöltöm teli torokból. – Seg ítség ! Iván bent van a lövészárokban!
Kimászom a halott alól, és felkapom a g éppisztolyát. Az árnyalakok felé fordítom, és lőni
akarok, a tár azonban üres. Tiszta erőből a leg közelebbi orosz arcába vág ok a Kalasnyikov
csövével. A nyomorult felüvölt és összecsuklik, de mindjárt ott is van a következő, és akkorát
sóz rám a karabélyával, hog y a g éppuska alá repülök. Mag as, sovány fig ura, NKVD-s sapkában.
Rám veti mag át, és le akar döfni a bajonettjével. Végem van, villan át az ag yamon.
Az NKVD-s lesújt, de valaki még nála is g yorsabban meg teszi ug yanezt. Az orosz a háta
mög ött tolong ó bajtársai közé esik. Ekkor akad a kezembe a g éppisztolyom. Kilököm belőle a
beszorult töltényt, és eleresztek eg y sorozatot, felnyitva vele eg y orosz mellkast. Eg y újabb
sorozat, és a feg yver meg int bedög lik.
– Szar német tákolmány – dühöng ök, mert már meg int bunkóként kell használnom az
automatát.
– Lődd vég ig az árkot! – hallom Portát.
– A sarok mög ött vag yok – kiáltok vissza. – Lőj, az isten szerelmére! Ezek kinyírnak!
Kék torkolattűz virág zik ki a sötétben. Rohanni kezdek az ellenkező irányba, és meg botlok
eg y oroszban. Halottnak nézem, pedig nag yon is eleven, csak a lövöldözés hang jára vág ta hasra
mag át. Felpattan, mint eg y acélrug ó, és felém csap az ásójával. Sikerül kitérnem, és az arcába
rúg ok. Elvág ódik, de nem hag yom abba, míg bele nem fáradtam. Ádáz közelharc alakul ki a
lövészárokban. Dühödten ütjük, rúg juk, szúrjuk eg ymást. Ilyenkor nincs idő újratárazni, ha
kifog yott a töltény. A feg yver leg feljebb bunkónak jó. Pici hang ját hallom a csatazajon át:
– Nyírjátok ki őket!
– Vive la mort! – rikoltja a Lég iós.
Porta rohan elő, Raszputyinnal a sarkában. A medve elkap két oroszt, és összecsapja a
fejüket. Ellöki a testeket, aztán elbődül, és meg mutatja félelmetes fog ait. Mintha tudná, hog y
nem hag yhatunk futni eg yetlen oroszt sem. Ha ug yanis kijutnak az árokrendszerből,
kézig ránátokkal fog nak meg szórni minket, tekintet nélkül arra, hog y vannak-e még itt
bajtársaik.
Eg y orosz g éppisztolyba botlok. Működik és töltény is van benne.
Valaki felbukkan előttem. Gondolkodás nélkül lövök, anélkül hog y tudnám, ellenség -e vag y
barát. Felüvölt és elterül. A földbe taposom a fejét. Nem kockáztatok.
Eg y orosz hang parancsszavakat kiabál. Távolodó léptek dübög nek.
– Nyírjátok ki őket, a francba! – ordítja Porta a sötétből. Kék torkolattűz tép bele az
éjszakába.
A túloldalról is lőnek.
– Elkaptam eg y pog ányt! – kiáltja Pici. – Hívd vissza a medvét, Porta, mert meg eszi a
fog lyomat!
– Sztoj, fel a kezekkel! – ug rik elém Greg or.
– Ne lőj, te hülye! Én vag yok az! Sven!
– Szerencséd van – zihálja vig yorog va. – Most akartam szétlőni a fejedet.
– Nézzétek, mit fog tam! – ráng at mag a után Pici eg y hadnag yi rang jelzést viselő óriást.
– Vannak aranyfog ai? – hajol a férfi fölé Porta. – Azt hallottam, a tisztképzőben a leg jobb tíz
kadétnak telerakják a pofáját aranyfog akkal, hog y mindenki láthassa, az elithez tartoznak.
Pici meg markolja az orosz g ég éjét.
[46]
– Nyisd ki a szád, djadja , hog y láthassuk, mi vag y. A felső tíz tag ja, vag y csak eg y szaros
stróman?
A hadnag y dühösen beleharap Pici kezébe.
– Nem tudom, hog y aranyból vannak-e a fog ai vag y sem, de élesek, az szent – törli le Pici a
vért a kezéről.
– Honnan az ördög ből bukkanhattak elő? – mormog ja Papa a periszkóp mög ül.
– Nyilvánvaló! – feleli fölényes hang on Heide. – A mocsárból!
– Na de hog yan? – csodálkozik Barcelona. – Nem látok kenut a lábukon!
– Hog y vetted észre őket? – néz rám Papa.
– Nem is tudom. Eg yszer csak itt voltak. – Letörlöm a verejtéket az arcomról. Most jön ki
rajtam az ideg esség .
– Te haraptad ki annak az NKVD-snek a torkát? – kérdezi elismerően Barcelona.
Bólintok, aztán g yorsan elfordulok, és a fal tövébe hányok.
[47]
– Pas mai, mon ami – mondj a a Lég iós, és meg vereg eti a vállamat. – Szorult helyzetben az
ember bármire képes.
– Én eg yszer eg y hülye lovat haraptam meg – jelenti be ünnepélyesen Pici. – Akkor volt ez,
amikor még a rohadt drag onyosoknál szolg áltam. Az a barom belém harapott, amikor én csak
barátkozni akartam vele. Na de eng em se kell félteni! „Harapsz, te trág yag ép? Akkor én is!”,
ordítok rá, és belemélyesztem a fog aimat az orrába. Felág askodik a rémülettől, én meg
követem, a fog aimmal kapaszkodva belé, hog y mentsem az életem. Két őrmester alig bírt
leszedni róla. Utána nem is óhajtották tovább a társaság omat. A g yalog ság hoz raktak, ahol
meg int hamar túladtak rajtam. A lovak ug yanis, amelyekkel a g épág yúkat vontatták,
rendszeresen szénalázat kaptak, ha a közelükbe kerültem. Íg y lett belőlem vég ül elátkozott
harckocsizó.
Von Pader százados tűnik fel nyikorg ó csizmájában. Még a sarkantyúját is felcsatolta, és
lovag lópálcát szorong at a hóna alatt. Meg áll előttem, szétveti a lábát, és g únyosan vég ig mér.
– Szóval mag a volt őrség ben, Jonah! Hog y a fenébe nem riasztotta a századot?
– Jelentem, uram, nem volt rá időm. Mire észrevettem őket, már az árokban voltak.
– Minek néz, ember? – hördül fel. – Azt akarja elhitetni velem, hog y az orosz untermenschék
meg tudnak lepni eg y német katonát? Vallja be, hog y eng edély nélkül elhag yta a posztját!
– Nem, uram, eg y pillanatra sem hag ytam el.
Elővesz eg y arany cig arettatartót, és tűnődve hozzáütög eti eg y illatosított cig aretta vég ét a
tetejéhez. Aztán rág yújt, és arrog ánsan a szemembe fújja a füstöt.
– Ha nem hag yta el a posztját, akkor nyilvánvalóan elaludt – jelenti ki. – Másképpen nem
juthattak volna be az untermenschék az árokrendszerbe. Gondoskodni fog ok róla, hog y ezért
hadbíróság elé kerüljön.
– Százados úr, én ig azolom, hog y ez a katona nem hag yta el a posztját és nem aludt! – szólal
meg Papa.
– Kérdeztem? – ordít rá a századparancsnok. A pálcája után kap, hog y odavág jon Papának,
de még időben jobb belátásra tér.
– Uram, ezért a szakaszért én felelek! Kötelesség em meg védeni az embereimet, ha ok nélkül
vádolják őket.
– Úg y! Szóval ez a kötelesség e! Talán még eng edélyt is kellene kérnem mag ától, ha beszélni
akarok valamelyik tróg er emberével? Nem! A mag a kötelesség e az, hog y tartsa a száját, és csak
akkor beszéljen, ha kérdezem!
– Ameddig én felelek értük, jog omban áll védelmembe venni őket – feleli villog ó tekintettel
Papa. – És nem fog om hag yni, hog y ok nélkül beléjük kössön!
– Ezennel felmentem a szakasz parancsnokság a alól. A vád: zendülés.
 – Na, most már elég , te hülye pöcs – szólal meg valaki a sötétben. – Húzd meg mag ad, vag y
kifordítjuk a seg g edet, és a füledre tűrjük!
– Ki volt az? Lépjen előre! – sipítja a rosszullét határán von Pader.
– A mocsári boszorka – kiáltja vidáman Porta. – Azt mondja, te vag y a zsánere, és alig várja,
hog y bekeneg ethesse a pocakodat iszappal.
– Az eg ész századot eng edetlenség g el vádolom! – motyog ja von Pader, és g yorsan eliszkol.
– Ezért kivég zőosztag elé kerül nek! – teszi hozzá biztonság os távolság ból.
Porta utánahajít eg y bebiztosított orosz kézig ránátot. Von Pader rémülten felüvölt, és
belevág ja mag át a sárba. Akkorát zakózik, hog y a sárlé túlloccsan az árok szélén. Nég ykézláb
mászik el a helyszínről.
– Túl messzire mentél – korholja Papa Portát. – Jó összeköttetései vannak Berlinben.
Számíthatunk rá, hog y nem fog ja annyiban hag yni a történteket.
– Na és? – von vállat Pici. – Nekünk meg a Führer mellett vannak jó kapcsolataink.
– Ki az istent ismersz te a Führer mellett? – kérdezi döbbenten Barcelona.
– Mag át a Führert, mindannyiunk apját – világ osítja fel Pici.
Von Pader az ezredparancsnokhoz siet, hog y zendüléssel vádolja az 5. századot. Vele van
Baum szakaszvezető is, mint szemes fültanú.
Hinka ezredes eg y tábori ág yon fekve fog adja őket. Szó nélkül vég ig hallg atja a rázúduló
panaszáradatot, aztán felül, és belecsúsztatja a lábát eg y pár kopott szalmapapucsba. Palaszürke
lovag lónadrág ja pecsétes és elnyűtt. Fig yelemre méltó a kontraszt a félkarú ezredes és az
eleg áns, illatozó százados között.
– Mit keres itt ez az ember? – int a fejével Baum felé az ezredes.
– Ő az én szemtanúm – feleli von Pader mag abiztos mosollyal.
– Szemtanú? Az ön szava talán nem elég g é hitelt érdemlő? Szakaszvezető, menjen vissza az
eg ység éhez! Eg y-kettő!
– De hát ő az én sofőröm! – kiáltja rémülten von Pader. Hog yan fog most ő visszamenni
testőr és autó nélkül?
– Mondja, Herr Hauptmann, hol képzeli mag át? Ki mondta, hog y mag ának autóznia kell?
Nem tudja, milyen nag y érték errefelé a benzin? Erősen kétlem, hog y az ön kényelme és a mi
háborús erőfeszítéseink között bármi összefüg g és lenne. Gyalog oljon, mint mi, közönség es
földi halandók. Ez parancs, Herr Hauptmann! – Hinka kitépi a vádiratot von Pader kezéből.
– Akkor térjünk a lényeg re. Idejön hozzám, hog y zendüléssel vádoljon eg y teljesítményei
alapján elit századot, és hadbíróság ot kérjen az eg yik leg meg bízhatóbb szakaszvezetőmre!
Mag a teljesen meg őrült? Na halljam, mit akar! Tépjük darabokra ezt a szemetet, vag y folytatni
akarja kisded játékait?
– Herr Oberst, meg kérem, hog y továbbítsa a vádiratot a hadosztályparancsnokság ra.
– Csak nem bizalmatlan velem szemben, Herr Hauptmann? – kérdezi Hinka ijesztően
kedélyes hang on.
– Követelem, hog y továbbítsa a vádiratot a hadosztályparancsnokság ra – makacsolja meg
mag át von Pader. Vég tére is mit számít eg y ezredes a berlini ismerőseinek? Eltüntetik, mint
lég ypiszkot az ablakról. Csak eg y tollvonásukba kerül.
Hinka felkapja a tábori telefont, és mag ához rendeli a seg édjét. Eg y fél perc se telik bele, és
Jenditsch főhadnag y már ott is van. Furcsállo tekintettel méreg eti a százados. Hinka ezredes
biccent neki, és meg kérdezi: – Mondja csak, Jenditsch, ki az 5. század üg yeletes parancsnoka?
– Nem tudom, uram – feleli mosolyog va a főhadnag y. – Eg észen mostanáig azt hittem, hog y
von Pader százados.
Hinka a századosra irányítja a tekintetét.
– Értsem ezt úg y, hog y otthag yta a századát anélkül, hog y az ezredparancsnokság g al
eg yeztetve kijelölt volna valakit a helyére? Értsem ezt úg y, hog y az 5. század parancsnok nélkül
tartózkodik a fronton?
– Herr Oberst… én… – hebeg i von Pader.
– Van az 5. századnak parancsnoka? Ig en vag y nem? – reccsen rá az ezredes.
– A főtörzsőrmesterem tudja, hog y önhöz jöttem a zendülés üg yében!
– Mag a nem komplett! Képes volt eg y tiszthelyettesre hag yni a századát? Halljuk, mit mond
erről Plötz hadnag y, az 1. szakasz parancsnoka?
A főhadnag y vidáman a telefonért nyúl, és az 5. századot kéri.
– Hívják Plötz hadnag yot a telefonhoz – parancsolja, amikor a kapcsolat létrejön. – Plötz
hadnag y! Hol a parancsnoka? A parancsnoki poszton, úg y g ondolja? Menjen, és nézze meg !
Jenditsch várja, hog y Plötz visszatérjen, és közben halkan fütyö részik mag ának. – Halló, Plötz!
Hog y nincs ott a parancsnok, és senki se tudja, hová tűnt? Mi tudjuk! – nevet a főhadnag y.
– Szép kis üg y! Az ezredes úr parancsa: veg ye át a parancsnokság ot az 5. század felett. Ez
minden! – Somolyog va leteszi a telefonkag ylót.
Halálos csend telepedik a kunyhóra.
Hinka az ablak előtt állva a pipáját tömi. A hadseg éd eg y lovag lóostorral játszik. Von Pader
a lábait váltog atja. Kénytelen belátni, hog y veszélyes helyzetbe sodorta mag át. Olyannyira
veszélyesbe, hog y talán még a berlini barátai sem seg íthetnek rajta. Ha a parancsnok
felterjeszti az üg yet, akár közkatonává is lefokozhatják, és még örülhet, hog y élve meg úszta.
– Kifelé! – mutat az ajtóra Hinka. – Menjen vissza a századához, és isten irg almazzon
mag ának, ha nem szolg álja a javukat! Még hallani fog rólam!
– Herr Oberst…
– Pofa be és ki innen! – mordul rá Hinka. – Vag y még mindig nem fog ta fel, hog y súlyos
kötelesség mulasztást követett el?
Von Pader százados kihátrál a kunyhóból. Jenditsch rávág ja az ajtót. Hajszálon múlik, hog y
nem veri be vele az orrát.
A százados nekivág a sötétség nek. Eg y órán át imbolyog a mezőn, és amikor a közelében
g ránát robban, úg y érzi, mintha vér öntené el a nadrág ját. De nem találták el, és nem vérrel van
tele a g atyája, hanem valami eg észen mással. Lehúzza és elhajítja. Épp fel akarja venni a
nadrág ját, amikor Porta bukkan elő a mackóval.
– Eng edélyt kérek jelenteni, uram! – vág ja mag át vig yázzba Porta. – Joseph Porta tizedes és
Raszputyin medve úton vannak az ezredparancsnokság ra az ezredes úr parancsára, uram!
– Tűnjön innen! – mondja síri hang on von Pader.
– Eng edélyt kérek meg kérdezni, uram – csapja össze a bokáját Porta. – Valami történt a
fenekével, uram, hog y eldobta a g atyáját? Kérek eng edélyt meg jeg yezni, uram, hog y a
seg g lövés roppant veszélyes sérülés. Ideküldjek esetleg eg y szanitécet, hog y bekötözze önnek,
uram?
– Semmi nem történt – inti el a százados. – Menjen a dolg ára!
Porta alig tudja mag ával csalni a medvét: Raszputyinnak nag yon nem tetszik von Pader
saját „fenekűleg ” átalakított khakinadrág ja.
– Akár hiszed, akár nem, Raszputyin barátom – mondja Porta jó hang osan, hog y von Pader is
hallhassa – , ez az ember összeszarta mag át.
 A legerősebbek a legjobbak, és csak a legjobbak maradnak életben. Ez a természet törvénye. Mi vagyunk
a legerősebbek. Mi, a német nép.

Adolf Hitler, 1940.

aug usztus 4.

Valaki erélyesen megkopogtatja Sojka SD-Obersturmbannführer irodájának az ajtaját. Sojka gyorsan

egy aktakupac alá rejti a pornómagazint, amit eddig oly buzgalommal nézegetett.
– Tessék! – kiáltja éneklő bécsi hangsúllyal.
– Heil Hitler, Obersturmbannführer? – lép be Tölle Hauptsturmführer, RSHA-s szokás szerint hanyagul a
mennyezet felé lendítve a karját.
– Nocsak, Tölle, mi szél hozta ide? Csak nem azért jött, hogy bejelentse, megnyertük a háborút? Mi hír a
nagyvilágban?
– A csapataink visszavonulnak, hogy koncentrált támadást hajtsanak végre. A nemzetiszocializmus
vasökle egy mindent elsöprő csapással fogja porrá zúzni az ellenséget? – Tölle egy rózsaszín borítékot rak
Sojka elé. – Sürgős – mosolyog, és megint tiszteleg.
Sojka kinyitja a borítékot.

GEHEIME STAATSPOLIZEI
Feladó: Staatspolizeistelle Hamburg,
Hamburg 36, Stadthausbrücke 8.
[48]
Géheim, Sofort 23. Nov. 1943.
Címzett: Reichssicherheitshauptamt,
Berlin SW11.
Prinz-Albert-Strasse 8.

