Wr,tss }ÁNos

no F őti sk,ar aht r -lanulm ány án ak

I(í s érle t Ad or
e

újraolvas ására

ának eIő szav á

an a D issonanzencímű gy ű) teményes kötet harmadik kiadás
19 63 -b
szerző amerikai ta_
ban Adorno ezl írla i/iarűarir_tanulmány rő|,. ezvolt ,,a zenei részle,
^ a Princeton Radio Research
pasztalatainak .rro r.."^iZá,á, amikor nevű
gétvezette.,.,Adorno r.r.r,ó.r rg38. február 16_án indult eijénaz SS Champlain
kczdett el dolgozni a
lrajóva1 Amerikába, é, ;Ö";i;;i'"l,:Ug9:':,árcius
else
offi.. of Radio Rescarch_ben , Azigaz,
lrinceton Univcrsity *"..ii korott műkojő vonatkozó utalás, de
van három Amerikára
1_rogy a szóban ro,go t",;i;á,,}b"" Adorno cló_
ezek inkább ,.rol ,rot*i,,h;;i .,
ameríkaítapasztaIatok igazolták
hzt gondolom_teh:j: |,ry az amerikai
zetes elképzeléseit, illetve ,áiako,ásaiL,'
volt döntő jeientőségúk,, A ta_
tapasztalatok,.,"t . tunui;ör;ó""tjábói"nem \X/alter Ben_
tűnó kontextusa: egyrészt
nulmánynak van két ,Ji."irá"r"r"uur,,"t
másrészt a nemzetiszocializmus (vagy á1-
1amin Reprorlrk.ió-t",;i;;;;a, 1:*" Az igazsághoz tartozík, hogY az
talában a díktatúra)tarrrJ"ii"iuerendezkedése. említi, sőt a
előszóban kimondottan meg is
előző kontextust Ador,nJ ""-.*rrr.u Benjamin
leveiezéséből jól rekonstruálható,
kontextus m"g" n.nlamir.e , Rdo..,o A,hozzá
t uta, .t Adoinónak a tanulmány
L,
némileg megkésve, ,r;L::ű;;i_e,, kÖzÜl kioivassa
,,Remélem, hogy a sorok
írt kísérőlevelet a következ őképpenzátja_: megtiltja,,!
kimondását a k"ápcsolaiunk
azt a kőszön.t"t, u_.i}.,.t iláru.tt.r, levél lesz Adorno
rrírálattalválas,őIt;
Adorno márci", .8_á";;;i;r)Jj, "i"|", ",a
vissza fogok térni,)
(nrr. a későbbiekben még
tanuimányá."r. r.ii"j,iío|""i;". (vagy általában a diktatúra)
A másik kontextus ,i.r"rir, a nemzetiszocializmus fdiídézni: t937,
egyáItaián nem válik iirr.I"iára
Ezért ezt külsődlegesen szeretném

,Tl-reodorW.Adorno:ŰberdenFetischcharakterinderMusikunddieRegressiondes
& Ruprecht, ry8z, 5, o,
Hörens, in: uő: Dissorranze n, Vandenhoeck
'Ahárom.",;"gy"u,"l.ouetkező'(r)Amerikábanazeneiéletsztenderdizáltísarendkí-
vűlelőrehaladt,igyr".tt,.*,-,NegyedihSzínfóniájaismár-márismeretlenműneksziimít'
ki, (l) Ame_
a reklámipar szúkségleteit elégíli
(z) A zene l,_.ri/ai""'ig")liui irlu. csak
szószólói, akíi< e
és progresszív
rikában a kónnyűzenén.i u"r_rrr"k ,,úgynevezett" Iiberális

zene demokratizmusáról beszélnek, Adorno radiká_

) elkerülni azt az értelmezésl, amely
Ezzelmár" kii"d;;;;or1 r""..tr_,e_
listőmegkultúra.kritikájátazametihaitapasztalatohhozkoli.Mondván,azebbenatémában
meglehetősen
(elsősorban a dzsesszrő1 írott dolgozata) még
szúletett korábur i"""i_ór Habermasnak az
Mindenesetre ezt tanultam
visszafogott, Ami egyébként nem is.igaz, szemináriumain is,
téIíszemeszterben tartott esztétikai
r9 8 8
_as nyári, íIIetvJaz r9 8 8_ 8 9_es
aTheodorW.Adorno/\X/alterBenjamin:Bríet'wechselft9zE-t94o),SuhrkampVerlag,199'1'
t64. o.
98 . wEIss JÁNoS

márcíus z7-én Victor l(lemperer eztírtanaplőjába:,,Politikai kérdésekbenlassan ezLazelméletelmés e :

fő]adom a reményt; Hitler a népének kiv áIasztoLtja. Nem hiszem, hogy a legkevés- mányolását és a kor:-,::.
bé is ingadozna, 1assan tényleg azt hiszem, hogy az uralma még évtizedekig eltart- (Bár azt is tudjuk. h;,
hat. A német népben rengeteg letargia, erkölcstelenség és mindenekelőtt butaság gyományos és Witil:)-: ,

halmozódott fől."J A letargikus, erkölcstelen és buta nép a tömeg újfajtafogaimát mindenesetre nenl :
jelöli. De Adorno számáraa tőmeg és a tömegkultúra víszonya jóval bonyolultabb: kezmények foglalkc_
a tőmegkultúra nem egyszerűen atömeg kultúrája, hanem a tömeg maga is a tö- gyan jeleník meg a r
megkuliúra hatására jön létre. Talán erre céloz Adorno, amikor Az új zene flozóf- dern művészet kia_..,
ájának előszavában arról beszél, hogy a tömegkultúr ahatására a ,,sztenderdizált sokkal lassabban'á:.
társadalomban" egy,,antropológiai elmozdulásnak" lehetúnk tanúí.6 zadravolt szúksése "
a termelési feltételek m
lehet látni."': Ezzel űg
1. Walter Benjamin tanulmánya legproblematikusabb e
lalta össze: ,,[A] terrne
Benjamin tanulmánya a következó fe]ütéssel kezdődik: ,,Amikor Marx a kapita- szerkezetét, azt a reál7
lísta termelési mód elemzésére vállalkozott, akkor ez a termelési mód még a kez- dik, és amelynek megl
deti stádiumában vo]t. Marx úgy rendezte be a maga vizsgálódásaít, hogy ezek vészet is egy ilyen tán
prognosztikaí értékkelrendelkezzenek."'Nagyon érdekes, hogy a ,,prognosztikai koncepció kiindulópor
érték"Benjaminnál nem a kizsákmányolás fokozására és végső soron a kapitaliz- gozás ár a törekedett_'5 l
mus összeomlására irányu1, hanem a kapitalista iermelésnek a felépítményrevaló a felépítményviszon,:
kiterjedésére.Ígyaztmondhatjuk,hogyMarxhalá]autáncsakazo. századelején ,,modern múvészet" k
jött 1étre a ,,kapitalista" művészet; ezt aművészetet Benjamin egyébkéntszíveseb- lanságot sugalló monc
ben nevezi modern múvészetnek.Már Marx is beszélt ,,modern polgári társada-
1omról"'és ,,modern cívilízácíóról"n - de ezek nyilvánvalóan a,,kapitalizmus" szi-
" Azt ma;'d csak a bah
mutatni, hogy a km
nonimái. Ugyanakkor Marx a ,,kapitalizmus" szót szinte soha, és a ,,kapitalista ósszeomlik. Ld. B€n
társadalom" fogalmát pedig csak nagyon-nagyon ritkán használta. A ,,modern" dasáqtan?, T-Twins N
szó a fenti kifejezésekben szinte semmit sem jelent, azon túl, hogy valami új vagy '" Ld. MaxHorkheim
aktuális: ,,A polgári társadalom a termelés legfejlettebb és legsokrétűbb torténel- zo5-z6o. o. - Hort}
mi szervezete."'" A leladat így az, hogy a kapitalista termelés bázísára helyezett ,,Az összes eddigi m
désre jutottunk, hq
társada]om" elméletétkidolgozzuk. Azt is tudjuk, hogy a Frankfurti Is-
'polgári ő önkényére vezeth
kola köréhez tartoző gondolkodók a múlt századharmincas éveinek kőzepe Láján
első elolvasás után ü
R e p r o duzi e rb arb,eit wl

