Örkény István: Tóték

Az 1945 utáni magyar irodalom nemzetközileg is elismert alakja. A 20. századi magyar próza
és dráma kiváló képviselője, meghatározó élménye a 2. világháború és a zsidóüldözés, majd a
hit és a keserű csalódás a kommunista diktatúrában. A prózán belül a regényeivel és a
novelláival tűnik ki.

Művei:
groteszk hatásúak, a groteszk, esztétikai minőség, melyben a félelmetes és a torz elemek a
mulatságosa és a nevetséges vonásokkal ötvöződnek, így hatásuk egyszerre komikus és
borzongatató. A groteszk közeli rokona az abszurd, többnyire kölcsönösen hatnak egymásra.
Az abszurd olyan esztétikai minőség, amelyben a jelenségeket hihetetlennek, lehetetlennek
érzékeljük. Hatása meglepő és kiszámíthatatlan.

Életének főbb állomásai:

1912.-ben született Budapesten. Zsidó származású, nagypolgári családból származik, néhány
évet leszámítva Budapesten töltötte egész életét, és itt is halt meg 1979.-ben. Elemi iskoláit,
majd a piarista gimnáziumot Pesten végezte, 1930.-ban tett érettségi vizsgát, 1934.-ben
szerzett gyógyszerész diplomát, majd 1941.-ben vegyészmérnöki diplomát. Első munkái a
Szép Szó című folyóiratban jelentek meg. 1938.-tól ’’39.-ig Londonban és Párizsban élt.
1942.-ben munkaszolgálatra hívták be, majd 4 ás fél évig hadifogságban volt. 1946.-ban tért
haza. Az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott. Az 1956.-os forradalomban való részvétele
miatt 1958 és ’’63 között nem jelent meg írása, igazán nagy művei a ’’60-as évekre tehetők.
1973.-ban megkapta a Kossuth-díjat, a Tóték című darabjáért, Párizsban a Fekete Humor
nagydíjat kapta.

Művei:
- Szociográfiai jellegű művek:
o Lágerek népe
o Emlékezők
o Voronyezs
- Kisregényei:
o Macskajáték /színdarab is készült belőle/
o Tóték
- Egyperces novellák
Utolsó műve Forgatókönyv címmel készült el.

Egyperces novellák:
A műfaj és az elnevezés Örkénytől származik. A mű terjedelmére utal, rövidebb a
megszokottnál, ugyanakkor többször és figyelmesen kell elolvasni. Jellege groteszk, az írói
közlés csak a legszükségesebbre szorítkozik, a mű értelmezése a képzeletre van bízva. Például
In memoriam dr. K. H. G.

A mű változatai:
- Kisregény változata, 1964
- Dráma változata, 1967
- Film változata, 1979 /Isten hozta őrnagyúr!/
 Műfaja:
- Komikus elemekkel átszőtt tragédia
- Tragikomédia
- Groteszk dráma

A mű történelmi háttere:
Valóságos, a II. világháború idején, bár egy békés faluban játszódna az események, a háború
és a front megszabja a szereplők cselekvési lehetőségeit.

A mű helyszíne:
2 ellentétes világ, a háború zűrzavara, és egy látszólag békés idilli falu, Mátraszentanna.

A mű cselekménye:
Valószerűen kezdődik, de egyre több képtelen helyzet ötlet jelenik meg benne. Az
események, bár végig Mátraszentannán játszódnak, mégis érezni lehet a háború hatását a
falubeliek életére.
A főszereplők Tót Lajos, tűzoltóparancsnok és családja, Mariska /feleség/, Ágika /leányuk/,
akik 2 hétre vendégül látják az orosz fronton harcoló fiúk parancsnokát, Varró őrnagyot.
Igyekeznek a kedvében járni, hogy fiúk a fronton jobb körülmények közé kerüljön. Az őrnagy
furcsa szokásai teljesen felborítják a család mindennapjait. Alkalmazkodnak, sőt
megalázkodnak a fiuk kedvéért.

A történet abszurd helyzetei:

Tót elfogadja, hogy délben reggeliznek, és este ebédelnek, hogy sisakját Tót a homlokába
húzza, és roggyasztott térddel jár, hogy ne legyen magasabb, leszokik az ásításról, dobozolnak
állandóan, nehogy a semmittevés legyen rajtuk úrrá. A megalázkodás azonban értelmetlen,
hisz a fú időközben elesett a harctéren. Ezt az olvasó már a legelején megtudja, a postás
ugyanis aki manipulálta levelekkel, elrejti a levelet melyben a rossz hír érkezett. Így Tóték
minden tette nevetséges, hisz valójában egy halott életéért küzdenek. Két hét elteltével az
Őrnagy távozik, azonban a család öröme rövid ideig tart, hisz a vonatok nem közlekednek,
ezért az Őrnagy visszajön. További szenvedésüket a családfő akadályozza meg. Tót a
margóvágóval 4 felé vágja az Őrnagyot. Ez groteszk mód.

Jellemek:
Az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja az író.
Varró őrnagy képviseli a hatalmat. Parancsoláshoz szokott katona, akinek személyiségét
szétrombolta a háború, így egyrészt tekinthetjük a háború áldozatának is, de ugyanakkor
Tóték szolgalelkűsége zsarnokká teszi.
A Tót család fiúk érdekében hoz áldozatot. Mariska és Ágika engedelmesek, ők
alkalmazkodnak az őrnagy személyiségéhez.
Tót Lajos, tűzoltóparancsnok szenved a változásoktól, bár lázadozik, de menekülési kísérlete
groteszk. Nem mer szembeszállni az őrnaggyal, csak amikor visszatér, akkor lázad fel sorsa
ellen.
A dráma azt mutatja, hogy az ember szuveneritása ellen támadó durva erőszakot nem szabad
eltűrni, ellene lázadni kell.