„Bizonyítékunk van arra nézve, hogy Albert Wunderlich főhadnagy, valamint Kürt Weith őrmester a
[49]
Zsitomir környékén állomásozó 6. lövészezredtől dezertált és átállt a 48. orosz hadtesthez. Az StGB 91. és
99. paragrafusa értelmében minden közeli hozzátartozójukat le kell tartóztatni és ki kell hallgatni.
Mindazokat, akik cinkossággal gyanúsíthatóak, az StGB 98c és 91a paragrafusa értelmében le kell
tartóztatni és bíróság elé kell állítani, a többieket pedig túszként fogva kell tartani valamelyik erre a célra
kijelölt koncentrációs táborban.

dr. Mutter
[50]
Obergruppenführer Der Chefdes Sicherheitspolizei und des SD
 Sojka felnevet, mintha egy jó viccet olvasott volna. Vidáman tárcsáz.
– Szükségem van két személy aktáira – mondja a telefonba. – Albert Wunderlich főhadnagy és Kürt
Weith őrmester. A 6. lövészezrednél szolgáltak, krefeldi bázissal. Minden elsőfokú rokont letartóztatni és
behozni. A 91a értelmében fogva tartjuk őket. Lássanak neki, uraim, de fürgén! – Sojka erélyesen leteszi a
kagylót.
Öt órával később tizenkét ártatlan embert terelnek be az épületbe. Egyikük se tudott az eltűntek
dezertálási szándékáról.
Késő éjszaka van, mire a moabitti fogház vasajtói bezárulnak mögöttük. Egyikük sem sejti, hogy miféle
borzalmak várnak még rá.
 A KOMISSZÁR

Az EGYIK ÉJSZAKA eg y orosz kommandó elrabolta három emberünket. Köztük volt Strick
főhadnag y, a napostiszt is. Eg y kora reg g el aztán fehér zászló bukkan elő a túloldalról. Eg y
orosz őrmester kivezet eg y palaszürke eg yenruhás férfit a senki földjére, és ott hag yja.
Eg y különítmény kirohan érte. Strick főhadnag y az, keg yetlenül összeverve. A szeme helyén
két feldag adt, g ennyes seb tátong . Beszélni próbál, de csak fura, g urg ulázó hang ok jönnek ki a
torkán. A szája véres, bűzlő lyuk. Kitépték a nyelvét.
– Mon Dieu, mon Dieu! – motyog ja a Lég iós, és elhúz a fedezékből.
– Érti, amit mondok? – teszi Strick vállára a kezét Hinka. – Fel kell tennem néhány kérdést.
Válaszként bólintson vag y rázza meg a fejét. Életben van a másik két emberünk?
Strick nemet int a fejével.
– Őket is meg kínozták. – Hinka ökölbe szorított keze elfehéredik. Az arca szürke g ránit.
Strick bólint.
– Oroszok csinálták?
Strick meg rázza a fejét.
– Eg y komisszár volt?
Strick fáradtan bólint, és előrebukik. Ha nem kapja el Jenditsch, leesik a székről. Az orvosunk
ad neki eg y injekciót, íg y hamarosan meg int kihallg atható állapotba kerül.
– Beszél a komisszár németül?
A válasz: ig en.
– Nem volt olyan benyomása, hog y esetleg német? Strick bólint.
– Hallotta a nevé… – Hinka elharapja a kérdés vég ét, hiszen választ úg ysem kaphat rá. A
főhadnag y írni sem tud. Mindkét kezét darabosra törték.
Dr. Repp vég et vet a kihallg atásnak, és kórházba szállíttatja a sebesültet. Nem sokkal később
a főhadnag y öng yilkosság ot követ el. Eg y nővér az asztalon felejtette a kést, azzal vág ja fel az
ereit. Mire észreveszik, már vérben úszik az ág y.
– Elkapjuk azt a rohadék komisszárt, még ha a Kremlben bújt is el – íg éri Hinka, amikor
meg hallja a hírt. – De előtte nyelveket kell fog nunk, hog y kiderítsük, hol található.
Alig két óra múlva a felderítők elfog nak eg y idős orosz századost.
A hadosztály hírszerző főnöke, aki folyékonyan beszéli az oroszt, személyesen vallatja ki a
férfit. A százados eleinte makacsul hallg at, de amikor a hírszerző tiszt kilátásba helyezi, hog y
átadja a köréjük g yűlt, bosszúszomjas katonáknak, meg oldódik a nyelve.
[51]
– A vojenkom volt a 89. hadosztálytól – mag yarázza ideg esen g esztikulálva. – Ő a felelős a
kínzásokért.
– Mi a neve? – kérdezi a hírszerző. – Úg y tudjuk, hog y német.
– Eg ykori német tiszt, valamilyen küldetés alkalmával keveredett Oroszország ba. Nemrég en
küldték át hozzánk, hog y feg yelmet tanítson. Azzal kezdte, hog y kivég zett két
ezredparancsnokot, és hadbíróság elé állított több tisztet és katonát.
– Hog y hívják?
– Eredetileg Josef Geisnek, de amióta vojenkom, Josef Oltinnak hívatja mag át. Parancsba adta,
hog y minden orosz tisztet, akit elfog unk, a vallatása után ag yon kell lőni.
– Hol van most?
– Biztonság ban – feleli a százados. – Eg y kastélyba fészkelte be mag át az osztag ával
Olsanban.
– Köszönöm, ennyit akartam tudni – csukja be az aktát a hírszerző tiszt.
– Be akarnak menni érte? – kérdezi elhűlve a százados, és g yorsan felhörpinti a vodkát, amit
a német tolt eléje.
– Nemcsak akarunk, hanem be is fog unk!
– Felejtsék el! – nevet fel a százados. – A derék komisszár elvtársat jobban őrzik, mint eg y
börtönt. Ha a kommandójuk át is jutna a biztonság i zónán, soha nem térne vissza. Több mint
százharminc kilométert kellene meg tenniük ellenség es területen át, ahol, ha el akarnák kerülni
az utakat, mocsarakon és sűrű erdőkön kellene átkelniük.
– Hajlandó lenne seg íteni? – kérdezi a hírszerző. – Nem fog ja meg bánni. – Szivarral kínálja a
századost, és tüzet ad neki. – Ha a kommandónk elkapta Herr Oltint, ön visszatérhet az
eg ység éhez.
– Mi a g arancia erre? – kérdezi kétkedően a százados.
– A tiszti becsületszavam!
A százados időt kér. Csendben elszívja a szivart, aztán elnyomja a vaskos csikket. Az
ezrediroda írnoka kávét hoz be. A hírszerző int az írnoknak, és eg y üveg konyak is előkerül.
– Seg íteni fog ok elkapni azt a rohadékot – jelenti ki váratlanul az orosz. – Az eg yik tiszt, akit
kivég zett, a leg jobb barátom volt.
Bejelöli nekik az útvonalat a térképen, és külön felhívja a fig yelmet a jaszioldai mocsarak
által jelentett veszélyre.
– Meg kell kerülniük, még ha ez hetven kilométer kitérőt jelent is. Menjenek Grolov, aztán
Ufda irányába. Mindenképpen vig yenek mag ukkal felfújható csónakot, különben sose jutnak át
a Sznán, a Szlucsról nem is beszélve.
– És a többi folyó? – kérdezi a hírszerző. – Azok is mélyek és g yors sodrásúak.
A százados a térkép fölé hajol, és bejelöl néhány pontot.
– Ezek itt g ázlók. Őrzik őket, de általában csak eg y őr. A kommandójuknak orosz
eg yenruhát, feg yvereket és felszerelést kell viselnie. Javaslom, hog y ne küldjenek eg y
szakasznál nag yobb eg ység et. A visszaút fog ig azán g ondot jelenteni. Ha a vojenkom eltűnt, az
eg ész körzetet lezárják.
A lövészárokban állunk, készen rá, hog y kimásszunk a senki földjére. Az orosz százados és a
hírszerző ellenőrzik a felszerelésünket. Az öreg a Porta derékszíjáról lóg ó öblös francia kulacsra
mutat.
– Ettől szabaduljon meg !
– Azt akarja, hog y szomjan haljak! – tiltakozik Porta, de nincs keg yelem.
Miközben tüzérség i támadással ig yekeznek elterelni rólunk a fig yelmet, két utász átvezet
minket az aknamezőn. Mint a villám, bent vag yunk az orosz árokrendszerben, és vég zünk az
őrszemekkel. Porta alig bírja kordában tartani Raszputyint. A medve orosz eg yenruha és
mahorka szag át érzi, és nem érti, miért nem hag yjuk, hog y felkutassa őket, mint máskor.
A zárótűz velünk eg yütt halad, alaposan meg tisztítva az utat előttünk.
Túl vag yunk az első huszonöt kilométeren. Papa csak rövid pihenőket eng edélyez: még
napkelte előtt át kell kelnünk a Sznán. A tüdőm szúr, mint az istennyila. Már meg int a rég i seb.
Persze a többieket is meg viseli a tempó, arról nem is beszélve, hog y a g umicsónak dög nehéz
és nincs rajta fog ás. Eg yedül Raszputyin élvezi a „kirándulást”. Még játszadozni és fára mászni
is van ideje. Már azon se lepődnénk meg , ha virág ot szedne.
Baj nélkül átjutunk a Sznán, és bevetjük mag unkat a Lutscsaktól délre elterülő erdőbe.
Raszputyin váratlanul meg torpan, és beleszag ol a leveg őbe. A morg ásából ítélve nem tetszik
neki, amit érez.
– Pog ányok! Közel lehetnek – suttog ja Porta.
Óvatosan követjük a medvét, de ellenség nek nyomát se látjuk. A medve hirtelen
nekiiramodik, és eltűnik a fák között. Valami sötétet látunk a fenyőfák között, de fog almunk
sincs, hog y mi lehetett az.
– Lehet, hog y csak eg y farkas – mondja Porta.
Az isten áldjon meg ! – fakad ki Papa. – Most akkor várhatunk, míg a medvéd, kihajkurássza
mag át! Mikor nőssz ki vég re ezekből a g yerekes hülyeség ekből? Előbb eg y macska, aztán kutya,
disznó, és most eg y medve! Mi jöhet még ezután? Már az se lepne meg , ha leg közelebb eg y
elefántot fog adnál örökbe!
– A rég i időkben elefánttal mentek csatába, úg yhog y nem lenne okod panaszra – feleli bölcs
képpel Porta. – Az nyert, akinek nag yobb elefántja volt!
– Na és mi a francot csináltak velük? – csodálkozik Pici. – Meg zabálták őket?
– Voltaképpen harckocsinak használták őket – feleli Heide, és hosszú, zavaros mag yarázatba
kezd az elefántok hadászati felhasználását illetően.
– Gyönyörű lehetett, amikor eg y eg ész ezrednyi elefánt alatt dübörg ött a föld – réved el eg y
pillanatra Pici. – Na és honnan tudsz te erről?
– Olvastam – feleli fontoskodóan Heide.
[52]
– A Völkischer Beobachterben ,g ondolom – röhög Pici. – Ha abban láttad, akkor felejtsd el.
Eg y ig az szót nem találsz abban az újság ban!
Ordítás, morg ás hallatszik a fák közül. Ág ak reccsennek.
– Mi az ördög ez? – kérdezi riadtan Papa.
Raszputyin nem eg y farkast, hanem eg y orosz híradó őrmestert szúrt ki mag ának. Mire a
helyszínre érünk, az orosz eg y halom véres húscafat.
– A kérdés már csak az – tűnődik Papa – , hog y ki vette észre hamarabb a másikat. Mert ha ő, és
használta a rádióját…
– Kizárt, hog y követett volna minket – állítja Porta. – Raszputyin eg y kilométerről meg érzi
a pog ányszag ot.
Nos, hamarosan kiderül – sóhajt Papa, és bánatában pipára g yújt.
Késő délután érjük el a Szlucs partját. Az átkeléssel várnunk kell sötétedésig . A túloldalra
érve elrejtjük a csónakot, aztán behúzódunk a bozótba, és mély álomba zuhanunk.
Hajnalban továbbállunk. Széles ívben elkerüljük Novojeinát, és eg y széles síkság on folytatjuk
az utunkat, embermag as fűben g ázolva. Eg y orosz század halad el tőlünk nem messze. A
katonák barátság osan integ etnek, és mi vig yorog va visszainteg etünk. Lóháton ülő
parancsnokuk kíváncsian vég ig pásztáz minket a látcsövével. Raszputyin fenyeg etően
felmordul.
– Az isten szerelmére, Porta, tartsd féken azt a medvét! – sziszeg i Papa.
Újabb erdő következik. Alig érünk túl eg y dombtetőn, a medve hasra vág ja mag át, és
dühösen vicsorog ni kezd.
– Mi a fene ütött bele? – kérdezi riadtan Greg or.
 Előveszek eg y kézig ránátot, és beélesítem.
– Csak óvatosan, Sven – suttog ja Barcelona.
Raszputyin lassan előrekúszik. Porta szorosan követi. Eg y ponton a medve meg áll, és nem
hajlandó továbbmenni. Eg y hatalmas fa lombkoronáját nézi meredten.
– A szemét állatok – motyog ja Porta.
Három orosz ül a fa tetején, eg y nehéz g éppuska társaság ában. Remek pozíció, tökéletesen
álcázva. Ha nincs a medve, nem vesszük észre.
– Szedjétek le őket – parancsolja Papa – , de ne csapjatok zajt.
Porta feláll, és vidáman odaszökdécsel a fához. Pici alig bírja visszatartani Raszputyint, aki
mindenáron követni akarja, hog y meg védje.
– Üdv, elvtársak! – kiált fel Porta, és NKVD-s módra tarkóig hátratolja zöld sapkáját.
– Ki vag y? – üvölti eg y hang az ág ak közül. – A jelszót!
– Dzsob tvoje matyf – kiáltja vissza Porta. – Ez a jelszó, te sárg a majom, látod? – mutat a
sapkájára. – Vag y nem tudod, mi ez?
Eg y széles mong ol arc bukkan elő a lombok közül.
– Hülye moszkvai paraszt! – ordítja Portának. – Menj haza, és tanulj jó csitai orosz, hog y
tisztesség es ember is meg érthesse, mit mondasz!
– Inkább g yere le, te fafejű fakopáncs! – feleli teli torokból Porta. – Vag y az orrodon át
fog om kihúzni a májadat, úg y éljek!
– Mit akarsz? – dug ja ki a fejét eg y őrmester is.
– Gyere le! – feleli ellentmondást nem tűrően Porta. – Fontos üzenetet hoztam!
– Itt is hallom! – hang zik a log ikus válasz.
[53]
– Igyi szudá ! – üvölti Porta az erősebb nevében fellépő hang ján. – Davaj, davaj! A szampolit
mondani akar nektek valamit!
– Miről akar beszélni velem?
– Honnan a fenéből tudjam, djadja? Csak annyit mondott: Joszif tizedes, vonszolja oda a
[54]
seg g ét a fához, és mondja meg annak a három djuráknak , hog y beszélni akarok a fejükkel.
– Porta kárörvendően elröhög i mag át. – Hisztek istenben? Mert ha ig en, akkor máris
nekifog hattok imádkozni.
– Eg yedül vag y? – kérdezik a fáról.
– Djadja, djadja, beverted a fejed eg y faág ba, vag y mi van veled? Látsz itt valakit rajtam
kívül? De most már nincs időm tovább fecseg ni veletek. Visszameg yek aszampolithoz, és
meg mondom neki, hog y nem vag ytok hajlandóak eleg et tenni a parancsának. Daszvidania,
djurákok! – Várj eg y percet, elvtárs! – kiáltja rémülten az őrmester, és már mászik is lefelé. A két
embere követi.
Alig teszi le a lábát a földre, Porta medvéje már el is kapta, és eg yetlen ütéssel meg öli. A
mong ol annyira meg ijed a fenevadtól, hog y félrelép, és leesik a fáról. A harmadik katonának
sikerül előkapnia Tokarev típusú pisztolyát, de a Lég iós g yorsabb nála. A mong ol eltörte a
g erincét, és vér csorog a szája sarkából. A halálán van.
– Meg fog juk látog atni Herr Oltint – mag yarázza neki Porta.
– Szeretnénk meg hívni mag unkhoz. Hog y találunk el hozzá leg hamarabb?
– A vojenkom? – kérdezi erőtlen hang on a mong ol.
– Okos fiú vag y, rög tön ráhibáztál – bólint Porta. – Ő a mi emberünk!
– Ha beértek Olsanba, a harmadik ház a főutcán. Piros ház kék ablakokkal. – A mong ol vért
köhög . – Germánszki? – kérdezi utolsó erejével.
– Te látnok vag y – feleli Porta, de a másik már nem hallhatja a választ.
– Lefog adom, ezek se hitték volna, hog y eg y medve fog vég ezni velük – böki meg Pici a
g éppisztollyal a hullákat.
– Háborúban sok fura dolog történik – jelenti ki ünnepélyesen Porta. – Eg yik percben még
fülig ér a szád, aztán eg yszer csak brumm, és mindennek vég e!
– Nem tetszik nekem ez a komisszár a piros házban dolog – mereng Papa.
– Na és miért nem? – akarja tudni Porta. – Ha eg y komisszárnak van stílusa, akkor ig enis
piros házban lakik!
– Nem erre g ondoltam, te nag yokos! A százados azt mondta, hog y a komisszár eg y fehér
kastélyban rendezkedett be. Piros házról szó sem volt, és az is ig encsak valószínűtlen, hog y
otthag yta volna a kastélyt eg y ház kedvéért, bármennyire piros leg yen is az.
– Látszik, hog y nem értesz a politikához! – háborodik fel Porta. – Eg y mag ára valamit is adó
kommunista seg g fej nem fing hat naphosszat eg y kicseszett fehér kastélyban, amikor a
közelben eg y bájosan piros proli ház alig várja, hog y lefog lalják.
Eg y keskeny hídon kell átmennünk, amit két katona őriz. Felváltva a korhadt korláton
könyökölnek, és unalmukban a vízbe köpdösnek. A feg yverüket elővig yázatlanul a híd távolabbi
vég ében hag yták. Leg rosszabb rémálmukban se g ondolnák, hog y itt bármi is történhet.
Minden olyan csendes és békés. Csak a békák brekeg ését lehet hallani.
– Szása! Eldöntöttem, hog y ma éjjel meg erőszakolom Tanyát – mondja az eg yik. – Majd
holnap elmesélem, milyen volt.
– Az életedbe fog kerülni – feleli a másik. Nem jut tovább. A nyakát elvág ták. A társa is
ug yanerre a sorsra jut. Eg yikük se vette észre, hog y Barcelona és a Lég iós mög éjük lopakodott.
– Jöjj, halál, jöjj… – hümmög i szomorúan a Lég iós. – íg y jár az amatőr katona. Miért nem
tanítják meg nekik, hog y életük minden eg yes pillanata halálos veszély.
– Szép haláluk volt – jeg yzi meg Barcelona. – Még meg ijedni se volt idejük.
Bemeg yünk Olsaniba. A piros ház, ahol a vojenkom állítólag lakik, már messziről kiüti a
szemünket. Eg yetlen katona őrzi, eg y jág er, aki a ház sarkánál üldög él, és füstölt disznóhúst
csipeg et. Lustán kinyújtózik, és hang osan ásít. Az ásításnak a Lég iós fojtóhurka vet brutális
vég et.
Porta és Pici az ablakhoz lopóznak, és belesnek a sötétítők közötti résen. Eg y férfi hortyog
odabent eg y lócaszerű kanapén. A komisszár. Az asztalra hajított sapka és a köpönyeg
eg yértelműen ezt ig azolja.
– Ott van az a rohadék exnémet! Iván eg yenruhájában húzza a lóbőrt! – suttog ja Pici, és
meg vetően az ablakra köp.
– Leg szívesebben kilyug g atnám, mint az ördög az apáca szűzhártyáját pünkösdkor – húzza
elő Porta a Tokarevjét.
– El ne csesszétek nekem, fiúk, az isten szerelmére – ag g odalmaskodik Papa. – Eg y hang ot se
adhat ki!
– Csak maradj veszteg , és kötög essél mag adnak csendesen – feleli Pici. – Elég lesz
meg kopog tatni eg y kicsit a szeme közt ezzel a mázsás szovjet remekművel, és hallg atni fog ,
mint a sír.
– Jesszusom, lassítsatok már! – mondja kétség beesetten Papa. – Dobjatok a fejére eg y takarót,
de ne üssétek le, mert akkor nekünk kell cipelnünk!
– Olyan g yeng édek leszünk vele, mint a rabszolg a-kereskedők a török szultánnak szánt szűz
lánnyal – vig yorog Porta.
Miért nem nyírjuk ki most? – kérdezi Pici. – Minek annyit vesződni eg y ilyen mocskos
állattal? Úg yis kicsinálják, ha hazavisszük. Daraboljuk fel, és szeg ezzük a falra. Milyen jól
mutatna a pöcse abban a kék madaras vázában! Lefog adom, hog y olyan virág ot még nem
láttak!
– Ha valami baja esik, hadbíróság elé kerülsz! – fenyeg etőzik Papa. – Ezt a pikniket azért
szervezték nekünk, hog y élve vig yük vissza ezt a szemetet. A parancs az parancs, világ os?
– Leg alább a tökét hadd csiklandozzam meg a késemmel – próbálkozik Pici.
– Azt teszed, amit parancsoltam! – zárja le a vitát Papa.
– Miért nem írunk neki eg y meg hívót horog kereszttel, hülye szárnyasokkal meg minden?
– javasolja Porta.
– Hog y leg yen mivel seg g et töröljön? – röhög Pici.
– Hozzátok ki! – szól rájuk Papa. – Ha akarjátok, pucérra vetkőztethetitek, de eg y karcolás se
essen rajta, meg értettétek?
– Gyere – sóhajt Porta. – Essünk túl a bemutatkozáson.
Pici visszanéz az ajtóból.
– Aztán ne eng em hibáztass, ha szívrohamot kap a puszta örömtől, hog y földieket láthat!
Greg or a medvével vesződik. Raszputyin nyug talan, mint mindig , ha Porta eltűnik a szeme
elől.
Nesztelenül belopóznak a szobába. Pici tekintete meg akad eg y fél üveg vodkán. Felkapja, és
menet közben leg urítja.
– Fenékig , továris – motyog ja, és a helyére teszi az üveg et.
Ahog y Porta az alvó férfi fölé hajol, az kinyitja a szemét, és ijedten felkiált. Az ösztönei
meg súg ták neki, hog y veszélyben van. Pici lehuppan mellé, és a szájába tömi zöld sapkáját. Eg y
perc alatt g úzsba kötik.
– Csak semmi hősködés, vag y elbúcsúzhatsz a g olyóidtól – fig yelmezteti Porta.
– Örülök, hog y meg ismerhetlek, továris – vig yorog le a népbiztosra Pici. – Most eg y
kellemes utazás vár rád, haza Adolf kebelére. Valaki szeretne elcseveg ni veled.
Sietősen elhag yjuk a városkát. Picinek útközben sikerül lopnia eg y üveg paradicsomszószt.
Az erdőben meg állunk, és Papa kiveszi a sapkát a fog oly szájából.
– Mag a Oltin hadbiztos? – kérdezi Papa németül.
– Nyet, nyet, nixpanyimaju! – hang zik a rémült válasz.
– Elég a színészkedésből, fiacskám – rag adja meg a zubbonyánál Porta. – Ha az őrmesterünk
azt mondja, hog y te vag y Oltin, akkor te vag y Oltin, világ os? Vag y hülyének nézel minket?
– Tűrjük a seg g lukát a fülére – jön tűzbe Pici. – Attól majd visszatér az emlékezete!
– Nix Oltin – hajtog atja konokul a fog oly.
– Akkor hát ki az ördög vag y? – ordít rá dühösen Papa.
[55]
– Politkom Alexej Viktorovics Szinzov. Nix vojenkom Joszif Oltin!
– Anyád neve? – kiált rá Porta.
– Anna Georg ijevna Polivanov!
– Ki az istent érdekli az anyja neve? – morog Pici. – Nyissuk fel a hasát, és hag yjuk, hog y a
medve jóllakjon belőle!
– Nem akarom elhinni! Ez nem lehet ig az! – kesereg Papa. – Ilyen nincs! Ez tényleg nem
Oltin!
 [56]
– Bien sür que si, mon sergen t – nevet jóízűen a Lég iós.
– Ez a rohadék szovjet korcs leg alább bemutatkozhatott volna! – háborog Pici. – Minden
tisztesség es katona tudja, hog y ezt illik tenni, ha ellenőrzést kap az ember.
– Jól van – telepedik le a halálra rémült orosz mellé Papa. – Szóval mag a nem Joszif Oltin
vojenkom.
[57]
– Nyet, nyet – siet meg erősíteni a férfi. – Nyet hromoj!
– Talpra, te kommunista állat! – ordít rá Porta. – És ha sántítasz, az ég keg yelmezzen neked!
A fog oly eg y balett-táncos kecsesség ével járkál fel-alá az ösvényen . Porta a móka kedvéért
parádét is járat vele, táncra kényszeríti Tang óval – női szerepben persze – , fél lábon
eg yensúlyoztat-ja, és piruetteket is vég eztet vele.
– Nyet hromoj! – kiabálja a fog oly a tesztek között. – Én kicsi politkom! Vojenkom Oltin, ő nagy
disznó!
– Ig azat mond – kénytelen meg állapítani Porta. – Őszintén sajnálom, Papa, de úg y tűnik,
hog y nem a meg felelő szovjet szarba tenyereltünk bele. Ez is csak azt bizonyítja, amit már
rég óta sejtünk: ezek az ivánék nag y svindlerek!
– Lőjük térden, és akkor ő is biceg ni fog , mint a másik – áll elő az ötlettel Pici. – A Gestapo
majd szépen elmag yarázza neki, hog y ig enis ő hromoj. Nála nag yobb szarokat is meg g yőztek
már!
– Hülyeség eket beszélsz, Pici! – tolja le Papa. – Szép kis kalamajka, mondhatom! Most aztán
nyakig benne vag yunk!
– Menjünk vissza a városba, és kérjük meg ivánt, hog y cserélje ki a hibás árut – röhög Porta.
– Hog y a hromoj vinne el mindkettőtöket! – fakad ki Papa. – Csak azt tudnám, hog y minek
hallg attam rátok!
– Mert adsz a szavunkra, öreg em – vig yorog Pici. – Szeretném látni, mit kezdenél te
nélkülünk.
– Ide hallg ass, továris – veri vállon a vojenkomot Porta. – Te most nag y szarban vag y, ug ye
tudod?
– Duplán is! – teszi hozzá Tang ó. – Az elsőbe akkor lépett bele, amikor meg született.
– Ig en – mosolyog Porta – , de az utolsóba most lépett bele. Most vag y hideg re teszünk
tég ed, továris, vag y eleng edünk, és akkor a nyakunkra uszítod a bandádat. Gondolom, sejted,
hog y mi melyik meg oldást preferáljuk.
– Becsületszavamat adom, hog y nem mondok semmit! – kiáltja kétség beesetten a fog oly.
– Hát nem édes a fiú? – dörmög i Buffalo. – Komolyan volna szívetek bántani őt?
Papa leül eg y kőre, és pipára g yújt. Valamit sürg ősen ki kell találnia.
– Nincs mese, a hadbiztost haza kell vinnünk – szólal meg hosszas mereng és után. – Heide,
szedd ki belőle, hol találjuk rneg Oltint. Ma este el kell kapjuk!
– Addig én hunyok eg yet – mondja Pici. – De csak ha már tele lesz a hasam. Hol van itt a
leg közelebbi szálloda?
– Attól tartok, hog y itt olyat nem találsz – feleli Porta. – Ezen a vidéken nincsenek jó
szállodák. A szobalányokat és a szakácsokat már rég en besorozták.
– Elég a marhaság ból – szól rájuk Papa. – Néha komolyan úg y viselkedtek, mint két óvodás.
– És akkor? – von vállat Pici. – Nincs abban semmi különös. A leg több újonc seg g én még ott
a tojáshéj, még is besorozzák őket. Mért ne lehetnék akkor én is óvodás?
– Pofa be, te óriáscsecsemő! – mordul rá Papa. – A helyzetünk komolyság ot kíván.
 – Rám ne számítsatok – jelenti ki Porta, és táncolva, énekelve elindul az ösvényen.

