18.

TÉTEL:
A HIDEGHÁBORÚ

1945-ben, a második világháború végén a győztes hatalmak célja a további, illetve új

háború elkerülése, megelőzése volt. Ennek érdekében 1945. június 26-án létrehozták az
ENSZ-t (Egyesült Nemzetek Szervezete), amely az emberi jogok és a népek
önrendelkezése érdekében igyekezett a háborúkat a hatalmak közötti közvetítés és esetleg
szankciók útján megelőzni. E szervezet azonban nem bizonyult hatékonynak, mivel 1945
után a világpolitika két nagy, ellenséges tömbre tagolódott, amelyek a közös döntéseket
folyamatosan akadályozták az ENSZ-ben. A két tömb és szembenállásuk okai:
1. Nyugati blokk:
Az Egyesült Államok vezette NATO-hoz tartozó Nyugati blokk demokratikus politikai
rendszerrel és szabadpiacgazdasággal rendelkezett. Gazdasági együttműködésüket erősítendő
különböző szervezeteket hoztak létre. A blokkra jellemző volt a gyors gazdasági növekedés és
a magas életszínvonal, amelyet jóléti államnak is neveztek.
2. Keleti blokk:
A Szovjetunió vezette Keleti blokkban egypárti diktatúra és államszocializmus volt jellemző.
Gazdasági együttműködésüket a KGST keretein belül szervezték. A blokk országaira
áruhiány, közepes vagy alacsony életszínvonal és részleges technikai elmaradottság volt
jellemző. Csatlósai közé tartoztak Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Lengyelország,
Bulgária, Albánia, NDK, valamint Észak-Korea, Kuba, Vietnam, és 1963-ig Kína is.
A hidegháborús ellenségeskedés tehát elsősorban az eltérő politikai, gazdasági és
társadalmi rendszerek konfliktusából adódott. Másrészt: hatalmi harc volt, amely a teljes
világ fölötti ellenőrzésért folyt.
1945-ben a Jalta és Potsdami konferenciákon a szövetségesek elvileg biztosították a
megszállt/legyőzött országok szabadságát. Azonban a hiányzó óvintézkedések miatt a
Szovjetunió megszállt országokban támogatta a kommunisták hatalomra kerülését, akiket
beemeltek a kormányzati struktúrákba és fegyveres erőhöz juttattak.
Nyugaton ezt észrevették, és több nyilatkozatban és programban is kiálltak a szovjet
hatalmi igényekkel szemben:
 fultoni beszéd: Churchill 1946. márciusban arról beszélt, hogy vasfüggöny
ereszkedik le Európára, mert a szovjetek rákényszerítik kommunista és diktatórikus
rendszerüket a megszállt országokra.
 Truman-elv, 1947. március: az amerikai elnök meghirdette a feltartóztatás
politikáját – meg kell akadályozni a szovjet hatalmi érdekek előretörését a
továbbiakban. (Azaz ez már csak azokra az országokra vonatkozott, amelyekben nem
voltak ott a szovjetek.)
 Marshall-terv, 1947. június: az USA külügyminisztere pénzügyi segélyt hirdetett
meg Európának, hogy újjáépíthessék a gazdaságot; elvileg Kelet-Európa is
megkaphatta ezt a segélyt, de Sztálin megtiltotta. A Szovjetunió az USA hatalmi
befolyásának növelését látta ebben a tervben. Mindenesetre Nyugat-Európa 1953-ig
13 milliárd dollár kapott az USA-tól – jórészt vissza nem fizetendő pénzeket.
A hidegháború kitörése a német kérdéssel és a berlini válsággal lett egyértelmű.
Németországot közösen szállták meg a győztes hatalmak, ám nem tudtak és nem akartak
közös politikát folytatni. 1948-ban a Nyugat lépéseket tett egy önálló Nyugat-Németország
megteremtésére, mire a szovjetek lezárták a közösen megszállt Berlinbe vezető szárazföldi
utat; az amerikaiak légi úton látták el a várost. Végül a szovjetek engedtek, de ezzel a
viták nem oldódtak meg, ezért 1949-ben a nyugati hatalmak létrehozták az NSZK-t, a
szovjetek pedig az NDK-t – előbbi demokratikus és kapitalista, utóbbi diktatúra és
kommunista, szovjet csatlós lett.
Az események következtében mindkét tömb szorosabbra fűzte az együttműködést:
1949-ben megalakult a KGST, a szovjet tömb gazdasági szervezete, valamint a
NATO, az USA vezette szovjetellenes katonai szövetség. Világháborúk
következményei:
1953-ban meghalt Sztálin – ennek hatására létrejött némi párbeszéd Nyugat és Kelet
között: ennek jele volt, hogy 1953-ban véget ért a koreai háború (az ország
kettészakításával), és hogy a nagyhatalmak meg tudtak egyezni Ausztria helyzetéről
(független és semleges ország lett 1955-ben). Ugyanakkor a problémák nagy részét nem
oldották meg, a szembenállás folytatódott, ami megnyilvánult a fegyverkezési és
űrkutatási versenyben is.

