Dr. Karina Reiss & Dr.

Sucharit Bhakdi

KORONAVÍRUS
VAKLÁRMA?
Tények, számok és háttérösszefüggések

Tamasi Kft.
Budapest, 2020
 Eredeti cím: CORONA FEHLALARM? by Karina Reiss & Sucharit Bhakdi
2020 Goldegg Verlag GmbH, Berlin & Vienna

Szerzői jogi szerzői fotók: Peter Pullkowski/Sucharit Bhakdi;

Dagmar Blankenburg/Karina Reifi
Borítóterv: Alexandra Schepelmann/Donaugrafik.at

Minden jog fenntartva, különös tekintettel a sokszorosítás, terjesztés és fordítás

jogára. A tartalom egyetlen része sem reprodukálható semmilyen formában
(fénymásolat, mikrofilm vagy bármilyen módon) a kiadó írásbeli beleegyezése
nélkül, illetve elektronikus rendszerek segítségével nem tárolható,
nem dolgozható fel, nem sokszorosítható és nem terjeszthető. ,

A szerzők és a kiadó a legnagyobb gondossággal alkották meg ezt a művet.

A kiadó és a szerzők azonban nem vonhatók felelősségre. A könyv állításai
a szerzők véleményét tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg a kiadó véleményével.

A kiadó és a szerzők örömmel várják az olvasók észrevételeit és véleményét

az orvosokatisztanlatasert@gmail.com e-mail címen.

A mű eredeti kiadása: © 2020 Goldegg Verlag GmbH Friedrichstrafie 191

D-10117 Berlin Telefon: +49 800 505 43 76-0
ISBN: 978-3-99060-196-9
Goldegg Verlag GmbH, Austria Mommsengasse 4/2
A-1040 Wien Telefon: +43 1 505 43 76-0

Fordította: Csikós Anett

Közreműködött: Tumpek Orsolya
Orvosszakmai ellenőrzés: Dr. Tamasi József
Felelős kiadó: Dr. Tamasi József

Korrektor: Tas Márta

Nyomtatás: Kner Nyomda

Első magyar kiadás: Tamasi Kft. 2020

ISBN 978-615-00-9703-9
 Jonathan Atsadjannak,
aki nehéz időkben is napsugarunk vagy
 Köszönetnyilvánítás

A szerzők nagy hálával tartoznak Monika Wiedmannak az elsődleges angol

fordításért, valamint Deirdre Amdersonnak a kritikus megjegyzéseiért és
értékes javaslataiért. Nekik köszönhetjük a végső kézirat szakszerű
szerkesztését és korrektúráját. Szerepüket nem tudjuk eléggé hangsúlyozni.
 I. Előszó a magyar kiadáshoz

Sucharit Bhakdi professzor nem laboratóriumi virológus, aki életében nem

látott beteg embert – mint az hazánkban a koronavírus ügyben óriási
médiateret kapó „szakértők” között előfordul. Járványügyi szakorvos,
mikrobiológus, aki életét a tudományos kutatás mellett orvostanhallgatók
oktatásával, betegek ellátásával töltötte, hét magas állami kitüntetés
birtokosa. Sucharit Bhakdi professzor egy buddhista szerzetes békéjével és a
legfelsőbb szintű nyugati tudományos intelligenciával mégis eljutott a végső
ponthoz: eddig és ne tovább! Tisztán etikai szempontok alapján segíti hozzá
az orvosokat, a médiát és a lakosságot a helyes látásmódhoz.
A professzor német állampolgárként a német társadalomról és a német
kormányról ír elsősorban, de Németország földrajzi közelsége és az a tény,
hogy a kormányok bizonyítottan nagyon hasonlóan kezelték a helyzetet,
kézzel foghatóvá teszi a megfogalmazott gondolatok magyarországi
vetületét. A megbetegítő pánikkeltés, az emberek jólétével szembeni
intézkedések, a gazdasági válság tudatos előidézése, a tudomány
megcsúfolása Magyarországon pontosan azonos program szerint folyt, és
nagyon jól felismerhetjük a tényeket a németországi számok tükrében is.
Bhakdi professzor azt írja, a kormányzat felelőssége, hogy a nép jólétét
szolgálja, az ellenzéknek kellene a kormányt a feladatára emlékeztetnie, a
sajtó felelőssége a kritikus, igazságról szóló tudósítás lenne, az értelmiségé
(orvosok és tudósok) pedig az, hogy hangjukat felemeljék, ha a döntések nem
tényeken alapulnak. Ők mindannyian felelősek a kialakult helyzetért, és
bízzunk benne, hogya felelősségüket előbb-utóbb a nép számon is fogja kérni
rajtuk, nemcsak Németországban, hanem Magyarországon is. A tömegek
pedig a lelkiismeretükkel kell elszámoljanak, hogy melyik oldalon álltak,
amikor tenni lehetett a katasztrófa elkerüléséért, az összefogásért.
Megdöbbentő média- és politikai manipuláció zajlik az emberek
hiszékenységét, félelmét kihasználva, hogy a befolyásolható többséget
felhasználva az egész társadalomra embertelen jogszabályokat, előírásokat
kényszerítsenek rá. Ennek egyetlen gyógymódja létezik: a tudás. Azért
vállaltuk ennek a könyvnek a magyar kiadását, hogy mindenkinek meglegyen
a lehetősége a tényszerű tájékozódásra, a main stream média hazug
agymosásával szembeni védekezésre.

Dr. Tamasi József

Orvosok a Tisztánlátásért alapító tag
 II. Előszó a magyar kiadáshoz

Azért szeretem és ajánlom prof. Sucharit Bhakdi könyvét mindenkinek, mert

én még azt tanultam, hogy nem a könyvet, hanem az írókat olvassuk. Igen,
először nézzük meg őt, az embert, a kisugárzó lelkiségét, a nyugalmát,
békességét, a belőle áradó szeretetet, tiszta, sallangmentes gondolatiságát.
Teljességgel befogadtam a gondolatait a lelkembe, mert amit ő szól, és amit
én szólok, az egy helyről való. Végtelenül objektív, adatokra és tényekre
alapozza tudását, de a kiáradó szeretet szavával szólít meg bennünket, amivel
nyomatékosítja és hitelessé teszi mondandóját, amely így mindenki számára
közérthető.
Nincs mögötte semmiféle párttámogatás, nem vezérlik egyéni érdekek, de
a közösségért és az emberekért hajlandó megküzdeni akár a politikával is.
Igazi tanárember, nagy tanító, akit az élet sok mindenre megtanított, és a
megszerzett tapasztalatát át tudja adni mindenkinek, aki megérzi benne az
igaz embert.
Jól látja, hogy a nagyhatalmi világpolitika áll a járvány mögött, próbál
velük is emberi módon tárgyalni (Merkel-levél). A COVID-járvány kapcsán
jól megvilágítja az alapvető csúsztatásokat, mert különbséget tesz a beteg és
a tesztpozitív egyén között, tudja, hogy ez a vírus is olyan, mint egy átlagos
influenzavírus, és hogy a boncolás elhagyása, a halottak utólagos tesztelése
nem korrekt dolog.
Érdemes elolvasni a könyvét, mert sok reményt ad, és sok pozitív dolgot
megvilágít, ami legyőzheti bennünk a félelmet, és megerősíthet abban, hogy
hasonló módon mi is le tudjuk győzni a félelmet másokban, hogy tanítók
legyünk mi is, átérezve a segítségnyújtás háláját, örömét, nyitott szívű
magyar testvéreinknek, Isten áldásával.

Dr. Pócs Alfréd

Orvosok a Tisztánlátásért alapítótag
 III. Előszó a magyar kiadáshoz

2020 során a gondolkodó emberek számára teljesen világossá vált, hogy a

világ az általunk érzékelt formájában szinte kizárólag a média által létezik. A
média tematizáló és értelmező hatalma pontosan megmondja, miről mit kell
gondolnunk, ha kedves az életünk. A koronavírus őrület kapcsán láthattuk,
hogy a média ellenőrizetlenül ontja ránk a félelemkeltő, manipulatív és
sokszor hamis narratíváit, hogy totális befolyást gyakorolhasson az életünkre.
Ez tökéletesen sikerült volna, ha nincsenek olyan orvosok, a vírusok és
mikroorganizmusok világában jártas, járványügyi szakemberek, mint prof.
Sucharit Bhakdi, aki dacolva a mainstream vonal alaptalan rágalmaival,
ellehetetlenítési törekvéseivel, tiltásaival és információtörléseivel, a vírus
felbukkanásának kezdetétől a tisztánlátás előmozdításán dolgozott. Március
óta figyelem lankadatlan küzdelmét, erőfeszítéseit, a butaság és a
tudománytalan álláspontok ellensúlyozásáért folytatott munkáját. A
befektetett energia nem veszett kárba, hiszen világszerte orvosok,
egészségügyi szakemberek ezrei kaptak logikus magyarázatot az elmúlt
hónapok valódi történéseivel kapcsolatban. Mindannyian, akik az Orvosok a
Tisztánlátásért magyarországi szervezetét megalapítottuk, hálásak vagyunk
az egzakt, tudományos alapokra helyezett okfejtésekért, az elkötelezett
szakmai tisztaságért, amelyek ennek a koronavírus problematikát
összefoglaló könyvnek is az alapját képezik. Ajánlom minden, a hivatalos
álláspontot kritikával fogadó orvos, egészségügyi szakember és józan
gondolkodó számára.

Dr. Gődény György

Orvosok a Tisztánlátásért alapítótag
 Bevezetés –egy rémálom kezdete?

2020 első hónapjait az egész világon egyetlen rémálom jellemezte: a

koronavírus. Szörnyű képek Kínából, majd Olaszországból és más
országokból. Előrejelzések arról, mennyi halálesetre számíthatunk, képek a
szupermarketek üres polcairól és az eszeveszett felhalmozó vásárlásokról. A
mindennapi médiaéletet is a koronavírus alakította: reggel, délben, este,
heteken keresztül, a rádióban, a televízióban, az interneten. Sőt, már az
okostelefonok időjárásjelző alkalmazásaiban is koronavírus-értesítések
jelentek meg. Ezt tetézték a drákói szigorúságú karanténintézkedések az
egész világon. Az ajtón kilépve egy szürreális világban találtuk magunkat:
sehol egy lélek, mindenhol üres utcák, üres városok, üres strandok.
Németországban a Szövetségi Köztársaság fennállása (1949) óta nem látott
módon korlátozták az emberi jogokat. Elfogadták a társadalmi élet és a
gazdaság összeomlását. Ilyesmi csak akkor történhet, ha az országot
tényleges veszély fenyegeti. Vajon valóban így volt?
 A kezdetekről
2019 decemberében a kínai Hupej tartományban található többmilliós
városban, Vuhanban feltűnően sok olyan megbetegedést regisztráltak,
amelyeknél a betegek egyértelműen a koronavírus-család egyik új típusával
fertőződtek meg. Az új vírus később a SARS-CoV-2, a vele járó légzőszervi
megbetegedés a COVID-19 nevet kapta. A fertőzés 2020 januárjában vált
járvánnyá Kínában, és terjedt el eleinte a szomszédos országokban, végül
pedig az egész világon (1,2,3).

Koronavírus-alapismeretek
Ezek a vírusok emberek és állatok körében is előfordulnak világszerte, és
folyamatosan változnak(4,5). Egy kiterjedt „rokonsággal” rendelkező
nagycsaládról van tehát szó. A normál koronavírus fajok a hagyományos
megfázások 10-20 százalékáért felelősek az egész világon, és klasszikus
influenzás tüneteket okoznak. Sok ember úgy fertőződik meg, hogy észre
sem veszi, mert esetükben a fertőzés tünetmentes marad (6). Másnak csak
enyhe tüneteik vannak, elsősorban száraz köhögés, míg megint másoknál láz
és néha ízületi fájdalmak is megjelennek. Csak ritkán figyelnek meg nehéz
lefolyású, akár halálos kimenetelű megbetegedéseket olyan idős emberek
között, akiknek a kórelőzményében szív- és tüdőbetegség fordult elő. Ezek
csekély klinikai jelentősége miatt a koronavírus-fertőzések megállapítására
ritkán eszközölnek költséges diagnosztikai intézkedéseket. Ugyanennyire
értelmetlen vírusellenes hatóanyagok után kutatni vagy oltóanyagokat
kifejleszteni.
A koronavírus-családnak eddig csak két tagja keltett feltűnést. 2003-ban a
világ visszafojtott lélegzettel követtea SARS-vírus (hivatalos nevén: SARS-
CoV) színre lépését. Ez a vírus a normál koronavírusokkal szemben valóban
veszélyes volt (kb. 10%-os halálozási aránnyal), azonban nem volt rendkívül
fertőző, emiatt az elterjedését a szokásos izolációs intézkedésekkel meg
tudták gátolni, és világszerte „csak” 774 halálos áldozatot követelt (7,8). E
kezelhető veszélyesség ellenére a SARS-félelem 40 milliárd USA dolláros
gazdasági veszteséghez vezetett globális szinten (7). Ezután a koronavírusok
feledésbe merültek, mígnem 2012-ben egy MERS-CoV nevű „családtag”
bukkant fel, amely a Közel-Keleten keltett feltűnést, 30% feletti halálozási
aránya miatt. Végül azonban ez a vírus is kevéssé fertőzőnek mutatkozott, és
a 858 halálozással világszerte szintén nem bizonyult globális veszélynek (9).

Kiindulási pont: Kína –egy új alfaj különösen veszélyesnek tűnik

Amikor Kínából hírül adták, hogy egy új „családtag” jelentkezett, a
legfontosabb kérdés az volt, hogy vajon ugyanolyan veszélytelen-e, mint
normál rokonai, vagy pedig egy rendkívül veszélyes SARS-fajról van szó,
vagy még annál is sokkal rosszabb, veszélyessége mellett vajon rendkívül
fertőző is?
A média képei és a Kínából származó első adatok ez utóbbit sejttették. A
vírus drámai gyorsasággal terjedt, és látszólag sok ember halálához vezetett.
Mit lehetett tenni? Kína, ahol az emberi jogokat soha nem tartották nagy
becsben, radikális intézkedéseket vezetett be. Vuhant és öt másik várost a
katonaság teljesen elzárta a külvilágtól. A hivatalos statisztika alapján a
járvány végén 83 000 fertőzöttet és kevesebb mint 5 000 halálesetet
jelentettek. Egy 1,4 milliárd lakosú országban ez elenyészően alacsony szám.
A lezárás látszólag működött – vagy az új vírus egyáltalán nem is volt olyan
veszélyes? Talán mindegy is, Kína szinte az egész világ számára példaképpé
vált.
Aztán jöttek a rossz hírek Észak-Olaszországból: a vírus ott is gyorsan
elterjedt és riasztóan sok ember halt meg. A média szörnyű képeket
terjesztett, „háborús időkhöz hasonló állapotok uralkodtak”(10).
A koronavírussal fertőzöttek halálozási aránya Olaszország más részein
és sok más országban, így például Dél-Koreában is jelentősen alacsonyabb
volt.
 Lehetséges, hogy egy és ugyanaz a vírus különböző országokban
különböző mértékben veszélyes? Aligha.
 Mennyire „veszélyes”az új „gyilkos
vírus”?

A hagyományos koronavírusokkal összehasonlítva

Az új koronavírusok veszélyességéről sokáig nem lehetett nyilatkozni. Főleg
azért, mert nem volt megbízható adatgyűjtés, és a számokat véletlenszerűen
összekeverték. A média és a politika egyesített tevékenységének
köszönhetően már az elejétől kezdve egy torz és megtévesztő kép terjedt el.
A mindennapos koronavírusokkal ellentétben célzott vadászatot indítottak az
új típus ellen. Minden pozitív személyt új esetként regisztráltak anélkül, hogy
fertőzés és komoly megbetegedés között, az epidemiológia iránymutatása
szerint, különbséget tettek volna. Így a vírus elképesztő sebességgel a
látszólag legnagyobb veszéllyé változott a világ számára, mert a fertőzések
száma – amelyet sajnálatos módon a megbetegedések számával
egyenlősítettek –, az elvégzett vizsgálatok számával párhuzamosan,
meredeken emelkedett. Ugyanilyen borzalmas, hogy minden elhunyt, akinél
kimutatták a vírust, hivatalosan a koronavírus áldozatainak listájára került. Ez
történt, és egészen mostanáig így történik, megsértve ezzel az orvosi
irányelveket(11).
Az első fénysugarat a sötétségben egy francia tanulmány hozta meg (6).
Légzőszervi megbetegedéssel küzdő pácienseket vizsgáltak négy
hagyományos koronavírus meglétére vonatkozóan a SARS-CoV-2-vel
összehasonlítva. Anélkül, hogy különbséget tettek volna aközött, hogy a
páciensek a vírus miatt vagy csak azt hordozva haltak meg, arra az
eredményre jutottak, hogy az elhunytak számának tekintetében nem
mutatkozik jelentős különbség a két csoportban. Nem volt jelentősége, hogy
egy normál, eddig figyelmen kívül hagyott koronavírust hordoztak, vagy az
új gyilkos vírust. A szerzők végül arra a következtetésre jutottak, hogy a
COVID-19problémát valószínűleg túlbecsülik.
 E tudományos tanulmány nyilvánosságra hozatala óta (2020. 03. 19.)
nem jelent meg egyetlen olyan tanulmány sem, amely ennek a
végkövetkeztetésnek ellentmondana.

A halálesetek számáról
Ahhoz, hogy egy kórokozó veszélyességét megítéljük, először a következő
két pontot érdemes megvizsgálni:
1. Hány ember fertőződött meg?
2. A fertőzöttek közül hányan haltak meg a kórokozó miatt?
Nézzük először az 1-es pontot.

1. Hány ember fertőződött meg?

Itt három hatalmas probléma előtt állunk.

• Első probléma: Mennyire jó a teszt, amivel a fertőzést

kimutatják?

Amíg a vírusok az orr- és garattraktusban vannak – tehát jó két hétig –, úgy

lehet kimutatni őket, hogy az örökítő anyaguk meglétét határozzuk meg. Az
új koronavírusokra kifejlesztett első teszt dr. Christian Drosten (a berlini
egyetemek kórháza, a Charité virológiái intézetének vezetője) laborjából
származik(l2).

Később más kutató laboratóriumok is kifejlesztettek saját tesztelési

eljárásokat(13). Azt, hogy mennyire jó egy ún. pCR-teszt, normál esetben a
„specifitási” és „érzékenységi” mutatókból lehet leolvasni. Ezek azt jelzik,
mennyi hamis pozitív és hamis negatív eredményt kapunk. A dr. Drosten
laborjából származó, világszerte használt tesztről egészen mostanáig
nincsenek ilyen adatok, így aztán a teszt minőségével kapcsolatban nem lehet
nyilatkozni. Mit mond maga Christian Drosten a témáról a Twitteren(14)?
 » „Világos. A betegség lefolyásának vége felé a PCR-teszt néha pozitív, néha negatív.
Ebben a véletlen is szerepet játszik. Ha a pácienseket két negatív eredménnyel,
gyógyultként hazaengedjük, minden további nélkül előfordulhat, hogy otthon újra
pozitív teszteredményeik lesznek. Ez attól még nem újrafertőződést jelent.”

Aha. Ezt a kijelentést egy általunk ismert doktornő ugyancsak

visszaigazolta, aki szintén ezzel a kérdéssel foglalkozott, és egy tüneteket
mutató koronavírusos pácienst a kórházban több egymást követő napon
tesztelt: először pozitívan, majd negatívan, aztán pozitívan, majd negatívan
és így tovább. Természetesen nem a betegség lefolyása végén, hanem
aközben. Ennyit a tesztek pontosságáról. Ezek után ki csodálkozik azon,
hogy Tanzániában a kecskéknek és a papajáknak is pozitív koronavírusteszt-
eredményük van? A tanzániai államfő kritikáját a tesztcsomagok
hiányosságát illetően a WHO természetesen azonnal visszautasította (15).
Ha a kecske és a papaja tesztje Németországban lett volna pozitív, a
Robert Koch Intézet (RKI) valószínűleg azt javasolta volna, hogy a jövőben
tartsunk minden kecskétől 1,5 méteres távolságot, és soha többet ne
fogyasszunk papaját a túl nagy fertőzésveszély miatt.
Nos, egyértelmű, hogy a teszt nem tévedhetetlen (16,17). Hogy mennyire, azt
nem igazán tudjuk, ahhoz több adatra lenne szükségünk. Mindenesetre
tényleg nincs olyan laboratóriumi teszt, ami 100%-ig megbízható lenne.
Tegyük fel mégis, hogy a teszt kiváló, és 99,5%-os biztonsággal
működik. Ez jól hangzik, de 0,5%-ban még mindig téved. Nézzük példaként
a Mein Schiff3 nevű tengerjáró hajó esetét. Miután a személyzet egy tagjának
teszteredménye pozitív lett, a legénység közel 2 900, a világ minden tájáról
származó tagját „hajókaranténba” zárták. Az emberek 73 különböző
országból származtak, sokan közülük kilenc hónapja folyamatosan a tengeren
voltak. Ők „börtönszerű körülményekre” panaszkodtak, pszichés
problémákkal küzdöttek, idegbaj közeli állapotba kerültek (18). Itt
mindenképpen 15 hamis pozitív eredményre (0,5%) lehetett volna számítani.
Miután mindenkit leteszteltek, 9 pozitív eredményt kaptak. Egyikük
köhögött, a többiek tünetmentesek voltak. Ők a 0,5% hamis pozitív eset közé
tartoztak? És ha igen, hol voltak az igazi pozitív teszteredmények,
amelyeknek egészen biztosan ott kellett volna lenniük? Talán hamis
negatívként értékelték azokat? Mindenesetre minden ilyen kérdés és
feltételezés csupán játék értelmetlen számokkal. Mivel a vírus tényleg nem
egy közveszélyes gyilkos.
A hamis pozitív teszteredményekkel kapcsolatban érdemes a következő
dolgot fontolóra venni. Ha egy járvány véget ér (Németországban ez április
közepén történt), semmi értelme PCR-teszteket végezni, ugyanis egy idő után
már csak a háttérzajt, illetve a hamis pozitív eredményeket kapjuk meg. Így
aztán nem csoda, hogy április 7. és 21. között, a Charité (a berlini egyetemek
kórháza, Berlin legrégebbi kórháza) 7 500 alkalmazottjának vizsgálatakor
csak 0,33% pozitív teszteredmény született (19). Legkésőbb ekkor kell a
tesztelési mizériát abbahagyni.

• Második probléma: Szelektív vagy reprezentatív teszt –

kiket teszteltek?

Arra, hogy egy járvány esetében a fertőzöttek számát meghatározzuk, csak

egy közismert lehetőség létezik: egy reprezentatív és lehetőleg nagy
népességmintán a tesztelést mihamarabb (!) elvégezni. Egyébként félő, hogy
bizonyítékok hiányában téves döntéseket hozunk. Neves tudósok már a
kezdetektől fogva követelték ezt a felmérést, hogy megbízható adataink
legyenek a járvány kezeléséhez(20,21), de nem vették őket figyelembe.
Mi történt ehelyett Németországban? Semmi. Az RKI az elejétől fogva
megszabta, hogy a széles körű tesztelések helyett célzottan, csak tünetekkel
rendelkező embereken végezzék el a tesztet.
Eleinte még az volt érvényben, hogy azok teszteltessék magukat, akik
veszélyeztetett területen tartózkodtak, és/vagy kapcsolatban voltak fertőzött
személlyel, és egyidejűleg influenzaszerű tüneteket mutattak. Az RKI csak
március végén változtatta meg a tesztelési kritériumokat, és az influenzaszerű
tünetek, valamint egy fertőzött személlyel való kapcsolat együttes
fennállásában határozta meg azokat. Május elején Lothar Wieler, az RKI
vezetője egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy már a legenyhébb tünetekkel
rendelkező pácienseket is tesztelni lehet. Folytatódott azonban a „stratégiai
tesztelés, mert a véletlenszerű tesztelésnek kevés hasznát látták” (22).
Valójában úgyis minden a helyileg illetékes egészségügyi hatóságtól
függött. Például: egy női kézilabdacsapat edzőjének koronavírustesztje
pozitív lett. A különböző helyekről származó játékosokat 14 nap karanténra
kötelezték. Egy játékosnak megfázási tünetei lettek, köhögött, berekedt, így
le akarta teszteltetni magát. Mivel azonban nem volt lázas, nem végezték el a
tesztet. Sportolótársának, akia szomszédos városban lakott, nem voltak
tünetei, de az ottani egészségügyi hatóság elrendelte a tesztelést.
Mit éltünk meg? Káoszt, zűrzavart és tudományos alkalmatlanságot.
Hogy a vírus terjedésének és az azzal ténylegesen együtt járó veszély
kérdésének utánajárjunk, az elejétől fogva egy tudományosan megalapozott
tanulmányra lett volna szükség. Egy fertőzési területen viszonylag
nagyszámú embertömeget kellett volna tesztelni, és a pozitív eredmények
esetében később az antitestválaszt meghatározni.
Németországban csak egyetlenegy tanulmány született, amelyik helyes
kérdéseket tett fel, és szisztematikusan közelítette meg a helyzetet: a
Heinsberg-tanulmány, prof. Hendrick Streeck, a bonni egyetem víruskutatási
intézete igazgatójának tanulmánya. Ezen adatok fontosságának tudatában, és
még a tanulmány befejezése előtt nyilvánosság elé lépett, a sajtó azonban
szétcincálta. Tanulmánya szerint a halálozási arány jóval alacsonyabbnak
tűnt annál, mint amit a másik oldal (például a WHO) feltételezett (23,24). Majd a
tanulmány befejeztével is nyilvánosság elé állt, a sajtó azonban akkor is
szétszedte. Különböző okokból kifolyólag sebezhetővé tette magát, így
egyenesen a sajtó nyílt célpontjává vált. Mindemellett a tanulmány adatai
magukért beszéltek, és mindenekelőtt a média pánikkeltése ellen (25).
 • Harmadik probléma: A tesztelések száma egy olyan
betegség esetében, ahol magas a be nem jelentett esetek
száma

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az újonnan fertőzöttek száma, amelyet

folyamatosan mutatnak nekünk, semmit nem mond el arról, mennyi fertőzött
van vagy volt az országunkban. Ez az előbb említett két problémából
adódik,és még nincs vége. Képzelje el, hogy a vándormadarak egy bizonyos
faját akarja megszámolni a Balatonnál. Százezerféle van, de az Ön
mérőkészüléke csak ötezret képes megszámolni egy nap. Következő nap
odahívja egy barátját, aki szintén ötezret tud megszámolni, így aznap már
tízezret számolnak. Majd még két barátját hívja oda, így a rákövetkező nap
együttesen már húszezret számolnak. Röviden, minél nagyobb a tesztelési
kapacitás és a tesztelések száma, annál több eredmény lesz mindaddig, amíg
nagy a be nem jelentett esetek száma. Ez pedig a COVID-19 esetében óriási,
mivel a fertőző betegségek jelentős számban tünetmentesen vagy enyhe
tünetekkel zajlanak le(25-29).
Vagyis minél többet tesztelünk, annál több koronavírus-fertőzöttünk lesz.
Valójában egy „laborjárványról” van szó.
Most emlékeztessük rá magunkat ismét, hogy a bizonyítékok sem 100%-
ban specifikusak, sem 100%-ban érzékenyek. Vagyis még akkor is, ha
minden vándormadarunk már régen elköltözött, kellően nagyszámú
teszteléssel mégis elég sokat „találnánk”. Ez ugyanúgy érvényes a
koronavírus-fertőzöttekre is. Jegyezzük meg, hogy nincsenek megbízható
számaink a SARS-CoV-2-fertőzöttekről az országban, és az esélyét is
elszalasztottuk (a Heinsberg-tanulmányt kivéve), hogy megbízható adatokat
nyerjünk. Világos, hogy a fertőzöttek valódi száma az RKI által bemutatott
számoknál jóval magasabb kellett legyen.

2. Hány ember hal meg SARS-CoV-2 fertőzésben?

Itt is van egy központi problémánk:

 • Mikor nevezünk valakit koronavírusos halottnak?