[58]
Heimat, deine Steme ...

– Na és vele mi leg yen? – mutat a fog olyra Barcelona.

– Szedjük ki belőle az információt, aztán likvidáljuk – mondja szemrebbenés nélkül Heide.
– És g ondolom, te szeretnéd lelőni – teszi hozzá g únyosan Papa.
– Miért is ne? – nyúl a pisztolyáért Heide. – A Führer 1941-ben kiadott parancsa azt mondja,
hog y minden komisszárt és zsidót tarkón kell lőni.
– Szerencsétlen flótás! Remeg , mint a kocsonya. – Porta barátság osan meg paskolja az orosz
arcát. – Nem rosszabb, mint bárki más, még ha zöld sapkát szerzett is mag ának. Csak okos, ez
minden. Rájött, hog y komisszárnak lenni jó dolog !
A fog lyot bámuljuk. Az arca falfehér a félelemtől. Tudja, hog y nem eng edhetjük el, de azt is
tudja, hog y kell nekünk a kollég ája. Lázasan mesélni kezd a vojenkomról, ig yekszik olyan
feketének leírni a fickót, amennyire csak lehet. Íg y akar jó pontot szerezni nálunk.
– A kommunizmus és a zsidók a világ fenéje! – mag yarázza, és teátrálisan szétdobja a karját.
– Ezt nem g ondolhatod komolyan – kacag Porta. – Gondolj csak arra a sok bög yös-faros
jiddis lánykára, akik a világ ban riszálják a seg g üket. Hozz ide nekem eg y tucatot, és meg látod,
mi mindenre jók!
– Világ os a képlet. Ez az ember világ életében antikommunista volt, és Adolf a leg jobb
cimborája – röhög Buffalo.
– Eg y rohadék hazaáruló! – kiáltja meg vetően Pici. – Míg ide nem jöttünk, Sztálin seg g ét
nyalta, most meg azon mód, szarosan, az Adolfét lefetyeli! Ez undorító!
– Akasszuk fel a lábánál fog va, és hag yjuk, hog y az értelem visszacsorog jon a fejébe
– g onoszkodik Tang ó.
– Kötözzétek eg y fához – parancsolja Papa. – íg y leg alább lesz rá némi esélye, hog y
meg találják. Ha még se, az már az ő balszerencséje.
Barcelona és a Lég iós eg y fa törzséhez kötözik a férfit. Pici szerint jobban tennék, ha eg y
hang yabolyra állítanák, hog y ne unatkozzon, ha nem bukkanna rá senki.
– Üzenjek az ezrednek? – kérdezi Heide, és már szedi is elő a miniatűr rövidhullámú adót.
Papa fontolóra veszi a dolg ot.
– Kockázatos. Kiszúrhatnak minket.
– Az nem létezik – húzza ki az antennát Heide. – Rövid leszek és g yors. A túloldalon Müller
üg yel. Senki sem olyan g yors, mint ő.
Papa beleeg yezően bólint.
A rövidhullámú sávok túlzsúfoltak, különösen az eg yik orosz katonai adó rondítja az étert
erős jeleivel.
– Felesleg esen próbálkozol – sóhajt Papa a sípolás és berreg és hallatán. – Ebből a
hang zavarból képtelenség bármit is ki szűrni.
– Ezt bízd csak rám – mondja mag abiztosan Heide. Ő az eg yik leg jobb rádiós a sereg ben.
Váratlanul bejön az azonosító jelünk a sáv szélén. Az orosz katonai adó többször is beleszól,
követelve, hog y azonosítsuk mag unkat.
 – Dzsob tvoje maty, hülye vörösök! – morzézza vissza Heide. A jel új erőre kap, és most már
eg észen tisztán hallani.
– P.4-F.6.A-R. KARLA-4, jelentkezz.
– WERNER – ismétli meg Heide eg ymás után ötször, aztán démoni sebesség g el elküldi a
helyzetjelentést.
Müller Oberfunkenmeister válasza leg alább olyan g yors. Csak a leg jobb rádiósok képesek
követni ezt a tempót. Greg or, aki csak seg édtávírós, már az első mondatnál lemarad.
Törődötten összecsukja az üzenetkönyvet.
Heide kikapcsolja a készüléket, és átadja Papának az üzenet piszkozatát:
„AKCIÓT FOLYTATNI. A MEGBESZÉLT IDŐPONTBAN JELENTÉST KÉRÜNK. ÜZENET VÉGE.”
– Hihetetlen, hog y az untermenschek ilyen jó adó-vevőt tudtak tervezni – mondja elismerően
Heide, és szeretettel meg simog atja a rádiót. – Ezek a szovjet apróság ok csodákra képesek.
– Bizony, az untermenschek nag yon sok mindenre képesek, ha nag yon akarják – csap a
Kalasnyikovjára Pici. – Ki más készíthetne ilyen szépen muzsikáló balalajkát?
Az erdőben heverészünk és átszunyókáljuk a napot. A fog olytól úg y tudjuk, hog y Oltin
minden este emelkedett hang ulatban hag yja el a tiszti étkezdét. A klub eg y kastélyban
található, nem messze a várostól. Az emberünk még térképet is rajzolt nekünk, és mindent
részletesen elmag yarázott. Ezt eg yszerűen nem szúrhatjuk el.
Késő délután Papa és Barcelona átmennek a fog olyhoz, hog y meg etessék. Holtan találják.
Valaki meg fojtotta!
– Azt akarom, hog y álljon elém a g yilkos! – bömböli Papa. Na g yerünk! Hadd lássam, van vér
a pucájában?
– Gyilkos? – kérdezi mosolyog va Porta. – Csak nem sérteg etni akarsz minket, Papa?
– Bizony, ez súlyos vád – bólog at Pici. – Ezért le is válthatnánk tég ed.
– Ig en, azt mondtam, hog y g yilkos! – ordítja habzó szájjal Papa. – Mi másnak nevezhetném
azt a férg et, aki képes meg ölni eg y védtelen fog lyot? De nem baj, úg yis meg tudom, hog y ki
tette! Hárman használtok fojtóhurkot, nem ig az? Nem lesz nehéz kideríteni, hog y ki volt az a
g yáva patkány!
– Jaj, de meg ható! – veti oda g únyosan Pici. – Na és ki fog seg íteni neked? Vag y úg y akarsz
[59] [60]
eljárni, mint Csínom Paul , aki az eg ész Kripóval az otthon felejtett pártjelvényét
kerestette? Ha ig en, rám ne számíts.
– Az élet oly g öröng yös – sóhajtozik Porta. – És az a szeg ény pog ány fiú többé már nem
bukdácsolhat rajta. – Színpadias hüppög éssel beletörli a szemét koszos zsebkendőjébe.
– Hülye vag y, fiam – morog ja Papa, és bánatában teletömi a száját bag óval.
– Komisszár volt, a nemzetközi zsidóság kiszolg álója – jelenti ki Heide. – Meg érdemelte a
sorsát!
– Fog d be azt a mocskos pofádat! – ordít rá paprikavörös fejjel Papa. – Eng em nem érdekel,
hog y mit parancsolt a Führered, akkor is hadbíróság elé állítlak, ha te voltál!
Hog y értsem azt, hog y a Führerem? – kérdezi fenyeg ető hang on Heide. – A te érdekedben
remélem, őrmester, hog y a Führert eg yben a te vezérednek is tekinted.
Papa villog ó tekintettel Heide szemébe néz.
– Te szavaztál rá. Én nem.
– Érdekes lesz hallani, mit szól hozzá az NSFO, ha elmesélem neki – feleli Heide, és dühösen
farig csálni kezd eg y faág at Porta felszeletel eg y hosszúkás orosz kenyeret. Tűz felett
meg pirítjuk, meg kenjük paradicsomszósszal, és fokhag ymát szórunk a tetejére. Fenség es
eledel.
– Ez volt a vörös spanyolok titkos feg yvere a polg árháború alatt – mondja teli szájjal
Barcelona.
– Nem csoda, hog y alulmaradtak – nevet Porta.
A hold már mag asan jár, mire felkerekedünk. A falevelek ezüstként csillog nak selymes
fényében. Eg y kutya ug at a távolban, feling erelve Raszputyint. Mint mindig , most is ők
haladnak az élen Portával.
Különös, de nincsenek útlezárások a város körül – talán mert elképzelni sem tudják, hog y
támadás érheti őket. Még rendőrség i őrjáratokat se látni az utcákon.
Előbb eg y éneklő társaság előtt trappolunk el, aztán eg y őrnag y mellett. Nem jelent g ondot
az oroszok díszlépését utánozni: az orosz katonai szabályzat szinte betűről betűre meg eg yezik a
miénkkel, még a menetelés is ug yanaz a majomparádé.
Porta kiszúr két teherautót. Eg y udvarban parkolták le őket.
– Fog laljuk le. Jól fog nak jönni a visszaúton.
Pici közelebb tipeg , és beles az udvarba.
– Csak ketten őrzik, és mindkettő alszik – suttog ja. – Nem jelenthet g ondot kicsinálni őket.
– Akkor teg yétek – eg yezik bele Papa. – De csendben, az istenért!
Két másodperccel később már mindkét hadtápkatona halott. A fojtóhurkok g yors és csendes
munkát vég eztek. Eg y kútba dobjuk a holttesteket. Kitoljuk a teherautókat az udvarból; csak
akkor indítjuk be a motort, amikor már mindkettő az utcán van.
Nyaktörő sebesség g el robog unk vég ig az utcán, de senki nem törődik velünk. Az
oroszoknak ilyen a vezetési stílusuk, itt ez a természetes. Váratlanul eg y laktanya udvarán
találjuk mag unkat. Eg y NKVD-s siet elénk várakozóan vig yorog va. Azt hiszi, rabokat hoztunk,
de csalódnia kell.
– Mit keresnek itt? – kérdezi savanyú arccal.
– Oltin vojenkomot keressük – feleli Porta. – Meg tudná mondani, hol találjuk?
– Hová valók vag ytok? Fura nyelvjárást beszélsz. Nem vag y tbiliszi, az biztos.
– Karéliai – nevet Porta. – Az anyám finn kurva volt, az apám meg orosz jávorszarvas!
– Úg y is nézel ki, pajtás! – derül fel az NKVD-s, és meg mutatja nekünk, merre találjuk a
kastélyt.
– Mi is ma este a jelszó? – kockáztat Porta. – Tudod, karéliai zabig yerekek vag yunk, könnyen
kimeg y a fejünkből az ilyesmi.
– Tarakan, neked pedig azt kell felelned, hog y papojka.
– Jópofa, mi? – röhög Porta. – Sok svábbog ár van errefelé, hog y éppen ezt találtátok ki
jelszónak?
– Nincs – feleli az NKVD-s. – Ahog yan parti sem! – Cig arettával kínálja Portát.
Porta cserébe odanyújtja a kulacsát. A férfi jóízűen meg húzza a vodkát. Kitolatunk az
udvarból, és a kastélyhoz hajtunk. Az épületet övező parkban állítjuk le a teherautókat,
hatalmas org onabokrok fedezékében.
Porta a vállára veti a Kalasnyikovját, a szemére húzza kerek orosz rohamsisakját, és ing atag
léptekkel a kastély lépcsője alatt álldog áló őr felé veszi az irányt. Heide és a Lég iós a fal mentén
az orosz mög é lopakodnak. Az orosz nem veszi észre őket, mert Porta éneke leköti a fig yelmét:
 Szonsze nyisenko szpisu
do tebe, vecsir blisenko,
[61]
lecsu do tebe …

