2018.11.17.

[Ide írhat]

BIOLÓGIAI ADOTTSÁGOKBÓL FAKADÓ NYELVHASZNÁLATI KÜLÖNBSÉGEK

4.1. A biológiai nem, mint nyelvhasználati különbségek forrása

4.1.1. Grammatikai nem – természetes nem: nemre és nemiségre való utalás a nyelvi rendszerben. A grammatikai
nem grammatikai kategória.
A francia, latin, német, orosz főnevei (olykor igék, névmások, stb.) valamelyik grammatikai nemhez tartoznak
végződések, névelők, adott nyelv egyeztetési szabályai szerint. Nyelvtani nemhez való tartozás és természetes nem
között nagyon ritkán van csak kapcsolat.
Más nyelvekben (pl. angol) a grammatikai nem jelentéktelen.
Vannak nyelvek (pl. magyar) ahol a nemre való utalás csak lexiko-szemantikai eszközökkel lehetséges (pl. doktor –
doktornő – doktorné stb.)
A nem, mint grammatikai kategória nem tárgya a szociolingvisztikának.
4.1.2. Nem a szociolingvisztikában
 Kétszeresen univerzális jelenség a nemiség kifejeződése szociolingvisztikai szempontból.
Minden nyelvközösségben kifejeződik (valamilyen formában).
Valamennyi nyelvi síkon kifejeződésre jut (átfogó, univerzális).
4.1.3. Teljes nemi elkülönülés
 Férfiak és nők különböző nyelvet beszélnek némelyik indián nyelvközösségben (rendszeresek a különbségek, más a
kiejtés, szókincs, grammatika).  Főleg azokban a beszédközösségekben, ahol a férfiak és nők között nagy társadalmi
különbségek vannak.
Verbális és averbális elemek (pl. nőknek nem illik így beszélni).
4.1.4. Nemi különbségek a nyelvhasználat és a nyelvi sík tekintetében
4.1.4.1. Beszéd panelek, idiómák, frazeologizmusok nemi különbségei: nyelvi diszkrimináció
 A legtöbb nyelvi beszédpanelekben, az idiómákban, a frazeológiai készletében kisebb-nagyobb különbségeket tesz
férfiak és nők között.
A férfi és a nő miként használja a nyelvet, illetve ahogy a nyelvet használjuk a nőkről és a férfiakról.
Sztereotipizált kifejezések pl. férj és feleség, fiúk és lányok (sorrend!) stb.
Nőkre nézve hátrányos jelenségek: frazeológiában, lexikai szemantikában és konnotatív jelentés terén.
Nyelvek frazeológiai készletében az állatnevek emberi tulajdonságokra is utalnak (pl. buta szamár, magányos farkas)
 nőkre több ilyen kifejezés van (buta liba, tyúk stb.)
állatneveket használó frazeológia szexuális tárgyként tekint a nőkre
nők irányába tett pozitív diszkrimináció (cukorfalat, édesem, szívem)
A nők „megbélyegzett”, abnormális vagy alárendelt csoportot alkotnak
4.1.4.2. Női-férfi beszéd: udvariasság
Elkülöníthető női (lágy, kedves, udvarias) és férfi (kemény, durva, udvariatlan) beszéd.
Nyelvi udvariasság magába foglalja az adott társadalomban elfogadott szociális és kulturális értékeket is a nyelvi
tényezőkön kívül.
2 féle udvariasság: pozitív (szolidaritásra irányul) és negatív (különbségeket hangsúlyozza).
Egyesek szerint a női és férfi beszéd különbsége a beszéd funkciójának különbségéből is adódik (nők
anyákbátorítás, támogatás). Mások szerint a nők alárendelt helyzetük miatt beszélnek udvariasabban.
A nemek közötti nyelvhasználati különbségek egy része szociálisan tanult beszédmagatartási elem.
Lányokat (gyerekeket) jobban leszidják, ha csúnyán beszélnek, velük inkább a tárgyaló nyelvezetet sajátíttatják el,
míg a fiúkkal inkább a dominanciát, irányítást megjelenítő nyelvezetet.
A fiúk rosszasága jobban tolerálva van a szűk környezet (család, óvoda) által.
Apai és anyai beszéd közötti különbségek.
Női és férfi beszéd különbségeinek nem csak biológiai, hanem szocializációs és akkulturális gyökerei is vannak.
4.1.4.3. Nemi különbségek a szöveg szintjén: női pletyka, férfi duma
Nők többet beszélnek az érzéseikről, házimunkáról, családról, személyes kapcsolatokról, külsejükrőlkonkrét
mindennapi tevékenységfajták. A férfiak a munkáról, sportról, hobbiról, politikáról, gazdaságról,
vallásrólmindennapi tevékenységekhez lazábban kapcsolódnak.
Heteroszexuális közegben a férfiak ”padlóra” küldik a nőketnincsenek egyenlő esélyek. A nők inkább
alkalmazkodnak, segítik a témafejlődést verbálisan (ritkán váltanak témát) és averbálisan (hümmögéssel, hallgatással
stb.). A férfiak kevésbé segítik női beszédpartnerüket, hajlamosak aszimmetrikus (orvos – beteg, munkaadó –
alkalmazott, szülő – gyerek) konvenciós helyzetet kialakítani.
1
Szegedi Tudományegyetem
2018.11.17. [Ide írhat]
Különböző neműek közötti társalgásban a nők jobban odafigyelnek a partnerre, nagyobb empátiát tanúsítanak, és
