mntelligens tervezés -

1^. • • " '■ ■ ' J 1 ■

v *«$*, az evolúcióelmélet ú j riválisa

AETERNITAS
ÉRTELMES TERVEZETTSÉG MUNKACSOPORT

Néhány évszázadon keresztül úgy tűnt, hogy a tudomány mindent képes

elmagyarázni anélkül, hogy közben számolna egy természetfeletti, leg­
felső lény létezésével.

Úgy látszik azonban, hogy minél jobban megismerjük a világot, minél

távolabb és minél mélyebbre látunk az anyagban, a materialista világ-
szemlélet e reménysége annál inkább szertefoszlik. Az univerzum tör­
vényeinek finom összehangoltsága, az élő és élettelen világ különböző
szintjein uralkodó elképesztő összetettség és rendezettség világképük
újraértékelésére készteti korunk gondolkodóit.

Lehet, hogy végül annak az egyre növekvő tudóstábornak lesz igaza,

melynek tagjai szerint a világegyetem rendjét mégiscsak egy magasabb
rendű intelligencia létének elfogadásával lehet a legtökéletesebben
megmagyarázni?
 Atudomány
felfedezi Istent

Intelligens tervezés
- az evnlúcinalmélet új riválisa

AETERNITAS
2004
 A tudomány felfedezi Istent
Intelligens tervezés - az evolúcióelmélet új riválisa
© Értelmes Tervezettség Munkacsoport, 2004
© Aeternitas Irodalmi Műhely, 2004

Szerkesztette: Tasi István

Fedélterv és tipográfia: Magyar Zsuzsa

Borítófotók: Europress Fotóügynökség
Számítógépes tördelés: Jakab Sándor
Olvasószerkesztő: Fehér Viktória

Kiadja az Aeternitas Irodalmi Műhely, Felsőörs

www.aeternitas.hu
Felelős szerkesztő: Csabai Tamás
Tel: (87) 477-022
E-mail: aeternitas@netquick.hu

Nyomdai munkák: Élet és Egészség Kiadói Kft., Budapest

Felelős vezető: Tóth József

ISBN 963 216 317 6

 Tartalom

E lő szó ............................................................................................ 9

AZ ÉRTELMES TERVEZETTSÉG MUNKACSOPORT

A munkacsoportról.................................................................... 15
A modern vetéiytárs................................................................... 17
Az „Intelligens tervezettség
- az evolúcióelmélet új riválisa” című
konferencia nyílt levele....................................................... 21
Az ÉRTEM konferenciájának nyílt leveléhez csatlakozók
listája....................................................................................... 23
A Minisztérium válasza
az ÉRTEM nyílt levelére...................................................... 27
Az ÉRTEM válasza
a Közoktatás-fejlesztésiFőosztálynak...............................29
Vita a Népszabadságban...........................................................31
Békétlen egymás mellett élés..............................................31
Nem rajtunk m ú lik .................................................................. 35
A tudomány és az elfogult ideológia.................................... 38

5
Tartalom

Nyomozás az igazság u tá n ................................................... 41

Mogyorófavessző................................................................... 44
Van vita, vagy nincs v ita ? ...................................................... 48

CIKKEK ÉS TANULMÁNYOK
AZ ÉRTELMES TERVEZÉSRŐL

Tudósok a világ rendjéről.........................................................53

Az evolúció elméletének néhány
problémás területe................................................................ 59
Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat........................... 63
Jeszenszky Ferenc: A tudomány h atá ra i................................ 81
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal.................................. 97
Hornyánszky Balázs - Tasi István:
Lehet-e anyagból életet csinálni?........................................ 117
Hornyánszky Balázs:
Hogyan nem keletkezett az élet a Földön?........................ 127
Szabó Attila: A fejlődéselmélet a véletlenről.......................... 135
Farkas Ferenc - Hornyánszky Balázs:
Vérfagyasztó tökéletesség...................................................145
Szabó Attila: Az egyedfejlődés............................................... 153
Hornyánszky Balázs - Tasi István:
A természet termosztátja......................................................169
Szentpétery Péter:
„Alkotásainak értelmes vizsgálata” .....................................173

6
Szabó Attila: Egy modern mítosz: az e volúció......................195
Jeszenszky Ferenc: Teremtés vagy evolúció?......................203

FÜGGELÉK

A tanulmányok szerzőiről......................................................219
Válogatás az ÉRTEM tagjainak
publikációs listájából.........................................................227
Egyéb könyvek és tanulmányok az intelligens
tervezettség témájában..................................................... 228
Válogatott angol nyelvű bibliográfia.....................................229
Ajánlott honlapok..................................................................... 231

7
„Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai
égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése
a csillogó égitesteknek, és mi az, ami a világmindenség rendjét
megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi
testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár
csak azt a titkokat firtató emberi szempárt, amely minduntalan
összefüggéseket keres a két világ között. ”

Selye János orvos, kémikus

A természeti jelenségek közötti összefüggések,
a természeti törvények feltárásának és vizsgálatának
egyik fontos eszköze az úgynevezett módszertani
ateizmus. Ezt másképpen naturalizmusnak is nevez­
hetjük. Lényege az, hogy a természeti jelenségek
közötti összefüggések értelmezésére csak termé­
szeti tényezőket veszünk figyelembe (ezért nevez­
zük naturalizmusnak), vagy másként fogalmazva:
a természetet önmagából, mindenféle, a természet­
től független szellemi létező (démonok, Isten) kikap­
csolásával kívánjuk megérteni (ezért nevezzük ate­
izmusnak).

A módszertani ateizmust először az úgynevezett működéstudo­

mányok területén alkalmazták (vagyis azoknak a tudományok­
nak a területén, amelyek a természetben található struktúrák
működését magyarázzák, de nem foglalkoznak e struktúrák
létrejöttével, eredetével). Később merült fel az a törekvés, hogy
a módszertani ateizmust kiterjesszék az eredettudományokra
(vagyis azokra a tudományokra, amelyek tárgya e struktúrák ere­
dete). Ez a törekvés állt az evolúcióelmélet forrásánál is, amikor
az életet az élettelenből, az élet egyes megjelenési formáit,
a fajokat pedig egyetlen őssejtből kívánták származtatni.
Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy ezt a kiterjesztést
az is megkönnyítette, hogy kezdetben még nem ismerték fel
a működéstudományok és az eredettudományok közötti alap­
vető különbséget.

9
Előszó

A tudomány minden megállapításhoz, minden általánosítás­

hoz induktív úton jut el. Tehát a módszertani ateizmus kialakulá­
sában is az játszotta a döntő szerepet, hogy kezdetben ez az
eszköz nagyon hasznosnak bizonyult. A megismerés helyes út­
jának tűnt, ha a természettudományból kiküszöbölünk minden
természetfeletti elemet, és nem is fordultak elő olyan esetek,
amelyek ennek a módszernek ellene szóltak volna.
Az eredettudományok során azonban olyan nehézségekbe
ütköztünk, amelyek megkérdőjelezték a módszertani ateizmus
elvének általános érvényességét. A tudományos vizsgálódás
egyre több olyan esettel találkozott, amelyek nemcsak hogy nem
voltak tárgyalhatóak naturalista alapon, hanem egyre inkább úgy
látszott, hogy erre elvileg sincs lehetőség. Ezért került egyre in­
kább előtérbe az a gondolat, hogy a módszertani ateizmusnak
is - mint a legtöbb tudományos elméletnek - megvannak a maga
határai, amelyeken túl nem alkalmazható. így jutottunk el az ér­
telmes tervezettség gondolatához, amely azt feltételezi, hogy
a természeti struktúrák létrejötte mögött egy intelligens tervező
működését kell megpillantanunk.
Természetes, hogy mint minden új gondolat, az értelmes ter­
vezettség gondolata sem örvend általános elfogadottságnak.
A tudományban is erősen érvényesül az a konzervatív gondol­
kodásmód, amely nem szívesen váltja fel újakkal a megszokott
alapelveket. Meg kell állapítanunk azonban, hogy - az erős el­
hárítás ellenére - világszerte megindult egy olyan áramlat, amely
az értelmes tervezettség gondolatának elfogadását tekinti a tu­
domány továbbfejlődéséhez szükséges elengedhetetlen lépés­
nek. Az Értelmes Tervezettség Munkacsoport azokat tömöríti,
akik Magyarországon ebben az irányban dolgoznak. Ezzel a ki­
advánnyal az a célunk, hogy bemutassuk, mi történt hazánkban
ezen a területen, és egyben megvilágítsuk azokat a gondolat­
meneteket, amelyek az értelmes tervezettség feltételezéséhez
vezetnek.

10
 Azt is el kell mondanunk, hogy az értelmes tervezettség gon­
dolata új megvilágításba helyezi a tudomány és a vallás (vagy
vallások) viszonyát is. Ha igaz az, hogy a természeti struktúrák
mögött egy értelmes tervező áll, fel kell adni a tudomány és
a vallás merev szétválasztását, és azt az elképzelést, amely a
vallást kizárja a természet megismerésének területéről, és tisz­
tán a pszichológia és a metafizika területére utalja. Hangsúlyoz­
nunk kell azonban, hogy az értelmes tervezettség feltételezése
nem jelenti azt, hogy a természet vizsgálatából bármelyik konk­
rét vallás elfogadása következne. (Ez egyébként összhangban
van a legtöbb vallás tanításával, miszerint Isten megismerésé­
nek két lépése van. Az első lépés Isten megismerése a termé­
szetből, a második viszont Isten megismerése a kinyilatkozta­
tásból. Az értelmes tervezettség természetesen csak az első
lépés világát érintheti. Ugyanakkor nem fogadhatjuk el azt az
álláspontot sem, miszerint a természet vizsgálata nem vezethetne
istenismerethez, és Isten létére vonatkozóan csak a szent írá­
sokban lefektetett kinyilatkoztatásból kaphatunk eligazítást.)
Végül, ha már kissé elkalandoztunk a vallás területére, érde­
mes megemlítenünk, hogy a működéstudományok és az ere­
dettudományok közötti különbség megtétele teljes összhangban
van a vallási tanításokkal. Ezek ugyanis abból indulnak ki, hogy
Isten a világot „jó” formában megteremtette, utána pedig hagy­
ta, hogy a teremtéskor meghatározott törvények szerint, látszó­
lag autonóm módon működjön. Ebben az értelemben tehát
a működéstudományok területén a naturalizmusnak, a módszer­
tani ateizmusnak megvan a maga létjogosultsága; ez viszont ter­
mészetesen nem érinti azt a tudományon túli, „metafizikai” kér­
dést, hogy Isten állandó fenntartó tevékenysége nélkül a világ
akár egy pillanatig is fennállhatna, vagy pedig azt, hogy Isten­
nek módja van arra, hogy bármikor felfüggessze a természet-
törvények működését. (Ekkor következhet be az, amit „csodá­
nak” szoktak nevezni.)

11
Elúszó

Amikor következetesen végiggondoljuk a fentebb vázolt el­

mélkedést, szükségképpen észre kell vennünk, hogy az ember
szempontjából nem mindegy, milyen természetszemléletet foga­
dunk el. Természetszemléletünknek ugyanis kétségtelenül hatá­
sa van erkölcsi felfogásunkra is. Viszont akkor elkerülhetetlenül
érvényesülnie kell a „gyümölcseikről ismeritek meg őket” elvnek
- nem lehet közömbös, hogy természetszemléletünk milyen
morális „gyümölcsöket” terem. A naturalizmus hívei szeretnek
arra hivatkozni, hogy ők a szigorú valóságból indulnak ki, és fe­
gyelmezetten tudomásul veszik, hogy a valóság megismerése
milyen erkölcsi következményekre vezet. Csakhogy alaposab­
ban megvizsgálva kiderül, hogy a „szigorú valóság” nem is olyan
szigorú, és nem is olyan valóságos, mint ahogyan el szeretnék
hitetni, és bizony nem háríthatjuk el teljesen azt a gyanút, hogy
egy bizonyos természetszemléletet éppen hogy az erkölcsi kö­
vetkezményekre kacsintva, és bizonyos erkölcsi (vagy éppen
amorális) elvek alátámasztása érdekében támogatnak.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Népszabadság és
a Theologiai Szemle szerkesztőségének a felhasznált cikkek
újraközlési jogát.

Dr. Jeszenszky Ferenc

12
Az Értelmes Tervezettség
Munkacsoport
 Amunkacsoportról
Az Értelmes Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM)
alapító tagjai között műszaki és természettudomá­
nyos végzettségű szakemberek, tanárok, különbö­
ző vallások és felekezetek lelkészei és egyetemi
hallgatók szerepelnek:

Dr. Farkas Ferenc Ph.D., oki. vegyészmérnök

Dr. Jeszenszky Ferenc, fizikus
Hornyánszky Balázs, biológusmérnök
Répássy László, matematika szakos hallgató
Somogyi Lehel, adventista lelkész
Szabó Attila, biológia-rajz szakos tanár
Dr. Szentpétery Péter, evangélikus lelkész, egyetemi docens
Tasi István, kultúrantropológus, Krisna-hívő lelkész
Veres Szabina, agrármérnök
Végh József, tanár, pszichológus

A különböző világnézetű tagok közös álláspontja, hogy az evo­

lúcióelmélet nem tekinthető bizonyítottnak, csupán egy sok prob­
lémával küszködő hipotézis, ezért egyetlen változatát sem fogad­
ják el. Azt vallják, hogy világunk rendezettsége egy felsőbbren­
dű intelligens lény, Isten tervező és teremtő munkájának
eredménye.
A csoport többféle szemléletmódnak helyet biztosít abban
a kérdésben, hogy a felsőbbrendű, intelligens tervezés és alko­
tás folyamata miként valósult meg. Azonban a résztvevők egy-

15
A munkacsoportról

öntetűen helytelennek tekintik a teremtés és az evolúció kombi­

nálásán alapuló feltevéseket. Mivel az evolúció mind a mai na­
pig csupáncsak feltételezés, semmi nem indokolja ennek „beol­
vasztását” a hagyományos teista világnézetekbe.
A munkacsoport tagjai cikkeket írnak, könyveket publikálnak,
előadásokat és konferenciákat rendeznek az evolúcióelméletek
hiányosságairól, valamint az intelligens tervezés elméletének
alapelveiről. Céljuk az ismeretterjesztésen túl, hogy a „tervezett­
ség” alternatívája az oktatásban is teret nyerjen. Napjainkban
csupán az evolúció ateista, materialista változatát sulykolják
a diákokba. A rendszerváltozás ideje ezen a téren is elkövetke­
zett: a tudományban sem tekinthetünk kizárólagosnak egyetlen
elméletet, a különféle jogos magyarázatoknak egyenrangú lehe­
tőséget kell biztosítani az iskolákban és a médiában.
A csoport az egyházak befolyásától függetlenül, civil moz­
galomként tevékenykedik. Együttműködik hasonlóan gondol­
kodó személyekkel és társaságokkal, valamint figyelemmel
kíséri és felhasználja az ilyen szellemiségű külföldi társaságok
tevékenységét és publikációit is.
Az ÉRTEM honlapja a www.ertem.click.hu címen olvasható.

16
 Amodern vetélytárs
Beszámoló egy rendhagyó konferenciáról

„Intelligens tervezettség - az evolúcióelmélet új

riválisa.” Ez volt a címe annak a 2003. március 18-án
lebonyolított rendezvénynek, amelyre több, mint
kétszázan voltak kíváncsiak az ELTE Bölcsészkará­
nak kari tanácstermében. Öt előadó (mindnyájan
a munkacsoport tagjai) fejtette ki véleményét a világ
tervezettségének vonatkozásában.

Elsőként Dr. Jeszenszky Ferenc fizikus szólalt meg. Rámutatott

a problémára, hogy a tudomány nem képes választ adni arra,
hogyan hozhatnának létre fizikai és kémiai folyamatok saját ma­
guktól olyan összetett biológiai rendszereket, amelyek a termé­
szet törvényszerűségei szerint szétesésre vannak ítélve. Minden
általunk tapasztalt jelenség arra mutat, hogy az egyszerűbb dol­
gokból spontán módon nem tudnak összetettebbek felépülni.
Ehhez bizony energiabefektetés szükséges, de önmagában még
az sem elegendő. Hiába sütne a Nap egy rakás téglára, attól
nem épülne fel belőle egy ház. A ház felépítését segítő energiá­
kat tudatos, intelligens módon irányítani kell, hogy létrejöhessen
a ház komplex szerkezete. Felhívta a figyelmet arra, hogy a fenti
okok miatt rendkívül problémás az az elképzelés, mely szerint
az élet saját magától keletkezett a bolygónkon, a szükséges al­
kotóelemek véletlen kombinációjából. Erre nemcsak bizonyíté­
kok nincsenek, de még egy meggyőző, egységes hipotézis sem
létezik. (Magyarországon is szenzációt keltett e témában

17
Amodern vetélytárs

Thaxton-Bradley-Olsen: Az élet eredetének rejtélye c. tudomá­

nyos könyve.)
Dr. Szentpétery Péter evangélikus lelkész, egyetemi docens
arról beszélt, hogy vajon szükséges-e egy igazolatlan tudomá­
nyos elméletet összegyúrni a Szentírás állításaival. Álláspontja
szerint ez indokolatlan, egy kinyilatkoztatás világképét nem kell
az éppen uralkodó (és folyton változó) többségi véleményhez
igazítani. A világ és az élet létrejöttének módja közvetlenül nem
figyelhető meg, így hit tárgya marad - ezekről a kérdésekről csak
az tud biztos felvilágosítással szolgálni, aki ott volt a kezdetek­
nél...
Szabó Attila biológia-rajz szakos tanár arra világított rá, hogy
az eredet kérdése nagymértékben kihat gondolkodásmódunk­
ra, illetve civilizációnk milyenségére is. A materialista elképzelés
szerint a világ dolgai - és benne az emberek - véletlenül jöttek
létre, létezésüknek tehát nincs oka, nincs célja, nincs értelme.
Bizonyára nagymértékben hozzájárul ez a gondolat a nihilizmus
erősödéséhez, a „létért való küzdelem” kifogása pedig igazolja
a mások iránti agressziót és a harácsolást. Láthatjuk magunk
körül, hogyan viszonyul az evolúciós gondolkodás talaján álló
társadalom a betegekhez és az öregekhez. Mondanivalóját egy
hasonlattal érzékeltette: az evolúció „tutaján” az erősek középre
törekszenek, és igyekeznek szélre szorítani a gyengéket és el­
esetteket. A „teremtéspárti” tutajon viszont az erősek állnak a
szélen, és védelmezik a középen lévő gyöngébbeket.
Tasi István Krisna-hívő szerzetes „a természet IQ-járól” be­
szélt előadásában, amelyről biomérnök szerzőtársával könyvet
is írtak. Diával illusztrált példaként bemutatta a fűrészesfogú sü­
gér és a kis tisztogatóhal különös kapcsolatát. A kis tisztogatóhal
meglepő módon beúszik a veszélyes ragadozóhal szájába, és
ami még meglepőbb, a sügér nem eszi meg! Türelmesen meg­
várja, míg a kis hal leharapdálja a szájában lévő élősködőket,

18
gombásodó bőrrészeket. Ezután a tisztogatóhal kiúszik a sügér
szájából, s mindketten mennek a dolgukra. Nem létezik evoluci­
onista magyarázat, amely számot adna arról, hogyan jöhetne lét­
re egy ilyen kapcsolat „fokozatosan” egy ragadozó és egy le­
hetséges zsákmányállat között. Úgy tűnik, inkább eleve egymás­
nak lettek rendelve...
Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnök a „Darwin fekete dobo­
za” című tudományos bestseller egy-két részletét ismertette
(szerzője MichaelJ. Behe). A könyv arra mutat rá, hogy bár még
Darwin nem látott bele a sejtekbe, ma már tudjuk, hogy ott meg­
döbbentően aprólékos és összetett molekuláris gépezetek mű­
ködnek. Ezek a kis gépek csak akkor működőképesek, ha min­
den „alkatrészük” a helyén van. Következésképpen nem jöhet­
tek létre véletlenek sorozatán keresztül, mert amíg az utolsó
darab is a helyére nem kerül, addig ezek a sejtösszetevők nem
tudták volna ellátni a feladatukat. A baktérium ostorát működte­
tő motor például kísértetiesen emlékeztet egy propelleres hajó­
motorra, amely tudvalevőleg intelligens tervezés eredménye...
Lehet, hogy a következő generáció diákjai már mást - vagy
mást is - fognak hallani az élőlények eredetéről, mint amire ben­
nünket tanítottak?
 Az „Intelligens tervezettség
- az evolúcióelmélet új riválisa" című
konferencia nyílt levele
Tisztelt Magyar Bálint Oktatási Miniszter Úr!

Az Értelmes Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM) tagjai értelmi­

ségiek, tanárok, egyetemi hallgatók, valamint különböző vallá­
sok lelkészei, teológusai. Véleményünk szerint a világunkban
megfigyelhető rendezettség tudatos tervezés eredménye.
Mint Ön is bizonyára tudja, a másfél évszázada született evo­
lúcióelmélet kezdettől fogva - szerintünk jogos - bírálatok ke­
reszttüzében áll. Napjainkban szerte a világon (például az Ame­
rikai Egyesült Államokban) egyre erősödő kritika éri az olyan el­
fogult biológiaoktatást, amely kötelező és kizárólagos jelleggel
csupán az evolúcióelméletet, annak is csak ateista, materialista
változatait mutatja be.
A megalapozott észrevételek napjainkban már nem csupán
a különböző vallások képviselői részéről érkeznek, hanem
a természettudományok művelői is számtalan olyan felfedezést
tettek az élő rendszerek összetettségét illetően, amelyekről
Charles Darwin még nem tudhatott, és amelyek erőteljesen meg­
kérdőjelezik a spontán, fokozatos kialakulás lehetőségét. Az evo­
lúciós elméletek alapvető hiányosságait, valamint a kapcsolódó
irodalomjegyzéket és hivatkozásgyűjteményt megtekintheti pél­
dául csoportunk honlapján, a www.ertem.click.hu címen.
Mint szerte a világon, Magyarországon is sokan úgy látják,
hogy az a magyarázat, mely szerint a minket körülvevő élővilág

21
Akonferencia nyílt levele

egy magasabb rendű, intelligens tervező, Isten munkája nyomán

jött létre, ugyanolyan jogos - sőt valószínűbb - magyarázat, mint
az ateista evolúciós teóriák. Ezért a segítségét szeretnénk kérni,
hogy ez az álláspont az iskolai tantervekben is hangsúlyosan
helyet kapjon.
Konferenciánk üzenetéhez már sokan csatlakoztak. Ahogy
a mellékelt listán láthatja, köztük a vallási képviselőkön kívül szá­
mos pedagógus és természettudományokkal foglalkozó szak­
ember neve is olvasható.
Természetesen nem azt kérjük, hogy az állami iskolákban
bármely vallás hittételeit tanítsák. Azt azonban elengedhetetlen­
nek tartjuk, hogy az alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmé­
nyek tankönyvei az evolúcióelmélet hiányosságairól is tegyenek
említést, valamint a felsőbbrendű, intelligens alkotó alternatívá­
ját az evolúcióval egyenrangú lehetőségként ismertessék a hall­
gatókkal. Máskülönben ezen a téren az oktatás - súlyosan sért­
ve a világnézeti semlegesség követelményét - az ideológiai
elfogultság csapdájában marad.
Kérjük, válaszában jelezze, milyen előrelépésre számíthatunk
ezen a téren, és hogyan tudjuk ezt a folyamatot elősegíteni.
Előre is köszönjük segítségét.

Tisztelettel és üdvözlettel:

az ÉRTEM tagjai

Budapest, 2003. március 18.

22
 Az ÉRTEMkonferenciájának
nyílt leveléhez csatlakozók listája
Antal Ottó, Csák Csaba, Ferjentsik Viola,
egyetemi hallgató fizikatanár környezetvédő,
Dr. Anwar Aimen, Csermák Balázs, szociális munkás
orvos orvostanhallgató Filep György,
Balázs P. Róbert, Csigi Mariann, nevelőtanár
programozó angoltanár Frei Gábor,
Banyár Magdolna, Dr. Csorba Miklós oki. villamosmérnök
közgazdász­ Endre, Dr. Fruttus István
szociológus agrobiológus Levente,
Barcsa Gábor, mérnök, a Károli Gáspár
fizikus, közgazdász resztoránus lelkész Református
Beke László, Demjén Erika, Egyetem TFK
közoktatási gyógypedagógus Diakóniai Intézeté­
szakértő, kémia­ Elekes Zsuzsa, nek igazgatója
fizika közgazdász Gábor Andrea,
szaktanácsadó Erdei Györgyné, pedagógus
Dr. Benke György, tanító Gusztin Imre,
ny. református Erdeiné Nagy Anikó, képviselő, a Názáreti
teológiatanár biológus, Egyház nevében
Bodnár Béla, tanár Gere József,
termelésirányító Éva Ilona, agrármérnök,
Bodolai Zoltán, pszichoterapeuta szabad keresztyén
pszichológus Dr. Farkas Ferenc, lelkipásztor
Dr. Bodrog Miklós, vegyészmérnök Görbicz Tamás,
ny. evangélikus dr. Farkas Vera, villamosmérnök,
lelkész, író, orvos lelkész
pszichoterapeuta Fekete Richárd, Gyulay Endre,
Bognár Béla, ápoló Szeged-csanádi
igazgatásszervező Dr. Fekete Valéria, megyés püspök
főmunkatárs egyetemi adjunk­ Halászná Dr. Fekete
Borsodi Katalin, tus, matematika­ Mária,
vegyészmérnök ábrázoló geometria főiskolai docens,
Buda Borbála, szakos matematika-fizika
tanító tanár tanár

23
A nyílt levélhez csatlakozók listája

Hanti Vilmos, Kollár Zsuzsanna, Nagy Gyöngyvér,

tanító, pedagógia irodavezető biológiatanár
szakos előadó Kovács Attila, Nagy Viktória,
Holló Petra, közgazdász régész
történelemtanár Kovács Október, Nemes Ildikó,
Hornyánszky Balázs, biológia-kémia iskolaigazgató
biológusmérnök szakos tanár Németh Ádám,
Hortiné dr. Borbély Dr. habil Kovács Géza J., közgazdász
Judit, a biológiai Németh Péter,
gyermekgyógyász tudományok középiskolai
Huy Péter, kandidátusa, matematika-fizika
programozó tanszékvezető tanár
Jáki András, egyetemi magán­ Nyisztor Éva,
útépítő mérnök tanár magyartanár
Dr. Jeszenszky Ferenc, Kozma Levente, Orosz Csaba,
fizikus vállalkozó teológus
Kada Brigitta, Lencsés Zsolt, Paksi Ilona,
amerikanisztika- és filozófia szakos biológia-földrajz
jogászhallgató hallgató szakos tanár
Kadlicskó Edina, Dr. Liptay-Wagner Papp Gyöngyvér,
közgazdász András, tanár
Kardos Péter, informatikus Papp József,
pedagógus Lux Éva, lelkész
Kaskötő Mihály, etnográfus, Dr. Pauló Tünde,
informatikus múzeumpedagó­ gyógyszerész
Katona József, gus Perjési István
gépészmérnök Magyar Zsuzsa, vezető lelkész, az
Katz Márta, grafikusművész Agapé Gyülekezet
tanító Dr. Makkos Gyula, képviseletében
Kecskeméti Baptista orvos Póth Elemér,
Gyülekezet (44 Dr. Matus István, agrármérnök
aláírás) pszichiáter Piszter Ervin,
Kelemenné Mák Erzsébet, lelkész
Dr. Dávid Orsolya, dietetikus, Prancz Zoltán,
neurológus biológiatanár, atomenergetikai
Keppel Mónika, agrármérnök mérnök,
történelem-angol Mérő Mátyás, teológiai
szakos tanár könyvvizsgáló, tanársegéd
Kiss Ferenc, informatikai auditor Prohászka Erzsébet,
vallástörténet­ Monostori Mária, francia szakos
hallgató matematikatanár tanár

24
Reisinger Orsolya, Szabóné Novák Beáta, Tasi István,
védőnő biológiatanár Krisna-hívő lelkész
Répássy László, Szalainé Rakonczai Torma Szabolcs,
matematika szakos Krisztina, rendezvény-
hallgató programtervező szervező
Sanders, Jim matematikus Tóth Etelka,
főpásztor, a hallgató vegyész
Krisztus Szeretete Szelei Magdolna, Tóth Gábor,
Egyház képvisele­ Jézus Krisztus élelmiszer-
tében Háza szeretetszol­ ipari mérnök
Schnitchen Csaba, gálat, szolgálat- Tóth Krisztina,
biológus vezető élelmiszer-
Dr. Siffel Csaba, Dr. Szentpétery Péter, ipari mérnök
orvos evangélikus Tóthné Varga Zsuzsa,
Siku Andrea, lelkész, egyetemi gyógyszerész
matematika-fizika docens Tóth Tamás,
szakos tanár Szűk Bendegúz L., pszichológus
Sitkéi András, mikroelektronikai Prof. Dr. Tóth Tibor,
vegyészmérnök mérnök, a Magyar a műszaki
Sitkéi Eszter, Keresztény tudományok doktora,
vegyészhallgató Tudományos egyetemi tanár
Sitkeiné Baksa Melinda, Társaság Dr. Tőkéczki László
vegyészmérnök alapítója, a pedagógus,
Sípos Ete Zoltán, www.kezdetben.hu történész, a
református lelkész honlap szerkesztője Nemzeti Tankönyv-
Somogyi Lehel, Takács Dávid, kiadó
adventista lelkész programozó igazgatósága és a
Sonnleitner Károly, matematikus Közoktatás-politikai
a Sola Scriptura egyetemi hallgató Tanács tagja
teológiai főiskola Takács Ferenc, Tulipán Ferenc,
tanára lelkész lelkész, Názáreti
Stangl Árpád, Takács Szabolcs, Egyház
fényképész teológiai tanár­ Veres Szabina,
Szabó Attila, segéd agrármérnök
biológia-rajz szakos Talmácsi Attila, Varga Gergely,
tanár filozófiatanár matematikai
dr. Szabó Csilla, Talmácsiné informatika szakos
történész dr. Brachna hallgató
Szabók Endréné, Andrea, Varga Gizella,
földrajz szakos radiológus középiskolai kémia­
tanár szakorvos biológia tanár

25
A nyílt levélhez csatlakozók listája

Varga Zsolt, Vincze Tünde, Vohmann Péter,

környezetmérnök technika-rajz gépészmérnök, az
Váradi Gábor, szakos tanár Evangéliumi Kiadó
biológiatanár Vígh Attila, felelős szerkesztője
Végh József, pszichoterapeuta Zeke Zsófia,
tanár, Vígh István, egyetemi hallgató
pszichológus főiskolai hallgató Zrínyi András,
vállalkozó

+ százan a konferencia helyszíni résztvevői közül

26
 AMinisztérium válasza
az ÉRTEMnyílt levelére
Oktatási Minisztérium
Közoktatás-fejlesztési Főosztály
Iktatószám: 15329-1/2003.

Értelmes Tervezettség Munkacsoport

Hajdú Balázs titkár

Tisztelt Titkár Úr!

Köszönettel vettem kézhez Miniszter Úr részére írott levelét, mely­

re engedje meg, hogy kérésére és illetékességből magam vála­
szoljak.
Elnézését kérem, de levelének késői beérkezése miatt konfe­
renciájukon nem vehettünk részt. Tájékoztatom, hogy az oktatá­
si tárca háttérintézményében (Kiss Árpád Országos Közoktatási
Szolgáltató Intézmény) jelenleg folyik a Nemzeti Alaptanterv
(NAT) és a kerettantervek szakmai felülvizsgálata és átdolgozá­
sa, mely még inkább lehetőséget ad az evolúciós elmélet széle­
sebb körű megismertetéséhez a biológia és más tantárgyakon
belül. [Kiemelés tőlünk - a szerk.]
A többször módosított 1993. évi LXXIX. Közoktatási törvény
4. § (1), (2) bekezdése többek között tartalmazza azt, hogy
a nevelési-oktatási intézmény köteles biztosítani a tanulók
vallási és világnézeti meggyőződésének megfelelő oktatást és
nevelést, de ugyanígy a törvény jelenlegi módosításának terve­
zetében is szerepelnek erre vonatkozó kiegészítések.

27
A Minisztérium válasza az ÉRTEMnyílt levelére

Tájékoztatom továbbá, hogy a nevelési-oktatási intézmény­

ben a nevelő-oktató munka a pedagógiai program alapján
folyik. A pedagógiai program magában foglalja a nevelési prog­
ramot és a helyi tantervet, melyek kidolgozása a NAT rendel­
kezései alapján történhet. Az iskolák és pedagógusaik így meg­
lehetősen nagy szabadsággal rendelkeznek a tekintetben, hogy
az egyes tantárgyakon belül milyen ismereteket, mely tanköny­
veken keresztül sajátíttatják el a tanulókkal. A nevelési, illetve
pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó
jóváhagyásával válik érvényessé.
Javaslom, hogy tanulmányozzák át az országgyűlés elé ter­
jesztett Közoktatási törvény módosításának tervezetét, melyben
megtalálhatják a fent említett információkra vonatkozó jogsza­
bályi hátteret és annak részletes indoklását.

E. Vámos Ágnes

Budapest, 2003. április 29.

28
 VÉRTEM
Sj? ..................... .............
. ta m ilt T E iH u m it K iattsstrtB i

Az ÉRTEMválasza
a Közoktatás-fejlesztési
Főosztálynak
Oktatási Minisztérium
Közoktatás-fejlesztési Főosztály

Tisztelt Közoktatás-fejlesztési Főosztály!

Tisztelettel köszönjük 2003. április 29-i válaszát az Értelmes Ter­

vezettség Munkacsoport múlt évben rendezett konferenciája, il­
letve a csoport Oktatási Minisztériumhoz intézett levele kapcsán
(a téma felelevenítése érdekében az Ön levelét is mellékeljük).
Az azóta eltelt időszakban munkánk folytatódott, jelenleg egy
könyv kiadásán dolgozunk az intelligens tervezés témakörében.
Levele kapcsán jelezzük, hogy a magunk részéről éppen nem
„az evolúciós elméletek szélesebb körű megismertetését” sze­
retnénk elérni, hanem az élővilág nem evolúciós alapon álló, fel­
sőbbrendű intelligencia által való tervezésének elméletét szeret­
nénk bevezetni az oktatásba mint az evolúciós elméletek jogos
alternatíváját.
Köszönjük részletes leírását a NAT felülvizsgálatáról, illetve
a Közoktatási törvény világnézeti meggyőződésre vonatkozó ki­
tételeinek ismertetését. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy amíg a dar­
wini alapokon álló evolúciós elmélet kizárólagos szerepet kap
az élővilág eredetéről szóló oktatásban, addig a tanulók vallási

29
Az ÉRTEMválasza a Közoktatás-fejlesztési Főosztálynak

és világnézeti meggyőződésének megfelelő oktatás és nevelés

nem valósulhat meg.
Ezért kezdeményezni szeretnénk a biológia és más tantár­
gyakon belül a NAT és a kerettantervek erre a témára vonatkozó
irányelveinek felülvizsgálatát és módosítását.
Tisztelettel kérjük, válaszában jelezze, hogy mely intézmény­
hez, és azon belül kihez, illetve kikhez kell fordulnunk kezdemé­
nyezésünkkel. Az utóbbi időben több könyv is napvilágot látott
magyar nyelven, amely az intelligens tervezés elméleti alapjait
ismerteti, így ezeket is szeretnénk megismertetni az oktatókkal,
hogy - az iskolák Ön által is leírt szabadságával élve - ajánlott,
kiegészítő irodalomként e könyveket is felhasználhassák az ok­
tatásban. Távlatilag szívesen közreműködünk az érintett tan­
anyagok, tankönyvek átdolgozásában, hogy elfogultság nélkül,
szélesebb látókörrel mutassák be ezt a világnézeti szabadság
és létünk végső kérdései szempontjából oly fontos területet.

Előre is köszönjük válaszát.

Tisztelettel és üdvözlettel:

Hajdú Balázs
Az ÉRTEM titkára

Budapest, 2004. február 22.

[Könyvünk kéziratának lezárásáig, 2004. szeptember 15-ig nem

érkezett válasz a Minisztériumból - a szerk.]

30
 Vita a Népszabadságban
Az ÉRTEM nagy érdeklődést kiváltó konferenciájá­
nak témája a médiában is hullámokat keltett. Az ese­
ményről született híradásokon és a Rádió Caféban
Vida Gábor professzorral lezajlott vitaműsoron túl
a Népszabadságban gyors egymásutánban több
cikk is megjelent az értelmes tervezés elméletének,
illetve az ezt képviselő csoport tevékenységének lét-
jogosultságával kapcsolatban. Közöljük a pro és
kontra véleményeket tartalmazó írásokat.

Békéden egymás mellett élés

Megjelent a Népszabadság Fórum rovatában, 2003. május 12-én.

Nemrég tudósok és neves személyiségek nyílt levelet írtak az

oktatási miniszternek. Ebben kifejtik, hogy az evolúció elmélete
a bírálatok kereszttüzében áll, és világszerte egyre erősödő kriti­
ka éri az úgymond „elfogult, ateista biológiaoktatást” . Arra kérik
Magyar Bálintot, hogy „az oktatási intézmények tankönyvei az
evolúcióelmélet hiányosságairól is tegyenek említést, valamint
a felsőbbrendű, intelligens alkotó alternatíváját az evolúcióval
egyenrangú lehetőségként ismertessék a hallgatókkal” .
A levél világszerte megnyilvánuló tendenciát tükröz. Több or­
szágban indítottak harcot azért, hogy a bibliai teremtésmodell
„korszerűsített” változatát, az „intelligens tervezés” elméletét mint
az evolúció elméletének alternatíváját az állami oktatás részévé
tegyék. Ez azért is érdekes, mert az evolúció a XX. század tudo­
mányos sikertörténete. Az antropológiától a pszichológián
Vita a Népszabadságban - Béhétlen egymás mellett 616$

keresztül a közgazdaságtanig egyre több területen fedezik fel,

hogy az evolúciós modell szinte univerzális módszert kínál az
egyéb modellekkel nem megoldható problémák tisztázására.
Adott tehát egy tudományos elmélet, amely - mint a mitoló­
gia Midas királya - arannyá, objektív és a gyakorlatban is alkal­
mazható ismeretté változtat mindent, amihez „hozzáér” . Előre­
jelzései rendre igazolódnak, magyarázatai egyre pontosabban
írják le a jelenségeket. Ám sikerei ellenére, vagy éppen azért,
mind élesebb támadások bontakoznak ki ellene. Az evolúciót
a kutatások folyamatosan igazolták. A vizsgálatok azonban újabb
kérdéseket is felvetettek. Az evolúció ellenfelei a folyamatosan
keletkező és megoldatlannak tűnő kérdéseket hangsúlyozzák.
Őket nem győzi meg, hogy e kérdésekre az evolúció elmélete
idővel kísérletileg igazolható válaszokat ad. Ők a tudomány örök­
letes gyengeségét olvassák ki a folyamatosan felvetődő ellent­
mondásokból, s miután a problémákat örökre megoldhatatlan­
nak vélik, tudományon kívüli megoldások után néznek.
A hitalapú megközelítéssel - a tudomány szemszögéből - két
alapvető gond van:
• javasolt „megoldásairól” rendre kiderül, hogy nem tekint­
hetők megalapozott válasznak, és hívei nem fogadják el
a tudomány szokásos bizonyítási eljárásait;
• megközelítéseik a tudomány szempontjából nem gyümöl­
csözőek.
A tudomány problémakereső tevékenység, amelyet a kutató
kíváncsisága vezérel. Ha valaki azt állítja, hogy egy kérdés nem
közelíthető meg a tudomány segítségével, az lezár egy keresési
irányt, a tudós érdeklődésének útjába áll. Ezért azok, akik a tu­
dományt azzal vádolják, hogy elutasítja az ellenvéleményt, nem
értik a tudomány lényegét. Az, hogy az evolúció nem, vagy téve­
sen magyaráz egy jelenséget, a tudományban nem szégyellni
való dolog. Ellenkezőleg. Éppen az a baj, hogy nagyon is kevés
az olyan szerencsés gondolkodó, aki képes felfedezni ilyen

32
ellentmondást. Végül azonban ők lesznek azok, akik újraírják a
tudomány történetét. A tudomány nem akar elhallgatni se ténye­
ket, se személyeket - ez más területekre jellemző. A tudomány
vitát akar, a nézetkülönbségek feltárását és eszmecserét. Az
antievolúciós mozgalmakkal éppen az a baj, hogy nem hajlan­
dók részt venni valódi tudományos vitákban, nem vetik alá ma­
gukat a tudomány bevett prezentációs eljárásainak.
Az evolúció híveinek és ellenfeleinek küzdelme az elmélet
születése óta folyik. Ám a XX. század végén új helyzet alakult ki.
A tudományos kísérletezés tárgyává váltak az ún. végső kérdé­
sek is. Korábban a tudomány is és a vallás is belenyugodott bi­
zonyos munkamegosztásba. A tudomány - legalábbis a termé­
szettudomány - a részjelenségek elemzésére korlátozta magát,
a vallás pedig fenntartotta magának a végső kérdések - a világ
eredete, az élet és a tudat keletkezése - megválaszolásának
jogát. A tudomány sokáig csupán arra volt képes, hogy végig­
vezesse, miként történik meg a kiemelkedés, vagy magyarázza
annak egyes fázisait. A keletkezés természetes modelljére azon­
ban joggal lehetett mondani, hogy valószerűsít, de nem bizo­
nyít.
Ám az elmúlt évek egy sor új felismerést és módszertani vál­
tozást hoztak, amelyek forradalminak nevezhető áttörést sejtet­
nek. Megsokasodtak azok a tudományos közlemények, amelyek
a legkülönbözőbb területeken az új minőség keletkezését írják
le. A számítógépes szimuláció képessé teszi a kutatót arra, hogy
akár milliószor is „lejátszva” a keletkezést, választ adjon arra,
milyen valószínűséggel, milyen módon megy végbe az evolú­
ció. Ezzel párhuzamosan - részben éppen ennek hatására - egy­
re élesebb harc bontakozik ki a tudományos elmélet és a szkep-
tikusság álarca mögé búvó vallásosság között. Nem a vallás
létjogosultságát kérdőjelezzük meg, pusztán elválasztjuk e két
- módszereiben alapvetően eltérő - szférát. A tudomány tárgy­
szerűen elemez, mindenre rákérdez. Minden tekintélyben kétel­

33
Vita a Népszabadságban - Békétlen egymás mellett élés

kedik, nincsenek szent könyvei, bírálhatatlan prófétái - Darwin

sem az. A vallásnak ezzel szemben vannak szent könyvei, bírál­
hatatlan tételei, megkérdőjelezhetetlen prófétái. Mércéje a tradí­
ció, támasza a hit.
A napjainkban folyó vita nem a darwini elmélet helytálló vol­
táról szól. Az „értelmes tervezettség” koncepciója nem tudomá­
nyos alternatívája az evolúció elméletének. Ez a vita a hit és
a tudomány évszázados küzdelmének új szakaszát jelzi. A vita
sokakat érint, és nagyon érdekes mindannyiunk számára. Fon­
tos lehet az is, hogy erről a diákoknak tudomásuk legyen. Ám
erre ott vannak a hitoktatás lehetőségei, és az érdeklődők szá­
mára szervezett viták.
A levélírók azonban a tudományos ismeretet közvetítő szak-
tantárgyba akarják integrálni a hit üzeneteit. Ez olyan, mintha azt
javasolnánk, hogy a hitoktatásba illesszék be egy-egy hittétel
tudományos értelmezését. Gondoljuk csak el, hogyan zajlana
a hittanóra, ha a Biblia egynémely történetének - mondjuk Éva
teremtésének, a Nap megállításának vagy a szeplőtelen fogan­
tatásnak - tudományos értelmezését is kötelezően bemutatnák.

Marosán György
közgazdász

34
M e g je le n t a N é psza bad ság Fórum rovatában, 2003. m ájus 21-én.

Marosán György szerint (Népszabadság, május 12.) az Értelmes

Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM) oktatási miniszterhez írt
levele a bibliai teremtésmodell „korszerűsített” változatát szeret­
né az állami oktatás részévé tenni. A valóság ezzel szemben az,
hogy a munkacsoport értelmiségi tagjai (bár több világvallás kép­
viselői is vannak köztük) nem vallási, hanem éppen tudományos
ismereteik alapján látják szükségesnek az evolúciós hipotézis
kizárólagos oktatásának felülbírálását - ahogy teszik ezt szerte
a világon az értelmes tervezés (intelligent design) alternatív tu­
dományos iskolájának tagjai.
Az intelligens tervezettség elmélete nem valamely vallás taní­
tásait hirdeti, hanem azt mondja, hogy világunk alapos vizsgála­
ta arra a következtetésre vezet, hogy az élő és élettelen világ lét­
rejötte feltehetően nem vak természeti folyamatok eredménye,
mivel tudatos tervezés jeleit hordozza magán.
A darwini alapú evolúciós teória számtalan sebből vérzik.
Nincs egységesen elfogadott, vagy akár részletesen levezetett
elmélet az élet keletkezésére vonatkozóan, ahogy erre Thaxton-
Bradley-Olsen „Az élet eredetének rejtélye” című könyve tudo­
mányos alapossággal rámutat. Darwin még nem láthatott bele
a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen fel­
tárta ezek belső szerkezetét. így ma már tudjuk, hogy bonyolult
„molekuláris gépezetek” működnek bennük, melyek „alkatré­
szei” olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk
jóformán elképzelhetetlen - erre Michael J. Behe „Darwin fekete
doboza” című, tudományos bestsellerré vált könyve hívja fel
a figyelmet. Az állati ösztönök eredete szintén megmagyaráz­
hatatlannak tűnik, amit a magyar szerzők tollából megjelent,
„A természet IQ-ja” című könyv részletez. Az őslénytanban szintén

35
Vita a Népszabadságban - Nem rajtunk mélik

szaporodnak az evolúciót megkérdőjelező leletek, példa erre

MichaelA. Cremo „Az emberi faj rejtélyes eredete” című kötete.
Marosán György hihet abban, hogy ezekre a problémákra
evolúciós válasz fog születni, bár pillanatnyilag erre nem sok
esély van. Semmiképpen nem zárhatjuk ki azonban annak lehe­
tőségét, hogy a megfigyeléseink összességének magyarázatá­
ra a nem evolúciós elméletek fognak kielégítőbb választ kínálni.
A tudomány kétségtelen sikereket ért el a jelenleg megfigyel­
hető világ működésének leírásában. Azonban a világ és az élő­
lények eredetének kérdése nem vizsgálható a tudomány szoká­
sos eszköztárával, a megfigyeléssel, és az ellenőrizhető, megis­
mételhető kísérletek végzésével. Ezen a téren a tudomány
képviselői is elméletek, feltételezések, hipotézisek felállítására
kényszerülnek, még ha ehhez néha számítógépeket is hívnak
segítségül. A napjainkban kiötlött eredetelméletek hátterében
pedig gyakran a materialista világnézeti alapállás húzódik meg.
A tudomány azonban nem döntötte el, hogy a világ végső soron
pusztán anyagi tényezők működésére, vagy egy, az anyag felett
álló, magasabb rendű okra vezethető vissza. Ez egy örök filozó­
fiai kérdés, amire a tudomány nem képes válaszolni, és ez min­
den bizonnyal nem is tartozik feladatai közé.
A cikk szerzője azt sugallja, hogy az intelligens tervezés kép­
viselői csupán hitük szószólói, míg az evolúcióelmélet „tudomá­
nyos” . A valóság azonban az, hogy a törzsfejlődés elképzelése
is hiten, az „idők során összetettebbé váló élőlények” sohasem
igazolt dogmáján alapszik. Azzal, hogy az evolúció szószólói
saját meggyőződésüket „igazságnak” , másokét pedig „hitnek”
próbálják beállítani, talán csak tekintélyüket, társadalmi befolyá­
sukat és vélt világnézeti felsőbbrendűségüket igyekeznek védel­
mezni. Thomas Kuhn tudománytörténész részletesen leírja, ho­
gyan reagálnak egy elavulóban lévő tudományos elmélet képvi­
selői, mikor egy új, forradalmi elmélet feltűnik a színen - és ami

36
ma az evolúcióelmélet tájékán történik, kísértetiesen emlékeztet
az általa leírt folyamatokra.
A cikk állításával ellentétben az értelmes tervezettség képvi­
selői a legkevésbé sem zárkóznak el a tudományos vitától, ami­
re példa a közelmúltban lezajlott rádiós vitaműsor Vida Gábor
professzorral. Viszont éppen a tudományos folyóiratok (tisztelet
a ritka kivételnek) nem adnak lehetőséget az uralkodó nézetek­
től eltérő álláspont bemutatására. Példa erre a Scientific
American 2002. júliusi számában megjelent, 15 pontba szedett
vitairat az evolúcióelmélet védelmében, amelynek egyetlen szép­
séghibája, hogy az ellenoldal képviselői nem kapnak szót néze­
teik pontos bemutatására, a leírtakra való reagálásra. A külföldi
példát hűen követi a Természet Világa, amely csupán e cikk for­
dítását közli.
Marosán úr írásának címe a nézetek békétlen egymás mellett
éléséről beszél, és láthatóan előnyben részesítené a nem evolu­
cionista megközelítések „békés elnyomását”. A magunk részé­
ről egy harmadik modellt tartanánk kívánatosnak: a békés egy­
más mellett élést, ahol egy tudományos köntösbe burkolt, ideo­
lógiai indíttatású elmélet nem szoríthat ki egy másik jogos
szemléletmódot az oktatásból és az ismeretterjesztésből. Nem
rajtunk múlik.

Tasi István
Az Értelmes Tervezettség Munkacsoport tagja

37
Vita a Népszabadságban - A tudomány és az elfogult ideológia

A tudomány és az elfogult ideológia

M e g je le n t a N é p sza b a d sá g Fórum rovatában, 2003. m ájus 30-án.