Porta focizni kezd eg y tobozzal. Odalövi az őrnek, aki „leveszi” a lábával, és barátság osan
visszapasszolja. A következő pillanatban az orosz halott. A Lég iós meg várja, míg elmúlik a
ráng atózása, aztán leveszi a hurkot a nyakáról, és Heidével a bokrok közé vonszolja a hullát.
Kiürítik a zsebeit, ami használható, azt elrakják.
– Idióták – motyog ja a Lég iós. – Amint a hátuk mög ött hag yják a frontot, meg szűnik bennük
minden veszélyérzet.
Porta átveszi a halott őr helyét, de az árnyékba húzódik, nehog y rájöjjenek, hog y nem az áll
ott, akinek kellene.
A kastély toronyórája elkong atja az órát, és eg y rövid dallamot játszik.Tisztek zajos csoportja
jön ki a kastélyból. Eg yikük meg botlik, és leg urul a lépcsőn.
– Mi az, Nyikolajevics? Nem bírod Oltin elvtárs pezsg őjét?
Porta a vállára veti a g épfeg yverét, és feszes vig yázzba vág ja mag át.
Eg y zöld köpenyt viselő tiszt hanyag ul a sapkájához lendíti a kezét, a többi azonban üg yet
sem vet Portára. A pálinkától és fokhag ymától bűzlő csoport eltűnik eg y hosszú melléképület
mög ött.
– Részeg disznók! Untermenschek! – dünnyög i meg vetően Heide. Az eg yik teherautó alatt
fekszik, készenlétbe helyezett könnyű g éppuskája mög ött.
Porta letép eg y almát a közeli fáról, és hang osan ropog tatni kezdi.
– Ez meg őrült! – bosszankodik Papa. – Nag yobb zajt csap, mint eg y répát zabáló marha!
Nég y katonalány fordul ki a klub ajtaján. Az eg yikük felemeli a szoknyáját, és a falhoz
kuporodik. Vidám csobog ás hallatszik.
– Szűzanyám… – kiáltja suttog va Pici. – Hadi puncik! Vig yük mag unkkal őket a hromojjal
eg yütt!
A lányok meg állnak Porta mellett, és incselkedve körbetáncolják. Mindenféle földi jókat
íg érnek neki arra az esetre, ha otthag yja a posztját, és velük tart.
– Istenem, add, hog y ellenálljon a kísértésnek – fordítja Papa a tekintetét az ég felé.
– Jézusom – nyög fel Pici, amikor az eg yik lány Porta lába közé nyúl, és elég edetten
felsikolt. – De szívesen bevág nám a lábuk közé a nyeles tojásg ránátomat!
Újabb tisztek jönnek ki az ajtón, mire a lányok ijedten elrebbennek. Eg y kutya van velük. Az
állat meg áll, és felénk szag ol, majd hang osan morog ni kezd.
Az eg yik teherautó vezetőfülkéjébe zárt Raszputyin izg atottan ug rálni kezd, és a fog ait
vicsorítja. A leng éscsillapítók nyikorg ása csak még jobban feltüzeli a kutyát. Közelebb
merészkedik, de a g azdája visszahívja.
A tisztek közül az eg yik vég ig méri Portát, majd közli vele, hog y nem szeretné leg közelebb
ekkora hajzattal látni – az orosz katonák haja néhány milliméteresre van nyírva.
– Atyám… – verejtékezik Papa – …leg alább tíz évet öreg edtem.
– Izg is, mi? – lelkendezik Pici. – Úg y hülyítjük ivánt, ahog y nekünk tetszik. Ha tudnák, hog y
kivel van dolg uk!
– Akkor kecskebog yót szarnának ijedtükben – röhög i el mag át Greg or.
 – Na és meddig fog unk itt dekkolni? – kérdezi türelmetlenül Pici. – Ha rajtam múlna, én
már rég en bent lennék, és kinyírtam volna őket az utolsó szálig .
– Próbáld meg , és te leszel az, akit kinyírnak! – sziszeg i Papa, és mérg ében meg tömi a
pipáját.
A szél felerősödik. Felhők takarják el a holdat, teljessé téve a sötétség et.
– A németek istene leg yen velünk – suttog ja Barcelona.
– Még jó, hog y velünk van. Leg alábbis ez áll a derékszíj csatján – vihog Buffalo.
Meg int nyílik a klub ajtaja, és ezúttal is tisztek csörtetnek le a lépcsőn. Az eg yikük, eg y
alacsony, vékonyka hadnag y letolja Portát koszos bakancsa és hosszú haja miatt.
– Reg g el jelentkezzen nálam két óra büntetőg yakorlatra? – énekli a hadnag yocska. – Mi a
neve?
– Szerpelin közleg ény, elvtárs! – hadarja Porta, és bokázik eg yet.
– Nem fog om elfelejteni – íg éri a hadnag y, és faképnél hag yja.
– De még mennyire, hog y ig en – röhög a markába Greg or.
– Kezd elzsibbadni a lábam – panaszkodik Barcelona.
– Én pedig eg y kövön fekszem – teszem hozzá.
– Vedd ki! – javasolja ásítozva Greg or.
– Vag y mássz le róla – mondja ing erülten Papa.
Ahog y leg urulok a kőről, elejtem a g éppisztolyomat. Elég nag y zajt csap, de szerencsére
csak eg y madarat sikerült meg ijesztenem vele. Na meg a többieket, akik szidnak, mint a
bokrot, és mindenféle g únynévvel illetnek. Eg yedül Pici röhincsél. Őt sosem az érdekli, hog y
mi történik, csak az, hog y történjen valami. A szerencse fiának tartja mag át, akinek soha semmi
baja nem eshet.
Raszputyin ideg es. A szélvédőt nyomkodja, mindjárt kitöri. Porta helyett Greg ornak kell
odamennie hozzá, hog y meg nyug tassa.
Hosszú, eseménytelen percek következnek. A kastélyból zene– és énekszó hallatszik, valahol
eg y kutya vonít. Eg y őrjárat trappol tova az úton.
Porta unalmában fel-alá járkál, aztán kiszúr eg y macskát, és mag ához édesg eti. A cica
odasündörög , és a lábához dörg ölőzik. Porta az ölébe veszi és simog atni kezdi.
– Én meg fojtom, ha meg tartja azt a macskát! – dühöng csendesen Papa.
– Pedig nag y szolg álatára lehetne a német hazának – vig yorog Pici. – Átnevelnénk, hog y
ug yanolyan jó náci leg yen, mint Július. Kivernénk belőle a kommunista ideológ iát, és betéve
meg tanítanánk neki a Mein Kampfot. Biztosan nag yon bírná…
A távolból tankok dübörg ése hallatszik. A zajból ítélve elég nag y lehet a mozg olódás, de a
jelek szerint a tiszti klubban mulatókat nem érinti. Az ablakok tárva-nyitva, vakító fény ömlik a
parkra, mintha az elsötétítés itt ismeretlen fog alom lenne.
Izg atott női sikolyok hallatszanak, aztán nevetés és harmonikaszó. Súlyos csizmás lábak
orosz táncot ropnak a parketten. A nők meg int felsikítanak.
– Most tépik le róluk a ruhát – mondja csillog ó szemmel Pici. – Nincs annál mókásabb, mint
amikor eg yetlen nag y kupacba g abalyodnak a padlón, és csak a le-feljáró csupasz seg g eket
látni.
– Reménytelenül ocsmány vag y – mordul rá Papa. – Te tényleg nem bírsz másra g ondolni?
– Ha eg yszer azt csinálják! Ha nem hiszed, menjünk oda és nézzük meg . Imádok kukkolni!
– Ja, azt én is – röhög Buffalo. – És ha a pog ányok meg unták, beszállunk mi is!
– Azt hallottam, hog y az orosz spinék felül szeretnek lenni – mondja Pici. – Ha beleshetnénk,
akkor eg yszer s mindenkorra tisztázhatnánk ezt a kérdést!
Irig ykedve bámuljuk Portát, aki eg y nyitott ablak előtt áll és csendben szemlélődik. Eg y
pillanatra felénk néz, és elismerően csettint a nyelvével.
– Nem g ondolod, hog y még iscsak meg kellene nyesnünk eg y kicsit ezt a ruszki-német
komisszárt? – kérdezi reménykedve Pici.
– Nem? – jelenti ki kateg orikusan Papa.
Mintha évszázadok óta ott lapítanánk. A vég tag jaim zsibbadtak, a testem többi része meg
viszket, mintha hang yabolyba feküdtem volna. Amikor már úg y érzem, nem bírom tovább, eg y
bag oly vészjóslóan elhuhog ja mag át a közeli fa tetején, és minteg y vég szóra eg y mag as,
tag baszakadt férfi jelenik meg a lépcső tetején. Hosszú köpeny leng i körül, a feje tükörsima.
Eg y katona rohan utána alázatosan hajbókolva, kezében a tiszt sapkájával és pisztolytáskájával.
[62]
– C’est lui? – jelenti ki a Lég iós. – És ezúttal biztos!

Nach der Tür zur Hintertreppe, auch an

Hintertür bekannt, lebt im Haus ein
schwarzer Kater, der dort seine
[63]
Wohnstatt fand.. .

énekli németül a komisszár.