Ha elmegyek egy kórházba koronavírustesztre, és később halálos

autóbalesetet szenvedek, amint kiderül, hogy pozitív lett az eredményem,
koronavírusos halott leszek. Ha pozitív a diagnózisom, és ijedtségemben
leugrok az erkélyről, szintén koronavírusos halott leszek. Ez érvényes egy
hirtelen agyvérzésre stb. is. Az RKI kijelentése szerint mindenki bekerül a
statisztikába, akinek a halála pillanatában pozitív lelete van. Schleswig-
Holstein tartomány első koronavírusos halottja nyelőcsőrákkal feküdt a
palliatív ellátási osztályon, hogy békességre leljen és elinduljon utolsó útjára.
Röviddel a halála előtt levettek tőle egy kenetet, ami valóban pozitív lett –
miután már elhunyt(30).
Talán más megfázásos vírusokra is pozitív eredménye lett volna, mint a
rinovírus, az adenovírus vagy akár az influenzavírusok, ha azokra is
tesztelték volna.
Nos, ebben az esetben sem további tesztelésre, sem boncolásra nem volt
szükség, hogy a halál valódi okát megállapítsák. Mindenesetre főszabály,
hogy a halál valódi okának megállapítására, különösen új, különösen
veszélyes fertőző betegségek esetében minél több boncolást kell végezni.
Németországban a koronavírus-válság idején egy patológus betartotta ezt az
elsődleges kötelezettségét. Habár az RKI kifejezetten ellenezte, prof. Klaus
Püschel minden koronavírus-áldozatot felboncolt Hamburgban.
Megállapította, hogy egyetlen elhunyt sem volt korábban egészséges (31).
Mindannyiuknak legalább egy, legtöbbjüknek azonban több korábbi
betegsége is volt, és minden második ember szívkoszorúér-betegségben
szenvedett. Ezen kívül a magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség
vagy elhízás, rák, tüdő- vagy vesebaj, májzsugor volt jellemző (32).
Máshol is ugyanerre az eredményre jutottak. Prof. Alexandar Tzankov,
svájci patológus megerősítette, hogy az általa vizsgált halálos áldozatok
magas vérnyomásban szenvedtek. Legtöbbjük túlsúlyos, kétharmaduk szív-,
egyharmaduk pedig cukorbeteg volt(33).
 Az olasz egészségügyi minisztérium is arról számolt be, hogy az
elhunytak majdnem 96%-ának a COVID-19-en kívül volt legalább egy
korábbi betegsége, közel 50%-uknak pedig három vagy akár több is(34,35).
Klaus Püschel arra az érdekességre is rámutatott, hogy minden harmadik
páciensnek tüdőembóliája volt(32). A tüdőembólia általában a lábak mélyvénás
trombózisa következtében alakul ki, úgy, hogy a vénákban lerakodott
vérrögök leválásuk után a tüdőbe kerülnek. A trombózis jellemzően idős
embereknél lép fel, az elégtelen mozgás következtében. A fekvőbetegek
különösen veszélyeztetettek e tekintetben. Otto Haferkamp és Heinrich
Matthys a Deutsches Arzteblatt című német orvosi magazinban már 50 évvel
ezelőtt is leírta a tüdőembólia jelenlétét az influenzás pácienseknél. Itt tehát
nem a SARS-CoV-2 vírus különlegességéről van szó, hanem egy olyan
speciális helyzetről, amelyben az idős embereket felszólították, hogy
maradjanak otthon. Vagy amiatt nem hagyták el otthonukat, mert túlságosan
megfélemlítették őket, vagy pedig azért, mert a biztonság kedvéért
betartották az RKI otthonmaradásról szóló iránymutatását.
A mozgáshiány pedig elkerülhetetlen volt. Így talán a trombózis is?
Érdekes, hogy Johan Gieseke, a híres svéd járványügyi szakértő
honfitársainak pontosan ennek ellenkezőjét javasolta: a lehető legtöbb friss
levegő és mozgás!
Ez az ember tud valamit.
Németországban nem voltak (Püschel professzorén kívül) megbízható
adatok a ténylegesen COVID-19 által okozott halálesetek számára
vonatkozóan. Sajnos a többi országban sem volt jobb a helyzet. Az olasz
egészségügyi minisztérium tanácsadója, prof. Walter Ricciardi arról beszélt a
The Telegraph-nak adott interjúban, hogy az olasz koronavírusos halálesetek
88%-át nem a koronavírus okozta(36).
A halálozások számának problémája egészen általános, mivel ezekre a
számokra csak becslésként tekinthetünk(37). Belgiumban nemcsak azokat az
elhunytakat vették bele a statisztikába, akik COVID-19-re pozitív
teszteredménnyel rendelkeztek, hanem mindenki mást is, akinél már csak a
gyanú felmerült(38). Mindezen tudásunk mellett tehát feltételeznünk kell, hogy
a valódi koronavírusos halottak száma a legtöbb országban, így
Németországban is, nagyságrendekkel kevesebb volt.

• Mennyi haláleset volt hát ténylegesen?

Az átláthatóságot, úgy tűnik, nem tűzték az RKI zászlójára, mivel a hatóság

soha nem foglalkozott a számok mögötti problémakörrel, hanem azt
közvetítette a nyilvánosság felé, hogy a bemutatott számok valós képet
tükröznek.
Szerencsére vannak még jó tudósok a világon, sőt, nagyon jók, mint
például prof. John P. A. loannidis az amerikai Stanford Egyetemen, aki
napjainkban a világ egyik legkiválóbb járványügyi szakértője. Arra az
egyébként már mindenki számára világos következtetésre jutott, hogy a
valódi számokat valószínűleg már soha nem tudjuk meg. Amikorra
nyilvánvalóvá vált, hogy a járvány Európában a vége felé közeledik,
belenyugodott ebbe a megváltoztathatatlan ténybe, és egy klasszikus
elemzéssel állt elő. Megsem próbált különbséget tenni aközött, hogy az
emberek a vírus miatt vagy csak azt hordozva haltak meg, hanem a
koronavírusos halottak száma alapján kiszámolta a COVID-19 miatti
halálozás veszélyét(39).
 Május elejére állapította meg az eredményt: Németország esetében a
COVID-19 miatti halálozás veszélye a 65 év alattiak körében olyan magas
volt, mint egy mindennapos 32 km-es autózás közben. A veszélyeztetettség a
80 év feletti korosztály esetében is viszonylag alacsony volt:
Németországban ez a szám 10 000 főre 7.
Május közepén, a járvány végén Németországban ez a szám kb. 8
koronavírusos halott volt 10 000 főre vetítve a 80 év felettiek körében
(diagram jobb szélén).
Ehhez tudnunk kell azt is, hogy évente 10 000-ből kb. 1 200-an távoznak
közülünk a 80 év feletti korosztályból (a diagramon fekete sáv). Ezek
majdnem fele szív- és érrendszeri megbetegedésekben, majdnem
egyharmaduk rákos megbetegedésben, és kb. 10%-uk (100-on felül) légúti
fertőzések miatt hal meg. Ez utóbbit mindig is kórokozók egész garmadája
okozta és okozza ma is, köztük különböző vírusok és baktériumok. A
tulajdonképpen veszélytelen koronavírusok is ezek között voltak,
amennyiben egyidejűleg több betegségben szenvedő alanyt találtak
maguknak. Egészen nyilvánvaló, hogy egy új képviselőjük lépett színre.
Vagy talán a SARS-CoV-2 egy másik koronavírus helyett jelent meg?
Mindenesetre legkésőbb most nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a SARS-CoV-
2 nem egy közveszélyes gyilkos vírus, és semmilyen túlzott jelentőséget nem
szabad tulajdonítanunk neki.
Valójában az a helyzet, hogy az RKI-től nemcsak a SARS-CoV-2-
fertőzöttek számát kérdezik le, hanem az influenzafelügyelet keretében az
összes légzőszervi fertőzésben szenvedő páciens adatait is (a 9. naptári héttől,
2020. 02. 24-től beleértve a koronavírust is, amelyet a függőleges vonal
jelöl). Ezeket referencialaboratóriumok küldik be, így reprezentatív
szúrópróbaszerű mintának minősülnek. Érdekes, hogy itt sem látszik
semmilyen utalás a fertőzés rendkívüli vagy akár exponenciális
növekedésére(40). Pont ellenkezőleg, ha megnézzük a 2019-2020-as számokat
(fekete görbe), látjuk a téli időszak tetőzését, majd az évszaknak megfelelő
visszaesést. Megjegyzés: a lezárás a 13. héten történt (nyíllal jelölve), amikor
a görbe már teljesen visszaereszkedett. Tehát a téli időszakban szokásos
influenza- és megfázási hullámot vizsgáljuk.

Forrás: Az RKI honlapja: https://grippeweb.rki.de

Az influenzavírusokkal összehasonlítva
A COVID-19-re előszeretettel tekintünk influenzaként. Mi a WHO
állásfoglalása erről?
A WHO megállapítja, hogy a COVID-19-vírusok jóval fertőzőbbek, hogy
nincs ellenük oltóanyag és nehéz lefolyású megbetegedést okoznak. Ez mind
igaz is lehet, mégis van két további dolog, amelynek döntő fontossága van a
kórokozó veszélyességének felmérésében.

Hány ember hal meg COVID-19-benaz influenzával összehasonlítva?

És kik a veszélyeztetettek?
Az első kérdéssel kapcsolatban a WHO 3-4%-ból indul ki, a normál
influenzánál tehát jóval többen(41).
Most nézzük meg egy kicsit közelebbről: az influenzavírusok hulláma
minden évben végigsöpör a lakosságon. Ezek a hullámok egy éven belül
egészen kicsik, feltűnésmentesek, de akár drámaian nagyok is lehetnek.
Németországban egy átlagos influenzaszezonban 0,1-0,2% az
(42)
esethalandóság, ami néhány száz halálesetet jelent .
Időről-időre súlyos influenzahullámok is előfordulnak. Az influenza az
1995-1996-os szezonban több mint 30 000 áldozatot követelt, a halálozási
ráta akkor különösen magas volt(43). A 2002-2003-as és 2004-2005-ös
szezonokban kb. 15 000 influenza általi halálesetet jegyeztek fel. Az utolsó
nagy influenzahullám 2017-2018-ban a Robert Koch Intézet (RKI) becslései
szerint kb. 25 000 emberéletet követelt Németországban(44).
Ha hiszünk az adatoknak, akkor a 2017-2018-as évre vonatkozóan –
330 000 bejelentett esetszám mellett(45) – kb. 8%-os halálozási rátával
szembesülünk!
A be nem jelentett esetek számát és a tényleges esetek túlbecsülését
figyelembe véve még mindig jóval meghaladnánk az 1%-ot!
Az akkori súlyos influenzahullám ellenére – ésszerű módon – nem voltak
kijárási tilalmak és az emberi szabadságjogok korlátozására vonatkozó
intézkedések, amelyek a társadalmi és a gazdasági életet veszélyeztették
volna.
Németország, mint minden azt megelőző évben, szerencsésen túljutott a
járványidőszakon.
Mi is a helyzet a COVID-19 kapcsán? Az RKI makacsul csak a saját
számait veszi alapul, tudományos oldalról megalapozott korrekciós tényező
figyelembevétele nélkül, és durva számításokat végez: 170 000 fertőzött,
ebből 7 000 koronavírusos halott = kb. 4% haláleset. A COVID-19 tehát
végtelenül veszélyesebb, mint a normál szezonális influenza) járvány(46).
Most már tudjuk, hogy a fertőzöttek száma egészen biztosan jóval
magasabb, hiszen nagyon sok tünetmentes és enyhébb lefolyású esetet bele
sem számoltak az összértékbe. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a
fertőzöttek számának tízszeresét kell feltételezni(47-52).
Ily módon egy sokkal reálisabb, 0,4%-os halálozási arányt kapunk. Így
aztán azt is tudjuk, hogy a valóban COVID-19 okozta halálozások száma
sokkal alacsonyabb, ami a százalékos arányt még inkább csökkenti: 0,1% és
0,4% közé.
Ez az érték legfeljebb egy mérsékelt influenzahullámra jellemző. Ez
nagyon jól illeszkedik Streeck professzor eredményéhez, aki a Heinsberg-
tanulmányban megállapította, hogy a COVID-19-páciensek közül
ténylegesen a vírussal való megfertőződés miatt csak 0,36%-uk halt meg.
Elmagyarázta azonban, hogy ez a felső határ, és a halálozási ráta vélhetően
0,24% és 0,26% közötti tartományban vagy az alatt van. A pozitív
teszteredményű halottak átlagéletkora kb. 81 évvolt(25).
Ez az eredmény pontosan megegyezik azzal, amiről nagyon sok más
ország és rengeteg híres szakértő tudósít: a halálozási arány egy klasszikus,
mérsékelt influenzajárványéval minden további nélkül összehasonlítható.
Erre az eredményre jutott Ioannidis professzor is egy újabb publikációjában,
amelyben 12 tanulmányt értékelt ki. Kimutatta, hogy a halálozási ráta 0,02%
és 0,40% között van(53). A különbségeket helyi tényezők határozzák meg,
mint a korösszetétel, a fertőzött és elhunyt páciensek számításának
módszerei, valamint sok egyéb tényező. Számosmás tanulmány és jelentés
hasonló eredményt mutat ebben a kérdésben(54-64).
Ha a nagyságrendet megértettük, nem kell a tizedesvessző utáni számon
vitatkozni. A lényeg az, hogy a SARS-CoV-2 a világ egyik országában sem
mutatkozott gyilkos vírusnak, ahogy azt a média kinyilatkoztatta.
Visszatérve azonban a kérdésre:

Kik a veszélyeztetettek az influenza, illetve a COVID-19 esetében?

Nos, mindkét vírus elsősorban a 60 év feletti embereket veszélyezteti, ritkán
azonban fiatalabbaknál is végzetes kimenetelű lehet. Ezzel a kivétel erősíti a
szabályt. Mégis mi a különbség? Nem kell sok, hogy egy influenza halálos
kimenetelű legyen: pár korábbi betegség a kórelőzményben, sok ember
között mozogni, ezzel is kitenni magunkat az influenzavírus-fertőzés
lehetőségének, aztán egy kis bakteriális felülfertőződés – és már kész is a baj.
Az influenzavírusok a tüdőt csatatérré változtatják, ami más betolakodóknak
is végtelen teret enged. A halált a legtöbb esetben olyan komplikációk
okozzák, mint a bakteriális tüdőgyulladás(65).
A COVID-19 esetében ez másképp működik. A koronavírusok
alapvetően kevésbé rombolóak, és a SARS-CoV-2 sem jelent gyilkos vírus
kivételt ebben az esetben, hanem beleilleszkedik ebbe a sorba. A páciensek
tüdejében jellegzetes elváltozások láthatók, azonban az, hogy a vírus halálos-
e vagy sem, nem is annyira a vírustól, sokkal inkább a fertőzött beteg
általános egészségi állapotától függ. A média újra és újra beszámol olyan
teljesen egészséges fiatal emberekről, akiket a vírus mégis elragadott.
Számunkra egyetlen olyan eset sem ismert, amelyben utólag ne derült volna
ki, hogy az illető mégsem volt teljesen egészséges, csupán éveken keresztül
azonosítatlan betegségekben szenvedett, mint például magas vérnyomás,
cukorbetegség stb.
Ez a szenzációértékkel bíró hír április 9-én jelent meg: egy 103 éves olasz
asszony túlélte a COVID-19-et(66). Valójában nem ő volt az egyetlen nő, aki a
fertőzést nehézségek nélkül átvészelte. A legtöbben ilyenek voltak. Csak egy
113 éves spanyol nő tett túl rajtuk(67).
Habár az elhunytak átlagéletkora Németországban (68) és más országokban
is(69-73) 80 év feletti volt, a kor önmagában nem döntő kritérium. Aki
nagyjából fitten és egészségesen tartja magát, annak ugyanolyan kevéssé kell
félnie a vírusoktól, mint a fiataloknak.
Püschel professzor és sok más vizsgálat jelentéseiből tudjuk, hogy a
SARS-CoV-2 szinte mindig csak az utolsó csepp egy csordultig telt
pohárban. Az egyes esetekben ez valóban tragikus és sajnálatos, a betegek
hozzátartozói és a szerettei számára pedig végtelenül szomorú. Mégsem ok
arra, hogy a vírusnak túlzott jelentőséget tulajdonítsunk. Egy csordultig telt
pohár esetében tényleg bármelyik kórokozó az utolsó cseppet jelentheti.
Könnyen elfelejtjük, hogy minden évben 2,6 millió ember hal meg
világszerte különböző légzőszervi fertőzésekben (a tuberkulózist nem
számítva). Ha csak a vírusokat nézzük, a koronavírusokon kívül 16 másik
képviselőjük is szerepet játszik ebben (többek között az adenovírusok, az
influenzavírusok, a parainfluenza-vírusok stb.).
 Ezért volt mindig is igaz, hogy krónikus betegségekben szenvedő
idősekre különösen oda kell figyelnünk, nem csak az idősek otthonában és a
gondozási intézményekben. Egyszerű megfázási tünetekkel is el kéne
halasztanunk a nagyszülők látogatását, főleg, ha azok szív- és/vagy
tüdőbetegek is. Influenzával úgyis otthon maradunk.
Annak, hogy a SARS-CoV-2 nem közveszélyes, és a fertőzés gyakran
tünetmentes marad, egy hátránya lehetséges: hogy sok ember tudtán kívül
vírushordozó, így akaratlanul is átadhatják azt idősebb rokonaiknak. Hogy
tünetmentesen mennyire vagyunk fertőzőek, pillanatnyilag még teljesen
vitatott.
Christian Drosten nagyon korán elterjesztette, hogy a tünetmentes
személyek nagyon fertőzőek lehetnek. A központi tanulmány szerint,
amelyre (társszerzőként) hivatkozott(74), az a kínai üzletasszony, aki
bajorországi látogatása során egy autóipari beszállító cég munkatársait
fertőzte meg, tünetmentes volt. Ez a publikáció világszerte szenzációt és
egyben nagy bizonytalanságot keltett. Egy olyan vírus, amelyet tünetmentes
emberek terjesztenek, nagyon nehezen kontrollálható. Ez a rettegés volt sok,
rövid időn belül bevezetett rendkívüli intézkedés hajtóereje, a kórházi
betegek látogatási tilalmától a maszkviselésig.
Mindemellett lényegében ismeretlen maradt az a tény, hogy ebben a
kulcsfontosságú munkában közzétett eredmények abszolút pontatlannak
bizonyultak. Későbbi vizsgálatok rámutattak, hogy ennek a kínai nőnek
németországi tartózkodása alatt nagyon erős panaszai voltak, amelyek
azonban nem voltak egyértelműek, mert fájdalom- és lázcsillapító gyógyszert
vett be(75).
Nemzetközi kritikát kapott egy további tanulmány is, amelyet a Drosten-
csoport hozott nyilvánosságra áprilisban. Azt a kérdést járták körbe, hogy
milyen szerepük van a gyerekeknek mint vírusgazdáknak. Drosten
tanulmánya szerint a tünetmentes gyermekek is ugyanolyan fertőzőek, mint a
felnőttek. Ez a felfedezés a nyilvánosságban nagy aggodalmat váltott ki, és
befolyásolta a kormányzat további döntéseit. Ténylegesen több olyan
tanulmány van, amely ennek épp az ellenkezőjét mutatja, vagyis hogy a
gyerekeknek vírusgazdaként semmilyen jelentős szerepük nincs.
Akárhogyan is, semmi oka nem lett volna olyan teljesen értelmetlen
intézkedések elrendelésének, mint a bölcsődék, óvodák és iskolák bezárása.
Ezeknek köztudottan semmi hatása nincs, és emiatt a rizikócsoportot sem
védik. Annak meg aztán tényleg nem volt semmilyen oka, hogy az egész
társadalmi és gazdasági életet felborítsák.
Mi a fene folyik hát az egész világban, így Németországban is?
Nos, a média által felhasznált olaszországi, spanyolországi, angliai vagy
New York-i fotók és a több százezer, ha nem több millió halottról készült
modellszámítások az emberek fejébe riasztó képeket ültettek: ez CSAKIS
egy gyilkos vírus lehet!?

A koronavírus-helyzet Olaszországban,Spanyolországban, Angliában és az

USA-ban
Március végén mindenütt megjelentek a szalagcímek: Olaszországban
világszerte a legmagasabb az elhunytak száma, a halálozási ráta
mérhetetlenül magas. Aztán: Spanyolország megelőzi Olaszországot
(legalábbis a fertőzöttek számát tekintve). Majd Nagy-Britannia dönti meg a
szomorú rekordot Európában. Az egész világon csak az USA előzi meg. A
sajtó úgy licitált, mintha a borzalmas hírek versenyén lettünk volna.
Valóban ismeretes, hogy egy járvány vagy világjárvány mérete nemcsak a
kórokozótól függ, hanem attól is, menynyire „termékeny” talajt talál
magának. Az összes megbízható adat világosan azt mutatja, hogy nem egy
közveszélyes kórokozóval van dolgunk, ami az egész lakosságot ledönti a
lábáról.
Mi történt hát azokban az országokban, amelyekből a média a szörnyű és
drámai képeket válogatás nélkül és meggondolatlanul tálalta nekünk?
Az átfogó elemzéshez a helyi tudósokat arra kérik, hogy kezeljék a
koronajárványt, mivel a tényezők sokfélék. Mégis rá kell mutatni pár
dologra, amelyeket a koporsós képekkel ellentétben a média nem nagyon,
illetve egyáltalán nem kapott fel.
Az első számú tény, hogy minden országban ugyanazokat a hibákat
követték el, és mindenkinek ugyanazok voltak a problémái, amelyekről már
szó esett. Például: kiket teszteltek? Németországban minden influenzaszerű
tünettel rendelkező embert, akinél fennállt annak a veszélye, hogy
megfertőződhetett. A tesztnek mindenesetre még életükben pozitívnak kellett
lennie. Olaszországban ez nem volt feltétel, halálozásuk után is teszteltek
embereket. Az influenzaszerű tünetekkel rendelkezőket ellenben nem, ahhoz
már igen betegnek kellett lenni, hogy kórházba szállítsanak valakit. Így aztán
jó sok korona-pozitív halott volt, és jócskán alulbecsülték a valódi fertőzöttek
számát. Miért csodálkozunk hát, hogy más országokénál jóval magasabb
halálozási rátát számítottak(76)?
Az olasz GIMBE Alapítvány már március közepén rámutatott, hogy a
„nehézségi fokot és a halálozási rátát messzemenően túlbecsülik, miközben
Lombardia és Emilia Romagna tartományok halálozási arányai a kórházak
túlterhelését bizonyítják”(77).
Ehhez még az is hozzájön, hogy (szinte sehol) nem tettek különbséget
aközött, hogy a vírust hordozva, vagy annak következtében haltak meg az
emberek. Olaszországban a Covid-halottak majdnem 99%-ának voltak
korábbi betegségei, a legtöbb esetben nem is egy, hanem több is. A vizsgált
betegek 3/4-e magas vérnyomásban szenvedett, több mint 1/3-a cukorbeteg
volt. Minden harmadik halottes etében szívbetegséget állapítottak meg. Az
átlagéletkor, mint csaknem mindenütt, 80 év feletti volt. Az egyébként kevés
50 év alatti áldozatnak is voltak súlyos korábbi betegségei (szív- és
érrendszeri megbetegedések, vesebetegségek vagy cukorbetegség) (72,78). Mint
azt már említettük, az olasz egészségügyi minisztérium tanácsadója, prof.
Walter Ricciardi arról beszélt, hogy az olasz korona-halottak 88%-a nem a
koronavírus következtében halt meg. Azt kell feltételezzük, hogy a valódi
korona-halottak száma minden országban alacsonyabb, arról nem is
beszélve, hogy még a hamis pozitív teszteredménnyel rendelkezőket is le
kellene vonni.
 A vírus veszélyességének hibás megítélése, a pánik és a félelem
elterjedése a lakosság körében, és az irracionálisán túlzott intézkedések olyan
súlyos járulékos károkat okoztak az egészségügyi rendszerben, ami sokkal
rosszabb, mint a vírus maga. Németországban és a többi országban is jól
látszik a korlátozások következménye.
Mindennek érdekes hatása van. A halálesetek száma jóval gyorsabban
nőtt, mint az ún. korona-halottak száma. Ez New York-ban és Angliában is
így volt.
A The Times április 15-i számából idézünk: Anglia és Wales egy héten
belül rekordszámú halálesetet jegyezhetett fel, 6 000-rel többet, mint az
ebben az évszakban szokásos átlag. Ennek a többletnek legfeljebb csak a
felét tudták be a koronavírusnak(79). Aggódnunk kellett, hogy a bezárásnak az
emberek egészségére akaratunkon kívül következményei lesznek(80).
Egyre világosabbá vált, hogy a betegek életveszélyes betegségek, például
szívinfarktus esetében sem kértek segítséget, mert attól féltek, hogy a
kórházban elkapják a koronavírust. Cukorbeteg vagy magas vérnyomásos
pácienseket sem láttak el ésszerű módon. A számok azt sejtetik, hogy a
korona-halottak mellett végül számos koronától-félő-halott lesz.
Ezt tetézi, hogy Nagy-Britannia komoly problémákkal és személyzeti
hiánnyal küzd az egészségügyi rendszer és az orvosi infrastruktúra terén (81,82).
Ezenkívül sürgősen szükségük lenne a Brexit óta hiányzó külföldi
munkaerőre(83).
Az egészségügyi rendszer problémáival azonban más országok is
küzdenek, és ezeket a koronavírus-válság fájdalmasan feltárta. Ezekben az
országokban az egyes régiókat, városokat az influenzajárványok is
vizsgáztatják a téli időszakokban.
Amikor 2017-2018-ban valóban súlyos influenzajárvány söpört végig a
világon, a kórházak az USA-ban is túlterheltek voltak, katonaorvosi sátrakat
húztak fel, operációkat mondtak le, pácienseket utasítottak el. Alabama állam
rendkívüli állapotot hirdetett ki(84-86). Ez azonban senkit nem érdekelt.
Spanyolországban sem volt ez másképp. A 2017-2018-as influenzahullám
egész Spanyolországban a kórházak összeomlásához vezetett(87,88).
 Olaszországban is hasonló volt a helyzet. Milánóban és más városokban
az intenzív osztályokon már semmi sem működött(89). Olaszországban évek
óta spórolnak az egészségügyi rendszeren, az intenzív osztályok kapacitása
jóval kisebb, mint más európai országokban.
Ehhez jön még, hogy egy olasz kórházba bekerülni nem feltétlenül jelent
előnyt. Az EU-n belül Olaszországban a legmagasabb a kórházi fertőzések és
az antibiotikum-rezisztens baktériumok okozta halálozások száma (90).
Ezen túlmenően az olasz társadalom viszonylag idős, sőt a világ
legöregebb társadalma. 22,8 százalékkal Olaszországban a legmagasabb a 65
év felettiek aránya az EU-ban(91,92).
Ráadásul a betegek nagy része krónikus tüdő- és szívbetegséggel küzd.
Vagyis jóval nagyobb a „rizikócsoport”, mint a többi országban.
Összességében sok minden közrejátszik, és látni kellene, hogy ebből a jövőre
nézve lehet-e valamit tanulni(93).
Olaszországnak főleg az északi területe volt érintett. Érdekes az a kérdés
is, vajon bizonyos környezeti tényezőknek volt-e szerepe ebben a helyzetben.
Világos, hogy Észak-Olaszországot sok éve Európa Kínájaként tartják
számon a szállópor okozta szennyezés tekintetében(94). A WHO becslése
szerint ez a helyzet 2006-ban vírus nélkül is 8 000-nél több halálesethez
vezetett Olaszország tizenhárom legnagyobb városában(95). A
levegőszennyezés fiatalok és idősek esetében is megnöveli a vírusos
tüdőbetegségek kockázatát(96). Az utalások nyilvánvalóak, miszerint ezt a
tényezőt is figyelembe kell venni (nem csak Olaszországban) (97), és továbbra
is tanulmányozni kellene.
Még ha a tényezők sokféleségét tudatosítjuk is magunkban, az emberek
fejében mégis az olyan sokkoló képek maradnak meg, mint ahogyan a
koporsókat katonai konvojjal Bergamóból elszállították.
A német temetkezési vállalkozók országos szövetségének alelnöke, Ralf
Michal egy interjúban mondta el, hogy Olaszországban a hamvasztás elég
ritka(98). Emiatt „az olasz temetkezési vállalkozók túlterheltté váltak, amikor a
koronavírus-járvány alatt az állam hamvasztást rendelt el”. Ezek a
szolgáltatók erre nem voltak felkészülve. Hiányoztak a krematóriumok és az
egész infrastruktúra. „Ezért a katonaság segítségére szorultak. Így
magyarázhatók a bergamói felvételek.”
Nemcsak az infrastruktúra hiányzott azonban, hanem maguk a
temetkezési vállalkozók is, hiszen közülük is sokan karanténban voltak.
Ennek fényében ezek a szörnyű képek (mint sok minden más) inkább tűntek
pánikkeltő rendeletek és intézkedések következményének, mint a gyilkos
vírus eredményének.
Térjünk csak vissza az USA-hoz még egyszer. Vajon az egész USA-t
súlyosan érintette a helyzet? Nem. Wyoming, Montana és Nyugat-Virginia
államokban a korona-halottak száma kétjegyű volt (Worldometer, 2020.
május közepe). Ezzel szemben New York-ban egészen más volt a helyzet.
Miközben itt az orvosok azt sem tudták, kit kezeljenek először, az USA többi
államában tátongó üresség jellemezte a kórházakat. A járvány központja New
York volt, a CO-VID-19-halottak jóval több, mint fele innen származott
(2020 májusi adat), és a legtöbben Bronxban éltek. Egy mentőorvos egy
interjúban így nyilatkozott(99): „Az emberek érthető okokból túl későn mennek
orvoshoz. Visszatartja őket a félelem, hogy lebuknak. Az illegális
bevándorlók vannak legtöbben, tartózkodási engedély, munka és biztosítás
nélkül. Közöttük a legmagasabb a halálozási arány.”
Ezen a ponton érdekes lenne megtudni, hogyan kezelték őket. Ha a WHO
ajánlása szerint nagy dózisú klorokint adtak be nekik, az is hozzájárulhatott a
magas halálozási arányhoz. Ugyanis a spanyol ajkú lakosság kb.
egyharmadának olyan génhibája van (glükoz-6-foszfát dehidrogenáz), amely
klorokin-intoleranciához vezet. A súlyos mellékhatások halálosak lehetnek.
A bronxi lakosság több mint felét ugyanis spanyol ajkúak alkotják.
A tények sokaságából, amelyek itt is összegyűltek, ez is egy feltétlenül
fontos dolog lehet. Összességében azt lájuk, hogy minden országnak
megvoltak a sajátos problémái az egészségügyi rendszerben a
népességszerkezet és számos más tényező okán, amelyeket kívülről nehéz
megítélni, és a helyszínen kell tisztázni. Úgy tűnik, hogy azok az országok,
amelyeket a járvány súlyosan érintett, nem voltak jól felkészültek, és
elmulasztották a rizikócsoportok védelmét.
 Sok aggódó németnek egyértelműen megkönnyítették volna a helyzetét,
ha a politikusaik vagy az illetékes szakértőik újra és újra elmagyarázták
volna, hogy Németország jól felszerelt ország, hogy nem kell olyan képektől
tartaniuk, amelyeket Olaszországból vagy a világ más részéről közvetítettek,
és hogy aggodalomra soha nem is volt okuk. Hiszen a számok és a tények ezt
mutatták. Ehelyett ennek pont az ellenkezője történt. A Robert Koch Intézet
(RKI) folyamatosan figyelmeztetett a fertőzöttek számának exponenciális
növekedésére, a számtalan halálesettől való félelemre, az Olaszországhoz
hasonlatos helyzet kialakulására(100).
A felelősség másképp működik. Ahogy a hozzáértés is.
 Koronavírus-helyzetNémetországban