Az „Intelligens Tervezettség” koncepciója kérdésként megfogal­

mazott sugalmazó állításokat szegez szembe a tudomány kér­
déseket szülő, de bizonyított állításaival. A módszer nem új.
W. Paley csaknem kétszáz évvel ezelőtt „Natural Theology”
(A természet teológiája) című, híres művében mintát kínált a
„vajon miként lehetne másként magyarázni?” típusú érvelésre.
A gondolatmenet egyszerű. Végy egy ma még nem tökéletesen
ismert jelenséget - tekintsünk el most attól, hogy Tasi István vá­
laszcikkének (Nem rajtunk múlik, május 21.) példáiban szereplő
jelenségek csupán számára megmagyarázhatatlanok -, jelentsd
ki, hogy a tudomány képtelen, sőt soha nem is lesz képes azt
megmagyarázni, s kínáld fel az „Intelligens Tervezettség” hipo­
tézisét mint tudományt.
Az evolúció azonban - szemben Tasi állításával - nem hipo­
tézis. Olyan elmélet, amely egyre több tudományterületen bizo­
nyítja alkalmazhatóságát és helytálló voltát. Az „Intelligens Ter­
vezettség” modellje ezzel szemben valóban hipotézis, amely bi­
zonyításra vár. A könyvek, amelyekre a cikk szerzője hivatkozik,
nem tudományos művek, szerzőik előítéleteik szerint „csemegéz­
nek” a tényekből. A sugalmazott interpretáció fogalmai jellegze­
tesek: „megmagyarázhatatlannak tűnik” , „pillanatnyilag nem sok
esély”, „feltehetően” . Olyan tudományos álarcba öltöztetett, nép­
szerű tudományként felkínált művekről van tehát szó, amelyek­
ben keverednek a valódi tények az ideologikus szómágiával.
„Az állati ösztönök eredete szintén megmagyarázhatatlannak
tűnik” - írja Tasi István. Különös, hogy éppen ezt hozza szóba,
hiszen ez az evolúció talán legjobban feltárt területe. A kérdés
már régóta nem az, hogy evolúcióval vagy anélkül alakultak ki
az állati ösztönök, hanem az, hogy az egyes konkrét esetekben

38
 a szelekció mely mechanizmusa - a természetes, a szexuális,
vagy esetleg a csoportszelekció - volt a meghatározó. Ebben
a kérdésben valóban késhegyig menő vita folyik, de olyan kuta­
tók között, akik egyaránt az evolúciót tekintik alapnak. „A világ
és az élőlények eredetének kérdése nem vizsgálható a tudomány
szokásos eszköztárával” - állítja a válaszcikk szerzője. Meghök­
kentő akkor vetni a tudomány szemére a keletkezések elemzé­
sére való képtelenséget, amikor egyre több kísérleti tény halmo­
zódik fel az élet, az ember és a tudat kialakulásáról, amikor az
első kísérleti adatokat nyerjük a „Big Bang” , vagyis a „Terem­
tés” előtti állapotokról, és fejlődésnek indult egy forradalmian új
módszer, az ún. ágens alapú programozás, ami lehetővé teszi
a komplex rendszerek kiemelkedésének szimulációs vizsgálatát
- legyen szó az élő anyagról, az emberi társadalomról, az er­
kölcsről, a tudatról.
„A napjainkban kiötlött eredetelméletek hátterében gyakran
materialista világnézeti állítások húzódnak meg” - mondja Tasi.
A tudománynak valóban nincs szüksége Istenre, míg egy tudós­
nak lehet. A tudománynak éppen ezért „csak” módszertana van,
nem világnézete. A tudós viszont, miként a társadalom bármely
tagja, lehet világnézetileg elkötelezett, ám a tudomány világné­
zetileg valóban semleges. Nincs materialista és idealista tudo­
mány. Ugyanakkor a tudomány természetes beállítódása volt és
marad, hogy a világot önmagából - minden külső, természetfe­
letti, „intelligens tervezői” közbenjárástól mentesen - magyaráz­
za. Ebben az értelemben a törzsfejlődés - ellentétben Tasi állítá­
sával - nem hiten alapul, az élőlények fokozatos kiemelkedése
pedig nem dogma, hanem a kutatások által bizonyított tény. Ha
azonban valaki azt mondja, hogy az „Intelligens Tervező” a tu­
domány eszközeivel megközelíthetetlen, akkor ez olyan dogma,
amelynek kutatásával tudósként nem érdemes bajlódni. Ettől
még emberként gondolkodhatom felőle kedvem szerint. Meg-
Vita a Népszabadságban - A tudomány ás az elfogult ideológia

követem hát Mező Ferencet (Mogyorófavessző, május 26.), ha

egyoldalúnak látta vallásfelfogásomat. [Mező Ferenc cikkét kö­
tetünkben néhány oldallal később közöljük. A szerk.] Soraiból
azt olvastam ki, egy oldalon állunk, amikor azért széliünk síkra:
soha többé ne kerüljön sem gyerek, sem felnőtt abba a helyzet­
be, hogy akár hívőként, akár ateistaként meg kelljen tapasztal­
nia a megalázottság élményét. Cserébe nézze el nekem az álta­
la „kissé avíttan tudományvédő” szellemiségnek nevezett beállí­
tódásomat, amely bizonyára azt tükrözi, hogy a tudományt
éppen olyan csodálatosnak, élőnek, izgalmasnak, szépnek, az
életet boldoggá tevőnek érzem, mint éreznek mások istenük
iránt.
Azt javaslom, kövessük Darwin példáját. Gyűjtsük a tényeket,
végezzük a kísérleteket, ellenőrizzük újra és újra a modelleket, s
ha kellő indoka van, vessünk el bármely elfogadott elméletet,
közben pedig értsünk szót mindenkivel, aki hajlandó a párbe­
szédre, és gondolatra gondolattal válaszol. A tudomány attól si­
keres, hogy maga is az evolúcióra épül: a gondolat szabadsá­
gán, a megmérettetés kényszerén és a valóságnak való megfe­
lelésen alapuló szelekcióra. Várom tehát az „Intelligens
Tervezettség” modell követőinek pontos és ellenőrizhető állítá­
sokat tartalmazó és kísérletekkel alátámasztott cikkeit. Ám ad­
dig is, biológiaórákon csak tudományt - evolúciót - oktassunk.
Az „Intelligens Tervezettség” elméletét pedig hagyjuk a vallási
órákra.

Marosán György
közgazdász

40
Nyomozás az igazság után
Válasz M aro sán G yörgy „A tu d o m á n y és az e lfo g u lt id e o ló g ia " cím ű c ik ­
kére. A N é psza bad ság ba n nem je le n t m eg, a Fórum rova t szerkesztője
nem akarta vég tele níte ni a ké t szerző közö tti vitát.

Legutóbbi cikkében ismét nem sikerült igazolnia Marosán

Györgynek, hogy az evolúcióelmélet lenne az egyetlen lehető­
ség az élővilág eredetének magyarázatára (A tudomány és az
elfogult ideológia, május 30.). Nem csoda ez, hiszen az evoluci­
onista tudósoknak több száz kötetben sem sikerült ezt a feltéte­
lezést alátámasztaniuk. Ugyanis egy hipotézis nem válik bizo­
nyítottá attól, hogy egyre többet ismételgetjük. Az élővilág meg­
figyelhető jelenségei tények, ám a tényeket többféleképpen lehet
értelmezni - ahogy két nyomozó is különböző teóriákat állíthat
fel a tettes kilétére vonatkozóan ugyanabban a bűnügyben.
A szerző cikke azt állítja, hogy a tudomány „természetes be­
állítódása” , hogy a világ jelenségeit önmagából, intelligens ter­
vezői közbenjárástól mentesen magyarázza. Ez rendben is van
mindaddig, amíg a tudomány a tapasztalható világ törvényeinek
és jelenségeinek működését vizsgálja. Egészen más a helyzet
akkor, ha a világ, illetve a benne működő törvények eredetéről
van szó. Való igaz, hogy napjainkban a tudomány sok művelője
előnyben részesíti az anyag és az élet eredetéről vallott natura­
lista magyarázatokat. (Naturalista magyarázaton azt a törekvést
értjük, hogy valamit kizárólag a ma érvényes természettörvények
alapján magyarázzunk meg.) Ez azonban csak e tudósok világ­
nézetéről árulkodik, és a legkevésbé sem döntő érv azzal kap­
csolatban, hogy ténylegesen hogyan keletkezhetett az univer­
zum. A tudománynak nem az a feladata, hogy mindenáron
a materializmus alaptételeit terjessze, hanem az, hogy az igaz­
ságot keresse - annak előzetes kijelentése nélkül, hogy a végső
igazság vajon az anyagban, vagy az anyagon túl van.

41
Vita a Népszabadságban - Nyomozás az igazság után

Marosán úr szerint egyre több kísérleti tény halmozódott fel

az élet, az ember és a tudat kialakulásáról. A legfőbb „kísérleti
eredmény” azonban az, hogy soha senki nem tudott sem életet,
sem embert, sem tudatot létrehozni a halott anyag manipulálá­
sával. Mulatságos az az érv is, hogy manapság már „kísérleti
adatokat nyerünk a Big Bang előtti állapotról” , hiszen ehhez
„végre kellene hajtani” egy Big Banget. Nyilvánvaló, hogy ez
esetben csupán számítógépre ültetett emberi spekulációkról van
szó - hipotézisekkel azonban nem lehet hipotéziseket alátámasz­
tani.
Bízunk benne, hogy Marosán György megismerkedik majd
azokkal a korábban említett könyvekkel, amelyek az evolúció­
elmélet hiányosságaira mutatnak rá, és nem csak az előítéleteit
hangoztatja velük kapcsolatban. A megfigyelhető világ egyetlen
jelensége sem zárja ki - sok pedig támogatja - azt a feltétele­
zést, hogy környezetünk és a Föld élővilága egy felsőbbrendű,
értelmes tervező tevékenysége, teremtése nyomán jelent meg.
És hagyjuk meg az intellektuális szabadságot azoknak is, akik
szerint volt törzsfejlődés, de azt egy felsőbb irányítás szabá­
lyozta.
• Az ateista evolúciós gondolat,
• az irányított evolúció és
• az intelligens „készre” tervezettség
mind a mai napig egyaránt érvényes, versengő világnézetek,
melyeknek az oktatásban és az ismeretterjesztésben egyenran­
gú helyet kellene biztosítani - hiába szeretné valaki ezt a dön­
tést egyszer s mindenkorra a saját hatáskörébe vonni, és egyéni
véleményét mindenki számára kötelezővé tenni. Az 1993. évi,
közoktatásról szóló LXXIX. törvény ezt írja: „4. § (2) Az állami és
a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet el­
kötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. ... Peda­
gógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve

42
 liiií
*****%
■>

világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését.

A... nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai
programja, működése, tevékenysége és irányítása vallási és
világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és
világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.”
A materialista alapokon álló evolúcióelmélet pedig éppúgy
egy világnézetre épül, mint bármely vallás tanításai.

Tasi István
az Értelmes Tervezettség Munkacsoport tagja

43
Vita a Népszabadságban - Mogyorélavesszö

Mogyopúfavesszű
E gy író to llá b ó l szárm azó hozzászólás is érkezett az értelm es tervezett­
s é g rő l szó ló vitához. M e g je le n t 2003. m á ju s 2 6 -án a N é p sza b a d sá g
F órum rovatában.

Tízévesen, a nyári szünetben, beálltam a vecsési Zöldmező

téeszbe gyomlálni. A bérfizetés napján boldogan mentem az
irodához. Várni kellett. A tornácon közrefogtak a nagyfiúk. Na,
mi van, kistiszi, hiszel Istenben?, faggattak. Hiszek, mondtam
a tízéves papgyerek öntudatával. Nocsak, csodálkozott a
Nagybenkő, hát láttad te az Istent? Még nem, válaszoltam. Ak­
kor hogyan hihetsz benne? Hiszek és kész, zártam volna le
a „teológiai” vitát, de a srác felemelte az ákombákom betűkkel
tetovált öklét. Látod, mi van ideírva? Látom, mondtam. Na, ha
látod, akkor láttad a SÁTÁNT, az Istent meg nem. Vigyázz, mert
a Sátán beverheti a pofádat! Hála istennek, elkezdték osztani
a pénzt. Gyorsan elhúztam a sor legvégére.
Sajnálom, hogy ez a régi történet jutott eszembe Marosán
György Békétlen egymás mellett élés (május 12.) című cikkét ol­
vasva. Sajnálom, mert a szerző alapgondolatával, hogy a tan­
anyagot ismertető tanórákon semmi helye az evolúcióelmélet
vallási kritikájának, maradéktalanul egyetértek. Annál kevésbé
a cikk egyoldalú vallásfelfogásával, kissé avíttan tudományvédő
szellemiségével. Meglehet, túl érzékeny vagyok, de a fenti kis
történet azért eshetett meg velem, mert az átkosban hivatalos
álláspont és persze kötelező tananyag volt, hogy tudományo­
san be van bizonyítva: nincs Isten. Ennek a nézetrendszernek
a tanításához akkoriban nem kellett kifinomult evolúciós elmé­
let, elég volt az anyag elsődlegességének és önmozgásának ate­
ista dogmája, nyakon öntve a zavaros „őslevessel” mint az élet
forrásával. Lényeges része volt e tanításnak, hogy aki mégis hisz,
az egy babonás hülye. Lehet kritizálni egyházak nagyon is vilá-

44
 '* íi
'■v<>r>ifi,.'*
‘ •S'.VCr/

gias, erőszakos nyomulását az oktatásban, de a közvetlen előz­

ményekről azért kár volna megfeledkezni.
„Adott tehát egy tudományos elmélet, amely - mint a mitoló­
gia Midas királya - arannyá, objektív és a gyakorlatban is alkal­
mazható ismeretté változtat mindent, amihez »hozzáér«” - lel­
kesedik a szerző a modern evolúciós elméletért. Ez ismerős.
A marxista-leninista szemináriumokon tanították nekünk, hogy
a tudományos igazság kritériuma az objektivitás és a gyakorlat­
ban való alkalmazhatóság. A geocentrikus világkép alapján meg­
lehetősen jó naptárakat tudtak készíteni a régiek, s előre megjó­
solták a napfogyatkozásokat, a csillagászati eseményeket, tehát
ez a hipotézis a gyakorlatban bevált, bár a későbbi kutatások
fényében cseppet sem bizonyult objektívnak és igaznak. Hason­
ló fordulatokon okulva saját objektivitását is megkérdőjelezte már
a tudomány. A megfigyelő szubjektív előfeltételezésének és
a megfigyelésnek mint beavatkozásnak a hatása a vizsgált je­
lenségre, szerénységre intő módszertani közhely. Nem minden
arany, ami fénylik. Midas királynak meg később szamárfüle nőtt,
susogja a mitológiai nádas.
A cikk a vallást vitaképtelen, monolit képződménynek írja le.
Ha ez így volna, miről szól a vallástörténet, miről a reformáció,
a megújulási mozgalmak s az egészen a rejtőzködő Isten fogal­
máig fejlődő protestáns teológia? A szerző, mint a geocentrikusok,
a helytelen premisszák alapján helyes végkövetkeztetésre jut.
Mert amivel vitatkozik, az nem „a szkeptikusság álarca mögé
búvó vallásosság” , ahogy ő véli, hanem a vallási fundamentaliz­
mus. A dogmatikus, a retrográd, a szent iratokat szó szerint ér­
telmező, a ma már hatalmas történeti, kritikai irodalmat elutasító
fundamentalizmus. Ezt a fundamentalizmust Bush elnök, aki
a kétséges külpolitikai érdekekért vívott iraki háborúra is a Bibli­
ából keresett indokot, ugyanazon a színvonalon képviseli, mint
Mari néni, aki meg van győződve, hogy nem véletlenül lépett

45
Vita a Népszabadságban - Mogyorófavessző

a forró vízzel tele lavórba, hanem azért büntette meg az Úr, mert
szerdán nem ment el a bibliaórára.
A fundamentalizmus - még hatalmi helyzetben - éppen
a geocentrikus világkép ügyében kezdte szánalmas iszapbirkó­
zását a tudománnyal (pl. Galileivel), és ez folyik évszázadok óta.
A fundamentalisták hihetetlen intellektuális igénytelenséggel
hiszik, hogy az új tudományos elméletek ellentmondásaiba és
hiátusaiba újra és újra becsempészhetik az Istent. Erre igazán
szép példa Tasi István cikke (május 21.). „Az intelligens terve­
zettség elmélete nem valamilyen vallás tanításait hirdeti, hanem
azt mondja, hogy világunk alapos vizsgálata arra a következte­
tésre vezet, hogy az élő és élettelen világ létrejötte feltehetően
nem vak természeti folyamat eredménye, mivel tudatos tervezés
jeleit hordozza magán” - így Tasi, aki ezt tudományos ismeret­
nek aposztrofálja, pedig csak szómágia. Ki más lehetne az a tu­
datos tervező, mint az Isten? Hacsak nem az Értelmes Terve­
zettség Munkacsoport maga? Ezek a derék fundamentalisták azt
hiszik, hogy az ilyen érvelés szent kötelességük, s egyben
az Istennek tetsző cselekedet. Mivel a bibliai időkben nem volt
a maihoz hasonlóan önálló természettudomány, erre a balga­
ságra csak a Szentírást alaposan félremagyarázva találhatnak
„igazolást” . De a fundamentalisták látható többsége sem jogosít
fel a vallás és a fundamentalizmus teljes azonosítására.
Az értelmes hit számára a végső kérdések, a világ eredete,
az élet és a tudat keletkezése, amennyiben természettudomá­
nyos vizsgálódás tárgyaivá válnak, annyiban teljességgel
istenközömbösek lesznek. Az Örökkévaló, ha van, valóban ter­
mészetfeletti. A héber Jahve szó is időtlen létezést jelent: volt-
van-lesz. „Kezdetben teremté Isten...” (1. Móz. 1), tehát Isten már
megvolt, ebben lehet hinni vagy nem hinni. A többi, hogy mit és
hogyan teremtett az Úr, a lejegyzés korának megfelelő tudással
áthatott, s így a mai természettudományos fogalmakkal értelmez­
hetetlen, fontos és gyönyörű mítosz.

46
 Luthertől megkérdezték, mit csinált Isten, mielőtt megterem­
tette a világot. A legenda szerint azt válaszolta, hogy Isten el­
ment az erdőbe mogyorófavesszőt törni, hogy jól megvesszőz-
ze, aki ilyen buta kérdést tesz fel. Az érdemes végső kérdést,
amivel mindnyájunknak szembe kell néznünk, Babits így fogal­
mazta meg: miért a végét nem lelő idő? / vagy vedd például
a piciny fűszálat: / miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért
szárad le, hogyha újra nő?”

Mező Ferenc
Vita a Népszabadságban - Van vita, vagy nincs vita?

Van vita, vagy nincs vita?

Je sze n szky F eren c re a g á lá sa M ező F eren c cikké re . N é psza b a d sá g ,
F órum rovat, 2003. jú n iu s 25.

A Magyar Bálint oktatási miniszter úrhoz intézett levelünk nyo­

mán vita bontakozott ki a fejlődés vagy értelmes tervezettség
kérdésében.
A május 26-i számban Mogyorófavessző címmel megjelent
Mező Ferenc hozzászólása. Mező Ferenc hadakozik Marosán
György „kissé avíttan tudományvédő szellemiségével” . Ez rend­
ben is volna, ha ugyanakkor az ő hozzászólása nem tükrözné
ugyanezt a szellemiséget. írásából egyértelműen következik,
hogy számára az evolúcióelmélet a tudomány, itt már további
vitának helye nincs. Pedig vita igenis van, még ha ez egyesek­
nek nem tetszik is. És többről nincs is szó. Hiszen, ha vita van,
az azt jelenti, hogy két álláspont van, és a mindenoldalú tájékoz­
tatásnak mind a kettőt be kell mutatnia.
Mező Ferenc akkor veti el teljesen a sulykot, amikor az Értel­
mes Tervezettség Munkacsoportról kezd el beszélni. Egyszerű­
en kijelenti, hogy a munkacsoport tagjai vallási fundamentalis­
ták. Nem érdekli az a tény, hogy a munkacsoport ennek ellenke­
zőjét hangoztatja. (Honnan tudnák ők maguk, hogy mik? Mező
Ferenc, aki - amint az írásából nyilvánvaló - nem ismeri sem
a csoport tagjait, sem a csoport tevékenységét, jobban tudja.)
A sértő ironizálástól sem riad vissza. („Ki más lehetne az a tuda­
tos tervező, mint az Isten? Hacsak nem az Értelmes Tervezett­
ség Munkacsoport maga?” - írja. Az „Isten” nevet különben
éppen túlzottan vallási konnotációja miatt nem használjuk.)
Az értelmes tervezettség elfogadása nem vallási megnyilvánulás.
A vallás (amint azt latin neve, a religio is elárulja) nem csupán
egy természetfeletti létező elfogadását jelenti, hanem a hozzá
való kapcsolat keresését is, ez pedig nem tartozik a munka-

48
 ,, ' v” n, t>ULH.

,5llSf£
, §!
•■ ■
2 s■
-

csoport tevékenységi körébe. Mi közük van a vallási fundamen­

talizmushoz például azoknak a termodinamikai problémáknak,
amelyek az élő anyagnak az élettelenből való kialakulásakor fel­
merülnek, vagy a genomokban felhalmozott információ létrejöt­
tének, vagy az élet véletlen kialakulásával kapcsolatos valószí­
nűség-számítási nehézségeknek?
Munkacsoportunkban a legkülönbözőbb világnézetű és val­
lási felfogású emberek dolgoznak együtt, lelkészektől kezdve
vallásilag el nem kötelezett személyekig. Tiszteljük egymás né­
zeteit, mert tudjuk, hogy a világrejtélyek megoldásától nagyon
távol vagyunk. Tisztelünk mindenkit, aki valamilyen módon meg­
közelíteni igyekszik ezeket a rejtélyeket. Tanulunk egymástól.
Talán ebben különbözünk a materialista evolucionistáktól, akik
eleve csak egyetlen megoldást tartanak elfogadhatónak.

Dr. Jeszenszky Ferenc

fizikus
az Értelmes Tervezettség Munkacsoport tagja

49
 Cikkek és tanulmányok
az értelmes tervezésről
„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy
mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez
mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
(Isaac Newton)

„Minél fejlettebb a tudomány, annál nehezebb elvetni egy terem­

tő és mindentudó bölcsesség örök létezésének nyilvánvalósá­
gát.”
(William Herschel, az Uránusz bolygó felfedezője)

„A természet komoly kutatója nem tagadhatja Istent... Annak,

aki mélyen belenézett Isten műhelyébe, és alkalma volt megcso­
dálni az örök bölcsességet, térdet kell hajtania a legmagasabb
szellem előtt.”
(Heinrich Maedler, csillagász, a Hold első térképezője)

„Bármely irányban indulunk el kutatásainkban, mindenütt egy

alkotó értelemnek - gondoskodásának, bölcsességének és
hatalmának legtisztább bizonyságát fedezzük fel.”
(Charles Lyell, a modern geológia atyja)

„A fizikában dolgozni annyit jelent, mint Isten alkotását szemlélni.”

(Walther Nernst, Nobel-díjas fizikus)

„Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az a határ­

talan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem,
világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.”
(Albert Einstein)

53
Tudósok a világ rendjéről

„A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket... Az Isten

maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.”
(Gottfried Wilhelm Leibniz, filozófus és matematikus)

„Minden szerves anyagokkal kapcsolatos dolog olyan bölcs cél­

szerűségre mutat, amely valami felsőbbrendű értelemtől szárma­
zik...”
(Jöns Jacob Berzelius, vegyész)

„A bolygónkon tévelygő emberek számára Isten lényege mély

titok marad, mindazáltal a természet megfigyelése nem hagy
kétséget az Ő létezésének valósága felől, amely egyszerre
transzcendens és immanens.”
(Johannes Reinke, botanikus)

„Azok az emberek, akik nem tudományos munkát végeznek,

abban a félreértésben élnek, hogy a tudósnak széles körű isme­
retei következtében vallástalannak kell lennie; ellenkezőleg, a mi
munkánk Istenhez közelebb visz bennünket.”
(Ernest Rutherford, Nobel-díjas fizikus)

„Napjainkban széles körű az a megegyezés - amely a tudomá­

nyok fizikai részében csaknem általánosan elfogadott -, hogy
az ismeretek áradata valamilyen nem mechanikus valósághoz
vezet; a világegyetem egyre inkább egy hatalmas gondolathoz
hasonlít, mint egy nagy géphez... Felfedezzük, hogy a világ-
egyetem egy tervező vagy vezérlő hatalom nyilvánvalóságát
mutatja.”
(Sir James Jeans, matematikus, fizikus, csillagász)

„Abból, amit a tudomány tanít nekünk, arra a következtetésre jut­

hatunk, hogy a természetben emberi léttől független rend van,

54
olyan értelmes rend, amelynek a természet és az ember alá van
rendelve... A vallás és a tudomány állandóan vállvetve küzd a
kételkedés (szkepticizmus) és a vaskalaposság (dogmatizmus),
az istentelenség (ateizmus) és a babona ellen, és a mottó, amely
örökre jelzi ennek a küzdelemnek az irányát: »Oda, lstenhez!« ”
(Max Planck, Nobel-díjas fizikus)

„A modern fizika szükségképpen Istenhez vezet.”

(Arthur Eddington, asztrofizikus)

„Azok, akik megpróbálták eltörölni az isteneszmét, szégyenle­

tes és tudományellenes munkát folytattak. Én az akkoriban diva­
tos kétkedéssel léptem a felnőtt korba, és 30 év laboratóriumi
munkába került, hogy meggyőződjem róla: pontosan azok csap­
tak be szándékosan, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy
megvilágosítsanak engem, legalább saját tudatlanságuk egysze­
rű elismerésével. Én erre a hitre a biológia és a fizika ösvényeit
kutatva jutottam el; meg vagyok győződve róla, hogy bármely
gondolkodó tudós számára lehetetlen, hogy el ne jusson erre
a következtetésre, hacsak nem vak és tisztességtelen.”
Élete végén ezt mondta:
„Az ember és rendeltetése című utolsó könyvemet abban a mély­
séges meggyőződésben írtam, hogy korunkban a tudomány
Isten nélkül lerombolja a világot.”
(Pierre Lecompte du Noüy, fizikus)

„A tudomány üzenete lényegében az, hogy a természetnek van

értelme. Valójában az a természet, amely egy természettudomá­
nyosán képzetlen személy számára igencsak kaotikusnak látsz­
hat, a tudós előtt bensőleg rendezettként jelenti ki magát. A ter­
mészet jelentősége a tudomány felismerése szerint határozot­
tan bizonyságot tesz egy végtelenül hatalmas intelligenciáról...,

55
Tudósok a világ rendjéről

amely valóban kijelenti magát a természetben, de nem szűkíthe­

tő le egyszerűen magára a természetre... A tudomány képessé
teszi a gondolkodó embert arra, hogy felfogja: a természet
jelentősége valahogyan több, mint maga a természet.”
(Enrico Cantore, fizikus, filozófus és teológus)

„Láthatjuk Istent kis léptékben magunk körül a világban. Láthat­

juk Őt nagy léptékben a világegyetemben. De a legfontosabb,
hogy láthatjuk Őt önmagunkon belül az életünkre gyakorolt
hatásában.”
(Jack Lousma, űrhajós és repülőmérnök)

„A tudomány erősíti a vallásosságomat. Minél jobban kapcsoló­

dom a fizikai világhoz, annál inkább hiszek Isten valóságában.”
(Hubert Aleya, kémiaprofesszor a Princeton Egyetemen)

„...Sok tudós számára a világegyetem rendjének, szépségének,

és összetett szerkezetének feltárása csodálatot és tiszteletet
ébreszt.”
(lan Barbour, teológus, fizikus és filozófus)

„Ha létre akarnál hozni szenet és oxigént a csillagszerű

nukleoszintézissel nagyjából azonos mennyiségben, ahhoz két
szintet kellene rögzítened, és ennek éppen ott kellene lenni, ahol
ezek a szintek ténylegesen találhatók... A tények közérthető ma­
gyarázata azt súgja, hogy egy szuperintellektus működött, játsz­
va a fizikával, kémiával és biológiával, és nem vak erők azok,
amelyekről érdemes beszélni a természetben.”
(Fred Hoyle, csillagász)

56
„Ezeknek a kritériumoknak az alapján (vagyis, hogy e világ ko­
herens, termékeny, megérthető, megfelelő és értelmes), és a je­
lenkori biológia világosságában, az Istenben való hit ésszerű.”
(Andrew Miller, molekuláris biológus,
az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium vezetője)

„Hiszem, hogy a világegyetem ésszerű, mert szuperértelmes lény

van mögötte. Megborzongtat a világegyetem szépsége és éssze­
rűsége, a kvarkoktól az emberi agyig, annak rendje, bonyolult­
sága és integráltsága. Hiszem, hogy Isten a végső realitás.”
(Arthur Peacocke, molekuláris biológus és teológus)

„Ő (a tudós) megmászta a tudatlanság hegyeit, már a legmaga­

sabb csúcs meghódításához közeledik, amint kinyújtózik a vég­
ső szikla felé, teológusok csopoitja köszönti, akik ott ültek már
századok óta.”
(Róbert Jastrow, asztrofizikus)

57
 Az evolúció elméleténél
néhány problémás területe
Köteteket töltene meg a törzsfejlődés elméletének
részletes, tudományterületekre lebontott kritikája.
Az áttekinthetőség érdekében e helyütt csupán egy
rövid leírást adunk a különféle diszciplínákban
felvetődött ellenvetésekről, némelyikről részlete­
sebben is szót ejtünk a később következő tanulmá­
nyokban.

BIOKÉMIA

Bár a közkeletű elképzelés szerint az első élőlény véletlenszerű

folyamatok révén, csupán kémiai folyamatok következtében ala­
kult ki, valójában egyetlen általánosan elfogadott, részletes,
tudományos magyarázat sem létezik az élet eredetét illetően.
Gyakorlatilag nulla annak valószínűsége, hogy akár egy legegy­
szerűbb egysejtű élőlény spontán, véletlen reakciók következté­
ben jöjjön létre.

GENETIKA

Kétséges, hogy a véletlenszerű mutációk bármi új, hasznos szer­

vet tudnának eredményezni. Ehhez több százezer, vagy több
millió nukleotid összehangolt változására lenne szükség.

59
Az evolúció elméletének néhány problémás területe

MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA

Darwin még nem látott bele a sejtekbe. Ma már tudjuk, hogy

rendkívül összetett molekuláris gépezetek működnek bennük.
Ezek egyszerűsíthetetlenül összetett rendszereket képeznek,
melyek fokozatos kialakulásának lehetőségére nagyon hézagos
elképzelések vannak csupán.

PALEONTOLÓGIA (ŐSLÉNYTAN) ÉS GEOLÓGIA

A kormeghatározási módszerek meglehetősen bizonytalanok.

A leleteket olykor a kőzetréteg alapján, a réteget pedig a benne
talált lelet alapján datálják. Az ilyen kölcsönös hivatkozás telje­
sen bizonytalanná teszi a fosszíliák korát. A szakemberek az ural­
kodó előítélek alapján rakják sorba a leleteket. A rendhagyó, az
uralkodó időrendi skálába nem illeszkedő leletekről a nagykö­
zönség nem szerez tudomást. Az őslények létezése csak arra
utal, hogy voltak olyan fajok, amelyek a múltban kihaltak, de nem
bizonyítanak semmiféle fejlődést, evolúciót.

RENDSZERTAN

Az alaktani és genetikai alapon felállított törzsfák nem fedik egy­

mást. A fajok közötti mozaikos hasonlóságok és különbségek
miatt nem létezik egységesen elfogadott rendszertan. A feltéte­
lezett „közös ősök” csak feltételezések, és nincs nyoma annak
a rengeteg „átmeneti formának” sem, amelyeknek az elmélet
szerint létezniük kellene.

60
ÁLLATI VISELKEDÉS, ETOLÓGIA

Az egyes fajokra jellemző összetett ösztönláncolatok csak egé­

szükben hasznosak. Önálló részleteik haszontalanok lennének,
így fokozatos kialakulásuk elképzelése logikátlan.

EMBRIOLÓGIA

A hasonló embrionális állapotok közös tervezővel is magyaráz­

hatók. A hasonlónak látszó formák gyakran más szervrendszer
részét képezik (a „kopoltyúrés”-nek nevezett embrionális szöve­
tekből a középfül csontja és belső elválasztásé mirigyek lesz­
nek), így nem származhatnak egymásból. Sokszor különböző
gének határozzák meg a hasonló struktúrákat. Haeckel hamisí­
tásokat követett el a hasonlóság látszatának növelésére.

ANTROPOLÓGIA

A nagymértékben hiányos leletekből a tudósok sokszor indoko­

latlanul messzemenő következtetéseket igyekeznek levonni.
A feltételezett „emberősök” közötti sorrend az antropológusok
között is állandó vita tárgya, és semmi nem bizonyítja, hogy
közöttük bármiféle leszármazási kapcsolat állna fenn. Az össz­
képet megzavaró leleteket gyakran elhallgatják vagy félremagya­
rázzák. Az ember származásáról szóló közkeletű magyarázat
teljességgel hipotetikus.

61
 TóthTibor
Tudomány, hit, világmagyarázat
Prof. Dr. Tóth Tibor a Miskolci Egyetem Informatikai
Intézetének igazgatója. Alábbi írása, melyet rövidí­
tett formában közlünk, a Magyar Tudomány 1998/5.
számában jelent meg. A szerző ebben rávilágít,
hogy a modern tudomány már korántsem egységes
az evolúció kérdésének megítélésében. Több, nem­
zetközileg elismert tudós vet fel kétségeket, ame­
lyek nem csupán az elmélet részleteit, hanem leg­
alapvetőbb tételeit is érintik.

Korunkban, amikor a tudomány teljesítménye minden korábban

elképzelhető prognózist túlszárnyal, magát a tudományt mégis
nem lebecsülendő veszélyek fenyegetik. Egyfelől az emberiség
nagyobb része, jóllehet csodálja a tudomány eredményeit, saját
életében annak nem áldásait, hanem hátrányait érzékeli; ez a tu­
domány iránti érdektelenséghez, vagy éppen tudományellenes-
séghez vezethet. Másfelől jelentős azoknak a száma, akik olyan
kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben
a tudomány nem illetékes. Ezért rendkívül nagy jelentősége van
annak, hogy a tudomány művelői fokozottabb figyelmet fordít­
sanak a tudomány fogalomkörének, saját kompetenciájának és
határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.
A cikk a tudomány és a hit határfelületeit, majd ezek alapján
a világmagyarázatok néhány lehetséges alternatíváját elemzi.
HellerÁgneshez kapcsolódva azt az álláspontot fejti ki, hogy nem

63
Tudomány, hit, világmagyarázat

a tudomány maga, hanem a tudományt kisajátítani akaró evolú­

ciótan lép fel a domináns világmagyarázat igényével. Elemzésé­
vel azt kívánja igazolni, hogy az Intelligens Teremtő alternatívája
harmonikus és konzisztens határfelületet kínál a tudomány szá­
mára, és egyre több tudós világszerte ezt fogadja el. (...)

ALTERNATÍV VILÁGMAGYARÁZATOK

(...) A tudomány... saját definíciójából adódóan nem lehet alkal­

mas arra, hogy teljes világmagyarázatot adjon. Nagyon sok, az
emberiséget mélyen érintő kérdés nem tartozik a tudomány kom­
petenciájába. Ilyenek például: Vajon van-e az érzékszerveink ál­
tal felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más,
valami olyan, amit szupernaturálisnak, természetfelettinek kell te­
kintenünk? Hogyan jött létre az élet, teremtés vagy spontán nem­
zés és evolúció következtében? Mi emberek, honnan jöttünk és
hová tartunk? Tudatos teremtés és intelligens tervezés eredmé­
nyeként vagyunk-e itt a Földön, vagy az önmagát szervező anyag
még ismeretlen tulajdonságai és a véletlenek egy mérhetetlenül
valószerűtlen összjátékaként? Van-e az emberiségnek mint
egésznek és az egyes embereknek valamiféle küldetése? Egy­
általán: mi lesz az emberiség sorsa?
Ezek a kérdések, bármennyire is fantasztikus a tudomány fej­
lődése, a mindenkori tudományos világkép kiegészítését igény­
lik egy olyan tartalommal, amely igen nagy mértékben függ az
egyén személyes látásmódjától, meggyőződésétől, hitétől. Ezt
a valamilyen tartalommal kiegészített világképet nevezzük világ­
nézetnek. A világnézet egyénre szabott tapasztalatai feloldód­
nak egy olyan szintézisben, amelyet Heller Ágnes domináns vi­
lágmagyarázatnak nevez: „A domináns világmagyarázat szolgál­
tatja a tudás és az értelmezés nyelvét, legyen bár szó a kozmosz

64
 ismeretéről, az erkölcsről, a politikáról, a szexualitásról, a dol­
gok kezelésének végső elveiről, a születésről és a halálról.”1
A Heller Ágnes által itt felsoroltak közül egyedül a kozmosz
ismerete az, ahol a tudománynak legalább részleges kompeten­
ciája van. De itt sem az eredet kérdésében. Aligha vitatható, hogy
a világ keletkezésére vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen
tudományosan bebizonyítani. Elméleteket lehet és szokásos is
felállítani erre vonatkozóan, de egy elméletet a tudományosság
kritériumai szerint egy másik elmélettel nem tekinthetünk bizo­
nyítottnak.
Ugyanakkor mindennapos dolog, hogy a tudomány a Világ-
egyetem és az élet eredetének kérdésköre területén ennek elle­
nére folyamatosan átlépi a saját maga által deklarált határokat,
sőt, ebben egyes nemzetközileg elismert tudományos tekinté­
lyek járnak az élen. A hivatalos tudományos közvélemény rend­
kívül toleráns ezekkel a „határátlépésekkel” szemben; egyes or­
szágokban a tudományos vezetés, a tudomány és a tudomá­
nyos oktatás mértékadó szervezetei kifejezetten ragaszkodnak
ahhoz, hogy a tudománynak kizárólagos joga van a Világegye­
tem létrejöttének és az élet történetének leírására, és hogy az
„ősrobbanás” , majd az evolúció megnyugtatóan megmagyaráz­
za az élet sokféleségét és komplexitását anélkül, hogy egy te­
remtő számára bármiféle szerepet hagyna.
A tudomány egyes prominens személyiségei valóban magá­
tól értetődőnek veszik, hogy a teljes valóságot naturalisztikus
szakkifejezésekkel írják le. Korunk egyik tudományos bestselle­
rének, az „Isten gondolatai” című könyvnek2 szerzője, Paul

1Heller Ágnes: E lm é lk e d é s a h is z é k e n y s é g rő l. Magyar Tudomány, 1997. 8. szám,

972. o.
2 Paul Davies: Isten g o n d o la ta i. E g y ra c io n á lis vilá g tu d o m á n y o s m agyarázata.
Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1995., 9 -1 0 . o.

65
Tudomány, hit, világmagyarázat

Davies, aki ezért a munkájáért 1995-ben elnyerte az irodalmi

Nobel-díjjal egyenértékűnek tartott Templeton-díjat, igencsak
ambiciózus alcímet adott könyvének: „Egy racionális világ tudo­
mányos magyarázata”. Vagyis: deklarált módon a szerző nem
kevesebbre tart igényt, mint a világ tudományos magyarázatára,
jelentősen felcsigázva a gyanútlan átlagolvasó érdeklődését. És
mit ad valójában? A tudományos gondolkodás és útkeresés va­
lóban lebilincselő stílusú bemutatásán túl a végső nagy kérdé­
seket illetően nem magyarázatot, hanem tömény agnoszticiz-
must, amelyben Isten puszta absztrakcióvá, esetleges végső vi­
lágokká degradálódik, egy lehetséges alapfeltevéssé a sok
közül: „A magam részéről kételkedem a természetfeletti jelensé­
gekben... Szívesebben hajlok arra a feltevésre, mely szerint min­
denkor a természet törvényei működnek. Ám ha ki is zárjuk a
természetfeletti erőket, még korántsem kézenfekvő, hogy a fizi­
kai valóságban a tudomány mindenre magyarázattal szolgálhat.
Ismét a régi problémába ütközünk: hol ér véget a magyarázatok
láncolata? Legyen mégoly sikeres egy tudományos magyarázat,
mindig bizonyos feltevésekre épít... Előbb-utóbb magától érte­
tődőnek kell elfogadnunk valamit, legyen az Isten, a logika, egy
sor törvény vagy világmagyarázat (kiemelés tőlem, T. T.). Ily mó­
don a «végső kérdések» mindig kívül maradnak az empirikus
tudomány hatókörén.”3
Két megjegyzést fűznék Davies szavaihoz. Az egyik: hol van
itt a beígért „világmagyarázat”? Az általam kiemelt mondatnak
ráadásul igencsak tautológiaszerű mellékíze van. A másik:
a könyv magas irodalmi elismerésének hivatalos indoklásában
a tudomány és a vallás közötti híd eredményes építése volt az
egyik legfőbb dicséret. Amikor Sagan és Dawkins a tudomány
nevében nyíltan az ateizmust hirdették az egyetemi-főiskolai

31. m. 9. o.

66
ifjúságnak, sőt, népszerű tévéműsorokban iskolás gyermekek­
nek is, a közoktatáshoz való hozzájárulásukat az őket elismerő
országok legmagasabb tudományos szervezetei jutalmazták:
Sagant a Nemzeti Tudományos Akadémia Közszolgálati Érmé­
vel, DawkinsX a Brit Királyi Társaság Michael Faraday-érmével.
Ehhez képest Davies önvallomása legalább egy szerény és
bizonytalan, de nyíltan vállalt alternatívát kínál: „Magam a tudó­
soknak ahhoz a csoportjához tartozom, akik ha nem is osztják
a hagyományos vallás tanait, mindazonáltal tagadják, hogy
a Világegyetem a vakvéletlen céltalan terméke. Tudományos
munkásságom során mindinkább arra a felismerésre jutottam,
hogy a fizikai valóság olyan bámulatos találékonysággal épül fel,
amelyet nem tudok puszta tényként elfogadni. Kell lennie, nekem
úgy tetszik, valami mélyebb magyarázatnak. Hogy aztán Isten­
nek hívja-e ezt valaki, meghatározás és ízlés dolga.”4
A tudomány hatókörének önkényes kiterjesztése az egyszeri
és megismételhetetlen (tehát nem megfigyelhető és nem repro­
dukálható) események megmagyarázására a már említett ősrob­
banás („Big Bang”) és az életnek az élettelenből való létrejötte
(„ősnemzés”, abiogenezis) elméleteiben csúcsosodik ki, ame­
lyekkel - közvetlenül vagy közvetve - publikációk ezrei foglal­
koznak. Mindkettő szintetizálódik az evolúciótanban, amely ma
egy olyan széles körben elterjedt gondolkodási irányt fejez ki,
hogy az a XX. század mindent átfogó, egyesítő filozófiájának te­
kinthető. Heller Ágnes véleményével szemben én úgy látom,
hogy nem a tudomány, hanem a tudományt kisajátítani akaró
evolúciótan lép ma fel a domináns világmagyarázat igényével.**
Mielőtt ezt a véleményemet részletesebben megindokolnám,

41. m. 10. o.
* C sá n yi V ilm os szerint „az evolúciós elmélet cáfolata mögött mindig valamiféle
röghöz és (bibliai) szöveghez kötött istenelmélet rejlik.” (Magyar Tudomány, 1997.
11. szám)

67
Tudomány, hit, világmagyarázat

szeretném előrebocsátani, hogy eszem ágában sincs az evolú­

ciótant a darwinizmus bármely neováltozatával azonosítani.
A domináns világmagyarázatra igényt tartó evolúciótan az ős­
robbanás elméletéből indul ki. Ez az elmélet és a hozzá tartozó
modell valószínűleg az egyetlen olyan elképzelés a Világegye­
tem eredetére nézve, amelyről már a legtöbb középiskolás diák
is hallott. Az elmélet feltételezi, hogy a Világegyetemben találha­
tó összes anyag egy elképzelhetetlenül sűrű és forró anyag-
csepp mintegy 15-16 milliárd évvel ezelőtt történt szétrob­
banásának eredményeként keletkezett. A jelenlegi modell hívei
egy olyan 4 dimenziós rendszerben (úgynevezett tér-idő
kontinuumban) gondolkodnak, amelyet egy folyamatosan felfú­
vódó óriási méretű buborék (más hasonlat szerint: léggömb)
felületén elhelyezkedő objektumokkal próbálnak szemléltetni.
Az elmélet legavatottabb szakértői, egyebek között Hawking5,
Penrose6 és a már említett Davies egy pillanatra sem hagynak
kétséget azt illetően, hogy a Big Bang valójában tisztán mate­
matikai elmélet, és megjelenítése gyakorlatilag lehetetlen.
Ez az elmélet társadalmunkban annyira mélyen rögződött,
hogy a világ eredete iránt érdeklődő milliók hisznek abban, hogy
ez bizonyított, tiszta természettudomány. Pedig ezzel az elmé­
lettel súlyos problémák vannak, és tévedés lenne azt gondolni,
hogy az ellenvetések pusztán teológiai természetűek. Ellenke­
zőleg, a keresztény teológia természettudományos kérdésekben
megszólaló, magas képzettségű képviselőinek többsége elfo­
gadja az ősrobbanás elméletét, és készségesen vallja, hogy meg
kell próbálni a Biblia teremtési beszámolóját ehhez a modern
tudományos elmélethez illesztve értelmezni.

5Stephen Hawking: A z id ő rö v id tö rté n e te . Mecenas Kiadó, Budapest, 1989.

6 Roger Penrose: A c s á s z á r ú j e lm éje. S zám ító gé p e k, g o n d o lk o d á s és a fizika
tö rvé n y e i. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.

68
 Az érdekes és izgalmas dolog éppen az, hogy a Big Bang-
elmélet ellen súlyos tudományos ellenvetések hozhatók fel.
Számomra a Big Bang három tudományos területen különö­
sen problematikus. Először: ellentmond a termodinamika máso­
dik főtételének. Másodszor: rendszerelméleti-rendszertechnikai
szempontból tarthatatlan. Harmadszor: informatikai szempont­
ból képtelenség. Informatikusként hozzáteszem: érdekes módon
mindhárom ellenvetés szintetizálódik a Világegyetemben talál­
ható információ eredetének kérdésében. (...)
(Az ősrobbanás elméletével kapcsolatban) javaslom megfon­
tolásra a következő gondolatokat.

1. A termodinamika második főtétele talán a legjobban

ellenőrzött tudományos törvény, amely kimondja, hogy a
létező rendszerek egyre rendezetlenebbekké válnak az
idők során, kivéve, ha lokálisan megfelelő minőségű és
mennyiségű irányított energia bevitelével a folyamatot
megállítjuk és megfordítjuk. Az evolucionisták azt állítják,
hogy ennek ellenkezője megy végbe - a rend helyenként
növekszik az idők során, bármiféle irányított energia nél­
kül. Hogyan lehetséges ez?
Ezen túlmenően: Az evolucionisták egyöntetűen kifogásol­
ják, hogy a második főtétel zárt és elkülönített (izolált)
rendszerekre alkalmazható, és a Föld természetesen nem
zárt rendszer (rengeteg energiát vesz fel a Napból). Azon­
ban minden rendszer, legyen az nyitott vagy zárt, hajla­
mos a leépülésre. Például az élő szervezetek nyitott rend­
szerek, mégis mindannyian leépülnek és meghalnak. A Vi­
lágegyetem, egészét tekintve, szintén zárt rendszer. Azt
állítani, hogy az ősrobbanás káosza önmagát transzfor­
málja az emberi agy csodálatosan rendezett, mai becslé­
sek szerint mintegy 120 billió kapcsolatot megvalósító
struktúrájává, nem más, mint a termodinamika második

69
Tudomány, hit, világmagyarázat

főtételének durva megerőszakolása. Ismételten ki kell

hangsúlyoznunk, hogy egy adott rendszer számára a
nyers (utánpótlás) energiához való hozzáférhetőség egy
szükséges, de távolról sem elégséges feltétel ahhoz, hogy
az entrópia helyi csökkenése (vagyis a rendezettség loká­
lis növekedése) végbemenjen. Nyilvánvaló, hogy az
összes szükséges építő- és segédanyag felhalmozása
hétvégi telkünkön soha nem eredményezi a legszeré­
nyebb víkendház felépülését sem, hiába süti hétágra a
Nap; ez csak irányított energia alkalmazásával érhető el,
amely hozzáértő ember kezeitől származik, és tervet kö­
vet. A Napból származó energia jelenléte egyáltalán nem
oldja meg azt az evolucionista problémát, hogyan növe­
kedhetett a rend a Földön a termodinamika második főté­
telével ellentétesen.
2. Mindannyian közös tapasztalatból tudjuk, hogy a robba­
nások rombolóak, és zűrzavarhoz, rendezetlenséghez ve­
zetnek. Hogyan indokolható, hogy az ősrobbanás viszont
önmaga természetével ellentétes hatást hozott létre, nö­
vekvő információtartalommal, renddel, és olyan hasznos
struktúrákkal (rendszerekkel), mint a csillagok és a boly­
gók és végső soron az ember?
3. Az információelmélet kimondja, hogy információ soha
nem keletkezik véletlenségből vagy véletlen események­
ből. Saját emberi tapasztalatunk ezt mindennap megerő­
síti. Hogyan magyarázható meg az a hatalmas mértékű
információnövekedés, amely az egyszerű organizmusok­
tól elvezetett az emberig? Egy adott rendszerbe az infor­
mációt mindig kívülről vezetik be. A természetes folyama­
tok számára lehetetlen, hogy önmaguk állítsák elő saját
aktuális információjukat vagy értelmüket, amelyet pedig az
evolucionista indoklás szerint meg kellene tenniük. Az író-

70
 gépen véletlenszerű billentyűütögetéssel leírhatjuk a
„macska” betűkombinációt, azonban ez csak egy olyan
megfigyelő számára jelent valamit, aki e betűsorozatra
nézve előre megadott definíciót alkalmaz. Az információ
létrehozása mindig intelligenciát követel, mindemellett az
evolúció azt állítja, hogy az emberi lény végső formájának
kialakulásához nem került sor intelligencia bevonására.
Ez az állítás egy olyan rendszer létrehozásához tagadja
az információ szükségességét, amelynek számos alrend­
szere óriási mennyiségű információt tartalmaz.
4. Az 1., 2. és 3. ellenvetések szintézisére ad lehetőséget a
termodinamika második főtételének egy viszonylag új és
kevésbé ismert valószínűség-elméleti, informatikai megfo­
galmazása, amely a német l/Ve/zsác/certől származik.7
Weizsácker szerint „a termodinamika második főtételének
kiterjesztése értelmében mindaz, ami lehetséges és ami
valószínű, az be is fog következni” (kiemelés tőlem, T. T.)**.

7 C. F. von Weizsácker: E v o lu tio n u n d E n tro p ie w a c h s tu m . Festvortrag anl. dér

Jahrestagung dér Deutschen Ges. für Biophysik, Regensburg, 1976.
(Sonderdruck dér Stadt Regensburg)
* Az állítást Wilder-Smith rendkívül egyszerűen szemléltette (Arthur Ernest Wilder-
Smith: H o w the W o rld C am e to B e ? 5 részes holland videofilm-sorozat, 1980.):
„Hogyan történik mindez? Példával fogom megvilágítani. Ha veszünk egy kö­
zönséges sóoldatot, nincs benne semmi kristályszerkezet, az oldat tiszta, sőt
mondhatjuk: kristálytiszta. De ha elpárologtatjuk a vizet, vagyis növeljük az oldat
koncentrációját, egészen addig a fokig, hogy a sókristályok megjelenjenek, az
oldat látszólagos strukturálatlanságának vége van, mert látható lesz, ahogy a
nagyon is határozott szerkezetű sókockák kiválnak. Ebben az esetben sem ját­
szódott le más, mint az, ami feltételezhető volt. Ezt a feltételezhetőséget, a való­
színűséget azonban az oldatban szereplő ionok immanens, már meglévő tulaj­
donságai szabták meg, vagyis szó sem lehet új információ közbelépéséről. Az,
ami a sóoldatról feltételezhető, annak az információnak köszönhető, amely ben­
ne van a nátrium és a klór ionjaiban, csak ez az információ most működésbe lép
és érvényesül. így alakul ki az oldatból a sókristály.”