– Ha kandúr kell neki, hát azt meg kaphatja – morog ja Greg or eg y cig arettacsikket
rág csálva.
A komisszárnak meg g yűlik a baja a lépcsőkkel. Az elfog yasztott alkohol nem tett jót az
irányérzékének, íg y nemcsak lefelé lépdel, hanem időnként visszafelé is. Hirtelen meg áll – már
amennyire tud eg y helyben állni – , és elröhög i mag át.
Porta előcsörtet az ablak alatt, a bokrok mög ül, és zajosan vég ig trappol a kavicsos ösvényen.
Közben a rohamsisakjával zsong lőrködik.
– Mi a fenét csinálsz, te kutya, te! – bömböl rá a komisszár. – Részeg vag y, te zabig yerek,
vag y mi?
– Dzsob tvoje maty, apukám – feleli Porta.
– Sztoj, te koszos disznó, te! – ordítja a komisszár.
– Dzsob tvoje maty – ismétli meg Porta.
– Sztoj! – bődül el a komisszár, és életveszélyesen botladozva lerohan a lépcsőn. – Sztoj, te
büdös mong ol fattyú! Ezt még meg bánod, te! A leg sötétebb vlag yimiri zárkában fog sz
elrohadni!
Porta meg áll a szakasz számára rejteket adó org onabokrok előtt. A komisszár odabotorkál.
– Te átkozott kalmük hiéna, mit képzelsz mag adról, mi?
– Nyug i, apukám, nyug i – feleli Porta, és a férfi g yomorszájának nyomja a g éppisztoly
csövét.
– Mi a… – A többit elnyeli a vastag köpeny, amit hátulról a fejére hajtanak. Két vaskos kar
szorítja abroncsba a mellkasát.
– Most pedig hazaviszünk, eltévedt bárányka – vig yorog Pici. – Haza a te drág a német
szülőhazádba!
 A komisszár kétség beesetten kapálózik. Greg or és Barcelona elkapják a lábát, és kirántják
alóla a talajt. Pici, aki eg y pillanatra sem eng ed a szorításból, rázuhan a fog olyra.
– Csak óvatosan! – könyörög Papa. – Meg ne fojtsd nekem időnap előtt!
Porta előkapja a Tokarevjét, és tarkón nyesi vele a komisszárt.
Hátrakötözzük a pasas kezét, hurkot vetünk a nyakára, hog y ne leg yen kedve ficánkolni, és
felhajítjuk az eg yik teherautó hátuljába, mint eg y zsák krumplit. Pici ráül. Porta beindítja a
motort, halálra rémítve a környező fákon szunnyadó varjakat.
– Ha ezt élve meg ússzuk, minden vasárnap misére fog ok járni – fog adkozik Papa.
– Biztos, hog y ő a meg felelő komcsi? – kérdezi ag g odalmasan pislog va Pici. – Mer’ van
annyi belőlük, mint a szemét!
– Ő az vag y sem, nekem mindenesetre az utolsó – szög ezi le Greg or.
– Gond eg y szál se, fiúk – mondja Buffalo. – Úg y biceg ett, mint eg y háromlábú kecske. Ő lesz
az a hromoj főszer.
– De nag yon fog örülni, ha újra a sajátjai közt lehet! – vihog Barcelona.
A második teherautó szorosan a nyomunkban van, a Lég ióssal a kormánynál. Porta is úg y
vezet, mint eg y eszelős. Két kézzel kell kapaszkodnunk, hog y ki ne essünk.
Miután Juratyiskit is mag unk mög ött hag ytuk, Porta a főútról eg y kátyús mellékútra
kanyarodik. A sebesség ből persze nem vesz vissza.
– El fog od törni a rohadt teng elyt! – ordítja Papa, és a g éppisztoly ag yával meg döng eti a
vezetőfülke falát. Porta úg y tesz, mintha nem hallaná, és még jobban beletapos a g ázba.
Raszputyin fél mancsával Portát öleli, és a nyakát nyalog atja. Örül, hog y visszatért a g azdi.
Papa dühében betöri a fülke hátsó ablakát.
– Lassíts, te nag yon hülye, vag y kinyírsz minket itt hátul!
– És akkor? Előbb-utóbb úg yis meg haltok, mit számít az a kis idő? – Azzal rátapos a
fékpedálra, felkenve minket a fülke falára.
Három orosz csendőr állja el az utunkat. Géppisztolyokat szeg eznek ránk, és eg y piros
lámpát leng etnek.
– Hajts át rajtuk! – parancsolja hirtelen elhatározással Papa.
Porta g ázt ad, és a behemót csapatszállító jármű előreug rik.
Mindhárom csendőrt telibe találjuk. Az eg yik felkenődik a szélvédőre, ahonnan lecsúszik, és
a kerekek alá kerül. Három zökkenés jelzi, hog y áthajtottunk rajta. A másik kettő az út szélén
fekszik.
Szélsebesen szág uldunk vég ig a keskeny heg yi úton. Eg y rozog a híd következik. Dülöng él,
recseg és ropog alattunk, de nem esik szét. A Lég iós habozás nélkül követ minket, és ő sem
lassít. Szerencsére, mert alig érnek át a túloldalra, a híd összeroskad mög öttük.
– Eg y kis szerencsén múlik az eg ész – vig yorog elég edetten Pici.
Hamarosan kiérünk eg y főútra, ahol Porta lefékez.
– Hol az ördög ben vag yunk?
Papa szétnyitja a térképet.
– Természetesen rossz irányba jöttünk! – feleli dühösen. – Mi a fenének kell ennyire
hajtanod? Majdnem bevittél minket Rakovba! Vissza kell fordulnunk!
– Vissza? – kiált fel rémülten Greg or. – Én aztán nem!
– Leg alább húsz kilométert kell visszafelé mennünk – folytatja Papa. – Aztán, ha elértük
Gavját, rákanyarodunk a lidai útra.
A g ond az, hog y valahol ott lesz az az ellenőrzési pont, amiről a százados beszélt. Át fog unk
szág uldani rajta, ahog y az előbb is tettük. Zöld sapkások őrzik, de nincsenek nehézfeg yvereik.
Szóval lehet, hog y meg ússzuk.
– És hazaérünk a habos kávéra? – kérdezi Porta.
– Pofa be! – mordul rá Papa. Visszamászik a teherautóra, és int, hog y indulhatunk.
Áthajtunk Volozsinon, majd Ivjén anélkül, hog y eg yetlen lelket is látnánk. Már világ osodik,
amikor elérjük a lidai kereszteződést.
– Olyan balalajkakoncertet adunk elő nekik, hog y eláll a léleg zetük – készíti elő Pici a
Kalasnyikovját.
– Ne ig yál előre a medve bőrére – fig yelmezteti Papa. Alig hallg at el, Porta rátapos a fékre,
és kipattan a vezetőfülkéből. Felnyitja a motorháztetőt, és úg y tesz, mintha szerelne valamit.
– Mi a fene történt? – suttog ja Papa.
– Maradjatok veszteg ! A fél Vörös Hadsereg et a környékre vezényelték, és nem nehéz
kitalálni, hog y kiket keresnek.
Papa óvatosan kiles a látcsövével.
– Ezek riadót fújtak! Nég y tankot látok a ház mög ött. Épp felénk fordítják az ág yúikat. El kell
tűnnünk innen. Meg tudsz fordulni?
– Komolyan kérded? – vág ja be mag át a vezetőfülkébe Porta. – Kapaszkodjatok!
– Hol az istenben vannak a többiek? – néz ki hátul Barcelona.
– Meg álltak a kanyar előtt – feleli Tang ó. – Ők még időben észrevették a pog ányokat.
– Ezt nem fog játok meg úszni, fasiszta disznók! – fröcsög i a komisszár.
– Kérdezett valaki? – vág ja g yomorszájon Pici. – Tartsd a szád, vag y odaadlak reg g elire a
medvének!
– Ezt nem fog juk meg úszni – motyog ja Barcelona, amikor Porta lassan előreindul a
teherautóval. – Amint fordulni próbálunk, szétlőnek minket!
– Velem nem történhet semmi rossz – jelenti ki mély meg g yőződéssel Pici. – Nekem boldog ,
fájdalommentes halált jósoltak. Felőlem aztán lövöldözhetnek, amennyit csak akarnak!
– Fordulj már meg , az ég szerelmére! – könyörög Papa.
– Még nem. Ha most csinálom, akkor tolatni kell.
Pici átles Porta válla fölött.
– Nyüzsög a hely a zöld sapkásoktól. Ha ezek elkapnak minket, fasírtot csinálnak belőlünk.
– De előbb még kinyomják a szemeteket – íg éri a komisszár.
– Miután mi felvág tuk a hasadat – teszi hozzá Pici, és a férfi ajkához nyomja borotvaéles
rohamkését. – Felvág unk szépen hosszában, aztán pedig keresztben, hog y meg leg yen a
szimmetria, és a nyakad köré akasztjuk a karjaidat, hog y ne kelljen többé nyakkendőkötéssel
bajlódnod.
Eg y tank g urul elő a ház mög ül, és keresztben meg áll az úton.
– Ezek a majmok azt hiszik, hog y át akarunk szág uldani rajtuk – vig yorog Porta. – Látom,
észben itt is hiány van.
– Úg yis szétlövik a seg g eteket! – mondja kárörvendően a komisszár.
– Na ide hallg ass, te kommunista átok! – böki mellkason Pici. – Mondok én neked valamit!
Ha kicsináltunk tég ed, felkeressük a szülővárosodat, és meg látog atjuk a jó édes anyádat.
– Személyesen fog lak elintézni! – íg éri lila fejjel a komisszár.
– Hülyeség eket beszélsz – veti oda Pici. – Öt nap múlva hulla leszel. Eg y szép német kötél
vég éről fog sz lóg ni, hollókkal a válladon!
Porta eg yesben araszol előre. Rátapadok a g éppuskára, és várom, hog y mi lesz.
 – Kapaszkodjatok! – ordítja Porta, és oldalra rántja a kormányt. A motor felüvölt.
Lerobog unk az útról a mezőre, ahol kis híján felborulunk, de aztán már meg int az úton
vag yunk, és szág uldunk a kanyar felé.
– Tűz! – kiáltja Papa, és három g éppuska szórja az áldást a meg lepett NKVD-sekre. Néhányan
elbuknak, de mielőtt még a maradékot is kiirthatnánk, hatalmas dörej hallatszik, és eg y
ág yúlövedék szakítja fel előttünk az utat.
Eg y másik tank is ránk lő, vag yis mellénk, és aztán már jön is a kanyar. Olyan g yorsan
szág uldunk, hog y két keréken vesszük be.
Tíz kilométerrel odébb Porta rákanyarodik eg y fűvel benőtt erdei útra, és meg áll a fák
között. Nem sokkal később a tankok elcsikorog nak mög öttünk Osmiana irányába.
– Menjünk tovább – parancsolja Papa.
[64]
Alig meg yünk néhány kilométert, eg y „Holló ” támad ránk az út felől. Zuhanórepülésben
közelít felénk, és amikor már olyan közel van, hog y tisztán ki lehet venni a pilóta arcát, ledob
két bombát. Szerencsére mi is mozg ásban vag yunk, íg y azonkívül, hog y meg telik a szánk
porral, komolyabb bajunk nem esik.
– Ez a seg g fej rádiókapcsolatban áll az NKVD-vel – kiáltja Porta. – Mindjárt a nyakunkon
lesznek!
– Kinyírom a rohadékot! – üvölti Heide, és az ég felé fordítja a g éppuska csövét.
– Mit akarsz ezzel a parittyával? – kérdezi becsmérlőén Greg or. – Nem tudtad, hog y a Hollók
törzse g olyóálló?
– A pilótafülkében ülő untermensch viszont nem – feleli Heide.
A Holló meg int nekünk támad, ezúttal az ellenkező oldalról.
Heide tüzet nyit. Golyók szikráznak a g ép orrán és oldalán, aztán újabb két bomba robban,
ezúttal előttünk. Heide lő, mint eg y őrült, de nem sikerül eltalálnia a pilótát.
– Még eg y hülye, aki csak lő, de nem talál célba! – dühöng Porta. – És mi még azt kérdezzük,
miért van lőszerhiány!
A Holló elhúz, mi pedig tovább zötykölődünk. Az út az erdő körül vezet tovább, olyan mag as
fűben, hog y alig látni tőle valamit. Tankok sehol, és a repülő zúg ása is elhalt. Már éppen
felléleg eznénk, amikor eg y hatalmas árnyék vetül fölénk. A Holló tért vissza. Kikapcsolt
hajtóművel suhan át felettünk, és bombákat dob. A repeszek hatalmas lyukakat ütnek a két
teherautó oldalán. A fák közé menekülünk.
– Szedjük le azt a szemetet! – sziszeg i Papa.
– Ott jön! – mutatja Porta.
Mindhárom g éppuskából tüzet nyitunk, és ezúttal valamelyikünknek sikerül eltalálnia a
pilótát. A g ép felág askodik, majd hirtelen zuhanni kezd, és a fák közé csapódik. Hatalmasat
robban, narancssárg a láng oszlopot lövellve az ég felé.
– Eg y kommunistával kevesebb – állapítja meg elég edetten Heide. Minket se bánt a
lelkiismeret. Nincs olyan köztünk, aki ne g yűlölné a Hollókat.
– Fel a platóra, és nyomás! – parancsolja Papa. – Most már tudni fog ják, hol vag yunk.
Az út visszakanyarodik az erdőbe, de a fű nem akar eltűnni.
– Reméljük, hog y nincsenek kidőlt fák az úton – motyog ja Porta.
– Különben akkorát fog unk bukfencezni, hog y az cirkuszi mutatványnak is elmenne – teszi
hozzá Buffalo.
A Szehcsara mentén haladva meg kerüljük Szelvát, és hag yjuk, hog y elnyeljen minket a
bialoviejeri erdő. Az út itt szinte járhatatlan. A szederbokrok olyan sűrűn összenőttek, hog y
szabályos alag útban haladunk. A sötétzöld félhomályban eg y vaddisznócsorda szalad át
előttünk. Pici közéjük akar lőni, de Papa meg tiltja neki.
– Ennyire hülyék azért nem lehettek! – fakad ki, amikor Pici pártjára állunk. – A Vörös
Hadsereg másik felét is a nyakunkra akarjátok hozni?
Eg yre lassabban haladunk. Folyamatosan hatalmas g ödröket kell kerülg etnünk, és az út is
eg yre meredekebb. A motorban bármelyik pillanatban felforrhat a hűtővíz.
Eg y pillanatra meg állunk fülelni. Távoli motorzaj hallatszik: a tankok a nyomunkban
vannak.
– Az a szemét tényleg rádiókapcsolatban volt velük – mondja Tang ó ideg esen vakarózva.
– Szar üg y – néz a zaj irányába Pici.
– Most elkapnak titeket! – szólal meg kárörvendőn a komisszár. – Akkor csesztétek el,
amikor az erdőt választottátok!
– Pofa be, rohadék áruló – böki meg a késsel Pici – , vag y pástétomot csinálok a májadból!
– Majd meg látjuk, hog y ki csinál a másikból pástétomot? – vág vissza a komisszár.
– Papa, hadd nyírjam ki ezt az állatot! – kiált hátra Porta.
Papa nem válaszol.
A tankok most már a teherautót is túldübörg ik. Hamarosan a nyakunkon lesznek.
– Nem tudsz g yorsabban menni? – kérdezi Buffalo.
– De ig en – feleli Porta – , csak akkor elhag ylak titeket.
– Mikor érünk má’ haza? – kérdezi Pici.
– Sokára – hallatszik Papa komor válasza.
Porta hirtelen akkorát fékez, hog y mindannyian eg y kupacba borulunk. Eg y szakadék szélén
állunk.
– Eddig és nem tovább – sóhajt Papa.
Kézig ránátokkal és lőszerrel pakoljuk fel mag unkat. Szerencsére mindkét teherautón van
automata töltő, íg y a tárainkat is pillanatok alatt felfrissíthetjük.
– A fák közé! – parancsolja Papa. – Szétszóródni!
Porta és Tang ó körbelocsolja benzinnel a teherautókat. A kannákat a vezetőfülkékbe hajítják,
és ők is fedezékbe rohannak. Épp jókor, mert már fel is tűnt az első tank orra a kanyarban. Rég i
Landsverk 30-as.
– Ezt meg honnan az istenből szerezték? – csodálkozik Papa. – Ha jól tudom, a leg utóbbi svéd-
orosz háborúban a tankok még sehol sem voltak…
– A finn-orosz konfliktus idején viszont már ig en – feleli a mindentudó Heide. – A Njeland
drag onyosezred kapta őket kipróbálásra.
Két BA-64-es is feltűnik. Szorosan eg ymás mellett haladnak, azt bizonyítva, hog y a
személyzetük tapasztalatlan. Valamivel lemaradva mög öttük eg y Humber Mk Il-es csikorog . Ez
a leg veszélyesebb mind közül. A Humber tornyán kivág ódik a csapóajtó, és eg y tiszt dug ja elő a
fejét. Nyilván azt hiszi, hog y már átkeltünk a szakadékon.
[65]
– Eg y sztarszki leitenant – állapítja meg Porta. – Nag yon eleg e lehet az életből, hog y ilyen
lazán előbújik, amikor még azt sem tudja, hol vag yunk, és mit akarunk.
– Komcsi barátaink úg y kimosták az ag yát, hog y tán még azt se tudja, milyen nap van ma
– poénkodik Buffalo.
– Talán nem kellene olyan erős szappant használniuk az ag ymosáshoz – mondja komoly
képpel Pici.
– Befog nátok vég re? – mordul rájuk Papa.
Az orosz szakaszvezető körbepásztázza a terepet. A többi tank csapóajtaja is felnyílik. A
Landsverkből eg y kövér őrmester passzírozza elő mag át.
– Eg érutat nyertek! – kiáltja bosszúsan. – Azóta már biztosan elvág ták a hromoj nyakát!
– Hála és köszönet! – feleli az eg yik BA-64-esből eg y hadnag y.
Pici a komisszár oldalába könyököl.
– Hallottad ezt? Ez nem úg y hang zott, mintha annyira odáig lennének érted. Íg y járnak az
ilyen szenny alakok. A többség lehug yoz, és te még csak nem is tudsz róla!
A komisszár g yilkos pillantásokat lövell feléje, de szólni nem tud, mert meg int kipeckelték a
száját eg y sapkával.
A hadnag y leug rik a tankról, és int a másik három tank parancsnokának, hog y kövessék.
– A náci kutyák lelocsolták benzinnel, de arra már nem volt idejük, hog y fel is g yújtsák
– mondja nevetve a hadnag y, miután mindkét teherautót körbejárta.
– A hromoj sapkája! – kiáltja izg atottan az eg yik embere. – Reméljük, hog y sikerül
likvidálniuk a rohadékot, mielőtt még elkapnánk őket!
Pici meg int oldalba löki a komisszárt.
– Ig azán hű bajtársak, mi?
Papa feltart eg y mág neses aknát. A Lég iós veszi az adást, és a leg közelebbi tank mög é
lopakodik. Portával a két hátulsó felé vesszük az irányt. Én nem merem meg közelíteni a
Humbert, íg y a parancsnoki tank Portának jut. Heide a Landsverk felé kúszik.
Papa hátrébb húzódik a többiekkel.
Már csak két méter választ el a hátulsó BA-64-estől. Az összes ajtaja tárva-nyitva; ig az, hog y
íg y könnyebben észrevehetnek, de leg alább lesz hova behajítani az aknát.
Látom, hog y a Lég iós már a másik tank mellett van. Két ug rással az enyém mellett termek,
és bevág om az aknát.
A visszaút már sokkal g yorsabban meg y: a robbanás ereje eg y fa törzsének vág . Eg y letépett
löveg torony csapódik be mellém, szétfröccsentve eg y fél emberi testet. Néhány másodpercre
elvesztem az eszméletemet.
Gépfeg yverek zakatolására ébredek. Papáék tüzet nyitottak a teherautók mellett álló
parancsnokokra. Mind a nég yet elnyeli a láng teng er. Jó ötlet volt lelocsolni őket benzinnel.
– Látod? – mutatja Pici a komisszárnak az izzó roncsokat. – A mi német istenünk még iscsak
g ondoskodik rólunk!
– Úg yse fog sikerülni! – mondja konokul a hromoj. – Még át kell kelnetek a Pripjaty
mocsarán!
– Sikerülni fog ! – állítja Porta. – A mocsári manóknál kaptunk kiképzést!
– Idióta! – veti oda a komisszár. Szász akcentusa szörnyen ideg esít minket.
Greg or azt tanácsolja neki, hog y tanuljon meg becsületesen németül, mielőtt kiállna a
hadbíróság elé.
– Minden szász áruló! – jelenti ki Heide. A komisszár felé üt, de az kitér előle.
– Hag yjátok békén! – parancsolja Papa. – Majd jelentkezhettek önkéntesnek, ha a hadbíróság
halálra ítélte.
Lecsúszunk a lejtőn, és felmászunk a túloldalra. Papa kíméletlenül hajt bennünket, de a
komisszárt kivéve eg yikünk sem tiltakozik. Sejthető, hog y a páncéloskülönítmény
rádiókapcsolatban állt a parancsnokság g al.
 Sötétedéskor tábort verünk, és átalusszuk az éjszakát meg a következő nap nag y részét.
Estefelé motorzúg ást hallunk. Ideje továbbindulni. A felesleg es holmikat elrejtjük, hog y
g yorsabban tudjunk haladni. Hamarosan besötétedik; az orrunkig is alig látunk. Puha
mohaszőnyeg en lépkedünk, olyan csendben, mintha kísértetek lennénk. A környék is néma,
eg yetlen madár, de még eg y béka hang ját se lehet hallani.
Attól félek, hog y leszakadtam a többiektől, ezért lefékezek eg y pillanatra. Buffalo rohan
belém hátulról. A g éppuskaállvány vállon találja.
– Mi a fenét álldog álsz itt, ember? – kérdezi a vállát dörzsölg etve. – Hajítsd el azt a vacakot!
– Nem lehet. Papa nem eng edi.
– Papa eg y szadista – állapítja meg BfJuffalo.
Továbbsuhanunk. Nem telik bele sok, és ezúttal én ütközöm neki valakinek.
[66]
– Muzsik, sztarazsity! – kiáltja ing erülten.
Amint mag amhoz térek a rémületből, előkapom a késemet, és a bordái közé merítem.
Felhördül, és összerog y. Még eg yszer beledöfök. Nem hag yhatom, hog y fellármázza a társait.
– Iván! – suttog om még mindig sokkoltan a mög öttem haladó Greg ornak.
Lekushadunk a hulla mellé. Forró vér ömlik a kezemre. Leg szívesebben elfutnék, de nem
lehet: az orosz nem ijedt meg tőlem, tehát lennie kell még leg alább eg yvalakinek a közelben.
– Alekszej, mi a baj? – kérdezi eg y ag g ódó hang a sötétből.
Greg or eltűnik a fák mög ött. Rövid, g urg ulázó sikoly hallatszik, aztán meg int síri csend
lesz.
– Piszkos munka volt – suttog ja Greg or, és az orosz nadrág jába törli a kését. – Leg alább eg y
hektó vér folyt ki belőle!
– Alekszej, Pjotr, pofa be! – kiáltja eg y rekedt hang a bokrok mög ül. – Tudjátok jól, hog y
azok a német disznók erre fog nak jönni! Ha elkaptuk őket, annyit ordibálhattak, amennyit csak
akartok, de addig fog játok be a csőrötöket!
– Intézzétek el!
Portán és a Lég ióson a sor. Eltűnnek, és nem telik bele sok, rémült ordítás hasít bele az erdő
csendjébe, – aztán még eg y, ami g urg ulázó hörg ésbe torkollik. Mozdulatlanul fekszünk és
várunk.
– Ezt szépen elszúrták! – bosszankodik Papa.
– Lehet, hog y előbb levág ták a pöcsét – vihog Pici.
– Észrevett minket – bújik elő a bokrok mög ül Porta. – Húzzunk innen, ezt még Moszkvában
is hallották.
– Az embereket meg kéne tanítani, hog yan viselkedjenek, amikor meg ölik őket
– bölcselkedik Pici.
– Kár a g őzért. Úg yse fog sikerülni – mondja g yűlölködve a komisszár.
– Ha nem fog od be a pofádat, kitépem a nyelvedet! – fenyeg eti meg Porta.
– Elég volt a henyélésből! Talpra, és indulás! – kommandíroz Papa. – Most már biztos, hog y
idetalálnak!
Áteg yensúlyozunk eg y keskeny pallóhídon – Buffalo persze a vízbe esik, s amikor Pici
seg íteni akar rajta, őt is berántja. A folyó sebes sodrású, alig bírjuk kihúzni őket. Picit kétszer is
visszaejtjük. Amint szárazföldet érez a lába alatt, felpattan, és Buffalóhoz rohan.
– Ezt szándékosan csináltad! – bömböli eg y felherg elt oroszlán hang erejével.
A Lég iós kénytelen leütni őt; amikor Pici íg y felhúzza mag át, ez az eg yetlen meg oldás.
Buffalónak most eg y ideig ajánlatos lesz távol tartania mag át tőle. Pici könnyen az ember
hátába vág ja a kését.
A folyótól nem messze fény villan a szemünkbe. Papa hátrapattan, mint aki üveg ajtónak
rohant. A fény meg int felvillan, és eg y arcot von sápadt fénybe eg y orosz rohamsisak alatt.
Eg y tompa puffanás, eg y kézzel elfojtott hörg és, és az orosz örökre leszokott a
cig arettázásról.
Eg y mélyedésben húzzuk meg mag unkat az út szélén. Papa szemmel láthatóan ideg es. A
pipája ezüstfedelét nyitja-csukja meg állás nélkül – akkor csinálja ezt, ha valami nag yon
ag g asztja.
– Szergej, igyi szudá! – mondja eg y hang az út túloldalán. – Azok a náci kutyák úg yse erre
jönnek!
– Ne leg yél benne olyan biztos – feleli valamivel távolabbról eg y másik orosz. – Azok a
szürke sapkások az ördög nél is rosszabbak! Sose tudhatod, hog y leg közelebb mit találnak ki.
Hog y a kazanyi Szent Szűz harag ja eméssze el őket!
– A fenébe! – mérg elődik Papa. – Visszafelé nem mehetünk, de itt sem maradhatunk!
– Tűnődve meg simog atja az állát. – Menjünk tovább, mintha közéjük tartoznánk, és lepjük meg
őket. Íg y hátha csendben maradnak.
– Nem lehetnek sokan, vag y hallanánk őket – suttog ja Heide.
Jól mondja. Ha a katonák csapatosan várnak valamire, elkerülhetetlen, hog y ne csapjanak
zajt. Sutyorg ás, feg yvernek koccanó kulacs, köhög és. Az életedbe kerülhet, ha nem fig yelsz
rájuk.
Visszameg yünk az útra, és ig yekszünk úg y tenni, mintha minden jog unk meg lenne ott
tartózkodni. Papa terve nem válik be. Valaki tüzet nyit ránk, és elszabadul a pokol. Az eg ész
csak néhány percig tart, de az eredmény öt halott. Nég y orosz és Tang ó. Az első sorozat
feltépte a mellkasát.
Csendben körbeálljuk véres holttestét.
– Ez volt az utolsó tang ója – motyog ja Porta, és lezárja a halott szemét.
– Pedig meg íg érte nekem, hog y meg tanít! – teszi keresztbe Pici a két élettelen kezet a
széttépett mellkason. – Azt mondják, reng eteg puncit lehet fog ni vele!
Heide kiüríti Tang ó zsebeit, és elrakja a dög céduláját. A személyes holmikat hazaküldjük a
családnak. Nem mintha olyan sok lenne belőlük. A harctéri katona mindig szeg ény: csak a
fájdalomnak és a halálnak nem vag yunk szűkében.
Keleten, valahol Rozani körül eg y világ ítórakéta festi vérvörösre az eg et. Olyan messze van,
hog y a pukkanását nem is hallani.
A földúton két félhernyótalpas közeledik. A reflektoraik az út szélére vannak irányítva.
Lehasalunk, és hag yjuk, hog y elhaladjanak mellettünk.
– Ez a meló teljesen kikészít – tömi tele Porta a száját szederrel. – Nem csodálom, hog y
Raszputyin is inkább elment városi medvének. Már nag yon eleg e lehetett a vadászokból!
– Az ideg esség káros is tud lenni – mag yarázza halál komolyan Pici. – Eg y pszichopata
dokitól tudom, akit seg ítettem kivég ezni Torg auban. Valamit mondott az inzulinról meg a
diabetikusokról, hog y rámennek az ember fejére, ha nag yon beszarik.
– Ha ez ig az, akkor mindannyian cukorbeteg ek vag yunk évek óta – mondja Greg or. – Össze
se tudnám számolni, hog y hányszor kaptam frászt.
Már kora délelőtt elérjük a Szlucsot, de az átkeléssel várnunk kell sötétedésig . A csónakot ott
találjuk, ahol hag ytuk. Szétterítjük, hog y szükség esetén minél g yorsabban felpumpálhassuk,
aztán eltesszük mag unkat. A szundítások közt kockát dobunk és lekvárt majszolunk. Porta
kávét akar főzni, de Papa nem hag yja.
Az idő keg yetlenül lassú tud lenni, ha az ember tétlenül várakozik. Mozog ni nem merünk,
mert nem tudhatjuk, ki rejtőzik még a folyóparti nádasban. A környék kihaltnak látszik, de
mint tudjuk, a látszat g yakran csal.
Pici felemeli a fejét, és fülelni kezd.
– Mi az? – könyököl fel Papa.
– Eg y eg ész csordányi pog ány jön errefelé – néz Pici az út irányába. – Leg alább eg y század,
és úg y loholnak, mintha mag a Jézus Krisztus kerg etné őket!
– Biztos vag y benne? – nyúl a g éppuskájáért Heide.
– Persze, hog y biztos vag yok – feleli morcosan Pici. – Csalódtál valaha a fülemben?
Most már mi is halljuk. Eg y menetoszlop közeledik, és eg yenesen felénk tartanak!
– Szétszóródni! – utasít bennünket Papa. – Álcázzátok mag atokat, és senki ne merjen lőni,
amíg jelt nem adok!
Verejtékcseppek csorog nak vég ig az arcomon. A fog aim csattog nak, mintha kasztanyettát
nyeltem volna. Ha elkapnak minket, semmi esélyünk.
[67]
– Kampanyija, pjenye!
A katonák eng edelmesen rázendítenek:

Ti obicsiala, menja u vik

lubity, ni sz kim nye znatys,
ijosics curatysz, Idla
[68]
menesityi.

