A DIFFERENCIÁLÁS NÉHÁNY ALKALMAZÁSA

Jegyzet Kalkulus 1 Fizikusoknak kurzushoz

Pusztai Béla Gábor

SZTE TTIK Bolyai Intézet, Analı́zis Tanszék

Aradi vértanúk tere 1, H-6720 Szeged

2021. november 4.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 1 / 10

Magasabb rendű deriváltak

Legyen f : D → R egy adott függvény (∅ =

6 D ⊆ R).
Ha az f függvény differenciálható ∀x ∈ D pontnál, akkor az

f 0 : D → R, x 7→ f 0 (x)

függvényt az f függvény elsőrendű deriváltjának nevezzük.

Ha az f 0 függvény is differenciálható a D minden egyes pontjánál, akkor az

f 00 = (f 0 )0

függvényt az f függvény másodrendű deriváltjának nevezzük.

Amennyiben az egymás utáni differenciálások sora folytatható, úgy az n-edik
lépésben (n ∈ N) nyert

0
f (n) = f (n−1)
függvényt az f függvény n-edrendű deriváltjának nevezzük.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 2 / 10

Megjegyzés.
Valamely f függvény n-edrendű deriváltjára számos jelölés létezik, ezek közül
a leggyakoribbak:
dn f dn
f (n) = = f.
dx n dx n
Az utóbbi ı́rásmód hallgatólagosan feltételezi, hogy az f függvény változóját
x-el jelöljük.
Az egységes jelölésre való törekvés miatt célszerű bevezetni az

f (0) = f

definı́ciót.
Az első néhány deriváltra ugyancsak elterjedt az

f 0 = f (1) , f 00 = f (2) , f 000 = f (3)

ı́rásmód.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 3 / 10

1. Feladat. Határozzuk meg a

p(x) = 4x 3 − 2x 2 + 5x − 7 (x ∈ R)

formulával definiált p polinom magasabb rendű deriváltjait!

Megoldás. Világos, hogy ∀x ∈ R pontnál

p 0 (x) = 12x 2 − 4x + 5,
p 00 (x) = 24x − 4,
p 000 (x) = 24,
p (4) (x) = 0.

Innen az is látszik, hogy ∀n ≥ 4 esetén

p (n) (x) = 0.

Megjegyzés. A feladat alapján evidens, hogy ha p egy tetszőleges n-ed fokú

polinom (n ∈ N ∪ {0}), akkor p akárhányszor differenciálható és

∀k ≥ n + 1 és ∀x ∈ R esetén p (k) (x) = 0.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 4 / 10

2. Feladat. Határozzuk meg a sin és a cos függvények magasabb rendű
deriváltjait!
Megoldás. A sin függvénnyel kezdve világos, hogy ∀x ∈ R pontnál

(1)
0
sin(x) = sin(x) = cos(x),

(2)
0
sin(x) = cos(x) = − sin(x),

(3)
0
sin(x) = − sin(x) = − cos(x),

(4)
0
sin(x) = − cos(x) = sin(x),

(5)
0
sin(x) = sin(x) = cos(x).

A fenti számolásban megjelenő ismétlődés alapján evidens, hogy a sin függvény

akárhányszor differenciálható. Azt is látjuk, hogy ∀n ∈ {0} ∪ N esetén

(2n)
(2n+1)
sin(x) = (−1)n · sin(x) és sin(x) = (−1)n · cos(x).

Teljesen hasonlóan látható, hogy a cos függvény is akárhányszor differenciálható,

és ∀n ∈ {0} ∪ N esetén

(2n)
(2n+1)
cos(x) = (−1)n · cos(x) és cos(x) = (−1)n+1 · sin(x).

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 5 / 10

Differenciálegyenletek

Az előző feladatban elvégzett számolások alapján a sin függvényre vonatkozólag

∀x ∈ R pontnál teljesül a
00
sin(x) = − sin(x)
azonosság. Ez a megfigyelés úgy is megfogalmazható, hogy a valós egyenes felett
definiált f = sin függvény kielégı́ti az

f 00 + f = 0

egyenletet. Ez az f -re vonatkozólag egy olyan függvényegyenlet, amelyben az f

másodrendű deriváltja is szerepel. Általában az olyan függvényegyenletet,
amelyben a függvény deriváltjai is szerepelnek, differenciálegyenletnek nevezzük.
Egy differenciálegyenlet n-edredű, ha szerepel benne a függvény n-edrendű
deriváltja, viszont a függvény ennél magasabb rendű deriváltjait nem tartalmazza.
Ezen definı́ciók szerint mondhatjuk tehát, hogy az f = sin függvény az f 00 + f = 0
másodrendű differenciálegyenletnek egy megoldása.
Az alkalmazások során a probléma általában fordı́tva merül fel: a jelenséget leı́ró
differenciálegyenlet ismeretében az egyenlet megoldásait szoktuk keresni.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 6 / 10