71
Tudomány, hit, világmagyarázat

Mindezek tükrében az ősrobbanás elmélete igencsak inogni lát­

szik. A Big Bang ugyanis feltételezi, hogy már a kiindulóponton
jelen volt minden anyag és minden információ, amely ma, a mai
világunkban jelen van és körülvesz bennünket. Ha pedig így áll
a dolog, akkor abban a kezdeti ősállapotban már ott volt az a
plazma, vagy valami hasonló, amely a biológiai élethez szüksé­
ges információt tartalmazta. Próbáljuk most elképzelni, hogy en­
nek a plazmának az ősrobbanás idején sok millió °C-on kellett
volna tárolnia az információt. Azt azonban, hogy bármilyen plaz­
ma ezen a hőmérsékleten azt a fantasztikus bonyolultságú prog­
ramot is tárolja, amely lépésről lépésre kioldódva irányítani volt
képes a Világegyetem eddigi fejlődését, mintegy adagolva a kez­
detben már jelen volt információt, nagyon nehéz tudományosan
elképzelni. Tekintve, hogy mintegy húsz éven át foglalkoztam
bonyolult műszaki tervezőrendszerek (ún. CAxx rendszerek) fej­
lesztésével ipari kutatóintézeti és felsőoktatási környezetben,
több tízezer soros programrendszereket létrehozva kutatótársa­
immal a rendszertervtől az ellenőrző kísérletekig és az ipari al­
kalmazások tapasztalatainak visszacsatolt beépítéséig, nyugod­
tan informatikai abszurdumnak nevezhetem az ősrobbanás­
elméletet, amely még egy további, legalább ilyen súlyos problé­
mát is felvet. Erősen leegyszerűsítve a következőről van szó: ezt
a folyamatot nyilvánvalóan valamiféle törvénynek, törvényi rend­
szernek kellett irányítania, még akkor is, ha ezek a törvények
önszabályozók, ahogy azt Davies korábbi munkáiban állította.
Ha viszont ez valóban így van, a fizikusnak akkor is le kell von­
nia a következtetést, és fel kell tennie a kérdést: Honnan jöttek
azok a törvények, amelyek kívülről irányítják az információt hor­
dozó plazmát, vagy úgy szabályozzák az anyagot, hogy az a
maga egyediségében olyanná reprodukálódott, amilyennek ma
látjuk a világot?
Tudjuk, hogy az Univerzumot néhány alapvető fizikai törvény
irányítja, olyan törvények, mint az elektromágneses erők, a gra-

72
vitáció, a tömeg- és az energiamegmaradás törvénye stb. A Vi­
lágegyetemben végbemenő folyamatok ezektől a törvényektől
oly módon függnek, mint ahogyan egy számítógépi program
függ a megfelelő utasításkészlettel ellátott számítógépes hard­
ver létezésétől. Hogyan indokolható azt mondani, hogy ezek a
hatalmas irányító elvek, törvények véletlenül jöttek létre? Wilder-
Smithsze\ együtt89 vallom, mégpedig a tudomány iránt való tel­
jes elkötelezettségben és hűségben, három évtizednyi hivatás-
szerű kutatómunka tapasztalatainak birtokában pedig nyugodt
szakmai lelkiismerettel, hogy az a tudós nem lehet ateista, aki
ezeknek a törvényeknek az eredetét kutatja. Aki Davies tizenöt­
húsz évvel ezelőtti munkáit átnézi, és összeveti legutóbbi két
könyvével, érdekes dolgot vehet észre. A korábbi harcos ateista
fizikus-filozófus ma már nyíltan felveszi Istent a lehetséges
világokok listájára, mint azt a tőle való idézettel alátámasztottam.
Ez az a pont, ahol az (ateista) evolúciótan másik Achilles-sar-
kához, nevezetesen az élet spontán keletkezéséhez is fűznék
néhány gondolatot. Eléggé valószínűtlen tehát, hogy az élet ke­
letkezéséhez szükséges összes információ a nagy robbanás kez­
detén jelen volt. Ez esetben nem marad más lehetőség, mint fel­
tételezni, hogy az információ az idők során gyarapodott. Csak­
hogy ez a termodinamika új, második általános törvénye
értelmében kizárható. Végül is sem az energia, sem az idő, sem
a véletlen nem vezethetett az élet keletkezéséhez.
Teljesen más megfontolások alapján korábbi evolucionista
szakemberek egy radikális csoportja, akik közül többen az utób­
bi másfél évtized során világszerte komoly tudományos elisme-8 9

8Arthur Ernest Wilder-Smith: H o w the W orld C am e to B e ? 5 részes holland video­

film-sorozat, 1980.
9 Arthur Ernest Wilder-Smith: A k i g o n d o lk o d ik , a n n a k h in n ie kell. Evangéliumi
Kiadó, Hanssler-Verlag, D.7303 Neuhausen-Stuttgart, TELOS-Sondertaschen-
buch Nr. S719., 1985.

73
Tudomány, hil, világmagyarázat

rést vívtak ki maguknak (például Thaxton, Bradley, O/sen101 ,

Michael Denton" és az utóbbi két év üstökösszerű felfedezettje­
ként Michael J. fíe/re12), lényegében szakítottak a darwinizmus
mindenféle változatával mint hitelt nem érdemlő elméletekkel. Az
ausztrál molekuláris biológus és orvos Denton kivételével, aki
Daw'eshez hasonlóan agnosztikus álláspontot képvisel, a felso­
rolt kutatók ismét felkarolják egy Intelligens Teremtő koncepció­
ját mint az élet keletkezésének legkézenfekvőbb magyarázatát.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy felfogásukat a Genezis-beli te­
remtési beszámolótól függetlenül fejlesztették ki, és gyakorlati­
lag semmi közük sincs a Creation Research Societybe tömörült
csoporthoz, vagy a kaliforniai ismert kreacionistákhoz (pl. Henry
M. Morris, Duane T. Gish, Alán Parker és mások). Legtöbbjük
feltételezi, hogy a Föld több milliárd éves. Mivel az evolúció­
elméletet kritikailag tárgyaló munkásságuk címzettjei elsősorban
az evolúciótant pártoló szakemberek, módszereik különböznek
a hagyományos kreacionistákéitól. Gondos, jól dokumentált ku­
tatás és higgadt érvelés jellemző rájuk, előadásmódjuk szóban
és írásban tárgyilagos, ezért ez a fajta „új” kreacionizmus az evo­
lucionista tudósok körében meglepően pozitív visszhangra, meg­
hallgatásra talál.
Az új kreacionizmus képviselői legnagyobb támadásaikat a
széles körben elfogadott kémiai evolúciós elmélet kritikáján ke­
resztül fejtik ki. Mint ismert, ez az elmélet azt feltételezi, hogy az
első élő sejt egy, aminosavakban és más szerves anyagokban
gazdag kémiai közegben, az ősóceánban („ősleves”) fejlődött ki.

10Charles B. Thaxton, Walter L. Bradley and Roger L. Olsen: The M ystery o f L ife ’s
O ríg in : fíe a s s e s s in g C u rre n t T heories. Philosophical Library Publishers, 1984.
11 Michael Denton: E v o lu tio n : A T heory in C risis. Adler & Adler Publishers Inc.,
1986., 368. o.
12 Michael J. Behe: D a rw in 's B la c k B o x : The B io c h e m ic a l C h a lle n g e to E v o lu tio n .
Free Press, 1996.

74
Amint a tudósok részletesen tanulmányozták a sejt bonyo­
lultságát, főként az abban lejátszódó kémiai folyamatokat és a
DNS-t, amely a sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik
legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben
döntő szerepet játszó anyaga, olyan informatikai komplexitást ta­
pasztaltak, amely a véletlen keletkezést teljesen kizárja. Orgel
szerint a genetikai kód léte „a legérthetetlenebb az élet keletke­
zésének egész problematikájában.”13 Crick pedig megjegyezte:
„Annak ellenére, hogy a genetikai kód csaknem egyetemes, túl­
ságosan bonyolult ahhoz, hogy egy csapásra létrejöhessen”.14
Orgel és Crick, jellegzetes ateista reagálással ezért az ún. „irá­
nyított pánspermia” elméletet javasolja, amely az Arrhenius-féle
elmélet egy továbbfejlesztett változata.
1984-ben a már említett Thaxton, Bradley és Olsen írták meg
az első, átfogó kritikát a kémiai evolúcióról*. A könyv - terem­
téspárti tartalma ellenére - igen kedvező fogadtatásra talált evo­
lucionista körökben. Ennek oka a mű magas tudományos szín­
vonalában és meggyőző érvrendszerében keresendő. Utolsó fe­
jezetében a szerzők megmagyarázzák, hogy filozófiai előítéletek
akadályoznak meg sok tudóst abban, hogy figyelembe vegyék
a teremtést mint lehetőséget. Ez után tudományos érvekkel is

13 Leslie Orgel: D a rw in is m a t the Very B e g in n in g o f Life. New Scientist, April 15,

1982., 151. o.
14 Francis Crick: Life Itself, Its O rig in a n d N atúré. Futura Publications, 1982., 71. o.
(Magyarul: A z é le t m ik é n tje . Gondolat, Budapest, 1988.)
* Könyvük a közelmúltban magyarul is megjelent Beck Mihály előszavával
(Thaxton-Bradley-Olsen: A z é le t e re d e té n e k rejtélye. Harmat, Budapest, 1997.;
a könyvet a Felsőoktatási Tankönyv- és Könyvtár-támogatási Pályázatok Kurató­
riuma által megbízott szakértői bizottság kiadásra javasolta). Thaxton 1997 őszén
néhány magyarországi felsőoktatási intézményben szélesebb körben is kifejtet­
te és vitára bocsátotta a könyvben dokumentált szakmai megközelítés fontosabb
állításait, egyebek között előadást tartott a Budapesti Műszaki Egyetemen és a
Miskolci Egyetemen is.

75
Tudomány, hit, világmagyarázat

alátámasztják, hogy a legésszerűbb, legkézenfekvőbb magya­

rázat az élet eredetére a „Kozmosz felett álló Teremtő” .
Tévedés lenne ezek után azt a következtetést levonni, hogy
a tudomány megerősítheti az élet természetfeletti eredetét. Ennek
oka az, mint részletesen kitértem rá korábban, hogy a tudomány
azokra a jelenségekre, történésekre korlátozott, amelyeket az
emberi ész útján megismerhetünk, és Isten nem ismerhető meg
pusztán az elménkén keresztül (vö.: a bibliai hitről szóló résszel).
Mindemellett a tudománynak meg kell különböztetnie a ter­
mészetes okokat az intelligens okoktól, mondja Thaxton. Példá­
ul elménkén keresztül arra következtethetünk, hogy a Rushmore-
hegyen lévő arcfaragványoknak intelligens oka van, míg a ten­
gerparton a hullámverés nyomainak természetes az oka.
Hasonlóan, a tudomány képes arra következtetni, hogy az infor­
máció olyan hatalmas tárházának, amely még a legegyszerűbb
sejt DNS-molekulája mentén is fel van jegyezve, intelligens oka
kell, hogy legyen. Amit a tudomány nem képes megtenni, hogy
megmutassa: milyenfajta intelligencia jelenti az okot, vajon a te­
remtő Isten, természetfeletti tényezők, vagy valami egyéb. Ezt
az apologetikán (hitvédelmen) keresztül kell megmutatni, nem
a tudomány útján - szögezi le Thaxton.
Egy másik, szintén figyelemreméltó hatású könyvről is sze­
retnék említést tenni, amely alapjaiban kérdőjelezte meg az evo­
lúció teljes gondolati építményét. Michael Denton, a molekuláris
biológia professzora, aki jelenleg humángenetikai kutatásokat
folytat az új-zélandi Otago Universityn, 1986-ban megjelent köny­
vében frontális támadást indított a darwinizmus minden változa­
ta ellen. Műve, amelynek az „Evolúció: egy válságban lévő el­
mélet” címet adta, azt támasztotta alá, hogy az evolúció intellek­
tuális alapjai folyamatosan erodálódnak, és közel járunk ahhoz,
hogy csupán egy filozófiai indíttatású „akarunk hinni Darwinban”
hit marad, amelynek már kevés köze van a tudományhoz.
„A biológia új felfedezései igen közel visznek minket a darwini

76
állítások formális logika útján való cáfolatához” - mondja Derítőn.
A geológiai, paleontológiái, embriológiai, rendszertani és mole­
kuláris biológiai bizonyítékokon keresztül Denton meggyőző
érveléssel mutatja be, hogy a darwini „nagy kijelentést” - azt,
hogy minden életforma összefügg és egyetlen sejtből fejlődött
ki - egyetlen tapasztalati tény, felfedezés sem támogatja 1859
óta, amikor Daniin nevezetes könyvét publikálta.
A könyv magas tudományos színvonala remek stílussal és di­
daktikus felépítéssel párosul. Murray Edén, a Massachusetts
Institute of Technology nyugalmazott professzora mondotta:
„Denton könyvének elolvasására kellene kötelezni mindenkit, aki
elhiszi, amire a főiskolákon vagy az egyetemeken tanították az
evolúcióról”.15
Denton szerint a tudomány olyan mélyrehatóan kétségbe
vonta a darwini evolúciót, hogy azt el kellene vetni. Mégis, mivel
agnosztikus, és nem fogadja el a bibliai kreacionizmust, semmit
sem tud ajánlani helyette. Nyitottnak mutatkozik azonban az „in­
telligens ok” koncepciója irányában**.
A természettudósok fiatalabb korosztályához tartozó, az utób­
bi egy-két évben komoly tekintélyt szerzett biokémikus, Michael
J. Behe, aki jelenleg a Lehigh University professzora, többször
beszélt nyilvános tudományos fórumokon arról, hogy tudomá­
nyos pályafutásának sokkolóan jelentős állomása volt Denton
könyvének elolvasása és érvrendszerének pontról pontra való

15 Thom as E. W o o d w a rd : D o u b ts A b o u t D a rw in : In the F ace o fM o u n tin g E vidence,

M o re S c ie n tis ts A re A b a n d o n in g E volution. M o o d y, Sept. 1988., 1 9 -2 4 . o.
* „Valóban elhihető - kérdezi hogy véletlenszerű folyamatok meg tudnának
konstruálni egy valóságot, amelynek legkisebb eleme - egy funkcionális fehérje
vagy gén - saját kreatív teljesítőképességünkön túlmutatóan komplex? Egy való­
ságot, amely éppen ellentéte (antitézise) a véletlennek, amely minden értelem­
ben túltesz bármin, amelyet emberi intelligencia hozott létre?" (Michael Denton:
E vo lu tio n : A T heory in C risis. Adler & Adler Publishers Inc., 1986., 342. o.)

77
Tudomány, hit, világmagyarázat

feldolgozása a nyolcvanas évek végén.16 Az amerikai tudomá­

nyos elit egy része ma azon a véleményen van, hogy a tanítvány
eddigi egyetlen, de átütő erejű könyvével túlszárnyalta mestere
teljesítményét*.
Behe sejtbiológiai kutatásai olyan kooperatív alrendszerek
csoportjait tárták fel, amelyek komplexitása nem csökkenthető;
vagy tökéletesen egyszerre alakultak ki, vagy a teljes rendszer
(az egész sejt) nem működik. Behe kiváló humorára utal, hogy
előadásain előszeretettel használja az USA-ban kapható legegy­
szerűbb szabványos egérfogó (mousetrap) ábráját, mint a „nem
csökkenthető komplexitás” általa használt, illusztratív „védje­
gyét” . Minden alkatrészre szükségünk van, érvel aligha cáfolható
módon Behe, hogy megfogjuk az egeret. Nem tudunk megfogni
egypár egeret pusztán az alaplappal, majd hozzáadva a rugót,
ismét néhánnyal többet, ez után hozzáadva a kalapácsot, még
többet stb., vagyis fokozatosan nem lehet javítani a funkciót. Az
összes alkatrésznek egyszerre rendeltetési helyén kell lennie,
hogy az egérfogó teljesítse funkcióját. Az egérfogó valóban nem
csökkenthetően komplex.

16 Thomas E. Woodward: M e e tin g D a rw in 's W ager. (H o w b io c h e m is t M ic h a e l

B e h e u s e s a m o u s e tra p to c h a lle n g e e v o lu tio na ry theory). Christianity Today, April
28, 1997., 15-21. o.
* Nincs lehetőség a cikkben B e h e „tudományos áttörésnek” is nevezett munká­
ját taglalni, de a következő idézetpár rávilágít a lényegre: [1] „Ha bebizonyítható
lenne, hogy létezhet komplex szerv, amely nem a számtalan, egymást követő
csekély módosulás által fejlődött ki, elméletem tökéletesen összeomlana.”
(Charles Darwin: A fa jo k e re d e te . Akadémiai Kiadó, Művelt Nép Kiadó, 1955. Mi­
kes Lajos fordítása. 15. o.). [2] „D a rw in n a k a sejt egy ‘fekete doboz’ volt - annak
belső működési folyamatai tökéletesen rejtélyesek voltak számára. Most a fekete
dobozt felnyitottuk, és tudjuk, hogyan működik. Alkalmazva D a rw in vizsgálatát a
molekuláris mechanizmusok és a sejtszintű rendszerek ultrakomplexitású vilá­
gára, amelyet az utóbbi 40 évfolyamán fedeztek fel, kijelenthetjük, hogy D a rw in
elmélete a teljes összeomlás állapotában van.” (Michael J. Behe: D a rw in ’s B la c k
B o x: The B io c h e m ic a l C h a lle n g e to E volution. Free Press, 1996., 307. o.).

78
 Behe sokak szerint „eretnek” végkövetkeztetése: az élővilág
Intelligens Tervező nélkül nem jöhetett létre. Megállapítását
lehet ugyan vitatni, de valami különlegeset jelent az a tény, hogy
egyetlen hónap leforgása alatt könyvét kilencszer (!) adták ki.

79
 Jeszenszky Ferenc
A tudomány határai
Néhány megjegyzés az
„Evolúciós kérdezz-íelelek" című írás kapcsán

Az egyik legnépszerűbb tudományos folyóirat

hazánkban a Természet Világa. A lap amerikai for­
rás alapján tizenöt pontban foglalta össze az evolú­
cióelmélet bírálóinak érveit, majd megkísérelte meg­
cáfolni azokat. Az ellenvetések azonban erőtlenre
sikerültek, és jól árulkodnak az uralkodó felfogás
birtokosainak elfogultságáról. Az ÉRTEM tagjai kö­
zül Jeszenszky Ferenc kommentálja a cikk néhány
pontját. Az írás a Természet Világához is eljutott, ám
leközlésére, érdemi megválaszolására eleddig sem
személyes levél, sem újságcikk formájában nem
került sor.

A Természet Világa című, ismeretterjesztőnek szánt folyóirat

2003. februári számában megjelent egy „Evolúciós kérdezz-
felelek” című írás. Az írás voltaképpen John Rennie-nek, a
Scientific American című amerikai, ismeretterjesztőnek nevezett
folyóirat főszerkesztőjének a 2002. júliusi számban megjelent,
„ 15 Answers to Creationist Nonsense” („ 15 válasz a kreacionista
ostobaságra”) című cikkének mondanivalóját ismerteti. Mivel ne­
künk, az értelmes tervezés magyarországi híveinek az a szándé­

81
Atudomány halárai

kunk, hogy az „evolúció vagy értelmes tervezés” kérdés­

körében folyó vitát magyar nyelven ismertessük és folytassuk,
a következőkben a Természet Világában megjelent írásra hivat­
kozom.
Egyébként John Rennie írásának már megszületett a cáfola­
ta Bért Thompson és Brad Harrub tollából, „15 Answers to John
Rennie and Scientific American’s Nonsense” („15 válasz John
Rennie-nek és a Scientific American ostobaságára”) címmel. Ez
egy több, mint 60 oldalas tanulmány, amely ízekre szedi szét
Rennie állításait. Az interneten olvasható1, ugyanis a Scientific
American nem adta meg azt a lehetőséget, hogy a kérdésről vita
alakuljon ki: elharsogta a maga kinyilatkoztatását, amely ellen
senki sem emelheti fel szavát.
Először tisztázni szeretnék egy terminológiai kérdést. Az „ér­
telmes tervezés” kifejezést sokan a „kreacionizmus” kifejezés
szinonimájának tekintik. Ez tisztán nyelvi szempontból akár elfo­
gadható is lenne. A probléma csak az, hogy a „kreacionizmus”
az idők folyamán kettős értelmet vett fel. A kreacionizmus mind­
két formája alapjában véve az evolúcióelmélet immanens kriti­
kájából indul ki. Az egyik forma azonban továbblép ezen a kriti­
kán, és valamelyik világvallásra támaszkodva a jelenleg tapasz­
talható világ keletkezésének teljes leírását kívánja megadni;
a másik forma viszont nem teszi meg ezt a lépést, és csupán
a természet tanulmányozása során jut el ahhoz a megállapítás­
hoz, hogy a természet csak az „értelmes tervezés” feltételezése
mellett értelmezhető. Jellegzetes evolucionista csúsztatás az
a feltételezés, hogy az értelmes tervezés elméletének képviselői
vallási fanatikusok volnának, akiket vallási képzetek mozgatnak.
Ez egyszerűen nem igaz; az értelmes tervezés számos képvi­
selője vallásilag nem elkötelezett, hanem az evolúcióelmélet

1http://www.apologeticspress.org/docsdis/2002/dc-02-sa01 .htm

82
 tanulmányozása vezette őket arra a következtetésre, hogy az el­
mélet nem kielégítő, és kielégítő megoldást csak az értelmes ter­
vező (és kivitelező) feltételezése adhat.
A Természet Világában (a továbbiakban: TV) ezt olvashatjuk:
„Ezt a csatát ma már mindenhol megnyerte az elmélet - kivéve
a mindennapi köztudatot. Meglepő módon, a legfejlettebb tudo­
mányos hátterű országban, az Amerikai Egyesült Államokban
a kreacionista lobby még ma is meg tudja győzni a politikusokat
és a hétköznapi embereket, hogy az evolúció csak egy selejtes,
gyengén alátámasztott fantázia.” Egyelőre hagyjuk figyelmen
kívül azt a tényt, hogy az elmélet - a szerző állításával ellentét­
ben - távol áll attól, hogy mindenhol megnyerte volna a csatát.
(A helyzet inkább az, hogy rengeteg „belső” kritika éri, azonban
a kritikusok nem akarják vagy nem merik levonni megállapítása­
ikból a végső következtetést. Erre még a 4. és az 5. kérdés tár­
gyalása során visszatérünk.) Feltesszük azonban a kérdést: mi
lehet az oka annak, hogy a mindennapi köztudatban a csata egy­
általán nem dőlt el? Nem játszhat-e ebben szerepet az a tény,
hogy az elmélet képviselői képtelennek bizonyultak arra, hogy
az ismeretterjesztés megfelelő módszereivel meggyőzzék az em­
bereket (elsősorban az értelmiség képviselőit) az elmélet igaz­
ságáról? És vajon miért nem? A tapasztalat azt mutatja, hogy
a tudományos igazságokat a mindennapi köztudat általában el­
fogadja. Nincs itt talán mégiscsak arról szó, hogy a meggyőzés
azért sikertelen, mert az elmélet nem igaz?
Legyen szabad a saját példámra hivatkoznom. Nem vagyok
biológus, de a tudomány minden ága iránt érdeklődő fizikus,
a „természettudomány doktora”. Középiskolás koromban az evo­
lúcióelméletet tanultam, és semmi okom sem volt arra, hogy két­
ségbe vonjam annak helytálló voltát, amit az iskolában mond­
tak. Azonban meg kell mondanom, hogy az elméletet nem talál­
tam kielégítőnek. Ezért felsőfokú ismeretterjesztő szinten

83
Atudomány határai

tanulmányokat kezdtem folytatni, hogy igazán megértsem az

elméletet. És mi történt? Minél inkább elmélyedtem a témában,
annál inkább beláttam, hogy az elmélet tarthatatlan. így jutottam
el oda, hogy az értelmes tervezés elméletének híve lettem. Ked­
ves Dulai Alfréd, a TV cikkének összeállítója, komolyan azt akar­
ja elhitetni velem, hogy a több évtizedes tanulmányaimból levont
következtetéseimet félre kell dobnom egy rövid, felületes cikk
nyomán? És nem gondolja, hogy ha egy természettudományos
végzettségű értelmiségi az evolúcióelmélet több évtizedes tanul­
mányozása után az elmélet tagadásához jut el, valami nagy baj
van az elmélet bemutatásával, vagy magával az elmélettel?
Nem kívánok hosszú tanulmányt írni, hiszen célom csupán
az, hogy rámutassak a TV cikkének felületességére és megala­
pozatlanságára. Ezért nem is kívánok foglalkozni a kérdezz-
felelek mind a 15 kérdésével, csupán néhány kérdésre térek ki,
amelyekben járatosabb vagyok. Úgy vélem azonban, hogy ez is
elegendő ahhoz, hogy sokakban kétséget ébresszen az evolu­
cionista dogmák helytálló voltát illetően.2

1. (A kreacionisták szerint) az evolúció csak elmélet, nem pedig

tény vagy tudományos törvény.

A szerző hosszadalmas szemantikai fejtegetések során próbálja

értelmezni az elmélet, a tény és a tudományos törvény fogalmát.
Ebbe a kérdésbe feleslegesnek tartom az elmélyedést, ugyanis
szerény véleményem szerint az evolúció nem elmélet, hanem
legfeljebb csak ötlet. Mi ugyanis egy elmélet?
Egy olyan gondolati rendszer, amely a tapasztalati adatokat
koherens rendszerbe foglalja össze, a kérdéses tapasztalati

2 A kérdések számozásában a TV-ben megjelent cikk számozását követjük.

84
tények körében felvetődő összes kérdésre választ ad. Ilyen
elmélet az evolúció elmélete? Kétségtelenül nem. Két alaptételt
mond ki: az egyik az abiogenezis, vagyis az a megállapítás, hogy
az élő anyag az élettelen anyagból alakult ki, spontán módon,
kizárólag a ma is érvényes természettörvények alapján; a másik
atranszformizmus, miszerint valamennyi élőlény egyetlen közös
őstől származik, és a jelenlegi biodiverzitás ezen egyetlen közös
ős leszármazottainak transzformációja révén alakult ki. Ezek
ötletek, amelyek helytálló volta csak alapos vizsgálódás után
erősíthető vagy cáfolható meg.
Kétségtelen tény, hogy mindkét megállapítás olyan, amelyet
nem tudunk megfigyelni. Ennek ellenére elméletileg komolyan
vehető megállapítások lennének, ha
• fel tudnánk vázolni az abiogenezisnek egy lehetséges
elméletét,
• fel tudnánk vázolni azt az elvi mechanizmust, ahogyan
a transzformációk bekövetkeznek.

Sajnos, az evolúcióelmélet egyik feltételnek sem tesz eleget. És

amíg ezt nem teszi meg, addig a bizonyítási kényszer az evolú­
cióötlet híveit terheli, és semmi joguk sincs tudománytalannak
minősíteni azokat a megnyilvánulásokat, amelyek kétségbe von­
ják az ötlet helytálló voltát. (Hangsúlyozzuk: nem kívánjuk meg,
hogy akár közvetett bizonyítékokkal alátámasszák, hogy a kér­
déses folyamatok valóban úgy mentek végbe, ahogyan felvázol­
ják, de azt megkívánjuk - és joggal - hogy felvázolják, egyálta­
lán hogyan mehettek volna végbe a folyamatok.)

3. (A kreacionisták szerint) az evolúció nem tudományos, mert

nem igazolható vagy cáfolható; olyan eseményekre hivatkozik,
amelyeket nem észleltek, és soha nem lehet megismételni
azokat.

85
Atudomány határai

A szerző megfontolásait a következő mondattal kezdi: „Az evo­

lúció elutasítói szándékosan figyelmen kívül hagyják, hogy meg­
különböztethetünk mikroevolúciót és makroevolúciót” . Hát ez
mulatságos... Köztudomású, hogy éppen az antievolucionisták
vezették be a mikroevolúció és a makroevolúció közötti különb­
ségtételt, mivel az evolucionisták a mikroevolúciót létrehozó oko­
kat akarták - teljesen megalapozatlanul - a makroevolúcióra ki­
terjeszteni. „A makroevolúciós tanulmányok következtetései nem
a közvetlen észlelésen, hanem a fosszilis anyagon és a DNS-
vizsgálatokon alapulnak, melyek segítségével rekonstruálni tud­
ják a különböző csoportok közötti leszármazási kapcsolatokat.”
Természetesen, a fosszilis anyagokból és a DNS-vizsgálatokból
meg lehetne határozni a különböző csoportok közötti leszárma­
zási kapcsolatokat-feltéve, hogy ezek a kapcsolatok egyáltalán
léteznek. Azok a „bizonyítékok” , amelyeket ebben a vonatkozás­
ban felhoznak, nem bizonyítékok, ugyanis elkövetik a petitio
p rincipii (körkörös érvelés) logikai hibáját. Eleve feltételezik
a transzformizmus helyességét, és ezek után bizonyos hasonló­
ságokat leszármazási kapcsolatokká nyilvánítanak. A struktúra
azonossága nem bizonyítja azt, hogy az egyik struktúra a má­
sikból származik.

4. (A kreacionisták szerint) a természettudósok egyre inkább

kételkednek az evolúció igazságában.

Bizony, kételkednek, csak különböző okokból ragaszkodván az

evolúciós paradigmához, ezt nem mondják ki, hanem magukat
evolucionistáknak vallják, ugyanakkor objektíve mégis cáfolják
az evolúció igazságát. Azzal az érvvel nem is érdemes foglal­
koznunk, hogy a „lektorált” biológiai folyóiratokban találunk
evolúciót támogató tanulmányokat, vagy olyanokat, amelyek az

86
evolúcióra mint alapvető koncepcióra támaszkodnak. „Éppen
fordított a helyzet: nem léteznek az evolúciót vitató komoly tudo­
mányos publikációk” - írja a szerző. (Kiemelés tőlem. J. F.)
Na igen. A „lektorált” folyóiratok szempontjából az evolúció el­
mélete nem egy vitatható tudományos elmélet, hanem alapvető
hittétel. A „lektorált” biológiai folyóiratok az evolúciót vitató pub­
likációkat eleve „komolytalannak” minősítik, és nem közük le.
(Az „érv”, amelyre a szerző hivatkozik, olyan, mintha valaki az
1970-es években arra hivatkozott volna, hogy Magyarországon
nincsenek antimarxista nézetek, hiszen a folyóiratok nem közöl­
nek ilyen cikkeket.)
Egyébként a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis az evolúció
elmélete és az értelmes tervezés elmélete két elmélet, amelyek
lényegében ugyanazon tényanyag eltérő értelmezései. A tudo­
mányos folyóiratok általában az új tényeket bemutató közlemé­
nyeket publikálják, tehát valójában a két értelmezés közötti vitá­
nak nem is adnak teret.

5. (A kreacionisták szerint) az evolúcióbiológusok közötti ellen­

tétek is mutatják, hogy milyen gyenge az evolúció tudományos
támogatottsága.

A szerző itt arra hivatkozik, hogy az evolúcióbiológusok mind az

evolúció elkötelezett hívei, csupán a részletekről vitatkoznak.
Ebben teljesen igaza van. Csakhogy: ha egy elfogulatlan és elő­
ítélet-mentes szemlélő összeveti álláspontjaikat, az derül ki, hogy
remekül megcáfolják egymás állításait, úgyhogy végül nem ma­
rad semmi. Az ugrásszerű változás hívei meggyőzően bebizo­
nyítják, hogy az új fajok kialakulása nem mehetett végbe fokoza­
tosan; a fokozatosság hívei viszont meggyőzően bebizonyítják,
hogy nem mehetett végbe ugrásszerűen. És akkor a szegény

87
Atudomány határai

tanulni vágyó megkérdezi, hogy ha sem ugrásszerűen, sem fo­

kozatosan nem mehetett végbe, akkor hogyan? Erre nincs vá­
lasz, mert az evolúciónak nincs elmélete. A megnyugtató válasz
az, hogy sehogyan.

6. (A kreacionisták szerint) az evolúció nem tudja megmagya­

rázni, hogyan jelent meg az élet először a Földön.

Itt végre egy őszinte válasszal találkozunk: „Az élet eredete

továbbra is rejtélyes.” Köszönjük szépen. Rejtélyes, de azért
tekintsük ténynek, hogy az élő anyag az élettelenből spontán
módon alakult ki, tanítsuk ezt az iskolában mint „tudományos
tényt” , zúdítsa ezt az ismeretterjesztés az érdeklődő közönség
nyakába, utasítsuk el azokat a publikációkat, amelyek kétségei­
ket fejezik ki, sőt nyilvánítsuk őket ostobaságoknak. Ez az elfo­
gulatlan és előítélet-mentes tudományos módszer?! Persze, nem
lennénk korrektek, ha nem említenénk meg, hogy az idézett
mondat nem ér itt véget, hanem így folytatódik: „... de a bioké­
mikusok már megfejtették, hogyan képződnek a primitív nukle-
insavak, az aminosavak és az élet egyéb építőkövei; hogyan
szerveződnek önmagukat másoló és fenntartó egységekké”. Itt
ugyanazzal a nehézséggel találkozunk, mint a mikro- és
makroevolúció esetében. A jelenségek néhány százalékára van
magyarázat, nosza, terjesszük ki ezt a jelenségek teljességére.
Az evolucionistáknak lehet az a meggyőződésük, hogy az élet
keletkezése és a biodiverzitás kialakulása megmagyarázható az
értelmes tervezés feltételezése nélkül; de be kellene látniuk, hogy
ez nem tudományos, hanem filozófiai-ideológiai álláspont. Hivat­
kozhatnak arra, hogy a következő évszázadok majd őket fogják
igazolni; de ez nem jogosítja fel őket, hogy azokat, akik ellenté­
tes filozófiai-ideológiai álláspontot foglalnak el, leostobázzák;
arra sem jogosítja fel őket, hogy saját elméletüket minősítsék
egyedül tudományosnak (nem arról van szó, hogy valószínűbb-

88
 nek, hiszen arra nyilvánvalóan joguk van), ellenfeleikét pedig
tudománytalannak, és ezen az alapon ellenfeleiket kirekesszék
a tudományos életből; és arra van a legkevésbé joguk, hogy a
világnézeti semlegesség elvét semmibe véve, a közoktatásban
megakadályozzák a különböző világnézeti hátterű elméletek
egyenjogú ismertetését.
Később persze az érvelés komolytalanná válik, amikor az élet
alkotóelemeinek a Földön kívüli keletkezéséről, üstökösök révén
a Földre kerüléséről van szó. Nem szólva ezeknek az elképzelé­
seknek a vitatott voltáról, az ember ezekben az esetekben
inkább a Science fiction, mintsem a tudomány világában találja
magát. A tudományban a fantázia persze nagyon pozitív szere­
pet játszhat, de ha egy elmélet kizárólagosságának alátámasz­
tására használjuk fel, ez a szerep ugyancsak átfordul a negatív­
ba. Egyébként ha elfogadnánk, hogy az élet a Földön kívül ke­
letkezett, akkor is szükség volna annak elméleti magyarázatára,
hogy ha nem itt, akkor hol keletkezett - és a keletkezés hogyan­
jára ebben az esetben is választ kellene kapnunk.

8 . (A kreacionisták szerint) matematikai szempontból elképzel­

hetetlen, hogy egy komplex fehérje véletlenszerűen kialakuljon.

Ebben a szakaszban a szerző egy durva logikai hibát követ el.

Egy analógiára hivatkozik: „Vegyük a tobeornottobe (lenni vagy
nem lenni) 13 betűs szóösszetételt. Másodpercenként egy lehe­
tőséget kiválasztva 78 800 évig tartana, amíg megtaláljuk ezt
a szóösszetételt az összes többi lehetőség között. Az 1980-as
években írtak egy programot, ami véletlenszerűen hoz létre sza­
vakat, és azoknak a betűknek a pozícióját megőrzi, amelyek jó
helyen vannak. (Kiemelés tőlem. J. F.) A program átlagosan 336
ismétlésen belül, mintegy 90 másodperc alatt eredményre jutott.”
Na igen, így könnyű. A természetben állítólag teljes véletlen-
szerűség uralkodik. Amíg nincs élet, természetes kiválasztódás

89
Atudomány határai

sincs. Honnan tudja az a szegény molekula, hogy milyen

végeredmény van beprogramozva? Valaki megmondja neki?
Egy ilyen érvelés inkább az értelmes tervezést, mintsem az evo­
lúciót támasztja alá!

9. (A kreacionisták szerint) a termodinamika második törvénye

(a magyar terminológia szerint inkább: főtétele - sajnos a hibás
szóhasználat is alátámasztja azt a gyanút, hogy a szerző nem
mélyedt el ennek a kérdésnek a vizsgálatában - J. F.) kimondja,
hogy a rendszerek egyre rendezetlenebbé válnak az idők során.
Emiatt élő sejtek nem fejlődhettek az élettelen kémiai anyagok­
ból, és soksejtű élőlények nem alakulhattak ki az egysejtűekből.

Ez az a pont, amely miatt sok fizikus azt állítja, hogy az

abiogenezis és a transzformizmus valamennyi képviselőjét meg
lehetne buktatni termodinamikából. A szerző szerint „ez az
állítás a második törvény félreértéséből származik” . Sajnos,
a továbbiakból az derül ki, hogy a szerző érti félre a második
főtételt. Hivatkozik arra, hogy „a törvény megengedi, hogy a
rendszer egyes részeiben csökkenjen az entrópia, ha máshol
ennek megfelelő növekedés tapasztalható. A Föld komplexeb­
bé válhat, mert a Nap hőt és fényt juttat a rendszerbe, és a Nap
nukleáris fúziójához kapcsolódó nagyobb entrópia helyrebillenti
a mérleget.” Ez természetesen igaz. A szerző csak azt nem ve­
szi figyelembe, hogy amire ő hivatkozik, a komplexitás kialaku­
lásának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. Figyel­
men kívül hagyja, hogy annak, hogy a Napból (vagy akárhon­
nan) jövő energia létrehozza az élő anyag kialakulásához
szükséges rendezettséget, további feltételei is vannak. Először
is, a Nap hőenergiáját át kell alakítani valamilyen specifikus ener­
giává. Ehhez valamilyen konvertáló mechanizmusra volna szük­
ség. Enélkül a puszta energia inkább romboló, semmint építő

90
hatású. Az abiogenezis hirdetői elég gyakran változtatják néze­
teiket abban a vonatkozásban, hogy az élet milyen körülmények
között alakult ki. Hallottunk az „őslevesről” , később valamilyen
agyagos közegről, hallottunk extrém körülményekről is (hőfor­
rások környezetéről) stb. De arról sohasem hallottunk, hogy
ezekben a környezetekben hol voltak azok az energiát konver­
táló eszközök, amelyek lehetővé tették volna az élet kialakulá­
sát. Másodszor, jelen kellene lennie egy programnak, amely sza­
bályozza az egymást követő lépéseket. Az abiogenezis hívei azt
a képtelenséget akarják elhitetni velünk, hogy az élettelen ter­
mészetben (mindegy, hogy őslevesről, agyagos közegről, hőfor­
rások környezetéről van-e szó) spontán kialakulhattak olyan kon­
vertáló eszközök, és spontán kialakulhatott egy olyan program,
amelyek lehetővé tették az élő anyag kialakulását. Igen, ha leír­
nák azokat a körülményeket, amelyek között mindez végbeme­
hetett, komolyan lehetne venni a gondolataikat. De addig?
Gondoljuk végig a következőt. Feltételezzük, hogy laborató­
riumi körülmények között létre lehet hozni élő anyagot. (Ezt
ugyan sokan kétségbe vonják, de most nem ez a vita tárgya.)
Mindenesetre napjainkig laboratóriumi körülmények között nem
sikerült élő anyagot létrehozni, ezért csak nagyon óvatosan
szabad arról beszélnünk, hogyan alakulhat ki abiogenetikus
módon élő anyag. De a példa kedvéért feltételezzük, hogy ez
lehetséges. Vajon milyen körülmények között jönne létre ez az
élő anyag? Nyilvánvalóan valamilyen „lom bikban” , rendkívül
bonyolult technológiai folyamatok eredményeképpen. És akkor
legyen szabad feltennünk a kérdést: az „őslevesben” vagy vala­
melyik vele ekvivalens közegben hogyan jött létre spontán mó­
don a „lombik” (vagyis egy olyan körülhatárolt tér, amelyben az
élő anyag kialakulhatott), hogyan jöhettek létre spontán módon
azok a soklépcsős „technológiai” folyamatok, amelyek végén
megjelent az élő anyag? Amíg valaki nem válaszol ezekre a kér­

91
Atudomány határai

désekre, addig az evolucionista elképzelések nem haladják meg

az olyan régóta megcáfolt mesék szintjét, miszerint a rovarok a
szemétből keletkeznek. Egy házat felépíteni sokkal egyszerűbb
dolog, mint egy élő sejtet létrehozni. Mégis, hiába teszünk ki egy
telekre egy csomó téglát, és hiába süttetjük egy egész nyáron át
a Nappal, a ház nem fog felépülni. Ahhoz energiakonverziós esz­
közökre van szükségünk, például növényekre, amelyek fotoszin­
tézis révén a Nap energiáját táplálékká alakítják át, amely táplá­
lék lehetővé teszi az emberek életműködését, akik azután meg­
tervezik és felépítik a házat. Igen, megtervezik, mert tervre is
szükség van. Ha egy egyszerű ház nem készülhet el értelmes
tervezés nélkül, akkor vajon létrejöhet-e a háznál sok-sok nagy­
ságrenddel bonyolultabb sejt?
Ami pedig az ásványkristályok és hópelyhek kérdését illeti,
aki a kérdést így veti fel, az összetéveszti a rendezettséget a bo­
nyolultsággal. Egy kristály kétségtelenül rendezett, azonban
információtartalma igen csekély. A genetikai állomány korántsem
úgy rendezett, mint egy kristály. Voltaképpen rendezetlen, azon­
ban bonyolult, és információtartalma magas. Vegyünk két betű­
sorozatot:
• mamamamamamamamama,
• holnapötkorérkezem.
Az első sokkal rendezettebb, mint a második, de információtar­
talma sokkal kisebb (csak arra utal, hogy ma történik valami).
A második rendezetlen, azonban információtartalma igen magas.
Egyébként a termodinamika második főtételének további fon­
tos következményei is vannak, amelyek a ma oktatóitól gyöke­
resen eltérő világkép kialakítását követelik meg. Ha egyetértünk
azzal - és egyet kell értenünk vele -, hogy a világ entrópiatar­
talma állandóan növekszik, vagyis a világ a legvalószínűtlenebb
állapot felől a legvalószínűbb állapot felé tart, akkor el kell vet­
nünk azt a manapság meglehetősen elterjedt szemléletet, misze-

92
rint a világ sokrétűsége úgy alakult volna ki, hogy a kezdetben
létező egyszerű elemek (sőt a Nagy Bumm elmélete szerint:
egyetlen foton) átalakulásai és kombinációi révén jöttek létre.
Minden ilyen elképzelés ellentétes a második főtétellel. A máso­
dik főtétellel csak egy olyan elképzelés egyeztethető össze,
amely szerint a fizikai világegyetem időtengelyének kezdőpont­
ján a világ hirtelen, teljes bonyolultságában jelent meg. Nevez­
hetjük ezt a Nagy Legyen elméletének, amely megegyezik
a kreacionista elképzeléssel - természetesen megjegyezve azt,
hogy a fizikai világegyetem tanulmányozása nem vezet feltétle­
nül a világegyetem ex nihilo és egyetlen pillanatban történő te­
remtésének gondolatához, de ahhoz a gondolathoz feltétlenül
igen, hogy a világegyetem az értelmes tervezés nyomait mutatva,
bonyolult kozmoszként keletkezett.

12. Soha senki nem látott még új fajt kifejlődni.

Itt az a probléma, hogy az evolucionisták nem tesznek különb­

séget a mikro- és a makroevolúció között. Amit egy faj létrejötté­
nek neveznek, az a mikroevolúció körébe tartozik. Nyilvánvaló,
hogy egy populáció elkülönülhet egy korábbi fajtól, és önálló
szaporodási kommunitássá válhat. A drosophilákkal (ecetmusli­
cákkal) sok ezer generáción keresztül végzett kísérletek számos
drosophila-szörnyszülöttet és talán néhány új drosophilaváltoza­
tot hoztak létre, de nem hoztak létre a drosophilától alapvetően
különböző fajt. Bizony-bizony, senki sem látott a természetben
új fajt kifejlődni, és - pedig ez volna a lényeg - ez laboratóriumi
körülmények között sem történt meg. A fajok egymásba való át­
alakulása (transzformáció) mindmáig csak ötlet, mivel még
laboratóriumi körülmények között sem sikerült az „anyafajtól”
alapvető vonásaiban eltérő új fajt létrehozni.

93
Atudomány határai

A tudománytörténet tanúsága szerint egy elmélet akkor te­

kinthető igazán lezártnak, ha sikerül megállapítani érvényességi
határait. A 19. század végéig a fizikusok azt hitték, hogy a klasszi­
kus mechanika korlátlanul érvényes. Csak a 20. század elején
derült ki, hogy a fénysebességet megközelítő sebességek és az
úgynevezett Planck-állandót megközelítő hatások esetén nem.
A biológiában az érvényességi határok pontos meghatározása
még nem történt meg, de nyilvánvaló, hogy a mikroevolúcióra
megállapított törvényszerűségek nem vihetők át a feltételezett
makroevolúcióra.
Az evolucionisták kedvenc érve, hogy ez az elmélet ad natu­
ralista magyarázatot az élet kialakulására és a biodiverzitás lét­
rejöttére. Arra hivatkoznak, hogy a kreacionisták mindezt „ter­
mészet feletti” okok bekapcsolásával magyarázzák. Arra azon­
ban nem adnak feleletet, hogy miért kellene a természetet csakis
naturalista alapon magyarázni? (Naturalista magyarázaton azt
értjük, hogy valamit kizárólag a ma érvényes természettörvények
alapján magyarázunk meg.) Mi van akkor, ha a valóság nem
követi a naturalista elveket? Megáll a tudomány? Nyilvánvalóan
itt is az érvényességi határok problémájába ütközünk. Úgy
tűnik, hogy a tárgyalt kérdésekben elértük a naturalista magya­
rázat érvényességi határait. De ha ezt valaki nem hajlandó felis­
merni és elismerni, akkor az már nem tudomány, hanem filozófiai­
ideológiai világnézet.
Említettük, hogy a fajok makrotranszformációját semmiféle
laboratóriumi kísérlet nem támasztja alá, pedig makrotransz-
formációról csak akkor volna jogunk beszélni, ha feltárnánk
azokat a biológiai törvényeket, amelyek ezeket a folyamatokat
szabályozzák.
Extrapolációnak nevezzük azt az eljárást, amikor biztosan
megalapozott különleges megállapításokat általánosítunk. Ha ez
az általánosítás túllépi az érvényességi határokat, meg nem

94
 engedett extrapolációról beszélünk. Az egész evolúcióelmélet
három meg nem engedett extrapolációra épít.
• Abból a tényből, hogy a természetben spontán létrejön­
nek bizonyos szerves vegyületek, arra következtet, hogy
az élő struktúra is spontán létrejöhet.
• A mikroevolúció vitathatatlan tényéből a makroevolúció
létrejöttére következtet.
• Abból a tényből, hogy bizonyos természeti jelenségeknek
naturalista magyarázata van, azt a következtetést vonja
le, hogy minden természeti jelenségnek van naturalista
(materialista) magyarázata.
A tudományban meg kell különböztetnünk a természettudomá­
nyokat és a történeti tudományokat. A természettudományok jel­
lemzője, hogy ellenőrizhető, megismételhető kísérletek révén
összefüggéseket, törvényeket állapít meg. Ezek a közvetlenül
nyert, biztosnak tekinthető ismeretek. A történeti tudományok
esetében ilyesmiről nincs szó. Ezekben a közvetlenül nyert tör­
vények segítségével próbálunk közvetett bizonyítási módszerrel
következtetni a megtörtént eseményekre. De amíg a közvetlenül
nyert törvényeket nem ismerjük, addig a történeti eseményekre
vonatkozó közvetett bizonyítás értelmetlen és alaptalan.
„A kreacionisták üldözik az evolúciós bizonyítékokat” - írja
a szerző. Sajátos fogalmazás. Ha egy elmélet nem kellőképpen
alátámasztott bizonyítékokkal, akkor az, aki erre rámutat, az
„üldözi” a bizonyítékokat? Ez az elszólás csak arra mutat rá, hogy
a szerző is tisztában van azzal, hogy itt már nem tudományos,
hanem világnézeti kérdésekről van szó. Akkor viszont a magyar
törvények szerint érvényesülnie kellene a világnézeti semleges­
ségnek. Esetünkben ez azt jelentené, hogy az ismeretterjesztés­
ben világosan meg kellene vonni azokat a határokat, ameddig
valami tudományosan bizonyított tény, tudományosan elfo­
gadható elmélet, illetve amelyen túl világnézeti hátterű ötlet.

95
Atudomány határai

Az evolúcióelmélet bemutatása mellett be kellene mutatni az

evolúcióelmélet ellen felhozható kritikai megállapításokat, elfo­
gulatlanul és előítélet-mentesen be kellene mutatni az értelmes
tervezés elméletét is. Rá kellene mutatni arra, hogy az evolúció­
elmélet ideológiai háttere a naturalista-materialista világnézet. Az
ismeretterjesztés csak ekkor tenne eleget a világnézeti semle­
gesség követelményének.

96
 ....... — -ftv-ggatt

Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

Michael A. Cremo, a világhírű „Tiltott régészet” című
könyv szerzője, melynek rövidített kiadása magya­
rul többször is megjelent „Az emberi faj rejtélyes
eredete” címmel. Könyvében Cremo a régészet
területén mutat rá az evolúcióelmélet gyenge pont­
jaira, különösen a rendhagyó emberi leletekre.
Az alábbi e-mail levelezés 2004 júniusában zaj­
lott Michael A. Cremo (a levélváltás szerkesztett vál­
tozatában M. C. monogrammal jelöljük), valamint
egy holland evolúcióbiológus és egyetemi tanár kö­
zött (őt e helyütt R. S.-nek nevezzük). Kettőjük pár­
beszéde nyilvánvalóvá teszi, hogy az evolúcióelmé­
let a biológia területein is súlyos hiányosságokkal
küszködik.

R. S.: - Köszönöm szépen a levelét. Szívesen beszélgetek Ön­

nel erről a témáról... Talán tudja, hogy evolúcióbiológus vagyok.
Több, mint tizenöt éve végzek kutatómunkát több egyetemen is,
és mondhatni, mindent tudok az evolúcióról, amit tudni lehet.
Levelében azt mondja, nem minden tudós ateista, és hogy van­
nak vallásos érzelmű Ph.D professzorok is. Nos, én éppen ilyen
ember vagyok! Még a vallásos emberek is elfogadhatják az evo­
lúció elméletét. De most térjünk vissza a beszélgetésünkre.
M. C.: - Vegyük példának az emlősök szemének eredetét.
R. S .:- A szem nem az emlősöknél jelent meg. Az emlősök őse­
inek is volt szemük, ezért amikor azok fokozatosan emlősökké
evolválódtak, egyszerűen csak megtartották a szemüket.

97
Párbeszéd egy evolucionista tudással

M. C.: - A kérdés valójában az: meg tudnak-e határozni a darwi-

nista tudósok egy olyan állatot, amelynek nincs szeme? Ezen túl
pedig pontosan le kellene írniuk ennek az állatnak a genetikai
szerkezetét is.
#?. S.: - Vannak olyan egysejtű állatok, amelyeknek nincs sze­
mük. Többségük azonban rendelkezik egy olyan fényérzékeny
ponttal, amelynek segítségével érzékelhetik a fényváltozást. Van­
nak olyan férgek, például a laposférgek, ahol már megfigyelhe­
tő egyfajta szemkezdemény. Például, a különböző fényérzékeny
sejtek összetömörülnek az állat feji részének hámszövetében.
Néhány csoportnál előfordul, hogy ez a rész a hám alá süllyed,
és így egy kezdetleges csészeszem alakul ki. Ennek segítségé­
vel az állat pontosabban meg tudja állapítani, milyen irányból
érkezik a fény.
M. C.: - Egy dolog elmesélni egy történetet, amely szerint egy
ősi állatnak volt egy fényérzékeny pontja, ami egyre beljebb
süllyedt, és amin aztán kifejlődött egy membrán, abból végül
szem lett. De más ugyanezt részletesen kifejteni, olyan szem­
pontok alapján, amiket maga az evolúcióelmélet követel meg:
azaz konkrét biomolekuláris és genetikai leírással, valamint a fej­
lődésbiológia1, a populációdinamika2 és az adott környezetben
mutatott rátermettség3 figyelembevételével. Mindezek szerint
részletesen ki kellene fejteni a folyamatot.
Máskülönben csak a hitünkre bízzák, higgyük el, tényleg így
történt. Elképzelhető, a tudósok közül néhányan feltételezik,

1 Fejlődésbiológia: szőkébb értelemben az embrionális fejlődéssel foglalkozó

tudományág.
2 Populációdinamika: a populáció struktúrájának és funkciójának időbeli változá­
sával foglalkozó tudományág.
3 Rátermettség: az egyed adott környezetben való túlélési és szaporodási sikeré­
nek mértéke.