Miután az éneklő század eltrappolt előttünk, Papa elküldi a Lég ióst, hog y nézze meg , nem
erősítették-e meg az őrség et a folyó mentén.
A Lég iós ledobja a nag ykabátját, leteszi a feg yvereit, és eg yetlen szál késsel felvértezve
eltűnik a nádasban. Eltelik két óra, és már épp kezdünk lemondani róla, amikor kifulladva, de
épség ben visszatér.
– Harminc méterre innen a parton eg y idióta hortyog eg y lyuk mélyén – közli, és
meg vetően a folyóba köp. – Valamivel odébb eg y másik dettó. Az is horkol, mint eg y disznó!
Tettem eg y kerülőt az erdőben is, és majdnem átestem eg y harmadikon. Meg érdemelte volna,
hog y ellopjam a g éppuskáját! Olyan hang osan horkol, hog y eg y kilométerről hallani lehet.
Merde, alors, annyira meg közelítettem, hog y még eg y süket svéd is meg hallotta volna!
– És ezek akarnak elkapni minket! – mondja meg vetően Pici. – Elaludni őrség ben!
Meg érdemelnék, hog y elvág juk a torkukat!
– Vég ezzetek velük! – bólint Papa.
Húsz perccel később már mindhárom őr halott. A fojtóhurok g yorsan és csendben dolg ozik!
Kitoljuk a csónakot a vízre. Az áramlat elkapja, és minduntalan sodrásirányba fordítja a
csónak orrát. Félúton lehetünk, amikor a túloldalról ránk ordít valaki: – Sztoj kto – és már lő is.
Szerencsénkre jó célpontot nyújt, íg y Porta eg yetlen sorozattal leszedi.
Alig lépünk ki a csónakból, meg int felharsan eg y kiáltás, ezúttal a másik oldalról:
– Germánszki, igyi szudá! – Pukkanás hallatszik, és eg y rakéta emelkedik az ég re. A folyó és
mindkét part vérvörös fényben fürdik.
A csónak mög é bújunk, amíg kialszik a rakéta, de alig hunyt ki, eg y jelzőrakéta szór zöld és
vörös csillag okat a tájra. Messzebb, az erdőn túl eg y eg ész rakétasorozatot lőnek fel.
– Mi a fenére készülnek? – motyog ja ijedten Porta.
Leeresztjük a csónakot, és g yorsan összehajtog atjuk. Még szükség ünk lesz rá. Csónak nélkül
nincs esélyünk.
A komisszár el akar futni, de Porta utoléri és leteperi a földre. A nyakára és a csuklójára
hurkolt kötelet feszesebbre húzzuk. Korábban lazítottunk rajta eg y kicsit, és máris meg lett az
eredménye.
– A helyében én itt nyíratnám ki mag am – mondja Buffalo. Ha az SD kezébe kerül, a saját
zsírjában fog ják meg sütni!
– Parancsot kaptunk, és aszerint fog unk cselekedni? – jelenti ki Papa ellentmondást nem
tűrően. – Ha meg kapták, azt csinál nak vele, amit akarnak. Ő se könyörült meg Stricken és a
másik két nyomorulton!
Átkelünk az utolsó folyón is, és miután a csónakot meg semmisítettük, bevetjük mag unkat
az erdőbe. Még az éjszaka folyamán elérjük a láp szélét. Papa utasítja Heidét, hog y küldjön
jelentést az ezredparancsnokság nak. Ezúttal viszonylag hamar sikerül kapcsolatba lépni velük.
Közlik velünk, hog y a következő huszonnég y órában várnak vissza minket.
– Biztosan tele van őrökkel, bien sürque si – int a nádas felé a Lég iós.
– Kétség telen – feleli kurtán Papa. – Tartsátok a távolság ot!
Ezúttal is Porta és a medve vezetik a sort. Porta felemelia kezét, jelezve, hog y valamit
észlelt. Gépiesen hasra vetjük mag unkat. Körülöttünk békák brekeg nek, halak fickándoznak a
sáros zöld vízben. Valahol messze eg y g éppuska ug at. Közeledünk a fronthoz.
– Sztoj kto! Ki van ott? – kérdezi eg y nyers hang . – A jelszót!
– A te szifiliszes lening rádi barátod – feleli vidám hang on Porta.
– A jelszót! – követeli konokul a hang .
– Elfelejtettem, pajtás. A dzsob tvoje maty meg teszi?
– Melyik eg ység hez tartozol, seg g fej?
– Páncélos vag yok, szivi – kiáltja Porta olyan hang osan, hog y az eg ész mocsár cseng bele.
– Ezred?
– 87. őrezred – feleli röhög ve Porta.
– Parancsnok neve?
– Húg yag y ezredes! Eg yszer se vette a fáradság ot, hog y bemutatkozzon nekem, djadja!
– Fel a kezekkel, te lening rádi pöcs! Úg y beszélsz, mint eg y finn fasiszta! Hajítsd le azt a
g éppisztolyt, vag y kilyukasztom a beledet!
Porta eng edelmesen leteszi a feg yvert. Öng yilkosság lenne vaktában lőnie.
– Maradj! – suttog ja Raszputyinnak. – Nyug alom! Feküdj! A medve eng edelmesen a földhöz
simul.
– Gyere közelebb, te hülye barom! – kiáltja a láthatatlan őr. Porta közelebb araszol.
– Alekszej, g yere ide! Van itt eg y lüke páncélos az ezrededből.
Még a parancsnoka nevét se tudja. Hátha ismered!
Porta feltartott kézzel vár, valaki még is tüzet nyit. Hog y melyik oldalról és ki, az sohasem
derül ki. Porta hasra vág ja mag át.
– Germánszki, germánszki! – kiabálják hisztérikusan minden oldalról, és eg yszerre mindenki
lőni kezd.
A Lég iós felordít, és elterül. A jobb vállán és a torkán érte találat. Spriccel belőle a vér. Nég y
tekercs g ézpólyát kell rátekernem, hog y vég re elálljon a vérzés.
Pici és Buffalo csípőből kaszálnak a g éppuskáikkal, és közben meg állíthatatlanul robog nak
előre. Raszputyin meg van g yőződve róla, hog y Portának baja esett, és ettől iszonyú dühbe
g urul. Bömbölve ráveti mag át a leg közelebbi oroszra, és szó szerint darabokra tépi.
Világ ítórakéták sistereg nek szünet nélkül, nappali világ osság g al árasztva el a lápot. Még
szerencse, mert leg alább látom, hog y Porta két g éppuska kereszttüzében fekszik. Elhajítok eg y
kézig ránátot. Az eg yik fészek a leveg őbe repül, és a lőszer is berobban.
Rohanunk, mint az őrült. Raszputyin őrjöng , a bundája merő vér. Még a halottakba is
belemar.
Vég re sikerül áttörnünk.
A Lég ióst eg y ponyván húzzuk mag unk után. A vérveszteség től többnyire öntudatlan, s ha
néha mag ához is tér, csak nyög décselni tud. Azt hiszi, hog y elvesztette a karját. Hiába mutatjuk
neki, hog y a helyén van, nem fog ja fel. Pedig szerencsés. A robbanóg olyó a feg yverét találta el.
Ha a válla közvetlen találatot kap, tényleg nem lenne jobb karja.
Csak akkor merünk meg pihenni, amikor már jó mélyen bent vag yunk a mocsárban.
Fenyeg ető csend vesz körül minket. Nem tudjuk, hova lettek az oroszok, de nem lehetnek túl
messze. Csak a békák brekeg ését hallani.
– Millióan lehetnek – jeg yzi meg Porta.
– Zajos kis köcsög ök – válaszolja Greg or.
Eg y világ ítórakéta süvít fel. A földhöz tapadunk és várjuk a fejleményeket. Mozdulni nem
merünk, mert ebben a rag yog ásban biztosan észrevennék. A medvével azonban nem lehet bírni.
Felág askodik, és elbőg i mag át.
Géppisztoly kattog . Raszputyin felüvölt, és előrezuhan.
Porta, nem törődve a g olyózáporral, odarohan. A medve úg y vinnyog , mint eg y kisg yerek.
Eg y robbanóg olyó elvitte a fél koponyáját. Raszputyin szeretettel meg nyalog atja Porta arcát,
összekucorodik, és kimúlik.
Két újabb rakéta röppen fel, de a zaj lassan elül.
– Ezért fizetni fog nak! – szorítja ökölbe a kezét Porta. – Kerüljenek csak a kezem közé.
Elvág om a torkukat, eg ytől eg yig !
Mélység esen eg yütt érzünk vele. Az eg ész szakasz meg kedvelte a medvét. Mag unkkal
vonszoljuk eg y ponyván. Nincs szívünk hátrahag yni, mint eg y szemétkupacot.
Valahol mög öttünk vezényszavak harsog nak, majd valakik vaktában lövöldözni kezdenek.
Úg y tűnik, íg y akarnak bátorság ot önteni mag ukba. Ami persze ostobaság , hiszen csak annyi
érnek el vele, hog y felfedik a hollétüket.
– Hamarosan az ösvénynél leszünk – mondja Papa.
– Remélem, nem mentünk túl rajta – ag g ódik Greg or.
Portát teljesen lesújtotta Raszputyin halála. Máskor meg állás nélkül fecseg , most a szavát se
hallani. A kérdésekre se válaszol. Időnként lehajol, és meg simog atja a medve bundáját.
– Ki kell zökkentenünk a melankóliából, amíg még nem késő – jeg yzi meg Papa.
– Eg y kis punci eg ykettőre helyrehozná – mondja Pici, aki másra nem is tud g ondolni.
Odaérünk a mocsár leg veszélyesebb ing oványán átvezető ösvényhez. Úg y mozog alattunk,
mint eg y hajó a viharos teng eren. Nag yon kell vig yázni. Ha valaki meg csúszik és beesik az
iszapba, akkor vég e. Néhány másodperc, és a zöldes, bug yog ó massza elnyeli az embert.
 – Tüzet szüntess! Felzárkózni! – halljuk a tiszt hang ját. – Azok a disznó németek már nem
lehetnek messze!
Rakéták ívelnek az ég bolton miniatűr üstökösökként. Eg y g éppuska ug at ki mag ából eg y
hosszú sorozatot. Valahol eg észen közel lehet.
A Lég iós mag ához tér, és torkaszakadtából ordítani kezd. Greg or a szájára tapasztja a kezét,
de már késő.
– Ott! Előre! Élve akarom őket!
Lecsavarom két kézig ránát kupakját, és ellenőrzöm a Tokarevet. Az utolsó g olyót mag amnak
tartog atom. Eg yikünk se szeretne élve az oroszok kezére kerülni. Tudjuk, mire számíthatnánk.
Pici a hátára emeli a Lég ióst. Íg y sokkal g yorsabban tudunk haladni, mintha mag unkkal
vonszolnánk.
– Az ösvény felé kellett menniük – mondja a hang . – Dobrozsin szakasz, alkossatok
csatárláncot. Előre, mars, lusta disznók!
Papa felemeli a jelzőpisztolyt, és eg ymás után kilő két rakétát. Hat narancssárg a virág nyílik
ki az ég en. Kilométerekre ellátszanak.
– Le! – parancsolja, és már hallatszik is a süvöltés, mint amikor eg y expresszvonat szág uld
be az alag útba.
Eg y nehéz g éppuska darál dühödten, de a hang ját elnyeli a bombák robbanása, A mocsár a
leveg őbe emelkedik, kitépett fák zúg nak el a fejünk felett.
– Leg alább eg yszer az életben jól csinálják – dicséri a tüzérség ünket Greg or.
Tovább kell állnunk, hog y lépést tartsunk a zárótűzzel.
– Hamarosan otthon leszel, pajtás – könyökű Pici oldalba a komisszárt. – Az első dolg uk az
lesz, hog y kimiskárolnak rendesen! Adolf nem szeretné, hog y a mag adfajták elszaporodjanak.
– Adolfnak fog alma sincs a szaporodásról – jeg yzi meg Greg or. – A pöcse már hétéves
korában meg állt a növésben!
– Azt hallottam, hog y van valami cimborája, aki disznó képeket küld neki Skandináviából
vöröskeresztes csomag nak álcázva – teszi hozzá Pici. – Állítólag csak azoktól tud elpukkanni.
– Pofa be! – morog Papa. – Még nem értünk át!
– Lőjetek le – könyörög a Lég iós. – Már nem bírom tovább!
– Úg y látom, a fejedet is meg kell nézetnünk majd – feleli Pici. – Gondolj csak bele, ember!
[69]
Kórházba kerülsz! Tiszta ág yban fog sz feküdni, és BDM -es tündérek fog ják púderezni a
seg g edet. Gyöng yélet vár rád!
Eg y Sztálin-org ona lép akcióba. A rakéták tüze olyan elemi erővel rázza meg a tájat, mint
eg y kitörni készülő tűzhányó. Az erdő és a mocsár eg y része a szó szoros értelmében eltűnik.
A német tüzérség továbbra is bombázza az orosz állásokat, hog y a fedezékekben tartsa az
oroszokat, biztosítva számunkra az átkelést. Az oroszok persze nem hag yhatják ezt válasz
nélkül. Az aknavetők és a Sztálin-org onák mellett a nehéztüzérség is működésbe lép.
Maró füstben, izzó repeszfelhők alatt kúszva próbálunk előrehaladni. Bomba fütyülését
hallom; rémülten bekotorok a leg közelebbi bombatölcsérbe. A torkom ég , az orromat eg y nag y,
dag adt g umónak érzem. Mintha a pokol összes démona elszabadult volna, és most azon
munkálkodnának, hog y a feje tetejére állítsák a mocsarat. Fák, föld, kövek, kunyhók repülnek,
csapódnak be, aztán szállnak meg int odébb, eg yre kisebb darabokra forg ácsolódva, porladva.
Pici kitépi a kulacsot eg y halott kezéből. Becsúszik eg y sáros g ödörbe, és beleszag ol a
kulacsba.
 – Pfuj! Török pinálé! – fintorog . – De azért jobb, mint a sem mi! – Meg húzza, aztán eg y
hang os böffentés kíséretében tovább adja. – Hol van ilyenkor az isten? – néz a láng októl vöröslő
ég bolt felé. – Szerintem nincs is. Csak sátán van, és Adolf, az ő prófétája.
– Ezt meg jeg yeztem! – kiáltja sértődötten Heide. – Ezért lóg ni fog sz, te áruló!
Az orosz vonalak közelében vag yunk. Át kell jutnunk, most vag y soha. Kimászunk a g ödörből,
és kétrét g örnyedve rohanunk, árkon-bokron át, g éppuskafészkek és őrposztok között.
Vaktában dobáljuk a hátunk mög é a kézig ránátokat. Meg állni, célozni nincs idő. Eg y bomba
felszámol előttünk eg y eg ész aknamezőt. Gondolkodás nélkül rárohantunk volna…
Az utolsó mocsaras szakasznál vag yunk. Eg y ejtőernyős Sztálin-g yertya fénye telepszik a
tájra.
[70]
– Igyi szudá bisztro!Germánszki! – halljuk hátulról. A sarkunkban vannak, és jól ismerik a
mocsarat. Itt szoktak átjönni hozzánk, ha nyelvet akarnak fog ni.
Papa meg áll, és a nyelvét lóg atva a szívét dörzsöli. Majdnem kész van. Ig az, jóval öreg ebb
mindannyiunknál.
– Kézig ránátokat a képükbe! Amint…feltűnnek!
Elhajítok eg yet, de nem talál célba. Elsüllyed a mocsárban, és ártalmatlanul eldurran.
Porta lehasal a medve teteme mög é, és felállítja az MG-42-est. Rövid, jól irányzott
sorozatokat küld az üldözőink felé. Eldobok eg y újabb kézig ránátot; eg y ellenség es raj közepén
robban, iszonyatos pusztítást vég ezve. Porta lekaszál eg y másik csapatot.
Rohanunk eg yet, aztán meg int le és tűz. Újra és újra.
Eg y repeszdarab feltépi a komisszár karját. Dől belőle a vér, de senki nem törődik vele.
Minek? Úg yis felakasztják!
Felkészülünk az utolsó nekifutásra.
Már félig fent vag yunk a töltésen, amikor Papa felordít, és visszag urul. Rémülten
visszarohanok érte.
Nag yon rossz állapotban van. A háta eg yetlen véres massza. Feltépett hús, csontok,
eg yenruha és sár. Halványan rám mosolyog .
Az ajkai közé dug ok eg y cig arettát.
Heide is visszajön, aztán Porta is. Mag unk közé vesszük, és felhurcoljuk a töltésre, ahonnan
seg ítőkész kezek leemelik. Visszatértünk.
– Szűzanyám, meg csináltuk! – motyog ja Porta, és kimerülten az árok aljára rog y.
Kulacsokat nyomnak a kezünkbe, cig arettákat big g yesztenek cserepes ajkaink közé. A hír
fénysebesség g el terjed: visszatértek, és mag ukkal hozták őt is!
Mag a az ezredorvos látja el Papát és a Lég ióst. Aztán már viszik is őket, még búcsúzkodni is
alig marad időnk.
Barcelona veszi át a 2. szakaszt. Elég edettek vag yunk a választással. Ha nem is pótolhatja
Papát, elég tapasztalt ahhoz, hog y jó szakaszvezető leg yen.
A komisszárt az ezredparancsnokság ra kísérik, ahol két SD-tiszt várja türelmetlenül. Az
eg yikük, Walz Sturmbannführer szitokáradatot zúdít a fog oly fejére, aztán ököllel az arcába üt.
Hinka ezredes közéjük áll.
– Itt én parancsolok, Sturmbannführer! – löki hátrébb Walzot.
– Tényleg ? – vicsorog Walz. – Ha jól tudom, ez az ember politikai népbiztos, továbbá a
[71]
Reichswehr dezertőrje. Más szóval politikai fog oly, tehát az RSHA hatáskörébe tartozik.
Ennélfog va kötelesség em Berlinbe szállítani.
 – Sajnálom, de a fog oly itt marad mindaddig , míg ellenkező értelmű írásos parancsot nem
kapok a feletteseimtől! – jelenti ki Hinka.
– Nálam van a parancs, Herr Oberst, és elvárom, hog y eng edelmeskedjen! – harsog ja
g yőzedelmesen Walz.
Én csak a dandártábornok úrnak vag y az 5. páncéloshadtest parancsnokának tartozom
eng edelmesség g el – feleli kérlelhetetlenül Hinka.
– Értsem ezt úg y, hog y nem hajlandó átadni nekünk a fog lyot? – lép fenyeg etően az ezredes
elé Walz.
– Jól értette, Sturmbannführer – mosolyog Hinka.
– Tisztában van vele, Herr Oberst, hog y ez az üg y sokba kerülhet mag ának? – vörösödik el a
feje búbjáig Walz.
– Ezt bízza csak rám – telepedik az asztal szélére Hinka. Rág yújt eg y szivarra, és ráérősen
pöfékelni kezd.
Az SD-s az ajkait harapdálja. Nehezen türtőzteti mag át, de nincs mit tennie: pillanatnyilag
Hinka van erőfölényben. Azt mindenesetre meg íg éri mag ának, hog y alkalomadtán kamatostul
meg fizet ennek a felfuvalkodott Wehrmacht-tisztnek. Már nincs messze a nap, amikor minden
hatalom az SS-Reichsführer kezében fog összpontosulni.
– Meg eng edi, hog y kihallg assam a fog lyot?
– Nem!
– Felfog ta, hog y mit mondott? – hördül fel Walz. – Szabotálni akarja a titkosszolg álat
munkáját?
– Ha meg felelő írásos parancsot hoz, állok szolg álatára!
– Arra mérg et vehet, hog y hozni fog om a parancsot! – feleli alattomos mosollyal a tiszt.
– Még hallani fog rólunk, Herr Oberst, és nem kizárt, hog y ön is a fog ollyal fog tartani
Berlinbe!
A fog oly felé perdül.
– Mag a pedig adjon hálát az ég nek, hog y haladékot kapott!
Mert ha a kezem közé kerül, g arantálom, még azt is meg bánja, hog y az anyja világ ra hozta!
– Meg vetően a komisszár arcába köp.
A következő pillanatban a komisszár ökle a tiszt előkelő vonásain landol. Az eredmény: eg y
törött orr és reng eteg vér.
Meg három lövés. A komisszár hörög ve a padlóra zuhan, alatta vértócsa.
Néhány másodpercig teljes a zűrzavar. A fog lyot őrző csendőrök feg yvert rántottak, de nem
tudják, kire is lőjenek.
Eg yedül Hinka marad veszteg . Az asztalon ül, és a lábát lóg atja.
– Lohse, mag a a leg nag yobb hülye, akit valaha is a hátán hordott a föld! – förmed rá Walz a
társára. – Mi a fenéért kellett lelőnie azt az átkozott kommunistát? Most mit fog ok mondani
Berlinben?
– Talán azt, hog y Lohse Hauptsturmführer meg ölt eg y értékes hadifog lyot! – mosolyog
kedélyesen Hinka. Meg ig azítja üres ruhaujját, és folytatja a g ondtalan pöfékelést.
– Ezt jelenteni fog om, Lohse! – őrjöng Walz. – Tenni fog ok róla, hog y annyit lövöldözhessen,
[72]
amennyit csak akar! Tekintse mag át máris a Dirlewang er dandár közleg ényének!
Köszönés nélkül elviharzanak.
Eg y órával később a komisszárt eltemetik az erdő szélén. Eg y durva, fenyődeszkából
farig csált táblát szúrnak a sírja fölé.
 Az emberek mindig igyekezni fognak meglátni a jót a dolgokban, mert állandóságra vágynak.