Németország részt vett benne. Hiszen az összes többi ország bölcs vezetője is
ezt tette! Ráadásul úgy tűnt, hogy Kínában működött is! Hogy Németország
külön utat járjon, amely talán tudományos tényeken és felismeréseken alapul,
de minden bizonnyal nem lenne népszerű? Ez a lehetőség a kormánynak
nyilvánvalóan túl bizonytalannak tűnt. Ehhez bátorságra és tudásra, valamint
egy hozzáértő tanácsadó csapatra lett volna szükség. Látszólag mindkettő
hamis riasztás. Ehelyett minden alkalommal ugyanazt a képet látjuk:
Christian Drosten, Lothar Wieler, Jens Spahn és persze Markus Söder
szólalnak meg... De valójában miért ők?
Egy virológus, aki vírusszakértő ugyan, de azok elterjedéséhez
(járványtan) nem ért. Egy állatorvos, aki „az emberi betegségek országos
intézetét” (Robert Koch Intézet) irányítja, és egy bankár. Rendben van ez
így?
Sokan tartanak attól, hogy nem. Miért? A lakosság felvilágosítása helyett
a politikusok és a média egyöntetűen pánikot kelt. Egyik riasztást adják ki a
másik után. Azokat pedig figyelemre méltó elszántsággal rágalmazzák meg,
akik rávilágítanak a tényekre, amelyek világosan mutatják, hogy egy
influenzához hasonló kórokozóval van dolgunk, ami nem fogja kiirtani az
emberiséget.
Az intézkedések szükségességének fokmérőjét látszólag önkényesen és
szükség szerint változtatták. Március elején ez a fertőzések számának
megkettőződési ideje volt, amieleinte 10 napnál több volt, majd később
mégis inkább 14 nap. Majd a reprodukciós tényező, tehát az a kérdés, hogy
egy fertőzött hány másik embert fertőz meg. Ez nem lehetett 1-nél magasabb
– mindezt egy olyan időpillanatban számítva, amikor már 0,7 volt a szám.
Aztán mégis inkább újra az egy napra eső új fertőzések száma érvényesült,
ami akkor csak néhány száz lehetett naponta, és csupán 50-100 000 lakosra
vetítve.
 Egy tudományosan megalapozott TERV másképp néz ki. Főleg, mert
tudjuk, hogy a fertőzésszámok egyrészt nem a valóságot tükrözik, másrészt
mert egy nem igazán veszélyes kórokozó esetén ezek önmagukban nem
jelentősek.
Az intézkedéseket is önkényesség és a tervezés hiánya jellemezte. Eleinte
elvetették a szájmaszk használatát, egy túlzsúfolt buszon sem volt rá szükség,
mihelyst azonban a járvány lecsengett, kötelezővé tették azt. Barkács
áruházakban lehetett vásárolni, de műszaki áruházban nem. Kocogni lehetett,
teniszezni nem. Mindegyik tartománynak saját szabályai és pénzbüntetési
tarifatáblázatai voltak, mert büntetni csak kellett, hiszen országos jelentőségű
járványhelyzettel volt dolgunk. Pontosan miért is?
Nézzük meg még egyszer közelebbről, mi is történt.

Így kezdődött Németországban

2020. január 27-én késő este a bajorországi egészségügyi minisztérium
jelentette Németország első koronavírus-esetét: egy autóipari beszállító cég
dolgozóját. Az azt megelőző héten járt náluk továbbképzésen egy kínai nő.
Innen kiindulva a rákövetkező időszakban fertőzések egész sora történt,
azonban nehéz lefolyású megbetegedések és halálesetek nélkül. Az
érintetteket a német fertőzésvédelmi törvény értelmében elkülönítették és
karanténba helyezték.
Aki bármilyen veszélyeztetett területről érkezett haza, akár Kínából vagy
Tirolból, és megfázásos tünetei voltak, letesztelték és karanténba került. Volt
pár eset Baden-Württemberg tartományban, majd egy páciens Észak-Rajna-
Vesztfáliában is. Németországban ekkor farsangi időszak volt, és nagyon
gyorsan kiderült, hogy az első észak-rajna-vesztfáliai beteg még február
közepén a feleségével és a kölni karnevál 300 másik résztvevőjével a
heinsbergi járásban fekvő Gangéit településen mulatott, és azután is sok
helyen járt. Riadó! Iskolákat és óvodákat zártak be, a kontaktszemélyek
pedig karanténba kerültek.
 Március elején Jens Spahn körültekintésre, valamint arányos és megfelelő
bánásmódra intett. A nagy rendezvényeket egyre nagyobb számban mondták
le, pedig még mindenütt egyértelműen nyugalom honolt.
Mígnem jelentették az első koronavírusos halottakat Németországban!
Március 9-én körbejárt a hír: meghalt egy 78 éves férfi a heinsbergi járásban
és egy 89 éves nő Essenben. A férfi sok korábbi betegségének (többek között
cukorbetegség és szívproblémák) köszönhetően távozott végül az élők
sorából, a nő tüdőgyulladásban halt meg.
Innentől beindult az első fokozatú riasztás. Christian Drosten drámai
koronavírus-hullámra figyelmeztetett(101): „Ősszel a helyzet kritikussá fog
válni, ez egyértelmű. A koronavírusos esetek ugrásszerű növekedésére
számítok, súlyos következményekkel és sok halottal... Kit akarunk majd
megmenteni? Egy 80 éves, súlyosan beteg embert vagy egy 35 évest,
tomboló vírusos tüdőgyulladással, aki órákon belül meghalna, de mesterséges
lélegeztetéssel 4 napon belül felépülne?”

Kihirdetik a világjárványt
Március 11-én a WHO kihirdette a világjárványt. A március 12-i
miniszterelnöki konferencián elhatározták a nagyobb rendezvények
lemondását. Menjünk még tovább? Ugyanazon a napon Franciaországból
jelentették, hogy minden óvodát, iskolát, főiskolát, egyetemet további
intézkedésig bezártak. Németország is csatlakozott: egy nappal később a
szövetségi tartományok elrendelték az iskolák, óvodák és bölcsődék
bezárását, március 16-i kezdettel. Egy cunamiról beszéltek: hányán fognak
meghalni, ha nem sikerül a fertőzések görbéjét „ellaposítani” – »#flatten the
curve«?! Mindenki szót kért, az asztrofizikustól kezdve az önkéntes
újságíróig, függetlenül attól, konyított-e bármennyit is az infektológiához.
Napról napra előrejelzéseket mutattak be, minden csatornán a fertőzés
exponenciális növekedését magyarázták, hogy milyen nehéz megragadni és
megállítani azt. A fertőzések száma minden héten megduplázódni látszott.
Szigorú intézkedések nélkül május közepére egymillió fertőzöttel
számolhattunk. Lothar Wieler, a Robert Koch Intézet (RKI) elnöke szerint az
olaszországi és németországi halálesetek száma az elkövetkező időszakban
hasonlóan fog alakulni(102).
Megfogalmazódott a lezárások szükségességének kérdése.
Március 14-én a német egészségügyi minisztérium a következőt
„csiripelte” a Twitteren(103):

» ! Figyelem! FAKE-NEWS!
Azt állítják és a hír gyorsan terjed, hogy az országos egészségügyi minisztérium és
a szövetségi kormány a közösségi életre vonatkozó további súlyos korlátozó
intézkedéseket tervez. Ez NEM igaz!

Két nappal később, március 16-án „a közéletre vonatkozó további súlyos

korlátozó intézkedéseket” jelentettek be.
Ismerősen hangzik? Ó, igen...
„Senkinek nem áll szándékában falat építeni!”
Ezzel a mondatával vált a történelem egyik legnagyobb hazudozójává
Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK)
államtanácsának elnöke és pártfőtitkára. E mondat elhangzása után két
hónappal felépítették a berlini falat.
A koronavírusos időkben sok minden az NDK-ra emlékeztetett, nemcsak
a lezárt határok, az üzletek előtti hosszú sorok vagy az üres polcok a
szupermarketekben.
A közéletet valóban tovább korlátozták. Klubok, múzeumok, vásárok,
mozik, állatkertek – mindent be kellett zárni. Az istentiszteleteket betiltották,
a játszótereket és sportpályákat lezárták. A legfelsőbb cél érdekében: hogy az
egészségügyi rendszer ne váljon használhatatlanná. A tervezett műtéteket
elhalasztották.
Miközben Németországban rémhírek terjedtek, ezzel egy időben valaki
más felemelte a hangját. Valaki, aki tényleg tudja a dolgát, és akiről már
sokszor hallottunk: dr. John Ioannidis. Egy kiváló cikkében (104) így ír (rövid
összefoglaló):
 „A most zajló koronavírus-betegséget, a COVID-19-et az évszázad
járványának nevezték. Ugyanúgy lehetne azonban az évszázad bizonyíték-
fiaskójának is hívni. Hiányzik ugyanis a megbízható bizonyíték arról, hány
ember fertőződött meg a SARS-CoV-2-vel. Sok ország drákói szigorúságú
ellenintézkedéseket hozott. Hogyan dönthetnek a politikai döntéshozók arról,
hogy a hosszabb lezárásokkal több jót vagy több rosszat okoznak? Az eddig
gyűjtött adatok a fertőzöttek számával és a járvány alakulásával
kapcsolatban teljesen megbízhatatlanok. Az eddig korlátozottan elvégzett
teszteket tekintve a SARS-CoV-2fertőzések túlnyomó többségét nem
rögzítették.Nem tudjuk, hogy a fertőzések rögzítésekor a 3-as vagy a 300-as
tényezővel tévedünk-e. Egyik országnak sincsenek megbízható adatai a vírus
előfordulási gyakoriságára vonatkozóan a társadalom egy reprezentatív
mintájából. A nyilvánosságra hozott halálozási ráták, mint a WHO szerinti
hivatalos 3,4%, félelmet és ijedelmet okoznak, ennek okán értelmetlenek. A
SARS-CoV-2-re tesztelt emberek aránytalanul gyakran súlyos tünetekkel és
rossz prognózissal rendelkeznek. Az egyedüli olyan helyzet, amelyben egy
zárt közösséget összességében teszteltek, a Diamond Princess óceánjáró hajó
esete volt, amelynek az utasait karanténba zárták. A halálozási arány 1%
volt, azonban nem egy reprezentatív mintáról beszélünk, mivel az
utazóközönség átlagéletkora 70 év feletti volt. Ebben a rizikócsoportban a
COVID-19 okozta halálozási arány lényegesen magasabb. Ha további
bizonytalansági forrásokat tekintünk, az USA lakosságára nézve 0,05-1%
közötti észszerű halálozási arányt becsülnek. Ha 0,05% volna a valódi arány,
a potenciálisan óriási társadalmi és pénzügyi következményekkel járó,
világszintű lezárás tökéletesen irracionális lenne. Ahhoz hasonló, mintha egy
házimacska egy elefántot támadna meg. Az elefánt, miközben kikerülné a
macskát, véletlenül leesne a szikláról és meghalna. A COVID-19 okozta
halálozási arány tényleg ilyen alacsony lenne? »Nem«, mondják néhányan,
és az idősek magas arányszámaira mutatnak. De hiszen maguk az ún. szelíd
koronavírusok is, amelyek megfázásos tüneteket okoznak és évtizedek óta
ismertek, 8%-os halálozási rátával pusztítanak, ha idősek otthonában ápolt
betegek között terjednek el. Ezek a szelíd koronavírusok valójában több
tízmillió embert fertőznek meg évente, és az USA-ban kórházi kezelésre
szoruló, alsó légúti fertőzésekben szenvedők 3-11%-áért felelősek. Ha semmit
nem tudtunk volna erről az új vírusról, és senkinél nem végeztünk volna PCR-
tesztet, az influenzás fertőzésekben bekövetkezett összes haláleset száma idén
nem tűnt volna szokatlannak. Maximum csak mellékesen megegyeztük volna,
hogy az idei influenzaszezon valamivel rosszabb volt, mint általában. A
média figyelme kisebb lett volna, mint két teljesen jelentéktelen csapat NBA-
meccsén.
Az egyik legfontosabb dolog, amit nem tudunk, az, hogy a szociális
távolságtartás és a lezárás intézményei mennyi ideig tarthatók fenn súlyos
gazdasági, társadalmi és mentális egészségi következmények nélkül.”
Sajnálatos módon az észszerűségnek ezt a hangját a politikusok és azok
tanácsadói nem hallják meg. Ezzel szemben Neil Ferguson, a londoni
Imperial College professzorának nyilatkozata, amely nyilvánvalóan sokkal
„figyelemfelkeltőbb”, minden médiába eljut, így a német híradóba, a
Tagesschau-ba is. „Ha semmilyen lépést nem tennénk, és a vírus
ellenintézkedések nélkül szabadon terjedne, akkor az előrejelzések szerint
csak Nagy-Britanniában több mint 500 000 ember halna meg, az USA-ban
pedig 2,2 millió”(105).
Ez nemcsak afféle megfoghatatlan lehetőség, hanem valós félelmet kelt
az emberekben.
Érdekes módon Ferguson professzor volt az, aki a kergemarhakór
esetében 136 000, a madárinfluenzánál 200 millió és a sertésinfluenza idején
65 000 halottat jósolt. Végül mindegyik esetben csak pár százat számoltak.
Másképpen szólva: mindegyik alkalommal tévedett. Van az újságíróknak
egyáltalán lelkiismerete? Ha igen, akkor miért nem ellenőrzik azt, amit hírül
adnak? Természetesen ebben az esetben is kiderült, hogy teljesen hibás
számításokról volt szó(106), ami persze nem került bele a híradóba.
Mégis úgy tűnik, hogy a szalagcímek az RKI-nek pont kapóra jöttek. Az
intézet a fertőzöttek számának exponenciális növekedésére
figyelmeztetett(107): „Az exponenciális növekedéssel kevesebb, mint 100 nap
alatt elérhetjük akár a 10 milliós fertőzésszámot is, ha nem sikerül az új
fertőzések számát megfékeznünk.” Olyan modellszámításokat hoztak
nyilvánosságra, amelyek több százezer halálesetre következtettek (108). A
politikusok között elindult a népszerűségi verseny a választók kegyeiért. Dr.
Markus Söder, bajor miniszterelnök rátermettséget mutatva, energikusan
lépett fel a kamerák előtt, és azt hirdette, keményen és szigorúan száll harcba
a vírus ellen. Az ember szinte félt, hogy hamarosan Putyin módjára láthatjuk
őt meztelen felsőtesttel keresztülvágtatni a bajor erdőkön. Hála istennek, az
ilyen képektől megkíméltek bennünket. Sietősen bejelentette, hogy március
21-től egész Bajorországban kijárási tilalom lép életbe: szeretteink látogatási
tilalma a kórházakban, éttermek bezárása stb., stb., stb.

Országos lezárás Németországban

Föderalizmus ide vagy oda, mégis milyen benyomást kelt az, ha minden
német tartománynak saját szabályai vannak? Ebből tartományi szintű
utánzási verseny lett. De ne kijárási tilalomnak hívják, az olyan negatívan
hangzik. Március 23-án megkaptuk hát a lezárást egy 9 pontos terv
formájában. Ezzel országszerte kijárási korlátozást hirdettek ki. Mindenre
kiható távolságtartás lépett érvénybe, a két személynél nagyobb nyilvános
csoportosulásokat betiltották. Éttermeknek, fodrászoknak, kozmetikusoknak,
masszőröknek, tetováló stúdióknak és minden hasonló helynek be kellett
zárni. A távolságtartási szabályok megszegését a rendészeti szervek és a
rendőrség ellenőrizte, és törvénysértés esetén büntette. A pénzbüntetési
tarifatáblázatokat gyorsított eljárásban készítették el, hiszen a nyakunkon volt
a húsvét. Egyes tartományoknak még ez sem volt elég. Bajorország, Berlin,
Brandenburg, Saar-vidék, Szászország és Szász-Anhalt német tartományok
olyan kijárási korlátozásokat rendeltek el, amelyek a saját lakás elhagyását
ésa nyilvános helyek látogatását alapos indok meglétéhez kötötték.
A német kórházak olyan üresen álltak, hogy minden probléma nélkül
olasz és francia betegeket is elláthattak volna(109).
Március 25-én a Német Szövetségi Parlament országos szintű
járványügyi helyzetet határozott meg, hogy két nappal később, a gyorsított
eljárásban újratárgyalt „törvény a lakosság védelmére nemzeti szintű
járványügyi helyzetben” jogerőre léphessen anélkül, hogy a lakosság
észrevenné. Ez felhatalmazta a Német Szövetségi Egészségügyi
Minisztériumot, hogy a Szövetségi Tanács beleegyezése nélkül, országszerte
rendeleteket hozzon az (egyébként föderális) egészségügyben, mindaddig,
amíg a Szövetségi Parlament nemzeti szintű járványügyi helyzetet állapít
meg.
A helyzet azzal fenyegetett, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól, mert
számtalan intézkedést – ahogy Ioannidis professzor is mondta – bizonyítékok
nélkül hoztak meg. Ezzel alkalom nyílt arra, hogy fontos kérdéseket
megvitató nyílt levelet intézzek Angela Merkel német kancellárhoz (110). Nem
azért, hogy személyes választ kapjak, hanem abban a reményben, hogy maga
a német nép kap ezekre a kérdésekre sürgős válaszokat. Ez a levél arra
szolgált, hogy lehetőséget adjon a német kormánynak, hogy arcvesztés
nélkül, még időben visszaforduljon a tévútról, és az észszerűség és az
arányosság útjára térjen. Mégis valamennyi hangot, amely nem illett a
kormány narratívájába, következetesen figyelmen kívül hagytak, és híres
tudósokat hiteltelenítettek el.
Ehelyett március végén kihirdették: „A vírus még túl gyorsan terjed”. Az
esetszámok akkoriban ötnaponta duplázódtak. A cél ennek legalább 10 napra
csökkentése volt, hogy az egészségügyi rendszert ne terheljék túl(111).
Hogy a helyzet drámaibbnak tűnjön, elterjesztették egy, az RKI
segítségével készült belsős dokumentum tartalmát, amelynek lényege az volt,
hogy a Német Szövetségi Belügyminisztérium szakértői által kidolgozott
három forgatókönyv közül a legborúlátóbb szerint 1,15 millió halott várható,
ha nem állítják meg a koronavírus terjedését(112,113).
 Most nézzük meg március első négy hetének a számait (10-13. naptári
hét). Mivel a tesztek tévedhetősége közismert, nem a fertőzöttek, hanem a
pozitív teszteredménnyel rendelkező emberek számáról beszélnek.
Ez valóban szinte exponenciális növekedést mutat. Tehát pontosan igaz,
amit az RKI kijelentett? Ezt hihetnénk, hiszen mindenütt így mutatták be.
Azonban egyidejűleg azt is kérdezhetnénk magunktól, hogy az RKI miért
nem a valóság bemutatását és a német lakosság felvilágosítását érzi
kötelességének? Nem inkább ez utóbbi kellene a feladatai közé tartozzon?
Nem kellett volna rámutatni arra tényre, hogy a 12. héten kb. háromszor
annyi tesztet végeztek el, és hogy a tesztek száma az azt követő héten is
tovább nőtt? A diagram nem számít így hamisítottnak? Nem kellett volna a
számokat korrigálni, illetve normalizálni? Ez nagyon egyszerűen elérhető, ha
például megadjuk a fertőzöttek számát 100 000 tesztenként, ahogy azt a
következő oldalon a diagram mutatja.
 Az RKI szövege inkább így kellett volna hangozzon: „Kedves
állampolgárok, a számok nem utalnak az új fertőzések számának
exponenciális növekedésére. Semmi ok az aggodalomra.”
A járvány március végén a szó legszorosabb értelmében elmúlt, ahogyan
az az RKI reprodukciós görbéjéről leolvasható, amely saját tudományos
cikkgyűjteményében, az Epidemiologisches Bulletin 17-ben április 15-én
meg is jelent(114):
 Mit látunk itt?
1.) Világos, hogy a járvány csúcspontja március elején-közepén volt, és
március 23-án, a lezárások kezdetén a csúcspontot már átléptük. A
reprodukciós érték március 21-e óta 1 alatt volt.
2.) Azt is látjuk, hogy a lezárások semmit sem segítettek, mert a szám
március 23-tól ingadozik, de a rákövetkező időszakban (lappangási idő) nem
csökken jelentősen.
3.) Látjuk, hogy az azt megelőző intézkedések sem segítettek semmit (a
nagy rendezvények lemondása március 9-től, a szövetségi állam és a
tartományok közötti megállapodások március 16-tól), mert ebben az esetben
is figyelembe kell venni az 5-14 napos lappangási időt. Ha bármi
befolyásolta volna a görbét, akkor azok február végi intézkedések lehettek
volna. Nézzük, mit is csináltunk akkoriban? Veszélyeztetett területről jövő
emberek elkülönítése és karanténba helyezése a régi fertőzésvédelmi törvény
alapján. Ó, igen.
Nem sokkal a görbe közzététele után Angela Merkel részletesen
felsorolta, hogy mi volt a reprodukciós tényező, és célként tűzte ki, hogy
ennek a tényezőnek mindenképpen 1 alatt kell lennie. Abban az időpontban,
amikor ez már eleve 0,7 volt? Itt valószínűleg kommunikációs problémák
adódtak. Az RKI a segítségére sietett, és rámutatott, hogy a fertőzési
folyamat nem ábrázolható egyetlen számmal. A reprodukciós szám (R)
mellett az egy napra jutó új fertőzések számát is figyelembe kellene venni. És
ez a lezárások életbe lépése idején még mindig nőtt.
Hát jó, ha a reprodukciós tényező már nem használható, ismét vissza kell
térjünk a pozitív teszteredmények számához. Igény szerint rugalmasan
ugrálunk ide vagy oda. Jól van, tudjuk hát be ezt a tévedést annak a
bizonytalanságnak, ami egy ilyen helyzet értelmes tanácsadók nélküli
kezelésének köszönhető.

Semmi nem indokolja a lezárások meghosszabbítását

Milyen a helyzet április közepén, amikor dönteni kell a lezárások
meghosszabbításáról?
Nos, most tényleg minden egyértelmű. A reprodukciós értékhez
hasonlóan az újonnan fertőzöttek számának tanulmányozása is kristálytisztán
megmutatja, hogy már túljutottunk a járvány csúcspontján (a Corona-
Initiative Deutscher Mittelstand ábrázolása: www.cidm.online). A felső vonal
az újonnan fertőzöttek számának összegét ábrázolja, amely nagyon gyors
növekedést mutat (ahogy azt a sajtó folyamatosan közölte), míg az alsó
(helyes) vonal az elvégzett tesztek számával korrigált újonnan fertőzöttek
számát mutatja (100 000 tesztenként).
Tény, hogy a német kórházak túlterheltségének veszélye soha nem állt
fenn, mivel a fertőzésszámok soha nem mutattak exponenciális növekedést.
A klinikákon ágyak ezrei állnak üresen! Sohasem tette őket próbára COVID-
19-betegek óriási hulláma. És nem azért, mert az intézkedések ennyire
eredményesek voltak, hanem mert a járvány már az intézkedések bevezetése
előtt megszűnt. Sok kórház azonban a tervezhető, nem létfontosságú
műtéteket elhalasztotta vagy teljesen fel is függesztette. Csípő- vagy
térdízületi műtéteket, rákos betegek vizsgálatait stb. Sok klinika jelentette
foglaltságának 30%-os vagy annál magasabb visszaesését. Átálltak az
orvosok időszakos foglalkoztatására(115). És ekkor, amikor minden vak
láthatta, hogy a járványnak vége, hogy az soha nem volt drámai jelentőségű,
és MINDEN intézkedést azonnali hatállyal fel KELLETT volna oldani, mit
tett a német kormány?

A lezárást meghosszabbítják
Április 15-én Németország meghosszabbította a lezárásokat. A
távolságtartási szabályokat és az emberi érintkezések korlátozását május 3-ig
hosszabbították meg. Eszerint 1,5 méteres távolságtartás szükséges a
nyilvános helyeken, ahol csupán családtagokkal vagy maximum egy, nem
azonos háztartásban élő személlyel lehet megjelenni. A gyülekezési tilalom a
templomokban további intézkedésig hatályos maradt. A nagy rendezvényeket
augusztus 31-ig betiltották.
Legalább a 800 négyzetméternél nem nagyobb eladóterű üzletek
kinyithattak. Érdekes egy szám. Vajon miért nem 700 vagy 900? A
korlátozások alól az autó- és kerékpárkereskedések, valamint a
könyvesboltok kivételt képeztek, ők méretüktől függetlenül nyitva tarthattak.
Az önkény uralkodik.
Van még rosszabb: habár mindennek vége és mindenki tudja, hogy a
szájmaszkok semmilyen védelmet sem nyújtanak, végül a kötelező
maszkviseletet is bevezették!