' Victor l(lemperer: Ich will Zeugnis ablegen bis zum letzten. Tagebücher ryjj-l945, Sptegel '] I. m. ro. o.
Verlag, zoo7. 7o. o. 'a Kar1Marx: Apolitiha
o Theodor W. Adorno: Philosophie der neuen Musilt, ín: uő: Gesammelte Schrit'ten, n. '5 Mihai1 Lifsíc t94g4
kótet, 9, o, (amelyet a késóbbie|
7 walter Benjamin: Das l(unstwerlt ím zeitalter seinet technischen Reprocluzierbarlteit und weitere idézetgy{íjteményt'
,,

Dolumente, szerk.: Detlev Schóttker, Suhrkamp Verlag, zoo7. 9, o. ször, Lukács - bár l
r I(arl Marx: Á politiltai gazdaságtanbírálcltóhoz, in: MEM, r3. kőtet, I(ossuth l(őnyvkiadÓ, az ósszeállításokal
tg65. 5. o.I(arl Marx - Friedrich Engels: Á hommunistahiáItltány,I(ossuth I(ónyvkiadÓ, nyújihatják. Lukács
1975.39.o- módon kell megtere
I(arl Marx- Friedrich Engels: Ahommunístahidltvány,i-k.74. o. Az esztétihum sajátos
'
"' I(arl Marx: Á politihaí gazdaságtanbírálatához, i. k. r7r. o. 'ó Karl Marx: Apolitika
 KísÉnlrrAoor.No FÉrrsr<.tn,l<rrn-reNuluÁttvÁuar úJna.olva,sÁsÁna . 99

ezL az elméletet még érvényesnektartották, csak a proletariátus fokozódó kizsák-

mányolását és a kommunizmus felé mutató perspektívát tekíntették elavultnak."
(Bár aztis tudjuk, hogy Max Horkheímer alapvető jelenLőségűtanulmánya - Ha-
gyományos éshritikai elmélet - csak egy évvel késóbb fog elkészülni,)'' Benjamint
mindenesetre nem a történelmi perspektíva b ezárulása és az ebből adódó követ-
kezmények fogialkoztatt ák. Őt azérdekelte, hogy a kapitalista termelési mód ho-
gyan jelenik meg a művészetben, hogyan formálja át arnűvészetet; ez volt a mo,
dern művészet kialakulásának kérdése.,,A felépítményátalakulásának, amely
sokkal lassabban játszódik 1e, mint az a|ap átalakulása, több mint egy fé7 évszá
zadra volt szűksége ahhoz, hogy minden kulturális területen kifejezésre juttassa
a termeiési feltételek me gváItozását. Hogy ez milyen alakban történt, azt csak ma
1ehet látni,"" Ezze\ úgy tűnik, hogy Benjamin átveszi a marxí koncepció egyik
legproblematikusabb elemét, az alap és a felépítményviszonyát. Ezt Marx így fog-
lalta össze: ,,|A] termelési víszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági
szerkezetét, azt a reális báztsL, amelyen egy jogi és politikai felépítményemelke-
dik, és amelynek meghatározott társadalmi tudatformák felelnek fiteg."'r A mű-
vészet is egy ilyen társadalmí tudatforma lenne. De rögzítsűk gyorsan az egész
koncepció kiindulópontját: Benjamin mindenekelótt egy marxista esztétikakidol-
gozására törekedett.'5 Ugyanakkor Benjamin - kőzelebbről tekintve - az alap és
a felépítményviszonyának t'elszámolására töreksztk Induljunk kí abbó1, hogy a
,,modern művészet" kifejezése egyszer Marxnál is előfordul, egy erős tanácsta-
1anságot sugalló mondatban: ,,Modern művészet stb."'6 Benjamin mintha ezt a

" Azt majd csak a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején született Áiifl-Tóke fogja meg-
mutatni, hogy a kommunizmus perspektívájának feltételezésenélkü1 az egész koncepcíó
ősszeom]ik. Lcl. Bence György - Kis )ános - Márkus György: Hogyanlehetséges hrítiluí gaz-
daságtan|, T-Twins l(iadó / Lukács Archívum, 199z.
" Ld. MaxHorkheímer: TradítíonelletmdllitischeTheoríe.Fünf Aut'sátze,FischerVerlag, r99z.
zo5-z6o. o. - Horkheimer mindenesetre eróteljesen bírálta a tanulrnány első bekezdését:
,,Az ósszes eddigi munkatársunkkal való ismételt megbeszélésalapján arra a meggyőző-
désre jutottunk, hogy ez a bekezdés nem jelenhet meg. Az, hogy Brill kihúzta, nem az
ő onkényére vezethető vissza, hanem egy olyan kijelentésemre épül, amelyet rógtön az
első elolvasás után tettem." Walter Beniamin: Das l(rrnstw erlt, im Zeitalter se ine r te clulíschen
Reproduzierbarheit und weitere Dokumente, í. k, 7r, o.
'j I. m. lo. o.
'1 I(arl Marx: A politíhai gazdasőgtanbírálatához, i. k. 6. o.
" Mihail Lifsic r949-ben kőzölte Marx és Engels hatalmas esztétikai ,,idézetgyújteményét"
(amelyet a későbbiekben tovább bővítettek). Ennek mintájára aztán a kíadók egy Lenin
,,idézetgyűjteményt" is ősszeál]ítottak, amelyet két évre rá, r95r-ben,jelentettek meg elő-
szőr. Lukács - bár Lifsic közeli barátja volt - jól érezhető fenntartásokkal kezelte ezeket
az ósszeállításokat, A ,,klasszikusoknál" található szöveghelyek csak a kiíndulópontot
nyújthatják. Lukács úgy gondolja, hogy néhány kiemelt megjegyzésből kiindulva alkotó
módon kel1 megteremteni a marxízmus esztétikáját. A marxista esztétikát * írja majd
Az esztétíhumsajátosságában,,,öná]ló kutatássa1 ke1l meghódítani és megalkotni".
'6 i(arl Marx: Apolitihaí gazdaságtanbírálatához, i. k. r74. o.
1oo . 'WElsS
JÁNos KísÉ:. .