J. Sztálin meg jeg yzése Molotvnak 1937. júliusában

Az oszmitai tranzitbörtönt, amely Csita városától mintegy öt kilométerre található, a világ egyik
„legbiztonságosabb” börtönének tartják. Az mindenesetre tény, hogy ilyen komor és csúnya kőkomplexum
nincs még egy a földön. A szó igazi értelmében nem is börtön, hanem egy óriási karavánszeráj, ahol az
Oroszországból Szibériába küldött rabok ideig-óráig „megszállhatnak”.
Ez az a hely, ahol az elítélt először találja magát szembe a rettegett szibériai foglárokkal, ezekkel az apró
emberekkel, akiknek a zord mosoly és a nagajka állandó kellékük. Hatalmas, bokáig érő nagykabátot
viselnek, s a fejükön fehér kozák sapka virít, zöld kereszttel díszítve. Méretük és mosolyuk ellenére van
bennük valami félelmetes. Nyakukban Kalasnyikov lóg, oldalukon fekete bőrhüvelybe bújtatott kozák
szablya, a hasukon kigombolt pisztolytáska, amiből egy Nagan kandikál elő. Ez bizony nem sok jót ígér.
Amikor a foglyok megérkeznek Csitába, ezek az apró, zöld keresztes sapkát viselő férfiak veszik át őket.
Ekkor érik az első komoly megrázkódtatások az elítélteket. A rabszállító vonaton a katonák csak tiszti
parancsra üthették meg őket, de ezek a zöld keresztesek kedvük szerint használhatják a nagajkát. Amint
aláírták az átvételi elismervényt, a korbácsok suhogni kezdenek, fájdalmat és rémületet osztva szét. Mire a
konvoj Oszmitába ér, a leggyengébbeket már halálra korbácsolták.
Hogy a börtön falai mögött mi folyik, azt igazából senki sem tudja, de mire a rabokat továbbszállítják,
már nem többek akarat nélküli gépeknél. Legalább négymillió német katona kapott itt „nevelést”, mielőtt a
Kolima menti bányákba vagy Novaja Zemlja táboraiba került volna. Elenyésző hányaduk tért vissza
Németországba a háború után.
 GYILKOSSÁG?

BLATZ FŐTÖRZS KIMERÉSZKEDETT A FRONTRA, hog y ellenőrizze a – szerinte túlzott

– lőszerfelhasználást. A nap, amelyen sort kerít erre, szokatlanul csendes.
Először néhány könnyebb sebesültbe botlik bele, akik az eg yik fedezék mélyén fekszenek.
– Átkozott szimulánsok! – ordít rájuk. – De majd én meg tanítom nektek, hog y mi a
feg yelem! Kifelé, és masírozni, lusta disznók! – Kikerg eti őket az árokba, ahol hajlított térddel,
előre tartott karabéllyal kell ug rándozniuk neki. Amikor ezt meg unja, kiküldi őket kúszni az
eg yik leg veszélyesebb nyílt szakaszra. Szerencséjükre ebben a pillanatban a szibériai
orvlövészek valami mással vannak elfog lalva. – Hol vannak azok az állítólag os mesterlövészek,
mi? – visítja diadalmasan Blatz. – Meg mondom én: a mesében!
Hazudoznak itt nekem összevissza, hog y a g yávaság ukat leplezzék, de belőlem nem lehet
bolondot csinálni! Leg főbb ideje, hog y meg ismerjék a keményebbik énemet! Úg y látom,
nag yon hiányzik már mag uknak eg y-két hadbíróság i tárg yalás. Hát meg kapják!
Vér szivárog a sebesültek kötszerén át. A szakaszvezetőjük tiltakozni próbál, de Blatz
belefojtja a szót.
– Eg y katona akkor sebesült, ha már mozog ni sem tud! Vér, azt mondja? Rég ebben eret
vág tak az embereken, hog y meg g yóg yítsák őket! Vérezni eg észség es dolog . A túl sok vér
tunyává teszi a katonát!
Valamivel később úg y dönt, hog y meg látog atja az előretolt g éppuskafészkeket is. Hátha itt
több szerencséje lesz. Elvég re az őrszolg álat közben „elkövetett alvásért” halálbüntetés jár.
Már messziről hallja a hortyog ást. Az izg alomtól remeg ve kúszik be az árokba, melynek
alján összeg ömbölyödve, mint eg y rühes kutya, alszik az őr. Nemcsak hog y alszik, de
szemtelenül még be is tekerte mag át eg y báránybőrbe, és eg y kék kispárnát tett a feje alá. A
nehéz g éppuskáról eg y kartontábla lóg , rajta szálkás betűkkel:

KEDVES FŐTÖRZSŐRMESTER ÚR
KÉREM MARADJON CSENDBEN NE ZAVARJON DÉLUTÁN 1 ÓRÁIG.
ELŐRE IS KÖSZÖNÖM URAM!
A MAGA ALÁZATOS SZOLGÁJA:
WOLFGANG CREUTZFELDT TIZEDES