Gyarmattartók gyengülése:
 Európai hatalmak kimerültek gazdaságilag és politikailag.
 Gyengült gyarmati uralom.
Gyarmatok megerősödése:
 Néhány gyarmati terület fejlődött gazdaságilag.
 Nőtt az elégedetlenség az európai uralommal.
Hatalmi struktúra eltolódása:
 USA és Szovjetunió váltak fő szuperhatalommá.
 Az új szuperhatalmak nem támogatták a gyarmati rendszer helyreállítását.
Ezek a tényezők hozzájárultak a gyarmati rendszer felbomlásához és az új független
államok kialakulásához.
Az indiai dekolonizáció a 20. század közepén zajlott le. Az indiai függetlenségi
mozgalom és a Quit India mozgalom után 1947-ben Nagy-Britannia meghozta az India
Actot, amely szerint India két részre szakadt: India (hindu többség) és Pakisztán
(muzulmán többség). Az új határok meghúzása és a szétválás tragikus etnikai
erőszakokkal járt. India 1947-ben független állammá vált, és 1950-ben Köztársaság lett.
A koreai dekolonizáció a második világháború után történt. Japán uralma után a
Szovjetunió és az Egyesült Államok felosztották Koreát. 1948-ban két külön állam jött
létre: Észak-Korea és Dél-Korea. A koreai háború (1950-1953) után a két állam közötti
feszültség és szétválasztottság fennmaradt.
Az 1948-as évre az arab-izraeli konfliktus következményeként megszűnt a gyarmati
uralom a térségben. Az ENSZ határozata alapján Palesztinát két részre osztották: az
arabok lakta rész és a zsidó állam. Ben Gurion kinyilvánította Izrael függetlenségét,
kezdetét véve egy demokratikus állam kialakításának.
Az USA támogatta Izraelt, gazdasági és katonai segítséget nyújtva, hogy
megakadályozza a Szovjetunió térnyerését a térségben. A Szuezi válság (1956) során
Izrael angol és francia támogatással támadást indított Egyiptom ellen. Az USA nem
támogatta az európai beavatkozást, és a Szovjetunió nyomást gyakorolt az angolokra és a
franciákra. Bár Izrael megnyerte a háborút, a nagyhatalmak nyomására visszavonultak.
1956-ban mind Magyarországon, mind Egyiptomban jelentős események zajlottak.
Magyarország - 1956:
 Forradalom és szabadságharc a szovjet elnyomás ellen.
 Az ország demokratikus és független államot szeretett volna kialakítani.
 A Szovjetunió beavatkozása visszaállította a rendet.
Egyiptom - 1956:
 Szuezi válság: Nasser elnök nemzeti vállalásként elfoglalta a Szuezi-csatornát.
 Nemzetközi közvetítés után Egyiptom megőrizte az ellenőrzést.
 Erősítette az egyiptomi nemzeti szuverenitást.
Bár különböző kontextusokban történtek, mindkét esemény a nemzeti szabadságért és
függetlenségért folytatott harcokat tükrözi.
Az igazi enyhülés az 1960-as években következett be: az 1962. évi kubai
rakétaválság alatt közel került a két szuperhatalom a nyílt háborúhoz – Kennedy
amerikai elnök és Hruscsov szovjet pártfőtitkár belátták, hogy a nukleáris fegyverek a
kölcsönös elpusztítással fenyegetnek. Ezért folyamatos párbeszéd jött létre, meghirdették
a békés egymás mellett élés politikáját. Hamarosan leszerelési tárgyalások is kezdődtek.
Az ellentétek – néha kiéleződve – 1989-ig megmaradtak. Akkor – főleg a szovjet
tömb gazdasági összeomlása miatt – megtörténtek a kelet-európai rendszerváltások, és
véget ért a hidegháború.