satöbbit szeretné felbontani. Ugyanakkor a mondat szemmel láthatóan egy bizo- amelyen taláIhatő -"- A a
nyos kontextusra uta1, amelyet Marx szintén csak jelzésszerűen ad meg: ,,Az anya, juk kia bűvős szőt - az g
qí termelés fejlődéséneh egyenlőtlen viszonya pl. a m,űvészihez."'7 Ezzel azonban nem mében egy dezauratiáI&
jutottunk előrébb; Benjamin szerint ez a mondat csak a modern művészet kibon- felbontására ezen a helyl
takozásánakmegkésettségétjelzl. Deennekamegkésettségnekmostvége, Benja- fo galom bonyolultsága á
min a tanulmány címszaváb an aReproduzierbarheitkífejezésthasználja, ami elsŐ- indokolatlan az akőzépp
sorban a termelés és az újratermelés fogalmi párosára utal (és így nem egyszerűen Ez ugyanis a tanulmányr
a ,.sokszorosíthatóságot" jelenti, mint ahogy azt a magyar fordítás sugal}ja), Marx lásához vezetett.
a ,,reprodukció" kifejezést háromféle értelemben h asznáIja. (r) Mindenekelőtt egy
gondolat vagy gondolatmenet rekapitu\ációjáL l rekonstrukcióját jelenti. ,, Mielőtt
Szeliga úr >mindazonáltal< rátérne >az epikai események rfilozőfaí reprodultciójá- 2. Adorno Mar
ra<<", előtte még [...1" stb. stb.,8 (z) AkífejezéstMarx nagy előszeretettel vonatkoz-

tatja a munkaerőre vagy a munkaerő-árura. Ebben az esetben az ember fizikai és Adorno teljesen átveszi Be
szellemi képességeinek ,,újratermeléséről" Van Szó, ,,A munkaerő értékét,mínt dolgozása; a kérdéscsak a
minden más áruét is, az ennek a sajátos cikknek |..,] azújraLermeléséhezszüksé- a marxi koncepciót a tern
ges munkaidőha1ározzameg,'\9 Tulajdonképpen ez a szó leggyakrabban előfor- ezz el kíikt atja a kapital ;n
duló jelentése. (3) Marx a termelést egy sajátos időbeli perspektívábóI egyszerűen műalkotásokat nem a tern
azonosítja az űjtatermeléssel. ,,Bármilyen is a termeiési folyamat társadalmi for- galmából kell levezetni, é
rnája, afolyamalnak folytonosnak kell lennie, vagyis periodikusan újra meg újra lizmu s körúlményei kózöt
ugyanazokon a stádiumokon kell átha]adnia. Ahogyan egy társadalom nem hagy- még egy határozottan anl
hatja abba a fogyasztást, ugyanúgy nem hagyhatja abba a termelést sem. Ezért Iskola koncep cíőja az .autt
minden társadalmi termelési folyamat, folytonos összefüggésben és megújulásá- áru fétiskaraktere (vagyis i
nak szúntelen folyamában vizsgálva, egyúttal újratermelési folyamat is.",o - Ben- re is; ennek pedíg a befog
jamin számáratgazábó| ez az ulo\ső jelentés a fontos: a műalkotások létrehozása meg. Akétmozzanatvszo
tekinthető egyfajta termelési folyamatnak, amivel együtt jár, ha nem is a repro- t áj A fo gyasztás
át köv eti.,,
dukció, de a reproduhálhatóság feltételeinek kialakuiása. A modern múvészet e kenység belső rnozzanata- .

reprodukálhatóság sajátos alakjához kötődik, amelyet Benjamin technihai repro- ezért egyben átíogó morza
dukáIhatósá8nak nevez. ,,A műalkotások alapjában véve már mindig ís reprodu- fut.''' Így Adorno is a fetis
kálhatók voltak. Amit emberek készítettek, azt az emberek utánozni is tudták,"" fogalommá. A zenében mr
A reprodulcálhatóság történetében azonban a litográflával és a fényképészettelegy nenst tartalmaz.'ó (l) A mi
olyan ti szintre jutottunk, amelyet Benjamin a ,,technikai sokszorosíthatóság" ki- nyultak az előzetesen adú
fejezésével próbál megragadni. Ez a sokszorosíthatóság átalakítja a műa]kotások
belső struktúráját is: ,,Még a legtökéletesebb reprodukcióban is egyvaiami kiesik. " I. m, tz. o.
A műalkotás itt és most-ja, vagyis a műalkotás egyszeri \étezése azon a helyen, "r Ld. mindenekelőtt }osef J

Erdmut Wizisla (szerk-): J

'a Ld. Max Horkheimer: Tn
'7 Uo- "5 KarI Marx: A politikai gu,
,8 l(arl Marx-FriedrichEngels:DieheiligeFamilíeoderKritihderhritischenl(ritih,in:MEWz, "6 A marxi meghatáror<. \
kötet. Eo. o. egyszerúen abban áll, \
'9 I(ar1 Marx: Á tóhr, r. kötet, I(ossuth l(őnyvkiadó, ry73. t6z, o, jellegét úgy tükrözi vissa
'" I. m. 5z8. o. ezeknek a dolgoknak társ
,, walter Benjamin: Das I(unstwerh im zeitalter seiner techníschen Reproduzíerbarheít und weitere összmunkához való társr
Dokumente, i, k. ro. o. dalmí viszonyát." Karl §fu
 KísÉnrr,rAponNo FÉrtsrcan.q<rrn-raN uLlrÁNvÁN.lr< úJnaolvnsÁsÁna, rol

amelyen taláIhaLő.".. A műalkotások technikai sokszorosíthatósága így - mond-

juk ki a bűvös szót - az aLLr& elvesztésével járt. A modern művészet ennek értel-
r1léb.r, dezauratizá7ődási foiyamat eredménye. Mindenesetre,azaura-fogalom
"gy
felbontására ezer. ahelyen nem szeretnék váIlalkozni;'] és ennek oka nemcsak e
fogalom bonyolultsága és ktilonos státusza, hanem mert - véleményem szerint -
ináokolatlan az akőzépponti szerep, amelyet az értelmezők neki tulajdonítottak,
Ez ugyanis a tanulmány egész programjának háttérbe szoríLásához és leárnyéko-
Iásához vezetett.

2. Adorno Marx-stúdiumai és az eíTe támaszkodó válasza

Adorno teljesen átveszi Benjamin programját: az ő céIlaísegy marxista esztótíkakí,

dolgozása; a kérdéscsak az, hogy hogyan lehetséges egy ilyen esztétika, Benjamin
a Árxi koncepciót a termelés eivont fogalmából kiindulva hosszabbítja meg; de
ezze1 kiiktatja a kapitalizmusra jellemző jelentés-aspektusokat. Adorno szerint a
műalkotásokat nem a termelési struktúra fogalomrendszeréből, hanem az árufo-
galmából kell ievezetni, és ezt kí keli egészíten í az emberíképességekneka kapita-
iizmus korulményei közö|tbekövetkező hanyatlásával. (Errőlbeszélt a fiatal Marx
még egy határozottan antropológiai megkozelítésben, és erre épúlta Frankfurtí
IskÓlatoncep ciőja az,,autoriter személyiségről",1,o 44o.r,o úgy gondolta, hogy az
áru fétiskaraltere (vagyis az eldologiasodás elmélete) átvihető magukra a művek-
re is; ennek pedig a befogadás oldalán a hallás vagy a hallgatás regressziója felel
meg, A két mo zzanaLviszonya a marxi termelés és a fogyasztás kapcsolatának min_
tájál koveti. ,,A fogyasztás mint szükség, mint szúkséglet,maga is a termelő tevé-
kenység belső mozzanaLa. De a termelő tevékenységarealízáIás kiindulópontja, és
átíogó mozzanata, az az aktus, amelybe az egész folyamat megint ki-
"reit "gyb"nAdorno is afetisízácíőt(az eldologiasodást) teszi meghatározó és átfogó
fut.''r lgy
fogalommá. A zenében megjelenő fétiskarakter Adornónál durván négy kompo_
nÁst tartalm az.,6 (t) A műalkotás parciálís mozzanataímindig kritikaílag víszo-
nyultak az előzetesenadott egészhez. A modernség körülményei közepette azon-