Blatz nem tudja, hog y sírjon-e vag y ordítson. Végül az utóbbit választja, mint a kiképzők jól
bevált fegyverét. Ha nem tudod, mitévő lég y, ordítozz jó hang osan és jó sokáig , és majd lesz
valami.
Pici kinyitja a fél szemét, és az ajkaira teszi a mutatóujját.
– Pszt! Csendet, ember! Nem látod, hog y épp hunyni próbálok.
– Mag a elaludt az őrhelyén! – üvölti teli torokból Blatz.
– Persze hog y elaludtam! Azért feküdtem le! – feleli ártatlan mosollyal Pici.
– Szóval elismeri, hog y elaludt őrszolg álat közben?
 – Már miért ne ismerném el, ha eg yszer tényleg elaludtam? És milyen szépet álmodtam! Ott
lóg ott a főtörzs úr kint a drótkerítésen, és mi puskával a seg g ét lőttük. Valahányszor eltaláltuk,
akkorát ug rott, mint azok a keljfeljancsik, amiket a szászok készítenek. Tudja!
– Ez a mulasztás a fejébe fog kerülni, tizedes! – ordítja g yőzedelmesen a főtörzs. – Talpra! Le
van tartóztatva! Nem sokat teketóriázunk a mag afajta barmokkal, Creutzfeldt! Amint
visszatértünk a századhoz, rög tönítélő bíróság ot állítunk fel, és a három bíróból kettő én leszek
meg a századparancsnok! Kivég ző-osztag elé kerül még ma, Creutzfeldt, erről kezeskedünk!
– Miért beszél a főtörzs állandóan többes számban? Talán többen van? Vag y a lapostetűk
nevében is szól?
– Na meg állj, te disznó! – üvölti Blatz.
– Ha a főtörzs úr meg unta az életét, akkor javaslom, hog y dug ja ki a fejét, ahog y az előbb is
tette – vig yorog Pici. – Szibériai orvlövész kollég áink örömmel g olyót repítenének eg y ilyen
fejbe. Eg y rég i kutyámra emlékeztet – teszi hozzá tűnődve.
– Fel! – visítja mag ánkívül Blatz. – Mag a eg y felettesével beszél! Le van tartóztatva! Ha
szökni próbál, lelövöm, és örömmel fog om meg tenni!
– Beverted a fejed idejövet, vag y mi? – un bele a vidéki bunkó szerepébe Pici. – Letartóztatás,
rög tönítélő hadbíróság , kivég zés, szökés, mit tudom én mi… Élveznéd, te kis köcsög , mi? Csak
akkor jössz ki ide, ha seg g be akarsz rug dosni minket, rühes disznókat. De ug ye nem g pndolod
komolyan, hog y ezt meg úszhatod? Azt hiszed, nem tudjuk, hog y ki voltál azelőtt? Zsiráfszart
lapátoltál a berlini állatkertben, te köcsög !
– Honnan tudja? – bukik ki önkéntelenül Blatzból.
– Számít az? Tudom, és kész! És még valamit tudok: soha többé nem fog od viszontlátni a
zsiráfjaidat.
Pici mosolya eg yre inkább eg y rag adozó vicsorg ásához hasonlít.
– Le van tartóztatva! – rebeg i Blatz, és a pisztolytáskáját markolássza.
– Vedd le a kezed arról a parittyáról – emeli rá a g éppisztolyát Pici. – Úg y. Most pedig mit
szólnál, ha lenyeletném veled a tökeidet?
– Fenyeg etni merészeli a feljebbvalóját? Ez zendülés! Álljon fel!
Pici lassan feleg yenesedik. Blatz csak most döbben rá, mekkora emberbe kötött bele.
– Örülnél, mi? Hadbíróság veled meg azzal a löttyedt pöcsű századossal. Halálos ítélet!
Bumm-bumm! A saját kezeddel kötöznél ki az oszlophoz, mi, te rohadt g ennyláda!
– Ig en, és meg is fog om tenni! – sikítja Blatz. – És személyesen fog om meg adni a
keg yelemlövést!
– Csakhog y óriási tévedésben vag y, te hájas patkány – röhög Pici. – Mondok én neked
valamit: nincs az az ember a sereg ben, se te, se más, aki Wolfg ang Creutzfeldtet a
kivég zőoszlophoz kötözhetné. De hog y te meg még néhány hozzád hasonló fasztarisznya nem
fog g olyót kapni a fejébe, azt senki nem g arantálhatja. Nem te tartóztattál le eng em, Blatz,
hanem én tég ed! Nem is sejtetted, hog y titokban komcsi vag yok?
– Mag a meg őrült! – nyüszíti Blatz. A félelem jeg es érintését érzi a hátg erincén. Eg y
pszichopatával lenne dolg a? Vag y még iscsak ig azak a harctéri g yilkosság okról szóló
rémtörténetek? Nem, eg y jól idomított német katona soha nem tenne ilyet. – Eng edjen át!
– kiabálja hisztérikusan, és meg próbálja félretolni Picit.
– Hova ilyen sietősen, pajtás? Előbb tisztázzunk néhány dolg ot! Le akartál tartóztatni
eng em, de ezt leszavaztuk. Aztán hadbíróság ot akartál, hát meg tartjuk itt. Az ítélet: halál. Ha
pedig nem lenne világ os, hog y ki az elítélt, g yorsan hozzátenném, hog y öt perc múlva
ang yalnak öltözve fog sz kiszállni innét. Úg yhog y sietség re semmi ok.
– Eg y főtörzsőrmestert fenyeg et, és meg tag adta a parancsot! Követelem, hog y azonnal
eng edjen át! – kapálózik rémülten Blatz.
– Pofa be, zsiráfszar-lapátoló! Hulláknak kuss! Inkább lég y férfi, leg alább eg yszer és utoljára az
életben! Nem ez lesz az első alkalom, hog y részt veszel eg y kivég zésen. Te mag ad dicsekedtél
vele, hog y g yakran kint voltál a Morellenschluchton. Na persze eg yik sem a te kivég zésed
volt…
– Úg ysem meri… – hebeg i Blatz.
– Merem vag y sem, szarlapátoló, nem hag ytál más választást. Vag y te, vag y én. És mindez
azért, mert szundítani akartam eg yet. Hát nem szomorú? Pedig én annyira ellenzem a
halálbüntetést!
– Seg ítség ! Gyilkos! – kiáltja kétség beesetten Blatz.
Pici érdeklődve bámulja.
– Jól ismerik ezt a hang ot a front mindkét oldalán. Gondolod, hog y valaki a seg ítség edre
siet? Amikor átjöttél ide, pajtás, mindenki tudta, hog y az utolsó utadra indulsz!
– Akkor ez eg y összeesküvés! – kiált fel kétség beesetten Blatz.
– Milyen jól mondod, ember. Porta aszondja, hog y halálra vag yunk ítélve attól a pillanattól,
hog y kibújtunk az anyánk hasából. Mielőtt felordítottál volna, a jóisten álmomban odaküldött
eg y ang yalt, aki láng oló pallossal a kezében asszonta: „Blatz főtörzsőrmester ideje eljött!” Blatz
zokog va a sárba térdel.
– Creutzfeldt bajtárs, kérem, ne öljön meg !
– Blatz bajtárs, meg kell tennem! Állj fel és lég y jó fiú, hog y mihamarabb túlessünk rajta.
– Bajtárs, hag yj élni! Két g yermekem vár odahaza!
– Eg y nag y frászt, Blatz bajtárs? Még csak nem is vag y nős. Már mondtam, hog y tudunk
rólad mindent. Senkit se kurtál meg eg y nőstény zsiráfot leszámítva, de annak se lett
következménye.
– Creutzfeldt bajtárs, ne akarjon közönség es g yilkossá válni! Én kedvelem mag át! Mindig is
kedveltem. Mag a jó katona!
– Ó, hog yne, és én ezt mindig is nag yra értékeltem – nevet fel Pici, és mag ához rántja a
nyárfalevélként reszkető főtörzsöt. – A francba az eg ésszel! Gondoskodni fog ok róla, hog y
hősként temessenek el! A haza és a családod büszke lesz rád!
– Ez g yilkosság ! – kapálózik Blatz.
Pici fejbe kólintja, és a mellvédhez lép vele.
– Nem kell ide oszlop – morog ja, miközben mag asra emeli az alélt testet.
A szibériai orvlövészek újra munkába álltak; eg y pillanat se telik bele, és nég y g olyó puffan
Blatz hájas fejébe. Eljön az őrség váltás ideje.
– Mi a fene? – néz döbbenten a hullára Barcelona. – Csak nem lőtted le?
– Hülyének nézel? Minek, ha meg csinálja helyettem iván! Vég ül is kollég ák, nem ig az?
Heide g yanakvóan vég ig méri Picit, aztán a halott fölé hajol.
– Mit bámulsz? – kérdezi fenyeg etően Pici.
– A kezed nyomát – feleli g únyos mosollyal Heide.
– Ug ye tudod, hog y járnak az informátorok? – paskolja meg a Kalasnyikovját Pici.
– Tudom – feleli Heide. – Ahog yan azt is tudom, hog y a g yilkosokra mi vár.
– Ja, azt én is – bólint Pici. – Volt belőlük a családban. Guillotine Plötzenseeben! Nyissz, és
oda a kobak!
 – Nég y lyuk – g ondolkodik hang osan Heide. – Csak azt ne mondd, hog y repetát kért!
Elmeséljem, hog yan történt?
– Kíváncsian hallg atlak!
Heide átkarolja a hullát, és a mellvédhez vonszolja. Alig emeli fel, eg y robbanóg olyó
csapódik a néhai Blatz arcába, felismerhetetlenné téve azt. Heide döbbenten ellöki mag ától a
testet, és letörli az ag yvelődarabkákat az arcáról.
Porta vihog , mint eg y hiéna.
– Ennél nag yobb szívesség et nem is tehettél volna Picinek! Most már oda a bizonyíték!
– De ti láttátok, hog y mi történt! Láttátok a lyukakat! – kiáltja rémülten Heide.
– Nem, Július! – vig yorog Porta. – Mi csak azt láttuk, hog y amikor felemelted, még élt. A
helyedben én nag yon vig yáznék arra, hog y kinek mit mondok, Július fiacskám!
– Semmirekellő banda! – morog ja tehetetlenül Heide.
Pici jókedvűen a vállára emeli Blatz tetemét, és elsétál vele a kötözőbe, ahol minden
teketória nélkül a szanitéc lába elé hajítja. Az őrmester durván letépi a dög cédulát a halott
nyakából, és átkutatja a zsebeit személyes holmik után.
– Lökd ezt a szart a többi mellé – utasítja a seg édjét.
Pici elég edetten visszatér a 2. szakasz fedezékébe.
– Szép munka volt, fiú! – fog adja Buffalo. – Az eg ész század erről beszél! Remélem, semmit
nem tudnak rád bizonyítani.
– Még szép, hog y nem! – nevet mag abiztosan Pici. – Ne felejtsd, a Reeperbahnról jöttem, és
Nass volt a tanítómesterem!
Aznap délután Picit a századparancsnokhoz hívatják. Jelen van eg y katonai üg yész is.
– Eg yedül volt Blatz főtörzsőrmesterrel a g éppuskafészekben? Mi történt?
– A főtörzsőrmester úr leszidott, mert lehúzódtam a mellvéd mög é.
– Tüzeltek a túloldalról?
– Nem, uram, mert volt annyi eszem, hog y ne dug jam ki a fejemet. Meg próbáltam
elmag yarázni ezt a főtörzsőrmester úrnak is, de ő nem hitt nekem, és g yávának nevezett,
merthog y félek az untermenschektől. Azt mondta, álljak vig yázzba, én pedig meg tettem. A
parancs az parancs, uram.
– És nem találták el?
– Nem, uram! Behajlított térddel álltam vig yázzba, uram. A főtörzsőrmester úr nem akarta
elhinni, hog y orvlövészek vannak odakint. Én mondtam neki, hog y hol rejtőzik az eg yikük, ő
pedig kidug ta a fejét, hog y meg nézze, csakug yan ott van-e. Persze, hog y ott voltak. Csak
annyit hallottam, hog y bumm, és a főtörzsőrmester úrnak már nem volt arca.
– Ug ye nem emelte őt a mellvéd fölé? – kérdezi fenyeg etően az üg yész.
– De uram! – feleli sértődötten Pici.
– Ne játssza meg mag át. Blatz főtörzzsel nem voltak valami jó viszonyban, nem ig az?
Leg alábbis ezt hallottuk.
– Létezik, hog y a főtörzsőrmester úr valamiért neheztelt volna rám? – csodálkozik Pici. – Én
mindenesetre kedveltem őt. Gyakran tréfálkoztunk eg ymással.
Az üg yész lemondóan meg csóválja a fejét, és bizonytalanul von Paderre néz.
– Leléphet! Isten keg yelmezzen mag ának, ha nem mondott ig azat!
Miután Pici elment, von Pader dühösen az asztalra vág az öklével.
– Mérg et mernék venni rá, hog y ő ölte meg ! Nem lehetne bizonyítani valahog y? Életem
leg boldog abb napja lenne, ha a kivég zőosztag előtt láthatnám.
 – A g yilkosokat lefejezik – emlékezteti az üg yész.
– Még jobb! Az első sorból nézném vég ig , mint hull a feje a porba!
– Csakhog y nem történt g yilkosság , Herr Hauptmann.
– Hog y mi? – kerekedik el von Pader szeme.
– Hajlok elhinni, hog y Creutzfeldt ig azat mond. A főtörzsőrmester úrtól valóban kitelt, hog y
ilyen ostobán viselkedjen.
Von Pader felhajt két pohár konyakot.
– Barátom – hajol át bizalmasan az asztal felett – , nekem jó kapcsolataim vannak Berlinben.
Van kedve nekem dolg ozni, ha hazatértem? Csak eg y kis tapasztalatszerzésre küldtek ide.
Amint meg szereztem, hazautazom.
– Nem értem, hog y mire g ondol, Herr Hauptmann.
– Nem tudna valamilyen bizonyítékot g yártani?
Az üg yész g yorsan mag ára ölti a kabátját, és az ajtóhoz lép.
– Herr von Pader, ön a leg g yalázatosabb g azember, akivel valaha is dolg om volt!
Szég yellem, hog y ug yanazt az eg yenruhát viselem, mint mag a. Tájékoztatom, hog y a
beszélg etésünk minden részletéről be fog ok számolni Hinka ezredesnek. Szükség e lesz a berlini
kapcsolataira!
– Nincsenek tanúi – védekezik von Pader.
– Majd meg látjuk, hog y Hinka ezredes kinek hisz. Amióta itt van, nem sok barátot sikerült
szereznie mag ának.
Az üg yész úg y bevág ja mag a mög ött az ajtót, hog y a mennyezetről tenyérnyi
vakolatdarabok potyog nak.
Von Pader bevág ja mag át a Kübeljébe, és Kowelbe hajtat a híradósokhoz, hog y felhívja a
Bendlerstrassét. A barátja, Ahlendorf SS-Brig adenführer, az SD belföldi üg yosztályának a
vezetője meg íg éri, hog y haladéktalanul vissza fog ja hívatni Berlinbe, és áthelyezteti az SS-hez.
Von Pader emelkedett hang ulatban tér vissza a századához és úg y dönt, hog y még eg yszer,
utoljára kinéz a frontra. Ki tudja? Talán szerencsésebb lesz, mint Blatz, és neki sikerül lekapnia
Creutzfeldtet a tíz körméről.
– Hova, uram? – kérdezi a sofőrje, Bluhme tizedes.
– A frontra!
– Hova? – kérdezi döbbenten Bluhme. Nem akarja elhinni amit hallott.
– Sár van a fülében? Azt mondtam, hog y a frontra!
– Ahog y óhajtja, uram – vig yorog mag ában Bluhme, és sebesség et vált, mintha alig várná,
hog y a fronton tudhassa a századost.
Futótűzként terjed a hír, hog y kijött a százados. Peckesen vég ig sétál az árokrendszeren,
meg nézi az előretolt állásokat, és vég ig pásztázza a tájat a periszkóppal. Az eg ykor a tatár
hordák ellen épített vár helyén áll. A hely szellemétől áthatva meg ig azítja vadonatúj
rohamsisakját, és kidülleszti a mellét. Nag y embernek, történelmi alaknak érzi mag át.
– Hol az ellenség ? – kérdezi Barcelonát.
– Háromszáz méterre, uram, abban az irányban – vig yorog a bajtársunk.
– Meg húzták mag ukat a g yávák. Untermenschekl – teszi hozzá meg vetően.
– Gondolom, még nem unják az életet – mosolyog Barcelona. – Ha a százados átmenne
hozzájuk, és belenézne az ő periszkópjukba, ug yanúg y senkit sem látna. Hacsak ide nem
keveredne eg y Blatz főtörzs-féle idióta.
– Vig yázzon a szájára! – mordul rá von Pader. Ez a majom még elrontja ezt a nag yszerű
pillanatot! Itt áll a vártán. Eg y német tiszt a Führer dicsőség es hadsereg éből. Eg y keresztes
lovag , akinek szent küldetése meg fékezni az ázsiai pog ányok hordáit. A „Wacht am Rhein”-t
hümmög i mag ának.
Barcelona érdeklődve fig yeli. Továbbmennek az árokrendszerben, ahol néhány kanyar után
von Pader majdnem hasra eg y békésen üldög élő katonában. Pici az, eg y vödör héjában főtt
krumplival az ölében.
– Mag a már épp eleg et élt, Creutzfeldt – mondja eg y félreérthetetlen g esztus kíséretében
von Pader.
– A százados úr talán tenyérjós? – Pici ültő helyében bokázik eg yet.
Gong szó veri fel a harctér csendjét.
– Riadó! Páncélosok!
– Mi folyik itt? – kérdezi riadtan von Pader.
– Csak a sárg a majmok próbálkoznak harckocsikkal – von vállat Pici, és jóízűen folytatja a
falatozást. Még von Padert is meg kínálja eg y krumplival, de a tiszt dühösen félrelöki a kezét.
Pici vég ül feltápászkodik, és átcammog a nehéz g éppuskához. A következő pillanatban az
árok meg telik emberekkel. Mindenki elfog lalja a helyét.
A leveg ő tankmotorok dübörg ésétől remeg . Az állásaink mög ött tűzfal emelkedik a
mag asba. Zárótűz. Gránátok sivítanak és mennydörög nek. Nincs ebben semmi szokatlan a
veterán számára: az oroszok mindig íg y kezdik, amikor harckocsikkal próbálnak áttörni. Von
Pader százados azonban úg y érzi, mintha a pokol kapui nyíltak volna meg . Vacog ó fog g al a
földre veti mag át Porta és Pici lába mellé. A két cimbora elég edetten bámulja.
– Ez is össze fog ja szarni mag át, mint Blatz – röhög Pici.
Von Pader olyan kicsire zsug orodott a fal tövében, hog y még eg y cirkuszi g uminő is
meg irig yelhetné.
– Reszket, mint a kocsonya – mulat rajta Porta. – Nézd, hog y szorong atja a sisakját! Mintha
bármitől is meg védené!
Aknag ránátok robbannak, földdel terítve be őket. Von Pader ijedten felsikolt; azt hiszi, hog y
eljött a vég . Pedig ez még csak a kezdet! Azt mindig is tudta, hog y a háborúban sok ember
meg hal, de ez olyan mag ától értetődő volt. Golyót kapni a harctéren eg y nemes cél érdekében…
A hősi halál, amiről annyiszor beszélt a kadétjainak. De ez most itt valami eg észen más. Ebben
nincs semmi felemelő. Sár, süvítő repeszek, letépett testrészek, vér… Öklendezni kezd. A
nadrág ja már rég en tele van. Az eleg áns, eg érszürke lovag lónadrág .
A lég nyomás odébb vág ja az árokban. Porta visszavonszolja, és belöki a g éppuskafészekbe.
– Jesszusom, de büdös – mondja fintorog va. – Mindig ez van ezekkel a tökfejű piperkőcökkel.
Idejön akkora pofával, mint eg y ház, és nézd meg most! Mint eg y bolhafing . Ki se látszik a
földből.
– Ne hag yjanak benne a pácban, bajtársak! – zokog von Pader.
– Nem fog unk, ne félj! – feleli Pici. – Majd szépen kiemelünk belőle, és a T-34-esek elé
hajítunk. Csak jöjjenek már!
– Bajtársak! Hiszen bajtársak vag yunk!
– Hog yne, hog yne, Herbert bajtárs – bólog at Porta. – Csak aztán meg ne feledkezz róla, ha
elült a zaj.
Porta tüzet nyit az állások felé nyomuló oroszokra.
– Jura, Sztalino! Jura, Sztalino? – ordítják, de hang jukban nyoma sincs lelkesedésnek.
– Gyere, és vess ide eg y pillantást – böki meg Porta a csizmájával a századost. – A
szomszédok látog atóba jönnek! Azt mondják, veled akarnak beszélni!
A Führer délceg tisztje azonban lent marad a sárban, és rémülten a rühes harctéri disznók
lábába kapaszkodik.
Az oroszok átvág ják mag ukat a szög esdróton. Ásók és bajonettek szikráznak, kézig ránátok
repkednek. T-34-esek vág tatnak át árkon-bokron-bombatölcséren. A szög esdrót előtt
meg állnak, és sortüzet zúdítanak ránk. Szürke eg yenruhás testek robbannak cafatokra.
Páncélöklök válaszolnak. Löveg tornyok ívelnek át az ég en, fáklyaként láng oló alakok
rohang álnak, üvöltenek a szétlőtt acélszörnyek körül.
Közben beesteledik. Amikor már az orrunkig is alig látunk, az orosz páncélosok előszedik
kedvelt trükkjüket: a szemünkbe világ ítanak a T-34-eseikre szerelt reflektorokkal. Vakok
vag yunk és tehetetlenek. Szörnyű érzés.
– Pá, százados bajtárs! – vig yorog Pici, és lekapja a g éppuskát az állványról.
Porta elhajít néhány kézig ránátot, vidáman bokázik eg yet von Padernek, aztán követi Picit.
– Ne menjenek el! Ne hag yjanak itt, bajtársak! – jajg at a Führer tisztje, aki öt éven át eg yebet
sem tett, csak a hősi halálról prédikált. Feltápászkodik, és kikandikál a tankokra. Feléje jönnek,
csikorog va, fenyeg etően.
Eg y reflektor meg találja.
– Bajtársak! Seg ítsetek! Nem akarok meg halni!
A fénykéve meg állapodik rajta. A százados a fülére tapasztja a kezét, és felordít.
A lövedék beteríti földdel, de nem öli meg . Von Pader kikaparja mag át, és mint eg y
óriáscsecsemő, nég ykézláb és torkaszakadtából bömbölve elindul valamerre. Eg y T-34-es robog
el mellette teljes sebesség g el. Eg y hajszálon múlt, hog y el nem taposta. A százados felug rik, és
rohanni kezd a vakító fényben, de akármerre fordul, mindenütt tankokkal találja mag át
szembe. A zaj is iszonyatos. Gránátok robbannak, g éppuskák ropog nak.
A meg próbáltatás azonban már nem tart sokáig . A fényből eg y orosz tank bontakozik elő, és
széles lánctalpaival ráveti mag át menekülő áldozatára. A századosnak az utolsó pillanatokban
eszébe sem jut a Führer, de még a hősi halál dicsőség e sem. Az anyja után ordít, azt az embert
hívja, akinek a könnyein, mikor belépett a sereg be, csak g únyosan nevetett. A T-34-esek
kidühöng ik mag ukat, aztán visszatérnek a támaszpontjukra. A felkelő nap már csak a
halottakat látja. A 2. szakasz a sárban fekszik, és az őszi nap lang ymeleg et élvezi. Hamarosan tél
lesz, szörnyű oroszország i tél.
Porta osztja a lapokat. A pályán tartja a szemét, de azért időnként a periszkópba is
belekukkant. A harctér tele van hullákkal és sebesültekkel, akiket nem tudunk behozni. A
szibériai orvlövészek g ondoskodnak róla.
A nehéz g éppuska közelében eg y véres halom vöröslik. A leg yekjárta, zsíros masszában eg y
aranycsillag os váll-lap sziporkázik. Ez minden, ami meg maradt a Führer délceg tisztjéből, von
Pader századosból.

VÉGE
 Tartalomjegyzék

A KAKTUSZERDŐ
A BOLHÁK
DÍSZKÍSÉRET
DARDZSILINGI TEA
A DÉMON-HEGY
A KOMISSZÁR
GYILKOSSÁG?
Tartalomjegyzék

[1]
Telefonkezelő lány (német)
[2]
Náci szabadidős szervezet (német)
[3]
Büntetőosztagosok
[4]
Leichtes Maschinengewehr (német) - könnyű géppuska.
[5]
Szakaszvezető (A ford.)
[6]
Katonai kivégzések helyszínéül szolgáló tér Berlinben.
[7]
Geheime Kommandosachen - titkos parancsnoki dokumentum, (német)
[8] [8]
Schweres Maschinengewehr (német) - nehéz géppuska.
[9]
Hegyivadász (német)
[10]
Volt egyszer két légiós,
Michael és Robert,
megszöktek az erődből,
és irány a tenger.
Elég volt az őrködésből, elég egy életre,
S a haptáktól is elment a kedvük, de még mennyire!
Volt egyszer két légiós, Michael és Robert,
Viszlát tábornok, viszlát Herr Leutnant…
[11]
Ha valami gáz van, csak annyit mondok: mosom kezeimet,
ez kérem parancs volt! Hát nem csudaszép, hát nem csuda
jó, hogy a mundér felment minden felelősség alól? (német)
[12]
Van igazolványunk, (német)
[13]
Nationalsozialistischer Füfrüngsoffizier- (náci) politikai tiszt, (német)
[14]
Szíj korbács ólomgolyókkal, (orosz)
[15]
Heeresdienst-Vorschrift - katonai szolgálati szabályzat, (német)
[16]
Geheime Feldpolizei - tábori titkosrendőrség, (német)

[17]
Jézus (olasz)
[18]
Lásd: Sven Hassel - Gyalogoshadosztály.
[19]
Az időt nem lehet megállítani, (német)
[20]
Az anyád... (orosz)
[21]
Rendőrfelügyelő, 1. Fagyhalál. (A ford.)
[22]
Wehrmacht-Heer - a hadsereg, (német)
[23]
Tintahalleves, (olasz)
[24]
Szardíniás tészta,(olasz)
[25]
Grösster Feldherr aller Zeiten - minden idők legnagyobb hadvezére (azaz Hitler)
[26]
Alacsonyrendű, (német)
[27]
Finn géppisztoly zsargonneve.
[28]
Csapjatok le, észak fiai!
[29]
Jabo - a Jagdbomber rövidítése, jelentése: vadászbombázó, (német)
[30]
Mondj búcsúként egy csendes szervuszt. (német)
[31]
A főtörzsőrmesterek gúnyneve a német katonai szlengben. Szó szerinti jelentése: karó. (német)
[32]
Lásd: Kárhozottak légiója.
[33]
Lásd: Lánctalpak
[34]
Ma vörösek vagyunk, Holnap meg halottak, (német)
[35]
Lásd: Kárhozottak légiója.
[36]
Uram. (orosz)
[37]
A halállal járunk jegyben,
Múzsaként csókolja homlokunk,
A sors tengerén hánykódunk,
De fel soha nem adjuk.
Míg a nap lesüt ránk. (német)
[38]
A német Zufall szó jelentése: véletlen. (A ford.)
[39]
Reichssicherheitshauptamt -Állambiztonsági Szolgálatok Főhadiszállása, (német)
[40]
Kéz- és lábtörést! (német)
[41]
Lásd: Lánctalpak
[42]
Ilyen a háború, (francia)
[43]
A győzelem elsuhant mellettünk,
Megégette az ujjainkat.
A halál lakomáján vodkát vedelünk, De senki sem részeg... (német)
[44]
Az első tószt az egészségé,
Ezt követi a második.
Aztán koccintunk ötödszörre, tizedszerre,
Mígnem a búcsú keserű poharát ürítjük... (német)
[45]
Disznó, (orosz)
[46]
Nagybácsi, (orosz)
[47]
Nem rossz, barátom, (francia)
[49]
Sirafgesetzbuch - Büntető törvénykönyv, (német)
[50]
A titkosrendőrség és a titkosszolgálat vezetője, (német)
[51]
Hadosztálynépbiztos, (orosz)
[52]
Völkischer Beobachter: náci újság (a. m. „Népi figyelő”)
[53]
Gyertek ide! (orosz)
[54]
Djurák - hülye, (orosz)
[55]
Politikai népbiztos, (orosz)
[56]
Pedig igaz, én őrmesterem, (francia)
[57]
hromoj - a sánta ördög, (orosz)
[58]
Hazám, a te csillagaid... (német)
[59]
Lásd: Bajtársak
[60]
Kriminalpolizei - bűnügyi rendőrség, (német)
[61]
A nap lebukni készül,
Sietek hozzád,
Közel az este,
Repülök haza hozzád, (orosz)
[62]
Ez ő! (francia)
[63]
A hátsó lépcső tetején,
vagyis a hátulsó ajtó mellett,
él egy fekete kandúr,
ki itt talált magának lakást, (német)
[64]
Polikarpov (PO-2) felderítőrepülő.
[65]
Főhadnagy, (orosz)
[66]
Vigyázz, te paraszt! (orosz)
[67]
Század, énekelni! (orosz)
[68]
Megígérted nekem,
Hogy örökké szeretni fogsz,
Hogy soha nem szeretsz mást,
Másra rá sem nézel,
Hogy csak értem élsz. (orosz)
[69]
Bund deutschcr Mädel - Német Lányok Szövetsége, (német)
[70]
Gyertek gyorsan! Németek! (orosz)
[71]
A német hadsereg Hitler előtt.
[72]
Hírhedt SS-büntetőalakulat.