Professional Documents
Culture Documents
Móra Ferenc
Móra Ferenc
Élete
Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. A lapnak 1913–
1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán
az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a
Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa, emellett a
régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos
Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-
ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója.
Móra Ferenc 1911 – 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos
tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással
feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti
tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai
bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től
a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban
jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Élete szakadatlan munkával telt el, pedig Móra gyenge testalkatú, kényes gyomrú volt, régóta
lappangott benne a tüdőbaj. Egyre többet kellett gyógyhelyeket keresnie. Holott
legszívesebben családja körében élt: példás családapaként élte le életét, a végső években
gyönyörűséggel élvezte nagyapa voltát.
‚‚Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember lefelé megy a
dombról, a szemhatára összeszűkül, s míg a messziségek homályba vesznek, a közel
apróságok megnőnek.” (Móra Ferenc: Aranykoporsó)
A műtét során kiderült, nagyobb a baj, minderről azonban Mórát nem tájékoztatták, sőt a
beteg még egy másik emberből származó epekövet is kapott sajátja gyanánt. Az orvosokon
kívül mindenki úgy gondolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. Ebben a
hiszemben élt a híres nyomdász Kner Imre is, aki egy úgynevezett privatdruck-kal, vagyis
magánnyomattal lepte meg kedves ismerősét. A néhány példányban megjelent könyvecske
borítójának szövege: “Sárgaságról való Orvosság Móra Ferentznek.” Már nem lehetett rajta
segíteni, s 1934. február 8-án meghalt.
Írói pályája
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította
érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent
itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a
magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. Művei
több idegen nyelven is olvashatók.
Első ifjúsági regénye az Öreg diófák alatt (1906), amely később Dióbél királyfi (1922) címen
jelent meg, még csupán emlékek láncolata.
A Rab ember fiai (1908) az igazi, egységes vonalvezetésű ifjúsági regénye, mely az utolsó
erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején játszódó, kalandos, mesés elemeket is alkalmazó
história. Történelmi indíttatású könyv a Mindenki Jánoskája (1911) is. Világirodalmi példák
után Móra Ferenc a magyar rókaregény megteremtője is, a Csilicsali Csalavári
Csalavér (1913) egy mindig éhes és mohó rókacsalád története.
A legnagyobb magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadó 1957 óta viseli az író nevét, legutóbb
hat kötetben adták ki írásait: Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak (1973-1981). Földes
Anna (1930-) rajzolt a fiataloknak pályaképet az íróról az Így élt Móra Ferenc (1979)
kötetében.
Művei
A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent meg)
Az Aranyszőrű bárány
A cinege cipője
Az égbelátó
Hannibál föltámasztása
A hatrongyosi kakasok
Zengő ABC