3. Feladat. Legyenek a, b ∈ R tetszőleges konstansok. Mutassuk meg, hogy az

f : R → R, x 7→ f (x) = a · sin(x) + b · cos(x)

függvény kielégı́ti az
f 00 + f = 0
másodrendű differenciálegyenletet!
Megoldás. Vegyük észre, hogy ∀x ∈ R pontnál

0
f 0 (x) = a · sin(x) + b · cos(x) = a · cos(x) − b · sin(x),

következésképpen

0
f 00 (x) = a · cos(x) − b · sin(x) = −a · sin(x) − b · cos(x) = − f (x).

Innen látjuk, hogy ∀x ∈ R pontnál

(f 00 + f )(x) = f 00 (x) + f (x) = 0,

tehát a valós egyenes felett definiált f függvény valóban kielégı́ti az f 00 + f = 0

függvényegyenletet. (Belátható, hogy ezen másodrendű differenciálegyenlet
általános megoldását a feladatban szereplő f függvény adja.)
Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 7 / 10
4. Feladat. Legyen κ ∈ R egy tetszőleges rögzı́tett konstans. Mutassuk meg,
hogy ∀A ∈ R konstans esetén az

f : R → R, x 7→ f (x) = Ae κx

függvény kielégı́ti az
f0 =κ·f
elsőrendű differenciálegyenletet!
Megoldás. Világos, hogy az f függvény akárhányszor differenciálható a valós
egyenes felett, és ∀x ∈ R pontnál

0
f 0 (x) = Ae κx = A · e κx · κ = κ · f (x).

Tehát valóban teljesül az f 0 = κf egyenlet. (Belátható, hogy ezen elsőrendű

differenciálegyenlet általános megoldását a feladatban szereplő f függvény adja.)

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 8 / 10

5. Feladat. Legyenek M, r ∈ R \ {0} tetszőleges rögzı́tett konstansok. Mutassuk
meg, hogy ∀A ∈ R konstans esetén az
M
f (x) =
1 + Ae −rMx
formulával definiált x 7→ f (x) függvény az értelmezési tartománya minden egyes
pontjánál kielégı́ti az
f 0 (x) = r M − f (x) f (x)

egyenletet!
Megoldás. Határozzuk meg az f függvény Df ⊆ R értelmezési tartományát:
Ha A ≥ 0, akkor azonnal látjuk, hogy az f -et definiáló formula nevezője
minden x ∈ R helyen nagyobb vagy egyenlő mint 1; tehát ilyenkor Df = R.
Ha A < 0, akkor viszont van olyan x0 ∈ R pont, ahol a kérdéses nevező nulla
értéket vesz fel. Ezen x0 pontot meghatározandó vegyük észre, hogy

1 + Ae −rMx0 = 0 ⇐⇒ 1 = −Ae −rMx0 ⇐⇒ e rMx0 = −A

1
⇐⇒ rMx0 = ln(−A) ⇐⇒ x0 = ln(−A).
rM
Tehát A < 0 esetén az x0 pont segı́tségével ı́rhatjuk, hogy Df = R \ {x0 }.
Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 9 / 10
Ezek után vegyük észre, hogy ∀x ∈ Df esetén

M 1 + Ae −rMx − 1 MAe −rMx

M − f (x) = M − = M · = .
1 + Ae −rMx 1 + Ae −rMx 1 + Ae −rMx
Az is világos, hogy az f függvény ∀x ∈ Df pontnál differenciálható és
 0
−rMx −1
0

−2
= M · (−1) 1 + Ae −rMx · Ae −rMx · (−rM)


f (x) = M 1 + Ae

rM 2 Ae −rMx MAe −rMx M

=
2 = r · −rMx
· = r · (M − f (x)) · f (x).
1 + Ae −rMx 1 + Ae 1 + Ae −rMx

Tehát f valóban kielégı́ti a feladatban szereplő elsőrendű differenciálegyenletet.

Megjegyzés. A feladatban vizsgált

f 0 (x) = r M − f (x) f (x)

elsőrendű differenciálegyenlet a populációdinamika egyik sokat tanulmányozott

egyenlete, amelyet a logisztikus egyenletnek szokás nevezni.

Pusztai Béla Gábor A differenciálás néhány alkalmazása 10 / 10