" I. m.rz. o.
,r Ld. mindenekelőtt )osef Fűrnkás alapvető jelentőségű tanulmányát, in: Michae1 Opitz és
Erdmut Wizisla (szerk.): BenjaminsBegriffe, r. kőtet, Suhrkamp Verlag, zooo. 95_t46. o.
'a Ld- Max Horkheimer: Traditíonelle und krítische Theorie, i. k. n3,zo 4, o,
'5 l(arl Marx: A politiltai gazdaságtanbírálatához, i. k. 16r. o,
.l, A marxi meghatározás legtómörebb alakja a következő: ,,Az áruforma titokzatossága |...]
egyszerűen abban á1l, hogy az áruforma az emberek szárnára saját munkájuk társadalmi
jellegét úgy tükrózi vissza, mint maguknak a munkatermékeknek tárgyi jellegét, mint
ezekrrek a dolgoknak társadalmi természeti tula.jdonságaít, ennélfogva a termelŐknek az
ósszmunkához való társadalmi viszonyát is úgy, mint tárgyaknak rajtuk kívúl1étező társa-
dalmiviszonyát." I(arl Marx: Atőhe , t. kőtet, i. k, z5,o.
1o2 . wElss IÁNoS

ban a múalkotások tObbé nem szintetikus egységek, a ,,sikerült esztétikai totalitás" Adorno zenefrlozőfrá
többé nem lehetséges, A parciális mozzanatok elvesztik az egészre való vonatkozá- tárok és vakfoltok. Ne
sukat, és az önáIlósulással együtt elvesztik kritikai töItésúket is . ,,Azizolláltcsábí- esztétika észenefrloz
tő mozzanatok összeegyeztethetetlenek a múalkotás immanens konsitúciójával; kultúra, a konnyűz
és e konstitúcíő áIdozatáváváIik az, amiben a műalkotás kotelező ismeretté Diederíchsen eglk l
transzcendálódik."'z A kritika hanyatlásával együtt mínden kónnyú és kellemes gondolatát így összeg
művészet egyszerű,hazugsággá vált. (z) A múvészetetegykor promesse dubonkeur- va a kultúraiparba,az
ként definiálták. Ma azt lehetne mondani, hogy a múvészetaz éIvezetben való él- fetisízálás a,
a regressz
vezetelleness ég.De ezttalán meg is lehet fordítani: az élvezetet az élvezhetetlenség kezetébe. De éppenez
veszi körül, Egy korábbi helyen Adorno Aldous Huxley-ra utal, aki egy ess zéjében jelenik meg, mint atl
arrőLírt,hogy a mai szórakozóhelyeken már senki sem szórakozik. ,,Hasonló jog- jelek szubverzív átk&
gal lehetne k érdezní:kit szórakozt atmég a szőrakoztató zene?""u (3) A modern zene ezeknek az elemzésela
előfeltevése, de egyúttal következménye is abefogadőkpasszivizálása. Adorno egy nem egyszerűen a kól
olyan passzív tömeg kialakulásáról beszél, amelynek alapvető vonása az individu- hogy mi történik arm
alitás tagadása. ,,Az individuum likvidálása az új zeneí áIlapot tulajdonképpeni Benjamin a modern n
kulcsszava.""'A fétiskarakter elsődleges és legalapvetőbb hatása az individuumok nos esztétikát szeretet
elimínáIása, (a) AzűjkOrülmények között létreiónnek a pszeudo-individuumok, e sztétikát sz eretne kid
akiket és amelyeket Adorno sztároknak nevez. Mai szóhasználattal talán ponto- lyet Adorno mindenfé
sabb lenne ,,kedvencekró1" beszélní.Nagyon fontos, hogy ez akiíejezésnemcsak lyos t
- és itt bizonyos
a szerzőkre és előadókra, de a művekre is vonatkozik, ,,A sztárok semmiképpen ön most a mágikus at
sem csak a híres személy-nevek. A művek is hasonlóan kezdenek múkOdni, Felépül >autonóm műalko|ásr
abest seller-ekpanteonja. A programok beszúkülnek, aminek következtében nem- funkciót tulaj doníl=l
csak a közepesen jó múvek esnek ki, hanem az elfogadott klasszikusok is alávet-
J' Elhangzott az Ado
tetnek egy szelekciónak, aminek mát az égvilágon semmi köze sincs a minőség-
hez."ro Eztazutőbbi jelenséget ahangversenyélet sztenderdizálódásának is nevez-
szeptember z6-án- !
Negativitát und Áut
hetjük. - Adorno egyrészt szétválasztja aművek fétiskarakterét és a zenehallgatás Flecken seiner Musil
(tulajdonképpen a hallás képességének)regresszióját, de ugyanakkor szétbogoz-
furter Adorno-Kolftn
hatatlanul össze is kötí őket. Miközben - a termelés dominanciájának következ- J" Wellmermárkerekh
tében - mindig a fétiskarakter marad a meghatározó. dezett konferencián i
értékíí
eset t...L és én
észlelésimódokban d
tizáIődás és az eszté
3. Zene, zene, zel7e
a regresszió potencű
Suhrkamp Verlag, 19
Az Adorno századik szúIetésnapjára rendezett frankfurti konferencián Adorno 33 Ez a tanulmány furc
egykori tanítványa, Albrecht'Wellmer így fogalmazott: ,,A [...] meggondolásaim nyilvántartásában), é
premisszája, hogy Adorno esztétíkája ma is aktuális és kimerítetlen örökséggel 3a Majd a folytatás:
.Á
rendelkezik. De ahelyett, hogy e mellett a premissza mellett érvelnék[...], inkább a márkák és a mártai
jelrendszerek haszrráI
,7 Theodor W. Adorno: Über den Fetíschcharakter in der Musik und die Regression des titkos szubkulturális r
Hórens, i. k. 13. o. ]an feszúltség." Diedí
"8 I. m. to. o, P op, kézirat z o o3 - -o -
JJ
1,

'9 L m. 16. o. Waiter Benjamin: DcJ

Jo lJo. Dohumente, í.k.74. o.
 I(ísÉnrrrAoonrqo FÉttsrlR,rrcttn,terqull,tÁNyÁNAK úiRAoLvAsÁsÁn,l, ro3

Adorno zenefrlozőfrájának határaíról és vakfoitjairól szeretnékbeszélni [.,.]."" Ha-

