„[…] Aradi vár, aradi vár, halál völgye.

Tizenhárom hős magyarnak temetője.

Viruljanak környékeden sírvirágok,

Feledhetetlen legyen az ő halálok.

[…] Uram fia, az ítélet gyászbitófa,

Mintha rablók, útonállók lettek volna!

Mintha méltók sem volnának egy lövésre,

Katonához, férfiúhoz illök végre! […]

Kezet fognak, könnyeznek is egynehányan,

De az a köny nem a bánat gyenge habja:

Egy sincs köztök, ki a hitét megtagadja!

Most a búcsú már csak egy-két katonás szó:

Föld szájából fel magasba, messze hangzó:

— Isten áldjon!
 Együtt leszünk fenn az égben,

Első tanunk árva hazánk szent ügyében.

[…] Elrepülő szellemeket angyal várja,

A kinyílt meny becsukódik ő utána.

Arad felett zajlik sűrűn őszi felleg,

Benne vihar, benne villám harczra kelnek.

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,

Hőn szeretet Vértanuság szentelt földje!

Viruljanak környékeden vér virágok,

Örök emlék [s] hála könnyet szórni rátok!

„Éljen a Haza!’’ „Éljen a Szabadság emléke!”

/ Lévay József: Az aradi vértanúk balladája (részlet)/