98
 hogy egy-egy részlet bizonyos elemeit már megtalálták, de
sehol nem látjuk a teljes, részletesen elmagyarázott folyamatot. Ha
egy mérnököt megkérdeznek, hogyan épül fel egy számítógép,
akkor talán csak ennyit mond: vegyél egy alaplapot, egy pro­
cesszort, egy tápegységet és egy monitort, és ha ezeket össze­
szereled, kapsz egy kész számítógépet? Egy ilyen homályos le­
írás alapján sosem lehetne egy gyárban működőképes számító­
gépet előállítani. Részletesen, egészen a legkisebb csavarig el
kell magyarázni, hogyan készítsük el és szereljük össze az al­
katrészeket. Meg kell mutatni, hogyan illeszkednek egymáshoz
az egyes csavarok, a processzorhoz szükséges chip és a többi
elem. Máskülönben csak egy lehetséges történetet mondunk el,
nem pedig egy pontos, tudományos, műszaki leírást adunk.
R. S.: - Valószínűnek tartom, meg lehet állapítani a szem nélküli
egysejtűek genetikai szerkezetét - de nem tudom biztosan, meg­
határozta-e már valaki...
M. C.: - A „valószínűleg” nem elég. A konkrét genetikai szerke­
zet kell. Végtére is azt állítják, hogy így történt: volt egy szem
nélküli lény, amelyen aztán később kifejlődött a szem olyan ge­
netikai változások hatására, amelyek fenotipikus4 változásokat
eredményeztek, vagy esetleg más tényezők hatására (ez eset­
ben ezek meghatározása is szükséges). Azaz képesnek kellene
lenniük a genetikai szerkezetben bekövetkezett azon változás
meghatározására, ami az első lépést jelentette a szem létrejötte
felé.
R. S.: - Kezdhetnénk a fényérzékeny ponttal rendelkező egysej­
tű állatokkal. Valószínűnek tartom, azt találnánk, hogy a különb­
séget egy, vagy néhány olyan gén jelenti, ami egy pigmenthez
hasonló fehérjét kódol, és ez képes reagálni a fény fotonjaira.

4 Fenotípus: valamely élőlény alaktani és élettani sajátságainak összessége.

99
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

M. C.: - Ott kezdhetik, ahol csak szeretnék. Ha azonban azt állít­

ják, hogy a szem először egy bizonyos egysejtű élőlénynél
egy fényérzékeny pont formájában jelent meg, a genetikai és
a fenotipikus változások sorozata következtében, akkor ezen vál­
tozások egyértelmű meghatározása elengedhetetlen. Ennek hi­
ányában csak így szabadna fogalmazniuk: „Azt gondoljuk, a mai
emlősszem visszavezethető az egysejtűek szemfoltjára. Olyan
összerendezett genotipikus5 és fenotipikus változások bonyolult
sorozatai révén alakulhatott ki, amit jelenleg nem tudunk részle­
tesen kimutatni, bár úgy gondoljuk, egy-egy folyamat néhány
elemének egy-egy részletét már feltártuk.”
Ez lenne az őszinte beszéd. A teljes igazság kedvéért Ön még
ezt is hozzátehetné: „Azt gondoljuk, hogy így történt. De történ­
hetett másként is, úgy, ahogy azt más tudósok állítják, beleértve
az intelligens tervezés elméletének támogatóit. Ami engem illet,
én inkább az evolucionista magyarázatnál maradok, és kollégá­
immal ez alapján végzünk kutatásokat, noha mindenki szaba­
don eldöntheti, mit fogad el.” Ez lenne a korrekt megközelítés.
Most Ön érvelhetne azzal, hogy első lépésben ez a fényérzé­
keny pont nem feltétlenül a szem funkcióját töltötte be.
R. S.: - Nem érvelnék ezzel.
M. C - Ezt az érvet a következő gondolatok miatt vetettem fel.
Az evolúciós szemlélet szerint a komplex élőlények és az össze­
tett tulajdonságok lépésről lépésre alakultak ki. Evvel szemben
az intelligens tervezettség elméletének támogatói az egyszerű-
síthetetlen bonyolultság jelenségére mutatnak rá. Ennek lényege,
hogy a komplex tulajdonságok valamiképpen gépekre emlékez­
tetnek. Ahhoz, hogy egy gép elláthasson egy adott funkciót,
minden alkatrészével rendelkeznie kell. A gép egyik különálló

5 Genotípus: az élő szervezet génjeiben tárolt összes genetikai információ.

100
alkatrésze önmagában semmilyen célt nem szolgál, ezért a ter­
mészetes kiválasztódás nem tarthatná fent. Az evolucionisták ál­
talában azt a választ adják erre, hogy az a bizonyos rész koráb­
ban valószínűleg más célt szolgált, és amikor később beépült
a szervezetbe, új funkciót kapott.
R. S.: - A „szem” a definíciója szerint egy olyan szerv/szövet,
ami a fényre reagál. Ha más lenne a funkciója, már nem nevez­
ném szemnek.
M. C.: - Abban az esetben viszont még az is tisztázandó lenne,
mi volt a korábbi funkciója. Nem szabad elfelejtenünk, egy gén
csak annyit mond meg a sejtnek, hogyan, miként építsen fel egy
fehérjét a megfelelő aminosavak meghatározott sorrendbe kap­
csolásával6. Vagyis mondják meg, milyen fehérjét termelt a sejt.
R. S.: - Mint már mondtam, ez talán egy pigment, vagy egy olyan
enzim lehetett, ami pigmentet hozott létre.
M. C.: - Ez kevés. Pontos megnevezésre lenne szükség. És
nemcsak ennél, hanem az összes többi fehérje esetén is, ame­
lyek a különféle genetikai mutációk vagy más folyamatok követ­
keztében termelődtek, az emlősszemig bezárólag. Nem szabad
elfelejtenünk, minden állat egyetlen sejtként kezdi az életét. Ez
a sejt kettéosztódik, majd négyfelé, és így tovább, több millió
sejtosztódáson keresztül. Ezért az is meghatározásra vár, hogy
a sejtosztódási folyamat melyik fázisában jön létre ez az új fehér­
je, és miért csak abban a fázisban.
R. S.: - Valóban nagyon sok kutatás foglalkozik avval, hogy ki­
mutassák, melyik fázisban keletkeznek azok a fehérjék, amelyek
szerepet játszanak az egyes szervek kialakulásában. Erre
a célra főleg az ecetmuslicát és a Coenorhabdis elegáns nevű

6 A gének (a DNS-lánc bizonyos szakaszai) kódolják, hogy milyen aminosavak-

ból épüljenek fel a fehérjék, ezek pedig az élőlények tulajdonságait határozzák
meg.

101
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

fonálférget használják, de halaknál és egereknél is végeztek ilyen

vizsgálatokat.
M. C.: - Igen, azt mondják, némely folyamat egy-egy részleté­
nek néhány eleme már kitisztázódott. Azonban szeretnék rámu­
tatni, jelenleg nincs részletes elképzelés arra vonatkozólag,
miként alakult ki az ecetmuslica, a hal, az egér szeme, vagy akár
az emberi szem.
R. S.: - Ahhoz, hogy megérthessük, miért csak egy bizonyos
fázisban termelődik egy fehérje, figyelembe kell vennünk a kasz-
kádmechanizmust7. A kaszkádreakciók során különböző fehér­
jék küszöbkoncentrációi határozzák meg, hogy gátolt vagy
segített lesz-e azoknak a géneknek a „leolvasása” , amelyek a
többi fehérje termelődéséért felelnek. Egyes folyamatok eseté­
ben ez a soklépcsős reakciósorozat nagyon jól ismert.
M. C.: - Jó, akkor magyarázzák meg azt, milyen reakciósoroza­
tok beindulása következtében kezd el az első lépéssel kialakulni
a szem fizikai szerkezete. Ez után pedig határozzák meg, ho­
gyan indítja be ennek a fehérjének a kiválasztása azt a talán több
tízezer vagy több százezer sejtosztódáshoz vezető biokémiai
reakciósort, amely során később valamiféle változás mutatkozik
az élőlény szervezetének felépítésében, ami végül egy lépéssel
közelebb vezet a szem kialakulásához.
R. S.: - Pontosan erről beszéltem. A gének csak a megfelelő
fázisban „fejeződnek ki” , mert egy bonyolult láncreakció során
a fehérjéknek a megfelelő koncentrációban kell jelen lenniük
ahhoz, hogy a reakció lejátszódjék.
M. C„; - De ez így csak általánosság. Vázolják fel a teljes
folyamat biomolekuláris eseményeinek pontos menetét. Ahogy
korábban említettem, semmi kifogásolnivalót nem látok abban,

7 Kaszkádmechanizmus: egymást lépcsőzetesen elindító reakciósorozatok.

102
 ha addig akarják folytatni a kutatómunkát, amíg minden részletet
ki nem dolgoznak. A problémát abban látom, hogy csupán
elnagyolt feltételezésekről beszélnek, és egyszerűen csak
elhiszik, hogy így történtek a dolgok. Helytelen dolog kész tény­
ként beállítani azt, amiről csak azt hiszik, hogy úgy volt.
Mert lehet, hogy úgy történt, de lehet, hogy nem. Ezenfelül
nem elég csak annak megállapítása, miként történt ez a válto­
zás az adott egyeden belül, hanem az is magyarázatra szorul,
hogyan terjedt el ez a tulajdonság, és miként fixálódott (rögzült)
az adott populációban8.
R. S.: - Ez már könnyű lesz. Ahogyan már említettem, ha egy
bizonyos tulajdonság előnyös, akkor annak az egyednek, amely
ezzel a tulajdonsággal rendelkezik, a társainál nagyobb esélye
van még elpusztulása előtt több utód létrehozására. Mivel pedig
utódai öröklik a gént, és ezért a jelleget is, így ők is több utódot
hoznak majd létre.
M. C.: - Azt is tisztázni kell, hogyan járul hozzá ez a változás az
adott populáció rátermettségéhez az adott környezetben!
R. S.: - Ezzel aztán tényleg több ezer publikációban foglalkoz­
nak. Ha épp nem is a szemmel, de sok más tulajdonsággal.
Például a színnel, a szexuális jelzésekkel, a ragadozóelkerülési
reakcióval, vagy bizonyos rovaroknál a szemkocsányhosszú-
sággal stb. Nem tudnám megnevezni valamennyi példát, mivel
ténylegesen többezernyi publikációról van szó. Az olyan tudo­
mányos folyóiratokban, mint például az Evolution, az Animál
Behavior vagy a Behavioral Ecology, megtalálhatja ezeket.
M. C.: - Igen, ahogy korábban említettem, állítólag egy-egy rész­
let néhány elemét már feltárták. Való igaz, bizonyos komplex

8 Populáció: egy adott fajhoz tartozó, tényleges szaporodási közösséget alkotó

egyedek csoportja.

103
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

tulajdonságok megléte növeli a rátermettséget és a túlélő képes­

séget. De hogyan jelentek meg először ezek a komplex tulajdon­
ságok? Erre nem lehet választ találni a felsorolt szaklapokban.
Egyikben sem található meg, hogy miként fejlődtek ki az élőlé­
nyek komplex tulajdonságai véletlenszerű genetikai változások
eredményeképpen. Nem határozzák meg pontosan, lépésenként
ezeket a biomolekuláris változásokat. Egy adott környezethez
tartozó rátermettség összes következménye éppúgy beleillik
az intelligens tervezettség elméletébe, mint a kreacionista vagy
az evolúciós hipotézisbe. Mindegyik feltételezi az egyed és a kör­
nyezete közötti együttműködést, a rátermettséget.
A kérdés lényege az: miként alakultak ki a rátermettséget
növelő tulajdonságok? Erre pedig nem található részletes, konkrét
válasz egyetlen cikkben sem a sok ezer, rátermettséggel foglal­
kozó publikáció között. Kizárólag csak feltételezés, és egyálta­
lán nem bizonyított tény, hogy az olyan komplex szervek, mint
amilyen a szem is, a genetikai elemek véletlen mutációjának
sorozataként jöttek létre.
R. S.: - Én már rég nem a szemről beszélek. A szemmel kap­
csolatban ezt még nem mutatták ki, de úgy tudom, sok más
tulajdonsággal vagy szervvel kapcsolatban viszont igen.
M. C.: - Kérem, nevezzen meg egy olyan komplex szervet, amely
létrejöttéről részletes magyarázattal tudnak szolgálni. Utánanéz­
tem, és nem találtam ilyet.
R. S.: - Tudja, sok kreacionista a szemre helyezi a hangsúlyt, de
az evolúcióbiológusok számára ez kevésbé fontos. Ahhoz, hogy
minden létező szervre és tulajdonságra vonatkozóan levezethes­
sük a folyamatot, sokkal több biológusra lenne szükség, mint
amennyi van.
M. C.: - Mi mindössze annyit kérünk az evolucionista tudósok­
tól, legalább egy szervre vonatkozóan vezessék le az egész

104
 folyamatot. Azt a szervet választhatják, amelyiket csak akarják.
Lehet a szív. Az agy. A fül. Mindegy. Egy is elég. Csak legalább
egyetlenegy példát mutassanak, ahol levezették egy emberi
szerv kialakulásának teljes folyamatát, minden olyan szempont
figyelembevételével, amit a korszerű evolúcióelmélet maga is
megkövetel, beleértve
• a genotípus változásainak felsorolását;
• az újonnan keletkezett fehérjék felsorolását;
• annak leírását, hogy a sejtosztódás folyamatának melyik
fázisában kezdenek termelődni az új fehérjék;
• mely biomolekuláris reakciók láncolatának hatására vá­
lasztódik ki az a fehérje, ami fenotipikus változásokat ered­
ményez, a kezdeti lépéseket jelentve ezzel a kérdéses
szerv kifejlődésében;
• hogyan terjed el az adott jelleg a szaporodóképes popu­
lációban;
• hogyan növeli az adott jelleg az egyed rátermettségét;
• hogyan ismétlődik meg ez a folyamat annyiszor, ahány­
szor szükség van rá ahhoz, hogy végül eljussunk a mai
szervhez.
R. S.: - Mi azokkal a szervekkel kezdtünk, amelyeket a legérde­
kesebbnek találtunk, de mint mondtam, sok olyan tanulmány
készült már, ami hasonló eseménysorok részleteit írja le.
M. C.: - De nem a teljes eseménysort.
R. S.: - Nem vitatom, ilyen részletességgel még korántsem
tudunk magyarázatot adni az állatok és a növények szerveiről,
felépítéséről vagy tulajdonságairól.
M. C.: - Pontosan erről beszélek.
R. S.: - De ez nem azért van, mert nem tudjuk megmagyarázni
őket, hanem azért, mert pillanatnyilag nincs elég időnk és
emberünk arra, hogy elvégezzük ezt a munkát.

105
Párbeszéd egy evolucionista tudással

M. C.: - Tehát mindez hit, meggyőződés kérdése, nem pedig

bizonyított tudományos tény.
R. S.: - Soha nem is érhetünk a kutatás végére, mert nyilván­
való, hogy több millió olyan tulajdonság van, amit szeretnénk
megmagyarázni.
M. C.: - De vegyünk a példának okáért csak egyet. Biztos van
egy olyan emberi szerv, vagy akármilyen más, ma élő komplex
létforma, amire teljes magyarázatot tud adni azon szempontok
figyelembevételével, amit az elméletük megkövetel...
R. S.: - Csakhogy nekünk nincs szükségünk arra, hogy minden
egyes jelenség kialakulásának minden egyes részletét ismerjük!
Megelégszünk azzal, ha a kutatásaink során kapott eredmények
összeegyeztethetőek az evolúcióról alkotott jelenlegi felfogá­
sunkkal. Ez természetesen nem teljesen igaz így, hiszen az evo­
lúcióelmélet részleteit folyamatosan módosítják a kutatások
újabb eredményei.
M. C.: - Ahogy korábban említettem, semmi kifogásolnivalót
nem látok abban, ha egy evolucionista tudós abban hisz, hogy
volt evolúció, és azt mondja, hogy a folyamat valamekkora ré­
szének néhány elemét megtalálta, és folytatni kívánja kutatómun­
káját. De azon bizony csodálkozom, hogy egyetlen mai élőlény
egyetlen komplex tulajdonságára sem tudnak teljes körű magya­
rázatot adni a saját elméletük által meghatározott szempontok
szerint.
És ne feledjük el azt sem, hogy önmagában a szem szerke­
zete még nem is elég. Azt is el kell magyarázniuk a fentebb fel­
sorolt lépések követésével, miként keletkezett a látóideg, ami
összekapcsolja az agyat és a szemet. És még így sem lenne
teljes a kép.
R. S.: - Természetesen ezek nem egymástól függetlenül alakul­
tak ki. Azoknál a primitív ősöknél, ahol megjelent a szemkezde­
mény és az idegrendszer egy kezdetleges formája, természe­

106
tesen e két folyamat párhuzamosan zajlott. Az idegrendszer nyil­
ván csak akkor fejlődik ki, amikor már van valami, ami képes
jelzéseket küldeni és fogadni.
M. C.: - Hogyan alakult ki a látóidegből érkező jelzések fogadá­
sára alkalmas agyi neuronszerkezet9?
R. S.: - Lásd a fenti megjegyzést.
M. C.: - És lásd az én fenti megjegyzésemet. Nem egy hitbéli
meggyőződést szeretnénk hallani, hanem egy tényleges tudo­
mányos magyarázatot, biomolekuláris szinten, valós adatokkal
alátámasztottat, és az alábbi szempontok szerint részletesen
kifejtettet: a genetika, a fehérjeszintézis, a fejlődésbiológia,
a fenotipikus változások, a populációdinamika, az adott környe­
zetben mutatott rátermettség és a többi felsorolt szempont
szerint.
De nézzük először azoknak a genetikai változásoknak a sor­
rendjét (a fent említett további szempontok megtartásával), ame­
lyek eredményeképpen létrejött a szem és a látóideg közötti kap­
csolat. Az evolucionisták természetesen azt állítják, hogy így tör­
tént, és egymás között elfogadják ezeket az állításokat, mivel
mindegyikük úgy tartja, hogy valóban így történt. De én nem egy
hitbéli meggyőződést szeretnék hallani, hanem egy pontos le­
írást arról, Önök szerint ez miként mehetett végbe. Erre vonatko­
zó magyarázat azonban egyetlen tudományos publikációban
vagy tankönyvben sem található.
R. S.: - Ahogy már mondtam, én sok ilyet olvastam - igaz, nem
a szemről -, ezért azt javaslom Önnek, olvassa el azokat a folyó­
iratokat, amiket említettem, és még sok másikat. De azt ne várja,
hogy olyan publikációt talál, amelyik a történet egészét elmondja.

9 Neuronszerkezet: az agyban lévő nyúlványos idegsejtek (neuronok) hálózata.

107
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

Általában 20-30, vagy akár 100 publikációt is el kell olvasni egy

témáról ahhoz, hogy összeálljon a kép.
M. C.: - Harminc éve olvassuk a tudományos folyóiratokat, de
nem találtunk még ilyen teljes magyarázatot. Mivel azonban Ön
biológiatanár és az evolúcióbiológia szakértője, aki azt állítja,
mindent tud a témáról, ezért arra szeretnénk kérni, küldjön egy
listát azokról a publikációkról (pontos irodalmi hivatkozással és
a cikk teljes szövegével), amelyekben teljes magyarázatot lehet
találni arról, hogyan keletkezett egy ma élő összetett élőlény (nö­
vény vagy állat) bármely komplex szerve. Azokban a folyóiratok­
ban, amelyeket megnevezett, nem találtunk ilyen magyarázatot.
Ön viszont azt mondja, számos ilyen teljes körű magyarázatot
olvasott már. Ezért esetleg küldhetné nekünk egy listát azokról
a publikációkról. Az Ön evolucionistaként tett állítása szerint
a mai élőlények összetett tulajdonságai olyan genetikai változások
folyamatai során alakultak ki, amelyek eredményeképpen olyan
fenotipikus változások jöttek létre, amelyek fennmaradtak a ter­
mészetes szelekció folyamatában. Ezért a téma szakértőjeként
bizonyára tud küldeni egy olyan referencialistát, amely legalább
egy esetre vonatkozóan alátámasztja ezt az állítást - olyan
módon, ahogy azt a fentiekben már többször vázoltam.
Nem létezik ilyen. Arra szeretnék rámutatni Önnek, hogy a
darwinizmus követői nem magyarázták el az élőlények összetett
tulajdonságainak keletkezését éppen azoknak a szempontoknak
a figyelembevételével, amelyeket a saját elméletük megköve­
telne.
f t S.: - Dehogynem, megmagyarázták. Több ezer olyan publi­
káció van, amelyben megmagyarázzák a komplex tulajdonsá­
gok eredetét.
M. C.: - Akkor mondjon csak egy konkrét cikket, ami elmagya­
ráz egy teljes eseménysort. Amiben részletezik az eredeti élő­

108
 lényt a kérdéses szerv nélkül; e lény genetikai szerkezetét; az
idők során bekövetkező genetikai változásokat; leírják a terme­
lődött fehérjéket; azzal együtt, hogy a sejtosztódási folyamat
melyik fázisában indul be a fehérje termelődése; és hogy milyen
biokémiai kaszkádok indulnak be ennek hatására, amik végül
a fenotipikus változásokhoz vezetnek. És amiben elmagyaráz­
zák, hogy miként terjedt el ez a változat a szaporodóképes
populációban, hogyan növelte a populáció rátermettségét
az adott környezetben, és végül hogyan ismétlődött meg ez
a folyamat annyiszor, hogy a szóban forgó szerv kialakulhasson.
R. S.: - A teljes eseménysor leírása még egyetlen példánál is
több ezer évnyi kutatómunkát igényelne, és több millió oldalt töl­
tene meg.
M. C.: - Pontosan erről beszélek. Az evolucionisták nem képe­
sek elmagyarázni az élőlények összetett tulajdonságainak kiala­
kulását azoknak a szempontoknak a figyelembevételével, ame­
lyeket a saját elméletük megkövetel. Éppen ezért az elméletüket
nem tudják alátámasztani, ezért az bizonyítatlan marad. Ennek
ellenére el lehet fogadni, mint egy elképzelést. A világ összes
néphagyományában találhatók olyan történetek, amelyekben
alakváltoztató állatok vagy varázsfőzetből születő élőlények van­
nak. A darwinizmus elméletének alapjai tehát a népi hagyomá­
nyokra emlékeztetnek. Azonban a darwinizmus követői néhány
specifikus mechanizmust feltételeznek arra vonatkozóan, hogy
miként változtatták meg a formájukat ezek az állatok az évmilliók
során. És mivel ezeket a mechanizmusokat tényként kezelik,
ezért elvárható, hogy el is tudják magyarázni, pontosan mely
folyamatok során jöttek létre ezek a változások.
Mint már mondtam, semmi kifogásolnivalót nem látok abban,
ha valaki az evolúció híve, és az egész életét ilyen magyaráza­
tok keresésének szenteli, vagy akár csak egy kis lépést is tesz

109
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

ezen az úton. Ezzel nincsen semmi baj. De legyenek őszinték

azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen meddig jutottak el a ma­
gyarázatban, és vegyék komolyan az alternatív lehetőségeket.
R. S.: - Vannak azonban régészeti bizonyítékok is.
M. C.: - A látszólag átmeneti alakoknak tűnő fosszíliák10 felmu­
tatása nem sokat ér.
R. S.: - De valamennyit ér: ha nem is „igazolja”, legalább meg­
erősíti az elméletet.
A tudomány a következőképpen működik: megfigyeléseink
alapján felállítunk egy hipotézist (elméletet), majd megnézzük,
hogy a későbbi megfigyeléseink megerősítik azt, vagy ellent­
mondanak neki. Az utóbbi esetben arra kényszerülünk, hogy
módosítsuk, vagy elvessük az elméletet. Amíg nem találunk
olyan jelenséget, ami arra kényszerítene, hogy elvessük az evo­
lúció elméletét, addig kitartunk mellette, ugyanakkor annál biz­
tosabbak vagyunk benne, minél több olyan jelenséggel találko­
zunk, ami beleillik a hipotézisünkbe. És ebbe az elméletbe sok
jelenség beleillik, többek között a kövületek is.
M. C.: - Először is, vannak olyan régészeti leletek, amelyek
ellentmondanak az evolúció mai elméletének. Másodszor,
a régészeti leletek értelmezhetők más elméletekkel is, beleértve
az egyszeri és a fokozatos teremtés elképzelését. Ezenkívül, ha
az evolucionisták bizonyítani akarják az elméletüket, mutassák
meg, hogyan valósultak meg ezek az átmenetek azon mecha­
nizmusok szerint, amit az elméletükben meghatároztak.
R. S.: - Ezeket nem tudják bemutatni, mert ezek a múltban tör­
téntek.
M. C.; - Ó, csakhogy az evolúcióelmélet egy olyan elmélet, ami
éppen arról szól, mi történt a múltban! Vagyis amit mond, az
annak a beismerése, hogy az evolucionisták nem tudják igazolni,

10 Fosszíliák: megkövesedett állati és növényi maradványok.

110
 hogy az általuk vélt folyamat valóban végbement a múltban.
Tehát nem kezelhetik tényként, hogy az élőlények eredete, vagy
a múltbeli események az evolúcióval megmagyarázhatók.
Éppen erre szeretnék rámutatni. Nem tudják igazolni, hogy
a múltban végbement-e evolúció, pedig az evolúció egy olyan
elmélet, ami arról szól, mi történt a múltban. Azt gondolják, így
volt, de saját bevallásuk szerint sem lehet bebizonyítani, hogy
valóban megtörtént. Ez annak a beismerése, hogy az evolúció­
elmélet mint a ma élő létformák kialakulására vonatkozó magya­
rázat, nem kezelhető tényként.
R. S.: - Csak azt tudják bizonyítani, hogy kisebb méretű változá­
sok a szemünk láttára ma is végbemennek, és hogy hosszabb
idő alatt, hasonló mechanizmusokkal, nagyobb változásokra is
van lehetőség.
M. C.: - Azt állítani, hogy a mai kismértékű változások később
nagy változásokat eredményeznek, olyan, mint azt mondani:
mivel most harminc centiméter magasra tudok ugrani, idővel
harminc méter magasra is fel tudok majd ugrani. Ez a logika
hibás.
R. S.: - Az Ön logikája hibás. A helyes analógia az, hogy ha víz­
szintesen harminc centimétert tudok ugrani, és ezt sokszor meg
tudom ismételni, akkor idővel hatalmas távolságot be tudok jár­
ni. És valóban ezt tesszük minden nap, amikor sétálunk. Az Ön
példájában minden ugrás után visszaesünk a kiindulási pontra.
Az én példámban viszont minden ugrással egy kicsit előbbre
jutunk. Ez a döntő különbség. Ez az analógia jobban leírja az
evolúciót.
M. C.: - A hasonlatok megvitatása kellemes időtöltés tud lenni.
Én azt mondom, hogy Ön egy Holdig érő téglarakást próbál meg
felépíteni, és ehhez egyenként rakja egymásra a téglákat. Ez az
analógia megőrzi az On által hangsúlyozott, lépésenként való
haladás mozzanatát. Mégis úgy tűnik, a lépésenkénti fejlődés
elve nem minden esetben helytálló biológiai magyarázat, mert

111
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

a biológiai rendszereknek vannak olyan jelenségei, amik egy-

szerűsíthetetlen összetettséget mutatnak, és amiket nem lehet
lépésenként felépíteni úgy, hogy kialakulásuk közben is folya­
matosan működjenek, mert a működésükhöz az összes alkotó­
elemnek együtt kell jelen lennie. Arra szeretnék tehát rámutatni
- amit Ön is beismert -, hogy jelenleg az evolúció elméletével
nem tudják részletesen megmagyarázni az élőlények egyetlen
komplex szervének kialakulását sem. Ennek ellenére Ön hisz
abban, hogy idővel majd lehetséges lesz ilyen magyarázatot ta­
lálni. Nem vitás, jogában áll ebben hinni, vagy ezt a meggyőző­
dését hangoztatni. De fontos hozzátenni: jelenleg nincsen ilyen
magyarázat.
R. S.: - Nekünk az nem feladatunk, hogy bebizonyítsuk, hogy
valami így vagy úgy történt.
M. C.: - Eddig azt hittem, az evolucionisták szerint minden
a véletlenszerű genetikai változások stb. révén történt. Jó lenne,
ha a tankönyvekbe is betennék az olyan kijelentéseket, hogy ez
a feltételezés nincs bizonyítva.
R. S.: - A mi feladatunk minél több olyan jelenséget találni, ami
megerősíti azt, hogy NINCS OK azt feltételezni, hogy NEM tör­
ténhetett így, és ezért nagy a VALÓSZÍNŰSÉGE annak, hogy így
történt.
M. C - Jó lenne, ha ezt is beleírnák a tankönyvekbe.
R. S.: - Igen, ilyen kijelentéseknek valóban szerepelniük kéne
azokban a tankönyvekben, amelyek a tudományról és a tudo­
mány módszereiről szólnak.
M. C.: - Az egyik érv, ami az evolúció megtörténte ellen szól,
éppen az, hogy az evolucionisták saját bevallásuk szerint még
egyetlen egyszerű eset kapcsán sem tudják bebizonyítani, hogy
valóban az állításuk szerint történtek a dolgok. És azt is hozzáte­
hetjük, pusztán attól, hogy van egy elképzelésük arról, hogyan
történhettek a dolgok, még egyáltalán nem biztos, hogy való­
ban úgy is történtek. A fenti állítással azonban beismerik, hogy

112
 más módon is történhettek a dolgok, például teremtéssel.
A tudományfilozófusok egyetértenek az érvelésemmel, a tanköny­
vekben mégis csupán az evolúció elméletét mutatják be, mint
egy megcáfolhatatlan tényt. Ön még pontosabban fogalmazott.
Az élőlények egyetlen összetett szervéről sem tudja részletesen
elmagyarázni, hogyan alakulhattak ki az evolúció során, de ezt
a magyarázatot keresi. Tudja, hogy az evolúció elmélete nem
bizonyított, és nem kezeli valós tényként. Ön egyszerűen csak
úgy gondolja, valószínűleg így történt. És mivel a tudomány sok
olyan jelenségről számol be, ami beleillik ebbe az elképzelésbe,
ezért az Ön véleménye szerint nincs miért kételkednie az elmé­
let létjogosultságában. Azt gondolom, ezzel kapcsolatban érde­
mes lehet elgondolkozni az alábbiakon:
• Sok olyan jelenséget, amit ma az evolúcióval magyaráz­
nak, más elméletekkel is lehetne értelmezni. Például
a homológiák11 nemcsak a közös leszármazást igazolhat­
ják, hanem a gazdaságos tervezést is.
• Vannak olyan régészeti leletek, amelyek ellentmondanak
az evolúcióelméletnek. (Lásd például Az emberi faj rejté­
lyes eredete című könyvemben felsoroltakat.)
• Vannak olyan biológiai rendszerek, amelyek egyszerűsít-
hetetlen bonyolultságot mutatnak, és amelyek keletkezé­
sét lényegében nem lehet az alapvető evolúciós mecha­
nizmusokkal megmagyarázni. (Lásd többek között
Michael J. Behe: Darwin fekete doboza című művét.)
Tehát vannak olyan érvek, amelyek alapján arra következtethe­
tünk, hogy a biológiai komplexitás és diverzitás12 nem az evolú­
ció eredménye.

11 Homológiák: két faj közötti hasonlóságok, amelyeket az evolucionisták leszár­

mazási rokonsággal, míg mások egy intelligens tervező létével magyaráznak.
12Diverzitás: változatosság, sokféleség.
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

R. S.: - Egy hal nyilván nem fog hirtelen lábakat vagy szőrzetet
növeszteni, és abban a környezetben, ahol él, erre nincs is szük­
sége. De nem szabad elfelejteni, az evolúció során nincsenek
nagy, ugrásszerű változások, hanem minden csak nagyon las­
san és fokozatosan történik. És ezek a kis változások összessé­
gében végül nagy különbséget is eredményezhetnek.
M. C.: - De az Ön állítása szerint a halak idővel kijöttek a száraz­
földre, és olyan állattá váltak, akik szőrzettel stb. rendelkeztek.
Azt állítja, ez apró változások útján ment végbe, azonban részle­
tesen nem fejtette ki (oly módon, ahogy azt már korábban rész­
leteztem), hogy ez miként is történt. Lényegében tehát arra kér
bennünket, hogy bár nem tudja konkrétan bemutatni ezeket
a folyamatokat, fogadjuk el, hogy azok az Ön által felvázolt
módon mentek végbe.
R. S.: - Szerintem az evolúciót leginkább ez jellemzi: fokozato­
san és lassan halad, és több milliárd vagy billió változást foglal
magában. Ezért a világ egyik tudósának sem lehet elég ideje
arra, hogy például a szemmel kapcsolatos változásokat az Ön
által javasolt módon dokumentálja.
M. C.: - Az imént állította, hogy mindez több milliárd apró válto­
záson keresztül ment végbe. Éppen ezért kéne bemutatnia ezt
a folyamatot, legalább egy állati vagy növényi szerv esetén. Más­
különben legyen korrekt, és mondjon csak annyit: Ön szerint
több milliárd apró változáson keresztül ment végbe ez a folya­
mat, és habár ezeket a lépéseket most nem tudja felsorolni, de
talán egyszer majd igen. Remélem, megbocsátja nekünk, ha
addig nem fogadjuk el az Ön elméletét, amíg nem készül el egy
ilyen lista.
R. S.: - De az, hogy nincs elég időnk, még nem ok arra, hogy
tévesnek nyilvánítsák az elméletünket!
M. C.: - Tehát Ön szerint nincs elég idő annak bebizonyítására,
hogy helyes az elmélete. Az Ön elmélete alapján a ma élő élőlé­

114
 nyék az egysejtűekből fejlődtek ki, több milliárd apró változás
következtében. De mivel nincs elég idő rá, ezért ezeket a válto­
zásokat nem tudja felsorolni. Nos, ez talán elég azoknak, akik
hitbéli meggyőződés, vagy részleges bizonyítékok alapján fo­
gadnak el dolgokat. De biztosra veheti, hogy lesznek, akik kétel­
kedni fognak ebben, ameddig Önök még azokat a változásokat
sem tudják pontosan meghatározni, amelyekről azt feltételezik,
hogy végbementek.
Inkább így kellene fogalmaznia: „Szerintünk a mai élőlények
úgy alakultak ki, hogy a múltban több millió apró változáson
mentek keresztül. De az a több százezer tudós, velem egyetem­
ben, aki az elmúlt több mint száz évben ezen dolgozott, még
egyetlen faj egyetlen összetett szervének keletkezésére sem
tudott részletes magyarázatot adni.”
R. S.: - Most mennem kell, de érdekelne, milyen tudományos
bizonyítékokat talált, amelyek a tervezés/teremtés elméletét tá­
masztják alá.
M. C.: - Ha teheti, nézzen bele a Humán Devolution: A Vedic
Alternative to Darwin’s Theory (Az ember devolúciója: Darwin el­
méletének védikus alternatívája) című új könyvembe. Ott tömö­
ren összefoglalva megtalálhatja a választ a kérdésére. Nem
várom azt, hogy elfogadja ezt az elméletet, sem azt, hogy feladja
az evolúció mellett való elkötelezettségét. Önök, hollandok köz­
ismerten híresek a szellemi szabadságukról és a mássággal
szembeni toleranciájukról. Ezért lehet, elismeri majd, hogy az
általam képviselt szemléletnek van hitele, és ezt a nézetet úgy is
lehet képviselni, hogy az értelem és a tudomány szempontjából
is helytálló legyen. Semmi kifogásolnivalót nem iátok abban, ha
valaki darwinista, és az egész életét annak szenteli, hogy az élő­
lények komplex tulajdonságainak eredetét evolúciós megközelí­
téssel próbálja leírni.
Mindössze két dolgot szeretnék kérni:

115
Párbeszéd egy evolucionista tudóssal

• legyenek őszinték azzal kapcsolatban, meddig jutottak el

ténylegesen a magyarázatukkal, és
• ne próbálják szándékosan kiszorítani az oktatásból a töb­
bi lehetséges alternatívát.
R. S.: - Azt hiszem, lényegében egyetértünk. Sajnálom, hogy
a tudósok nem fogalmaznak elég egyértelműen az ügyben, hogy
az evolúció nem bizonyított és nem is bizonyítható. Remélem,
a többi tudós is megérti, amit Ön és én talán már értünk, de
talán ezt világosabbá kellene tenni a tankönyvekben is. A követ­
kező két hétben nagyon elfoglalt leszek, de utána feltétlenül
megnézem a weblapját, és ha tehetem, az említett könyvet is
elolvasom. Keresem majd, hogy folytathassuk a beszélgetést.

116
 _

Hornyánszky Balázs - Tasi István

Lehet-e anyagból életet csinálni?
Nyomozás egy új
tudományos blöff ügyében

Néhány éwel ezelőtt az elektronikus világhálón bolyongva szen­

zációsnak tűnő hírre bukkantunk a BBC honlapján. A British
Broadcasting Corporation tudományos rovatában szerepelt a hír,
amely 2004-ben még megtekinthető volt az interneten {http://
news. bbc.co. uk/hi/english-/sci/tech/newsid_217000/217054. stm).
A cikk első mondata nem kevesebbet állított, mint hogy „Német
tudósok életet teremtettek mesterségesen, laboratóriumi körül­
mények között” !
Nagy érdeklődéssel futottuk át a híradást, mivel az élet létre­
jöttének, illetve mibenlétének kérdése már régóta élénken foglal­
koztat bennünket. Elhatároztuk, hogy alaposan utánanézünk
a cikkben említett tényeknek, mert a hír érdekességén túl
jó néhány kérdés tisztázatlannak tűnt számunkra. De mielőtt
ezekre rátérnénk, teljes terjedelmében idézzük a BBC News-t,
amely felcsigázta érdeklődésünket, és további nyomozásra
sarkallt minket.

117
Lehet-e anyagbál életet csinálni?

A mesterséges molekulák a DNS-lez hasonlóan

le tudják másolni magukat, és változásra képesek
Német tudósok életet teremtettek mesterségesen, labora­
tóriumi körülmények között. Olyan molekulákat hoztak lét­
re, amelyek képesek reprodukálni saját magukat. Habár
a világ számtalan más intézetében is eljutottak már idáig,
ezek a molekulák azonban evolúcióra is képesek.
A Bochumi Egyetem tudóscsapata azt reméli, hogy
a molekulákat új gyógyszerek, vagy talán új anyagok létre­
hozására lehet majd használni.
Az önszaporító molekulák talán azon a téren is nyomra
vezetnek bennünket, hogyan fejlődött ki az élet a Földön
saját magától. A primitív élet valószínűleg egy molekula volt,
ami közeli kapcsolatban áll a DNS-sel - RNS-nek nevezik -,
amelynek sikerült lemásolnia magát, és ügyesebbé vált
a túlélés és a szaporodás tekintetében. A németek
messzebbre jutottak ennek a viselkedésnek az utánzásá­
ban, mint bárki más.
„Az a különbség, hogy a mi molekuláink rendelkeznek
egyféle szaporodással, ami szükségszerű a mesterséges
evolúció létrejöttéhez. Exponenciális növekedés ez, mely­
nek során a molekulák száma mértani sorozatként nő: 1, 2,
4, 8, 16. Minden egyes alkalommal megkétszereződnek” -
nyilatkozta Günther von Kiedrowski professzor, a kutatás
vezetője.
Egyetlen populáció sem képes ilyen mértékben növe­
kedni - nem lenne rá elég hely. Ezért - ahogy az állatokkal
és a növényekkel történik - a legszívósabb, legalkalmasabb
molekulák élnek tovább és fejlődnek, a többiek pedig
elpusztulnak. ^

118
 KÜZDELEM A LÉTEZÉSÉRT

Az alkalmasabb marad fenn a létezésért folytatott küzde­

lem során. Ahogy Charles Darwin felfedezte, így működik
az evolúció. Günther von Kiedrowski tehát egy olyan mole­
kulát állított elő, amely - akárcsak az RNS bolygónk korai
időszakában, 3500 millió évvel ezelőtt - fejlődésre képes.
Az élet a Földön azért fejlődött olyan sok formába, mert
ezek a formák elősegítették a túlélést. Például a zsiráf nya­
ka elősegítette, hogy elérje a magasabban lévő leveleket.
Azonban az élet fejlődését befolyásoló körülmények a la­
boratóriumban megváltoztathatók, vagyis a molekulának
a fennmaradás és szaporodás érdekében egy bizonyos
irányba kell fejlődnie. Ez az irányított evolúció hasznos dol­
gok, például gyógyszerek létrehozására használható.
„Fejlődésre szeretnénk kényszeríteni őket, mert lehető­
ség van a fejlődő molekulák ipari alkalmazására - mondta
a professzor. - A molekulák például gyógyszerekbe
tudnak evolválódni. Reméljük, hogy a jövőben új orvossá­
gokat tudunk kifejleszteni ezen a módon. ”
A molekulák a szilárd felszínen sokszorozodnak és fej­
lődnek, megerősítve azt az elképzelést, hogy az első élő­
lény a Földön ugyanezt tette, és nem szerves vegyületeket
tartalmazó, pangó tócsákban fejlődött ki.
Az új kutatást a Nature-ben publikálták.

A cikk olvasása után azonnal az Akadémiai Könyvtár felé vettük

az irányt, és átlapoztuk a Natúré című tudományos folyóirat szá­
mait - s hamarosan rá is bukkantunk a kísérletről szóló részlete-

119
Lehet-e anyagbúi életet csinálni?

sebb, tudományos beszámolóra1, ami sok meglepetést tartoga­

tott számunkra... Később felvettük a kapcsolatot a kutatást veze­
tő Günther von Kiedrowski professzorral is, és a további tisztá­
zatlan részleteket e-mail levelezés útján tárgyaltuk meg vele.
Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy a BBC beszámolója el­
olvasása után milyen kérdésekre kerestünk választ, és mit tud­
tunk meg a Natúré cikke alapján.

a, Miből állt konkrétan a kísérlet, és milyen eredménnyel járt?

A kísérlet során egy rendkívül bonyolult eljárás keretében mes­

terségesen megkettőztek egy DNS-sablont. Mint tudjuk, a DNS
(dezoxiribonukleinsav) egy bonyolult szerves molekula, amely
felépítésében egy kettős spirálra hasonlít, és nukleotidszaka-
szokból áll. Ez a molekula minden élőlény szervezetében (min­
den egyes sejtben) megtalálható, s kulcsfontosságú szerepe van
a sejt létének fenntartásában és szaporodásánál is. Ilyenkor
a DNS két szála elválik egymástól, majd a két különvált szál úgy
köt magához új elemeket, hogy kiegészülve két teljes DNS-
molekula jön létre, amelyek felépítésükben teljesen megegyez­
nek a kezdeti DNS-sel.
A kísérletben szereplő kiindulási molekulát (amelyet úgy kép­
zelhetünk el, mint egy DNS-lánc egyik szálát) egy oligonukleotid
szintetizálóval állították elő. A természetes DNS-től eltérő módon
a sablon utolsó eleme egy módosulást tartalmazott, aminek kö­
szönhetően a DNS-sablon meg tudott kötődni egy szilárd talap­
zaton. A DNS-sablon ez után kémiai kötések segítségével ki­
egészítő darabokat kötött meg a környező oldatból. így kialakult
a DNS másik szála, amit mesterségesen leválasztottak, így azt is

1 A Natúré 1998. november 19-i számában lehet olvasni erről a kísérletről:

A. Luther, R. Brandsch, G. von Kiedrowski: S u rfa c e -p ro m o te d re p lic a tio n a n d
e x p o n e n tia l a m p lific a tio n o fD N A a n a lo gu e s. 245-248. o.

120
le lehetett rögzíteni egy másik szilárd felszínen. Ez a szál így sab­
lonná válhatott egy hasonló lépéssorozathoz: vagyis az eredeti
egy sablon helyett már két kiindulási szál állt a kettőzést végre­
hajtó kutatók rendelkezésére. E műveletek végrehajtásához
azonban jól felszerelt kémiai laboratóriumra volt szükség, kém­
csövekkel, nagy sebességű ultracentrifugával, analitikai tisztasá­
gú vegyszerekkel!
Vagyis végeredményben a kutatók nem tettek mást, mint
hogy a természetben elképzelhetetlen mértékű, tudatos emberi
beavatkozás révén, a hozzávalók gondos adagolásával, a körül­
mények gyakori, hirtelen és nagymértékű változtatásával megket­
tőztek egy DNS-szálat. Ennek pedig vajmi kevés köze van az „élet”
előállításához.

b, Mit értettek azon, hogy a molekulák önszaporítóak és evo­

lúcióra képesek?

Meglepő módon a tudományos folyóiratból egyértelműen kide­

rül, hogy a molekulák maguktól egyáltalán nem képesek a sok-
szorozódásra, hanem mindannyiszor végre kell hajtani rajtuk az
összetett laboratóriumi mechanizmust, akárhányszor le szeret­
nék másolni a DNS-szálat. így az exponenciális ütemben szapo­
rodó molekulákról szóló látomás nem több álmodozásnál.
A mesterséges környezeten kívül a molekula nem képes sok-
szorozódásra. Ezt nekünk írott személyes e-mail üzenetében
maga a kutatást vezető Kiedrowski professzor ismeri el: „A kí­
sérletben szereplő molekula nem önfenntartó. Ez azt jelenti, hogy
a rendszer működése a külső »táplálástól« függ, következéskép­
pen egy emberre van szükség, aki tudja, hogy adott időpontok­
ban mire van szüksége a rendszernek. ” 2

2 Személyes e-mail üzenet G ü n th e r von K ie d ro w s k i professzortól, válaszként

a hozzá intézett kérdésekre. (1999. szeptember 13.)

121
Lehet-e anyaghúl Életet csinálni?

c, Vajon milyen szempontok alapján állítják, hogy a vizsgált

molekulák élőnek tekinthetők?

Felettébb érdekes, hogy csupán a BBC nagyközönség számára

szóló kijelentésében szerepel az az állítás, hogy a kísérlet során
életet hoztak létre a laboratóriumban. A Natúré folyóiratban - ami
tudományos igénnyel fogalmaz - már ilyesmiről nem esik szó,
csupán arról, hogy mesterséges úton megkettőztek egy DNS-
szálat, oly módon, hogy szilárd felszínhez rögzítették. Arra utal­
nak ezzel, hogy a Földön az első RNS vagy DNS talán nem az
„őslevesben”, hanem szilárd felszínen alakult ki, majd kezdett
szaporodni. Persze hogy miként történhetett volna ez meg tuda­
tos irányítás nélkül, a szabad természetben, annak megmagya­
rázására kísérletet sem tesznek.
Fontos tudnivaló, hogy a DNS-lánc önmagában egyáltalán
nem élő, csak egy bonyolult szerves molekula, laboratóriumi
replikációját a legtávolabbról sem lehet az élet létrehozásával
egyenértékűnek tekinteni. Ezért a BBC híradása vagy tudatosan
vagy tudattalanul, az igazság nagymértékű eltorzításának tekint­
hető.
Vajon csak az újságírók felelősek ezért a hazugságért, vagy
maguk a kutatók is? Meglátásunk szerint a kutatást végző tudó­
sok a BBC-n keresztül szintén félrevezették a világot, mivel azt
állították, hogy életet csináltak, miközben Kiedrowski professzor
személyes üzenetében nyíltan azt állította, hogy amit létrehoz­
tak, az nem élő. „A NASA exobiológiai definíciója szerint a mole­
kula jelenlegi verziója nem élő, mivel nem önfenntartó. ”3 Ami csak
azért érdekes, mert a nagy nyilvánosság előtt erre elfelejtette fel­
hívni a figyelmet. Vagyis életet prédikálnak, de anyagot csinálnak

3 Ua„ mint a 2. jegyzet.

122
 ... A valótlan állítások efféle magabiztos hangoztatását az élet
más területein szélhámosságnak nevezik.
Az is figyelemreméltó (mondhatnánk, gyanús), hogy a kuta­
tást vezető tudós abban bízik, „gyógyszereket és újfajta anya­
gokat állíthatnak majd elő” ezzel az eljárással. Elég szegényes
eredmény az újságcímek reklámjához képest, amelyek élet létre­
hozását emlegették. A tudomány valójában e kísérlettel sem
fejtette meg az élet örök misztériumát.

d, Nyomra vezetett-e a kísérlet abban a kérdésben, hogy

miként alakulhatott ki az élet a Földön?

Nem. A Natúré cikkében a kísérlet hibridizációs szakaszának le­

írásánál ez olvasható: „A hőmérsékletet 85 fokra növeltük, majd
4 fokra hűtöttük 1 óra alatt, és ott tartottuk 2 óra hosszán keresz­
tül”. Ezek a mesterséges beavatkozások egyáltalán nem elkép­
zelhetőek a laboratóriumon kívüli környezetben, sem a mai kö­
rülmények között, sem az egykori Föld felszínén, sem bármiféle
természeti szituációban. így a kísérlet semmiféle alátámasztást
nem jelent arra vonatkozóan, hogy az élet a Földön ily módon
alakulhatott volna ki.
Ezenkívül a köztes termékeket megmosták, tisztították (pl.
NaOFI-oldatban), a hőmérsékletet végig irányították, szélsőséges
változásokat előidézve. Ezek a feltételek sem emlékeztetnek
a feltételezett ősi Föld légköri, szárazföldi, vagy az „ősleves”
elképzelt körülményeire.
Tudnivaló, hogy a körülmények ilyen szintű befolyásolása
nélkül viszont a reakció lépései nem valósulhattak volna meg.
Vagyis a kísérleti folyamat lezajlásához elengedhetetlenül szük­
ség volt a fentebb már említett laboratóriumi feltételekre és az
emberi beavatkozásra, másképpen a kutatók még soványka
eredményüket sem érték volna el.

123
Lehet-e anyagból életet csinálni?

Gyakran elhangzik az az érv, hogy a földtörténet ősi szaka­

szában évmilliók teltek el, így volt rá lehetőség, hogy a kis való­
színűséggel bekövetkező kémiai reakciók is lejátszódjanak,
fokozatosan kialakítva az első élő szervezeteket. Azonban ez
a sokat említett időmágia nem segít. Ha a körülmények nem
megfelelőek, akkor a kívánt vegyi reakciók nem indulnak be, sem
egy perc, sem egymillió, sem tízmillió év alatt - vagy ha igen,
akkor már a legelső vegyületek instabilak lesznek, és a követ­
kező percben elbomlanak.
Semmiféle elképzelés nincs leírva arról, hogy a Kiedrowski-
kísérlet lépései hogyan mehettek volna végbe a természetben,
ezért az élet spontán kialakulásának elméletét a legkevésbé sem
támasztja alá.