tárok és vakfoltok. Ne hagyjuk magunkat befoiyásolni a tobbes számtól: az adornói
esztétika és zenefrlozófr,ahatfuát és vakfoltját - Wellmer szerint _ a zenei tömeg-
kultúra, a könnyűzene alkotja.3' Ennek érzékeltetéséreWellmer Diedrich
Diederíchsen egyik kézíratostanulmányára támaszkodik,J3 amelynek alapvető
gondolatát így összegzi; ,,Az, hogy a popzene a kezdetektől fogva bele voh ágyaz-
va a kuitúraiparba, azt is jelenti, hogy ennek effektusai (a sztenderdi zálás, arészek
fetísízáIása, a regresszív hallgatás) már mindig is belefolytak a popzene beIső szer_
kezetébe. De éppen ezeken az aspektusokon keresztűl a kultúraípar más alakban
jelenik meg, mint ahogy azt Adorno megengedte volna: a kultúraipar nyitott a
jelek szubverzív átkódo],ásávalszemben,"ra ValószínűIegígazat lehet és kell adní
ezeknek az elemzéseknek, de azt ís ki kell mondanunk: a Fétisltarahter-tanulmány
nem egyszerűen a könnyűzene elmélete, Adorno központi kérdéseugyanis az,
hogy mi történik a modern kapitalizmus korúlményeikozott azenéveI általában.
Benjamin a modern művészet megváltozott struktúrájából kiindulva egy általá-
nos esztétikát szeretett volna fölvázolni; Adorno pedig legalább egy átfogó zene-
esztétikát szeretne kidolgozni. Ezutánkövetkezik egy hatalmas különbség, ame-
1yet Adorno mindenféle habozás nélkül Brechtre vezetvíssza:,,Számomra aggá-
lyos - és itt bizonyos brechti motívumok szublimált maradványát látom -, hogy
őn most a mágikus aura fogalmát minden körülményeskedés nélkti1 átviszi az
>autonóm műalkotásran is, és ennek is arcizomrándulás nélkúiellenforradalmi
funkciót tulajdonít,"ii Adorno levele, majd ennek nyomán a kutatás is egyérte1-
. Elhar-rgzottaz Adorno roo. születésnapja alkalmából rendezett konferencián, zoo3.
szeptember z6-án, Az előadás erősen átdolgozott és bővített formában megjelent: Úber
Negativitát und Autonomíe der l(unst. Die Aktualitát von Adornos Ásthetik und blinde
Flecken seiner Musikphílosophie, in: Axel Honneth (szerk.): Díalehtih der Freiheit, Frdnh,
furter Adorno-I(ont'erenz zoo3, Suhrkamp Verlag, zoo5, z37-z7E, o.
j' 'wellmer már kerek húsz évvel korábban, az Adorno nyolcvanadik születésnapjára megren-
dezett konferencián is valami hasonlót mondott: ,,A rockzene mint uipari népzeneu példa-
értékűeset [...], és én azt gondolom, hogy a rockzenében és azokban a beállítottságokban,
észlelésimódokban és készségekben, ameiyek vele kapcsolatban kialakultak, a demokra-
tizáIódás és az esztétikai íantázíakibontakozásának éppen annyi potenciálja rejlik, mint
a regresszió potenciálja." Albrecht \X/ellmer: Zur Dialehtih von Moderne und Postmoclerne,
Suhrkamp Verlag, r985.4z. o.
]7 Ez a tanulmány furcsa módon ,,elveszett" (nem szerepel a Deutscl-re Nationalbibliothek
nyilvántartásában), és Diederichsen azt írta nekem, hogy neki sincs már belőle példánya.
ll Majd a folytatás: ,,A technikai eszkózók popzenei felhasználása sokszor jobban 1rasonlít
a márkák és a márkaielek használatára, mint a művészi ósszefűggéseket teremtő jelek és
jelrendszerek hasznáiatára, de a zene két pólusa közótt - az abszolút áruszerűség és az új,
titkos szubkulturális múvészinyelv közőtt - míndig fennáll egy bizonyos fajta fe1o1dhatat-
lan feszűltség." Diedrich Diederichsen: Zeichenangemesscnhcit. Adorno gegen )azz und
Pop,kézirat zoo3.3. o.
rj Walter Benjamin: Das l(unstwerlt im Zeitalter seiner technischcn Reproduzierbarheit und we ítere
Dohumtnl t, í. k. 74. o.
1o4 . WÉlss lÁNos KísÉ.._.

műenaz ,,a!ía" fogalmát állítja kózéppontba;mintha az lenne az alapvetőkérdés, később soha töbtx
hogy miért nem tudja és akarja elfogadni Adorno ezt a fogalmat. Az kétségtelen, Azt pedig csak ta
hogy Adorno sokat vívódík ezzel a fogalommal; de mind a fogalom értelmezése, amelyeket Adornc
mind a bírálat rnaga egyelőre elmosódott, Ezért azt javaslom, hogy inkább a kó- ven-monográfiínr
vetkező kérdésből induljunk ki: mit ért Adorno ,,autonóm múalkotások" aIatt? kulációk kiinduló
A Főtisharahter-tanulmányban ehelyett néha ,,autonom intendierte l(unst'|ról, lehet, mert nem,i
,iíerantwoltliche l(unst'LróI és ,,avancierte l(unst"-ról beszél. (Lz Esztőtihai elmélet mégpedígaz indív
majd egyértelműen ezt az utőbbikifejezést fogja előnyben részesíteni.)De a jelen- hataz egésszéva|n
séget a legjobban valószínűleg az ,,autentikus múvészet"fogalma írja|e,habár zete lehet, már csi
Adorno ezt a fogalmat csak nagyon ritkán használja. Benjamin úgy gondolta, amikor az egyiq
hogy a reprodukció a modern művészet olyan alapvető sajátossága, ame|yet az szubjektumravald
esztétikai elméletalkotásban is kOzéppontbakell áIlítani. De Adorno abenjamini séget húz Beetlror
elemzések következményeit sokkal sötétebben látja, mint maga Benjamin. Benja- mantikus elemek
mínnál a reprodukcióhoz kötődik egy pozitív aspektus Ís: a múvészibefogadás gában foglalja az e
demokratizá|ídása. A háttérben Adorno teljesen eltéTŐ beállítottsága húzódík szétesik a zenei koz
meg: ő mindig is úgy gondolta, hogy a zeneesztétikát a kor leghaladóbb zenéjének pedig azért, merti
álláspontjáróI kell kidolgozni. A minta nyilvánvalóan Nietzsche Wagnerhez való lenűjítása a romíu
ragaszkodása volt, amelyet Adorno ugyan így-úgyátérte|mez, de az a|apstruktú- vidálása. A romar
rájátmegtartja. (Nem állítanámpersze, hogy Adorno életénekmindenszakaszá- térbe állítva a pn
ban egy zeneesztétika kidolgozására törekedett, de talán mégis ez volt az elsődle- hazugságbacsapá
ges érdeklődési iránya.)36 Mindenesetre Adorno közeli kapcsolata a Schönberg- eiveszti a maga irx
iskolával és saját egykori komponálásí cé]rjai kötelezővé teszik szárnára, hogy eIő azőbolőogsáq1
elismerje a modern ,,autentikus alkotások" lététés lehetőségét. Most már kimond- és arctalanságát. r
hatjuk, hogy a Féttshara|hter-tanulmány egy olyan komplett zeneesztétikai prog- kor alapvető sajátc
ramot körvonalaz, amelyben a múalkotások háromféle csoportja szerepel. teljesen ellentétes
az autonómia nfu
(1) A könnyűzene úgy jón létre, hogy a c sábítő mozzanatok lehasadn ak az egész- írta Benjaminnak:
ről és önállósodnak. A könnyűzen eígy azegyetemes zenetörténet terméke. csak a technikai rl
A zenetörténet fordulópontját Adorno szemében avardzsfwola alkotja: ,,A >autonóm<< formal

>Varázsfuvola< után a komoly- és a könnyúzenét nem lehetett tóbbé össze- (Z) Arégebbikorokko
kényszeríteni."37(|egyezzük meg, hogy ez Adorno teljesen egyszerí ötlete, egy asszímilálódl
fetisizációnak, ku]
]6 Adornónak volt egy rövid periódusa, amikor komponistának készült, volt, amikor tör- változnak. Deprarr
nek. Nemcsak arr(
ténelemfiIozófiai-metafizíkai kérdésekérdekelték, volt, amikor a szociológiai kérdések
álitak elótérben, és végüI az éIetmíi egésze egy általános esztétikába torkollott. - Adorno lódik, ahogy a Szír
páIyájánmindenesetre a zeneesztétika négyféle értelmezéséveltalálkozhatunk: (r) a fia- ragadja abelsó stru
talkori zenekritikák, amelyekbóI egy átfogó elméletnek kellett volna kibontakoznia, (z)
a Berg Wozzech círníímíívéhezkötődő tanulmányok, amelyek egyetlen művet állítanak a
középpontba (lényegében Valter Benjamin Wahlverwandtschaften-e\emzésétkővetve), (3) a
J8
Theodor W. Adorno: B
FétislLarakter-tanulmányban megjelenő koncepció, és végúI(4\ Az új zene filozófója (ponto- reá,ék ry4o-bő|sárm,z
sabban annak elsó, Schönberggel foglalkozó részébenmegjelenő koncepció),
]9
Uo.
-\t/alter
]7 Theodor
'\X/.
Adorno: über den Fetischcharakter in der Musik und die Regression des Benjamin: Dcs l
Hörens, i. k. rz, o. Dolumente, í. k. 76. o.
 KísÉnL!,rAoonNo FÉrtsrxn,cxtrn_tewurlrÁNvÁNer úln.1,orv.{sÁsÁna,
ro5

később soha tobbé nem állította ayardzsfwolátebbe a centrális pozíciőba,)