Kötelező maszkviselet
Mennyire lehetünk buták? – kérdeznénk legszívesebben.
1.) Nem létezik semmilyen tudományos bizonyíték arra, hogy a
tünetmentes emberek köhögés és láz nélkül a betegséget terjesztik.
2.) Az egyszerű szájmaszkok nem tartják vissza a vírusokat, főleg, ha
köhögünk(116).
3.) Közismert módon a fertőzéstől sem védenek.
A koronavírus mérete 160 nanométer (0,16 mikrométer). Az egyszerű
pamutmaszkok esetében a pórusok nagysága 0,3 mikrométer. A vírusok tehát
úgy repülnek kia hagyományos szájmaszkokon és a szövetből készült
arcfedőkön, mint egy nyitott ablakon.
A Német Szövetségi Kormány ajánlása alapján sok idős ember azt
gondolja, hogy a maszk védelmet nyújt, és van értelme hordani. Éppen
ellenkezőleg. A szájmaszk viselése súlyos egészségügyi kockázatokat hordoz
magában, főleg tüdő- és szívbetegségben szenvedőknek, de szorongásos és
pánikbetegeknek is.
Maga a WHO is világosan tudtunkra adta, hogy a szájmaszk nyilvános
helyen történő viselése semmilyen célt nem szolgál(117).
Mit mond az RKI? Az eredeti ajánlást a politikai vélemény változásával
összhangban megváltoztatták. Nos, nem szabad elfelejteni, hogy az RKI egy
szövetségi hatóság, amely a Német Szövetségi Egészségügyi Minisztérium és
végső soron a német kormány alá tartozik.
Miután az RKI korrekt módon hosszú ideig az általános maszkviselés
ellen foglalt állást, egyszerre mégiscsak úgy vélte: „Ha elővigyázatosságból a
tünetmentes emberek is maszkot viselnek, az lecsökkentheti annak
kockázatát, hogy a vírust másoknak átadják. Ez azonban tudományosan nem
bizonyított.” Legalább az utolsó mondat stimmel. Nincs egyetlen
tudományos tanulmány sem, amelyik igazolná a nyilvános maszkviselés
értelmét. Éppen ellenkezőleg(118,119).
Egyetlen (normális) ember sem hord szívesen egy maszkot az arca előtt.
Egészen megdöbbentő azonban, hogy a média agymosása mit tett a német
lakossággal. Mit mondanak az állampolgárok az utcán, amikor megkérdezik
őket a kötelező maszkviselésről? „Ha előírás, és mindenki részt vesz benne,
akkor van értelme.”
Hmmm, ha előírnák, hogy mindenki piros krumpliorrot hordjon, és
mindenki részt venne benne, akkor annak is lenne értelme? Az, hogy ebben
az országban semmit nem kérdőjeleznek meg, egészen riasztó!
Christian Drosten és Lothar Wieler folyamatos pánikkeltését sem.
Christian Drosten április végén ismét egy nagy hullámról fantáziáit,
ezúttal természetesen a második nagy hullámról (120): „Ha a reprodukciós szám
a könnyelműség miatt (...) ismét 1 fölé emelkedne, és a vírus ezzel ismét
exponenciálisan terjedne, annak minden bizonnyal katasztrofális
következményei lennének. Mivel a fertőzéshullám mindenütt egyszerre
kezdődne, egészen más erejű lenne.”
Vajon tényleg lemaradt arról, hogy a fertőzésszámok soha nem
növekedtek exponenciálisan?
És honnan jönne a második hullám?
Szerinte ez a spanyolnátha példáját idézi, ami 1918-ban, az első
világháború végén tört ki. Az 50 millió halálos áldozat nagy része a második
hullám ideje alatt halt meg.
Kedves Christian Drosten, jobban kellett volna figyelnie járványtan-
előadáson és talán történelemórán is. A járvány egyforma okkal rendelkező
megbetegedések IDŐBEN és térben behatárolt, megnövekedett fellépése. Ez
minden járvány esetében így van, az influenzánál stb. is.
Felelőtlenség a spanyolnáthát, mint a történelem egyetlen kivételét a
COVID-19-járványhoz hasonlítani, hogy egy szörnyű második hullámot
ültessen az emberek fejébe.
 Eltűnődhetünk, hogy a német kormány milyen kritériumok alapján
választotta ki a német nép kizárólagos informátorát – egy szélhámost, aki itt
szándékosságra gyanakszik.
Csak röviden: a spanyolnátha idején még nem léteztek antibiotikumok,
emiatt az emberek úgy hullottak, mint a legyek. Nem is a vírusok, hanem a
bakteriális felülfertőződés miatt(121). Nem az egyidejűleg több betegségben
szenvedő, idős emberek voltak veszélyeztetettek elsősorban, ez a betegség
minden korosztályból szedett áldozatokat, főleg a fiatalok között. A
spanyolnátha világszerte 50 millió embert veszélyeztetett. Aki a
spanyolnáthát bármilyen módon is a COVID-19-hez hasonlítja, annak vagy
fogalma sincs az egészről, vagy az embereket akarja megfélemlíteni.
Egyértelmű, hogy a vírusok megváltoznak, mutálódnak, és nem csak úgy
egyszerűen eltűnnek. Ahogy mindig is létezett influenzaszezon, úgy
koronavírus-szezon és XY-vírus-szezon is volt már (122). Itt láthatjuk a
koronavírusok ismert, tipikus megjelenését havi lebontásban egy finn
tanulmány példája alapján, amelyben egy önkéntes kísérleti csoporton
vizsgálták a fertőzöttek számának alakulását a különböző megfázásos vírusok
esetében(123):

Ismerős, ugye? Egy kicsit az RKI adataira emlékeztet a márciusi csúccsal,

aztán a számok ismét csökkennek.
Csakhogy a finn tanulmány 1998-ból származik!
Nyilván ismét több SARS-CoV-2-t fogunk találni a következő korona-
szezonban is, ha keressük azt. És itt is igaz lesz, hogy minél többet keresünk,
annál többet fogunk találni. Ennek azonban egyáltalán semmilyen szerepe
nincs.
A The Washington Times nagyon találóan foglalta össze a koronavírus-
válságot(124): „A tények ezek: a COVID-19 valódi betegség, amely egyeseket
megbetegít, másoknak, főleg időseknek végzetesnek bizonyul, és a nagy
többséget nem érinti. Ez minden.”
Szerencsére vannak értelmes, intelligens emberek is, akik fel is szólalnak.
Prof. Stefan Homburg, a hannoveri Leibniz Egyetem Államháztartási
Intézetének igazgatója egy interjúban világosan kifejtette, hogyan utaltak a
Robert Koch Intézet számai arra, hogy a lezárások szükségtelenek voltak, és
követelte azok azonnali megszüntetését(125).
De a kritikus hangokat figyelmen kívül hagyták. A Szövetségi Kormány
és a tartományok nem akartak más szakszerű véleményt hallani? Vagy netán
kizárólagos szerződést kötöttek Christian Drostennel, aki úgy tűnik, mintha
élvezné is az ijesztgetést? Hiszen újra figyelmeztetett: ezúttal arra, hogy ha
Németország a korlátozásokon túlságosan lazítana, akkor a járvány elleni
küzdelemben szerzett vezető szerepét kockáztatja(126).

Enyhítő intézkedések – behúzott kézifékkel

Május elejétől óvatos nyitást engedélyeztek. Újrakezdődött a verseny, ezúttal
a helyzet felszámolására. Bajorország és Hessen tartományok sietősen kézbe
vették a dolgokat, hogy az iskolák, óvodák és bölcsődék mihamarabb
gyerekeket tudjanak fogadni. Lazítottak az emberi érintkezés korlátozásán,
lassan újraindították az életet, de a távolságtartás egyelőre június 5-ig
továbbra is kötelező volt.

Most végre minden jóra fordul?!

Minden alkalommal, ha az enyhítő intézkedések témája szóba kerül,
beindítják a pánikkeltés-gépezetet.
A Robert Koch Intézet (RKI) egyre csak ijesztget (127): „A reprodukciós
szám ismét a kritikus érték (1) fölött van. Egészen pontosan 1,1...”
Te jó ég, az enyhítő intézkedések talán túl koraiak voltak? – terjed
futótűzként a médiában.
De az érték mindig kissé ingadozott, a tesztelések számától függően is, és
mindig másképp számítják. De a fertőzöttek és az elhunytak száma nem azt
mutatja, hogy mindennek vége?
Ezt már képtelenség hallgatni. Ki az, aki még mindezt elhiszi?
Majd egy újabb riadalom: lehet, hogy Németországban túl nagy a
halandóság(128)?
Túl nagy halandóság? Valóban? Amennyiben így van, nem lehet-e
összefüggésben az intézkedések okozta járulékos károkkal? Nos, ezt majd a
következő hónapokban és években fogjuk megtudni. Vajon egyáltalán
feltüntették ezeket a szempontokat az illetékes Szövetségi
Belügyminisztérium kockázatértékelésében? Ezt a kérdést a német
belügyminisztérium egy elkötelezett munkatársa, egy kockázatelemzési
osztályvezető is feltette. Megállapította, hogy eddig senki nem mérlegelte a
lehetséges károkat a lehetséges haszonnal szemben. Összeállított egy
széleskörű dokumentációt a koronavírus-válság járulékos kárainak
kockázatelemzéséről, amelyben minden, számára fontosnak tűnő tényt
összegyűjtött. Az eredmény az lett, hogy az intézkedések túlzottak és
aránytalanok voltak, és óriási, jóvátehetetlen járulékos károkat okoztak
anélkül, hogy felismerhető haszonnal jártak volna. Annak bizonyítására,
hogy nem vétett szakmai hibát, tíz elismert tudóst keresett meg, köztük
minket is. A tények stimmeltek. Körbe küldte a dokumentumot minden
illetékes hatóságnak – a szakembert ezután felfüggesztették.
Kiadtunk egy sajtóközleményt, amelyben egyértelműen rámutatunk, hogy
a kockázatelemzési szakember következtetéseit fontosnak és helyesnek
ítéljük meg. Az elemzés tartalmáról a belügyminisztérium soha többet nem
beszélt. Habár a korona-intézkedések negatív következményeiről szóló
riasztó becslések nyilvánvalóak voltak, a témát ignorálták(129).
Május végén, röviddel azelőtt, hogy a szövetségi állam és a tartományok
közötti, az érintkezés korlátozásáról szóló egyezség lejárt volna, június 29-ig
újra meghosszabbították azt.
 Milyen alapon?
Tudományos szempontból már hetek óta nem mutatkozott egyetlen ok
sem bármilyen korlátozásra vagy intézkedésre. Németország számára világos
volt, hogy nem egy országos szintű fertőzési eseménnyel volt dolgunk.
Mégis mit mond Angela Merkel? Folyamatos óvatosságra figyelmeztet.
Május végén kijelentette, hogy szerinte még mindig a „járvány kezdetén
járunk”. A távolságtartási és maszkviselési kötelezettség szerinte
elengedhetetlen a koronavírus elleni harcban.
Jens Spahn, német szövetségi belügyminiszter május 25-én az
intézkedések megszüntetésével kapcsolatban nyilatkozott a Bild-Zeitung-nak:
„Semmi esetre se gondoljuk, hogy a járványnak vége.”
Kedves Angela Merkel és Jens Spahn! A járványnak VÉGE!
Ennek felismeréséhez sem orvosnak, sem fertőzéstudományi szakértőnek
nem kell lenni. Az országok statisztikái egyértelműen mutatják, hogy a
koronavírus-járványnak Európában mindenhol vége van. Ez mindenki
számára bármikor ellenőrizhető többek között a John Hopkins Egyetem
(Baltimore, USA) honlapján.
És még egyszer, csak hogy értsük: mindez nem a távolságtartási és
higiéniás szabályoknak köszönhető, hanem annak, hogy a koronavírusok
visszahúzódtak, mint minden év májusában.
Mialatt Németországban Angela Merkel az intézkedések betartásán
lovagolt, addig más országokban, például Svájcban, az emberek már rég
maszk nélkül jártak bevásárolni, és a fertőzésszámok természetesen mégsem
indultak újabb növekedésnek.
 Túl sok? Túl kevés?Mi történt?

A kórházak túlterheltségének kérdése

Az olasz- és spanyolországi életképek félelmet keltettek. Súlyosan beteg
emberek, akiknek nem jut lélegeztetőgép? Szörnyű.
Megmutatták, hogy mi történik, amikor egy ország az egészségügyi
rendszerének határait feszegeti, vagy azt átlépi. A számtalan szempont közül,
hogy mit is kellene tenni Németországban, a Robert Koch Intézet (RKI) által
előidézett félelem állt az előtérben, a félelem, hogy egy ilyen forgatókönyvet
a németek sem zárhatnak ki. Ezért sürgősen lélegeztetőgépeket rendeltek,
kórházi ágyakat szabadítottak fel, műtéteket soroltak hátra vagy mondtak le...
Berlinben egy új, ezer férőhelyes kórházat is felhúztak 38 nap alatt, és
amikor kész lett, üresen tátongott, mert páciens nem volt…(130)
Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről. Március elején a járvány
egyértelműen végig söpört Németországon. Felmerült a kérdés, mennyire jól
felszerelt a német egészségügy. Uwe Jassens, az Intenzív és Sürgősségi
Orvosi Ellátás Német Interdiszciplináris Szövetségének elnöke megnyugtató
üzenetet küldött a Deutschlandfunk (német rádióállomás) adásában(131):
„Elegendő szabad ággyal rendelkezünk az intenzív osztályokon!” Még akkor
is, ha olyan sok koronavírus-fertőzött lenne, mint Olaszországban. Körülbelül
28 000 ágy van az intenzív osztályokon, ebből25 000 lélegeztetőgéppel
felszerelt. Majdnem 34 ágy jut 100 000 emberre. Egyetlen más európai
országban sincs ilyen. Reinhard Busse, a Berlini Műszaki Egyetem
Egészségügyi Menedzsment szakterületének igazgatója szintén lefújta a
riadót(132): „Még az olasz állapotok sem terhelnének túl bennünket.”
Az RKI azonban tovább szította a félelmet. „Az intenzívágyak száma nem
lesz elég” – jelentette ki Lothar Wieler április elején a Handelsblatt-ban(133).
Miért is? Lothar Wieler szerint: „A járvány folytatódik, az elhunytak száma
is ismét nőni fog.” Aha, egy újabb magyarázat. Akár egy állatorvos
véleménye is lehetne.
 Nos, akkor térjünk rá a problémára. A probléma az volt, hogy nagyon sok
olyan előrejelzést adtak ki, amelyek az elejétől fogva hibás számokon
alapultak.
A fertőzöttek teljes számából indultak ki (100%), figyelmen kívül hagyva
azt a tényt, hogy 80-90%-uk nem is volt komoly beteg, és a fertőzöttek 5%-
ának, vagy még kevesebbnek, intenzív orvosi ellátásra vagy lélegeztetőgépre
sem lett volna szüksége. Csak hogy egyértelmű legyen: a fertőzés egy
kórokozó testbe való bejutását és felszaporodását jelenti. Ez teljesen
tünetmentesen is megtörténhet. Ebben az esetben a fertőzés megtörténik, de a
megbetegedés nem. Mint azt már tudjuk, a fertőzöttek nagy részét a COVID-
19 esetében elkerülik a súlyos tünetek, ahogy a hagyományos koronavírusok
esetében is. Tehát a fertőzötteknek egy nagyon kicsi része mutat csak olyan
súlyos lefolyású megbetegedést, amely esetleg kórházi tartózkodást tesz
szükségessé. A kórházi tartózkodás azonban nem jelent azonnal intenzív
osztályt, és az intenzív osztály sem egyenlő a lélegeztetőgéppel.
Lothar Wieler arra gondolhatott, hogy a kórházakat elárasztó fertőzöttek
száma növekedhet. Az elbizonytalanított lakosság szempontjából csak az volt
a probléma, hogy két dolgot elfelejtett megemlíteni: 1. egy fertőzés esetében
különbséget kell tenni fertőzött és beteg között, 2. a páciensek nagyon nagy
többsége viszonylag hamar meggyógyul.
E gyógyultakat a pozitív teszteredménnyel rendelkezők számából (ld.
következő oldali ábra, összefüggő vonal) természetesen le kell vonni (első
kép, pontozott vonal), hogy az egészségügyi rendszer tényleges
leterheltségéről reális képet kapjunk.
Ha egészen pontosak akarunk lenni, az elhunytak számát is le kellene
vonni, csakhogy ez olyan kevés, hogy – bármennyire tragikus és szomorú is
az egyén esetében – az ábrázolásban nem jelent különbséget (második kép,
jobb oldal, pontozott vonal).
 Az RKI előrejelzéseiből hiányzott az orvosi ellátás gyakorlati, élethű
aspektusainak bármiféle megértése.
Ezt a következő diagramon is láthatjuk (forrás: Corona-Initiative
Deutscher Mittelstand, www.cidm.online). A pontozott vonal az RKI
előrejelzését ábrázolja a lélegeztetőgéppel rendelkező intenzívágyak
szükségességére vonatkozóan. Ahogy az a ténylegesen foglalt kórházi ágyak
számával összehasonlítva látható, az előbbi számot túl magasra tippelték.
 Németországban valóban soha nem kellett az egészségügyi rendszer
összeomlásától tartani. Ha kezdetben mégis valakinek kétségei lettek volna
efelől, legkésőbb április közepén, amikor a lezárások meghosszabbításáról
döntöttek, láthatta, hogy a további intézkedéseket SEMMI nem indokolta.

Minden intézkedést azonnali hatállyal be kellett volna szüntetni.

Ezt mutatta mind a reprodukciós tényező, mind a fertőzöttek és az elhunytak
száma, ahogy az intenzívágyak kihasználtságának adatai is.
Miközben a kórházak a meglehetősen kisszámú koronavírusos betegre
vártak, addig a valódi, rászoruló pácienseket nem fogadták. Az ágyak üresen
álltak. Nem csak szolidaritásból vettek fel más országokból származó
betegeket.
A kórházak pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek. A koronavírus-válság
közepette többük csökkentett munkaidőre jelentette be az orvosokat és az
ápolókat(134). Ilyen vaklárma, katasztrofálisan hibás tervezéssel még nem
fordult elő Németország történelmében.
Azonban más országokban sem volt ez másként. Amerikai orvosok ezreit
küldték szabadságra vagy mondtak fel nekik, mert a rutinszerű rendelések
száma a koronavírus-járvány idején hihetetlen gyorsasággal és mértékben
lecsökkent(135).
Hogy is volt akkor a kórházak kapacitásának túlterheltségével?
 Mindig ott lógott a levegőben a fejlődés lehetősége. Apropó, levegő.

Lélegeztetőgép-hiány?
Nem fog ártani, hogy rendeltünk pár lélegeztetőgépet. Bár a COVID-19
esetében a lélegeztetés témája nagyon vitatott kérdés (136-140). Támogató
hangokat az orvosi szakmából alig hallani.
Az invazív lélegeztetés azt jelenti, hogy a pácienst mesterséges kómába
helyezik, teljes ellátásra van szüksége az intenzív osztályon (141). A
lélegeztetőgép egy tömlőn keresztül, túlnyomással juttatja az oxigént a
tüdőbe. Nem ritkán baktériumok kerülnek a tömlőbe, és előbb vagy utóbb
halálos tüdőgyulladást okoznak. Az orvosok ezt kórházi fertőzésnek nevezik.
Kockázata napról napra növekszik. Ezért az orvosok azt tanulják, hogy a
lélegeztetés a szükséges időtartamban, de mindig csak a lehető legrövidebb
ideig történjen.
A COVID-19-pácienseket ezzel szemben nagyon korán elkezdik
lélegeztetni, és nagyon hosszú ideig tartják a gépen. Miért?
A hivatalos előírás miatt. Mert a nem-invazív lélegeztetéskor
valószínűleg túl sok aeroszol (5 mikrométernél kisebb csepp magvak)
kerülne a légtérbe, ezáltal magas lenne a személyzet megfertőződésének
veszélye. Mindenesetre vannak olyan vélemények is, amelyek szerint az
aeroszolnak nincs nagy szerepe a betegségek terjesztésében (142). Csak maga a
tény, hogy a SARS-CoV-2 vírus aeroszol cseppekben megtalálható (143), még
nem jelenti azt, hogy az a dózis elég lenne a betegség kiváltására (144).
Ezért nem lett volna több értelme – a megfelelő óvintézkedések betartása
mellett – a páciensek számára kímélőbb intézkedéseket választani?
Valójában sok elismert tüdőorvos van azon a véleményen, hogy a COVID-
19-pácienseket túl gyakran és túl hosszú időre intubálják, illetve lélegeztetik
invazív módon(139,140). A kockázat magas, az eredmény kérdéses. Dr. Gerhard
Laier-Groeneveld, Neustadt im Harz tüdőklinikájának főorvosa úgy véli,
hogy az intubációt minden körülmények között el kell kerülni. A klinikáján
lévő COVID-19-pácienseket éber állapotban, lélegeztető maszkkal kezeli.
Eddig egyetlen betegét sem veszítette el(139).
Dr. Thomas Voshaarnak, a Német Tüdőgyógyászati Klinikák Szövetsége
elnökének szintén az a véleménye, hogy Németországban a betegeket
gyakran túl korán intubálják(140). Úgy gondolja, hogy a többi ország magas
halálozási számai önmagukban „elég okot kellene adjanak arra, hogy a korai
intubáció stratégiáját felülbírálják.” Eddig negyvenből csak egy páciensét
lélegeztette géppel. Ez a beteg ennek következtében meghalt. Az összes többi
túlélte.
Matthias Thöns, palliatív gyógyászati orvos ezt mondta a
Deutschlandfunk-nak. adott interjújában(145) (rövidített változat):
„Apolitikusok most nagyon egyoldalúan az intenzív ellátásra, az új
lélegeztetőgépek vásárlására és az intenzív ágyak kiosztására
összpontosítanak. Figyelembe kell vennünk, hogy a COVID-19-ben szenvedő
súlyos betegek között többnyire nagyon idős, többszörösen beteg emberekről
van szó, 40 százalékuk pedig tartós ápolásra szoruló állapotban, idősek
otthonából jön. Ez egy olyan csoport, amely általában és mindig több
palliatív, mint intenzív ellátásban részesült. Most pedig diagnosztizálják az új
betegséget, és ezekből a betegekből intenzívbetegeket csinálnak.”
Rámutatott, hogy egy kínai tanulmány szerint a betegek 97%-a
maximális, lélegeztetéses kezelés ellenére meghal. A túlélők közül csak
nagyon kevesen térnek vissza a régi életükhöz, ezek nagy része súlyos
fogyatékkal élő marad. Ezeket a feltételeket a legtöbb idős ember elutasítja.
A szakember feladata, hogy tisztázza az emberekkel, magukra akarják-e
venni életük végén, a családjuktól távol egy intenzív terápiás kezelés
szenvedésének terhét, vagy fájdalmukat csillapítva, jó ellátásban – bár akár
túlélésüket is kockáztatva – a szeretteik körében, otthon akarnak-e maradni.
Az emberek akaratának kell a legelső helyen állni. Matthias Thöns biztos
abban, hogy a legtöbb ember a második utat választaná.
 Megfelelőek voltak az intézkedések?
Elég hamar világossá vált, hogy a SARS-CoV-2 nem egy gyilkos vírus,
hanem valahová a könnyű és a súlyos lefolyású influenzahullámok közé
sorolható be. Az újonnan fertőzöttek száma soha nem növekedett
exponenciálisan, még akkor sem, ha ezt az RKI nem árulta el.
Azt is viszonylag korán lehetett volna látni, hogy az egészségügyi
rendszer túlterheltsége semmilyen körülmények között nem következett
volna be. Egy ilyen viszonylag fertőző, egyúttal azonban nem közveszélyes
vírus feltartóztatásának az ára nemcsak magas, de túlságosan magas, ha a
hasznokat és a károkat összevetjük.

Mit tett jól a német kormány?

• ?

Miben hibázott a német kormány?

• Egy olyan országos járványt hirdetett ki, amely nem létezett.
• Kétségbe vonta az ország állampolgárainak érettségét.
• Bizonyítékokon alapuló döntések helyett önkényes döntéseket hozott.
• Felvilágosítás helyett félelmet és bizonytalanságot terjesztett.
• Teljességgel értelmetlen lezárásokat rendelt el, amikor a járvány már
véget ért.
• Értelmetlen módon bevezette a kötelező maszkviselést, amikor a
járvány már véget ért.
• Az intézkedéseket nem vonta vissza, miután világossá vált, hogy azok
alkotmányellenesek.
• Károsította a gazdaságot és megélhetéseket tett tönkre.
• A védőoltás értelmetlen fejlesztésére pénzt pazarolt.
• A lakosságnak óriási egészségi károkat okozott.
• A lakosságnak óriási szenvedést okozott.
 Mit kellett volna tennie a német kormánynak?
Azt, amit a kancellár asszony és a miniszterek az esküjükben fogadtak:
„Esküszöm, hogy minden erőmet a német nép JAVÁRA áldozom, annak
HASZNÁT növelem, a KÁROKTÓL megmentem, az Alaptörvényt és az ország
törvényeit óvom és védelmezem, a kötelességeimet lelkiismeretesen elvégzem,
és az igazságosságot mindenki felé gyakorlom.”
 „Járulékos veszteségek”– mi
történik körülöttünk?

Dr. David L. Katz, a True Health Initiative elnöke már egészen korán,
március 20-án feltette a kérdést(146), hogy a koronavírus elleni küzdelmünk
rosszabb-e, mint maga a betegség. Valószínűleg vannak célirányosabb
lehetőségek is a járvány elleni küzdelemre. Mi a helyzet az összes járulékos
veszteséggel, amibe beletörődünk?
Dr. Scott Atlas, a Stanford Egyetem professzora a CNN-nek adott
interjújában elmagyarázta, hogy attól a téves elképzeléstől vezérelve,
miszerint a COVID-19-et meg kell állítani, katasztrofális egészségügyi
helyzetet teremtettek(147). Irracionális félelmeket idéztek elő, mert a betegség
összességében véve enyhe. Emiatt semmi oka nem volt a lakosság széles
körű tesztelésének, ezt csak célzottan a kórházakban és az idősek otthonában
lett volna szükséges elvégezni. Atlas professzor április végén írt egy cikket,
amely nagy feltűnést keltett „Íme az adatok — állítsátok meg a pánikot és
fejezzétek be a teljes elkülönítést”(148) címmel.
Németországban legalább egy ember világosan nyilatkozik. A Német
Szövetségi Parlament elnöke, Wolfgang Schäuble megállapította, hogy az
élet védelmének nem lehet mindent alárendelni (149). „Ha van egyáltalán
abszolút érték az Alaptörvényünkben, akkor az az emberi méltóság. Az
érinthetetlen. De ez nem zárja ki a tényt, hogy egyszer meghalunk.”
A média azonnal lecsapott erre a kijelentésre, hogy vitát indítson:
„Emberi élet kontra emberi méltóság – lehet ezt mérlegelni?” (150)
Sokan még mindig nem értették meg, hogy mindkettőt feláldoztuk.
Az értelmetlen intézkedések támogatói előszeretettel érvelnek a
következőképpen. Minden idős embernek joga van olyan hosszúságú életet
élni, ami csak lehetséges. Még ha a vírus csak az utolsó csepp volt is a
pohárban, attól még az okozta a halálát. A vírus nélkül az az ember talán még
pár hónappal vagy évvel tovább élhetett volna. Több mint elítélendő lenne
társadalmunkban ezt a lehetőséget az idős emberektől megtagadni. A
gazdaságot újra fel lehet lendíteni, de a halottakat nem lehet újraéleszteni.
Alig van olyan politikus, aki ezt a hitvallást nem mantraszerűen hirdetné:
az állampolgárok egészségének védelme minden gazdasági veszteséggel
szemben elsőbbséget kell élvezzen.
Még ha ez alapvetően helyesen is hangzik, egyúttal mégis a magasabb
rendű összefüggések megértésének teljes mértékű hiányát bizonyítja.
Márpedig ez nagyon fontos lenne, ismételjük hát át a következő tényeket. A
járvány lefolyása alatt 10 ezer 80 év feletti emberből legfeljebb 8 halt meg a
vírus miatt. A valódi COVID-19-halottak száma, tehát akik ténylegesen a
vírus miatt haltak meg, 10 ezer emberre vetítve nem több, mint 2-4. Hány
emberéletet hosszabbított meg a túlzó intézkedések sokasága? 10 ezer
emberenként talán 2-4-et? Vagy akár 4-8-at? Netán 12-15-öt? Többet
biztosan nem! És milyen áron? Tartsuk észben, hogy minden évben 10 ezer
80 év feletti emberből több mint 100 hal meg elkerülhetetlenül más
kórokozók okozta légzőszervi fertőzésben, és ennyin továbbra is minden
évben meg fognak halni.
A Német Szövetségi Belügyminisztérium egyetlen dolgozóját, aki
elkészítette az orvosi járulékos károk elemzését, azonnal felfüggesztették. A
német kormány nem akart tudni róla. A gazdaságot nem szabad az emberi
élet fölé helyezni? Milyen következménye lesz azonban az állampolgárok
egészsége védelmének, ha a gazdaság összeomlik és az emberek megélhetési
nehézségekkel találják szembe magukat? Beláthatatlan, ahogy ezt látni is
fogjuk.

Gazdasági következmények Németországban és világszerte

Minden ország érintett. Minden nap új jelentések érkeznek. Az ENSZ
munkadokumentuma szerint a globális gazdasági válság 500 millió embert
sodorhat szegénységbe(151).
Az amerikai jegybank (Fed) az amerikai gazdasági teljesítmény drámai,
akár 30 százalékos csökkenését feltételezi (152). Jerome Powell, a Fed
igazgatója arra számít, hogy a munkanélküliségi ráta 20-25 százalékra
emelkedik. Időközben csaknem 36,5 millió ember veszítette el munkáját az
Egyesült Államokban a válság következtében. Ez „a legtraumatikusabb
munkahelyvesztés az amerikai gazdaság történetében" – mondta Gregory
Daco, az Oxford Economics Intézet amerikai vezető közgazdásza(153).
Az Európai Unió Bizottsága történelmi léptékű mély recessziót jósol
Európának(154).
Az EU tavaszi előrejelzése szerint a gazdaság jó 7 százalékkal hanyatlik
majd ebben az évben, és jövőre sem áll teljesen helyre.
A várakozásoknak megfelelően Németország gazdasága is összeomlik. A
Világgazdasági Intézet elnöke szerint március második fele óta a normál
gazdasági teljesítmény 80, talán 85%-ára esett vissza (155). Körülbelül tízmillió
alkalmazottat csökkentett munkaidőre jelentettek be. A csökkentett
munkaidős foglalkoztatás nélkül a munkanélküliség az USA-hoz hasonlóan
megnövekedett volna. így áprilisban „csak” 300 000 további munkanélkülit
tettek utcára(156). Ezzel azonban korántsem ér véget a történet.
A német kormány azzal dicsekszik, hogy mentőcsomagokat nyújt.
„Németország történelmének legnagyobb segélycsomagja” a járulékos károk
enyhítésére hivatottF157). Ez azonban sehogy sem elég, számtalan ember hullik
ki a rostán. Igencsak félő, hogy az intézkedések Németországban is emberi
életeket követeltek. És a halottakat semmilyen mentőcsomag nem hozza
vissza.