Összegzés

• A kísérlet során bonyolult lépéseken keresztül csupán élet­

telenből élettelent hoztak létre, és a köztes lépések is kí­
vülről irányítottak voltak. A tudományos cikk nem is felté­
telezi, hogy a létrejött molekulák élők lennének.
• A tudományos ismeretterjesztés meglehetősen nagyvona­
lúan kezeli a tudományos eredményeket, olykor világ­
nézetileg elfogultan, eltorzítva mutatja be a valóságot.
• A cikkben szereplő tudós a tudományos közleményben
még korrektül mutatja be az elért eredményeket, ám a
médiában már ő is asszisztál a túlzásokhoz.
• A cikk alapvető állításával ellentétben a tudomány soha­
sem hozott létre életet az anyagi összetevők kombinálá­
sával.
• A természettudományok továbbra sem tudtak fényt derí­
teni az élet keletkezésének mikéntjére.
Mi emberek tehát ebben ez esetben sem voltunk képesek
többre, mint hogy óriási erőfeszítéssel leutánoztuk az életet hor-

124
 dozó biológiai struktúrák egy parányi részletét - amely azonban
a legkevésbé sem tekinthető élőnek, hiszen egyetlen életjelen­
séget sem mutat. A tudomány olykor fellengzős állításai ellenére
nem igazolta, és nem „ismételte meg” az élet anyagból történő
születését. A modern biológia csodálja és manipulálja ugyan az
élőlények különböző struktúráit, az élő és élettelen közötti
bűvös határvonalat azonban soha nem lépte át. Mindezek fényé­
ben a BBC-ben megjelent hír őszinte címe ez lehetett volna:
„Továbbra sem tudunk életet csinálni”. Alcíme pedig: „És azt sem
tudjuk, hogyan keletkezett".
Továbbá gondoljunk csak bele: ha még laboratóriumi körül­
mények között is ilyen rendkívül körülményes akár egyetlen
molekula „összerakása”, akkor hogyan feltételezhetnénk, hogy
az élet a távoli múltban spontán módon, felsőbb intelligencia
közreműködése nélkül jelent meg?
A materialista filozófia befolyása alatt álló kutatókat az a meg­
győződés tartja hatalmában, hogy az élet csupán az anyag ré­
szecskéinek rendkívül összetett, szervezetten működő állapota.
Azonban az anyagi összetevők kombinálásával az élőlények leg­
elemibb típusait sem sikerült létrehozniuk. Ha viszont az élet je­
lensége több, mint a kémiai elemek elrendeződése (és könnyen
lehet, hogy több, különb annál), akkor minden emberi erőfeszí­
tés örökre meddő marad, ami a teremtés megismétlésére irá­
nyul.
Omne vivum ex vivő. Élő csak élőből eredhet.

Azt a szikrát, azt honnan veszed?

Már Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának
keletkezése idején (1859-60) is „csak egy szikra” válasz­
totta el a tudományt az élet létrehozásától.
►

125
Lehel-e anyagból életet csinálni?

TUDÓS: Az organizmus titkai közéi

Állnak ma is már a fölleplezéshez. -
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
Majdnem feledtem volna lombikom,
Mert én is épp e tárgyban dolgozom.

Nézd, nézd, hogyan forr, nézd, miként ragyog,

Itt-ott tünékeny alakok mozognak,
Ezen meleg, e jól elzárt üvegben,
A vegyrokonság és ellenhatás
Mind összevág, és kényszerülve lesz
Engedni az anyag kívánatomnak.

LUCIFER: Nem látok eddig még életjelet.

TUDÓS: El nem maradhat. Én, ki úgy kilestem
Az organizmus minden titkait,
Ki százszor boncolám az életet -
ÁDÁM: Hullát fogál fel csak mindannyiszor.

TUDÓS: Mit gúnyolódtok, nem látjátok-e,

Egy szikra kell csak, és életre jő? -
ÁDÁM: De azt a szikrát, azt honnan veszed?
TUDÓS: Csak egy lépés az, ami hátra van.
ÁDÁM: De ezt az egy lépést ki nem tévé:
Az nem tett semmit, nem tud semmit is.
A többi mind künn volt az udvaron,
A legszentebbe épp ez egy vezetne. -
Oh, lesz-e, aki egykor megteszi?

TUDÓS: A lombik eltört, újrakezdhetem

a nagy művet...

(Tizenkettedik szín, a falanszter múzeumában.)

126
 Hornyánszky Balázs
Hogyan nemkeletkezett az élet a Földön?
Évezredeken keresztül az emberiség különböző kul­
túráiban az életet transzcendens eredetűnek vallot­
ták, amelyet nem lehet e világ törvényeivel és anya­
gainak kölcsönhatásával megmagyarázni. Azonban
több mint egy évszázaddal ezelőtt a tudomány az­
zal a gondolattal kezdett el foglalkozni, hogy az élet
élettelen kémiai vegyületekből alakulhatott ki.

Az akkori mikroszkópokon keresztül a sejt nem tűnt többnek egy

vegyszerekkel teli zsáknál. A huszadik század első felében ala­
kult ki az a kémiai evolúciós elmélet, amelyet mindmáig az egye­
temeken és főiskolákon is tanítanak. Ez a hipotézis az életet
- azaz az első sejteket - az anyagból, vagyis egyszerű szervet­
len molekulákból (minden felsőbb intelligencia vagy erő irányí­
tása nélkül) kialakult képződményeknek tekintette. Először néz­
zük meg e mindmáig népszerű elmélet főbb lépéseit, majd
tekintsük át hiányosságait és ellentmondásait. Végezetül meg
fogjuk nézni, milyen - eltérő alapokon álló - alternatívája lehet­
séges a modern tudományos teóriáknak.
A feltételezések szerint a Föld 4,6 milliárd éve keletkezett.
A folyamatosan hűlő Föld légköre a feltételezések szerint hidro­
gént, metánt, szén-monoxidot, szén-dioxidot, ammóniát és nit­
rogént tartalmazott, oxigént azonban nem. Tehát a korai földi lég­
kört oxigénmentes, redukáló légkörnek tartják. Ez a légkör az
elképzelt kémiai evolúció egyik alapvető feltétele. Az 1920-as

127
Hogyan néni keletkezett az élet a Földén?

években vetődött fel az élet spontán kialakulásának lehetősége

ebben az oxigéntől mentes környezetben. A további feltételezé­
sek szerint a légkört alkotó molekulák a gyakori villámlások ha­
tására egyszerű szerves molekulákká alakultak át. Ezt Stanley L.
Miller laboratóriumi kísérletben próbálta ellenőrizni (1953). Egy
lombikban gázkeveréket (CH4; NH3; H2) melegített vízzel, és elekt­
romos szikrakisüléseket hozott létre. A vízgőz reakcióba lépett
a gázeleggyel, és két hét alatt különböző vegyületek képződtek:
formaldehid (HCHO), hangyasav (HCOOH), ecetsav (CH3COOH),
hidrogén-cianid (HCN), glicin és tejsav. Ezek további reakciójá­
val egyszerűbb cukrok (pl. ribóz), aminosavak és nukleinsav-
bázisok keletkeztek.
Az általánosan elfogadott elképzelés szerint ez valahogy így
történhetett az ősi Földön is. Kérdés azonban az is, hogy miként
alakultak ki ezekből a vegyületekből az élő szervezetek olyan
összetevői, mint például a fehérjék, a nukleotidláncok és a zsí­
rok. Az uralkodó hipotézis szerint a Föld hőmérséklete sok millió
évvel ezelőtt 100 °C alá hűlhetett, így a vízgőz lecsapódott, létre­
hozva az „ősóceánokat” , és belemosva a vízbe a szerves mole­
kulákat. Ez után a forró, híg „őslevesében a megfelelő alapve-
gyületekből átfogó polimerizáció útján (a vegyületek összekap­
csolódása révén) zsírok, peptidek, szénhidrátok, polinukleotidok
keletkezhettek. Az elképzelések szerint a következő lépcsőben
ezek szolgálhattak az úgynevezett elősejtek membránjainak,
fehérjéinek, valamint RNS/DNS-einek nyersanyagául.
Hogyan jöhettek létre annak idején az egyszerű alapvegyüle-
tekből a bonyolult makromolekulák? A polimerek létrejöttének
magyarázatára például az alábbi elképzelések születtek:•

• Ahhoz, hogy az alapegységekből makromolekulák alakul­

hassanak ki, és ily módon az őket összekötő kémiai köté­
sek kialakuljanak, energiára van szükség. Energiát lehet

128
 közölni például melegítéssel: Sidney Fox kísérleteiben
(1965) az aminosavak por alakú keverékét (nem vizes
oldat) 130-140 °C-ra hevítette, majd ezt követően vízbe
juttatta. Ekkor gömbszerű polipeptideket mutatott ki.
(Ezeket a képződményeket nevezik „protosejtek”-nek
vagy „mikrogömböcskék”-nek).

• Fox kísérlete nem felel meg az ősi Földön feltételezett kö­

rülményeknek. Egy másik elmélet szerint az első polime-
rizációkat inkább agyagásványok katalizálhatták. Eszerint
az első biopolimerek az ősóceán partján, pocsolyákban
jöttek volna létre.

A nukleinsavak és a fehérjék állítólag változó lánchosszúság­

ban és random (véletlenszerű) összetétellel keletkeztek. Az ily
módon kialakult nukleinsavak a feltételezések szerint versengeni
kezdtek egymással a vegyi építőkövekért („táplálékért”), s ezek
segítségével, önreprodukcióval sokszorozták meg magukat
(autokatalízis). A mai elképzelések szerint azonban a nuklein­
savak nem önreprodukcióval sokszorozódtak meg, hanem úgy,
hogy olyan másfajta RNS-ek szintézisét katalizálták, amelyek már
fehérjék előállítását irányíthatták. Ezek a fehérjék jobban segít­
hették a nukleinsavak reprodukcióját.
Még ha így is történt volna, addig, amíg nincs sejthártya (ami
együtt tartotta volna a fehérjéket és a nukleinsavakat), addig
a fehérjék nem feltétlenül csak azt az RNS-t segíthették volna az
önreprodukcióban, amely őket létrehozta, hanem a környezetük­
ben lévő más nukleinsavakat is. A sejtmembrán kialakulása csak
egy másik molekulacsoport, a foszfolipidek jelenlétében képzel­
hető el. A szokványos magyarázat szerint valahogy így alakul­
hatott ki végül az első, örökítőanyaggal és fehérjékkel rendelke­
ző, membránnal határolt őssejt, amely azután folyamatos bonyo-

129
Hogyan nem keletkezett ez klet a Földön?

lódással és szelekcióval magasabb szerveződésű sejtekké ala­

kult. Állítólag ily módon jöhettek létre az első prokariota sejtek.
Ezek voltak tehát nagyjából a kémiai és prebiológiai „evolú­
ciós mítosz” alapelemei.

MIÉRT NEM MŰKÖDNEK

AZ EVOLÚCIÓS HIPOTÉZISEK?

Most pedig nézzük meg azokat a pontokat, amelyek határozot­

tan megkérdőjelezik, hogy az élet megjelenése valóban így tör­
tént volna.

1. A feltételezések szerint az őslégkör redukáló volt. Ezzel

szemben vannak olyan adatok, amelyek oxidáló légkör je­
lenlétét bizonyítják:
• 3,5 milliárd évesnél idősebb kőzetekben oxigéntermelő
lények nyomait fedezték fel, és ugyanebből az időszak­
ból oxidált ásványi képződményekre bukkantak;
• A víz fotodisszociációja (fény hatására történő bom­
lása) révén szintén oxigénnek kellett megjelennie.

A kutatók azért részesítették előnyben a redukáló légkört speku­

lációik során, mert ez kedvezett az elképzeléseiknek, és az evo­
lúció alátámasztása érdekében folytatott kísérleteknek. Azonban
a légkör minimális oxigéntartalma is elegendő lett volna a kelet­
kezett biomonomerek (biológiai építőegységek) elbomlásához.
így egyre gyarapodnak azok a bizonyítékok, amelyek arra utal­
nak, hogy a korai Föld és légköre tartalmazott oxigént. Ezáltal
egyre titokzatosabbá válnak az élet kialakulásának kérdései.

130
 2. Az „ősleves” vitatott létezése. Ha létezett volna ősleves,
akkor joggal várhatnánk, hogy a Földön legalább egy le­
lőhelyen szerves nitrogénvegyületekben gazdag, kiterjedt
üledéklerakódást találjunk, vagy jelentős geológiai átala­
kulása esetén nagy mennyiségű nitrogéntartalmú szénre
bukkanjunk a prekambriumi időszakból (590 millió évnél
régebbről) származó üledékekben. Eddig azonban senki
sem talált ilyesmit. Az ősleves-elmélet alternatívájaként az
utóbbi években felvetődött az a gondolat, hogy az első,
önreplikációra képes szervezet nem vízben, hanem szilárd
felszínen alakult ki. A felsorolt ellenérvek többsége azon­
ban ezt a feltételezést is kétségessé teszi.

3. Ha esetleg mégis létezett volna ősleves, akkor abban

a létfontosságú elővegyületek csupán kicsiny egyensúlyi kon­
centrációt érhettek volna el (aminosavak esetén ez 10-7 M).
Ennek okai a következők:
• A rövid hullámhosszúságú (< 2000 Á) ibolyántúli
sugarak hatására a légkör legfontosabb egyszerű ve-
gyületei (metán, formaldehid, szén-monoxid, ammónia,
kén-hidrogén, aminosavak) fotodisszociációt szenved­
tek (szétbomlottak) volna, s csökkent volna koncent­
rációjuk az atmoszférában.
• Az ibolyántúli sugárzás az ősóceán vizében is számos
szerves vegyületet elpusztított volna, mivel 10-20
méterig könnyen áthatol a vízen.

Láthatjuk tehát, hogy a szóba jövő vegyületek koncentrációja

mind a légkörben, mind a vízben túl alacsonnyá vált volna a
„kémiai evolúció” megfelelő mértékű előrehaladásához. Ezen túl
pedig a makromolekulák polimerizációját számtalan versengő
folyamat kísérné, amelyek az óriásmolekulák kialakulása ellené­
ben hatnának.

131
Hogyan nem keletkezett az Ölet a Földön?

4. A másik nagy probléma, hogy azok a reakciók, amelyek

a makromolekulák kialakulásához vezettek, állítólag mind
az őslevesben játszódtak le. Ez viszont nem kedvezne az
aminosavak és nukleotidok polimerizációjának, mert ezek
a reakciók vízkilépéssel járnak, vagyis nehezen működ­
nek vizes környezetben. Az ősleves vizes közege azon­
ban nagymértékben a bomlás felé tolná el az egyensúlyt.

A polimerizációhoz kapcsolódó újabb probléma ezen reakciók

kinetikai gátja. Ez azt jelenti, hogy a polimerizációs reakciók le­
zajlása rengeteg energiát igényel - kérdés, hogy honnan vették
ezt a rengeteg energiát? Az a magyarázat, hogy az energia
a villámlásokból származott, kudarcot vall, hisz a villámlás nagy
energiát közöl rövid idő alatt és kis területen, úgyhogy éppen
ellentétes hatást váltana ki: elbontaná a már meglévő makromo­
lekulákat. Továbbá az általánosan elfogadott nézet szerint a Föld
átlagos hőmérséklete mintegy 20 °C-kal kisebb volt a jelenlegi
értéknél. Ezen a hőmérsékleten viszont a légköri viharok előfor­
dulása is legalább két nagyságrenddel kisebb lett volna. Az ener­
gia ultraibolya-sugárzásból, vulkanikus tevékenységből sem
származhatott, mert ezek szétbontották volna a szükséges ve­
g y ie te k e t (lásd 3. pont). A reakciók a radioaktív sugárzásból,
kozmikus sugárzásból, napszélből vagy lökéshullámokból sem
táplálkozhattak, mert ezen energiaforrások elhanyagolhatóan
csekély energiát szolgáltatnak. De ha esetleg valahonnan szár­
mazott is energia, akkor is hiányzott az a mechanizmus, amely
az energiát a polimerek szintézisére fordította volna.

5. Ezek után felvetődik a valószínűség problémája. A legegy­

szerűbb ma élő sejtek a prokarioták közé tartozó
mikroplazmák, melyek csupasz, sejtfal nélküli sejtek, és

132
 400 fehérjét kódolnak. A bonyolult fehérjemolekulák átla­
gosan 300 db, meghatározott sorrendben következő ami-
nosavból állnak. Az élővilágban a fehérjéket húszféle ami-
nosav építi fel. Ha azt feltételezzük, hogy az őslevesben
az aminosavaknak véletlen reakciók eredményeképpen
kell felépíteniük egy adott fehérjét, akkor ennek a valószí­
nűsége 20300. Mivel a tudósok rámutattak, hogy van egy
keskeny sáv a 300 aminosavegység meghatározott sor­
rendjében, amely nem okoz zavart a fehérje működésé­
ben, ezért a kialakulás valószínűségét nagylelkűen vegyük
le 10150-re. Ez után gondoljunk bele, hogy ha a legegysze­
rűbb sejtekben is legalább 400 különböző fehérje van, ak­
kor ez a valószínűség félelmetesen nagy lesz. A matema­
tikában azt a valószínűséget, amely meghaladja a 1050
nagyságrendet, a soha meg nem történő események közé
sorolják... Az evolucionista tudósok szerint mindez a vé­
letlen műve volt. Ehhez annyit fűznénk még hozzá, hogy
a 400 fehérje ilyen módon történő kialakulása annak való­
színűségével egyezik meg, hogy egy forgószél összerak
az alkatrészeiből egy Boing 747-es repülőgépet. Ugyanis
egy ilyen repülőgép összetettsége felel meg egy sejt
bonyolultságának. (A Boing repülőgép pedig még le sem
tudja másolni önmagát.)

Még nem is említettük azt a problémát, hogy az „őslevesében

nem csak húszféle aminosav lett volna jelen. Akkor pedig miért
csak ez a húszféle aminosav fordul elő a sejtekben, és ráadásul
mind csak L-módosulatként? Erre a kérdésre mind a mai napig
nincs válasz. (Az aminosavaknak két optikai módosulata létezik,
melyek a polarizált fényt ellentétes irányba forgatják: a D- és az
L-konfiguráció. Az élőlényekben az aminosavaknak csak az L
formája fordul elő...)

133
Hogyan nemkeletkezett az élet a Földön?

6. Végezetül meg kell említeni azt is, hogy a sejtek nem csu­
pán fehérjékből, örökítőanyagból és azt körülvevő sejthár­
tyából állnak, hanem bonyolult molekuláris gépezetek al­
kotják őket, és összetett folyamatok zajlanak bennük. Erre
jó példa a zsírsavszintézis, a DNS lemásolása, a fehérje-
szintézis folyamata, a baktériumostor működése, a sejtfal
szintézise, a fotoszintézis, az elektronszállítás stb. Ezek­
nek a rendszereknek az „egyszerűsíthetetlen bonyolult­
ság” elnevezést lehet adni. Ezt a fogalmat Michael J. Behe
vezette be, az amerikai Lehigh Egyetem biológia tanszé­
kének docense. Az olyan rendszereket nevezte el így,
amelyek egy bizonyos minimális számú, kölcsönösen egy­
másra ható alkotórészt követelnek meg. Ezek közül egyet
sem lehet elvenni a rendszer működésének leállása nél­
kül. Az ilyen rendszerek nem alakulhattak ki az evolucio­
nista elképzelés szerint, az egyes alkotók véletlenszerű,
lépésről lépésre történő kombinálódásával - hiszen a köz­
bülső állapotokban e rendszerek nem működőképesek.
A bonyolultság problémájára már Francis Crick - a DNS
szerkezetének egyik felfedezője - is felfigyelt. Szerinte a
DNS-molekula nem alakulhatott ki véletlenszerű folyama­
tok révén, hanem egy másik bolygóról érkező, intelligens
lény juttatta el a Földre. Ez azonban csak néhány bolygó­
val odébb tolja a problémát. Mert hogyan kerültek volna
azok az élőlények arra a másik bolygóra? Végső soron
arra a következtetésre jutunk, hogy léteznie kell egy
önmagától eredő, legfelsőbb tudatos lénynek, akitől az
élőlények származnak.

134
 Szabú Attila

E tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ,

hogyan jött létre az élet, hogyan alakultak ki az élő­
lények? Véletlen folytán, az evolúció törvényének
engedelmeskedve? Esetleg másképpen? Mit tudha­
tunk erről?

Többféle elgondolás rajzolódik ki a biológiai valószínűség­

számítással kapcsolatban. A kérdés súlyát érzékelteti, és állást
is foglal Salvador E. Luria: „A biológia lényege az evolúció, az
evolúció lényege pedig az, hogy se indítóoka, se célja nincs”.
Monod megfogalmazása szerint „a véletlen és a szükségszerű­
ség a biológiai haladás két arca.” 1
„Nem volt könnyű elfogadni Darwin felismerését, hogy mind­
azt, ami létezik, az élővilág egész, örökösen változó panorámá­
ját egy vakon irányító, tisztán statisztikus erő határozza meg:
a természetes kiválogatódás... Amikor Darwin beillesztette az
embert a biológiai evolúció átfogó keretei közé, szertefoszlatta
azt a reményt, hogy a történelemnek bárminő immanens célja
van. Bármennyire egyedülállóvá teszi is az embert a tudata, múlt­
ja és jövője nem jelent többet, mint egy faj földi pályafutását.
A létnek tehát nincs oka, nincs célja és nincs értelme...”2

1Salvador E. Luria: A z é le t b e fe je z e tle n kísérlet. Natura, Bp., 1976.175. o.

21. m. 25. o.

135
A fejlődéselmélet a véletlenről

Ezzel a felfogással ért egyet Horváth József is: „Az evolúció

törvényei statisztikus jellegű folyamattörvények.”3
1965-ben, a „Teoretikus fizika és biológia” című szimpóziu­
mon szakfizikus fejtette ki: „A fizikusok a véletlen folyamatokat
tárgyalva valószínűtlenséggel kötik össze a komplexitást. Ennek
megfelelően az élet rendkívül valószínűtlen.” Ezt a nyolc jelen
lévő Nobel-díjas tudós egyike sem cáfolta. Közöttük ott volt a mi
Szent-Györgyi Albertunk is, aki már korábban kimondta felülmúl-
hatatlanul csattanós tételét: „A biológia a valószínűtlenség tudo­
mánya”.4
Ernst Jenő szerint van helye a biológiában a valószínűség­
számításnak, és felsorolja a biometriát, mely jelentős segéd-
tudomány, a biokibernetikát és ennek egyik oszlopát, az infor­
mációelméletet, melynek matematikai bázisa a valószínűség­
számítás. A statisztikai törvények valóságosan észlelhetők, és
bizonyos matematikai formulák valóban használhatók bizonyos
mértékig az élővilág tudományában. Azonban vigyázni kell, hogy
valóságtartalmuk legyen ezen kijelentéseknek, és nehogy „töb­
bet mondjanak a kelleténél.”5 Egy szemléletes példa segítségé­
vel Szent-Györgyi Albert így érvel: „Kétszer annyi munkás persze
kétszer gyorsabban végez el egy gázszerelést, de ha egy
asszony 9 hónap alatt produkál egy babát, abból nem követke­
zik, hogy 9 asszony 1 hónap alatt produkálja azt.”6
Megint mások a valószínűség-számítás sokszor bevált mód­
szerét alkalmazva az élet kialakulására, felteszik a kérdést:
„Mekkora a valószínűsége egy meghatározott aminosavsorrend

3E v o lú c ió I. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z e v o lú c ió g e n e tik a i alapjai. Natura, Bp.,

1981.37. o.
41. m. 489-490. o.
5 Ernst Jenő: B iofizika. Akadémia, Bp., 1977. 489. o.
6 E v o lú c ió . I. kö te t, 82. o.

136
 létrejöttének akkor, ha az aminosavak találomra kapcsolódnak
egymáshoz?”
A fenti valószínűség kiszámítása egyszerű kombinatorikai ujj­
gyakorlat. Mondjuk azt, hogy a lánc kétszáz aminosav hosszú­
ságú - átlagosan a fehérjék ennél valamivel többet tartalmaznak.
Mivel minden pozícióban éppen húszféle aminosav lehet, az
összes lehetséges variációt megkapjuk, ha a húszat önmagával
kétszázszor megszorozzuk. Ezt egyszerűen így jelöljük: 20200
(20 a kétszázadik hatványon), ennek értéke nagyjából megfelel
10260-nak, vagyis az egyes számjegy után 260 nullát kell írni!
Ez a hatalmas szám emberi ésszel felfoghatatlan. Összeha­
sonlításképpen vegyük például a látható világegyetem összes
elemi részecskéjének, kissé pontatlanul fogalmazva, összes
atomjának számát, emlékezzünk, nemcsak a Tejútrendszer 1011
csillagának, hanem más galaxisok milliárdjainak atomjait is ide
kell érteni. Ezt a számot 1080-ra becsülik - még ez is semmiség
a 10260-hoz képest! Ráadásul nem számoltunk igazán nagy
fehérjemolekulával, ha ezt tettük volna, még elképzelhetetlenebb
eredményt kaptunk volna.7
Gánti Tibor ugyancsak a fehérjékkel kapcsolatban mondja:
„Nyilvánvaló tehát, hogy értelmes sorrendek véletlenszerű kiala­
kulásával éppúgy nem lehet számolni, mint ahogy nem lehetne
várni azt, hogy ha valaki találomra ütögeti az írógép billentyűit,
véletlenül éppen az „Anyám tyúkja” című verset gépelné le. Itt
tehát az életkeletkezés vizsgálatában megakadtunk. Értelmes
sorrendek, értelmes programok véletlenszerű kialakulása nem
képzelhető el!”8
Ladunga István e témáról: „Ha a 10133földtömegnyi hemoglo-

7 Francis Crick: A z é le t m ik é n tje . Gondolat, Bp., 1987. 48-49. o.

8 Dr. Gánti Tibor: A z é le t és szü le té se. Tankönyvkiadó, Bp. ,1980. 70. o.

137
 a

binmolekula ismétléses variációira gondolunk, beláthatjuk:

annak valószínűsége, hogy egy adott szekvenciájú fehérje ala­
kuljon ki - akár a földtörténeti időszakok alatt is - gyakorlatilag
nulla.”9
Molnár István még hozzáteszi: „Az élet története 'véletlen’ és
'szükségszerűség' eredménye, de a véletlen eseménye már egy
strukturált rendszerbe lép be, amit törvények irányítanak, követ­
kezésképp a rendszerváltozás is egy a priori (megelőző) szük­
ségszerű rendet eredményez.”10
Tehát az élet szférájában már a véletlenek is csak határozott
törvényszabta határok között mozoghatnak. Vajon mi határozta
meg a végtelen lehetőségek közötti élet kialakulását? Hiába is
keresnénk kielégítő választ a tudomány területén.
Alfréd Kastler Nobel-díjas fizikus így vall meggyőződéséről:
„Világosan szólva, nem tudom elhinni, hogy egyedül a véletlen
és a szükségszerűség lenne felelős az evolúcióért. Ha a kozmo­
nauták a Hold rejtett felszínén felfedeznének egy működő auto­
matikus alumíniumüzemet, akkor ez nem arról győzné meg őket,
hogy ezt az üzemet a véletlenek játéka hozta létre a Hold felszí­
nén található különféle elemek közötti fizikokémiai reakciók ré­
vén. Sokkal inkább hallucináció áldozatainak hinnék magukat.
Nos, a legkisebb baktérium is sokkal zseniálisabban működő
organizmus, mint egy automatikus alumíniumüzem. Ez a megál­
lapítás és egyebek, amik azzal a hihetetlenül hosszú időtartam­
mal kapcsolatosak, ami minden egyes mutáció létrejöttéhez
szükséges, ha csak a véletlen törvényeit vesszük figyelembe,
arra az elgondolásra vezetnek, hogy legalábbis túl korai tagadni
a célszerűség létezését a biológiai mindenségben.”11

9 E v o lú c ió . I. kötet, 177. o.
10E v o lú c ió . IV. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z e v o lú c ió k u ta tá s frontvonalai. Natura,
Bp., 1984. 264. o.
11 Alfréd Kastler: A k ü lö n ö s anyag. Gondolat, Bp., 1980.10-11. o.

138
 Hasonló gondolatokat közöl a Mozgó Világ c. folyóirat 1983/1.
számában lévő kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője,
Ferencz Csaba: „Tudjuk, hogy a génekben tárolt információ-
mennyiség véletlenszerű létrejöttéhez a mai becsléseink szerint,
a mai tudásunkból levonható konzekvenciák szerint az univer­
zum korának három-négyszerese sem lenne elegendő. Fred
Hoyle neves asztrofizikus néhány hónappal ezelőtt a Natúré című
folyóiratban nyilatkozta, hogy a véletlenszerű keletkezés nagyjá­
ból úgy fest, mintha egy szeméttelepen átsöpörne egy hurrikán,
és ezalatt összerakna a szemétből egy működésképes Boeing
747-es repülőgépet.”12
E. Conklin professzor a Princetoni Egyetemről: „Annak a va­
lószínűsége, hogy az élet egy ilyen véletlen esemény által kelet­
kezett, körülbelül akkora, mint az, amikor egy nyomda robbaná­
sakor egy többkötetes szótár jön létre.”13
Nézzük meg, hogy a fejlődéselmélettel kapcsolatosan ugyan­
úgy fennáll-e ez a helyzet. Franqois Jacob Nobel-díjas orvos­
genetikustól valók a következő sorok: „Bár az evolúció kizárólag
mikroesemények egymásutánjának, váratlanul, véletlenszerűen
bekövetkező mutációknak tulajdonítható, az idő és az aritmetika
(számtan) ellentmond ennek. Ahhoz, hogy egy emlős testét al­
kotó százezer proteinlánc mindegyikét egységenként húzzuk ki
egy szerencsekerékből, több idő kell, mint a naprendszer be­
csült életkora.”14
Pásztor Erzsébet: „A populációgenetikai modellekre korláto­
zódó evolúcióelméletek tehát nem képesek megmagyarázni,
miért éppen ezek keletkeztek és maradtak meg? A válaszban
a 'történetekre’, és nem a tudományos elméletekre kellene
hagyatkoznunk... Addig, amíg az evolúciós erők eredetére nem

12 Mozgó Világ. 1983/1. szám 9. o.

13W. A. Criswel: V é le tle n ü l e m b e r? (Did mén just happen?) 1972. 26. o.
14Alfréd Kastler: i. m., 262. oldalán idézi Frangois Jacobot

139
A fejlődéselmélet a véletlenről

kérdezünk rá, úgy tűnik, hogy ez az elmélet teljes képet tud adni
az evolúcióról.” 15
Ha viszont rákérdezünk, szertefoszlik a késznek tűnő kép,
a felvetett gondolatmenet. Az evolúció alapjait veszti.
„A véletlenszerű evolúció nyilvánvalóan nem képes megma­
gyarázni, hogy a szárazföldi állatoknak miért van lábuk, a mada­
raknak szárnyuk, és a halaknak uszonyuk” - jegyzi meg Francois
Jacob.16
A matematikai formula szerint nem lehetne itt az élet, de az
élet itt van, az élet „él”, következésképp hiba kell, hogy legyen
a valószínűség-számításban. Sokak világnézetébe nem fér bele
az az eshetőség, hogy emberi ész számára utolérhetetlen, meg­
magyarázhatatlan az élet jelenléte.
Vagy igaz a statisztikai valószínűség-számítás és nem jöhe­
tett létre élet, vagy hamis, mert létrejött, vagy pedig igaz a sta­
tisztika és ennek ellenére itt az élet! Én az utóbbi mellett teszem
le a szavazatomat. Meggyőződésem, hogy a vakvéletlen nem
lehet oka az értelmesnek, a törvényszerűnek. Van-e egyáltalán
véletlen? Ez világnézet kérdése. Teista szemléletű ember szá­
mára nincs. Számára ha az élővilág titokzatosan csodálatos, ez
nem lefokozása a természet egészének, és nem degradálása az
emberi észnek, mint egyesek gondolják.17
És itt felvetődik a kérdés: kinek higgyünk? Higgyünk-e Ernst
Jenő valószínűség-számítás melletti érvének, melynek stabilitá­
sát érzékeltük, vagy higgyünk a 8 Nobel-díjas tudósnak, vagy
fogadjuk el Francis Crick, Gánti Tibor, Alfréd Kastler, Fred Hoyle
vagy Francois Jacob (hogy a többieket ne is említsük) véleményét?

15 E v o lú c ió V. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z e v o lú c ió k u ta tá s p e rsp e ktívá i. Natura,

Bp„ 1985. 39. o.
16 Frangois Jacob: A le h e ts é g e s és a té n y le g e s va ló s á g . Európa, Bp., 1986.43. o.
17E v o lú c ió . I. kötet, 37. o.

140
Tekintélyi alapon is dönthetnénk, hisz a ma embere számára ez
az egyedüli mérce ilyen kérdésekben!
Marad azonban számunkra egy kiváltságos út: a józan ész
mérlegelése, az egyszerű logika, a világos következtetés, és leg­
főképp Isten szavának kijelentései. Ha a sejt hihetetlenül komp­
lex felépítésére és a benne működő dinamikus rendre tekintünk,
törvényekre, melyeknek leolvasása is ámulatba ejt, nem hogy
működésüknek kivizsgálása - mélyen el kell gondolkoznunk.
Emberi értelmünk legnagyobb eredményei közé tartozik, hogy
a már „felfedezésük” előtt is meglévő törvényeket próbálhatjuk
úgy-ahogy értelmezni, rendberakni - kisebb-nagyobb sikerrel.
Ha alkotórészei közül, a sokból csak egyet említünk meg, pél­
dául az enzimeket: „Ma többkötetes munkákban foglalják össze
a mintegy ezret kitevő, eddig megismert enzim sajátosságait és
izolálásuk módszereit” .18 „Az élő sejtekben, szervezetekben egy­
idejűleg végbemenő több ezer kémiai változás nem mehetne vég­
be, ha enzimek mint szerves katalizátorok nem volnának jelen.”19
Ha a lepkék szárnyait idézzük szemünk elé20, az úgynevezett
hímpor, a „tetőcserepekként egymásra lapult apró pikkelyek”
százezerféle módon rendeződnek - ugyanis körülbelül ennyi fajt
tart számon belőlük a tudomány -, de valójában két egyforma
nincs közöttük. E rovarok látása a teljes színkép oly tartománya­
ira is kiterjed, amelyek számunkra láthatatlanok. „Szárnyuk
a virágokhoz hasonlóan még összetettebb mintázatú, csak ezt
a mi ultraibolya fényre vak szemünk nem láthatja.” (uo.) Ha már
a szárnyaknál tartunk, a madárszárny és atoll felépítése legalább
olyan meghökkentő, mint a lepkék szépsége. Csak egy típust

18 Lásd: dr. Fischer Ernő: S e jtb io ló g ia . Tankönyvkiadó, Bp., 1977.

19 Lantos Tibor: É le t é s tá p lá lko zás. Gondolat, Bp., 1971. 92. o.
20 Fotó Dávid Attenborough: É le t a fö ld ö n c. könyvében (99. o. 38. kép). Novo­
trade, Bp., 1988.

141
A fejlődéselmélet a véletlenről

hadd emeljünk ki, a pávatollat, illetve ennek csúcsdíszét, mely­

hez hasonló mintázat „mindennapos” a lepkéknél. „Charles Dar­
wint a pávaszem problémája zavarba ejtette. Ezt a különleges
képződményt sehogyan sem tudta beilleszteni a fajok természe­
tes kiválogatódásáról szóló elméletébe. Még ma, a gének és
a kromoszómák felfedezése után sem tudjuk megérteni, miként
jött létre ez az összetett forma.”21
De említhetnénk még millió csodát a hangyák világától
kezdve a pók szövőlábának és mirigyének felépítésén keresztül
a szem működéséig.22
Összefoglalásképp, idézzük fel az eddig olvasottakat! Egy
fehérje kialakulása sem képzelhető el véletlenszerűnek, és ak­
kor hol van még a citoplazma gazdagsága, a sejthártya, a sejt­
burok, a sejtfal kialakulása, a kloroplasztiszok és ezek típusai,
az RNS, a DNS, az endoplazmatikus retikulum, a Golgi-készü-
lék, a sejtmag, a kromoszómák, és az ezeket felépítő szerves
vegyületek: a szénhidrátok, a zsírok, aminosavak, fehérjék, enzi­
mek, vitaminok, hormonok stb.! Ezek szerveződnek egy ÉLŐ
sejtté. James D. Watson Nobel-díjas tudós „vallomása” szerint:
„...a sejt szerkezetét sohasem fogjuk olyan részletesen megis­
merni, mint ahogy pl. a víz- vagy a glukózmolekulákat ismerjük.
Nemcsak a legtöbb makromolekula szerkezetének egész pon­
tos felépítése tisztázatlan még, hanem a sejtben való viszony­
lagos elhelyezkedésük is csak bizonytalanul ismert, és az is
marad. így aztán nem meglepő, hogy sok kémikus rövid ideig
tartó lelkesedés után az ’élet’ tanulmányozásából csendben
visszatér a tiszta kémia világába.”23

21 Harold W. Clark: A te re m té s c s o d á i. Zágreb, 1987. 8. o.

22 Dr. Donáth Tibor: A n a tó m ia i atlasz. Medicina, Bp., 1985. 180-183. o. A szem
felépítése; Ábrahám-Bende-Megyeri: A n a tó m ia -É le tta n . Tankönyvkiadó, Bp.,
1973. 601 616. o. A szem működése
23 James D. Watson: A g é n m o le k u lá ris b io ló g iá ja . Medicina, Bp., 1980. 89. o.

142
 Láthatjuk, hogy ha a leírás itt tart, akkor az egybehangolt és
kibogozhatatlanul szövevényes működésről mi fogalmunk le­
het?! „Soha senki nem lesz képes arra, hogy egy magasabb
rendű növény vagy állat embriológiai fejlődését kísérő összes
kémiai részletet kidolgozza.”24
Az élő sejtek szaporodása, a soksejtűek „együttműködése”
és ezek állatcsoportokká rendeződése, és a lepkék, rovarok,
madarak máig számba se vett százezrei, hogy színükről, forma­
szépségükről és kristályosán tiszta rendjükről ne is essék szó!
És az ember! Vajon ez mind egy tétova, összevissza bukdácso­
lás eredménye?
Simonyi Károly jegyezte meg a világegyetem kialakulására vo­
natkozó legújabb elméletekre reagálva: szinte nagyobb erőfe­
szítés kell az ezek elfogadásába vetett hithez, mint akár a terem­
téstörténet elfogadásához.25

241. m. 486. o.
25 Simonyi Károly: A fizika k u ltú rtö rté n e te . Gondolat, Bp., 1981.452. o. (szabadon
idézve).

143
 Farkas Ferenc - Hornyánszky Balázs
Vérfagyasztó tökéletesség
Charles Darwin, amikor a Gaiápagos-szigetek szik­
láin mászva éppen a pintyeket figyelte, bizonyára
lehorzsolta a térdét. Az apró seb azonban hamar
begyógyult Ha Darwin fel is figyelt volna minderre,
nem tudta volna elmagyarázni a véralvadás folyama­
tá t Ugyanis az élet alapköveit képező molekulák
szerkezetének felfedezésére még a következő
évszázadig várni kellett.

Az élő szervezetekben zajló biokémiai folyamatok, amelyeket

időközben megismert a tudomány, bonyolultságuknál fogva ko­
moly kihívást jelentenek az evolúcióelmélet hívei számára. Ilyen
csodálatos folyamat a vér megalvadása is. A vér viselkedése
ugyanis egészen sajátságos. Ha kilyukad egy folyadékot tartal­
mazó edény - mondjuk egy tejesdoboz vagy egy gázolajhordó -,
akkor a tartalma elfolyik. Természetesen a kiürülés sebessége
függ például a folyadék sűrűségétől, a lyuk méretétől, vagy az
edény nyomásától. Mesterséges beavatkozás nélkül azonban
az edény kiürül. Ezzel ellentétben, ha valaki megvágja az ujját,
a seb normális esetben csak rövid ideig vérzik - addig, amíg
a képződő vérrög eltömi a keletkezett rést. Ezt követően a vérrög
megszilárdul, majd a seb fokozatosan begyógyul. A véralvadás
annyira természetesnek tűnik, hogy a legtöbb ember el sem gon­
dolkodik rajta.

145
Vérfagyasztó tökéletesség

Tudni kell azonban, hogy az emberi szervezet rendkívül

összetett folyamat segítségével akadályozza meg, hogy a sérült
éren keresztül nagyobb mennyiségű vér elfolyjon. A négy alap­
vető funkció (az erek összehúzódása, a vérlemezkék össze-
tömörülése, a véralvadási rendszer és a fibrinolitikus rendszer)
együttes és összehangolt működése szükséges a sikeres véde­
lemhez. Ezek közül írásunkban csupán a véralvadást vizsgáljuk.
Amikor a nyomás alatt álló keringési rendszer megsérül,
a keletkezett rést azonnal el kell tömni, különben az élőlény
elvérzik. A véralvadásnak tehát a sérülés teljes hosszában, pár
percen belül, tökéletesen el kell tömítenie a keletkezett rést.
(Ellenben ha a vérrög netán rosszkor, vagy rossz helyen képző­
dik, akkor elzárhatja a keringés útját, ami például szívrohamhoz
vagy agytrombózishoz vezethet.) Továbbá az alvadásnak a seb
tömítését követően meg kell állnia, különben az egész keringési
rendszer megszilárdulna, ami az élőlény biztos halálát jelentené.
Láthatjuk tehát, hogy a véralvadás csak szigorúan szabályozott
módon játszódhat le: vérrög csak akkor és csak ott képződhet,
amikor és ahol erre szükség van. Hogyan oldja meg a szerveze­
tünk ezt az összetett feladatot?

A VÉRRÖG

A biokémiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az alvadás kémiai

folyamata mérhetetlenül összetett: számos független fehérje­
molekula kölcsönhatásának szövevényes rendszere. Ez a rend­
szer bármelyik alkotóelem hiányában vagy nem megfelelő
működése esetén összeomlana: a vér nem a kellő pillanatban,
és nem a megfelelő helyen alvadna meg.

146
 A véralvadás egyetlen lehetséges alapanyaga egy bizonyos
fehérjekomplex, a fibrinogén, amely a vérplazma 2-3%-át alkot­
ja. Egy elsütésre váró pisztolyhoz hasonlóan kering a vérben,
csakúgy, mint a többi, a véralvadásban szerepet játszó fehérje.
Normál esetben a fibrinogén mindaddig oldott állapotban van a
plazmában - ahogy az óceánok vizében a só -, amíg valahol
sérülés nem keletkezik. Sérülés esetén egy másik fehérje
(a thrombin) a fibrinogénmolekulát alkotó három fehérjeláncból
kettőről levág egy kis darabot. A csonka fehérje (amit ebben
a formájában már fibrinnek neveznek) a levágott részek helyén
„ragadós” felületűvé válik, így nagyszámú fibrin összetapadása
válik lehetővé. Azonban láss csodát, mindez nem káoszt ered­
ményez, hanem - a fibrinmolekula alakjából adódóan - nagy ki­
terjedésű, szabályos térháló alakul ki. A háló lyukainak mérete
alkalmas arra, hogy visszatartsa a vér sejtjeit, akár a futball-
labdát a háló. így alakul ki a kezdeti rög. A térháló nagyszerűsé­
ge abban rejlik, hogy nagy felületet befed, pedig csak minimális
mennyiségű fehérjét tartalmaz. Ha tömör rög jönne létre, akkor
sokkal több fehérjére és időre lenne szükség ugyanekkora felü­
let eltömítéséhez.
A thrombin - amely a fibrinogénből hasítással fibrint hozott
létre - a véralvadás rendkívül szabályozottan zajló folyamatának
csupán utolsó lépését hajtja végre. Ha a véralvadásban csupán
ez a két fehérje játszana szerepet, a folyamat ellenőrizhetetlenné
válna. A thrombin gyorsan fibrinné alakítaná az összes
fibrinogént, így a keringési rendszerben lévő folyadék rövid idő
alatt teljes egészében megalvadna. Ez az oka, hogy a thrombin
aktivitását is szabályozni kell. Alapvető fontosságú tehát, hogy
thrombin csak sérülés következtében képződjön - akkor viszont
azonnal.

147
Vérfagyasztó tökéletesség

A KÉMIAI RIADÓLÁNC

Az enzimek olyan fehérjék, amelyek valamely biokémiai reakció

lezajlását segítik elő. A test gyakran inaktív formában tárolja az
enzimeket, későbbi felhasználás céljára (ezek az említett „elsü­
tésre váró fegyverek”). Az enzimek bevetésre váró, inaktív for­
máját általában proenzimeknek nevezik. Amikor egy bizonyos
enzim jelenléte szükségessé válik, a proenzim aktiválódik és
enzimmé alakul. Ahogy a fibrinogén-fibrin átalakulásnál láttuk,
a proenzimek gyakran a molekula kis részletének lehasadásával
válnak aktívvá. Ily módon nagy mennyiségű enzim tárolható

In. reakcióút
Sérülés

Kininogén
Kallikrein Ex. reakcióút A folyamat
XII XIL erősítése
Trauma

XI XI, I
IX IX a VII. VII 102

| VI1I“ | Mto? Trauma

104

I
Prothrombin
(II) 106

a befejező
közös Fibrinogen Fibrin
(I) da)
108
reakcióút
I XIII,
Térhálós
fíbrinrög

148
 inaktív formában, majd amikor szükséges, rövid idő alatt létre­
hozható a szükséges mennyiségű aktív enzim.
A szervezetben az enzimek aktivitásának hatását gyakran egy­
mást követő reakciók sorozata (úgynevezett kaszkádrendszer) erő­
síti. Az első enzim hat a másodikra, az a harmadikra, és így to­
vább. Ha pl. a folyamat minden enzimmolekulája a következő
enzim száz molekulájának képződését segíti elő, akkor egy négy­
lépcsős folyamat esetén a folyamat erősítése már egymilliószo­
ros. Ennek következménye, hogy a sorozat utolsó enzimjéből na­
gyon rövid idő alatt hatalmas mennyiségű aktív forma keletkezik.
A véralvadás egyszerűsített mechanizmusát az előző oldalon
lévő ábra szemlélteti. A fibrin (az utolsó láncszem) aktiválódása
két, egymással összekapcsolódó, több lépésből álló úton jöhet
létre.
Nézzük előbb az ún. intrinsic reakciósorozat (az ábrán: In.)
útvonalát. A folyamatban részt vevő különböző enzimeket a
kutatók „faktoroknak” nevezték el, melyeket más-más számmal
láttak el. Hogy melyik faktor pontosan melyik fehérjét jelenti, az
alábbi táblázatból látható. Az ábrán az enzimek nem aktív álla­
potát a római számok mutatják, aktív állapotukat pedig az alsó
indexbe tett kis a betű jelzi.

A véralvadásban részt vevő fe h é rjé k kü lö n b ö ző elnevezései:

1-es fa k to r VH-es fa k to r X l-e s fa k to r

F ib rin o g é n P ro k o n v e rlin H e m o fília C fa k to r (PTA)

II-cs fa k to r V lH -as fa k to r X ll-c s fa k to r

P ro th ro m b in A n tih e m o fília fak to r H a g e m a n n fa k to r

LX-es fak to r X llí-a s fa k to r

III-as fa k to r
H e m o fília II fa k to r F ib rin s ta b iliz á ló (L akv-
T h ro m b o p la s z tin
(C h ris tm a s fnklor) 1.ó rá n t) fa k to r (F S F )

V-ös fa k to r X - ok fa k to r
P ro a k c e le rin S tu a r t - P o w er fa k to r

149
Vérfagyasztó tökéletesség

Ez a reakcióút úgy indul el, hogy a vérben lévő Xll-es véralva­

dási faktor a sérülés során képződött rendellenes felülettel érint­
kezik (amellyel normál „üzemmenetben” nem találkozik), és et­
től aktívvá válik. A Xll-es faktor aktiválja a Xl-es faktort, ez pedig
a IX-es faktort kelti életre. A IX-es faktor pedig (a Vlll-as faktor
segítségével) működésbe hozza a X-es faktort.
A másik, az extrinsic reakcióutat (az ábrán: Ex.) a szöveti ele­
mek sérülése váltja ki. A szövetek szétroncsolódott sejtjeiből fel­
szabaduló szöveti faktorok (zsírszerű fehérjemolekulák) váltják
ki a Vll-es faktor aktiválódását, ami pedig szintén a X-es faktor
aktiválódását segíti.
A X-es faktor aktiválódásánál találkozik a két reakcióút, és in­
nentől már egy úton haladnak tovább. Az aktiválódott X-es fak­
tor az V-ös faktor segítségével a prothrombint thrombinná alakít­
ja, ami így aktívvá válik. Innentől már ismerjük a történetet:
a throm bin fibrinné hasítja a fibrinogént, ez pedig térhálót
képezve vérrögöt hoz létre. A kialakult vérrög megerősítésében
számos egyéb enzim és molekula vesz részt.
Fontos megemlíteni, hogy egyes faktorok elősegítik a folya­
mat korábbi faktorainak képződését is. A Vlll-as faktor aktiváló­
dását például - annak ellenére, hogy két lépéssel utána követ­
kezik - a thrombin katalizálja! Ezáltal a véralvadás egy önmagát
erősítő folyamattá válik.
A rendszer valójában még ennél is sokkal bonyolultabb,
ugyanis az egyes faktorok aktiválódásához a láncban előttük
lévő, már aktiválódott faktoron kívül általában más enzimekre és
segédanyagokra is szükség van; például több lépéshez elenged­
hetetlenül szükséges K-vitamin és kalciumionok jelenléte. Ráadá­
sul a reakciók két leírt útvonala szorosan összekapcsolódik, és
bonyolult módon szabályozzák egymás működését (ennek rész­
letezésétől most eltekintünk).
Végezetül felmerül még egy probléma: ha a véralvadás egy­
szer beindul, nem szabad az egész vérrendszerre kiterjednie,

150
hanem szigorúan csakis a sérült rész közvetlen környezetére kell
szorítkoznia. Ezt a véralvadási rendszerhez hasonlóan bonyo­
lult, ellentétes hatású rendszer biztosítja, tökéletesen együttmű­
ködve a véralvadás kaszkádrendszerével. Ha a két rendszer nem
állna egymással tökéletes szinkronban, akkor vagy megalvadna
a testben lévő összes vér, vagy pedig az éppen megalvadni
készülő vérrög még a seb gyógyulása előtt feloldódna.

A REND ÉS A RENDEZŐ

Láthattuk, hogy a véralvadás két egymással szoros kölcsönha­

tásban lévő láncreakció eredménye, melyet az egymással töké­
letesen összeillő elemeken kívül számos enzim és molekula mű­
ködtet. Ha egy percig elgondolkodunk rajta, rájövünk, hogy erre
a mechanizmusra pontosan ráillik a „nem egyszerűsíthetően
bonyolult” kifejezés. Ugyanis az egymásra ható komponensek
közül bármelyiknek az eltávolítása az egész rendszer működés-
képtelenségét, összeomlását eredményezné. A rendszer nem
egyszerűsíthető, mert az összes résztvevő megfelelő működése
szükséges ahhoz, hogy a vér a megfelelő helyen és a szüksé­
ges pillanatban alvadjon meg, de csak akkor, és csak ott.
Lehetetlen egy ilyen elképesztően bonyolult rendszer vélet­
lenszerű megjelenése. További érdekesség, hogy a véralvadási
rendszer néhány elemének a működésbe lépéséhez a sorban
jóval utána következő elem jelenléte szükséges; ez utóbbiak
kialakulása viszont a láncban előttük álló elemektől függ. Ebből
kifolyólag logikailag elképzelhetetlen, hogy a véralvadási rend­
szer az idők során, fokozatos módon, apró változások sorozata­
ként alakult volna ki. Egy biztos: a tudomány jelenlegi állása sze­
rint nincs ember a Földön, aki meg tudná magyarázni, hogy
a véralvadás rendszere hogyan tudott volna evolúciós úton kifej­
lődni, elérve mai formáját.

151
Vérfagyasztó tökéletesség

Ha mindennapi életünk során egy - összetettségét és struk­

turáltságát tekintve - nagyságrendekkel egyszerűbb rendszerrel
találjuk szembe magunkat (mint mondjuk a rákosrendezői
pályaudvar sín- és váltórendszere, vagy egy számítógép
processzorénak belső struktúrája), akkor eszünkbe sem jut azt
feltételezni, hogy mindez pusztán a véletlen műve lenne. Miért
ne ismerhetnénk hát fel ebben a sokkal bonyolultabb rendszer­
ben egy intelligens tervező keze nyomát?