Azt pedig csak találgathatjuk, hogy melyek azok a múvek és életmúvek,
forrnyúzene közvetlen előzményeinek tart. A Beetho_
"-.iy.kj,ldorno "
u.rr_áorrog.áfiának van egy híres aforizmája, amely az erre vonatkozó
spe_

kulációk Üindulopontláu1' szolgálhat:,,Beethovennél mindenből minden

lehet, mert n em romantfuában minden mindennek a képzete lehet,
>>az<<,a

mégpedig az individual izálódásköv etkeztében."38 A minden mindenné vá1_

huíi, való összesz erveződésmodellje; a mínden mindennek a kép_
"gérrré csak egy asszociatív kapcsolat, olyan korülmények kozott,
zete 1ehit, már
amíkor az egységmái csak külsődlegesen konstituáIódik meg, az alkotő
szubjektumá va1"ó vonatkozásnak köszönhetően. (Adorno így éles kulonb_
,eg.Í hú" Beethoven és a romantika kozé: ,,Beethovenben nincsenek
>ro_

mántikus elemek< _ ahogy azt azenekrítika áItalában áI|ítja_,hanem ma_

gában foglalj a az egészráantikát és annak kritikájáf_")" A romantikában
izétesik Jzenei kozmosz, de a romantik a zenéje még nem könnyúzene, még_
pedig azétt,mert a szubjektum megerősödésére épúl.A könnyűzene
egyet,
romantikáúoz képest a szubjektum vagy a_zindividualitás lik_
i"nŐlitarua
vidáíása. A romantika zenéiaz individuumra vonatkoztatta vissza, elő_
a
térbe áliítva a promesse du bonheur_t A könnyúzenében ez az _ígéret
a

hazugságba c sap át. Azárutermelés kiterjedése következtében a szubjektum

riti i maga'individuális tulaj donságait. A zene cs ak látszóla g mozdítja
boldJgságát, sokkal inkább fönnt artjaazindividuum anonimitását
"1u.
eIő az ő
és arctalansá§at.-a romantika után a zene funkcionalizálódik; a
modern
nem engedi meg a múvészi attonímiát. (Ez
kor alapvető sajátossága, hogy
teljesen ellentéíes , b.""ju*i"i koncepcióval, akinél az altavesztés
inkább
az autonómia növekedését jelenti. Adorno arilát idézett 1evélben még ezt
auratikus a múvészetben eltúnőben van; és nem is
írta Benjaminnak: ,,az
csak a táchnikai reprodukálhatóság miatt, hanem mindenekelőtt a maga
>autonóm< formatörvényének kitOltése miatt [",],")no
(2) A régebbi korok komolyzenei alkotásai belecsúsznak a könnyűzenébe, mint-
egyisszimilálódnak hozzá. ,,A művek, amelyek alá vannak_ vetve a
Úsizációnak, kulturális j avakká váInak, ezá|laI konstitutív módon me g_

változnak. Depravrilódnak. A vonatkozás nélküli konzum hatás ára szétes-

nek. Nemcsak arrólvan szó, hogy akevés újra és újrajátszottműelhasztá_
lódik, ahogy a szixtuszi madonna a hálószobában. Az eldologiasodás meg-
ragadja abliső struktúr.ájukat. puszta ótletek konglornerátumáváalakulnak

(A to_
Theodor W. Adorno: Beethoven,Phílosophie der Musik, Suhrkamp Verlag, 1994. 5z. o.
redék r94o-bő1 származik.)
]9 Uo,
Walter Benjam in: Das I(unstwerh im Zeitalter seíncr technischen Re procluzierbarhe it unc1 weite re
Dolumente, í. k. 76. o.
 Nl\|: :

át l..,\."n ltt találkozunk a benjamini koncepció legszigorúbb felhasználá_ stílusának anelízi

sával. A szixtuszi madonna a hálószobában a technikaí sokszorosíth atóság Az utóbbi monda]
mintap éldáj a ; ezze| telje s en analó g az ál]andő an játszott művek elh as zná- a ,,reprodukció" s
iódása^. De mégsem egyszerúen a sokszorosításról és az eLhasznáIódásról jamintanulmányí
próbáljuk meg ezt a gondolatot mindenekelőtta.l
vat:- szó,haneÁ egy diiszociáIó hatásról.
egy másik oldalróiis megközelíteni: a kónnyúzene olyan befogadási szoká, MíndenesetreAdl
sákat hív életre, ame\ek a múltbeli komolyzenei múveket is disszociálják. góriájával,prőbálL
,,A férfi, aki a metróban hangosan és diadalmasan
ftityuli Brahms Első Szim- táron túlmenő tór
csak a romjait ismeri."a2 Ezen a helyen pen úgy interpret
főniájának frnáIéját, ennelrmár
aaorrro szárnár a' jóesély kínálko zhatnaarra, hogy kidolgo"za a reproduk_ pretáció önértéká
ciónak azenéteszabott elméletét, Ennek itt csak az alapstruktúrájettvázol- funkciója: abartlá
hatom íal: aházi zenéIés megszúnésébendöntő szerePe volt annak, hogy zene azenetőrtétx
megteremtódött a hangfelvétel lehetősége , ame\y aztánegyre tökéIetesedett. zenét a múvek int
(,,Iüindenki tudja, hogy a zeneíreprodukció tömegmédiumai fölszívták a stílusa hozza létre
házi zongor a- és'kamaiazenélésfunkci 6it. Ezkihúzta a zenepedagógia alól (5) Haamúltbelikon
a talajt.,jn3 A hangfelvétel techníkájának elterjedése a művek sztender_ akkor meg kell ké
dizáIásáhozvezetett, és létrejótt az e\őadásokperfekcíonalizáIásánakten- arra, hogy ezt elkr
denciája_Ennek kettős következmény elesz: azemberek egyre keve_sebb ze- kell kiindulnunk"
nemúvet ismernek, és ezeket egyre tökéletesebb előadásban hallgatják. A Benjaminnakírr
Ennek hatására a múvek szétesnek, és lassan a tömegkultúra s zíérájábasn!y- lajdonképpen amr
lyednek le. Adorno ezt a koncepciót azonban nem dolgozta, és nem is dol_ giságnak" egy oba
jozhatta ki, mert a ,,reprodukció" fogalmát lefoglaltaa zenemúv_ek előadá_ kal. A Fétiskaraba,
iának és interpretációjának megjelölésére,aa ,,A reprodukció_egy forma [...]. az autonóm (auten
^ho
Ez azt j e|enti, gy a múnek s züks é ge van rá, anélkül, ho gy következne b e
_
mit nevezhetiink r
lőle."ns A reprodukcíó célja a mú értelmének megjelenítése:,,I(i kell doigoz- könnyűzene refl,ek
_ fogalmát. Amíg az értelem nem
ni a zenei értelem _ rrintmegjelenítendő ze az ,,aszkézís", al
olvad fel a fenoménben, addig az ábrázolásának lehetősége [...] csak a feno- tennűnk. -Azasz}
ménben lehetséges. vagyis annak összefüggésében. A zene értelmének re_ az aszketikusság r
alizálásaígy nei.I ielent mást, mint az összefüggés összes_mozzanatának akkor ma a hala&
Iáthativá |ét"tet..l Az adornői reprodukció-elmélet nagy kihívása Tosca- \emazeszközóka
nini művészetének értékelésevolL ,,ki kellene dolgozni Toscanini előadói megdicsőítéséhezr
sa miatt. Mintha a
,W. der Musik und die Regression des
Theodor Adorno: Über den Fetischcharakter in
Hörens, i. k. zz. o.
a7 Uo.
Uo. _ Valószínúnek tartom, hogy ez Adorno egyik amerikai tapasztalata volt,
a6 ,,Arturo Toscanini kaj
4] Theodor'W. Adorno: Der Musikant, irr: Dissonanzen, i, k, roo, o,
A szónak ezt a je|entésétAdornomár a Benjaminnak írt, a tanulmányt értékelő
levelé- zéséve1 szemben a parti
egyútt készült a zenei reprodukció sítása mellett szállt sík
ben használja. Iit arról beszél, hogy Rudolf l(olisch_saI
elméletének megírására. Ld. Theodor,W. Adorno / Walter Benjamin:
Briefwechsel boz|- számára," EztínaD-T1
a9 Theodor W. Adorno: Di
l94o), Suhrkamp Yerlag, t994. t7t, o.
,W.
Theodor Adorno: Zu einer Theorie der musihalischen Reprodu'htion, Suhrkamp Verlag, 52,o.
J" Theodor'W. Adorno: Zl
zoot.69. o.
a6 1. m. rz. o.
5' Theodor'W. Adorno,/ §
 KísÉnrrT A ooR No F r rtsrlne< rp R-r,q N uru ÁNvÁt,,t,l t< ú;n,+orvnsÁsÁn,+, r o7