Következmények Németország lakosainak életére és egészségére

Több jelenséggel van dolgunk:
• Sok beteg nem mer bemenni a kórházba, mert félnek, hogy a gyilkos
vírus megfertőzi őket.
• Pont az idős emberek „nem akarják terhelni” az orvosokat, mert
elképzeléseik szerint azoknak a COVID-19-betegekkel olyan sok
dolguk van.
 • Sok orvos is hagyta magát megvezetni a média által, és nem megfelelő
módon vizsgálják a pácienseiket.
• Páciensek, akik hónapok óta várakoznak a nélkülözhetetlen
vizsgálatokra (például arra, hogy végre megkezdjék a lehető legjobb
rákellenes terápiát), nem kapnak időpontot, mert a koronavírus miatt
minden nem létfontosságú kezelést lemondtak vagy elhalasztottak.
• Szűrővizsgálatokat nem végeznek.

• Operációkat halasztanak el, hogy legyen elég szabad kapacitás a

koronavírus-pácienseknek. Ez a páciensek egészségi állapotát
ronthatja, és később életveszélyes következményekkel járhat.
• A nők és gyermekek elleni családon belüli erőszak fokozódik.
• Az öngyilkosságok száma nagy valószínűséggel növekedni fog.

Öngyilkosságok és pszichés problémák

A 2008-as pénzügyi válság után az öngyilkosságok száma a világ sok
országában megnőtt. A Well Being Trust nevű amerikai nemzeti
egészségügyi csoport elemzése szerint 75 000 amerikai életébe kerülhet a
koronavírus-járvány következtében kialakuló drog- és alkoholfüggőség,
valamint öngyilkosság(158). A csoport riadót fúj, mert a növekvő
munkanélküliség, a gazdasági visszaesés és az elszigeteltségből eredő stressz
a „kétségbeesés okozta” halálesetek számát jelentősen növelheti. Ez a többi
országban sincs másképp. Az ausztrál hatóságok az öngyilkosságok
számának 50%-os emelkedésével számoltak(159), ami a korona-halottak
számának tízszerese.
Németországban félmillióval több munkanélkülire számítanak. A
munkanélküliség az öngyilkosság jelentős kockázati tényezője. Emiatt a
tudósok azt feltételezik, hogy ez a szám is erősen emelkedni fog (160).
 Szívinfarktus és agyvérzés
A koronavírus-helyzet okozta pszichés stressz nem feltétlenül végződik
öngyilkossággal, azonban a szívünknek is különösen nagy megterhelést
jelent. A munkanélküliség például, amely a COVID-19 következtében is
gyakoribb, ugyanolyan mértékben növeli a szívroham kockázatát az 50 év
feletti embereknél, mint a dohányzás, a cukorbetegség vagy a magas
vérnyomás(161). De mégis hová lettek a szívinfarktusos betegek? A kórházak
sürgősségi osztályai és az orvosi rendelők jóval kevesebb páciensről
számolnak be, mint eddig. A visszaesés kb. 30%-os az előző év azonos
időszakához képest. Nem azért, mert nincsenek, hanem azért, mert félnek a
megfertőződéstől. Inkább akkor is otthon maradnak, ha tüneteik jelentkeznek.
„Ez egy világszintű jelenség és nagyon veszélyes” – mondja Dr. Sven
Thonke, a hanaui kórház ideggyógyász főorvosa a Berliner Zeitungnak
(berlini online magazin) adott interjújában(160). Csak a saját sürgősségi
osztályukon 20%-kal kevesebb agyvérzéses beteg van, mint máskor. Az
agyvérzés sok esetben csak gyenge tüneteket okoz, mint szédülés, beszéd- és
látászavarok, a test egyik oldalának bénulása. Dr. Thonke szerint: „Az ilyen
enyhe tünetekkel rendelkező esetekben 50%-kal lett alacsonyabb a
sürgősségi betegfelvétel.” Ez amiatt rendkívül veszélyes, mert gyakran az
enyhe agyvérzést egy súlyosabb követi, ami viszont már halálos lehet. Dr.
Thonke folytatja: „Az agyvérzést okozhatja például a nyaki ütőerek
beszűkülése, amit azonnal meg kellene operálni, de szívritmuszavar is, ami
gyógyszeres kezelést igényel.”
Dr. Sven Thonke elmondása alapján ugyanez igaz a szívinfarktusos
betegekre is. Az ő esetükben is jóval kevesebb sürgősségi betegfelvétel
történt. Náluk is gyakran előfordul, hogy enyhe tünetekkel nem fordulnak
orvoshoz. Később ez is halálos szívinfarktushoz vezethet.
 További megbetegedések
Az AOK német egészségbiztosító tudományos intézete szerint áprilisban
51%-kalkevesebb légzőszervi, 47%-kal kevesebb emésztőrendszeri
megbetegedést és 29%-kal kevesebb sérülést, valamint mérgezést
diagnosztizáltak(162). Vajon miért?

Hiányzó szűrővizsgálatok, utóvizsgálatok vagy rákbetegellátás

A daganatos betegeknél a megszakított ellátási folyamat negatív hatásai
nyilvánvalóak, legyen szó megelőzésről, utógondozásról vagy általános
ellátásról.
Sok daganatos beteg hónapokig azt a hírt kapja, hogy a következő
vizsgálatát el kell halasztani. Ezután aggódva várják az új időpontot,
miközben nem tudják, milyenek az értékeik, mennyit nőtt a daganat, és
mennyi idejük maradt hátra.

Lemondott műtétek
A „koronacsúcs” tizenkét hetében becslések szerint világszerte 30 millió
tervezett műtétet halasztottak el vagy töröltek (163). Főleg ortopédiai műtéteket
(térd- és csípőízületi), de rákos betegek műtétjeit is. „A páciensek állapota
rosszabbodhat és az életminőségük csökkenhet, miközben egy elhalasztott
műtétre várnak” – magyarázta Aneel Bhangu, az egyik érintett kutató. A
műtétek elhalasztása olykor, mint például a rák esetében, halálhoz is
vezethet.
2018-ban Németországban összesen kb. 17 millió teljes körű gondozásra
jogosult, műtött páciens volt. Átlagosan1,4 millió páciens havonta. Az összes
szükséges műtét legalább 50%-át, részben akár 90%-át halasztották el vagy
mondták le március, április és május hónapokban. Ez azt jelenti, hogy bár
szükséges lett volna, legalább 2 millió embert nem operáltak meg. Ez
természetesen nem marad majd következmények nélkül.
 További következmények az idősekre nézve Németországban
Németországban naponta ezernél több 80 év feletti ember hal meg. Azok,
akik még képesek rá, egészségüket különböző módokon tartják fenn: sporttal
és mozgással, szociális kapcsolataikon keresztül, nyaralás alatti
kikapcsolódással, rendezvényeken való részvétellel, shoppingolással és így
tovább. Miközben drasztikus eszközökkel próbáltuk megakadályozni, hogy
ezek az emberek a COVID-19 miatt meghaljanak, egyúttal más módon
elraboltuk tőlük az életminőségüket és azzal együtt az élettartamukat is.

Életminőség
Főleg időskorban, amikor sok barátunk nincs már köztünk, és a testünk sem
úgy működik, ahogyan kellene, már nemcsak a napok és az évek számítanak,
hanem az élet értékei is.
Az pedig sokféle lehet. Rendszeres szaunázás vagy edzőterem látogatása.
A szokásos reggeli séta a járókerettel a sarki kávézóba is a nap fénypontját
jelentheti, és értékessé teheti az életet. Emberek közé járni, kényeztetni
magunkat valamivel, egy keveset mozogni, hogy ne rozsdásodjunk be. Majd
a kávézó hirtelen bezár. Hirtelen ne menjünk emberek közé, lehetőleg az
ajtón se lépjünk ki. Lehetőleg látogatókat se fogadjunk.

Magány
Az egyetlen, ami az időskorban nőket és férfiakat egyaránt megvéd a
magánytól, a jó szociális kapcsolatok.
Németországban az idősek 5-20%-a számol be kifejezetten a
magányosság érzéséről. Azoknak az embereknek, akik egyedül már nem
tudnak otthonról elmenni, a gondozási központok „időstalálkozókat”
szerveznek. Heti egy alkalommal elmennek értük, és épen haza is szállítják
őket. Nem sok, de legalább egyszer emberek között lehetnek, ami nagyon
fontos.
Majd hirtelen érintkezési tilalom lép életbe, és hónapokon át tart. A
gondozási szolgálat csak telefonon jelentkezik, mert az idősek nem merik
őket a házukba engedni a fertőzéstől való félelem miatt. Az ételt az ajtó előtt
hagyják. Hónapokon keresztül egyetlen ember sincs, aki a kezüket fogná
magányukban.

Haldoklók lelki gondozása

Igen, minden idős embernek jogában áll olyan idős kort elérni, amilyet csak
lehet. Nekünk pedig mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez
sikerüljön. De minden idős embernek a halálhoz is joga van, és ahhoz, hogy
annak módját megválassza. Ezeknek az embereknek a nagy része nem fél az
elmúlástól. Amikor eljön a halállal való találkozás ideje, az emberek egyre
nyugodtabbak lesznek.
Amikor „idős emberekről” beszélünk, akiket védelmeznünk kell,
sokaknak az „aktív nyugdíjas” képe jelenik meg, aki az idejét óceánjáró
hajókon tölti. Az esetek igen nagy többségében azonban életük végéhez
közeledő, többszörös krónikus betegségben szenvedő emberekről van szó.
Olyan emberekről, akik felfekvéses sebekkel már régóta nem tudnak felkelni
az ágyból. Olyan emberekről, akiknek az egész testében rákos áttétek vannak.
Olyan emberekről, akik végtelenül szenvednek, mert a fájdalomterápia már
nem segít nekik. Olyan emberekről, akiknek gyakran már nincs több erejük
és talán fel is adják. Olyan emberekről, akik néha már csak a megváltó
halálra várnak.
Az összes óvintézkedés mellett, amelyek pont az idősek otthona és a
szanatóriumok rizikócsoportja számára fontosak, végül mégiscsak az egyén
döntésének kell elsőbbséget kapnia (természetesen mások veszélyeztetése
nélkül). Sokaknak végül mindegy, hogy a szeretteiktől a koronavírust is
elkaphatják, amíg van mellettük valaki, a kezüket fogja, hogy az utolsó útjuk
előtt elbúcsúzzanak, és megleljék az áhított békét(164).
Politikusaink ezt sokaktól elvették. Mindkét oldalon. Túl sokáig csak
telefonon érdeklődhettünk afelől, a legjobb barátnőnk él-e még, hogy aztán
egy nap a halálhírével szembesüljünk.
 Következmények a gyermekekre nézve
A gyerekek, az idősekhez hasonlóan, a társadalom leggyengébbjei, akiket
szintén védelmeznünk kell. Bennük van a jövőnk. Mégis világszerte
gyermekek milliói vannak kitéve a koronavírus-intézkedések magas
kockázatának. „A koronavírus sokkal több gyermeket és családját érinti, mint
ahány ember közvetlenül kapcsolatba kerül a fertőzéssel” – mondta Cornelius
Williams, az UNICEF Gyermekvédelmi Osztályának vezetője (165).

Lelki megpróbáltatás
A gyermekeknek joguk van a szociális kapcsolatokhoz. A legfontosabb
referenciaszemélyektől való elválasztásuk (mint a nagymama és nagypapa, a
nagynéni és nagybácsi, a legkedvesebb barátaik, de ugyanúgy az iskolák
bezárása, a játszóterek és sportpályák lezárása is), megtöri az életük normális
menetét, és jelentős terheket róhat rájuk, főleg az egyébként is hátrányos
helyzetű gyermekek esetében. Számos társadalometikával foglalkozó
szakember rámutat, hogy elengedhetetlenül fontos a gyermekek és fejlődésük
szempontjából az azonos korúakkal való kapcsolat, mert ezáltal tanulják meg
a szociális készségeket(166). Az iskolák bezárása idején a szülőknek kell
helyettesíteni a tanárokat. Sokan túlterheltek, főleg mert egyúttal otthonról,
home office-ban dolgoznak, vagy mert a szakmai egzisztenciájuk végét
járják.

Tanulási lemaradás
A gyermekeknek joguk van az oktatáshoz. A Német Pedagógusszövetség
szerint diákok milliói maradtak le az iskolák bezárása miatt. Elnökük, Heinz-
Peter Meidinger kereken 3 millió fiú és lány esetében lát tanulási lemaradást,
ami különösen a nehéz szociális helyzetű és szegényebb családokból
származó tanulókat érinti(167).
Testi erőszak
Németországban minden évben több tízezer gyermek esik erőszak és
bántalmazás áldozatává(168). A 2018-as német bűnügyi statisztika szerint:

• Hetente 3 gyermek hal meg erőszakos cselekmény következtében.

• Naponta 10-12 gyermeket bántalmaznak.
• Naponta 40 gyermeket bántalmaznak szexuálisan.

És a be nem jelentett esetek számáról még nem is beszéltünk. El tudjuk

képzelni, hogy néz ki ez a koronavírusos időkben, amikor a szülők pszichés
stressznek vannak kitéve, és a munkanélküliség vagy az összeomlás határán
egyensúlyoznak? Amikor a veszekedések mindennaposak? És esetleg az
alkoholfogyasztás is megnő?
Amikor a gyermekek nap mint nap otthon vannak, mert a bölcsődék,
óvodák és iskolák bezártak, ezáltal sokkal több lehetséges erőszaknak vannak
kitéve? Amikor a szülőket az is stresszeli, hogy a gyermekek egész nap
otthon vannak? Vagy még az is, hogy a home office mellett még tanárosdit is
kell játszaniuk a gyermekeiknek? Amikor a gyermekeknek nincs menekülési
lehetősége, sem a jó barátaikhoz, sem a játszótérre nem mehetnek el? Amikor
a szociális munkások nem léphetnek be a lakásba? Amikor a szociálisan
gyenge családok találkozóhelyei hetek óta zárva vannak?
A tanárok és a gyermekorvosok hónapokon át nem látják rendszeresen a
gyermekeket. Ki szóljon hát a gyermekvédelemnek?
A német Szövetségi Kormány bántalmazási ügyek kormánybiztosa,
Johannes-Wilhelm Rörig egy írásában fokozottan figyelmeztet erre. A kínai
karanténvárosból, Vuhanból olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a családon
belüli erőszak az ottani bezártság alatt megháromszorozódott.
Olaszországban és Spanyolországban is „hasonlóan szörnyű számokról”
hallani.
 Következmények a világ legszegényebbjeire nézve
A koronavírus-válságot nem kevesen arra használták fel – home office-ban,
ami a felszereltség, gyakorlat, hálózati kapcsolat hiányában csak félig-
meddig volt hatékony –, hogy a házukat és a kertjüket végre ráncba szedjék.
A német középréteg egy nagy részének és az országban élő jómódúaknak
azért nem megy igazán rosszul. A szomszéd, akinek most munkanélküli
segélyt kell igényelnie, ismét talpra fog állni. Az emberek előszeretettel
néznek csak a saját házuk kerítéséig, esetleg egy kicsit azon túl, de
semmiképp sem tovább. Sokan nincsenek tudatában, hogy a következmények
gyakran leginkább a szegények közül is a legszegényebbeket érintik. Nem
lenne szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy sokak megélhetése és
egészsége súlyosan veszélyeztetve van.

Megélhetési következmények
Indiában százmilliók élnek napszámosként, ezek közül sokan napról napra
éltek azelőtt is, hogy a vírusellenes intézkedések a megélhetésüket
tönkretették volna. Most semmijük sincs a túléléshez. A koronavírustól
megmentik őket, aztán akár éhen is pusztulhatnak.
Afrika sok országában a rendőrség és a katonaság a koronavírusos
lezárásokat erőszakkal tartatja be. Aki kimerészkedik az utcára, azt jól
megverik. A gyermekek, akik normál esetben az egyetlen napi étkezésüket az
iskolában kapták, most nem léphetnek ki a házból sem. Ők is éheznek és
éhen halnak.
Április végén az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője, David
Beasley így figyelmeztetett a Biztonsági Tanács előtt New York-ban: A
koronavírus miatt a világot egy „bibliai mértékű éhezési járvány”
fenyegeti(169). „A várakozások szerint a lezárások és a gazdasági recesszió a
szegénységben élők számára nagy bevételkieséshez fog vezetni. A
tengerentúli pénzátutalások is erősen vissza fognak esni. Ez többek között
olyan országokat fog károsítani, mint Haiti, Nepál vagy Szomália. A
turizmusból származó bevételek kiesése olyan országoknak fog károkat
okozni, mint Etiópia, ahol ez az összexportjuk 47%-át teszi ki.”

Az orvosi ellátást és az egészséget érintő következmények

A világ legszegényebb országaiban a jó orvosi ellátás luxusnak számít, amit
csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Nagy erőfeszítéseket tettek a
helyzet orvoslására és enyhítésére. Nagyon sok mindent, amit az elmúlt
években értek el, most az összeomlás veszélye fenyegeti.
Több mint 20 országban felfüggesztették a kanyaró elleni védőoltási
kampányokat. Most növekszik a betegek száma. A Nature magazin
tudósítása szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban már 6 500
gyermek halt meg kanyaróban(170). Bár a kanyaró a nyugati országokban
ritkán halálos, a szegény országokban a fertőzöttek 3-6%-a meghal, és a
gyógyultak esetében is gyakran életre szóló fogyatékosság marad vissza.
Zimbabwéban 2003 és 2013 között sikerült a fertőzöttek éves számát
155-ről 22-re csökkenteni 1 000 lakosra vetítve, most rövid időn belül több,
mint 130 halott és 135 000 fertőzött lett. Az összes halálos áldozat
kétharmada 5 évnél fiatalabb gyermek.
A WHO adatai alapján a szubszaharai Afrikában a malária okozta
halálesetek becsült száma 2020-ban 769 000-re növekedhet, és 2018-hoz
képest megduplázódhat. Ezzel a „20 évvel ezelőtti halálozási szintre”
esnének vissza. A várható emelkedés okaként a WHO azt a tényt nevezi meg,
hogy jelenleg sokkal kevesebb rovarirtóval kezelt szúnyoghálót osztanak
szét.
A zimbabwei malária- és a kongói kanyaró-halottak csak előrejelzői
annak, ami Afrikára vár?

Összegzés
Sikerült a kormányunknak az intézkedésekkel azoknak az embereknek az
életét meghosszabbítani, akik a következő napokban, hetekben, hónapokba
vagy talán pár évben távoznak közülünk? Talán igen, talán nem. Kevesebb
halottunk lett az intézkedéseknek köszönhetően? Bizonyára nem, mert a
járvány csökkenésekor hunytak el. A haláleseteket meg tudjuk számolni.
Nem lehet azonban számszerűsíteni azt a kimondhatatlan szenvedést,
amelyért ezek az intézkedések, valamint a politikusok felelősek. A járulékos
károk okozta halálesetek számát talán valamikor megtudjuk, de az is lehet,
hogy soha. Pont úgy, mint azoknak az áldozatoknak a tényleges számát,
akiknek halálát a COVID-19 okozta.
Ezek ismét egyértelműen és lényegesen alacsonyabbak, mint a járvány
végén alacsonyként megnevezett hivatalos szám. Legkésőbb utólag minden
gondolkodó embernek be kell látnia, hogy a károk felbecsülhetetlen
mértékben magasabbak voltak, mint amennyi hasznunk származott.
„Ágyúval lőttünk verebekre”, amelyek ezzel mit sem törődve egyszerűen
továbbrepültek... Hónapok alatt szétzúztuk egészségügyi rendszerünk,
gazdaságunk és társadalmunk alapjait, és ez súlyos, hosszú távú
következményekkel jár.
 Mások jobban csinálták?
Svédország a példakép?

Miközben Németországban a fertőzöttek számának állítólagos exponenciális

növekedését minden nap az emberek orra elé tolták, valamint újra és újra az
egészségügyi rendszer összeomlását sugallták, amennyiben a (polgárok
szabadságának korlátozására vonatkozó) drasztikus intézkedéseket nem
érvényesítik szigorúan, egyes országok más utat választottak: nem rendeltek
el kijárási tilalmat, nyitva hagyták az éttermeket, edzőtermeket, könyvtárakat
és iskolákat. Például Svédország(171).
Mivel rendelkezik a svéd kormány, amivel Németország nem?
• Jó politikusokkal, akik nem egyszerűen csak „részt vesznek” a
dolgokban, és azt szajkózzák, amit mások, hanem van bátorságuk
tényekre alapozott döntéseket hozni.
• Jó tanácsadókkal.
Egyikük Anders Tegnell, svéd állami járványügyi szakértő, aki
nyilvánvalóan tanult a sertésinfluenza-járvány hibáiból. Másikuk Johan
Giesecke, híres járványügyi szakértő, Anders Tegnell elődje. Már az elején
rámutatott, hogy csak a tényekre alapozott intézkedéseknek van értelme. A
lezárások nemcsak értelmetlenek, de károsak is. Az osztrák Addendum
magazinnak adott interjújában ezt mondta(172):
„Csak két intézkedés van, ami tényleg tudományos alapokon nyugszik. Az
egyik a kézmosás. Ennek hasznosságát már 150 éve, Semmelweis Ignác
munkásságából ismerjük. A másik a szociális távolságtartás, erről is
bebizonyították már, hogy hatékony. Az európai kormányzatok által
alkalmazottsok más intézkedésnek nincs tudományos alapja. A határzár
például értelmetlen, és nem is segít. Az iskolák bezárása sem mutatkozott
soha hatékonynak.”
 Tudományos szempontból az iskolák bezárása valóban teljességgel
értelmetlen volt(173).
Volt értelme ellenben az állampolgárok egyéni felelősségvállalására és
józan eszére alapozni, valamint információkat átadni és felvilágosítást tartani
nekik. Az embereknek megtanították, hogyan tudják megvédeni magukat, és
ők ezt meg is tették. Ehhez nem kellett sem pánik- vagy félelemkeltés, sem
lezárás, sem pénzbírsággal fenyegetőzés, sem pedig a szabadságjogok súlyos
megsértése.
A WHO ügyvezető igazgatója, Mike Ryan Svédországot „példaképnek”
nevezte a koronvírus elleni harcban(174).
Svédország tényleg sok mindent helyesen tett. Lemondott a járulékos
károkról, és ezért sok kritikát kellett elszenvednie. Főleg a német sajtótól,
amely minden követ megmozgatott, hogy a svéd modellről leszedje a
keresztvizet:

• A svédek különútja nyilvánvalóan kudarcot vallott (forrás:

Deutschlandfunk, 2020.04.04.)
• Nyilvánvaló következmények – 10% halálozási arány: Svédország
laza különútja a koronavírus-válságban kudarccal fenyeget (forrás:
Focus, 2020.04.17.)
• Koronavírus Svédországban: Vesztébe rohan az ország? (forrás:
RND, 2020.04.21.)

A politikusok is próbálkoznak
Kari Lauterbach május elején a Maischberger c. beszélgetős tévéműsorban
azt rója fel a svédeknek, hogy „felelőtlenül cselekednek”, és „siralmas
eredményt” jósol nekik: „Erősen fogalmazva: csak azért, hogy a kávézókat
ne kelljen bezárni, nagyon sok idős embert áldoznak fel.”
Markus Söder így szólal fel egy sajtótájékoztatón: „A teljesen liberális
politika NAGYON-NAGYON SOK áldozatot követel...”
A járvány Svédországban valójában hasonló lefolyású volt, mint más
országokban. Prof. Homburg így írja le egy interjújában (175): „Úgy tűnik,
mintha mindenáron el akarnák kerülni, hogy a saját sikertelen politikájuk
mellett legyen egy ellenpélda. Semmilyen eszköztől nem riadtak vissza,
beleértve az álhírek sokaságát is, hogy Svédországot letérítsék az útjáról.
Svédország azonban állhatatos maradt.”
Vajon Németország számára is járható lett volna ez az út? Az
állampolgárok érettségére és a felvilágosításra alapozni?
Előszeretettel hozzák ellenérvként, hogy Svédország népsűrűsége olyan
alacsony (23 lakossal négyzetkilométerenként tízszer kisebb, mint
Németországé), hogy ez a rendszer ott talán működhetett, de egy olyan sűrűn
lakott országban, mint Németország, nem.
Mindez Izlandra is érvényes, ami szintén egy pozitív példa arra, hogyan
lehet a koronavírus-válságot lezárások nélkül kezelni. Az 1 800 beteg közül
majdnem mindenki meggyógyult. Csak tízen haltak meg a COVID-19-ben,
mindezt kemény lezárási intézkedések nélkül. Sok étterem és üzlet, óvoda és
iskola nyitva maradt, max. 20 fős csoportosulásokat is engedélyeztek.
Mivel itt is alacsony a népsűrűség, ezért vizsgáljuk meg a hongkongi
adatokat. 7,5 millió lakos, népsűrűsége 6 890 fő négyzetkilométerenként. És
a meglepetés: a módszer ittis működött! Valamennyivel több korlátozást
vezettek be, mint Svédország és Izland, a teljes lezárást azonban
elkerülték(176).
Vagy nézzük meg Japánt (126 millió lakos, népsűrűség 336 fő
négyzetkilométerenként) és Dél-Koreát. Kínán kívül Japán és Dél-Korea
voltak az első koronavírustól érintett országok. A kínai drákói szigorúságú
izolációs intézkedésekkel, valamint az egész Európára és az amerikai
nagyvárosokra kiterjedő tömeges karanténhelyzettel szemben Japánban a
lakosság nagy részének az élete normál mederben folyt tovább. Az éttermek
minden katasztrófa nélkül nyitva maradtak(177). Japánban félelmetesen kevés
koronavírusos eset volt, valószínűleg azért, mert olyan keveset teszteltek.
Most már tudjuk, hogy a fertőzöttek száma úgysem jelent semmit. Nézzük
meg az egyetlen fontos dolgot, az elhunytak számát. Elenyészően alacsony,
ebből úgy tűnik, Japán sok dolgot helyesen tett.
 Japánnal szemben Dél-Korea többet tesztelt, mint bármelyik más ország,
de a nyilvános élet lezárását elkerülte. Egyetlen várost sem zártak le, és
általános kijárási tilalmat sem rendeltek el. A hivatalok, üzletek, éttermek és
kávézók is nyitva maradtak(178).
Dél-Korea egyrészt a lakosoktól származó információkra, másrészt a
tesztelésre és nyomon követésre alapozott. Tömeges teszteléseket végeztek
speciálisan berendezett „drive-through” tesztelési központokban. A
transzparenciát egy nyomkövető alkalmazással biztosították, amely a
fertőzött ember tartózkodási helyét jelölte.
Nos, példaképként talán nem annyira meggyőző, de a WHO emiatt is
Svédországot dicséri, nem Dél-Koreát.
Svédország, Izland, Hongkong, Dél-Korea és Japán példája igazolta azt,
amit elismert szakértők már korábban jeleztek: a lezárások olyan súlyos
társadalmi és gazdasági kárt okoznak, amely aránytalan a haszonnal
szemben. Volt egyáltalán bármi hasznuk?

A lezárási intézkedések haszna(?)

2019 végén a WHO nyilvánosságra hozott egy dokumentumot, amelyben egy
jövőbeni járványhelyzet esetére vonatkozó különböző intézkedéseket írtak le
az iskolai bezárásoktól a kijárási tilalomig. Ezeket 2020-ban sok ország
alkalmazta(179).
A dokumentum azt a kérdést járja körbe, hogyan lehet az egy napra jutó
fertőzöttek számát és azzal együtt a súlyos megbetegedések számát
csökkenteni. A megfelelő illusztrációt újra és újra láttuk.
 Az volt a feltételezés, hogy ha a görbe laposabban fut – igaz, a járvány
tovább tart, és a fertőzöttek teljes számát tekintve nem lesz eltérés, de – az
egészségügyi rendszer túlterhelése nem következik be olyan hamar. Bizonyos
eszközöket semmilyen körülmények között sem szabad felhasználni egy
ilyen cél elérésére, többek között a kontaktkutatást, a be- és kiutazók szűrését
és a határok lezárását... és persze még sok mást ... egyáltalán nem...
Az az érdekes, hogy maga a WHO az intézkedések listájának
függelékében rámutat, hogy a javasolt intézkedések hatékonyságára
nincsenek tudományos bizonyítékok.
Ennek megfelelően sok szakértő a lezárásokat helytelennek tartja. Többek
között a Nobel-díjas biofizikus, Michael Levitt is felszólalt ez ügyben. Az
általános lezárást „óriási hibának” tartja, és célzottabb intézkedéseket
követelt, különösen a rizikócsoportok védelme terén(180).
A legtöbb ország mégis Kína példáját követi.
Olaszország egészét március 10-től teljes karantén alatt tartották. Kijárási
tilalom volt érvényben. Csak sürgősségi helyzetben, fontos munkahelyi
ügyekben és halaszthatatlan bevásárlás esetén tettek kivételt. 60 millió ember
volt házi őrizetben, az utcák kiürültek. Csak két hónap múlva könnyítettek a
helyzeten. Más országok, például Spanyolország, Franciaország, Írország,
Lengyelország is hasonlóképpen járt el. Lett valamilyen eredménye? A
járványnak vége, nézzük meg a halálozási adatokat, annak tudatában, hogy a
számítási módok és a definíció miatt nagy a hibaszázalék.