Irodalom:
Michael J. Behe: Darwin’s black box. Touchstone Book, New
York, 1998.
Thomas M. Devlin: Textbook of Biochemistry With Clinical
Correlations. New York, Chichester, Brisbane, Toronto,
Singapore, 1992.
Dávid E. Metzler: Biochemistry - The Chemical Reactions of
Living Cells. Academic Press, New York, San Francisco,
London, 1977.
Lubert Stryer: Biochemistry. Freeman and Company, New York,
1995.

152
 Szabó Attila

Európában már Arisztotelésztől kezdve szinte min­

den biológus foglalkozott az egyedfejlődés kérdé­
sével. A különböző állatok embriójának korai fejlő­
dési fázisaiban való hasonlóságát többen megfigyel­
ték, különösen a 19. században Kari von Baer, Louis
Agassiz és Fritz Müller.

Ernst Haeckel (1834-1919) német biológus 1866-ban fogalmaz­

ta meg az úgynevezett biogenetikai alaptörvényt, más néven
a rekapituláció elvét. Eszerint az élőlény egyedfejlődésében
(ontogenezis) megismétli (rekapituláció) a törzsfejlődést (filoge-
nezis), az evolúció történetét.1 Feltevése szerint például a rovar­
evolúcióban a féreg stádiumot reprezentálja a hernyó állapot,*•

1Az e g y e d fe jlő d é s (ontogenezis) azokat az irreverzibilis (megfordíthatatlan) ala­

ki, szerkezeti és működési változásokat jelenti, amelyeken az élő egyedek önálló
létük kezdetétől halálukig végigmennek. A soksejtű állatok egyedfejlődését több,
egymástól élesen el nem határolható periódusra osztjuk. Ezek:
• az embrionális fejlődés periódusa az önálló egyedi lét kezdetétől (a pete meg­
termékenyítésétől) az önálló táplálkozás és mozgás megindulásáig, azaz
általában a peteburokból való kibúvásig, illetve a megszületésig tart,
• a posztembrionális fejlődés vagy ifjúkor,
• a kifejlettség és a hanyatlás vagy öregedés. (Dr. Megyeri János - Dr. Török
László-Dr. Wéber Mihály: Á lta lá n o s állattan. 2. kötet. Tankönyvkiadó, Bp.,
1978.336.0.)
R e c a p itu lo (lat.): összegez, összefoglal, ismétel
G asztrula: bélcsíra állapot az embrionális fejlődésben.

153
Az egyedfejlődés

a békák kialakulásában az ebihal a hal állapotot, és ugyanezt

a fázist a kopoltyúredők az emberi evolúcióban. Ezenkívül
a vese, a szív és más gerinces szervek végighaladnak a fejlődés
feltételezett folyamatain, mintegy tükrözve azt.2 Röviden sum­
mázva: a soksejtű organizmusokat vissza akarta vezetni egy
gasztrulaszerű ősre - „sikertelenül”, teszi hozzá Molnár István.3
Érdekességként megemlítjük, módszereiben nem volt válo­
gatós - hogy vélt igazát alátámassza. Forrai György így jellemzi:
„Ernst Haeckel jénai zoológus professzor nevét is megőrizte
a biológia története, pedig ő sem járt mindig az abszolút tisztes­
ség útján. Elmélete szerint az ember méhen belüli életében
végigéli a fajfejlődés alacsonyabb fázisait. Annak a tételének
az elfogadtatására, hogy a hal az ember előfutára volt, különféle
embriókat mutatott be, nyúlét, kutyáét és az emberét, mindegyi­
ken a látható kopoltyúcsökevényekkel. Csakhogy: a három
címke, mely háromfajta élőlény embrióját kívánta demonstrálni,
egyazon állattól származott.4
Tehát Haeckel másokkal együtt (Agassiz, Meckel, Okén,
Cope, Müller, Hyatt) azt állítja, hogy az egyedfejlődésben a szer­
vezettség az alacsonyabb szinten álló szervezetek kifejlett
formáit ismétli meg. Ezzel ellentétben kortársa, von Baer fino­
mítva fogalmaz. Felfogását sokan máig helytállónak tartják:
„A magasabb rendű fajok embriója sohasem hasonló az ala­
csonyabb rendűek kifejlett formájához, hanem csakis azok emb­
rióihoz.”5
„Haeckel rekapitulációs törvényét maga von Baer is igyeke­
zett lesöpörni a tudomány színpadáról, ehhez aztán számos

2 Harold G. Coffin: C re atio n - A c c id e n t o r D e s ig n ? Review and Héráid, Washing­

ton D.C.,1969. 419. o.
3 E v o lú c ió IV. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z e v o lú c ió k u ta tá s frontvonalai. Natura,
B p„ 1984. 165. o.
4 E gészség. A TIT Egészségügyi folyóirata, 1982/5.
5 E vo lú c ió IV. kötet, 163. o.

154
antihaeckeliánus csatlakozott (Virchow, Garstang, T. H.
Morgan)” .6
Amint látjuk, e „törvény” megfogalmazása pillanatától kezd­
ve viták kereszttüzében állt. Molnár István rákérdez: „Mi tette
akkor hát Haeckelt a 19. század oly nagy szentjévé, ha annyira
vitatható volt felfogása, hogy nem győzte folyton-folyvást korri­
gálva népszerűsíteni magát? Röviden szólva: varázsa.”7
Mi volt ez a varázs? Miért hódított oly elsöprő erővel?
„Haeckel erősen hangsúlyozta az embriológia és az evolúci­
ós elmélet kapcsolatát, ami mindkét diszciplínára (tudomány­
ágra) hosszú távú hatású volt... Richard Goldschmidt, aki az
1940-es évektől napjainkig intenzív hatással van az ontofiletikára,
így emlékszik vissza Haeckellel való első szellemi találkozására,
amiben megtalálhatjuk Haeckel szellemi arculatának alapvoná­
sait: «Egy napon rábukkantam Haeckel teremtéstörténetére
(history of creation), és égő szemekkel és lelkülettel olvastam
azt. Úgy tűnik, hogy a mennyország és a föld minden problémá­
ja egyszerűen és meggyőzően meg volt oldva, minden kérdésre
volt egy válasz, amely a fiatal elmét megzavarta. Az evolúció volt
a kulcs mindenhez, és helyettesíteni tudott minden hitet és apos­
toli hitvallást, amelyekkel valaki felhagyottá
Haeckel tehát abban a hitben élt, hogy az univerzum vala­
mennyi rejtélye megoldódott a 19. században. Könnyűszerrel
sodorta híveit abba a meggyőződésbe, hogy vagy minden prob­
lémára van kész válasz, vagy pedig az evolúció segítségével min­
den probléma megmagyarázható. Azonban a rendkívüli 19. szá­
zadi remények belebotlottak a 20. századi realitásokba.”8
A 18-19. századig uralkodó felfogás volt az isteni teremtés­
ben való hit. Ez az új szemléletmód helyébe léphetett a már ter-

61. m. 166. o.
71. m. 164. o.
8I. m. 164-165. o.

155
Az egyedfejlődés

hessé vált hagyománynak, és hézagmentes magyarázatot szol­

gáltatott a „felvilágosult” elméknek az élőlények kialakulására.
Mit mond ma összefoglalóan a tudomány az egyedfejlődésről,
a törzsfejlődésről és kettejük viszonyáról? Vajon alátámasztja-e
Haeckel vagy von Baer állítását, vagy módosítani kényszerül,
netán érvényteleníti?
A terület szakértője a már idézett Molnár István az Evolúció
IV. kötetének tetemes részében e témával foglalkozik. Anélkül,
hogy szakmai részletekbe bocsátkoznánk, nézzük meg, hogyan
nyilatkozik az evolúció és az egyedfejlődés kapcsolatáról, az
ontofiletikáról (beleértve a finomítások kitételeit is: lásd von Baer
négy kulcsállítását Evolúció IV. kötet, i.m. 102-103. o.).
„Arról, hogy milyen természetű az egyedfejlődés-evolúció
csatolódása és e csatolás dinamikája, ma meglehetősen keve­
set tudunk.”9 „Kíséreljük meg röviden átfogni az evolúció és az
egyedfejlődés kapcsolatának természetét. Előrebocsátjuk, hogy
számos másféle nézőpont lehetséges... Semmiképpen sem le­
het átlépni azt a helyzetet, hogy az evolúció és az egyedfejlődés
elmélete nem összevethető (Maynard Smith, 1983), és a jöven­
dő feladata éppen a két elmélet összekapcsolása.” 10
E kijelentés erőteljesebben visszhangzik, ha a ma használa­
tos gimnáziumi negyedikes biológia-tankönyv sorait olvassuk,
mely tényként közli: „Az állatok embrionális fejlődésük során
megismétlik őseik embrionális fejlődésének legfontosabb sza­
kaszait” .11 Nem veszi tudomásul a fenti kitételt, mely szerint
a két terület összekapcsolása még várat magára. Vajon mi az
igazság? Nézzük, milyen problémák vetnek árnyat a biogene­
tikai alaptörvényre.

91. m. 159. o.
101. m. 200. o.
11 Dr. Fazekas György-Dr. Lénárd Gábor: B io ló g ia IV. Tankönyvkiadó, Bp., 1985.
126. o.

156
AZ ONTOGENEZIS LEFUTÁSÁRÓL

• „Léteznek ugyan az egyedfejlődés menetéről is formális

leírások.. az olvasó azonnal felismerhetné bennük azt az
ontofiletikai relevanciájukban (jelentőségükben, fontossá­
gukban) tátongó űrt, ami az ontogenezis mechanizmusa
ismeretlen voltának a következménye.” 12
• „Az egyedfejlődés megértését rendkívüli komplexitása
teszi nehézzé.” 13
• „A második és harmadik egyedfejlődési szint evolúciós
szempontból meglehetősen ismeretlen tartomány.”14
• „A génaktivitás regulációja (szabályozása) ismeretének
majdnem teljes hiányá”-ról beszél a szerző.15
• „Az organizmusok szerkezetéhez és egyedfejlődésük
következményeihez számos nézőpontból juthatunk el, a
közös alapállás minden reménye nélkül.”16

A FOSSZÍLIÁK HIÁNYÁRÓL

„Az evolúció embrionális bázisáról való tűnődés reményteljesebb

lenne, ha fosszilis embriók téridőben rendezett sorozatára
támaszkodhatnánk... ”17

12E vo lú c ió IV. kötet, 192. o.

131. m. 193. o.
141. m. 194. o.
151. m. 195. o.
16 i. m. 202. o.
171. m. 204. o.

157
Az egyedfejlődés

TOVÁBBI NEHÉZ KÉRDÉS AZ ÚJ SZERVEK EREDETE

„Az egyik legjobban tanulmányozott szervszintű fejlődési rend­

szer a gerinces végtag (Hinchiffe, Hohnson, 1980). Mutációkat
indukálva nehéz belátni és körülhatárolni azokat az evolúciós
utakat, melyeket a végtagfejlődés befuthat.”18

A MATEMATIKAI MODELLEKRŐL

„A modellek formális matematikai reprezentációk..., el kell mon­

danunk, hogy az egyedfejlődés evolúciójának értelmezését ver­
bális és formális megközelítések egyaránt a reményteljes sötét­
ben való tapogatózás eredményessége jegyében teszik." '9

A TUDAT MEGJELENÉSÉRŐL

„Hogyan juthatunk el az organizációnak ezen a vonalán olyan

töréspontokhoz, mint amilyen például a tudat kialakulása?
Ebből az örvényből Wittgenstein aforizmájával lehetne kimászni:
»Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni k e ik ”20

AZ AZONOS EREDET ÉS A HASONLÓSÁG

KÉRDÉSÉRŐL

„A különböző állatfajták magzatainak hasonlósága az egyes sza­

kaszokban szembeszökő, de a hasonlóság nem jelent azonos-

181. m. 199. o.
191. m. 200. o.
201. m. 199. o.

158
ságot. A természet tele van ikerformákkal, egy mineralógusnak
sem jutna eszébe, hogy hasonló kristályokat azonosnak minő­
sítsen. A bálna és a delfin tisztára hal alakú, mégis emlős.”21

HOGYAN LESZ A HASONLÓSÁGBÓL ÓRIÁSI

VÁLTOZATOSSÁGÚ KÜLÖNBÖZŐSÉG?

„Hol rejtőzik tehát a későbbi nagy különbségek anatómiai vagy

élettani ’oka’? A sejtekben, a petében és az ondóban, vagy
a génekben, a kromoszómákban?” - fogalmazódik meg a pusz­
tán költői kérdés, a válasz reménye nélkül.22

AZ ÉLŐVILÁG TÖRZSFÁJÁRÓL,
A FILOGENEZISRŐL

Haeckel „nem kevesebb, mint harminc családfát állított össze

aggálytalan lendülettel, s a kutatók ma is csodálkozva szemlélik
bátorságát. Ugyanis a harminc törzscsoport felét a kövülettan
egyáltalán nem igazolja, a másik felének dokumentálása pedig
kétséges.”23
„... Nincs közös megegyezés, hogy pontosan hány autonóm
alapvető testtervvel rendelkező törzsre lehet osztani az élővilá­
got. Dalq 20-30, Margulis 89 törzset tart nyilván.”24A kettő között
van némi különbség. Ez a nagy különbözőség már azt a kérdést
indítja el bennünk, hogy az egzaktságnak van-e itt fokmérője?
Dr. Udo Jacob így nyilatkozik: „Az állatok fejlődéstörténetére

21 Várkonyi Nándor: A z elveszett p a ra d ic s o m . Pannónia könyvek, Pécs, 1988.15. o.

221. m. 10. o.
23 i. m. 10. o.
24E v o lú c ió IV. kötet, 266. o.

159
Az egyedfejlődés

vonatkozó ismereteink sok tekintetben még ma is nagyon hiá­

nyosak. Ezért nincs az állatvilágnak általánosan elfogadott törzs­
fája.”25
„Hogy mennyire komplikált kérdések vetődhetnek fel az
egyedfejlődésmódok fiietikus eloszlása körül, azt így fogalmaz­
hatjuk meg: ha ismernénk az egyedfejlődés speciális kompo­
nensfolyamatainak fiietikus eloszlását is, abból még össze kelle­
ne raknunk valahogy a teljes ontogenetikus folyamatok fiietikus
eloszlását is, és ezt egy további, szinte reménytelenül nehéz
téridő-dinamikában kellene szemlélnünk.”26
Járainé Komlódi Magda a fejlődéstörténeti törzsfa kapcsán
a rendszerezhetőség problematikájáról: „A rendszerezés alap­
elve... körülbelül abban áll, hogy amíg az ellenkezőjét bizonyítani
nem lehet, addig áll egy feltevés. Ebből egyenesen következik,
hogy jelenleg - és még beláthatatlan ideig - egyetlen rendszer
sem végleges.”27

TOVÁBBI FELVETÉSEK AZ ONTOFILETIKÁRÓL,

AZ EGYEDFEJLŐDÉS ÉS A TÖRZSFEJLŐDÉS
KAPCSOLATÁRÓL
„Az egyedfejlődés evolúciójában az időbeli és a térbeli moz­
zanatok összefonódnak, és ezek az ontofiletikus analízisben szin­
te kibogozhatatlanok.”28„További problémát jelent a komplex
egyedfejlődési mechanizmusok evolúciós szerepének értelme­
zése. Centrális kérdés, hogy az infraindividuális (az egyed alatti)

25 T e rm é s z e ttu d o m á n y i k is e n c ik lo p é d ia . 2. kiadás Gondolat, Bp., 1983. 408. o.

26 E vo lú c ió IV. kötet, 271. o.
27E vo lú ció . II. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z é lő v ilá g e v o lú c ió ja . Natura, Bp., 1982.
103. o.
28 E vo lú c ió IV. kötet, 248. o.

160
 és a szupraindividuális (egyed fölötti) organizációt milyen csato­
ló felületek kötik össze az egymásba kapcsolódó generációk ára­
mában. Az alapproblémák többszintű és dinamikus természetű
hierarchikus megközelítést kívánnak meg különböző téridő ská­
lákon. E riasztó nehézségek láttán nem csodálkozhatunk azon,
hogy az ontofiletikus kutatás eredményességében elégtelen
intenzitással működött a 19. századi heorikus beinduláshoz
képest.”29
„Végigskáláztunk az evolúciós modelleken oly fontos több­
szintű leírásokon, és jóformán nem lehetett néhány géngyakori­
ságnál vagy kevés számú metrikus fénen30 túl teljes genetikai
rendszereket vagy egész organizmusokat bevonni az evolúciós
leírásokba. Ez gyenge pontja az ontofiletikának. Az organizmus
és az evolúciós leírások jóformán elcsúsznak egymás mellett...
Az ontogenezis formális modelljei korántsem olyan kidolgozot­
tak, mint az evolúciós modellek, hogy is lehetne akkor a két
területet modellrendszerekben egzakt módon integrálni.”31

Ml A HELYZET A NÖVÉNYVILÁGBAN?

„Ma már az egész ’biogenetikai alaptörvény’ valódisága erősen

vitatható, még mint feltevés is. A növényvilágban például egyál­
talán nem állja meg a helyét, nem igazolódott be, ami pedig
meglehetősen furcsán hangzik egy olyan elmélettel kapcsolat­
ban, melyről azt feltételezték, hogy az egyetemes élet magyará­
zatát nyújtja.”32

291. m. 159. o.
30M etriku s féri: látható, mérhető, folyamatosan változó bélyeg, jelleg, pl.: alak, szín,
termet stb. (Ö rökléstan. Szerk.: Dr. Kiss István. Tankönyvkiadó, Bp., 1979.12. o.)
311. m. 191. o.
32 M a rs h 1 . 103. o.

161
Az egyedfejlődés

„Mint 'törvény’ - ez az elv igen kétes értékű. A leggondosabb

körültekintéssel vizsgálták meg, és hiányosnak bizonyult. Túl sok
benne a kivétel!”33

A KÉRDÉS HATÁRAINÁL

„Amikor ma az egyedfejlődés evolúciója megértésének a hatá­

raihoz elérkeztünk, azt változatlanul annak köszönhetjük, hogy
Waddington monumentális dilemmája újra és újra besorol a tu­
dásunk növekedésével együtt növekvő tudatlanságunk sötét
bugyraiba. Hogyan érthető meg egy olyan fejlődési folyamat
evolúciója, amely bizonyos perturbációs (zavart keltő, útjáról
eltérítő) határok között stabilis, ha azonban a genetikai vagy kör­
nyezeti eredetű, főként a szelektív perturbációk túl erősek, akkor
teratológiák, fejlődési rendellenességek, reményteljes vagy
reménytelen szörnyek képződnek, vagy pedig a természetes
szelekció lesöpri azt az élet színpadáról, és mindezek ellenére
ugyanaz a folyamat új adaptációk beépítésére képes? Mert flexi­
bilis, hajlékony és rugalmas.”34

ÖSSZEFOGLALÁS

Parancsoljunk megálljt a megválaszolatlan kérdések özönének.35

Foglaljuk össze az illetékes hozzáértő szavaival a ma fennálló,
reális helyzetet. Terjedelmes tanulmányát - szám szerint 162
szakirodalom figyelembevételével - így zárja le Molnár István:

33 M a rs h I.
34 E v o lú c ió IV. kötet, 215-216. o.
35 Lásd még a rekapitulációs elv problematikusságáról szóló irodalom felsorolását.

162
 „Az egyedfejlődésnek nincs komolyan vehető külön elmélete...
Egy földön járó várakozás lehet az a minimális remény, hogy
sikerül találnunk néhány olyan primitív modellrendszert, főként
korai filogenetikai pozícióbeli élőlények körében, melyben ele­
mezhetővé tehető az egyedfejlődés lefutása, a generációk verti­
kális és horizontális csatolódása: egyedfejlődés, evolúció és öko­
lógia.”36
„Abba a kiábrándító paradoxonba ütközünk, hogy mielőtt az
egyes tulajdonsághalmazok evolúciós analízisébe kezdenénk
bele, nem látjuk világosan a tulajdonságok ontológiai státusát.
Reális tulajdonságokat vagy önkényesen kiválasztott, szétválasz­
tott vagy összevont tulajdonságokat, vagy szerkezeteket elem-
zünk-e?”37
„Heideggernek a metafizika alapjaival kapcsolatos, „Miért van
egyáltalán létező és miért nincs inkább semmi?” kérdésének
megfelelően feltehető az az alapkérdés, hogy miért van egyálta­
lán evolúcióképes ontogenezis?”38
„Befejezésül: ez a vázlat legfeljebb vitaalap lehet, amelyet szá­
mos más retorikában vagy beszédmódban is rögzíthettünk vol­
na, amíg a vázlat szerkezetét új tények vagy a meglévők egy
másféle értelmezése szét nem feszíti... Az írás többnyire kijelen­
tő módban épült, és egy őszinte választás talán a csupasz kér­
dő mód használatára is kényszeríthetett volna. Mert mondottuk:
enigmák kapcsolata maga is enigma és impenetrábilis misztérium.
Feltárásuk, akárcsak a tökéletesség elérése, ma egy koldus álma.
De azért nem kell a csüggedtség romjaiban hevernünk. Mikép­
pen Milton írja a Fényhez való invokációban: »Az elme az ön­
maga saját helye, és önmagában alkothat Mennyeit Pokolból,

36E v o lú c ió IV. kötet, 2.12. o.

371. m. 274. o.
381. m. 274. o.

163
Az egyedfejlődés

Poklot a Mennyből. Mindegy, hogy hol, ha én még ugyanaz

vagyok.«”39
Az idegen szavakból álló mondat a biogenetikai törvényre
nézve tragikusan hangzik, és ezt az író is mélyen átérezhette.
így szól magyarul: „Talányok kapcsolata maga is talány és átha­
tolhatatlan titok”. Az őszinte belátás tiszteletet parancsol. Igazi
tudós képes csak beismerni egy sokáig törvénynek hitt tézis
kudarcát. A tankönyvek még hosszan állíthatják mint tényt, de
Coffin szavaival élve lassan (kicsit túl lassan!) kihal az érvénye,
legalábbis azok számára, akik a tudomány definícióját komolyan
veszik, még ha az evolúciós köztudat a fentiek ellenére is bizo­
nyított törvénynek veszi.40
Mint láttuk, talány maga az egyedfejlődés is, bár megfigyel­
hetjük, szemlélhetjük a mikroszkópban, egy bizonyos szinten ezt
a megfigyelést le is írhatjuk - de hogy miért, hogyan működik,
alig tudunk többet a semminél. A törzsfejlődés, a törzsfa­
problematika teljességgel feltevésekből áll, s ha az egyed­
fejlődés az alapja, amelyről annyit tudunk, mint amennyit tudunk
- mit is mondhatnánk róla? S a két talány kapcsolatából törvényt
formálni? Ez már nem az egzakt tudomány területe. Ne is lépjük
túl, Beck Mihály figyelmeztetése ideillik: „A tudósoknak igen nagy
a felelőssége a teljesen megalapozatlan, illetve csak kevéssé
valószínű spekulációk nyilvánosságra hozatalában. Ez nem
jelenti azt, hogy nem szabad valószínűtlen hipotéziseket
közölni, ez nyilvánvalóan gátja lenne a tudományos fejlődésnek,
de egyértelműen ki kell, hogy tűnjön, hogy meddig terjed a tény,
a valószínű következtetés, a lehetséges, de valószínűtlen magya­
rázat, és mi az, ami egyértelműen lehetetlen.”41

391. m. 275. o.
401. m. 274. o.
41 Beck Mihály: T ud o m á ny - Á ltu d o m á n y . Akadémiai Kiadó, Bp., 1978.121. o.

164
 Döntsük el, hogy a felvetett lehetőségek közül vajon melyik
illik a rekapituláció elvére? Mit mondhatunk akkor egyáltalán az
egyedfejlődésről? A Nobel-díjas orvos-genetikus Francois Jacob
így válaszol: „Különösen felháborítóan hat annak demonstrálá­
sa, hogy milyen könnyű elbabrálni azzal az anyaggal, amely ezen
a bolygón minden élet alapja. Különösen megbocsáthatatlannak
tűnik az a gondolat, hogy valamiféle kozmikus barkácsolás ered­
ményének kell tekintenünk azt, ami változatlanul a legzavarba-
ejtőbb problémánk és legizgalmasabb mesénk: egy emberi lény
kialakulását, azt a folyamatot, melynek révén egy ondósejt és
egy petesejt összeolvad, megindítva a petesejt osztódását,
amelyből először két sejt lesz, aztán négy, aztán egy kis golyó,
aztán egy kis zsák. És ebben a növekvő testben egy kis sejtcso­
port valahol individualizálódik, és addig sokasodik, amíg ideg­
sejtek milliárdjaiból álló tömeget nem alkot. És ezekkel a sejtek­
kel válik lehetségessé a tanulás, a beszéd, az írás, az olvasás,
a számolás. Ezeknek a sejteknek a révén képes az ember zon­
gorázni, átmenni az utcán anélkül, hogy elütné egy autó, vagy
elmenni Seattle-be, előadást tartani. Mindezek a képességek
benne foglaltatnak sejtjeink kicsiny tömegében: az egész nyelv­
tan, az egész mondattan, az egész geometria, az egész zene.
És még sincs halvány fogalmunk se arról, hogy hogyan műkö­
dik. Számomra ez a legelképesztőbb történet, amelyet ezen a
bolygón el lehet mondani, sokkal elképesztőbb, mint bármiféle
regény vagy Science fiction.”42

Lásd még a növényi egyedfejlődéssel és a törzsfejlődéssel

kapcsolatban:
Növényszervezettan és növényélettan. Szerk.: Haraszky Árpád.
Tankönyvkiadó, Bp., 1979. 324-389. o.

42 Frangois Jacob: A lehetséges és a tényleges valóság. Európa, Bp., 1986.91-92. o.

165
Az egyedfejlődés

Evolúció. II. kötet Szerk.: Vida Gábor. Az élővilág evolúciója.

Natura, Bp., 1982. 11-103. o.

Az állatvilággal kapcsolatban:
Dr. Megyeri János: Származástan. Tankönyvkiadó, Bp., 1980.
92-98. o.
Dr. Megyeri János-Dr. Török László-Dr. Wéber Mihály: Általá­
nos állattan. Tankönyvkiadó, Bp., 1977.1. kötet: 111-151. o.,
II. kötet: 324-366. o.
Evolúció II. kötet Szerk.: Vida Gábor. Az élővilág evolúciója.
Natura, Bp., 1982. 111-172. o.

Az emberrel összefüggésben:
Evolúció II. kötet Szerk.: Vida Gábor. Az élővilág evolúciója.
Natura, Bp., 1982. 173-189. o.
Ábrahám-Bende-Magyari: Anatómia - Élettan. Tankönyvkiadó,
Bp., 1973. 21-62. o.
Az emberi test I. Gondolat, Bp., 1982. 127-193. o.

A rekapitulációs elv problematikusságáról:

Harold G. Coffin: Creation - Accident or Design? Review and
Héráid, Washington D.C.,1969. 416-423. o.
Harold W. Clark: A teremtés csodái. Zagreb, 1987. 111-115. o.
James D. Watson: A gén molekuláris biológiája. Medicina, Bp.,
1980. 482-525. o. (Embriológia molekuláris szinten c. fejezet)
Paul B. Weiss: The Science ofbiology. 2d. ed. Mc Graw-Hill Book
Company, Inc., New York, 1963.
Waldo Shumway: The recapitulation theory. Quart. Rév. Bio.
7:93-99., 1932.
C. B. Courville: The causal significance of ’p arallelism’ on inquiry
intő certain fundamental principles of embrionic development.
Bull. Deluge Geology and Related Sci. 2(1):1 —35., 1942.

166
Olin E. Nelsen: Comparative embriology of the vertebrates.
The Blakiston Company, Inc., New York, 1953.
William W. Ballard: Comparative anatomy and embriology.
The Rónáid Press Company, New York, 1964.

167
 Hornyánszky Balázs - Tasi István
Atermészet termosztatja
Egy madár, aki szembeszáll az evolúcióelmélettel...
Részlet a 2002-ben megjelent, „A természet IQ-ja”
című könyvből, amely számtalan példával és színes
fotókkal illusztrálva mutat rá, hogy az állatok ösztö­
nei nem alakulhattak ki az evolúciós elképzelés
szerint.

A hüllők és a madarak esetében az utódok születéséhez elen­

gedhetetlen, hogy a szülők éppen megfelelő hőmérsékletet biz­
tosítsanak a tojások kikeltéséhez. A máleónak is nevezett kelet­
ausztráliai homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) ezt oly módon éri
el, hogy valóban rászolgál az „élő termosztát” elnevezésre. Óri­
ási, inkubátorszerű fészekdombjában rendszeresen ellenőrzi
a talaj hőmérsékletét, és azonnal korrigálja is, ha az 1 °C-nál na­
gyobb mértékben eltér a tojások költéséhez megfelelő értéktől.
A lábastyúkszülők először egy öt méter átmérőjű, egy méter
mély gödröt ásnak. A tél folyamán kb. ötvenméteres körzetből
gallyakat és leveleket gyűjtenek, s a gödörbe halmozzák azokat.
Amikor az egybegyűjtött anyagot az eső jól átáztatta, az egészet
homokos földdel fedik be, félméteres vastagságban. így jön lét­
re a mintegy másfél méter magas, kráterszerű fészek, amely akár
30 köbméter térfogatú is lehet.
A lábastyúk rothadó levelekre, a költődomb belsejében levő
tojáskamrába rakja le tojásait. A hím előbb ellenőrzi, hogy meg-
felelőek-e a körülmények, s csak ez után engedi a nőstényt

169
Atermészet termosztatja

tojást rakni. Amikor a nőstény kijön, a hím betemeti a tojáskam­

rát. Tavasztól kezdve három-négy hónapon keresztül a tojó
hetente egyszer megjelenik, lerak egy-egy tojást, s a vár gondját
mindig párjára bízza. A költési időszak nagyon hosszú. A meg­
felelő költési hőmérsékletről kilenc hónapon keresztül, fáradsá­
gos munkával a hím madár gondoskodik.
A tojásokat tulajdonképpen a domb melege kelti ki. A hím
időnként a domb belsejébe dugja a csőrét, hogy ellenőrizze
a bucka földjének melegét (valószínűleg a nyelvével vagy a száj­
üregével képes megmérni a pontos hőfokot). Az inkubátor sze­
repét betöltő földhalom hőmérsékletét hihetetlen pontossággal
34 °C-on tartja. Maximum csupán plusz-mínusz egy fok eltérést
engedélyez, jóllehet azon a vidéken meglehetősen erőteljes
a napi és évi hőmérséklet-ingadozás.
Tavasszal a rothadó növényi anyagok hőt termelnek, amitől
a tojások túlmelegedhetnének. Ekkor szorgalmasan leszedegeti
a homokot a domb tetejéről, s kiengedi a felesleges meleget.
Nyáron a túlzott napsütéstől kell óvnia a halmot - ilyenkor több
földet kapar a halomra, nehogy a napsugárzás túlmelegítse
a fészket. Ősszel pedig, amikor hidegebbre fordul az időjárás, s
a domb belsejében lévő, növényi bomlásból származó hő is
lecsökken, napközben leszedi a felső rétegeket, hogy a nap
a fészek közepére süssön, s felmelegítse a tojásokat. Estére
aztán újra betakargatja őket, hogy visszatartsa a hőt. Érdekes,
hogy a lábastyúk képes megjósolni az időjárást: tudniillik gyak­
ran már néhány órával az időjárás-változás előtt elvégzi a költő­
dombon a szükséges változtatásokat...
A kikelő csibék más-más időpontokban ássák ki magukat
a fészekből, s azonnal el is hagyják a „családi fészket” . Senkitől
nem látják, hogyan kell dombot építeni, vagy fenntartani annak
hőmérsékletét. Mégis, amikor „nagykorúak” lesznek, ők is
éppen úgy viselkednek, mint a szüleik.

170
 Ez a madár egymagában képes szembeszállni mindenféle
evolúciós teóriával. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy a lábastyúk
bármilyen más madárból fejlődött volna ki, akár lépcsőzetes vál­
tozások, akár egyszeri mutáció eredményeképpen. Különleges
hőmérséklet-érzékelő képessége már önmagában is szenzációs,
s ehhez párosul a madár egész költési magatartásának alapos­
sága. A megfelelő időben speciális költődombot épít, növénye­
ket gyűjt, és homokot halmoz rá. A hím megfelelő tudás és
magatartási formák birtokában van ahhoz, hogy mindig a meg­
felelő módon ellensúlyozza a domb belsejének hőingadozását,
időjóslási képességéről nem is beszélve.
A lépcsőzetes kialakulás lehetőségét kizárhatjuk. A madár
egész életmódjának, költési metódusának csak akkor van értel­
me, ha viselkedésének minden egyes mozaikja a helyén van.
Ha bármelyik elem hiányzik - mondjuk a hőmérséklet-érzékelő
szerv, a dombépítés mesterségének tudománya, vagy az a tu­
dás, hogy mi a teendő a különböző hőmérsékleteltérések ese­
tén akkor a madár nem tudná kikelteni tojásait. Az egyszeri
mutációval való kialakulás pedig (vagyis, hogy egy egészen
másképp költő madárnak hirtelen egy lábastyúkfiókája született
volna) a hihetetlen komplexitás miatt lehetetlen.
A homoki lábastyúk az apai gondoskodás mintaképe. Ám e
madár eredetére vonatkozóan a legésszerűbb magyarázat az,
hogy ezt a fajt is egy igen ötletes és precíz atyai intelligencia
hozta létre, a sikeres költéshez szükséges ösztönzésekkel,
a hőmérséklet mérésére alkalmas érzékszervvel, valamint a
meleg szabályozására szolgáló összetett képességeivel együtt.

171
 Szentpétery Péter
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"
Teológiáról és természettudományról - némileg másképp

Az eredeti cikk a Theologiai Szemle, a Magyarországi

Egyházak Ökumenikus Tanácsa negyedévi folyóiratá­
nak 200112. számában jelent meg (76-84. o.). A cikket
rövidítve, a harmadik („Ami nem látható belőle - egyre
jobban látható”) rész nélkül közöljük.

„A biológia a komplikált dolgok tudománya, amelyek olyanok,

mintha céltudatos tervezés eredményei lennének, a fizika pedig
az egyszerű dolgoké, amelyek nem csábítanak minket arra, hogy
létrejöttükhöz tervet feltételezzünk” - Dawkins híres-hírhedt
mondata „A vak órásmester”-ből, amely némi fantáziával a neo-
darwinizmus Római levelének tekinthető.1 Kicsoda is ez az órás­
mester?
„Minden látszat ellenére a természetben az egyetlen órásmes­
ternek a fizika vak erői felelnek meg, bár azok igen nagy válasz­
tékban találhatók. Egy igazi órásmester előrelátó: megtervezi

1 Richard Dawkins: A vak ó rá sm e ste r. Akadémiai-Mezőgazdasági Kiadó, Bp.,

1994., 8.o.

173
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

a fogaskerekeket és a rugókat, ezek kölcsönhatásait, szemében

a jövő fényei cikáznak. A természetes szelekciónak, a vak, öntu­
datlan, automatikus folyamatnak, amelyet Darwin ismert fel,
amelyről ma már tudjuk, hogy minden élő látszólagos célszerű­
ségének magyarázata, valójában nincs célja és értelme. Nem
gondolkodik, és nem lát. Nem tervezi meg a jövőt. Nem vizionál,
nem látnok, teljesen vak. Ha az órásmester szerepét játssza
a természetben, akkor ez a mester világtalan.’’2

A FEKETE DOBOZ FELNYITHATÓ

Az elmúlt években nagy vitát váltott ki Michael J. Behe-nek,

a Lehigh Egyetem (Pennsylvania) biokémiaprofesszorának
„Darwin’s Black Box” című könyve. (Magyarul 2002 végén,
a Harmat Kiadónál jelent meg, másfél évvel a tanulmány után.)
A „fekete doboz” itt nem a repülőgépek adatrögzítő készülékét
jelenti, hanem a kuruzslók technikájára utal. Bármilyen baja van
valakinek, rácsatlakoztatnak egy olyan titokzatos fekete masinát,
amely kívül tele van mindenféle kapcsolóval és mutatóval, de
a belsejében semmi sincs. Általánosan az olyan szerkezeteket
nevezik így, amelyek csodálatos dolgokat művelnek, de nem tud­
ják róluk, hogyan. A számítógép, amelyen írunk, a legtöbbünk
számára ilyen, mert legfeljebb halvány sejtelmünk van a műkö­
déséről. Molekuláris biológiai ismeretek nélkül testi funkcióink,
mint például a látás vagy a véralvadás is ilyen fekete dobozok.
Tudjuk, hogy mit csinálnak, de azt nem, hogyan. A molekuláris
szintű részletek ismerete nélkül egy biológus megjegyzései
arról, hogyan fejlődhetett ki például a látás, éppoly érdektelenek,

21. m. 12. o. (kiemelés az eredetiben)

174
mint a szerző spekulációi arról, hogyan kell megalkotni egy
számítógépet.3
Darwin számára a sejten belüli működés (és ezzel együtt
a sejtek közötti kölcsönhatások) is ilyen fekete doboz volt. Új
technikák (elektronmikroszkóp, röntgenkrisztallográfia, mágne­
ses magrezonancia - NMR) elterjedése tette lehetővé a legna­
gyobb fekete doboz felnyitását.4 Darwin - mindmáig számos
követőjétől eltérően - maga is elég bölcs és nyitott volt ahhoz,
hogy elképzelésének gyenge pontjaira is rámutasson: „Ha be
lehetne bizonyítani, hogy létezett olyan bonyolult szerv, amely
nem képződhetett számos, egymást követő csekély módosulás
révén, akkor elméletem teljesen megdőlne.”5
Behe kérdése: „Mi nem képződhetett számos, egymást
követő, csekély módosulás révén?” A válasz kézenfekvő: olyan
rendszer, amely nem csökkenthetően komplex (irreducibly
complex). Vagyis olyan külön rendszer, amely több, jól össze­
illesztett, kölcsönhatásban álló részből áll, ezek mind az alapvető
funkció ellátásához szükségesek, és bármelyik alkatrész eltávo­
lítása a rendszer működésképtelenségét okozná. Egy ilyen rend­
szert nem lehet fokozatosan kialakítani úgy, hogy közben az
alapvető funkciót zavartalanul ellássa - bármiféle előzmény per
definitionem - alkalmatlan. Mivel a természetes kiválasztódás
csak már működő rendszerek közül válogathat, az ilyen rend­
szerek esetében csak akkor lehet bármiféle szerepe, ha azok egy
csapásra jöttek létre.6

3 Michael J. Behe: D a rw in ’s B la c k Box. The Biochemical Challenge to Evolution,

Touchstone, 1996. 6. o.
41. m. 10. kk
5 Charles Darwin: A fa jo k e re d e te te rm é s z e tes kiválasztás útján. Typotex, Bp.,
2000. 158. O.
6 Behe: i. m. 39. o.

175
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

így a biokémia „liliputi kihívás” a mutációra, természetes

szelekcióra épülő darwinista magyarázatnak. Az anatómia,
a fosszíliák közötti hézagok - írja -, teljesen közömbösek ebből
a szempontból, mivel ezek nem mondják meg, hogy például
a látás biokémiai folyamata kifejlődhetett-e lépésről lépésre.7
Behe az egérfogón, mint egyszerű, közérthető példán mutatja
be, hogy minden része szükséges a működéshez, ráadásul
a megfelelő méretben. Ennek ismeretében kell meggondolni,
hogy lehetett-e az egérfogónak fizikai (nem koncepcionális)
elődje. (Fizikai előd: amelyből ténylegesen, „kézzelfoghatóan”
kialakult/kialakították.8) Ugyanez érvényes a biológiai rendsze­
rekre is; ráadásul a minimális funkciót is valamiképpen meg kell
határozni, bár ez a nem csökkenthető komplexitáshoz képest
elég nehéz.9 Könyvében konkrét példákon mutatja be az ilyen
rendszereket: a cilium, az ostorosbaktérium-motor, a véralvadás
szigorú fázisai, a sejtközi szállítórendszer, az immunrendszer, az
AMP-szintézis, de a fotoszintézis is idetartozik - valamely alko­
tórész, enzim stb. hiánya lehetetlenné, elégtelenné teszi a folya­
matokat, sőt végzetes az élőlény számára.10

71. m. 22. o.
8 I. m. 42. kk - A gördeszka, játékautó, kerékpár, motorkerékpár, autó, repülő
csak koncepcionális elődei egymásnak - nem egymásból alakultak ki, vagy ala­
kították ki őket.
9 1. m. 45. k A minimális funkció, ha nehezen határozható is meg, létfontosságú,
hasonlóan a mérnöki tudományokhoz. Például az óránként egyet forduló csónak­
motor abszolút használhatatlan, írja.
101. m. 47. o. B e h e (...) megjegyzi, hogy (...) D a rw in n a k még fogalma sem volt
a véralvadás mechanizmusáról, annak óriási jelentőségéről (77. k). - Az említet­
teknek ki-ki érdeklődése és ideje szerint különböző orvosi, biológiai népszerű­
tudományos és szakkönyvekben utánanézhet. Az utóbbi időben megjelent
néhány közérthető(bb) mű, pld.: Falus A n d rá s : A d j k irá ly katonát. A z im m u n re n d ­
s z e r m e s é s világa. Vince, Bp., 1999.; Fischer Ernő: A fu n k c io n á lis se jtta n alapjai.
Dialóg Campus, Bp-Pécs, 1997.; Gergely Lajos (szerk.) O rvo si m ik ro b io ló g ia .
Semmelweiss, Bp., 1995.; Szeberényi József: M o le k u lá ris s e jtb io ló g ia . Dialóg

176
 A példák ismertetése után megállapítja, hogy az intelligens
tervezésre (intelligent design) magukból az adatokból következ­
tetünk - ez persze furcsán hangzik, írja. Pedig a tervezés „a ré­
szek célszerű elrendezése”, ilyen széleskörű definíciót alkalmaz­
va bármi megtervezett lehet. Az a következtetés, hogy valami
megtervezett, független a tervező ismeretétől. A tervezés a bio­
kémiában, molekuláris biológiában ma már a világ legtermésze­
tesebb dolga (inzulin előállítása, génsebészet, génmanipulált
élelmiszerek stb.).11
Létezhet-e valamilyen fel nem ismert természeti folyamat,
amely megmagyarázza a biológiai komplexitást? - kérdezi. Ezt
nem lehet kategorikusan kizárni. Ugyanakkor az ilyen „egérút”
{ezt a szót én használom itt), ahhoz hasonlítható, mint amikor
a detektívek az összetört szobában egy összelapított ember gyil­
kosát keresik, a szoba közepén álló elefántot kerülgetve, csak
azért, mert embertettest akarnak elfogni.12
Dawkins a méltó, de legyőzött ellenfélként tekint Paieyre.
Behe ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy sohasem cáfolták meg
Paley fő érvét. Sem Darwin, sem Dawkins, sem tudomány, sem
filozófia nem magyarázta meg, hogy egy nem csökkenthetően
komplex rendszer, mint például egy óra, hogyan jöhet létre ter­
vező nélkül - helyette a működéshez nem kapcsolható rossz
megjegyzéseit, már elavult ismereteit támadták.13

Campus, Bp-Pécs 1999.; Szemere György (szerk.) A lk a lm a z o tt b io ló g ia .

Semmelweiss, 1995.; - és általában: M S D O rv o s i K ézikönyv. Melánia, Bp., 2000.,
ebben pld. a véralvadás: 902. kk, AMP (adenozin-monofoszfát) 1362. o.
11 I. m. 193. o„ 197. kk
12 I. m. 192. o.
13 I. m. 213. kk A nem csökkenthető komplexitáshoz nem szükséges, hogy az
óra rézből legyen (rozsdamentes), vagy hogy üveg legyen a számlapján. B e h e
szerint egyenesen nevetséges érvelés, amikor P a le y például kompenzációról
beszél: Az elefánt rövid merev nyakát kompenzálja ormányának hossza és

177
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

Behe siet kijelenteni, hogy a fiatal földélet nem része az intel­

ligens tervezés elméletének. A rendszerek vizsgálata nem mond
ellene annak, hogy évmilliárdokkal korábban is történhetett a ter­
vezés. Spekulatív szcenáriója: A tervező megkonstruálta az első
sejtet, amely mindegyik nem csökkenthető biokémiai rendszert
tartalmazta „beprogramozva, csak nem bekapcsolva”. A tervező
más rendszereket is belehelyezett, amelyekről mai ismereteink
alapján nem tudjuk megállapítani a tervezést. A sejt ezután elin­
dult az élet rögös útján. A legegyszerűbb tervezési elképzelés
tehát egyetlen - több milliárd éve tervezett - sejtről szól, amely
minden információt tartalmazott a leszármazó szervezetekről.14
Itt kénytelen vagyok a következőt megjegyezni: Ahogy a kö­
vületek és a köztük lévő szisztematikus hézagok nem tájékoztat­
nak a nem csökkenthetően komplex biológiai rendszerekről, úgy
az általa vázolt lehetőséget is csak kellő fantáziával megáldott
emberek számára dokumentálnák.
Ez azonban nem csökkenti Behe következtetésének értékét:
A modern biológia előrehaladásának, az élet molekuláris szintű
kutatásának eredménye hangos, tiszta, éles kiáltás: „Design!”
A felfedezés annyira egyértelmű és jelentős, írja, hogy a tudomány
történetének legnagyobb teljesítményei közé tartozik. Olyan,
mint az, hogy a Föld forog a Nap körül, a betegségeket baktéri­
umok okozzák, vagy hogy a sugárzás kvantumkibocsátással tör­
ténik. A tudomány e diadalánál tízezer toroknak kellene heurékát
kiáltania. Mégis miért marad(t) el a pezsgődurranás? „A dilem­
ma az, hogy míg az elefánt egyik oldalára ‘intelligens tervezés’

rugalmassága, a daru lába nem alkalmas úszásra, de a hossza kompenzálja. Az

ilyesfajta érvelés számos vígjátéki elemet tartalmaz (azért magas, mert ez kom­
penzálja a csúnyaságát, azért gazdag, mert ez kompenzálja a butaságát stb.),
és igencsak kevéssé demonstrálja a tervezést. Ha kizárólag ilyen példákkal állt
volna elő, akkor jogosan támadnák, de ez csak a ráadás.
141. m. 227. k

178
 címkét ragasztunk, a másikra ‘Isten’ kerülne.” Az amerikaiak 90
százaléka istenhívő, a nép nagyobbik fele rendszeresen jár val­
lásos alkalmakra. A kérdés: miért esik nehezére a tudománynak,
hogy elfogadjon egy olyan elméletet, amely az emberek túlnyo­
mó többségének hitét támogatja? Azt a gondolatot, hogy az élet
létrejöttében szerepet játszó mechanizmusok sohasem lesznek
megismerhetők, sok kutató bevallottan kudarcként éli át, vagyis
- ezt már én teszem hozzá - Isten gyorsabb volt...15 (A tudomá­
nyos igazság természetesen nem közmegegyezés kérdése, de
talán ezt az „ideális esetet” sem kell eleve kizárni...)
A tudóstársadalomnak sok kiváló tagja van, írja, aki úgy gon­
dolja, hogy van valami a természeten túl, sok más kiváló tag meg
nem úgy gondolja. Ezek után az újabb költői kérdés: a biokémiai
szakkönyvekbe ezentúl írják bele: „Isten alkotta”? Nem. A (ter­
mészettudomány egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tervező
identitását.16 Az már a tudós (és kevésbé tudós) mint ember
dolga, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön az alkotóval.
Behe szerint az intelligens tervezés elméletétől való tartózko­
dásnak nincsen elfogadható indoka. Megalapozatlan az aggo­
dalom, hogy a természetfeletti magyarázatok maguk alá gyűr­
nék a tudományt. Az ősrobbanás elmélete is azt mutatja, hogy
a természetfeletti „elágazásé” elméletek hasznosak lehetnek.
A tudomány az elmúlt néhány száz évben állandóan a furcsa,
a megdöbbentő felé menetelt. Az, hogy az élet intelligens terve­
zés eredménye, sokkoló lehet azok számára, akik egyszerű ter­
mészeti törvények következményének hitték. Mivel az előző szá­
zadoknak is megvoltak a maguk sokkjai, miért éppen mi kerül­
nénk el?!17

15 I. m. 232. o.
161. m. 251.0.
17 Uo. kk

179
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

Magyar fordításban eddig Thaxton-Bradley-Olsen könyvében

találkoztunk hasonló érveléssel: Miért zavarja a tudományos
kutatókat a teremtés gondolata? Először: a teremtés a természet-
feletti létét feltételezi. Másodszor: a természetfeletti beavatkozás
feltételezése behozza a diszkontinuitás elemét a tudományba.
Harmadszor: A teremtés gondolata meghiúsíthatja a tudomány
törekvését a tudás megszerzésére.18
Az aggodalom azonban eloszlatható, ha világosan megkülön­
böztetjük az eredettudományt és a működéstudományt - írják.
A működéstudomány az ismétlődőt, a többször előforduló, meg­
figyelhető jelenségeket írja le a jelenben, természetes okokat
keresve. Az eredettudomány feltevései - a működéselméletek­
kel ellentétben - nem cáfolhatók kísérleti úton. Hiszen maga az
eredet elérhetetlen.19 Biztos ismeretünk csak hihető tanú által le­
het, a probléma az, hogy - mint Behe is rámutatott - a remény­
beli naturalista-materialista magyarázó dicsőségét kisebbítené...
Thaxton-Bradley-Olsen szerint: „Az eredettudomány és a
működéstudomány között fennálló alapvető különbséget napja­
inkban alig veszik figyelembe, s így az isteni befolyás szerepét
szinte egyetemes egyezmény szerint a működéstudományhoz
hasonlóan az eredettudományból is kizárják. S teszik mindezt
anélkül, hogy a problémát előzőleg gondosan mérlegelték vol­
na, tekintetbe véve azt, vajon e gondolat az eredettudomány ese­
tében is kizáró ok-e, s nem egy puszta előfeltevés miatt tekint­
jük-e annak.”20A kísérletező természettudomány pedig a legtöb­
bet a zsidó-keresztény teremtéshitnek köszönheti: az értelmes
Teremtő ésszerűen, kutathatóan, kiszámíthatóan rendezte el ezt

18Charles B. Thaxton-Walter L. Bradley-Roger L. Olsen: Az é le t e re d e té n e k re jté ­

Harmat, Bp., 1998. 233. kk
lye. A ko rtá rs e lm é le te k ú jra é rté k e lé s e .
191. m. 235. kk
201. m. 238. o.