jobban bevonnak másokat a társalgásba, mint a férfiak.
Összejöveteleken, találkákon a női nem inkább a beszélő nem  magánszférán kívül folyó beszélgetésekben
(tévéinterjú, hivatali megbeszélés, konferenciai vita) a férfiak uralják a terepet.
A diskurzust vizsgálva (megszakítás, konvenciós visszacsatolás, vagyis megerősítés, új téma bevezetése)
szempontok szerinti nemek közti különbségek:
Diskurzusban általában a férfiak szakítják félbe a nőket, apa lánygyermek szavába gyakrabban közbevág.
A nők gyakrabban adnak bíztató, bátorító visszacsatolást.
A férfiak nem hagyják, hogy a nők kibeszéljék magukat és félbeszakításaikkal ők határozzák meg a témát.
Egyneműek közötti társalgásra külön megjelölésmagyarban pl. duma, beszéd, szöveg szavak elé férfi és női jelző
is odatehető. Inkább női műfajok: a fecsegés, locsogás, pletyka, csevegés, csevej.
Pletyka funkciója: a szolidaritás és a szociális kapcsolatok fenntartásának kifejezése (csak az igazán jó barátnők
pletykálnak). Témája általában személy, vagy vele kapcsolatos téma. Egyes vélemény szerint a nők kerülik a nyílt
kritikát. A legtöbb férfi lenézi a pletykálást.
Pletyka nyelvi jegyei: gyakoriak a pletykába való bekapcsolódásra bíztató kérdésfeltevések, túlteng a hipereffektív
jelek használata, a fatikus funkció, stb.
Csak férfiakból álló kiscsoportos beszélgetés nem személyre irányul, inkább eseményre, tevékenységre,
központjában az információ van. Nyelvi sajátosságai: hosszabb szünetek, gyakoribb ellenvélemények, a beszélő
kevéssé támogatott, de a téma koherensebb, mint a pletykában. A férfiak társalgása gyakran szolgálj az egymás
közötti versengést.
Férfiak és nők között gyakran vannak félreértések, amikor a nők és férfiak másra gondolnak, pedig ugyan arról
beszélnek.
4.1.4.4. Szintaktikai, lexikai, fonetikai különbségek a két nem között
A monologikus jellegű női és férfi beszédben több mondatszintű különbség van.
A női beszédben több a lexikai elem, több a megerősítést szolgáló nyelvi elem, a túlzásokat, szélsőségeket szolgáló
lexikai elem, és a káromkodások kerülése. A nők gyakran az állításokat is kérdő mondat formájában fogalmazzák
meg; ez a szintaktikai szerkezetben tükröződik, pl. a nők több feltételes módot használnak.
Fonetikában, intonációban is vannak különbségek. A hangmagasság fiziológiai jellegű, ám a nők gyakrabban
változtatják a hangmagasságukat beszéd közben, mint a férfiak, akik beszéde általában egyhangúbb.
4.1.4.5. Nemi különbségek az írott nyelvben
Stilisztikai szempontból különbség, hogy a nők az érzéseiket pozitív és negatív hangulatú szavakkal fejezték ki, míg
a férfiak inkább objektivitásra törekedtek; ők tömör, logikusan szerkesztett leveleket írtak. Nők családi, férfiak
közérdekű témákról írtak.
4.1.4.6. Nők – férfiak – társadalmi osztály
Egyes vélemények szerint a társadalmi osztályhoz való tartozás az alapja a nyelvhasználatbeli különbségeknek, de
egy társadalmi osztályba tartozó férfiak és nők beszéde is különbözik (kivéve a legalacsonyabb és legmagasabb
társadalmi osztályokban). A nők a társadalmi előrehaladást a magasabb presztízsű nyelvhasználatban látják, de
számukra a nyelvhasználat vernakuláris megalapozottsága is egyaránt fontos.
4.2. Biológiai életkor: nyelvi változatok
A szociolingvisztikában sokféleképpen megjelenik az életkor: a különböző életkoroknak milyen nyelvváltozati
különlegességei vannak, illetve a nyelv változásai hogyan kötődnek az életkorhoz.
4.2.1. Életkori nyelvváltozatok
Az idiolektus fejlődik, az egyén egy nyelv különböző változatait beszéli születéstől halálig.
Magzatnyelv: első nyelvváltozat, aminek birtokába jutunk.
Dajkanyelv: anyanyelv elsajátításának megkönnyítése az 1-2 éves gyermek számára. Csak két nyelvi szintet
tartalmaz, a nyelvi szinteket egyszerűsíti, korlátozott számú és erősen tematikus szókinccsel rendelkezik. (Fonetikai
szint egyszerűsítése).
Gyermeknyelv: írás és olvasás elsajátítása, a nyelv eszközként való használata, stb. tartoznak ide.
Kamaszkor nyelve: főleg szókincsbeli sajátosságok, de a kiejtésben és a grammatikában is változások vannak
(szleng).
4.2.2. Nyelvi változások és generációk
Az idősebbek gyakran több évtizeddel korábbi nyelvváltozatot használnak.
Ha egy standard vagy presztízs forma a fiatalok nyelvében gyakrabban fordul elő, mint az idősebbekében, az
változásra utal.

2
Szegedi Tudományegyetem