Móra Ferenc

Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.

Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makai”.

Élete

Szegényparaszt családból származott, édesapja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd

mester, édesanyja Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége
miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz
szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei
Felsőlövőn.

Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–
1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán
az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a
Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a
régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos
Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-
ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.

Móra Ferenc 1911 – 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos
tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.

Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással
feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti
tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai
bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től
a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban
jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.

1932-ben Szegeden díszdoktorrá avatták, s e jeles alkalomra átadta az Aranykoporsó című

történelmi regény első példányát az egyetemnek. Szerencsés kutatónak is mondhatta magát:
1907 és 1914 között a Torontál megyei Csókán európai hírű kőkori telepet tárt fel, s Szeged
környékén szinte minden korból értékes leletekkel gyarapította a hazai régészetet.

Élete szakadatlan munkával telt el, pedig Móra gyenge testalkatú, kényes gyomrú volt, régóta
lappangott benne a tüdőbaj. Egyre többet kellett gyógyhelyeket keresnie. Holott
legszívesebben családja körében élt: példás családapaként élte le életét, a végső években
gyönyörűséggel élvezte nagyapa voltát.

Élete alkonyán még egyszer megérintette a szerelem. Az író-múzeumigazgató 1932 nyarán

Balatonföldváron nyaralt, ahol az Aranykoporsó című regényét szerette volna megírni. Ekkor
ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával, akinek emléke a regény
Titanillájaként maradt meg az irodalomtörténetben. ‚‚Az ember nem azt szereti, akit akar,
hanem akit tud.”

A szerelmi történet annak köszönhetően rekonstruálható, hogy a múzsa 1986-ban

bekövetkezett halála után Móra Ferenc hozzá írott levelei, versei a szegedi múzeumba
kerültek. Lengyel András, Móra életrajz írója szerint a dokumentumokból kiderül, a “versek
ívek a játéktól, a fürdőhelyen szokásos flörtöléstől, a beteljesedett szexualitáson át, egészen a
kapcsolat révén kibontakozó s az egész személyiséget megérintő egzisztenciális élményig
terjed. Az ívnek ez a teljessége adja e szerelem jelentőségét Móra életében, teszi többé
unaloműző, időmulató románcnál.”

‚‚Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a
dombról, a szemhatára összeszűkül, s míg a messziségek homályba vesznek, a közel
apróságok megnőnek.” (Móra Ferenc: Aranykoporsó)

1933-ban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték, de a régész-író állapota

1933 nyarán súlyosbodott, sárgaságot kapott. Ez már a hasnyálmirigy-rák következménye
volt, de erről még sem ő, sem orvosai nem tudtak. A Délmagyarország adott hírt először Móra
romló egészségéről. A nyilvánosság innen tudta meg, a múzeumigazgató sárgaságban
szenved. Néhány nappal később meg is műtötték – epekő gyanújával.

A műtét során kiderült, nagyobb a baj, minderről azonban Mórát nem tájékoztatták, sőt a
beteg még egy másik emberből származó epekövet is kapott sajátja gyanánt. Az orvosokon
kívül mindenki úgy gondolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. Ebben a
hiszemben élt a híres nyomdász Kner Imre is, aki egy úgynevezett privatdruck-kal, vagyis
magánnyomattal lepte meg kedves ismerősét. A néhány példányban megjelent könyvecske
borítójának szövege: “Sárgaságról való Orvosság Móra Ferentznek.” Már nem lehetett rajta
segíteni, s 1934. február 8-án meghalt.

Írói pályája

Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged,

1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Budapest,
1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik
legérzékenyebb ábrázolója.

Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos

magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a
Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál
feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-
ben adták ki Szegeden – azonban több mint 200, nem az író szándékai szerinti változtatással
(cenzúra) – 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték.

1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította
érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent
itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a
magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei
több idegen nyelven is olvashatók.
Első ifjúsági regénye az Öreg diófák alatt (1906), amely később Dióbél királyfi (1922) címen
jelent meg, még csupán emlékek láncolata.

A Rab ember fiai (1908) az igazi, egységes vonalvezetésű ifjúsági regénye, mely az utolsó
erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején játszódó, kalandos, mesés elemeket is alkalmazó
história. Történelmi indíttatású könyv a Mindenki Jánoskája (1911) is. Világirodalmi példák
után Móra Ferenc a magyar rókaregény megteremtője is, a Csilicsali Csalavári
Csalavér (1913) egy mindig éhes és mohó rókacsalád története.

Legismertebb, immár klasszikus gyermekregénye a Kincskereső kisködmön (1918), tele

népmesékbe illő fordulatokkal, erkölcsi példázatokkal.

Móra Ferenc tankönyvíróként is ismert. Természetrajz (1909) könyve első osztályosoknak

szól. A Betűország virágos kertje (1925-1929) öt kötetben az egykori elemi iskola mind a hat
osztályának készül. A mai általános iskolai tankönyvekben is joggal találunk nagy arányban
szemelvényeket. Az író az Alföld szerencsés kezű archeológusaként is ismert, régészeti
cikkeinek gyűjteménye: Utazás a földalatti Magyarországon (1934).

Prózaművészetének tartóoszlopa két nagy regénye: az Ének a búzamezőkről (1927) és

az Aranykoporsó (1932).

A legnagyobb magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadó 1957 óta viseli az író nevét, legutóbb
hat kötetben adták ki írásait: Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak (1973-1981). Földes
Anna (1930-) rajzolt a fiataloknak pályaképet az íróról az Így élt Móra Ferenc (1979)
kötetében.

Művei

Rab ember fiai (Budapest, 1909)

Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)

Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)

Filkó meg én (Budapest, 1915)

Kincskereső kisködmön (Budapest, 1918)

Dióbél királyfi (Budapest, 1922)

A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)

Georgikon (Budapest, 1925)

Nádihegedű (Budapest, 1927)

Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)

Beszélgetés a ferde toronnyal (Budapest, 1927)

Véreim (Budapest, 1927)

Sokféle (Budapest, 1927)

Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)

Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)

Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)

Utazás a föld alatti Magyarországon (Budapest, 1935)

Parasztjaim (Budapest, 1935)

Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)

Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);

Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)

Az Aranyszőrű bárány

A cinege cipője

Az égbelátó

Hannibál föltámasztása

A hatrongyosi kakasok

Hol volt, hol nem volt

Zengő ABC

Írások Csókáról (szerk: Olajos Laura), Bába Kiadó, Szeged 2004.