180
a világot. Ezért az intelligens tervezés elméletének nem kell
elfojtania a vizsgálódási szándékot, sőt!21
Phillip E. Johnson ma az USA-ban a tudományos naturaliz­
mus egyik legismertebb ellenfele. Jogászprofesszorként (Berke­
ley) és egykori bíróként a tudományos (vagy annak tetsző) érve­
lés logikáját és a mögötte meghúzódó előfeltevéseket vizsgálja.
Ez a háttér sokkal megfelelőbb, mint első hallásra gondolnánk,
írja, mert az evolúciós magyarázatok döntően ezektől függnek.
(Megjegyzi, hogy az USA Tudományos Akadémiájának a terem­
tés kontra evolúció kérdésében nyilatkozó bizottságában a 11
tag közül 4 ügyvéd volt).22 Teológusként én is hasonló eljárást
kívánok követni, vagyis az előfeltevéseket és a magyarázatokat
a tényéktől és adatoktól megkülönböztetni. Például:
Előfeltevés: Az élet kevésbé bonyolult megjelenési formák­
ból egyre bonyolultabbakká alakult.
Tény: Előttünk élt élőlényekből valamilyen okból bizonyos
sorrendben kövületek lettek.
Magyarázat: A kövületek sorrendjükben az élet fejlődését
mutatják. (Az iménti előfeltevésből szükségszerűen következik.)
A (természet)tudományos naturalizmus szerepét, vagyis
a nagyon is szükséges metodikai ateizmus indokolatlan extra­
polációját így foglalja össze:
„Mitológiai dimenziójában a darwinizmus az emberiség meg­
szabadításának története attól az illúziótól, hogy sorsát maga­
sabb erő irányítja. Tudományos ismeretek hiányában az embe­
rek először a természeti jelenségeket, mint például az időjárás
vagy a betegség, természetfeletti lényeknek tulajdonítják. Ami­
kor megtanulják előre jelezni vagy irányítani a természet erőit,

21 Uo. kk
22 Phillip E. Johnson: D a rw in o n Tria. InterVarsity Press, Downers Grove, III. 1993.
(2) 13. (1984-ben)

181
félreteszik a kisebb szellemeket; a magasabban fejlett vallás
azonban megtartja az intelligens teremtő képzetét, aki irányítja
a mindenséget. Végezetül pedig megtörténik a legeslegnagyobb
tudományos felfedezés, és a modern emberek megtanulják,
hogy vak természeti folyamat termékei, amelynek nincsen célja
és nem törődik velük.” Röviden: A „vak órásmester” hipotézisé­
nek világnézeti hátterére mutat rá.23
A nemrég elhunyt Cári Sagant idézi Sagan blöffje címen24, aki
így óvakodik a hívőktől: „Sok emberrel találkozom, akiket sért
az evolúció, akik szenvedélyesen előnyben részesítik azt, hogy
ők Isten keze munkái, azzal szemben, hogy korszakokon át vak
fizikai és kémiai folyamatokkal keletkeztek az iszapból. Arra haj­
lanak, hogy kevésbé kitartóak legyenek abban, hogy kitegyék
magukat a bizonyítékoknak. A bizonyítékoknak ehhez kevés
közük van. Amiről azt kívánják, hogy igaz legyen, azt igaznak
hiszik. Az amerikaiaknak csak kilenc százaléka fogadja el a
modern biológia központi felismerését, hogy az emberi lények

231. m. 131. o. Mindenképpen ajánlatos elolvasni Hraskó Gábor: D a r w in - A b a ­

jo k eredete. Természet Világa, 2000/máj. 222-224. o. Kansas államban 1999. aug.
12-én az állam oktatási bizottsága úgy döntött, hogy sem a kreacionizmus, sem
az evolucionizmus legvitatottabb tételei ne kerüljenek a tananyagba. Louisiana
állam 1987-ben már egyenlő esélyt kívánt adni a tananyagban, ezt azonban
a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette. Johnson: i. m. 6. kk. Valószínűleg előbb-
utóbb itt is lesz „elllencsapás”. A szóhasználat is árulkodó: creationism kontra
evolution - azaz, mintha az utóbbi nélkülözhetné a természetfelettit. Mindeneset­
re „az élet keletkezése, a kémiai evolúció kérdése nem része a darwini evolúció­
elméletnek...” Aki nagyon akarja, annak azért valahol megengedhető a transz­
cendencia: az „...első reprodukciós egységek valószínűleg élettelen anyagokból
keletkeztek, de az evolúcióelmélet szempontjából ez lényegtelen, akár Földön
kívüli, vagy természetfeletti forrásból is származhatnának.” Hraskó G.: i. m. 223.
o. A cikk azt a benyomást kívánja kelteni, hogy ettől eltekintve nincs igazán
lényeges probléma. Lásd még: http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/X-Aknak
24 Johnson: D e fe a tin g D a rw in is m b y O p e n in g M in ő s . uo. 1997. 47. o., a Sagan-
idézet saját ford., vö. K o ro k és d é m o n o k . Typotex, Bp., 2000., 327. k

182
 (és más fajok) lassan alakultak ki természeti folyamatokkal ősibb
lények egymásutánjából, amely úton nem volt szükséges isteni
közbeavatkozás.” Johnson példákat is említ, mennyire ügyelnek
az USA-ban állam és egyház, tudomány és vallás szétválasz­
tására. Ennek nevében óvatosságra intik, vagy akár el is hall­
gattatják azokat a tanárokat, természettudósokat, akik eredet­
kérdésekkel foglalkozva, az órákon, előadásokon megvallják
személyes hitüket. íme, a nálunk is ismerős „világnézeti semle­
gesség!”25
Mi következik a jelen tanulmányban eddig elmondottakból
a teológiára nézve? Johnson nyíltan kimondja, amitől sok teoló­
gus óvakodik: Ha Isten valóságos, akkor a naturalista tudomány­
nak, amely ragaszkodik ahhoz, hogy mindent képes megmagya­
rázni, nincs köze a valósághoz. Ha Isten csak a képzelet szülöt­
te, akkor a teológusoknak nincs tárgyuk.26- Keith Ward briliánsán
megírt, Hawking, Atkins, Dawkins és Ruse érveléseit cáfoló mű­
vében rámutat arra, hogy Isten léte csak szükségszerű vagy csak

25 D ean K enyon, a San Franciscó-i egyetem biológiaprofesszora az intelligent

design híve lett. így az előadásokon amellett érvelt, hogy ez a naturalista evolú­
ció legitim alternatívája. Néhány hallgató bepanaszolta a dékánnál, aki azt mond­
ta, hogy K e n yo n ne tanítson a jövőben, mert „vallásos véleményét” is belevette
a tanmenetbe. A kari tanács döntése szerint az egyetemi szabadság nem engedi
meg, hogy egy professzor más tárgyat tanítson, mint amivel megbízták. Azt
viszont megengedi, hogy a rábízott tárgyban eltérő véleményt is kifejtsen, még
akkor is, ha azt kollégái irracionálisnak tartják (1993). Johnson: R ea so n in the
B a la n ce . The C ase A g a in s t N ATU R A LIS M in S c ie n c e . Law & Education , uo. 1995.
29. k. (...)
Kaliforniában a tantervi irányelvek azt tanácsolják a tanároknak, hogy az órán ne
foglalkozzanak az evolúcióval szembeni kifogások jogosságával, hanem az
okvetetlenkedő diákot irányítsák szüleihez vagy lelkészhez. Ha a tanár komolyan
próbálja venni a kifogásokat, bizonyos polgárjogi szervezetek fenyegetése és
rossz sajtó a következmény, (i. m. 54. k)
26 Johnson: Reason... i. m. 103. o.

183
 lehetetlen lehet, átmenet nincsen.27 - Ha a teológusok megen­
gedik, hogy Isten valóságát a tudományos naturalisták döntsék
el a módszertani ateizmus szabályai szerint, akkor még azt a sze­
rény társadalmi helyzetet sem érdemlik meg, amelyet jelenleg
elfoglalnak. Ha azonban Isten valóságos, akkor a teológiának
igen fontos helye van a tudományok világában. Akárhogyan is
nevezzük, a tudományok hierarchiájában szükség van a csúcson
valamilyen tudományra, amely magát a tudást a legáltalánosabb
értelemben tanulmányozza, és ezen okból vezérli a többi tudo­
mányágat.28
A governing discipline tisztelettel tekint a speciális tudásra,
de ezt a tudást általánosabb elvek alapján értékeli, legyenek azok
tudományosak, morálisak vagy esztétikaiak. Olyan kérdésekben
dönt, hogy folytathatók-e kísérletek rabokkal, magzati szövetek­
kel stb., és hogy a tudományos kutatásnak a naturalizmuson
kell-e alapulnia, vagy az intelligens teremtés is megfontolandó-e.
Az, hogy melyik tudomány lép fel a legnagyobb eséllyel, attól
függ, hogy melyikük tárgya alapvetőbb. Ha a kenyér biztosítása,
akkor a közgazdaságtan az „alap”, és a többi a „felépítmény”.
Ha az elemi részecskék a végső valóság, és mindent, ami eddig
történt, az ősrobbanás határoz meg, akkor a végső egyesített
elmélet nem pusztán a részecskefizikusok játéka, hanem óriási
jelentőségű: fizika = metafizika. De ha Isten valóságos, és ő adja
minden tudás alapját, akkor a vezérlő tudomány neve: teológia.
Ebben az esetben az Ő és a teremtettség viszonya nemcsak

27 „Isten létezése vagy szükségszerű, vagy pedig lehetetlen. Ez nem valószínű­

ség kérdése.” (Keith Ward: Isten, véletlen, s z ü k s é g s z e rű s é g . Ecclesia-Kairosz,
Bp., 1998., 160. o. Fellép az „új materializmus” ellen, amikor is kiváló tudósok
a saját tekintélyüket használják fel az ilyen filozófia népszerűsítésére (13. kk).
A „briliáns” jelző az Isten léte melletti érvelésre vonatkozik, az evolutív világkép
evidenciaként való elfogadására már kevésbé. Lásd még a 41. jegyzetet.
28 Johnson: Reason... i. m. uo.

184
a legbonyolultabb tárgy, hanem a legeslegfontosabb, és a teo­
lógia teljes joggal „regina scientiarum” .29
Általános tapasztalat - írja Johnson, és gondolja minden ke­
véssé indoktrinált ember -, hogy értelmetlen anyag nem teremt
életet. Keresztyénként tudjuk, hogy Róm 1,20 igaz. Semmi
titokzatos nincsen abban, hogy az élő szervezetek miért látsza­
nak intelligens tervezés eredményének, és hogy a tudományos
naturalisták miért dolgoznak oly keményen, amikor el akarják
hárítani maguktól a nyilvánvalót. Az ok nagyon egyszerű: az élő
szervezetek azért keltenek ilyen benyomást, mert tényleg terve­
zettek, és ez mindazoknak nyilvánvaló, akik nem homályosítják
el értelmüket „naturalista filozófiával vagy más hasonló drog­
gal” .30
Thaxton-Bradley-Olsen végkövetkeztetése is ez, ha nem is
ilyen éles megfogalmazásban: mivel a DNS (és a fehérjék) szer­
kezete és az írott nyelvi üzenetek között azonosság (nem csu­
pán hasonlóság) van, logikus a következtetés, hogy a DNS üze­
net, az üzenetnek pedig küldője van. A lap alján megjegyzik:
egyes filozófiai értékelések az ellenkező következtetésre vezet­
nek, a DNS esetében „olyan üzenettel van dolgunk, amelynek
nincsen küldője” .31 Behe elefántos példáját továbbgondolva

29 Uo. A governing discipline-t vezérlő tudománynak fordítottam, annak érzékel­

tetésére, hogy nem szükséges mindig mindenbe beleavatkoznia. Hanem - bár
talán túl patetikusnak tűnik - „vezérlő csillagként” kellene világítania más tudo­
mányok, illetve művelőik felett. Szó sem lehet tehát „kézi vezérlésről”, Liszenko-
féle, ideológiai alapon kozmetikázott kutatási eredményekről, illetve kísérletileg
igazolt eredmények ugyanilyen alapon történő elvetéséről a működéstudomá­
nyokban - J o h n s o n sem gondol ilyesmire. Az eredmények etikus felhasználása,
ezzel szoros összefüggésben világunk és fajunk létének megmagyarázása azon­
ban nem bízható csupán a természettudományokra.
30 Uo. 108. o.
31 Thaxton-Bradley-Olsen: i. m. 279. o.

185
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

(lásd az írás 7. bekezdését): a romhalmaz alatt akár egy egész

elefántcsorda lábainak oszloperdejében csúszva-mászva is
lehetne keresni a „kézenfekvő” tettest.

AZ AKTÍV ÖNFELÜLMÚLÁS FELÜLMÚLHATÓ

II. János Pál pápa üzenete a Pápai Tudományos Akadémia tag­

jainak ugyanabban az évben kelt, mint Behe idézett műve.
A médiumok szenzációként kürtölték világgá, hogy „a pápa
elfogadta az evolúciót”, „az egyház kibékült a tudománnyal” és
hasonlókat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy már XII.
Pius kijelentette a Humani generis enciklikában (1950), hogy
bizonyos alapvető hitigazságok szem előtt tartásával nincs
ellentét az evolúció és az emberre, illetve hivatására vonatkozó
hitbeli tanítás között. II. János Pál természetesen az ateista­
naturalista evolúciós felfogást nem fogadja el, hanem XII. Pius
nyomán kijelenti: „Jóllehet az emberi test az előtte már létező
élő anyagból jön létre, a szellemi lelket Isten közvetlenül teremti”.
Viszont azok a fejlődéselméletek, amelyek a szellemet az élő
anyagból felbukkanó (emergens) erőknek, illetve ezen anyag
egyszerű kísérőjelenségeinek tekintik, a katolikus tanítás szerint
nem fogadhatók el.32
Az elfogadás kérdésével a 4. pont foglalkozik. A pápa nem
jelenti ki expressis verbis, hogy a fejlődéselmélet bizonyított és
egyedül helyes, csak annyit, hogy „többnek tekinthetjük egy­
szerű feltevésnél. Valóban figyelemre méltó, hogy az elmélet
a tudomány különböző területein született felfedezések eredmé­

32 A z e g y h á z az é le t e re d e té n e k és fe jlő d é s é n e k k u ta tá sá ró l. Üzenet a Pápai

Tudományos Akadémiának. Mérleg, 1997/1.77-80. o. 4. és 5. pont, és Johnson:
Defeating... i. m. 84. kk

186
 nyeképpen fokozatosan merült fel a tudósokban. A tény, hogy
egymástól függetlenül végzett munkák eredményei egyáltalán
nem keresett vagy erőltetett módon egy irányba mutatnak, már
önmagában jelentős érvnek bizonyul az elmélet mellett” .33
Sem az enciklika, sem a jelen tanulmány keretei nem enge­
dik meg, hogy az „egy irányba mutatás” kérdéseit részletesen
tárgyaljuk, vagyis főleg azt, hogy mi a tény, mi pedig az előfelte­
vés és a magyarázat. Hadd utaljak ismét Johnsonra: amíg
a mechanizmus(ok) és az információközlés módja nem tisztá­
zott, addig nem tekinthető ténynek.34
A 4. pont röviden foglalkozik általában az elméletek jelentő­
ségével, amely erre is vonatkozik és vitán felül áll: „Az elmélet
annyiban érvényes, amennyiben igazolható; állandóan megmé­
rettetik a tények mérlegén; amennyiben ezekről nem tud számot
adni, ez korlátáit és alkalmatlanságát bizonyítja. Ilyenkor újra kell
gondolni.” A 4. pont utolsó bekezdése szerint: „Az igazat meg­
vallva, nem annyira a fejlődéselméletről, mint inkább evolúciós
elméletekről kell beszélnünk. Ez a sokféleség egyrészt az evolú­
ció működésére javasolt magyarázatok eltéréséből adódik, más­
részt a különböző filozófiákból, amelyekre ezek hivatkoznak.
Ennek megfelelően létezik materialista, redukcionista, illetve
spiritualista evolúciós elmélet. Az ítélet itt a filozófiát és azon túl
a teológiát illeti meg” .35 Az itt szereplő állításokat tehát önma­
gukban nincs miért vitatni, „csak” az a kérdés, hogy mit tartal­
mazhat a teológiai ítélet: netán a Szentírástól idegen szempon­
tokat is a békesség kedvéért? Johnson is megállapítja, hogy
a pápát a békességre törekvés vezérelte. (Hadd tegyem hozzá:
annyi más megnyilatkozásához hasonlóan.)

33 UO. (4.)
34 Vö. Johnson: i. m. 94. kk
35 Ld. 33. jegyzet

187
 Ha kijelentette volna, hogy például Dawkins vagy Sagan fel­
fogása nem elfogadható, mert materialista filozófiára épül, akkor
az újságok ilyen főcímekkel jelentek volna meg: a pápa támadja
a tudományt. A pápa nem kívánt részletkérdésekkel foglalkozni,
hanem általánosságban békében kíván élni mindama evolucio­
nista tudósokkal, akik elméleteik interpretációjával nem sértik az
alapvető keresztény hitigazságokat, mint a feltámadás vagy az
ember istenképűsége. Az ilyen békülékeny stratégiával azonban
az a probléma, hogy elfedi a világnézeti különbséget, pedig
ebben nem lehetséges kompromisszum. A materialisták számá­
ra a vallás csak addig nem zavaró, amíg a képzelet birodalmá­
ban marad, és nem támaszt igényt az objektív valóságra - így
Johnson.36
Számomra ezért problematikus az „aktív önfelülmúlás” vagy
„önm eghaladás” (aktive Selbsttranszendenz, Selbst-über-
bietung) Rahner által bevezetett fogalma. Eszerint ha van vala­
mivé válás (Werden), akkor ez nem csupán másmilyenné válást,
hanem többé válást, több valóság keletkezését, azaz nagyobb
létteljesség kibontakozását jelenti. Ezt a többletet azonban nem
egyszerűen hozzátételként, hanem a létezőnek saját belső lét­
növekedéseként, vagyis belsőleg lejátszódó folyamatként kell
elgondolni. Az önfelülmúlás belső ereje azonban nem tartozik
a véges lényegéhez, hiszen ha hozzátartozna, akkor eleve a
létezés abszolút teljességét birtokolná, és nem lenne képes arra,
hogy a térben és a történelemben valamivé váljon.37 Vagy érthe­
tőbben Theodor Schneider (szerk.) dogmatikai kézikönyve sze­
rinti összefoglalásban: „A fejlődő teremtett világ »transzcendál«,
felülmúlja saját lehetőségeit Isten teremtő tevékenységének

36 Johnson: i. m. 85. kk
37 Kari Rahner: G rundkurs de s Glaubens, Herder. Freiburg-Basel-Wien, 1989.186. o.
Magyarul: A h it a la p ja i

188
erejéből a fejlődés folyamatában, s Isten új létminőséggel aján­
dékozza meg. (...) A teremtett lé te t... Isten olyan módon alkotta
meg, amely lehetővé teszi annak az általa megkívánt értelem­
ben vett továbbfejlődését, hiszen Isten teremtő módon a teremt­
mények saját erejének aktivizálásával tevékenykedik. A teremt­
ményeket a teremtés folyamatos eseményében (creatio
continua) Isten képesíti arra, hogy az Isten által beléjük helyezett
lehetőségeket megragadják, s ezáltal aktívan „felülmúlják” saját
lehetőségeiket”.38
Fila Béla széles olvasóközönségnek szóló tolmácsolásában
pedig: „Az aktív önfelülmúlás azt jelenti, hogy az anyagnak van
egy olyan képessége, amelynek révén új minőséget tud létre­
hozni. Az áttörési pontokról van szó. Arról tehát, amikor valami
keletkezik, amikor az élettelenből élő lesz, amikor az élőből em­
ber lesz, amikor az emberből szellemi lesz, végül, amikor a szel­
lemiből létrejön a természetfeletti, vagy ahogy mi mondjuk,
a kegyelmi szféra... Egy olyan, Isten által beprogramozott anyag­
ról van szó, amely tovább tudja fejleszteni önmagát. Itt jutunk el
oda, ahol a teremtéselmélet és a fejlődéselmélet nemhogy
ellentmondana egymásnak, hanem egy minden korábbinál
magasabb szinten kerül összhangba. Gondoljunk a természet-
tudomány 'ősrobbanás’ elméletére. Ezzel kapcsolatban a vallás azt
kérdezi: miért történt az ősrobbanás? A természettudomány erre
nem tud válaszolni. És itt következnek az együttes kutatások...”39

38Theodor Schneider (szerk.): A do g m a tika kézikönyve 1., Vigilia, Bp., 1996,226. o.

39 Hovanyecz László: T eo ló g ia és tu d o m á n y le g y e n p a rtn e r. Beszélgetés dr. Fila
B é la dogmatikatanárral arról, hogyan vélekedik a katolikus egyház a darwiniz­
musról. Népszabadság, 1996. nov. 2. 27. o. Ehhez és az eddigiekhez Id. még:
Weissmahr Béla: K e le tke zh e t-e s z e lle m a n y a g b ó l? In: Mérleg, 2000/1. 12-36. o.
Különösen is 24-26. és 34-36. o. „Az önfelülmúlás valóban paradox fogalom egy
olyan gondolkodás álláspontjáról, amely elszigetelten szemléli a létezőt, mert e
felfogás voltaképpen azt állítja, hogy a létező tud adni magának valamit, amije

189
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

A mégoly tiszteletre méltó szándék és nagyszerű gondolati

építmény sem tudja feledtetni velem a jelen tanulmány első
részében írottakat. Az aktív önfelülmúlásban éppen az okozza
a problémát, aminek elkerülésére kidolgozták: konkrétan meg
kellene határozni a programozás „helyét” , „anyagát” (vagyis az
elemi részecskéket), kódját. Különben Isten „kiegészítéseként”
még valami (még ha általa létrehozott) misztikus-panteisztikus
életerőt kellene tulajdonítanunk az élettelen anyagnak. Az amúgy
gyakorló katolikus Behe nyomán nyugodtan kijelenthetjük, hogy
a nem csökkenthetően komplex biológiai rendszerek tárgytalan­
ná teszik az abiogenezisről szóló spekulációkat. A bioszféra
vonatkozásában a kérdés az információközlés módja és sebes­
sége, idetartozik az is, hogy a nem csökkenthető komplexitás
a makrorendszerekre mennyire érvényes.40 A szén-, hidrogén-,
oxigén-, nitrogén- stb. atomokban nincsen eleve beépített irtfor-

még nincs. E paradoxon csak akkor oldódik meg, ha tekintetbe vesszük Isten
transzcendens-immanens első okságát, amelynek a teremtmény saját léte és
működése köszönhető. Mivel ez az okság transzcendens a teremtményhez ké­
pest, nem veszi át a teremtmény tevékenységét, minthogy azonban egyszer­
smind immanens is, azaz a teremtményben működik, lehetővé teszi, hogy felül­
múlja önmagát az, ami végesen hat és működik.” Végkövetkeztetésével maga
oszlatja el azt a sejtést, hogy konkrét válasz lenne adható az önfelülmúlás mi­
kéntjére: „Mivel az anyag-szellem probléma, amely a test-lélek probléma alapja,
végső soron nem természettudományos, hanem filozófiai probléma, ha egyálta­
lán megoldható, csak filozófiai eszközökkel oldható meg, bár itt magától értető­
dően mindig figyelembe kell venni a releváns természettudományos tényeket.”
1,0Reinhard Junker-Siegfried Scherer: E vo lu tio n - e in k ritis c h e s . Lehrbuch Weyel
Biologie, Giessen, 1998. Például a kancsóka (Nepenthes) levelével kapcsolat­
ban hasonló következtetésekre jut: „Szelekciós előny csak teljesen kész állapot­
ban adott, ‘nem kész’ átmeneti lépések biológiailag értéktelenek, és a stabilizáló
szelekciós hatás kiirtja őket.” Ha nem megfelelő a levélforma, ha nincs emésztő­
nedv-kiválasztás, ha nem képes a rovart megemészteni, ha a keringés a feldol­
gozott tápanyagot nem juttatja el, ha nincs jelzőszíne, amely a rovart odacsalo­
gatja - melyikkel kezdődött az átalakulás „vak órásmester” módra? (81. o).

190
máció, ahogyan az általam használt számítógépben sem voltak
elrejtve e tanulmány akár igaz, akár téves gondolatai. Az infor­
mációt a struktúra hordozza.
Ha Isten az alapvető, végső valóság, akkor még általa terem­
tett különleges életerőt sem szükséges tulajdonítanunk az élet­
telen anyagnak a békesség kedvéért. Vagyis azért, hogy a vele
számoló és a vele nem számoló eredetkutatás hasonló eredmé­
nyekre vezessen. Teológiai szempontból mennyire helyes eljá­
rás, hogy az etsi Deus non daretur elv alapján végzett eredet­
kutatáshoz egyszerűen odatesszük Istent, ha másképp nem,
akkor mint az utolsó hézag istenét, valamilyen „ősrobbantót”?
Az eredetkutatásban alapjában véve helyes eredményre vezet­
het az is, ha valaki nem számol Istennel? Vagyis az egyetemes
kinyilatkoztatás alapján, de a kinyilatkoztatóval nem számolva is
rájöhetünk (vagy már rá is jöttünk), hogyan, mikor jött létre a
világ, az élet és mi? Hívőként legfeljebb annyiban térhetünk el,
hogy az emberi lélek közvetlen teremtését posztuláljuk? Vagy
pedig az információadagolás kérdését a (működés)tudományok,
különösen az informatika eredményeinek segítségével újra meg
újra alaposan át kell gondolni a struktúrák minden szintjén.41

41 W ard a mechanizmusra először nem, majd áttételesen ad választ: „Sok szem­

pontból az evolúciós megközelítés megragadóbb, minthogy a tudatosságnak és
a cselekvő erőnek teret adó bonyolult formáknak az atomi egyszerűségből tör­
tént kiemelkedése arra enged következtetni, hogy az egész folyamat mélyén ott
lakozik valamilyen óriási és türelmes bölcsességgel megáldott céltudatos vezér­
lés. A modern tudomány alapvető nézete szerint az egész mindenség az egy­
szerűségből és tudattalanból kifejlődve érte el a bonyolultságot és öntudatot.”
Ward: i. m. (27. jegyzet) 88. o. „A hívő sem tagadhatja, hogy a DNS-replikáció
kifejlődhetett egy rendkívül csekély valószínűségű folyamat eredményeképpen.
Ha azonban ez a legtöbb, amire a materialista hipotézis képes, akkor ez messze
alulmúl bármely olyan hipotézist, amely nagyon valószínűvé teszi az önreprodu­
káló alakzatok kifejlődését. Isten hipotézise olyan lényt feltételez, aki megtervezi
az alaptörvényeket és az alapvető elemeket, és akinek a ‘felülről lefelé ható’

191
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

Ha valaki úgy kutatja például az „emberré válást” , hogy

Istent nem létezőnek tekinti, akkor szerintem nagyon könnyen
megmondhatja, hogy melyik vallási jelenség áll a legközelebb
az igazsághoz. Ez a totemizmus - legfeljebb az Egyenlítőtől
távolodva egyre kevésbé találhatták el, hogy valójában melyik
állattól származnak. Ha pedig valaki az alapvető és végső való­
ságnak tekinti a személyes Istent, akkor nem azt kell kérdeznie,
hogy „mi indította el az emberré válást” , hanem például inkább
azt, hogy lehet-e bármiféle naturalista magyarázata az agyi
tárolókapacitás hihetetlen megnövekedésének.42 (...)

holisztikus befolyása megőrzi (darwini szóhasználattal ‘kiválogatja’) azokat a

molekuláris kombinációkat, amelyek másoló láncokat kezdenek előállítani. Ez­
által bizonyos idő elteltével bizonyossá válik ilyen láncok keletkezése.” 164. o.
Vagyis Istennek folyamatosan kell(ett) adagolnia a szükséges információt, ame­
lyet az atomok elrendezése hordoz. - P aul D avies legújabb könyvének kérdése:
„Azt kell tudnunk, hogyan hozhat létre szoftvert a puszta hardver.” (Az ö tö d ik c s o ­
da. Vince, Bp., 2000.111. o.) B e h e -re utalva: „Mintha az életet egyfajta talányos
körforgás jellemezné, olyan egyszerűsíthetetlen komplexitás, amit némelyek vég­
képp rejtélyesnek tekintenek... Senki sem állítja, hogy a technikai társadalom nem
alakulhatott ki fokozatos fejlődéssel, csak azért, mert manapság mindannyiunk­
nak szükségünk van egymásra... Egy kovács vasszerszámokkal formálja a va­
sat: vasszerszámokra van tehát szüksége a vasszerszámok készítéséhez. Akkor
viszont honnan valók az első vasszerszámok? Készen kapott mennyei adomány?
Hát persze, hogy nem. Az első kovácsok használhattak például kőbunkókat vagy
másfajta fémből készült eszközöket az első vaskalapács elkészítéséhez.” Ennek
mintájára tehát „először az anyagok kezdetlegesebb társulásának kellett kiala­
kulnia, és az egymásra következő visszacsatolási hurkok révén kifinomulnia
a jelenlegi formájába, a darwini kiválasztódás útján. Valamikor menet közben
megtörtént az elkülönülés hardverbe és szoftverbe, tyúkba és tojásba. E tekin­
tetben nemigen mutatkozik nézeteltérés. Annál inkább az események alapvető
sorrendjében. A vita arról folyik, mi indította el az egészet.” 122. k. B e h e nyomán
világos, hogy miért helytelen a példa: a kőszerszám a vasszerszámnak csak kon­
cepcionális elődje, a tyúk és a tojás kétségkívül fizikai elődei viszont nem doku­
mentálhatók.
42 „Az emberré válás bonyolult folyamata sokféle kérdést vet fel. A legfontosabb­
ra, hogy az emberszabású ősmajmok egyikéből hosszú és elágazó leszárma-

192
 „Alkotásainak értelmes vizsgálata” ma sem jelenthet mást,
mint azt, hogy a közvetlenül megfigyelhetőből, kutathatóból követ­
keztetünk a közvetlenül nem megfigyelhetőre, ily módon nem
kutathatóra. A nem csökkenthetően komplex rendszereknek
kitüntetett szerepük lehet abban, hogy a világ, az élet és emberi
fajunk létrejöttét egyre kevesebben tulajdonítsák az anyag „ön-
szerveződésének”. Nemcsak az állat-, a császár- és mindenféle
személyi kultusz a teremtmény felcserélése a Teremtővel, hanem
az anyag, az idő és a véletlen is a teremtéshez tartozik.
Az antropikus elv - bár a természettudományon belül született
fogalom - elkerülhetetlenül metafizikai kérdéseket vet fel, ez min­
denképpen örvendetes. Egyre több jelét találják annak, hogy min­
ket, embereket „vártak” ebben a világban.43 Az utóbbi években

zási sorokon keresztül miért lett éppen ember, még nem tudunk válaszolni. Biz­
tosra vesszük, hogy véletlenszerű folyamatok sokasága határozta meg a fejlő­
dés útját." Kordos László: E m b e rré válás a K á rp á t-m e d e n c é b e n , in: Természet
Világa, 2000. ápr. 148. o. A „biztosra vétel” már biztosan világnézeti-vallási kije­
lentés.
‘t3 Az antropikus elvről: Székely László: Az e m b e ra rc ú kozm o sz. Áron, Bp., 1997.
A „gyenge” antropikus elv azt jelenti, hogy „a világegyetemen belüli elhelyezke­
désünk... összeegyeztethető megfigyelőként való jelenlétünkkel". Az „erős” sze­
rint: „A világegyetemnek (s így azoknak az alapvető konstansoknak, amelyek­
től... függ), olyannak kell lennie, hogy fejlődésének valamely stádiumában meg­
engedje megfigyelők kialakulását.” 43-47. o. Ld. még 135. o. „...Mai
természettudományos tudásunk alapján már a kozmosz jellemzőinek kis módo­
sulása is az élet lehetetlenné válását eredményezné.” (122. o.) A mű igen erőtel­
jesen hangsúlyozza a természettudományos és a metafizikai megállapítások szét­
választásának szükségességét: „Abban..., hogy az antropikus jellegű összefüg­
géseket ismeretelméletileg és ontológiailag hogyan ítéljük meg, s milyen filozófiai
és metafizikai következtetéseket vonhatunk le belőlük, már kizárólagosan a filo­
zófia az illetékes.” (129. o.) A kozmosznak ez a finom hangoltsága, ahol „éppen
hogy” lehetséges az élet, még inkább fölveti az értelmes és gondviselő alkotóra
vonatkozó kérdést. (193. kk) J o h n s o n é hoz nagyon hasonló helyzetfelmérése:
„A természettudományos, racionális-kalkulatív gondolkodásmód által dominált,
és az egyoldalú, technikai-pénzügyi hatékonyságra törő kultúra önmaga vélt

193
„Alkotásainak értelmes vizsgálata"

idehaza a tudományos folyóiratokban is egyre többször lehet

találkozni a transzcendencia említésével.*44 Persze a (természet)
tudományos és a világnézeti kijelentések továbbra sem mindig
különülnek el világosan.45 A „vártak” azonban igénk szerint nem
elégszik meg e mégoly nagyszerű következtetéssel.
Ha azonban a kutatók egyre inkább kénytelenek felsőbb
hatalom munkájára következtetni, akkor - akár tetszik valakinek,
akár nem - a kérdés az, hogy e hatalom hogyan, milyen részle­
tekben adagolta a világ, az élet és az ember létrejöttéhez, fenn­
maradásához szükséges információmennyiséget. Más szóval:
hová „helyezzük” (mintha tőlünk függne, ami elmúlt!) a Thaxton-
Bradley-Olsen által említett diszkontinuitást.46 (...)

felsőbbrendűségével eltelve lenézi és megveti a múltat... Másik oldalról pedig a

természettudományos tudást fetisizálva, s annak kiemelkedő személyiségeit az
archaikus kultúrák varázslóihoz hasonlóan imádva mégiscsak jogosultnak tartja
magát arra, hogy éppen a természettudomány nevében - illetve a természettu­
domány fölkent papjai, a kultikus áhítattal körülvett sztártudósok révén - e múlt
érvénytelenné válására vonatkozó, e múltat negatívan értékelő, lesújtó ítéleteket
fogalmazzon meg.” (265. o.)
44 Lásd pl. Végh László: T e rm é s z e ttu d o m á n y és vallás. Magyar Tudomány, 1999/
10.1218-1223. o.; A valláskutatás tematikus száma uo. 1999/5.; Berényi Dénes:
T e rm észe ttu d o m á n y és vallás az e z re d fo rd u ló n . Természet Világa, 2000/jún. 242-
246. o.
45 Lásd pl. 23. és 42. jegyzet, illetve a vonatkozó irodalomban gyakran előforduló
kérdést, hogy az evolúció történhetett volna-e másképpen, és akkor milyenek és
hol lennénk, ha lennénk...
46 Lásd a 18. jegyzetet.

194
 SzabóAlii
Egy modern mítosz: az evolúció
Úgy látszik, minden kultúrának, minden társadalom­
nak szüksége van mítoszokra, köztük kozmológiai
mítoszokra is.

Ha a továbbiakban számos hivatkozással és idézettel találkozik,

kérem, tudja be annak a törekvésnek, hogy nem a magam meg­
fogalmazásában kívánom a kulcsállításokat az olvasó elé tárni,
hanem csak mikrofont szeretnék tartani a nálam hozzáértőbb
embereknek. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ha hihetetlen­
nek tűnő megállapításokat tesznek, azok az én számból hitel­
nélküliek lennének. Magam is, mint sokan mások, egyszerű kér­
dező vagyok, kutatója és keresője a válaszoknak. Arról az olvasó
döntsön, hogy helyesek-e az idézetekből levont következtetések!
Miért foglalkozunk az evolúcióval? Mert azt állítja, hogy vála­
szolni tud a világ, az élet eredetére és az élőlények sokfélesé­
gére. Őszinte érdeklődéssel és kíváncsisággal indultunk feltér­
képezni az evolúció válaszát. Megoldás, válasz kínálkozik a
mindannyiunkat izgató legfeszítőbb kérdésekre.
A bevezetőben említett tényeket és biztos fogódzókat pász­
tázzuk és próbáljuk megragadni. A téziseket igyekszünk ezekre
építve, visszavezetve szemlélni, hisz az elmélet csak így állhat
meg a gyakorlat, a valóság és az igazság talpazatán.
Induljunk hát el! Reményt ébresztő hang hallatszik Farkas
Henrik soraiból:

195
Egy modern mítosz: az evolúció

„Szögezzük le, hogy a meglévő ismereteink alapján teljes

biztonsággal állíthatjuk, miszerint az evolúció nem elmélet,
hanem tény... az evolúció ezerszeresen bizonyított tény”.1
Ez kell nekünk! Úgy látszik, fellélegezhetünk! Végre tényeket
kapunk a sok bizonytalan megjegyzés után. Bele is lapozok egy
másik könyvbe, E. Peter Volpe könyvébe:2
„Aligha vitatható az a tény, hogy az evolúció - mint esemény -
valóban végbement.”
Két sorral lejjebb viszont ezt olvasom:
„Gyakran kétségbe vonják az evolúció igaz voltát...”
Különös! Hát ha valami tény, akkor az reprodukálható, kísér­
letileg bizonyítható, mindenki számára ellenőrizhető. Hogyan
vonhatják akkor kétségbe? Csak nem valami bizonytalanság vár
itt is ránk? Vajon a gyakorlat próbája rendelkezésünkre áll-e?
Nézzünk csak tüzetesebben utána! Kovács Péter így vázolja
a helyzetet:
„Egy tudományág eredményeinek hitelét, hipotéziseinek
megalapozottságát nagymértékben növelik a kellő gondosság­
gal megtervezett és elvégzett kísérletek. Pontos kísérleti mun­
kák nélküli spekulációk már sok hamis megállapításhoz vezet­
tek. Sajnos, vannak olyan tudományágak, ahol a téma termé­
szetéből adódóan nincs lehetőség minden oldalról kísérleti
eredményekkel alátámasztani a hipotéziseket. Ebbe a kategóri­
ába tartozik az evolúció kutatása is” .3
Kezdeti lelkesültségünk kezd csorbát szenvedni. Vizsgáljuk
meg, hogy mire juthatunk?
Mi is az evolúció? Ha használunk egy fogalmat, illő megmon­
dani, hogy mit is értünk rajta. (Elnézést a néhol előforduló szak-

1 Farkas Henrik: K ataklizm ák és m ás b io ló g ia i téve lyg ése k. Natura, Bp., 1984.210.

és 206. o.
2 E. Peter Volpe: E v o lú ció . Gondolat, Bp., 1977.10. o.
3 Kovács Péter: A filo g e n e tik a i ö s s z e fü g g é s e k feltárása. Természet Világa, 1983/8.
356. o.

196
kifejezésekért, melyek bizonyos mértékig elkerülhetetlenek.
A középiskolás biológiai ismereteinkkel azért sikeresen megbir­
kózhatunk velük.)
Mindenekelőtt azt tapasztalhatjuk, hogy a tudósok látják és
hangsúlyozzák a téma kiemelkedő fontosságát.
„Az evolúció ismerete... nem csak a biológus szakember
számára nélkülözhetetlen. Alapfokú megértése általános művelt­
ségünk része, hiszen ezáltal remélhetjük itt a Földön az egész
emberiség helyét megérteni, s fennmaradásunkat hosszabb
távon is biztosítani... Az evolúció ismerete hatással van jelenünk
és jövőnk formálására.”4
„Evolúciós értelmezés nélkül az egész biológia száraz adat­
halmazzá vagy legfeljebb misztikusan csodálatos összefüggé­
sekké degradálódik.”5
Az Evolúció egyetemi tankönyvében (I. kötetében) egy teljes
fejezetet szentel az evolúciós gondolat kérdésének a téma kivá­
ló szakértője, Juhász-Nagy Pál. A világos letisztázás reményé­
ben indítja gondolatait:
„A több mint százhúsz éve áradó művek légiója, a könyvek
százai, a cikkek ezrei a köztudatba préselték ugyan az evolúciós
gondolat vázlatát, de a maguk közömbösítő hatásával el is terel­
ték a figyelmet egy fontos igazságról... Arról, hogy az evolúciós
gondolat ma is szakadatlanul változik... Sok kérdés - úgy-ahogy-
tisztázott, de sok csak részlegesen vagy éppen sehogyan sem.”6
„Hogy is beszélhetnénk lezártságról ott, ahol épp az egyik,
legfontosabbnak tartott alapmechanizmus, a természetes
szelekció szerepének kérdésében a vita ma ádázabb, mint

4E vo lú c ió . I. kötet. Szerk.: Vida Gábor. Az e v o lú c ió g e n e tik a i a la p ja i. Natura, Bp.,

1981.5. o.
5 E vo lú c ió . V. kötet. Szerk.: Vida Gábor. A z e v o lú c ió k u ta tá s p e rs p e k tív á i. Natura,
Bp., 1985. 53.0.
6 E vo lú ció . I. kötet, 7. o.

197
Egy modern mítosz: az evolúciú

valaha?... Azt hisszük, hogy - éppen Darwint követve, aki saját

életművével kapcsolatban ezerszer hangsúlyozza: mindez felté­
telezés, hipotézis - akkor gondolkozunk helyesen, ha mai tudá­
sunkat is csupán a jövő »még jobb munkahipotézised felé
vezető út egy stációjának tekintjük.”78
Itt egy pillanatra álljunk meg! Úgy tűnik, hogy Farkas Henrik
- egyébként sok szempontból kitűnő könyvében - az ismeret-
terjesztő irodalom annyiszor kísértő csapdájába esett. Az elha­
markodott következtetés és a megalapozatlan „végeredmény”
hitelesítésének hibájába. Hogy megnyerje olvasóit gondolatai­
nak, sommás ítéletével kétségbevonhatatlan ténynek állít be egy
küszködő, vajúdó hipotéziscsaládot-az evolúció elméletét. Tisz­
teljük véleményét, de természetesen az egyéni vélekedéseken
túl számunkra most az a fontos, hogy mennyit közvetít az „igaz­
ság kvarcszemcsillogásá”-ból°, és nem elégedhetünk meg egyé­
ni, szubjektív „végeredményekkel” . Értelmünk arra kötelez, hogy
értelemszerűen használjuk egyik legnagyobb kincsünket: a gon­
dolkodási képességünket! Azt láthatjuk, hogy az „ezerszeresen
bizonyított tények” emelvényéről - E. Peter Volpe „lépcsőjén” és
Kovács Péter kitételén keresztül - leszáll a munkahipotézis szint­
jére az evolúciós elmélet. Ez a tény nem tölt el maradéktalan
örömmel. Veszélybe kerülhetnek választ váró kérdéseink!
De térjünk vissza kiindulásunkhoz! Mit is jelent valójában az
evolúció? Juhász-Nagy Pál tanulmánya végén ezt írja:
„Eddig nem törekedtem a biológiai evolúció fogalmának
meghatározására. Ezt a kellemetlen feladatot azonban - noha
nagyon sok könnyítéssel, kompromisszummal enyhítve -
e bevezető fejezetnek vállalnia kell. A nehézségek korántsem

7 Uo. 8. o.
8S ík S á n d o r ö s s z e g y ű jtö tt versei. Szent István Társulat, Bp.,1976. B ö lc s e k c. vers,
356. o.

198
 lebecsülendők. Simpson, aki egy egész könyvet (1949) szánt az
evolúció jelentésének elemzésére, jórészt terjengős és ellent­
mondó fejtegetésekbe merül. Túl körülményes és korántsem
egyértelmű a legtöbb modern kézikönyv, tankönyv definíció­
kísérlete is. A nehézségek - mint eddig is szinte mindig - ezúttal
is Darwinig mennek vissza. »A fajok eredete« - már a részben
félrevezető címnél, ambivalens (kétértelmű) tárgybeli beállított­
ságánál fogva is - roppant ingadozó: az evolúció egyes okos­
kodásokban valóban azonosul a speciációval (faj képződ és);
másutt viszont sokkal több vagy éppen jóval kevesebb ennél...
Anélkül, hogy a posztdarwini (Darwin utáni) definíciókísérletek
százainak elemzésébe... belebonyolódnánk, megállapítható,
hogy a megfogalmazások zöme bizonyos pontokon túlságosan
specifikál, más pontokon viszont túlságosan is sokat enged
meg.”9
A szerző ezek után sem vállalkozik a meghatározásra, hanem
másoktól idéz - véleménye szerint elégtelen kísérleteket. így pél­
dául Wright megfogalmazását, majd Dobzhansky próbálkozását:
„Az evolúció a populáció genetikai transzformációja.”
„Az evolúció a populáció genetikai összetételében beálló vál­
tozás.”
Majd ezeket árnyaló fejtegetésekbe kezd, melyeket, ha köz­
vetíteném, sem jutnánk közelebb a megoldáshoz.
Többek között azért is problematikusak az ilyen és efféle meg­
fogalmazások, mert az evolúciót egyébként tudatosan tagadók
is elfogadnák ezeket a meghatározásokat, hisz ki vonná kétség­
be, hogy történnek genetikai változások a populációkban. Nem
beszélnek viszont arról, ami a mi szempontunkból is nagy jelen­
tőségű: az élet kialakulásáról, az élővilág mai arculatáról. Bár­

91. m. 19. o.

199
Egy modern mítosz: az evolúció

mely teremtést valló tudós, aki ugyan az evolúciót elutasítja (mert

ilyen is van!), elfogadná pl. a következő meghatározást:
„Az evolúció az az elmélet, mely szerint az állatok és növé­
nyek az egymást követő nemzedékek folyamán fokozatos válto­
zásokon estek és esnek át, és az élőlények szüntelen változá­
soknak vannak kitéve.” 10
Ez a megfogalmazás letompítja az evolúció igazi állításait,
mert valójában a „leszármazás” 11 is idetartozik. Kicsit vulgárisán,
de mégis hűen tükrözi a köztudat és a tudományos közvélemény
általános állásfoglalását - hisz a mi keresési szempontunkra is
reagál - az idegen szavak szótára:
„A magasabb rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból
való kifejlődése, fokozatos átalakulása.”12
Még hozzátehetnénk, hogy élőre és élettelenre nézve egy­
aránt. A világ kialakulásáról szóló elképzelések szerint az élette­
len anyag is „mozog” , „fejlődik”, bonyolódik. Az evolúció szerint
az élettelenből élő lesz (biogenezis), és az élő egysejtűtől az
emberig fokozatos átalakulás, egymásból való „kifejlődés” tör­
ténik.
Mindenesetre egy pontos, mindenki számára elfogadható
meghatározás még várat magára.
Tovább bonyolítja a képet, hogy hangzatos, újabb és újabb
„megközelítések” jelszava alatt félreinformálások és manipulá­
ciók rejtőznek. Erre hívja fel figyelmünket a „Mai evolúcióképek
kavargása” című fejezetben, az Evolúció V. kötetében Molnár
István és Vida Gábor:

10 Frank Lewis Marsch: S tu d ie s in c re a tio n is m . Rewiew and Héráid Pub. Assn.,

Washington, 1950., 112.0.
11 E vo lú c ió . I. kötet, 5. o.
12 Id e g e n sza va k és k ife je z é s e k szótára. Szerk.: Bakos Ferenc. 237. o. E v o lú c ió
címszó alatt

200
 „Egy elmélet jelentőségét könnyen fokozhatjuk, ha a felülete­
sen tájékozott publikum előtt a korábbi részleteket torzított for­
mában és ezáltal könnyen cáfolható formában mutatjuk be, s ezt
állítjuk szembe az ’új hipotézissel’.”13
Majd így folytatják:
„A tudományok története mindenkor rivalizáló meggyőződé­
sek arénája volt. Ma sincs másképp...” 14
Hát ma sincs másképp?! Itt már mélységesen elszomorod­
hatunk. Ez a körkép, és ez a szakemberek véleménye. Hol van­
nak a hőn óhajtott fogódzók, a biztos eredmények, a tényekre
épülő közös megegyezések? Sajnos úgy látszik, nincsenek.
E megállapítások után az idézett tanulmányban kérdések so­
rozata indul meg tetemes mennyiségben, és ahelyett, hogy eze­
ket felsorolnánk és megválaszolatlan mivoltukra rámutatnánk,
hallgassuk meg összegző megállapításukat:
„E rengeteg kérdés láttán nem is csodálkozhatunk azon,
hogy egyesek a neodarwini evolúciós elmélet alapállásának
érvényességét is megkérdőjelezték, hogy a szaporodás, az örök­
lődés és a variáció szükséges és elégséges a földi evolúció
értelmezésére.”15
Ezek a kemény kritikai megfogalmazások azért nem gátol­
nak meg bennünket abban, hogy nyomába eredjünk az evolú­
ció kulcskérdéseinek, ha nem is várhatjuk, hogy „ezerszámra”
találunk majd bizonyítékokat. Megelégszünk kevesebbel is. Hát­
ha vár ránk néhány jól megalapozott, biztos tény, amelyek meg­
erősíthetik az eddigi idézetek által alaposan megtépázott elmé­
letek tekintélyét.

13E vo lú c ió . V. kötet, 53. o.

14 Uo. 56. o.
15 Uo. 56. o.

201
Egv miderii mítosz: az evslúeiá

A kérdés azonban - melyet az eddigiek is szinte diktálnak -

az, ha ennyire problematikus az evolúció, akkor mi a magyará­
zata annak, hogy olyan hatalmas ereje van a köztudatban, a tu­
dományos világban, egyáltalán az életünkben? Frangois Jacob az
ember alapvető természetében véli megtalálni a választ. A 18-19.
századig általában isteni eredetűnek tartották a mindenséget,
az embert, az életet, a természetet. Az empirizmus és a raciona­
lizmus ezt „törvény erejével” kizárta mint nem értelmi elemet és
mint az emberhez nem méltó menekülést a „valóság” elől. He­
lyette átfogó magyarázatot keresett és talált is, mintegy „új mito­
lógiát” , „faragott képet” készített a már számára nem érvényes,
elfogadhatatlan addigi helyett.
„A tudományos elméletek között az evolúció elméletének
különleges helyzete van, nemcsak azért, mert egyes tételeit ne­
héz közvetlenül ellenőrizni, s ezáltal lehetőséget nyújt az eltérő
értelmezések számára is, hanem azért is, mert átfogó magyará­
zatot ad az élővilág történetére és jelenlegi állapotára. Ebben
az értelemben az evolúció elmélete gyakran a mítoszokéhoz
hasonló rangra emelkedik - azaz egy olyan történet rangjára,
amely elmondja az élővilág eredetét, megmagyarázza értelmét
és célját, valamint az ember benne elfoglalt helyét. Mint már elő­
zőleg kifejtettem, úgy látszik, minden kultúrának, minden társa­
dalomnak szüksége van mítoszokra, köztük kozmológiai míto­
szokra is. Könnyen lehetséges, hogy ezek a mítoszok hozzájá­
rulnak egy embercsoport kohéziójához, mivel a közös eredetbe
és származásba vetett közös hit összekötő kapcsát nyújtják tag­
jainak.”16

16 Frangois Jacob: A le h e ts é g e s és a té n y le g e s v a ló sá g . Európa, Bp., 1986.,

47-48. o.

202
 **?«>«fc* tWSjljSí)i»Jt>. hti *»*■».

Jeszenszky Ferenc
Teremtés vagy evolúció?
Ml AZ EVOLÚCIÓ?

Az evolúció az az elképzelés, amely szerint - kissé leegyszerű­

sítve - az élő anyag az élettelen anyagból, az élőlények egyes
fajai pedig átalakulás (transzformáció) révén más fajokból szár­
maznak, mégpedig a ma is érvényes természeti törvények hatá­
sára.
Ami az egyik fajnak a másikból való kialakulását illeti, általá­
ban azt szokták mondani, hogy a magasabb rendű fajok az ala­
csonyabb rendűekből, tehát a többsejtűek az egysejtűekből,
a gerincesek a gerinctelenekből, a kétéltűek a halakból, a hüllők
a kétéltűekből, a madarak és az emlősök a hüllőkből „fejlődtek
ki” . Ha ezt szemléletesen magunk elé képzeljük, azt kell feltéte­
leznünk, hogy az embernek emlősállat ősei, az emlősöknek
hüllő ősei voltak, és így tovább.

VOLT-E EVOLÚCIÓ?