stílusának analízísét.>Interpretáció az interpretálhatatlanság korában<.'a7

Az utóbbi mondat jeientése meglehetósen talányos, deha az interpretációt
a,,reprodukció" szóval cseréljük föI, akkor 1áthatjuk, hogy a mondat Ben-
jamin tanuim ányárauLalvissza, (Tovább most nem mennék a felbontásban:
mindenekelőtt a,,reprodukálhatatlanság kora" tűnik rejtélyes kifejezésnek.)
Mindenesetre Adorno Toscaniní stílusát a,,tárgyiasság" (Sachlichhelr) kate-
góríájáva7próbálta megragadni.a8 Toscanini a pontosságra való minden ha-
táron túimenó törekvésében eldoiogias ítja a zeneműveket.a9 Tulajdonkép-
pen úgy interpretál, hogy nem akar interpretálni, hogy elvitatja az inter-
pretácíó önértékét, és ezzelegyfajta naivitás számáranyit tere t. ,,A naivitás
funkciója: a barbárság beiörése a zenébe."'o Úgy túnik, hogy ha a könnyú-
zene a zenetőrténet folyamán jön 1étre, akkor a kőnnyűzenévé vált komoly-
zenéL a múvek interpretációjának és reprodukciójának egy meghatározott
stílusa hozzalélre.
(S) Ha a múltbeli komolyzene ily módon belecsúszik a könnyűzen e szíérájába,
akkor meg keli kérdeznünk, hogy a kortárs zeneműveknek van-e esélyúk
arra, hogy ezt elkerüljék? A kérdésreváIaszt keresve mindenekelótt abbóI
kell kiindulnunk, hogy a kortárs zeneművek maguk is eidologiasodottak,
A Benjaminnak írott levélben Adorno arró1 beszél, hogy az autonómia tu-
la,jdonképpen a műalkotások ,,dolog-formájáL" jelőIi,' ez azonban a ,,dolo-
giságnak" egy olyan értelme, amely aligha egyeztethető össze a korábbiak-
k a1. A F őti skar altt er-t anulmányban mindene s etre Ador no azt áIIítj a, ho gy
az autonóm (autentikus) zene sem képes az individuumvisszaállítására. De
mít nevezhetúnk még autonóm vagy autentikus zenéneki Ez a zene csak a
könnyűzene reflektált és tudatos elutasítása révénjöhet létre. Ennek eszkö-
ze az ,,aszkézis", amelyet egyúttal a modern zene centrális fogalmává kei1
tennünk. ,,Az aszketikusság fogalma a zenében dialektikus, Ha valamikor
az aszketikusság reakciós módon az esztétíkaiigény leveréséreirányult,
akkor ma a haladó zene (avancierte Musih) pecsétjévéváit: természetesen
nern az eszközök archaizáIó szikársága miatt, amely a hiány és a szegénység
megdicsőítéséhezvezet,hanem akulináris tetszetósség [...] szigorú kizárá-
sa miatt. Mintha a művészetb en az érzékinem a szellemi hordozója lenne

r7 Uo.
a8 ,,Arturo Toscanini korának kiemelkedő dirigense volt. A kottaszóveg szubjektív értelme-
zésével szemben a partitúra beható tanulmányozása és kompromisszummentes megvaló-
sítása mellett száIlt síkra, amivel fontos impulzusokat adott a mű-hűséges interpretáció
számára," Ezt írjaD. Thoma a Das grosse Metzler Musilúexífton-ban.
a'TheodorW.Adorno:DieMeísterschaftdesMaestro,in:uő:CesammeltcSchrit'ren,16.kötet,
52. o.
5' Theodor W. Adorno: Zu einer Theorie der musihalischenReproduhtiott, i. k. rz, o.
5' Theodor'!V. Adorno / Walter Beniamin: Briefwechsel (ryz8-t94o), i. k. r7r. o.
1o8 . wEIss JÁNos
\.::

[...]."r' D. térjúnk vissza még egyszer Toscaninire, akiről Nathan Broder ezt logikája: a tómegek:..
írta: ,,I(armesteri pályafutásának kezdetétől Toscaninit a szenvedélyes mű- formálása á11 szem':.
hűség jellemezte. Nem habozott szembefordulni a tradícióval, ha úgy vélte, részletesen a polit1,1"
hogÉ a komponistát hamís fénybe állítja, A zenekar folotti abszolút ural_ a politikai külőnbse:
a nyugati világ nagy nagyon hamar poli:.,
-n i, ko-p.omísszummentes ideáljai következtében
részében ö.,le*o.rdás és a legmagasabb művésziintegritás szimbólumá- féle ugrás sincs a te;:_
", yan anlű_ málása, illetve enr:e,,
vá vá]t."r. Vagyis Toscanini művészete azt is megmutatja, hogy
vészíeldologi"sítárrrak olyan formája is, amely nem a konzumra, hanem gének az individr.;::-.
"gy sajátosságuk. A Fú::t
a konzum tagadására irányul.5n Toscanini így az aszkézisnek is mintapéI_
dája. Adorno minden bizonnya] dührohamot kapott volna annak hallatán, még térjűnk rá Adc::
_
hogy Toscanini művészete bizonyos vonatkozásban legalábbis _ ősszhang_ zenében is likvidá_ :,
U".l all, illetve előkés zítette a modern ,,autentikus" zenét, mok képesek arra. ::.- i
tivitás ügyét."j' A .:c._
giasodás kényszeré:.
4. Politikai következmények Mutathat-e ebbő1 ii:*:
tavolnaezt az utat. ::
kortárs politikai s_zituációrÓ], és reflektál 1egalábbis dologsze:*
Benjamin tanulmánya tudomást vesz a

is rj. Már a bevezetés végénBenjam ín ezt ír)a: ,AhJveth.ezőhben a művészetelmélet- nem dolgozta ki. hcg
be űjonnan bevezetett fogalmah abban kűlönbözneh a szohványos t'ogalmahtól,
hogy a iemben az individua_.
céljaira telieiei használhatatlanok."55 Benjamin kurziválja a mondatot, de hallatlan társadain^. : :
faslimus
'ígazábó7nem
fejti ki, Az d,apjáu|szolgáló intuíció azonban mégis rekonstruálha, jamin ezt úgy foga_=
tZ: Benjamin 1933 márciusában emigrált Párizsba; és innen kezdve hamarosan
az szetpolitikai forrai ;._,-

