Koncz János Keve 11.

d
Arisztotelész szubsztancia-fogalma

Arisztotelész élete
384-ben született Stageirában. Atyja, Nicomachos a makedóniai király orvosa volt. Tőle örökölte
természettudományok iránti szeretetét. Egy éves korában az athéni Akadémia tagja lett és maradt egészen
mestere, Platón haláláig. Az ő közelében lett filozófussá, és bár mestere tanait később alapos bírálatban
részesítette, sohasem feledkezett meg iránta a köteles tiszteletről. 347-ben elhagyja Athént, Müsziában,
majd Leszbosz szigetén tartózkodik. Innen makedón Fülöp udvarába megy, Nagy Sándor nevelője lesz.
Tanítványa trónralépte után az udvart elhagyja. Valószínűleg sok tekintetben elhidegültek, de tudományos
vállalkozásai Nagy Sándor támogatását élvezték. 335-ben Athénbe tér vissza és megalapítja a Lükeiónt, a
peripatetikus iskolát. Nagy Sándor halála után azonban ellene fordulnak, így Euboia szigetére megy és
hamarosan meghal.

Munkássága
Iratait két részre oszthatjuk: az akroamatikus iratok hallgatói részére íródtak, az exoterikus iratok a kívülálló
művelt olvasóközönség számára dialógusok formájában. Ezek a korábbiak, és még Platón hatását tükrözik,
ezért jelentőségük elhalványult, jórészt elvesztek. Arisztotelész híres kutatója, Jaeger a műveket
tematikájuk alapján így osztja fel:
• Logika (ez a később említett Organon): a katégoriákról, az ítéletről, fogalomról, indukcióról, a
tudományos bizonyításról, a vitatkozás elveiről
• Metaphysika: 14 könyv a végső lételvekről
• Természettudomány: asztronómia, szerves kémia, fizikai földrajz, állattan, anatómia, állati öröklés,
állati mozgás
• Lélektan: a lélekről, érzékelésről, emlékezetről, alvásról, ébrenlétről, álmokról
• Államelmélet, erkölcs
• Művészet: szónoklástan, költészet
Óriási területet fog át munkálkodása. Arisztotelész a „logika atyja”: az intuitív, költői szárnyalású Platónnal
szemben a szigorúan módszeres gondolkodó. Platón a természetet az ideák világával szemben alig méltatta
figyelemre, Arisztotelész a tudományos ismeret elengedhetetlen előfeltételének tekinti a természeti
jelenségek, a történeti tények megfigyelését, vizsgálatát. Hatalmas rendszerező ereje az ismeretek
nagyszabású összefoglalására ösztönzi. Az arisztotelészi bölcseletnek a keresztény középkorban Aquinói
Szent Tamásnál következett be erőteljes megújhodása.

Hol említi a szubsztancia fogalmát?

A szubsztancia fogalmát Arisztotelész Organon című művében a kategóriák között használja.

1
Mit jelent ez a fogalom?
Minthogy Platón szerint az ideák nem okai sem a dolgok létének, sem változásainak, így Arisztotelész
szerint létezésük feltételezése haszontalan; továbbá „lehetetlennek látszik, hogy a dolgok lényege
elválasztva létezzék maguktól a dolgoktól” (Metafizika, 991a-b). Nála Platón ideáit egy szintén többé-
kevésbé metafizikai jellegű, de a köznapibb gondolkodáshoz talán közelebb álló fogalom,
a szubsztancia (gör. ouszia ≈ „lényeg”) helyettesíti.
Szubsztancia például „(egy bizonyos) ember”, „(egy bizonyos) ló”, melyek „egy alanyról sem állíthatóak”;
illetve „ember”, „ló”, melyek állíthatóak több más alanyról is.

Vannak-e még más kategóriák is a szubsztancián kívül?

Igen. A kategóriák a nyelvnek 1) olyan szavai, amik valami önállóan és kézzelfoghatóan létező dolgot
jelölnek; 2) míg más szavai ezzel ellentétben, mondhatni, ezeknek valamijeit (tulajdonságait, pl. birtokait)
jelölik.
Az előbbiek a szubsztanciák, az utóbbiak az akcidensek. Ezek olyasvalamik, amik csupán mint másnak
valamilyen jellemzői léteznek. Például nyelvtudás mint olyan nem létezik, mert a tudás csak valaminek
a tudása lehet. A fehérség szubsztanciája sem létezik, mert fehérség csak valaminek a fehérsége lehet.

Arisztotelész 10 kategóriát sorol fel, a szubsztancián kívül kilenc akcidenst. Későbbi latin neveikkel együtt:
1. szubsztancia (οủσία=uszia vagy τί εστι=ti eszti, önállóság, lényegiség, essentia);
2. mennyiség (ποσóν=poszón, quantitas)
3. minőség (ποιóν=poión, qualitas)
4. viszony (πρóσ τι=prosz ti, viszony, relatio)
5. hely (πού = pu, locus)
6. idő (ποτέ = poté, tempus)
7. helyzet (κεĩσθαι = keiszthai, situs)
8. birtoklás (+¸έχειν = ekhein, „van valamije”, habitus)
9. cselekvés (ποιεĩν = poiein, „hatás”, actio)
10. elszenvedés (πάσχειν = paszkhein, passio)

A szubsztanciák tulajdonságai
• Nem mondhatjuk, hogy a szubsztanciák pontosan a tárgyak vagy az individuumok: sok
szubsztancia nem létezik sem kézzelfoghatóan, sem egyedien (ellentétben olyanokkal, mint
például Platón, vagy más adott ember), hanem éppenséggel elvont és általános minőségben, ámde
mégis önállóan. Utóbbiak az általános („másodlagos”) szubsztanciák (ember, ló stb.). Az
„általános” definíciója Arisztotelésznél az, hogy állítható önmagától különböző dologról, míg
az egyedi nem – „ember” állítható Arisztotelészről is meg Platónról is, azonban „Arisztotelész”
másvalakiről/másvalamiről, mint Arisztotelész, nem állítható.
• A szubsztancia önálló: az ember nem valakinek vagy valaminek az embere, hanem egyszerűen csak
ember, légyen akár egyedi, akár általános.
• A fentieken kívül a szubsztanciának ugyanis van egy másik, az előbbieknél sokkal fontosabb
tulajdonsága is, ti., hogy ellentétes tulajdonságai lehetnek, persze nem egyszerre, hanem egymás

2
 után, váltakozva, úgy, hogy közben maga a szubsztancia „ugyanaz” marad, s Arisztotelész szerint
éppen ez a szubsztancia karakterisztikus, rá kizárólagosan jellemző ismérve.
• A szubsztanciáknak maguknak viszont nincs ellentétük. Nincs olyan, hogy nem-Platón, nem-
Arisztotelész.
• A szubsztancia nem fokozható (a magyar nyelvben sincs ember és emberebb, ti. ha az emberen
mint valami általános minőséget értünk; egyik ember nem jobban vagy kevésbé ember, mint a
másik.

Források
• Kecskés Pál: A bölcselet története. Második, átdolgozott kiadás. Szent István-Társulat, 1943,
Budapest.
• Wikipédia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Arisztotel%C3%A9sz_logik%C3%A1ja
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ri%C3%A1k_(Arisztotel%C3%A9sz)