Amikor azt kérdezzük, hogy volt-e evolúció, végbement-e az evo­

lúció, a természettudományos gondolkodás szempontjából dön­
tő fontosságú, hogy milyen bizonyítékok szólnak az evolúció
mellett.
Mindjárt kijelenthetjük, hogy ilyen bizonyítékok nem léteznek.
A természettudomány megfigyeléseken és megismételhető
kísérleteken alapul. Köztudomású: azt, hogy az élettelenből élő

203
Teremtés vagy evolúció?

jöjjön létre, hogy egyik faj egy másikká alakuljon át, a természet­
ben senki sem figyelte meg. Az evolucionisták szerint ez a folya­
mat a múltban játszódott le; bizonyítékai tehát legfeljebb törté­
neti bizonyítékok lehetnének. Azonban ilyen bizonyítékok sincse­
nek. Nem tekinthetjük ugyanis bizonyítéknak az egyes fajok
közötti hasonlóságot, pedig az evolucionisták az egyes fajok
közötti rokonság bizonyítékának a közöttük fellelhető hasonló­
ságot tekintik. Azonban ha két faj hasonló, legfeljebb azt mond­
hatjuk: nem eleve kizárt, hogy a hasonlóság rokonságból szár­
mazik. De a hasonlóságból rokonságra következtetni körkörös
tévokoskodás. Különösen akkor, ha ezek a hasonlóságok nem
teszik lehetővé az egyértelmű rendezést.
Az evolucionisták előszeretettel hivatkoznak a „törzsfejlődés
fájára” . Ez egy ábra, amelyre az összes létező fajt felrajzolják,
azokkal az elágazási pontokkal, ahol az egyes taxonómiai egy­
ségek (fajok, nemek, családok, törzsek stb.) elváltak egymástól.
Ezzel a „fával” azonban nagy baj van. Dacqué már az 1920-as
években rámutatott arra, hogy a „fa” nem egyértelmű. Ha ugyan­
is a csontrendszer vélelmezett fejlődése alapján rajzoljuk fel, más
„fát” kapunk, mintha az érrendszer vélelmezett fejlődése alap­
ján. De azóta újabb lehetséges „fák” gondolata merült fel. Az elő­
zőtől eltérő „fát” kapunk például, ha a biokémiai szempontokat
vesszük figyelembe. Az egymásnak ellentmondó és így egymást
kizáró „fák” ezért az evolúciónak nem bizonyítékai, hanem
- ellenkezőleg - cáfolatai.
(Félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy meg kell
különböztetnünk az úgynevezett mikroevolúciót a makroevo-
lúciótól. Az evolúció védelmezői általában az úgynevezett
mikroevolúcióra szoktak hivatkozni. Ez azt jelenti, hogy bizonyos
körülmények között egyes fajokon belül különböző változatok
alakulhatnak ki, sőt egyes változatok önálló fajokká szigetelőd-
hetnek el. Azt valóban senki sem tagadja, hogy a fajok kisebb

204
átalakulásai, sőt akár egymástól való elszigetelődései is bekö­
vetkezhetnek. Ez azonban sohasem vezet lényeges átalakulá­
sokhoz, és abból a tényből, hogy például a pintyeknek esetleg
különböző formájú és nagyságú csőrrel rendelkező változatai
alakulhatnak ki, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy
hasonlóképpen a hüllők emlősökké alakulhatnak át. Ez volna
ugyanis a makroevolúció. Amikor tehát az evolucionisták
mikroevolúciós példákra hivatkozva a makroevolúciót igyekez­
nek bizonygatni, logikailag meg nem engedett általánosítást
végeznek. Kis változások lehetségesek, de ezek nem veszélyez­
tethetik az élőlények életképességét. A mikroevolúció ilyen vál­
tozásokat vesz tekintetbe. A makroevolúció során azonban olyan
élőlényeket kell feltételezni, amelyek mindkét faj vonásait viselik,
tehát például egyszerre vannak elsorvadó kopoltyúi és keletkező
tüdői. Az ilyen szörnyszülött azonban életképtelen lenne.)
A paleontológiái (őslénytani) leletek sem támasztják alá az
evolúcióelméletet. A paleontológiái kövületek csak elhatárolódott
fajokról számolnak be, átmeneti formákról nem tudnak, még ha
napjainkban egyes fajokat ilyen átmeneti formának próbálnak is
kikiáltani.

SZEMÉLYES TAPASZTALATOK

Legyen szabad most felidéznem néhány személyes tapasztala­

tomat. Az evolúcióelmélettel több, mint ötven évvel ezelőtt, ötö­
dik gimnazista koromban ismerkedtem meg. (Akkor még min­
den gimnázium nyolcosztályos volt.) Biológiatanárunk tényként
tárta elénk az evolúciót. Hivatkozott a különböző fajok közötti
kisebb-nagyobb hasonlóságokra, és ebből azt a következtetést
vonta le, hogy egyik fajnak a másikból kellett kialakulnia. Termé­
szetesen én nem kételkedtem abban, amit tanárom mondott,

205
Teremtés vagy evolúció?

azonban az egész folyamatot nem tudtam elképzelni. Nem tud­

tam elképzelni, hogy egyik faj hogyan alakulhatott át a másikká.
A halak uszonya hogyan alakult át lábbá? Milyen fázisokon
keresztül? A kopoltyúhoz kötött légzésük pedig tüdőhöz kötött
légzéssé? A hüllőknek hogyan nőttek szárnyai? A hidegvérű
állatok hogyan alakultak át melegvérűvé? A szokásos semmit­
mondó választ kaptam. Véletlenszerű apró változások halmozód­
tak fel, amelyek átörökítve megváltoztatták a fajt.
Ebben két gyenge pontot találtam. Egyrészt semmi sem bi­
zonyítja, hogy az apró változások felhalmozódása valóban létre­
hozhatja azokat a bonyolult különbségeket, amelyek az egyes
fajok között fennállnak. Másrészt - tekintve az élőlények rendkí­
vüli bonyolultságát - ezeket csak olyan nagyszámú változás
feltételezésével lehetne megmagyarázni, ami matematikailag tel­
jesen valószínűtlen. Ahhoz, hogy a ma létező - és mindig élet­
képes - fajok ily módon létrejöjjenek, folyamatosan az élet-
képtelen lények elképesztő tömegének kellene létrejönnie.
Ilyenekről pedig sem a jelen tapasztalata, sem a paleontológiái
leletanyag nem tanúskodik.
Mindemellett nem kaptam választ arra, hogy ezeknek a válto­
zásoknak mi a mechanizmusa. Nyilvánvaló, hogy az átörökítő
anyagnak kellett megváltoznia, hiszen ha csak maga az élőlény
változik meg, az nem öröklődik át. A valamelyik végtagját elve­
szített állat utódai csonkítatlan végtagokkal születnek.
Nézzük azonban az átörökítő anyag megváltozásának kérdé­
sét. Valóban ismerünk olyan példákat, amikor az átörökítő anyag
megváltozik. De ez a tapasztalat szerint minden esetben káros
következményekkel jár. Tudjuk, hogy radioaktív sugárzás hatá­
sára az átörökítő anyag megváltozik: úgynevezett mutációk, és
ezek következtében sohasem látott élőlények jönnek létre. Ezek
azonban rendkívül csökkent életképességű szörnyszülöttek. Az
eredeti átörökítő anyagban a radioaktív sugárzás roncsolásokat

206
 hoz létre, ezek következményei a torz utódok. Egyetlen olyan
esetet sem ismerünk, amikor radioaktív sugárzás hatására vala­
mi biológiailag új, értékesebb jött volna létre. Az ötlábú borjú
efféle mutáció. De tudjuk, hogy az ötlábú borjú - többletlába
ellenére - nem fut gyorsabban a négylábúnál, és a kétfejű sem
okosabb az egyfejűnél. Egyébként is: az ötlábú borjú ötödik lába
nagyon hasonlít a többi négyhez; szabályos borjúláb az. Legfel­
jebb (mivel rossz helyen van, például az állat nyakán) semmire
sem használható, sőt esetleg az állat normális életvitelét zavarja,
de semmiképpen sem valami új, például szárny, aminek segít­
ségével az állat repülni tudna.
Ha az evolúcióelmélet nem is bizonyítható, hipotézisként még
elfogadható lenne - feltéve, hogy kielégíti a tudományos hipoté­
zis feltételeit. Ez azt jelenti, hogy pontos elméleti leírását adja az
egész folyamatnak, figyelembe véve az összes ismert tényt. Más,
hétköznapibb szavakkal: szerettem volna magam előtt látni az
élet történetének filmjét, ahogyan az élettelen anyagokból az élet,
az után a sok faj kialakult. Ezt a filmet a biológia tudománya nem
tudta elém varázsolni. Arra a következtetésre kellett jutnom, hogy
az evolúció nem hogy nincs bizonyítva, de még csak tudomá­
nyos hipotézisnek sem tekinthető. Tehát nemcsak arról volt szó,
hogy a fajok átalakulását (az úgynevezett transzformációt) a ter­
mészetben nem lehet megfigyelni, de még egy olyan gondolati
kép sem áll rendelkezésünkre, amely elképzelhetővé tenné a
folyamat lezajlását.
Ötven év alatt a lényeget tekintve a helyzet semmit sem vál­
tozott. Végső soron azt a következtetést kellett levonnom, hogy
az evolúció nem természettudományos tény, nem is elmélet,
hanem költői kép, amelyet semmi sem támaszt alá, ezért nem
a tudomány, hanem a fantasztikus irodalom területére tartozik.
Az az állítás, hogy az evolúció végbement, teljesen megalapo­
zatlan.

207
Teremtés vagy evolúció?

MIÉRT NEM FOGADJÁK EL SOKAN A TEREMTÉST?

Feltehető a kérdés: Ha mindez ilyen nyilvánvaló, miért vallja

számtalan tudós, sőt miért vallja a hivatalosnak tekintett tudo­
mány a materializmust és a tőle elválaszthatatlan evolúciót?
Az evolúció az az előfeltevés, amely egyedül egyeztethető
össze a materializmussal. Akik az evolúciót - és ezen keresztül
a materializmust - vallják, nem akarják elismerni Isten létét. Ha
azt feltételezzük - mint ahogyan, ha alaposan megvizsgáljuk
a kérdést, joggal tehetjük -, hogy a világot egy intelligens és
hatalmas lény teremtette, nincs többé helye a materializmusnak,
nincs többé helye annak az elképzelésnek, hogy az anyag az
elsődleges, a szellem csak az anyag teremtménye, a világnak
nincs célja, az ember pedig automóm, csak önmagának felelős­
séggel tartozó lény. Ellenkezőleg: azt kell elfogadnunk, hogy
a szellem az elsődleges, az anyag csak a szellem (Isten) teremt­
ménye, a világnak van célja, az ember pedig nem autonóm lény,
hanem felelős Teremtőjének.
Az evolúció a materializmus egyetlen menedéke, ezért
ragaszkodnak hozzá makacsul - a józan ész és a tudomány min­
den megfontolása ellenére - a materialisták. Ebből persze nem
következik az, hogy minden evolucionista feltétlenül materialista
vagy ateista. Az azonban biztos, hogy minden ateista evolucio­
nista. És ebből válik nyilvánvalóvá, hogy az evolúció kérdése
manapság miért a legfontosabb világnézeti kérdés. Ez az a kriti­
kus pont, amelyen a materializmus egész eszmerendszere áll
vagy bukik.
Igen, a teremtés tagadásának és az evolúció hirdetésének
gyökerénél az ember bűnre való hajlama van. Ha az embert nem
Isten teremtette, akkor nem Isten határozza meg, hanem az
ember határozhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Nyilván­
való, hogy elméleti megfontolások nem vezetnek szükségszerűen

208
az ateizmushoz. Ez akarati döntés. Azonban sokkal kényelme­
sebb, ha valaki saját bűnre való hajlama helyett a tiszteletreméltó
tudományra hivatkozva dönt az ateizmus mellett.

AZ EVOLÚCIÓELMÉLET EREDETE

Ahhoz, hogy az evolúció elméletéről helyes képet alakítsunk ki,

szükséges, hogy egyrészt megismerkedjünk forrásaival, erede­
tével; másrészt következményeivel; végül pedig megismerked­
jünk azokkal a társadalmi erőkkel, amelyek támogatják, illetve
támadják.
A természettudományok fejlődésének kezdetén az élet és
a fajok eredetének kérdése nem volt kérdés. Akkoriban a tudo­
mány a világot Isten művének tekintette, és azt kutatta, hogy
Isten a teremtett világot milyen törvények szerint működteti.
Ebben a felfogásban mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy
a fajokat Isten külön-külön teremtette. Ezt vallotta a rendszertan
megalkotója, Linné is.
Egy-egy tudományos elmélet kidolgozása vagy módosítása
akkor válik szükségessé, ha az újonnan megismert tények tük­
rében az eddigi elmélet már nem bizonyul kielégítőnek. Az élet
és a fajok eredetének vonatkozásában ilyen tények nem merül­
tek fel. Az elméletet - vagyis az úgynevezett speciális teremtés
elméletét - akkor kellett volna módosítani, ha a tapasztalatban
olyan eseményekkel találkoztunk volna, hogy például az egyik
faj egyedeiből egy új faj egyedei származnak. Ilyen eseménye­
ket azonban senki sem tapasztalt.
Az evolúcióelmélet forrásánál tehát nem a tudomány belső
fejlődéséből fakadó tények, hanem valami egészen más, egy
ideológia állt. Ez az ideológia a materializmus volt. A materializ­
mus nem új elmélet, már az ókori görögöknél is megtaláljuk.

209
Teremtés vagy evolúció?

Azonban amikor a nyugati (görög-római) civilizáció uralkodó

világnézetévé a keresztyénség lett, a materializmus a feledés
homályába merült. A reneszánsz viszont a materializmus újjászü­
letését is magával hozta. A 17. és 18. században a materializ­
mus mind jobban megerősödött (elsősorban Franciaországban).
Ennek az ideológiának az volt a lényege, hogy a világban az
anyag az elsődleges; minden, ami lélek vagy szellem, az anyag
terméke, és a világ minden jelenségét az anyag törvényeinek
segítségével meg lehet magyarázni. A materializmus iránti igény­
nek politikai háttere volt. A materializmus a középkori (azt most
nem vizsgáljuk, jogosan-e), magát keresztyénnek való társadalmi
rend elleni lázadás ideológiája volt. Ennek következményeit
rövidesen látni fogjuk.
A materializmus számára természetesen a teremtő Isten fo­
galma elfogadhatatlan volt. Ezért meg kellett találnia a világ ki­
alakulásának „természetes”, anyagi magyarázatát. Ennek érde­
kében visszanyúltak az ókori görög elképzelésekhez. Elkezdtek
beszélni a „fejlődésről”, miszerint az élettelen anyag valahogyan
„összeállt” élő anyaggá, az élő anyagból kialakultak az egyes
fajok, és az egyszerűbb szervezetekből „kialakultak” a bonyolul­
tabbak.
Az olvasó nyilván érzi, hogy itt valami zavaros dologról van
szó. Nincs világos képünk arról, hogy ez az „összeállás” , ez a
„kialakulás” hogyan történt. Valóban, az evolúcióelmélet első
képviselői semmi határozottat, tudományosan megalapozottat
nem mondtak (tudjuk, hogy nem is mondhattak). Végül is itt nem
tudományos elméletről, hanem egy ideológiai követelményről
volt szó. Az élőnek az élettelenből kellett kialakulnia, a fajoknak
egymásból kellett kialakulniuk - egyébként a materialista világ­
nézet nem lett volna fenntartható.
A különböző evolúciós elképzelések a 18-19. században
megvoltak ugyan, azonban éppen az említett hiányosságok
miatt általános elismertségre nem tettek szert. A döntő fordulat

210
 1859-ben következett be, amikor Darwin kiadta a fajok eredeté­
vel foglalkozó művét. A korábbi bizonytalan megfogalmazások­
kal szemben Darwin arra hivatkozott, hogy ő megtalálta a fajok
átalakulásának mechanizmusát: az egyes lények véletlenszerű,
apró változásokon mennek keresztül, és ezekből a változatok­
ból a természetes kiválasztódás kiszűri a legéletrevalóbbakat. Az
évmilliókon keresztül felhalmozódó apró változások és a termé­
szetes kiválasztódás felelősek az új fajok kialakulásáért.
Azóta bebizonyosodott - erre már korábban kitértünk -, hogy
az evolúcióelmélet Darwin-féle mechanizmusa képtelen megma­
gyarázni a fajok kialakulását. Ennek ellenére általánosságban
ragaszkodnak hozzá. Ennek oka a materializmushoz való
ragaszkodás. És hogy miért ragaszkodnak a materializmushoz?
Ennek oka nem lehet más, mint az ember „nagykorúságának”
téveszméjéhez való ragaszkodás. Eszerint az ember korábban
„kiskorú” volt, aki kívülről kapta a viselkedését megszabó erköl­
csi normákat. Most azonban már „nagykorú”, akinek magának
van joga meghatároznia saját erkölcsi normáit. Természetesen
ha a világot és az embert Isten teremtette, akkor az erkölcsöt
Isten határozhatja meg. Ha viszont az ember az anyagból, az
anyagi világ törvényei szerint fejlődött ki, és az emberi szellem
képviseli a szellem legmagasabb fokát, akkor az erkölcsi nor­
mák meghatározására egyedül az ember hivatott. Látjuk: itt egy­
általán nem valamilyen természettudományos részkérdésről,
hanem az egész életünket meghatározó, legalapvetőbb kérdé­
sek egyikéről van szó.

AZ EVOLÚCSÓELMÉLET KÖVETKEZMÉNYES

Amikor Darwin műve 1859-ben megjelent, a világ meghökkentő

lelkesedéssel fogadta. Ettől kezdve az evolúcióelmélet és
a darwinizmus szinonimákká váltak. Szinte hihetetlen, hogy

211
a darwinizmus miiyen gyorsasággal vált általánosan elfogadott
elméletté, sőt világnézetté.
Következményei viszont gyászosak voltak. Ha megnézzük az
elmúlt másfélszáz év történetét, megállapíthatjuk, hogy kevés
olyan történelmi korszak volt, amelyben annyi sötét eszme gya­
korolt hatást az emberiség életére, mint ez. Csak néhányat emlí­
tünk meg közülük:
• a szabadversenyes kapitalizmus;
• a porosz militarizmus;
• a nemzeti szocializmus;
• a kommunizmus.
És megdöbbentő, hogy valamennyiük gyökerénél ott találjuk
a darwini eszméket.
1. Darwin maga a 19. század Angliájának gyermeke volt,
amelyben a szabadversenyes kapitalizmus eszméje ural­
kodott. E szerint a társadalmi haladást az egyik embernek
a másik által való kíméletlen ietiprása biztosítja. A termé­
szetes kiválasztódás Darwin-féle elképzelése ezt az esz­
mét terjesztette ki az egész élővilágra, és ugyanakkor az
élővilágban működő egyetemes törvényre hivatkozva iga­
zolta a szabadversenyes kapitalizmus embertelen gyakor­
latát.
2. Teljesen darwinista gyökere volt a porosz militarizmusnak
is. E szerint a háború kiválogatja és megsemmisíti az élet-
képtelen embereket, ezzel pedig hozzájárul ahhoz, hogy
az emberiség értékesebb elemei maradjanak fenn. A mili­
tarizmus ideológusai szerint ez volna a haladás legjobb
eszköze. így fog kialakulni a Nietzsche-íé\e Übermensch,
az emberfeletti ember.
3. A Hitler-féle nemzeti szocializmus nyíltan a darwini evolú­
cióelméletet tekintette eszmei alapjának. Az emberiségen
belül alacsonyabb és magasabb rendű rasszokat (ember­
fajtákat) különböztetett meg, és az emberiség fejlődése

272
 érdekében helyeselte az alacsonyabb rendű rasszok ki­
irtását. Ez az elképzelés teljesen ellentétes a keresztyén
és a vele teljesen összhangban lévő tudományos tanítás­
sal, miszerint az emberiség egyetlen faj, és az egyes
rasszok közötti különbségek nem meghatározóak. Nap­
jainkban is megborzadva emlékezünk a soára (a holoca­
ustra). Arról azonban nem szoktak beszélni, hogy a soa
legfontosabb eszmei alapja a darwini evolúcióelmélet volt.
Sajnálatos, hogy vannak olyan személyek, akik zsidó vol­
tuk ellenére az evolúció embertelen elméletét támogatják,
noha a jeruzsálemi rabbinátus a legélesebben ellenzi azt.
Figyelemre méltó, hogy a közelmúltban a rabbinátus
követelésére betiltották a Pepsi-Cola cég egyik reklámját,
amely a Pepsi-Colát a „fejlődés” csúcspontjaként mutatta
be. A rabbinátus azért követelte a reklám betiltását, mert
a fejlődés eszméje ellentétes a zsidó vallás tanításával.
4. Az ateista kommunizmus elvileg az evolucionizmus alap­
ján állt. Jellemző, hogy Marx A tőke című művét Darwin­
nak akarta ajánlani. Darwin csak azért hárította el ezt
a megtiszteltetést, mert társadalmilag kellemetlen lett
volna számára. (Jellemző, hogy a munkások érdekeit a
Marxnál sokkal inkább szívén viselő anarchista Kropotkin
nem tudta elfogadni a darwini, a létért való küzdelem esz­
méjét, és azon fáradozott, hogy rámutasson a természet­
ben a kölcsönös segítség szerepére.)

Az evolucionista megalapozású társadalomelmélettel áll

szemben a vallásos szemlélet, amely a felebarát segítését,
az egymás iránti szeretetet hirdeti. Ez az a szemlélet, amely
voltaképpen megfelel az emberi természetnek, és ennek is egyik
döntő szempontnak kell lennie, amikor megvizsgáljuk „a terem­
tés vagy evolúció” kérdést.

213
Teremtés vagy evolúció?

FELHÍVÁS A TUDOMÁNY MŰVELŐIHEZ

Kedves Barátaim!
Én is közétek tartozom. Megtanultam, hogy a tudomány
művelőjét milyen vonásoknak kell jellemezniük. A tények feltét­
len tiszteletének; a szigorú logikának; a kritikai szellemnek;
az elfogulatlanságnak; az őszinteségnek. Éppen ezért megdöb­
benéssel és keserűséggel fedeztem fel, hogy közületek sokan
semmibe veszik ezeket az eszményeket. Amikor kimondjátok,
hogy az evolúció tény - úgy tűnik sutba dobjátok a tények
tiszteletét, a kritikai gondolkodást, az elfogulatlanságot. Aki csak
kicsit végiggondolja a dolgokat, annak világosan látnia kell, hogy
az evolúcióelmélet bizonyítatlan, és ellentétben áll tudományo­
san igazolt tényekkel. Az evolúcióelmélet nem más, mint önké­
nyes posztulátum, amelynek rejtett célja, hogy egy ideológiát
támogasson: a természetfeletti tagadásának ideológiáját. Azt,
hogy természetfeletti van-e vagy nincs, nem lehet a priori eldön­
teni: éppen a tudományos vizsgálódásnak kell megmutatnia,
hogy vannak-e a tudománynak határai.
Barátaim, ideje volna, hogy agresszív kijelentések helyett
végiggondolnátok az evolúció mellett és ellen szóló érveket,
hogy feladnátok azt a vak hitet, hogy a világon csak materiális
tényezők vannak, és azt az önkényes felfogást, hogy ami tudo­
mányosan nem közelíthető meg, az nem létezik. Próbáljatok a
26. század tudománytörténészének bőrébe bújni, és próbáljá­
tok meg az ő szemével mérlegelni okfejtéseiteket. Térjetek vissza
a tudományos szigorúsághoz és a megismerésre, és ne kénysze-
rítsétek a tényeket a priori posztulátumok kényszerzubbonyába!

214
AZOKHOZ, AKIKET FÉLREVEZETTEK

Hölgyeim és Uraim, akik ugyan nem művelői a tudománynak,

azonban akikkel a tudomány nevében fellépő személyek elhitet­
ték, hogy a világ, amelyben élünk, bizonyosan az anyag önszer­
veződésének terméke, tudják meg, hogy Önöket becsapták.
Visszaéltek tudatlanságukkal és jóhiszeműségükkel.
Önök ezért nem felelősek, hiszen ezt a csalást csak nehezen
lehet felfedezni. Azonban azt, akit becsapnak, noha nem felelős,
veszteség éri. Amikor elolvasták a fentieket, olyan új szempon­
tokkal ismerkedtek meg, amelyek felett nem lehet közömbösen
elsiklani.
Éljenek legelemibb emberi jogukkal és kötelességükkel: gon­
dolkodjanak, és vonják le a megfelelő következtetéseket. És még
egyet. Az Önök elé tárt érveket legalább ugyanolyan elfogulat­
lansággal vizsgálják, mint az Önökbe ültetett ellentétes tanokat!

215
Függelék
j
i
 Ac- ÉRTEM
■> VgfE -----------------------------
V ^ / nm»*$ T m iiin ilt Nm ftttmsT

^ CREMO, SV1ICHAEL A.

K ulturális és tu d o m á n y o s p ro b lé m á k határterületeivel fo g la l­
kozik, fő szakterületei a p a le o a n tro p o ló g ia és a ré g é sze ttö r­
ténet. T u d o m á n y o s bestsellerré vált kö n y ve in e k kö szö n h e ­
tő e n g y a k ra n je le n ik m e g k ü lö n b ö z ő o rs z á g o k v e z e tő
te le vízió m ű so ra ib a n , tö b b a lkalom m al já rt M a g ya ro rszá g o n
is. T u d o m á n y o s ko n fe re n ciá ko n és alternatív tu d o m á n y o s
kö rö k elő tt tart e lő a dá so ka t. A B h a ktive d a n ta Intézeten belül a tu d o ­
m á n y tö rté n e t és tu d o m á n y filo z ó fia kuta tó ja , n é g y k ö n y v és szá m o s
tu d o m á n y o s ú js á g c ik k szerző je . E g ye té rt az ÉRTEM cé lkitű zé seive l,
e lőadásaival és írásaival segíti a c s o p o rt m unkáját.

DR. FARKAS FERENC

1962-ben szüle te tt G yő rb e n . A B uda p e sti M űszaki E gyetem

V e g y é s z m é rn ö k i K a rá n a k S zerves és b io ló g ia i v e g y ip a ri
szakán k a p o tt v e g yé sz ü ze m m é rn ö ki d ip lo m á t 1991-ben,
m ajd okleveles ve g yé szm é rn ö ki d ip lo m á t e szak b io ló g ia i
és élelm iszeripari ágazatán 1993-ban.
1993 és 1996 kö z ö tt elvégezte a BM E 3 éves Ph.D. ku r­
zusát (Alap és alka lm a zo tt ve g yé szm é rnö ki tu d o m á n y o k ). A cím et 2004-
ben sikeresen m egvédte.
A B uda p e sti M űszaki E g ye te m e n a b io ló g ia i ip a ro k és környezet-
védelm i b io te ch n o ló g ia területén 1985 és 1996 közö tt részt vett az oktató-
és k u ta tó m u n ká b a n a fe rm e n tá ció s c s o p o rt ta g ja ké n t. Kutatási te rü le té ­
hez ka p cso ló d ó a n két s z a b a d a lo m b a n tá rstu la jd o n o s, va la m in t szám os
p u b liká ció va l rendelkezik. 1995-ben a M a g y a r-A m e rik a i T u d o m á n yo s
A la p tá m o g a tá sá va l vé g ze tt p ro je kt keretében hat h ó n a p o t tö ltö tt ku ta ­

219
A tanulmáipk szerzőiről

tá s s a l és k u rz u s o k h a llg a tá s á v a l az A m e rik a i E g y e s ü lt Á lla m o k b a n

a C le m so n i E gyetem E n viro n m e n ta l S ystem s E n g in e e rin g tanszékén.
1996 és 1999 k ö zö tt ü ze m ve ze tő -h e lye tte ské n t és re n d sze rg a zd a ­
ké n t d o lg o z o tt az EGIS G yó g ysze rg yá r Rt. b io te c h n o ló g ia i kísérleti ü ze­
m é b e n , a kü lö n b ö z ő ere d e tű (term észetes, illetve reko m b in á n s) interfe­
ro n o k eltérő élettani hatását kutatva. E redm ényeit tö b b helyen publikálta.
1999 és 2001 közö tt a H um án O ltó a n ya g -te rm e lő és G yó g ysze rg yá r­
tó Rt. b io k é m ia ü ze m é n e k m unkatársa. F eladata az üzem term elési fe l­
a d a ta in a k fo lya m a to s átte kin té se , illetve a kü lö n b ö z ő , b io ké m ia i eljárá­
s o k k a l e lő á llíto tt vé rké szítm é n ye kke l, im m u n fe h é rjé k k e l k a p c s o la to s
p ro b lé m á k m e g o ld á sa , to v á b b á a te rm e lé ke n ysé g n ö ve léséhez s zü k­
sé g e s szakm ai háttér és fe jle szté se k biztosítása.
2001- 2 0 0 2 k ö z ö tt m ű s z a k i s z a k ta n á c s a d ó a C o m e tro n M é ré s-
te c h n ik a i és K e reskedelm i Kft.-nél.
2002- ben té m a ve ze tő az E diC on K örnye ze tvé d e lm i M érnöki Iro d á ­
nál e g y olyan kutatási p ro je k tb e n , a m e lyn e k c é lja b io ló g ia ila g nehezen,
v a g y nem b o n th a tó ko m p o n e n s e k e t ta rta lm a zó ipari szennyvizek keze­
lé sé n ek m egoldása.
Je le n le g a B onR iver Kft. ügyve ze tő igazg ató ja , az Idexx Co. a m e ri­
kai n a g yvá lla la t m ik ro b io ló g ia i vízm in ő sé g -e lle n ő rző te rm é k e it fo rg a l­
m azza.
É vek ó ta fo g la lk o z ta tja a v ilá g re n d e z e tts é g é n e k k é rd é s k ö re ,
a m e llye l b io ké m ia i te rü le te n fo g la lk o z ik b ehatóan.

HQRNYÁMSZKY BALÁZS

1977-ben s z ü le te tt S zikszón. 1995-ben é re ttsé g ize tt M isko l­

co n . F e lső fo kú ta n u lm á n ya it a B u d a p e sti M űszaki E gyetem
b io m é rn ö k szakán folytatta, s z a k d o lg o z a tá t a te jsa vb a kté ri-
u m o k e g é szsé g ü g yi fe lh a szn á lá sá ró l írta.
É rd e k lő d é s é n e k k ö z é p p o n tjá b a n az é le t e re d e té n e k
tu d o m á n y o s kérd é se i és az e vo lú c ió e lm é le t hiá n yossá g a i
állnak. C ikkei és ta n u lm á n ya i e té m a k ö rb e n tö b b e k k ö zö tt a Szkepszis
M a g a zin n y o m ta to tt és in te rn e te s v á lto za tá n je le n te k m eg, e ze kb e n
a té m á k b a n rendszeresen ta rt e lő a d á so ka t is.

220
 'w- ERTEB
t M U K iS M M Km W W

S zem élyes é rd e klő d é se az ősi hindu filo zó fia felé vezette, 2000-ben
n y e rt s ze lle m i b e a va tá st az in d ia i va isn a va (K risn a -h ívő ) tra d íc ió b a .
A B h a k tiv e d a n ta H ittu d o m á n y i F ő isko la ta n á ra , ku ta tá si és o kta tá si
te rü le te a vé d iku s vilá g ké p .
Tasi Istvánnal közösen írt kö nyvük „A term észet IQ -ja”, am ely az állati
ö sztö n ö k vizsgálatán keresztül tá rja fel az evo lú ció e lm é le t hiányosságait,
és m u ta tja be az in te llig e n s te rve ző által irányított te re m té s indiai szent­
írásokon a la p uló alternatíváját.

DR. JESZENSZKY FERENC

1 9 3 2 -b e n s z ü le te tt. E g y e te m i ta n u lm á n y a it 1 9 5 5 -b e n
fejezte be az E ötvös L o ránd T u d o m á n y e g y e te m T erm észet-
tudom ányi Karának fizikus szakán. Doktorátusi cím et 1961-ben
szerzett a kva n tu m m e c h a n ik a a x io m a tik u s fe lé p íté se tá rg y ­
Uw~-- *
kö rb ő l.
K ü lö n b ö z ő ipari ku ta tó h e ly e k e n d o lg o z o tt (Távközlési
K utatóintézet, T e lefongyár, O ptikai K u ta tó la b o ra tó riu m , E lektronikai és
V id e o to n F ejlesztési Intézet). K özben öt éven át az MTA Elm életi Fizikai
T anszéki K u ta tó cso p o rt tagja. 1971-ben m eghívták a M a g ya r T u d o m á ­
nyos A ka d é m ia K özponti H iva ta lá b a fizikus szakre fe re n sn e k. 1996-ban
az MTA Kutatásszervezési Intézetéből m ent n yu g d íjb a , főosztá lyve ze tő i
b e o sztá sb ó l. Itt kutatásszervezési fe la d a to kka l fo g la lk o z o tt.
Az evo lú ció kérdése m ár kö zé p iskolá s kora óta érdekelte, rá d ö b b e n t
arra, h o g y az evolúciós m e ch a n izm u sn a k nincs a tu d o m á n y o s m e to d i­
kát kielégítő m agyarázata. Az evo lú ció vagy te re m té s p ro b le m a tiká já t
1989 után kezdte el b e h atóan kutatni, a m iko r m ó d ja nyílt arra, ho g y h o z­
zájusson a kérdéssel fo g la lk o z ó külföldi iro d a lo m h o z. F őként a te rm o ­
d in a m ika m á so d ik fő té te lé n e k és az e vo lú ció e lm é le tn e k összeférhetet­
lenségével, vala m in t az evo lú ció s m ech a n izm u s hiányával, illetve egy
ilyen m ech a n izm u s lehetséges voltának kérdésével fo g la lkozo tt.
A z e lm ú lt é ve kben az e vo lú ció és te re m té s té m a k ö ré b ő l itthon és
kü lfö ld ö n (Lengyelország, A m e rika i E gyesült Á lla m o k) szám os elő a dá st
tartott.
Atanulmányok szerzőiről

SZABÓ ATTILA

1956-ban szü le te tt T atabányán. A z egri ta n á rké p ző fő is k o ­

lán 1981-ben b io ló g ia -ra jz szakos tanári d ip lo m á t szerzett.
Közel 25 éve tanít rajzot és m űvészettö rté n e te t. M u n ká ­
já t az egri fő is k o la g ya ko rló isko lá já b a n kezdte, m ajd a g y ő ­
ri és p a n n o n h a lm i B encés G im n á ziu m b a n , a R ichter Já nos
Z e n e m ű v é s z e ti S z a k k ö z é p is k o lá b a n , a G yő ri B a le tt és
V izuális S za kkö zé p isko lá b a n , a Kálvária úti Ének-Zenei Á ltalános Iskolá­
ban fo lyta tta . M á so d ik d ip lo m á já t a S ola S c rip tu ra L e lké szké p ző és
T e o ló g ia i F őiskolán 1993-ban szerezte m eg, ahol ezt követően a B iblia
és a ké p ző m ű vé sze t tá rg y elő a dó ja .
Lassan húsz éve já rja az o rszágot, e lő a dá so ka t, vetítéseket, b e szé l­
g e té se ke t tartva a Biblia, a m űvészet, a te re m té s és e vo lú ció , a te rm é ­
szet és az e g é szséges é le tm ó d tá rg y k ö rö k rő l. A zt a g a zd a g sá g o t, am it
ha llg a tó iva l, diákjaival kö zö se n felfedezett, k ü lö n b ö z ő képes a lb u m o k ­
ban, osztályfőnöki o lva só kön yvb e n és m űvészettörténeti ta n kö n yve kb e n
fo g la lta össze.
Rajz sza ko ské n t n e m c s a k m űvé sze ttö rté n e tte l fo g la lko zik, hanem
fe st is. A kva re llje ib ő l az o rszá g b a n sokfelé re n d e ze tt kiállításokat.
B io ló g ia sza ko ské n t ré g ó ta kutatja a te re m té s és e vo lú ció ké rd é s­
körét. E té m á b a n készü lő kö n yvé b ő l való k a k ia d vá n yu n kb a n m e g je ­
le n te te tt fejezetek.

Eddig megjelent könyvei:

A z Ó s zö ve tség a m űv é s z e te k b e n . Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1991.
M űv é s z e ttö rté n e t v á z la to k ba n a k e z d e te k tő l n a p ja in k ig . Veritas, Győr, 1995.
(tanulási segédlet)
M űv é s z e ttö rté n e t k é p e k b e n a k e z d e te k tő l n a p ja in k ig . AKG Kiadó, Budapest,
1996. (tanulási segédlet)
M ű v é s z e ttö rté n e t tanm enet. Veritas, Győr, 1997.
Palatia
L é tk é rd é s e k , e m b e ri k a p c s o la to k a B ib lia és a m ű v é s z e te k tükré b e n .
Kiadó, Győr, 1994. Majd a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Inté­
zet, Győr, 1996. (tanulási segédlet), a Pedagógus Szakma Megújítása
projekt díjnyertes pályaműve
Jé z u s K risztus é le te a m űv é s z e te k b e n . Bibliaiskolák Közössége, Budapest,
1997.
T erm észet és e m b e r a B ib lia és k ö lté s z e t tü kré b e n . ENSA Kft., Győr, 1993.
 X - ------—
->
X
ÉRTEM---------------
-
— —
ismatis Tissm m ít M88«ftesö?as?

Társszerző: A v iz u á lis k u ltú ra ta n tá rg y 1 -1 0 . o s z tá ly o s ta n terve . Vizuális

Pedagógiai Műhely, Győr, 1997.
Társszerző: A vizu á lis k u ltú ra tanterve, te m a tik u s ta n m e n e te . Tanítói-tanári
segédlet, 1-10. osztály, Vizuális Pedagógiai Műhely, Győr, 1997-1998.
A 9-10 o. még kéziratban.

Előkészületben:
Vak v é le tle n vagy é rte lm e s te rve ze ttsé g ?
A B ib lia és a k é p z ő m ű v é s z e t - M i a s z é p s é g ? K i a s z é p ? Főiskolai jegyzet.
H o g y a n é ljü n k e g é s z s é g e s e n ? A z e g é s z s é g e s é le tm ó d n y o lc a la p e lve

DR. SZENTPÉTERY PÉTER

1956-ban szü le te tt B ud a p e ste n . A B u d a p e sti E van g é liku s

T e o ló g ia i A ka d é m iá n 1980-ban végzett. 1 9 8 0 -8 9 kö zö tt az
E va ngélikus E g yház K ülügyi O sztályán d o lg o z o tt, em e lle tt
lelkészi szo lg á la to t vé g ze tt S zente n d ré n és É rden. Ez után
a n é m e to rszá g i T ü b in g e n b e n vo lt ö sztöndíjas.
1990 ó ta ta n ít a b u d a p e sti E v a n g é lik u s H ittu d o m á n y i
E g yetem en, je le n le g ö ku m e n ik á t és vallástörténetet.
1993-ban n yú jto tta be d o kto ri d issze rtá ció já t a rról, h o g y az Ú jszö ­
ve tsé g Jé zu s fe ltá m a d á sá ró l való b e szá m o ló já t, ta n ítá sá t d ö n tő e n k é t­
sé g b e lehet-e vo n n i filo zó fia i, term észet- és tö rté n e ttu d o m á n y i é rve k­
kel. A B ib liá é k ö zp o n ti m o n d a n iva ló já b ó l kiindulva, 1991 óta fo g la lk o z ik
intenzíven a te re m té s kérdéseivel.
T ö b b e lő a dá st ta rto tt és ta n u lm á n y t írt a te re m té s és e vo lú ció té m á ­
já b a n.

TASS ISTVÁN

1970-ben született E gerben. E gyetem i ta n u lm á n ya it az ELTE

BTK K ulturális a n tro p o ló g ia szakán vég e zte . Kutatási te rü ­
letei: a h in d u izm u s irányzatai; ö ssze h a so n lító vallástörténet;
a m o d e rn tu d o m á n y kultu rá lis hatásai.
1992 óta az ősi indiai vaisnava (Krisna-hívő) tradíció köve­
tője, beava tá si neve Isvara K risna dász. 1996 óta e vallás

223
Atanulmányok szerzőiről

ava to tt lelkésze, a M a g ya ro rszá g i K risna-tudatú H ívők K özö ssé g é n e k

ta g ja . A B ha ktive d a n ta H ittu d o m á n yi F ő isko la tanára, az intézm ényen
belül tö b b e k kö zö tt a m o d e rn tu d o m á n y, illetve az ősi indiai vé d iku s
írá so k ö ssze h a so n lító e lem zésével fo g la lk o z ik tö b b fé le tu d o m á n y te rü ­
leten. A Szkepszis h o n la p (w w w .szke p szis.h u ) főszerke sztő je .

DR. TÓTH TIBOR

1 9 4 2 -b e n s z ü le te tt B u d a p e s te n . E g y e te m i ta n u lm á n y a it
a m isko lci N ehézipari M űszaki E g ye te m e n (NME) végezte,
ahol 1966-ban kitüntetéses g é p é szm é rn ö ki o kle ve le t szer­
zett.
1 9 8 5 -ig a G é p ip a ri T e c h n o ló g ia i In té z e t m is k o lc i és
bud a p e sti ku ta tó h e lye in d o lg o z o tt ku ta tó m é rn ö kké n t, tu d o ­
m á n yo s m u n ka tá rské n t, fő m u n ka tá rské n t, m ajd tu d o m á n y o s ta n á c s ­
a d ó ké n t.
1969-ben a g é p g y á rtá s -te c h n o ló g ia és a m űszaki m e ch a n ika egyik
határterületi tém ájából „S u m m a cum la u d e ” egye te m i dokto ri cím et szer­
zett. 1979-ben a szá m ító g é p e s te c h n o ló g ia i fo lya m a tte rve zé s o p tim a li­
zálási fe la d a ta in a k te rü le té n védte m eg k a n d id á tu si értekezését.
1985-től az NME d o ce n se , 1989-től a n é g y ta n szé kb ő l újo n na n szer­
v e z ő d ö tt Inform atikai Intézet igazgatója.
1989- ben védte m eg aka d é m ia i d o kto ri é rte ke zé sé t „A u to m a tizá lt
m ű sza ki tervezés a g é p g y á rtá s -te c h n o ló g iá b a n ” cím m el.
1990- ben nevezték ki e g ye te m i tanárrá, 1995 ó ta az a kko r alap íto tt
A lka lm a z o tt Inform atikai T a n szé k vezetője. 2002 ó ta a H atvány Jó zse f
Inform atikai T u d o m á n yo k D oktori Iskola elnöke. A M a g ya r A kkre d itá ciós
B izo ttsá g (MAB) Inform atikai tu d o m á n y o k b izo ttsá g á n a k ta g ja (2001-
tő l), S zéchenyi Professzori Ö sztöndíjas (1 9 9 7 -2 0 0 0 ). A z „M TA levelező
ta g ja ” cím re ajá n lo ttá k 1997-ben. Je le n le g is a m isko lci egyetem In fo r­
m a tika i Intézetének ig a zg a tó professzora, tanszé kve ze tő je .
1990-ben csa tla k o zo tt e g y bibliai a la p o ko n á lló n e o p ro te stá n s g y ü ­
lekezethez. A te rm é s z e ttu d o m á n y o k és a hit h atárterületén fe lm e rü lő
s ú ly o s k é rd é s e k e g y re e rő te lje s e b b e n fo rd íto ttá k é rd e k lő d é s é t az
e vo lú c ió e lm é le t tu d o m á n y o s alapú kritiká ja felé. A z e lm ú lt közel 15 év-

224
 !>r>
sí**.
ÉRTEM
MtKMt nnuunli * * # * » * » •«

ben tö b b száz, fő le g a n g o l n ye lvű cikke t, m o n o g rá fiá t d o lg o z o tt fel

a té m a k ö rb e n , e g ye te m e ke n , fő is k o lá k o n és e g y é b in té zm é n ye kb e n
szám os, na g y é rd e klő d é sse l kísért elő a dá st tartott.
1 9 9 4 -b e n ré szt v e tt a C re a tio n S cie n c e III. V ilá g k o n g re s s z u s á n
(P ittsburgh, USA). A M a g ya r T u d o m á n y 1998/5. szám á b a n m e g je le n t
Tudom ány, hit, világm agyarázat cím ű cikke n e m csa k M agyaro rszá g o n ,
de kü lfö ld ö n is nagy fe ltű n é st keltett, és áttö rt a tu d o m á n y o s kö rö kb e n
e gy olya n falat, am ely k o rá b b a n m inden nem m ate ria lista m e g kö ze lí­
té s t m é rle g e lé s n é lk ü li e lu ta s ítá s ra ítélt. A d o lg o z a t m e g je le n é s é t
hosszas be lső vita után két, n e m zetközi te kin té lyű m a g y a r tu d ó s, H e lle r
Á g n e s és Vámos T ibor a k a d é m ik u s o k sze m élyes és nyílt tá m o g a tá sa
te tte lehetővé, e lism e rve az in te llig e n s te re m té s a lte rn a tívá já n a k lét-
jo g o s u lts á g á t.

225
*
 Válogatás az ÉRTEI tagjainál
piiiÉ dis m m

Hornyánszky B a lá zs -T a s i István: A természet IQ-ja.

Kornétás Kiadó, Budapest, 2002.
Jeszenszky Ferenc: Az evolúció a termodinamika és az
informatika fényében. Sola Scriptura, 2002/2. 32-36. o.
Jeszenszky Ferenc: Tudományos elmélet-e az evolúció?
Magyar Tudomány, 1998., 9. sz., 1061-1064. o.
Szabó Attila: Teremtés vagy evolúció. A véletlenről. Jó Hír,
Budapest, 1990. 2. szám
Szentpétery Péter: „Hol v o l t á l m i é r t nem fogadom el az
evolúciót? Iskolakultúra, 1996/10. 102-110. o.
Szentpétery Péter: „Alkotásainak értelmes vizsgálata”. Teo­
lógiáról és természettudományról - némileg másképp.
Theologiai Szemle - A Magyarországi Egyházak Ökume­
nikus Tanácsának negyedévi folyóirata, 2001/2. 76-84. o.
Szentpétery Péter: A természet IQ-ja. Lehet-e egy Krisna-hívő
- vagy bárki - darwinista? Theologiai Szemle, 2002/4.420-
427. o.
Tasi István: Ahol megáll a tudomány. Lál Kiadó, Somogy-
vámos, 1999.
Tasi István (szerk.): Darwin alkonya? Tattva folyóirat, Buda­
pest, 1999.
Tasi István (szerk.): Szkepszis. A tudományos kételyek
magazinja. Budapest, 2001.

227
Függelék - Egyéb kényvek és tanulmányok

Egyéb könyvek és tanulmányok

az intelligens tervezettség témájában
Don Batten (szerk.): Kérdések a kezdethez. A teremtés logi­
kája. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2003.
MichaeS J. Behe: Darwin fekete doboza. Harmat, Budapest,
2002 .
W. L. Bradley - R. L Olsen - C. B. Tfiaxton: Az élet erede­
tének rejtélye. Harmat Kiadó, Budapest, 1998.
Michael A. Cremo: Az emberi faj rejtélyes eredete. Védikus
Bölcselettudományi Szabadegyetem, Budapest, 1997.
Werner Gitt - K. H. Vanheiden: Ha az állatok beszélni tudná­
nak. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1991.
Werner Gitt: Kezdetben volt az információ. Evangéliumi
Kiadó, Budapest, 1998.
Werner Gitt: Logosz vagy káosz? Evangéliumi Kiadó, Buda­
pest
Henry M. Morris: Kreacionizmus. A teremtéselmélet. Keresz­
tyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2000.
Wiliem Ouweneel: Teremtés vagy evolúció? Primo Kiadó,
Budapest, 1999.
Ariéi A. Roth: Gyökereink. Advent Kiadó, 2003
Siku Andrea: Inverz evolúció. Tejút Bt., Budapest, 1997.
Tóth Gábor (szerk.): Darwin majmot csinált belőlünk?
Gauranga Media, Budapest, 1999.
Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat. In: Magyar
Tudomány, 1998/5. 602-617. o.

228
Behe, Michael. Darwin’s Black Box: The Biochem ical
Challenge to Evolution. New York: The Free Press, 1996.
Broom, Neil. How Blind is the Watchmaker? Downers Grove,
IL: InterVarsity Press, 2001.
Carlson, Richard F., editor. Science and Christianity: Four
Views. InterVarsity Press, 2000.
Dembski, William, editor. Mere Creation: Science, Faith, and
Intelligent Design. Downers Grove, IL: InterVarsity Press,
1998.
Dembski, William and Kushiner, James, editors. Signs of
Intelligence: Understanding Inteti igent Design. Grand
Rapids, Ml: Brazos Press, 2001.
Dembski, William. Intelligent Design: The Bridge Between
Science and Theology. Downers Grove, IL: InterVarsity
Press, 1999.
Dembski, William. No Free Lunch: Why Specified Complexity
Cannotbe Purchased Without Intelligence. New York: Free
Press, 2001.
Denton, Michael. Evolution: A Theory in Crisis. Bethesda
Maryland: Adler and Adler, 1986.
Denton, Michael. Nature’s Destiny: Ftow the Laws of Biology
fíeveal Purpose in the Universe. New York, The Free Press,
1998.
Geisler, Norman and Anderson, Kerby. Origin Science.
Grand Rapids, Ml: Baker Books, 1987.
Hunter, Gornelius. Darwin’s God: Evolution and the Problem
of Évii. Grand Rapids, Ml: Brazos Press, 2001.

229
Függelék - Válogatott angol nyelvű bibliográfia

Johnson, Philüp E. Darwin on Trial, revised edition. Downers

Grove, IL: InterVarsity Press, 1993.
Johnson, Phillip E. Reason in the Balance. Downers Grove,
IL: InterVarsity Press, 1995.
Johnson, Phillip E. Defeating Darwinism by Opening Minds.
Downers Grove, IL: InterVarsity Press.
Johnson, P h illip E. The Wedge of Truth: Splitting the
Foundations of Naturalism. Downers Grove, IL: InterVarsity
Press, 2000.
Johnson, Phillip E. The Right Questions. Downers Grove,
IL: InterVarsity Press, 2002.
Macbeth, Norman. Darwin Retried. New York, Dell Publishing
Company, 1971.
M acbeth, Norm an. Darwinism: A Time fór Funerals: An
Interview with Norman Macbeth. San Francisco, Róbert
Briggs Associates, 1982.
M ilto n , Richard. Shattering the Myths of Darwinism.
Rochester, VT: Park Street Press, 1997.
MoreSand, J. P. Christianity and the Natúré of Science. Grand
Rapids, Ml: Baker Books, 1989.
Moreland, J. P., editor. The Creation Flypothesis. Downers
Grove, IL: InterVarsity Press, 1994.
Pennock, Róbert T., editor. Intelligent Design Creationism
and Its Critics: Philosophical, Theological, and Scientific
Perspectives. Cambridge, MIT Press, 2001.
Spetner, Lee. Nőt By Chance: Shattering the Modern Theory
of Evolution. Brooklyn, NY: The Judaica Press, 1997.
Taylor, Gordon Rattray. The Great Evolution Mystery. New
York, Harper and Row, 1983.
W ells, Jonathan. Icons of Evolution: Science or Myth?
Washington, DC: Regnery Publishing, Inc., 2000.

230
 Ajánlót! honlapok
Értelmes Tervezettség Munkacsoport:
h ttp ://w w w .e rte m .c lic k .h u

A gondolkodás csarnoka:
h ttp ://g o n d o lk o d o m .h u

Teremtéspárti linkgyűjtemény:
h ttp ://w w w .k re a c io n iz m u s .la p .h u

A Krisna-hívők tudományos kételyei

h ttp ://w w w .szke p szis.h u

The International Society tor Complexity, Information, and Design:

h ttp ://w w w .is c id .o rg /

Origins Website:
h ttp ://w w w .o rig in s .o rg /

Tiltott régészet:
h ttp ://w w w .m c re m o .c o m

Intelligent Design NetWork, inc:

h ttp ://w w w .in te llig e n td e s ig n n e tw o rk .o rg /

Discovery Institute - Center fór Science and Culture:

h ttp ://w w w .d is c o v e ry .o rg /c s c /

New Science fór a New Century:

h ttp ://w w w .p u b lic .a s u .e d u /~ jm ly n c h /id t/

Ha szeretne részt venni az É rtelm es T ervezettség M u n k a c s o p o rt m u n ­

kájában, va g y rendszeres tá jé ko zta tá st szeretne ka p n i a c s o p o rt te v é ­
ke n ysé g é rő l, írjon az e rte m @ m a ilb o x.h u cím re!

231