Novellaelemzés- Szegény Gélyi János lovai

Mikszáth Kálmán két sikeres kötettel, „A jó palócok” -kal és a „Tót atyafiak” -kal tett szert hírnévre. E
két mű közül az előbbi 15 novellából áll, melyek, mivel visszatérő szereplőket is tartalmaznak,
úgynevezett „novellafüzért” alkotnak.

A mű elején megtudjuk, hogy Gélyi János és Vér Klára már körülbelül egy éve házasok. E két
főszereplő jellemét már az előző novellákból is megismerhettük: Gélyi János egy kitartó, furfangos, de
ugyanakkor rámenős férfi. Vér Klára legfőbb tulajdonsága az, hogy hűtlen (erre vörös haja is utal),
ugyanis előző férjét megcsalta Jánossal, és csak férje halála után házasodtak össze.

A novella elején azt látjuk, hogy Gélyi János elégedett életével: gyönyörű felesége van, ráadásul
odavan a lovaiért is, melyekért a faluban mindenki irigyli őt. Ezek után viszont meghallja, ahogy
felesége egy öregasszonnyal beszél, arról, hogyan csalja meg G. Jánost (szeretőjének a kocsiúton egy
rózsa elhajításával fog jelezni). Gélyi János ettől függetlenül nem akarja elhinni, hogy felesége hűtlen
lenne. Ezek után G. János és V. Klára elindulnak (egy menyegzőbe utaznak). G. János végig feleségét
figyeli: mikor egy Csipke Sándor nevű férfi mellé érnek, V. Klára elhajítja a rózsát, bebizonyosodik G.
János félelme. Az eddig kitartónak megismert ember elvakul haragjától, és a lovaskocsit két
legnagyobb büszkeségével (V. Klára és a lovai), illetve magával együtt egy szakadékba belehajtja.

Azt láthatjuk, hogy a főszereplő szemben áll minden más szereplővel. G. János célja a mű során
leginkább a fennálló helyzet (felesége és lovai) megtartása, ám, mint kiderül, ehhez már túl késő. V.
Klára, mint tudjuk, természetéből adódóan nem egy hűséges ember, célja a Csipke Sándorral való
kapcsolatát férje elől titkolni, ám ez a szemfüles főszereplő miatt nem sikerül. A két ellentétes cél
közül egyik sem teljesül be, a történet helyette egy harmadik módon fejeződik be, mely semelyik
szereplőnek sem előnyös.

A műben a narráció G. János nézőpontját követi: az ő gondolatait ismerjük, az ő szemszögéből

figyeljük az eseményeket. Ami érdekes, az az, hogy a narráció jelleme a főhős hangulatát is tükrözi: a
novella elején, amikor látszólag minden rendben van, az elbeszélés részletes, pontosan tudunk
mindent. A mű végén, viszont, amikor a főszereplő rájön, hogy felesége megcsalja, és elvakul a
haragtól, a narráció kevésbé részletes: gondolatokat nem, leginkább csak egy párbeszédet hallunk.
Azt, hogy végül mi a karakterek sorsa, nekünk kell kitalálni, a mű csak annyit ír, hogy G. J. behajította
a gyeplőszárat a lovak közé.

A novella összességében egy rendkívül izgalmas mű, mely rendkívül jól érzékelteti az egyre feszülő
hangulatot. A mű végén található csavar egy váratlan befejezést ad Gélyi János és Vér Klára
történetének.