A drákói szigorú lezárási intézkedéseket követő országokban kevesebben

haltak meg?
Ha megnézzük a lezárásokat alkalmazó különböző EU-országok (alfabetikus
sorrendben, sötét oszlopok) halálozási adatait (egymillió lakosra vetítve),
láthatjuk, hogy a számok nagyon eltérőek. Az itt ábrázoltak átlagértéke 350
(satírozott oszlop).
Gyakran lehetett olvasni az újságokban, hogy Svédország a maga
liberális útjáért magas árat fog fizetni, méghozzá a halálos áldozatainak
számával. Valójában azt látjuk, hogy Svédország adatai (fehér oszlop) más,
lezárásokat alkalmazó országokkal összehasonlítva nem mutatnak jelentős
eltérést. Dél-Koreában, Japánban és Hongkongban sem feltűnően magas a
koronavírusos halottak száma.
Mit is látunk tehát? A szigorú lezárási intézkedéseket nem követő
országokban sem következett be katasztrófa, az intézkedések nyilvánvalóan
nem voltak szükségesek.
Most már tudjuk, hogy a COVID-19 egy olyan megbetegedés, amely
különösen a több krónikus betegségben szenvedő idős embereknél lehet
végzetes. Itt a szanatóriumokban és idősotthonokban lévő emberek egy nagy
csoportjáról beszélünk. Egy másik óriási jelentőséggel bíró kérdés:

A lezárási intézkedést alkalmazó országokban jobban védelmezték ezt a

rizikócsoportot?
A válasz röviden: nem.
A koronavírusos halottak kb. fele a szanatóriumokból és idősotthonokból
származik, mindegy, hová nézünk. A nyugati országokban a számok 30 és
60% között ingadoznak(181). A viszonylag drasztikus lezárást alkalmazó
országok, mint Írország (60%), Norvégia (60%) vagy Franciaország (51%)
értékei nem jobbak Svédországénál (45%). A szanatóriumok célzott,
speciális védelmet igényelnek, az általános lezárási intézkedések ehhez
semmilyen módon nem járulnak hozzá.
A kockázati csoport védelmének ésszerű koncepciója az etikai
szempontok figyelembevétele mellett(182) talán járhatóbb út lett volna.

A lezárások haladéktalan feloldásának súlyos következményei lettek volna?

Nézzük meg Csehországot. A kijárási korlátozások március 16-tól voltak
érvényben, az állampolgárok mégis mehettek dolgozni, bevásárolni,
orvoshoz vagy sétálni a parkokba. Egy bírósági ítélet következtében az
intézkedéseket április 24-től vissza kellett vonni (sötét nyíl). Volt-e új
fertőzési vagy halálozási hullám? Természetesen nem. Esetleg Csehország
most tapasztalja meg a sokkal rettegettebb COVID-19 fertőzések második
hullámát – ahogyan az egészkontinensen ettől félnek? Természetesen nem. A
tesztek számát növelték meg, amitől nem nőttek a halálozások (183). Ezek az
adatok megmutatják, hogy mennyire valótlanok és félrevezetők a hamis
pozitív „új esetek”, amikor a vírus már szinte eltűntnek mondható. Az
inkubációs időszakhoz tartozó késedelmet figyelembe véve a halálozásban
szignifikáns növekedés kellene legyen július közepén (négyszög). A számok
tovább csökkentek és a járványnak itt vége is lett (a Worldometer
ábrázolásában, 2020. július).

A következő vagy második „infekciós hullám” eshetőségét ugyancsak sok

országban hangoztatják. Gyakran a populáció megfélemlítésének
fenntartására és az értelmetlen intézkedések meghosszabbítására
használják(184).
 Valójában a járvány ugyanazt az utat követte mindenhol Európában. A
lockdown pedig kimagasló hatástalanságot mutatott.
Néhány országban, mint például Izraelben úgy tűnhet, mintha lenne a
napi halálozásban egy második növekedési időszak.
A média a rettegett második hullámról terjeszt híreket. De ez ne csapja be
Önt. Figyelje meg közelebbről a számokat és szorosan informálódjon, mert a
számok mindig igazodnak egymáshoz: a lakosok száma, a PCR teszek száma
és a halálozások átlagos száma. Ha az emberek száma, akik SARS CoV-2
PCR pozitív tesztekkel halnak meg, nagyon alacsony, úgy mint Izraelben,
akkor a növekedés teljesen irreleváns (pl. 2-ről 6-ra), ezt mégis átalakíthatják
szenzációs hírekké: a halálozások száma megtriplázódott! Érdekes módon
amikor márciusban a COVID-19 a legmagasabb szinten volt, akkor Izrael
havi halálozása annyira lecsökkent, hogy az a legalacsonyabb négyéves
halálozás volt. Tehát ez még csak a COVID-19 első hullámának sem felelt
meg. Júliusban a COVID -19 halálozás 1 millió lakosra viszonyítva még a
német halálozás felét sem érte el (Worldometers, 2020. július).
Ha megnézzük a görbék ívét, látszik, hogy minden országban nagyon
hasonló volt a helyzet. Az a benyomásunk támad, hogy a WHO elemzése
beigazolódott: aligha létezik bizonyíték az intézkedések hatékonyságára.
Kétségbeejtő következményei viszont nyilvánvalóak.
 Szóval mely intézkedések lettek
volna valójában helyesek?

Egyszerű: a rizikócsoportok – különösen az idősotthonokban és krónikus

ápolási intézményekben lakók – mindenek feletti védelme. PONT.

A védőoltás valóban a várt csodaszer?

„Nem jönnek helyre a dolgok, amíg nincs oltóanyag” – jelentette ki Michael
Kretschmer, Szászország miniszterelnöke(185).
Egyre többen vallják, hogy oltóanyagra van szükség ahhoz, hogy
visszatérhessünk a rendes kerékvágásba.
Június elején a német szövetségi pénzügyminisztérium kiadott egy tervet
a gazdaság fellendítésére: 53. tétel: „A koronavírus-járvány akkor ér véget,
ha rendelkezésre áll a vakcina”(187). Hát ez szenzációs! Mióta dönti el a
kormány, hogy hogyan és mikor ér véget egy járvány?
Húsvétvasárnap Bill Gates kapott tíz percet főműsoridőben, hogy
televízión keresztül szóljon a német néphez(188).
Ingo Zamperoni (műsorvezető): „Egyre inkább tisztán látszik, hogy csak
akkor tudjuk megfékezni a koronavírus-járványt, ha kifejlesztünk egy
oltóanyagot”.
Bill Gates: „Végül is 7 milliárd embernek fogjuk beadni az újonnan
kifejlesztett oltást, szóval nem engedhetünk meg magunknak semmilyen
káros mellékhatással járó szert. Most azonban mégis a szokásosnál kisebb
tudományos adatmennyiség alapján fogjuk meghozni a döntést, hogy
beoltassuk-e magunkat azért, hogy gyorsabban célba érjünk.” Gyorsabb
haladás kevesebb tudományos adat alapján? Ez a megfelelő módja a
viszonylag kis halálozási arányú betegség elleni küzdelemnek?
Lenyűgöző módon a koronavírus-oltás kifejlesztésére indított nemzetközi
kutatás kezdeti finanszírozása május elején egy csapásra megvalósult. Az EU
donorkonferenciáján majdnem 7,5 milliárd euró gyűlt össze. Németország és
Franciaország felajánlása tette ki az összeg nagy részét. A cél érdekében a
német kormány különleges programot indított. A terv szerint 750 millió
euróval járulnak hozzá az oltóanyag kifejlesztéséhez.
De tényleg van értelme a védőoltásnak? Mennyire vagyunk
kiszolgáltatottak a vírussal szemben? Hány élet van veszélyben? Hány
embert kell megvédenünk?
Rövid kitérő az immunológia területére.

Mitől függ a koronavírus elleni immunitás?

A koronavírus úgynevezett fehérjetüskék segítségével, a sejtek felszínén

található speciális molekulákat felismerve kapcsolódik a sejthez. Ez olyan,
mintha a vírus kezei megfognák az ajtók kilincsét, ezáltal az ajtók
kinyílnának és beengednék őket. Sokszorozódás után fertőző utódvírusok
szabadulnak ki, és ezek megfertőzhetnek más sejteket is.

A koronavírus elleni immunitásnak két pillére van: 1) antitestek, 2) az

immunrendszerünk speciális sejtjei, az úgynevezett segítő fehérvérsejtek
(helper limfociták) és az ölő fehérvérsejtek (citotoxikus vagy killer
limfociták).
 Amikor új vírus kerül a szervezetbe és betegséget okoz, az
immunrendszer ezeket a védekezésfajtákat veti be. Mindkét eljárásmódban
eljáró immunsejtek ki vannak képezve, hogy konkrétan felismerjék a
behatoló vírust, valamint mindkettő hosszú távú memóriával rendelkezik. Ha
az egyén újrafertőződik a vírussal, a test az antitesteket és a limfocitákat az új
csatatérre toborozza, a vitézségüket pedig erősíti az ellenféllel való korábbi
találkozásuk.
Számos különböző antitest termelődik, mindegyik kifejezetten a vírus
egy-egy kis részletének felismeréséért felelős. Ne felejtsük el, hogy csak
azok az antitestek védenek, amelyek a vírus „kezeit” kötik meg, mivel azok
tudják megakadályozni, hogy a vírus „megfogja a kilincset” (1. lépés). A
hagyományos vírusvakcinákat úgy fejlesztették ki, hogy hatásukra az
immunrendszerünk ilyen antitesteket kezd termelni. Az általános felfogás
szerint ezáltal az egyén immunis lesz a vírusra.

Három dolgot kell itt kihangsúlyoznunk:

1.) Ha tesztelnek minket SARS-CoV-2 antitestekre és nem találnak
semmit, az nem jelenti azt, hogy nem voltunk fertőzöttek. A komoly tünetek
gyakran magas antitesttermelést is jelentenek, az enyhe tünetek csak alacsony
antitestszinthez vezetnek, és sok tünetmentes fertőzés valószínűleg
antitesttermelés nélkül folyik le.
2.) Ha találnak antitesteket, az nem jelenti azt, hogy immunisak vagyunk.
A jelenlegi immunológiai tesztek nem tudják szelektíven észlelni a vírus
„kezei” ellen irányuló antitesteket. Más antitestek is felbukkannak velük egy
időben. A tesztelés nem tud megbízható információt adni az egyén
immunrendszerének állapotáról, és ahogy a későbbiekben látni fogjuk,
alapjában véve haszontalan is.
3.) A védelmet biztosító antitestek és a vírus összecsapásának
végkimenetele nem „fekete-fehér”. A hangsúly a mennyiségen van. A
védelmet biztosító antitestek fala megállíthat egy kisebb támadást: például ha
valaki tőlünk távolabb köhög egyet. A támadás felerősödik, ha a köhögő
személy közelebb jön. A mérleg kezd elmozdulni. Lehet, hogy néhány vírus
már átjut a gáton és beférkőzik a sejtekbe.Ha a köhögés egészen közelről jön,
a csata egyoldalúvá válik, és a vírus gyors győzelmével ér véget.
Tehát még ha az egyén beoltása „sikeres” is volt, ami azt jelenti, hogy a
védekező antitesttermelés megtörtént, akkor sem garantált az immunitás.
Ráadásul néhány hónap után az antitesttermelés spontán alábbhagy. A
védelem – ha van is – legjobb esetben is rövid életű.

A személyre szóló „immunitási oklevél” gondolata tudományosan

megalapozatlan
Mi történik, miután a vírus bejut a sejtbe? Egereken végzett kísérletek
részletesen vizsgálták ezt az eredeti SARS vírus, a SARS-CoV esetében, ami
közeli rokona a jelenlegi SARS-CoV-2 vírusnak. Azt mutatták ki, hogy az
immunrendszer második védvonala aktiválódik. Limfociták érkeznek a
helyszínre. Az események tervszerű láncolata indul el, ami során a helper
limfociták akcióba lépnek és aktiválják a társaikat, a citotoxikus
limfocitákat(189).
Ezek felkutatják a vírust tartalmazó sejteket és megölik őket. A gyárat
lerombolják, a tűz kialszik. A köhögés és a láz megszűnik.
Honnan tudják a citotoxikus limfociták, hogy melyik sejteket támadják
meg? Egyszerűen fogalmazva: képzeljük el úgy a fertőzött sejtet, mint egy
gyárat, ami legyártja és összeszereli a vírus részeit. Azok a kisebb-nagyobb
darabok, amiket nem szerelnek be a vírusba, hulladékként végzik és a sejt
leleményes módon szabadul meg tőlük: kiszállítja őket és leteszi őket az ajtó
elé. A járőröző citotoxikus sejtek felismerik és elpusztítják a szemetet (2.
lépés).
Az immunrendszer második védvonaláról ritkán beszélnek, habár
valószínűleg létfontosságú. Sokkal inkább, mint az antitestek, amelyek az
eléggé labilis elsődleges védvonalért felelősek. A legfontosabb pedig, hogy a
különböző koronavírusokból származó maradványok között hasonlóság
fedezhető fel. Az egyik vírus maradványát felismerő citotoxikus limfociták
éppen ezért várhatóan felismerik más vírusok maradványainak legalább egy
részét is.

Ez magával vonhatja a keresztimmunitást?

Igen. A koronavírus-mutációk nagyon kis lépésekben zajlanak le. Az A-típus
ellen védekező antitestek és limfociták ezért elég hatékonyak lehetnek az Aa
utódvírusokkal szemben. Ha a B-típust kapjuk el, akkor újra megfázunk és
köhögni fogunk, de az immunrendszer védekező képessége immár az A-,
Aa-, B- és Bb-típusok ellen is véd.
Az immunitás minden egyes megfertőződéssel bővül. És a limfociták
emlékeznek.
Ki nem emlékszik a gyermeke első évére az óvodában? Jaj, már megint
jön a sokadik megfázás, amit orrfolyás, köhögés és láz kísér. A gyerek egész
télen beteg. Szerencsére a második évben már jobb a helyzet, a harmadikat
pedig átvészeljük egy-két megfázással. Mire az iskola megkezdődik, a
vírusok legyőzésére szolgáló haditörzs már bombabiztossá válik.

Vagyis mit jelent valójában a „koronavírus elleni immunitás”?

Immunisnak lenni azt jelenti, hogy egyáltalán nem fertőződünk meg?
Nem. Azt jelenti, hogy nem fogunk komolyan megbetegedni.
És az, hogy nem betegszünk meg, nemcsak azon múlik, hogy az
antitestek megakadályozzák-e a fertőzést, hanem sokkal inkább a
„tűzoltáson” áll vagy bukik. Amikor egy új variáns megjelenik, sok ember
megfertőződik, de mivel a tüzet hamar kioltják, így a megbetegedés nem
válik súlyossá. Az az aránylag kevés ember, aki rosszabb állapotba kerül,
azért lesz betegebb, mert a támadás és védekezés közti egyensúly erősen a
vírus irányába billen. Meglévő betegség hiányában azonban a mérleg ismét
visszabillen, és a vírust legyőzik. A vírus általában csak olyan embereknél
jelenti az utolsó cseppet a pohárban, akiknél már fennállt egy alapbetegség.
Ezért is van az, hogy a koronavírus-fertőzéseknek enyhe vagy akár
tünetmentes a lefolyása, és amiért egy új vírus okozta járványt sosem követ
egy második, komolyabb hullám.
Miért maradnak el nyáron az évente megjelenő koronavírus-járványok?
Nos, íme, egy elmélet. A sötét téli hónapokban az észak-európai népesség
több mint fele szenved D-vitamin-hiánytól. Valószínűleg az, hogy a napfény
feltölti a D-vitamin készleteket, és a kültéri időtöltés felé tolódik a hangsúly,
fontos szerepet játszhat ebben.
Mi történik a vírussal egy járvány után? Csatlakozik a rokonaihoz és
velük együtt kering a népességben. Továbbra is vannak megfertőződések, de
legtöbbjük észrevétlen marad a megerősödött immunrendszernek
köszönhetően. Időről időre nyáron is influenzás lesz valaki. De hát ilyen az
élet.

Hasonló mintázat várható a SARS-CoV-2-nél is?

A könyv szerzői úgy hiszik, hogy pontosan ennek voltunk tanúi. A SARS-
CoV-2 pozitív egyének 85-90%-a nem betegedett meg. Valószínűleg a
limfocitáik időben eloltották a tüzet, és így korlátozták a vírustermelést.
Egyszerűen fogalmazva: a vírus egy új variáns volt, és képes volt szinte
mindenkit megfertőzni. De a vírust a rokonaik miatt felismerő limfocitáknak
köszönhetően az immunitás ekkorra már kiterjedt volt.

Van rá bizonyíték, hogy a SARS-CoV-2-velnem találkozó egyének limfocitái

felismerik a vírust a rokonaikról?
Igen. Egy friss német tanulmányban 2007 és 2019 között gyűjtött 185
vérmintából származó limfocitát vizsgáltak, hogy lássák, mutat-e
keresztreakciót a SARS-CoV-2-vel. Nem kevesebb, mint 70-80%-ban kaptak
pozitív eredményeket, mind a helper, mind pedig a citotoxikus limfociták
esetében(190). Egy amerikai tanulmány szintén hasonló eredményre jutott 20
olyan donor esetében, akik nem találkoztak a SARS-CoV-2-vel. Az ő
limfocitáik is keresztreakcióba léptek az új vírussal (191). Ezek és egy svéd
tanulmány is azt találta, hogy még a tünetmentes vagy enyhe SARS-CoV-2-
fertőzések is erőteljes T-sejt-választ váltanak ki (192). Azt gyanítjuk, hogy ezek,
az első megfertőződésre adott szokatlanul heves T-sejt válaszok a reaktív T-
limfociták már létező populációjában megjelenő klasszikus erősítő
jelenségnek tekinthetők.

Lehet tesztelni azt az elgondolást, hogy a limfociták a SARS-CoV-2-

velszembeni keresztimmunitást okoznak?
A vírusfertőzésekkel szembeni immunitás már meglévő tapasztalatai közé
építettük be az általunk bemutatott limfociták által közvetített nyáj immunitás
koncepcióját, melyet a legfrissebb tudományos adatokra támaszkodva
alkottunk meg(189-192). Az elképzelést voltaképpen lehet tesztelni. Egy friss
kutatásban makákókat fertőztek meg sikeresen SARS-CoV-2-vel (193). Habár
mindegyik állat ürítette a vírust, egyik sem betegedett meg. Két állat
tüdejében találtak kisebb károsodást, ami bizonyítja, hogy a vírustermelés
erőteljes volt.
Lényegében ezek az eredmények is azt mutatták, amit egészséges
emberekben láttunk. Ha a makákókon végzett kísérletet megismételnénk
limfocitadepletált állatokon, kiderülne, hogy a nyáj immunitás valóban a
sejtek jelenlétéből ered-e.

Beoltani vagy sem? Ez itt a kérdés

Az olyan rettegett betegségek, mint a himlő, torokgyík, tetanusz és
gyermekbénulás elleni védőoltások kifejlesztése fordulópontot jelentett az
orvostudomány történetében. Ezt követte számos másik betegség elleni oltás,
amelyek ma már a hagyományos megelőző orvoslás repertoárjába tartoznak.
Felmerült az a rendkívül sürgető kérdés, hogy globális oltási programra van-e
szükség a koronavírus okozta válság lezárására. Ez annyira fontos kérdés,
hogy három pontban sürgősen globális konszenzust kell elérni.
1.) Mikor szükséges egy oltás kifejlesztése?
Azt merészeljük válaszolni: amikor egy fertőzés egészséges emberekben
rendszeresen súlyos betegséggé alakul, és/vagy súlyos következménnyel jár –
ez nem áll fenn a SARS-CoV-2 esetében.
2.) Mikor lenne ésszerűtlen a kampányoltás?
Felvetésünk szerint a kampányoltás ésszerűtlen, ha a populáció nagy
része már kellőképpen védve van az életveszélyes betegséggel szemben –
ahogy az a SARS-CoV-2 esetében fennáll.
3.) Mikor valószínű, hogy az oltási program sikertelen lesz?
Azt jósoljuk, hogy az oltási program sikertelen lesz, ha az emberekkel és
állatokkal világszerte együtt élő vírus folyamatosan mutálódik, és az egyének
magas dózisban vannak kitéve a vírusnak a fertőzés terjedése során.
A szerzők szerint ezért egy globális oltási programnak nincs értelme. Már a
kezdetektől jóval nagyobb a kockázat, mint a lehetséges haszon.
Szakértők világszerte aggodalmukat fejezik ki, és figyelmeztetnek az
elégséges biztonsági garanciák nélküli, siettetett COVID-19-oltás
kifejlesztésének veszélyeire(194,195).
 Mégis, kutatók jelenleg is több mint 150 COVID-19-oltáskísérleten
dolgoznak(196), néhányuk már előrehaladott klinikai vizsgálatoknál tart.
A legtöbb oltóanyag célja a tüskefehérjékhez kötődő neutralizáló
antitestek magas szintjének az elérése, és a sejtes immunválasz
kiváltása(197,198). Négy főbb stratégiát követnek.

1. Elölt vagy gyengített (attenuált),teljes vírust tartalmazó

vakcinák

Az elölt vírust tartalmazó oltóanyagokhoz nagy mennyiségű vírust kell

előállítani, amiket vagy tyúktojásban vagy immortalizált sejtvonalakban
növesztenek. Mindig fennáll annak az esélye, hogy egy vírussarzs veszélyes
szennyező anyagokat tartalmaz, és súlyos mellékhatásokat eredményez.
Továbbá az is lehetséges, hogy a védőoltás miatt a következő fertőzés
lefolyása valójában még súlyosabb lesz, ahogy azt korábban megfigyelték az
elölt kanyaró és RSV-vírus oltásainak esetében(200,201).
Az attenuált vírust tartalmazó oltások olyan replikálódó vírust
tartalmaznak, amik elvesztették a képességüket, hogy betegséget okozzanak.
Klasszikus példája a szájon át adható gyermekbénulás elleni oltóanyag, amit
évtizedekig használtak, mielőtt a szájon át beadott oltóanyag – és nem egy
vad vírus – Afrikában tragikus gyermekbénulás-járványt okozott.

2. Fehérjetartalmú vakcinák

Ezek a vírus tüskefehérjéjét vagy annak töredékeit tartalmazzák. Mindig

szükséges immunstimulátorokkal, segédanyagokkal (adjutánsokkal)
kiegészíteni, melyek komoly mellékhatásokat okozhatnak.

3. A vírusvektorok mint génalapú oltóanyagok

Ennél az oltóanyagnál az alapelv az, hogy a releváns koronavírusgént

integrálják egy hordozóvírus génjébe (például az adonevíruséba), ami
megfertőzi a sejtjeinket(197). A replikációdefektív vektorok nem tudják
megerősíteni a génállományukat, és az oltógén csak egy másolatát
fogjákbevinni a sejtbe A hatékonyság növelése érdekében próbálkoztak
replikációra képes oltóanyagok kifejlesztésével. Ez történt az rVSV-ZEBOV
Ebola oltóanyaggal is. Azonban a vírus sokszorozódása a beoltottak legalább
20%-nál komoly mellékhatásokat, például kiütéseket, érgyulladást,
bőrgyulladást és ízületi fájdalmakat okozott.

4. Génalapú oltóanyagok

Ezekben az esetekben a vírusos gén vagy plazmidba beillesztett DNS-ként jut

a sejtbe, vagy mRNS-ként, ami miután bekerül a sejtbe, közvetlenül
fehérjévé változik. A DNS-alapú oltóanyagok jelentős potenciális veszélye a
plazmikus DNS sejtgénállományba történő integrációja(203).
Inszerciós mutáció ritkán alakul ki, de valós veszélyt jelenthet, ha az
események száma magas, például a lakosság tömeges oltásakor. Ha a
reproduktív rendszerbe kerül a sejt, a megváltozott genetikai információ át
fog öröklődni az anyából a gyermekbe. A DNS-alapú oltóanyagok másik
veszélye az anti-DNS antitestek termelése és autoimmun reakciók
kiváltása(204).
Az mRNS vakcinákhoz kapcsolódó biztonsági aggályok közé tartoznak a
szisztémás gyulladás és a lehetséges mérgező hatások is(205).
Egy további óriási veszély fenyeget, ami egyformán igaz minden mRNS-
alapú koronavírus-oltásra. A vírusos tüske képződése alatt vagy után
valamikor számítani kell arra, hogy a fehérje hulladékanyagai megjelennek a
megcélzott sejtek felszínén. Az egészséges emberek többségének vannak
citotoxikus limfocitái, amik felismerik ezeket a vírusos termékeket (190,191).
Elkerülhetetlen, hogy autoimmun-támadások induljanak a sejtek ellen. Az,
hogy ezeknek hol, mikor és milyen hatásai lesznek, teljesen ismeretlen. De a
kilátások egyszerűen rémisztőek.
Mégis önkéntesek százai (akiket tájékoztattak ezekről az elkerülhető
kockázatokról) kaptak már DNS- és mRNS-alapú oltásokat, amik a vírus
tüskefehérjéjét kódolják, és még sokan fognak ilyet kapni. Egyetlen génalapú
oltóanyag sem kapta még meg az engedélyt emberi használatra, és a jelenlegi
koronavírus-vakcinák nem estek még át preklinikai vizsgálatokon, ahogy azt
rendes körülmények között a nemzetközi szabályozások megkövetelik.
Németország népességének nagy része elutasítja a génmanipulált
élelmiszereket, és tiltakozik az állatkísérletek ellen, a németek most mégis
éllovasai ezeknek az embereken végzett genetikai kísérleteknek. A
törvényeket és biztonsági szabályozásokat olyan módon kerülték meg, ami
normális körülmények között nem lenne lehetséges. Ezért lehet az, hogy a
kormány még mindig fenntartja az országos szintű járványhelyzetet) habár
nincsenek komoly új fertőzések? Az új német fertőzésvédelmi törvény
felhatalmazza a kormányt, hogy kivételeket tegyen a
gyógyszerkészítményekről szóló törvénnyel, az orvostechnikai eszközökre
vonatkozó előírásokkal, valamint a munkavédelemre vonatkozó előírásokkal
kapcsolatban. Mindez zöld utat adott a rendkívüli eljárásban zajló oltóanyag-
fejlesztő projektnek.
A könyv szerzői azonban azon tűnődnek, vajon a fertőzésvédelmi
törvény elmehet-e addig, hogy engedélyezi a genetikai kísérleteket olyan
embereken, akiket nem tájékoztattak a lehetséges veszélyekről?

Járvány vagy sem? A WHO szerepe

Tulajdonképpen nem volt már korábban egy próbaverziója a járvány által
kiváltott oltási felhajtásnak?
Pontosan ez történt 2009-ben is a sertésinfluenza kapcsán. Mindenkinek
azt mondták, hogy a gyilkos járvány megállításának érdekében nagy szükség
van az oltásra. Rendkívüli gyorsasággal gyártották az oltásokat, és tömegesen
adták el őket világszerte.
2009 előtt ahhoz, hogy járványról beszélhessünk, három kritériumnak
kellett megfelelni(206):

• A kórokozónak újnak kellett lennie.

 • A kórokozónak terjednie kellett, és gyorsan kellett földrészeket
meghódítania.
• A kórokozónak rendszerint komoly, gyakran halálos betegséget
kellett okoznia.