a benyámása alatult ki, hogy a nemzetiszocializmus a maga

rasszizmusra épüló minnak vagy Ador:.:
ideolágiájába ,,sikeresen" integrálta a német kultúra és művészet számos nagy tekintve, Benjamil a_
alakjái és'alkotását. Es ezzelegyútt bizonyos esztétikai kategóriák is átkerÜltek a 1ok rejlenek, a dikia:,_
kell alkotni az esztétíkát; rnéghozzá a szont a diktatúrába: :
náci kultúrpolitika szótárába, Ezért újta
Benjamin aztán tanulmány utó- általánosságban mei..
modernség iegméIyebb érteiménekfeltárásával, a
persze újra csak Benjamín, mind Ac.-.
szavábantért vissza a politikai aspektusra; a megfogalmazások
tételezik egy eszté:l,,.
nagyon léztsszerűek: ,,'A t'asizmus a ln&gdbelsőlogihájánál t'ogva a polttiltai élet eszté-
az átmenetnek a koz,. :
,iráíárár, törehszih. A Fútrer kultuszában térdre kényszerílett és megerőszakolt
vészet társadalmi é::=
tömegnek megfelel az apparátus megerószakolása [.,.1.'r0 Walter Benjamin
min_
natkozásában ér lelr:.e.
den bizonnyul.,gy go"doitu, hogy a technikai sokszorosíthatóság létrehozta
a tö_
rét tartalmi
megeknek ázőI1-múvészet feltételeit. A nemzetiszocializmus az így létrejőtt esz- szen-]:.-]
kűlonboző a emancipatív potenc.
tétij<ai elvet a politikára alkalmazta. De ennek a kettőnek egészen
;. _

igaza van, hogy a tó::.

,. Theodor W. Adorno: Űber den Fetischcharakter in der Musik und die Regression
des csolódik az intézrrÍ:.,
Hórens, i. k. 13. o. 1ogíasodásnak, és ne::-.
5J Die Mttsih in Geschichte und Cegenwarí, r3, Kótet, Bárenreiter Verlag, 1986, 58o. o, hanem az índíviduu:-.
,a Ebbő1 a szempontbó1 Adornónak teljesen igaza van, amikor a F/tiskaraie íer-tanulm ánYt Az
új zene Jilozófája előkészítésénektekinti,
5, und weitere Theodor W Adorno
Walter Beniamin: Das l(unstwerhim Zeitalter seiner technischen Reproduzierbttrlteit
Theodor W. Adorno:
Dtlktmtente, i. k. ro. o,
Ld. ehhez Peter Bürg
'6 i. m. 48. o,
 KísÉnlgrAoonlto FÉrts<anar,, *,,o,uuI'*Á""ÁN^o úIoAo

meg_
logikája: a tömegeknek szóló múvészettel a tömegek leigázásánakesztétikai
nem foglalkozik
formálása á1l szemben, A Benjaminnak írt kritikájában Adorno
,ar"r"i"r"" a politikai követkázményekkel. Habár egy helyen, az ,,a!ra" kapcsán
itt természetesen a krilonbségek
pairir."i ktiltinbsegek is szóba keirilnek: ,,Es
" t politilai vítába csapnak át,":z Adorno úgy gondolja, hogy semmi-
,rJgyo^
"-ar
iet!lgra, sincs a technikai sokszorosíüatóság és a tömegek leigázásánakmegfor_
celebráIása között. Adorno a tömegkultúra 1énye_
-auJu, illetve ennek kultikus a diktatúráknak is ugyanez a
gének azindividuum fölszámolását tekintette; de
Végúl
3d,atorragrk. A Führer_Prinzip egyúttal atömegkultúra szellemibázisais,
zárómondatára: kollektív hatalmak a
#g térjrink rá Adorno trrr.rtÁari}a"ak ,,A
individualitást, de csak az individuu-
,n]ea"nis likvidálják -"g*"rthetetlen
" akollek_
*ok kep"r.k urru, hogy e ha]talmakka1 szemben megismerve_képviseljék
minden bizonnyaI az eldolo-
iiuita, ügyét.,rs R koűktiv hatalmak alatt Adorno
érti,amely szerinte. az individualitás felszám olásához vezet,
giasodáJkény szerét
iÁutathat-e Óből kirrtut ,,Úentiku s" zel:le? )ó lenne, de Adorno mintha elvág-
"z is eldologiasodottnak, vagy
ta volna ezt az utat, amikor az autentikus zenét magát
iegalábbis dologszerúnek tekintette. Aztmár (legalábbis ebben atanulmányban)
érte-
.,.'* dolgo"ta k"i, hogy az eldologiasodásravonatkozó reflexiónak bizonyos
lemben iz individualitás visszaáll ításáhozkell vezetnie. A modern múvészetígY
válik. Ben_
hallatlan társadalmi funkciót kap: az igazi kollektivitás elókészítésévé
jamineztúgyfogalmaztameg,hogy"modernmúvészetalkalmasegy,,művé-
'szetpolitikaiiorrid"1o*, elinJítására. Nem lehet elkerülni a kérdést, hogy Benja-
kapcsolatát
minr-rak vagy Adornónak volt_e igaza atómegkultúra_és a diktatúra
potencíá_
tekintve. BJnjamin azt áIlította,hogy a tömegkultúrában emanlipají,v
ezektiforgatására és|eigázására épü1, Adorno vi-
lok rejlenek, á űktutú.u pedig
meghosszabbításáLlátta. A kérdést
szont a diktatúrában tomeglultúra egyenes
" hogy mind
általánosságban meglehetősá nehéz lenne eldönteni, de szembeszökő,
mindketten fel-
n"rrl"rrrir, i,rirrd nd"orrro vak volt egy foltos átmenettel szemben:
téteiezikegy esztétikai elvnek formációba való átmenetét. Ennek
"gyiárrad"lmi Amú-
a" átr.,eneinek a közvetító láncszemét a zintézményekkelazonosíthatjuk.ll
vo-
vészet társadalmi értelemben vett kritikai potenciálja csakis az intézmények
El kell ismernünk ezért, hogy az intézményeket konk_
natkozásában értelmezhető.
rét tartalmi szempontból kikezdő tömegkulturális alkotások rendelhezneh
emancipatív potenciállal. De ugyanakkor abban Adornónak minden bizonnyal
ig"z",ra.r, hogy tomegkultúraiórmai alapelve (az eldologiasodás) szorosan kap_
a

áolódik iiiérményJk alapelvéhe z. (ruibar eztmamát alígha neveznénk eldo-

^z
iogiasodásnak, és neÁ is feltétlentil az individuumok likvidálását látnánk benne,
há"* az individuumok mozgásterének megteremtését.) Ha azonban ezer.apaftr
'\[/alter
Theodor'W. Adorno / Benjamin: Briefwechsel,i, k, l7o, o,
'7
18 Theodor'W. Adorno: Dissonanzen,í. k. 45. o.
5n Ld. ehhez Peter Bürger: Theorie der Avantgarde, Suhrkamp VerIa8, ry74,

Á
11o . 'WElss
JÁNos

helyzeten túIlendtiltink, akkor észrevehetjük, hogy Adorno és Benjamin kOzOtt 2. ALI(AL.

lehet találni egy minimálkonszenzust: a diktatúra felülről szervezettnyílvános-
sága a maga {er"ait á|talában a tömegkultúrábóImeríti. Így tudja létrehozni a
maga populáris arculatát. Amár integr áltésintézményesítetttömegkultúraezzel
a diktatúrát legitimáló funkciót kap; s ez a funkció már eleve nem volt idegen a
tömegkultúr átóir. Atömegkultúr a intézményes aspektusát a diktatúra könnyen
integrálni tudja. De nemcsak a magas kultúrában, hanem a tömegkultúrában is
szembe lehet szállni ezzel az integrációval -Véleményem szerint ebből atézisbőlhel-
lene'|uindulnia egy posztadornőiánus Llriti|ffix tömeghult,,úra-elméletneh-