A sertésinfluenza végül csak az első kettő kritériumnak felelt meg, a

harmadiknak nem. Mivel nagy volt a nyomás, hogy járványhelyzetet
hirdessenek – különösen a gyógyszeripar részéről, ami a WHO fő
finanszírozója(207) –, a WHO egy zseniális húzással vágta át a gordiuszi
csomót. Egy járványnak – nyilatkozták – lehet enyhe vagy komoly lefolyása.
2010-ben a járvány definícióját tovább egyszerűsítették erre: egy új
betegség világszintű terjedése. Az influenzák és koronavírusok folyamatosan
mutációkon esnek át, és várható, hogy néha olyan variánsok jönnek létre,
melyek atipikus betegségeket okoznak, ezáltal „új”-ként hirdethetők. A
sertésinfluenza helyet adott a járványok kezelésére alkalmazott pánikkeltő
stratégia első felvonásának. Itt egy jellemző főcím: „Sertésinfluenza: vihar
előtti csend?(208).2009 decemberében jelent meg, amikor már világos volt,
hogy gyakorlatilag senki sem betegedett meg, és a fertőzés lefolyása
enyhébb, mint a korábbi influenzajárványoké. A virológusok mégis arra
figyelmeztettek, nehogy lebecsüljük a „veszélyes” vírust: „Ha állatokon
végzett kísérlet során vizsgáljuk a vírust, és összehasonlítjuk korábbi
vírusokkal, láthatjuk, hogy egyáltalán nem ártalmatlan! Sokkal veszélyesebb,
mint az évente visszatérő H3N2-vírus”.
Zseniális. De mi köze van ennek az emberi felhasználásra szánt
gyógyszerekhez? Melyik kiváló tudós terjesztette ezt az ijesztő
következtetést ilyen mély meggyőződéssel? Hát persze: egy bizonyos
Drosten professzor.
A cikk folytatódik: amennyiben a közelgő karácsonyi időszakban a
németek elővigyázatlanul összekeverik a vírusaikat, elkerülhetetlennek tűnik
egy második hullám, ami jelentősen súlyosabb lehet, mint az első.
Második hullámot jósoltak, amiben az orvosi egészségügyi rendszerek
reménytelenül túlterheltek lesznek. Ezt az álláspontot nemcsak Drosten
professzor képviselte, hanem Peters professzor is a münsteri egyetemről. Ő
attól tartott, hogy az intenzív osztályokon rendelkezésre álló ágyak száma
nem lesz elegendő. Továbbá sok betegnek lesz szüksége mesterséges
lélegeztetésre. Drámai szituációk alakulhatnak ki a túlterhelt kórházakban.
Nem ismerős ez valahonnan?
Azt javasolták, hogy országosan oltsák be a népességet a kapkodva
kifejlesztett és alig tesztelt H1N1 vakcinával. 60 millió segédanyagot
(adjuvánst) tartalmazó oltást vásároltak a német lakosság számára.
Segédanyagot nem tartalmazó vakcinát csak a kormány magas rangú
tagjainak szereztek be(209).
Még egyszer mondjuk, ez akkor történt, amikor már egyértelmű volt,
hogy a sertésinfluenza-járvány enyhe lefolyású. A lakosság többsége bölcsen
nem adatta be az értelmetlen oltást. Mi lett a történet vége? Több mint 50
millió adagnyi lejárt oltóanyagot selejteztek le teherautókkal a magdeburgi
hulladékból energiát előállító erőműnél. Ahogy az adófizetők pénze is
eltűnt... ja nem, az csak gazdát cserélt. A gyógyszeripar becsült haszna: 18
milliárd amerikai dollár(210).
Ami azt illeti, itt még nem is ért véget a fiaskó. Mára már majdnem el is
felejtődött, hogy az adjuvánst tartalmazó sertésinfluenza-oltás olyan
mellékhatásokat okozott, ami életek ezreit tette tönkre (211,212). Azért alakultak
ki a mellékhatások, mert a vírust támadó antitestek keresztreakcióba léptek az
áldozatok agysejtjeivel. Egy klasszikus antitest által kiváltott autoimmun
betegség okozta a bajt. Ez a mellékhatás aránylag ritka volt. Az előfordulása
valahol az 1:10 000 körül lehetett, a kimenetele mégis tragikus, hiszen
milliók kapták meg az oltást végül is a semmiért, mivel a fertőzés általában
enyhe lefolyású volt. Utólag be kell ismerni, hogy a sertésinfluenza-oltás
kockázat-haszon aránya katasztrofálisnak tekinthető. Ez történik, ha
szükségtelenül végeznek kampányoltást.
 A közszolgálati média teljes kudarca

„Könnyebb megtéveszteni az embereket, mint

meggyőzni őket arról, hogy megtévesztés áldozatává
váltak.”
Mark Twain

Egy működő demokráciában a médiának alapvető funkciói vannak.

Feladata, hogy a nemzetet átfogóan és sokoldalúan informálja, és hogy
kritikával és vitákkal járuljon hozzá a véleményalkotás folyamatához. Hogy
„negyedik hatalmi ágként” függetlenül és pártatlanul kontrollálja a hatalmon
lévőket.
Mit éltünk meg a koronavírus-válságban? Ennek pont az ellenkezőjét(213).
Főleg a német közszolgálati média esetében: hogy ARD és ZDF, BR, HR
vagy NDR – mind a német kormány engedelmes szószólója lett. A
hagyományos sajtó szintén. Létezik egy sajtókódex is, amely alapján
elsődleges irányelvként a következők érvényesek: az igazság tisztelete, az
emberi méltóság megőrzése és a nyilvánosság valósághű tájékoztatása.

Hol voltak hát a valósághű,átfogó és sokoldalú információk?

És hol volt az információk kritikus szemléletű vizsgálata?
Horrorisztikus képeket és számokat mutattak gátlástalanul. Folyamatosan
arról tudósítottak, hogy valaki riadóztat: Christian Drosten, Lothar Wieler,
Jens Spahn, Angela Merkel. Miért nem jártak utána vagy vizsgálták meg,
hogy ezek a riasztások jogosak-e?
Ahelyett, hogy elmagyarázták volna, Németországban a legtöbb
embernek nem kellene félnie, folyamatosan félelmet keltettek (214). A
híradóban milliók halálát feltételező híreket mondtak, és nem magyarázták el,
hogy egyszerű modellszámításokról van szó. Nem említették azt sem, hogy
Neil Fergusonnak, aki ezeket a számításokat végezte, semmilyen más
előrejelzésében nem sikerült még csak megközelítőleg helyes adatokat sem
felmutatnia. Pont ellenkezőleg, azok teljesen tévesnek bizonyultak. A
felelősségteljes média feladata lett volna erre a tényre rámutatni.
A média annak is utána kellett volna járjon, honnan származnak az RKI
adatai, mit jelentenek, és mire, illetve MIRE NEM következtethetünk
belőlük. Ehelyett az adatokat válogatás nélkül elfogadták, és a lakosság
elbizonytalanítására használták.
Anélkül, hogy megkérdőjeleznék, milyen rossz munkát végzett az RKI,
Lothar Wielert „csendes hősként ünneplik a háttérben”.

Hol volt a nyilvános vita?

Ennél egyhangúbb aligha lehetett volna a tájékoztatás. Mindig ugyanazok a
szakértők szólaltak meg. Holott sokmindenki tűnik szakértőnek,
Németországban mégis nyilvánvalóan csak ketten vannak, mégpedig azok,
akik a kormánynak megfelelnek. Miért nem volt egyetlen vitaest sem a
kormány tanácsadóival és a kormányvonal kritikusaival, egy nyílt,
tárgyilagos beszélgetés? Christian Drosten és Lothar Wieler Sucharit
Bhakdival és Wolfgang Wodarggal együtt egy kerekasztal mellett? Nos, nem
Bhakdi és Wodarg urakon, valamint a kormányvonal más kritikusain múlt.
Nagyon sokat tudósítottak arról, hogy a svéd, lezárások nélküli
eljárásmódot sok svéd szakértő támadta. Azt, hogy a német eljárásmódot
tudósok és orvosok ugyanilyen erőteljesen támadták, alig tárgyalták a
nyilvánosság előtt.
Dr. Wodarg mellett az immunológus-toxikológus prof. dr. Stefan
Hockertz már korán rámutatott, hogy a SARS-CoV-2 vírus veszélyességét a
hagyományos influenzavírusokhoz képest nem lehet másként értékelni, mint
hogy az intézkedések teljes mértékben eltúlzottak. Christof Kuhbandner, a
pszichológia professzora is újra és újra elmagyarázta, hogy a koronavírus-
intézkedéseknek semmilyen tudományos megalapozottsága nincs.
 Dr. Bodo Schiffmann, sinsheimi fül-orr-gégész elvégezte azt a munkát,
amelyet tulajdonképpen az újságíróknak kellett volna. Szinte minden nap,
kimeríthetetlen energiával és kitartással YouTube-videókat készített, hogy az
embereket tájékoztassa, és az adatokat, valamint azok hibalehetőségeit
elmagyarázza.
A többi németországi kritikus hang mellett nagyon sok másikat is lehetett
hallani az egész világon(215,216). A lakosság vajon tudomást szerzett ezekről?
Kétségtelenül könnyű és eredményes stratégia, ha ezekről egyszerűen
nem tudósítanak, ennek azonban egy felvilágosult demokratikus államban
nem lenne szabad előfordulnia.
A „rendszerhű újságírást” szakértők határozottan érzékelik és elítélik.
Otfried Jarren médiaszakértő a Deutschlandfunk adásában fejezte ki egyet
nem értését(217).
„Hetek óta ugyanazok a szakértők és politikusok jelennek meg, akiket
„válságmenedzserként” tüntetnek fel. Eközben nem kérdezik, kinek milyen
szaktudása van, és ki milyen szerepet tölt be. Ráadásul nincs vita a szakértők
között, csak egyéni nyilatkozatok vannak.”

Játék a számokkal
A számokkal sok mindent lehet kezdeni. Mindenekelőtt nagyon jól lehet
velük félelmet kelteni.
1. példa: fertőzöttek. A fertőzöttek száma egyre csak növekszik, az
egészségügyi rendszerünk hamarosan összeomlik. Az, hogy a gyógyultak
száma is folyamatosan nő, és ennek a feltételezésnek semmilyen alapja nincs,
nem derül ki.
2. példa: halálesetek. Világszerte az USA-ban a legmagasabb a
halálesetek száma! Te jó ég! Május 28-án a német híradó erről így tudósított,
képekkel illusztrálva: „Ők mindannyian COVID-19-ben haltak meg.
100 000-nél több halálesettel az USA gyászolja a legtöbb áldozatot
világszerte.”
 Most már tudjuk, hogy ezeknek az embereknek a jelentős része nem
COVID-19-ben, hanem a COVID-19-intézkedések következtében halt meg.
Ezenkívül az USA a világ harmadik legnagyobb országa. Nem lenne
helyesebb a halálesetek számát inkább 100 000 lakosra vetítve vizsgálni? Ez
a szám azonban viszonylag alacsony, sokkal alacsonyabb Spanyolországhoz
és Olaszországhoz képest. Ezt nem kellett volna megemlíteni?
Ezen túl egy jó újságíró arra is rámutathatna, hogy a „halottak száma”
nem egy abszolút érték, már csak azért sem, mert minden országban másképp
számolják azokat.
A halálesetek legmagasabb számával – 100 000 lakosra vetítve –
világelső ország: Belgium. A számok jóval magasabbak, mint
Spanyolországban és Olaszországban. Olyan drámai lett volna a helyzet
náluk? Nem. Mint már említettük, itt a számlálási módszerrel van
probléma(38). Ha a médiából ilyesmit nem lehet megtudni, akkor az emberek
gyorsan téves következtetésekre jutnak.

Hiteltelenítés és lejáratás
Kritikus hangok esetén azonnal akcióba lép a main stream média, hogy
rágalmazva elhallgattassák azokat. Dr. Wolfgang Wodarg tüdőgyógyász-
szakorvos volt az első, aki felemelte a hangját. Azonnal hallatlan rágalmazási
kampányt indítottak ellene.
Alig tettük nyilvánossá az első YouTube-videóinkat (amelyek az
aránytalan intézkedések káraira hívták fel a figyelmet, és rámutattak, hogy
Olaszországban más tényezők is közre játszhattak, mint például a magas
légszennyezés), „tényellenőrzés”-t végeztek. Igen gyorsan elérhetővé vált a
„Miért tévesek Sucharit Bhakdi számai” című tudósítás a ZDF médiatárában.
Ebben egy bizonyos Nils Metzger jár utána a kérdésnek (218): „A
biológiaprofesszor leértékeli a koronavírus-veszélyt.” Nagyon jó kezdés, a
cím szándékosan azt sugallja, hogy nem egy orvosról van szó, aki már
számtalan beteget látott, és aki a fertőző betegségek járványügyi szakorvosa,
hanem egy biológusról. Majd egyszer csak a klasszikus módszer: olyan
dolgokat adnak az ember szájába, amelyeket soha nem mondott, csak azért,
hogy hiteltelenítsék. Nils Metzger szerint: „A légszennyezést a válság
egyedüli kiváltójaként bemutatni, ahogy azt Sucharit Bhakdi a videójában
teszi, igen tudománytalan módszer.” Természetesen sehol nem állítottuk,
hogy az áldozatok magas száma egyedül ezen alapul, mert ez valóban
tudománytalan lenne. Ez az állítás egyszerű hazugság. A klasszikus
ZDF/ARD-hívők azonban aligha veszik majd a fáradságot, hogy ennek
utánajárjanak. Sajnos még nagyon sokan úgy gondolják, hogy a dolgok úgy
vannak, ahogy a közszolgálati hírszolgáltatók terjesztik. De ez sajnos nem
igaz.

Véleménycenzúra
A német Alaptörvény 5. cikke szerint „mindenkinek jogában áll véleményét
szóban, írásban vagy képi megjelenítéssel kifejezni és azt terjeszteni (...).
Cenzúra nincs.” Kritikus véleménynek azonban sem a nyilvános sajtóban,
sem a közszolgálati hírszolgáltatóknál nincs helye. Az emberek
tájékoztatásának egyetlen módja marad: a közösségi médiára, különösen a
YouTube-ra való átállás. Csakhogy már itt sem érvényesül a
véleménynyilvánítás szabadsága. Jópár videó büntetlenül terjeszt
hazugságokat, és gyűlöletre uszít, ám a YouTube nyilvánvalóan nem látja
ezeket problémásnak. Az osztrák televíziócsatorna, a Servus-TV egyik
koronavírussal kapcsolatos interjúját ellenben törlik. Hogy milyen okból
kifolyólag? Azt nem árulják el. Ugyanez történik sok olyan videóval is,
amely a témát kritikusan közelíti meg. Susan Wojcicki, a YouTube
vezérigazgatója így nyilatkozik egy interjúban (219): „Minden, ami a WHO
ajánlásaival szembe megy, a mi irányelveinket is sérti. Emiatt az ilyen videók
törlése irányelveinknek valóban fontos része.” Aha. A WHO, ami a 2009-es
sertésinfluenza-áljárványért felelős? A WHO, ami a COVID-19 halálozási
arányát tudvalevőleg túlbecsülte, és ezzel, valamint más hamis jelentésekkel
együtt válságba sodorta a világot? És ez a WHO akarja meghatározni a
viszonyítási alapot, hogy miről szabad beszélni?
 A WhatsApp a továbbítási funkció korlátozásával reagál. Miért? Mert a
koronavírus-válságban az álhírek terjedését meg kell akadályozni. Ki
határozza meg azonban, mi számít álhírnek? Az nem probléma, ha maga a
német kormány terjeszt álhíreket? Emlékezzünk csak: március 14-én a Német
Egészségügyi Minisztérium a Twitteren így figyelmeztet:
„Figyelem! Fake news! Azt állítják, hogy a német kormány a közösségi
életre vonatkozó további súlyos korlátozó intézkedéseket tervez. Ez NEM
igaz!”
Két nappal később a közösségi életre vonatkozó további súlyos korlátozó
intézkedéseket jelentettek be.

Apropó fake news, azaz álhírek

Németországban mostanság az álhíreknek új definíciója van.
Álhír minden, amit a német kormány nem szeretne hallani.
Igaz ez az „összeesküvés-elméletek gyártóira” is; ez is egy gyakran
hangoztatott szóösszetétel a koronavírusos időkben.
Az összeesküvés-elméletek gyártója az az ember, aki olyasmit állít, ami a
német kormánynak éppen nem tetszik.
A média e definíciók mentén ezzel megegyezően tudósít. Nézzünk egy
példát.
Jens Spahn, német egészségügyi miniszter, január végén az első német
koronavírus-fertőzöttről így nyilatkozik:
„Nem is annyira a vírus aggaszt, mint az erről szóló álhírek és összeesküvés-
elméletek sokasága.”
Még elterjedne, hogy a vírus veszélyes!
A közszolgálati műsorszolgáltatók mindent megtesznek azért, hogy ezt a
nézetet a lakosság fejébe átültessék. A BR televízió például egy ilyen
tudósítást sugároz: „Hogyan veszítjük el a józan eszünket egy vírus
miatt?”(220) Szöveg: A koronavírus elérte Németországot. A betegség a
fertőzötteknél eddig ártalmatlan lefolyású. Ezzel szemben az összeesküvés-
elméletek gyártói és a populisták lázgörbéje meredeken emelkedik.
 Üzenet: A vírus egyáltalán nem olyan veszélyes! Majd pár hónap múlva
a kormányzat változtat az irányvonalán, a média is. Most már így hangzik az
üzenet: Állítólag egyes komoly tudósok, akik a vírus megállításához
szükséges intézkedéseket tévesnek és túlzónak ítélik, úgy vélekednek, hogy
az új típusú koronavírus, a SARS-CoV-2 nem is olyan veszélyes!
Hivatalosan ez azt jelenti, hogy a „megváltozott adatállományhoz”
alkalmazkodtak. Ez nem igaz, éppen ellenkezőleg. Valójában a politikusok és
a média forogtak úgy, mint a szélkakas. És az adatállományt közben teljesen
figyelmen kívül hagyták.
De a pánikkeltés a koronavírusos időkben bármilyen mértékben
megengedett. A CBS amerikai médiacsatorna viszont lelepleződött, amikor
Olaszországból származó képeket akart New York horrorképeiként eladni (221).
John Oxford angol professzor, a világ egyik legismertebb virológusa ezt
mondta a koronavírus-válságról(222):
„Személyes tanácsom az, hogy kevesebb időt töltsünk a tévéhírekkel.
Ezek „szenzációhajhászók” ugyan, de nem igazán hasznosak. A COVID-
járványt személy szerint inkább egyfajta súlyos téli influenzának látom.
Valójában médiajárványban szenvedünk!”

A német mintapolgárok és a politika kudarca

„Könnyebb egy hazugságot elhinni, amit ezerszer
hallunk, mint a valóságot, amit csak egyszer hallunk.”
Abraham Lincoln

Németország megosztottságára már volt példa, mégpedig a menekültválság

idején. A vélemények akkor szélsőségesen eltértek egymástól. Akkoriban
esett szó „dühbőlpolitizálókról”és „mintapolgárokról”.
Ezúttal sokkal rosszabb a helyzet. Barátságok mennek tönkre. Az
emberek kibékíthetetlenek egymással. Egymásról és egymás ellen beszélnek,
de nem egymással. Az egyik oldalt a járulékos károkkal szemben érzett
aggodalom hajtja, míg a másik oldal az idősek jogait védelmezi, akár
gazdasági áldozatok árán is.
Megjegyzés egy helyi lapból a német kancellár asszony beszédével és a
lezárások meghosszabbításáról szóló határozattal kapcsolatban:
„Nagyon megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem azért, mert látszólag
mindent helyesen tettünk a távolságtartással, a baráti találkozókról és
családi látogatásokról való lemondással, és úgy általában. Nagyon
megkönnyebbültem, hogy a jövőben is így fogjuk folytatni.” Sajnos nem
egyedüli vélemény.
A médiajárványnak nagyon sok áldozata volt.
Prof. Gerd Gigerenzer, pszichológus és kockázatkutató egy interjúban így
indokol(214):

„Könnyű az emberekben sokkterápiával félelmet kelteni azzal, hogy sokan

hirtelen, rövid időn belül megfognak halni. Az új koronavírus pontosan ilyen
sokkoló veszélyhelyzet lehet, ugyanúgy, mint egy repülőgép-katasztrófa,
terrorcselekmények vagy más járványok. Ezzel szemben ha az emberek az
évfolyamán időben egyenletesen elosztva halnak meg az nem igazán kelt
bennünk félelmet, akkor sem, hajóval nagyobb az így elhunytak száma.”
Valóban. Anélkül, hogy bármely intézkedésnek bármilyen hatása lett
volna, a koronavírus-járvány végén 10 000-nél sokkalta kevesebb ún.
korona-halottra számítunk.
Németországban évente kb. 950 000 ember hal meg.
Ebből 350 000, tehát több mint egyharmaduk szív- és érrendszeri
megbetegedésekben. 230 000-en rákban.
Ebből a csaknem 600 000 halálesetből nagyon-nagyon sok elkerülhető
lenne. Ha a német szövetségi kormány egyszer valami értelmeset is tenne.
Tarthatnának például felvilágosításokat már az iskolákban, de az egész
lakosság számára is a mozgás és az egészséges táplálkozás fontosságáról, a
túlsúly és a dohányzás veszélyeiről stb. Évente több ezer halottal lenne
kevesebb. A légzőszervi fertőzések miatti halálozások száma is alacsonyabb
lenne, mert bár egy kis vírus sokszor pont az utolsó cseppet jelenti egy teli
pohárban, de így a poharak sem telnének meg annyira. Ez nemcsak a
különböző koronavírusokra vonatkozik, hanem mindenféle más vírusra is
(adenovírusok, influenzavírusok, parainfluenza-vírusok stb.), amelyek
ugyanúgy viselkedtek eddig is, és ugyanúgy fognak a jövőben is.

Miért vallottak kudarcot a német politikusok?

Miután megértette a dolgokat, ezt mondta egy kollégám:
„Ez nem lehet igaz! Ez vagy azt jelenti, hogy a kormányunk és annak
tanácsadói tök hülyék és nem értenek semmihez, vagy ha nem hülyék, akkor
valamilyen szándéknak KELL emögött állnia. Hogyan másképp
magyarázható mindez?”
Nos, az egyik utolsó nagy formátumú politikus, Helmut Schmidt egyszer
így nyilatkozott: „A kormányok butaságát soha nem szabad alábecsülni.”
Pontosan. Igaza volt. De ENNYIRE buták lennének? Tényleg? Ezt nem lehet
és nem is akarjuk elhinni. Akkor viszont csak a második lehetőség marad. És
a politikusok még csodálkoznak, hogy az összeesküvés-elméletek száma
gombamód szaporodik.
Miért hagyott figyelmen kívül a német kormány más véleményeket, és
hozott önkényes döntéseket, minden megalapozottság nélkül? Miért nem a
német nép jóléte érdekében járt el a kormányuk?
Prof. Johan Giesecke szerint a politikusok ki akarták használni a járványt,
hogy új oldalukról ismerhessék meg őket, és ehhez készek voltak
tudományosan nem megalapozott intézkedéseket bevezetni(172).
„A politikusok cselekvőképességet, döntéshozatali befolyást és
mindenekelőtt erőt akarnak demonstrálni. A legjobb példám erre az, hogy az
ázsiai országokban a járdákat klórral permetezik. Ez teljességgel
haszontalan, de igazolja, hogy a hatóságok és az állam tesz valamit, ez pedig
a politikusoknak nagyon fontos.”
Hogy mindez igaz, arra Ausztriából is kapunk utalásokat.
Az osztrák kormány a koronavírus-válság kezelése során nem bízott meg
saját tudósai és tisztviselői szakértelmében. Egy beszélgetés
jegyzőkönyvéből kiderült, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár a szigorú
intézkedések megvalósítása során a felvilágosítás helyett a félelemre
alapozott, hogy a lakosságnak pimasz gazdasági és társadalmi intézkedéseket
varrjon a nyakába(223).
Lehetséges, hogy Németországban is hasonlóképp történt?
Félelmet és rémületet terjesztettek a médián keresztül, hogy a lakossággal
elhitessék, a kormány a teljességgel irracionális és aránytalan aktivizmusával
helyesen cselekedett?

Vajon a kormány eljárásmódjára miért csak olyan kevés kritika érkezett a

gazdasági szektorból?
Dirk Müller tőzsdei szakértő egy YouTube-videóban szépen
elmagyarázta, miért is volt a világjárvány a gazdaság sok szereplőjének
áldás(224). Röviden (csak mert mindig ugyanaz a történet...): a nagyok
nyernek, a kicsik veszítenek. A nagy vállalatcsoportokat a végén megmentik,
de a sok kis- és középvállalkozást, illetve a szabadúszókat tönkreteszik.
Stefan Homburg pénzügyi szakértő „a békeidők legnagyobb újraelosztási
programjának” nevezte ezt a válságot. Ahol az adófizető veszít(225).
Vajon miért érkezett olyan kevés kritika a tudósok soraiból?
Ne legyünk naivak, a tudomány ugyanolyan korrupt, mint a politika. Az
EU az új koronavírus kutatására 10 millió eurót bocsát rendelkezésre.
Minden víruskutató megpályázhatja ezt a pénzt. így hamarosan nagyon sok
haszontalan információt kapunk majd a SARS-CoV-2-ről. Nagyszerű! Az
állítólag világmegváltó védőoltás kifejlesztésére is igen jelentős hozzájárulást
nyújt majd ez a kutatómunka.
És amikor a következő járványhelyzetet kihirdetik, a híres kutatók
felkészülten sorakoznak már a rajtvonalnál, hogy ismét megmentsék az
emberiséget.
Ebben az esetben nem feltétlenül hasznos a vírus által jelentett,
viszonylag alacsony szintű veszélyre rámutatni.
 Összegzés
A kormányzat felelőssége, hogy a német nép jólétét szolgálja.
Az ellenzék felelőssége, hogy a kormányt ellenőrizze és a feladatára
emlékeztesse.
A sajtó felelőssége, hogy kritikus szellemű tudósítással a nyilvánosságot
gondosan informálja, és mindeközben az igazságra és az emberi méltóságra
ügyeljen.
Az értelmiség (ez esetben az orvosok és a tudósok) felelőssége, hogy a
hangjukat felemeljék, és bizonyítékalapú döntéseket követeljenek.
Mindenki, aki nem teljesíti a kötelességét, közös felelősséget visel a
2020-as koronavírus-válság járulékos káraiért.
 Quo vadis?

„Rövid ideig az összes embert át lehet verni, és néhány embert

folyamatosan lóvá lehet tenni, de nem lehet mindig mindenkit
becsapni.”
Abraham Lincoln

Amint azt már megállapítottuk, az illetékes hatóságok, a politikusaink és

azok tanácsadói az utolsó évtizedek számos fertőzéses eseményében
játszottak valóban szégyenletes szerepet, a kergemarhakórtól kezdve (BSE) a
sertésinfluenzán és az EHEC-fertőzésen át (coli baktérium) a COVID-19-ig.
Egyik esetben sem tanultak a hibákból. Emiatt sajnos szertefoszlik a remény,
hogy a jövőben ez másként lesz. Éppen ellenkezőleg. Miközben a
sertésinfluenza alatt a közpénzeket osztottuk eszetlenül újra a
gyógyszeriparnak, ez alkalommal megélhetéseket tettek tönkre, lábbal
tiporták az Alaptörvényt, és a lakosságot lényegében megfosztották az
alapjogaitól, mint a szólásszabadság, a mozgásszabadság, a gyülekezés
szabadsága, a vallásszabadság, a foglalkozás megválasztásának szabadsága, a
tulajdon szabadsága és sok minden más. Az Alkotmány rögzíti az arányosság
elvét: az alapvető jogokba való állami beavatkozás alkalmas kell legyen a
kívánt célt elérésére, miközben arányos kell maradjon.
Sajnos ez soha nem így volt. És volt, amikor ez nagyon rossz volt.
Alig 90 éve, hogy Németországban megszüntették a kritikus, szabad
újságírást, és a média az állam meghosszabbított karjává vált.
Alig 90 éve, hogy megszüntették a véleménynyilvánítás szabadságát, és
szabályozták a közvéleményt.
Alig 90 éve történt, hogy a média által végzetes tömeghisztériát kezdtek.
Ha egyvalamit meg kellett volna tanulnunk történelmünk legsötétebb
időszakaiból, akkor ezt: soha többé nem szabad közömbösnek lennünk, és
szemet hunynunk bizonyos dolgok felett. Különösen akkor nem, amikor
kormányunk felfüggeszti a demokratikus alapjogokat. Ez alkalommal csak
egy szokványos vírussal találkoztunk, és mit éltünk meg?
• a média által szított tömeghisztériát
• a politikai döntések önkényességét
• az alapjogok súlyos korlátozását
• a véleménynyilvánítás szabadságának cenzúráját
• a média szabályozását
• a másképp gondolkodók hiteltelenítését
• nyilvános vádaskodást.
Aki ezek mögött nem érzi a diktatúrát, az átaludta a történelemórákat. Csak a
gyomorgörcs, a rosszullét és a mély nyugtalanság marad. Azért is, mert
olyan gyorsan történt minden, és azért is, mert olyan sok intelligens ember
ilyen rövid időn belül birkává vált.
A híres virológus, Pablo Goldschmidt mondta(226): „Mindannyian be vagyunk
zárva. Nizzában vannak olyan drónok, amelyek a levegőből bírságolják meg
az embereket. Milyen messzire jutottunk hát a megfigyeléssel? Hannah
Arendtet kell most olvasnunk, és az önkényuralom akkori eredetét nagyon
pontosan megnéznünk.” Megjegyzi továbbá: „Ha a lakosságot megfélemlítik,
bármit megtehetnek vele.”
Egyértelmű, hogy igaza van. Világos, hogy sok mindent fel lehetne
dolgozni. Mindannyiunknak ragaszkodni kellene ahhoz, hogy ez meg is
történjen. A koronavírusok erre a szezonra takaródót fújtak, a téma eltűnik a
főcímekről és a nyilvánosságból, és hamarosan az emberek fejéből is. Ha mi,
a nép nem követeljük, hogy a koronapolitika hibáit minden területen nyíltan
megvitassák, a hatalmon lévők a titok leplével borítják majd be azokat.
Mindig állhat valamilyen új fenyegetés az ajtó előtt. Ennek a válságnak az
egyedüli pozitív hozománya, hogy a népességből nagyon sok ember felébredt
közben. Nagyon sok ember jött rá, hogy a közszolgálati hírszolgáltatók és a
politikusok együtt cselekszenek, és a nem jó dolgokban is kölcsönösen
támogatják egymást. Csak remélhetjük, hogy a jövőben a józan ész
figyelmeztető hangjai hangosabbá válnak, és nem vesznek el újra a
politikusok kardcsörgetésében.
 Zárszó

A SARS-CoV-2-vírus által kiváltott megbetegedés főleg azokat az idős

embereket veszélyezteti, akiknek legalább egy komoly, meglévő betegsége
van. Országonként és régiónként a fertőzések összesen 0,02-0,4%-a végződik
halállal, ami hasonló a szezonális influenza hatásához. A járvány sohasem
képviselt országos szintű fertőzéses eseményt. A fertőzésvédelmi törvény
mentességi szabályozásának alkalmazása megalapozatlan volt, és jelenleg is
az. Legkésőbb 2020. április közepén ráadásul szemmel látható volt, hogy a
járvány a végéhez közeledett, és hogy a rendkívüli intézkedések súlyos
járulékos károkat okoztak az élet minden területén, ahogy ez várható is volt.
A tartományi és szövetségi kormányzatok mégis ragaszkodtak aránytalan és
tudatlan eljárásmódjukhoz, ami sok ember számára nem tűnik
összeegyeztethetőnek a szabad demokrácia alkotmányával.
Most egy hatalmas romhalmazzal állunk szemben. Annyira szükségtelen,
annyira értelmetlen, annyira szomorú.
A történelem ismétli önmagát. De a remény hal meg utoljára.
Utolsó reményünk, hogy ez a kis könyv hozzájárul ahhoz, hogy a
történelem ne ismételje önmagát.
 Melléklet

Általános megjegyzés
Minden megadott információt a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint
gyűjtöttünk össze, a teljesség igénye nélkül. Ezek a 2020 májusáig aktuális
ismereteket jelentik. Hacsak másként nem jeleztük, az adatok a Robert Koch
Intézettől (RKI), illetve a Johns Hopkins Egyetemtől
(https://coronavirus.jliu.edu/us-map) vagy a Worldometertől származnak
(https://www.worldometers.info/coronavirus).

Definíciók bizonytalansága
A mortalitás fogalma (halálozási ráta, halálozási arány) a halálesetek és az
egyének összességének arányát jelenti.
A letalitás (halandóság) fogalma a halálesetek és a betegek számának
viszonyára kellene mutasson. Mivel a COVID-19 esetében sok „fertőzött”, de
nem beteg ember van, ez a fogalom itt nem helyes. A fertőző betegségek
epidemiológiája korábban joggal nem foglalkozott olyan betegségekkel,
amelyek esetében a fertőzöttek 80%-ának alig vagy egyáltalán nem voltak
tünetei, és csak kevesen haltak meg, így a fogalom korrekt meghatározását
nehézzé tették.
Viszonylag korrekt lenne ezt a szörnyű szót használni: „esethalálozási
arány” (CFR= Case Fatality Rate). Habáraz „eset” szó egyszerű kifejezésnek
tűnik és definiálható lenne a „SARS-CoV-2-pozitív” fogalmával, de az „eset”
eredendően „betegként” értendő, és itt a SARS-CoV-2 pozitív az nem eset,
mivel többségében nem beteg. A szövegben az egyszerűség kedvéért tehát
halálozásról és halálozási arányról beszélünk a fogalom pontosítása nélkül,
illetve az idézetek esetében az eredeti források által használt fogalmakat
használjuk. Ezen a ponton arra is rámutatunk, hogy ebben a könyvben a
COVID-19 esetében mindig a haláleseteknek a fertőzöttek számával
szembeni arányáról van szó. A szövegben nem támasztunk igényt a 100%-
osan helyes terminológiára. Ezt az RKI sem teszi.
 Hivatkozások
(1)
https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019/situation-
reports

(2) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/32081636

(3) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1743919120301977?
via%3Dihub

(4) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0966842X16000718

(5) https://www.nature.com/articles/s41579-018-0118-9

(6) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0924857920300972

(7) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23977429

(8) https://www.nhs.uk/conditions/sars/

(9) https://www.who.int/emergencies/mers-cov/en/

(10) https://www.tagesspiegel.de/wissen/drohen-in-deutschland-italienische-
verhaeltnisse-coronavirus-laesst-in-italien-aerzte-verzweifeln-
entscheidungen-wie-in-kriegszeiten/25632790.html

(11) https://www.awmf.org/uploads/tx_szleitlinien/054-002l_S1_Regeln-zur-
Durchfuehrung-der-aerztlichen-Leichenschau_2018-02_01.pdf

(12) https://www.eurosurveillance.org/content/10.2807/1560-
7917.ES.2020.25.3.2000045

(13) https://www.n-tv.de/panorama/Corona-Tests-werden-Geheimwaffe-
article21678629.html

(14) https://twitter.com/c_drosten/status/1249800091164192771
(15) https://www.handelsblatt.com/dpa/konjunktur/wirtschaft-handel-und-
finanzen-covid-test-an-papaya-who-weist-kritik-von-tansanias-praesident-
zurueck/25811710.html?ticket=ST-4584091-GTbNWIUBCWZf7Z7Ds4SK-
ap6

(16) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/32219885

(17) https://www.n-tv.de/panorama/Corona-Tests-werden-Geheimwaffe-
article21678629.html

(18) https://www.butenunbinnen.de/nachrichten/gesellschaft/mein-schiff-
quarantaene-cuxhaven-100.html

(19) https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/112809/Wenig-Infektionen-
beim-Charite-Personal

(20) https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/eci.13222

(21) https://c.gmx.net/@824224682608695698/cI1TagSeQmi0WlXK-
m8vWA

(22) https://www.tagesschau.de/investigativ/corona-tests-rki-101.html

(23) https://www.tagesspiegel.de/wissen/zwischenergebnis-zur-coronavirus-
uebertragung-das-sind-die-ersten-lehren-der-heinsberg-studie/25730138.html

(24) https://www.focus.de/gesundheit/news/hoffe-dass-wir-daraus-nur-
wenig-ueber-corona-lernen-statistikerin-zerlegt-heinsberg-studie-keine-
transparenz-kein-wissenschaftlicher-standard_id_11881853.html

(25) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.05.04.20090076v1

(26) https://www.bmj.com/content/369/bmj.m1375

(27) https://www.niid.go.jp/niid/en/2019-ncov-e/9407-covid-dp-fe-01.html

(28) https://www.eurosurveillance.org/content/10.2807/1560-
7917.ES.2020.25.10.2000180

(29) https://edition.cnn.com/2020/04/01/europe/iceland-testing-coronavirus-
intl
(30) https://www.spiegel.de/wissenschaft/coronavirus-erster-todesfall-in-
schleswig-holstein-a-6db5f0b0-b662-45b0-bdb4-603684d4dc92

(31)
https://www.morgenpost.de/vermischtes/article228994571/Rechtsmediziner-
Alle-Corona-Toten-hatten-Vorerkrankungen.html

(32) https://www.acpjournals.org/doi/10.7326/M20-2003

(33) https://www.dw.com/de/coronavirus-was-die-toten-%C3%BCber-
COVID-19-verraten/a-53287713

(34) https://www.epicentro.iss.it/coronavirus/sars-cov-2-decessi-italia

(35) https://www.bloomberg.com/news/articles/2020-03-18/99-of-those-who-
died-from-virus-had-other-illness-italy-says

(36) https://www.telegraph.co.uk/global-health/science-and-disease/have-
many-coronavirus-patients-died-italy/

(37) https://www.nbcnews.com/news/world/official-coronavirus-death-tolls-
are-only-estimate-problem-n1183756

(38) https://www.tagesanzeiger.ch/warum-belgien-die-hoechste-todesrate-
weltweit-hat-825753123788

(39) https://doi.org/10.1101/2020.04.05.20054361

(40) https://grippeweb.rki.de/

(41) https://www.who.int/docs/default-source/coronaviruse/situation-
reports/20200306-sitrep-46-covid-19.pdf?sfvrsn=96b04adf_4

(42) https://www.rki.de/SharedDocs/FAQ/Influenza/FAQ_Liste.html

(43) https://www.aerztezeitung.de/Medizin/30000-Tote-die-kanns-auch-bei-
saisonaler-Grippe-geben-371174.html

(44) https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/106375/Grippewelle-war-
toedlichste-in-30-Jahren
(45)
https://www.augsburger-allgemeine.de/wissenschaft/Gesundheitsministerin-
erklaert-Grippewelle-2018-in-Bayern-fuer-beendet-id42750551.html

(46) https://de.euronews.com/2020/05/05/coronavirus-in-deutschland-
sterberate-steigt-rki-erwartet-zweite-welle

(47) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.05.02.20088898v1

(48) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.26.20079822v2

(49) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.27.20082289v1

(50) https://www.businessinsider.com/coronavirus-test-200-chelsea-
massachusetts-finds-32-percent-exposed-2020-4?r=DE&IR=T

(51) https://www.boston.gov/news/results-released-antibody-and-covid-19-
testing-boston-residents

(52)
https://www.isciii.es/Noticias/Noticias/Paginas/Noticias/PrimerosDatosEstud
ioENECOVID19.aspx

(53) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.05.13.20101253v1

(54) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.26.20079244v1

(55) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.14.20062463v2

(56) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.24.20075291v1

(57) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.05.08.20095059v2

(58) https://pressroom.usc.edu/preliminary-results-of-usc-la-county-covid-
19-study-released/

(59) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.03.22.20040915v4

(60) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.29.20083485v1

(61) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.20.20072892v2
(62) https://www.thelancet.com/journals/laninf/article/PIIS1473-
3099(20)30243-7/fulltext

(63) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.02.12.20022434v2

(64) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.03.05.20031773v2

(65)
https://www.lungenaerzte-im-netz.de/krankheiten/grippe/komplikationen/

(66) https://www.donaukurier.de/nachrichten/panorama/103-jaehrige-
Italienerin-erholt-sich-von-Covid-19;art154670,4548023

(67) https://www.gmx.net/magazine/panorama/113-jaehrige-spanierin-
ueberlebt-coronavirus-infektion-34698438

(68)
https://www.rki.de/DE/Content/InfAZ/N/Neuartiges_Coronavirus/Situations
berichte/2020-05-22-de.pdf?__blob=publicationFile

(69) https://info.gesundheitsministerium.at/dashboard_GenTod.html

(70) https://www.england.nhs.uk/statistics/statistical-work-areas/covid-19-
daily-deaths/

(71)
https://www.rki.de/DE/Content/InfAZ/N/Neuartiges_Coronavirus/Situations
berichte/Gesamt.html

(72) https://www.epicentro.iss.it/coronavirus/sars-cov-2-decessi-italia

(73)
https://www.mscbs.gob.es/profesionales/saludPublica/ccayes/alertasActual/
nCov-China/documentos/Actualizacion_96_COVID-19.pdf

(74) https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMc2001468?
url_ver=Z39.88-2003&rfr_id=ori:rid:crossref.org&rfr_dat=cr_pub
%20%200pubmed

(75) https://www.sciencemag.org/news/2020/02/paper-non-symptomatic-
patient-transmitting-coronavirus-wrong#
(76) https://www.fr.de/panorama/coronavirus-SARS-CoV-2-sterberate-
italien-deutlich-hoeher-rest-welt-zr-13604897.html

(77) https://www.ilsole24ore.com/art/coronavirus-contagiati-reali-in-italia-
sono-almeno-100mila-ADnzowD?refresh_ce=1

(78) https://www.epicentro.iss.it/coronavirus/sars-cov-2-decessi-italia

(79) https://www.thetimes.co.uk/article/coronavirus-record-weekly-death-
toll-as-fearful-patients-avoid-hospitals-bm73s2tw3

(80) https://www.telegraph.co.uk/global-health/science-and-disease/two-
new-waves-deaths-break-nhs-new-analysis-warns/

(81) https://www.nytimes.com/2018/01/03/world/europe/uk-national-health-
service.html

(82) https://www.theguardian.com/politics/2018/may/21/health-services-
overloaded-despite-support-pledges-claims-report

(83) https://www.theguardian.com/society/2019/nov/24/nhs-winter-crisis-
thousands-eu-staff-quit

(84) https://time.com/5107984/hospitals-handling-burden-flu-patients/

(85) https://www.statnews.com/2018/01/15/flu-hospital-pandemics/

(86) https://off-guardian.org/2020/04/02/coronavirus-fact-check-1-flu-
doesnt-overwhelm-our-hospitals/

(87)
https://www.elmundo.es/ciencia/2017/01/12/58767cb4268e3e1f448b459a.ht
ml

(88) https://www.huffingtonpost.es/2017/01/13/gripe-colapso-
hospitales_n_14135402.html

(89) https://milano.corriere.it/notizie/cronaca/18_gennaio_10/milano-terapie-
intensive-collasso-l-influenza-gia-48-malati-gravi-molte-operazioni-rinviate-
c9dc43a6-f5d1-11e7-9b06-fe054c3be5b2.shtml?refresh_ce-cp
(90) https://www.tagesschau.de/inland/antibiotika-keime-resistent-101.html

(91)
https://de.statista.com/statistik/daten/studie/248981/umfrage/altersstruktur-in-
den-eu-laendern/

(92) https://www.swp.de/panorama/coronavirus-italien-aktuell-wieso-
sterben-in-italien-so-viele-an-corona-wieso-hat-italien-so-viele-infizierte-
zahlen-tote-gruende-45080326.html

(93) https://jamanetwork.com/journals/jamainternalmedicine/fullarticle/
2764369

(94) https://www.tagesspiegel.de/gesellschaft/panorama/luftverschmutzung-
beim-smog-ist-italien-das-china-europas/12668866.html

(95) http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0012/91110/E88700.pdf

(96) https://www.atsjournals.org/doi/full/10.1513/AnnalsATS.201810-
691OC?url_ver=Z39.88-2003&rfr_id=ori%3Arid
%3Acrossref.org&rfr_dat=cr_pub++0pubmed&

(97) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.05.20054502v2

(98) https://www.br.de/nachrichten/bayern/trauer-in-corona-zeiten-mehr-
anzeigen-und-feuerbestattungen,RxZCWs0

(99) https://www.fr.de/politik/coronavirus-corona-krise-usa-notarzt-lage-
new-york-bronx-zr-13762623.html

(100) https://www.zdf.de/nachrichten/panorama/coronavirus-rki-italien-
100.html

(101) https://www.bz-berlin.de/berlin/charite-chefvirologe-warnt-vor-
dramatischer-corona-welle-im-herbst

(102) https://www.tagesspiegel.de/politik/coronavirus-in-europa-letalitaet-in-
deutschland-30-mal-niedriger-als-in-italien-wie-ist-das-moeglich/
25626678.html

(103) https://twitter.com/bmg_bund/status/1238780849652465664
(104) https://www.statnews.com/2020/03/17/a-fiasco-in-the-making-as-the-
coronavirus-pandemic-takes-hold-we-are-making-decisions-without-reliable-
data/

(105) https://www.tagesschau.de/investigativ/ndr/coronavirus-studie-london-
101.html

(106) http://www.rationaloptimist.com/blog/lockdown-and-mathematical-
guesswork/

(107) https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/111209/Exponentielles-
Wachstum-RKI-mahnt-eindringlich-zum-Abstandhalten

(108)
https://www.rki.de/DE/Content/InfAZ/N/Neuartiges_Coronavirus/Modellieru
ng_Deutschland.pdf?__blob=publicationFile

(109) https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/111286/Deutsche-
Krankenhaeuser-nehmen-COVID-19-Patienten-aus-Italien-und-Frankreich-
auf

(110) https://c.gmx.net/@824224682608695698/cI1TagSeQmi0WlXK-
m8vWA

(111)
https://www.welt.de/politik/deutschland/article206895285/Coronavirus-So-
weit-ist-Deutschland-von-Merkels-Zielvorgabe-entfernt.html

(112) https://www.zdf.de/nachrichten/politik/f21-corona-dokument-
innenministerium-100.html

(113) https://www.capital.de/wirtschaft-politik/innenministerium-warnt-vor-
wirtschaftscrash

(114) http://dx.doi.org/10.25646/6692.2

(115) https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/fehlplanung-der-politik-in-den-
kliniken-stehen-betten-leer-16725981.html
(116) https://www.acpjournals.org/doi/full/10.7326/M20-1342?
url_ver=Z39.88-2003&rfr_id=ori%3Arid%3Acrossref.org&rfr_dat=cr_pub+
+0pubmed&

(117) https://www.who.int/publications-detail/advice-on-the-use-of-masks-
in-the-community-during-home-care-and-in-healthcare-settings-in-the-
context-of-the-novel-coronavirus-(2019-ncov)-outbreak

(118)
https://www.researchgate.net/publication/340570735_Masks_Don‹t_Work_
A_review_of_science_relevant_to_COVID-19_social_policy

(119) https://infekt.ch/2020/04/atemschutzmasken-fuer-alle-medienhype-
oder-unverzichtbar/

(120) https://www.n-tv.de/panorama/Drosten-warnt-vor-zweiter-Corona-
Welle-article21726926.html

(121) https://www.welt.de/gesundheit/article2295849/Erst-Bakterien-
fuehrten-zur-toedlichen-Katastrophe.html

(122)
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1386653218300325?via
%3Dihub

(123) https://jcm.asm.org/content/36/2/539.long

(124) https://www.washingtontimes.com/news/2020/apr/28/coronavirus-
hype-biggest-political-hoax-in-history/

(125) https://www.welt.de/wissenschaft/article207456203/Coronavirus-
Stefan-Homburg-und-die-Grafik-ueber-die-Deutschland-spricht.html

(126) https://www.stern.de/gesundheit/news-im-video--drosten-warnt---
deutsche-koennten-corona-vorsprung-verspielen-9236028.html

(127) https://www.msn.com/de-de/nachrichten/coronavirus/rki-warnt-in-
coronavirus-krise-reproduktionszahl-wieder-über-kritischem-wert-1/ar-
BB13RlEi?ocid=spartandhp
(128) https://www.sueddeutsche.de/gesundheit/coronaviren-
uebersterblichkeit-COVID-19-statistisches-bundesamt-1.4893709

(129) https://www.nordkurier.de/politik-und-wirtschaft/seehofer-stellt-
corona-kritiker-kalt-1439370305.html

(130) https://www.bild.de/regional/berlin/berlin-aktuell/corona-klinik-in-
berlin-fertig-knapp-500-betten-im-stand-by-modus-70577074.bild.html

(131) https://www.deutschlandfunk.de/corona-notfallplaene-in-
krankenhaeusern-wir-haben-genug.676.de.html?dram:article_id=472287

(132) https://www.aerzteblatt.de/nachrichten/111029/Ueberlastung-
deutscher-Krankenhaeuser-durch-COVID-19-laut-Experten-
unwahrscheinlich

(133) https://www.handelsblatt.com/politik/deutschland/corona-epidemie-rki-
zahl-der-intensivbetten-wird-nicht-reichen/25712008.html?ticket=ST-
3691123-xCgN9jb0yWPZsyeB97s7-ap5

(134) https://www.tagesschau.de/investigativ/ndr/krankenhaeuser-kurzarbeit-
101.html

(135) https://eu.usatoday.com/story/news/health/2020/04/02/coronavirus-
pandemic-jobs-us-health-care-workers-furloughed-laid-off/5102320002/

(136) https://off-guardian.org/2020/05/06/covid19-are-ventilators-killing-
people/

(137) https://www.doccheck.com/de/detail/articles/26271-COVID-19-
beatmung-und-dann

(138) https://www.dailymail.co.uk/news/article-8262351/Nurse-New-York-
claims-city-killing-COVID-19-patients-putting-ventilators.html

(139) https://www.tagesschau.de/investigativ/monitor/beatmung-101.html

(140) https://www.vpneumo.de/fileadmin/pdf/f2004071.007_Voshaar.pdf

(141) https://www.mdr.de/wissen/so-funktioniert-beatmung-intensivstation-
corona-100.html
(142) https://www.who.int/news-room/commentaries/detail/modes-of-
transmission-of-virus-causing-covid-19-implications-for-ipc-precaution-
recommendations

(143) https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMc2004973

(144) https://www.cell.com/pb-assets/journals/research/cell-host-microbe/
PDFs/chom_2285_preproof.pdf

(145) https://www.deutschlandfunk.de/palliativmediziner-zu-COVID-19-
behandlungen-sehr-falsche.694.de.html?dram:article_id=474488

(146) https://www.nytimes.com/2020/03/20/opinion/coronavirus-pandemic-
social-distancing.html

(147) https://www.facebook.com/cnn/posts/10160799274796509

(148) https://thehill.com/opinion/healthcare/494034-the-data-are-in-stop-the-
panic-and-end-the-total-isolation

(149) https://www.tagesspiegel.de/politik/bundestagspraesident-zur-corona-
krise-schaeuble-will-dem-schutz-des-lebens-nicht-alles-unterordnen/
25770466.html

(150) https://www.swr.de/swraktuell/schaueble-wertediskussion-zu-corona-
100.html

(151) https://www.wider.unu.edu/publication/estimates-impact-COVID-19-
global-poverty

(152) https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/usa-notenbank-fed-erwartet-
dramatischen-einbruch-der-wirtschaft-16774864.html

(153) https://www.spiegel.de/wirtschaft/corona-krise-in-den-usa-der-auftakt-
der-tragoedie-a-532f7a6b-3a0d-4a8f-a38d-db91ead7990b

(154) https://www.tagesschau.de/wirtschaft/corona-eurozone-rezession-
101.html
(155) https://www.spiegel.de/wirtschaft/corona-krise-das-wird-ein-
zangenangriff-auf-deutschlands-wohlstand-a-eaf27caa-342d-4aca-bcb1-
e84b15ca5a2d

(156) https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/corona-krise-warum-die-
arbeitslosigkeit-in-deutschland-steigt-16753941.html

(157)
https://www.bundesfinanzministerium.de/Content/DE/Standardartikel/
Themen/Schlaglichter/Corona-Schutzschild/2020-03-13-Milliarden-
Schutzschild-fuer-Deutschland.html

(158) https://www.ctvnews.ca/health/coronavirus/75-000-americans-at-risk-
of-dying-from-overdose-or-suicide-due-to-coronavirus-despair-group-warns-
1.4930801

(159) https://www.telegraph.co.uk/news/2020/05/07/australia-fears-suicide-
spike-due-virus-shutdown/

(160) https://www.bz-berlin.de/ratgeber/coronavirus-lockdown-mehr-tote-
durch-schlaganfaelle-infarkte-und-suizide-erwartet

(161) https://www.medicalnewstoday.com/articles/252985

(162) https://www.tagesspiegel.de/wissen/die-gesundheitlichen-folgen-des-
lockdowns-jetzt-sind-es-30-prozent-weniger-herzinfarkte-doch-spaeter-
werden-es-wohl-mehr/25834148.html

(163) https://bjssjournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1002/bjs.11746

(164) https://www.change.org/p/bundeskanzlerin-corona-sch%C3%BCtzen-
sie-%C3%A4ltere-nicht-um-diesen-preis-selbstbestimmt-altern-und-sterben

(165) https://www.unicef.de/informieren/aktuelles/presse/2020/risiken-fuer-
kinder-bei-eindaemmung-des-coronavirus/213060

(166) https://www.deutschlandfunkkultur.de/sozialethiker-kritisiert-lange-
kitaschliessungen-kinder.1008.de.html?dram:article_id=474595
(167) https://www.focus.de/familie/eltern/meidinger-zu-schulschliessungen-
deutschlands-lehrer-chef-ein-viertel-aller-schueler-
abgehaengt_id_11878788.html

(168) https://www.zdf.de/nachrichten/panorama/coronavirus-kinderschutz-
jugendamt-100.html

(169) https://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/un-warnt-auf-corona-folgt-die-
hungersnot-16736443.html

(170) https://www.nature.com/articles/d41586-020-01011-6

(171) https://www.welt.de/wirtschaft/plus207258427/Schweden-als-Vorbild-
Finanzwissenschaftler-gegen-Corona-Lockdown.html?ticket=ST-A-
1309422-NghISRcCkH30TuFUa0V5-sso-signin-server

(172) https://www.addendum.org/coronavirus/interview-johan-giesecke/

(173) https://www.thelancet.com/journals/lanchi/article/PIIS2352-
4642(20)30095-X/fulltext

(174) https://www.augsburger-allgemeine.de/panorama/WHO-lobt-
Sonderweg-Koennen-wir-vom-Modell-Schweden-lernen-id57329376.html

(175) https://www.youtube.com/watch?v=WFkMIlKyHoI

(176) https://www.tagesspiegel.de/wissen/von-hongkong-lernen-wo-die-
coronavirus-pandemie-ohne-lockdown-bewaeltigt-wird/25752346.html

(177) https://www.japantimes.co.jp/news/2020/03/20/national/coronavirus-
explosion-expected-japan/

(178) https://www.businessinsider.com/south-korea-coronavirus-testing-
death-rate-2020-3?r=DE&IR=T

(179) https://www.who.int/influenza/publications/public_health_measures/
publication/en/

(180) https://www.youtube.com/watch?v=bl-sZdfLcEk
(181) https://ltccovid.org/2020/04/12/mortality-associated-with-COVID-19-
outbreaks-in-care-homes-early-international-evidence/

(182) http://pflegeethik-initiative.de/2020/04/15/corona-krise-falsche-
prioritaeten-gesetzt-und-ethische-prinzipien-verletzt/

(183) https://kafkadesk.org/2020/06/29/no-second-wave-despite-record-
surge-in-new-covid-19-cases-says-czech-minister/

(184) https://kafkadesk.org/2020/06/29/no-second-wave-despite-record-
surge-in-new-covid-19-cases-says-czech-minister/

(185) https://linkinghub.elsevier.com/retrieve/pii/S1074-7613(16)30160-1

(187) https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.04.17.20061440v1

(188) https://www.tagesschau.de/ausland/gates-corona-101.html

(189) https://www.cell.com/immunity/fulltext/S1074-7613(16)30160-1?

(190) https://www.researchsquare.com/article/rs-35331/v1

(191) https://www.cell.com/cell/fulltext/S0092-8674(20)30610-3

(192) https://www.biorxiv.org/content/10.1101/2020.06.29.174888v1

(193) https://science.sciencemag.org/content/368/6494/1020.long

(194) https://www.nature.com/articles/d41586-020-00751-9

(195) https://www.sciencemag.org/news/2020/07/scientists-scoff-indian-
agencys-plan-have-covid-19-vaccine-ready-use-next-month

(196) https://www.rki.de/SharedDocs/FAQ/COVID-Impfen/COVID-19-
Impfen.html

(197) https://doi.org/10.1080/14760584.2018.1419067

(198) https://doi.org/10.1038/d41586-020-01221-y

(199) https://science.sciencemag.org/content/368/6494/945
(200) https://jamanetwork.com/journals/jama/article-abstract/336928

(201) https://academic.oup.com/aje/article/89/4/422/198849

(202) https://jvi.asm.org/content/87/9/4907.long

(203) https://www.nature.com/articles/3302213

(204) https://link.springer.com/protocol/10.1007%2F978-1-62703-110-3_27

(205) https://www.nature.com/articles/nrd.2017.243

(206) https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3127275/

(207) https://www.deutschlandfunkkultur.de/weltgesundheitsorganisation-
der-verhaengnisvolle-einfluss.1008.de.html?dram:article_id=386282

(208) https://www.deutschlandfunk.de/schweinegrippe-die-ruhe-vor-dem-
sturm.709.de.html?dram:article_id=88702

(209) https://www.spiegel.de/wissenschaft/medizin/schutz-vor-
schweinegrippe-kanzlerin-und-minister-sollen-speziellen-impfstoff-erhalten-
a-655764.html

(210) https://www.forbes.com/2010/02/05/world-health-organization-swine-
flu-pandemic-opinions-contributors-michael-fumento.html#14467d5248e8

(211) https://doi.org/10.1136/bmj.h3205

(212) https://sciencedirect.com/science/article/pii/S0896841114000389?via
%3Dohub

(213) https://www.infosperber.ch/Artikel/Medien/Corona-Medien-verbreiten-
weiter-unbeirrt-statistischen-Unsinn

(214) https://www.handelsblatt.com/technik/medizin/gerd-gigerenzer-im-
interview-risikoforscher-erklaert-das-koennen-wir-gegen-die-angst-vor-dem-
coronavirus-tun/25624846.html?ticket=ST-11166-
DrdiCebSiMSo7MZNNphD-ap5
(215) https://off-guardian.org/2020/03/24/12-experts-questioning-the-
coronavirus-panic/

(216) https://off-guardian.org/2020/03/28/10-more-experts-criticising-the-
coronavirus-panic/

(217) https://rdl.de/beitrag/kritik-corona-berichterstattung-der-ffentlich-
rechtlichen-medien

(218) https://www.zdf.de/nachrichten/panorama/coronavirus-faktencheck-
bhakdi-100.html

(219) https://www.businessinsider.com/youtube-will-ban-anything-against-
who-guidance-2020-4?r=DE&IR=T

(220) https://www.br.de/mediathek/video/corona-panik-wie-ein-virus-alle-
vernunft-zerstoert-av:5e334c6403c067001ad12096

(221) https://nypost.com/2020/04/01/cbs-admits-to-using-footage-from-italy-
in-report-about-nyc/

(222) https://novuscomms.com/2020/03/31/a-view-from-the-hvivo-open-
orphan-orph-laboratory-professor-john-oxford

(223) https://deutsch.rt.com/europa/102434-osterreich-experten-waren-
gegen-lockdown/

(224) https://www.youtube.com/watch?v=Gf4y0HoEkCU

(225) https://www.rundblick-niedersachsen.de/finanz-professor-das-ist-das-
groesste-umverteilungsprogramm-in-friedenszeiten/

(226) https://www.rubikon.news/artikel/der-corona-totalitarismus